Előszó

Ismétlés a tudás anyja tartották a régiek. Ez a könyvecske azonban, mégsem ismétlés. Nem
folytatása az előzőnek, s nem is kiegészítése annak. Hát akkor mi? Sokkal inkább egyfajta
„Liber amicorum”. Olyan, ami a barátságról szól, s arról mondd el valami fontosat. Például
azt, hogy a barátság nem definiálható. Próbálták már körülírni, mitől támad és miért? Nem
lehet. Nem adható oka annak, miért lesz valaki otthonos a másik világában, miért érez
azonosságot annak gondolataival. Igazán csak a barátság - és a szerelem - születik szabad
választásból, kényszer nélkül.

Fontos az, hogy az embernek különböző barátai vannak. Nem egy kaptafára készültek, nem
véletlen, hogy Madách falanszterében, nem szövődnek barátságok. De mindegyik
visszatükröz valami fontosat, néha azonosságot, ami megerősít, máskor azt mutatja, ami
hiányzik. Leltár is tükör is.

Érdekes lenne a kötet szerzőit egy asztalhoz ültetni, kipróbálni, milyen mondandójuk van
egymás számára? Olyan-e ez, mint a körhinta, amelyen sok-sok egyedi lánc kapcsolódik egy
tengelyhez, vagy pedig mint a szőttes, amelynek szálai, egymásba kapaszkodva adják ki a
mintát? Nem tudom, ítélje meg az olvasó.

Amennyivel vékonyabb ez a kötet az előzőnél, annyival rövidebb az előszó is. Egy gondolat
még: A hetven furcsa szám. A legenda szerint, az ókorban azt tartották, ennyi nyelv van a
világon. Szerintük, ezért kellett Alexandriában hetven tudósnak, a kor világnyelvére - görögre
- fordítani az Ószövetséget.

A kötet szerzői egy nyelvet beszélnek, egyfelé tekintenek, mert tudják - ha nem is csak a
Dzsungel Könyvéből - ,hogy: „Egy vérből valók vagyunk”.

2010-07-27

Marjovszky Tibor