Magyaralkotmánytöri-1 zh .fogalmak.

48-64, 91-106, 120-135, 166-167, 170-176, 241. old.

Patrimoniális állam: (von Haller) fejedelmi hatalom,mely magánjogi természetű és az állam földje felett való tulajdonon alapszik.

Patrimonium és regnum: földbirtok és királyság

Patrimoniális hatalom: a király közjogi hatalmának materiális alapja :patrimoniuma, azaz örökölt magángazdasága.

Teokratikus állameszme: e szerint az államhatalom nem evilági eredetű.Az uralkodó szakrális személyiség, a klérus tagja.

Királyi udvartartás: tagjai mindazok, akik az udvarban tisztságviselőként dolgoztak.

Királyi tanács:államalapítástól a polgári átalakulásig állandó szerve a magyar államéletnek. Patrimoniális állam idején a királynak alárendelt,
tanácsadó szerv.

Királyi vármegyék: helyi szervek, melyek az uralkodó hatalmát realizálják.Élén megyésispán.

Új pénzügyi politika: II. András beszűkülő bevételi források helyett új forrásokat keresett: pénzrontás, rendkívüli adók, regáléjövedelmek.

Gregoriánus állameszme: VII.Gergely reformja által fémjelzett új államfelfogás, melynekközponti tétele volt a az uralkodói hatalom
szekularizációja, a világi hatalom elvesztette szakrális jellegét.
RENDEK:
Rend: A feudális társadalom lényeges vonásokban azonos jogállású örökletesen kiváltségolt elemeit tömöríti, melyek érdekeiknek politikai síkon is
hangot adnak.

Praelati: papság, az ország első rendje( már a 11.sz)

.Istváni kiváltságaik:
Immunitás: királyi beavatkozástól mentesség valamennyi birtokra.
Manus mortua: holtkéz, az egyház tuladonába jutott világi földek többé vissza nem szerezhetők.
Privilegium fori:ítélkezési kiváltság.Klerikus felett csak a szentszék ítélkezhetett.Egyházi birtokokon élők
joghatósága is a szent szék.

Barones: bárók rendje.Kialakulásuk:12-13.sz.

Immunitás, vérhatalom joga

Nobiles: serviensek, nemesek.Jogállásuk: általános rendelkezések kikényszerítése folytán:

Aranybulla(1222)Kehidai oklevél(bíráskodás joga)(1232)jogi egyenrangúság,
kilenced(1351)Tripartitum(hatalmi ideológiájuk összegzése)(1514)

Civites: polgárság.Országrendiség 15.sz.

Privilégiumaik:java részt kollektív,
személyes,rendi: városon belül

Rendiség: feudális társadalom azon állapota, amikor a társadalom felső csoportjai már rendekbe szerveződtek, a társadalom építezésének fő alapelveit
a rendi megfontolások jellemezték, a rendek egymás és a királyi hatalom ellen már megpróbálták érvényesíteni közös érdekeiket, megszervezni
hatalmukat,
Rendi állam: a feudális állam azon formája, melynek irányításában már a király mellett a a rendek is szerephez jutnak, s ezzel egy időben háttérbe
szorult a patrimoniális monarchia bomlása során megnövekedett hatalmi főúri tanács.
Magyar rendi állam: 15.sz-tól

hatalmi centrealizáció:Az az államszervező folyamat, amelyben az uralkodó a rendek hatalmának megtűrésével kialakítja saját hatalmi túlsúlyát, de
lényegében érintetlenül hagyja azokat a rendi jogköröket, amelyek a központi hatalom stabilitásában nem tűnnek primer érdekkel bírónak.A rendi
képviseleti monarchia kialakulásának döntő eleme.

Rendi dualizmus: a rendek és a központi hatalom között kialakuló relatív egyensúly.

Rendi dualizmus garanciái:

-Hitlevél:Király esküjét tartalmazó törvény
-Contractus:király és a rendek által közösen aláírt szerződés
-Törvényalkotás érvényességi feltételei
-Öröklési szerződések
-Kölcsönös mandátumok(külföldre deputált diplomaták esetén)
-Adómegajánlás
Rendi dualizmus konfliktusai:
-trónbetöltés -gravamenek(rendi előjogok sérelmét foglalja össze)
-kormányzati jogok (tágításáért folytatott küzdelem) -Nádorválasztás

Rex és Regnum: Államszervezeti kettősség: Rendi képviselet feladatait ellátó országygyűlés és a központi hatalmat alátámasztó hivatalszervezet.

Államfő: Legfelsőbb politikai hatalom birtokosa vagy reprezentánsa egy adott államban.

Államforma: az alkotmányban, sarkalatos törvényekben vagy tradicionálisan meghatározott hatalom rendje, a hatalomgyakorlásának és szervezésnek
az államra jellemző módja.

Monarcha: monarchia állfője, személyében szimbolizálja az államot.

Fejedelem: középkori európai alkotmánytörténet fejedelme, olyan uralkodó volt, aki a királyságnál, császárságnál kisebb területen, kevesebb
szuverenitáselemmel, bizonyos a királyi hatalomra jellemző külsőségek, státus és jogok nélkül gyakorolt hatalmat.
Erdélyi vajda: Árpád-házi királyok korában a király teljhatalmú helyettese.

Primogenitúra: öröklési rend, elsőszülöttségi elv

Szeniorátus:Olyan öröklési rend, amely szerint a patriarchális nagycsaládban a legidõsebb, még vezetésre alkalmas férfi örökölte a hatalmat:

Levirátus:A patriarchális társadalmak kötelezõ vagy javasolt szokása, mely szerint az özvegyasszonyt az elhunyt férj fivéréhez, vagy közeli
rokonához ment férjhez

Idoenitás: A középkorban szûkebb értelemben az uralkodásra való alkalmasságot jelentette.

Udvari méltóságok: t a n á c s a d ó i , b e l s ő b i z a l m a s i s z e r e p k ö r j e l l e m z ő r á j u k , n e m v á l t a k r e n d i m é l t ó s á g g á , udvar-, az

asztalnok-, a pohárnok- és lovászmester
országos méltóságok:
- meghatározott hatáskörrel rendelkező tisztségviselők,
- az országos kormányzatban a király oldalán jelentős helyettesítő jogkörrel vettek részt,
- n á d o r,
- horvát-szlavón bán,
- erdélyi vajda,
- országbíró,
- t á r n o k m e s t e r,
- kancellárok
király személyes felségjogai
- a majestas (a felség, a legmagasabb emberi méltóság és tisztesség),
- az ebből eredő sérthetetlenség (büntetőjogi alakzattal védelmezték),
- a felelőtlenség (a király semmilyen körülmények között sem vonható felelősségre),
- az apostoli jelző és a magyar király címének viselése.
- a magyar uralkodó jogosult volt
- az udvartartásra,
- testőrségre,
- királyi udvarnokok alkalmazására,
- s p e c i á l i s t i s z t e s s é g i l l e t t e m e g ( o r s z á g o s ü n n e p s z ü l e t é s e k o r, h á z a s s á g
uralmi felségjogok
- maga hozta a legfelsőbb szabályokat (decretum, később rendeletek),
- privilégiumokat adhatott,
- rendi monarchia idején: propozíciók, szentesítés, kihirdetés, törvényértelmezés és magyarázás,
- O g y. k i a l a k u l á s á t k ö v e t ő e n : ö s s z e h í v á s , b e r e k e s z t é s , e l n a p o l á s , f e l o s z l a t á s , m e g n y i t á s , e l n ö k l é s v a g y e l n ö k
kinevezése, tárgyak kitűzése, egyéb tvalkotással kapcsolatos jogosítványok,
- tvkezés – XVIII. sz-ra király személyes bíráskodása elenyészett, 1790/91. 12. tc. – ítéleteket sem
változtathatott, azonban továbbra is adhatott ki eljárás-kezdeményező bírói parancsokat, biztosíthatott
asylumot, salvus conductust írhatott alá, kegyelmezhetett,
- teljes körű intézkedési lehetőség a kormányzatban, közigazgatásban
- főfelügyeleti jog – kormányzati szerveken keresztül gondoskodik a tv-k betartásáról,
- kinevezési jog – kinevezte és elbocsátotta az országos főtisztségviselőket,
- pü-i jogosítványok,
- ius regnum alapján megillette az elhagyott, uratlan jószágok birtokba vétele,
- hűtlenség esetén vagyonelkobzás,
- egyházzal kapcsolatos jogköre: egyházszervezés, javadalmak betöltése, gondoskodási kötelezettséget
szavatoló jogosítványok

királyi hatalom korlátai:

- hitlevélben és koronázási esküben foglaltak,
- törvények rendelkezései,
- az ország régi szokásai,
- rendi közigazgatás,
korona-eszme: a királyi hatalom politikai alátámasztására szolgált,lényege: a királyi jogok összességének és a koronának az azonosítása.

Organikus állameszme:antik eszme mely az érett középkorban erősödött meg.A társadalmat, az államot, élő organikus szervezetként írja le.

Szentkorona-eszme:Werbőczi István Tripartitumában fejti ki, egyesítve a korona- és az organikus állameszmét.A király és a nemesek összessége
egyaránt a főhatalom részesei A koronában testesült meg e nemesek által birtokolt s átadott közhatalom.

Koronázás: a királlyá avatásnak különböző szimbólumok sorozatából álló egyházi és közjogi jellegű szertartása.

Koronázási jelvények: jogar, oszágalma, palást, kard, kereszt

corregens:amennyiben a trónon nő ült, munkájának segítésére meghatározatlan hatáskörrel férjét maga mellé vehette a kormányzásban.

Dux, ducatus: a hercegség intézménye, királyi hatalom territoriális megosztása.A herceg

z
Rex Junior: ifjabb király intézménye.A fiatalabb uralkodót még életébenmegkoronozták és az ország egy hányadát megkapta kormányzásra, ahol
uralkodóként viselkedett.

Reginatus:a királynéi javakkal a király felesége szabadon rendelkezhetett, de királyi címét nem saját jogán bírta , csupán férje méltóságában
osztozott.

Helytartó/locumtenens: király nevezi ki, nem teljes értékű helyettese , hanem akaratának hazai végrehajtója.17.századra feladatköre beolvadt a
nádor helyettesítő funkciójába.

Kormányzó/gyámkormányzó/gubernátor: az urakodó, vagy a diéta nevezte ki a király kiskorúsága vagy gyengeelméjűsége esetén.

Fejedelem: 1575-től Erdély urainak hivatalos megnevezése.

Athname: A fejedelem megerősítése melyre a török porta igényt tartott.

Magyar kamara: I Ferdinánd 1528.kp:Buda, feladata: királyi jövedelmek kezelése

Magyar királyi helytartótanács: 1723, III. Károly, élén nádor esetleg országbíró, fel: királyi rendeletek végrehajtása

Országos tanács: interregnum idején a királyi tanács átvette az ország kormányzását.

Consilium Hungaricum: 1526-or követően a királyi tanács mozgástere szűkült, de nem szűnt meg, hanem formális feladatokkal működött tovább
magyar királyi tanácsként.Első: 1528, I Ferdinánd.

MÉLTÓSÁGOK:
nádor: országos méltóságok legfőbbike, udvar legfőbb irányítója, udvarban a király helyettese
13.sz_valamennyi alatvaló bírája, kunok főbírája, Pest vármegye örökös főispánja--> 1867

nádori cikkek: Hunyadi Mátyás, 1485, tartalmazza a palatinus legfontosabb jogosítványait pl.:királyválasztó ogy összehívása, helytartó, ország
legfőbb bírája, király első helyettese

Erdélyi vajda: 1199-től, teljhatalommal képviselte és helyettesítette a királyt.Közvetlen fennhatósága alá tartozott a 7 erdélyi magyar
vármegye.15.sz: székelyek ispánja.

Horvát bán: Kálmán illesztette az országos méltóságok közé, horvát hadak és közigazgatás vezetője, a horvát főnemesség köréből került ki.

Országbíró: kezdetben: udvarispán, az udvari népek bírája.13.sz: országos nagybíró, 17.sz: nádorválasztó ogy összehívója, hétszemélyes tábla tagja.

Tárnokmester:királyi jövedelmek központi vezetője.14.sz: országos nagybíró.

Főkincstartó: tárnokmester helyettese

Kancellárok: a király jórészt klérikus, írástudó alkalmazottsja, aki a királyoklevél-kiadás, egxéb udvari írásbeliség, pecsétörzés és hitelesítés
szervezetként.
Főkancellár: tekintélyt és hatalmat örökölte a középkori pozícióból
Alkancellár: tényleges feladatokat örökölte a középkori pozícióból

Kancellária: III.Béla, 12.sz, állandó oklevél-kiállító iroda

nem országos méltóság:

Személynök: 1464, Mátyás, király személyes jelenlétének élére, Királyi tábla elnöke, 1608:diéta alsótáblájának elnöke

Kamaraelnök: tárnokmester eredeti funkcióját örökölte megy, a Habsburg korban devalválódott.

Magyar királyi nemesi testőrség: 1760, Mária Terézia, reprezentációs testület

Nemesi testőrség kapitánya:Habsburgok legitimációs politikájának terméke, mindig főnemesi család tagja

Koronaőrök: 1464:szent korona őrzéséséről gondoskodik, kezdetben főpapok és főurak.

Koronaügyész: hivatalnoki kar legfelső rétegéhez tartozott, kincstárt képviselő jogászok, majd pozíciójuk közvádlóvá alakult.

POLGÁRI ÁTALAKULÁS
primae nonus: Werbőczi Hármaskönyv I. Részének 9. címe, mely a nemeseknek u. n. sarkalatos jogait határozza meg.
Sarkalatos nemesi jogok:személyes szabadság , királyi bíróság alá tartozás, adómentesség, ellenállási jog