Professional Documents
Culture Documents
„Mit mond a baba” akkor, amikor még tulajdonképpen nem tud beszélni?
Ahogy nevet, ahogy sir, ahogy jelez, ahogy mozog, ahogy néz, abban természetesen benne van
minden. Gyermekpszichológusok és gyakorló mamák figyelik és tanulmányozzák ezt a
különös kommunikációt. A megfigyelések, tanulmányok alapján összeállítható egy „baba
szótár”.
Az első párbeszéd
Sokan azt tartják, hogy az élet első néhány hónapjában a sírás a baba nyelve. Ez, bár csak
részben igaz – hiszen a síráson kívül a baba minden apró mozdulata, az arcán átfutó minden fintor is
jelez valamit a hozzáértőnek és a gyermekét ismerő édesanyának -, mégis egyetérthetünk abban,
hogy a csecsemősírás igen sokféle információt tartalmaz. Az édesanya néhány hét múlva egyszer
csak kezdi megérteni, hogy „mit sir a baba”.
… SÍR
Elöljáróban tisztázni kell egy félreértést, miszerint a megszületett csecsemőnek első ténykedése az,
hogy felsír. A megszületést követően ugyanis az első cselekvés, amit tesz, néhány ziháló légvétel, s
csak ezt követi néhány másodperc elteltével a síró hang.
Miért is sír az újszülött?
A sírás a kommunikáció egyik formája a babánál. Valamit közölni, jelezni akar.
A születés igen nagy trauma a csecsemő számára, a biztonságos kellemes, lebegő állapotból átkerül
egy kemény, rideg fizikai térbe. A szűk szülőcsatornán valósággal átpréselődik, s a nyomás kiterjed
egész testére. Egyre fokozódik a légszomja is. Mindez kellemetlen és fáj, ahogy számunkra is
kellemetlen és fájdalmas a beszorítottság vagy a légszomj. A világra jött csecsemő tehát azért sír,
amiért később is mindig sírni fog, ha valamilyen kellemetlen, fájdalmas helyzetbe kerül. Azt is
megfigyelheti minden mama, hogy az újszülött kezdetben másként sír, mint az idősebb gyerek.
Inkább visít, legtöbbször könnyek nélkül.
Tehát több mindenért, több féleképpen sírhat a baba.
Az újszülött sírását kiválthatja az éhség, a nedves pelenka okozta kellemetlen állapot, fájdalom
vagy ijedtség.
- Ha sírása gyenge s közben szopómozdulatot tesz vagy a szája felé kapkod - minden
bizonnyal éhes. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha szájának érintésére abbahagyja a
sírást.
- Ha nyűgösen sírdogál, s szempillája lecsukódik – valószínűleg álmos.
- Ha hangos, nyugtalan a sírása, azt jelzi, hogy - tisztába kellene tenni.
- Ha éles, sivító hangot ad – ijedségét, félelmét jelzi.
- Ha erősen, kitartóan sír – fájdalma van.
- Az unatkozó baba is sírhat. Tévedés azt hinni, hogy a csecsemő nem unatkozhat! Éppen úgy
szüksége van társaságra és a különféle ingerek sokaságára, mint a felnőtteknek. A kisbaba
sem szeret sokáig egyedül lenni, s ha a szülök külön szobába zárják – vegye körül megannyi
játék is – egy idő után elunja magát s egyre erősödő sírással hívja az édesanyát.
- Ha a baba erőteljesen sír és izgatott - a külső inger számára hozzáférhetetlenné válik.
Megfigyelések szerint a késő délutáni órákban szokott jelentkezni a csillapíthatatlan sírás,
amikor se etetés, se ringatás, se tisztába tevés nem használ. Ilyenkor meg kell várni, amíg
izgalma csillapul és csendes szóval, simogatással, ringatással kell megnyugtatni, és sírása
elhalkul, elapad.
- A baba 2-3 hónapos koráig nem csak azért sír, mert éhes, vagy a pelenkával baj van, esetleg feszül
a kis hasa, hanem azért is, mert hiányzik neki az a betakartság, védett biztonság, amit az
anyaméhben élvezett. Ez rendszerint kiderül akkor, ha megetettük, tisztába raktuk és a sírást még jó
tíz perc után se hagyja abba. Ilyenkor nem segít más, mint ölbe venni, elringatni, de semmi esetre se
adjunk neki több tejet!
- 3 hónapos kora után a pici már modulálni tudja a sírását is különböző jelentésekkel (éhség,
hasfájás, ingerültség).
- 6 hónapos kora előtt a kisbaba többnyire csak anyja jelenlétére nyugszik meg, hiába fut hozzá a
papa vagy a nagymama. Az első hónapokban éppen ezért, ha csak teheti, mindig az anya
ellenőrizze, segítse a síró babát. Nem csupán a mama ismeri meg a baba reakcióinak jelentését,
hanem fordítva is. A baba is megtanulja, hogy sírására hogyan reagál édesanyja, s azt ki is használja
kívánságainak teljesítésére.
- 7 hónapos korától tapasztalhatjuk, hogy megijed az idegen, ismeretlen arctól, feltűnő tárgytól, és
sírással jelzi meglepetését, félelmét.
- 14-18 hónapos korban, amikor már gügyögni kezd, nemcsak a sírás az amivel közölni kívánja
állapotát, de a könnyek már inkább kifejezik a sírás okát: a valódi félelmet, az elégedetlenséget
vagy a fájdalmat. A megvigasztalás is könnyebbé válik, ha szépen beszélünk, becézgetjük,
dúdolgatunk neki.
De a panaszkönnyek zsarolássá is változhatnak. Őkegyelme megtanulhatja, hogy miként lehet a
sírás folytatásával zsarolni a mamát, hogy továbbra is vele foglalkozzon. Ennek azonban nem
szabad engedni, mert akkor a mama látja a kárát.
A baba sírása gyakran életfontosságú jelzés. Egyedül nem tudja elhárítania a veszélyt, nem tud
megszabadulni kényelmetlen helyzetéből, anyját hívja tehát segítségül. A sírás a beszéd előtti
korszak segélykérő jelzése. Éppen ezért kell mindig megnézni, mi a baba sírásának az oka! Nem
szabad 3-4 percnél tovább sírni hagyni abban a hiszemben, hogy biztosan „rosszalkodik”.
A sírásra később is figyeljünk oda – de akkor se tiltsuk meg neki, ha már nagyobbacska - mert ha
nem engedjük érzelmeit kifejezni, elfojtjuk, később komplexussá válhat.
… MOSOLYOG
Ha nevet a baba, az minden szónál többet „mond”. A babák hat hónapos koruktól tudatosan
nevetnek, s hamarosan megértjük, hogy különböző nevetésük jelenti az elégedettséget, a szeretet
kifejezését, elégedettséget.
A mosoly három fajtája:
- megelégedettségről, fogékonyságáról árulkodik az a mosoly, amikor a baba fogínyét teljesen
kitárja, nyelvét pedig az ajka mögé dugja, miközben dünnyög, gőgicsél,
- a „Szeretlek-mosoly„ onnan ismerhető fel, ha a baba nyelve mosolygás közben teljes egészében a
szájában marad, miközben szemöldökét magasra húzza, és közben elnyom egy halk sóhajt is,
- „Igazán jól vagyok” – ezt jelenti, ha a baba O-betűt formál a szájával és közben búgó hangot
hallat. Ilyenkor elégedett önmagával és a világgal.
… JELBESZÉD
A csecsemő figyel bennünket, és egy stockholmi orvosnő, Carin Holmlund szerint beszélgethetünk
vele. Tartsuk a csecsemőt mintegy 20 centiméter távolságra, nézzünk a szemébe, és lassan
beszéljünk hozzá. Kis időre van szüksége a gondolkodáshoz. Ha tetszett neki, amit hallott, lábával
rúgkapál és nevet a baba. Samy Molcho pantomimművész a gyermekek testbeszédéről írt könyvet.
E két kutató megfigyelései alapján amerikai gyermekpszichológusok valóságos „baba-szótárt”
állítottak össze:
- A baba felnyitja, kerekre tárja a szemét – a szülőktől valamit hallani akar.
- Kiabál – beteg, éhes, unatkozik, szomorú, egyedül érzi magát, kéri, hogy foglalkozzanak vele.
- Kezét nyújtja – figyelmet kér, játszani akar, szeretné, ha beszélnének hozzá.
- Tüsszög, köhög, sóhajtozik – fáradt, ingerült vagy fázik.
- Ökölbe szorítja a kezét – haragos, nem jól érzi magát, tele a pelus, esetleg fáj a hasa. Rögtön
sírva fakad. Sírást megelőző fázis.
- Karját mereven maga mellett tartja – fáradt, nincs kedve beszélni. Jobb, ha magára hagyjuk.
- Karját arcára rakja – éhes, és ha nem kap enni, kiabál.
- Lábaival tolómozgást végez – rosszul érzi magát, csípi a tele pelenka vagy fáj valamije.
- Lábaival dühösen kalimpál - nem érzi jól magát, fáj valamije.
A teljesség igénye nélkül nyújtom át ezt a kis összeállítást, tudom, hogy ezt még ki-ki tovább tudja
folytatni, finomítani.