A VILÁG HELYZETE

Az Amerikai Egyesült Államok elnöke minden év januárjában beszédet intéz a kongresszus, a szenátus,
valamint a Legfőbb Bíróság valamennyi tagjához, és bemutatja az Államok helyzetét. Elmondja, milyen
helyzetben van az ország. Reméli, hogy jó dolgokról tehet jelentést. Valójában mindenki tudja, milyen az ország
állapota, de ez egy olyan szertartás, amit teljesítenie kell. Az elnök bizonyára megpróbálja a rossz dolgokat jobb
színben feltüntetni, a pozitívumokat pedig kiemelni – már ha van egyáltalán valami pozitívum – azért, hogy
minden a lehető legjobban nézzen ki.
Nos, megpróbálom bemutatni a VILÁG HELYZETÉT ma. Az igazat akarom mondani, nem úgy, ahogy
az elnök. Semmit sem akarok elhallgatni, hanem úgy szeretném elmondani a dolgokat, ahogy azok valójában
vannak. Néhány hónapja gondolkodom ezeken, és ebbe a füzetbe szoktam mindent feljegyezni. Saját
gondolataimat írom bele, valamint bibliai verseket. Megpróbálok mindent megtenni, amit csak tudok.
A János 16:11 arról szól, hogy a Szent Szellem megítéli a világot, mert e világ fejedelme megítéltetett.
„E világ fejedelme megítéltetett.” Tudjuk, hogy abban az időben e világ fejedelme a Sátán volt. Ez az éjszaka
volt az, ami előtt az Úr a keresztre ment; és a kereszt győzelmére tekintve, amely elkerülhetetlenül állt előtte,
így szólt: „Ennek a világnak a fejedelme megítéltetett”. Több évvel később azonban, ugyanaz az író, - János –
az 1Jánosban ezt mondja: „az egész világ a gonosz hatalmában vesztegel". Ha e világ fejedelme a kereszten
megítéltetett, akkor hogyan lehet az, hogy évtizedek múlva János azt írja: „az egész világ a gonosz hatalmában
hever”?
János 12:31: „Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. Én pedig, he
felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” De ha szétnézünk magunk körül, a világot látjuk,
amely kétezer éve szinte ugyanaz. E világ fejedelme most is uralkodik az egész világ felett, egyáltalán nem
tűnik úgy, mintha kivettetett volna. Mit is akart az Úr mondani?
A János 3:18-ban az Úr azt mondja, hogy aki hisz Őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már
ítélet alatt van. De mikor történt mindez?
Ezek vajon rendellenességek – anomáliák - a Szentírásban? Meg kell kérdeznünk önmagunktól: Mit
valósított meg az Úr a Kereszten?
Az első dolog, amelyet az Úr megvalósított a kereszten az volt, hogy vérét ontotta a mi bűneinkért. Az
Úr áldozata révén mi mind megkaptuk bűneink bocsánatát. Ez a legcsodálatosabb dolog, amire gondolni tudok!
Az Úr az Ő irgalmából áldozattá lett érettünk. Bármilyen bűnt követtél el életed során, mai és tegnapi
bukásaidat az Úr egyaránt mind elmosta az Ő drága vérével. Ő vérét ontotta, és meghalt érted.
De ugyanígy tudjuk azt is, hogy az Úr Jézus elítéli a bűnt. Ő magára vette az összes bűnt, az egész
világét, minden időből. A Róma 8:3-ban az áll, hogy Ő kárhozatra ítélte a bűnt a testben. Más szavakkal: bűnné
lett, a bűnt a keresztre majd a sírba vitte, és végzett vele. De még valami többet is tett. Az egész régi teremtés
keresztre feszíttetett Krisztussal. Tudtátok ezt?
Mi, keresztyének tudjuk mind, hogy „Krisztussal együtt megfeszítettünk.” Ezt mondja a Galata 2:20:
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve... azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való
hitben élem, Aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Tudjuk, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettünk, de
nem tudjuk, hogyan feszíttettünk meg Ővele együtt. Valaki ezt mondja: Halott vagy! De hogyan? Krisztussal
együtt megfeszíttettél. De akkor talán ezt gondolod: Hiszen én csak néhány évtizede születtem, az Úr viszont
ezelőtt 2000 évvel feszíttetett meg. Hogyan lehetséges az, hogy én Krisztussal együtt megfeszíttettem?
Természetesen, hisszük ezt, a Biblia mondja, és mi teljességgel elfogadjuk. De néha szeretnénk tudni, hogyan is
történt mindez.
Valami hasonló ez Mária esetéhez. Tudjátok, hogy az Úr angyala ugyanúgy megjelent Máriának és
Zakariásnak. Olvassuk el Lukács ev. 1. részét. Amikor az angyal megjelent Zakariásnak, és megmondta neki,
hogy egy János nevű fia fog születni, ő így válaszolt: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember
vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.” (18 vers). Ez egy helytelen kérdés volt. Azt kellett volna
mondania: Csodálatos! Hogyan is fog ez történni még pontosabban? Alig várom! Egész életemben egy fiút
szerettem volna.” Azt hiszem, Zakariás épp a Szentélyben volt, és egy fiúért könyörgött. De amikor jött az
angyal, és azt mondta: „Meghallgatásra talált a te könyörgésed, fiad lesz”, hitetlenül ezt válaszolta: „hogy
lehetek biztos ebben?” Mária nem ugyanazon a módon válaszolt. Amikor az angyal elmondta Máriának, mi fog
történni vele, az ő válasza ez volt: „Hogyan lehetséges ez, amikor én férfit nem ismerek?” Nem gondolom, hogy
kételkedett, hanem inkább azt kérdezte, hogy hogyan viszi véghez Isten ezt a csodát. Az angyal viszont nem azt
válaszolta: „Ez az én dolgom!”, hanem még több világosságot adott neki, még több megértést. Néha vannak
dolgok, amelyeket nem értünk, és az Úr jobban meg akarja értetni velünk. És amennyivel többet meglátunk
annak a megértésnek a folytán, amit Ő ad, annál több hitünk lesz.
Tehát, hogy lehet az, hogy te, aki 20, 30, 40, vagy 80 éve születtél, keresztre feszíttettél Krisztussal
együtt ezelőtt 2000 évvel ezelőtt?
1
 Ó, mennyire hisszük mi mindezt, és milyen nagyon örülünk neki! De azt hiszem, jó lenne, ha
alaposabban megnéznénk ezt a dolgot. És nem csak ennyit. Néhány pillanattal ezelőtt azt mondtam, hogy az
egész világ keresztre lett feszítve Krisztussal. Ez egy még nagyobb kérdés: hogyan feszíttetett meg Krisztussal
együtt az egész világmindenség? A Galata 6:14 a következőket mondja: „Én azonban nem kívánok mással
dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, Aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én
is a világ számára.” Kolossé 2:13-15: „És titeket is, akik halottak voltatok bűneitekben és bűnös valótok
körülmetéletlenségében, Ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölve a
követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a
keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és
Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.”
Nagyon sok adóslevél szól ellenünk, mert mi Isten valamennyi törvényét áthágtuk. Adósságunk olyan
nagy volt! És Ő eltávolította azt az útból, a keresztfára szögezte, „lefegyverezte a fejedelemségeket és a
hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” Ez az előbb
említett versre vonatkozik, amelyben az Úr azt mondja, hogy a Sátán kivettetik. „Mert e világ fejedelme
megítéltetett.” Ő azt mondja, hogy megszégyenítette a világ előtt a fejedelemségeket és a hatalmasságokat. Ez
vonatkozik az egész bukott angyali hierarchiára. Őrajtuk diadalmaskodott.
Efézus 2:14-16: „...és az Ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes
parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse
önmagában: Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az
ellenségeskedést önmagában.” A testében lebontotta az elválasztó falat, amely a parancsolatokból álló törvény
volt. Azt mondja ezáltal, hogy a törvény Krisztussal együtt megfeszíttetett.
1 János 2:2: „Mert Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ
bűnéért is.” Az egész világ bűnéért? Tudjuk, hogy az Úr Jézus engesztelő áldozat a hívők bűneiért, de vajon Ő
engesztelő áldozat az egész világ bűnéért is?
A János 11-ben a főpap megjövendölte, hogy az Úr Jézus meg fog halni a népért. Meghal a népért?
Tudjuk, hogy Ő meghalt a hívőkért, a népből azokért, akik hittek Benne. De a nép legnagyobb része hitetlen
volt.
Az 1 János 4 kétszer nevezi az Úr Jézust a világ Megváltójának. Tudjuk, hogy a hívők Megváltója, de
itt így szól hozzánk: a világ Megváltója.
A János 1:29-ben amikor Bemerítő János látta közeledni az Úr Jézust, és így szólt: „íme, az Isten
Báránya, Aki elveszi a világ bűneit.” 'János, hát te nem érted, hogy Ő elveszi bárkinek a bűnét, de csak azét, aki
hisz Őbenne?' János szava biztos volt: „Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit.”
2 Korintus 5:14-15: „Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt
mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak
éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” Szeretném, ha egy pillanatig arra gondolnánk, hogy ez a
„mindenki” az egész világra vonatkozik. „És Ő mindenkiért meghalt, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak
éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”
Róma 5:10: „Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia
halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.” Hogyan békéltettünk meg
Istennel, amikor még ellenségei voltunk? Én úgy képzeltem, hogy először hittünk Benne, és azután békéltettünk
meg. De itt arról van szó, hogy akkor békéltettünk meg Vele, amikor még ellenségei voltunk. És azután, attól
kezdve, hogy megbékéltettünk vele, még inkább üdvözíteni fog élete által.
És végül a Zsidók 2:9b: „hiszen Ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.”
Elolvastuk ezeket a verseket, hogy arra ösztönözzelek benneteket: egy bizonyos módon gondolkozzunk.
Szeretném, ha elgondolkodnátok ezen a szón: megbékélés. Tudjátok, hogy ez a teremtés, amelyet Isten alkotott,
remény nélküli volt. Isten megteremtette, az ördög fellázadt, az ember elbukott. A bűn belépett a teremtésbe. A
bűn belépett az emberbe. Ez már nem az a teremtés, amellyel Isten együtt szeretné tölteni az örökkévalóságot.
Tudjuk ezt, mert a Biblia végén új eget és új földet látunk. A régi ég és a régi föld elmúlt.
Megbékélés. Isten szívében Isten bölcsessége van. Hogyan valósítsa meg Isten az Ő tervét egy
megromlott világban, egy elbukott emberiségben?
Szeretnék felolvasni néhány sort T. Austin-Sparks-tól és Watchman Nee-től. Az első idézet Sparks-tól
való. Remélem, kérdéseket tesztek majd fel magatokban mindazzal kapcsolatban, amiket mondok. Amit
felolvasok, az A nagy átmenet egyik emberiségből a másikba című könyvéből származik, a 79-83 oldalon: Ő
(Pál) nemcsak azt látta, hogy az a halál, az az irtózatos halál, mint ítélet az egyes ember fölött az Ő halála volt,
hanem látta azt is, hogy az az egész emberi faj halála volt Ádámban. Mit mond Pál? „Mivel azt tartjuk, hogy ha
egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt.” Az egész faj halála volt. Egy kozmikus halál volt. Vagyis a
kozmikus halál túlment az egyénen, túl az emberi fajon, át oda, ahol a gonosz erői találhatók, amelyek ezt az
állapotot okozták, és amely miatt elengedhetetlen volt az ítélet.” Más szavakkal, az ördög és az ő angyalai
2
beléptek ebbe a halálba. „Pál látta, ahogyan Jézus Krisztus keresztje a végső pont volt az ádámi faj számára. A
KERESZT ANNAK A BEIKTATÁSA, HOGY E VILÁG FEJEDELME ALÁVETTETETT... A kereszt a
halálos ítélet [végrehajtása] volt a világ felett.”
Lássuk most, mit ír Watchman Nee a Normális keresztyén élet-ben: „Isten a keresztet használta
eszközként arra, hogy véget vessen a régi dolgoknak. A legnegatívabb dolog a világon a kereszt, mert általa
Isten eltörölt mindent, ami nem Belőle származott. Olyan, mintha Isten így szólt volna: „A kereszt által
félredobtam mindent, ami nem Belőlem való.” Ti, akik a régi teremtésből valók vagytok, mind beletartoztok
ebbe. Ti is megfeszíttettetek Krisztussal együtt. Senki sem vonhatja ki magát ez alól az ítélet alól.”
Ha a ti helyetekben lennék, feltenném magamnak ezt a kérdést: Hogyan lehetséges ez a dolog? Hogyan
vitte véghez ezt az Úr? Szeretném, ha kicsit elgondolkodnátok azon, hogy kicsoda az Úr Jézus Krisztus? Ő a
Megváltó, az Isten Báránya, a Jó Pásztor, az Orvos, az Ember Fia, Dávid Fia, Isten Fia, Fiú Isten. Ő az Istenség
második személye. Valójában Ő alkotott mindent. Tudjátok ezt, ugye? A teremtés a Fiú személye által jött létre.
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt. Minden Általa
lett, és Nála nélkül semmi sem lett, ami létrejött.” Zsidók 1:3 mondja a következőket: „Hatalma szavával
hordozza a mindenséget.” Az Úr, az Élő Isten, Aki az egész világot teremtette, Aki szólt, és azok élővé lettek,
mindent az Ő hatalmas szavával tart fenn.
Kolossé 1:16-17: „Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok,
akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és rá nézve teremtetett.”
Róma 11:36 (mindezek a versek a Fiú Istenről beszélnek) – „Tőle, Általa és Érte van minden.”
1Korintus 8:6 „...egyetlen Istenünk az Atya, Akitől van a mindenség, mi is Őérte, és egyetlen Urunk a
Jézus Krisztus, Aki által van a mindenség, mi is Őáltala.”
Emlékeztek, amikor Pál Athénben volt, és felment az Areopáguszra, ahol egy üzenetet mondott (közölt
valamit) – megtaláljátok a Cselekedetek 17-ben. Íme, mit mondott: „Az Isten, aki teremtette a világot és
mindazt, ami benne van... Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget is egy
vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait...
Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk...”
Megpróbálom most mindezeket egymás mellé gyűjteni: Milyen nagy az Isten? (Hallottam egyes
embereket úgy vélekedni, hogy Isten ott fenn, a Plútó bolygón túl lakik, és állandóan angyalokat küld ide-oda
üzenetekkel). Vajon az Élő Isten Nálánál nagyobbat alkotott? Vajon a teremtés Istenben létezik? A teremtés
Istenben létezik! „Hová menjek Szellemedtől, és a Te orcád elől hová fussak?” Ha a föld mélyére szállnék, Te
ott vagy.” Ő ott van az égben is. Valójában Őbenne élünk, mozgunk, létezünk. Kiben? A Teremtő Istenben, a
Fiú Istenben. Az Atyának terve volt az egész teremtés számára, és a Fiú valósította meg az Atya tervét. Az
örökkévaló Fiú Isten alkotott mindent. De minden, amit Ő alkotott kisebb, mint Ő maga.
Azután történt egy csodálatos dolog. Az idők teljességében, most 2000 éve, az Örök Isten, a Teremtő,
Isten Igéje, az Istenség második személye belépett a teremtésbe. Ez egy titok. Létezett egy ember, aki 2000 éve
itt élt a földön. Először egy gyermek, aztán fiatalember, majd ács és végül Krisztus, Aki ember, de Aki
teljességgel Isten is. Ő a Fiú Isten, és titokzatos módon minden Őbenne van. Ő tartja fenn a mindenséget az Ő
hatalmas szavával. Minden a Fiúban van, és mégis Ő a teremtésben van. Ugyanaz a titok, mint a mi esetünkben:
Krisztusban vagyunk, és Krisztus bennünk van. Ebben az esetben a Fiú Isten a teremtésben van, de Ő nem szűnt
meg soha Fiú Isten maradni. Az egész teremtés Őbenne volt. Az ellenség azt hitte, hogy megszerezte a
győzelmet. Először az ellenség belement Júdásba, aki a főpapok kezére adta Jézust. A főpapok Pilátus kezébe
adták, Pilátus pedig a katonáknak adta, akik kivezették a városon kívül, és keresztre feszítették. Amikor
megfeszítették az Úr Jézust, Azt feszítették meg, Aki Fiú Isten volt, Akiben az egész teremtés volt.
Az 1Korintus 2:8 így szól hozzánk: „Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha
felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.” Mert, amikor megfeszítették az Úr Jézust, vége
lett az egész régi teremtésnek. Odaszegeztetett Krisztusban a keresztre. Istennek nem kellett azt Krisztusba
helyeznie, mert az mindig is ott volt a Fiú Istenben. Ő pedig a sírba vitte. És attól kezdve az ott van! Ez a
VILÁG HELYZETE.
De ezzel nem ért véget minden! Az Úr Jézus feltámadott a halálból, és bárki, aki hisz Benne, hogy örök
élete legyen, Vele együtt feltámadt a halálból. Ő maga feltámasztatott a halálból. És „ha valaki Krisztusban van,
új teremtés az”. Létezik egy régi teremtés és egy új teremtés. A régi teremtés halálba adatott. Az új teremtés
felemeltetett Krisztussal.
Még valamit ezzel kapcsolatban. A halál nem jelenti azt, hogy megszűnsz létezni; a halál elválást
(elválasztást, elkülönülést) jelent. Amikor valaki meghal, nem szűnik meg létezni, hanem elválaszttatik tőlünk
és az ő testétől, és egy másik helyre megy. Nem szűnik meg létezni. Amikor Ádám megteremtetett, Isten azt
mondta neki: „Amely napon eszel erről a fáról, bizony meghalsz”. Ő evett a fáról, de nem esett össze holtan. És
mégis meghalt. Megtörtént az elszakadás. A szelleme meghalt, elszakadt Istentől. És így hasonlóképpen a teste
haldokolni kezdett, kevesebb, mint 1000 év alatt meghalt a teste is. Az Úr számára 1000 esztendő annyi, mint
3
egy nap. „Amely napon eszel, bizonnyal meghalsz”. Más szavakkal: köztünk és a régi teremtés között nagy
szakadék van. De azt mondjátok: „John, hogy mondhatsz ilyet? Pontosan a régi teremtés közepén vagyunk. Az
minden honnan körülvesz minket”. De mi nem csak itt vagyunk. Mi Krisztussal együtt a mennyekben vagyunk,
mi az új teremtés részesei vagyunk. Élhetünk, lakhatunk az új teremtésben. Miért akarunk a régi teremtésbe
menni? Ő azt mondja: „Maradjatok énbennem, ismerjetek meg Engem, járjatok velem az új teremtés
valóságában. Ne menjetek a régi teremtés halálába”. Egy napon befejeződik a régi teremtés. De saját terve
véghezviteléhez Isten egy időre még meghagyta. Mert Ő sok fiat akar. És Ő azt várja, hogy mi, akik 1997-ben
élünk, legyünk ebben a világban, de mégsem abból valók. És járjunk győztesekként, mint akik szemünket
Jézuson tartjuk, és állandóan Őt szemléljük. Legyünk Krisztus testének tagjai, akik szorosan kapcsolódnak a
Fejhez. Legyünk személyek, mint az Úr Jézus, Aki egyszerre két helyen volt: a földön, de a mennyekben is.
Ez az egész régi teremtés Krisztussal együtt megfeszíttetett. (Tudjátok, helyénvaló dolog vízbe meríteni
a hitetleneket – de csak addig, amíg nem húzzuk ki őket a vízből. Ha valaha is kiemeljük őket a vízből, az
hiba!). Amikor bemerítkezel, bizonyságot teszel arról, hogy Krisztussal együtt meghaltál. Az egész teremtés
lemerült a vízbe, de csak a hívőket lehet kiemelni onnan. Mi kijöttünk a feltámadásra Krisztussal együtt.
Mégis létezik egy probléma. Új életünk van, új természetünk, és még egy kevés ideig ez a test. És ez a
test gyakran okoz nekünk problémát. Az én testem nem alszik eleget, más test túl sokat eszik. Mások teste túl
sokat beszél. És még sok más dolog van, amelyeket most nem említek. Ezek a testek képesek rávenni minket,
hogy mindenféle módon vétkezzünk. De amikor az új teremtés valóságában élünk, és Krisztusban maradunk, a
testben lévő bűn semlegesítve van, és automatikusan az igazság eszköze lesz. Ezek a kezek, amelyek annyi
bűnös dolgot elkövettek, szolgáló kezekké válnak, amikor én az Úr Jézus valóságában járok, amikor az Atyában
és a Fiúban maradok. Olyan kezekké válnak, amelyek jót tesznek, szerető kezek lesznek. Ez a test az igazság
eszköze lesz. De amikor leveszem a tekintetem az Úr Jézusról, és nem maradok Benne az Atyában, átlépek a
vonalon, kilépek az Úr Jézus védelme alól, és ez akkor olyan, mintha újra belépnék ebbe a régi teremtésbe. A
kívánságok, amelyek ebben a testben vannak, élők, és jól érzékelhetők. És akkor úgy élek, mint akármilyen más
ember.
Mit akarunk? Úgy élni, mint egy közönséges ember? Vagy úgy élni, mint az új teremtés tagjai?
Ez a világ megítéltetett. El van temetve. Ez a régi emberi faj eltemettetett. Az ördög és minden angyala
el van temetve. Mind megítéltetett. Örökre végük lett. Az Úr ezt a kereszten végezte el. Nem kell várnunk addig
a napig, hogy az örök életben éljünk. Az Úr készített egy utat a számunkra. És mi oda temettettünk. Minden,
ami régi, ott van. Minden, ami belőlem és Ádámból való, ott van eltemetve. Én nem merészelek visszafordulni
oda. Lehetséges, hogy sok jól ismert dolgot látnék ott, amiket nem akarok többé látni. Hogyan védhetem meg
magam attól, hogy oda visszatérjek? Hit által az Úrban élve. Mivel Krisztussal együtt feltámadtatok, az
odafelvalókkal törődjetek. Ti Krisztussal együtt Istenben vagytok. Mi vagyunk azok, akiknek bejárása van a
mennybe. Ez az új teremtés. És amikor meglátjuk az Urat, ez a régi test is kicserélődik.
Ez tehát a VILÁG HELYZETE. Megfeszíttetett Krisztusban. A mi Urunk megfeszítése és feltámadása
valósággal a legnagyobb győzelem, amit valaha feljegyeztek. Éljünk mindnyájan ebben a valóságban! Ámen!
(John Saunders, Ramnicu Valcea, 1997 október 13.)