1

A JELENÉSEK KÖNYVE
Apokalipszis

Az Apokalipszis az Újszövetség záró írása, a keresztény remény könyve, az üldözött Egyház

győzelmi éneke. Egyszerre fenséges és homályos. Fenséges a mennyei távlatok miatt, amit megnyit
az olvasó számára, és homályos, mert tele van jelképekkel, szimbólumokkal, félelmetes
látomásokkal.

Keletkezési háttere: 95 táján íródott, Patmosz szigetén, ahol Szent János száműzetésben,
feltevések szerint bűntető munkán élt. – A keresztények fájdalmas időket éltek, közösségeik
kezdtek reményvesztetté válni. A többi apostolt megölték. Rómában Néró – az első
keresztényüldöző császár - helyét most Domicianus foglalta el (Kr.u. 81-96), aki felvette az „Úr és
Isten” címet, és Istennek kijáró imádatot követelt: s ez egyet jelentett a keresztények véres
üldözésével. A keresztények közelinek remélték Krisztus dicsőséges eljövetelét, de az nem
következett be. Közösségeikben újra és újra megjelentek a tévtanítók, zsidó vagy egyéb
gyökerekkel. - Ilyen körülmények között fog neki János apostol könyve írásához, hogy reményt
adjon a hívőknek.

Műfaja: apokalipszis – olyan írás, amely „fellebbenti a fátylat” (ez a szó jelentése) a jövőről.
(Az eszkatologikus írások a világ végső beteljesüléséről szólnak, az apokalipszis a jelentől a
végidőkig tartó eseményeket ábrázolja, csapások, katasztrófák, büntetések és megtisztítások
leírásával.)
Az apokaliptikus művek ismerősek voltak a korban. Általában súlyos krízisekben, üldöztetés, reményvesztés
esetében születtek. Íróik a kilátástalan jelenből kilépve a győztes, isteni jövőből „visszanézve” törekedtek reményt adni
koruk emberének. A jövőt a mennyei beteljesülés fényében, az üldözöttek számára biztatóan mutatják be: megjelenik
Isten végső győzelme és a jelen bűnöseinek félelmetes megbüntetése.
Az apokalipszisekre dualista látásmód jellemző. A rossz kinagyított formában, mintegy isteni
erővel lép fel (ahogyan ezt a kor üldözött hívői megélik!), és szörnyű harcba kezd Istennel és
követőivel. - A Jel-ben is megjelennek az apokaliptikus elemek, a sátáni támadások és isteni
büntetések borzalmai, de minden részletében győz Isten szeretete, illetve az értünk feláldozott
Bárány: a Megváltó Jézus. A könyv ilyen szellemben zárul a „mennyei Jeruzsálem” leírásával (21-
22.f.), illetve a mennyasszony és a vőlegény párbeszédével, (22,17k), amely az Énekek Éneke
hangulatát idézi.

Értelmezése. Bizonyára nincs még egy könyve a Szentírásnak, amelyet ennyire kevéssé
érthetőként élne meg a Bibliával ismerkedő, illetve amelyet oly sokféleképpen értelmeztek volna a
történelem folyamán. (Előszeretettel idézik céljaikra a szekták.)
Háromféle értelmezése ismerős. – Az eszkatologikus felfogás szerint a könyv az Egyház és a
világ végső korszakát mutatja be, illetve a világ vége előzményeit. Az egyháztörténeti magyarázat
szerint jelképeiben az Egyház egész történelme megjelenik. – A kortörténeti magyarázat szerint a
könyv elsősorban az I. századra vonatkozik.
Napjaink értelmezői többnyire úgy vélik, hogy a könyv - megírásakor - saját korához szólt,
(bár mondanivalója minden kor keresztényét megszólítja). Az újabb kutatások ui. rámutatnak, hogy
a jelképei nyilvánvalóan utalnak saját korára. A korabeli olvasó pl. könnyen felismerhette a
félelmetes állatokban és sátáni hatalmakban a kor keresztény-ellenes hatalmait: Rómát és
szövetségeseit.

a) A könyv jelképeinek egy része utal az Ószövetségi Szentírásnak, az olvasók által többnyire ismert helyeire. Az
1. és a 4-5 fejezet látomásai Ezekiel látomásainak képeit használják: négy élőlény, szivárvány, zafír stb. (Ez
1,5.13.18.22.26.) Ugyancsak Ezekieltől származik több jelkép: a könyvtekercs megevése (Jel 10,3; Ez 3,1-13), a
templom felmérése, a választottak megjelölése, a Góg és Magóg elleni harc is (Jel 7,3, 11,1;20,8; Ez 9,4-6; 40,3; 38). A
tengeri vadállat Dánielnél jelent meg korábban (Jel 13; Dán 7,3), a négy lovas Zakariásnál (Jel 6,1-8; Zak 1,8) stb...
b) A könyv más képei, jelképei olyan történelmi körülményekre utalnak, amelyek ismerősek voltak a kor embere
számára. - A Jel könyvének látnoka a keresztényüldöző Rómát parázna asszonyként mutatja be, aki „hét dombon ül”
(17,9), olyan ruhában, amilyenben a korabeli prostituáltak jártak (Jel 17,4; 18,16k); homlokán istenkáromló nevekkel.
 2

Az olvasó tudta, hogy elsősorban Róma „részegült meg a vértanúk vérétől” (17,6), és azt is tudta, hogy korukban a
prostituáltaknak volt homlokukra írva a nevük (13,6; 17,6; 14,9; 17,5) stb..
c) Jelképes számok: A keleti népek (illetve héberek) írásában a betűk egyidejűleg számok is voltak, s így egy
szónak, névnek gyakran volt szám-értéke. Ezzel is kapcsolatos a számok jelképes jelentése: voltak jót és rosszat,
teljességet vagy szerencsétlenséget jelző számok.
A Jelenések könyvében leggyakrabban szereplő, tökéletességet jelző szám a 7-es. Találkozunk 7 csapással, 7
angyallal, 7 csillaggal, gyertyatartóval, 7 szellemmel stb.. (1,1.4.12.16.20; 2,1 stb.). Meglepő, hogy a Szentírás-fordítók
által létrehozott alcímek 6 látomásról beszélnek, és az első látomássort (1-3.f.) nem címzik látomásnak. Így alcímeikben
csak 6 látomásról van szó. Pedig a könyv szerkezetéből következtetve nyilvánvalónak látszik, hogy a látomások száma
is 7. - Tökéletes szám továbbá a 12-es (12 a törzsek-, az apostolok száma. A Mennyei Jeruzsálemnek 12 kapuja van, a
növények ott 12-szer hoznak termést stb. (21,11,19.21; 22,2); valamint a tökéletesség magas fokát jelzik a 12-es szám
többszörösei pl. 12.000 (21,6) vagy a 144 (21,17) és a 144.000 (7,4;14,1).
d) A jelképes fogalmazásoknak egyfajta politikai-gyakorlati célja is volt. A könyv elítéli a keresztényüldöző
Római birodalmat, és vele szemben meghirdeti Jézus győzelmét, de ezt jelképek által teszi, mert el akarja kerülni, hogy
a széles körben terjesztésre szánt iratot államellenessé nyilvánítsák, és akadályozzák terjesztését.

A könyv tanítása könnyebben érthetővé válik, ha felfedezzük a mondanivalót kifejező

szerkesztési elemeket, s ezek segítségével, illetve ezek mögött keressük a tartalmat. Lényeges
jelentése van tehát a könyv 7-es egységekre való felosztásának, illetve az ismételten visszatérő,
tökéletességet jelző 7-es számnak. - Ha a 7-es egységeket vizsgáljuk, egy-egy egység önmagában is
(és ismételten visszatérően, és egyre fejlődő módon) megfogalmazza a lényegi mondanivalót:
minden sátáni erő és támadás ellenére a Bárány már győzött. A könyv hol a menny fényes, győztes
dimenziójába vezet bennünket – hol a sötétség, a sátáni erők, az emberi félelmek világába, de célja
mindig ugyanaz: meghívni az olvasót, hogy minden eseményt a feláldozott Bárány győzelmének
bizonyosságában és örömében lásson.
A könyv üzenete tehát: A keresztényeket ne ijessze meg a félelmetes üldözés. Mert a Bárány
már győzött. Az igazi győztesek a vértanúk, akik a Bárányt követik. – A könyv az Egyház jelenét és
jövőjét értelmezi. Megmutatja az elbizonytalanodott egyházi közösségeknek a mennyei Egyházat:
valamint a földi Egyházat, „a mennyből nézve”. Így mutat rá a hívek küldetésére egy sátánian sötét
korban. - Az apokalipszis a keresztény remény könyve, „az üldözött Egyház győzelmi éneke”.
A könyv korunk emberéhez is szól: ha annak jelképei mögé látva megérti mondanivalóját. A
sátáni erők, a „hétfejű sárkányok” ma is felbukkannak itt is, ott is (a tőke világuralmában, az erkölcs
ellen támadó liberalizmusban vagy más sötét erőkben), és Isten, az igazság, az erkölcs és minden
emberi érték ellen támadnak. Az igaz emberek és maguk a hívők is gyakran elbizonytalanodnak:
„Hogyan engedheti meg ezt Isten? Hol van ilyenkor az Ő ereje, ha ilyen sátáni erők, az igazság
minden képviselőjénél nagyobb hatalomra tudnak szert tenni? A könyv válasza: A történelmet, a
sátán minden támadása ellenére, Isten irányítja; és az a mennyei Jeruzsálem felé tart.
Az Újszövetségi Szentírásban gyakran megjelenik másutt is a gondolat, hogy a sátán erői jelen vannak még a
világban: „Nem a vér és a test ellen kell viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ
kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen. Öltsétek fel tehát Isten fegyverzetét, csak így tudtok
ellenállni a gonosz napokban” – mondja ismételten Szent Pál is (Ef 6,10-12). – II. János Pál pápa, sem véletlenül
választotta írásának hátteréül a Jelenések könyvét, amikor korunk Európájáról írt (Ecclesia in Europa c. apostoli
buzdításában).

A KÖNYV ÁTTEKINTÉSE

A könyvben vannak reális, illetve első olvasásra is érthető részek, és vannak sajátosan
apokaliptikus fejezetek. De minden rész „a Bárány” győzelmébe vetett bizonyosságra hív.
Tekintsük át!

1. Első látomás és bevezető – 1-3. fejezet

Reális rész. - Nincsenek benne apokaliptikus képek, elemek: János „reálisan” leírja
meghívását, a látomások elkezdődését.
1. fejezet - A bevezetés
 3

A Jelenések könyve „Jézus Krisztus apokalipszise”, amelyben Jézus „megmutatja szolgáinak

azt, aminek a jövőben meg kell történnie”. (A görög szövegben, az 1. versben az „apokalüpszisz” szó szerepel,
amelyet a magyar bibliák „kinyilatkoztatásnak” fordítanak 1,1).
A bevezetésben felragyog a könyv egész mondanivalója, amelyet a befejezés bont majd ki
teljesen. Az üldöztetésben és fenyegetettségben élő keresztények előtt megjelenik a Győztes
Krisztus, a Történelem Ura és Megváltója. Minden mondatának súlya van. „Ő szeretett minket és vérével
megváltott bűneinktől… Eljön a felhőkön. Látni fogja minden ember, azok is, akik keresztülszúrták. Akkor majd mellét
veri miatta a föld minden népe.” (1,5-8)
2-3. fej. a hét kisázsiai egyházhoz intézett levél – ugyancsak reális, érthető leírás (a történeti
utalásokat a lábjegyzetek magyarázzák). János a látomásból szerzett indítások, valamint személyes
ismeretei alapján szólítja meg a 7 egyházat (amelyek az egész Egyházat is képviselik). – Látjuk
mind a 7 levélben, hogy az ősegyház közösségeiben, az üldözések alatt is megvoltak a szent
vonások, de a gyengeségek is. János a látomásban dicsér és fedd Isten szájával (mint a próféták).
E levelekben is látható a könyv pontos-, a mondanivalót kifejező szerkesztése. Első sorai fenségesen kifejezik
Isten mennyei jelenlétét; illetve mindegyik végén felragyog a „győztesek” jutalma. - Ha megfelelő lélekkel olvassuk,
minden levélnek van hozzánk szóló, örök mondanivalója is.

2. Második látomás: a hétpecsétes könyvtekercsről - 4-8,6 fejezet

A bevezető reális leírások után jelképes látomások következnek a jövőről. „Megmutatom
neked, aminek ezután kell történnie.” (4,1). De e részek történeti háttere, a korra való utalásai is jól
érthetőek-értelmezhetőek voltak a kor olvasói számára.
A látomás első része Istent ábrázolja (4,1-11) az Ószövetségből (Gen 9,12; Ez 1) ismert
képekkel. A „történelem könyve” Isten kezében van.
A kor nagy kérdésére - hogyan engedheti meg Isten ezt a szörnyű üldözést, összeomlást -, a
jelenés válaszol Jánosnak. A történelem lepecsételt könyve titok – senki nem nyithatja fel, csak a
Bárány (5,5): Jézus, a Megváltó. Kezében van a történelem. - A pecséteket a Bárány töri fel, a
történelmi eseményeket a Bárány mutatja meg (!), mert csak Ő ismeri a történelem és a sötétség
titkait.
E látomásban is az első 6 csapás félelmetes; a 6.-ban már feltűnik a menny (7,1-17), s a 7.
látomás a mennyben végződik: ahol a vértanúk győztesen állnak Isten körül. A történelem minden
sötétsége Isten győzelmével végződik.

3. Harmadik látomás: a hét harsona - 8,6-11. fejezet

A szenvedéseket, isteni büntetéseket „felfedő” látomássor ugyancsak a reménnyel, a
győzelemmel fejeződik be. Ismét a 6. harsona után jelenik meg az Ezekiel látomására utaló jelenet
(Ez 3,1k): a látnok mennyi hívást kap, hogy egye meg a könyvet (amely a történelem könyvét, a
jövő titkait jelképezi). A könyv titkai először keserűséget okoznak, de utána édessé válnak: mert a
jövő Istené.
Első késleltetés: A 6. látomásban reményt sugárzó kép jelenik meg: Krisztus két küldötte
Isten erejével tanúságot tesz a világ előtt. Már úgy látszik, hogy végleges a győzelem: s akkor
egyszer csak új vadállat tör elő, és megöli Isten két tanúját (11,7). – A Jelenések könyve többször
alkalmazza azt az irodalmi formát, amit „késleltetésnek” szoktak nevezni! Ezeknek mondanivalója,
hogy a Rossz, a szenvedés gyakran váratlanul előtörhet: néha, amikor a legnagyobb biztonságban
érezzük magunkat, új fájdalom érheti az egyházat, a keresztényt. - A 7. harsona azonban ismét az
Úr győzelmét hirdeti.

4. Negyedik látomás - 12-14. fejezet

A könyv több korábbi fejezetében (10-11.), és a most következő részekben is, világosak a
történeti utalások.
A 12,1-18-ig tartó részek nyilvánvalóan utalnak a zsidóságban, illetve Jézus életében
megkezdődött üldözésekre. (Látjuk az Asszonyt, aki fiúgyermeket szül, de menekülnie kell a
sárkány elől… Majd új menekülésre kényszerül.) A kép vonatkozik Máriára-Jézusra – valamint az
egyház egész történelmére is.
 4

13,1-től kezdődő képekben a Római birodalomra való utalások sorozatát fedezhetjük fel. A
vadállat, amelyet imádnak (13,4), amelynek száma 666 (13,18). Később majd ugyancsak őreá
vonatkozik a Babilon-, és a nagy parázna asszony megnevezés (17,1-4).
A 666-os szám a teljes tökéletlenség jelképe (míg a 7-es szám a tökéletességé), egyúttal Néróra való utalás is,
mert az ő nevének „számértéke” 666. - Történelmi eseményre utalnak a következő részek is. Leírják, hogy a Rómát
jelképező vadállat átadja hatalmát egy másik vadállatnak (13,1-2): A kisázsiai uralkodók Rómától kaptak hatalmat.
Átvették a császári rendeleteket, szobrot emeltek a császárnak, és megölték a keresztényeket, akik „nem imádták a
vadállat szobrát” (13,11-17).
14. fejezet. Az üldözés itt is mennyei győzelemmel végződik. A Bárány körül ott áll a győztes
144 ezer, akik homlokukon viselték az Ő nevét, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében.
(Bennük sokáig csak a vértanúkat látták, ma hangsúlyozzák, hogy minden megkeresztelt, aki hitét
nap mint nap odaadással megéli, „megmossa ruháját a Bárány vérében”.)

5. Ötödik látomás: a végső leszámolás 7 csészéje - 15-16. fejezet

Az 5., kimondottan apokaliptikus látomássor a befejezést készíti elő. A végső büntetés 7
csészéjét öntik ki az angyalok. De a büntetés beteljesedése közben is felcsendül a mennyben az
Isten igazságosságát magasztaló dicséret: „Igazságos vagy Uram… Szent vagy, hogy ítéltél. Mivel
szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni” (16,6). Majd amikor a hetedik angyal a
levegőbe önti csészéjét, és a sátáni város összeomlik, a templom felől az isteni igazságosság
beteljesedését jelző szózat tör elő: „Megtörtént!” – beteljesedett az isteni terv (16,17).

6. Hatodik látomás - 17-20. fejezet

A könyv záró részében, a 6. és 7. látomásban (amint a könyv első részeiben) ismét reális,
érthető leírások, képek következnek (a sok jelképe mellett is): Róma bukásáról ésbűnhődéséről.
Megjelenik Babilon, a nagy parázna asszony (17,1k): s megfogalmazódik a kép magyarázata
is: ki lehetne ez más – „aki a hét hegyen ül” – mint Róma (17,9).
Egy korabeli elképzelés szerint a meghalt Néró vissza fog térni, s a pártusokkal szövetségre lépve megtámadja
Rómát. E gondolatra ismerhetünk a halálos sebéből felgyógyuló szörnyben (Jel 17,8.12).
Majd a látomásokban részletesen bemutatják a rendíthetetlennek látszó istentelen hatalomnak,
és szövetségeseinek bukását (18,9-19). A büntetésnek érthető és igazságot szolgáltató képei ezek a
kor keresztényei számára, akik átélték, hogy az őket üldöző uralkodók Róma szövetségesei voltak.
2. késleltetés. A győzelmi örömöt ismét (mint a 2. látomássorban is) megzavarja egy rémítő
ellentámadás (20,7k.). De ez csak rövid ideig tart. Mert megnyílik a menny: ahol már nem a
történelem és a csapások könyvét nyitják fel (mint az 5. fejezetben), hanem az Élet Könyvét.

7. Hetedik, záró látomás: a mennyei Jeruzsálemről – 21-22. fejezet

A remény végső, ragyogó beteljesülése ez. Megjelenik a Bárány végső győzelme; valamint
Krisztus követőinek, az érte szenvedőknek beteljesült mennyei élete. A menny csodálatára és a
Bárány győzelméért való hálaadásra hívja a mai olvasót is.
Érdemes e részeket úgy olvasni, hogy figyeljünk fel arra, miként visszhangoznak benne, beteljesült formában, a
könyv bevezetőjének gondolatai, majd az egyes látomások képei, gondolatai.
A befejező sorok (22,6k) közvetlenül folytatják a bevezető soroknak és a 7 levélnek reális
stílusát, illetve a keresztényeket és a közösségeket megszólító meghívásait. „Nézd, hamarosan
eljövök és magammal hozom a jutalmat, hogy megfizessek kinek-kinek cselekedetei szerint. Én az
Alfa és az Omega vagyok, a kezdet és a vég. Boldog, aki megmossa ruháját a Bárány vérében. Joga
lesz az élet fájához.” (22,12-14)

JAVASLATOK az olvasásra és a biblia-órákra

Az egyéni vagy csoportos feldolgozás során vegyük sorra: a könyv bevezetését, majd a 7
levelet, végül a nagy látomásokat.
1. A nagy látomásokon belüli hét részes látomássorokban figyeljük meg: hogyan jelenik meg
az 1. és a még inkább a 7. látomásokban a mennyei fény, a 2-6. látomásban viszont a sátánnal való
küzdelem; illetve hogyan jut el minden látomássor a sötétségeken keresztül végül a Bárány (és vele
a hitvallók) győzelmének bemutatásához. (Mit mond ez nekünk?)
 5

2. Gondoljuk át egyenként, hol fedezhetjük fel a könyv egy-egy részletében saját hibáinkat
(elsősorban a 7 levélben), illetve (a látomás-sorokban) saját életünk félelmeit, sötétségeit, és
Istennek a sötétség feletti győzelmét. Minden részlet meghívást vagy biztatást fogalmaz meg. Mit
mond ez a mi életünk számára?
3. A könyv elolvasása után tekintsük át a 7 látomást, illetve az egész könyv felépítését. A
könyv egésze - annak felépítése, és sajátosan az utolsó fejezetek - miként adnak választ a könyvben
felvetett (és olvasói által átélt) félelmekre, fenyegetettségekre, illetve milyennek mutatják be a
keresztény ember helyes látásmódját.