A tudat és megismerés vagy a tudat és a

tudattényezők (téma)köre

A tudat és megismerés bemutatása: a megismerés (megismerő)

a tudat meghatározása. Ha osztályozzuk, akkor kettő van: a
tudat (citta) és a tudattényezők (caitta).
[A tudatosság]
Az elsőnek két része van: a meghatározás és az osztályozás.
Saját tárgya alapvető természetének megragadásán keresztül
megalapozott fő megismerő (rnam-rig),1 ez a fő tudat
meghatározása. A tudat (szemsz), elme (jid)2 és a tudatosságok
egy jelentésűek.
A második: a lényeg (alapvető természet) szempontjából, ha
osztályozzuk, akkor a szem tudatosságtól kezdve

1
1.rnam-rig / blo’am sesz-pa B 1575 2. rnam-par rig-pa / rtogsz-pa / blo’am
sesz-pa B 1571 [szkt. vijňapti (1. tudás, megismerés 2. fogalmiság, fogalmi
gondolkodás)
2
szkt. manas (gondolkodás, gondolkodás-tudat, gondolkodó megismerő)
 (p. 146)

az elme tudatosságig bezárólag hat (fajta) van. Ha

csoportosítjuk, akkor kettő csoportot állíthatunk fel: az
érzékszervi tudatosság és az elme-tudatosság. E kettő
bemutatása: másrészt (de jang) általában véve a tudatosságok
szempontjából hatot: az öt érzékszervi tudatosságot és az elme-
tudatosságot [határoznak meg], mégis a tettek hajlama3 vagy a
[tapasztalásra] való képesség megragadása szempontjából a
későbbi újraszületés fő tudatossága4 az elme-tudatosság. Az öt
érzékszervi tudatosság nem a forma-nélküli5 világban születik
meg, és közvetlenül a fogamzás (conception) követő időszakban
nem létezik, és a belépése bizonytalan.
(2) Az érzékszervi és elme tudatosságok közötti
megkülönböztető jellegzetességeket:6 az érzékszervi erő (dbang-
po) és az érzékelési tartomány (tárgyi világ)7 szempontjából
választhatjuk el egymástól (elemezhetjük).
[2] Másrészt az öt érzékszervi tudatosság a saját egyedi alanyi
feltétele: a testi részben (testiségben) funkcionáló formával-bíró
szerfelett fénylő öntermészetű szem-tudatosságtól kezdve a
testi-érzékszervig bezárólag fokonként8 alanyi feltételként
működnek. A saját tárgy megkülönböztető jellegzetessége:
általában véve a szem-tudatosság az alakot és színt9 teszi a
formai érzékszervi alap10 megragadott tárgyává. Viszont attól
kezdve, hogy a hangot és a többit megragadása tárgyává nem
képes tenni,11 egészen addig, hogy a tesi-tudatosság a tapintási
megragadási tárgyként funkcionáló illatot, ízt és más többit,
melyek megragadása tárgyaként funkcionálni képtelenségük
(miatt) stb. egyedi megragadási tárgyként vannak biztosan
elválasztva.

3
bag-cshagsz / (1) nang-szemsz-kjisz phji-jul bzang ngan bar-ma szna-chogsz-
la gomsz-pa szong-ba’i nusz-pa bag-la nyal rnam-sesz-kji szteng-na ’gosz jod-
pa’i csha’o / (…) bag-cshagsz ngan-pa ’thug-po bzsi bszdad ’dug (…) (2) bja-
ba bzang ngan-gji sugsz rkjen-nam san / (…) da resz-kji ’thab ’dzing nang-du
khong-gisz bag-cshagsz bzang-po bzsag szong / (…) lasz-kar szla bcsosz bjasz-
na bag-cshagsz ngan-pa bzsag jong / B 1806
4
a tudatosságok legfőbbike, azaz a fő tudatosság
5
gzugsz-med gzugsz-med-pa’i khamsz: szkt. arūpiya-dhātu, vagy szebben: Az
öt érzékszervi tudatosság nem születik meg (merül fel) a forma nélküli
világban.
6
Vagy egyszerűen az érzékszervi és elme-tudatosságok jellegzetességei.
7
rnam-par sesz-pa’i szpjod-jul a tudatosság tartománya, érzékelési köre
8
rim-gjisz azaz saját állapotaikban, saját érzékelési szintjeiken, fokozataikban
9
A formák (rūpa) feloszthatóak alakra (dbjibsz-gzugsz) és színre (kha-dog-gi
gzugsz).
10
gzugsz-kji szkje-mcshed / phji’i szkje-mcshed drug-gi nang-gszesz sig-szte /
mig-sesz-kji jul-du gjur-pa dbjibsz dang kha-dog-gisz bszdusz-pa’i gzugsz-
rnamsz-szo / B 2498
11
Vagyis egyszerűen: képtelen megragadni tapasztalása tárgyaként a formát
stb.

2
[3] [Valamint az is a megkülönböztető jellegzetességük, hogy] az
elme-tudatosság egyedi alanyi feltételtől: a formával-bíró
érzékszervi erőtől nem függve,

3
 (p. 148)

a saját felmerülésének idejét közvetlenül megelőző mind a hat

tudatosság bármelyikének alanyi feltételéből születik, és a
tárgyának megkülönböztető jellegzetessége az, hogy [azon hat
tudatosság] bármelyikének szempontjából minden dharmát12
tárgyává tevésre képes.
[1] Ha valaki azt feltételezné, hogy az elme-tudatosságtól
különbözőként megjelenő (funkcionáló) érzékszervi tudatosság
nincs, és hogy mikor ez az egy(etlen) elme-tudatosság lép be13
az egyedi érzékszervi kapukon keresztül, akkor észleli az egyedi
tárgyakat, nos akkor ez a gondolat nem helyes.
[2] Ha így lenne, akkor a szem érzékszervi erőn keresztüli forma
látásától kezdve a testi érzékszervi erőn keresztüli tapintási tárgy
megragadásáig bezárólag, [azoknak] egy személy számára való
egyidejűleg való felmerülése lehetetlen lenne, [viszont] így merül
fel.14 [Mint ahogyan] a színházba belépve az előadás dalait és
táncát és a többi öt tárgyat egyidejűleg megragadó tudat(unk)
merül fel, ezt tapasztalatunk által bizonyítjuk.
[3] Ha valaki azt vetné ezzel szembe, hogy egy(etlen) megértő
tudatosság van bár, mégis a hang és a többi tárgy, amint
megjelennek, az érzékszervi erők egyedi kapujában mennek,
erre nem tekintve,15 az az [egyetlen megésrtő tudatosság az] öt
tárgyát egyidejűleg ragadja meg; nos akkor ez [a felvetés] is
helytelen lenne. A tapasztalatunk bizonyítja, hogy nem képes
egyetlen elme, tudatosság, vagy gondolat mikor azt gondolja,
hogy „Ez egy forma.” [egyidejűleg] azt gondolni, hogy „Ez egy
hang.”16
[4] Ha felvetjük az ideg által való látás problémáját, akkor
szükséges megkérdezni, hogy: Egy(etlen) ideggel látunk, vagy a
kék stb. tárgyak számával megegyező ideggel látunk-e?
[5] Ha az első eshetőség állna fenn, akkor

12
dharma lételem, jelenség, tudattárgy
13
vagy kapcsolódik az egyedi érzékszervi kapukon keresztül
14
Mármint egyidejűleg felmerülhetnek a különböző érzékszervek tapasztalatai.
15
rgju-ba-la mi ltosz-par vagy a tovább folytatásra nem tekintve
16
Vagyis képtelen egy tudat, egyidejűleg kétféle érzékszerv tapasztalatát
megfogalmazni.

4
 (p. 150)

valamely személynek a zöld stb. színt látó idege tisztasága vagy

nem-tisztaságának a különbsége között nem lehetne képes
különbséget tenni, és a kék stb. színt látó egyetlen idegből nem
lenne ez lehetséges.
[1] Ha a második alternatíva lenne igaz,17 akkor az alak, szín és a
többi különböző fajtái, amennyi van,18 azzal megegyező számú
szemidegnek kellene lennie.
[2] Ha valaki azt kérdezné, hogy a kék és a többi szín látásának
a módja hogyan van, akkor a válasz erre [a következő]: mármost
a szem alapjában, eme 19 szemgolyón belül a szemideg
nyílásában (felületén) van egy nagyon finom, fényszerű ragyogás
(ragyogó szubsztancia), melyet a közönséges szemmel közvetlen
tapasztalattal20 (tapasztalatként) meglátni nehéz, ennek külső
alak és szín stb. jelenik meg, saját eredménye a szem-
tudatosságnak, mely az egyedi alanyi feltételeként funkciónálok
között egy formával bíró ragyogó szubsztanciának, nos annak
külső tárgy: kék stb. jelenik meg.
[3] Ennek a feltételével a hordozó szél és egyetlen befogadó
tudat, mely világos és megértő a külső tárgyat, vagyis a kéket
stb. megragadóként funkcionáló megjelenése esetén, arra a
„formát megragadó szem-tudatosság”-ot állítjuk.
[4] Abban az esetben ezt is mondjuk: „kéket megragadó szem-
tudatosság, kék aspektussal rendelkező,” kék tárgyhoz hasonló
jön létre. Mint ahogyan a nagyon ragyogó kristálygömb, mikor
kék stb. szín közelébe kerül, akkor annak aspektusaként születik
meg, ugyanígy a kéket, és a többit megragadó eme szem-
tudatosság a saját fő tárgya21

17
Ha a második lenne úgy, akkor…
18
vagy: bármennyi legyen is
19
khra-ril-pa (?) khar-ril-ril / ’od gszal-zsing dbjibsz ril-mor sznang-chul / (…)
zsumm-bu’i míg gnyisz khraril-ril-du lta /
20
mngon-szum közvetlen tapasztalás vagy felfogás
21
rang-gi jul-gji gco-bo saját tárgyainak a legfőbbike=saját fő tárgya

5
 (p. 152)

szempontjából (felé) nem becsapott,22 ezáltal hiteles

megismerő. 23

Azonban emellett a tévedés okának hibájával kísért szem-

tudatosság: a saját fő tárgya szempontjából (felé) azáltal, hogy
becsapott, hamis tudatosság.
(1) Másrészt a tévedés okában rejlő hatalom által a zsarátnok
kör megjelenéséhez olyan, mint az alakban rejlő tévedés oka, a
délibábot víznek megragadni hasonlata: a színben rejlő tévedés
oka.
(2) A helyben rejlő tévedés oka: mikor csónakban tartózkodunk,
a fákat mozogni látjuk, ez a mozgásban24 levő tévedés oka.
(3) Az alapban lévő tévedés oka: valaki rda-rdu gyümölcsöt
eszik, ennek hatására a föld-alapot sárgának látja, ez hasonló a
színben lévő tévedés okához.
(4) A közvetlenül megelőző feltételben lévő tévedés okára: az
erős haragtól befolyásolt ember a föld-alapot vörösnek látja, e
hasonlat a színben stb. lévő tévedés okára.
Másrészt pl. a hangot megragadó hallás-tudatosság25 a fő tárgya
szempontjából bizonyosságot előidézni képtelenség esete is
fennáll. A tárgya, a forma felé erősen ragaszkodó személy
tudatfolytonosságában a hangot megragadó hallás-tudatosság a
saját tárgya, a hang kellemes vagy kellemetlen stb. volta
szempontjából bizonyosságot a saját erejével nem képes
előidézni. És a saját közvetlenül megelőző feltételeként
funkcionáló elme-tudatosság főként (nagyrészt) a formához való
ragaszkodása folytán a hang szempontjából bizonyosság
előidézése képességének hibás (megrontott) képessége miatt,

22
mi szlu-ba kétségbevonhatatlan, tagadhatatlan, megdönthetetlen,
cáfolhatatlan H 335; mi bszlu-ba igaz és valóságos B 2084; becsapott,
rászedett, tévedésbe esett
23
hiteles megismerés, elsődleges megismerés; új és nem téves tudatosság
(mint pl. a „sóságot” tapasztaló nyelv-tudatosság első (tudat)pillanata) R 331;
valódi és kétségbevonhatatlan (→ma szlu-ba), „saját tárgya szempontjából
kétségbevonhatatlan megismerés(ek): saját tárgyaikat világosan megértő
valóságos közvetlen tapasztaló tudatok és a valóságos következtetések” B
2257
24
bja-ba-la
25
a nyan-sesz szó szerepel itt az általában használatos rna-ba’i rnam-sesz,
azaz fül-tudatosság helyett

6
 (p. 154)

[1] de nem csupán [e miatt], hanem a hajlamok és a tárgyak felé

való megszokottság nagyságának, és a tárgyak távolságának
köszönhetően világosan való megjelenés vagy nem megjelenés,
a bizonyosság előidézésének a képessége vagy képtelensége
stb. között (-ben) sok eltérő jellemvonás van.
[2] Ugyanilyen módon a fül érzékszervi erő stb. szintén formával
bíró érzékszervi erő, valamint az arra támaszkodó fül-tudatosság
stb. esetén is, a lényegi természetük megjelenési módjának
téves vagy nem-téves stb. volta közötti megkülönböztető
jellemvonásokat is ismernünk kell.
[3] Ha viszont azt kérdezzük, hogy az érzékszervi-tudatosság
tárgyának befogadásának módja hogyan van, akkor az elme-
tudatosság egyedi alanyi feltétele és az arra [a tárgyra] való
támaszkodásból való felmerülés módja. Mikor azt kérdezzük,
hogy a tárgyakban való gyönyörködés módja hogyan van, akkor
a válasz: a saját egyedi alanyi eredményére, az elme-tudatosság
tárgya megragadására képes entitásként születő egy
tudatosságra állítjuk az elme érzékszervi erőt. Ezáltal az egyedi
alanyi feltétel funkcionálásának módja: a saját maga
eredményezte elme-tudatosság tárgyat megragadni képes
entitásként születik meg.
[4] Másrészt az elme tudatosság érzékszervi tudatosságtól való
eltérésének sok jellemzője, és az érzékszervi tudatosság a
jelenlegi26 tárgyat fogadja be,27 a múlt és jövőbeli tárgyat nem
képes befogadni. Az elme-tudatosság mindhárom idő tárgyát
képes befogadni. Másrészt a múlt[ban lévő tárgy] befogadása: a
korábbi múltbeli

26
da-lta-ba a mostani, jelen időben fennálló
27
vagy: a jelenlegi tárgy felé irányul

7
 (p. 156)

megragadott formát, hang, mely jó vagy rossz, jó vagy rossz

cselekedetet és a többit az emlékezés eszközével befogad,
valamint a jelenben [lévő tárgyat] könnyen befogadja, a jövőre
vonatkozólag pedig: mint ahogyan a magokat miután tavasszal
elvetik, a jövőben bőséges termést szemléléséhez hasonló.
[1] Továbbá, az elme tudatosság azokra a tárgyakat, melyeket
az érzékszervi tudatosság nyilvánvalóan képtelen elemezni, a
logikai elemzéssel28 elemezgetve, az „Ez és az.” gondolattal a
tárgyakat bizonyos sokféle egyirányú elfogadással (állítással)
ragadja meg.
[2] Az elme-tudatosság tárgyakat hamisan való befogadását 29
hirtelen fellépő tévedés okának álom általi összekeverése olyan,
mint az álom-tudatosság. A rossz létszemléletek30 vagy a
látszat31 okfejtés nyomán születő, korábbi és későbbi életek
felvetését nélkülöző nézet, és tettet és eredményét nélkülöző
nézet, az istentelen nézet stb. sok van.
[3] A legbelső (mély) tévedés oka általi összekeveredés
(tönkretétel): olyan, mint a puszta születés állapota erejével a
belépés (befogadás) három mérge.
[4] Másrészt a fentebb magyarázott hiteles megismerés és nem-
hiteles megismerés szempontjából van a tudat és tudattényezők
kettős osztályozása. Az azáltal meghatározott megismerő (rig-
pa), hogy pusztán a saját tárgyára összpontosító, és melyet a
többi (más) megkülönböztető jellegzetességet keresztül
megalapozni nem szükséges: ez a fő tudat állítása. Olyan
tudatosság, mely a megkülönböztető jellegzetességekre és nem
pusztán a tárgyára összpontosító funkciójú más megkülönböztető
jellegzetességeken

28
rgju-mchan
29
a tárgyak felé kifordultan irányul
30
grub-mtha’ létszemléleti rendszer, bölcseleti iskola, irányzat
31
ltar-sznang hasonmás, látszat; valóság szerű, de nem valódi, azaz hamis

8
 (p. 158)

keresztül megalapozott világos megismerő tudattényező a

tudattényezők meghatározása.
[1] Másrészt, ha osztályozzuk, akkor a tudatnak a szem-
tudatosságtól kezdve az elme-tudatosságig bezárólag hat
fajtáját, a tudattényezőknek ötvenegy fajtáját határozhatjuk
meg. Az első öt tudatosságra: érzékszervi tudatosság, a
hatodikra: elme-tudatosság konvencionális kifejezések
használata nem a megismerendő 32
tárgyi tényezője
szempontjából van.33 Hanem az egyedi alap, vagy alanyi feltétel
tényező szempontjából tételezzük.
[2] Másrészt a kéket megragadó szem-tudatosság példáját, ha
megmutatjuk (bemutatjuk), akkor: az egyedi alanyi feltétel, a
formával bíró érzékszervi erőből születő tényező szempontjából
(tényező miatt, kifolyólag) adjuk a szem-tudatosság
meghatározást.
[3] Ez olyan például, mint a világban a dobból származó hangra
a „dob hangja” elnevezést mondják, de nem mondanak „botnak
a hangja” elnevezést. És az árpából származó hajtásra „árpa
hajtás” mondanak, viszont föld stb. hajtást nem mondanak.
[4] A formával bíró érzékszervi erők elhelyezkedési módja34
kezdve a szem érzékszervi erővel, mely a szem képességgel
(dbang-ldan) rendelkező belső szervben helyezkedik el, egészen
a nyelv érzékszervi erőig, mely a nyelv képességgel (ízlelési
képességgel) rendelkező belső szervben helyezkedik el; és a testi
érzékszervi erő, a test minden felső és alsó részét35 áthatoló
módon van jelen. És emiatt

32
sesz-bja vagy itt megismerés
33
nem a megismerendő tárgyi tényező tekintetében tesszük a …
konvencionális kifejezéseket
34
mármint az a hely a testben, ahol lokalizálható
35
vagyis a test minden tagját

9
 (p. 160)

a kéket megragadó szem-tudatosság esetén például: az, mely a

pusztán e kettőből a külső oldalra nyíló tárgyi feltételből, a kék
színből, és a belső oldal felé megnyilvánuló közvetlenül megelőző
feltételből, születni képtelen, az alanyi feltétellel együtt
háromnak az összeállásából való szükségszerű születését az
összes tárgyi feltétellel rendelkező érzékszervek, és elme36
esetére ismernünk kell.
[3] A forma stb. folytán a tárgyi feltétel funkcionálásának
(működésének a módja: a forma és hang, e kettő közvetítő
eszköz által saját megragadó tudatosság felmerüléseként
funkcionáló. Az illat, íz és tapintási tárgy, e három saját tárgyát
közvetítő közeg nélkül megragadó tudatosság eszközével
funkcionál. Az első két érzékszervi tudatosság a saját tárgyával,
a formával és a többivel kapcsolatba nem lépve ragadja meg. Az
utóbbi három érzékszervi tudatosság a saját tárgyát, az illatot, ízt
és a többivel érintkezésbe lépve (kapcsolatba lépve) ragadja
meg.
[4] Abból a kettőből, hogy a közvetítő közeg (közvetítés), a
közvetítő fény általi folytonosságra37 támaszkodik, vagy nem
támaszkodik: a támaszkodó pl. mint az ember szem-tudatossága,
a nem támaszkodó, mint a bagoly stb. szem-tudatossága.
[5] Mint például egy emberi tudatfolytonosságban a kéket
megragadó szemtudatosság esetén: az alap, a tisztán vagy nem
tisztán funkcionáló érzékszervi erőből kifolyólag a kéket
megragadó szem-tudatosság tisztán vagy nem tisztán
funkcionáló, és a tiszta érzékszervi erő közeli vagy távoli tárgyat
megértésének a módja, és a figyelem többé-kevésbé
megszokott38 tárgyat megértésének a módja stb. eltérő
jellegzetessége sok van.

36
illetve: érzékszervi és elme-tudatosság…
37
sznang-ba fény, fénylés; itt a fény, világosság, mint közvetítő közeg. Az
szerző véleménye szerint az embernek szüksége van a látás esetén a
közvetítő fényre (bar-gji sznang-ba), míg a bagolynak nincsen szüksége a
közvetítő fényre, mivel képes látni a sötétben is.
38
gomsz-pa szokásos: megszokott; nyilvánvaló, hogy a figyelem egy
megszokott tárgy felé nem úgy irányul, mint egy szokatlan tárgy felé, hiszen a
tudat egy már előbb látott tárgyat hamarabb megragad és megért, mint egy
idegen tárgyat, vagyis a megértés erősség függ attól, hogy többé vagy
kevésbé ismeri a megragadott tárgyat a tudat

10
 (p. 162)

[1] Ugyanilyen módon kell megértenünk a maradék érzékszervi

és elme-tudatosságok megkülönböztető jellegzetességeit.

(A tudattényezők)
[2] [A tudattényezők felosztása szempontjából] kettő van: (1)
Minden tudathoz határozottan szükségszerűen kísérőként járuló
csoport: az öt mindenhol jelenlévő tudattényező.39 (2) Minden
tudathoz határozottan nem szükségszerűen járuló csoport.
[3] Ezek közül az első [csoport]:
(A mindenhol jelenlévő tudattényezők)
Minden fő tudathoz kísérőként járuló: az öt mindenhol jelenlévő
tudattényezőt kell bizonyítani (állítani). Mert, ha ez [a csoport]
nem lenne, akkor a fő tudat a tárgyának tökéletesített
[tapasztalás] módját40 nem valósítaná meg. És mert:
(1) ha nem lenne szándék, akkor a tudat nem irányulna a
tárgya felé,
(2) ha nem lenne figyelem, akkor nem lenne a különböző
tárgyak szemlélése41
(3) ha nem lenne érzés, akkor nem lenne semmiféle
élvezetes, szenvedés teli vagy semleges42 természetű43
dolog felmerülése,
(4) ha nem lenne képzetalkotás, akkor nem lenne a tárgy jelei
egyedi különbségének megkülönböztetése44
(5) ha nem lenne érintkezés, akkor nem lenne a [tudatnak] a
tárggyal való találkozása.
[4] Tehát a tudat tárgy befogadási módja alapján, a tudat
világos(an) megismerő tényezőjű egyedi működést tevő
individuális módja által, megfelelően állítjuk az egyes (egyedi)
tudat és tudattényezők közötti különbséget.

39
Vagy: mindig jelenlévő tudattényezők, mindenütt jelenlévő tudattényezők.
Fordítják még: állandó tudattényezők.
40
jul-la long-szpjod-chul
41
vagyis nem tudna az egyik tárgytól elválasztottan egy attól különböző másik
tárgyat figyelni, felvenni
42
bar-ma (szkt. madhyama) itt a neutrális érzésre vonatkozik
43
vagy: lényegű
44
a ’du-sesz feladata az, hogy a tárgy egyedi jeleit, jellegzetességeit
meghatározza, képet alkosson róla, azokat megfogalmazza, miután a figyelem
már kiválasztott egy tárgyat

11
A [fő tudathoz való] határozatlan társulás45 csoportja
szempontjából ez a négy [csoport] van együtt:
(p. 164)
[1] (1) a meghatározó tudattényezők, (2) az erényes
tudattényezők csoportja, (3) a gyökér (fő) szennyeződések
csoportja, (4) a másodlagos szennyeződések csoportja,46 (5)
változó tudattényezők.
(1) Az első az öt meghatározó tudattényező egyenkénti állítását
[mégpedig azt, hogy]:
(1) A saját tárgya szempontjából saját erejével elemző
(vizsgáló) tudatfunkció a bölcsesség lényege (entitása),
(2) saját erejével a saját tárgyát, mint vágyott (érdekesnek
talált) entitást kereső47 funkciójú tudattényező a törekvés,
(3) saját erejével a saját összpontosítási tárgyát egypontúan
befogadó funkcióval bíró tudattényező: a koncentráció,
(4) ismerős dolgot48 saját ereje által nem elfeledés
funkciójával bíró tudattényező: az éberség,49
(5) saját összpontosítási tárgya felé saját erejével kedvvel50
fordulás funkciójával rendelkező tudattényező a döntés51 lényege
— stb. egyenkénti állításaként tesszük.
(2) A tizenegy erényes tudattényező:
(1) A hit: a saját ereje által a saját összpontosítási tárgya
felé való hitetlenség zavarától elválasztó funkciójú tudattényező,
(2) a lelkiismeretesség:52 a saját magával kapcsolatban lévő
okok miatt, a kimondhatatlan vétkektől való óvakodás53 alapján
megkülönböztető(=meghatározó) megismerő,
(3) a megfontoltság:54 másokkal kapcsolatban lévő okok
miatt, a bűnös cselekedetektől óvakodó (szégyent érez), ennek
alapján megkülönböztetett megismerő,

45
mchungsz-ldan mindazon tudattényezők, melyek nem kell, hogy feltétlenül
egy fő tudathoz társuljanak (azaz melyek nem a kun-’gro lnga csoportjába
tartoznak) mchungsz-ldan / (1) mchungsz-par ldan-szte rigsz ’dra-po jod-pa
(…) (2) szemsz-bjung-rnamsz ni szemsz gang dang gang-la mchungsz-par ldan
/ B 2313 Illetve az öt hasonlóság a tudat és a tudattényezőkben rejlő
hasonlóságokat fejezi ki: mchungsz-ldan rnam-pa lnga mchungsz / szemsz-
bjung gang-zsig szemsz dang mchungsz-pa lnga-ldan–gjisz ’khor-du ’gro-
ba’am szkje-ba-szte / rten dang / dmigsz-pa dang / rnam-pa dang / dusz dang /
rdzasz-bcsasz lnga mchungsz-pa’o / B 2314
46
vagy helyesebben: kísérő szennyeződések csoportja
47
vagy: a felé törekvő
48
vagy: egy már korábban megismert dolgot (tárgyat, entitást)
49
a dran-pa (szkt. smŗţi) szó szokásos jelentése: emlékezet, emlékezés,
viszont itt az éber jelenlétre, vagy éber tudatosságra vonatkozik
50
gcsesz kedvel, dédelget, ápolgat
51
mosz-pa (szkt. chanda) inkább jelent egyfajta „cselekvés utáni vágy,” „célra
törekvés,” de leginkább „megvalósítási vágy”
52
vagy szégyenkezés
53
vagy: azok elkövetésétől a szégyenkezik (tkp. a szégyenérzet visszafogja)
54
vagy szégyenkezés, visszafogottság

12
 (4) a vágytalanság: a vágy ellenszere, melynek saját lényegi
tényezője szempontjából a vágy tárgyához világosan55 nem
kötődő tudattényező,

55
dvang-du (=dvangsz-du, dvangsz-pa / (1) gszal-bar gjur-pa / (…) rig-pa
dvangsz-na nya-mo gszal / (…) cshu dvansz-na nya-mo gszal / thugsz dgongsz
dvangsz jong / (…)
(2) dri-ma-dang bral’am / rnyog-pa med-pa / (…) cshu dvangsz-pa / (…)
cshang dvangsz-pa /

13
 (p. 166)

(5) a nem-gyűlölet: a három dharma bármelyikét szemlélő

gyűlölet ellenszere, melynek saját lényegi tényezője
szempontjából a rosszakarat tudata nélküliségével
megkülönbözetett megismerő,
(6) az ostobaság nélküliség: saját lényegi aspektusából az
ostobaság ellenszere, ez által az elemző megértés56
bölcsességére való támaszkodás kísérés által megkülönböztetett
megismerő,
(7) a tetterő: saját ereje által az erény felé hajlandóságot 57
mutató funkciójú tudattényező,
(8) a mentális hajlékonyság (rugalmasság): az erényes tudat
összpontosítási tárgyára,58 ahogyan vágyik,59 a vágyott felé való
ösztönzésre alkalmas funkciójú tudattényező,
(9) a figyelmesség: saját tudatfolytonossága erényes
dharmái felé megbecsülőként60 működésével megkülönböztetett
megismerő,
(10) mentális egyensúly:61 saját magát kísérő
összpontosítási tárgya szempontjából tompa és izgatott tudatok
és tudattényezők által való nem megrontottsága folytán
megkülönböztetett megismerő,62
(11) nem-ártás:63 bármely nem-gyűlölet tényezője, mely
saját szemléleti tárgyaként működő lények általános
szenvedését nem elviselője, ezáltal megkülönböztetett
tudattényező:
ez volt a tizenegy erényes tudattényező.
(3) A nem erényes tudattényezők, azaz a hat
gyökérszennyeződés, és a húsz másodlagos szennyeződés közül
az első, vagyis a hat gyökérszennyeződés közül a nem-tudás: a
tett és eredményének, az igazságok, és a drágaságok[hoz
menedékért folyamodás] módja nem tudásának64 az ostobasága:
ez a teljes körű szennyeződések

56
individuális megértés
57
vagy: vonzalmat; illetve: az erénybe örömét lelő…
58
vagy: szemléleti tárgyára…
59
itt nem a negatív értelembe vett vágyról van szó, hanem egy tárgy felé való
szándékolt irányulásról, ami ráadásul erényes (üdvös) is
60
gcsesz-szbrasz értékel, megbecsül (H 96)
61
btang-sznyomsz (szkt. upekşā) mentális kiegyensúlyozottság, egykedvűség,
neutralitás
62
vagyis nem rontják meg, nem silányítják el más tudattényezők, vagy
helyesebben a tudatok és tudattényezők befolyása
63
vagy: ártalmatlanság
64
vagy: nem ismeretének…

14
 (p. 168)

eredeteként funkcionál.65
[1] A vágyakozás a hármas világ tisztátalan aggregátumaira való
vágyakozás: a létesülés66 szenvedésének megteremtője. Ennek
két fajtáját tanítják: a vágy-világ vágyakozása esetén a
vágyakozó vágyakozás,67 valamint a két magasabb tartomány
vágyakozására a létesülés vágyakozását.68
[2] A harag az érző lények és szenvedések és a szenvedés alapja
felé való rosszakarat:69 a boldogsághoz való kapcsolódásban nem
marad fenn, és a bűnös cselekedetek alapjaként funkcionál.
[3] Az önhittség a múlandóság halmainak nézetére
támaszkodva70 a tudat magasrendűségének71 gőgje
(büszkesége): más nem tisztelése és a szenvedések
megteremtésének alapja. Ha osztályozzuk, akkor hét fajtája van
(a) Az büszke gondolat önhittsége, hogy „ Ezeknél a kisebbrendű
lényeknél én magasabb rendű vagyok.”
(b) Az a felettébb büszke önhittség, mely ezt gondolja: „A velem
egyenlőeknél én magasabb rendű vagyok.”
(c) Az önhittségnél még nagyobb önhittség, mely ezt gondolja:
„Azoknál a nagyon magasrendűeknél én még magasabb rendű
vagyok.”
(d) Annak a büszke tudatú „én” gondolatnak az önhittsége, mely
azt gondolja: „A tapadás öt aggregátuma „Én” és „enyém.”
(e) A dhjánára támaszkodó [személy] tisztátalant tiszta
tulajdonságúnak, a nem elértet elértnek [tartó] erős
büszkeségének önhittsége.
(f) Azon alacsonyabb rendűségi72 gondolatnak az önhittsége,
mely ezt gondolja: „Azoknál a nagyon magasrendűeknél én egy
kisebb, alacsonyabb rendű vagyok.”
65
vagy: a teljes körű szennyeződések szülője
66
szkt.. bhava, létesülés, létesülési folyamat, azonos jelentésű a ’khor-ba
szóval
67
vagy: sóvárgó vágyakozás
68
vagy: létesülésre való vágyakozás
69
rossz szándék
70
’dzsig-chogsz-la lta-ba; ’dzsig-chogsz: szkad-csig-gisz ’dzsig csing-du ma chogsz-pa’i szkjesz-
bu’i phung-po, kapcsolatban van ez a fogalom (ha nem ugyanazt fejezi ki) a ’dzsig-lta nyi-su
fogalommal, amelynek jelentéséről lsd. Bod-rgja chig-mdzod cshen-mo p. 897-898, valamint TSEPAK
RIGZIN p. 118. Ennek a hitnek a lényege, hogy a személyiséget alkotó szkandhákat, illetve a
szkandhák alkotta öntudatot valódi létezéssel ruházzák fel, oly módon, hogy az „én” (vagy
önvaló) és „enyém” tévképzeteket kötik hozzájuk. Az „én” és az „enyém” tévképzetek a
tudattárgyak szempontjából négy aspektusban jelenhetnek meg: pl. egy forma Én-ként való
felfogása, egy forma „enyém”-ként való felfogása, egy formát az „Én”-hez tartozóként felfogni,
egy formát az „Én”-nen belül fennállóként felfogni. Ugyanígy a többi érzéki tárgy esetében.
Ezekről a téves felfogásokról: HÉJJAS ISTVÁN: Ókori indiai bölcselet Budapest, Orient Press, 1994 p.
138-142. Valamint sokkal részletesebben BHIKKHU BODHI: A létesülés gyökerei. A Mūlapariyāya sutta
szövege és kommentárjai (ford. Pressing Lajos) Budapest, Buddhista Misszió, 1984 tkp. az egész
könyv.
71
vagy: a magasrendű tudat gőgje
72
Vagy: kisebb rendűség gondolata. Tehát ez egy olyan fajta gondolattípus,
vagy önhittség típus, mely magát másoknál alacsonyabb rendűnek tartja. Az
önhittség lényege tkp. az állandóan önmagával való foglalkozás, mely úgy is
megnyilvánul, hogy magunkat kisebb rendűnek, vagy alacsonyabb rendűnek
gondoljuk másoknál.

15
 (p. 170)

(g) Az a kifordult önhittség, mely azt gondolja, mikor az érdem

nincsen meg, arra a hibás megvalósításra, hogy „Elértem az
érdemeket.”
— ez együtt hét.
[1] A kételkedés: az igazság jelentésében kételkedő (kétirányú
elme): az erény felé nem irányuló funkcióval rendelkező.
[2] A nézetek az összes szennyezett nézetre vonatkozik: minden
rossz nézet alapja. Így van a hat gyökérszennyeződés. Ha a
nézeteket felosztjuk, akkor öt fajtájuk van:
(a) A múlandóság halmainak nézete73 a tapadás öt
aggregátumának „Én” és „enyém”74 nézete: a[z összes] többi
nézet alapjaként funkcionál.
(b) A végletek megragadásának nézete az „Én” és az öt
aggregátum állandóként és megszűnőként75 megragadni.
(c) A kifordult nézet a tett oka és eredménye stb.
jelentéktelenségének76 a nézete: az erényes gyökér okok
elvágásának funkcióját bírja.
(d) A magasrendű nézet fenntartása77 a három fentebbi nézetet
és a nézetek alapjául szolgáló78 tapadás öt aggregátumát
magasrendűnek vagy alacsonyrendűnek tekintő nézet: a rossz
nézetekhez való erős kötődésként funkcionál.
(e) Az erkölcsi előírások és fogadalmak79 magasrendűnek
tartása: annak a nézete, hogy a megtisztulás-felszabadulást
nem nyújtó erkölcsi előírások és fogadalmak, valamint azok
alapjául szolgáló tapadás öt aggregátuma, hogy az a
megtisztulás-felszabadulás azokon alapulva biztosan megadják.
Az eredmény nélküli fáradozás funkciójával bír.
(4) A húsz másodlagos szennyeződés:80

73
lásd a 67. lábjegyzetet
74
bdag-gi-ba (szkt ātmiya)„enyém(ség)”
75
vagy nihilista nézete
76
vagy: „értelme nem tudásának nézete;” „jelentéktelennek tartásának nézte”
77
„magasrendűséget fenntartó nézet”
78
„a nézetek mögött megbúvó,” „a nézetekben rejlő” „a nézetek felvetésére
alkalmat adó tárgy,” „a nézetek felvetésének témájául szolgáló” — gnasz itt
téma, egy vita tárgya, egy vita témája
79
vagy. életmód, életvitel, aszketikus életvitel
80
= nye-ba’i nyon-mongsz (upakleśa) másodlagos szennyeződések, vagy
kísérő szennyeződések, melyek az állandó szennyeződésekből jönnek
létre,

16
 (p. 172)81

(1) A düh a harag kibontakozása, a fenyegetés stb. ártás

tényleges előkészítésként működik.
(2) Az ellenségeskedés a harag tényezői közé tartozik, az ártó
gondolat folytonos felmerülését nem adja, és türelmetlenségként
működik.
(3) A gyalázkodás a düh és az ellenségeskedés alapján
türelmetlenül durva szavakat mondásként működik.
(4) Az ártás a harag tényezői közé tartozik, részvétlenül a
megbántás82 funkciója.
(5) Az irigység a harag tényezői közé tartozik, a saját maga
hasznára és tiszteletére stb. vágyva, mások gazdagsága felé
türelmetlenül haragvó, és háborgó, a boldogtalan elme, és a
nyughatatlan tudat vétkeinek támaszaként funkcionál.
(6) A tisztességtelenség (csalás) a haszon és tisztelet stb.-re
vágyva, a saját vétkeinek… Vétkes tudatfolytonosságát őrző nem
egyenes tudatra való vágyakozással rendelkező ostobaság
tényezőjéhez tartozik: a tökéletes útmutatás (intelem) eléréséig
megszakít (akadályoz).
(7) A csalás83 a haszon és tisztelet stb. miatt a saját meg nem
lévő erényének mintha lenne, a nem lévő igazság másokat
becsapó84 funkciója, azaz az ostobaság, vágy tényezői közé
tartozó szennyeződésekhez és másodlagos szennyeződésekhez
társuló, és a rossz (kifordult) életvitel megvalósításának támasza.
(8) A szégyentelenség a saját maga (magam) okaként funkcionál,
a bűntől nem óvakodó85 három méreg tényezői közé tartozó,

81
vagy: tényszerűen megjelenő, „testetöltött”
82
vagy: megsértés; rnam-par tho-ba ’chamsz-pa bszam-pa megbántó / ártó
szándék
83
vagy: megtévesztés
84
vagy: megtévesztő
85
„a bűnt nem kerülő,” „a bűn felé nem óvatos”

17
 (p. 174)

szennyeződésekhez és másodlagos szennyeződésekhez társuló

[tényező].
(9) A meggondolatlanság a másokkal kapcsolatban lévő okok
miatt, a nem-erény felé óvatlanul86 irányuló, a három méreg
tényezői közé tartozó, és az összes szennyeződéshez társuló.
(10) A titkolózás87 az ostobaság és vágyakozás (kötődés)
tényezőihez tartozik, a helyes ösztönzés felé nem irányul, és a
saját vétkeikként és akadályokként állítják: a megbánás-
(sajnálat) és megismerésként nem fennmaradó támasz.
(11) Az irigység a vágyakozás alapján a javak stb. vagyon
(gazdagság) tárgyaknak a szilárd (erős) megragadása: a javakat
nem csökkentően működő.88
(12) A dölyf (gőg): egészség és ifjúság (ifjúkor) stb. saját
tudatfolytonosságban lévő szennyezett...

86
’dzemsz –pa med-pa óvakodás nélküli,
87
rejtegetés
88
„a javak felé való vonzódást nem csökkenti le” (mármint az irigység)

18