Forrás: http://www.doksi.

hu

André Kostolany

TİZSDE-
SZEMINÁRIUM
Tıkebefektetıkn ek
és spekulánsoknak
0 0 5 1 0 7 5 2
0051075
VÁROSI KÖNYVTÁR
TAPOLCA

Közgazdasági és
Jogi
Könyvkiadó
Budapest 1989
Forrás: http://www.doksi.hu

ELİSZÓ A MAGYAR
KIADÁSHOZ

André Kostolany - elmaradhatatlan csokornyakkendıjével, igazi tızs-

deügynöki nadrágtartójával, kifogyhatatlan anekdotáival, na és végül,
de nem utolsósorban, több mint hatvan, tızsdén töltött esztendı rengeteg
tapasztalatával a tızsde világának egyik legsajátosabb alakja. Való-
színőleg majdnem mindent tud, amit a világ tızsdéirıl tudni lehet, és
az igazán sokat tudó embereknek azzal a tulajdonságával is rendelke-
zik, hogy ezt a tudását úgy tudja másoknak átadni, hogy közben úgy
érezzük: minden, amit elmond, nagyon egyszerő és világos. Számos
nyelven megjelent több mint húsz könyvével, évtizedek óta a világ
különbözı tızsdei központjaiban tartott elıadásaival jelentıs mérték-
ben hozzájárult a mai - számára már sok szempontból idegen - tızsdei
generáció képzéséhez-
Az értéktızsdék színes világa az elmúlt két évtizedben óriási válto-
zásokon ment keresztül. Egy korábbi, viszonylag szők, tehetıs polgári
réteg elkülönült, kissé misztikus - vagy misztifikált - világából a
társadalmak valamennyi rétege számára elérhetı, nyitott óriási piaccá
változott. Az intellektuális „sport", a spekulációs játék, amit Kosto-
lany könyveiben Jelidéz, a legmodernebb technikai eszközöket Jelhasz-
náló, az egész világot átfogó hatalmas „befektetési ipar"-rá változott.
Azok a spekulánsok, akik még értették is, hogy mi történik a tızsdéken,
már rég letőntek; helyüket az egyszerre 8—10 telefont kezelı, a számí-
tógépek képernyıire szegezett tekintettel az l\8-ad százalékos árválto-
zásokból elérhetı pillanatnyi elınyöket azonnal kihasználni képes,
naponta több millió dollárnyi üzletet lebonyolító huszonéves fiatalembe-
rek tömege vette át. Sıt a 80-as évek új terméke, a sokat vitatott ún.
„programkereskedelem", amikor a nagy tızsdéken az értékpapírüzlete-

id
Forrás: http://www.doksi.hu
kit azok fantasztikus gyorsasága és az üzletkötéshez szükséges infor-
mációk hatalmas tömege miatt már nem emberek, hanem számítógépek
kötik. És Kostolany ezeken a tızsdéken is otthon van. ı mindig azt
kutatja, hogy mi tan az események mögött. Gondolkodása, filozófiája
mélységesen emberközpontú. Ez a könyve is arra tanít bennünket, hogy
a gazdasági élet eseményei tendenciák, a fejlıdés mozgatórugója az
egyes ember, és még a legtisztább gazdasági spekulációkban is csak
az lehet hosszú távon eredményes, aki az emberek gondolkodásának,
várakozásainak, cselekedeteinek megértésére építkezik. Szinte fanati-
kus híve a szabad vállalkozásoknak, a versenynek, a játéknak, és az
üzletet is az ember megmérettetésének, a nyereséget a siker mércéjének
tartja.
1987-ben az osztrák televízióban egy vitára hívták meg André
Kostolanyt, ahol a leghíresebb osztrák és nyugatnémet bankszakemberek
vitapartnere volt. Akkor kioktatta a nagy tekintélyő bankárokat arról,
hogy miközben ık saját kis problémáikkal vannak elfoglalva, nem
veszik észre, micsoda fantasztikus változások vannak kibontakozóban
tılük keletre, elsısorban Magyarországon. Azt fejtegette, hogy a
magyar gazdaság az elkövetkezı évtizedekben rakéta gyorsasággal fog
felzárkózni Nyugat-Európához. Állította, hogy Magyarországon nem
tízezer vagy százezer, hanem több millió üzletember van, és ha a
magyar gazdaság politikai kötelei fellazulnak, a magyarok csodára
képesek. Kívánom, hogy ez a jövendölése ugyanúgy teljesüljön, mint az
1970-es évek közepén a tönk szélén álló amerikai gazdaság gyors
feljavulására vonatkozó tippjei, vagy a részvénypiacok 1987. októberi
nagy válsága után a piac talpraállításába vetett rendíthetetlen hitére
alapozott elképzelései. Ügy gondolom, hogy ha arra építkezünk, ami-
ben Kostolany hisz, az emberekre, a vállalkozókra, a versenyre és a
szabadságra, akkor ezek a ma még fantasztikusnak tőnı látomások is
valóra válhatnak. A Magyarországon is kibontakozó tızsde megértésé-
hez, az azon való részvételhez szükséges minimális technikai ismeretek
anekdotázó stílusú oktatásán túl erre is tanít bennünket ez a könyv.
Budapest. 1989. május 17.
Járai Zsigmond
20
ELİSZÓ
„Kostolany tızsde- és életbölcsességei"
Kosto ezzel a könyvvel régi kívánságomat teljesítette. Leírja azt, amit
eseménygazdag életében tudásként és tapasztalatként „PC-jébe" (per-
sonal computer) betáplált, mint ezt 6maga tréfásan emlegeti. Egyide-
jőleg azonban kimerítı válaszokat ad azokra a kérdésekre, amelyeket
az elmúlt tizenkét évben a nálunk megrendezett tızsdeszemináriumokon
feltettek neki.
Kostolanyval elıször 1969 végén találkoztam a Bayerische Hypote-
kenbank tızsdei befektetési értekezletén. A bonni gazdasági minisztéri-
um egyik tanácsosa tartott elıadást az új külföldi beruházásvédelmi
törvényekrıl, és ennek során az induló tıkének mint befektetési eszköz-
nek a fontosságára hívta fel a figyelmet. Ehhez a következı példát
használta fel: aki nem engedheti meg magának, hogy saját autója
legyen, annak autóbusszal kell járnia, és ezt a szerepet játssza a
kisbefektetık számára az induló tıke, mert ık azok, akik nem tudnak,
vagy nem akarnak részvényeket vásárolni. „De tudják-e Önök, hogy
a külföldi buszvezetıknek van-e egyáltalán jogosítványuk?" kérdezte
egy úr a közönségbıl. Az arca ismerıs volt, mert Kostolany már New
York-i éveim alatt feltőnt nekem. Akkor a „Capital" címő folyóirat
rovatvezetıje volt, ezt a lapot pedig egyszer-egyszer én is megvásárol-
tam. A'os, a rendezvény befejeztével megragadtam az alkalmat,' hogy
személyesen is megismerhessem.
Egyszer megírta valahol, hogy a németeknek 30 év befektetési
tapasztalata hiányzik, különben nem keveredtek volna bele az 10 S-
botrányba. Egyébként ı egyike volt azon keveseknek, akik hívesen
tiltakoztak ez ellen. Nemcsak a véleményével értettem egyet, de az
önbizalma is imponált nekem. Feltettem neki a kérdést, hogy hajlandó
21
Forrás: http://www.doksi.hu

lenne-e az (akkoriban) több mint negyven éves tapasztalatát (amely Évekkel ezelıtt, amikor egyszer Kostolany rólunk, németekrıl be-
az 1929-es nagy tızsdekrachtól számítható) a mindennapi gyakorlat szélt, egy bécsi komikust idézett: „A németek nem csak sokat dolgoz-
rendelkezésére bocsátani. Ezzel talán segíthetne a németek tapasztalat- nak, de szívesen is. Úgy kell nekik!" Ujabban Kostolany arra gondol,
beli hiányosságait valamelyest csökkenteni. Azt válaszolta, hogy meg- hogy a dekadencia bacilusa minket is megtámadott, mivel már csak a
felelı partnerekkel nagyon szívesen dolgozna, hiszen ez ugyanolyan szabadidıre és a mielıbbi nyugdíjaztatásra gondolunk.
munka, mint amin saját mindennapi kötelezettségei során töri a fejét, Ezzel a könyvvel a szerzı önmagának is szívességet tesz. Mostantól
vagy egynéhány üzletfél számára végez. Ez volt közös együttmőködé- nem kell a türelmét próbára tevı nagy horderejő kérdésekre válaszolnia.
sünk kezdete - ma azt mondanánk: a mi ,joint venture-ünk". Amikor A kérdezıket nyugodt lélekkel félbeszakíthatja, csak ennyit mondva:
Kostonak ez a második karrierje elkezdıdött, már nyugdíjas korban „kedves barátom, olvassa el könyvemet, abban biztosan választ talál
járt (mint Adenauer, aki hasonlóképpen ilyen idıs korában lett elıször kérdésére, sıt további válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek önnek
szövetségi kancellár). Mi Németországban egy akkoriban alig ismert még eszébe sem jutottak!"
üzletágat kezdtünk, kisbefektetési tanácsadást, ami tulajdonképpen a
magánbankárok tevékenységét foglalta magában. München, 1986. július
Nem sokkal ezután merült fel az ötlet, hogy tızsdei szemináriumokat
tartsunk. Az elsı szemináriumra (1974 októberében, Münchenben) Gottfried Heller*
alig harminc résztvevı jelentkezett. A tızsdei hangulat lehangoló volt:
megnégyszerezıdött olajárak, vágtató infláció: menekülés az aranyba
és egyéb dologi értékekbe; a Dow-Jones-index 380-ra, az EA.^-index*
160-ra esett. A Nyugat „kiárusítása" az olajsejkeknek és az 1929-es
tızsdekrach réme a levegıben lógott. Világvége-hangulat. Ami a
pódiumon elhangzott, az viszont minden volt, csak nem kétségbeesett:
„Szép csendben kezdjünk el vásárolni!" - hangzott a jelszó. A tanács
jó volt. Már két hónap múlva megkezdıdött a hausse, melynek folyamán
a Dow-Jones-index 1000pontra emelkedett. Akkoriban nem is
álmodtunk róla, hogy a müncheni szeminárium ez idıtıl kezdve
híressé válik, és így azóta közel száz szemináriumot tartottunk, tízszeres
részvételi aránnyal.
Mint a „tiszta kapitalizmus" élharcosa és mindenfajta halálos
komolyság ellenzıje, Kostolany az establishment „enfant terrible"-
jévé vált, és lassan kialakította követıi körét. 0 az a fajta „tızsdei
professzor", aki a gyakorlattól halad az elmélet felé, aki tapasztalatait
a saját pénzén győjtötte, ellentétben a többséggel, akik az elmélettıl
haladnak a gyakorlat felé, és tapasztalataikat más pénzébıl merítik.

Frankfurter Allgemeine Zeitung, német részvényindex - SPM. * Évek óta a szerzı bizalmas munkatársa. (A fordítók.)

22 23
Forrás: http://www.doksi.hu

BEVEZETİ

„Ha van egy barátod, ajándékozz neki halat, de ha igazán

szereted, tanítsd meg horgászni!" Ez a kínai közmondás a
válaszom, ha tippekért faggatnak. A „tippek" azok a „ha-
lak", melyeket magunknak kell megfogni. Az ajándékba
kapott tippek csak „vevıcsalogatók", hiszen arra buzdíta-
nak, hogy olyan papírokat vegyünk meg, amelyeket valami-
lyen csoport - szindikátus vagy pénzintézet - a közönséggel
meg akar vetetni. A tippekkel ellátott közönség megveszi a
papírokat, és ezzel az árfolyamot a magasba hajtja. Az emel-
kedı árfolyam újabb vásárlókat vonz, így a csoport tervezett
tranzakciója megvalósul. A legtöbb esetben ez a tippek célja.
Ha az ember sikeres akar lenni, ne rohanjon tippek után,
hanem legyenek ötletei, elképzelései vagy véleménye. Ez azt
jelenti, hogy önállóan gondolkodjon és a tippeket maga találja
meg, ahogy a tapasztalt horgász a halakat fogja.
Elengedhetetlen az is, hogy ismerjük a tızsde hullámzó
viselkedését, mert így el tudjuk dönteni: vegyünk, eladjunk,
vagy éppen ne csináljunk semmit.
Tanácsaim nem alapvetı közgazdasági ismereteken ala-
pulnak, hanem személyes tapasztalatokon. Azt a keveset,
amit a gazdaságról és a pénzügyekrıl tudok, nem az egyete-
meken vagy szakkönyvekbıl szereztem, hanem a tızsde
dzsungelében tanultam. Jóval több tanulópénzt fizettem
ezért, mintha a Harvardon az International Business School-
ban tanultam volna.
Hatvanöt évi tapasztalatom segített azokhoz a kapcsola-

25
Forrás: http://www.doksi.hu
tokhoz, amelyek a hosszú élet során 78 különbözı tızsde,
(értékpapír- és árutızsdék), valamint 73 különféle közvetítı
céghez főznek. Ma már nem tudnám kiszámítani, hány
tranzakciót - néha sikereset, néha kudarccal végzıdıt -
csináltam végig az évek során.
Spekuláltam rövid távra - néha csak 24 órára - és hosszú
távra - akár öt évre is. 1924 óta egyetlen este sem feküdtem
úgy le, hogy aznap ne végeztem volna valamilyen tızsdei
mőveletet, így még egyszer át kellett gondolnom, vajon az
adott pillanatban jól döntöttem-e?
Vásároltam azonnalra vagy határidıre (hitelre), vettem
kölcsönkötvényeket, részvényeket, „bluechipeket"*, de
aranybányát arany nélkül vagy olajrészvényeket olaj nélkül,
értékpapírokat óvadékra és részvényeket olyan társaságoktól,
amelyek a tönk szélén álltak. Üzleteltem egyszerre mindkét
irányba (hausse-ra és baisse-re) mindenfajta opcióval, ami-
kor a Wall Streeten még azt sem tudták, mi az az opció, és
minden áruval, amivel az ember csak spekulálhat.
Gyakran olyan tızsdei gurunak látszottam, aki tévedhe-
tetlenjövendımondó. Ennek ellenére néhányszor én is tönk-
rementem, méghozzá annyira, hogy nyakig úsztam az adós-
ságban; és sokszor az öngyilkosság gondolata foglalkoztatott.
Nagy kurázsira, sok rafinériára, energiára, kitartásra és ter-
mészetesen szerencsére is szükségem volt ahhoz, hogy drámai
kalandjaimból kievickéljek. Erre szokták mondani: az igazi
tızsdés olyan, mint a „keljfeljancsi".
Sok háborút meg kellett élnem, kicsit és nagyot, forradal-
makat, polgárháborúkat, inflációkat és deflációkat, felértéke-
léseket és leértékeléseket, tızsdei eufóriákat és brutális árfo-
lyameséseket; szerencsére valamennyit megúsztam. Hát
igen, nehéz dolog tızsdésnek lenni.
* A „bluechip" amerikai tızsdei szakkifejezés olyan társaságok nagy értékő
értékpapírjaira vonatkozóan, amelyek hosszú távon megbízható profitkilá-
tásokkal rendelkeznek és gazdasági helyzetükbıl kiindulva minden elképzel-
hetı krízist kibírnak. (A fordítók.)
26
Az árfolyamok ugyanis nem mindig úgy alakulnak, ahogy
azt elképzeljük. Az ördög sosem alszik, és megmutatja, hogy
egyáltalán nem könnyő a semmibıl valamit csinálni. A tızs-
de szeszélyes és kiszámíthatatlan. Mindig történik valami.
Nem elég csupán az eseményeket elıre látni, hanem a részt-
vevık reakcióját is ki kell tudni számítani. És ez sem könnyő !
Az a célom, hogy a tızsde anatómiáját, téziseimet és mód-
szereimet egész egyszerően és komplikációktól mentesen (va-
gyis nem „ex cathedra") megmagyarázzam. Semmi sem egy-
szerőbb és hasznosabb, mint világos, rövid kérdésekre vilá-
gos, rövid válaszokat adni.
Tapasztalataimból adódnak a válaszok, csak kérdésekre
volt szükségem. A kb. 100 szemináriumból (15 000 résztvevı-
vel), számtalan, egyetemeken, bankoknál és vállalatoknál
(a Bank of America-tól a Deutsche Bankon keresztül a taka-
rékpénztárakig, az IBM-tıl a Du Pont-on, Nixdorfon, Axel
Springeren keresztül a kutyaeledelgyárig bezárólag) megtar-
tott elıadásokon tették fel nekem a kérdések ezreit. Ehhez a
könyvhöz azokat a kérdéseket győjtöttem össze, melyeket
bizonyára önök is feltettek volna.
A tisztánlátás érdekében arra ügyeltem, hogy elemzéseim
ne vesszenek el az anekdoták és történetek erdejében - ame-
lyek már négy korábbi könyvemben is nagy szerepet játszot-
tak-, hiszen erre hajlamos vagyok. Inkább az Olvasó segítsé-
gére akartam lenni, szakszerő tanácsokat adni arra vonatko-
zóan, hogy egyik vagy másik esetben hogyan döntsön.
A lehetıségeknek ezernyi variációja létezik, ami a tızsdén
mind megtörténhet, de lehetetlen minden elképzelhetı esetet
számításba venni. így én nem a kész ételt, hanem csak a
recepteket adom, amibıl mindenki a saját ízlése szerint készíti
el az ételt.
Meg vagyok gyızıdve róla, hogy Ön jó szakács. Jó étvá-
gyat!
André Kostolany
27
Forrás: http://www.doksi.hu

KÉRDÉSEK ES VÁLASZOK
„Szerájban nıttem fel,
minden trükköt ismerek."
(J. B. Racine)

Mi a tızsde és mi célt szolgál?

A tızsde olyan tıkepiac, ahol azon személyek találkoznak

(szimbolikusan), akik pénzüket értékpapírokba akarják fek-
tetni, vagy ezekbıl ismét pénzt akarnak csinálni.

Mi az értékpapír?

Az értékpapír, ahogy a franciák mondják „valeur mobiliére",

vagyis ingó érték — ellentétben az ingatlanokkal. Az értékpa-
pírokat minden mennyiségben és bármikor el lehet adni, és
meg lehet venni a tızsdén, mégpedig olyan áron, amely a
pillanatnyi kereslet és kínálat függvénye. A kereslet és kínálat
nyilvánosan jelenik meg - hangos kikiáltással —, vagyis min-
den érdekelt által ellenırizhetıen. A New York-i tızsdén a
tızsdei megbízásokat nem kikiáltással, hanem szalagújságon
(Ticker tape), a különbözı tranzakciókat árral és mennyiség-
gel együtt tartják nyilván. Ez a szalagújság egész Ameriká-
ban olvasható, sıt Európa legnagyobb városainak ügynöki
irodáiban is. Az amerikai filmek történelmi jeleneteiben is
gyakran látható, amikor valamilyen kiemelkedı személyiség
gyıztesen vonul be New Yorkba a Brodway-n keresztül. Az
utca mindkét oldaláról, a felhıkarcolók irodaablakaiból az
alkalmazottak a bevonulókra dobálják az újság szalagjait.
Egy-egy személyiség népszerősége azon mérhetı, hány tonna
papírt dobálnak ki az ünnepség alkalmából.
Sok nagy tızsdén, pl. Párizsban, Zürichben, Düsseldorf-

29
Forrás: http://www.doksi.hu
ban, Frankfurtban, de különösen Chicagóban olyan nagy a
zavar, a tohuvabohu, hogy egy kezdı azt hiheti, az ırültek
házába keveredett. Londonban a tızsde csendesebb hely.
Ott minden egyes értékpapír adásvételét specialisták (jobbe-
rek) közvetítik. Az ügynök (jobber) a saját speciális értékpa-
pírjára mindig megadja azt az árfolyamot, amelyen hajlandó
venni vagy eladni. Ezzel szemben Stockholmban a tızsde
már a háború elıtt, a 30-as években számológépekkel volt
felszerelve, vagyis egy gép regisztrálta a vételi és eladási
forgalmat úgy, mintha azt a New York-i tızsdén az a bizo-
nyos ügynök a jegyzetfüzetében tenné.
Mi tartozik az ingó értékek, vagyis az értékpapírok
fogalomkörébe ?
Ide tartozik minden kölcsönpapír (amit kötvénynek, bond-
nak neveznek), bel- és külföldi kormányok, közösségek és
tartományok adósságlevelei, kölcsönkötvényei, valamint a
különbözı jelentıs magánvállalkozások által kibocsátott
részvények. Részvények alatt értendık ezen vállalkozások,
részvénytársaságok részjegyei is.
Kereskedhetünk átváltható kötvénnyel, opciókkal és sok
más, különféle értékpapírral, amelyek többé-kevésbé a rész-
vények és a kölcsönpapírok keverékei. Mindezen értékpapí-
rok piaca a tızsde (az értékpapírtızsde).
Mi a tızsde szerepe?
Megadja a befektetıknek az értékpapír-vásárlás lehetıségét,
ha felesleges tıkével rendelkeznek, illetve eladhatják azokat,
ha tıkére van szükségük. A befektetı már egy társaság alapí-
tásakor megveheti (lejegyezheti) a részvényeket. Ezt késıbb
csak a tızsdén keresztül teheti, ugyanúgy, mint az a rész-
vénytulajdonos, aki eladni akar. Értékpapírokat az ember
30
V
nem a helyi újságban vagy plakátokon hirdet meg, mint egy
használt autót. Például: 100 Siemens-részvényt szeretnék
venni, vagy 100 Daimler-Benzet eladni. Éppen erre a célra
áll a tızsde az érdekeltek rendelkezésére.
Mekkora forgalmuk van ezeknek az
értékpapíroknak a tızsdén?
Ez a mindenkori tızsdétıl és idıszaktól függ; természetesen
New Yorkban vagy Tokióban a tızsde forgalma lényegesen
nagyobb, mint pl. Milánóban vagy Madridban. Ez nagy-
mértékben attól is függ, hogy a tızsdének hány aktív résztve-
vıje van. Mert a tızsdén nemcsak befektetık, hanem speku-
lánsok és játékosok is vannak, akik értékpapírjaikat nem
hosszú távra vették, hanem csak egy rövid idıszakra (eseten-
ként néhány napra, talán csak 24 órára). Ezeket a spekulán-
sokat én a tızsde „parazitáinak" nevezném. İk csak árfo-
lyamnyereségre törekszenek, amit néha 24 óra, esetleg né-
hány hónap alatt akarnak elérni. Nem az a szándékuk, hogy
pénzüket ténylegesen egy vállalkozásba fektessék. Ezek a
„paraziták" azonban a tızsde hatékony mőködéséhez feltét-
lenül fontosak. Ha nem lennének, ki kellene ıket találni.
Állandóan vesznek, eladnak, vesznek, eladnak, és tranzak-
ciókkal növelik a forgalmat. És ez nagyon fontos; minél
nagyobb a forgalom, annál nagyobb a befektetık számára a
garancia, hogy részvényekbe fektetett pénzükhöz bármely
pillanatban hozzájuthatnak. Egy nagy forgalmú tızsdén úgy
tud az ember jelentıs mennyiségő részvényt eladni vagy
venni, hogy az az árfolyamot lényegesen nem befolyásolja.
Egy kis forgalmú tızsdén ez nem lehetséges, mert nagyobb
mennyiségő értékpapír vételével vagy eladásával az árfolyam
is megváltozik. Nagy forgalmú tızsdén, emelkedı árfolya-
mok mellett minden, akár csak negyed százalékponttal ma-
gasabb árfolyam is új értékpapírokat vonz a piacra. Csökkenı
árfolyam esetén minden negyed százalékpontos csökkenés
31
Forrás: http://www.doksi.hu
új keresletet indukál, a piacon levı értékpapírok iránt. Ez egy
kicsit olyan, mint egy benzinmotor, amely 16 hengerével
sokkal rugalmasabb és gyorsabb, mint a négyhengeres.
A megterhelést könnyebben viseli el a nagyobb.
És mi célt szolgálnak a részvények?
Egy vállalat részvénytulajdonosai jelentik a részvénytársasá-
got (rt.). A befektetık vásárlásaikkal pénzüket a nagyvállala-
tok rendelkezésére bocsátják. E pénzek nélkül a nagy gazda-
sági kalandok, mondhatnám az egész 19. és 20. századi gaz-
dasági fejlıdés - a vasutak, a hajózás, a Szuezi-csatorna,
bányák és olajmezık feltárása, a modern ipar, mint pl. az
autó-, repülıgép-, komputer- és elektronikai ipar - a szabad
piacgazdaság keretei között soha nem valósulhatott volna
meg.
Hogy van ez egy szocialista államban?
Ezek az országok is hasonló iparral rendelkeznek?
Egy szocialista állam lemondhat a részvénytársaságokról, így
a tızsdérıl, mivel ı a vállalatok kizárólagos tulajdonosa.
İ az egyetlen „kapitalista", és vállalatainak vezetését hiva-
talnokaira, vagyis bürokratákra bízz:a. Ezt nevezzük mono-
kapitalizmusnak. Hogy ezt a rendszert csodáljuk, vagy eluta-
sítjuk, ez pusztán ízlés kérdése. A piacgazdaságokban (nevez-
zük a rendszert egyszerően kapitalizmusnak) a rendszer
alapja a részvénytársaság és a spekuláció, ami azt jelenti,
hogy a rendszer motorja a tızsde. A motor üzemanyaga
pedig a megtakarítás. Csak a vállalatok növekedési kilátásai.
a nyereség reménye (és nemcsak a kamatjövedelem) tudja
elıcsalogatni a gazdasági növekedéshez szükséges pénzt a
befektetık zsebébıl. A kalandvágy hajtotta nyereségre való
törekvés, összekapcsolva az eg\éni kezdeményezés és szabad
32
konkurencia formájában megjelenı vállalati kockázattal — ez
az a hajtóerı, amely a világot nagy léptekkel elıre viszi.
A kapitalizmus „krédója" tehát a kalandvágy kockázatválla-
lással, szabad konkurencia és a nyereség reménye. Rögzített
kamatot a megtakarításokra a szocialista országokban is le-
het kapni.
Bebizonyítható-e ez az elmélet?
Elméletileg és tudományosan nem, de az elmúlt 60 év tapasz-
talata emellett szól. Xem tudok jobb példát bizonyítékként
felhozni arra, hogy milyen fontos szerepet játszik a tızsde és
a tızsdei spekuláció egy ország fejlıdésében, mint néhány
országot, amelyek a szocializmushoz közel álltak vagy állnak,
és - horribile dictu - még ma is szocialista államnak vallják
magukat: Franciaország a szocialista párti kormányzat alatt
1981 — 1986 között; moszkvai befolyás alatt álló miniszterek-
kel, Magyarország, amely egy igazi, a keleti blokkhoz tartozó
kommunista ország, és" Ausztria.
Ausztriában a gazdaság 70%-ban az állam tulajdona.
Franciaországban a szocialista kormányzat alatt a gazdaság
30%-a volt államosítva. Mindemellett a párizsi és a bécsi
tızsdét a kormányok állandóan támogatták. A befektetık
részvényvásárlásaikért adókedvezményben részesültek.
A kormányok soha nem tettek tızsdeellenes lépéseket, soha
nem hoztak olyan rendeleteket, amivel a spekulációt fékezték
volna. Éppen ellenkezıleg: nyilvánvaló volt, hogy az államo-
sított bankok ezekben az országokban támogatják a tızsdét.
Gyakran elıfordult, hogy egy kedvezıtlen esemény vagy
nyugtalanító hírek hatására az árfolyamok visszaeshettek
volna. Ilyen esetben a bankok (amelyek tulajdonképpen az
államtól függtek) utasítást kaptak, hogy a túlságosan nagy
kínálatot vételeikkel csökkentsék, \lagam is gyakran hallot-
tam, ha valamilyen ok miatt árfolvam-visszaeséstıl kellett
33
Forrás: http://www.doksi.hu
tartani, hogy arra a kérdésre: „mi újság?" sok profi tızsdés
így válaszolt: „Nincs veszély - itt vannak a csendırök!"
Ez azt jelentette, hogy a bankok és ügynökeik készen
álltak, hogy az árfolyamokat nagyobb mennyiségő vétellel
támogassák.
Elképzelhetı lenne ez Amerikában is?
Amerikában az állam soha nem avatkozna be a tızsdei
tranzakciókba. Bizonyos csoportok talán olyan részvények
piacát befolyásolják, melyek érdekszféráikba tartoznak, és
gyakran akkor manipulálnak, ha ezt a saját érdekük megkí-
vánja. Hogy egy ilyen manipuláció hogyan történik, a késıb-
biekben fogom elmagyarázni. Mindamellett meg vagyok
gyızıdve róla, hogy a mindenkori amerikai elnököt minden
nap tájékoztatják a tızsde állásáról, aminek ı nagy jelentısé-
get tulajdonít.
És a Német Szövetségi Köztársaságban?
Ott ez egy kicsit úgy néz ki, mint Franciaországban, csak-
hogy itt nem az állam, vagy az államosított bankok avatkoz-
nak be, hanem a magán nagybankok és pénzintézetek, akik
feltétlenül érdekeltek abban, hogy az uralkodó jó hangulatot
ne zavarják meg.
A Szövetségi Köztársaságban (NSZK-ban) vagy Francia-
országban, de más országok tıkepiacain is elıfordulnak ilyen
árfolyam-manipulációk, csak az Egyesült Allamokban nem,
mivel ott a piac túlságosan nagy. Minél kisebb egy tızsde.
annál könnyebb az árfolyamokat tetszés szerint manipulálni.
Ez olyan, mint a lóverseny: minél nagyobb a díj egy futa-
mért, annál kevésbé áll fenn a manipuláció vagy egy zsoké
megvesztegetésének veszélye abból a célból, hogy egy másik-
nak engedje át a gyıztes helyet. Az elsı helyezettnek szánt
34
magas díj túlságosan is csábító. Ha a díj jelentéktelen, akkor
gyakran manipulálnak, mivel a fogadásokon többet lehet
nyerni, mint megvesztegetésekkel.
Az elmúlt években az NSZK-ban a bankoknak ahhoz
főzıdött érdekük, hogy a tızsdét felélénkítsék és jó hangulat-
ban tartsák. Elıször is. mivel ık maguk is nagy részvénypa-
kettekkel rendelkeztek, eladni akartak; másodszor, hogy az
alaptıke megemelését megkönnyítsék, mert a közönség csak
emelkedı árfolyam mellett hajlandó részvényeket venni;
harmadszor azért, hogy az újonnan megalakult társaságok
részvényeit eladhassák a tıkebefektetıknek.
Ehhez elsısorban egy kifejezetten jó hangulatú tızsdére
van szükség. A vállalatok alaptıkéjének megemelkedésében
való érdekeltség a gazdaság további fejlıdésének is kedvez.
A pénzintézeteknek mindig érdekében áll-e, hogy ez
a jó hangulat ne változzon meg?
Nem, nem mindig. Vannak idık, amikor a tızsdei atmoszfé-
ra a bankokat nem nagyon érdekli. A 70-es években volt egy
idıszak, amikor a kamatok emelkedtek, és a bankoknak
inkább ahhoz főzıdött érdekük, hogy ügyfeleik pénzét lekös-
sék, mint ahhoz, hogy engedjék a megtakarított pénzeket
részvényvásárlásra fordítani. A lekötött pénz és az ügyfélnek
nyújtott hitel közötti kamatkülönbség túl nagy volt.
A pénzintézetnél az ügyfélnek azt ajánlották, hogy pénzét
takarékbetétben, lehetıleg hosszabb idıre kösse le, ahelyeit,
hogy részvényekbe fagyasztaná be, habár akkoriban a rész-
vények árfolyama erısen alulértékelt, különösen mélyponton
levı volt. Akkoriban ugyanis a bankoknak ahhoz főzıdött
érdekük, hogy a részvényeket maguk vásárolják fel.
35
Forrás: http://www.doksi.hu
Mikor változott meg (ez) a politikájuk?
1984-1986 között, mert a tızsdei árfolyamok hirtelen fellen-
dülése idején megint más volt a politikájuk. Ekkoriban a
pénzintézetek különösen érdekeltek voltak abban, hogy a
tızsdei optimizmust támogassák, amivel azt akarták elérni.
hogy a közönség részvényeket vásároljon. Az általuk támoga-
tott vállalatokban alaptıke-emelést akartak végrehajtani és
sok magánvállalatot részvénytársasággá alakítani. Tehát az
volt a szándékuk, hogy ezeket az új részvényeket nagyobb
mennyiségben eladják. İsi törvény, hogy a közösség csak
akkor vásárol, ha az árfolyamok emelkednek, viszont elad.
ha az árfolyamok esnek. Soha nem lehetett volna annyi
alaptıke-emelést és részvénytársaság-alapítást végrehajtani,
ha hirtelen nem lépett volna fel egy szenvedélyes részvényvá-
sárlási láz. Semmi sem könnyebb, mint a közönségnek érték-
papírokat eladni, ha látható, hogy az árfolyamok már milyen
magasra emelkedtek, és fıleg akkor, ha meg tudjuk ıket
gyızni, hogy ugyanilyen sebességgel fognak tovább emelked-
ni. Azok a befektetık, akik a 70-es években és a 80-as évek
elején még hallani sem akartak részvényekrıl, egy pillanat
alatt megváltoztatták hozzáállásukat, elkezdtek tippek után
rohanni, hogy beszállhassanak a tızsdei üzletekbe. A kisem-
berek milliói, akiknek 5 évvel ezelıtt halvány sejtelmük sem
volt arról, mi is a részvény, egyszerre maguk is részesei
akartak lenni ennek az üzletnek.
Az NSZK-é persze nem elszigetelt eset, egész Nyugat-
Európában rég nem látott részvényvásárlási kedv támadt.
Milánóban, Madridban, Bécsben és az utóbbi idıben még
Helsinkiben is ugyanezt a jelenséget tapasztalhattuk.
Ilyen hirtelen hangulatváltozás gyakran elıfordul. A be-
fektetık úgy viselkednek, mint az alkoholisták - reggel más-
naposán ébrednek, ha elızı este túl sokat ittak; esküsznek,
hogy nem nyúlnak többé pohárhoz, de már este 7-kor meg-
kockáztatnak egy koktélt. 8-kor egy pohár bort. 10-kor már
egy pohár whiskyt és így tovább. Éjfélkor már ugyanúgy
36
részegek, mint elızı este. Ez ugyanolyan körforgás, mint az
apály és a dagály. Sajnos, még a legokosabb közgazdászok
sem tudják kiszámítani, hogy melyik pillanatban következik
be a változás, ellentétben az oceanográfusokkal. akik a tenger
mozgásait másodpercre pontosan meg tudják határozni.
Mik a gazdasági okai az ilyen hirtelen
hangulatváltozásnak ?
Az ilven hisztérikus változás tulajdonképpen nem gazdasági
okokra vezethetı vissza. Sokkal inkább technikaira vagy
pszichológiaira, esetleg mindkettıre egyszerre. Ezek a rövid
és középtávú árfolyam-mozgásokra vannak a legnagyobb
hatással; a likviditás itt kiemelkedı szerepet játszik.
Kedvezıen hatnak-e ezek a változások
a gazdaságra?
Igen is, meg nem is. A részvények a takarékoskodni akaró
közönség számára hosszú távú befektetési lehetıséget jelente-
nek, a pénz pedig a vállalatok alaptıkéjévé válik.
A tızsde, mint már említettem, azt a célt szolgálja, hogy
ha a befektetınek megint szüksége van a pénzére, azt bármi-
kor visszakaphassa. Sıt, J. M. Keynes azt az elméletet is
felállította, hogy a részvényes úgy össze van kötve a részvé-
nyeivel, mintha felbonthatatlan házasságban élne. (A válás
lehetısége valószínőleg eszébe sem jut.)
De az ördög — mint legtöbbször - nem alszik, és a homo
sapiensbıl homo ludenst csinált. És amikor a homo ludens
felfedezte, hogy a részvényeknél nagy árfolyam-ingadozások
is elıfordulnak, elkezdett ebbıl profitot húzni. így tudott a
tızsdei játék egyre jobban fejlıdni. Ehhez persze az is hozzá-
járult, hogy egyre több ember egyre nagyobb induló tıkével
37
Forrás: http://www.doksi.hu
rendelkezett. Régen azt szokták mondani, hogy a tızsdés az
utolsó 10 000 guldenjével az eszét is elveszíti.
Manapság azt mondják: a befektetı az elsı 10 000 márka
megszerzésével veszíti el az eszét. Hisztérikussá válik azoktól
a gondoktól, hogy mibe fektesse a pénzét, hogyan óvja meg
az inflációtól, hogyan dugja el az adóhivatal elıl és - nem
utolsósorban - attól, hogy hogyan tudná hasznot hozóan
befektetni. Főhöz-fához rohangál, hogy tanácsokat, tippeket
és ajánlatokat csíphessen el. Az ilyen közönséget könnyen
lehet manipulálni, pánikba ejteni, néha félénkké vagy nyere-
séghajhászóvá tenni, és fel lehet kelteni a vágyát a részvény-
spekuláció iránt. Ezért van az, hogy ha az árfolyamok emel-
kednek, ezrek akarnak a már mozgó vonatra felugrani, hogy
- Isten ırizz! - nehogy valamirıl is lemaradjanak. Mert
semmi sem fájdalmasabb, mint egy tızsdei hausse-t tétlenül
nézni, anélkül, hogy résztvevıi lennénk. Ez még annál is
fájdalmasabb, mint amikor az ember értékpapírokat vesz és
veszít azokon.
£ tézis után azt hihetne az ember, hogy a bankok és
a pénzintézetek nem viselkednek ıszintén. Igaz ez?
Nem, egészen biztosan nem. De gyakran felelıtlenek, alkal-
mazottaik és ügynökeik tudatlanok és'tapasztalatlanok. Haj-
lamosak arra, hogy egy kicsit a saját malmukra hajtsák a
vizet. Végül is a tıkepénzesek és a tızsdések nem elveszett
emberek, és a bankok, pénzintézetek maguk is nyereségérde-
kelt vállalkozók, akik elsısorban részvényeseik érdekeit tart-
ják szem elıtt, hogy számukra a legjobb mérleget tudják
felmutatni és a legmagasabb osztalékot fizetni. Ez azonban
nem azt jelenti, hogy be akarják csapni a közönséget, hogy
azok kárára besöpörjék a profitot. Egy fogadós nem tisztes-
ségtelen csak azért, mert az egyik ételt jobban ajánlja, mint
a másikat, mivel még aznap el akarja adni valamennyit. Egy
dolog azonban biztos: azoknak a részvényeknek a népszerő-
38
ségéhez, melyeket a tömegkommunikációs eszközök segítsé-
gével reklámoznak, és amelyeknek emelkedı az árfolyamuk
- még akkor is, ha manipulálták azokat -. az egész gazdaság
érdeke főzıdik.
Azok a veszteségek, amelyeket a közönségnek
csökkenı árfolyamok mellett el kell viselnie,
nem károsak a gazdaság számára?
De igen, azonban csak egy bizonyos fokig. A tızsde történeté-
ben a boomok és krachok szükségszerően és gyakran váltogat-
ták egymást. Egy krach alkalmával ugyan sok ezer befektetı
veszíti el pénzét, de a pénz nagyobb része, amit részvényekbe
fektettek, a vállalatok kasszáiba folyt. Egy boom alatt új
vállalkozások alakulnak, melyek a krach után megint eltőn-
nek. De sokan közülük fennmaradnak és a gazdaság további
fejlıdéséhez nélkülözhetetlenek lesznek. Ez a jelenség gyak-
ran feltőnik a modern, új iparágakban, a struktúraátalakító
fejlesztéseknél, melynek során az újonnan alapított vállalko-
zások gombamód nınek ki a földbıl — a spekulációnak kö-
szönhetıen. Ezt a kockázatot azonban be kell kalkulálni.
ön az elıbb Magyarországot említette példaként,
hogy ezzel is demonstrálja, mennyire fontos lehet
egy szocialista országban is a spekuláció. Hogyan?
A magyar kormány és tanácsadói hosszú évek rossz tapaszta-
latai után felfedezték, hogy a magángazdálkodás minden
negatívuma ellenére produktívabb, mint az ortodox szocia-
lizmus. Ezenkívül a kormány szeretné biztosabban, hosszabb
távra lekötni a lakosság viszonylag nagy mennyiségő megta-
karításait, amelyek nagyobbrészt betétkönyv formájában
vannak, és esetleg inflációs hatást válthatnak ki. Az államosí-
tott vállalatok elıször fıleg fix kamatozású, különbözı lejá-
39
Forrás: http://www.doksi.hu
ratú értékpapírokat bocsátottak ki, és ezeknek a különbözı
futamidejő kötvényeknek magasabbak a kamatai, mint a
takarékbetéteknek. így a közönség nagy érdeklıdéssel vásá-
rolta azokat. Ez volt az elsı lépés az értékpapír-befektetések
irányába.
A második lépés az, hogy a vállalatok már olyan kötvénye-
ket is kibocsátanak, amelyekre a kamaton felül a vállalat
nyereségének egy részét is kifizetik. Ez pontosan ugyanaz,
mint amit mi Nyugaton elsıbbsé-gi részvény néven* isme-
rünk : ezek fix kamatot és ezen felül még osztalékot is fizetnek,
ami annyit jelent, hogy a haszonból is részesedés jár. Jelenleg
a magyar szakértık azt fontolgatják, hogy olyan kötvényeket
is kibocsátanak, amelyek egyáltalán nem kamatoznak, ha-
nem csak a nyereségbıl fizetnek osztalékot, illetve részese-
dést. Ez a nyugati nyelvhasználatban** részvény, amelyre
osztalékot fizetnek. Ilyen befektetésekkel akarja a kormány
a lakosság megtakarított pénzét a betétkönyvekbıl felszaba-
dítani és a vállalatok felé terelni és ott befagyasztani, ami
annál is könnyebb, mivel a takarékbetétek lényegesen alacso-
nyabban kamatoznak,*** mint amekkora az esetleges oszta-
lék, ha a vállalat nyereséges. Tehát minden befektetınek
azon kell törnie a fejét, hogy melyik ún. kötvénynek legjob-
bak az esélyei a növekvı osztalékra, vagy mely kötvénynél
áll fenn az a veszély, hogy a vállalat nem nyereséges vagy
veszteséggel dolgozik. Ebben az esetben a befektetı nem
vásárolna, hiszen ez nem hozna neki semmit - annál is
kevésbé, mert ebben az esetben a kötvények árfolyama esne.
Azt a gondolkodási módot, hogy milyen formában fektessük
be a pénzt, „spekulációnak" nevezzük, éppen úgy, mint az
NSZK-ban vagy Amerikában. Egyszóval a spekulációs ked-
vet támogatják.
* Inkább a változó kamatozású kötvényekhez hasonlít. - SPM. **
A magvarban is! Nem is akartuk kötvénynek nevezni. - SPM. ***
Ez ma már nem igaz. - SPM.
40
Részvénytársaságok ugyanakkor még nem léteznek
ebben a szocialista országban?
Nem.* de a részvénytársaságok csírája már megvan, mivel
bizonyos vállalkozásokba több partner is bekapcsolódhat.
A törvény egy üzletembernek max. 10 alkalmazottat engedé-
lyez.** ugyanis ha ennél több lenne, akkor az ottani felfogás
szerint ez már a munkavállalók kizsákmányolását jelentené.
Azonban ha öt üzlettárs egy közös céget alapít, akkor ık
összesen már 50 alkalmazottat foglalkoztathatnak. Játék a
számokkal. Egy lépés tovább, és az 5 üzlettárs létrehozhatja
saját közös vállalatuk részjegyeit, ezeket egymás között fel-,
oszthatják, esetleg késıbb el is adhatják, elvileg ugyanúgy,
mint a részvényeket. És mindezt a keleti blokk egy kommu-
nista országában. Kell-e ennél jobb bizonyíték, hogy milyen
fontos szerepet játszik a részvénytársaság a gazdaságban, ha
az állam a magánvállalkozásnak több szabadságot akar ad-
ni? Nem a kötvény, vagy a takarékbetétkönyv - ezek az
ortodox szocialista országokban is megtalálhatók -, hanem a
részvény a tipikus a piacgazdaságban. Ugyanis ha a befektetı
pénzét részvényvásárlásokon keresztül egy vállalatba fekteti
be, akkor ıt elsısorban nem a kamatok, hanem a nyereségbıl
és a növekedésbıl való részesedés érdekli, amit számára a
részvény-árfolyamok növekedése jelez. Egyszóval a tızsde a
befektetésre váró nyereségorientált tıke közvetítési helye, és
mint ilyen, valamilyen formában mindig is létezni fog; pl. az
utcasarkon, egy fa alatt, egy kávéházban, vagy a
tızsdeteremben, beavatkozással vagy anélkül, magán- vagy
félig államosított kapitalizmusban - mindaddig, amíg csak
valami kevés magángazdálkodás is létezik. Részvények nélkül
nincs szabad piacgazdaság, szabad piacgazdaság nélkül pedig
a részvénytársaságoknak nincs létjogosultságuk, de tızsde
nélkül sincs részvénytársaság.
* De igen! Már az új társasági törvény elıtt is léteztek. - SPM.
** F.z is megváltozott azóta. - SPM.
41
Forrás: http://www.doksi.hu
Kik a részvényesek?
Mint már említettük, a közönség olyan személyekbıl áll, akik
valamennyi szabad tıkével rendelkeznek, és ezt különféle
motivációk alapján értékpapírokba szeretnék fektetni. Meg-
találhatók közöttük a kis- és közepes- és nagybefektetık.
Vannak olyanok, akik egyik napról a másikra akarnak ha-
szonhoz jutni és „forró" tippek után szaladgálnak, vagyis
„játszanak". Ezeken kívül spekulánsok is vannak, akik befek-
tetéseiket dinamizálni akarják, amivel azt akarom mondani,
hogy ık értékpapírjaikat idırıl idıre kicserélik a konjunktú-
rától függıen és középtávú árfolyam-hullámzásokra speku-
lálnak. En a hangsúlyt, a „spekulálni" és nem a „játszani"
szóra tenném. A spekuláció alapjai: kamatalakulás, a kor-
mány gazdasági és pénzpolitikája, technikai tényezık stb.
Mit ért ön középtáv alatt?
Egytıl — háromig, esetleg öt évig tartó idıszakot.
És hosszú távon?
A hosszú távon gondolkodó befektetı hajlandó értékpapírjait
éveken át megtartani, és nagyon gyakran hosszabb idın
keresztül figyelni az árfolyamukat. Érdekeltsége többéves
idıtartamra vonatkozik, és az motiválja, hogy a vállalat
állandóan fejlıdik. Az IBM részvényesei, akik többéves kitar-
tást mutattak, befektetett tıkéjüket több mint százszorosára
növelték.
42
Melyek a rövid távú tızsdetendencia döntı
tényezıi?
Rövid távon a gazdasági helyzet vagy a vállalat minısége
semilyen hatással nincs az árfolyamokra. Annál nagyobb
hatással vannak rá a napi események, egyes rövid hírek, sıt
a pletyka. Ugyanis sok tızsdei játékos ezekbıl von le a továb-
biakra vonatkozó következtetéseket. Ezek a következtetések
azonban legtöbbször hamisak vagy félrevezetıek. mivel tel-
jesen kiszámíthatatlanok. Nem maguk a tényleges események
befolyásolják az árfolyamokat, hanem az, hogy a közönség
hogyam reagál ezekre az eseményekre.
Egy rendkívül tipikus példa: 1939-ben, a müncheni egyez-
mény és Csehszlovákia feldarabolása után az európai tızsdé-
ken jó) hangulat uralkodott, mivel Hitler ezer év békét ígért
a világnak. A Führer elégedett volt a müncheni egyezmény-
nyel. Az angol alsóházban egy parlamenti képviselı dühödt
szemrehányást tett Csehszlovákia elárulása miatt, mire
Chamberlain miniszterelnök azt válaszolta, nincs semmi oka,
hogy kételkedjen „Hitler Őr" békére tett ígéretében. Nem
csoda tehát, hogy a tızsdén jó hangulat uralkodott - a
párizsiit is ideértve. De 1939. március 15-én megtörtént a
nagy meglepetés: Hitler csapatai a még megmaradt kis
Csehszlovákiát Prágával együtt megszállták. Az egész vilá-
gon nagy volt a megdöbbenés. Chamberlain miniszterelnök
ismét az alsóház elé lépett, és kijelentette - ez alkalommal
már síri hangon —, hogy mélységesen meg van bántva, „mert
Hitler Úr megszegte szavát". Egyúttal tisztán és hangsúlyo-
zottan kijelentette; abban az esetben, ha Hitler Gdanskot,
vagy Lengyelországot megtámadná, úgy Nagy-Britannia ka-
tonai erejével (manu militari) a megtámadott segítségére
sietne- Ez figyelmeztetı deklaráció volt. Erre természetesen
minden európai tızsdén mérséklıdött a forgalom. Az ezer-
éves békébe vetett hit szertefoszlott. A kedvezıtlen tendencia
hónapokon át tartott. A háborútól való félelem egyre na-
gyobb lett. Érthetı, hogy az emberek félelmükben értékpa-
43
Forrás: http://www.doksi.hu
pír-készletüket kezdték eladni, és minden eshetıségre felké-
szülve inkább készpénzt tartottak maguknál.
Magától értetıdı a kérdés: egyáltalán, ki vásárol ilyen
helyzetben? Mint már említettem, egy nagy tızsdén mindig
vannak vevık és eladók. Elsısorban természetesen az opti-
misták vásároltak, akik meg voltak gyızıdve arról, hogy nem
lesz háború, és Hitler visszavonja csapatait. Aztán voltak
olyanok, akik azon a véleményen voltak, hogy a háború - ha
egyáltalán lesz - nem fog hosszú ideig tartani. Németország
gazdaságilag valószínőleg gyenge. Hitler blöfföl, és néhány
hónap háborúzás után békét kell kötnie. Aztán voltak mások,
akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az árfolyamok
olyan mélypontot értek el, hogy — háború ide vagy oda -
vásárolni kell. Ezt vallották természetesen az intézményi
befektetık is, akik készpénzüket be akarták fektetni, már csak
azért is, mert az árfolyamok számukra kedvezınek tőntek.
Más társaságok, amelyek megfelelı likviditással rendelkez-
tek, az alacsony árfolyamok miatt visszavásárolták részvé-
nyeiket. Az árfolyamok így lassan a mélybe csúsztak. Hitler
minden egyes fenyegetésére alacsonyabbak lettek. Különösen
augusztus 23-a után, amikor Molotov és Ribbentrop külügy-
miniszterek a német-orosz paktumot aláírták. Sokan úgy
találták, hogy ezzel Európa sorsa megpecsételıdött, mert
mindkét fél - most már mint szövetségesek - fel akarják
osztani Lengyelországot egymás között. A háború a küszö-
bön állott. Az árfolyamok még tovább estek. Már minden
rosszra felkészültek, ami egy háború esetén bekövetkezhet:
a tızsdéket bezárják, csakúgy, mint a bankokat; moratóriu-
mot rencielnek el minden kifizetésre stb. Mindenesetre nagy
bátorság kellett ahhoz, hogy valaki francia részvényeket ve-
gyen. Nemcsak a párizsi, hanem a New York-i és a londoni
tızsde is gyengélkedett. Én magam is felkészültem a legrosz-
szabbra. Elképzelhetı-e szörnyőségesebb, mint egy háború?
A különösen feszült hangulatú napok után szeptember l-jén
megtörtént Lengyelország és Gdansk lerohanása, szeptember
3-án pedig Franciaország és Anglia is hadat üzent a német
44
kormánynak. Ez volt aztán nekünk, tızsdéseknek és pénzem-
bereknek a meglepetés: a bankok nem zártak be, nem rendel-
tek el moratóriumot, a tızsdét sem zárták be, sıt még a
devizatızsdét sem, és nem vezették be a kötött devizagazdál-
kodást sem! És a legnagyobb meglepetés az összes között
megfogalmazhatatlan: a tızsdei tendencia megfordult, az
árfolyamok rakéta gyorsasággal emelkedni kezdtek. Ki merte
volna elképzelni, hogy a háború kitörésére a tızsde viharos
emelkedéssel reagál? És a magyarázat?
Ennek különbözı okai voltak: a piac technikai állapota és
a „Fait accompli"* jelensége, amire késıbb még visszatérek.
Van erre egy szakszerő magyarázat, ami teljesen logikusan
hangzik. A közönség hónapok óta félelemben élt, és rengeteg
készpénzt halmozott fel. Most azonban új fejezet kezdıdött.
Háború volt, annak minden gazdasági következményével.
A háború a közönség tapasztalatai szerint inflációval jár. Az
infláció, a pénz elértéktelenedése az I. világháborúra emlé-
keztetett. Az emberek felhalmozott pénzüket értékálló dol-
gokba akarták fektetni - és a lehetı leggyorsabban. Ingatla-
nokat nem lehetett egy csapásra vásárolni. Kézenfekvı volt
a részvényvásárlás. Az emberek szemében ez biztosabb be-
fektetésnek látszott, mint készpénzt tartani. És ez a rakéta
gyorsaságú emelkedés egészen Németország Hollandia elleni
elsı offenzívájáig tartott. Ekkor az egész tızsde-hausse össze-
omlott. A tızsdések és a közönség számára nyilvánvalóvá
vált, hogy elkezdıdött az igazi háború. Ez a drámai árfo-
lyamesés egészen június közepéig tartott, amikor a német
csapatok Párizst elfoglalták. Ekkor aztán a tızsdét mégis
bezárták, és a megszállt Párizsból Vichy-be, Franciaország
meg nem szállt területére költöztették. Ez természetesen csak
a régi tızsde árnyéka volt, minimális forgalommal és az
árfolyamok töredékével. Ilyen a tızsde! Kiszámíthatatlanul,
hisztérikusan és látszólag minden logika nélkül reagál, külö-
nösen nem a hétköznapi logika szerint, amely természetesen
nem azonos a tızsdei logikával.
* A befejezett tény.
45
Forrás: http://www.doksi.hu
Mik egy középtávú tızsdei tendencia legfontosabb
ismertetıjegyei?
A tıkepiaci kamatok és likviditás alapvetıen meghatározza,
hogy az elkövetkezı hónapokban - vagyis középtávon* -a
részvények kereslete vagy kínálata erısödik-e. A kamatláb,
különösen a hosszú távú kamatláb, közvetlen befolyást gya-
korol a kötvénypiacra. Ha a kötvények hozama csökken,
akkor több tıke áramlik a részvénypiacra, de ez a kamatha-
tás csak késıbb érezhetı a részvényeknél. A befektetıi piac-
nak ezt a visszaesését 6-12 hónappal késıbb egészen biztosan
a részvények árfolyam-zuhanása követi. Még ha az eufórikus
légkör miatt visszafogottan is, a zuhanás akkor is hirtelenül
és váratlanul következik be. Nem lehet elıre tudni, hogy a
kötvények és részvények árfolyamának zuhanása meddig fog
tartani, mert ebben rengeteg tényezı játszik szerepet. Közü-
lük a legfontosabb a piac technikai állapota. Hogy ez mit
jelent, késıbb fogom elmagyarázni.
És a hosszú távú tızsdei tendenciáké?
A befektetık pszichológiája hosszú távon nem döntı. Ki
merné az elkövetkezendı évek bel- és külpolitikai eseményei-
nek szorongásait, reménységeit, elıítéleteit, valamint reak-
cióit megjósolni? Viszonylag hosszú idın keresztül semmi
sem tudja úgy befolyásolni a piacot, mint a közönség min-
denkori pszichés állapota. Erre példa az arannyal szembeni
lelkesedés, aminek hatása évekig eltartott.
A kamatlábak változásait sem lehet hosszú távon elıre
jelezni. Az emberek azt hiszik, és esküsznek rá, hogy a Fede-
ral Reserve Bank elnöke egyben a kamatlábak diktátora is.
Ez bizonyos értelemben igaz, de ı sem tudja, melyik irányba
* A szakirodalomban középtávon általában az egy évnél hosszabb távot
értik, amint azt egy korábbi válaszában (42. o.) A. K. is mondta. - SPM.
46
fogja három hónap múlva megváltoztatni a kamatlábakat,
hiszen maga sem ismeri elıre azokat az eseményeket, ame-
lyek ıt a kamatok emelésére vagy csökkentésére kényszerít-
hetik. O sem képes hónapokkal elıre látni a vállalkozó befek-
tetık és fogyasztók viselkedését, nem is beszélve azokról a
kiszámíthatatlan eseményekrıl, amelyek a bel- és külpolitika
esetleges feszültségeibıl, illetve meglepetéseibıl származhat-
nak. Ha inflációs pszichózis alakul ki. erre ı kamatemeléssel
reagál. Ha pedig a vállalkozók beruházásaikat visszatartják,
és az üzleti élet az általános pangás állapotába kerül, úgy a
kamatokat csökkentenie kell.
A kamatlábak alakulása azonban a tızsdei tendencia leg-
fontosabb befolyásoló tényezıje marad. A szociális helyzet,
a munkaerıpiac, új külkereskedelmi szerzıdések, más orszá-
gok monetáris intézkedései, mind hatással vannak a Federal
Reserve Bank intézkedéseire. Nem elég csak a befektetık
viselkedésének bizonyos ideig tartó megfigyelése. Azt is tudni
kell elıre jelezni, hogy egy idı után hogyan ítélhetı meg a
további fejlıdés. Röviden szólva itt a kör négyszögesítésérıl,
illetve a négyszög újranégyszögesítésérıl van szó. Még a
Federal Reserve Bank elnöke sem képes ezekre a kérdésekre
precíz elırejelzést adni. O inkább kormányos, mint diktátor,
aki hajóját infláció és defláció, krízis és konjunktúra, optimiz-
mus és pesszimizmus között irányítja. A hosszú távú elırejel-
zésben a gazdaság fejlıdése, az egyes csoportok és vállalatok
döntı szerepet játszanak.
Ellenırizhetıbbé válik-e a tızsde az egyre
tökéletesebb tömegkommunikáció révén?
Az ellenırzés könnyebb, azonban azok a következtetések,
amelyeket az ember ebbıl levonhat, nem lesznek jobbak.
Csak annak a számára felbecsülhetetlen értékő egy villám-
gyors információ, aki ennek egyedüli birtokosa. Azok az
információk, hírek, amelyeket minden tızsdei résztvevı is-
47
Forrás: http://www.doksi.hu
mer. teljesen értéktelenek - és a legtöbb esetben ma ez a
helyzet. Mindig azt mondom: „amit mindenki tud, az engem
nem hoz izgalomba". A legfontosabb a híreket értelmezni, de
ebbıl is több téves, mint helyes következtetés vonható le.
A hírek téves értékelése a legveszélyesebb.
A tızsdei ügyletek egyik szektorát a villámgyors telekom-
munikáció gyakorlatilag teljesen tönkretette; ez az „arbit-
rázs", ami a különbözı tızsdék árfolyam-különbségeit hasz-
nálja ki. Húsz évvel ezelıtt még virágzott az arbitrázs-üzlet
New York. London. Párizs, Frankfurt stb. tızsdéi között. Ha
2-3%-os árfolyam-különbség volt két tızsde között, az hú-
zott belıle hasznot, aki elıbb tudomást szerzett róla: az egyik
helyen megvette az értékpapírt, a másik helyen 2-3% felárral
túladott rajta. Ma a tızsdék állandó telefon-összeköttetésben
állnak. Árfolyam-különbségek csak néhány másodpercig
lehetségesek, mert azonnal kiegyenlítıdnek. Régebben külön
mővészet volt. ha egy másik piaccal egy perccel korábban
sikerült telefon-összeköttetést teremteni, mint a konkurenciá-
nak. Az ügyes arbitrazsırök tehát kapcsolatokat kerestek a
telefonközpontban. A régi idıkben, amikor még nem volt
automata telefonközpont, az arbitrázzsal foglalkozók barát-
ságot kötöttek a telefonos kisasszonyokkal. Parfümmel vagy
édességgel vették le ıket a lábukról, néha elvitték ıket szóra-
kozni is, hogy majd a telefonbeszélgetések összekapcsolásánál
elsıbbséget élvezhessenek. Sıt, én olyan arbitrázson is ismer-
tem, aki udvarolt egy telefonoskisasszonynak és késıbb felesé-
gül is vette. A kabaréban ezt énekelték: „Halló, te édes
csengettyős tündér, halló, mondd, hogy áll a tızsde..." Az
arbitrazsırök - mivel az említett okok miatt elvesztették
kenyerüket - a helyi árfolyam-különbségek helyett ma az
idıbeli árfolyam-különbségeket használják ki. Vagyis nem
két tızsde árfolyamának különbségébıl, hanem a máról hol-
napra megváltozó árfolyam-különbségekbıl tesznek szert ha-
szonra. Ez már nem foglalkozás, hanem tızsdei játék.
48
Mi a különbség a játék és a spekuláció között?
A tızsdei játékosnak nincsenek nagyratörı céljai, hanem
- mint ahogy ezt már említettem -, egyik napról a másikra
játszik, maximum néhány napra, esetleg egy-két hétre. Rö-
vid távon gondolkodik és cselekszik. Minden tippre hallgat,
kis haszonnal is megelégszik, az esetleges árfolyam-emelkedé-
seket figyelmen kívül hagyja, és úgy tesz, mint az a játékos,
aki a rulett-teremben egyik asztaltól a másikhoz rohangál, és
hol a pirosra, hol a feketére tesz néhány zsetont. Nem az
eszére hallgat, hanem érzelmi alapon cselekszik.
A játékos az árral úszik. Az uralkodó hangulattól nem
képes magát függetleníteni, mivel ı is csak ember. O csak
azért vesz, mert a szomszédja is vesz, és fordítva. Ilyen játéko-
sokból áll a tızsdei közönség 90%-a. İk képezik azt a töme-
get, amelynek egészen más a reakciója, mint a spekulánsok-
nak.
A tömeg hangulatának elemzése inkább a pszichológus
dolga, semmint egy közgazdászé.
Ha 100 intelligens embert egy terembe zárnak, akkor ez
a tömeg nem intelligensen, hanem irracionálisán fog reagál-
ni. Ha valaki egy zsúfolásig megtelt sötét moziban azt kiabál-
ja, hogy „tőz van!", akkor pánik tör ki, és az emberek
egymást taposva és megsebesítve menekülnek a moziból.
pedig lehet, hogy még egy gyufát sem dobtak el. Ugyanez
történik a tızsdén is: ha túl sok játékos spekulál a hausse-ra,
és tele van részvényekkel, a tömegpszichológia éppen ellenté-
tes irányban hat. Sir Isaac Newton, a híres fizikus, aki szen-
vedélyes tızsdejátékos is volt, és egész vagyonát a londoni
South Sea Bubble-krach során veszítette el, jól jellemzi a
tömegpszichológiai jelenségeket: „Én az égitestek útját centi-
méterre és másodpercre ki tudom számítani, de azt nem,
hogy az ırült tömeg merre hajtja az árfolyamot."
49
Forrás: http://www.doksi.hu
Ön az elıbb tippekrıl beszélt.
Mi róluk a véleménye?
A tippekhez igen negatív a hozzáállásom. El a kezekkel
tılük! A tippek 90 % -a nem más, mint manipuláció. Valami-
lyen pénzcsoport, szindikátus vagy pénzintézet megpróbál a
közönségre bizonyos papírokat rásózni, ezeket a híreket a
sajtó útján, vagy szájról szájra terjesztik. így egyre maga-
sabbra tornásszák fel az árfolyamot, amíg a közönség rá nem
harap. A vásárlások következtében az árfolyamok tovább
emelkednek, és egyre több és több vásárló vásárol, így — mint
már említettem - semmi sem egyszerőbb, mint értékpapíro-
kat eladni, ha ezek árfolyama emelkedik. A régi Bécs ezt
„nyúlszırvágásnak" hívta. Az ilyen közönséget könnyő ma-
nipulálni, és amióta a tızsde létezik, manipulálják is. A leg-
régebbi tızsdén, Amszterdamban a manipulálás már a 17.
században mindennapos volt: becsalogatták a „nyulakat a
házba, utána pedig megnyírták ıket".
Ön azt mondta, hogy a spekuláns intellektuálisan
cselekszik. Mit ért ez alatt?
Ez annyit jelent, hogy megfontoltan, és nem emocionálisán.
Ez alatt én nem az „intelligens" szót értem, hiszen a megfon-
toltság is lehet téves vagy unintelligens. De van egy elképze-
lése, egy ötlete, vagy egy tájékozódási pontja, ami lehet igaz
is, meg nem is, de mégsem viselkedik emocionálisán a tömeg
hatása alatt. Elképzelései legtöbbször közép- vagy hosszú
távra szólnak, és érvekkel vannak alátámasztva. Az érvek is
lehetnek hamisak, de ezek érvek és nem egyszerően pszicho-
lógiai reakciók valamilyen hírre vagy eseményre.
50
Ennyi lenne az összes különbség?
Nem. Mint már mondottam, a játékos rövid távon gondolko-
dik, és kis haszonra vágyik. Ezzel szemben a spekuláns tranz-
akciókat is végez és nagyobb árfolyam-ingadozással számol,
néha évekkel elıre, míg elképzelései meg nem valósulnak.
A spekuláns az árfolyamokat objektíve ítéli meg. függetlenül
attól, hogy éppen nyerésben, vagy vesztésben van: hiszen a
tızsdei árfolyamok is személyi helyzetétıl függetlenül alakul-
nak. Természetesen ı is tévedhet, és elképzelései nem valósul-
nak meg.
Ön is tud így gondolkodni?
Igen, de nem volt könnyő idáig eljutni. Csak hosszú évek
tapasztalatai alapján állítottam fel elméleteimet és elveimet.
Azonban ezeket késıbb a gyakorlatba átültetni rendkívül
nehéz volt.
A játékosok vagy a spekulánsok voltak-e
sikeresebbek az eddigiek során?
Állítom, hogy a spekulánsok orrhosszal gyıztek. Igaz ugyan,
hogy egy hadseregre való kis és nagy játékos van - ez a
tızsdén részt vevık 90%-a —, de sikereik igencsak behatárol-
hatók. Már csak azért is, mert a játékosok soha nem a közvé-
leménnyel ellentétesen cselekszenek. A régi idık Bécsében
„fiatal tızsdések és vén potyalesık"-ként emlegetik ıket. Egy
jó spekuláns a többséggel szemben is a saját álláspontja
mellett áll ki, ha erre megfelelı érvei és motivációi vannak.
Nem állítom, hogy minden spekuláns az árral szemben úszik,
hiszen kevés azok száma, akik erre képesek. Az ı arányukat
maximum 10%-ra becsülöm, mivel az embernek igen nehe-
zére esik az uralkodó hangulattól függetlenítenie magát.
51
Forrás: http://www.doksi.hu
Hogy tud Ön mégis a saját elképzeléseiben bízni?
Egészen egyszerően. Minden alkalommal, amikor vennem
kellett volna, mikor mások eladtak, és megint csak vennem,
mikor mindenki más az eladást tanácsolta - arra gondoltam,
hogy az elméleteim igazak, és nekem a tömeggel ellenkezıleg
kell cselekednem. De egyszer azt mondtam magamnak: le-
het, hogy a többségnek van igaza. Csak késıbb fedeztem fel,
hogy ezúttal sem volt másképp, hanem pontosan úgy, ahogy
én azt elméleteimben kiszámítottam. Hosszú tréning és ko-
moly tanulópénz megfizetése után mára abban a helyzetben
vagyok, hogy a trend ellenkezıjét tudjam tenni, már csak
dacból is. írásaimban már tucatnyi anekdotát szenteltem
ennek a témakörnek. Bizonyítékként a nagy festı, Pablo
Picasso sikerét szeretném itt példaként megemlíteni: az ı
képei milliókat érnek, noha olyan arcokat fest, melyeken a
szem lent, az orr pedig fent van. Erre én azt mondom, hogy a
tızsdén is nonkonformista, sıt antikonformista módon kell
cselekedni, mivel a tızsdét érintı általános vélemények egy
fabatkát sem érnek.
Mi kell még ahhoz, hogy az ember nonkonformista
módra viselkedjék?
Bizalmatlannak, cinikusnak és egy kicsit beképzeltnek kell
lenni, hogy az ember azt mondhassa magának: „Ti mind
tökfilkók vagytok, csak én tudom, hogy mit kell tenni, vagy
legalábbis én jobban tudom!" Egy keményfejő spekuláns
még a saját apjában sem bízhat, nemhogy a bankokban, a
sajtóban és a többi tömegkommunikációs eszközben, vagy
akármelyik dörzsölt paliban. Különösen a közvetítıktıl kell
óvakodni, akik az egész tızsdét csak arra használják fel, hogy
forgalmi részesedésüket minél magasabbra srófolják fel. Ok
nemcsak, hogy nem tudnak többet, mint bárki más, ha
eltöpreng azon, ami az újságokban áll, de még arra sem
52
érnek rá, hogy egyáltalán elgondolkodjanak. Csak arra gon-
dolnak, hogy a forgalmat növeljék, és az ezzel járó jutalékot
zsebre vágják.
Egy szó, mint száz: ık sem tudnak többet, mint bármelyik
kifutófiú. Nekem ilyenkor Verdi Álarcosbáljának híres kolo-
ratúráriája jut eszembe, melyben Oszkár apród énekli: „Osz-
kár tudja, de nem mondja". Én csavarok egyet rajta: „A bró-
ker (tızsdeügynök) mondja, pedig nem tudja!"
Már régóta alkalmazom a következı mondást: „Minden
bróker az ügyfél ellensége, anélkül, hogy ezt tudná." Hogy
vesz, vagy elad, neki teljesen mindegy, lényeg az, hogy csinál-
jon valamit. Az ı álomügyfele nem a befektetı, hanem a
játékos. Mindig mondom, a bróker szereti a játékost, de a
lányát nem adná hozzá feleségül. Mindezek ellenére nem
tudnánk tızsdei tranzakcióinkat a brókerek nélkül lebonyolí-
tani. Csak az igazit kell közülük kiválasztani. Egy esetet
mindenképpen el kell mondanom: X, a nagy brókercég tele-
fonhívást kapott egyik legnagyobb ügyfelétıl, a milliárdos
nagyságú befektetési alaptól, hogy adjon el egy óriási tétel
US Steel részvényt és vegyen helyette egy ugyanolyan nagy-
ságrendő Bethlehem Steel részvényt a lehetı legkedvezıbb
feltételekkel. A közvetítı cég erre sok ezer ügyfelének küldött
táviratot, amelyben azt tanácsolta, hogy vegyenek US Steel
részvényeket, a Bethlehem Steeltıl pedig szabaduljanak meg,
vagyis pontosan annak ellenkezıjét, amivel az alap ıt meg-
bízta. Ok ezzel a milliárdos üzletfelüket akarták elınyben
részesíteni, még akkor is, ha ez sok kispénző ügyfelüknek
anyagi kárt jelent. Lehet, hogy ez az ajánlás a sok kispénző
ügyfélnek nem is volt végül kedvezıtlen, mert ugye a milliár-
dos ügyfelük is tévedhetett, és talán helytelen lett volna az
US Steel részvényeket Bethlehem Steel részvényekre kicserél-
ni. Mindenesetre etikai szempontból a bróker cég eljárása
teljes mértékben elítélendı.
53
Forrás: http://www.doksi.hu
Milyen tulajdonságok jellemzik a jó spekulánst?
Eleselméjőség, intuíció, fantázia.
Az éleselméjőség annyit jelent, hogy meg kell érteni az
összefüggéseket, a logikust meg kell különböztetni az illogi-
kustól.
Az intuíció nem más, mint a tudatalatti logika, amely
hosszú évek tızsdei és élettapasztalatainak végeredménye.
A fantázia mindennel számol, ami lehetséges — vagyis
minden jóval és rosszal.
De önkontroll és rugalmasság is szükséges ahhoz, hogy az
ember önmaga elıtt bevallja, ha - és ez elég gyakori -
tévedett, és elképzelései nem valósultak meg. Ez esetben
természetesen azonnal le kell vonni a következtetéseket.
A jó spekulánsnak türelmesnek és jó idegzetőnek is kell
lennie, hogy kivárja, amíg elképzelései megvalósulnak. Min-
den siker és sikertelenség után gondolja végig, milyen esemé-
nyeknek köszönheti az eredményt. Ha sikeres volt, nem sza-
bad átesnie a ló másik oldalára, hanem maradjon alázatos,
és ismerje be, hogy szerencséje is volt. De egyáltalán nem
szabadna sikerével kérkednie, mert ahogy ezt sok tızsdés
mondani szokta: a tızsdén szerzett pénz csak kölcsönkapott
pénz, amit a következı alkalommal, magas kamatokkal kell
visszafizetni. A tızsde egy nagy uzsorás. Siker vagy kudarc
- a spekulánsnak mindenesetre tanulnia kell belıle.
Melyek egy spekuláns legrosszabb tulajdonságai?
Ahogy a rugalmasság jó tulajdonság, amely segít abban,
hogy a kudarcból a helyes következtetéseket levonhassuk,
úgy a makacsság és önfejőség a legrosszabb. A meggyızıdés
feltétlenül szükséges, de abban a pillanatban, amikor rájöt-
tünk tévedésünkre, következetesnek kell lennünk, és „ki kell
ugranunk a csónakból". Tévedés alatt nem azt értem, hogy
egy 100-ért vásárolt részvény árfolyama 90-re esik le, hanem
54
azt, amikor felfedezzük, hogy érveink felépítésében hibáz-
tunk, vagy amikor egy drámai, elıre nem látott esemény
bekövetkezését vesszük észre. A jó spekuláns érveléseibe a
kiszámíthatatlant is belekalkulálja.
Melyik foglalkozásra hasonlít legjobban a
spekuláns foglalkozása?
Leginkább az orvoséra, egy kicsit az ügyvédére, politikuséra
vagy a kereskedıére. Egyáltalán nem hasonlítható össze egy
mérnök vagy üzemgazdász, illetve egy közgazdász foglalko-
zásával.
Miben hasonlít a spekuláns az orvosra?
A tızsdésnek - hasonlóan az orvoshoz - elıször a diagnózist
kell felállítania. Miért állnak a tızsdei árfolyamok olyan
mélyen vagy olyan magasan? Miért emelkedik vagy miért
esik egy bizonyos részvény? A diagnózisból állapítjuk meg a
terápiát, a prognózist és minden további intézkedést. A tızs-
dés - mint az orvos — abban a pillanatban, amikor észleli,
hogy döntése rossz irányba viszi, eljárását korrigálnia kell, és
új döntéseket kell hoznia. Sem a gyógyászat, sem a spekulá-
ció nem tudomány, hanem mővészet.
A mérnök vagy a gazdasági mérnök gondolatmenete vi-
szont — éppen ellenkezıleg — tisztán matematikai logikát
követ. A mérnöknek semmilyen körülmények között sem
szabad intuícióira hagyatkoznia, viszont a spekulánsnak nem-
csak szabad, hanem elengedhetetlen is. A spekuláns fantáziái
- a mérnök számol. Az ügyvédnél ez egy kicsit másképp
történik: neki is szüksége van fantáziára, de emellett a tör-
vény szabta szigorú határok között kell mozognia.
55
Forrás: http://www.doksi.hu
Melyik játékra hasonlít a tızsdespekuláció
a legjobban?
Legjobban kétségtelenül a kártyajátékokhoz - skáthoz,
bridzshez vagy pókerhez -, de egyáltalán nem hasonlít a
sakkhoz vagy ruletthez. A tızsdei spekulánsnak éppen úgy
az állandóan változó helyzethez kell alkalmazkodnia, mint
a kártyásnak a kiosztott lapokhoz. Az események ugyanúgy
alakulhatnak kedvezıen és kedvezıtlenül is a spekuláns
szempontjából, mint a lapjárás a kártyajátékos számára. A jó
spekuláns a jó kártyáshoz hasonlóan kerül ki az ügybıl: a jó
lapokkal sokat nyer, a rossz lapokkal keveset veszít. A kedve-
zı eseményekbıl a tızsdés nagy hasznot húz, a kedvezıtlen
események kapcsán viszont a lehetı legkevesebbet veszti.
A sakk tisztán kombinációs játék, a szerencse egyáltalán
nem játszik benne szerepet. Ezzel szemben a rulett teljes
mértékben szerencsejáték, amelybıl minden kalkuláció ki
van zárva. Csak a játékszenvedélyben élık képzelik azt, hogy
kitaláltak valamilyen szisztémát.
A tızsdei spekuláció a kettı keveréke: félig szerencse,
amely az események kiszámíthatatlan alakulásától függ, félig
pedig kombináció, számítás és stratégia, mint a sakktáblán.
Végül is hogyan viselkedjen egy spekuláns?
A spekuláció a filozófia egyik formája, érvek és ellenérvek
mérlegelésébıl és esetleg (hangsúlyozom: esetleg, és nem
biztos) a helyes következtetések levonásából áll. A matemati-
kus agy is alkalmas a tızsdei spekulációra, de nem azért,
mintha a tızsdének matematikai alapjai lennének, hanem,
mert a matematika a logikus gondolkodás egyik alapja.
A tızsdei logika egyik legnagyobb ellensége a közgazdaság-
tan, az üzemgazdaságtan és a technika, mivel a mindennapi
logikával nem azonosak. Ami a tızsdén logikusnak tőnik, az
az átlagos fogyasztónak gyakran nem logikus.
56
Egy vállalat elemzésekor, vagyis a mérleg elemzésénél az
üzemgazdász bizonyára szerepet játszik. A mérlegek legtöbb-
ször ugyanis tévesek, hamisították vagy legalábbis kozmeti-
kázták ıket, de ha helyesek vagy a valóságot tükröznék is,
akkor is a múltat tükrözik. A papírok árfolyama nem azért
nı vagy csökken, mert a papírok jók vagy rosszak, hanem
azért, mert bizonyos feltételek és konstellációk jók vagy rosz-
szak. Egy részvényt gyakran éppen a rossz mérleg miatt kell
venni, ha bizonyos jelekbıl arra lehet következtetni, hogy a
további fejlıdés kedvezı, vagy az lehet. Mindennapi logiká-
val gondolkodva, ugyan ki venné meg egy majdnem tönkre-
ment vállalat részvényeit? Semmilyen más részvénybıl sem
lehet olyan nagy hasznot húzni, mint éppen olyan vállalatok
részvényeibıl, amelyek éppen fordulat elıtt állnak (turn-
around); mivel egy vállalatnak a csıd és a fizetıképesség
közötti átmeneti sávja sokkal nagyobb, mint a jó és egy jobb
helyzet közötti sáv. Ugyanez vonatkozik a vállalat részvé-
nyeire is. Ha egy majdnem csıdbe ment vállalatnál mégsem
kell elindítani a csıdeljárást, akkor a részvényei a sokszorosá-
ra emelkednek. Ha azonban egy társaság többjó év után még
sikeresebb, részvényárfolyamaiban ez mégis alig tükrözıdik.
Nagy hasznot gyengélkedı kötvényekkel is (ezek lehetnek
állami, városi vagy vállalati adóslevelek) el lehet érni, ha az
adósok a fordulat után újra fizetıképesek lesznek. Erre nem
tudok jobb példát felhozni, mint a németek összes külföldön
kiadott kötvényeit, a német városok, tartományok adósleve-
leit stb., amelyeket a háború elıtt különbözı pénznemekben
(mint pl. dollár, font sterling, svájci frank, holland forint,
francia frank stb.) adtak ki, és amelyeket a londoni adósság-
egyezmény alapján 1952-1953-ban 100 %-ig-az addig eltelt
5 év kamatait is beszámítva - visszafizettek. A francia frank-
ban kibocsátott Young-kötvényeket az Adenauer-kormány
intézkedése alapján nem francia frankban, hanem dollárban,
revalorizálva fizették vissza. Egyszóval az 1000 francia frank
névértékő kötvény, amit én 1947-ben a párizsi tızsdén 250
frankért vettem meg, 3 évvel az adósegyezmény aláírása után
57
Forrás: http://www.doksi.hu
35 000 frankot ért; ez volt a legnagyobb koefficiens, amit
tızsdei nyereségként életemben valaha is elértem.
Igen sok fantáziára volt szükség és a távolabbi jövıt kellett
tisztán látni ahhoz, hogy az ember meg merje venni a Köz-
társaság* dollárban, frankban kibocsátott kötvényeit akkor,
amikor a fiatal Szövetségi Köztársaság még romokban hevert
és semmilyen devizával nem rendelkezett. Amikor én a köt-
vényeket megvettem, igen csekély volt a remény arra, hogy
a Szövetségi Köztársaság ezeket a kötelezettségeit egy napon
teljesíteni tudja. De hát ilyen a tızsde, és spekulálni annyit
jelent, hogy az ember a dolgokat évekkel elıre lássa.
Kérem, mondjon egy példát arra, amikor egy
látszólag illogikus esemény a tızsdén mégiscsak
logikusnak tőnik!
Az ember azt hihetne, hogy a nagy gazdasági fellendülés
szükségszerően a tızsdei árfolyamokra is kedvezıen hat. Ez
tévedés! A gazdasági boom sok tıkét igényel a közvetlen
beruházásokra és sok pénzt szivattyúz ki a takarékbetétekbıl.
Kevés pénz marad az értékpapírokba történı befektetésekre.
A bankok csak nehezen tudják a hitelkeresletet kielégíteni,
annál is kevésbé, mert a központi bank megemeli a kamatlá-
bakat, hogy a növekedés esetleges inflációs hatásait megfé-
kezze. A gazdasági eufória kedvezı hatásai csak késıbb je-
lentkeznek. Ha a konjunktúra a magas kamatlábak nyomása
alá kerül, sok beruházást elhalasztanák. Egyszerre több lesz
a bankokban levı, befektetésre váró pénz, és a kamatlábak
csökkennek. A központi banknak nem kell már a hatásokat
fékezni, ezért a részvények árfolyamai emelkedhetnek. Annál
is inkább, mert az elızıleg üzembe helyezett beruházások
már magas nyereséget hoznak. Ezért van az, hogy egy virág-
zó gazdaság emelkedı hozamai ellenére a tızsdei árfolyamok
elıbb esnek, mielıtt a kedvezı hatások megjelenhetnének.
* Az NSZK. - SPM.
És hogy van ez válság esetén?
Fordítva ugyanez a logika. Recesszióban a tızsdei árfolya-
mok növekedni kezdenek, mert a lagymatag gazdasági és
beruházási helyzetben a rendelkezésre álló tıke- és pénz-
mennyiséget csak részben használják fel. Tarthatjuk pénzün-
ket takarékbetétben, de a kamatok esetleg alacsonyabbak,
mint a részvények osztaléka vagy hozadéka. Gazdasági kon-
junktúra esetén viszont sok új részvény kerül a piacra
- részben alaptıke-emelés, vagy új vállalkozások alapítása
révén -, amelyek veszélyes konkurenciát jelentenek a már
piacon levı részvények számára. Ez egy kicsit olyan, mint a
használtautó-piac: ha a nagy keresletnek köszönhetıen az
autógyárak csak hosszabb várakozási idı után tudnak szállí-
tani, akkor a használt autók árai gyakran magasabbak, mint
az újaké. Ha ezzel szemben a gyárak nagy reklámmal kedve-
zı ajánlatokat adnak, néha árengedmény vagy ajándék for-
májában, akkor a használt autók piaca leül.
És mi ebbıl a tanulság?
Anticiklikusan kell gondolkodni, és a tızsdei általános véle-
ményeket figyelmen kívül kell hagyni.
A hangulaton kívül még milyen tendenciák
befolyásolják döntıen a tızsdei tendenciát?
Ahhoz, hogy az árfolyamok emelkedjenek, a két legfontosabb
tényezınek - a likviditásnak és a befektetık hangulatának -
kell pozitívnak lennie. Ha a közönség képes és akar is érték-
papírokat vásárolni, az árfolyamok emelkednek. Ha a befek-
tetık „ülnek" a pénzükön és passzívak a vásárlásokat illetı-
en, az árfolyamok esnek. Gyakran elıfordul az is, hogy az
egyik tényezı pozitív, a másik negatív. Ebben az esetben nem
59
Forrás: http://www.doksi.hu
lesznek nagy mozgások, inkább csak kisebb ingadozások. Ez
lenne a napi játékosok számára az ideális piac, akik a napi
ingadozásokon akarnak nyerni, fel, le, fel, le. De olyan is
elıfordul, hogy mindkét tényezı vagy pozitív, vagy negatív.
Ha mindkét tényezı pozitív, akkor felfelé irányuló mozgás
következik be, vagyis eufória: örömmámor. Ha mindkettı
lefelé tendál, akkor drámai események következnek; pánik,
ami sírba kergeti az embert. A likviditás és a hangulat egy-
mást ellentétesen is befolyásolni tudják: a csökkenı kamatok
javíthatják a hangulatot, és viszont, a rossz hangulat csök-
kenti a likviditást. A politikai világválságtól, vagy az érték-
papírpiac feszültségeitıl való félelem pl. negatívan hathat a
piacra, hiszen megszőnik a hosszú távú befektetésekben való
érdekeltség, a kötvényeket inkább eladni akarják. így a ka-
matok a félelem következményeként emelkednek. A nagyobb
szerepet mindig a likviditás játssza, és ezt mi, tızsdések, in-
kább tudjuk követni; a kormányzat kamatpolitikáját (leg-
alábbis rövid távon) kiszámíthatja. Ezzel szemben teljesen
kiszámíthatatlan a pszichológiai reakció.
Gyakran észlelte ön a saját gyakorlatában ezeket a
jelenségeket?
Természetesen. Már életem elsı tızsdei napján (1924-ben, a
nagy párizsi tızsdén) megkérdezett egy idısebb úr: „Fiatal-
ember, én magát még nem láttam itt, maga egy zöldfülő?"
- „Igen. Az XY cég gyakornoka vagyok". „Vagy úgy" -
válaszolta. „A fınöke jó barátom. Mindent, ami itt történik,
röviden elmagyarázok. Minden egy dologtól függ: több-e az
értékpapír, mint a tökfilkó, vagy több a tökfilkó, mint az
értékpapír." Ez a mondat még ma is a fülemben cseng. Ez
a tızsdei tendenciák vizsgálatában a „Kolumbusz tojása".
Az idıs kolléga egy kicsit nyersen fogalmazott - valószínő,
hogy gyakran kellemetlen tapasztalatai lehettek a részvé-
nyekkel -, de alapvetıen igaza volt. Ma ezt az alapigazságot
60
másképp fejezném ki: minden attól függ, hogy mi a fonto-
sabb és sürgısebb - a papírtulajdonosoknak papírjaiktól
megszabadulni, vagy a pénztulajdonosoknak értékpapírokat
vásárolni.
Még ma is esküszik ezekre az ismeretekre?
Persze! Nem az dönti el egy értékpapír minıségét, hogy
esik-e vagy emelkedik az árfolyama, hanem az iránta meg-
nyilvánuló kereslet vagy kínálat. A spekulánsnak azt kell
elemeznie, honnan indulhatott ki a kereslet vagy kínálat.
Kik az úgynevezett „tökfilkók"?
Hála istennek, sok van belılük. Hogy nézne ki a tızsde, ha
ık nem lennének? Szívesen járok a tızsdére (mindegy, me-
lyik országban), mert sehol a világon nem jut 1 m2-re annyi
tökfilkó, mint éppen a tızsdén. Senki sem értékeli annyira túl
a saját szellemi képességeit, mint ık. Azt is jó tudni és ismer-
ni, ahogyan ık a világ és a gazdaság eseményeit elemzik,
mint ahogy az igazi kártyajátékos — különösen a pókerjáté-
kos - is ismeri a partnerek észjárását.
Tehát egy spekuláns profitálhat a mások
butaságából?
Teljes mértékben, hiszen a spekuláns mások butaságán töb-
bet nyerhet, mint saját okosságából. De tanulhat is az ember
a tökfilkótól: különösen azt, hogy mit nem szabad csinálnia.
t.l
Forrás: http://www.doksi.hu
Akkor egy magas intelligenciájú számítógépnek
egyúttal a legjobb tızsdei spekulánsnak is kell
lennie ?
Nem, mert okossága csak attól függ, hogy mit tápláltak bele.
Az amerikaiak azt mondják: „Garbage in - garbage out"
azaz: szemét be - szemét ki. A számítógép hasznos segítség a
spekuláns számára azoknak az adatoknak az eléréséhez,
amelyekre szüksége van. Ahelyett, hogy a könyvtárakban sok
ezer oldalnyi könyv és nyomtatvány után kutatna, informá-
cióihoz egy gombnyomással hozzájuthat. A legnagyobb ame-
rikai közvetítı cég 30 évvel ezelıtt még 300 alkalmazottat
tartott könyvtárában. Ma viszont 20 alkalmazottja és egy
számítóközpontja van. ami egy óriási könyvtárt helyettesít. A
számítógépnek nincs fantáziája, ami a spekuláns legfon-
tosabb tulajdonsága. És ott vannak az elıre nem látható
események, valamint a bel- és külpolitikai fejlemények, vagy a
technika, amelyeket nem lehet a számítógépbe betáplálni.
Láthatta volna elıre egy számítógép a saját szerepét a
következı 30 évre vonatkozóan?
Hogy vonja be ön kalkulációiba a likviditás
kérdését?
Ahogy mondani szokás: a vezetı szerepet mindig a likviditás
játssza, mert a közönség hangulata mindig ingatag. Egy
másodperc alatt az egyik végletbıl a másikba esik. A likvidi-
tás alakulását azonban - ha hosszú távon nem is, de rövid
távon - követni lehet. A központi banknak vannak olyan
döntései és a nagybankoknak vannak olyan hitelpolitikai
jelzései, amelyekbıl az ember bizonyos következtetéseket
vonhat le. Likviditás nélkül az árfolyam nem emelkedhet.
A tızsde ugyanazt vallja, mint a régi Magyarországon a
cigányzenészek, amikor mindig azt ismételték: „ha nincs
62
pénz — nincs zene". A pénz a zene, illetve a tızsde üzem-
anyaga.
A tızsde és a tıkepiac kapcsolatát leginkább a következı
példával lehet illusztrálni: képzeljünk el egy nagy és egy kis
tartályt egymás mellett; a nagy az összgazdasági pénzfazék,
a kicsi a tızsde. Ha sok víz folyik a nagy tartályba a hitelpoli-
tikának, a megtakarítás növekedésének, a külföldi tıke be-
áramlásának, a kereskedelmi mérleg alakulásának stb. kö-
szönhetıen, és ezzel párhuzamosan csak egy kicsit lassabban
folyik ki az ipar, az államháztartás és a magánháztartások
alacsonyabb szintő tıkeszükséglete, valamint az alacsonyabb
adók miatt, akkor a nagy tartályban a vízszint emelkedik. Ha
a víz túlfolyik, akkor a kis tartályba, vagyis a tızsdékbe
folyik, és az árfolyamokat a magasba hajtja. Ez volt a helyzet
az utóbbi 3 évben az NSZK-ban is.
Fordítva is igaz: ha a vizet a nagy tartályból gyorsabban
szívják ki, mint ahogy befolyik, akkor a kis tartályban, vagyis
a tızsdében semmi sem marad, és az árfolyamok esnek. Ezért
kell a vízszintet a nagy tartályban állandóan figyelemmel
kísérni.
Nincs más elıfeltétele vagy befolyásoló tényezıje
a tızsdei tendenciáknak?
Dehogy nincs! A bekövetkezı emelkedéshez vagy eséshez
különösen fontos feltétel a piac technikai állapota. A piac
technikai állapota alatt én azt értem, hogy a papírok túlnyo-
mó többsége - egy hosszabb emelkedési vagy csökkenési
periódus után — „sokat tapasztalt" vagy éppen „remegı"
kezekben van-e.
63
Forrás: http://www.doksi.hu
Mit ért ön „remegı" és „sokat tapasztalt kezek"
alatt?
Ez az én személyes és egészen speciális definícióm; lehet,
hogy sokak számára érthetetlen, én azonban ehhez tartom
magam: a „sokat tapasztalt" a következı elınyökkel* kell
hogy rendelkezzék: jó gondolkodási készség, türelem, pénz,
és természetesen szerencse (az utóbbi magától értetıdik).
A jó gondolkodási készség azt jelenti, hogy az érintettnek
legyenek elképzelései, ötletei és meggyızıdése. Türelmes is
legyen, jó idegei legyenek, aki nem kapkod állandóan a
pisztolyához, ha azok a papírok, amelyeket ı 100-ért meg-
vett, 80-ra visszaesnek, vagyis nem unja meg a papírokat
hosszú ideig tartani. Legyen meggyızıdve arról, hogy a
papírok sokkal magasabbra fognak emelkedni. Ha diagnózi-
sában a visszaesést most csak jelentéktelen okokra vezeti
vissza, 80-nál még inkább vásárolnia kell: mert ha az árfolya-
mot 100-nál már kedvezınek ítélte, 80-nál még inkább an-
nak kell tartania.
De természetesen elegendı pénzzel is kell hogy rendelkez-
zék, hogy legyen kitartása. Pénz alatt én nem egy abszolút
nagy, hanem inkább relatíve kisebb összeget értek. Ha a
kisbefektetı 10 000 márkájából 6000-ért papírokat vásárol,
akkor van pénze. Ha azonban egy multimilliomosnak 10 mil-
liója van és 30 millióért vásárolt papírokat, akkor 20 milliós
adóssága marad, és nincs elegendı pénze ahhoz (sıt akkor
egyáltalán nincs pénze, csak „egyenlege"), hogy türelmes
legyen, hiszen ha értékpapírjai csak egy kicsit is esnek, már
további fedezetet kell adnia hitelezıinek, ami azt jelenti,
hogy a bank vagy a bróker, a papírokat el akarja adni akkor
is, ha neki lenne még türelme. A kisbefektetıvel — akinek még
maradt pénze, ha megvette a papírokat - ez nem történhet
meg.
A „reszketı kéz" az a fajta, akinél az elsı három tulajdon-
* Ez a 4 G (Gedanken, Geduld, Geld, Glück). - SPM.
64
ság közül valamelyik hiányzik. Ha nincs pénze, nem elegen-
dı, hogy türelmes. De a türelme is hiányozni fog, ha bár van
pénze, de nincs meggyızıdése, nincsenek elképzelései. Es ha
pénze is, meggyızıdése is van, de nincs türelme, akkor
ugyancsak nem képes végigcsinálni az egészet.
Természetesen vannak árnyalatok a „remegı kező" és a
„sokat tapasztalt" között is. Az ember többé-kevésbé egyszerre
„sokat tapasztalt" és „remegı kező" is. Egy erıskezőbıl
fokozatosan lehet „remegı kező", de egy remegı kezőbıl
csak a legritkább esetben lehet „sokat tapasztalt", leginkább
csak hosszú-hosszú tréning után.
Ha a papírok túlnyomórészt erıs kezekben, páncélszekré-
nyekben vagy jól fizetett megırzıkben találhatók, a piacot
én „keresletinek" (angolul oversold) nevezem. Ha ezzel szem-
ben a papírok nagy mennyisége „remegı kezekben" van, és
még adósság is terheli ezeket, akkor „kínálati" (angolul over-
bought) piacról beszélek.
Milyen következményei vannak a „kínálati"
piacnak?
A „kínálati", hitelekkel megterhelt piac rendkívül veszélyes,
és állandóan fennáll annak a kockázata, hogy bármelyik
pillanatban összeomolhat. Akkor is, ha látszólag semmi ok
sincs erre. Ez tipikusan „tejeskofa-piac"; a remegı kezőek
nagyrészt tapasztalatlanok és könnyen megijednek, könnyen
megfertızheti ıket a piaci hangulat, és mindig a már robogó
vonatra akarnának felugrani. Eltekintve attól, hogy nincse-
nek tapasztalataik és rosszak az idegeik, pénzügyi helyzetük-
bıl kifolyólag sem engedhették volna meg maguknak, hogy
részvényt vásároljanak. Talán azt a pénzt is felhasználják,
amelyet más célra kellett volna tartalékolniuk, nem beszélve
arról, hogy hitelre vásárolnak.
65
Forrás: http://www.doksi.hu
És mi a helyzet a „keresleti" piaccal?
Ha a papírok nagy mennyiségben a „sokat tapasztaltak"
páncélszekrényeiben nyugszanak, akkor a „keresleti" piac a
rossz hírek ellenére is emelkedhet. Ha aztán valamilyen jó hír
is érkezik, akár csak a legkisebb jó hírecske is, a piac rakéta
módjára emelkedik a magasba. Minél több papír van a „so-
kat tapasztaltak" kezében, annál hevesebb lesz a robbanás.
Van még egy tényezı, amitıl a keresleti piac még inkább
azzá válik: ha a piacon sok aktív „baissier"* van, akik elızı-
leg nagy határidıs eladási üzleteket kötöttek.
Az NSZK tızsdéin technikai okokból nem lehet határidıs
üzleteket kötni, de New Yorkban, Londonban, Zürichben,
és különösen Párizsban annál is inkább, mivel ott létezik
határidıs piac utolsó napi szállítással,** amelyeket aztán
hónapról hónapra hosszabbítgatnak. Amerikában egész
nagy és aktív határidıs piac van, amely csak bizonyos állam-
kölcsönökre és természetesen árukban kötött üzletekre vonat-
kozik.***
Hogy tudja az ember megállapítani, hogy a piac
keresleti vagy kínálati?
Ennek elıfeltételei és tünetei vannak. A diagnózis felállításá-
hoz azt is figyelembe kell venni, hogyan alakult a forgalom
az elmúlt hónapokban és években. Ha az árfolyamok hosszú
* Olyan értékpapír-tulajdonos, aki csökkenı árfolyamokra spekulál és
ezért elad, vagy határidıs üzleteket köt késıbbi szállítási határidıre. (A for-
dítók.)
** Arukkal, devizákkal vagy értékpapírokkal történı kereskedés, ahol a
szállítás vagy az átvétel egy elıre megállapodott áron történik. Az utolsó
napi szállítás arra az árra utal, amely a szállítási határidı utolsó napján a
tızsdén érvényes. (A fordítók.)
*** Ma már (1982 óta) vannak kifejezetten határidıs pénzügyi mőveletekre
kialakított tızsdék is (London - LIFFE, Párizs - MATIF stb.). - SPAÍ.
66
ideje - vegyünk mondjuk több hónapot - egyre jobban
emelkedı forgalommal törnek a magasba, akkor biztos lehet
az ember abban, hogy a papírok nagy része a „sokat tapasz-
taltak" kezébıl a „remegı kezekbe" került; minél nagyobb
volt a forgalom, annál inkább. Mert hevesen emelkedı árak
mellett csak ık vásárolnak. A sokat tapasztaltak eladják
azokat a papírokat, melyeket elıtte csökkenı árak mellett
páncélszekrényeikben felhalmoztak, és most emelkedı árfo-
lyamon eladják. Ez a mozgás addig tart, amíg a papírok
nagyobb része ismét a „remegı kezekbe" kerül, akik arra
vártak, hogy mások — ugyanúgy remegı kezőek, mint ık -
kis késéssel ugyan, de vásároljanak tılük. Aztán a „sokat
tapasztaltak" ismét szabad készpénzzel rendelkeznek, és vár-
nak, amíg a „remegı kezőek" papírjaikat ismét el akarják
adni. Noha ezt magasabb árfolyamon szeretnék megtenni, de
ha nem sikerül, megteszik alacsonyabb árak mellett is, vala-
milyen lélektani vagy technikai okból, néha csupán csak
türelmetlenségbıl, mert nem jelentkezik több új „remegı
kező". És ez mindig bejön: az eufória után jön a kijózanodás.
Elıfordulhat, hogy egy megkésett, új vásárlási láz is jelent-
kezik, különösen akkor, ha a kormányzat a központi bank
segítségével különbözı (adó- és hitelpolitikai vagy más) csa-
tornákon egyre több pénzt pumpál a forgalomba, többet,
mint amennyit az ipar és a gazdaság igényel. Tehát a nagy
tartályból a kicsibe több víz folyik. Ezzel párhuzamosan a
nagy pénzintézetek beindítják a reklámgépezetet, hogy a
közönséget ráhangolják a tızsdére. A papírokat a bankok
elkezdik agresszívan a közönségnek ajánlani, ehhez még
könnyen megszerezhetı, olcsó hitelt is kínálnak, annál is
inkább, mert a bankok számára nincs ennél kedvezıbb lehe-
tıség likviditásukat kihasználni. Ezek után az újabb „remegı
kezőek" is megveszik papírjaikat, és várnak, amíg továbbiak
nem kerülnek elı. Aztán eljön az a pillanat, amikor ez már
nem megy tovább. Az árfolyamok stagnálnak, vagy esni
kezdenek. Sok részvénytulajdonos elveszti türelmét. Számuk-
ra ez kellemetlen meglepetés. Amikor részvényeiket megvet-
67
Forrás: http://www.doksi.hu
ték, meg voltak gyızıdve róla - a bábjátékosok ígérete alap-
ján -, hogy az árfolyamok biztosan emelkedni fognak. Aztán
ha a tızsde stagnál, vagy éppen esik, akkor ezt személyes
sértésnek vagy árulásnak tartják. A közönség 90%-a, akiket
a tızsdei fellendülés csalogatott elı, gyakorlatban, veszteség
ellen nincs beoltva, és ez nemegyszer abban mutatkozik meg,
hogy a hírközlı eszközök és az úgynevezett beavatottak véle-
ménye ellenére az árfolyamok eshetnek is, méghozzá erısen.
Ez a kínálati piac eredménye.
És ha a közönség a kedvezı tapasztalatok hatására
továbbra is optimista marad?
Ebben az esetben mások a tendenciát befolyásoló legfonto-
sabb technikai okok. A tızsde esésénél az adóssággal terhelt
számlák elvesztik biztosítékaikat. Noha a bankok könnyen
adtak hitelt, de csökkenı tendencia esetén természetesen
további fedezetet és biztonságot akarnak. Sok eladósodott
részvényes ezért vagy újabb pénzeket kénytelen elıteremteni,
vagy részvényeit eladni. Az eladások további árfolyamesést
idéznek elı, az árfolyamesés pedig újabb eladásokat. És a
láncreakció megy tovább. így fejlıdhet ki az árfolyamesés
minden alapos ok nélkül, csupán csak pszichológiai vagy
technikai nyomás hatására.
A központi bank is adhat jelzést. Ha meg akarja fékezni
a túlfőtött spekulációs légkört, vagy az infláció veszélyét
akarja megelızni, megemeli a kamatlábakat. Ebben az eset-
ben a tızsdei visszaesés még drámaibb véget ér.
A tömeglélektani reakció a legveszélyesebb, mint ezt a
mozipéldán már elmagyaráztam. Ha most a még mindig
emelkedı forgalom mellett az árak tovább esnek, és a forga-
lom erısen megnı, egyre több papír kerül a „remegı kezek-
bıl" a „sokat tapasztaltakhoz". Végül pedig a „remegı kező-
ek" teljes kiárusítást rendeznek a legalacsonyabb árak mel-
lett. Itt a pánik, és a papírok ismét a „sokat tapasztaltak"
értékmegırzıibe kerülnek. Errıl a rejtekhelyrıl kerülnek
aztán - már ismét emelkedı árak mellett — a piacra. Az
emelkedı mozgás ismét elkezdıdik.
A tızsde mélypontján csak a „sokat tapasztaltaknak" van-
nak értékpapírjaik, a „remegı kezőeknél" van a pénz, a boom
tetıpontján a „tapasztaltaké" a pénz, a „remegı kezőeké"
pedig az értékpapír. A készpénz és az értékpapírok közötti
ingázás nem más, mint a tızsde örökös vérkeringése. Ezzel
azt is szemléltetni akartam, hogy a tetıponton a „sokat
tapasztaltaké" a pénz, a „remegı kezőeké" pedig csak a
reménység.
Milyen végkövetkeztetést lehet ebbıl az elemzésbıl
levonni?
Feltétlenül az a szilárd meggyızıdésem, hogy az árfolyam-
visszaesés alacsony forgalom mellett rossz jel, mert további
visszaesésre figyelmeztet. Nagy forgalom mellett jó az árfo-
lyamesés, és minél nagyobb a forgalom, annál jobb, mert a
papírok nagy mennyiségben erıs kezekbe kerülnek. A nagy
forgalom melletti emelkedı árfolyam azért rossz jel, mert a
papírokat gyenge kezek vásárolják. Minél nagyobb a forga-
lom, annál negatívabb a hatása a piac számára, mert minél
több „remegı kező" vesz részt benne, annál rosszabb. Minél
kevesebb a forgalom emelkedı árfolyam mellett, annál jobb;
mert az árfolyamok késésben vannak ugyan, de a papírok
nagy mennyisége a „sokat tapasztaltak" értékmegırzıibıl
még nem került elı. Tudom, hogy a legtöbb profi, elemzı,
bróker stb. nem tulajdonít nagy jelentıséget ennek a tenden-
ciának kis forgalom mellett. Az én véleményem szerint ez
teljesen rossz. A kis forgalom csak „hors d'oeuvre", „elıétel",
és amikor a nagy forgalom kezdıdik, akkor fejlıdik ki az igazi
mozgás, aminek logikus módon kell következnie. Emelkedı
árak és nagy forgalom mellett jön létre az eufória, csökkenı
áraknál elıször csak a kis forgalmi visszaesés, aztán a teljes
69
Forrás: http://www.doksi.hu
kiárusítás. Logikus, hogy sok vásárló emelkedı árak mellett
ugyanolyan hirtelen válik eladóvá, mint ahogy a piac vala-
milyen okból összeomlik. Minthogy a mai vevıbıl lesz a
holnaputáni eladó, a mai vásárló minıségét fontosabb ele-
mezni, mint a papírokét. És éppen így fordítva is: az eladó
minısége fontosabb, mint az eladnivaló papírjáé. A legjobb
értékpapírok árfolyama is eshet, ha a részvénytulajdonosok
ügyetlenek.
Ez lenne az általános vélemény?
Nem! Éppen az ellenkezıjét hiszik. A legtöbb közvetítı,
bank és a tömegtájékoztató eszközök is úgy gondolják, hogy
a nagy forgalom mellett az emelkedı árak kedvezıek.
Bizonyíték számukra az, hogy a nagyközönség vásárol. Én
azonban felteszem a kérdést: jó ez?
Nem. amint azt már elmagyaráztam, mert az a közönség,
amely ma olyan hevesen vásárol, egy késıbbi idıpontban
ugyanilyen hevesen eladni fog. És a nagyközönségnek a vé-
gén igen ritkán van igaza.
Hogyan vélekednek a brókerek az Ön elemzésérıl?
Nem tudom, de valószínőleg azt gondolják, hogy félrebeszé-
lek. Természetes, hogy a brókerek számára az a kedvezı, ha
emelkedı árak mellett egyre több új vevıt tudnak szerezni.
Ez jó nekik, és átmenetileg nekem is, mert a sok vásárlás
papírjaim árfolyamát a magasba hajtja. De ez nem azt jelenti,
hogy ezeket a papírokat nekem magas áron rögtön tovább
kell adnom csak azért, mert alacsony áron jutottam hozzá-
juk. A magas árfolyam emelkedı forgalom mellett nekem is
örvendetes, ha eladni akarok. A magas árfolyamok ugyanis
a nagyközönség vásárlásai nyomán keletkeztek. A mai nagy
érdeklıdés azért sem jelent semmit, mert a közönség pillanat-
70
nyi hangulata - mint errıl már szó volt - egy pillanat alatt
meg tud változni.
Egyszer a következı beszélgetést folytattam egy New
York-i brókerrel, midın a piaci alakulás iránt érdeklıdtem:
„Kolosszális" - mondta, „ma 180 milliós forgalmunk volt".
„Én nem a forgalomra, hanem az árfolyamokra vagyok kí-
váncsi". „Vagy úgy" - válaszolta - „az árfolyamok a magas-
ban vannak, és nagyjából változatlanok". „A forgalom az
Önök dolga" - ismételtem mérgesen. „Számomra a magas
árfolyam kisebb forgalom mellett lenne kedvezıbb. Ez lenne
nekem »kolosszális!«" Akkor már régóta tudtam, hogy a
legtöbb brókerrel nem vagyok közös hullámhosszon.
Vannak-e további tünetei a keresleti vagy kínálati
piacnak?
Igen! Ha a piac egy hosszabb emelkedés után stagnál, új
vásárlásokra vár, és nem reagál a jó hírekre, sıt esetleg
valamelyest visszaesik, ez nagyon rossz jel. A piac túltelített.
A „remegı kezőek" minden pénzüket, sıt minden kölcsön-
pénzüket is befektették, új vásárlók pedig nem jelentkeznek
a jó hírek ellenére sem. Fordítva pedig: ha a piac egy lefelé
tartó mozgás után stagnál és nem reagál tovább a rossz
hírekre, továbbá egy kissé emelkedik, ez nagyon jó jel. A pa-
pírok nagy mennyiségben a „sokat tapasztaltaknál" vannak,
akik különben is bekalkulálták számításaikba a rossz híreket,
nem ijedeznek és semmi esetre sem lepıdnek meg.
Hogyan kell tehát egy spekulánsnak ilyen esetekben
viselkednie ?
Ha a tızsde a jó hírekre nem reagál, akkor ki kell szállni, ha
pedig a rossz hírek nem váltanak ki hatást, akkor be kell
szállni.
7!
Forrás: http://www.doksi.hu
A piac számára különösen rossz elıjel, ha egyre több befek-
tetı vadászik tippekre, és mindennapi beszélgetéseik is a
tızsde körül forognak. Részvények neveivel dobálóznak,
mindenki kap a barátjától valamilyen tippet, amit ı szintén
egy jó baráttól kapott. Mindenki a legnagyobb hitelre vásá-
rol, amit csak megkaphatott. Rossz jel az is, ha az ember a
tızsde jelenségeit külföldi vásárlásokkal magyarázza. Isme-
rem ezeket a régi varázsszavakat, „külföldi vásárlások" vagy
„külföldi pénzintézetek vásárlása".
Akkor ez nem kedvezı?
Abban a pillanatban, amikor az emberek vásárolnak, termé-
szetesen kedvezı, mert az árfolyamot felhajtják. De éppen
úgy kedvezıtlenné válik, ha a papírokat újra eladják. A szők
keresztmetszet fizikai törvénye lép fel a vásárlásoknál, majd
ezt követıen az eladásoknál is. Minden attól függ, hogy
milyen tulajdonságúak, milyen erényekkel és hibákkal ren-
delkeznek a külföldi vásárlók. Közöttük éppen úgy megtalál-
hatók a „remegı kezőek'1 és a „sokat tapasztaltak", sıt néha
több a „remegı kező", hiszen az ı motivációjuk- ugyanúgy,
mint a külföldi pénzintézeteké- rövidebb távú, mint a belföldi
befektetıké. A legtöbb külföldi spekuláns - akkor is, ha
befektetési alapokról van szó- csak rövid távú hasznot remél.
Fejest ugranak a piacra, ha csak a legkisebb lehetıséget is
megszimatolják, és ha más országok pénzemberei erre ösztö-
kélik ıket. De éppen ilyen gyorsan ki is szállnak belıle, ha
veszélyt éreznek, vagy már megszerezték nyereségüket.
Mindannyian ugyanabban az idıpontban akarnak venni
vagy eladni. Ezt a jelenséget a közelmúltban jól lehetett a
német tızsdéken látni.
Mi a helyzet egyáltalán a pénzintézetekkel, a nagy
befektetési társaságokkal, nyugdíjbiztosítási
intézetekkel (különösen az Egyesült Államokban), a
biztosítótársaságokkal stb.? Nem változtatja-e meg
jelentısen a tızsde környékét, világát, ha a piacot
ezek és nem a nagy profi spekulánsok, rövid távú
játékosok, kis és nagy befektetık stb. uralják?
A tızsde világa ugyan megváltozott, de minden más, a fák.
a vegetáció, a virágok vagy a gaz stb. ugyanazok maradtak.
A pénzintézeteket, a nagy tıkekoncentrációkat is csak embe-
rek irányítják. Ezek a pénzemberek is ugyanúgy viselkednek,
mint a kisbefektetık és a nagyspekulánsok. Ugyanazok a
reakcióik és ugyanabba a két kategóriába tartoznak, maguk
is „remegı kezőek" vagy „sokat tapasztaltak". Az ı pszicho-
lógiai beállítottságuk ugyanaz és ugyanolyan kiszámíthatat-
lan, mint a többi milliónyi piaci résztvevıé, akik már évekkel
ezelıtt a tızsdei közönséget alkották. A különbség csak any-
nyi, hogy míg az egyik rész milliárdokkal dobálózik, addig
a másik kisebb összegekkel dolgozik. A pénzemberek gyakran
inkább „remegı kezőek", mert fınökükkel szemben viselniük
kell a felelısséget ügyleteikért, és így a fejükkel játszanak.
Mivel, ha nagyobb veszteséggel zárnak, egyszerően kirúgják
ıket. A kisbefektetı csak saját magának tartozik elszámolás-
sal.
Vegyen az ember hitelre papírokat?
Csak azok vegyenek hitelre papírokat, akik ezenkívül sokkal
nagyobb vagyonnal rendelkeznek, mint amekkora a felvett
hitel összege. Hajlok arra, hogy azt mondjam: részvényeket
semmilyen körülmények között sem szabad hitelre vásárolni,
mert ez vakmerı hazardírozás. Természetesen ez az értékpa-
pírok minıségének és arányának a kérdése is. Ha az ember
73
Forrás: http://www.doksi.hu
100 000 nyugatnémet márkáért vesz fix kamatozású értékpa-
pírokat és ebbıl 20 000 márka az adósság, akkor ez nem
katasztrófa. Vagy ha egy másik 300 000 márka értékben
vásárol értékpapírokat és ebbıl 200 000 márka adóssága
marad úgy, hogy egyidejőleg több mint egymilliós ingatlan-
nal is rendelkezik, ez sem bőn. De minden esetet egyedileg
kell megvizsgálni.
Tapasztalataim közül két, különösen markáns esetet sze-
retnék idézni annak bizonyítására, hogy milyen veszélyes,
káros, sıt drámai lehet papírokat hitelre vásárolni, és hogy
a spekulánsnak milyen erısnek kell lennie ahhoz, hogy ne
csináljon adósságokat.
Az ötvenes évek közepén a New York-i tızsdén kedvezı
fejlıdés mutatkozott, és a forradalmian új iparágak, mint pl.
az elektronikai ipar, különösen fantáziagazdagnak és ígére-
tesnek tőntek. Vásároltam tehát az utolsó dollárjaimból
elektronikai és ezekkel rokon részvényeket, és miután minden
pénzemet befektettem, hitelre vásároltam tovább. Hitellehe-
tıségeimet maximálisan kihasználtam.
Az akkori amerikai elnök, Dwight D. Eisenhower ugyan
háborús hıs volt, de nem zseni. Az ı hírneve az amerikai nép
szemében szeplıtelen volt (noha azt suttogták, hogy szerelmi
viszony van Marlene Dietrich-hel). Az amerikai nép bizalma
az elnökben egyike a legfontosabb tényezıknek, amelyek a
Wall Street légkörét kedvezıen befolyásolják. Kb. egy évvel
a következı elnökválasztás elıtt 100%-osan meg voltunk
róla gyızıdve, hogy Eisenhower tábornokot újraválasztják.
Az egész Wall Street erre számított. Miért ne mentünk volna
elébe a tızsdén az ı gyıztes újraválasztásának? Mindenki
ezen a véleményen volt, én is.
És ekkor egy kellemetlen, elıre nem látott esemény tör-
tént: 1955-ben Eisenhower elnök szívrohamot kapott. A kö-
vetkezı napon a New York-i tızsdén a részvények látványo-
san 10-20%-ot estek. Mivel hitelre vettem papírjaimat, azok
nagy részét kénytelen voltam piacra dobni. Fájdalmas volt,
74
de meg kellett tennem, mielıtt a brókerek további garanciát
követeltek volna.
Beütött a krach, mert a közönség elveszítette reményét
abban, hogy Eisenhowert esetleg újraválasztják. Hogy Eisen-
hower nélkül mi lesz a választás kimenetele, nagy kérdıjel
volt és a tızsdén a kérdıjelek zavaró tényezık. Sem a közön-
ségnek, sem pedig a „remegı kező" játékosoknak nem voltak
elég jó idegeik ahhoz, hogy egy bizonytalan, elıre nem látha-
tó eseményt vállaljanak, még akkor sem, ha ez kedvezı
eredményt hozna. A legtöbben még azt sem tudják megítél-
ni, hogy a tızsde számára mi a jó és mi a rossz. Ilyen esetben
minden „remegı kező", és mindenki más is, akiknek adóssága
van, amilyen gyorsan csak lehet, elad - az utóbbiak erre még
kényszerítve is vannak. Az elsı órák krachja lefelé ható
láncreakciót indíthat el.
Pár nap múlva Eisenhower egészségi állapota javulni kez-
dett. Felmerült a remény, hogy jelölteti magát az újraválasz-
tásra, a tızsde megnyugodott, az árfolyamok újra elkezdtek
emelkedni, és még magasabbra emelkedtek, mint ahogy a
szerencsétlen esemény elıtt álltak. A következı években az
árfolyamok példátlan növekedést értek el, néha megtízszere-
zıdtek, számomra azonban sajnos már késı volt.
És ilyenkor, mint minden ilyen esetben - miután az ember-
nek minden kötvényét ki kellett árusítania, aztán az árfolya-
mok emelkedtek -, Heinrich Heine poétikus szavai jutottak
az eszembe: „... ez egy régi történet, ami mégis mindig új
marad, akivel ez mégis megtörténik, annak a szíve megsza-
kad".
Hogyan viselkedett volna, ha nem lettek volna
adósságai?
Ugyanúgy, mint ahogy néhány évvel késıbb viselkedtem egy
másik váratlan hírrel összefüggésben. 1962 februárja volt.
Ismét „feltankoltam", akkor éppen francia részvényekbıl a
Forrás: http://www.doksi.hu
párizsi tızsdén. De ezúttal mindent kifizettem, egy fillér
adósságom sem volt. Ez az algériai francia háború idején
történt. De Gaulle tábornok, az akkori francia elnök tulaj-
donképpen Algériától akart megszabadulni, de kénytelen
volt politikájában ide-oda lavírozni a közvélemény miatt,
amely az algériai kérdésben igen megosztott volt. És akkor
ismét váratlan dolog történt (ezt én a nagy kérdıjelnek neve-
zem): négy francia tábornok fellázadt Algériában a kormány
- vagyis de Gaulle tábornok - ellen. A francia közönség
számára ez megrázó esemény volt: talán a háború utáni
Franciaország legnagyobb eseménye. A tábornokok féltek de
Gaulle-nak attól a szándékától, hogy Algériát fel akarja
szabadítani, amit ık semmilyen körülmények között nem
akartak elfogadni. Estére Párizsban kifejezetten pánikhangu-
lat uralkodott.
A következı napon nem mentem el a tızsdére, kímélni
akartam az idegeimet, nem akartam látni, milyen mélyre
zuhanhatnak papírjaim.
A tızsde helyett kedvenc éttermemet kerestem fel, a „Chez
Louis"-t (nemzetközileg ismert cseh kocsma, amely azelıtt
ismert film-, tv- és újságíró-személyiségek találkozóhelye
volt), és az étlapot tanulmányoztam, anélkül, hogy a tızsdére
gondoltam volna.
Akkor véletlenül egy tızsdei kolléga lépett az étterembe,
és rémülten mesélte, hogy micsoda krach - igazi vérfürdı -
volt a tızsdén, ugyanolyan, mint amiket a tızsderegények-
ben szoktak leírni.
Őúgy? - válaszoltam és teljesen nyugodtan tovább élvez-
tem ebédemet.
Ugyanis meg voltam róla gyızıdve, hogy de Gaulle ebbıl
a hatalmi harcból gyıztesen kerül ki.
Számomra tehát ez csupán egynapi tızsdei esemény volt,
ami hamarosan a feledésbe merül. Ha a tızsdére mentem
volna, úgy biztosan eladtam volna az összes részvényemet.
Éppen azért engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy
egy ilyen napon ne menjek a tızsdére, mert nem volt adóssá-
7b
gom. Ezeket az ideges tızsdei órákat tehát egy jó étteremben
töltöttem el. A tızsdei zárás után egy órával megtudtam,
hogy az irányzat megfordult, és az ember még az árfolyam-
veszteség felét visszanyerhette.
Este aztán de Gaulle megtartotta egyik leghíresebb tv-
beszédét. Szeretett Franciaországára (ma chére vieille
Francé) hivatkozott, és ebben a pillanatban az egész francia
nép mögötte állt. A „négyek" (ahogy de Gaulle nevezte a
lázadókat), vagyis a négy pártütı tábornok feladta a harcot,
és az egészet elfelejtették - nemcsak a politikában, hanem a
tızsdén is. A krach tiszavirág élető volt, és biztos helyzetem-
nek köszönhetıen - mivel tehermentes értékpapír-készlettel
rendelkeztem - a pánikhangulattól függetleníteni tudtam
magam.
Ha tartozásaim lettek volna, egész logikám más lett volna,
az adósság miatt az agyam egészen másként reagált volna.
Ahelyett, hogy én teljesen nyugodtan azon gondolkodtam,
vajon milyenek lennének de Gaulle és a francia nép reakciói,
elveim ellenére hagytam volna magam a pánikhangulattól
elragadtatni, és a kár igen nagy lett volna.
Ezért a tételem a következı: elınyösebb egy eladósodott
társaság kisebb mennyiségő, de kifizetett részvényeit a maga-
ménak tudni, mint nagy mennyiségben egy tekintélyes válla-
lat elsı osztályú papírjait, amelyeket adósságra vettem. A ki-
fizetett papírok egy kisebb mennyiségével az ember hosszabb
ideig is képes várni a felívelésre, mialatt az, aki nagyobb
mennyiséget vásárolt hitelre, már kisebb nyereség elérése
esetén is hajlamos az eladásra.
Valaki kollégáim közül velem együtt egy közös elképzelé-
sünk alapján ugyanazokat a papírokat vette meg, én százat,
de kifizetve, ı ezret hitelre. Én két évig nyugodtan ültem a
papírjaimon, és így 200%-os árfolyam-nyereséget tudtam
elérni. Kollégám gyorsan megelégedett egy kisebb nyereség-
gel, mivel adóssága miatt igen óvatosnak kellett lennie.
77
Forrás: http://www.doksi.hu
Kockázat nélkül nem érhet el a tızsdén nyereséget
az ember!?
Ez igaz, de ha az ember tartós tızsdei tendenciára spekulál
- ahelyett, hogy elsı osztályú részvényeket venne hitelre -
(likviditás + lélektan + gazdaság), akkor olyan, erısen eladó-
sodott vállalatok részvényeit kell megvennie, amelyek a rossz
gazdasági helyzet és az azt megelızı magas kamatok miatt
kritikus helyzetbe kerültek, de ezeket a papírokat fizesse is ki.
A következı lépésben vegyen az ember még opciókat is, de
tudnia kell, hogy az egész pénz, amit ebbe fektetett, esetleg
teljesen elvész.
Maradtak Önnek az adósságok ellenére jó
tapasztalatai is?
Ehhez a témához szeretnék egy tanulságokban gazdag törté-
netet elmesélni: más helyen már megírtam, hogy a II. világ-
háború után és a nagy német adósságrendezés során hogyan
értem el látványos nyereséget a német külföldi adóslevelek
értékének emelkedésével.
Összes pénzemet ebbe a spekulációba fektettem, sıt még
maximális hitelt is felvettem svájci bankoknál (sem az USA-
ban, sem pedig az NSZK-ban nem lehetett hitelt kapni
ezekre a papírokra).
Az egész spekuláció Németország* jövıjére alapozódott,
ezért Adenauer személyes tekintélyéhez kapcsolódott. O fel-
tétlenül — kerül amibe kerül —jóvá akarta hagyatni a Bundes-
taggal a londoni egyezményt. Az SDP nagy ellenállást tanú-
sított, de az ember biztos lehetett benne, hogy Adenauer ki
fogja verekedni saját tervét, a londoni egyezmény elismeré-
sét. Adenauer személyisége játszotta ebben a spekulációban
a legnagyobb szerepet, így bizonyos veszélyt is hordozott.
* NSZK. - SPM.
Egy ilyen érzékeny, politikai hátterő ügyben a meglepeté-
sek könnyen áthúzhatják a számításunkat: például egy vá-
ratlan közlemény Adenauer egészségi állapotáról, nem be-
szélve egy esetleges életveszélyrıl.
Akkoriban egy idıre Amerikába kellett utaznom, és na-
gyon nyugtalan voltam a német kötvényeim miatt, amelye-
ket súlyos adósság terhelt. Mi minden történhet az én német
kölcsönkötvenyeimmel, ha az ember egy reggel drámai, talán
éppen fatális hírt hall Adenauerrıl? Valószínő, hogy minden
ilyen papír befuccsol. Ilyen esetben minden készletemet
azonnal likvidálnom kellett volna, és fıleg az adósságok
miatt! New Yorkban azonban, amikor Európában reggelen-
te a híreket hallgatják, sötét éjszaka van még, így amikor az
ember a fontos híreket megtudja, talán már túl késı van.
Az volt tehát a szándékom, hogy megbízást adok a ban-
koknak, hogy egy bizonyos hír esetén adják el egész értékpa-
pírkészletemet.
Azonban egy bank sem mutatott készséget az ilyenfajta
megbízás teljesítésére azzal az indoklással, hogy nem tudnák
felelısséggel megállapítani, milyen mértékben veszélyeztetett
Adenauer egészsége.
Eladni nem akartam. Reszketve repültem Amerikába, mi-
után megállapodtam a bankokkal, hogy rossz hír esetén (ami
remélhetıleg nem következik be) mindenesetre - a nap bár-
mely órájában - legalább felhívnak.
Szerencsére amerikai tartózkodásom alatt Adenauerral
semmi rossz nem történt, így — bizonyos félelmekkel ugyan -
ki tudtam várni a felfelé ívelı tendenciát és ebbıl nyereséget
elérni. A reszketést azonban nem tudtam kikerülni. Én
ugyan biztos voltam abban, hogy a német kölcsönkötvénye-
ket Adenauer nélkül is visszafizetik az utolsó pfenigig, de a
papírkészletemet terhelı veszélyes mértékő adósság állandó
félelmet okozott.
Forrás: http://www.doksi.hu
És sikeres volt ez a spekuláció a nagy adósságok
mellett?
Szerencsére egészen gyorsan! Kudarccal is végzıdhetett vol-
na, ha például - anélkül, hogy Adenauer egészségi állapotát
számításba vennénk — egy másik rossz hír bekövetkezik: az
egyezmény aláírása elıtt az NSZK-ban szövetségi választá-
sok voltak.
Ha a szocialisták gyıznek, akkor az egyezmény aláírása
elıreláthatólag nehézségekbe ütközik, és ez az én papírjaim-
ra átmenetileg végzetes hatással lehetett volna.
Ha tıkémet értékpapírokba fektetem,
mi a fontosabb: a taktika vagy a stratégia?
Ha az ember hosszú távú tıkebefektetés céljából vásárol
értékpapírokat, akkor az csupán taktikai döntés, hogy azt ma
vagy egy hét múlva teszi - ennek nincs különösebb jelentısé-
ge. Kismértékő árfolyam-változás ugyanis hosszú távon úgy-
sem játszik szerepet.
Sokkal fontosabb a stratégia: a papírok kiválasztása és a
közép- vagy hosszú távú megfontolás.
Vehet az ember recesszió esetén is értékpapírokat?
Igen, mert recesszió esetén a kormány élénkíteni akarja a
gazdaságot, ezért csökkenti a kamatlábakat, emeli a forga-
lomban levı pézmennyiséget, és ebbıl fıleg a tızsde profitál
- elıbb, mint a gazdaság. Mert a pénz a tızsde üzemanyaga.
Az árfolyamok egy általános adóemelés ellenére is
emelkedhetnek ?
Igen. Körülbelül ugyanolyan okokból, mint recesszió esetén.
Aztán amikor a kormány megemeli az adókat, olyankor a
pénzpiacot liberálisan kezeli, és ez kedvezıen hat a tızsdére.
Szabad az embernek részvényeket vásárolni, ha azt
a legnagyobb és legismertebb cégek agresszívan
ajánlják?
Nem! Ilyenkor a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. Ha
egy pénzügyi csoport meg akar a papíroktól szabadulni,
ezeket a bankokon, a közvetítı cégeken keresztül mindenféle
eszközzel ajánlja. Ez mesterséges beavatkozás, amit még
pletykával is támogatnak.
Mekkora figyelmet szenteljünk azoknak az
ügyleteknek, amelyeket a nagy pénzintézetek
pénzmenedzserei bonyolítanak le?
Egyáltalán semmit. Ezek a beavatkozások nagy mennyiségük
miatt ugyan befolyásolni tudják az árfolyamok alakulását, de
csak rövid távon. Ha a pénzintézet valamilyen értékpapírból
különösen nagy mennyiséget vesz vagy elad, ez talán egyet-
len napra az árfolyamot megemelheti vagy a mélybe hajthat-
ja, de — ahogy mondják - hosszú távon nem játszik szerepet.
Milyen jelentıséget tulajdonítson az ember a
szakértık hosszú távú ajánlatainak?
Egyáltalán semmilyent. Mivel egy csoport vagy vállalkozás
szakemberei a tızsde anatómiáját egyáltalán nem ismerik.
Ok csak egy meghatározott vállalkozás adott napi helyzetét
81
Forrás: http://www.doksi.hu
ismerik, a vizsgálat napjáét vagy a múltból levont következ-
tetéseket. Ami tegnap még érvényes volt, mára talán már
nincs is létjogosultsága. A tızsdén állandóan improvizálni
kell.
Mit tartson az ember társasága belsı
emberének ajánlatáról a saját részvényével
kapcsolatban? Ennek mégis csak mértékadónak
kell lenni.
Egyáltalán semmit. A bennfentes ismeri saját társaságát
(de ez sem biztos), a termékeket, a fejlıdést és a teljesítıképes-
séget. A teljes tıkepiac és annak további fejlıdése szempont-
jából azonban ezzel nem sokat lehet kezdeni. Azonkívül ezek
az információk nem is mindig ıszinték. Tapasztalataim sze-
rint az ember pont az ellenkezıjét kell hogy tegye, mint amit
a bennfentes ajánlott. Ezek az információk gyakran direkt
hamisak, hogy a közönséget félrevezessék; a bennfentesek
talán részvételük arányát akarják növelni és a részvényeket
felvásárolni. Ezért rossz híreket terjesztenek, hogy az árfo-
lyam essen, vagy ellenkezıleg, jó híreket tesznek közzé, hogy
saját részvényeiken magasabb árfolyamon adhassanak túl.
Akkor éppen a vállalkozásban való részvételüket akarják
csökkenteni.
De ez csalás!?
Talán. De nehéz bizonyítani, mivel mindenkinek jogában áll
azt állítani, hogy véleménye pozitív vagy negatív, anélkül,
hogy valami konkrétat tudott volna a dologról.
Mit tartson az ember a gazdasági szakértık és
közgazdászok véleményérıl a további fejlıdést
illetıen?
Szintén ne sokat. A legjobb közgazdász sem képes a tızsdei
tendenciákat teljesen elemezni. A tızsde és a gazdaság - mint
említettük - nem párhuzamosan halad. Ha a közgazdász-
professzorok véleménye mértékadó lenne a tızsdei elemzé-
sekkel kapcsolatban, akkor nekik már régen gazdagoknak
kellene lenniük; de nem azok. A közgazdászok mindent tud-
nak a gazdaságról és a pénzrıl, ez utóbbi azonban nincs
nekik. Már Voltaire is megmondta: „Könnyebb a pénzrıl
írni, mint pénzt csinálni." A gazdaság és a tızsde két külön-
bözı dolog. A gazdasági boom a tızsdének kedvezıtlen, a
gazdasági stagnálás az árfolyamok alakulására kedvezı,
mint azt a két tartályról szóló példában már elmagyaráztam.
Ez mindig így van?
Talán nem mindig, de legtöbbször. A gazdaság és a tızsde
végül is kapcsolatban állnak egymással, de - mint mondják -
nem párhuzamosan, hanem idıben eltolódva. A tızsdei ten-
dencia legtöbbször a gazdaság jövendı helyzetének elıfutára.
De a gazdasági boom után, a lehőléskor, és egy magasabb
likviditásnál ennek a lehőlésnek köszönhetıen tızsdei boom
jöhet, annál is inkább, mert nemcsak több pénz, hanem
nagyobb nyereség is várható.
Tehát a közgazdászok elırejelzései mindig tévesek?
Talán. Néha véletlenül is beigazolódhatnak. De ezek nem
meggyızıek. Egy érdekes példát szeretnék idézni: 1962 tava-
szán különösen hevesen zuhantak az árfolyamok a Wall
Street-en és a világ többi tızsdéjén, s ezt egyetlen gazdasági
83
Forrás: http://www.doksi.hu
szakértı sem látta elıre. Annyira erıs volt, hogy az ember,
ha eladási megbízást adott, például a svájci tızsdéktıl napo-
kon keresztül egyáltalán nem kapott választ (noha a svájci
tızsdéknek viszonylag nagy a forgalmuk). Néhány hónappal
késıbb, amikor az árfolyamok egy mélyponton valamennyire
már megnyugodtak, a New York Herald Tribüné (ma Inter-
national Herald Tribüné) kerekasztal-konferenciát rendezett
a legjobb gazdasági szakértıkkel. Vitatkoztak pro és kontra,
néhányan nagyon pesszimisták, mások kissé optimistábbak
voltak. Mielıtt befejezték volna, a vitavezetı.nevetve tette
fel a kérdést: hogy vélekednének arról, ha a Dow-Jones-
index az év végén X nagyságot érne el? (Az index ezen a
napon a nevezett számnál 200—300 ponttal volt alacso-
nyabb.) Kórusban válaszolták: Viccel? (Are you kidding?)
És mi történt? Nem az év végén, hanem kb. két héttel késıbb
a Dow-Jones-index elérte a megnevezett magas értéket.
Tud még hasonló példát felhozni?
Egy másik kiváló példa a Business Week neves amerikai
gazdasági magazin 1979. augusztusi számából való. A Busi-
ness Week azt állította, hogy a részvények befektetésként
végérvényesen meghaltak. „Senki sem akar többé értékpapír-
tulajdonos lenni" - vélekedett a magazin —, „hanem
kemény, kézzelfogható befektetési lehetıségeket választ,
olyant, mint az arany és ezüst, az értéktárgyak legkülönbö-
zıbb formái, keleti szınyegek, kínai porcelán, arany- és
ezüsttárgyak, esetleg ingatlanok is, amelyeket simogatni is
lehet". Ez az állítás egyszerően nevetséges volt. Ugyanezen
a napon egyedül a Wall Streeten több mint 50 millió volt a
részvényforgalom, plusz milliárdos kötvényforgalom, és ak-
kor még szó sem esett az összes többi világmérető tızsdérıl,
mint London, Tokió stb. Kik vettek ilyen hatalmas mennyi-
ségő értékpapírt? Mert ugyanakkora mennyiség került rész-
84
vényekbıl és kötvényekbıl eladásra, mint megvételre. A vá-
lasz egészen egyszerő: az optimisták vásároltak és a pesszi-
misták eladtak, vagy másképp szólva: a „remegı kezőek"
eladtak és a „sokat tapasztaltak" vásároltak. Érdekes módon
a papírok ezen a napon a legmélyebb ponton voltak (a ka-
matlábak pedig a legmagasabban): a Dow-Jones-index kb.
800-on állt. Elıször enyhe, majd egy állandóan erısödı javu-
lás állt be, nemcsak a Wall Streeten, hanem a világ összes
tızsdéjén. Milyen értelmetlen azt állítani, hogy „senki" sem
hajlandó vásárolni. Kik voltak tehát a vásárlók? Hogy sza-
bad egy tekintélyes gazdasági magazinnak egyáltalán szı-
nyegeket, edényeket, levélnehezékeket, régi fegyvereket, ká-
védarálókat és hasonló győjtenivalókat mint befektetési lehe-
tıségeket ajánlania?
Nem sokan tudtak győjteményükkel jó befektetést
csinálni?
De igen! De ezek csak egyedi esetek. A magánember ugyan
örül, ha képeinek, porcelánjainak, ezüstjeinek vagy egyéb
mőkincsének az ára a többszörösére emelkedett. Ezzel ma-
gam is így vagyok. De ez pusztán elméleti lehetıség; elıször
is mindig adódhatnak nehézségek, ha az ember eladni akar,
másodszor az igazi mőgyőjtı saját győjteményét nem adja
el, teljesen mindegy, hogy mekkorára becsüli az értékét.
A győjtı inkább éhenhal, semmint értékeitıl megválik. Az
örökösök természetesen eladják a győjteményt, de sokszor
kvázi kiárusítják, mert ık maguk sem ismerik pontosan az
értékét. Természetesen vannak egyedi esetek, amikor a győj-
tınek kényszer hatására el kell adnia győjteményét. Ezt nagy
szívfájdalommal teszi csak meg. Néhány éve Roger Peyre-
fitte, az ismert nagyjövedelmő bestseller író kénytelen volt
elárvereztetni erotikus győjteményét, különben csıdbe jutott
volna. Egy fiatalemberrel való szerelme miatt milliós kiadá-
85
Forrás: http://www.doksi.hu
sokba keveredett, és különféle, ritkaságszámba menı tárgyait
és könyveit kénytelen volt elárvereztetni.
De az embernek ezt még említenie sem szabad, ha általában
tıkebefektetésrıl beszél. Ha a befektetéseket elemezzük,
akkor ez a milliárdosokra és a multimilliárdosokra is vonat-
kozik. Hogy lehet ezeket a milliárdokat marginális értékekbe
befektetni, hiszen a győjtemények csakjelentéktelen értékek?
Az értékpapírok és a mőtárgyak ilyen összehasonlítása telje-
sen komolytalan. Az egyiknek nincs sok köze a másikhoz -
eltekintve attól, hogy a mőtárgyak árai sokkal jobban és
meglepıbb módon ingadoznak, mint a részvényeké, és telje-
sen ellenırizhetetlen tényezık hatnak rájuk.
A kézzelfogható befektetések közé az ember az aranyat és
ezüstöt sorolja, de ez ismét egy másik fejezet, amire vissza
fogok térni.
Hogy ítélheti meg az ember a nemzeti politika
hatását a tızsdére?
Ennek különösen Európában kell nagy jelentıséget tulajdo-
nítani. Mivel itt nagyobb különbség van egy konzervatív és
egy baloldali beállítottságú kormány gazdaság- és hitelpoliti-
kája között, mint Amerikában. A jobbra-balra változó politi-
kai áramlatok befolyásolják a befektetık és a vállalkozók
hangulatát és jövıjét. Azonban itt sem lehet egyetlen sza-
bályt felállítani, mivel a lélektani reakciók - mint már emlí-
tettem - kiszámíthatatlanok. Különösen fontos, hogy a kor-
mány fiskális vagy monetáris fegyvereket használ-e, ha az
inflációs hullám vagy a defláció ellen akar küzdeni. A min-
denkori döntés az új parlament ideológiai beállítottságán
múlik.
Amerikában a választásoknak nincs ekkora jelentıségük a
tızsde szempontjából. Ott is négyévenként választanak, és a
vállalkozásoknak majdnem mindegy, melyik párt kerül hata-
lomra - a republikánus vagy a demokrata, mivel mindkettı
86
a szabad kapitalizmus szilárd híve. Sokkal nagyobb jelentı-
sége van a megszavazott elnök személyiségének, teljesen
mindegy melyik párthoz tartozik. Roosevelt és Truman de-
mokraták voltak, és ugyanúgy élvezték az amerikai nép bi-
zalmát, mint a republikánus Reagan. Carter ezzel szemben
mint demokrata, Nixon és Ford mint republikánusok nem
élvezték ugyanilyen mértékben a polgárok bizalmát, és emi-
att sikertelen elnökök voltak. Európa számára elviselhetetlen
lenne, hogy minden négy vagy öt évben választanak, és
minden alkalommal reszketni kell, mi lesz ezek kimenetele.
Milyen nagy a nemzetközi politika hatása a
tızsdére?
Óriási. A világ helyzete - feszültség vagy enyhülés - a közön-
ség hangulatát befolyásolja. A nemzetközi helyzet alakulása
egész iparágakra (polgári és hadiipar), a nemzetközi fizetési
mérlegre, kereskedelmi szerzıdésekre, politikai hitelekre stb.
hatással van.
Mi a különbség a spekuláció és a befektetés között?
Nincs szigorú határ a spekuláció és a befektetés között. A jó
befektetés egyben sikeres spekuláció, míg a veszteséges speku-
láció rossz befektetés. Hogy spekulálunk-e vagy befektetünk,
nem a papírok minıségétıl, hanem azok viszonylagos meny-
nyiségétıl függ. Egy úgynevezett spekulációs papír - például
egy feltáratlan olajforrás vagy aranybánya, amely igen sokat
ígér - a nagybefektetı számára csupán olyan befektetés,
amelybe csak egy kis összeget invesztált, és amelybe a kocká-
zatot is bekalkulálta. Ezzel szemben az már nyaktörı speku-
láció, amikor egy kisbefektetı nagy adóssággal vásárol kötvé-
nyeket.
87
Forrás: http://www.doksi.hu
Vehet-e az ember rövid távra papírokat, ha hosszú
távon rossz a véleménye róluk, sıt ezekben veszélyt is
lát?
Nem, semmilyen körülmények között sem! Az ember öt
kilométerért sem ül egy autóba, ha azzal kell számolnia, hogy
ezzel az autóval 50 km után súlyos baleset történhet.
Ha azonban azt hiszi, hogy a kül- és belpolitikai helyzet
a tızsde számára kedvezıtlen lehet - de majd csak késıbb,
mert a választások még odébb vannak -, akkor ezt a veszélyt
az ember bekalkulálja, és a veszélyt nem szabad figyelmen
kívül hagynia azzal az indoklással, hogy még bıven van idı.
Még pontosan emlékszem egy személyes tapasztalatomra a
30-as évekbıl.
A 30-as években a párizsi tızsdén bizonyos okokból baisse-re
játszottam; az okok részben gazdasági, részben politikai
természetőek voltak. Az árfolyamok azonban technikai okokból
állandóan emelkedtek, mert a szindikátusok a magasba
manipulálták azokat. Aztán Németországban választások
voltak, és elıször ért el Hitler - vagyis a Nemzetiszocialista
Párt - viszonylag nagy gyızelmet. Hatvanhét náci képviselı
barna egyenruhában és horogkeresztes karszalaggal masíro-
zott a Reichstagba. Ez sokak számára szörnyő élmény és
tulajdonképpen meglepetés is volt.
A párizsi tızsde ezt nem vette figyelembe — noha az elkö-
vetkezendı helyzetet illetıen figyelmeztetésnek kellett volna
tekintenie - és vidáman tovább emelkedett. Hiába ismétel-
tem tızsdei kollégáimnak, hogy ez a felfelé mozgás milyen
értelmetlen: a szomszédos országban, Franciaország ısellen-
ségénél olyan párt hódított tért, amely a békét veszélyezteti.
„Mit érdekel az minket, hogy mi történik Németországban;
mi Franciaországban élünk!" — mondták kollégáim.
Meg voltam döbbenve ettıl a buta reakciótól, és egy film-
burleszkrıl meséltem, amit néhány nappal azelıtt láttam:
„Biister Keaton zongorázik egy kopár vidéken egy kis ház-
ban. Játék közben álmodozva néz a plafonra. Egyszer csak
jön egy gonosztevı, és felgyújtja a házat. Az épület lángba
borul, de Buster álmodozva játszik tovább, semmit sem vesz
észre. A zenedarab utolsó akkordja után körülnéz, szörnyül-
ködve veszi észre, hogy a ház leégett, és páni félelmében elfut.
Ez fog veletek is történni, ha észreveszitek, hogy ég a ház."
És tényleg, mi történt azután?
Amit elıre megmondtam. A tızsdejátékosok lassan felfedez-
ték, hogy Hitler felemelkedése nem tréfa. Elvesztették ked-
vüket, hogy továbbra is hausse-ra spekuláljanak. Beütött a
krach és nagy nyereséget értem el. Tanulság: a tızsdei speku-
lánsnak mindig a távolba kell látnia, és nem csak az orra
hegyéig.
Amikor fiatal koromban autót tanultam vezetni, azt
mondta az oktató: „Ne csak közvetlenül az orra elé nézzen,
hanem 100, 200 méterre elıre." Ezt tettem, és hirtelen egész
más érzésem volt vezetni. És így van ez a tızsdén is. Nem arra
kell gondolni, hogy az árfolyamok holnap vagy holnapután
emelkednek, hanem arra, hogy mi minden történhet az elkö-
vetkezı hónapokban és években.
A sikeres spekuláció egész embert kíván?
Nem, ezenkívül sportolni, autózni, kártyázni is kell és egy kis
idıt kell hagyni arra is, hogy gondolkodjunk és levonjuk a
tanulságokat, amelyek minden döntést megelıznek. A hor-
gászás jó idıtöltés és lazítás a spekulánsnak, mert ha az
ember csendben ülve horgászik, fontos problémákon tud
gondolkodni. Számomra a zenehallgatás a legjobb kíséret
ahhoz, hogy gondolkodjak és kombináljak.
89
Forrás: http://www.doksi.hu
Kis befektetéssel is lehet nagy nyereséget elérni,
vagy érvényes az a mondás, hogy az elsı millió
megszerzése a legnehezebb?
Igen. kicsiben is el lehet kezdeni. Teljesen leértékelt részvé-
nyek vásárlásával, amelyek majdnem a tönk szélén vannak,
de az utolsó pillanatban megmenekülnek. Ezeket az eseteket
nevezzük fordulópontnak.
Vagy opciókkal is lehet sok pénzt keresni, ha a tendenciát
pontosan a megfelelı pillanatban, közvetlenül a fellendülés
elıtt kapjuk el. Ez is lehetséges, de én az elıbbi esetet részesí-
tem elınyben. Természetesen az elsı millió a legnehezebb,
nemcsak a tızsdén, hanem minden mesterségben. Egy dolgot
mindenesetre ki kell hangsúlyozni: nehogy azt higyjék
- amint sok fiatal tızsdésjelölt hiszi -, hogy a létfenntartást
a tızsdei játékból fedezni lehet.
Mennyit tud egy jó tızsdei játékos évente
megkeresni?
„Megkeresni" semennyit, hiszen a tızsdén szerzett pénz nem
kereset. Tızsdei játékkal nem lehet évi biztos összeget elérni.
Fülemnek mindig furcsán cseng, ha egy tızsdés sikereirıl
beszélnek, arról, hogy egy évben mennyit keresett. Elıször is
nem lehet olyasmit keresetnek nevezni, ami az árfolyam-
hullámzásoktól függ. Ez nyereség, nem pedig kereset. Az
értékpapírokból keletkezı bevétel osztalékból, kamatból áll,
nem pedig tıkenyereségbıl. A tızsdén lehet nyerni, nagy
összeget is, meg is lehet gazdagodni. Lehet veszíteni, sokat
veszíteni is és tönkremenni. De semmilyen körülmények kö-
zött sem lehet a nyereséget egy hónapra, vagy egy évre
kiszámítani. Egy jó spekuláns esetében elıfordulhat, hogy
éveken keresztül sikertelen és veszteségeket kell elkönyvelnie.
Aztán jön olyan hat hónap, amikor több nyereséget ér el,
mint az elmúlt évek összes vesztesége. Tanulság: tızsdei
eredménveket nem lehet évekre és fix százalékokra számítani.
Ervényes-e minden potenciális spekulánsra
a mondás: Nemcsak ímmel-ámmal, hanem teljes
odaadással!
Igen. Aki a tızsdén „a kicsit túlzottan tiszteli, az a nagyot
nem érdemli". „Ha már disznóhús, legyen jó zsíros" mondják
a hívı zsidók, akiknek tilos disznóhúst enni. Ezt kell minden
tızsdei profinak szem elıtt tartania. Ha már ilyen veszélyes
talajra lép, akkor legyen értelme: nagy nyereségek - kis
veszteségek.
Érvényes ez a feltevés mindenkire?
Követıimnek a következı szólást találtam ki, amelyet gyak-
ran idéznek és amelyrıl gyakran beszélnek: „Akinek sok
pénze van az spekulálhat, akinek egyáltalán nincs, annak
spekulálnia kell." (Az egyáltalán nincs alatt természetesen
egy kevés pénzt értek, egy egészen kis összeget.)
Szenvedélyessé tesz-e a tızsde?
Azt hiszem, igen! Sokakat ismertem, akik véletlenül kerültek
a tızsdére, és nem tudtak tıle elszakadni. Ezt legjobban a
következı történet illusztrálja: Az 1929-es nagy tızsdei krach
után tızsdei profik ezrei teljesen tönkrementek, és más foglal-
kozás után kellett nézniük, sıt alantas munkát is el kellett
vállalniuk. Két régi tızsdei kolléga találkozik, és az egyik
kérdezi: „Mit csinálsz most?" „Fogkeféket árulok egy cég-
nek." „És te?" „Egész bizalmasan mondom neked: még
mindig a tızsdén vagyok. A feleségem azt hiszi, hogy egy
nyilvánosházban zongorázom." (Ez még mindig jobb volt,
mint tızsdésnek lenni.)
91
Forrás: http://www.doksi.hu
Minden elmélet általánosít - igaz ez a
spekulánsokra is?
Teljes mértékben. Nincs olyan tudományos tézis vagy rend-
szer, amely mindenre alkalmazható lenne. Az ember csak
sejthet, de világosan nem láthat. Gyakran hallom régi profik-
tól: „A tızsde jelenleg teljesen áttekinthetetlen!" Ezen csak
nevetni tudok. Mikor volt egyáltalán átlátható? Ha átlátható
lenne, nem tızsde lenne. A legjobb spekuláns sem lát a
jövıbe, legfeljebb a kontúrokat ismeri fel a ködben. Nem
lehet elıre látni, hogy mi történik holnap vagy holnapután.
De tudni kell, hogy mi van ma és mi történt tegnap. És ez
már elég sok, mert a legtöbben még ezt sem tudják.
Tehát minden homályban van? Lehet a tapasztalatok
alapján ezen javítani?
Teljesen igaz. Minden tızsdejátékos és spekuláns sötétkam-
rában dolgozik. Csak tapogatva találják meg, amit keresnek.
Természetesen az, aki már régóta a sötétkamrában tartózko-
dik, könnyebben találja meg, amit keres, mint az, aki a
világosból éppen a sötétkamrába lépett.
Sok bankár állítja, hogy ı már tud valamit.
Lehetséges ez?
Ne bízzunk senkiben, aki már - állítólag - megtalálta az
igazságot, csak abban bízzunk, aki azt még keresi - mondta
Ándré Gide, a francia költı. Mi mindig irányelveket kere-
sünk, amelyek a tızsdére alkalmazhatók. Nem tudunk sem-
mit, csak sejtéseink vannak.
92
A spekulánsnak csak egy istene van: a pénz. Igaz ez?
Biztosan nem. Voltak zsenik a mővészetben vagy az iroda-
lomban, akik szenvedélyes spekulánsok voltak: Cicero (igaz,
nem részvényekkel, hanem ingatlanokkal), Voltaire, Beau-
marchais. Rossini, Balzac. Gauguin, Proust. valószínőleg
Schopenhauer is és még sokan mások. Például Fritz Kreisler-
rel, a maga idejében a legnagyobb hegedőmővésszel egy
amerikai közvetítıirodában ismerkedtem meg a tızsdei
nyitvatartás alatt. Mindig tippeket akart szerezni, de egy
nagy elınye volt velem szemben: a délutáni tızsdei vesztesé-
gét este ismét „elımuzsikálta". Számomra a pénz egyáltalán
nem Isten. A spekuláció - mint sok más is - intellektuális
sport, számomra nagyobb örömöt jelent, hogy igazam van,
mint a pénz maga. A spekuláció, mint sok kártya-, rulett-,
lóversenyjáték, szellemi élvezet, amelyben nem a pénz, ha-
nem a gyızelem a fontos. A szenvedélyes kártyajátékosok
számára ugyan a gyızelem a legnagyobb élmény, de már a
második helyen a veszteség következik.
Összeegyeztethetı-e a spekuláció az erkölccsel?
Természetesen, egészen kevés kivétellel. Nincs gazdasági ha-
ladás, ami ne spekuláció következménye lett volna.
A nagy spekulánsok veszélyesek lehetnek-e
számunkra, vagy legyünk potyázók, akik
profitálhatnak nagy kockázatokkal járó
tranzakcióikból ?
Erre nem lehet szabályt felállítani. A nagyspekulánsok -
jobban mondva a tıkepénzesek - tranzakcióikat, átvételeiket,
fúzióikat, a kartellek felosztását stb. a tızsdén keresztül
bonyolítják le. Megveszik a részvénytöbbséget, azaz a társa-
93
Forrás: http://www.doksi.hu
ság feletti tızsdei ellenırzést, vagy eladás segítségével meg-
válnak a leányvállalat részvényeitıl. Egy ügyes tızsdei keres-
kedı gyakran profitál az olyan árfolyam-ingadozásokból,
amelyeket ezek a pénzügyi mőveletek okoznak. De ezen a
területen is nagyon óvatosnak kell lenni. Egy pénzcsoport
gyakran csak azért tervezi egy társaságban a többség meg-
szerzését, hogy részvényeit felvásárolja. Ha az ellenırzés
megszerzéséhez a megvásárolt részvények mennyisége nem
elegendı, akkor ezeket a tızsdén ismét eladják. Akkor ezek-
nek a részvényeknek az árfolyamai - amelyek elızıleg raké-
taszerőén emelkedtek - a mélybe zuhannak. így ez a hirtelen
fel- és lefelé való mozgás az ártatlan kívülálló számára telje-
sen érthetetlen.
A „Bunker Hunt-féle"* ezüstmanipulációk manapság
is megismétlıdhetnek?
Amióta tızsdék léteznek - és ameddig csak léteznek - ilyen
manipulációk mindig történhetnek. A tıkepénzesek nem em-
berbarátok. Nem hiába nevezik ıket Amerikában gyakran
„banksters"-eknek „gengszternek helyett.
Hogyan képes egy vállalat alaptıke-emeléssel
a befektetıket megtéveszteni?
Különféle módokon. A mérlegek nem mindig 100%-osan
valódiak Mint már mondtam, legalábbis kozmetikázva van-
nak, de minden esetben „tempi passati" (a múltra vonatkoz-
* 1974 elején - a nagy ezüstáresés idején - a Hunt testvérek nagy mennyisé-rf
olcsó ezüstöt vásároltak fel határidıs ügyletekkel arra spekulálva, hogy
késıbb nagy haszonnal adják el. A felvásárlás után szándékaik szerint ok
diktálták volna az árakat, azonban újabb kínálat jelent meg a tızsdén, ami
az c/üs* árát hosszú idın keresztül alacsonyan tartotta. így a spekuláció nem
nozta meg a hozzá főzött reménveket, és a Hunt testvérek tönkrementek.
(A fordítók.)
nak). Ha egy vállalat alaptıke-emelést akar végrehajtani,
akkor részvényei árfolyamát a magasba manipulálja, hogy
azokat a közönség számára kívánatossá tegye. Az ilyen mani-
pulációk mindennaposak.
Tartsa-e magát egy kezdı tızsdés a következı
alapelvhez: „Magad uram, ha szolgád nincs?"
Egy teljesen kezdı tızsdésnek természetesen nehéz egyedül
és önállóan fellépni. Tanulmányozza alaposan ezt a könyvet,
akkor legalább egy egész kicsi fogalma lesz arról, mi is az a
tızsde.
Hogyan védekezzünk a hamis próféták ellen, akiknek
látszólag szenzációs befektetési javaslataik vannak?
Nem szabad ıket beengedni a házba. Ha felhívnak, tegyük
le a kagylót. És ha az ember véletlenül társaságban találkozik
velük, meg se hallja, mit mondanak. Szakadatlanul ismétel-
nem kell: nincsenek tızsdei próféták és guruk, csak csillagjó-
sok és fantaszták. A meg nem jósolhatót ne jósoljuk meg.
A szenzációs befektetési lehetıségek majdnem mindig csalá-
sok. Minden utcasarkon akad egy rafinált tızsdei tanácsadó,
aki olyan lehetıségeket ajánl, amelyek állítólag az inflációtól,
deflációtól, tönkremenéstıl vagy bármilyen más krízistıl
megvédenék. Itt Moliere-t kell idéznem: „A legtöbb beteg
nem a betegségtıl hal meg, hanem a gyógyszerektıl."
95
Forrás: http://www.doksi.hu
Egy vállalat helyzetérıl elegendı információt
nyújtanak-e az éves üzleti jelentések, közgyőlések és a
sajtó publikációi?
Nem. Azonkívül a sorok között is kell tudni olvasni, minden-
rıl saját véleményt alkotni, hogy mi áll a hír mögött, hogy
a híreket ne hamisan, esetleg félrevezetıén értékeljük. A szö-
vegeket igen kritikusan, sıt cinikusan kell elemezni. Azonkí-
vül azt sem lehet tudni, hogy hol és mikor tőnik fel egy
veszélyes konkurencia, ami mindent megváltoztathat.
Bízza-e az ember tıkéjét elismert társaságokra, vagy
inkább az újakba fektesse?
Ez a célkitőzésektıl függ, erre nincs szabály. Valamint a
tıkeerıtıl, a kockázatviselı képességtıl és a türelemtıl. De
függ az új cégek menedzselésétıl, patronálásától stb.
Olyan-e a tızsdei spekuláció, mint a rulettjáték? Az
elsı nyerési láz után nem szabad mindent újra
feltenni?
Ez jellem és kor kérdése. Errıl lehet filozofálni, de nem lehet
tanácsot adni, éppen úgy, mint a rulettjátéknál sem.
Mit tart az árfolyam-trendekrıl (Charts)? Lehet-e a
múltból a jövıre vonatkozó tendenciákat kiolvasni?
Valamennyit igen, de nem sokat. Az árfolyam-trendek alap-
ján én nem vásárolnék, de semmilyen körülmények között
nem cselekednék azokkal ellentétesen. Szívesen megnézem az
árfolyam-trendeket egy hosszabb idıszakra vonatkozóan
96
(legalább 6-12 hónapra), de csak egyes részvények esetében,
nem pedig az összpiaci indexre.
Egy kórházi orvos is csak az egyes betegek saját lázgörbéit
figyeli egy betegszobában, hogy következtetéseket vonjon le
belıle a beteg állapotát illetıen, és nem a szobában fekvı
összes beteg átlaghımérsékletét vizsgálja a betegséggel össze-
függésben.
Az árfolyam-trendek egy részvény lázgörbéi, amelyek az
utóbbi hetek és hónapok állapotáról adnak felvilágosítást. Ez
már kiindulópont a jövı megítélése szempontjából. Az árfo-
lyam-trendek olyan információkat adnak a vállalati bennfen-
tesek magatartásáról, ami nem közismert.
Egy cikcakkban emelkedı vonal arra utal. hogy a benn-
fentesek (menedzserek, nagyrészvényesek stb.) a részvény-
részesedésüket emelni akarják. Erre különbözı okaik lehet-
nek: már tudják, hogy a nyereség emelkedik, hogy új, ígére-
tes termékeket akarnak piacra dobni. Meg akarják gátolni,
hogy egy másik csoport átvegye a vállalatot, vagy egész
egyszerően ellenırzésüket akarják kiépíteni a vállalat fölött.
Egy cikcakkban lefelé haladó vonal viszont azt mutatja,
hogy a bennfentesek részvény-részesedésüket csökkenteni
akarják, vagy éppen teljesen ki akarják árusítani.
Az emelkedı cikcakk vonal - két lépés fel, egy le, kettı fel.
egy vissza - arra utal, hogy a vásárolni akaró csoport rendkí-
vül elıvigyázatosan jár el vevıivel, nehogy túl sok potyázó
is bekerüljön. Miután az árfolyam egy kicsit emelkedett,
megállítják a vásárlásokat, sıt eladnak egy keveset, hogy
másokat megtévesszenek, majd újra vásárolni kezdenek, ami-
kor az árfolyam visszaesett.
Fordított esetben - két lépés lefelé, egy fel, kettı le stb. —
az eladócsoport ugyanígy nagy elıvigyázatot tanúsít. Az
árfolyam visszaesése után megállítják az eladásokat, talán
vásárolnak is egy keveset, hogy az árfolyam-mozgás megnyu-
godjon.
Ahogy mondtam, gyakran elıfordul, hogy egy csoport
meg szeretné szerezni az ellenırzést egy vállalat felett. De
97
Forrás: http://www.doksi.hu
egyszer csak kiderül, hogy a részvények szükséges 51 %-át, a
többséget nem tudták elérni. Azok erıs kezekben vannak.
Mivel a csoportot a kisebbségi részesedés nem érdekli, a
megszerzett részvényeket újra eladják, amivel az árfolyamot
a mélybe nyomják. Ez az eset igen sokszor elıfordul. A naiv
tızsdei közönség értetlenül áll a jelenség elıtt, hogy elıször
gyorsan emelkedik, aztán erısen esik az árfolyam.
Említésre méltó az is, ha egy részvény árfolyam-trendje
éppen az ellenkezı irányba megy, mint az összpiaci trend;
ebben az esetben az általános trend ellenében emelkedik
vagy esik. így árul el nekünk a trend valamit a bennfentesek
tranzakcióiról. Nem fogok egy esı árfolyam-trend ellenében
vásárolni, ha az összpiaci tendencia emelkedı. Ezzel ellentét-
ben különösen jó jel egy részvénynél, ha trendje emelkedik,
míg az össztendencia lefelé menı. Azonban nemcsak azért
fogom vásárolni, mert trendje emelkedı, hiszen ez nem ele-
gendı.
A trendeknél a következık is megfigyelhetık (hangsúlyo-
zom, hogy megfigyelhetık, és nem kiolvashatók): ha egy
részvény árfolyama cikcakkosan emelkedik, majd egy bizo-
nyos szintet elér, amit már nem tud áttörni, ha tehát az
árfolyam úgymond gyakrabban a plafonra ugrik, újból leesik
stb., ez azt jelentheti, hogy egy bizonyos árfolyamnál nagy
mennyiségő részvény kerül valamilyen forrásból a piacra.
A közvetítıknek arra szól a megbízásuk, hogy egy meghatá-
rozott árfolyamnál adjanak el. Aztán eljön a pillanat, amikor
az árfolyam áttöri a plafont és a magasba ugrik; ez azt
jelentheti, hogy a rendelkezésre álló mennyiséget eladták és
új papírok már nem kerülnek elı.
Ha viszont egy árfolyam cikcakkosan mélyre esik egy bizo-
nyos „alsó szintig", de azt nem töri át, gyakran a földre esik,
és újra a magasba ugrik, ez azt jelentheti, hogy egy csoport
„árfolyam-karbantartást" végez, jobban mondva beavatko-
zik, hogy meggátolja a tulajdonosok körében a pánikot. Ha
az árfolyam aztán egy meghatározott idıpontban áttöri a
padlót, ez azt jelentheti, hogy a beavatkozó csoport nem akar
98
tovább vásárolni; ez akkor következik be, ha ehhez nincs
több pénzük, vagy nem akarnak többet rááldozni.
Még egy megfigyelés: ha egy részvény árfolyama erıs
visszaesés után egy bizonyos ideig valamilyen mélyponton
megáll, de nem esik tovább, noha minden hír és esemény erre
ösztönözné, ez azt jelentheti, hogy a bennfentesek már tud-
ják, hogy a vállalat fordulóponton van és a jövıre vonatkozó-
an jók az esélyei. Ez az elemzés akkor igazolódik aztán be,
amikor ennek a részvénynek az árfolyama lassan újra emel-
kedni kezd. Mivel ezernyien játszanak árfolyam-trendre, néha
ık maguk is képesek megfelelı árfolyam-mozgásokat elı-
idézni. Ha elméletüknek megfelelı jelzést vélnek felfedezni,
vesznek vagy eladnak, és így az ingadozásokat maguk hozzák
létre. Ezek mindenesetre csak rövid ideig tartanak.
Értelmetlennek tartom, hogy a különbözı árfolyam-tren-
dekbıl mélyreható következtetéseket vonjanak le, pedig még
neveket is adnak nekik: „csészealj", „oldalszárny", „váll— fej-
váll" stb. Ezek a megjelölések csak a napi játékosoknak adnak
útmutatást, akik rövid távú beavatkozásokat akarnak
keresztülvinni. Eletemben játékosok százait ismertem, akik
saját árfolyam-trend szisztémájukat alkalmazták, de egyet
sem ismertem, aki végül ne veszítette volna el az összes
pénzét.
Tanulság: az ember figyelje a trendeket, ezekbıl vonja le
a következtetéseket, de ne kövesse ıket vakon. Tisztán és
érthetıen mutatják a részvény múltját, amit ismerni is kell,
mert ahogy a kínai mondás szól: Aki a jövıt akarja kutatni,
annak meg kell ismerni a múltat.
Létezik-e egy tızsdétıl független piac, amit
feketepiacnak nevezhetünk?
Igen. De csak olyan országban, ahol szigorú deviza-kényszer-
gazdálkodás vagy más intézkedések uralkodnak, amelyek a
szabad kereskedelmet akadályozzák. Akkor ezt ma gyakran
99
Forrás: http://www.doksi.hu
nem „feketepiacnak", hanem „párhuzamos piacnak neve-
"ik h s/en a résztvevık nem azt állítják, hogy üzleteikkel
megértik az erkölcsöt, hanem a törvények és dekrétumok
erkölcstelenek Ez a téma különösen az utóbbi hetven évben
lett olyan aktuális, hogy errıl egy egész könyvet lehetne írni.
Mely tızsdéken lehet a legnagyobb nyereségeket
elérni?
Ez sok mindentıl függ. Elıször is attól, hogy relatív vagy
abszolút számokban mérem. Abszolút számokban kifejezve,
biztosan Amerikában, mert ott a piac irtózatosan nagy.
Ugyanazon részvények tízezreit lehet eladásra felkínálni
vagy keresni, anélkül, hogy ez az árfolyamot befolyásolná.
A relatív számokhoz és az árfolyam-ingadozásokhoz azt le-
hetne még hozzáfőzni, hogy az idıtıl és egész sor más ténye-
zıtıl függ nagyságuk. Elıfordulhat Londonban, Tokióban,
Párizsban: nincs rá szabály. Tudom, hogy sok fiatal tızsdést
érdekelnek olyan egzotikus piacok, mint Sydney, Hongkong,
Szingapúr. Nem osztom a nézetüket. A fiatal és új tızsdések-
nek néha nagyzási hóbortjuk van, ha ezekrıl a piacokról
táviratokat és ajánlatokat kapnak. Felhívják Sydneyt vagy
Hongkongot, és úgy érzik magukat, mint a nemzetközi pénz-
emberek, akik tranzakcióikkal az egész glóbuszt behálózzák.
Ezeken az úgynevezett egzotikus piacokon nem
lehet nyereségeket elérni?
Talán igen, egyiken-másikon. De azt hiszem, hogy a kezdık-
nek inkább a nagy nyugati piacok felé kell orientálódniuk.
Nincs ott elég lehetıség? Ahhoz, hogy egy piacon sikeresen
mőködjön az ember, az illetı országról viszonylag sokat kell
tudni. A közönség és a játékosok mentalitását, a politikai
fejleményeket, a bankok üzletpolitikáját, a központi bank
100
viselkedését, a piacok technikai állapotát stb. Mindezeket a
dolgokat Európából nézve nem ismerjük és nem is tudjuk
követni. És noha én az ötvenes években a tokiói tızsdén
különösen jó tapasztalatokat szereztem, ennek ellenére ma
ezekre a tızsdékre nem járok. Közvetlenül az II. világháború
után könnyebb volt véleményt alkotni. Az volt a vélemé-
nyem: béke van, és Japán - fegyelmének, szorgalmának és
szívósságának köszönhetıen - újra konjunktúrának néz elé-
be. Ez az általános feltételezés igaz volt, de azóta 35 év telt
el. és a mai tokiói tızsde igazi játékbarlang lett. A pókerjáté-
kosok egy régi törvénye szerint: ismeretlen partnerrel ne ülj
le játszani. A mai Japán számomra ismeretlen, és az az
elvem, hogy nem játszom olyan országok tızsdéin, melyek
nyelvét, nem is szólva az ábécéjérıl, nem ismerem.
Ha tehát egy befektetı vagy spekuláns Japán gazdaságát
illetıen optimista beállítottságú, és erre akar spekulálni, ak-
kor vegyen a New York-i tızsdén ,Japán Fonds" papírokat.
Ez olyan befektetési alap, mely kizárólag japán értékpapírok-
kal kereskedik, és amelyet japán—amerikai menedzserek irá-
nyítanak, akik a japán gazdaságról és annak egyes részletei-
rıl jobban informáltak, mint bármilyen európai spekuláns.
A spekulánsok között levı kozmopoliták számára a
német tızsdék túl konzervatívok és provinciálisak
is?
Ez megint csak az idıtıl függ. A múltban biztosan ez volt
a helyzet. De 1984 óta a befektetık vadul vásárolnak részvé-
nyeket. Általában azt lehet mondani, hogy a német tızsdekö-
zönség sokáig inkább a fix kamatozású kötvényeket és taka-
rékbetéteket részesítette elınyben. Eveken keresztül az ingat-
lanok is elınyt élveztek a részvényekkel szemben. Azért is
törekedett a német gazdaságvezetés éveken keresztül a rész-
vények népszerősítésére, hogy ennek segítségével sok vállalat
az alaptıkéjét felemelhesse. Végül is sikerült 1983 óta a
101
Forrás: http://www.doksi.hu
közönséget részvénybaráttá, sıt szenvedélyes részvényvásár-
lóvá tenni. Ez azután vált könnyebbé, miután az egész vilá-
gon kedvezı fordulat következett be, és ebbıl a kedvezı
légkörbıl az NSZK-ban is profitáltak. Ez mindaddig kitart,
amíg az árfolyamok zuhanása veszteségeket nem okoz. Az-
után egy nagy szünet következhet, amíg az érdeklıdés újra
fel nem lángol.
Megéri-e a magas költségek ellenére különbözı
tızsdéken vásárolni, illetve eladni?
Ez attól függ, hogy milyen papírokról és mely tızsdékrıl van
szó. Sok amerikai értékpapírt forgalmaznak az NSZK-ban,
Amszterdamban, Svájcban, Párizsban stb. is. A jutalékok
nagysága különbözı, de Európában általában viszonylag
olcsóbb, mint az Egyesült Allamokban.
Van-e jelentısége annak, hogy amerikai
értékpapirokat nyugatnémet márkáért vagy svájci
frankért árulnak?
Nem, mert a részvények értéke ugyanúgy a mindenkori valu-
ta-árfolyamoknak felel meg. Ez azokra az értékpapírokra
vonatkozik, amelyeknek az NSZK-ban, Zürichben stb. nagy
piacuk van. Kisforgalmú részvényeknél lehet egy kis eltoló-
dás úgy, hogy az árfolyamok Európában egyszer magasab-
bak, máskor alacsonyabbak, mint Amerikában.
Adókötelesek-e azok a nyereségek, amelyek
alapvetıen a részvények árfolyam-különbségeibıl
adódnak? Ha igen, milyen mértékben?
Az NSZK-ban alapvetıen adókötelesek, ha a vétel és az
eladás között kevesebb mint hat hónap telt el.
Alapvetıen drágábbak-e a névre szóló részvények,
mint a bemutatóra szólóak?
Nem, éppen ellenkezıleg. Ha egy társaságnak mindkét fajta
részvénye van (ahogy ez Svájcban gyakori eset), akkor a
névre szóló részvények olcsóbbak, mint a bemutatóra szóló-
ak. De csak a svájciaknak van joguk névre szóló részvényeket
vásárolni.
Egy társaság alaptıke-emelése a részvények felfelé
ívelı tendenciáját jelenti-e?
Nem. Ez tulajdonképpen a vállalat esélyeitıl és a tıkepiac
általános tendenciájától függ. Lefelé irányuló tendencia ese-
tén az alaptıke-emelés inkább negatívan hat, emelkedés
esetén pedig pozitív hatású.
A részvénykibocsátás a tıkét keresı vállalat
számára nagy mennyiségő tıkefelvételt tesz
lehetıvé. Jelenthet-e ez egy szélesebb körő
gazdasági demokráciát?
Igen. Hogy a részvény a piacgazdaság rendszerében mit
jelent, már elmondtam. A nagyvállalatok részvényeinek szé-
les körő birtoklása lassan a népi kapitalizmus egy fajtájához
vezet. A tızsdének köszönhetıen sok kisember vehet részt
103
Forrás: http://www.doksi.hu
ízlése szerinti csoportosulások vállalkozásaiban. Ameriká-
ban, Angliában, Franciaországban ez már évtizedek óta így
van. Amszterdamban már a 17. század óta egy különösen
élénk tızsde létezik. Az NSZK-ban - mint már mondtam -
ez lassabban alakul ki.
A szabad piacgazdaságban a részvénypiac az
egyetlen, ami még szabadon funkcionál, ahol a
kereslet és a kínálat játékerıi szabályozzák az
árakat?
Majdnem. De sok országban a nyersanyag- és ingatlanárak,
a deviza-árfolyamok is szabadon alakulhatnak (kivéve azo-
kat az országokat, ahol devizatörvények léteznek). Az egész
világ a nagyobb szabadság irányába halad.
Lehet-e a magas osztalékból magas
árfolyam-alakulásra következtetni ?
Nem feltétlenül, és fıként rövid és középtávon nem. Gyakran
elıfordul, hogy a spekulánsok az osztalék emelését várják,
amivel az árfolyamot a magasba hajtják, ezáltal mintegy
elébe mennek az eseményeknek. Ezért gyakran megtörténik,
hogy egy elıre várt magasabb osztalékkifizetés bejelentése
után az árfolyam visszaesik. Ez az ismert jelenség a „Fait
accompli".
Hogy hangzik a baisse-spekulánsok egyszeregye?
A spontán válasz erre egy tızsdei szólás lehetne. „A baisse-re
spekulálót megveri az Isten, mert más pénze után vágyik."
O ugyanis csak más veszteségébıl tud nyereséghez jutni.
Vagyis más kárára spekulál. Erre mindazoknak, akik kevésbé
104
tisztelik az erkölcsöt, egy Schiller-idézettel tudnának vála-
szolni: „Csak az kap, aki ad is". (Az adás a tızsdei zsargon-
ban eladást jelent.) A baisse-re spekulálás egy speciális me-
chanizmus. Németországban* ezt határidıs ügyletnek neve-
zik. Egy kis hozzáértés kell ahhoz, hogy valamit eladhassunk,
aminek az ember még nincs is a birtokában. Az angolszászok
a baisse-spekulánsokat medvének (bear) hívják, amivel azt
akarják kifejezni, hogy elıre isznak a medve bırére. A baisse-
re spekulálónak egészen sajátos jelleme van. Pesszimizmusá-
ban makacs, és mindig úgy véli, hogy az árfolyam túl magas.
Mindig csökkenı árfolyamokra játszik.
Éppen egy anekdota jutott eszembe egy baisse-spekuláns-
ról, aki a budapesti tızsdén makacsul árfolyam-zuhanásra
spekulált. Az árfolyamok egyre csak emelkedtek, veszteségei
pedig egyre nıttek. Egy napon a tızsde megszokott sarkában
állt, miközben az árfolyamok nagy lárma közepette folyton
emelkedtek. Egy kolléga bosszantásul feltett neki egy kérdést:
„Mit gondol, mennyit keresnek ezek a fickók a hausse-szon?"
„Ez engem egyáltalán nem érdekel" — válaszolta. „Mivel
mindaz, amit ma nyernek, a krach után visszakerül hozzám.
Csak amit közben elköltenek, az marad számomra veszte-
ség."
Az igazság fogalmát nehéz meghatározni.
De a részvény jegyzett értéke mindig igazságos?
Nem! Igazságosságról túlzás lenne beszélni. Sem számítógép,
sem egyetlen matematikai zseni nem képes egy részvény
igazságos árát meghatározni. Ki lehetne egy vállalat, pl. a
Siemens értékét számítani? És ha ez elvileg lehetséges is
lenne, a részvény árfolyama sohasem ott állna, hanem maga-
sabban vagy alacsonyabban. Az ár a kereslet és a kínálat
eredıje, és ezeket a legkülönfélébb hatások érik. Ugyanaz az
* Más országokban is. - SPM.
105
Forrás: http://www.doksi.hu
ár egy adott pillanatban lehet túl magas, és más összefüggés-
ben túl alacsony. Ez okozza az árfolyam-ingadozásokat. Az
ár csak hozzávetıleges érték. Az, hogy magas vagy alacsony,
teljes mértékben viszonylagos. Volt egy barátom, egy bohém,
akinek csak két inge volt. Addig hordta az egyiket, amíg az
piszkosabb lett, mint a másik. Egy árfolyam állhat a másik-
hoz képest magasabban vagy alacsonyabban. Az árról filozo-
fálni, ez a lényeg, jobban mondva a spekuláció. Oscar Wilde
mondta: „A cinikus (a tızsdés - a szerzı megjegyzése) min-
dennek ismeri az árát, de az értékét nem."
Ésszerő-e mindenkor árfolyam-határt vagy
határidıt meghatározni egy részvény megvételénél
vagy eladásánál?
Háromszor is nem, hajó részvényrıl van szó. Fix kamatozású
kötvény esetében meg lehet tenni, ha a kamat, összehasonlítva
a tıkepiaccal, bizonyos mértékig kiszámítható. De a további
kamatalakulást hosszú távon nehéz megítélni, mert túl sok
tényezıtıl függ. Gyengélkedı kötvényeket viszont egészen
másként kell megítélni; a meghatározó itt nem kizárólag a
kamatozás, vagyis a hozadék, hanem különbözı más moti-
vációk: mekkora esélye van a kamatozás újraindításának, a
minıség, az adós hitelképessége stb., általában nincs határ a
nyereség és a veszteség között, és a határidıs üzleteket sem
lehet határidınaplóban elıjegyezni. Példa erre a Young-
kötvénnyel történt esetem.
106
Miért nincsenek az NSZK tızsdéin határidıs
ügyletek? Vagy más formában és más elnevezéssel
még lehetségesek?
Magam sem értem, hogy egy olyan nagy tıkepiacon, mint
az NSZK-é, miért nem létezik határidıs ügylet, mint pl.
Párizsban vagy Zürichben. Erre nincs más elnevezés, illetve
van egy kivétel: opciók vétele és eladása.
A modern, magas fokon gépesített, megújulásra
kényszerített ipari társadalomnak nagy a
tıkeigénye. Lehet-e emiatt a részvénypiacok
kiterjedésére számítani?
Igen, feltétlenül. Meg kell ismételnem: a részvénytársaság az
önálló ipari társadalom növekedésének alapja, tızsde nélkül
nem lehetséges részvénytársaság, és spekuláció nélkül nincs
tızsde. Röviden: a részvényekkel való spekuláció nélkülöz-
hetetlen a gazdaság fejlıdéséhez.
Együtt járhat-e ez a fejlıdés azzal, hogy a jövıben a
részvények vásárlása a széles rétegek számára
egyre vonzóbbá válik?
Igen, feltétlenül. A nagy kérdés csak az, amit minden befek-
tetı feltesz: milyen részvényeket, melyik piacon, milyen áron
vásároljon. Ennek a három kérdésnek a megválaszolása a
döntı.
107
Forrás: http://www.doksi.hu
Az állami vagy államosított vállalatok
privatizálására hozott intézkedési hullám
ösztönözheti-e a tızsdei tevékenységet?
Elvezetnek-e ezek a tızsde és a spekuláció
megerısödéséhez ?
Igen, de az ellenkezıje is lehetséges: a magánvállalkozások
államosítása ugyanúgy élénkítheti a tızsdét és felhajthatja az
árfolyamokat. Minden attól függ, hogy melyik országban,
milyen kormány vezetésével, milyen politikai légkörben tör-
ténik. A legjobb példa erre Franciaország fejlıdése az elmúlt
években. Államosították a legnagyobb 40 iparvállalatot, és
minden olyan francia bankot, amely több mint 2 milliárd
frank letéttel rendelkezett, s ez viharos emelkedést váltott ki
a párizsi tızsdén. Az állam kifizette a részvényeket az elmúlt
három év átlagárfolyamán és ezzel 60 milliárd frankot „pum-
pált" a piacra. A részvényesek a frissen kapott pénzt újabb
részvényekbe fektették be. Hirtelen olyan helyzet alakult ki,
ami a legkedvezıbb az áremelkedéshez: több pénz a befekte-
tık zsebében, kevesebb részvény a piacon, mivel a nagy
állami vállalatok részvényei eltőntek. Az államosítás így vi-
haros hausse-t váltott ki, fıleg azután, hogy megszőnt az
aranyvásárlások névtelensége.
És mi történne most* az államosított vállalatok
reprivatizálása esetén?
Erre nem lehet válaszolni. A tızsde számára általában ked-
vezı a légkör, ha a politika eltávolodik egy kollektív, szocia-
lista kormányzattól. De ez kudarcba is fulladhat, ha nincs
elegendı pénz a befektetık zsebében, és ha a külföldi befekte-
tık sem akarnának francia részvényeket vásárolni.
* A német kiadás 1986-ban került nyomdába. - SPM.
108
Az általános kamatpolitika befolyásolja-e a
részvényárfolyamokat?
Természetesen, és nagyon erısen. Nem véletlenül mondták
a régi Bécsben a spekulánsok: „Két dolgot minden tızsdés
szeret - a szép nıket és az alacsony kamatlábakat."
A részvények legnagyobb ellenfelei a hosszú lejáratú köt-
vények. Ha ezek kamatozása igen vonzó, akkor a nagybefek-
tetık - a nyugdíjpénztárak, biztosítótársaságok, alapítvá-
nyok, nyugdíjintézetek stb. - a kölcsönkötvényeket részesítik
elınyben, különösen a valutastabilitás idıszakában. Ellenke-
zı esetben: ha a kötvények kamatozása alacsony, akkor ezek
az intézmények részvényeket vásárolnak, mert az emelkedı
osztalék reménye erre készteti azokat. Annál is inkább, mivel
az alacsony kamatok felélénkítik a gazdaságot és javítják a
vállalatok nyereségkilátásait. Ez a mechanizmus a részvé-
nyek és a kölcsönkötvények között természetesen csak inflá-
ciómentes idıszakban lehetséges. Ilyenkor tudja a központi
bank a kamatlábakat leszállítani.
Infláció esetén két lehetıség van: a központi bank beavat-
kozik, hogy harcoljon az infláció ellen, megemeli a kamatlá-
bakat, erre a kötvények árfolyama esik. A kötvények hozama
emelkedik, és így versenyt támasztanak a részvényeknek.
A magasabb kamatok miatt a pénzpiac is kevésbé likvid, és
kevesebb pénz marad a részvények megvásárlására. Ha ezzel
szemben a jegybank nem avatkozik be és nem emeli meg a
kamatlábakat, akkor a részvénypiac az inflációból profitál,
mert a pénzmennyiség egyre növekszik. Röviden: a részvény-
árfolyamok inflációs idıszakban gyakran nem az infláció
miatt esnek, hanem az infláció ellen hozott intézkedések,
azaz a magasabb kamatok és szigorúbb hitelfeltételek (rest-
rikció) miatt.
109
Forrás: http://www.doksi.hu
Ha nagy mennyiségő új kibocsátás, azaz sok új
társaság kerül a tızsdére, csalhatatlan jele-e ez
annak, hogy tart még a részvénybefektetések
számára a kedvezı idıszak?
Nem, semmilyen körülmények között sem. Ellenkezıleg.
Amíg a bankok piacra viszik a nagyszámú új kibocsátást,
azalatt a tızsdei hangulatot - a tömegkommunikáció és a
propaganda segítségével - optimista hangulatban tartják.
Minél optimistább a légkör, annál gyorsabban szívja fel a
közönség az új kibocsátásokat. De annál hevesebb lehet a
reakció is, ha az optimizmus megfordul. Ha az új kibocsátá-
sok vagy alaptıke-emelés miatt megsokszorozódik a részvé-
nyek száma, ez majdnem mindig drámai visszaesést vált ki.
Mert hirtelen több a részvény, mint a tökfilkó.
És ez a visszaesés néha mélyebb, mint azt az ember várta
volna. De ha számított is rá, és meg is volt róla gyızıdve,
hogy bekövetkezik, ez ellen a legjobb gazdasági szakértık
sem tudnak semmit sem tenni. Legfeljebb nagyon óvatosan
fékezik vagy lassítják. Az a mővészet, hogy az ember felké-
szüljön rá és eszerint cselekedjen.
Vezethetik-e a spekulánst erkölcsi megfontolások?
Ez attól is függ egy kicsit, hogy humanista vagy törvényhozói
szempontból nézzük, amely utóbbi a spekulánst éppen er-
kölcstelennek tünteti fel. Különösen azokra az országokra
érvényes ez, amelyekben deviza-kényszergazdálkodás ural-
kodik. Ismertem egy spekulánst, aki Bécsbıl Párizsba ment.
Az elsı kérdés, amit egy kávéházban kollégáinak feltett, így
hangzott: „Gyerekek, mondjátok, mi van itt megtiltva?" Ez
volt az az idıszak, amikor a legnagyobb profitot olyan komp-
likált üzletekkel érték el, amelyekkel bizonyos törvényeket
vagy rendelkezéseket kijátszottak. . Erkölcsi vonatkozása
különösen annak van, ha baisse-re
110
vagy tızsdekrachra spekulálnak; mert nem kétséges, hogy a
baisse-spekuláns csak úgy tud nyereséget elérni, ha mások
veszítenek. A tızsdekrach pedig gyakran politikai események
vagy természeti katasztrófa következménye. Háború, for-
radalom, földrengés vagy egyéb váratlan esemény néha az
árfolyamokat a mélybe taszítja. A baisse-spekuláns ezekbıl
az eseményekbıl profitálhat, anélkül, hogy tett volna vala-
mit érte. De nem hiszem, hogy sok spekuláns felhagyna ilyen
okok miatt a tevékenységével.
Ismerek egyet, akit erkölcsi megfontolások általában nem
tartanak vissza az üzlettıl, néha mégis lelkifurdalása van, s
ez én lennék. A történet a következı: 1932-ben baisse-re
spekuláltam nagy mennyiségő Kreuger-Zündholz-tröszt
részvényekkel. Iván Kreuger egy zseniális stockholmi üzlet-
ember volt, aki különbözı országokban a gyufagyártás mo-
nopóliumát építette ki. Óriási hiteleket vett fel Amerikában
és más gazdag ipari országokban, kikölcsönözte a pénzt az
anyagilag gyengébb közép- és kelet-európai országoknak, és
ezért megkapta a gyufagyártás monopóliumát. Amikor a
Weimari Köztársaság, Magyarország stb. fizetéseiket leállí-
tották, az egész kreugeri elképzelésnek össze kellett omolnia.
Az adós országok nem fizettek, és így neki is be kellett szün-
tetnie fizetéseit hitelezıinek. Különbözı jelek alapján arra a
következtetésekre jutottam, hogy ez hamarosan be fog követ-
kezni, és határidıre eladtam egy nagy mennyiséget a Kreu-
ger Társaság részvényeibıl. Kezdetben az árfolyam csak
lassan esett. Noha a bukásról meg voltam gyızıdve, nem
számoltam még fel spekulációmat, bár azok már mélyen
álltak. Aztán egy nap hirtelen jött a drámai hír, hogy Kreu-
ger párizsi lakásán agyonlıtte magát. A következı nap a
részvények a mélybe zuhantak - az ember egyszerően nem
tudta követni ıket. Óriási profitot zsebeltem be, de sajnálato-
san egy ember élete árán. Bőntudatot éreztem Kreuger halála
miatt. Mindenesetre nem éreztem magam túl erkölcsösnek.
Személyesen nem voltam a tragédia okozója, de a dráma erıs
lelki megrázkódtatást okozott. Annál is inkább sok-
11
Forrás: http://www.doksi.hu
kolva éreztem magam, mivel én Iván Kreugert egyáltalán
nem tartottam csalónak, mint ahogy azt a világsajtó állította.
Üzletének alapgondolata logikus és tisztességes volt, csak a
politikai és gazdasági helyzet megítélésében tévedett, és a
kedvezıtlen körülmények áldozata lett.
Mindenki maga döntse el, hogy erkölcsi okokból milyen
részvényeket nem vesz. Egy fiatal egyetemista megkérdezte
egyszer tılem, hogy erkölcstelen-e a hadiipar részvényeit
vásárolni. Az valóban erkölcstelen, hogy Amerikában a lı-
fegyvereket szabadon lehet vásárolni. Az államoknak ezzel
szemben bizonyos körülmények miatt szükségük van fegyver-
kezésre, hogy megvédjék az erkölcsöt. Ezt a kérdést azonban
— hogy erkölcsös vagy erkölcstelen — minden kormánynak fel
kellene tennünk. Nemcsak a fegyverkezés miatt, hanem mert
a dohány és az alkohol forgalmazásából is hasznot húznak.
Az a véleményem, hogy a játékkaszinók is erkölcstelenek,
mindazonáltal az NSZK-ban is gomba módra szaporodnak.
Gondolom, az is erkölcstelen, ha a nagybankok intenzíven
reklámozzák az aranyvásárlást és -felhalmozást, és elmagya-
rázzák a befektetıknek, hogyan tudják az aranyat bizonyos
országokban adómentesen megvásárolni. Azonkívül minden
egyes aranyérme megvásárlása egyúttal tıkeexport is, gyak-
ran olyan idıszakban, amikor a nemzeti valuta nyomás alá
kerül. Az aranyvásárlás a befektetés legtisztább formája,
noha inkább az lenne az ország érdeke, hogy ezt a termelésbe
fektessék. Azonkívül a bankok tanácsokat adnak a közönség-
nek arra, hogyan húzzák ki magukat az adó alól. Még sok
példát tudnék felhozni arra, hogy valamilyen módon az
erkölcs ellen, de nem az írott törvény ellen vétenek. Ha tehát
erkölcsi megfontolásokból egy spekulációt kihagy az ember,
ez sem baj. Mert ha játszott volna, 50%-ban akkor is veszít-
hetett volna.
112
Befolyásolhatja-e a spekulánst politikai
beállítottsága ?
Nem. A spekulánst politikai hovatartozása nem befolyásol-
hatja. Sok tızsdés egészen kitőnı alkalmakat szalasztott el
politikai elvei miatt. Például a svájciak és a hollandok a II.
világháború után - mondjuk ki egész ıszintén - németellenes
magatartásuk miatt semmilyen körülmények között sem
akartak német kötvényeket vásárolni. Sokat veszítettek, no-
ha százmilliós nyereséget érhettek volna el, ha a német újjáé-
pítési kötvényekre spekuláltak volna. Késıbb ugyanazok a
svájciak vásároltak német kötvényeket nagy mennyiségben,
akik harminc évvel ezelıtt a mai ár töredékéért is visszautasí-
tották.
Egy tızsdésnek mindig józannak és logikusnak kell
lennie, vagy néha hagyhatja magát mások
butaságától elragadtatni?
Nem kell mindig józannak és logikusnak lennie, mert a bu-
táknak is lehet igazuk a tızsdén, mivel részben ık maguk
alakítják az árfolyamokat. A tızsdén az a logika, hogy gyak-
ran logikátlannak kell lenni. Éppen ebben áll a spekuláns és
a tızsde elemzésének nagy mővészete.
Hozhat egy tızsdés alkohol befolyása alatt döntést?
Igen. Az alkoholmámor élénkíti a fantáziát, megszünteti a
felesleges gátlásokat, és ez gyakran különösen kedvezı.
113
Forrás: http://www.doksi.hu
Hallgathat-e a spekuláns feleségére vagy
barátnıjére ?
A nıknek különösen erıs a beleérzı képességük, és kifejezet-
ten ösztönösek. Ezek a tulajdonságok kiegészíthetik a férfiak
logikus megfontolásait.
Lehet a spekuláns babonás?
Egy kicsit. És ezt meg is lehet érteni. Gyakran felállít egy
elméletet, amely minden szempontból logikus és megdönthe-
tetlen érveken alapszik. Ennek így kell lennie - gondolja ı,
aztán végül kiderül, hogy a spekuláció hamis volt. Erre azt
mondja magában: pechem volt. Abban a pillanatban, ami-
kor sikertelenségét a pechhel magyarázza, már babonás.
A babona gyakran az ösztönbıl adódik, és ez nagyon hasz-
nos.
Eladhatja-e a spekuláns a papírjait bármekkora
nyereség vagy veszteség esetén?
Az a döntés, hogy az ember eladja-e a papírjait vagy sem,
a papírok múltbeli vételárától teljesen független, inkább a
leendı kilátásoktól függ.
A spekuláns csak abszolút objektív ítéletet hozhat. Veszte-
séggel is el kell adnia, ha az objektív megítélés emellett szól.
A legtöbb befektetı azonban veszteség esetén nem akar elad-
ni, mert nem szeret mérlegelni. Amíg nem adja el a papírjait,
addig nem kell veszteséget elkönyvelnie. Ez a pszichés beállí-
tottság teljesen hamis, és meggátolja az objektív értékítéletet.
Nyereség esetén azonban ugyanilyen független döntést kell
hoznia.
114
Visszavásárolhat az ember egy papírt sokkal
drágábban, mint amennyiért egyszer már eladta?
Ennek a döntésnek is objektívnak kell lennie, függetlenül a
múltbeli tranzakcióktól.
Mikor a legkedvezıbb tızsdei mőveletre megbízást
adni: a hét melyik napján, nyitás elıtt vagy a tızsde
mőködése alatt?
A hétvégén az embernek van ideje nyugodtan végiggondolni,
hogy mit kellene a tızsdén tennie, és csak ezután képes teljes
értékő megfontolással a stratégiáját kialakítani és terveket
kovácsolni.
A jó spekuláns a tızsdére járjon, vagy inkább
a közvetítıirodákat látogassa, ahol az árfolyamok
alakulását állandóan követni tudja?
A spekulánst zavarja józan megfontolásában és kedvezıtlen
irányba befolyásolja, ha minden egyes árfolyam-ingadozást
követ, szüntelenül figyel, ahogy azt a legtöbb tızsdei résztve-
vı teszi. Ezzel a spekulánsból játékos válna. Elég, ha a tızsdei
ingadozásokat csak grossa modo (nagy vonalakban) követi.
A tendenciákat természetesen ismernie kell. A tızsdét azon-
ban csak egy bizonyos távolságból kell figyelnie, nem szabad
egész közel mennie. Csak az ügynököknek, azok alkalmazot-
tainak és a küldöncöknek kell mindig minden árfolyamot
ismerniük, mert ügyfeleik kérdéseire válaszolniuk kell. A spe-
kulánsnak egy bizonyos távolságot kell tartania.
Nekem például egészen különleges módszerem van: soha
nem ismerem a pontos árfolyamokat és fıleg nem a saját
papírjaimét, mert nem akarom, hogy a napi változások befo-
lyásoljanak. Csak a hangulatot ismerem és tudom, hogy
115
Forrás: http://www.doksi.hu
állnak az indexek. Kialakítottam a véleményemet, és várok
türelemmel, hogy igazam legyen. Ez vagy bejön, vagy nem.
De ha a tızsde közben nem engem igazol, akkor sem változ-
tatom meg a véleményemet, hanem nyugodtan várok to-
vább. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, és sok gyakorlás kell
hozzá, de mindenki begyakorolhat egy ilyen viselkedést.
Mit tegyen az ember, ha egy új tervet gondolt ki?
Az ember este tervez, éjszaka - tudatosan vagy tudat alatt -
megfontolja, reggel elhatározza magát, aztán végrehajtja.
Visszanyerheti-e az ember az elveszett pénzt?
Ami elveszett, az elveszett. Az új üzletek új nyereséget hoz-
hatnak, de a múlthoz nincs közük. Erre van egy mondásom:
lehet nyerni, lehet veszíteni, de visszanyerni soha.
Hogy viselkedjen a tızsdés egy sikeres spekuláció
után?
Sikerei után - akármilyen látványosak is legyenek azok -
maradjon szerény, és semmi esetre se legyen öntelt; mert a
legbutább is lehet sikeres a tızsdén. Annál is inkább, mivel
a tendenciát a sok tökfilkó alakítja, és a buta csak egy csepp
a tengerben.
Csak két lehetıség van: egy papír eshet és emelkedhet.
Természetesen alig észrevehetı módon, és különbözı intenzi-
tással. Ha az ember a két lehetıség közül a helyeset találja
el, az nem ok arra, hogy beképzelt legyen. Ez tisztán szeren-
cse dolga, mint minden szerencsejáték: „fej vagy írás". Ha
az embernek aztán új ötlete támad, akkor hinnie kell benne.
116
de egy kis szkepszis mindig szükséges, mert a sok elıre nem
látható esemény egy pillanat alatt keresztülhúzhatja számí-
tásainkat.
Mikor kell a tızsdei spekulánsnak mérleget
készítenie?
Mérleget csak az örökösök csináljanak. Csak ık mondhatják
meg, hogy az elhunyt sikeres vagy sikertelen volt. Mert amíg
a spekuláns a tızsdén dolgozik, vesz és elad, új elképzeléseket
állít fel és új kötelezettségeket vállal, addig a tızsdén meg-
nyert pénz mindig csak kölcsönpénz. A kölcsönpénzt pedig
gyakran magas kamattal kell visszafizetni. A spekuláns tehát,
amíg él és spekulál, soha nem csinálhat mérleget. Vagy
végleg nyugdíjba kell vonulnia, a tızsdére soha többé rá se
szabad néznie, különben visszahúzza, mint a mágnes.
A szenvedélyes kártya- vagy rulettjátékos sem tudja a
kaszinót örökre elhagyni. Egy nyereményben gazdag nap
után másnap újra visszatér és játszik. Közismert, hogy a
kaszinómenedzser sosem fél, amikor egy vendégét a nyere-
ménnyel elmenni látja, mert meg van róla gyızıdve, hogy
a játékos így vagy úgy visszajön, és végül a nyereményét is
„visszaveszti". „Csak az lehet pech" - sóhajtotta nekem egy-
szer egy kaszinótulajdonos —, „ha a házunkban nyert összeget
a játékos egy másik játékteremben veszíti el."
Milyen kritériumok alapján válassza ki az ember a
papírokat és hozzon meg egy döntést?
Az elsı eldöntendı kérdés mindig az, hogy az ember papíro-
kat vásároljon-e vagy pénzét elıbb inkább hosszú távú taka-
rékformákba fektesse-e? Ha a vásárlás mellett döntött, felte-
szi magának a kérdést: melyik piacon? Aztán azt kell mérle-
gelnie, hogy melyik csoportét vegye, végül a vállalatot kell
17
Forrás: http://www.doksi.hu
kiválasztania. Az idıpont - ma, holnap vagy egy hét múlva
- kiszámíthatatlan és a befektetı számára lényegtelen, hiszen
ez tisztán taktikai döntés. A befektetı számára csak a hosszú
távú stratégiának van jelentısége.
Mit tartson az ember egyes iskolázatlan
autodidakták véleményérıl?
Egy autodidakta, ha iskolázatlan is, nagy tapasztalatot sze-
rezhetett, és gyakran sokkal intuitívabban reagál az esemé-
nyekre és a bonyolult problémákra, mint egy iskolázott teore-
tikus. Az autodidakta gyakran pontosan reagál, anélkül,
hogy tudná, miért, csak tapasztalatai alapján.
Milyen jelentıséget tulajdonítsunk egy idıs,
tapasztalt, intelligens, de teljesen sikertelen tızsdés
véleményének ?
A legnagyobbat. Mert a siker nem mértéke egy profi szakis-
meretének és intelligenciájának. A sikertelen is ismerheti a
tızsdei tendenciát, bizonyos papírok esélyeit, és a tızsdét
különösen jól tudja megítélni, lehet fantáziája és a kockázatot
is képes felmérni. O maga talán ebbıl nem tud profitálni,
mert határozatlan, félıs vagy ideges és türelmetlen, és talán
saját véleményében sem bízik. Vagy egész egyszerően papír-
jain mindig adósságai voltak. Az utóbbi eset a leginkább
végzetes, mert ilyenkor a türelem sem használ. A siker na-
gyon gyakran nem az intelligenciától, hanem egy ember
jellemvonásaitól függ.
Tapasztalatból beszélek, mivel ennek tucatnyi fajtájával
találkoztam barátaim körében. Gyakran meghatódva gon-
dolok egy öreg barátomra, akirıl a legjobb véleménnyel
voltam, sıt akitıl igen sokat tanultam, de aki olyan rosszul
végezte, hogy élete utolsó éveiben támogatnom kellett. Elte-
118
kintve a már említett negatív jellemzıjétıl, szörnyen játékos
kedvő volt. Délelıttönként a tızsdén játszott, délutánonként
a lóversenyen, esténként bridzset vagy pókért és késı éjsza-
kánként valamilyen hazárdjátékot. A tızsdén nagyon értel-
mes és szerencsés ötletei voltak, de az elsı veszteség után
azonnal eladta a papírokat, részben azért, mert igen magas
hitelre vásárolta azokat. Intelligenciája és meggyızı ötletei
ellenére a spekulációt inkább csak játéknak tekintette. így
egyidejőleg magas intelligenciájú spekuláns és ideges játékos
volt.
Egy másik barátom, Albert Hahn professzor, aki rendkívül
okos ember volt, gyakran jegyezte meg: „Semmit sem adok
a saját butaságomra." Talán amiatt, mert ı a közgazdaság-
tudományok professzora volt. Néha a bizalmatlansága volt
(annak ellenére, hogy ı maga professzor volt) a legnagyobb
szerencséje. És mivel negatívan ítélte meg saját magát, csak
elméletileg játszott. Otthon játszott, vett és eladott, ide-oda,
mert csak a szenvedélyre volt szüksége, de gyakorlatilag nem
volt vállalkozó kedvő. Csak egyetlen hosszú távú stratégiája
volt, és a negyvenes években egész vagyonát részvényekbe
fektette, aztán húsz évig nem csinált semmit. Halálakor va-
gyonának harmincszorosát hagyta hátra (ma a hatvanszorosa
lenne). Az örökösök ebben az esetben azt állapították meg,
hogy jó spekuláns volt, éppen, mert nem spekulált. Elsı
osztályú teoretikus volt, és gyakorlati ember, ezért inkább
fogadott el tılem tanácsot, és elméletét csak a papíron pró-
bálta ki. Ha közgazdasági tudományokra épülı elméletével
játszott volna, valószínőleg tönkremegy.
Mit tartson az ember arról a spekulánsról, aki azt
állítja, hogy mindig a legalacsonyabb árfolyamnál
kell vásárolni és a legmagasabbnál eladni?
Egész egyszerően azt, hogy hazug.
119
Forrás: http://www.doksi.hu
Mi a legveszélyesebb a tızsdei spekuláns számára?
A félig igaz információk. Veszélyesebbek, mint a 100% -ig
téves információk, mert a féligazság teljes hazugság. A rosszul
informált tızsdések jobban megfontolják döntéseiket. Mivel
a téves információk gyakran meglepıek és provokálóak, az
elıvigyázatos spekuláns ellenırzi ıket. A legveszélyesebb egy
helytálló információ rossz alkalmazása, mivel az egy rossz
következtetés eredménye, és valószínőleg az anyag ismereté-
nek hiánya. Egy hamis információ rossz alkalmazása ezzel
szemben jó eredményre vezethet, mert negatív szorozva ne-
gatívval pozitívat eredményez.
Informáltnak kell lennie minden részletkérdésben,
mint pl. a mérlegek, osztalékok stb.?
Ha az ember a részletekrıl túl sokat tud, nem látja át az
egészet. A sok fától nem látja az erdıt. Keveset kell tudni, de
mindent meg kell érteni. Ha az ember már minden részletet
elfelejtett, akkor marad meg a tızsdetudomány. Az ötvenes
években volt egy sorozat az amerikai tévében a tızsdérıl.
A résztvevık közül pl. egy idıs hölgy és egy iskolásfiú lett a
gyıztes. İk mindent tudtak, tényleg mindent, amit az újsá-
gokban, könyvekben, statisztikákban el lehetett olvasni. De
a tızsdén egyikük sem tudott akár csak a legkisebb sikert is
elérni.
Fontos vagy hasznos, hogy a múlt eseményeit
elemezzük?
Feltétlenül fontos. Ha az ember az elkövetkezı eseményeket
nem láthatja elıre, akkor legalább a múltat értse meg. Ez
megkönnyíti a jövıbeli megfontolásainkat. Minden sikeres
vagy sikertelen spekuláció után a tızsdésnek elemeznie kell
20
sikerének vagy sikertelenségeinek okait. Miért volt a spekulá-
ció helyes, mely érvek voltak jók, és mekkora volt a szerencse
szerepe. Vagy ellenkezı irányban: miért volt a spekuláció
sikertelen, mely érvek voltak hamisak, milyen elıre nem
látható események jöttek közbe, hol számítottuk el magun-
kat.
A tömegkommunikációs eszközök hírei közül mi a
legfontosabb a tızsdés számára?
Minden hír és esemény fontos. A politikusok minden szavá-
ból levonható valamilyen következtetés. De a legfontosabb
azt kitalálni, megérezni és helyesen elemezni, ami a szavak,
hírek és események mögött van; milyen következményei le-
hetnek ezeknek. Nagyon gyakran azt is ki lehet találni, amit
elhallgatnak. Tehát a jelentéseket bizonyos szkepszissel kell
kezelni.
Mi a véleménye az újságok tızsdei jelentéseirıl?
Az újságok tızsdei kommentárjai, elemzései semmitmon-
dóak. Például gyakran lehet a következı szórakoztató szöve-
get olvasni: „A tızsde ma gyengébb volt a pesszimisták
eladásai miatt, akik a további emelkedésben nem remény-
kednek. Ezzel szemben a vevık visszafogottak voltak, mert
még gyengébb árfolyam-alakulásra várnak. így az árfolya-
mok több pontot estek az eladások és a rossz hangulat miatt."
Az egész szövegbıl számomra csak az elsı mondat jelent
valamit: „A tızsde ma gyengébb volt." Az összes többi feles-
leges és magától értetıdı. A „gyengébb" jelzı mindent tar-
talmaz.
121
Forrás: http://www.doksi.hu
Milyen jelentıségük van az osztalékoknak, ha
papírokat akarok vásárolni?
Sok befektetı - mint pl. a nyugdíjpénztárak, alapítványok,
biztosítótársaságok stb. - számára az osztaléknak van bizo-
nyos szerepe, mert állandó bevételre van szükségük. A hosz-
szabb távra tervezı spekulánsok viszont a vállalatok fejlıdé-
sét követik figyelemmel: a további nyereségalakulás lehetısé-
geit elemzik, hogy az csökken, emelkedik vagy stagnál. Az
osztalékok nagyságát a tıkepiac kamatlábaival kell összeha-
sonlítani. De még ma is nyitott kérdés, hogy a hozadékoknak
magasabbaknak vagy alacsonyabbaknak kell lenniük, mint
a hosszú távú befektetések fix kamatlába. Volt idı, amikor
a részvényvásárlók a tıkepiaci kamatlábnál magasabb hoza-
mot igényeltek, azzal érvelve, hogy a részvények osztaléka a
jövıben - különösen egy lehetséges gazdasági válság esetén -
nem biztos, ellentétben a kötvények kamataival. Ezzel szem-
ben olyan idık is voltak, amikor a befektetık a tıkepiaci
kamatlábnál kisebb osztalékkal is beérték, mivel részt akar-
tak venni a növekedésben, mert a gazdaság, valamint a
vállalatok fejlıdését optimistán ítélték meg. Nem láttak koc-
kázatot az osztalékok nagyságában, ellenkezıleg, egyre ma-
gasabb osztalékkal számoltak. A magasabb nyereségre és
osztalékra vonatkozó elvárást (várakozást) nevezzük speku-
lációnak. Ha a közönség és a spekulánsok egy társaságnál
emelkedı nyereségre számítanak, akár az osztalékok emelke-
dése nélkül is, ezeket a részvényeket nagy mennyiségben
vásárolják. Ha viszont fennáll a csökkenı nyereség veszélye,
és ugyanígy látják az osztalékokat is, vagy teljes veszteségre
számítanak, akkor nagy mennyiségben eladnak.
A vállalatok nyeresége és a tıkepiaci kamatlábak között
nincs állandó kapcsolat. Ugyancsak nincs közvetlen kapcso-
lat a nyereség, az osztalékok és az árfolyamok között. Az
osztalékok kevésbé változnak, mint a nyereségek és jobban,
mint az árfolyamok. Az árfolyamok egy mélypontjánál és
depresszió esetén a részvények hozama viszonylag magas, a
122
felemelkedés csúcsán pedig alacsony. A részvények árfolya-
ma tehát emelkedhet vagy eshet, ha az osztalék és a nyereség
változatlan marad, miközben a tıkepiaci kamatláb esik vagy
emelkedik.
Ha tehát a tıkepiaci kamatlábak csökkenıben vannak,
ugyanakkor a vállalatok nyeresége emelkedik, és semmilyen
más befolyásoló tényezı nem érvényesül, akkor az árfolya-
mok emelkednek. Ha ezzel szemben a tıkepiaci kamatlábak
emelkednek, ezzel párhuzamosan a vállalatok nyeresége
csökken, akkor ez a nagy baisse. Tehát ez a három tényezı
- a kamatok, a pszichológia és a vállalati nyereség — a mérv-
adó a tızsde alakulására.
Hogyan játszódik le az árfolyammozgás?
Az árfolyam a következıképpen alakul: a tızsde mélyponton
van, az árfolyamok az elızı felemelkedés után ismét mélyre
estek. Ennek az volt az oka, hogy a kamatok emelkedtek és
a likviditás kimerült. Kevesebb a rendelkezésre álló pénz,
hogy részvényeket vásároljanak (a nagy tartályban a vízszint
alacsony), és a befektetık körében bizonyos pesszimizmus
uralkodik a gazdasági fejlıdést és a várható vállalati nyeresé-
get illetıen. Az értékpapírok az utóbbi idıben a csökkenı
árfolyamok miatt a „remegı kezőektıl" a „sokat tapasztal-
takhoz" kerültek, tehát most szilárd kezekben vannak. Ha
további rossz hírek már nem vetik vissza az árfolyamokat,
akkor biztos, hogy a „remegı kezőek" mindent kiárusítottak.
A sokat tapasztaltak, akiknek a kezében most a papírok
találhatók, ezzel szemben minden negatív eseményt bekalku-
láltak, azt is, hogy további rossz hírek jöhetnek. A piac ezen
az alacsony szinten bizonyos ideig megáll, néhány kisebb
mozgás bekövetkezhet, de ennek nincs nagy jelentısége. Jö-
hetnek hírek a csökkenı nyereségrıl és osztalékról, de mert
ık már erre is felkészültek, semmilyen befolyással nincs rájuk.
Egy bizonyos idı múlva újabb hírek érkeznek a nyereség-
123
Forrás: http://www.doksi.hu

/■

rıl, amely a vártnál nem lett rosszabb, a központi bank A 1 - a korrekció fázisa (kis forgalom, kevés részvénytulajdonos) A 2 =
csökkenti a pénzpiaci a kamatlábat, hogy elısegítse a gazda- kísérı fázis (a forgalom és a részvénytulajdonosok száma emelkedik) A 3 =
a túltelítés fázisa (a forgalom eufórikus, a részvénytulajdonosok száma
sági fellendülést. Ugyanekkor a csökkenı kamatlábak miatt magas, X-nél a legmagasabb)
több a rendelkezésre álló pénz, és az osztalékok és a pénzpiaci B 1 = a korrekció fázisa (kis forgalom, a részvénytulajdonosok száma lassan
csökken)
kamatláb közötti verseny most már a részvények javára dıl
B 2 - kísérı fázis (a forgalom emelkedik, a részvénytulajdonosok száma
el. Most jönnek az elsı spekulánsok, a legkeményebb profik,
tovább csökken) B 3 = a túltelítés fázisa (egészen nagy forgalom, a
az úttörık, akik vásárolni kezdenek, természetesen már emel-
részvénytulajdonosok
kedı árakon; máskülönben a részvények a biztos kezekbıl száma alacsony, Y-nál a legalacsonyabb)
nem kerülnek elı. vásárlás A 1 és B 3 fázisban kivárás és a papírok
Elıször keveset és óvatosan vásárolnak, de emelkedı árak- tartása az A 2 fázisban eladás az A 3 és B 1
nál egyre többet, ami a pesszimista hangulatot mérsékli. fázisban kivárás és készpénztartás a B 2 fázisban
Emiatt újabb érdeklıdık jönnek, az árfolyam újra valamivel
magasabbra emelkedik, és elindul a láncreakció: kevesebb A tızsde örökös körforgása dióhéjban
pesszimizmus - új vásárlások - magasabb árak - optimizmus -
tovább emelkedı árak stb. így alakul ki az emelkedı mozgás
elsı fázisa. Ehhez járul az is, hogy az árak a nagy pesszimiz-
mus miatt elızıleg mélyebbre estek, mint az jogos lett volna.
A hozamok az alacsony részvényárak mellett túl magasak
voltak, ennek korrekciója pedig vagy az osztalékok csökken-
tése vagy az árfolyamok növelése lett volna. Mivel azonban
a gazdasági helyzet inkább javul, mint romlik, az utóbbi,
azaz az árfolyam-növekedés következik be. így az elsı fázis-
ban az árfolyamok az elızınél reálisabb szintet érnek el. Ezt
a korrekciót nevezem elsı fázisnak.
A csökkenı kamatlábak hatására a gazdaság is felélénkül,
és új hírek jönnek a lassan emelkedı nyereségekrıl. Az árfo-
lyamok követik ezt az optimista, gazdaságilag is alátámasz-
tott növekedést, és párhuzamosan emelkednek a nyereséggel:
csökkenı kamatláb, emelkedı nyereség, és ebbıl adódóan
sokkal jobb hangulat. Ezt én kísérı fázisnak nevezem. Az
árfolyamok kísérik az általános fejlıdést.
Egyre több érdeklıdı, spekuláns és játékos jön a piacra.
Az optimizmus a tovább csökkenı kamatlábnak és az egyre
növekvı nyereségnek köszönhetıen egyszerre majdnem eufó-
rikus lesz. Ekkor ugrik át a mozgás a másodikból a harmadik
fázisba. Egyre több vásárló jön, akik az árfolyamot a magas-
125
124
Forrás: http://www.doksi.hu
ha hajtják. Egyáltalán nem látnak már kockázatot, csak a
határtalan optimizmus uralkodik. Sokan érzik már a pecse-
nye illatát, úgy vonzza ıket a játék, mint a rovarokat a fény,
a hausse táplálja a hausse-t. Ezt a túltelítés fázisának neve-
zem.
De a fák nem nınek az égig. Minden „remegı kező" tele
van papírokkal, és ha elfogyott a pénzük, hitelre vásárolnak.
Mivel a bankok likviditása igen magas, a hitelfelvevıknek
különösen kedvezı feltételekkel adnak hiteleket, ezzel is ösz-
tönözve az új vásárlásokat. Ezzel is főtik az emelkedı tenden-
ciát. Azonkívül a bankok szeretnének túladni saját papírjaik
nagy mennyiségén is.
A helyzet a következıképpen néz ki: a „sokat tapasztal-
tak" eladták papírjaikat, amelyek most a „remegı kezőek-
nél" találhatók. Mivel egy ilyen eufóriának inflatorikus hatá-
sa is lehet, a központi bank óvatosabbá válik, elkezdi meg-
emelni a kamatlábakat, szőkíteni likviditását. Az értékpapír-
tulajdonosok csak a vevık újabb rétegére várnak, akik a
részvényeket a magas árak mellett átvennék. De a jegybank
pénzpolitikájának következtében a friss pénz áramlása meg-
szőnik. Az árfolyamok nem emelkednek tovább, akkor sem,
hajó hírek (magasabb nyereség és osztalék) érkeznek a gaz-
daságról. Mivel egyes spekulánsok ki akarnak vonulni a
piacról, talán pénz is kell nekik, de látják, hogy nem lesz
magasabb az árfolyam, kezdenek eladni — kezdetben lassan
és keveset -, ezzel negatív árfolyamreakciókat idéznek elı,
mert a vevık vásárlási kedve korlátozott. Ez a lefelé való
mozgás elsı fázisa. Fokozatosan rosszabb gazdasági hírek is
érkeznek (kisebb nyereség, esetleg osztalékcsökkenés is), és ezt
további árfolyamesés kíséri. Ez a hanyatlás második fázisa.
A csökkenı árfolyamok és a rossz hírek másokat megfélemlí-
tenek, és a láncreakció — ezúttal ellentétes irányban - újra
kezdıdik: az árfolyamok visszaesnek — félelem - eladás, az
árfolyamok tovább esnek és végül bekövetkezik a pánik, a
teljes kiárusítás. Ez a visszaesés utolsó fázisa, a túltelítettségé,
amikor az árfolyam a tömegpszichológia hatása alatt még
126
mélyebbre esik, mint tulajdonképpen jogos lenne. Tanulság:
a „remegı kezőek" egyre alacsonyabb áron adnak el, a
„sokat tapasztaltak" ugyanúgy vásárolnak.
Minél ügyesebb a spekuláns, annál korábban lép az általá-
nos tendencia ellen. Már a hanyatlás utolsó fázisában vásá-
rolni kezd, tehát a trend ellen, sıt a felemelkedés elsı fázisá-
ban is még vesz. Aztán hagyja kifutni a fejlıdést, és elsınek
kezd eladni, amikor a felemelkedés eufórikussá válik.
Mindenesetre azzal kell számolni, hogy a felemelkedés
harmadik fázisa végül robbanásszerő is lehet. Sok spekuláns
számára az a legnagyobb veszély, ha azt hiszi, hogy eladásai-
val tévedést követett el. Nagy a fájdalma, mert mindennap
utánaszámol az elszalasztott nyereségnek. Aztán hirtelen
eldönti, hogy ismét beszáll. Ha azok közül sokan újra beszáll-
nak, akik eddig eladtak, jön a nagy fordulat. Egy régi tızsdei
törvény mondja: ha a legkonokabb baisse-spekuláns egyszerre
optimista lesz, ez jelzés arra, hogy kivonuljunk a piacról.
Éppen így, de ellenkezıleg: ha a szenvedélyes optimisták
hirtelen pesszimistákká válnak, be kell szállni a piacra.
A felemelkedés és hanyatlás e három fázisának elemzése
után világos, hogy a ciklikus tızsdei mozgás kétharmadában
a tendencia ellen, egyharmadában pedig a tendencia irányá-
val azonos módon kell cselekedni.
Ez a viselkedés azonban rendkívül nehéz, és sziklaszilárd
elhatározás kell hozzá. A legtöbben, tehát a tızsdei résztve-
vık 90%-a mind ugyanazt gondolja, ezért az egyén nagyon
nehezen tudja magát kivonni az általános hatás alól. Nagyon
nehéz optimistának lenni, ha mindenki halálosan komoly, és
ugyanilyen nehéz pesszimistának lenni, ha mindenki menny-
be megy az örömtıl.
A siker kulcsa az anticiklikus viselkedés. Természetesen
nem mindig, mert — mint mondtam - a ciklus egyharmadá-
ban lehet a hangulattal együtt cselekedni: az árfolyamok
emelkedésénél egy kicsit kivárni és nem azonnal eladni, a
hanyatlásnál ugyanígy kivárni és nem azonnal beszállni,
hanem az eufória ellenkezıjét, vagyis a teljes kiárusítást
127
Forrás: http://www.doksi.hu
megvárni. Hogy meddig tartanak ezek a fázisok és ciklikus
mozgások, azt nem lehet kiszámítani. Ez attól függ, milyen
erıs volt a piac, mielıtt keresletivé vagy kínálativá vált, a
tömegek lélektani állapotától és számtalan más kiszámítha-
tatlan dologtól. Nemcsak azért, mert a tızsde a gazdasági
tendenciákkal nem párhuzamosan fut (néha éppen ellenke-
zıleg), hanem mert maga a gazdasági fejlıdés tendenciája
sem látható elıre hosszú távon. Ha például ma már tudnánk,
hogy a következı évre konjunktúra várható, akkor ma min-
denki erre rendezkedne be.
A számítógép is csak akkor állíthatná abszolút biztonság-
gal, hogy egy papír árfolyama jövıre 100-ra emelkedik, ha
már ma 99-en állt.
Tehát mindig a tendencia ellen kell tenni?
Nem feltétlenül. Nem kell mindig és erıszakkal a tendencia
ellen tenni. Kezdetben a tendencia ellen kell beszállni, aztán
vele együtthaladni, végül pedig a tendencia ellen kell csele-
kedni. Az a periódus, amikor az ember a tendenciával együtt
haladhat - mint mondtam - viszonylag rövid, az egész moz-
gásnak csak mintegy harmada.
Hogy lehet a periódusok hosszát bemérni?
Nincs tudományos módszer annak meghatározására, hogy
mikor csap át egyik fázis a másikba, és még kisebb valószínő-
séggel lehet pontosan kiszámítani azt a naptári napot, ami-
kor a fordulat bekövetkezik. Egy felemelkedés évekig is el-
tarthat, de lehet, hogy csak hónapokig. Ezeket a becsléseket
önállóan kell kialakítani a tapasztalatok és a jelenségek alap-
ján. Állandóan ismételnem kell, hogy a tızsdei tendenciák
elırejelzése nem tudomány, hanem mővészet. Aki a tızsdei
128
tendenciákat vagy árfolyamokat tudományos módszerekkel
akarja elırejelezni, az vagy sarlatán, vagy tökfilkó, vagy
mindkettı egyidejőleg.
Van-e automatizmus a kamatlábak és a tızsdei
tendenciák összefüggésében?
A hitelek ára, tehát a kamat a gazdaság és természetesen a
tızsde számára a legfontosabb tényezı.
így érthetı, hogy a rövid távú szemlélető játékos minden-
nap meredten figyeli a kamatlábak alakulását, mint a nyúl
a kígyót. Nevetséges azonban, hogy nem akarják elemezni a
kamatlábak további alakulását, és azokat a tényezıket sem,
amelyek erre hatással vannak, hanem a pénzmennyiséget
fetisizálják, amelyet minden héten publikálnak. Még rövid
idıvel ezelıtt is minden csütörtökön sorban álltak az ügynö-
kök vagy küldönceik New Yorkban a Federal Reserve Bank
(FED) elıtt, ahol 16.15-kor a legújabb számokat nyilvános-
ságra hozzák.
Ha a pénzmennyiség csak egy kicsivel is jobban nıtt, mint
ahogy azt elıre becsülték, erre rögtön emelkednek a kamatlá-
bak, esnek a kötvényárfolyamok, mert a pénzmennyiség-feti-
sizálók várják a jegybank ellenreakcióját. Egyes cégek már
órákkal elıbb a FED elé küldték alkalmazottaikat arra az
esetre, hogy esetleg kicsivel elıbb megszerezzék a kiszivárgó
híreket. Egy perc elıny egy nagyspekuláns számára milliókat
is jelenthet, ha utána a határidıs mőveletek piacán (Finan-
cial Futures) milliárdokat fog mozgásba hozni. A légkör úgy
elfajult, hogy a profik nemcsak a pénzmennyiség nagyságára,
hanem annak becslésére is játszottak. Arra tippeltek, hogy
más kereskedık a napi pénzmennyiséget hogyan állapítják
meg. Tehát egymásra fogadtak. És az emberek dollárok
ezreivel fogadtak erre. A hisztéria csak akkor vált igazán
komollyá, amikor a FED elnöke, Volcker bejelentette, hogy
129
Forrás: http://www.doksi.hu
a pénzmennyiséget mint fegyvert fogja használni az infláció
ellen.
Volcker befolyását nem lehet eléggé túlbecsülni. Joggal
mondhatjuk, hogy ı az Egyesült Allamok második legfonto-
sabb embere.
Legalábbis a rövid távú kamatlábakat az USA jegybankja -
éppúgy, mint az NSZK-é is - kedve szerint diktálhatja.
Elad vagy vesz kincstárjegyeket, és ezzel pénzt pumpál a
gazdaságba, vagy kivon belıle. Ez természetesen befolyásolja a
tızsdét is, és mivel a likviditás a piacra döntı hatással van,
minden játékos és spekuláns alapvetıen érdekelt abban, hogy
hogyan dönt a Federal Open Markét Comittee (FOMC). Ez a
testület — amely a legfontosabb központi bankok vezetıibıl áll
- határozza meg az árfolyamot. Milyen szép lenne, gon-
dolják sokan, ha az ülésteremben egy lehallgatót lehetne
elrejteni, hogy ezeknek az uraknak a vitáiból megtudhassák,
hogy restriktív (megszorító), vagy expanzív (laza) pénzpolitika
várható. Mivel azonban ezt nem lehet, ezért a hivatalnokok
minden elejtett szavára mohón fülelnek, legyen az a
Federal Reserve legkisebb beosztottja vagy akár a portása is.
Minden pletyka után szaladnak, sıt megpróbálnak azon
bizottság tagjainak arckifejezésébıl kiolvasni valamit, akik
az ülés után a tévében megjelennek. Ezt a perverz játékot a
legnagyobb értelmetlenségnek tartom.
A tızsdei résztvevık és befektetési tanácsadók százai hív-
ják telefonon az NSZK-ban is a világ minden tájáról a
közvetítı irodákat, hogy megtudják: mennyi a legutóbb je-
lentett pénzmennyiség. Ez a pénzmennyiség persze csak ti-
szavirág élető, egy héttel késıbb egészen más lesz. Ez, a
pénzmennyiségre való spekulálás számomra az intellektuális
szegénység egy jele volt (és marad). A szakértık egyik fele
emelkedı, másik fele pedig csökkenı kamatokat jósolt.
A játékosok például eladták papírjaikat a nagyobb pénz-
mennyiség miatt, mert magasabb kamatlábra számítottak.
Másrészt azonban a tızsde megfelelı likviditás nélkül nem
tud emelkedni. És az sem biztos, hogy a hosszú távú kamatlá-
130
bak - amelyek a kötvények árfolyamát, majd a részvényárfo-
lyamok tendenciáját meghatározzák - a magasabb rövid
távú kamatlábra feltétlenül emelkedéssel reagálnak. Mivel a
hosszú távú kamatlábak a rövid távú kamatlábbal ellentét-
ben nem a FED-tıl függenek, hanem az adósokba, a valutá-
ba, a pénzpolitikába stb. vetett bizalomtól. Még a rövid távú
kamatlábra sem lehet következtetni a heti pénzmennyiség-
bıl, elıször is azért nem, mert Mr. Volcker maga sem tudja,
mi lesz a szándéka három hónap múlva, másodszor, mert
igyekszik terveit magának megtartani.
Ö olyan, mint egy szfinx. Talán jobban tetszene neki a
nagyobb pénzmennyiség és az alacsonyabb kamatláb, hogy
a gazdaságot felélénkítse, vagy a magasabb kamatáb, mert
valamilyen inflációs veszélyt érez. Lehet, de nem valószínő,
hogy döntése politikai motivációkon alapszik. Tehát a speku-
lánsokkal úgy játszik, mint macska az egérrel. Hol azt mond-
ja, amit tenni szándékozik, máskor ennek az ellenkezıjét.
Éppen úgy, ahogy ezt egy klasszikus vicc mondja: Két kon-
kurens kereskedelmi ügynök utazik a vonaton. „Mondd csak
kedves kolléga, hova utazol?" - kérdezi az egyik. „Cserno-
vitzba" - hangzik a válasz. „Hazudsz" — fújtat a másik. „Ha
Csernovitzot mondasz, hogy én azt higyjem, hogy Tarnopol-
ba utazol, akkor tudom, hogy Csernovitzba utazol, mert
hazug vagy."
A spekulánsok az Egyesült Államokban figyelembe
veszik-e az elnökjelöltek választási esélyeit?
Nem szívesen mondok tızsdei prognózist a választásokkal
kapcsolatban. Túl sok választást értem már meg ahhoz, hogy
ne mindig legyek szkeptikus. Ha a választás kimenetelét elıre
ismerném is, akkor sem tudnám elıre megjósolni a befektetı
közönség pszichológiai reakcióit. A politikában minden le-
hetséges, a legkedvezıbb és a legdrámaibb fordulatok is. Sıt
a közvélemény-kutatásban sem hiszek, mivel én pontos ered-
131
Forrás: http://www.doksi.hu
menyeket is, de teljesen téves elırejelzéseket is megéltem. 52
éve követem az amerikai választásokat, még a pénztár-
cámmal is. 1932-ben a Wall Street-i tızsdeügynöknél hivata-
losan is lehetett a választásokra fogadni. 5000 dollárt (akkori
értékben) kellett a cégnél letétbe helyeznem (ez akkoriban
csinos kis összeg volt), hogy 1000 dollárt nyerhessek, amikor
Franklin D. Rooseveltet megválasztják Herbert Hoover ellen.
Megválasztása igen biztosnak látszott a Hoover-krízis miatt,
amely az amerikai történelem legnagyobb gazdasági válsága
volt. 1936-ban Roosevelt esélyei 10:1-hez, sıt még
kedvezıbben alakultak, annak a látványos eredménynek kö-
szönhetıen, amivel az országot és a kapitalista rendszert meg
tudta menteni a katasztrófától. Aztán jött 1940. Amerika
ugyan semleges volt, de Anglia és a szabad Nyugat már a II.
világháborút vívta, és nagy veszélyben forgott. Roosevelttel
szemben egy nagyon heterogén, de igen erıs koalíció állott:
a jóhiszemő pacifisták, sok idıs remegı kező ember, akik
féltek, hogy Roosevelt Amerikát háborúba taszíthatja
(tulajdonképpen igazuk volt); az írek az angolellenes győlölet
miatt, a nácibarátok, az elkötelezett antiszemiták, a nagy-
tıkések, a Wall Streettel és a konzervatívokkal bezárólag,
csak azért mert ez hagyományellenes volt, harmadszor is
jelölték ıt (Washington óta mindenki csak kétszer jelöltette
magát). Ennél a befolyásos koalíciónál Roosevelt esélyei ter-
mészetesen kisebbek voltak, mint elıtte: azt hiszem, a foga-
dások 2:1-hez álltak a javára. Mégis megválasztották, és
1944-ben negyedszer is, mert az amerikaiak a háború alatt
nem akartak változást. Minden választás alkalmával Roose-
veltre fogadtam és nyertem is.
A választási fogadások szakemberei arra esküdtek, hogy az
utolsó hetek esélyeseire biztosan lehet fogadni - mindegy
milyen arányban -, mert akkorra már az általános megegye-
zés kikristályosodott. Akkor már nincs meglepetés. Szeren-
csére az 1948-as választások alatt nem tartózkodtam Ameri-
kában, amikor a választási esélvek 25:1 arányban Thomas
E. Deweys javára álltak Harry S. Truman ellen; ennyire
132
biztosnak látszott Dewey megválasztása. Az arány túlzott
volt, de nem fért kétség a várható eredményhez. Természete-
sen én is Deweyre fogadtam volna, és így az ingem is rámegy,
mert nemcsak a tızsdén, hanem a politikában is vannak
kellemetlen meglepetések. Hihetetlen volt, de Truman meg-
nyerte a választásokat.
Dwight D. Eisenhower a II. világháború hıse volt. A gyı-
zelem könnyő volt számára.
John F. Kennedy legyızte Richárd Nixont tv-vitájának
köszönhetıen, mert fiatal, szép, csillogó volt, Nixon pedig
merevnek hatott.
Lyndon B. Johnsonnak igen gyenge ellenfél jutott, a nép-
szerőtlen, szélsıjobboldali Berry Goldwater.
Nixon késıbb gyızött, de csak az Egyesült Allamok törté-
nelmének leggyengébb jelöltje, a szélsıbaloldali George
McGovern ellen. Hozzá kell tenni: Nixon még Eisenhower
protezsáltja volt.
Carter felemelkedését puritánságának köszönhette, és an-
nak az ellenreakciónak, amit Nixon korruptsága és „Water-
gate"-botránya váltott ki. Az 1980-ban kialakult helyzet
végül is Ronald Reagan gyızelmét hozta a gyenge, határo-
zatlan, földimogyoró-termelı Carterral szemben, akit tökfil-
kónak tartottak (noha nem volt az).
Reagan volt a megfelelı erıs ember, a patrióta, aki az
amerikai nép sok megaláztatását, pl. a teheráni túszdrámát
jóvá tehette. Az öreg cowboy az amerikai gazdaságot, az
inflációt, a munkaerı-piacot lasszójával keményen kézben
tartotta.
Elnökök jöttek és mentek, de a sokak által győlölt Uncle
Sam marad. Szerencse, hogy a világpolitikát nem a német
sajtószobácskákban, hanem Washingtonban csinálják.
133
Forrás: http://www.doksi.hu
Melyik befektetést részesítené elınyben: a
részvényeket vagy az ingatlanokat?
A befektetık világa egy kétpártrendszerő demokráciára ha-
sonlít: az egyik párt az ingatlanbarátoké, a másik pedig a
mobil értékeké (értékpapíroké). Két teljesen különbözı hit-
vallásról van szó, olyan mélyek az elvi különbségek. Minde-
gyik párt jó érveket vet be, de a befektetési formák hátrányai-
ról keveset beszélnek.
A részvénybefektetés egyik hátránya az, hogy a befektetı
részvényei árfolyamát naponta követni tudja, és ez a legna-
gyobb kárára lehet. Még akkor is, ha nem akar odafigyelni,
a napi sajtó, a tv és a rádió az árfolyamokat az orra alá
dörgöli. Nem is szólva arról, hogy egy nagyobb visszaesés
idején a fıcímek maguk is információval szolgálnak. így a
befektetı - akarva, nem akarva - mérleget készít, és ez
meggondolatlan döntésekhez vezethet. Hiába vette a részvé-
nyeket, ahogy ezt állította, nyugdíjas éveire vagy unokáinak
-, tehát igen hosszú távra. Akkor is, ha csak egy részvénye
van, az árfolyamokat naponta követni fogja.
Az ingatlanbefektetéseknél ez a feszültség nem áll fenn. Itt
nincsenek látható árfolyam-ingadozások, amelyek az ember
idegein, mint a hárfa húrjain tudnak játszani. És mégis egy
ház, egy lakás vagy egy telek tényleges és elérhetı értéke az
idık folyamán nagy ingadozásnak van kitéve. De errıl a
szerencsés ingatlantulajdonos nem tud semmit. Nyugodtan
alszik befektetésén, és legfeljebb az eladási árat mérlegeli, de
majdnem mindig magasabbra értékeli a híresztelések és a
szomszédok pletykái alapján, akik hasonló ingatlanaikat
mindig magasabbra értékelik. Pedig néha kérdéses, hogy
valaki pl. egy 100 000 márkáért vásárolt ingatlanrészt né-
hány hónappal késıbb veszteség nélkül el tud-e adni. Nem
beszélve a hatalmas költségekrıl és jutalékokról. Nem az
árjegyzékbıl, hanem saját zsebén tapasztalja az ember, hogy
befektetése valójában mennyit is ér.
A részvénybefektetés egyik elınye az abszolút likviditás.
A részvényárfolyamok emelkednek és esnek, de mindennap
lehet belılük pénzt csinálni, néha nyereséggel, néha veszte-
séggel, de minden mennyiségben pénzzé tehetık.
Körülbelül 30 évvel ezelıtt báró M. R.. aki akkoriban
Európa leggazdagabb embere volt, halála után kb. 300 millió
font sterling (mai vásárlóértéken számolva 5 milliárd márka
lehetne) örökséget hagyott maga után. Azt hiszem, ennek
nagyobb része értékpapírokban volt. Ekkora mennyiségő
értékpapír pénzzé tétele valószínőleg csak néhány napot vett
igénybe. Egy ingatlantulajdon eladásához hosszan tartó tü-
relemre van szükség, mindenekelıtt akkor, ha erdıkrıl vagy
mezıkrıl van szó. A részvénytulajdonos viszonylag kis összeg
árán tudja kockázatát csökkenteni, amennyiben több ország
különbözı részvényeit vásárolja. Befektetéseit nemzetközileg
és több különbözı csoportnál tudja szétszórni. Ingatlanok
esetében ez csak egészen magas összegek kifizetésével lehetsé-
ges.
A politikai kockázat az ingatlanértékeknél viszonylag na-
gyobb, mivel a vevık között mindig több a bérlı, mint a
háztulajdonos. Melyik kormányzat az, amelyik nem inkább
a bérlıket védi, és ez nagy méreg a háztulajdonosoknak.
A világ majdnem minden országában volt és még most is van
egy igen népszerő bérlıvédelem, ami hosszú ideje nyomást
gyakorolt az ingatlanpiacra. Körülbelül 20 éve a konzervatí-
vok Angliában elveszítették a választásokat, mert eltörölték
a bérleti díj ellenırzését.
Igaz, hogy a hetvenes években a részvénytulajdonosok
meg lettek tépázva, miközben az ingatlantulajdonosok az
állandóan emelkedı árakból bıségesen profitáltak. Minden-
esetre semmi garancia nincs arra, hogy a jövıben ez nem
ismétlıdik meg. Az elmúlt 60 évben az ingatlanspekulánsok
is gyakran utolsó ingüket is elveszítették az Egyesült Álla-
mokban, Franciaországban. Spanyolországban vagy ugyan-
úgy Svájcban és az NSZK-ban is. Sok éven keresztül Német-
országban rendkívül nagy ingatlanpiaci fellendülés uralko-
135
Forrás: http://www.doksi.hu
dott, részben a lerombolt ország újjáépítése miatt. De ez nem
maradt mindig így.
Ennek ellenére meg vagyok róla gyızıdve, hogy a kisbe-
fektetık számára a pénzbefektetés elsı törvénye egy saját
tulajdonú lakás megszerzése. Ezzel elsı megtakarítását inflá-
cióbiztosítottan fektette be. Különösen a.szocialista országok-
ban igaz ez, amelyek inflációtól is szenvednek, és azonkívül
még mindig nagy a lakásínség is.
Egy további elınye az ingatlanbefektetéseknek a részvény-
tulajdonnal szemben - ha a vásárlás hitelre történt - az, hogy
az ingatlanra felvett adósságot több évre és fix kamatlábbal
állapítják meg, míg a részvényvásárlási hitel naponta fel-
mondható, és a kamatláb-ingadozások veszélyének is ki van
téve.
Ami a nagyobb tıkék befektetését illeti, a vita még nyitott.
Én tızsdei ember vagyok, és ezért az értékpapír-befektetések
mellett szavazok. De jól ismerem a francia mondást: „Buta,
mint egy részvényes." Az utóbbi évek tapasztalatai alapján
jogot formálok arra, hogy ezt a szólást „Ravasz, mint egy
részvényes"-re változtassam.
Vannak-e komolyra vehetı belsı információk, és
mit tart Ön ezekrıl?
Vannak ilyenek is, meg olyanok is. Már ötven évvel ezelıtt
megtanultam, hogy hogyan kell értékelni egy belsı informá-
ciót. Egy cég munkatársa voltam, ahol az ügyfelek között
volt Senior Bingen is, egy exbankár Genovából, egyben And-
ré Citroen, a zseniális francia autógyáros apósa. Egyre több
Citroen-részvényt vásárolt nálunk, amelyek lassan, de bizto-
san a magasba emelkedtek. Ki lehetett jobban informálva a
Citroen-részvényekrıl, mint Senior Bingen, és így anyagi
lehetıségeimhez mérten a Citroen-részvényekkel egy kis spe-
kulációba merészkedtem. Hihetetlen volt, de hat hónappal
késıbb Citroen csıdbe ment, noha a vállalat hat hónappal
36
korábban még 50 frank osztalékot fizetett. A csıd után még
az esedékes váltóit sem tudta kifizetni. Ez ugyan nem volt
belsı információ, de nagyjában és egészében azzal egyenérté-
kő. A társaság tönkrement, és André Citroen úr szegény
emberként halt meg. Ahogy késıbb kiderült, ez nem a válla-
lat alacsony minıségének és termékeinek a következménye
volt, hiszen azok még ma is a világ legjobb autói közé tartoz-
nak, hanem André Citroen jellemével volt összefüggésben.
Franciaország egyik legtehetségesebb nagyiparosa volt. fan-
táziagazdag és optimista, aki nagy hitelekkel dolgozott. Saj-
nos rosszul választotta meg a hitelezıit. (Gyakran úgy hi-
szem, hogy fontosabb az adós számára egy jó hitelezıt talál-
ni, mint a hitelezınek egy jó adóst.) Citroen nagy hazárdjáté-
kos is volt, és hétvégeken Deauville-ben baccarát játszott.
Ahogv ezt két nagy magánbank — amelyektıl a hitelt felvette
- megtudta, hirtelen és radikálisan felmondta a hiteleket. És
így jutott katasztrófába egy virágzó vállalat.
Senior Bingen ezt nem láthatta elıre, aki vejét korlátlanul
csodálta. Hogy láthattam volna akkor én? Egész csinos vesz-
teséget kellett elkönyvelnem.
Késıbb mindkét oldalon szereztem tapasztalatokat.
65 éves tızsdei pályafutásom alatt kétszer profitáltam abból,
amikor bennfentesektıl információkat szereztem, kétszer pe-
dig éppen azért, mert éppen az ellenkezıjét tettem, mint
amit az információk alapján tennem kellett volna. És számta-
lanszor volt a bennfentes információk miatt veszteségem.
Egyszer úgy profitáltam belsı információ alapján, jobban
mondva egy olyan információnak köszönhetıen, amit ma-
gam szereztem, hogy nagy veszteséget kerültem el. A II. vi-
lágháború alatt, amikor New Yorkban éltem, érdekeltek az
európai kormánykölcsönök, különösen azok, amelyek adós
országait a német hadsereg szállta meg.
így voltam a Dán Királyság kötvényeivel is, amelyeket a
New York-i tızsdén hoztak forgalomba. A kamatszelvénye-
ket kifizették, de kétséges volt, hogy a veszélyesen közeledı
visszafizetés lehetséges-e vagy sem. „Fizetni, vagy nem fizet-
137
Forrás: http://www.doksi.hu
ni" - ez volt a dán kormány számára a kérdés. Hatszázalékos
bonokról volt szó, amelyeket a tızsdén a névérték 60%-áért
jegyeztek és amelyeket 6 hónap múlva 100%-on kellett volna
visszafizetni. Egy ilyen minıségő kötvénynél ekkora árkü-
lönbség elképzelhetetlen, annál is kevésbé, mivel az adós. a
dán kormány amerikai bankokban nagy összegő dollárbetét-
tel rendelkezett.
Ezekbıl a papírokból egy kisebb csomaggal, 30:40-es árfo-
lyamnál már korábban én is vásároltam. Miért adná el már
az akkori 60:70-es árfolyamnál az ember, ahova lassan felke-
rültek, amikor néhány hónap múlva egyszerően csak a pénz-
tárhoz megy. hogy 100-ért visszaváltsa azokat. A pénz vilá-
gában minden lehetséges, és egyes spekulánsok étvágya ha-
tártalan.
Volt egy szomszédom, René de Bourbon-Parma (testvére
a még ma is élı* Zita császárnınek), aki Dánia királyának
veje volt. Ajánlatot tettem neki, természetesen szép honorári-
ummal, amit örömmel fogadott: Washingtonba kellett utaz-
nia, ott Dánia nagykövetét, akit jól ismert, felkeresni, és
megérdeklıdni, hogy a kérdéses kötvények 1941. december l-
jén kifizetésre kerülnek-e vagy sem. A megbeszélt napon és
órában a herceg felhívott Washingtonból (a pontosság a
királyok udvariassága). „A kötvényeket nem fizetik ki!" Noha
nem állt semmi rosszul Dániában, a dánoknak elegendı
dollárjuk volt az Egyesült Államokban, hogy adóspapírjaikat
kifizessék, de ehhez ki kellett volna a kasszájukat üríteni és
más, késıbb esedékes kötvényekre, amelyek még nem jártak
le, nem tudtak volna még kamatot sem fizetni. A hatszázalé-
kos kötvényekre a kamatokat tovább kellett fizetni, de a tıkét
nem kellett visszafizetni.
Dán papírjaimat igen kedvezıen tudtam eladni, mivel egy
hónappal az esedékesség elıtt tovább emelkedtek, és így
elérték a 90-et, amikor aztán nagy bátran határidısen el is
adtam. Meglepetésemre az árfolyam megállt, már-már kétel-
* Azóta - 1989 márciusában - meghalt. - SPM.
138
kedni kezdtem hercegemben. De ez nem tartott sokáig, mert
egv reggel a New York Timesban nagy hirdetés jelent meg
a következı szöveggel: „Dánia kormánya sajnálattal és ne-
héz szívvel értesíti hitelezıit, hogy ..." A hátralevı szöveg-
rész volt az. amit én már a hercegtıl tudtam. A kötvények
40%-ot estek, bennfentestıl szerzett információmat siker ko-
ronázta.
De azóta többé nem hiszek a 146-os zsoltár 3. versének,
amely Dávid királyról a következıt mondja: „Ne bízzatok a
fejedelmekben."
Nekem mindig gyengém volt a kötvényekkel való spekulá-
ció, különösen az államkötvényekkel, és meg is volt rá az
okom. A spekulációs terv összeállításakor minden lehetıséget
számításba kell venni. Egy kötvény régebbi tulajdonosait
sokkal könnvebb megállapítani, mint a részvényét. A köt-
vény elméleti értékét pontosabban fel lehet becsülni. A befo-
lyásoló tényezıket egyszerőbb meghatározni: az adós hitel-
képességét, az irányadó kamatlábat, a valuta jövıbeni kilátá-
sait, amelyre az adósság szól, a fizetési feltételeket, az esetle-
ges ingatlanokra felvett hitelek biztonságát, a szóba jöhetı
kikötéseket, ugyanúgy a rövid távú pénzpiaci és a hosszú
távú tıkepiaci hiteleket, a bel- és külpolitika hatásait, az
állami adósok bevételeit és kiadásait kell számításba venni,
és még sok más tényezıt, amelyeket a megfigyelı többé-
kevésbé ellenırizni és követni tud.
Ezzel szemben majdnem lehetetlen csak megközelítıleg is
megállapítani egy olajtársaság részvényének valódi értékét -
még a legalaposabb elemzés, a mérlegek és üzleti jelentések
legrészletesebb vizsgálata ellenére is. Sıt hajlok arra, hogy
azt mondjam, hogy egy mérlegbıl akár a leghamisabb követ-
keztetést is le lehet vonni.
Ha az államkötvényekrıl akarunk diagnózist felállítani,
úgy tőnik, hogy a döntı tényezık könnyebben felismerhetı-
ek: béke vagy háború, gyızelem vagy vereség, forradalom
vagy szociális béke, fizetési mérleg, kereskedelmi mérleg stb.
Érdeklıdésem különösen a gyengélkedı vagy gyenge kötvé-
139
Forrás: http://www.doksi.hu
nyék felé fordult. Az adós helyzetének javulása rakétagyorsa-
ságú kötvény-hausse-ot válthat ki: ez volt a helyzet a háború
idején az amerikai vasutaknál, vagy a háború után a német
és japán kötvényekkel.
A háború után mea^rendíthetetlen optimizmussal tekintet-
tem Európa további fejlıdése elé, és ez engem az európai
államkötvényekhez vezetett, amelyek a háború miatt igen
mélyre süllyedtek. Belga, norvég, dán és német kötvényeken
kívül még egy kevés francia kötvényem is volt, és az volt a
meggyızıdésem, hogy a káosz után ezen a piacon minden
normalizálódni fog. Az államok és kormányok között voltak
olyan adósok, akik kötelezettségeiknek gyorsan eleget tettek,
vagy legalábbis rendezték azokat, ezzel szemben mások húz-
ták-halasztották kötelezettségeiket, míg végül is fizetésre ha-
tározták magukat.
Az események optimizmusomat igazolták. Az egész vona-
lon ragyogó felértékelıdés jelentkezett minden papírnál.
Csak egy meghatározott kategóriájú francia részvénnyel
szenvedtem balesetet.
Röviddel a háború elıtt, 1939-ben a Mendelssohn és Co.
bankház Amszterdamban 3%%-os kamatozású kötvényeket
bocsátott ki. A pontos kibocsátási feltételeket a papírok hát-
oldalán tüntették fel, amely így szólt egész pontosan szó
szerint: A francia kormány kötelezi magát a kamatok és a
tıke kifizetésére a mindenkori tulajdonos számára, még há-
ború, forradalom és mindenfajta zavaró körülmény esetén is
svájci frankban, holland forintban vagy dollárban a tulajdo-
nos választása szerint. Röviden: ha a föld remeg is, az ég
leszakad vagy árvíz esetén is, a francia kormány fizetne
Genfben, Amszterdamban, vagy a nemzetközi fizetések
bankjában (BIS), Baselban.
Alighogy aláírták a fegyverszünetet, a francia kormány
minden kikötést visszavont, amit elıtte fehéren-feketén lefek-
tetett, és csak arra volt hajlandó, hogy francia frankban
fizessen, amely a kényszergazdálkodás miatt a tényleges
nemzetközi árfolyamnak csupán 10%-át érte.
140
így ezek a kötvények (Genfben és Amszterdamban) egy
nyomorúságos 10-20%-os árfolyamra estek vissza. Meg vol-
tam róla gyızıdve, hogy annak a kötvénynek az értéke,
amely a francia kormány aláírását hordja, aranyban mérhe-
tı. Soha azelıtt nem próbált meg Franciaország adósságai
alól kibújni. Talán nem ez volt az egyetlen ország, amely
még valutájának aranyra való átválthatóságát is fenntartot-
ta, amíg minden más ország, beleértve az Egyesült Államo-
kat és Xagv-Britanniát is. nem riadtak vissza attól, hogy
felfüggesszék azt? Ennek következtében ezekbıl a kötvények-
bıl egy nagyobb mennyiséget vásároltam. Számomra kétség-
telen volt, hogy a francia kormány - a helyzet normalizáló-
dásával - eleget tesz majd formális kötelezettségeinek, a
kamatokat és a tıkét (amely már esedékes volt) svájci frank-
ban, holland forintban vagy dollárban kifizeti.
Ezért úgy határoztam, hogy a legilletékesebb helyre, a
pénzügyminisztériumhoz fordulok. A magas beosztású hiva-
talnok elıtt, aki engem szeretettel fogadott, a következıket
mondtam: „Igen tisztelt államkincstár! Én egy tızsdei profi
vagyok a Wall Streetrıl. Specialitásom az európai államköt-
vények, amelyeket a háború alatt és utána is megvásároltam,
mert egész egyszerően bíztam az adósokban. Megrendíthe-
tetlen optimizmusom azt súgta, hogy Franciaország, amint
olyan helyzetbe kerül, nagyvilági hölgy módjára fog visel-
kedni, és kifizeti adósságait.
Minden ilyen kötvényt rendre az utolsó fillérig kifizettek.
Sıt a kommunista országok kötvényeit is ésszerő módon
rendezték. Csak egyetlen disszonanciát kellett megélnem: az
Önök 3%%-os Mendelssohn-kötvényeivel maradtam hop-
pon. Önök ismerik az összes kötelezettségeiket: bárhol kifize-
tendı svájci frankban, holland forintban vagy dollárban."
Észrevettem, hogy beszélgetıpartnerem, egy olyan tisztessé-
ges ember benyomását keltette, akit a tetthelyen kapnak el:
„Kétségtelen, hogy Ön ismeri a helyzetet. Kemény idıket
élünk, nem a jóakaratunk, hanem egyszerően a devizánk
hiánvzik."
141
Forrás: http://www.doksi.hu
,Jól tudom, hogy van még egy lehetıség, és talán Ön a
segítségemre lehet."
„Kérem, hallgatom."
„A kincstár a kötvények ellenértékét zárolt frankban fizeti
ki nekem, ami azt jelenti, hogy ez a pénz csak Franciaország-
ban és csak bizonyos tranzakciók esetében használható fel
(ilyen zárolt frank létezett a devizakereskedelemben, és a
szabadpiacon kb. 5— 10%-kal a hivatalos árfolyam alatti áron
kereskedtek vele)".
Tudtam tehát, hogy ezért a frankért találok majd vevıt a
Wall Streeten. A tranzakció még mindig kedvezı maradt
számomra: a kincstárnak nem kellett devizát kiadnia, míg én
a normál érték 90%-át tudtam elkönyvelni.
„Egyetértek" — válaszolta a Hivatal, „mert ez az ajánlat
számomra jónak tőnik. Hány ilyen kötvénye van Önnek?"
Megmondtam a számot, még sokkal többet, mint amennyi
volt, és ı beleegyezett.
Amikor elhagytam a minisztériumot, már csak egy dolog
maradt hátra: a postára menni, jó barátomat, Ernst Gallt,
a zürichi Július Bár cégnél felhívni, és azt a megbízást adni
neki, hogy annyi 3%%-os kötvényt vegyen, amennyit megen-
gedhettem magamnak, amíg az utolsó három pfennigem is
rá nem megy. Érdekeltségem világos volt: minden, ami a
francia kincstár kötvényeibıl 90 % -ot ér, az egy spekulánsnak
legalább 10-30%-ot, sıt annál is többet ér.
A dolog túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, mondanák
Önök.
De ez alkalommal is igazam volt: a tızsdén minden lehet-
séges, még az is, ami logikus. A történet epilógusához tarto-
zik, hogy egy évvel késıbb a kormány azt adta hírül, hogy
a papírok kifizetését kívánság szerint svájci frankban, hol-
land forintban vagy dollárban teljesíti.
Egy másik esetben elsı információból profitáltam, mert
pont az ellenkezıjét tettem, mint amit ajánlottak.
A hatvanas években Ernst Gall barátom a St. \loritz
papírok megvételét ajánlotta a zürichi tızsdén, kb. 160 fran-
142
kos áron. Ugyan a papírokról nem voltak belsı információi,
de mint öreg rutinos és a piac kitőnı ismerıje, volt egy olyan
érzése, hogy itt valami pozitív dolog történik. Noha barátom
megérzésére sokat adtam, többet akartam a papírokról meg-
tudni, és egy másik baráthoz, George Héreilhez fordultam,
aki ennél a cégnél különlegesen bizalmas pozícióban volt.
İ a La Chapelle papírgyár elnöke, a tulajdonképpeni tulaj-
donosa volt a St. Moritz Papíripari Társaságnak (amely egy
papíripari holding). Információja lesújtó volt: a részvény
belsı értéke legfeljebb 40 frank (ez tulajdonképpen az egy
évvel ezelıtti árfolyam volt, mielıtt a mozgás megindult).
Ajánlotta nekem, hogy ennél a nevetséges 160-as árfolyam-
nál azonnal adjak el. Ilyen ıszinte és elsı kézbıl származó
belsı információ alapján elhatároztam, hogy St. Moritz pa-
pírokat 160/170 frankos áron csak azért is vásárolok, éppen
azért, mert már elegendı belsı információn alapuló tapasz-
talatot szereztem. Ez igaz is volt, mert kb. hat hónappal
késıbb, a „St. Moritz papírokat" kb. 1600 frankos áron
tudtam eladni. 1800-ért a részvényeket egy nagy angol válla-
lat, a Bowater vette meg, és eltőntek a zürichi tızsdérıl.
Csak ezután derült ki, hogy a Bowater-cég volt az a nagy
vevı, aki a részvényeket 40-rıl egészen 1800 frankra hajtotta
fel, hogy így tudja az ellenırzést megszerezni.
Héreil barátomnak igaza volt, ami a részvény belsı értékét
illeti, de Gall barátomnak - vérbeli spekuláns — is igaza volt,
mikor azt érezte, hogy valami rendkívüli történik: a La
Chapelle ellenırzését érintı harc. Ezt temészetesen Héreil
sem tudhatta, mint ahogy ezt késıbb bevallotta, mivel a
tranzakciót a bankok a legnagyobb diszkrécióval hajtották
végre.
Most szeretnék még két belsı információt felidézni, ame-
lyek egy csomó pénzembe kerültek.
Még a háború elıtt, a harmincas években a St. Moritz-i
Palace Hotelban kaptam egy tévedésbıl nekem kézbesített
táviratot, s ebbıl megtudtam, hogv dr. Fritz Mannheimer
- a leghatalmasabb pénzember ebben az évben Európában
143
Forrás: http://www.doksi.hu
és a Mendelssohn és Co. bankház fınöke - nagy mennyiségő
Royal Dutch részvényt vásárolt a világ minden tızsdéjén.
(Ezek mindenhol forgalomban voltak, mint ahogy még ma
is.)
Nagyon nehéz egy ilyen kísértésnek ellenállni és egy ilyen
információt nem kihasználni. Elhatároztam, hogy minden
más kötelezettségemet eladom, és az összes pénzemen beszál-
lok a Royal Dutchba. Rossz döntés volt. mert vásárlásaim
után az árfolyam egyfolytában esni kezdett, és rengeteg pénzt
elveszítettem.
Éppen ilyen hamis volt egy belsı információ a következı
esetben: régebbi jó barátom, Adrién Perquel, párizsi tızsde-
ügynök egyszer ebéd közben mesélte, hogv nemrég érdekes
beszélgetést folytatott a Francaise de Petroles társaság elnö-
kével, aki elmondta neki, hogy a társaság részvényei 10 000
frankos árfolyamon (régi frank) túl magasak, sıt nevetsége-
sen magasak.
Ebben az idıben nagyobb mennyiségő részvényem volt
ezekbıl: megköszöntem az érdekes információt, amely köz-
vetlenül az elnöktıl eredt és a következı napon eladtam
valamennyit. És amikor ezek még gyorsabban emelkedtek
tovább, még adtam el, határidıre. A belsı információ ismét
pontos volt ahhoz, hogy veszteséget érjek el, mivel a Fran-
caise de Petroles fokozatosan 60 000-re emelkedett. Ezek az
én tapasztalataim a belsı információk tucatjairól, amelyek
közül itt csak néhányat soroltam, fel.
Mi a véleménye az elsı osztályú szakértık
elemzéseirıl ?
Sajnos tapasztalataim itt is, éppúgy, mint a belsı informáci-
ók esetében, fıként negatívok. Tipikus és tanulságos példa
erre a Penn-Central-eset. Az amerikai vasúttársaságok ka-
landregényében a Penn-Central története különleges fejezet.
Az amerikai vasutak harca egymással, a kormány ellen, a
144
szakszervezetek, az utasok és nem utolsósorban az indiánok
ellen már több mint egy évszázada tartott.
A világgazdasági válság megkésett következményeként a
II. világháború kezdetére a 70 régi vasúttársaságból 54 tönk-
rement. A többi is rosszul állt pénzügyileg. A New York
Central (NYC) a Borderline-Railroadshoz tartozott (határ-
menti vasutak): a tızsdei zsargon így hívta ıket, mivé] nem-
csak az államhatáron, hanem állandóan a csıd határán
közlekedtek. A háború kitörésének napján, 1939-ben azon-
ban egy csapásra megváltozott a vasúti konjunktúra. A spe-
kulánsok még soha ebbıl ennyit nem nyertek.
Fennállása óta a NYC Penn (Centralként ismert) gyakran
állt a „csıd szélén". Élénken emlékszem a társaság kötvényei-
vel való spekulációmra a harmincas években. Abban az
idıben különösen mélyen álltak, a névérték 20-25 %-án.
A csıd kockázata komolyan fenyegetett. Reszketve vártuk,
hogy az esedékes kamatszelvényeket kifizetik-e. Hamarosan
pozitív hír érkezett, és a kötvény árfolyama a magasba kú-
szott. Ugyanez a játék ismétlıdött minden hat hónapban a
kamatok esedékessége idején. A szívbetegeknek ez a spekulá-
ció nem volt ajánlatos. 35 évvel késıbb, 1970 júniusában, a
spekulánsok a Wall Streeten ugyanilyen izgalommal figyel-
ték a „Ticker"-t: megmenti-e kormány a Penn—Centralt
vagy sem? Mindenki legnagyobb meglepetésére a válasz
negatív volt, és így a sok éve az ominózus fizetıképességi
határon lavírozó társaságnak csıdbe kellett jutnia. A rész-
vényárfolyam egyetlen éjszaka alatt 13 dollárról 8-ra zuhant,
noha egy évvel korábban még 87 dolláron jegyezték.
A háborútól 1970-ig az NYC is különbözı fénykorokat élt
át. Az árfolyamok elıször lassan emelkedtek, aztán mindig
gyorsabban, amint az NYC és a Pennsylvania Railroads
között egy fúzió terv minden jogi nehézség ellenére lassan
alakot öltött. Azóta hívják a társaságot Penn-Centralnak.
Evekig tanulmányozták a leghozzáértıbb pénzügyi szak-
értık az egyesülés lehetséges következményeit, mindent a
legtudományosabb alapon. Minden részlet nagyító alá ke-
145
Forrás: http://www.doksi.hu
rült: a vasúti kocsik száma, a sínek hossza, a személyzet
politikai beállítottsága, az utasok lélektana, az anyagok mi-
nısége, a szállított áru stb. stb. Nagy tudományos felkészült-
séggel és a számítógépek segítségével számították ki a tudósok és
vasúti szakértık, hogy az újonnan egyesült Penn-Central
Társaság az újjászervezésnek köszönhetıen éves szinten 7
dollár részvény profittal számolhat. Nem egészen két évvel a
fúzió után kiderült, hogy az elırejelzések a legnagyobb
tévedésnek bizonyultak. Az éves eredmény nem 7 dollár
nyereség, hanem 4 dollár veszteség részvényenként. A kor-
mány politikai okokból a társaság vészjelzéseit nem tudta
figyelembe venni. A kisbefektetık százezrei veszítették el
megtakarításaikat a legjobb szakembereknek köszönhetıen. A
pénzügyek történetében biztosan sokáig emlékezni fognak még
a Penn-Central bukására. Ez kirívó példa arra, mennyit ér a
legjobb szakértık pénzügyi elemzése.
Az elemzésekkel tehát egy kicsit az a helyzet,
mint a belsı információkkal?
Egy kicsit igen, mert értéktelenek. Mérnökök, feltalálók,
technikusok, tudósok, mérlegszakértık, sıt egy vállalat veze-
tıi a legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy tızsdei diagnózist
állítsanak fel. Nem tudják megítélni, hogy egy árfolyam túl
magas vagy túl alacsony. Túl sokat tudnak, és a sok tudás
végsı soron káros a tızsdére, mert fékezi a fantáziát.
Milyennek kell tehát egy spekulánsnak lennie?
A spekulánsnak inkább politológusnak, szociológusnak, pszi-
chológusnak, filozófusnak kell lennie, mint üzemgazdásznak
vagy gazdasági mérnöknek. A hozzáértı üzemgazdász való-
színőleg hatékonyan fogja vállalatát vezetni, a gépek kihasz-
náltságát, a piac felvevıképességét megfelelıen ki tudja szá-
146
mítani. Azonban véleménye vállalata részvényeinek árfo-
lvam-alakulásáról semmit sem ér.
Hosszú távra, több évre elıre biztosan fontos egy vállalat
technikai elemzése, pedig a cégek története számtalan várat-
lan dolognak van kitéve: a külföldi konkurenciának, új tech-
nikai találmányoknak, a közönség reakciójának, a termékek
és a befektetık reakciójának a társaság részvényeivel szem-
ben. Egy vállalat mérlegelemzése a spekuláns számára nem
több, mint a kezelt páciens röntgenfelvétele az orvos számá-
ra. Nem a röntgenasszisztens, hanem a kezelıorvos írja elı
a terápiát.
Tulajdonképpen a tızsdés a bíróra hasonlít: a bíró sem
volt ott a tett elkövetésénél, és nem is fegyverszakértı. Kihall-
gatja a tanúkat, megkapja a szakértık jelentéseit és meghoz-
za ítéletét. A spekuláns nem szakértı az elektronikában, légi
közlekedésben, olajbányászatban, vasutaknál, számítógé-
peknél, autóknál vagy a vegyszereknél. Egyikbıl a vélemé-
nyeket kapja, a másikból az elemzéseket, vet egy pillantást
a nemzetközi politikára, a központi bank kamatpolitikájára,
és meghozza ítéletét, hogy venni vagy eladni kell. İ eklekti-
kus szellem vagy ahogy a franciák mondják, egy „touche-á-
tout". Tulajdonképpen érvényes rá a szabály: az ember nem
tud mindent elolvasni, de tudnia kell, hogy mit hol talál meg.
A latin mondás „Omnibus parvum, ex totó nihil" (Min-
denrıl egy keveset, az egészrıl semmit) nem érvényes a
tızsdére, ellenkezıleg. Azok, akik mindenrıl egy kicsit tud-
nak, a tızsdébıl meglehetısen sokat megértenek. „Mindent,
amit Jánoska megtanult, látott, hallott vagy átélt, János
számára hasznos lehet munkájában."
A legfontosabbnak az tőnik számomra, hogy az életet
tanulmányozzam. Sokat kell utazni, a világot és a benne levı
embereket megismerni és még bizonyos cinizmussal nézni a
gazdasági vezetıket, bankárokat, pénzembereket, ügynökö-
ket vagy politikusokat. Azt is meg kell tanulni, hogy hogyan
kell a sorok között olvasni, ha fontos felismerésekrıl van szó,
mert minden felismerést, hírt értékelni kell, mégpedig asze-
147
Forrás: http://www.doksi.hu
rint, hogy kitıl és milyen indokból kaptunk és milyen forrás-
ból származik. A pénzvilág bábjátékosai ravaszak, de a spe-
kulánsnak még ravaszabbnak kell lennie.
Egy jövıbeli spekulánsnak milyen tanulmányok
válnak elınyére?
A spekulánsnak legcélszerőbb a tömeglélektant tanulmá-
nyozni (a legjobb könyv ehhez a „Psychologie der Massen"
Le Bontól, 1895). Mert a tızsde és a gazdasági fejlıdés
legfontosabb tényezıje a közönség viselkedése, és ezt egyetlen
gazdasági mérnök sem ismeri és a legmodernebb számítógép-
pel sem tudja kiszámítani.
Természetesen a spekulánsnak a világ legfontosabb nyelveit
is ismernie kell, elsısorban az angolt. Egy régi barátom, rutinos
és zseniális tızsdés igen hátrányban érezte magát, mert a
németen kívül nem beszélt más nyelvet, és a legfontosabb
szövegeket nem tudta eredetiben olvasni. Az elsı percben
érezni lehetett rajta, hogy nem ismeri a nemzetközi sajtót,
és ez biztosan nagyon zavarta is. Volt viszont egy nagy elınye:
több mint 70 éves tapasztalata. Ez természetesen felér az
összes fıiskolai diplomával.
Mi mindent kell egy spekulánsnak tudnia ahhoz,
hogy ezt a diplomát megkaphassa?
Nem tudnia kell valamit, hanem mindent megérteni. A tızs-
dei tudomány az, ami megmarad, ha az embernek sikerül
minden mást elfelejtenie: a mérlegeket, árfolyamokat, az éves
gazdasági jelentéseket az egész tudományt, amit egy jó
könyvtárban olvasott, és még többet, mint ami egy jól prog-
ramozott komputerben található. Nem az a fontos, hogy élı
enciklopédia legyen, hanem hogy a kellı pillanatban, vala-
mennyi összefüggést fel tudja fogni. Egyfajta radarkészüléke
148
legyen, ami felfogja a hullámokat, röviden: gondolkodónak
kell lennie, mindig a legaktuálisabbakat ismernie és globáli-
san gondolkodnia, ez a spekuláns ideális beállítottsága.
A számokkal és a statisztikákkal pontatlanul bánik, de ez egy
gondolkodó spekuláns számára nem hátrány. Aki a világot
és az embereket jól ismeri, annak nem kell az ötleteket és
tippeket lámpással keresni. Ezek maguktól jönnek, éppúgy,
mint a Talmudot tanulmányozó diák, aki azzal dicsekszik:
„Egy nagyszerő és jó választ találtam, most a helyes kérdést
kell megtalálnom hozzá."
A pénzembernek szüksége van-e a tranzakcióihoz a
nyerési és vesztési lehetıségek mérlegelésére
ahhoz, hogy ne járjon pórul?
A pénzembernek sokat kell tudnia arról a társaságról, amely-
lyel dolga van. Azonban nem szabad összekeverni a pénzem-
ber és a spekuláns fogalmát. A pénzember állandóan nyakig
van az általa beindított üzletekben. Biztosítja az ellenırzést,
tervezi a fúziókat, új iparágak megjelenését segíti elı, trösztö-
ket épít ki, és a nagy elfoglaltság miatt nyugtalan életet él.
Ha vállalatokat alapít, a tızsdéhez fordul, hogy a szükséges
tıkét megszerezze. Az ellenırzést is, amit meg akar szerezni a
társaság fölött, a tızsde segítségével éri el. Egy vertikális
tröszt kiépítéséhez az egymást kiegészítı üzemeket kapcsolja
össze egymással. Mőködése tehát nagy mozgásokat idéz
elı, amelyek az egész tızsdére kihatnak. A spekuláns passzív
nézıje marad ezeknek a mozgásoknak, mert nem ı idézte elı
azokat, de profitálni tud belılük. Szerszámai karnyújtásnyira
vannak tıle, és a lehetı legkevesebbek: egy telefon, egy
rádió, egy képernyı, néhány újság, de van egy nagy titka is:
képes a sorok között olvasni.
149
Forrás: http://www.doksi.hu
rint, hogy kitıl és milyen indokból kaptunk és milyen forrás-
ból származik. A pénzvilág bábjátékosai ravaszak, de a spe-
kulánsnak még ravaszabbnak kell lennie.
Egy jövıbeli spekulánsnak milyen tanulmányok
válnak elınyére?
A spekulánsnak legcélszerőbb a tömeglélektant tanulmá-
nyozni fa legjobb könyv ehhez a „Psychologie der Massen"
Le Bontól, 1895). Mert a tızsde és a gazdasági fejlıdés
legfontosabb tényezıje a közönség viselkedése, és ezt egyetlen
gazdasági mérnök sem ismeri és a legmodernebb számítógép-
pel sem tudja kiszámítani.
Természetesen a spekulánsnak a világ legfontosabb nyel-
veit is ismernie kell, elsısorban az angolt. Egy régi barátom,
rutinos és zseniális tızsdés igen hátrányban érezte magát,
mert a németen kívül nem beszélt más nyelvet, és a legfonto-
sabb szövegeket nem tudta eredetiben olvasni. Az elsı perc-
ben érezni lehetett rajta, hogy nem ismeri a nemzetközi
sajtót, és ez biztosan nagyon zavarta is. Volt viszont egy nagy
elınye: több mint 70 éves tapasztalata. Ez természetesen
felér az összes fıiskolai diplomával.
Mi mindent kell egy spekulánsnak tudnia ahhoz,
hogy ezt a diplomát megkaphassa?
Nem tudnia kell valamit, hanem mindent megérteni. A tızs-
dei tudomány az, ami megmarad, ha az embernek sikerül
minden mást elfelejtenie: a mérlegeket, árfolyamokat, az éves
gazdasági jelentéseket az egész tudományt, amit egy jó
könyvtárban olvasott, és még többet, mint ami egy jól prog-
ramozott komputerben található. Nem az a fontos, hogy élı
enciklopédia legyen, hanem hogy a kellı pillanatban, vala-
mennyi összefüggést fel tudja fogni. Egyfajta radarkészüléke
148
_
legyen, ami felfogja a hullámokat, röviden: gondolkodónak
kell lennie, mindig a legaktuálisabbakat ismernie és globáli-
san gondolkodnia, ez a spekuláns ideális beállítottsága.
A számokkal és a statisztikákkal pontatlanul bánik, de ez egy
gondolkodó spekuláns számára nem hátrány. Aki a világot
és az embereket jól ismeri, annak nem kell az ötleteket és
tippeket lámpással keresni. Ezek maguktól jönnek, éppúgy,
mint a Talmudot tanulmányozó diák. aki azzal dicsekszik:
„Egy nagyszerő és jó választ találtam, most a helyes kérdést
kell megtalálnom hozzá."
A pénzembernek szüksége van-e a tranzakcióihoz a
nyerési és vesztési lehetıségek mérlegelésére ahhoz,
hogy ne járjon pórul?
A pénzembernek sokat kell tudnia arról a társaságról, amely-
lyel dolga van. Azonban nem szabad összekeverni a pénzem-
ber és a spekuláns fogalmát. A pénzember állandóan nyakig
van az általa beindított üzletekben. Biztosítja az ellenırzést,
tervezi a fúziókat, új iparágak megjelenését segíti elı, trösztö-
ket épít ki, és a nagy elfoglaltság miatt nyugtalan életet él.
Ha vállalatokat alapít, a tızsdéhez fordul, hogy a szükséges
tıkét megszerezze. Az ellenırzést is, amit meg akar szerezni a
társaság fölött, a tızsde segítségével éri el. Egy vertikális
tröszt kiépítéséhez az egymást kiegészítı üzemeket kapcsolja
össze egymással. Mőködése tehát nagy mozgásokat idéz
elı, amelyek az egész tızsdére kihatnak. A spekuláns passzív
nézıje marad ezeknek a mozgásoknak, mert nem ı idézte elı
azokat, de profitálni tud belılük. Szerszámai karnyújtásnyira
vannak tıle, és a lehetı legkevesebbek: egy telefon, egy
rádió, egy képernyı, néhány újság, de van egy nagy titka is:
képes a sorok között olvasni.
149
Forrás: http://www.doksi.hu
Hogyan ítéli meg az olajpiac helyzetét és az
olajárak további alakulását?
Tizenkét évvel ezelıtt alkottam egy mondást: Ünnepel az
OPEC, sír a Nyugat. Ma ezt megfordíthatom. A kıolaj
uzsoraára - amit egy kartell diktál - a Nyugat elszegényedé-
sét jelentette az olajtermelı országok javára. A kormányok
kénytelenek voltak magas adókkal, kamatokkal és restriktív
intézkedésekkel az új inflációhullám ellen harcolni, és ezzel
megbénították az egész világgazdaságot. A Nyugat és a fejlı-
dı országok vásárlóereje drasztikusan csökkent, mert minden
más energiahordozó ára, mint pl. a földgázé is, az olajárhoz
igazodott.
Az értékpapírtızsdék drámai módon szenvedtek ettıl.
1975 márciusában kiszámítottam, hogy az 5 év kifizetett
olajtermelésének értéke felért az egész nyugati ipari biroda-
lom összes infrastruktúrájának árával, beleértve a bányákat,
mezıgazdaságot és ingatlanokat is - egy mőével, amit 150 év
alatt technikusok, tudósok és munkások milliói vérrel és verí-
tékkel felépítettek. Ez hamis egyensúly volt. Majdnem olyan,
mint ahogy Henry Kissinger mondta: „igazi fojtogatás."
Természetesen lehetett volna ellen- és megtorló intézkedé-
seket hozni. Amerikában készült néhány terv arra, hogy egy
vásárlói kartellt kellene adott esetben létrehozni. De Japán
és Franciaország féltek a teljes embargótól, és mindent meg-
tettek, hogy az ellenkampányt szabotálják. A politikusok és
bizonyos kormányok, akik tétlenül nézték ezt, papucshısök-
höz hasonlíthatók.
Hogy az olajmilliárdok magas kamatok ellenében Nyuga-
ton kerültek befektetésre, és gigantikus értékek megvásárlására
- ipar, ingatlankomplexumok, szállodai vállalatok stb. -
szolgáltak, ahogy az arabok mondták „Kif-Kif", ami azt
jelenti, hogy ahogy esik, úgy puffan; ez az egyes olajországok
és sejkek ezreinek további meggazdagodásához vezetett. És
mindez a nyugati normál fogyasztók költségére.
Én mindenesetre a legmélyebb ponton is optimista marad-
150
tam tapasztalataim alapján, mert 50 éve minden nyers-
anyaggal spekuláltam (talán nem volt egy sem. amivel leg-
alább egyszer esésre vagy emelkedésre ne spekuláltam volna).
Egy kartellnek szét kell esnie - ahogy egy tızsdei „Corner"-
nek is (egy tervszerően kivitelezett árfolyam-emelkedés) —, ha
túl nagy az eltérés az önköltség és a kartellárak között
(a Hunt-Corners-krach az iskolapélda erre). Akkoriban ez
volt a helyzet: 10 cent barrelenkénti ár helyett 30 dollár -
ez pedig teljesen irreális különbség.
Azt is megtanultam, hogy egy áru árának alakulása határ-
helyzetektıl függ.
Ha a gyártás csak 5%-kai magasabb, mint a fogyasztás,
az árak függılegesen zuhannak a mélybe. Ha azonban a
fogyasztás 5%-kai meghaladja a termelési, az árak rakéta
módjára emelkednek a magasba. Ezek az alacsony és magas
árak a kis eltérések esetére is érvényesek, amelynek létezésü-
ket köszönhetik, és egy csapásra kihatnak a szóban forgó áru
egész világpiacára.
A nyomás alatt a Nyugat minden erejét arra koncentrálta,
hogy korszerő technológia segítségével energiát takarítson
meg és új energiaforrásokat tárjon fel.
Ez sikerült is. A fogyasztás rohamléptekkel csökkent. Az
olajimport részesedése az OPEC-országokból — az északi
tengeri, mexikói és más helyeken történı felhozatalnak kö-
szönhetıen - egyre kisebb lett, és így valamit csökkentek az
árak is. A kis országoknak így egyre többet kellett eladniuk
és árengedményeket is kellett tenniük.
Láncreakció következett be drasztikus visszaeséssel, ami
annál nagyobb volt, minél jobban eltért az önköltség és az
eladási ár. Az OPEC-országok mai nehéz helyzete számomra
nem meglepetés. Csak mosolyogni tudok, ha ma az akkori
világsztár, a szaúdi olajminiszter, Yamani sejk szavaira gon-
dolok, aki 1980-ban Davosban egy értekezleten egy megjegy-
zést ejtett el. Ama kérdésre, hogy hogyan látja az árak alaku-
lását, ez volt a válasza: „hogy milyen magas lesz az ár, arra
most nem tudok mit mondani. De egyet biztosan megjósolha-
151
Forrás: http://www.doksi.hu
tok: állandóan emelkedni fog!" Egy esetleges amerikai ben-
zinadó ellen foglalt állást, mondván: „Ha az árnak emelked-
nie kell. akkor azt nekünk kell emelnünk. Aztán kedves
mosolyával és harvardi akcentusával hozzáfőzte: ,Jó leckét
fogunk adni az amerikaiaknak!" És fenyegetését néhányszor
a tv-ben is megismételte.
Nem tudom, hányan reagáltak egy ilyen figyelmeztetésre.
Nem akartam hinni a fülemnek: a szaúdi miniszter akar
leckét adni Uncle Samnek? Komolyan gondolta ezt? Ebben
az idıben elterjedt a gazdasági szakértık körében, hogy az
OPEC az olajárat aranyban akarja megállapítani (azelıtt 30
barrel kb. 1 unciának felelt meg).
Nem volt kétséges, hogy a gazdasági válság az olajárak
következménye, és ahogy az olajkartellon az elsı szakadási
jelek mutatkoztak, a világ kezdett a válságból kilábalni.
De aztán egyszer csak felmerült a nemzetközi adósság
problémája abból a szempontból, hogy a süllyedı olajárak
veszélyeztetni fogják a kitermelı országok fizetıképességét,
elsısorban Mexikóét. De az is az olaj uzsora következménye
volt, mert a sok milliárd „petrodollárt" visszaszivattyúzták
a nyugati bankokba, és mivel a nehéz gazdasági helyzetben
nem tudták felhasználni, szinte az adósok után dobták ezt a
pénzt, amelyek készek voltak magas kamatokat fizetni.
Yamani sejk ma megint fenyegetızik, hogy az áresés egy
nemzetközi pénzügyi és valutaválságot fog kiváltani. Milyen
szégyentelen propaganda ez, amely a kisbefektetıket a pá-
nikba kergeti. Egy ilyen okos ember pontosan tudja, hogy a
Nyugat nem kaphatott volna nagyobb ajándékot, mint az
olajárak zuhanását. Ez fékezi az inflációt, a kamatlábakat
csökkenti, ezáltal több pénz marad a megtakarítóknál más
termékek vásárlására, amelyek ugyancsak olcsóbbak lehet-
nek, mivel az energiaköltségek esnek. Azok az államok, ame-
lvek a deficit ellen harcolnak, a benzinadóval egy szempillan-
tás alatt csökkenteni tudták azt.
Yamani sejknek tehát nem kell törnie a fejét a nemzetközi
pénzvilág helyzetén. Mexikó egyelıre úgyse fizeti vissza
152
adósságait. Azonkívül a csökkenı olaj bevételek kompenzál-
ták az adósságok alacsonyabb kamatait is. Az USA feltétel
nélkül Mexikó mögött áll, nem beszélve arról, hogy egyre
több olajat fog vásárolni tıle. az OPEC-országok kárára.
Egyidejőleg Brazília, Argentína és más olajimportırök sok
milliárdot tudnak megtakarítani. Ezek az országok is nevet-
hetnek, ha az OPEC sír.
Az OPEC szükséghelyzetben van. és tapasztalataim sze-
rint ott a legtöbb veszekedés, ahol a szükség uralkodik. Nem
kevésbé hiszem azt. hogy az USA - noha ez hagyományaival
ellenkezik - bizonyos mértékig be fog avatkozni, hogy az
olajárakat valahogy stabilizálja. Túl alacsony árnál a beru-
házások, az új olajkutatások gazdaságtalanná válnak, és eze-
ket fékezik. Rövid távon ez jó lenne, de az USA hosszú távú
politikát folytat. Hosszú távon függetlenítenie kell magát az
energiakérdéstıl, és mert Amerikában az állam nem törıdik
ezzel, a magángazdaságnak kell a szükséges beruházásokat
végrehajtania. De egy olyan országban, ahol a profit az isten,
ezek a beruházások csak akkor készülnek el, ha elegendı
nyereséget hoznak.
így tehát az olajárnak olyan szinten kell maradnia, ahol
a beruházások még kifizetıdnek.
Hogy vélekedik Ön a határidıs áruügyletekrıl?
Az utóbbi években Németországban nagy újságcikkekben
fantasztikus nyereségekrıl lehetett olvasni, amelyeket határ-
idıs ügyletekkel értek el. és az ügynökök még továbbiakat
ígértek. A veszteségekrıl hallgattak. Ettıl az agresszív rek-
lámtól - amely Nagy-Britanniában és az Egyesült Államok-
ban tilalom alá esik (ott sírkıreklámnak nevezik) - majdnem
az a benyomása az embernek, hogy egy új spekulációs mód-
szer felfedezésérıl van szó, amivel alacsony kockázat mellett
gyorsan meg lehet gazdagodni. Ez igaz. mert a világszerte
emelkedı kereslet alapján, és még inkább a mértéktelen
153
Forrás: http://www.doksi.hu
inflációs spekuláció miatt, amelyek a nyersanyagárak robba-
nását idézték elı a hetvenes években és mindenki nyerni
tudott rajta, ha a kellı pillanatban a megfelelı áruval be
vagy ismét ki tudott szállni. De valami újról nincs szó.
Áruspekuláció mindig is volt, határidıs ügyletek nélkül is.
Egyiptomi József, a fáraó pénzügyi tanácsadója volt az elsı
nagy áruspekuláns, amikor a hét bı esztendı alatt felvásárol-
ta a gabonatermést, hogy aztán a hét szők esztendı alatt
nagy haszonnal eladja (lásd Mózes I. 41., V. 46. stb.). József
óta földmővesek, kereskedık és iparosok spekuláltak külön-
bözı árukkal, hol emelkedı, hol csökkenı árakra, mert szer-
vezett határidıs árutızsde nélkül is lehet késıbbi szállításra
üzletet kötni.
Ezeknek az üzleteknek tulajdonképpen még ma is van
bizonyos jelentıségük a gazdaságban, lehetıséget adnak a
vállalkozóknak és kereskedıknek az esetleges árfolyam-inga-
dozások ellen bebiztosítani magukat. Egy ezüstmőves pl.
megveszi az alapanyagot, hogy azonnal feldolgozza, ezzel
vállalja a kockázatot, hogy az anyagár a feldolgozás során
erısen esik. A veszteség így többszörösen nagyobb lehet, mint
munkájának hozama. Ugyanebben az idıben ugyanilyen
mennyiségő ezüstöt határidıre is eladhat. Ha esik az árfo-
lyam, határidıs üzletét haszonnal fejezheti be, mert ıt az
áresésért a tényleges áru kártalanítja. Ugyanez játszódik le
a molnárnál a gabonával, a gyapottal a fonodában és min-
den más nyersanyaggal, amit a vállalatok feldolgoznak.
A biztosított ügyletek, ahogy a határidıs ügyleteket neve-
zik, további spekulációk kezdetei: a gazda naponta figyeli a
búzamezıket, és ha a termés kedvezınek látszik, a kedvezı
idıjárás-elırejelzésnek köszönhetıen, akkor az árak vissza-
esése várható. így egyre több és több búzát ad el, többet,
mint várható termése, olyan árut, ami nincs is, de amit
röviddel a szállítási határidı elıtt olcsóbban beszerezhet. Ha
azonban rossz termés várható, azonnal az az ötlete támad,
hogy határidıre nagy mennyiségő búzát vásároljon, csak
154
spekulációra. Vásárol tehát, noha tulajdonképpen eladnia
kellene, mivel ı búzát termel.
A molnárnak ezzel szemben az a véleménye, hogy a búza
ára csökkenni fog. így ı búzát fog eladni, ahelyett, hogy
venne.
így lesz egy szokványos kereskedıbıl spekuláns. De a
homo ludens soha nem nyugszik! És habár sok vállalkozó és
kereskedı ezekkel a spekulációkkal csıdbejut, a játék megy
tovább, mert mindegyik azt képzeli, hogy legalább a saját
területén ért valamit az árukhoz.
A régi német birodalomban volt ugyan határidıs árutızs-
de, kávé Hamburgban, cukor Magdeburgban stb., de ezek
ártottak a gazdaságnak. „A gabona az árutızsdéken tiszta
játékká fejlıdött," - írta 1889-ben a kereskedık egyesületé-
nek elnöke Münchenben - „és úgy látjuk, hogy a dolgok
abba az irányba haladnak, hogy a baden-badeni, wiesbadeni
stb. játékkaszinók ezekhez képest csak gyerekjátéknak tőn-
nek." Erre a célra ügynököket állítunk, akik a spekulációs
kedvet felkeltik, illetve ehhez kedvet csinálnak. Ezek kikere-
sik maguknak minden lehetséges üzleti körbıl az ügyfelet,
naponta felkeresik ıket lakásukon, és okos tanácsaikkal koc-
kázatos üzletekbe viszik ıket. Viszonylag kisebb összeget
hiteleznek nekik, és ha veszteségük keletkezik, utólag többet
kell visszafizetniük. így a játékszenvedélyt formálisan felfőtik.
A határidıs áruügylet tehát már száz éve is szerencsejáték
volt. Az utolsó húsz évben azonban igazi garázdálkodás
folyik ezen a területen. A jutalékok túl kedvezıek az ügynö-
köknek. A határidıs áruszerzıdések vételével és eladásával
- amelyekbıl az ügyfél viszonylag keveset ért, és amelyekkel
relatíve kevés pénzzel nagy kötelezettségeket lehet elvállalni,
a jutalékos gépezet ezen a területen különösen nagy sikerrel
mőködik. Fiatalemberek ügynökként ezekkel az üzletekkel
néha havonta 40-50 000 márka bevételt is elérhetnek, ha
ügyesek és ügyfeleket tudnak hozzá szerezni.
A közönséget az inflációs pszichózisnak köszönhetıen
155
Forrás: http://www.doksi.hu
könnyő volt ezekbe az üzletekbe csábítani. A reklámfogások
igen hatásosak voltak: a pénz elértéktelenedett, az árak csak
emelkedni tudtak. Az arany rakétagyorsaságú felértékelıdé-
se azt a képzetet keltette a megtakarítókban, hogy minden
nyersanyagnál csak a magasabb árakra kell várniuk. Volt
még másik reklámszöveg is, például az ezüstnél. Az ügynö-
kök felhívták minden ügyfelüket, és a Hunt-szindikátust hoz-
ták fel bizonyítékként, hogy az ezüst árfolyama csillagászati
magasságba fog emelkedni. Ahogy az árfolyam 5-rıl 50 dol-
lárra emelkedett unciánként, már 500-at jósoltak. Ilyen lég-
körben könnyő volt nagy mennyiségő megbízást kapni. Tehát
nem meglepetés, hogy a közönségnek, a spekulánsoknak,
játékosoknak és kívülállóknak a nyolcvanas években a nyers-
anyagpiacok krachja miatt sok milliárd dolláros veszteséget
kellett elszenvedniük. A forgalom 1982-ben 3500 milliárd
dollár volt valamennyi árutızsdét együttvéve.
A priori nem gyanúsítom a határidıs üzletek ügynökeit,
a kereskedıket vagy a reklámosokat azzal, hogy csalók. De
a helyzet ismeretének teljes tudatában állítom, hogy ezeknél
az üzleteknél a közvetítı egyetlen érdeke gyakran az, hogy
az ügyfél pénzét a saját zsebébe tehesse. A határidıs áruügy-
let, ahogy azt az NSZK-ban sok esetben lebonyolítják, vagy
totális csalás, vagy félcsalás, vagy ugyan nem de jure, hanem
de facto csalás.
A teljes csalás a következıképpen néz ki: A határidıs
ügyletekkel foglalkozó cég például vásárlási opciókat ad el
olyan árukra, amelyekkel nem rendelkezik. Ha az ügyfél
aztán egy áremelkedésnek köszönhetıen nagy profit remé-
nyében élni akar opciós jogával, a cég nem tud kötelezettsé-
geinek eleget tenni, és fizetésképtelenséget jelent be. Ez
ugyanúgy csalás, mintha egy kaszinó a ruletten elért nyeresé-
get nem fizetné ki.
A fél csalás: A cég opciókat vesz Londonban, de 200%-kai
magasabb áron adja el ügyfelének. Mivel az nem ismeri a
tényleges londoni árakat, így becsapják.
De facto csalás: A cég vételt kínál egy befektetési számlán
156
vagy részesedést egy határidıs áruügylet pénzalapjából.
A befektetési számla vagy a pénzalap menedzsere például
azonnal a tızsdenyitás után vesz 10 szója-, 10 arany- és 10
cukorszerzıdést. Mindegyik ilyen cikknél kb. 30 000 márkás
nyereséget vagy veszteséget érhetnek el tızsdezárásig.
A veszteséges szerzıdéseket elszámolják a befektetési szám-
lán, a nyereséget a menedzser saját számláján megtartja.
Sem tızsdei igazgatóság, sem paragrafus (de különösen nem
a menedzser lelkiismerete) nem tudja ebben meggátolni.
A tızsdei zsargonban ezt úgy hívják, hogy „bársonyon
játszani". A nyereség a menedzseré, a veszteség az ügyfélé.
Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a határidıs áruügy-
letcégek naponta gombamód szaporodnak. Már ifjabb Ale-
xandre Dumas megírta bölcs mondását: „A legnagyobb üz-
let a mások pénze."
Egy további, leggyakrabban alkalmazott trükk, amely
már 100 éve létezik, a következı: tegyük fel, hogy az ügynök
rábeszéli az ügyfelet, hogy ı nagyon optimista a réz iránt,
tehát feltétlenül réz-szerzıdéseket kell vásárolnia. A rezet a
határidıs piacon különbözı szállítási határidıvel adják, ja-
nuártól decemberig bármelyik hónapot kiválaszthatják. Az
árak minden hónapban párhuzamosan mozognak, a külön-
bözet az egyes hónapok között állandó, mert a januári és
februári szállítás között kb. 2% van, ami olyan költségekbıl
adódik, mint a raktározás, kamatok stb. Az ügynök vesz
tehát réz-szerzıdéseket pl. januári szállításra 100-ért. Egy-
idejőleg februárra 102-ért, márciusra 104-értstb. Az ügynök-
nek és az ügyfélnek (de különösen az ügynöknek) mondjuk
szerencséje van és a réz 100-ról 104-re emlkedik. Ennél az
árnál az ügynöki jutalék már bejött és még az ügyfélnek is
tudnak profitot bemutatni. Az ügynök tehát azt ajánlja,
hogy adják el a januári szerzıdést és 1 18-ért egy augusztusit
vegyenek.
Megint szerencséjük van, a réz tovább emelkedik és az
ügynöknek újabb jutalék jár. Az ügynök tehát meggyızi
ügyfelét, hogy adják el az augusztusi szerzıdést és most
157
Forrás: http://www.doksi.hu
márciusit vegyenek ugyanolyan feltételek mellett, ahogy elı-
ször, aztán a márciusit ismét szeptemberire cserélik...
És az eredmény? A réz 8 hónapon belül 50%-kai emelke-
dett. A legelsı megvásárolt szerzıdés 150 lenne, de 50 pont
helyett az ügyfél csak 10-et nyert, a többi 40 eltőnik a jutalék-
ban. Ez par excellence klasszikus példája a de facto csalás-
nak, ha nem is a dejurenak. Es csak a végén jön rá az ügyfél,
hogy összes lehetséges profitja a jutalékokra ment el, nem is
beszélve tıkéjének esetleges veszteségérıl, ha a réz esne.
Semmi tilos, semmi törvénysértı nem történt, mindössze
az ügyfelet csapták be. Ezért tanácsolom minden határidıs
ügylettel foglalkozónak, hogy ne fogadjon el ügynököktıl
vagy azok alkalmazottaitól tanácsot, mert egyik önjelölt
szakember sem tud többet, mint ı maga. Hogy tud akkor ı
maga minden nyersanyagban szakember lenni - a szójabab-
tól a narancsléig és platináig? Nem beszélve arról, hogy a
természet a legnagyobb meglepetéseket tartogatja: egyszer
elfagy az egész narancstermés Floridában, más alkalommal
leég az összes kávé Brazíliában egy meglepetésszerő hıhul-
lám hatására, megint máskor a hőtıházi tojások ára emelke-
dik a duplájára, mert a tél túl hosszú ideig tartott, a tyúkok
késıbb kezdtek el tojni (én magam is sokat veszítettem ezen
annak idején).
A számítógépes programok, szakértık és „világbajnokok"
csak tisztán legendák. Akit mégis ellenállhatatlan vágy fog
el, hogy az árukkal spekuláljon - és ha egyszer -, mint ahogy
József egy álmot helyesen értelmezett - és egy amerikai ügy-
nökhöz fordul -, de mindenesetre kizárólag saját ötletei és
elhatározásai (vagy álomfejtés) alapján a megbízásokat ma-
ga adja ki. Ahogy a rulettjátékosnak is saját magának kell
asztalhoz ülnie és a pénzt nem mással játszatja el.
İszinte tanácsom tehát: el a kezekkel a határidıs játékok-
tól, mert 65 éves saját tapasztalatom és kollégáim százainak
tapasztalatai alapján csak egyet tudok megállapítani: ez
ugyanolyan, mint a rulettjáték a kaszinóban - nyerni lehet,
veszíteni kell.
158
Hozzáteszem, hogy a részvénytızsdén is gyakran kockáza-
tos játékkal való gazdálkodás folyik. De minden részvény-
eufória idején sok új vállalatot alapítanak és alaptıke-emelé-
seket hajtanak végre, amelyek aztán a gazdaság javára vál-
nak. Mi marad azonban a boom vagy a krach után az
árutızsdén? Csak veszteségek, rom és - az ügynökök jutalé-
ka: ezenkívül csak azok. akik tönkretették magukat.
Mi a véleménye a kamatszelvény nélküli
dollárkötvényekrıl (Zerobonds) ?
A kérdés egy kicsit naiv. Sokkal logikusabb lenne úgy kérdez-
ni, hogyan látom Amerika jövıjét - gazdasági és politikai
szempontból. Mert egy hosszú távú kötvénybefektetés sikere
vagy sikertelensége végsı soron attól függ, milyen irányba
vezetik az Egyesült Allamokat és a dollárt? Rövid válaszom
a kérdésre: abszolút pozitív.
A legkisebb kétségem sincs afelıl, hogy az elsı osztályú
adósok e kötvényeiket esedékességkor vissza fogják fizetni.
Minden egyes kötvény minıségét, vagyis a szóban forgó
vállalatok minıségét kell megítélni. Véleményem szerint a
kamatszelvény nélküli kötvény — feltéve, hogy az árfolyam
kedvezı — nagyon ajánlható befektetés mindenkinek, aki
saját nyugdíját akarja kiegészíteni vagy lányának hozományt
adni, röviden, aki befektetett tıkéjéhez hosszú évekig nem
akar hozzányúlni.
De a sokat tapasztalt csökkenı kamatlábra számító speku-
láns számára is ajánlható ez a kötvényfajta, mivel erıs árfo-
lyam-ingadozásai vannak. Az ezzel való spekuláció minden-
esetre kevésbé veszélyes, mint a „Financial Future Markét"
(a határidıs pénzpiac), hiszen nem függ határidıtıl, mint az
opciók.
De a jól fizetı állami kötvényeknél is pontosan kell tudnia
a spekulánsnak, hogy mekkora összeget tud hosszabb ideig
nélkülözni. Spekulációja ugyan nincs határidıhöz kötve, de
esetleg várnia kell, az esetleges viharokat is túlélni.
Forrás: http://www.doksi.hu
Érdemes-e kamatszelvény nélküli kötvényeket
(Zerobonds) hitelre is vásárolni?
Véleményem szerint ez tilos. Nemcsak hogy lebeszélem ba-
rátaimat errıl, hanem nyomatékosan meg is tiltom nekik,
hogy a vásárlást svájci frankban felvett hitellel valósítsák
meg. Ez nemcsak veszélyes, hanem nyaktörı spekuláció is.
különösen akkor, ha az ember megtakarított pénzét is kocká-
ra teszi. Xem gyızök ettıl eléggé óvni.
De tudja-e, hogy ezt a spekulációt — az alacsony
svájci kamatlábaknak köszönhetıen - mégis
ajánlják?
Természetesen sikerülhet a játék, de drámai vége is lehet.
A reklámszövegek, amelyek errıl szólnak, teljesen hamisak
és félrevezetıek. Csak annak szabad ilyen vállalkozásba fog-
nia, aki a veszély minden összetevıjével tisztában van. Per-
sze, aki mindezt tudja, annak nincs szüksége propagandára.
A reklám tehát kizárólag azokra a kezdıkre irányul, akiket
ebbe a veszélyes játékba akarnak becsalogatni.
Mi történhet? Valamilyen esemény a világon például el-
adási hullámhoz vezet. Az ilyen kötvények piaca különösen
szők. A papírok és a pénz árfolyama közötti különbség nor-
mál idıkben is nagy, és annál nagyobb lesz, minél erısebb
a kínálat. Ez úgy lehetséges, hogy igen sok kis- és nagyjátékos
ugyanazon az oldalon áll. Ha az árfolyam csökken, vagy a
dollár a svájci frankkal szemben esik, a svájci bankok megkö-
vetelik a kötelezı tartalék emelését. És ha 24 órán belül nem
állnak ezek az összegek a rendelkezésükre, akkor a kötvénye-
ket a piacra dobják, jobban mondva „hajítják", annál is
inkább, mert az esetleges vásárlók ezekben a percekben telje-
sen visszafogják magukat. A hitelbıl vásárolt papírok tehát
igen alacsony árfolyamon kerülnek kényszereladásra, a be-
fektetett tıke elvész. Az ügyfél egy idı múlva csak nézheti.
160
ahogy azok a papírok ismét emelkednek, amelyek már nem
az ı tulajdonában vannak.
Egész könyvet tudnék csak arról írni, milyen gyakran
történt meg ugyanez velem és barátaimmal, akik két valuta
közötti kamatdifferenciából akartak profitálni.
Mi a fontosabb egy ország jóléte és további
fejlıdése szempontjából: a gazdaság vagy a
pénzügyek?
Ezt a kérdést örökké vitatják. Mivel zenész vagyok, a hangje-
gyek világából veszem a példát.
A 18. század irodalmi szalonjaiban szenvedélyesen vitáz-
tak az operáról: „Primá la musica - poi le parole?" vagy
„Primá le parole - poi la musica?" Mi az elıbbrevaló, a zene
vagy a szöveg? Évtizedek óta újra és újra feltesszük a kérdést:
„Primá l'economia - poi le finanze" vagy fordítva. Vélemé-
nyem errıl visszavonhatatlan: elsıdleges a gazdaság.
Hozzáteszem, hogy - mint az operánál a szövegnek -
politikai rendszerünkben a pénzügyeknek is megvan a ma-
guk jelentısége, de nem játszanak meghatározó szerepet.
Tehát elsı a gazdaság, aztán a pénzügyek. Egy gyár a maga
kiváló gépeivel és termékeivel egy felelıtlen pénzügyi vezetés
mellett csıdbejuthat, a részvényesek elveszíthetik pénzüket.
De az új tulajdonos, aki a csıdbe ment vállalatot kedvezı
áron megvásárolta, infrastruktúrájának és minıségének kö-
szönhetıen újra beindíthatja azt és bombaüzletet csinálhat
vele. Ha az emberi testet, a szervezetet a gazdasághoz hason-
lítom, a pénzpolitikát pedig az ember életmódjához, a kép
még világosabb lesz: egy egészséges, szívós testet hibák és
bőnök nem tudnak tönkretenni, noha károkat és sok panaszt
okozhatnak, ha nem is halálosakat. De egy törékeny, születé-
se óta betegségre hajlamos szervezet a legelıvigyázatosabb
életmód mellett sem lesz egészséges. Talán csak az életét
hosszabbíthatja meg egy kicsit.
161
Forrás: http://www.doksi.hu
A könnyelmő pénzpolitika nem tud egy erıteljes, haté-
kony gazdaságot megsemmisíteni, de átmenetileg nehézsége-
ket okozhat. Éppen így a legszigorúbb ortodox pénzpolitika
a legjobb könyvelıkkel sem tud egy gyenge gazdasággal
csodát mővelni. Ezért állok ki a gazdaság elsıbbsége mellett.
Miért van ön olyan szenvedélyesen a közgazdászok
ellen?
Talleyrand mondta egyszer a Bourbonokról Franciaország-
ba való visszatérésük után: „Semmit sem felejtettek és semmi
újat sem tanultak." Ugyanezt lehet ma a gazdasági szakér-
tıkrıl elmondani: elévült és beporosodott elméleteiket nem
felejtették el, de a mai világról semmit sem tanultak hozzá.
Ezért is vallanak kudarcot. Én nem azok ellen a gazdasági
professzorok ellen beszélek, akik a fiatalokba táplálják a
gazdaság egyszeregyét, hanem a gazdasági elırejelzések el-
len, fıleg a tızsdei prognózisok ellen, amelyek egyáltalán
semmit sem érnek.
Már két évvel ezelıtt jelentette az amerikai sajtó, hogy a
nagyvállalatok tömegesen bocsátják el a közgazdászokat,
mert elképesztıen rossz elırejelzéseikkel nagy károkat okoz-
tak.
Az elemzések félrevezetıek voltak, mindegy, hogy az inflá-
cióról, kamatokról, olajról vagy másról volt szó.
Szerencsétlenségük volt és maradt, hogy nem gondolkod-
nak, hanem csak számolnak. A történelem nagy közgazdá-
szai - Morus Tamás, Adam Smith, Dávid Ricardo, John
Maynard Keynes és mások - mind nagy gondolkodók voltak.
Nem adtak prognózisokat, hanem elméleteket állítottak fel.
hogy kormányuk politikáját befolyásolni tudják. Ezért hívják
szakterületüket minden nyelven (a németet kivéve) politikai
gazdaságtannak.
A mai közgazdászok ezzel szemben könyvelık és statiszti-
kusok. Lenyőgözik ıket a számok, de nem kutatják, hogy mi
162
rejtızik mögöttük, nem beszélve arról, hogy a legtöbb statisz-
tika különben is hamis, hamisított vagy legalábbis kozmeti-
kázott. Winston Churchill már megmondta: „Én csak annak
a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam." A köz-
gazdászok elemzései hemzsegnek a számoktól. Számok, szá-
mok, számok vagy ahogy Hamlet mondta: „szavak, szavak,
szavak, ırület, de rendszerben": 6,5% plusz, 3,4% mínusz,
5.8% plusz és így tovább. Egy tizedest sem fognak a vesszı
mögül elhagyni, de elfelejtik, hogy a legfontosabb befolyásoló
tényezı a gazdaság számára, ahogy a pénzügyeknél az egyet-
len is: pszichológia - bizalom vagy bizalmatlanság. Bizalom
nélkül minden tönkre megy, bizalommal majdnem minden
probléma megoldható.
Mi a véleménye arról a vitáról, hogy az állami
tervezéssel irányított gazdaság vagy az abszolút
szabadság a megfelelı?
Kiélezetten a kérdés a következıképpen hangzana: dzsungel
vagy börtön? A két véglet között nagy a távolság. Mindkét
elmélet követıi önállóan is végtelenül sok és komolyan veen-
dı érveket tudnak a saját oldalukon felsorakoztatni. Teljes
szabadság a gazdaságban — ez a dzsungelbe vezetne és végze-
tesen veszélyes politikai következményekkel is járna. Hozzá-
teszem, hogy a dzsungelnek még bizonyos elınyei lennének,
ha azt csak angyalok vagy angyalszerő teremtmények lak-
nák. De sajnos, ragadozó állatok is futkosnak ott, amelyek
nemcsak a velük azonosakat, hanem az ártatlan nézıket is
megtámadják.
163
Forrás: http://www.doksi.hu
Ön tehát inkább a börtönre szavaz a dzsungel
helyett?
Nem. nem börtönrıl, inkább egy erıs államról van szó,
amely még pragmatikus is, amelyben a szabadság ellenére
jog és rend uralkodik, a gyengék az erısekkel, a naivak a
rafináltakkal szemben védelmet kapnak. A szabadság nevé-
ben a német befektetıket például a közelmúltban sok kár
érte. Kétes hírő egzotikus beruházási alapok, olaj- és hajóleí-
rással foglalkozó társaságok (Abschreibungsgesellschaft*),
erdık távoli országokban, vakmerı árutızsdei ügyletek, át-
láthatatlan „közös beruházások" szabadították meg a befek-
tetıket nehezen megkeresett és megspórolt fillérjeiktıl.
A pénz - mindenkinek ez a végcélja, akik a gazdaságban
dolgoznak - radioaktív és korrumpált. Olyan üzletekre csá-
bítja az embereket és a nagy gazdasági intézményeket, ame-
lyek talán gazdaságosak, de az általános érdekek ellen van-
nak. Bécsben ezt „svájci kanton-rendszernek" nevezték: min-
denki azt csinál (szójáték - kann ton), amit akar. Már
Charles de Montesquieu megírta a 18. században: „A keres-
kedelem szabadsága nem azt jelenti, hogy a kereskedık azt
csinálhatnak, amit akarnak. És ami a kereskedık szabadsá-
gát korlátozza, nem feltétlenül gátolja meg a kereskedés
szabadságát."
Szükséges tehát a gazdaságot ellenırizni?
A gazdaságot nagyon jól ellenırzés alatt lehet tartani anél-
kül, hogy kapitalista rendszerünk 3 tartóoszlopát veszélyez-
tetnénk: szabad vállalkozás, profit és szabad konkurencia.
* Olyan társaságok, amelyek adóelınyöket keresnek tagjaiknak azáltal,
hogy veszteségeiket úgy könyvelik, hogy azok más pozitív jellegő bevételek-
kel kerülnek kiegyenlítésre. (Jellemzı az értékcsökkenési leírás ilyen módon
való elszámolása.) - A fordítók.
164
A teljes „laissez-faire, laissez-passer" napjai végérvényesen
elmúltak, ráadásul a központi bankok pénz- és kamatpoliti-
kájuk segítségével mindig hatékonyan tudtak beavatkozni.
Az állam vagy az állami intézmények mértéktartó beavat-
kozása még kívánatos is. ha - és ez a nagy HA - ezzel nem
politikai célokat akarnak elérni.
Akkor körülbelül az a helyzet, hogy az állam pénz-, hitel-,
vám- és adópolitikájával meghatározott társaságok és csopor-
tok hátrányára másokat támogat. Ezzel a módszerrel egy
országot lassan a szocializmusba lehet vezetni, anélkül, hogy
a polgárok többsége, akik a kormányt választották, ezt kí-
vánná. Bizonyára sok dolog magától is elintézıdik. A kereslet
és a kínálat ingadozása elıbb vagy utóbb egyensúlyhoz ve-
zet. A gazdaságtörténet mindig ciklikus mozgásokban fejezı-
dik ki. Elkerülhetetlen, hogy ennek az ingamozgásnak sokan
áldozatul ne essenek, és csak az érdekeltek egy része tudja
ettıl magát megóvni.
Az apály és dagály idejét percre pontosan ki lehet számíta-
ni, de meggátolni nem tudjuk. Csak védekezni lehet a tenger-
járás ellen és megelızı intézkedéseket lehet tenni. Azok, akik
a gazdaságban számolni tudnak az apállyal és a dagállyal,
különösen tehetségesek és okosak. De ilyenek - mint az el-
múlt évek tapasztalatai mutatják — mindig nagyon kevesen
voltak. Ezért pragmatikusnak kell lenni, nem pedig teoreti-
kusnak. A megoldások csak a legritkább esetben optimálisak.
Az elméletek papíron helyesek lehetnek, a gyakorlatban már
kevésbé, mert azok nem az éppen uralkodó politikai és pszi-
chológiai adottságoknak megfelelıek. És ha tudnánk is, hogy
mit kellene tenni, megmarad a kérdés, hogy azt véghez
tudnánk-e vinni?
Maguk a klasszikus monetaristák is bevallották, hogy a
legtöbb intézkedés, amit meg kell hozni, politikai vagy szo-
ciális okokból nem végrehajtható. Ennek ellenére népszerősí-
tik téziseiket, de egyidejőleg azt mondják: „utánunk az özön-
víz".
Röviden: hogy „laisser-faire" vagy tervgazdaság, fiskaliz-
165
Forrás: http://www.doksi.hu
mus vagy monetarizmus, ezekre a kérdésekre a legjobb vá-
laszt már a francia költı, Alexis Pyron (1689-1773) egy
találó epigrammában megadta: „Colin szerelmese márvány-
szépségő combjait csodálja. Egyszer a jobb tőnik szebbnek,
máskor a bal. »Ne habozz barátom«, szól ı. hagyd, hogy én
döntsék, az igazság a kettı között van."
Véleménye szerint mi történne akkor, ha 500
milliárd dollárral eladósodott országok hirtelen
fizetésképtelenné válnának?
Ezt a kérdést már százszor feltették nekem, de válaszom
mindig ugyanaz maradt: Elıször: semmi sem történne. Má-
sodszor: az a szó. hogy „hirtelen", enyhén szólva nem megfe-
lelı. Ezek az országok évek óta fizetésképtelenek. Harmad-
szor: ezek az országok azon egyszerő okból nem szüntetik be
fizetéseiket, mert a hitelezı országok mindig újabb hiteleket
biztosítanak, amivel az adósok a kamatokat ki tudják fizetni.
Hogy a tıkét visszafizetik-e? Erre nem számíthatunk. A hite-
lezı—adós lánc lehet hosszú vagy rövid, az utolsó hitelezı
mindig a szóban forgó központi bank (az amerikai Federal
Reserve System, a Bundesbank, a Bank of England. a
Banque de Francé vagy mások), és ezek senkinek sem adósai,
csak saját lelkiismeretüknek. Van bankóprésük, és állandóan
annyi pénz áll rendelkezésükre, amennyit szükségesnek tar-
tanak, hogy minden fizetési kötelezettségüknek eleget tegye-
nek.
Egyetlen pénzintézet sem képes saját valutájában fizetés-
képtelen válni, mert a központi bank mindig mögötte áll. Ezt
nevezem én inflációnak. Mert az infláció egyik fı oka a
horribilis hitelmennyiség, amit a kapitalista államok gátlás-
talanul, felelıtlenül, saját érdekeik ellenére és a visszafizetés
reménye nélkül adtak a fejlıdı országoknak és a keleti blokk-
nak. Az így elıteremtett pénz kimegy, és soha nem jön vissza.
Ha egy szigorúbb gazdasági szakértı a kapitalista országok
166
mérlegeit felülvizsgálná, meg kellene állapítania, hogy Xvu-
gaton éppen elég kétes adósság létezik. Mindenesetre nem
kell hogy leírják, hanem ad infinitum prolongálják azokat.
De miért is kellene puritánul ıszinteséggel mérleget készí-
teni, ha anélkül is megy minden.
Mindenki tudja, hogy a kritikus hetvenes években az ame-
rikai nagybankok olyan cégeket is további hitelekkel tömtek,
amelyek teljesen fizetésképtelenek voltak, nehogy véletlenül
is csıdöt jelentsenek be. A cégeket megszüntették, de tovább-
ra is fenntartottak irodákat, telefont és titkárnıket. Csak
papíron léteztek, s amíg lélegeztek, nem kellett a hitelezı
bankoknak követeléseiket leírni.
így ment ez számtalan esetben és minden szektorban,
függetlenül attól, hogy export- vagy importhitelekrıl, ingat-
lanhitelekrıl vagy tankhajószállításról volt szó.
A bankoknak milliárdos követeléseik voltak ingatlanokban
és ingatlanberuházási társaságokban, amelyek mind be vol-
tak fagyasztva. Valószínő, hogy egyetlen ingatlan hitel sem
volt valódi értékén nyilvántartva.
Sok hajózási társaságnál a garanciaként szereplı olajtan-
kerek majdnem értéktelen ócskavasak, de a hitelek a Federal
Reserve beleegyezésével automatikusan halasztást nyertek.
Készíthettek-e ezek a cégek vagy hitelezı bankjaik ıszinte
mérleget, miközben de jure csıdbe mentek? De senki sem
kényszerítette ıket valódi mérleg elkészítésére! Miért is kény-
szerítette volna? Okosabb dolog fájdalommentesen tovább
pepecselni! A tızsdei profik és pénzemberek régi mondása:
„Ha annyi pénzünk lenne, amilyen jól élünk, mindnyájan
Rockefellerek lennénk." Ugyanis úgy is jól lehet élni, hogy
nem vagyunk Rockefellerek, sıt néha jobban, mint sok ilyen
puritán milliomos.
Az említett adósságokon kívül a bankoknak milliárdos
New York City kötvényeik is voltak tartalékban, és kérdéses
volt, hogy New York város valaha is ki tudná fizetni kamatja-
it. És mi történt? Semmi. Az adósságok konszolidálódtak, és
minden ugyanúgy ment tovább.
167
Forrás: http://www.doksi.hu
Tehát nem kell félni az összeomlástól
vagy a valutareformtól, amirıl annyit beszélnek?
Erre a kérdésre nehezemre esik válaszolni. Mert ezek csak
szavak, szavak, szavak, méhek jelentését nem teljesen értem.
Szeretném például tudni, mit értünk „összeomlás" vagy „va-
lutareform" alatt. Ezek nem két-, hanem tízjelentéső szavak.
1. Crash - összeomlás. Ez a szó a német „krach"-ból ered. és
akusztikai tulajdonságaiból adódóan minden nyelv átvette.
„Paff (krach)" - mondja az ember, ha egy szép kristályváza
hirtelen leesik a földre. Aztán jön a háromszoros krach: a
váza a kemény padlón összetörik (kracht), a szétrepülı
szilánkok is kárt (krach) okoznak, és a háziasszony is pöröl
(kracht) az okozott károk miatt. Ebben az a lényeges, hogy
a krach hirtelen és teljesen váratlanul jött. Vajon, akik az
összeomlást jósolgatják, ugyanígy háromszoros krachra gon-
dolnak-e? Valahogy így:
a) A bankok, akiknek kétes követeléseik vannak, összeom
lanak, ami azt jelenti, hogy pénztáraikat be kell zárniuk.
b) A valuták vásárlóerejük töredékére értéktelenednek.
c) A gazdaság teljes összeomlása következik be: a gyárak
leállnak, a munkanélküliség emelkedik stb.
Az emberek tényleg úgy gondolják, hogy minden bank
bezár, mert a kasszák a kétes követelések miatt üresek. Vagy
másképp: a közönség ezeket a milliárdokat és még a sokszo-
rosát is azonnal elkölti, és a pénz a csillagászati mennyisége
miatt értéktelenné válik (ahogy ez Németországban 1923-
ban volt).
Tanulság: A pánikpróféták szerint csak két lehetıség van
- krach vagy pusztító infláció. Az ember mindenesetre meg-
nyugodhat. A bankok akkor sem zárnak be, ha nem tudják
behajtani az összes követelésüket. A központi bankok - mint
mondtam - mindig mögöttük állnak. Régi történet, hogy a
pénzintézetek nyeresége mindig magánkézbe kerül, vesztesé-
geik viszont államosítva lesznek. Ha a kisbankok fizetési
nehézséggel küzdenek, a konkurensek azonnal átveszik ıket.
168
A megtakarítók tudják, hogy a bankokat kvázi az állam
támogatja, ezért a közönség nem veszi ki olyan gyorsan a
pénzt, mert megbízik az államban.
Tehát minden bizalom kérdése. Ha a bizalom érintetlen,
nem történik semmi. De bizalmi válság esetén minden tönk-
remegy - 500 milliárd dolláros adósság nélkül is —, bár ma
már ez nem is csillagászati összeg, mert ez az összeg 1946-ban
40 milliárd dollárnak felelt meg.
2. Valutareform. Eletemben már több valutareformot
megéltem, legalább két nagyot, mindkettıt egy elvesztett
háború után Közép-Európában. Az országok lerombolva, a
gyárak törmelékkupacban, nyersanyagimportra nem volt
deviza, a termelés a nullán, de a bankjegyeket nagy sorozat-
ban nyomták. Ehhez jött még, hogy a jegybankoknak nagy
háborús jóvátételt kellett fizetniük. Teljesen világos, hogy a
valuta teljesen elértéktelenedett és újat kellett kiadni. De ma?
Sokan deflációs tendenciáról panaszkodnak, a nyersanyago-
kat a tızsdén alacsonyan jegyzik, és az ipar bıségesen termel.
Az utolsó, de kisebb jelentıségő valutareform a dollár arany-
tól való elszakítása volt, és a dollár és más valuták közötti
rugalmas árfolyam bevezetése. Esetleg valutareformnak lehet
nevezni az európai valutakígyót, de ez sem volt meghatározó
jelentıségő.
Azt a szót, hogy valutareform, mint már mondtam, tucat-
nyi féleképpen lehet értelmezni. Mindenesetre meg vagyok
róla gyızıdve, hogy a legtöbb ember, aki valutareformról
beszél, nem tudja mit mond ezzel.
Tehát a mérlegek, csúcstalálkozók, bonyolult
megállapodások, az úgynevezett adósságátütemezés
- mind csak önámítás?
Nevezhetjük ıket, ahogy akarjuk. De már Michel de Mon-
taigne, korának legértelmesebb franciája megmondta - noha
moralista volt: „Az általános jólét hazugságokat és árulást
kíván."
169
Forrás: http://www.doksi.hu
Kis cinizmussal állíthatom, hogy az egész kapitalista rend-
szer csak illúzió, talán még inkább csalás, de mindenesetre
jól megcsinált. Adja Isten, hogy még sokáig fennmaradjon.
Mi a véleménye az új kockázatitıke-befektetésekrıl
(Joint venture)? Nagy propagandát csinálnak
ezeknek!
A vasutak, az autóipar, a számítógép- és elektronikai ipar,
de ugyanúgy a felhıkarcolók Amerikában, a Szuezi-csatorna
és a modern világ még sok más alkotása - majdnem mind
ilyen kockázat (venture) volt. Talán azt is mondhatjuk, hogy
az egész modern Amerika egy nagy kockázat. De már a világ
elsı részvénytársaságát is, az angol—kanadai Hudson-Bay-
Company-t. amely 1670-ben jött létre, és még ma is mőkö-
dik, ,,kaland"-nak hívták (adventure). Az éves közgyőlést az
elnök valószínőleg „Igen tisztelt kalandorok!" megszólítással
kezdte. A régi Rómában a tıkések szövetkeztek (egyfajta
rt.-be), hogy a tengerhajózás kalandjára vállalkozzanak.
300 évvel a Hudson-Bay-Company alapítása után az a
szó, hogy „venture", a Wall Streeten és néhány éve az
NSZK-ban is ismét igen népszerővé vált.
A német bankok, különösen a Deutsche Bank, azon fára-
dozásai, hogy támogatják a kockázati tıkét, annál is dicsére-
tesebb, mert a gazdasági fejlıdés és a termelékenység a szak-
szervezetek ellenállásába ütközik.
Mindenesetre a kockázati tıke német reklámozásánál egy-
tıl félek: az elmúlt 25 évben a pénzügyekben túl sok „cápa"
dolgozott, akik milliók megtakarított tıkéjét fosztogatták. És
félek, hogy ezeknél a tıkebefektetéseknél ismét a garázdálko-
dóknak ez a hadserege fogja üzelmeit folytatni, akik az IOS-
nál, az olaj forrásoknál, a fantáziában meglevı amortizációs
leírásoknál és más, hasonló „beruházásoknál" már a legrosz-
szabb emlékeket hagyták maguk után.
Azért sem lehet ezt a veszélyt figyelmen kívül hagyni, mert
170
merészség nélkül egy ország sem képes elırehaladni, akkor
mindig csak Amerika és Japán mögött kullogunk. A sajtó és
a szigorú kritikusok kötelessége, hogy tisztes elemzéseikkel és
tekintet nélkül válasszák el az ocsút a búzától, ahogy ezt pl.
barátom. Heinz Gerlach - Cato, a cenzor - évek óta teszi a
leírással foglalkozó társaságokkal.
Tanulság: Yentures - igen -, ha forradalmi beruházások-
ról van szó!
Nem: ha azért alapítanak társaságokat, hogy részvényeket
adjanak el.
Honnan származik a párizsi tızsde iránti
elıszeretete?
Ugyan nem viseltetek különösebb elıszeretettel a párizsi
tızsde iránt, de mindenesetre objektíve állíthatom, hogy az
egy különösen érdekes tızsde, amelyen az összlakosság igen
nagy része vesz részt, sokkal többen, mint Európa bármely
más országában.
Ha Frankfurtból Párizsba megyek, az a benyomásom,
mintha egy szanatórium ivócsarnokából a játékkaszinóba
csöppentem volna, mert ott a „Place de la Bourse"-on akkor
is történik valami, ha tulajdonképpen nem történik semmi.
Ez nemcsak a két nép különbözı temperamentumából adó-
dik, hanem a párizsi tızsde másfajta struktúrájából is. Leg-
alább háromezer ember tülekedik Párizsban a jegyzéseket
ismertetı táblák elıtti területen, ahol részben még mindig
krétával és nedves szivaccsal dolgoznak. Fokozatosan vezet-
nek be most egy számítógépes rendszert. Néhány hete négy
részvénnyel egész nap számítógépen is lehet kereskedni. For-
galmas napokon akár hatezer érdeklıdı is jelen van, akiknek
még néhány hónappal ezelıtt is két órán belül kellett üzletei-
ket lebonyolítaniuk.
Frankfurtban a bankok egész nap alkudozhatnak. Ott
például 24 hivatásos és 27 szabad ügynök van mintegy 800
171
Forrás: http://www.doksi.hu
ember kíséretében. Párizsban az ügyfelek nemcsak a befekte-
tı társaságokból állnak, hanem a magánspekulánsok nagy-
részébıl is, akik kötelezettségeiket gyakran naponta többször
is váltogatják.
Mert más tızsdékkel összehasonlítva a költségek igen ala-
csonyak. És akik nem is akarnak üzleteket kötni, azok is
megtalálják itt szórakozásukat. Ritkán hallottam több plety-
kát, mint éppen itt, nemcsak a tızsdérıl, hanem a világ
színházairól, mozijairól stb. Az emberek politikáról beszél-
getnek, történeteket mesélnek, amelyek között egyetlen sincs,
ami fontos, és kevés, ami igaz. És mindez a legnagyobb
hangerıvel történik.
Párizsban a tızsdei üzletek nem jólnevelt bankárok kezé-
ben vannak, hanem 46 ügynök (Agent-de-Change) cégében,
amelyek átlagosan egyenként 40 többé-kevésbé forrófejő ke-
reskedısegéddel dolgoznak, tehát minden egyes mindenkori
értékpapírcsoportra jut egy ember. Az általuk keltett éktelen
lárma totális káoszra enged következtetni. A valóságban
azonban feszes szervezettség uralkodik.
Tulajdonképpen minden majdnem ugyanúgy megy a tızs-
depalotában, ahogy zseniális rajzaiban Honoré Daumier
megmutatta és Émile Zola „A pénz" címő regényében leírta.
A mai és az akkori tızsde között Párizsban kisebb a különb-
ség, mint jelenleg a párizsi és a német tızsdék között. Ennek
oka a francia és a német befektetık karakterébıl következik.
A számtalan hivatalos tızsdei spekuláns nagy játéka az
olajtól, az áruházi, kozmetikai vagy italpapírokig terjed.
Hosszú évekig a dél-afrikai aranybányák voltak a kedvencek.
A francia közönség mindig is nyitott volt az olaj- és bányaka-
landok elıtt. Amikor a párizsi tızsdére kerültem, még régi
orosz ipari részvények tucatjai voltak a piacon.
A határidıs ügyletek piaca az opciós, prémium- és stellázs-
üzletek (egyfajta opciós ügylet) széles palettájától a vakmerı
spekulációkig tart, hiszen a határidıs ügyletek piacán már
egy 30%-os letét is elegendı. Bizonyos tranzakciók egy gi-
gantikus pókerpartira emlékeztetnek, amelyben a két ellenfél
172
- a hausse- és a baisse-párt - egymást próbálja megfojtani.
Úgynevezett Corner-szindikátusok (amilyen néhány évvel
ezeíıtt a Hunt-ezüstszerzıdés volt) léteznek a határidıs és
opciós ügyletek segítségével.
Természetesen megtalálhatók a kis potyalesık ezrei is,
közülük számtalan áldozat kerül ki. Szindikátusok tucatjai
manipulálják magasra az árfolyamokat, hogy aztán a közön-
séget, sıt még a befektetési alapok naiv menedzsereit is rá-
szedjék.
Eltekintve bizonyos szindikátusok félrevezetı manipulá-
cióitól, a tranzakciók a párizsi tızsdén is teljesen korrektek,
mint a Szövetségi Köztársaságban, azzal a különbséggel,
hogy a párizsi piac a határidıs ügyletek parazitáinak és profi
spekulánsok ezreinek köszönhetıen sokkal likvidebb.
A német közönséget hosszú évekig - 1984-ig - nem lehetett
tızsdei spekulációkra csábítani. Szívesebben veszítették el
megtakarított pfenigjeiket leírásokkal és más kétes értékő
üzletekkel, holott ez a tızsdén romantikusabb. Talán a né-
met tızsdén az a zsidó elem hiányzik, ami a pénzügyi speku-
láció hajtóereje.
Párizsban ezzel szemben - mint Londonban, a Wall Stree-
ten és Johannesburgban - sok Grün és Kohn van, mert
nélkülük egy tızsde ritkán igazi tızsde.
Egyszóval: Párizs a tızsdét játékra használja, a derék
német évek óta csak befektetésre. Ez a nagy különbség. De
ahogy a franciák mondják: Vive la différence! (Éljen a kü-
lönbség!)
Mit tart az opciókról?
Ezt a kérdést nem egyszerő megválaszolni. Mert az opciós
piac nem más, mint egy kétpártrendszer (ahogy az egész
tızsde is). Nemcsak hausse-ra és baisse-re spekulálókból áll,
hanem a két párt ismét kettéválik opcióvásárlókra és -eladók-
ra. Minden hausse-spekuláns és baisse-spekuláns lehet opció-
173
Forrás: http://www.doksi.hu
vásárló és -eladó is (a tızsdei zsargonban „nyugton maradó-
nak" - Stillhalter vagy kiírónak nevezik az eladót).
El kell dönteni tehát, melyik pártról van szó. Több mint
60 éve mindkét párthoz tartozom, és a 20-as, 30-as években
sok millió opcióval kereskedtem - Párizsban. Berlinben. Zü-
richben és más helyeken -. olyan idıben tehát, amikor a \\ all
Streeten még azt sem tudták, hogy mi az opció. Kevés ügy-
nök volt. aki a tızsdén kívül ezzel foglalkozott, és az újságban
hirdetett, hogy milyen papírokat - ezekbıl csak kevés volt -
akarnak opcióra eladni. Ezek az ügynökök még tızsdei tagok
sem voltak, és pénzügyileg néha igen gyenge lábon álltak,
így a valódi tızsdei profi számára alig jöhetett szóba, hogy
opciókra vállalkozzon. Ezzel szemben Európában, az opciós
üzlet gigantikusabb volt. Néha nyertem, néha veszítettem, de
mindenesetre hatalmas tapasztalatot győjtöttem.
Az opciós piac egy óriási játékkaszinó, ami a pénzügyi
piacon hasznos funkciót tölt be. Az opcióval való kereskedés
elısegíti a spekulációt és ezen keresztül a tızsde likviditását.
Az opcióvásárlók ezrei követelik a pénzbefektetık ezreitıl,
hogy a részvényekre írjanak ki opciót.
Szeretnék a kezdık számára ehhez egy kis filozófiai elem-
zést tartani:
Az opció vásárlója játékos, a kiíró pedig kapitalista, uzso-
rás, aki a részvényeket teljesen kifizette, de amelyeket az
opció vásárlója nem tud, vagy nem akar kifizetni. Ezzel
lehetıséget teremt a játékos számára, hogy egy esetleges
heves árfolyamváltozásnál viszonylag rövid idı alatt nyeresé-
get érjen el. A kiíró hagyja, hogy a játékos mintegy a „hátán"
játsszon, amiért egy meghatározott összeget - ezt nevezik
díjnak - beszed. Ezt hívták valaha találóan „bánatpénz"-
nek, mivel a játékosok igen gyakran megbánták, hogy opciót
vásároltak.
Mindenki, akinek a klasszikus játékokban - mint a lóver-
seny vagy a rulett - tapasztalata van, ismeri a kívülállókat
és favoritokat. A kiíró olyan, mint a favoritok a lóversenyen.
A rulettben ezek azok. akik annyi számra tesznek, amennyire
174
csak lehetséges. Az elv ugyanaz: minél nagyobb a nyerési
esély, annál kisebb a profit. Minél kisebb az esély, annál
nagyobb a nyeremény. A részvényopcióknál természetesen
kis eltolódás van a kockázat és a nyeremény között - a
részvények minıségétıl függıen. De ezek csak nüanszok,
amit az ember csak hosszú évek tapasztalatai után képes
felismerni. A legtöbb megtakarítónak, akiket ezekbe az üzle-
tekbe a sok reklám becsalogatott, ilyen tapasztalatuk nincs.
Elég gyakran kellett szörnyülködve megállapítanom, hogy a
specialistáknak, jóllehet nincs tapasztalatuk, mégis taná-
csaikat kínálják. A reklámszövegek gyakorlatilag mindig
csalnak: az opció-befektetıknek 100. sıt 300%-os hasznot
ígérnek, és ezt fehéren-feketén be tudják bizonyítani.
De már maga a „befektetés" szó is csaló; mert egy opció
nem befektetés, hanem játékra adott pénz. A rulettasztalhoz
ülve, ez a pénz a dupláját vagy éppen a 36-szorosát is hozhatja
- vagy semmit. Ezért rossz tréfa 100%-os nyereséggel
hivalkodni, ahogy az is vicc lenne, ha egy rulettjátékos egyet-
len délután a játékra fordított pénzét megháromszorozza, és
aztán eldicsekszik vele. Magam is ott voltam, amikor Wins-
ton Churchill vagy az öreg V. Gusztáv király Monté Carló-
ban a rulettasztalnál néha egy nagy fogást csinált.
A közönség tapsolt, de csak azért, hogy az öreg uraknak
örömet szerezzenek.
Opciók vásárlásával is lehet nagy nyereséget elérni, még
meggazdagodni is lehet, ha az ember egy tendenciát a kellı
pillanatban kap el - röviddel az emelkedés megindulása
elıtt.
A valószínőség-eloszlás az opciót vásárlók számára rossz és
ezenkívül - és ez a nagy veszély - idıhöz kötött. Öt esetbıl
négyben veszíteni fog, vagy ingven spekulál és csak az ötödik
esetben nyer, mert a részvény árfolyam csak meghatározott
idıpontig maradhat változatlan, kicsit vagy erısen eshet,
kicsit vagy erısen emelkedhet.
Ha az elsı négy eset bekövetkezik, akkor a spekuláns tudni
fogja, miért nevezik a tızsdések az elvesztett pénzt „bánat-
175
Forrás: http://www.doksi.hu
pénznek". Csak ha részvényei a meghatározott határidın
belül jelentıs árfolyam-emelkedést mutatnak, éri meg neki a
spekuláció.
Xem akarok senkit az opciók vásárlásától visszatartani -
mint tızsdei spekuláns, nem is lennék erre alkalmas. De az
amerikai tızsdei felügyelet statisztikája szerint az opció-
vásárlók 80%-a elveszti a befektetett pénzét. A megtakarító
mindent elveszít, ha a várt árfolyam-emelkedés akár csak
egyetlen napot is késik. Ebben az esetben, noha a tendenciá-
ra helyesen „spekulált", de rosszul játszott.
A stratégia jó volt, a taktika rossz. Amit a vásárlók elvesz-
tettek, azt a kiírók szedik be, amelyek nem véletlenül a
nagybankokkal és biztosítóintézetekkel azonosak. Ezek az
intézmények nagy mennyiségő részvénnyel rendelkeznek,
amelyekre állandóan opciókat adnak el. A Wall Streeten azt
mesélik, hogy a legnagyobb kiíró a Vatikán. A gyakorlat azt
tanítja, hogy a kiírók automatikusan 20-25 %-os hozamot
érnek el évente. Automatikus alatt én a következıket értem:
miután a kiíró az opciót bekasszírozta, de a papírokat nem
kellett szállítania, azonnal elad egy opciót a következı határ-
idıre. Ha azonban a papírokat le kellett adnia az opció
vevıjének, és ebbıl kis nyeresége van. akkor rögtön visszavá-
sárolja a papírokat, és újból egy opciót ad el rájuk. És ezt kell
simán, megszakítás nélkül ismételnie.
Mesélik, hogy korábbi idıkben egy öreg zsidó tızsdés a
következıket kérdezte barátjától: „Honnan veszik a keresz-
tények azt a sok pénzt, amit nekünk opciókra kifizetnek?"
Annak már sok ideje, hogy a keresztények, sıt a Vatikán
is megtanulta a kiírást. Hogy az opció megéri-e vagy sem,
mindig a következı tényezıktıl függ: az opciók határidejétıl
(ez a legfontosabb), az opció árától, a részvény tızsdei árfo-
lyamától, amire az opciót lehívja, és különösen a részvény
dinamikájától. Minél spekulatívabb az opció, annál jobb.
A legfontosabb azonban, és ezt nem gyızöm eléggé hangsú-
lyozni, azzal tisztában lenni, hogy az opció nem értékpapír,
nem részvény, nem befektetés, hanem játékra szánt pénz.
176
kvázi egy lottócédula. A vásárló néhány hónapon belül telje-
sen elveszítheti tétjét. És ha az opcióvásárlást gyakran megis-
métli, akkor lassan elvérezhet. Aki az opciós piacon dolgozik,
mindenesetre pontosabban kell tudnia, hogy mit cselekszik,
mint más spekulánsnak.
Az opciók és a részvények egymáshoz való viszonyát körül-
belül úgy lehet leírni, mint a versenyistálló-tulajdonos viszo-
nvát az idıjáráshoz a lóverseny napján. Egy versenyistállót
néha tıkebefektetésként is lehet értékelni, mert ha a lovak
nyernek, akkor azok jövedelmet hoznak. A játékos fogad,
nyer vagy veszít a versenyen. Az istálló díjakat nyer, és így
a lovakat igen kedvezıen tudja eladni. A megcélzott nyereség
a részvények osztalékának felel meg.
Az opciókkal való kereskedés valódi határidıs piac
nélkül is vonzó lehet?
A határidıs piac nélküli kereskedés kevésbé vonzó, mert az
ember a vásárlási opciókat nem tudja határidıs ügyletekkel
fedezni, noha ezek az opciókat vonzóbbá tennék. Ezek he-
lyett az USA-ban és az NSZK-ban eladási opciókkal lehet
kereskedni. Mindenkinek, aki eladási opciót vásárolt, egy
meghatározott határidıig joga van a papírokat meghatáro-
zott árfolyamon szállítani. Tehát pontosan ugyanarról van
szó, mint a vételi opciónál, csak fordítva: játékesélyek arra
az esetre, ha a piac visszaesne. A filozófia ugyanaz, mint a
vásárlási opciónál.
77
Forrás: http://www.doksi.hu
Ha egy tızsdei krach után minden jelenség
változásra utal, milyen részvényfajtát vegyünk?
Olyanokat, amelyek tartották magukat, vagy
olyanokat, amelyek egy kissé vagy jobban estek,
vagy olyanokat, amelyek teljesen Összeomlottak?
Hogy bizonyos értékek tartják magukat vagy majdnem stabi-
lan maradnak, ennek jó okai vannak, amelyeket mi nem
ismerünk. A teljesen összeomlott értékpapírok valószínőleg a
csıd szélén álltak. Xoha ezek veszélyesek, megvan az esélyük
egy nagyobb áremelkedésre - hacsak nem mennek csıdbe -,
amely most egy fordulat segítségével lehetséges. Ezért én egy
keveréket csinálnék a kettıbıl. Minden krach után van egy
csomó olyan részvény, melyek árfolyama a magas kamatlá-
bak vagy átmeneti üzemi nehézségek miatt összeomlik.
Ilyen részvények vásárlását kvázi opcióvásárlásnak is lehet
tekinteni. Ezekkel éppen úgy meg lehet duplázni vagy há-
romszorozni a betétet, ha jön a nagy fordulat, és azzal az
elınnyel, hogy az esélyek nincsenek idıhöz kötve. Ezeknek
a részvényeknek a vásárlói ki tudnak tartani, amíg a piac
ismét megfordul - akkor is, ha ez évekig eltart -, miközben
az opcióvásárlók ismételt vásárlásaikkal már régen elvérez-
tek.
Milyen befolyása van a kormányzat
adópolitikájának a tıkepiacra, vagyis a tızsdére?
Az adópolitikának lenne bizonyos hatása, de a hitelpolitiká-
val ellentétben, rövid távon nem bevezethetı eszköz, mert
ehhez a parlament beleegyezésére van szükség. Amíg a parla-
ment az adópolitikáról vitázik - ebben minden országban
vannak a kormány és az ellenzék között eltérések —, az inflá-
ció tovább tart. Ha az inflációt általános adóemelésen keresz-
tül, vagyis a vásárlóerı megcsapolásával fékezik, a tızsde
nem vagy csak alig szenved ettıl. Ezzel szemben a kormány,
178
azaz a jegybank pénz- és hitelpolitikájával bármikor beavat-
kozhat, a restrikcióikkal - mint a kamatláb emelésével, a
pénzmennyiség beszőkítésével - harcol az infláció ellen. Eb-
ben az esetben a tızsde igen hamar, néha azonnal reagál, az
árfolyamok csökkenésével. Ezt a jelenséget a következı pél-
dán keresztül lehet megvilágítani: egy autó lefelé gurul a
lejtın és fékezni kell. Két lehetıség van: a) Alacsonyabb
sebességi fokozatba kapcsolunk - ami a mi esetünkben a
pénzpolitikának felel meg. A motor, vagyis a gazdaság lelas-
sul, b) Fékezünk — a fék használata a mi esetünkben a hitel-
politikának felel meg. A fékek csikorogni fognak, és a tızsde
is. ha a kamatlábakat emelik.
Tehát az infláció baisse-t idéz elı a tızsdén?
Nem. Xem az infláció, hanem az infláció elleni harc, és
elsısorban akkor, ha ez a hitelpolitikán keresztül történik,
mert az csökkenı árfolyamokhoz vezet.
Milyen módszerek vannak még az infláció elleni
harchoz?
A pszichológiai tényezın kívül nem látok mást. Ez pedig a
bizalom, amit a lakosság a kormányával szemben érez.
Tulajdonképpen mik az infláció okai?
Több oka van. Ha például az áruk iránti kereslet nagyobb,
mint a kínálat, az a magasba hajtja az árakat. Az árak akkor
is emelkednek, ha a munkavállalók állandóan magasabb bért
követelnek, és ezen keresztül az áruk költségei emelkednek.
Ez annál is veszélyesebb, mivel a magasabb árak újabb
áremeléseket vonnak maguk után. Ezt nevezik ár-bér spirál-
179
Forrás: http://www.doksi.hu
nak. Hogy ezt megállítsák, ahhoz igen erıs kormányzatra
van szükség, mert a demokratikus kormányok nagyon gyak-
ran hajlamosak a demagógiára és nem szívesen vezetnek be
népszerőtlen intézkedéseket, ami nélkül ezt a spirált nem
lehet megállítani.
Az infláció legveszélyesebb tényezıje az inflációs várako-
zás. Mert ez újabb, pszichológiailag motivált láncreakciót
idézhet elı. Az árak emelkedni kezdenek az említett alapvetı
okok miatt, a lakosság ideges lesz. különösen azokban az
országokban, ahol már megértek egy pusztító inflációt, elkez-
dıdik a spekuláció, mert további inflációra számítanak, és a
spekuláció további inflációt gerjeszt, az árak még tovább
emelkednek, ezzel elvesztik a megtakarítók bizalmát. Az
infláció utolsó nagy hulláma költséginfláció volt, a mestersé-
gesen mértéktelenül magasba hajtott olajárakon keresztül,
amelyekhez aztán más energiahordozók árai is igazodtak.
Általában mi a véleménye a tızsdei
játékelméletekrıl ?
Ezt a kérdést egy kis anekdotával szeretném illusztrálni:
Párizsban mindennap a Café Fouque's-ba járok, ahol üzleti
és filmemberek, spekulánsok és mővészek találkoznak. Fel-
tőnt nekem, hogy egy 10-12 idısebb úrból álló asztaltársaság
egy másik idıs ember beszámolóját csodálva hallgatja min-
den vasárnap. Közben rájöttem, mirıl van szó. A kör vagyo-
nos orosz-lengyel exvállalkozókból állt. Az elıadó kis idıvel
ezelıtt ö hónap leforgása alatt kétszer egymás után megnyerte
a lottó fınyereményt és meg akarta tanítani hallgatóit
„játékszisztémájára". Áhítatosan és figyelmesen hallgatták,
sıt jegyzeteltek is. Ez a jelenet azért jutott eszembe, mert
kérdése a „tudományos" játékrendszerekre vonatkozott. De
szkeptikusan állok olyan önjelölt gurukkal szemben, mint Joe
Granville és Henry Kaufman.
Mivel Granville egyszer megjósolta (jobban mondva elta-
180
lálta) a Dow-Jones-index 30 pontos visszaesését, tévedhetet-
len tızsdei gurunak kiáltotta ki magát és ezért nem kevesebbre
tartott igényt, mint a közgazdasági Nobel-díjra. Ugyanakkor
a visszaesést ı maga okozta, mert 20-50 ezer táviratot küldött
a részvénytulajdonosoknak, amelyben agresszíven követelte
minden részvény eladását. Ha a naiv megtakarítók ezrei
hirtelen összes részvénytulajdonukat piacra dobják, könnyen
képesek 30 pontos visszaesést (ami még 3%-ot sem tett ki)
okozni. így lett Granville egy éjszaka alatt elismert tızsdei
guru. akire az XSZK-ban tızsdei játékosok ezrei esküsznek.
Hiszem, hogy azóta ezek a Granville-tanítványok valamivel
józanabbak lettek; mert maga a guru néhány éve. amikor a
Dow-Jones-index 750-en állt, ismét be akarta bizonyítani
képességét, és abszolút biztonsággal megjósolta, hogy az
index a legrövidebb idın belül teljes összeomlás közepette
450-re fog zuhanni. „Megparancsolom a nagymamáknak
(ezzel azt akarta mondani, hogy az idıs hölgyeknek), hogy
erre a krachra spekuláljanak, ami halálbiztosan elkerülhetet-
len." És ami ezután történt, az ma már a Wall Streeten
történelem: a Dow-Jones - ahelyett, hogy 450-re esett volna -
1850-re emelkedett. Ez olyan látványos emelkedés, amelyet
a pénzügyek történetében még nem éltünk meg. A legemlí-
tésreméltóbb ebben az ügyben az, hogy Granville úr tévedé-
sét nem szegyeiké, sıt továbbra is fennen hirdeti jóslatait. Pár
évvel ezelıtti NSZK-beli szereplése ugyanis elég kínos volt.
Egy nyilvános sajtóvitában nagyképően pöffeszkedett:
„Kostolany úr azt állítja, hogy 100 esetbıl 5 1-szer igaza van,
és ez neki elég. Ez vicc! Nekem száz esetbıl százszor van
igazam. En nem azt mondom »azt hiszem« vagy »az a
véleményem« -, hanem azt mondom: »én tudom«!" A legér-
dekesebb azonban az volt, amit négyszemközt mondott: „Ön
tudja Kostolany úr, hogy én egy bohóc vagyok." (I am a
ham.) És a megtakarítók százezrei hallgatták áhítattal.
Mint Joe Granville, néhány évvel ezelıtt Henry Kaufman
is néha pontosan eltalálta a kamatok alakulását. Évek óta
szakadatlanul tévedett, és mindig olyasmit jósolt, ami már
181
Forrás: http://www.doksi.hu
régóta folyamatban volt, vagyis a széljárás szerint fordult. Az a
benyomásom, hogy jóslataival a kötvénypiacot akarja befo-
lyásolni. Valamilyen csoport egymilliós reklámmal „kamat-
láb-prófétának" kiáltotta ki. hogy kijelentéseivel legalább
rövid távon befolyásolni tudja a kötvénypiaci árfolyamokat. A
sok önjelölt tızsdei guru között volt egy bizonyos Kürt
Oligmüller. akivel kapcsolatban személyes tapasztalatokat is
szereztem. Egyszer kifiguráztam a csillagvizsgálókat, tızsdei
alkimistákat és hasonló tudományokkal foglalkozókat, s ı
cikkemet személyesen becsületsértésnek vette, holott nevét
meg sem említettem. Ugyanis éppen reklámkampányt foly-
tatott újonnan feltalált elméletéhez, hogy hogyan lehet min-
den egyes részvény árfolyam-alakulását a legnagyobb pon-
tossággal elıre jelezni. Egyes ismert újságírók ezért még ün-
nepelték is. Elméletét „Goldner Schnitt" (Aranymetszet)-nek
nevezte.
írt nekem egy elég durva levelet, sőrőn szidott és azt
állította, hogy Joe Granville kisujjában több tudás van a
tızsdérıl, mint nekem a fejemben. Felszólított, hogy cikke-
imben ne régi tızsdei anekdotákat meséljek, hanem pontosan
jelezzem, hogy valamilyen részvény 30 nap múlva hogy fog
állni. Mert a tızsde nehéz tudomány - írta ı -, amit ismerni
és tanulmányozni kell.
Elmélete sajnos nagyon tragikusan végzıdött, mivel né-
hány hónappal késıbb öngyilkos lett, miután feleségét lelıtte.
Búcsúlevelében azt írta szegény, hogy még mindig szilárdan
állítja, hogy elmélete hibátlan, de sajnos nincsenek már hozzá
idegei, hogy ezt be is bizonyítsa. Ugyanis az utolsó fillérig
elveszítette ügyfelei rábízott pénzét. Ez a tragikus eset a
legjobb bizonyíték arra, hogy milyen megszállott játékosok is
létezhetnek. Inkább azt hiszem, hogy ı is egyike a Gran-ville-
jóslások áldozatainak, mert - mint megtudtam - Chicagóban a
határidıs piacon játszott, ahol az összes rendelkezésre álló
pénzzel a Granville által elırejelzett New York-i tızsdei
esésre spekulált.
182
Ezeknek a megszállottaknak a listája hosszú, és egy új
könyvet lehetne írni róluk. Mindannyian Fouque's lottópró-
fétáira emlékeztetnek.
Tanulság: a legnagyobb óvatosságot kell tanúsítani és
minden ilyen jövendımondásnak és jóslásnak ellenállni. Saj-
nos azonban a közönség gyorsan felejt, és minél nagyobb az
ígéret, annál hamarabb beleesnek a csapdába. A legtöbben
6gy gondolják, valami biztosan van benne.
Szabad-e gyengélkedı kötvényeket vásárolni?
A gyengélkedı kötvények kínálják a spekuláns számára
gyakran a legnagyobb lehetıségeket, de természetesen csak
abban az esetben, ha az adós - legyen az például egy vállalat,
állam vagy közösség - újra pénzügyi egyensúlyba kerül, ami
azt jelenti, hogy szanálják, és a kamat- és tıkevisszafizetése-
ket ismét teljesítik. Minden egyes esetet pontosan meg kell
vizsgálni. Éppen az I.. majd a II. világháború után esetek
tucatjai fordultak elı. amelyekben a gyengélkedı kötvények-
kr] hatalmas nyereséget lehetett elérni.
A II. világháború után ezek a lehetıségek még nagyobbak
voltak régi német, olasz és japán kötvényekkel. Ezeknél per-
sze fel kellett tenni a kérdést, hogy vajon az államok újból
teljesítik-e kamatfizetéseiket, amelyeket a háború alatt leállí-
tottak; és még tucatnyi kérdésre választ kellett kapni: ki volt
például az illetı országban az adós - az állam, a tartomá-
nyok, közösségek, testületek vagy magánvállalkozók? Az
NSZK-ban felmerült a kérdés, hogy az adós Kelet-Németor-
szágban vagy a Szövetségi Köztársaságban található, milyen
valutában és milyen államok adták ki a kötvényeket és vállal-
tak-e az adósok speciális garanciákat. Gyakran arannyal
vagy más garanciákkal voltak ellátva a kötvények.
A legnagyobb és leglátványosabb árfolyamnyereséget az
5,5%-os német Young-kötvény érte el. amely az 1946. évi
183
Forrás: http://www.doksi.hu
250 frankos árfolyamról (névértékben 1000 frank) négy év
alatt 35 000 frankra emelkedett. Ezen az áron teljesítette a
Szövetségi Köztársaság kötelezettségeit.
Hogyan volt lehetséges egy 1000 frankos kötvényt 35
000 frankért visszavásárolni?
Mert ennek a kötvénynek aranyzáradéka volt. Az 1930. évi
kibocsátás óta a francia frank a negyvenes évekre drámai
módon elértéktelenedett. A Szövetségi Köztársaság Ade-
nauer kancellársága idején Németország adósságait nagyvo-
nalúan felértékelte. Nem akarta a francia kötvénytulajdono-
sokat megkárosítani, és a visszafizetést ugyan nem aranyban,
de legalább dollárban revalorizálta. Az 1930. évi 1000 frank
a visszajáró kamatokkal együtt a háború után összesen
35 000 franknak felelt meg.
Ilyen spekulációs fogás, mint amit ezzel a kötvénnyel lehe-
tett csinálni, a tızsde történetében mindenesetre nem fordul
elı gyakran.
Milyen jelentıséget tulajdonít az ár—nyereség
aránynak a részvényeknél?
Az ár—nyereség arány az egyetlen mérték, amivel legalább
egy kissé meg lehet közelíteni egy részvény értékét. Arra
szolgál, hogy összehasonlítsunk ugyanazon ország ugyan-
azon iparágához tartozó két értékpapírt. Például az amerikai
acéliparban két gazdaságilag összehasonlítható vállalat kö-
zül az egyiknél ez az arány 1 :10, a másiknál 1 :20, így meg
lehet állapítani, hogy az elsı olcsóbb, mint a második. De
csak valóban összehasonlítható vállalatokról lehet ezt megál-
lapítani, egyébként ez sem jelent semmit, mert ezek a különb-
ségek különbözı technikai okokból még évekig megmarad-
nak. Olyan sok különféle befolyásoló tényezı, motiváció és
184
apróság van minden egyes részvénynél, hogy nem szabad
automatikusan számolni. A tızsdén különben sincsenek
automatizmusok.
Egy ár-nyereség arány megítélése, hogy az túl magas vagy
túl alacsony, fıként két tényezıtıl függ: a tıkepiac átlagos
hozamától és természetesen a közönség lelki állapotától. így
fordulhat elı. hogy ugyanazok az elemzık ugyanannak a
részvénynek az ár-nyereség arányát egyszer túl magasnak,
néhánv évvel késıbb pedig túl alacsonvnak találják.
Érdekes példa erre az IBM-részvény. A hetvenes évek
Wall Street-i eufóriájában a részvény 1 :40-en (ár-nyereség)
állt.
Az arány olyan magas volt, hogy az IBM minıségérıl
kifejezetten pozitív volt a vélemény. Évrıl évre állandóan
10%-kai emelkedı nyereséggel számoltak. Az IBM-re vonat-
kozó alapvetı elırejelzések pontosak voltak: a nyereség a
vártnak megfelelıen alakult. De néhány év múlva ez az ár-
nyereség arány már csak 1 :7-hez állt. Ez azért jöhetett létre,
elıször is, mert a tıkepiaci hozamok kifejezetten magasak
voltak (17—18, néha 20%), másodszor a közönség hangulata
igen pesszimistává vált. 40-nél a részvény talán túlértékelt
volt, de 7-nél biztosan alulértékelt.
A jó spekuláns feladata tehát, nem hinni a túlzásoknak és
magát a közmegegyezés ellenében irányítani. A tızsdén
majdnem mindig csak egy kisebbségnek van igaza és a többi
téved.
Több optimista vagy több pesszimista van a
tızsdén?
Minden tranzakciónál és minden árfolyamnál van egy vevı
és egy eladó, ami egy optimistát - ha csak 10 percre is - és
egy pesszimistát feltételez. Ezek aztán X-szer cserélgetik pa-
pírjaikat néha egyetlen tızsdei nap alatt. A válasz a kérdés-
bıl adódik: kinek mi volt a fontosabb és sürgısebb
az
185
Forrás: http://www.doksi.hu
optimistának papírokhoz jutni vagy a pesszimistának saját
papírjait eladni.
Minden attól függ, hogy melyik oldalról milyen megbízá-
sokat adnak.* Ha egy tızsdei napon csak „legjobb" eladási
tı/sdei megbízások vannak és a vevık korlátozott megbízást
adtak, akkor a papírok valószínőleg olyan alacsony árfo-
lyamra esnek, amelyen a vevık hajlandók részvényeket vásá-
rolni. Ha egyáltalán nem jelentkezik vevı, az árfolyamok
mélyre esnek, anélkül, hogy egyetlen tranzakciót is végrehaj-
tottak volna és fordítva is. Olyan tızsdei napon, amikor csak
..legjobb" vételi megbízások vannak, és egyáltalán nincs kí-
nálat, akkor az árfolyamok elméletileg hirtelen a magasba
szöknek, egyetlen tranzakció nélkül is. Sem a Nyugat nagy
tızsdéin, sem Tokióban nem tapasztaltam sem egyik, sem
másik esetet. De kisebb piacokon az elmúlt 10-12 évben már
néhányszor elıfordult ilyen eset. Amikor Spinola Lisszabon-
ban átvette a hatalmat, a tızsdének be kellett zárnia, mert
egyáltalán nem volt lehetıség a legkisebb mennyiségő rész-
vény eladására sem.
Ennek az ellenkezıjét tapasztalhatta az ember Buenos
Airesben, amikor a szép Izabellát, Argentína diktátornıjét
a katonai hunta letartóztatta. A tızsde 30 napra bezárt, mert
nem volt kínálat. És amikor végre újra kinyitott, az árak
százszorosukra emelkedtek.
* A német tızsdén az ügyfelek kétféle megbízást adhatnak az ügynöknek
vételnél is és eladásnál is:
- árkorlát nélküli megbízásnál azt várják el, hogy az eladás a lehetı
legmagasabb, a vásárlás a lehetı legalacsonyabb árfolyamon történjék
(megjelölése: bestens = legjobb):
- az ügyfél meghatározza a legmagasabb árfolyamot, amin még hajlandó
vásárolni, illetve a vevı a legalacsonyabb árfolyamot, amin még hajlandó
eladni (megjelölése: bei limitiertem Kurs x = korlátozott). - SPM.
186
Mekkorára becsülhetjük a tızsdei résztvevık
számát?
A részvénvesek abszolút számáról minden országban többé-
kevésbé pontos statisztika van. A tızsdei spekulációkban
részt vevık számát, tehát az olyan részvényeseket, akik nem
hosszú távú befektetık, csak a tendencia alapján lehet meg-
becsülni. Emelkedı mozgás idején egyre nagyobbra emelke-
dik a résztvevık száma, és az eufória idején tetızik. Aztán a
részvényeket szétterítik a sok kis részvényes között. Termé-
szetesen ez nagyon kedvezıtlen a további fejlıdés szempont-
jából, mert ezeknek a részvénytulajdonosoknak a legnagyobb
része gyakorlatlan, remegı kező újonc, akik az elsı fordulat-
nál pánikba esnek. Egyidejőleg ugyan tart még a harmadik
fázis, az emelkedı mozgás utolsó hulláma, de a piac bármi-
kor robbanhat, kifejezetten veszélyessé válik.
A csökkenı mozgás idején a résztvevık száma ezzel szem-
ben egyre kevesebb és kevesebb lesz, és a mélyponton egy kis
csoportra olvad, akik kezében a papírok nagy mennyisége
koncentrálódik.
Mi a véleménye a svájci titkos bankszámlákról?*
Szeretném fellebbenteni a fátylat egy régi hiedelemrıl:
a svájci titkos számla csak reklámfogás, akkor is — ezt hozzá-
teszem -, ha nagyon jól hangzik. A titkos számmal ellátott
svájci bankszámla semmi esetre sem teljesen névtelen, de
komoly banktitkot képez.
A titkos számlához is tartozik egy név - a tulajdonosé -.
mint minden, névvel ellátott számlához. Elınye csupán az,
hogy a tulajdonosok nevét csak korlátozott számú banki
alkalmazott ismeri. Ez az ügyfelet az indiszkrécióktól védi.
Vagyis ha egy számmal ellátott, név nélküli levél vagy szám-
Ezeket számozott számláknak (Xummernkonto) nevezik. - SPM,
187
Forrás: http://www.doksi.hu
lakivonat illetéktelen kezekbe kerül, ezzel a dokumentummal
nem élhetnek vissza.
Svájcban a banktitok alapvetıen garantált, minden meg-
sértése büntetendı, még börtönbüntetést is kiszabhatnak ti-
toksértésért, még akkor is. ha az elkövetı nem a pénzintézet-
hez tartozott.
A banktitok ugyan minden, névvel ellátott vagy titkos
számlára vonatkozik, mégis bizonyos esetekben korlátozás
alá esik: bőnügyeknél, örökségi esetekben, csıd vagy adósság
behajtásakor feloldják. De még ezekben az esetekben is svájci
bírósági ítélet szükséges hozzá.
Kormányok, pénz- és adóhivatalok, devizahatóság stb.
számára minden felvilágosítást megtagadnak. Az adócsalás,
a devizajogszabályok megsértése és hasonlók Svájcban nem
számítanak bőncselekménynek, vétségnek, még véteknek
sem. Ezekben az esetekben a banktitok „kategorikusan impe-
ratív".
Svájc menedékjogi törvénye történelmi. A nantes-i edik-
tum felfüggesztése után (1685) ezt a francia protestánsok
élvezték, 150 évig a politikai menekülteket szívesen fogadták
mindenhonnan - III. Napóleontól Leninig. A svájci alkot-
mány szerint a személyi szabadság és a magántulajdon elvá-
laszthatatlan és mindkettı védelmet élvez.
Különösen óvatosak a svájciak az adóügyek vizsgálatánál.
Teli Vilmos nem az almának és íjának köszönhetıen lett a
svájciak legendás hıse, hanem azért, mert felkelést vezetett
Habsburg Rudolf túlhajtott adókövetelései ellen.
Körülbelül 700 évvel késıbb Walter Stucki svájci minisz-
ter, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet Washington-
ban eljátszotta a modern Teli Vilmos szerepét, amikor a
svájci exportırök nyomása ellenére a legkeményebb ellenál-
lást tanúsította az amerikai követelésekkel szemben, hogy
azok ne nyerjenek betekintést az európai és amerikai szám-
lákba. A svájciak nyakassága az USA-ban érthetetlen volt,
ahol minden banki alkalmazott minden egyes bankszámláról
felvilágosítást tud adni. Én magam is gyakran felháborodtam
188
az ügynökök és bankárok indiszkrécióján ügyfeleik tranzak-
cióit illetıen.
Az pedig már egyenesen paradoxon, hogy a világ legsza-
badabb országában a kincstári hivatal ügynökei - T embe-
reknek nevezik ıket - az adófizetık fölött kvázi inkvizítori
hatalommal rendelkeznek.
A banktitok még titkos bankszámla nélkül is létezni fog.
amíg csak Helveticát Svájcnak hívják. Függetlenül a világ
devizahelyzetétıl és a svájci frank árfolyam-alakulásától, a
svájci bankok meg fogják tartani népszerőségüket a világ
összes befektetıjénél, mert ügyfeleiket úgy kezelik, mint né-
mely szanatórium a vendégeit.
Teljesen névtelen bankszámlák még Magyarországon és
Csehszlovákiában is léteznek. Ezek csak belföldiek számára
vannak, és a banknak szigorúan tilos be- vagy kifizetéskor az
ügyfél neve vagy a pénz eredete után érdeklıdni. Ausztriá-
ban is vannak titkos számlák, de ebben az országban még
mindig kényszergazdaság uralkodik. Nyugat-Európában
csak egyetlen kis folt van, ahol névtelen számlát lehet nyitni,
és ahol teljesen szabad devizagazdaság uralkodik: Kleinwal-
sertal. Ez egy osztrák felségterület, ahol névtelen számlát
lehet vezetni, de ott a német valuta érvényes. Emiatt pedig
a devizakorlátozások nem érvényesek.
Mit nevezünk tulajdonképpen „adómenedéknek"?
Az adómenedék (adóoázis) nem mindenkinek éri meg, néha
még a vagyonosoknak sem. Mert adóügyekben a Nyugat
minden országa szorosan összefonódik. Két elvhez tartják
magukat:
1. Minden polgár köteles adót fizetni.
2. Egyetlen jövedelmet sem adóztatnak duplán, amennyiben
errıl államközi egyezmények rendelkeznek.
Ha egy milliomos likvid tıkéjét hazája adóhivatala elıl el
akarja titkolni, ezt megteheti. Értékpapírkészletét és készpén-
189
Forrás: http://www.doksi.hu
zét egy „oáziscég" neve alatt vagy egy tetszés szerinti nyugati
ország nagybankjában tarthatja. így nem kell vagyon- és
tıkenyereség-adót fizetnie. De az értékpapírok szelvényei és
osztalékai automatikusan adóznak abban az országban,
ahonnan származnak, ami azt jelenti, hogy forrásadót* von-
nak le.
De egyetlen kereskedı vagy vállalkozó sem tud adót meg-
takarítani, ha a Csendes-óceánban van is egy látszatcége. Ha
egyáltalán nem akar adót fizetni, akkor bona fide az oázisor-
szág állandó lakosának kell lennie. De a német jog szerint egy
szövetségi állampolgár az NSZK-ban még 10 évig adóköteles
marad.
Vállalkozásának vagy ingatlanának nyereségét, mint an-
nak elıtte, hazájában adóztatják. A 10 év letelte után a
német állam már nem tehet semmit. Mégis vannak trükkök,
amivel a német adóhivatal elıl el lehet menekülni. Ilyenkor
mindig az adófizetı pontos helyzetétıl és bevételének mi-
lyenségétıl függ az erre alkalmas befektetési forma.
Ma körülbelül 35 olyan földrajzi hely van, amit adóoázis-
nak nevezhetünk. Számuk tovább emelkedik, mert egyre
több miniszigetet fedeznek fel, ahol az adószöktetésbıl jó
üzletet csinálnak.
Az ilyen oázisok legtöbbjét alig lehet a térképen megtalál-
ni. De akármilyen kicsik, mégis a cégek ezreit tudják regiszt-
rálni, néha sokkal többet, mint lakóik száma. Mert hát mibıl
áll egy ilyen cég az adóoázisban? Egy cégnévbıl, legálisan
bejegyezve és egy postaládából. Egyetlen postaláda néha
cégek tucatjait szolgálhatja.
Az a tény, hogy egy ilyen szigeten nem létezik repülıtér,
hogy csónakkal csak hétvégeken, telefonon vagy telexen pe-
dig egyáltalán nem lehet elérni, nem hátrány. A lényeg, hogy
az adótörvény alkotója, a kormány független legyen és a
bevételeket, a tıkekamatokat, örökségi adókat ne, vagy ne
* Forrásadó: ott vonják le az adót. ahol a jövedelem keletkezik, vagyis a
forrásnál. Magyarországon is létezik. - SPM.
190
nagyon adóztassák. És: könyvelésük garantáltan titkos le-
gyen.
Minden adómenekítésnek megvannak a sajátos elınyei és
hátrányai, de van egy közös vonásuk: hogy az illegálisból
legálist, a feketepénzbıl fehéret csinálnak, és hogy ami szá-
mukra erény, azt hazájukban bőnnek tekintik.
Mit tart Ön az aranypénzhez való visszatérésrıl?
Nem hiszek benne, és a legnagyobb butaság lenne. De Euró-
pában és az USA-ban újra és újra felbukkannak szakértık és
politikusok - mint a republikánus elnökjelölt Jack Kemp is -.
akik az aranystandardhoz való visszatérés mellett szállnak
síkra. Ettıl többek között az árak és a valutaparitások stabili-
tását, csökkenı munkanélküliséget, növekvı világkereskedel-
met és emelkedı életszínvonalat várnak. E reményeknek
persze nincsen semmi reális alapjuk. Valóban hisz abban,
hogy az óceánnak meg lehet parancsolni a vihar és szél
ellenére, hogy csendes maradjon - csak azért, hogy azon,
mint egy sima tavon, egy kis csónakban evezni lehessen?
Ezek gyerekes elképzelések.
Az aranyrendszer követıi mindenekelıtt a rögzített valu-
taárfolyamban reménykednek. De ehhez semmi esetre sem
kell a valutákat az aranyhoz kapcsolni. Állandó paritásban
arany nélkül is meg lehet állapodni. Mindenesetre olyan
feltételek mellett, hogy a kormányok a már egyszer megkö-
tött megállapodásokhoz tartják magukat, akkor is, ha az
sajátos nemzeti érdekekkel áll ellentétben. Az aranystandard-
rendszer, vagy a rögzített valutaparitás tulajdonképpen
csak megállapodás kérdése. De melyik kormány fog olyan
megállapodásokat betartani, amelynek nem állnak politikai,
szociális és pszichológiai érdekében?
Talán lehetséges lenne az aranyhoz való visszatérés, de
csak azzal a feltétellel, hogy az összes résztvevı országban a
legszigorúbb kötött devizagazdálkodást vezetik be. Szabad
191
Forrás: http://www.doksi.hu
devizaforgalom mellett ezzel szemben ez lehetetlen lenne.
Hogy képzelik ezt az aranyvaluta-próféták? A tendencia
ugyanis éppen az ellenkezı irányba halad.
A kormányok még azokban az országokban is szeretnének
mihamarabb megszabadulni a kötött devizagazdálkodástól,
ahol eddig az létezett.
A tıkeáramlás már az aranystandard idején is olyan kiter-
jedt volt, hogy a központi bankok az arany árát csak akkor
tudták emelni, ha egy valutából túl nagy volt a kínálat, és
nem akarták aranytartalékaikat elveszíteni. Gyakorlatilag
leértékelték valutájukat. Ha viszont ellenkezıleg, a valuta
iránti kereslet erısen megnıtt, akkor a jegybankoknak fel
kellett értékelniük, hogy megvédjék magukat a tıkeimport-
tól. A Svájci Nemzeti Bank például a II. világháború alatt
és még sokáig a háború után sem adott frankot arany ellené-
ben. A frank ugyanis sokkal keresettebb volt, mint a sárga
fém.
Hasonló játszódott le a hetvenes években: Svájc és az
NSZK is szigorú ellenırzést vezettek be a tıkeimporttal
szemben. Minek tehát az aranystandard, amihez senki sem
tartja magát? Ma a devizaspekulációnak a legvisszataszítóbb
formája folyik. A devizapiacokból játékkaszinók lettek.
A kisjátékosok százezrei vesznek részt - a chicagói határidıs
tızsdén - a nagybanki devizaárusok mindennapi játékában,
akiknek az egész földön megkötött napi spekulációit hivata-
los becslés alapján 200 milliárd dollárra értékelik.
Ki tudná ezt a szabad világi hisztériát megnyugtatni, ahol
ügynökök és alügynökök százezreit, sıt még a háziasszonyo-
kat és a fogorvosokat is devizaspekulációra buzdítják?
A dollár a játékosok futball-labdája lett (a spekuláns szó
itt túl elıkelı lenne, és sértés is az ilyen mesterséget őzıkre).
Másodpercek alatt az egyik kaputól a másikhoz rugdossák.
Állandóan mozgásban van, soha sem áll meg. Ha azt akar-
nánk, hogy a pálya egy meghatározott pontján megálljon, le
kellene az egész labdarúgósportot állítani. Talán megtehet-
192
nénk, de mit szólnának a futballrajongók? Akkor ez már
kötött devizagazdálkodás lenne.
Minden tanulmány üres fecsegés, amely az aranystandard-
rendszerhez való visszatérést elemzi. A valóság más.
Mindez az okos és tapasztalt Grün szavaira emlékeztet.
ahogy egy napon a kávéházban eldicsekszik barátainak. hogy
sikerült neki egy hajószállítmány búzát igen kedvezıen
megvenni. ,Jogilag is pontosan megkötötted a szerzıdést?" '
- kérdezik a kollégák. ..Minek?" — feleli Grün. „Ha a búza
ára emelkedik, úgysem szállítanak. Es ha esik, nem veszem
át." A rögzített aranyárral éppen így történne.
Ha egy országban az arany iránti kereslet túl nagy lenne,
nem adna a központi bank pénzért aranyat. És fordítva: ha
az arany kínálata túl nagy lenne, a központi bank pénzért
sem venné meg.
Az arany mindennapi áru marad, amely sok megtakarító
számára bizonyos varázserıvel hat. Noha sokan azt állítják,
hogy a dologi érték, az én szememben nem az, mert az arany
nem hoz jövedelmet és a gazdaságban sem szükségszerő.
Nem érdekelt-e a világgazdaság abban, hogy
visszatérjen az arany valutához ?
Erre a legjobb választ a híres költı és a Nobel-díjas Rabind-
ranath Tagore adta: „Foglald a madár szárnyait aranyba,
es többé nem fog repülni."
Hogyan itéli meg a fejlıdést 2000-ig?
Sok függ a nemzetközi politikától, a kelet-nyugati kapcsola-
tok alakulásatol, különösen az amerikai-szovjet viszonytól.
És természetesen attól, hogy milyen lesz a belpolitikai ten-
dencia Európában, jobbra vagy balra hajlik.
193
Forrás: http://www.doksi.hu
Az USA belpolitikájának alakulásában nem látok nagy
változásokat. A demokratikus kétpártrendszer biztosított, és
tulajdonképpen mindegy, hogy a republikánusok vagy a
demokraták vannak a hatalmon.
Súlyosabb összeütközésektıl nem tartok Amerika és a
Szovjetunió között sem. mert szinte végtelen bizalmam van
Amerika katonai túlsúlyában, és hiszek a szovjetek reálpoliti-
kájában. Tudom, hogy az európaiak Amerikát majdnem
minden területen alábecsülik, nem is annyira a politikusok,
mint a közvélemény. Szerencsére a Szovjetuniónak az USA-
ról alkotott véleménye ugyanaz, mint az enyém. De az euró-
pai gazdasági fejlıdésrıl alkotott prognózisokba Európa köz-
véleményét is be kell számítanom.
Az Európában végbemenı folyamatok azonban gyakran
komoly félelmet okoznak. Azt tartom a legnagyobb veszély-
nek, hogy a polgárok félnek a Szovjetunió pszichológiai nyo-
másától. A Szovjetunió ígérgetésekkel és fenyegetésekkel
mindent meg fog tenni azért, hogy Európát barátságos mó-
don elválassza Amerikától, és így a NATO-t felszámolhassa.
A NATO nélkül az NSZK „finnországosítva" lenne. Egy
semleges Szövetségi Köztársaság egyben egy semleges Euró-
pát is jelentene, amin Franciaország kis atomereje semmit
sem változtatna.
Egy semleges Németországnak a Szovjetunió minden gaz-
dasági kívánságát teljesíteni kellene. Ez új kereskedelmi és
pénzügyi szerzıdéseket jelentene. Tudom, hogy sok német
gazdasági vezetı, még a legnagyobbak is azon a véleményen
vannak, hogy egy semleges Németország is nagy üzleteket
köthetne a Szovjetunióval, de ezek az üzletek ebben az eset-
ben egészen máshogy néznének ki, mint manapság. A Szö-
vetségi Köztársaság Oroszországból nagy mennyiségő nyers-
anyagot és energiát tudna beszerezni és azt dollárral fizetné.
A Szovjetunió Németországból technológiát, gépeket stb.
(és minden olyan cikket, ami ma feketelistán áll), Franciaor-
szágból, Dániából és Hollandiából mezıgazdasági terméke-
ket tudna átvenni, és ezért rubellel fizetne. És hogy mit ér a
194
rubel — a becslést a feketepiacra hagyom (amely mindig
autentikus). Ott a rubellel hivatalos értékének Vr-éért keres-
kednek.
Egy semleges Németország semleges Európát jelent, és egy
semleges Európa lassan, de biztosan orosz ellenırzés alá
kerülne. Ie^v a Szovjetunió régi álmát tudná megvalósítani:
Európát anélkül ellenırizni, hogy egyetlen katonát is mozgó-
sítana.
Nem vagyok kimondottan pesszimista, de ezzel a lehetı-
séggel mindig számolni kell. Ennek a veszélynek nagy része
az NSZK belpolitikai alakulásán nyugszik. Egy esetleges
piros-zöld koalíció egy éjszaka alatt az egész nemzetközi
politikai tájat átrendezné. Röviden és tömören: én Amerikára
teszek, mert európai vagyok. Japán számára nem látok
semmiféle veszélyt, de nekem, mint európainak a japán men-
talitás eléggé áttekinthetetlen.
Az elıbb ábrázolt lehetséges európai fejlıdés Amerika
számára is kellemetlen, de bizonyára nem lenne végzetes
jelentıségő, mert az USA gazdaságában a külkereskedelem
csak kis szerepet játszik (kb. 10%). Ezért tartom egy befektetı
és tızsdei spekuláns számára hosszú távon különösen fon-
tosnak, hogy szemüket állandóan a Wall Streetre irányítsák,
mert ott a tızsde csillaga továbbra is fényesen fog ragyogni,
mialatt Európának egészen más gondjai lehetnek.
Remélem, hogy ez nem következik be, de a veszély
- bármily kicsi is - fennáll.
195
Forrás: http://www.doksi.hu

GONDOLATOK A TİZSDÉRİL
ÉS A PÉNZRİL

Az ember gyakran véletlenül követi el a legszerencsésebb

butaságokat. Egyszer két ügynökkel ültem egy asztalnál. Az
egyik panaszkodott, hogy aznap semmiféle üzletet nem kö-
tött. A másik dicsekedett nagy jutalékaival. „Nagyobb volt
a szerencséd, mint a hozzáértésed." - kontrázott az elsı.
„Az Isten adjon nekem inkább több szerencsét, és kevesebb
értelmet" - válaszolta erre a sikeres. Nincs olyan bolond,
akitıl néha ne lehetne valamit tanulni - ez lehetne a tızsde-
katekizmus egyik alapgondolata.
Egy pénzügyi rendelet vagy törvény téves szövegébıl, vagy
a sajtó hibájából néha sokat lehet profitálni.
Egy téves eszme gyakran annyira félre tud vezetni, hogy egy
életen keresztül tévedésben élünk, és a valódi helyzetet soha
nem ismerhetjük fel.
Sokan csodálkoznak azon. ami a tızsdén történik, de ez csak
azért van, mert nem ismerik.
A leghaszontalanabb szavak a tızsdén: talán, remélhetıleg,
lehetséges, lehet, valószínő, nem kevésbé, noha, úgy gondo-
lom, az a véleményem, de. valószínőleg, úgy tőnik... Minden
amit az ember hisz és mond. úgyis feltételes.
Az adós számára fontosabb jó hitelezıt találni, mint a hitele-
zınek egy jó adóst.

197
Forrás: http://www.doksi.hu
A pénzügyi piacokon ma nagy a veszélye annak, hogy sok
„forró pénz" olyanok kezében van, akik azzal nem tudnak
bánni.
Egy bankárnak olyan bölcsnek kellene lenni, mint Salamon,
olyan okosnak, mint Aristotelész, olyan erısnek, mint Sám-
son, és olyan öregnek, mint Matuzsálem.
Az optimista két garassal a zsebében is Úr. A pesszimista tele
páncélszekrénnyel is senki.
Vincém Auriol. a francia pénzügyminiszter mondta egyszer,
amit néha hasznosítani kellene: „A bankokat becsukatom, a
bankárokat pedig lecsukatom."
A befektetési tanácsadók gyakran használják a kifejezést „ga-
rantálom..." De ki kezeskedik ıértük?
Molnár Ferenc, a világhírő magyar író, aki a tızsdéhez
egyáltalán nem értett, egykor így definiálta találóan a baisse-
spekulánsokat: „Aki saját magának ás vermet, de mások
esnek bele." (Ennek a mondatnak a lényegét csak a legta-
pasztaltabb profik értik.)
Ki a legtökéletesebb üzér? Az, aki egy idegen városba érkez-
vén, a következı kérdéssel kezdi: „Gyerekek, mi van itt
megtiltva?"
A Salzburgi Ünnepi Játékokon találkoztam egyszer egy tızs-
dei kollégával, akirıl sohasem feltételeztem volna, hogy ér-
deklıdik a zene iránt. Kérdésemre, hogy mit keres itt, egysze-
rően, röviden, de sokatmondóan válaszolt: „A végére vá-
rok." Ugyanezt a választ adtam egyik barátomnak, mikor a
véleményemre volt kíváncsi az IOS-spekulációval kapcsolat-
ban.
Hogyan tudta volna egy pénzügyminiszter országa nehéz
helyzetét tömörebben és precízebben jellemezni, mint a fran-
cia Anatole de Monzie: „Uraim, a kasszák üresek."
198
Ha a bankár egyjavaslatra nemet mond. azt gondolja, talán.
Ha talánt mond, igent gondol. De ha azonnal igent mond.
akkor nem jó bankár. Ha a spekuláns egy tippre igent mond,
azt gondolja, talán. Ha azt mondja talán, nemet gondol, és
ha azonnal igent mond. akkor nem igazi spekuláns.
Egy gazdag tökfilkóról mindig mint gazdagról beszélnek, egy
szegényrıl azonban mindig mint üresfejőrıl.
Vagyonosnak lenni annyit jelent, hogy több pénzed van.
mint a többieknek ugyanabban a környezetben.
A mérnök munkája közben nem állhat alkohol befolyása
alatt. A spekuláns számára ez inkább elıny, mert felold
bizonyos gátlásokat.
A tızsdén - úgy, mint az életben és a cikkeimben - gyakran
megadom a helyes választ, utána már csak a helyes kérdést
kell hozzá megtalálnom.
Egy régi tızsdei igazság így szól: ha az árfolyamok már nem
emelkedhetnek, esniük kell.
Kollégáim gyakran nevetve teszik fel a kérdést, mit csinálok
a „sok" pénzzel, ha megtudják, hogy mennyi a honoráriu-
mom a különbözı munkáimért. Különösképpen senki nem
azt kérdezi, hogy mit csinálok azzal a pénzzel, amit egy
szerencsés spekulációból szereztem, noha ott a tízszeresét
nyerem (de nem szolgálom meg). A munkával keresett pénz
különösen ritkának tőnik számukra.
A németek a pénz trükkjeihez még nem nıttek fel. A roman-
tikusok, filozófusok és muzsikusok népe pénzügyekben nem
romantikus, és elveszti minden hajlamát a filozófiához, külö-
nösen a fantáziához.
Minden értékpapírnak, csıd-részvénynek, gyengélkedı állam-
kölcsön-kötvénynek, amelyeket ma 1-2%-os árfolyamon je-
gyeznek, van egy nagy elınye: kiválóan alkalmas falidísznek.
199
Forrás: http://www.doksi.hu
Gyakran neveznek „tızsdei szakértınek". Én ezt a bókot
nem azért fogadom el, mert tudom, hogy holnap mi történik
a tızsdén, hanem azért, mert azt tudom, hogy mi van ma.
és mi volt tegnap. Ez pedig nagyon sok, mert a legtöbb profi
ezt sem tudja. İk azt sem tudják, hogy gyakran az árfolya-
mok alakítják a híreket, amiket aztán továbbadnak, és nem a
hírek az árfolyamokat. Bölcs az a tızsdei spekuláns, aki a
tökfilkók nyelvét is érti.
Gyakran agresszíven írok. és egyfolytában támadom a kapi-
talizmus cápáit. Ha az ember öregszik, több fáradságába
kerül ellenségeit cserélgetni.
A politikában és a gazdaságban gyakran nem a diktatúra a
rossz, hanem a diktátor.
A gazdaságpolitikában a helyes irányítás gyakran nem több.
mint a realitásokhoz való alkalmazkodás.
Ha emelkedik a tızsde jön a közönség, ha esik a tızsde, megy
a közönség.
Egy régi mondás azt tartja, a tızsde nem más, mint Monte-
Carlo zene nélkül. Nekem az a véleményem, hogy a tızsde
Monte-Carlo, de sok-sok zenével, viszont jó hallás kell hozzá,
hogy az ember ezt a zenét meghallja és a dallamot felismerje.
Nem gazdagnak kell lenni, hanem függetlennek.
Jó lenne a gazdasági életben, ha a kalózok lusták lennének,
és a tökfilkók keveset beszélnének.
Befektetési kérdésekben a megtakarítónak csak azt lehet si-
kerrel ajánlani, amit az ténylegesen akar. Irreális nyereségek-
rıl szóló ígérgetésekbe mindig beleesnek. És nem lehet olyan
befektetésrıl lebeszélni ıket, ami nagy nyereséget ígér.
A tızsdén gyakran be kell csukni a szemet ahhoz, hogy
jobban lássunk.
200
A spekuláns számára hasznosabb hosszasan gondolkodni és
nem vállalkozni, mint vállalkozásba kezdeni hosszas gondol-
kozás nélkül.
Nincs olyan spekuláns, akinek ne lett volna legalább egy
kedvezı csillagállása. De ha ezt nem használja ki. nem jön
hamarosan egy újabb. Tanácsom tehát: támadni!
Nálunk, öreg spekulánsoknál az a nagy szerencsétlenség,
hogy tapasztalatokat győjtöttünk, de a merészségünket elve-
szítettük.
A legtöbb tızsdei kollégával inkább megegyezem, mint hogy
vitába bocsátkozzam velük.
A pénzintézetek csak annyit érnek, mint az emberek, akik
azokat létrehozták.
A vérbeli spekuláns csak olyan papírokat vásárol, amelyektıl
legalább 3-4-szeres árfolyam-növekedést remél. Ez persze
még a tízszerese is lehet. (Ezt már én is többször tapasztal-
tam.)
Ha egy kereskedı áruját 100%-os nyereséggel adja el, ezt
csalásnak nevezik. Ha egy tızsdei spekuláns papírjait dupla
árfolyamon adja tovább, azt normálisnak nevezem.
A férfit azért teremtették, hogy pénzt csináljon; az asszony
kezelje a kasszát. Az az ideális - az egész család számára is
-, ha a férfi a könnyelmő és az asszony a fukar. Erre számta-
lan bizonyítékom van ismerısöknél is és a családomban is.
Apám a legszebb ajándékokat hozta anyámnak, pazarlásáért
azonban csak szidalmakat kapott. „Miért" - válaszolta ı,
„inkább erre költık, mint gyógyszerekre."
Ha egy kollégával beszélek, rövid idın belül megtudom,
hogy hausse-ra vagy baisse-re spekulál, anélkül, hogy errıl
beszélgettem volna vele.
201
Forrás: http://www.doksi.hu
Mivé lenne a tızsde bolondok nélkül! És mivé lenne a tızsde,
ha egy szuper számítógép mindent tudna. Válaszom mindkét
kérdésre: „Az már nem lenne tızsde."
A régi idıkben azt mondták, hogy az ember elveszti az eszét
az utolsó 10 000 guldenével. Én azt állítom, hogy a német
megtakarító az elsı 10 000 márka megszerzésével veszti el.
„Úgy hallottam, hogy egy nagy húzással 100 000 márkát
nyertél, mit csinálsz most?" - „A legnagyobb gondban Na-
gyok."
Hogyan átkozza el a szegény zsidó a gazdagot? „Te legyél
az egyetlen milliomos a családban."
Péter Altenberg, az ismert bécsi költı és bohém, nagy kávé-
házi potyásnak számított. İ írta egyszer fivérének: „Kedve-
sem, küldjél nekem sürgısen ezer guldent, nincs egy fillérem
se. Az összes pénzem a takarékban van."
Sokaknak nem azért van szükségük a pénzre, hogy birtokol-
ják, hanem hogy mutogassák.
Vannak olyan tızsdei profik, akikkel nem ajánlatos szóba
elegyedni, hacsak az ember nem elég erıs akaratú, mert
minden, amit azok mondanak, csak negatív hatással lehet rá.
A legnagyobb csapás az a spekuláns számára, ha elkövet egy
nagy hibát annak ellenére, hogy elıre megérezte. De ez
majdnem mindig bekövetkezik, mert a többiektıl befolyásol-
tatni hagyja magát.
Az eseményeket nem szemmel kell követni, hanem fejjel.
Furcsa szó a németben: diplomás kereskedı. Számomra egy
kereskedı diplomája nem más, mint a mérlege.
Egy lehetetlen szó a német nyelvben: banki kereskedı. Ez
egy szemantikus torzszülött, mert az ember vagy bankár,
vagy kereskedı. Az üzlethez való hozzáállásuk éppen ellenté-
tes: a bankár kamatokat szed be, minél magasabbat, a keres-
202
kedınek azonban a kamatokat ki kell fizetnie, minél alacso-
nyabbat. A bankár ügyel a befektetés biztonságára, a keres-
kedı a fantáziára.
Stendhalnak. a híres írónak a sírkövén ez állt: Élt, írt. szere-
tett. A szerencsétlen spekulánsén: Élt. spekulált, veszített.
Vannak kereskedık, akik csak néznek, és vannak, akik látnak
is. Az elsık mindennel kereskednek, amit látnak: áruval,
ingatlannal, leírásokkal stb. A többiek csak olyan dolgokkal,
amelyeket az elızıek nem vettek észre. Ide tartoznak azok
az intelligens tızsdei spekulánsok is, akik részvényekkel, ér-
tékpapírokkal stb. kereskednek, olyanokkal, amelyek esélyei
íélett mások átsiklottak.
Minden konjunktúrában, különösen az infláció eufórikus
konjunktúrájában (a könnyő pénzek konjunktúrájában) kez-
detben érzékenynek kell lenni, aztán okosnak, végül pedig
bölcsnek.
Gyakran beszélnek bankválságokról. Errıl elsı velencei tar-
tózkodásomjut eszembe, amikor a Szent Márk teret minden
este elárasztotta a víz, reggelre azonban semmi nyoma nem
maradt az éjszakai vízállásnak. Vannak olyan bankok, me-
lyeknek eredményei „víz alatt" állnak, ezek azonban egy idı
múlva ismét javulnak, sıt magasabb osztalékot is fizetnek.
Akkor már senki nem beszél bankválságról, és minden régen
el van felejtve. Ezt a jelenséget az elmúlt ötven évben né-
hányszor átéltem. A bankcsıd (Bankrott) ugyan a bank
szóból származik, de manapság a nagybankok számára igazi
csıd teljesen kizárt. Nemcsak szociális háló létezik a világon,
hanem hitelháló is. Minden hitelezı egy másik hitelezınek
adósa, aki maga szintén adós. Ha az adósok nem fizetnek,
moratóriumot* élveznek, amely minden más adósra is érvé-
OVes ebben a láncolatban.
* Fizetési tilalom. - SPM.
203
Forrás: http://www.doksi.hu
Az elmúlt zavaros években számtalan ügyeskedı a helyzetet
még zavarosabbá tette, hogy jobban halászhasson benne.
A játék olyan szenvedély, amely szórakozást is és szenvedést
is okoz. Egy játékos legjobb szórakozása: a nyereség. A má-
sodik legnagyobb: veszíteni. Mert a játékosnak nagy élvezet
a nyerés és a vesztés közötti feszültség. Ha nem lenne veszte-
ség, akkor nem lenne feszültség sem, és így az élvezet is
elmaradna.
Moliére írta: egy tökfilkó. aki sokat tud. kétszer olyan sötét,
mint egy tudatlan. Ez a felismerés a tızsdére kifejezetten
találó.
Az igazi adós olyan, akiben az örökösei csalódhatnak, de a
hitelezıi sohasem.
Ne fussunk a tendenciák után, hanem menjünk azok elébe.
A tızsde egyötödébıl a spekulánsok, négyötödébıl az ügynö-
kök élnek.
Abszolút mővelt emberek nincsenek, csak félig mőveltek. És
minden attól függ, hogy mit kezdenek ezzel a félmőveltsé-
gükkel.
Vannak emberek, akik attól boldogok, hogy nem ık a saját
hitelezıik.
Ha a gazdasági sajtó nem lenne, nem kellene kitalálni.
Egy öreg tızsdés mindent elveszthet, csak saját tapasztalatát
nem.
Georges Clemanceau mondta egyszer: a háború túl komoly-
dolog ahhoz, hogy azt katonákra bízhatnánk. Ugyanúgy
lehet ma mondani: a gazdaság túl komoly dolog ahhoz, hogy
professzorokra és közgazdászokra hagyhatnánk.
A tızsdén a legveszélyesebb dolog a meglepetés. Ilyenkor
csak nagyon kevés tızsdés képes nyugalmát és objektivitását
204
megırizni. A tızsdekrach oka legtöbbször nem az objektív
megfontolás, hanem egy tömegpszichológiai jelenség. Valaki
felfedez egy problémát, és akármilyen jelentéktelen, mégis
futótőzként fog terjedni.
A tömeglélektani reakciók a tızsdén olyanok, mint a színház-
ban: ha egyvalaki ásít. akkor rövid idın belül mindenki
ásítani fog. Ha egy köhög, azonnal az egész terem is köhögni
fog.
A kapitalista világ helyzete veszélyes, de nem reménytelen.
A kommunista Szovjetunióé nem veszélyes, de reménytelen.
A Szovjetunió szövetségesei számára igaz lehetne a Borgiák
idejébıl való francia mondás: „Qui mange du Papé en
meurt" (Aki a pápa konyhájából eszik, meghal).
Sok kapitalista élete egyharmadát azzal tölti, hogy tıkét
g) üjtsön, egyharmad idejét azzal, hogy pénzét megırizze, az
utolsó harmadot pedig azzal, hogy megfontolja, hogyan
hagyja örökségül azt.
Az újságírók és a tızsdei spekulánsok ugyanazzal a nyers-
anyaggal dolgoznak: hírekkel és eseményekkel. Az újságírók
leírják, a spekulánsok felhasználják.
Minden tızsdei kifutófiú sok pénzt hord elrejtve egy jegyzet-
füzetben. Csak meg kell találnia.
A tızsdések gyakran nagy idık játékosai. Fıleg a pénztárcá-
jukkal.
Az infláció a demokrácia ára, jobban mondva a demagógiáé.
Mert egy parlament sem meri a szigorú intézkedéseket beve-
zetni, amelyeket az infláció ellen meg kellene hozni.
Minden tızsdei ügynök szenved saját intellektusának defor-
mációjától, mert gondolatban a legintelligensebb, legıszin-
tébb és legfelelısségteljesebb ügynök is további megbízatá-
sokra és jutalékokra spekulál.
205
Forrás: http://www.doksi.hu
Államcsıd ? Bankválság? Erre csak egyetlen válasz van: „Sok
hőhó semmiért!"
Hogy az ember a tızsdei tendenciákat állandónak vagy át-
menetinek találja-e, az teljes mértékben a tızsdés beállított-
ságától függ. Ugyanaz az árfolyam az egyiknek magas, a
másiknak gyenge - mindenkinek saját elkötelezettsége sze-
rint.
Ha a tızsde fejlıdését egy évre elırelátom, a többiek egész
évben bolondnak tartanak.
A megrögzött hausse-spekuláns inkább elviseli a veszteséget,
ha a tızsde visszaesik, mint egy elszalasztott nyereséget, ha
emelkedés van, és ı nincs ott.
Aki nem képes saját véleményt alkotni és dönteni, annak nem
szabad a tızsdére járni.
A megfontoltság, érvek és indítékok nélküli tızsdei játékos a
rulettjátékosra hasonlít. Hazardır.
Ne higgyük, hogy mások többet tudnak vagy jobban infor-
máltak csak azért, mert kitartóan egy részvényt vásárolnak.
Okaik annyira különbözıek lehetnek, hogy lehetetlen azok-
ból következtetéseket levonni.
A gazdaságot nem lehet megtanulni, azt mindenkinek magá-
nak kell megélni - és túlélni.
Ha zsebünkben készpénz van, és az a szándékunk, hogy
alacsony áraknál beszálljunk a tızsdébe, ez ugyanolyan élve-
zet, mint éhesnek lenni és úton lenni egy étterem felé.
Egy rossz, de igaz hír számomra jobb, mint egy jó, de hamis.
Az elsınél tudom, mihez tartsam magam, a második félreve-
zethet.
A határozatlan tızsdések számára az árfolyamok vagy már
túl magasak, vagy még túl magasak: ahhoz, hogy beszállja-
nak, ez vagy már túl késı, vagy még túl korai.
206
Egy tızsdés véleménye sohasem állandó. Ugyanazt a papírt
ugyanannál az árfolyamnál egyszer túl magasnak, máskor
túl alacsonynak ítéli meg, de sohasem objektív megfontolás-
ból, ítélete gyakran attól függ, hogy jól aludt-e, vagy akut
fájdalomtól vagy idegességtıl szenved - tehát olyan okoktól,
amelyeknek nincs közük a tızsdéhez. A legtöbb tızsdés ezért
nem tud tárgyilagos lenni.
A vásárláshoz fantázia kell, az eladáshoz bölcsnek kell lenni.
Esténként ötletek kellenek, reggelente kritikus hozzáállás,
délben a döntést kell meghozni.
A tızsde, vagyis a pénzügyi piac tulajdonképpen olyan szín-
ház, ahol mindig ugyanazt a darabot játsszák, csak más
címmel.
Ahhoz, hogy egy kormány erıszak nélkül kormányozhasson
és a pénzügyeket is rendben tudja tartani, igen ravasznak kell
lennie.
A gazdasági szakértık gladiátorok, akik bekötött szemmel
harcolnak.
Semmit sem használ, ha a gazdaságban az igazságot hirdet-
jük vagy hasznos dolgokat ajánlunk. Ez a legjobb módszer,
hogy ellenségeket szerezzünk magunknak.
Voltaire mondta: „Minden rossz dolognak lehet valami jó
következménye is." A tızsdére ez rendkívül találó.
Az árfolyamalakulás számára nem az a fontos, mi történt ma,
hanem hogy holnap és holnapután mi fog történni. Mert
ami ma történik, azt az árfolyamok már tartalmazzák.
A tızsdés nem a rendszerek embere, hanem az ötleteké.
A tızsde parazitáit, a kisjátékosokat, akik mindennap vesz-
nek és eladnak, vesznek és eladnak ugyan megvetem, de
hozzáteszem, hogy nélkülük a tızsde nem lenne tızsde, és
nélkülük a kapitalista rendszer nem tudna létezni. A legjobb
207
Forrás: http://www.doksi.hu
példa: Franciaország szocialista-kommunista kormánya
mindent megtett, hogy a tızsdét optimista hangulatban tart-
sa.
Nekem csak azok a milliomosok imponálnak, akik akkor is
imponálnának, ha egy fillér sem lenne a zsebükben. A
tömegkommunikációs eszközök maguk is bőnrészesek, ha
tétlenül nézik, hogyan csapják be a közönséget.
A legtöbb ember, akinek megvan az a képessége, hogy sok
pénzt keressen, csak ritkán képes arra is, hogy ezt élvezni
tudja.
Ha a tızsdén egy kellemetlen esemény elıtt rossz elıérzeteink
vannak, annak bekövetkezte után néhány Órával megköny-
nyebbülünk. Ez az ismert jelenség a Fait accompli (befejezett
tény).
A tızsdén érzésünk gyakran megsúgja, hogy mit tegyünk, az
eszünk pedig azt mondja meg, hogy mit kerüljünk.
Néha a tızsdén jobb egy kétértelmő tanács, mint egy egyér-
telmő és világos.
Az ember néha valóban csak egy bizonyos idı múlva érti meg
azt, amit tanult (a szemináriumaimra gondolok).
A játékosok reakciói mindig ugyanazok a nagy tızsdén, mint
a kicsin; mert a kis megtakarítók és a nagy menedzserek
emberi reakciói között alig van kiilönbség.
Vásárlásnál romantikusnak, eladásnál realistának kell lenni
(a kettı közötti idıben pedig aludjon az ember).
Opciókat vásárolni? Ugyanúgy, mint a váltóknál: aláírjuk
és meg fogjuk látni, milyen gyorsan telik az idı!
A tızsdén nem az új seprő, hanem a régi seper jól.
Aki a tızsdén a kicsit sokra becsüli, az a nagyot nem érdemli.
208
A boom elıtt és a krach után nagy a csend. Ami közben
lejátszódik, az csak hisztérikus lárma, értelem nélkül.
Minden jó francia polgárcsalád a legbutább fiát küldte a
tızsdére. Bizonyára megvolt rá az okuk.
A baisse-spekuláció (határidıs ügylet) csak az intelligens
tızsdés számára érthetı. A buta sehogy sem érti. hogy lehet
valamit eladni, ami még nincs is a tulajdonában.
A tızsdei profi vagy a pénzügyi újságíró számára egyformán
veszélyes, ha sokszor igaza van. A kollégák irigyek lesznek és
türelmetlenül várnak arra, hogy egyiküket melléfogáson kap-
ják.
A tızsdés, ha tızsdei pletykákról van szó, még a saját apjá-
ban sem bízhat.
Jacques Ibert, a nagy francia zeneszerzı mondta egyszer: a
mővészet 10% inspirációból és 90% transpirációból áll.
A tızsdén a transpiráció természetesen a tapasztalat.
Amit a tızsdén mindenki tud, az nekem már nem jelent
semmit.
Az infláció a hitelezık pokla és az adósok paradicsoma.
Rotschild mondta egyszer: „Aki a tızsdén engem követ, rossz
tapasztalatokat fog szerezni."
A tızsdei játékosok 90%-ának nincsenek ötletei, nem is szól-
va a megfontolásokról. Még a lóverseny- és totójátékosoknak
is vannak ötleteik és motivációik. A tızsdei játékosok leg-
többször vakon követik a tömeget.
A nagy pénz még a buta zsebében is érvényesülni akar és
elismerést szerezni. És a pénz hatalma nagy.
Egy bécsi nagybank elnöke mondta az inflációs idıkben:
„Nem vagyunk okosak, nem vagyunk szorgalmasak, csak
finomak vagyunk!" Azt hiszem, ezzel ma nem jutna messzire.
209
Forrás: http://www.doksi.hu
A legvadabb spekulációs dühöt is megfékezi a veszteség. Az
elemzı gondolkodik, a tızsde irányít. A tızsdén nem kell
mindent tudni, csak mindent megérteni. És ha az ember
mindent meg is ért, nem kell mindent megcsinálni.
A legszenvedélyesebb spekulánsnak is szabad pihenıt tarta-
nia, hogy egy ideig csak figyeljen.
Gyakran kérdezem magamtól, mi a hasznosabb: a tızsdeidı
alatt a tızsdére menni vagy horgászni. A tızsdén ugyan lehet
tippeket szerezni, és aztán ezeknek az ellenkezıjét tenni, a
horgászás alatt viszont elıbb meg lehet fontolni, hogy mit ne
tegyen az ember.
Az a bankár, aki az ügyfelek pénzével spekulál és pechje van,
gyakran csaló lesz. Akinek viszont szerencséje van, azt zseni-
nek tartják.
Sok tızsdésrıl elmondható, hogy fiatal korukban adták ki
azt, amit idısen megkerestek.
A szívem bal oldalon van, a fejem a jobb oldalon, pénztár-
cám azonban egyik oldalon sem, hanem már régen Ameriká-
ban van.
Egy okos asszony mindig tartson egy baisse-spekulánst tarta-
lékban, így jóléte mindig biztosítva van.
A tızsdén a fél igazság teljes hazugság.
Tudnunk kell, hogy a nagy pénzintézetek kulisszái mögött
nem mintagyerekek ülnek.
Az ördög azért találta ki a tızsdét, hogy az embereket azzal
büntesse, hogy azt higgyék: ık is - mint az Isten — a semmi-
bıl is tudnak valamit csinálni.
Az egyetlen gyár, amit Washington éjjel-nappal üzemeltet,
az a pénzgyár, vagyis az állami pénznyomda.
210
A tızsde nemcsak a következı év eseményeit számítolja le,
hanem azt is, amire a közönség az azt követı évben vár.
Tehát a dolgok elébevágásának az elébevágását.
Gyakran esnek az árfolyamok, és az ember mégis azt mond-
hatja, hogy a piac erıs. Ez fordítva is igaz: ha az árfolyamok
emelkednek, ennek ellenére meg lehet állapítani, hogy a piac
technikai állapota gyenge.
üzemgazdászok, gazdasági mérnökök, közgazdászok és más
szakértık maradjanak távol a tızsdétıl. Számukra veszélyes
csapda, ha tudományos módszerekkel akarják megismerni.
Csak Dantét tudom nekik idézni: „Ember, ki itt belépsz,
hagyj fel minden reménnyel."
Ha pénzrıl van szó, csak egy jelszó létezik: „Többet!"
Az ember soha ne szeressen bele egy részvénybe, és váljon
meg tıle könnyen, ha S. O. S.-t kiáltanak!
A villamos és a részvény után soha ne szaladjon az ember.
Csak türelem: biztosan jön a következı.
A tızsdén két dolog a legnehezebb: egy veszteséget elviselni,
és egy kis profitot nem realizálni. A legnehezebb azonban
önálló véleményt alkotni, és annak az ellenkezıjét tenni,
amit a többség tesz.
Ha valamilyen esemény a piacra pszichológiai hatással len-
ne, akkor annak azonnal jelentkeznie kell, mert másnapra
feledésbe merül.
Minél jobban cáfolja egy kormány az esetleges intézkedéseit,
annál biztosabban fog késıbb így dönteni.
Nem a pénznek van szaga a tızsdéseknél, hanem csak az
elveszett pénznek.
Ha a tızsdei spekuláció olyan könnyő lenne, nem lenne
bányász, favágó és más nehéz fizikai munkás. Mert mind
spekuláns lenne.
211
Forrás: http://www.doksi.hu

Igazán önálló az, aki egy meghívást megindoklás nélkül le KOSTOLANY TESZTJE
tud mondani.
Az utóbbi idık gazdasági és pénzügyi rémhíreit csak azok
találhatták ki, akiknek ezen a területen nincs tapasztalatuk.
Az a nap. amikor a különben makacs optimistából pesszimis-
ta lesz, nagy valószínőséggel az árfolyam-tendencia forduló-
pontja. Ez természetesen fordítva is igaz. Ha a megrögzött
pesszimistából optimista lesz, akkor amilyen gyorsan csak
lehet, ki kell szállni a tızsdébıl.
Az ideges spekuláns akkor a legidegesebb, ha nincsenek pa- A következı teszt segítségével Ön meg tudja állapítani, hogy
pénzét inkább fix kamatozású kötvényekbe fektesse-e, vagy
pírjai és a tızsde emelkedni kezd. inkább a spekulálásra alkalmas. Válaszoljon a következı
Hogy a felsı tízezernél sikereket érjünk el, naivságot kell kérdésekre spontán, és számolja össze, hány a), illetve hány
mutatni, de nagyon józanul kell gondolkodni. Ha valaki b) választ győjtött össze. A kiértékelés a végén található.
egy profi tanácsa alapján tesz szert pénzre, az siker;
tanács nélkül nagy siker, és ha éppen a szakértı tanácsai
ellenére is pénzt nyert, az óriási siker. Kostolany kérdései
Egyszer egy ismert tızsdeguru elıadásán ültem (jobbnak 1. Megtervezi-e a nagy nyári szabadságát
tartom a nevét nem említeni). Nem tudtam tovább hallgatni / a) már hónapokkal elıtte, vagy
buta fejtegetéseit és felálltam. Szomszédom megkérdezte tı- b) csak röviddel elıtte?
lem: „Már itt akar hagyni minket?" „Itthagyni?" -válaszol- 2. A lámpa piros, de autó nem jön.
tam. „Nem, én elmegyek." . a) Megvárja a zöldet, vagy
Nem tıkével, hanem zsebpénzzel kell rendelkezni. Sokan a / b) átmegy a pirosnál?
zsebpénzt részesítik elınyben a vagyonnal szemben. 3. Mikor van jó hangulatban?
/ a) Inkább reggelente, vagy
Ha a befektetési alapoknak nagy pénzbevételeik vannak, az b) inkább esténként?
annak a jele, hogy az emelkedı mozgás harmadik fázisa a 4. Tányérján egy különleges ínyencség van.
végéhez közeledik. a) Az étkezés végére hagyja, vagy
/ b) azzal kezdi az étkezést?
5. Hogy választ ki képeket?
a) Fıleg befektetési értékük, vagy
.' b) saját ízlése szerint?
6. Elıször látogat egy idegen országba. Hova megy elıször?
a) Egy ínyencek által ajánlott magyar étterembe, vagy
/b) egy ismeretlen belföldibe?
212 213
Forrás: http://www.doksi.hu

7
Kiértékelés
7. Feleségének Párizsból
a) megrendelt kedvenc parfümjét, vagy 14. a) pont: A biztonság Önnek mindennél elıbbre való.
/ b) egy új márkát hoz, ami a legújabb, és Önnek is tet- A bizonytalanságban kevésbé az új ingerét, mint inkább a
szik? nyugtalanítót látja. Ha pénzt keres, legnagyobb gondja,
8. Ha a repülıgépen helyet keres, figyel-e hogy ezt megtartsa. Befektetési stratégiájának pontosan elı-
/ a) a biztonságra és a kényelemre, vagy relátható eredményeket kell hoznia: Félretett pénzét tartsa
b) a szomszédaira? bankszámlán, érdeklıdjön bankjánál a biztos befektetési le-
hetıségek iránt, és ajánltasson magának rövidebb lejáratú
9. Mit játszik a ruletten (vagy mit játszana, ha elcsábíta
járadékpapírok közül.
nák?) 6-10. b) pont: Ön nem veti meg a kalandokat, de emellett
a) egyenlı esélyeket, vagy bizonyos biztonságra is szüksége van. Ön olyan megtakarító,
/ b) egy számot? aki számol bizonyos kockázattal (kockázatvállaló készsége a
10. Mire ügyel inkább egy lakás vásárlásánál? 10. ponthoz közelítve egyre nı). Önnek valók a magas kama-
«/aj a lakás beosztására, vagy tozású középtávú kötvények, a nagy hozamú járadékpapírok
b) a környezetre? és a „Blue Chip"-ek a részvények közül, amelyeket széles
11. Moziba tartva útközben megtudja, hogy ki a filmben a körbıl (sok országból) vásároljon.
gyilkos. 14. b) pont: Ön tipikus spekuláns. Eszközeivel mozgékony-
y a) Ennek ellenére megnézi a filmet, vagy b) nak kell lennie, ami annyit jelent: Önnek nem valók a hosszú
hagyja az egészet és hazamegy? távú befektetések. Önnek a tızsdét és mindent, ami a világon
történik, állandóan követnie és arra regálnia kell; néha sok
12. Cége székhelyet változtat. Másik városba kell költöznie.
papírja van, máskor meg egy sem, mert a megfelelı idıpontra
a) Nagyon zavarja ez önt, vagy vár. Ön nem befektetı - hanem spekuláns. Ha nem tud
^ b) örömmel várja a költözést? átváltani (mert esetleg nincs erre ideje), akkor inkább tegye
13. Mit szeretne jobban? Ha felesége vagyonát a takarékszámlájára.
a) mint háziasszony otthon marad, vagy
X b) dolgozni megy?
14. Véleménye szerint a családi életben melyik helyzet ked Kostolany kommentárjai (a kérdésekhez)
vezıbb : 1. Az improvizációs készség a spekulánsok egyik legfonto
s^a) a férj ügyel a költségvetésre és az asszony a könnyel- sabb tulajdonsága.
mőbb, vagy 2. Aki minden kockázattól fél, az a tızsdét és minden rész
b) a férj könnyebben adja ki a pénzt, míg az asszony vényt kerüljön.
takarékosabb? 3. Aki korán kel és késı délutánig fokozatosan használja fel
erıtartalékait, az átlagos napot vár, nagyobb meglepeté
sek nélkül, ezt várja a betétszámlájától is.

215
214
Forrás: http://www.doksi.hu
4. Élvezze addig, amíg éhes; aki takarékosan vár ínyenc
falatjával az étkezés végéig, az biztonságérzetet is akar,
hogy tıkéjének gyümölcseit - a kamatokat - a végén
mindenképpen megkaphassa.
5. A romantikus méregdrága képeket vásárol csak a saját
élvezetére - neki szabad spekulálni.
6. Az egzotikus étteremben meglepetés vár, aminek a speku
láns örül - akkor is, ha az esetleg kellemetlen.
7. Ha Ön soha nem mer a feleségének új parfümöt ajándé
kozni, mit akar akkor a tızsdén, ahol az Ön pénzérıl van
szó?
8. A spekuláns típus a kisebb kockázaton és kényelmetlensé
geken túlteszi magát, ha új, érdekes ismeretséget remél.
9. Ha valaki már a rulettasztalnál áll, és még két vagy öt
márkát sem akar eljátszani, az csak spóroljon tovább.
10. A spekuláns kevésbé figyel a közelire, gyakorlatiasra;
inkább szép kilátást akar.
11. A spekulánst egy feszültség nélküli krimi nem érdekli.
A takarékba fektetı ellenben pontosan tudja, hogy mit
fog kapni: kamatokat. Öt nem zavarja, ha a jövıt elıre
ismeri.
12. A spekulánsok nem hagyják magukat zavartatni. A vál
tozások megszokottak számukra.
13. Aki nem akarja, hogy felesége házon kívül is dolgozzon,
annak a kényelem a legfontosabb. A tızsde azonban
kényelmetlen.
14. Természetesen a spekuláns is tudja, hogy ésszerő módon,
takarékosan kell gazdálkodni —, de ezt szívesen másokra
hagyja.
216
UTÓSZÓ
Kedves Olvasó, remélem sikerült önnek olyan ismereteket
nyújtanom, aminek segítségével a tızsde anatómiáját jobban
megértheti.
Átadtam az elveimet. Most Önön múlik, hogyan használja
ezeket fel. Nincs az életben és a tızsdén hasznosabb, mint
másokat a dolgok végiggondolására rábírni. Tudom, nagy a
kísértés, hogy inkább az ügynökök, bankárok, guruk és a
sajtó véleményét kövessük ahelyett, hogy a saját fejünket
törnénk. De próbáljon meg egyszer önállóan gondolkodni, és
igazi élményben lesz része, ahogy a kártyajátékos is örömöt
talál abban, ha el kell döntenie, hogy a pik bubit vagy a piros
dámát játssza-e ki. Az öreg Fritz írta egyszer: „Ismeretei
mindenkinek lehetnek, de a gondolkodás mővészete a termé-
szet ritka ajándéka."
A tızsde nem rulettjáték, noha az emberek milliói játékka-
szinót csináltak belıle. Ez nem Monte-Carlo zene nélkül, az
embernek meg kell hallania zenéjét. Nincs is nagyobb élve-
zet, mint amikor egy spekulációban igazunk van, különösen,
ha ez az általánosan uralkodó vélemény ellenére történt. Ez
gyakran több örömet szerez, mint a nyereség besöprése.
A tızsdei spekuláció nagyon nehéz kártyaparti veszélyes
ellenfelekkel és cinkelt kártyákkal, ahol a szabályokat ismerni
kell. Nem matematikai mővelet, mert a világ tele van megle-
petésekkel és kitaposatlan utakkal. Ha minden összhangban
is van, a siker nem jön azonnal. Már negyven évvel ezelıtt
felállítottam azt az egyenletet, hogy a tızsdén kétszer kettı
217
Forrás: http://www.doksi.hu

nem négy, hanem öt mínusz egy. Elıször minden másképp TÁRGYMUTATÓ

történik, és csak késıbb úgy. ahogy azt elvártuk. A végén
gyız a logika, az embernek csak a „mínusz egyet" kell kivár-
nia. És ez nehéz, mert a spekulánsoknak csak a 10%-a képes
ezt a fatális „mínusz egyet" túlélni. Vagy a türelmünk és a
pénzünk, vagy a meggyızıdésünk hiányzik. Ezért ismétlem
újra és újra, hogy a tızsdén szerzett (nem megkeresett) pénz
„fájdalomdíj". Elıször jönnek a fájdalmak, aztán a pénz.
Sokan kérdezik, hogy tudtam elérni, hogy túl a 80-on ilyen
aktív vagyok. A legjobb gyógyszer - mint köztudott - a 81
szellemi torna. Mint tızsdésnek, állandóan gondolkodnom adóemelés (árfolyamok)
kell - ha szükséges, magammal vitatkozva — és mindennap adóoázis 189
tanulok valamit hozzá. adópolitika-tıkepiac 178
alaptıke-emelés (vállalat) 94, 103
Arról is gondolkodnom kell, hogy néz ki a tızsde 10 év aranypénz 191
múlva, mert számomra, mint tızsdésnek. az élet 80-nál kez- árfolyamhatár (limit) 106
dıdik csak igazán. árfolyamok (csökkenı) 39
árfolyam-különbség-nyereség 103
árfolyammozgás 123
árfolyamkockázat 119
árfolyamtrend (Charts) 96
ár-nyereség arány 184
baisse 104
bankszámla (titkos) 187 befektetési
lehetıségek 95 belsı információk
136 bennfentes információ 136
bróker 70
eladósodott országok 166 értékpapír kiválasztására
(fogalom) 29 értékpapír-eladás
(idıpont) 114 értékpapír-forgalom 183
31 értékpapír-tıkebefektetés 80
feketepiac 99
hangulatváltozás (gazdasági okok)
37
határidıs piac 177 határidıs
ügyletek 107 határidıs
áruügyletek 153 hitelvásárlás
73
infláció 179
játékelméletek 180
Joint venture (közös beruházás)
170 kamatszelvény nélküli
kötvények
159 kamatpolitika-
részvényárfolyamok
109
kereseti lehetıségek a tızsdén 90
kerésíbti'(é^>ínÍlati piac 65, 66
kíbocsáfás, új 110 kockázati tıke
170 kritérium a papírok
117 kötvények, gyengélkedık
mérleg 120, 149, 169
Magyarország 33, 39

gazdasági szakértık véleménye 83 Német Szövetségi Köztársaság 34

219
218
Forrás: http://www.doksi.hu

í T
olajár 150 tendencia, hosszú távú megítélése
opciók 174 193
osztalék 120 tızsde (fogalom) 29
tızsdei tendencia 59
privatizálás 108 — rövid távú 43
— középtávú 46
recesszió (részvények) 80 — hosszú távú 46
reprivatizálás 108 tızsde vagy közvetítıiroda 115
részvények (fogalom) 32 tızsdei mőveletre megbízás 115
részvényes 42 trend megítélése 193
részvény (bemutatóra szóló, névre
szóló) 103 újságok tızsdei jelentései 121
részvényelemzés 144
részvénytársaság 41 üzleti jelentések 96
spekuláció 39 valuták 102
valutareform 168
számítógép mint tızsdei spekuláns vétel hitelre 73
62 szocialista állam
32 zerobonds 159

220