Professional Documents
Culture Documents
Az Idegen, 1
Az Idegen, 1
- Hogy jutottál be?- teszi fel most is a kérdést, meg sem lepődve, hogy
megint látja.
- Bontok egy új palackkal, ebben már alig van. Gondolom, nem sietsz
sehova?
- Nem, ráérek.
Nem ijedt meg mikor meglátta, hisz tudta, hogy eljön hozzá megint, mint
minden este mióta elveszítette azt az egyetlen embert, akit igazán
szeretett. Minden este ugyan abban az időpontban jelent meg és szinte
ugyan olyan hirtelen tűnt el, mint ahogy megjelent. Az elején még tartott
tőle, azt hitte, hogy bántani akarja, de hamar megbarátkoztak. Kiderült,
hogy ugyan az érdeklődési körük és hasonlóan gondolkodnak az élet
kérdéseiről. Persze volt egy-két hajnalig tartó vérig menő vitájuk „Ő”
miatta, mert nem értette meg, hogy még mindig élhetne, ha egy kicsit
jobban odafigyel a részletekre. Az idegen szerint nem tartozik
számadással senkinek a tetteiért, szerinte minden tőle telhetőt megtett,
hogy a másik boldog legyen. Az már nem az ő hibája, hogy más nem tud
boldog lenni és nem veszi észre a segítséget, ráadásul nem is kér belőle.