„Trium generum Siculorum”

– a középkori székely társadalmi struktúra problematikája –

„A népvándorlás zűrjéből, – mely másfél ezred év előtt mindent elsodort, – egy

néptörzs emelkedett ki, számban ugyan csekély, de azért mégis nagy tényező az új
alakot ölteni indult Európában; egy hősies néptöredék, mely Ázsia legnemesebb
gyarmatának örökségét védve, bámulatosképpen tartá fenn magát a költözködő népek
vészes hullámzata közt mely sajátszerű hadi szervezetével s democraticus
intézményeivel a középkori Europának legelőbb megtelepült s legclassicusabb
népeként tünik elő. Ez a székely nép.”1

A székelyek társadalmi struktúrájának első említése a kutatás mai állása szerint

még nem letisztázott. A forrásban szereplő „trium generum Siculorum” kifejezést a
kutatók többféleképpen is értelmezik. Magát a kifejezést a váradi káptalan egyik
1339.-i oklevele említi először, mikoris Nádasdi Mihály székely ispán nevezi magát
„comes trium generum Siculorum”-nak,2 mindezt akkor, amikor a székelyek közt a
három rend (értsd társadalmi osztályozás) még ki nem alakult.3 Eszerint a változat
szerint, a székely nemzet a magyarok nyolcadik törzsét alkotó kabar-szikeliek három
nemzetségéből alakult ki.4
Egy másik, mára elfogadottabb elmélet szerint a székelységben is - feltehetően
már a XIII. században - elkezdődik egy a katonai társadalom jellegzetességeinek
alárendelt feudalizálódási folyamat. Előbb egy belső rétegződés megy végbe, melynek
során kialakul a székelyek „trium generum Siculorum”-ként említett három rendje.
Eszerint az elmélet szerint ez három, a hadi kötelezettségek teljesítési módja
tekintetében különböző társadalmi kategóriát jelöl: a főemberek (seniores, patiores,
primores), a lóháton hadakozó lófők (primipili) és végül a gyalogos közszékelyek
(communitas, pedites, pixidari).5
1
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása...
2
Kállay Ferenc: A székely nemzet eredete. 99.
3
Szabó Károly - Szádeczky Lajos - Barabás Samu: Székely Oklevéltár. I-VIII. Kolozsvár-Bp., 1872-1934. III.
49.
4
Nagy Géza: A magyar nemzetségek. In: Turul 1910. évf.
5
Jakó Zsigmond: A székely társadalom útja a XIV-XVI. században. In: Benkő Samu - Demény Lajos - Vekov
Károly (szerk.): Székely felkelés 1595-1596. Előzmények, lefolyása, következményei. B. 1979. 22.
 Az előző két elmélet bármelyikét is fogadnánk el, a székelység hármas
tagozódású társadalmi struktúrájának első biztos forrása Mátyás király idejéből ismert
(1473). Emiatt sokan csak a 15. századtól számolnak a székely társadalmi rendiség
kialakulásával.
Ennek a katonai felépítésű társadalomnak az uralkodóval szemben vállalt
pontos hadkötelezettségét II. Ulászló 1499. július 13.-án kelt, korábbi gyakorlat
nyomán megfogalmazott oklevele részletezi először:
„Mikor a király személyesen megy hadával kelet felé, Moldva ellen, az összes
székelység - lovasok és gyalogok - tartoznak fejenként, hadra felkészülten a király
hada előtt elől menni s az ország határain kívül saját költségükön tizenöt napig az
ütközetet bevárni, úgyszintén visszatértében a királyi sereget hátul követni. Mikor a
felség ugyan a keleti részek felé személyesét küldi hadba, akkor a székelységnek fele
menjen vele az előbbi módon. Mikor dél felé Havasalföldére személyesen vezeti hadát
a király, akkor a székelység teljes fele része - lovasság és gyalogság - menet elől, jövet
hátul megy az ország határain kívül, s ott az ütközetet 15 napig tartozik bevárni; mikor
délfelé személyesét küldi, a székelység ötödrésze köteles hadi szolgálatot tenni. Mikor
nyugatra megy személyesen, minden tíz üléses székely zsoldost tartozik állítani a király
szolgálatára; ha pedig észak felé személyesen visel háborút, a székelyek huszadrésze
köteles zsoldost állítani, s ilyenkor minden szék tartozik a főbb rendből egy kapitányt
adni. Ezeken kívül az egész székelység a király, vajda vagy székely ispán rendeletére
Erdélyországot ott, ahol szükséges, minél szebben felfegyverkezve, mint eddig ezután
is védelmezni tartozik. Ezért a székelyek, mint addig a hajdani dicső magyar királyok
által adományozott igaz nemesek, minden adótól vagy más rovataltól mentesek és
szabadok...[...] A székelyek a királynak törvényes megkoronáztatásakor minden
székely ülésről tartoznak egy ökröt adni...”6
Eme székely kiváltságok, szabadságok burkán a 16. században keletkeznek az
első jelentős repedések, amikor az 1562. évi székely felkelés leverése után a segesvári
országgyűlésen (1562. június 20.) elrendelték a lázadásban résztvevő közszékelyek
jobbággyá nyilvánítását. Maga János Zsigmond több mint kétezer családot
adományozott fejedelmi jobbágyként székely főembereknek, sőt lófőknek is. A

6
Székely Oklevéltár III. 138-145.
segesvári országgyűlésen elhangzott határozatot: ,,Minthogy a székelység régi
szabadságokban bízván, hogy ők jószágokat, örökségeket, el nem veszthetnék, a király
méltósága ellen s országunknak békességes állapattya ellen sokszor feltámadának, és
oly dolgokat mertenek késérteni, kikből országunkra nagy romlás következett: Azért,
hogy minden efféle gonoszságnak és támadásnak okai közzülünk kivettessenek,
végeztük, hogy ezután, valamikor ők oly dologban vétkeznének, kiből örök hitetlenség
szokott következni, ők is azonképpen, mint a nemesség és országbeli több híveink, örök
hitetlenséggel büntettessenek, és mind fejenként jószágokat és örökségüket elveszessék,
miképpen ez dologról más Articulusink között országunkbeli híveinknek közönséges
végezéséről Articulus vagyon.", a székely közösség, mint jogfosztást ítélte meg,
közösségi tudatában az 1562. év előtti állapotok a székely szabadság korszakát
jelentették.7

Ezzel a segesvári országgyűlési határozattal székelység társadalmi struktúrája

végleg megváltozott. Ezt az ellehetetlenített állapotot követte az újabb székely
lázadásokkal tarkított Báthori-korszak, amely Báthori Zsigmond többszöri
összetűzése, elüldözése után végül Báthori András bíboros-fejedelem meggyilkolásába
csúcsosodik ki, mely tett újabb sújos szankciókat von a székelység egészére.
A székely szabadság rövid életű visszaállítására Bethlen Gábor tesz kísérletet,
de intézkedései a konok székely nemesség ellenállása miatt nem bizonyulnak
időtállónak.

Zólya Levente László

Történelem-Régészet
I. év

7
Székely Oklevéltár IV. 14. old.