Igen, javíthatatlanul keresztény vagyok!

Európa fonákja és hátulütői

Európának hálásnak kéne lennie ennek a népnek, azonban bünteti. A szuperállam nem
ismer szerbeket, de szerbeket használ arra, hogy a mozlim hullámot megállítsa. Micsoda
római erkölcsök ezek?
Avagy babiloni, nagy-babiloni erkölcsök?
Engem nem nagyon érint meg, amikor Fankadeli Feri elreppeli, hogy nem egy barátja
horvát meg albán. És, mi is van a szerbekkel? Szégyen szerbnek lenni európában? Igen,
ma már igen. Ide jutottunk: Szégyen kereszténynek lenni. De miért is?
Vagy talán bűn az embernek a sajátját követelnie? Nekünk, magyaroknak, már Trianon
miatt is, csak jobban kellene tudnunk ennél. Csak egyet mondok: 1244.cikkely.
Az angol-amerikai és francia befolyásra előállt helyzet mi is? Oszd meg és uralkodj.
Beismerem (ma már beismerni vagyok kénytelen, mert nem dicsekedhetek vele), nem
egy bartátom szerb, s hogy mit is jelent a barátság fogalom, én a szerbektől tanultam
meg.
Tágabb eszmei összefogást!
Hogy mit jelent szerbnek lenni Koszovón, úgy hiszem, ön, kedves olvasó, nem igazán
értheti. De én találkoztam és összebarátkoztam olyan fiúkkal és lányokkal, akik a
kilencvenes években szerb sorsot éltek Koszovón. Hogy mást ne mondjak, Dj. Balasevic
Ne lomite mi bagrenje c. száma pont erről szól. Az etnikai öszeférhetetlenségről. Amikor
élő emberek fölött ’általában minden’...t számolnak.
Hogy Attila barátom miért lett magyar csetnik, hadd ne részletezzem, elég ide annyit
írnom, hogy a lenyúzott állatok (főként bárányok, persze) bőrét az utcára dobják a
tömbházlakásból, ott, lejjebb, s a lift kecskeszállításra szolgál.
Természetesen nem azt állítom, hogy ’minden albán’. De, tessék kinyitni a szemüket.
Aki a szerbséget ócsárolja, s ilyen egyre több és több akad, mert abszolút ’’nem divat’’
szerbnek lenni a 2010-es évek európájában, az a saját kultúráját ócsárolja, a
kerszténységet, s az összeurópai kultúrát. Vagy, talán, amennyiben bennünket a
történelem kisemmizett, dögöljön meg a szomszéd tehene is? Avagy nem együtt
indultunk anno törökverő hadjáratokba? Az európai kultúra olyannyira impotens, hogy
keblére öleli azokat, akik fegyelmezetten törnek a végleges megsemmisítésére. Valljuk
be, Párizs is már elkezdhetne félholdalakban építkezni, s ezt nem azért mondom, mert
nem becsülöm Mohhamedet, hanem épp ellenkezőleg. Minden jó, ha a saját helyében a
saját idején van jelen. Ugyanis, bárki, bárhol kijelentheti, hogy nem becsüli Jézus
Krisztust, mert azért nem jár lefejezés, sem csonkítás, pont a Jézusnak köszönhetően.
Azonban, ez már rég nem az inkvizíció, a konkvisztádorok, sem az iszlám
fundamentalizmus ideje.
Igen, tisztában vagyok azzal, hogy mások gyűlölete a legjobb ragasztó, azonban mégsem
használok ragasztót, mert az öszetartozás érzését nem lehet ragasztóból csiholni, s akkor
van ám nagy baj, ha efféle ragasztóval kell élnünk. Azt keresni, ami közös, azt jelenti,
hogy felismerni a hasonló, illetve azonos vonásokat. A nagyszerű Európa nagyszerű
villámhárítója ez a piciny kis szerb nép, de ez már senkinek sem fontos, mert ’’ minden a
pénz körül forog’’.Azonban, megnézném és meglátnám, hogy a pénzt meg lehet-e enni,
illetve azt is, hogy élettér híján mennyire is lényegesek az ’’európai’’ értékek a túlélés és
szimpla élettér, élelem ellenében.
Nem képzelem magam kerszteslovagnak, a baj csupán annyi, hogy az iszlám
fundamentalisták igenis félholdaslovagoknak képzelik magukat.
A toleranciát szinte teljes egészében nélkülöző kultúrkör, ahol a nők, az asszonyok a mai
napig fezt viselve kötelesek megtisztelni a ’’mindenható férfit’’ nem válhat dominánssá
egy olyan világban, amelyben én élek, mert vagy a toleranciát nélkülöző kultúrkör, vagy
én.

Kubát Gábriel