Simon Tamas PHD

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM
ÉPÍTÉSZMÉRNÖKI KAR
BETON MUNKAHÉZAG NYÍRÁSI TEHERBÍRÁSA A

FOGADÓ BETON FELÜLETI DURVASÁGÁNAK
FÜGGVÉNYÉBEN
PhD értekezés
Simon Tamás Károly okl. építőmérnök
Tudományos vezető: Dr. Dulácska Endre professor emeritus, okl. építészmérnök,

a műszaki tudományok doktora
2005
Beton munkahézag nyírási teherbírása a fogadó beton felületi Tartalom
durvaságának függvényében
PhD értekezés
Simon Tamás Károly
TARTALOM
Jelölések és rövidítések
Terminológia
1. BEVEZETÉS
1.1 A beton munkahézag képzése
1.2 A kutatás alapkoncepciója, jelentősége és célja
2. A SZAKIRODALOM ÁTTEKINTÉSE
2.1 A beton munkahézag helye és kialakítása
2.1.1 Munkahézag előregyártott-előregyártott vasbeton szerkezetek kapcsolatainál
2.1.2 Munkahézag előregyártott-monolit vasbeton szerkezetek kapcsolatainál
2.1.3 Munkahézag monolit-monolit vasbeton szerkezetek kapcsolatainál
2.2 A beton-beton együttdolgozása munkahézagnál

2.3 Vonatkozó szabályzatok
2.4 A felületi durvaság (érdesség) mérése homokfolt módszerrel
3. KÍSÉRLETEK
3.1 A kísérletek célja
3.2 Anyagtulajdonságok
3.2.1 A beton nyomószilárdsága
3.2.2 A beton húzószilárdsága
3.2.3 A beton nyírószilárdsága
3.2.4 A beton rugalmassági modulusa
3.2.5 A beton zsugorodása
3.2.6 A beton lassú alakváltozása
I
PhD értekezés
3.3 Előkísérletek
3.3.1 Átlagos betonnal végzett kísérletek
3.3.1.1 A mintadarabok elkészítése
3.3.1.2 Vizsgálatok és az eredmények kiértékelése
3.3.2 Szálerősített fogadóbetonnal végzett kísérletek

3.4 M 1:1 léptékű kísérletek

3.4.1 A fogadóbeton felületi durvaságának mérése
3.4.2 A munkahézag nyírásvizsgálata
3.5 M 1:1 léptékű kéregpanel kísérletek a módszer

alkalmazhatóságának igazolására
3.5.1 A mintadarabok elkészítése
3.5.2 Vizsgálatok és az eredmények kiértékelése
3.5.2.1 A kéregpanelek felületi durvaságának meghatározása az SCD szám
segítségével
3.5.2.2 Teherbírás vizsgálatok
3.5.2.3 A munkahézagban keletkezett nyírófeszültségek számítása
3.5.2.4 A 300 mm hosszú elemvégek laboratóriumi vizsgálata
4. A KÍSÉRLETEK EREDMÉNYEI ÉS AZOK

KIÉRTÉKELÉSE
4.1 Az eredményeknek a korábbi szakirodalomba illeszthetősége
4.1.1 Az eredmények feldolgozása
4.2 Az alapkoncepció igazolása
II
PhD értekezés
4.3 Javaslat a munkahézag nyírási teherbírás-számításának

módosítására
4.3.1 A vizsgálati eredményekből meghatározható egyenletek matematikai háttere
4.3.2 A vizsgálati eredményekből meghatározható egyenlet, mely a javaslat tárgya
4.3.3 Az egyenlet korrigálása az újbeton bedolgozásának függvényében
4.3.4 Az egyenlet alkalmazhatóságának feltételei, a témakörben a jövőbeli kutatás
céljai
5. ÖSSZEFOGLALÁS
5.1 Az elvégzett kutatás célkitűzései
5.2 Az elvégzett kutatás új tudományos eredményei
5.3 Az elvégzett kutatás hasznosításának lehetőségei és a
témakörben a jövőben javasolható kutatási feladatok
ÓÓÓ
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
IRODALOMJEGYZÉK
AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN A SZERZŐ PUBLIKÁCIÓI
ÉLETRAJZ
ANGOL NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓ (SUMMARY IN
ENGLISH)
III
Beton munkahézag nyírási teherbírása a fogadó beton felületi JELÖLÉSEK és
durvaságának függvényében RÖVIDÍTÉSEK
PhD értekezés
Jelölések és rövidítések
A szakirodalmi hivatkozásoknál az eredeti jelöléseket használtam azok magyarázatával, és ott
amennyiben eltérnek, zárójelben szerepelnek az itt is megadott Eurocode 2 szerinti jelölések.
JELÖLÉSEK
Ac A számításba vett csatlakozó betonfelület
C.../... A közönséges betonok nyomószilárdsági osztályai
V Nyíróerő
F Erő
Ff Súrlódásból származó erő
Ix A keresztmetszet inercianyomatéka
M Nyomaték
S’x Elcsúszni akaró rész statikai nyomatéka a teljes keresztmetszet súlyponti tengelyére
c Az anyag kohéziós tényezője
fctk A beton egytengelyű húzószilárdságának minősítési értéke
fcm A beton nyomószilárdságának átlag értéke szabványos próbatesten értelmezve
fck A beton nyomószilárdságának karakterisztikus értéke szabványos próbatesten
értelmezve
kT A fogadó beton felületét jellemző tényező (Eurocode 2)
κ1 A fogadó beton felületét jellemző tényező (Önorm)
βct A fogadó beton felületének durvasági tényezője (DIN)
µc A beton súrlódási együtthatója
σ Normálfeszültség
τRd A beton fajlagos nyírási teherbírásának tervezési értéke
τ Nyírófeszültség általában
m Átlag (indexben)
RÖVIDÍTÉSEK
ASTM Amerikai vizsgálati előírás
BS Angol szabvány
DIN Német szabvány
EC2 Eurocode 2
MSZ Magyar szabvány
Önorm Osztrák szabvány
PVC Polyvinil klorid
RVS Osztrák vizsgálati előírás
SCD Homokfolt átmérője (Sand Circle Diameter)
TNZ Újzélandi vizsgálati előírás
T/WA Nyugat ausztrál útügyi vizsgálati előírás
iv
Beton munkahézag nyírási teherbírása a fogadó beton felületi TERMINOLÓGIA
PhD értekezés
Terminológia
adhéziós kötés
A törésmechanikában használt kifejezés, a felületeknek a molekuláris vonzáson
alapuló összetapadását jelenti. A kémiában kohéziónak hívják. Beton esetében a
húzószilárdságot biztosítja. A kötés a felületek elmozdulásakor kimerül. Az
elmozdulást a súrlódás gátolja.
beton-beton együttdolgozása
Egy korábbi időpontban készített, a szilárdulás már valamilyen fázisában lévő beton és
annak felületéhez hozzá vagy ráöntött friss beton megszilárdulása után a két beton
teherbíró kapcsolata az egyikből a másikba átnyúló összekötő elem nélkül.
felületi durvaság
A szilárdulás valamely fázisában lévő beton szabálytalan geometriájú felületének
tulajdonsága, ahol elsősorban az adalékanyag durva szemcséi a felületből kiállnak,
ezzel azt egyenetlenné téve.
felületi tisztaság
A szilárdulás valamely fázisában lévő beton por, olaj, zsír, szerves anyag és laza
szemcséktől mentes felületének tulajdonsága.
fogadóbeton
Egy korábbi időpontban készített, a szilárdulás már valamilyen fázisában lévő beton.
homokfolt módszer
Az útépítésben használt, a világ különböző országaiban kissé eltérően szabványosított
eljárás az útfelület érdességének meghatározására.
munkahézag
Egy korábbi időpontban készített, a szilárdulás már valamilyen fázisában lévő beton és
annak felületéhez hozzá vagy ráöntött friss beton csatlakozási felülete.
súrlódás
Érintkező felületeknek egymáson való elmozdulását gátló hatás. Relatív
elmozduláshoz kötött, a mozgás során lép fel. Mértéke a súrlódó anyagoktól és az
azokat összeszorító feszültségtől függ.
újbeton
A fogadóbeton felületéhez hozzá vagy ráöntött beton.
munkahézag átlagos nyírófeszültsége

Törési alapérték, amelyből a határfeszültség számításához hasonló módon lehet
számítási feszültséget megállapítani.
iv
Beton munkahézag nyírási teherbírása a fogadó beton felületi 1.
durvaságának függvényében BEVEZETÉS
PhD értekezés
1. BEVEZETÉS
A fejezet első része a betonban a munkahézag

fogalmát tisztázza és képzésének alapeseteit
foglalja össze. Tárgyalja a munkahézagoknál a
fogadó és az új beton együttdolgozó képességének
főbb módozatait. A második rész összefoglalja
jelen kutatás jelentőségét és a PhD értekezés
célkitűzéseit.
1.1 A beton munkahézag képzése

Számtalan esetben kerül sor beton munkahézag képzésére. Minden olyan esetben,
amikor olyan betonhoz amelyben már megindult a kötés, vagy már megszilárdult, közvetlenül
hozzá vagy rábetonozunk, munkahézag keletkezik. A már kötésnek indult, vagy megszilárdult
beton ily módon a frissbeton szempontjából fogadó betonná válik, felülete közvetlen
kapcsolatba kerül a mellé, vagy ráöntött betonnal. A fogadó beton sok esetben már
kimondottan „öregnek” mondható, már hónapokkal, évekkel korábban megszilárdult. A
munkahézag képzésének alapesetei a készítés szempontjából a következők
– előregyártott-előregyártott vasbeton szerkezetek kapcsolata,

– előregyártott-monolitikus szerkezetek kapcsolata,
– monolitikus-monolitikus szerkezetek kapcsolata.
A két beton felületi kapcsolatától sok esetben a teherviselés tekintetében

együttdolgozást várunk el. Az együttdolgozás irányának három fő alapesetét
különböztethetjük meg:
a) A mindkét felületre merőleges nyomást, mely a legegyszerűbben kezelhető
igénybevétel, mivel lényegében a beton felületén normálerőből származó
nyomófeszültség keletkezik, melyet a beton viszonylag nagy nyomószilárdsága miatt
elvisel. Ezt a feszültséget a beton szempontjából általában + (pozitív) előjelűnek
tekintjük.
b) A mindkét felületre merőleges húzást, mely nagyon kedvezőtlen hatás, mivel a beton
húzószilárdsága viszonylag alacsony, a két felület együttdolgozó képessége a
húzófeszültségek szempontjából elenyésző. Minden esetben a húzófeszültség fellépte
kedvezőtlenül befolyásolja a másik két irányú együttdolgozó képességet. Ezt a
feszültséget a beton szempontjából általában – (negatív) előjelűnek tekintjük.
c) A két betonréteget egymáson elcsúsztatni akaró nyírást, melyből származó
nyírófeszültségeknek a kapcsolat által való felvétele a három alapeset közül a
legbonyolultabb. A fogadó és az új betonréteg együttdolgozó képességét ez a nyírási
teherbírás írja le legjobban Az együttdolgozó képesség definiálására a két rétegnek az
egymáshoz képest bekövetkező relatív elmozdulással szemben tanúsított ellenállása a
legalkalmasabb.
1
PhD értekezés
A fentiek szerint összebetonozott két betonréteg nyírással kapcsolatos

együttdolgozását a jelenleg érvényben lévő és a tervezett szabályzatok négy fő tényező
alapján veszik figyelembe, melyek a adhézióból és a felületekre merőleges erő esetén a
súrlódásból, a fogadó beton felületén szabályosan kialakított együttdolgoztató fogazásból,
illetve a fogadó betonból az új betonba átnyúló vasalás hatásából származnak. Az utóbbi két
(fogazott és vasalt) esetből származó nyírási teherbírás kérdése jól definiált. Jelen értekezés a
beton munkahézag adhézióból illetve a rétegek relatív elmozdulásának kezdetekor fellépő
súrlódásból származó nyírási teherbírást pontosítja. Az értekezés a adhéziót elkülönítetten
kezeli a súrlódástól, mivel az előbbinél a rétegek egymáshoz képest való relatív elmozdulása
zérusértékű, az utóbbi azonban már elmozdulást feltételez. Míg két egymással érintkező
betonfelület, illetve összebetonozott felület súrlódásából eredő nyírási teherbírást számos
kutató vizsgálta, a adhézióból származó nyírási teherbírást, illetve annak pontos paramétereit
kevés vizsgálati eredmény támasztja alá.
A beton munkahézag, adhézióból származó nyírási teherbírását főként a fogadó beton
felületének tisztasága, durvasága és a két beton nyomószilárdsága befolyásolják. A kutatás
során a fogadó beton felületének tisztaságát, mint adottságot vettem figyelembe (a fogadó
beton felületén zsír, olaj, por illetve egyéb szerves vagy szervetlen bevonat hatását kutatásaim
során nem vizsgáltam). A felületek durvaságát adaptált homokfolt módszerrel definiáltam, a
két beton nyomószilárdságát törési eredmények alapján értékeltem.
1.2 A kutatás alapkoncepciója, jelentősége és célja

Vasbetonszerkezetek tervezése és kivitelezése számszerűsített előírt paraméterek alapján
dolgozunk. Beton munkahézagok képzésekor azonban a fogadó beton felülete csak szóbeli
minősítés alapján kerül előírásra a tervezéskor, és szemrevételezéssel minősítésre a
kivitelezéskor. A kutatás alapkoncepciója az volt, hogy a beton munkahézagok nyírási
teherbírása tervezéskor ne csupán szóbeli leírás alapján kerüljön meghatározásra,
kivitelezéskor pedig a minőségellenőrzéshez számszerűsített iránymutatást lehessen adni.
Lényeges szempont volt a kidolgozásra kerülő módszer egyszerűsége.
A kutatás jelentősége, hogy a felület durvaságát nem csupán viszonylag rövid ideje
(néhány nap vagy hónap) megszilárdult betonok esetében, hanem már régóta (esetleg évek
óta) elkészült szerkezeti elemek hozzábetonozásakor, illetve felújításakor is lehet
számszerűsíteni. A felületi durvaság mérőszáma objektív méretezésre és minőségellenőrzésre
ad lehetőséget, a felület csupán szemrevételezéséből eredő szubjektivitásokat ki lehet szűrni.
Természetesen a fogadó beton felületi durvaságának meghatározásán kívül, – hagyományos
módszerekkel – mind a fogadó, mind pedig az „új” beton szilárdságát meg kell határozni az
együttdolgozó képesség meghatározásához.
A kutatás célja volt, hogy felület durvaságának definiálását olyan módszerrel
kívántam elvégezni, mely külső munkahelyi körülmények között is egyszerű módon, de
biztonságosan meghatározható, számszerű eredményt ad. A számszerű mérési eredmények
alapján meghatározhatóvá kívántam tenni a beton munkahézag adhézióból származó
együttdolgozó képességét a fogadó beton felületi durvaságának és a betonok
nyomószilárdságának függvényében a sima és durva felületek közötti átmeneti esetekre is.
Szintén célom volt, hogy a módszer kellő pontosságú, és reprodukálható legyen. Fontos volt,
hogy a felület durvaságának mérése különösebb szakértelmet, illetve gyakorlatot ne
igényeljen, azt sorozatgyártásban készülő, előre gyártott vasbeton elemek esetében alacsonyan
képzett munkaerő is el tudja végezni. Lényeges volt olyan módszer használata, mely alkalmas
2
PhD értekezés
esetleg fényképes dokumentálásra is az előre gyártott vasbeton szerkezeti elemek gyártáskori

minőségellenőrzésének biztosítására.
Megjegyzem, hogy a kidolgozott módszer csak közel vízszintes felületek vizsgálatára
alkalmas.
3
durvaságának függvényében A SZAKIRODALOM
PhD értekezés ÁTTEKINTÉSE
2. A SZAKIRODALOM ÁTTEKINTÉSE
A fejezet első része a beton munkahézagok

szakirodalomban és a gyakorlatban található
előfordulási fajtáit ismerteti. A második rész az
együttdolgozást elemző, vonatkozó publikációkat
és az érvényben lévő, vagy tervezett szabályzatokat
elemzi.
2.1 A beton munkahézag helye és kialakítása

2.1.1 Munkahézag előregyártott – előregyártott vasbeton szerkezetek kapcsolatainál
Előregyártott-előregyártott vasbeton elemek kapcsolatait, ahol munkahézag keletkezik,

szerkezeti kialakításuk szerint a következő csoportokba lehet osztani (Balázs, - Fogarasi,
1977):
– helyszínen kibetonozott, acélszerkezetű kötőelemes kapcsolat.
– vasalt betonkapcsolatok,
– vasalatlan helyszíni beton képezi a kapcsolatot,
A könyvben még egyéb szerkezeti kialakítású csoportok is fel vannak tüntetve, azok azonban
nem képezik vizsgálataim tárgyát.
A helyszínen kibetonozott, acélszerkezetű kötőelemes kapcsolat esetében az új és régi
beton közötti adhézióból származó teherátadódást elhanyagoljuk, azt az acélból készített
szerelvények biztosítják. A kibetonozás csak a teherátadó acél szerelvények korrózióvédelmét
szolgálja. Az ilyen esetekben keletkező beton munkahézag nyírási teherbírását nem vesszük
figyelembe, ezért ez az eset nem képezi a kutatás tárgyát.
A vasalt betonkapcsolatok esetében részben, vagy egészben az előregyártott elemekből
kinyúló betonacélok biztosítják az erőátadódást, főként csaphatás által (dowel effect). Az
ilyen kapcsolatkialakításnál az előregyártott elemek közötti teherátadódásában a beton-beton
közti adhézió is szerephez jut, mivel a betonrétegek egymáshoz képest való relatív
elmozdulásának megindulásáig a vasalás nem vesz részt a teherviselésben. Egy ilyen
kapcsolat kialakítására példa az 1. ábrán látható.
100
10
150
10 10
100 150 100
1. ábra Példa vasalt, előregyártott-előregyártott vasbeton, vasalt beton kapcsolatára

házgyári falpanelek esetén (három belső fal kapcsolata)
4
Amennyiben vasalatlan helyszíni beton képezi a kapcsolatot és az közvetíti a terhekből

származó igénybevételeket az előregyártott elemek közt, igen nagy szerephez jut a beton-
beton közötti adhéziós hatás. Ebben az esetben az egyik elemről a feszültségek az egyik oldali
munkahézagon keresztül a helyszíni betonra, majd arról a másik oldali munkahézagon
keresztül a másik elemre adódnak át. Az igénybevétel átadódás ilyen esete visszavezethető a
következő pontban tárgyalt előregyártott–monolitikus vasbeton tartószerkezetek kapcsolatára.
2.1.2 Munkahézag előregyártott-monolit vasbeton szerkezetek kapcsolatainál
Az előregyártott-monolit vasbeton szerkezetek kapcsolata esetén szerkezeti kialakítás

szempontjából három alapeset lehetséges, melyek szabadon kombinálhatók. A három
alapeset: a vasalt kapcsolat, a fogadó beton szabályos fogazásával kialakított kapcsolat illetve
a fogadó beton felületének durvaságától is függő adhéziós kapcsolat. E három alapesetet
szemlélteti a 2. ábra. A vasalt és a szabályosan fogazott kapcsolatok erőátadó képessége
pontosan szabályozott, definiálható. Kialakításukra az előregyártás során ellenőrzött
körülmények között lehetőség van. Hátrányuk, hogy költségesek. A fogadó beton felületi
durvaságával befolyásolt kapcsolat figyelembevétele a jelenleg érvényben lévő, illetve
tervezett szabályzatokban nincs teljes körűen definiálva.
a) vasalt kapcsolat b) adhéziós kapcsolat

2 2
3 3
1 1
1 előregyártott vasbeton kéregpanel c) szabályosan fogazott kapcsolat

2
3
2 monolit beton
3 munkahézag a két betonréteg között 1
2. ábra Példák a fogadóbeton felületi kialakításának három alapesetére előregyártott-

monolit vasbetonszerkezetek kapcsolatainál
Az adhéziós kapcsolatot három fő paraméter befolyásolja: a fogadó betonfelület

tisztasága, a fogadó betonfelület durvasága és a fogadó, illetve a monolit beton
húzószilárdsága – mely viszont a nyomószilárdságukkal szoros összefüggésben van –. A
fogadó beton felületének tisztaságát (por, zsír, olaj stb.), szennyezés mentességét kutatásaim
során alapvetőnek tekintettem, ezért ezt a paramétert nem vizsgáltam. A fogadó beton felületi
durvaságát az érvényben lévő, vagy tervezett szabályzatok szemrevételezéssel határozzák
meg. Számszerű, mért a durvasággal folytonos, esetünkre vonatkozó összefüggés a korábbi
kutatásokban nem szerepel.
2.1.3. Munkahézag monolit-monolit vasbeton szerkezetek kapcsolatainál
Monolit-monolit vasbeton szerkezeti kapcsolatnál a munkahézag tervezetten, vagy

véletlen jelleggel készül. Tervezett monolit-monolit vasalt beton munkahézag készül például
5
nagy kiterjedésű vasbeton lemezek készítésekor, amikor egymás melletti sávokat betonoznak,
és a sávok széleinél a csatlakozási felületen a beton már kötésnek indul. Tervezett monolit-
monolit vasalatlan beton munkahézag készül például tömegbetonból épülő gátaknál, ahol az
egyes betonrétegeket egymáson juhlábhenger jellegű eszközzel tömörítik (Peng, - Zhao, -
Zhu, 1997).
Véletlen jellegű az a monolit-monolit vasalt, vagy vasalatlan munkahézag, amikor
például meghibásodott betonpumpa miatt meg kell szakítani a betonozást, és sok esetben a
folytatásra csak órák, vagy napok múlva kerülhet sor. Ilyen munkahézag szintén kialakulhat
olyan esetben, ha téli betonozásnál a beton felső több cm vastag rétege megfagy, azt vissza
kell vésni a már kellő szilárdságú mélységig (ha van ilyen) és új felső betonréteg készül.
Vasbeton szerkezetű hidak és utak esetén szintén gyakran előfordul monolit-monolit
vasalatlan beton kapcsolat. Példa erre, főként felújítások során, új kopóréteg felhordása.
Vasalatlan beton esetén csak az adhézió az, ami a betonrétegek közötti teherátadódást
biztosítja. A fogadó beton felületi durvaságát ilyen esetben mindenképpen minősíteni kell
annak érdekében, hogy ez a teherátadó képesség számíthatóvá váljék. Ilyen esetekben szintén
nem szabad figyelmen kívül hagyni a szemcsehatást (effect of aggregate interlock shear).
2.2 A beton-beton együttdolgozása munkahézagnál
Előregyártott vasbeton szerkezetek esetében a gyakorlatban sok esetben a vasalt, vagy

fogazott előregyártott-monolit vasbeton szerkezetek kapcsolatáról beszélünk. A
következőkben nyomon szeretném követni a vonatkozó szakirodalmak megállapításait.
Farran (1956) A cementek hidratált alkotórészei és az adalékanyagok közötti tapadást
vizsgálta ásványtani módszerekkel. A témakörben az általa leírtak alapműnek tekinthetők. Két
tapadási módot említ a szilárd fázisok között, a durva tapadást, mely az adalékszemcsék durva
felületét körülvevő hidratált cementből adódik, és a hálódimenziós tapadást – mely az ideális
kapcsolat -, amikor is a cement kristályai egy átmeneten keresztül a folytatásaivá válnak az
adalékanyag kristályainak.
Goschy – Balázs (1960) elméleti úton vizsgálták a fejlemezes T keresztmetszetű
kéttámaszú tartót, melynek fejlemezét helyszínen betonozzák rá az előregyártott gerincre. A
számítási eredményeket kísérletekkel ellenőrizték. Eredményeik összefoglalása a következő:
– a Mohr féle törési feltétel az együttdolgozó vasbeton tartóra jó eredményt szolgáltat,
– a hajlítási és nyírási biztonságot is ellenőrizni kell,
– a nyírási (kapcsolati) biztonság legalább akkora legyen, mint a hajlítási biztonság.
Orosz (1963) az ÉKME Beton és vasbetonépítési laborban végzett kísérletet ismertet
előregyártott (normál ill. feszített vasalású) gerendákkal és normál vagy könnyűbeton
rábetonozással kialakított kombinált tartókkal. Megállapították, hogy a kétféle beton között a
kapcsolat megbízható, elválás még a törés közelében sem volt észlelhető (minimális kapcsoló
vasalást alkalmaztak). Bebizonyosodott, hogy gyenge felbetonnal és könnyűbeton felbetonnal
is megfelelő teherbírásnövelést lehet elérni. Fárasztó vizsgálatot nem végeztek. A zsugorodás
hatása a kísérletek szerint sokkal kisebb, mint amit az elmélet szerint várni lehetne.
Taylor – Broms (1965) Durva adalék és a cementpép vagy habarcs közötti nyírási
tapadási szilárdságot vizsgálják. Azt tapasztalták, hogy a nyírási tapadási szilárdságra hatással
van az adalékanyag típusa, és a habarcs vagy cementmátrix összetétele (különböző víz/cement
és cement/homok tényezők esetén). A nyíró tapadó szilárdságot értékelték a súrlódási szög és
a kohézió függvényében. Úgy találták, hogy a nyíró tapadó szilárdságot csak a belső súrlódási
szög befolyásolja, és közel független az adalékanyag illetve a mátrix összetételétől.
6
Betonkalender (1966) különböző olyan födém megoldásokat ismertet, melyeknél a

födémtartók és a helyszíni kibetonozás a végállapotban együttdolgozik. A födémtartók
lehetnek vasbetonból, feszített betonból, acél rácsostartóból, lemezből sajtolt acéltartóból, stb.
A födémtartók közé helyezett zsaluzó elemre betonozzák a helyszíni betont, mely így végül
együttdolgozik. (Hazánkban ilyen megoldások a FERT födém, a PPB födém, a TRIGON-H
rendszerek, az YTONG kéregzsalu, napjainkban a PROFIPANEL és az előregyártott
hídgerendák. További külföldi példák a LEITL Spannton Ausztriában, STALTON
Belgiumban stb.)
Szalai (1967) elméleti vizsgálatokat végzett az együttdolgozó tartókra. A kúszás
számítása során a Dischinger féle elméletet vette alapul. Az újabb elméletek és kísérleti
vizsgálatok szerint (Trost, Zerna, Pfefferle) azonban az időben való változást nem az 1/et,
hanem az 1/e t összefüggés jobban írja le. A magyar szabvány is áttért az új elméletre.
Valószínűleg ez az oka annak, hogy a kísérleteknél a zsugorodás hatása lényegesen kisebbnek
mutatkozott, mint a számított (lásd Orosz).
Basler - Witta (1967) az előregyártott és a helyszíni beton kapcsolatának vizsgálatára
készült kísérleteket ismertet, és méretezési ajánlást is ad. Nemcsak próbatesteken, hanem
természetes méretű tartókon is végeztek kísérleteket.
A vasalás nélküli kapcsolat betonnak tulajdonítható elnyíródó teherbírása mintegy felére
adódott a minimális vasalással ellátott próbatestek értékeinek.
Hofbeck – Ibrahim -– Mattock (1969) a felületre merőleges vasalású elemek
elcsúszási nyíróteherbírását vizsgálták kísérleti úton. Egybebetonozott, megrepesztett és
rábetonozott elemeket vizsgáltak. Foglalkoztak a vasmennyiség hatásával is. Megállapították,
hogy az egybebetonozott szerkezet esetében a repedéskép 45°- os az elméleti nyírt síkra, és az
összekötő vasalás húzott. Megrepesztett ill. rábetonozott elemek esetében az acélbetétek
hajlítva vannak, és a beton tapadó-súrlódó igénybevételt szenved. A tönkretevő igénybevétel
mintegy 80%-a az egybebetonozott elemekének, de még így is jóval nagyobb, mint a
számítható érték.
Fouré (1970) az előregyártott beton és a helyszíni beton közötti tangenciális teherbírás
meghatározására végzett kísérletet ismertet vasalt kapcsolat esetére. A kapcsolati
teherbírásban mind a beton, mind a vasalás résztvesz.
Pommeret (1970) előregyártott vasbeton panel és helyszíni kibetonozás közötti
kapcsolatot kísérlettel vizsgálta hurkos acél kapcsolatok esetében. Az elmozdulás során a
betonfogak teherbírásának kimerülése után a teherbírás állandónak vehető.
Pommeret (1971) kísérleteket végzett előregyártott és helyszíni beton közötti
kapcsolat teherbírásának vizsgálatára. A képlékeny acéllal vasalt elemek a fog teherbírásának
kimerülése után állandó teherbírást mutattak, míg a kemény (670 N/mm2 szilárdságú)
acélokkal vasalt elemeknél 10–15 mm elmozdulás után a kapcsolódó acélbetétek elszakadtak.
Ezért a kapcsoló acélbetétek képlékeny nyúlóképessége fontos követelmény.
Dné Szederjei (1971) az összekötő vasalás csaphatását vizsgálta, a két beton között
csúszóréteget alkalmazva. A csap határfeszültsége az acél és a beton szilárdság szorzata
négyzetgyökével arányos. A kísérletek az acélbetét hajlásszögének hatását is kimutatták.
Soubret (1971) kéregzsalus gerendákkal ill. panelekkel végzett kísérletezett. A
kapcsolatot acél rácsos tartó biztosította. Vizsgálták az időben jelentkező lehajlásokat. Az
elemek megfelelően viselkedtek.
Dulácska – Dné Szederjei (1972) a BME vasbeton laborban végzett kísérletek,
valamint a francia és amerikai kutatások eredményei alapján méretezési ajánlást ad a
kapcsolati teherbírás számítására. A 0,1% kapcsoló vasalás alatt a teherbírás jobban csökken,
mint azt a vasalás csökkenése indokolná, ezért e határon alul csökkentő tényező indokolt. Az
MSZ 15022/4-86 függeléke ezt az eljárást tartalmazza egyszerűsített formában.
7
Paulay - Loeber (1974) a beton nyíró-súrlódó elméletét tárgyalja. Nem foglalkozik

azzal az esettel, amikor valamely hatás a felületeket el akarja távolítani egymástól. A kutatási
program kísérleti ellenőrzést is tartalmazott.
Mattock (1974) a nyíró-súrlódó felület teherbírását kísérleti úton vizsgálta. Kutatta,
hogy a repedést ferdén keresztező acélbetét hogyan viselkedik. A ferdeséget úgy kialakította
ki, hogy az acélbetét ne csak nyírási hajlítást, hanem húzást is kapjon. Egybebetonozott, ill.
elrepesztett próbatestekkel kísérletezett. Megállapította, hogy az előrerepesztett elem a
repedés mentén elcsúszva megy tönkre, míg az egybebetonozott elem ferde repedések
kialakításával szenved nyírási törést. A biztonság a számítható értékekhez képest megfelelő.
Balázs – Fogarasi (1977) szovjet irodalmi hivatkozás alapján közöl eljárást a kapcsolat
vizsgálatára. Foglalkozik a fogak ill. a kapcsolati vasalás méretezésével. Megemlíti, hogy a
kis kapcsolati nyírófeszültség és durva felszín esetén (0,2-0,3 N/mm2) a legtöbb szabályzat
megengedi a kapcsolat vasalás nélküli együttdolgoztatását.
Regles B.A.E.L.80 (1979) a francia vasbeton előírás és magyarázata. Foglalkozik az
előregyártott lemezre (kéregzsalu) betonozott helyszíni betonnal kialakított vasbeton
szerkezettel. Kapcsoló vasalást nem kíván meg, ha
– a teher megoszló,
– nincs dinamikus hatás,
– nincs ütésszerű teher,
– nincs koncentrált teher,
– a kapcsolódó elem felülete érdes,
– nincs húzás a kapcsolt felületen (nincs elválasztó húzóerő),
– a nyírófeszültség kisebb, mint 0,35 N/mm2.
Ha kapcsoló vasalás szükséges, akkor azt a magyar szabványban megadott módon számítja,
de az elcsúsztató nyírófeszültségből le szabad vonni az összeszorító (pl. önsúly és hasznos
teher hatására) származó feszültséget.
Walraven - Reinhard (1981) a nyíró-súrlódó felület nyírási teherbírásával foglalkoztak.
Elméletet dolgoztak ki a hatás számításba vételére, melyet kísérlettel ellenőriztek. Az
összekötő acélbetétek csaphatását két módon igyekeztek a kísérleti eredményből
kiküszöbölni. Egyrészt lágygumi csövet húztak az acélbetétre az elnyíródó felület közelében,
másrészt nem belső, hanem külső acélbetéteket alkalmaztak. A kísérletek szerint az
elcsúsztató teherbírás 0,2–0,4 mm elmozdulásnál éri el a maximumot. Az összekötő
csapoknak a csaphatása elhanyagolható a felület-összetartó szerepükhöz képest.
Orosz–Tassi–Ódor (1984) 5,45 m fesztávolságú, 5 cm vastag feszített zsaluzópanellel
készült, 25 cm vastag kéttámaszú födémet vizsgáltak. Minimális vasalás volt a két felület
kapcsolatában. A legnagyobb csúsztatófeszültség 7,4 N/mm2 -re adódott. A két réteg között
relatív elcsúszást nem lehetett észlelni. A panelek a berepedt tartókra vonatkozó II. feszültségi
állapot szerint számíthatóak. A kísérleti elemek nyírási-hajlítási tönkremenetelt szenvedtek,
melynél a zsaluzópanel és a rábetonozás közös testként viselkedett. A 0,2 mm repedés
megnyíláskor 25,8 kN/m2 mértékadó teher adódott. Végül is megállapították, hogy a PR
födém biztonsága megfelelő.
Andor – Kurutzné (1985) A Panelszerkezetek csomópontjainak szilárdsági
jellemzésével foglalkozott. Megállapították, hogy – a kísérleteik alapján – a nyírás
szempontjából a csomópontok szilárdsági jellemzőire a legnagyobb hatással annak
kialakítása, illetve geometriája; a két beton szilárdsága; a kapcsolati vasalás kialakítása; a
felületre merőleges nyomás; és a terhelés jellege van. A dolgozatukban első helyen szerepelt a
kialakítás, illetve geometria, azonban több irodalmi hivatkozással együttesen csak a szabályos
fogazással ellátott előregyártott felületet vizsgálták. Szót ejtenek a nem fogazott és vasalt
8
kapcsolat nyírási teherbírásáról, nincs azonban megfogalmazva a fogadó beton felületének

milyensége, a nem szabályosan fogazott beton felületet simának tekintik.
Silfwerbrand (1986) kétrétegű betonelemeket vizsgált (Svédország), melyek érdesített
felületű régi és erre rádolgozott új betonból álltak. Az egyszerű alátámasztású, kéttámaszú,
kétrétegű hajlított elemek összekötő vasalás nélkül ugyanolyan magas határfeszültséget
mutattak, mint a homogén elemek. A fáradási szilárdság a csatlakozó felület mentén
kisebbnek mutatkozott. A húzás okozta alakváltozás ellene dolgozva a zsugorodásnak
bebizonyosodott, hogy megfelelően előkészített felület esetén a kapcsolat teherbírását a
zsugorodás nem csökkenti le. A sima felület nem alkalmas kétrétegű szerkezet készítésére.
Seiler (1989) dolgozata az akkor új, 1988-as DIN 1045 előírásait magyarázza és
mutatja be, a 4. fejezettől kezdődően tárgyalva az előregyártott és helyszíni beton közötti
nyírási problémákat. Bizonyos feltételek mellett (pl. közlekedési teher kisebb, mint 5 kN/m2,
a koncentrált teher kisebb mint 7,5 kN, a csatlakozási felület érdes, az előregyártott elem
végén konstrukciós acélkapcsolat van a szétválás ellen, a lehajlás kisebb mint 1/500, és ha a
nyírófeszültség kisebb, mint a megengedett alsó nyírási feszültség fele) vasalás nélkül
megengedi az együttdolgozást.
Schafer - Schmidt-Kehle (1990) 23 kísérletet ismertet az előregyártott lemez és
helyszínen betonozott felbetonból kialakított kéregzsalus szerkezet viselkedésére. 19 elem
volt kapcsoló vasalással ellátva, és 4 elemben nem volt kapcsoló vasalás. A 23 elemből 21
esetben a nyomott öv törése miatt ment tönkre a szerkezet, 2 esetben pedig a kapcsolódó
felület menti elnyíródással. A kapcsoló vasalás nélküli elemek közül egy sem ment tönkre a
kapcsolódó felület elnyíródásával. A töréskor számított nyírófeszültség 0,8–0,86 N/mm2 volt.
A nyírási felületen tönkrement elemekben a nyírási vasalási „fedettség” 0,37 és 0,6 volt, a
tönkremeneteli számított nyírófeszültség pedig 1,76 és 2,15 N/mm2.
Burkhard (1990) tervezési segédletet ad a rácsos tartós zsaluzópanelek esetére, a DIN
1045 előírásait figyelembe véve.
Gilyén (2000) A beton nyírószilárdságával foglalkozott munkahézagokban, és az
előregyártott elemek közötti illesztésben. Megállapítja, hogy miután a munkahézagban
érintkező betonfelületek nincsenek ideális ragasztóval összekötve, a kapcsolat fogazás szerű.
A zsugorodást is figyelembe kell venni. Mindazonáltal a kapcsolat teherbírására nem ad
egyértelmű megfeleltetést.
Polgár (2000) A Szabványainkról, tankönyveinkről, az „iparos” szemével nézve c.
cikkében az előregyártott panelek és a monolitikus beton kapcsolatával foglalkozik, bírálja a
jelenleg érvényben lévő Magyar szabályzatokat, és felhívja a figyelmet az EC2 használatának
szükségességére.
Dulácska (2001) Hozzászólást tett közzé a Polgár (2000) cikkhez, az előregyártott és
helyszíni beton csatlakozási kérdésének műszaki elemzésével. Fogazott fogadóbeton
felületeket vizsgált, a felület durvaságának kérdését nem elemezte.
Gilyén (2001) Az előregyártott elemek kapcsolatainak kompatibilitási és
inhomogenitási kérdéseivel foglalkozott. Megállapította, hogy az előregyártott és a helyszíni
kibetonozás között a méretekből, és az eltérő technológiákból eredően igen nagy a mechanikai
tulajdonságokban az eltérés. Ezeknek az eltéréseknek a csökkentésére a helyszíni betonozás
pontos technológiáját is meg kell adni a tervezés során.
Polgár – Stairits (2001) Cikkükben a hazai gyártású Profipanelt ismertették. Ez a
lágyvasalású elemes födém kéregpanel beépített összekötő vasalással rendelkezik, mely
biztosítja a felbetonnal az együttdolgozást. A kéregbeton felső felületének feldurvítását a
gyárban a vasalás közötti, hosszirányú rovátkolással végzik.
Gilyén (2002) A rábetonozással készült szerkezetek méretezési kérdéseiről írt.
Megállapítja, hogy a letapadással, illetőleg a biztonság kedvéért a hasító súrlódás számításba
9
vételével utólagos megerősítés is készíthető, például födémnek a többlet terhelésre

többtámaszúsítással való megerősítése.
Dulácska – Csák – Orosz (2002) A beton nyugvásbeli súrlódási tényezőjének
vizsgálata során megállapították, hogy a Coulomb tétellel ellentétben az nem anyagállandó,
hanem az igénybevételi szinttől függ. Mivel a betonfelületek érdesítésének (feldurvításának)
fogalma még nem volt tisztázva, javasolták ilyen irányú kutatás elvégzését. Kísérleteik
alapján javaslatot adtak a C20/25 szilárdsági osztályú sima, száraz beton új súrlódási
tényezőjére.
Matuscsák – Draskóczy – Hamza – Sajtos (2003) A BME Szilárdságtani és
Tartószerkezeti Tanszékén végeztek kísérleteket a Wienerberger Téglaipari Rt. Profipanel
márkanevű kéregbeton födémelemeivel. A kísérletek célja egyrészről a gyakorlatban
eddig alkalmazott vasalási rendszerek erőtani vizsgálata, másrészt a kétirányban
teherhordó födém Profipanellel kialakítható vasalási megoldásának ellenőrzése volt. Az
elemek viselkedése igazolta a kétrétegű Profipanelek kedvező szilárdsági jellemzőit.
Megállapították, hogy az elemek 50-60 % tartalékkal rendelkeznek a számított
tönkremenetellel szemben, a repedéstágasság szempontjából kedvező a viszonylag kis
átmérőjű és sűrűbb vasalás alkalmazása, az elemek jelentős alakváltozó képességét és
ezzel a ridegtöréssel szembeni ellenállását, végül azt, hogy még nagy lehajlások esetén
sem következett be az előregyártott és a monolit réteg közötti jelentős elcsúszás.
Farkas – Völgyi (2004) Előadásban ismertették a kéregpanellel készült
szerekezetekkel szemben támasztott követelményeket magasépítési födémek esetén. A
vizsgálat alapjául az Eurocode 2 –t (PrEN 1992-1-1:2003) vették alapul. Megállapították,
hogy nagy fesztávok áthidalásánál a közúti szállítás korlátai miatt a paneleket
hosszirányban toldani kell. Ez esetben azonban gondot jelent a két tartórész megfelelő,
megbízható együttdolgozása. Ezen segít a tartó alsó tartományába bevezetett nyomóerő,
melyre lehetőségként megfelelően vezetett csúszókábeles utófeszítési technológia
kínálkozik.
Randl (2004) A HILTI laboratóriumaiban végzett, eltérő korú betonkompozitokkal
végzett nyírási kísérleteiről számol be. Elsősorban a vasbeton szerkezetek felújításának
lehetőségét vizsgálta. A fogadó beton felületeket nagynyomású vízzel illetve
homokfúvással készítette elő. Vizsgálataihoz a rábetonozásba átnyúló betonacél tüskéket
ragasztott a fogadóbetonba a csatlakozási felülettel merőlegesen. A fogadó beton felület
munkahelyi elszennyeződését három réteg formaleválasztó olaj felhordásával szimulálta.
A felület durvaságát az útépítésben használt homokfolt módszerrel javasolta vizsgálni.
Megállapította, hogy a nyírt munkahézagok új tervezési megközelítésével a munkahézag
nyírási teherbírása a felület durvaságának, az átmenő vasalásnak és – ha van – a külső
normálerőknek a függvénye (az MSZ is így írja elő).
2.3 Vonatkozó szabályzatok
A fogadó és új betonrétegek együttdolgozó képességének vizsgálata jól példázza a

szabályzatok ipar által kikényszerített fejlődését. Mint az a 2.1 fejezetben látható, évtizedek
óta kutatók vizsgálták a kérdést, de a szabványok csak akkor kezdték el követni a kutatási
eredményeket, amikor nagymennyiségű, előregyártott vasbeton elem gyártása kezdődött meg.
Az értekezés ezen fejezetének célja, hogy reprezentatív mintát
10
mutasson be különböző országok érvényben lévő, vagy tervezett, vonatkozó előírásaiból.

Nem célom a szabványok fejlődésének teljes történelmi áttekintése.
A Magyar Szabvány (MSZ 15022/4-86) nagyon szigorú előírás a beton-beton

együttdolgozása tekintetében. Megengedi a fogazás és a kapcsolatra merőleges, vagy szög
alatt átmenő vasalás egyidejű figyelembevételét, a beton-beton súrlódásából (normál erő
esetén) vagy az adhézióból származó erőátadó képesség beszámítását csak abban az estben, ha
minimálisan a felület 0,1 % -ra számított átmenő vasalás van alkalmazva. A vasalt kapcsolat
nyírási teherbírásának számítási értéke az adhézióból:
TH3 = Ac· fct·αf (Vc)
ahol Ac a számításba vett csatlakozó felület,

fct a beton húzási határfeszültsége, (fctk)
αf súrlódási együttható, melynek értéke (µc)
– csúszóréteg esetén: 0;
– zsaluzott, tiszta felület esetén: 0.5;
– érdes felületnél: 0.8.
fct értékeit az 1. Táblázat tartalmazza különböző beton nyomószilárdsági osztályok esetére
Beton szilárdsági jel C10 C12 C16 C20 C25 C30 C35 C40 C45 C50 C55
Húzási
határfeszültség fct 0.7 0.9 1.1 1.4 1.6 1.8 2.0 2.1 2.3 2.5 2.7
[N/mm2]
1. Táblázat Az fct értékei (MSZ 15022/1-86)
Az MSZ nem engedélyezi a nyírási ellenállás számításánál a súrlódásból és az adhézióból

származó hatás egyidejű figyelembevételét. A súrlódásból származó határnyíróerőt a
következő képen kell számítani:
TH3 = N·αf
Ahol
N a felületre ható normálerő merőleges komponense.
A felület durvasága nincs számszerűsítve, a csúszóréteg nincs definiálva.
A British Standard (BS 8110-1:1997) maximális értékeket ad a megengedett átlagos

vízszintes nyírófeszültségre kompozit gerendák és födémelemek csatlakozási felületén a beton
osztály és három felületi durvaság függvényében. Az értékeket a 2. táblázat tartalmazza,
melyben csak az átmenő vasalás nélküli esteket adtam meg, mivel a vasalt eset nem tárgya a
kutatásnak. Megjegyzem azonban, hogy míg az MSZ a felület 0,1% - át igényli minimális
vasalásnak, addig a BS ezt 0,15% - ban határozza meg.
11
Előregyártott A felület típusa A helyszíni beton osztálya N/mm2

elem 25 30 40 és felette
Összekötő vasalás Ahogy öntve, vagy 0,4 0,55 0,65
nélkül extrudálva
Kefélt, lehúzott 0,6 0,65 0,75
vagy durvára
csömöszölt
A cementtejtől 0,7 0,75 0,80
lemosott, vagy
kötéslassítóval
kezelt és tisztított
Megjegyzések:
1. Az „ahogy öntve” kifejezés azokat az eseteket foglalja magában, amikor a betont beöntik a zsaluzatba, vibrálják,
és a felületet meghagyják érdesnek. A felület érdesebb, mint az általában elvárható, lehúzás nélküli betonnál, de
nem éri el a durvaságát az olyan felületnek, amely csömöszölt, kefélt, vagy más mesterséges durvításon ment át.
2. Az „extrudálva” kifejezés azokat az eseteket foglalja magában, amikor nyitott textúrájú felület kerül ki egyenesen
az extruderből.
3. A „kefélt, lehúzott vagy durvára csömöszölt” kifejezés azokat az eseteket foglalja magában, amikor valamilyen
szándékos felületdurvítást alkalmazunk, de nem éri el a mosott adalékos beton felületi durvaságát.
4. A számításoknál feltételezhető, hogy táblázat értékei az alkalmazott biztonsági tényezővel: γm – el már el vannak
osztva, melynek értéke 1,5.
2. táblázat A határ-nyírószilárdság tervezési értéke csatlakozó vízszintes felületen [N/mm2].
A BS sem ad számszerűsített felületi durvaságra vonatkozó jellemzőket. Lényeges továbbá

annak megfontolása, hogy a helyszíni beton esetleg magasabb szilárdsági osztályú lehet, mint
az előregyártott.
Az Európai Szabvány prEN 13747-1 (prEN 13747-1:1999) az Eurocode 2 -re (ENV

1992-1-3:1994) hivatkozik, amikor a következő összefüggést adja meg a fajlagos tervezési
nyírási teherbírás számítására az ilyen kapcsolatoknál (a kT tényező értékei is ott vannak
megadva a felület durvaságának függvényében, azok leírása azonban igen szűkös, azokat a 6.
táblázat tartalmazza): τ’Rd = kT·τRd
ahol
τRd a beton fajlagos nyírási teherbírásának tervezési értéke.
A szabványtervezet a τ’Rd értékeit az alábbi, 3. táblázatban adja meg.
A felület leírása τ’Rd

Az előregyártott, vagy a helyszíni beton minimális
betonszilárdsági osztálya
>20/25 >25/30 >30/37
Sima 0.36 0.42 0.47
Durva előregyártott
felső felület a 0.46 0.54 0.61
229 WI 9-1:199X*
4.3.2 pontja szerint
* Még nem készült el
3. táblázat A fajlagos tervezési nyírási teherbírás (τ’Rd) értékei [N/mm2] (prEN13747-1:1999)
A felület durvasága nem számszerűsített, és közbenső értékek nincsenek megadva.
12
Az Osztrák Szabvány (ÖNORM B 4700: 2001) a kapcsolat fajlagos tervezési nyírási

teherbírás számítására a következő összefüggést használja közel állandó terhek esetén:
τRd = κ1·τd + ρ·κ2·fyd·(µ·sinα + cosα) + µ·σN + ρ· κ3· f yd · f cd ·sinα < β·ν·fcd
Az egyenlet első tagja (κ1·τd) adja meg az adhézióból származó teherbírást, amelynek
pontosítása a kutatásom fő célkitűzése. A további tagok a felület fogazásából, az átmenő
vasalásból és a felületre merőleges normálerő komponensből származó fajlagos nyírási
teherbírást adják meg, ezért ezek tárgyalásától eltekintek. Számomra a κ1 tényező értéke a
legfontosabb, amire a szabvány 2-t ad meg azokra az esetekre, ha a felületet nagynyomású
vízzel kezelték, és 0-t minden egyéb esetre (homokfúvott, csak vibrált, lehúzott stb.). A 2-es
érték a fogazott felületek esetén is érvényes. Az Osztrák Szabvány említést tesz a homokkal
történő felületvizsgálatról, melyet az útépítésben használnak (RVS 15.364:1987), és R
értékére 2,5 mm minimális értéket határoz meg (ebben az esetben ez a homokmélységet
jelenti). Közbenső felületi durvaság mértékek nincsenek figyelembe véve, és nem adja meg,
hogy melyik betonréteg szilárdságát kell figyelembe venni.
A Német Szabvány (DIN 1045-1:2001-07) a munkahézag nyírási teherbírásával a

10.3.6. pontban foglalkozik. A DIN 1045-1:2001-07 a következő definíciókat adja a felület
durvaságára vonatkozóan:
- nagyon sima: az a felület, amelyet acél vagy sima fa zsaluzatban öntöttek,
- sima: az a felület, amelyet a beton vibrálása után semmilyen felületkezelésnek nem
vetettek alá, lehúztak, vagy csúszó zsaluzattal, illetve extrúdálással készítettek,
- durva: az a felület, amely megfelel a DafStb Heft 525 – nek,
- fogazott: a felület, ha szabályos geometriájú, 10 mm – nél magasabb fogak állnak
ki belőle (a szabványban ábrával illusztrálva, itt 2. ábra, „c” eset)
A szabványban a következő összefüggés definiálja a munkahézag fajlagos nyírási teherbírás
értékét, átmenő vasalás nélküli esetre:
νRd,ct = [0.042·η1·βct·fck1/3 - µ·σNd] ·b (τRd)
ahol:
η1 = 1.0 normál testsűrűségű betonnál; és más értékeket ad könnyűbetonok esetére
(a szabvány más helyütt tárgyalja az utóbbit),
βct = durvasági tényező, melyet a 4. táblázatban adok meg,
fck = az előregyártott, vagy a helyszíni beton nyomószilárdságának karakterisztikus
értéke (a kisebbet figyelembe véve) N/mm2 - ben,
µ = a súrlódási tényező (itt a 4. táblázatban találhatók), (µc)
σNd = a függőleges munkahézagra ható, tervezett normálfeszültség értéke (σNd < mint
a beton nyomószilárdsága)
σNd = nEd / b > -0,6·fcd N/mm2 - ben,
nEd = a hosszirányú normálerő kisebb értéke függőleges munkahézagban,
b = a kapcsolódó felületek szélessége.
Eset Kapcsolat 1 2
A definíciók szerinti felületi durvaságok βct µ
1 fogazott 2.4 1.0
2 durva 2.0a 0.7
3 sima 1.4a 0.6
4 nagyon sima 0 0.5
a
Felületre merőleges húzás esetén, βct = 0
4. táblázat βct, és µ értékei (DIN 1045-1: 2001-07)
13
A CEB-FIP Model Code 90 (CEB-FIP 1993) a problémát a 3.9 pontban, a „Beton –

beton közötti súrlódás” cím alatt tárgyalja. A nehézség a definícióban rejlik, mely kimondja,
„A nyírás átadódásának mechanizmusát beton – beton csatlakozó felületeknél, amelyek
egyszerre vannak nyírva és normálerőnek kitéve, The beton – beton súrlódásnak nevezzük.”
Az a probléma, hogy semmilyen útmutatás nincs arra az esetre, ha normálerő nem hat a
felületekre. A két betonréteg adhéziója el van hanyagolva. A felületek durvasága nincs
számszerűsítve, azok csak szóban simának, vagy durvának nevezettek.
A teljesség kedvéért mindenképp szót kell ejtenem a tervezett EN 229010 szabványról

(prEN 229010-1:2003), ami jelenleg nagy viták forrása. A szabvány „Kompozit födémek
együttdolgozása” címen elsősorban béléstestes, gerendás födémekkel foglalkozik. A
szabványtervezet az együttdolgozást a teherbírási határállapotban vizsgálja. A
szabványtervezet a gerenda és a monolit beton között megengedett maximális
nyírófeszültséget (vRdi) és a súrlódási tényezőt a gerenda felületi kialakítása és a monolit
beton szilárdsági osztályának függvényében a következő 5. táblázatban adja meg.
vRdi (τRd) értékei (N/mm2)

Típus A gerenda felülete: Helyszíni betonosztályok µ
>C20/25 >C25/30 >C30/37
C1 A teteje és oldala csúszó-zsaluzatban, vagy
extruderes eljárással készül (az oldal
dőlésszöge < 0 %)
0,41 0,48 0,54 0,6
C2 A teteje durva (minimum 3 mm mély és

egymástól maximum 20 mm-re), kereszt
irányban hornyolt, vagy bordázott. A gerenda
oldalai öntöttek, csúszó-zsaluzottak, vagy
extrúderrel készülnek.
0,46 0,55 0,63 0,7
C3 A gerendatető a C2-es követelményeknek felel

meg, az oldala csúszó-zsaluzatban vagy
extrúderrel készül, és elvékonyodik az alsó öv
irányában minimálisan 4 mm-t és legalább
6%-ban a magasság több mint 2/3-án a
hatékony együttdolgozó magasságnak.
0,58 0,69 0,79 0,8
A gerenda kerámiapapucsainak oldalai

rovátkoltak, vagy hornyoltak.
5. táblázat (folytatás a következő oldalon)
14
vRdi (τRd) értékei (N/mm2)

Típus A gerenda felülete: Helyszíni betonosztályok µ
>C20/25 >C25/30 >C30/37
C4 A gerenda teteje és oldala a C3 követelményeit
elégítik ki, és a teteje olyan, mint C2 alatt.
0,6 0,75 0,83 0,8
A gerenda kerámiapapucsainak oldalai

hosszirányban rovátkoltak
C5 A gerenda oldalai és teteje keresztirányban
rovátkolt (fogazott) az EN 1992-1-1 6.2.5
szerint. (6.9 ábra).
0,6 0,75 0,9 0,9
5. táblázat A gerenda és a monolit beton között megengedett maximális nyírófeszültség és a

súrlódási tényező
Végül, a legaktuálisabb előírás, az Eurocode 2 (ENV 1992-1-3:1994) a következő

egyenletet adja a nyírási teherbírás tervezési értékének kiszámításához kompozit szerkezetek
csatlakozásánál:
τRdj = kT·τRd + µ·σN + ρ·fyd·(µ·sinα + cosα) < 0.5·ν·fcd
A fenti képletben a µ·σN és a ρ·fyd·(µ·sinα + cosα) tagok a normálfeszültségből (a súrlódási

tényező ezért szerepel bennük) és a keresztmetszeten átmenő vasalásból származó nyírási
teherbírást fejezik ki. Vizsgálataim azonban az adhézióból származó nyírási teherbírás
tervezési értékével foglalkoznak, mely az első tagra vonatkozik. Ebben a tagban a kT értékeit
a következő 6. táblázatban vannak megadva, a τRd értékei pedig a 7. táblázatban találhatók.
A felület típusa kT
*
Helyszíni (monolit) 2.5
Durva 1.8
Sima 1.4
Nagyon sima 0
*
Lásd az ENV 1992-1-1 / 4.3.2.5. pontját.
6. táblázat A kT értékei (ENV 1992-1-3:1999)
fck C12 C16 C20 C25 C30 C35 C40 C45 C50 C55 C60
τRd 0.18 0.22 0.26 0.30 0.34 0.37 0.41 0.44 0.48 0.48 0.48
7. táblázat A τRd értékei [N/mm2] (ENV 1992-1-3:1999)
15
A felületek simasága vagy durvasága nincs számszerűsítve, azok csak szóban vannak
értelmezve, mint például nagyon sima, sima, vagy durva.
A különböző előírások alapján számított megengedett nyírási teherbírásokat a 27. táblázat
tartalmazza.
Be kell látnunk, hogy a fent ismertetett szabályzatok – a beton munkahézag nyírási
teherbírásának számításánál – mindegyike foglalkozik a fogadó beton felületének
durvaságával, azonban azt kellőképpen nem definiálja. Hiányzik, a felület durvaságától,
és a beton átlag- vagy a karakterisztikus szilárdságától függően egy folytonos
összefüggés, mely az adhézióból származó nyírási teherbírást megadná. Hiányzik továbbá
a felület durvaságának egy mért értékhez viszonyított folytonos megfeleltetése, melyet az
általam használt, a következő 2.4 pont alatt ismertetett módszer biztosítani tud. Ezzel nem
csak a tervező, hanem a gyártó illetve a minősítő részére is dokumentálható, pontos, a
felület milyenségét leíró mérőszámot kapunk.
2.4 A felületi durvaság (érdesség) mérése homokfolt módszerrel
Az, hogy egy felület durvaságáról, vagy pedig érdességéről beszélünk attól függ,
hogy a felület bemélyedései (vagy kiugrásai) milyen mértékűek. Útburkolatok felületén
érdességet mérünk, mivel a felület egészen más célból, sokkal kisebb felületi
egyenetlenségekkel készül, azok mértéke általában 0,5 – 1,5 mm. Esetünkben a fogadó
beton felületének kialakítása akkor megfelelő, ha annak felületi egyenetlenségei
kimondottan nagyok, több mm nagyságúak, vagyis a felület jóval durvább. Az útépítésben
a felületi érdesség definícióit a következő módon értelmezik:
Mikrofelület: olyan felület, aminek felületi egyenetlenségei maximum 0,5 mm – esek.
Makrofelület: olyan felület, aminek felületi egyenetlenségei 0,5 mm és 50 mm közé
esnek.
Megafelület: olyan felület, aminek felületi egyenetlenségei 50 mm és 500 mm közé
esnek.
A mikrofelület az érdességnek, a makrofelület a durvaságnak, míg a megafelület már
a kátyúknak (gödröknek) felel meg. Ezért a fogadó beton felületének durvaságát
értelmezem. A világ minden vonatkozó előírását nem lehet jelen értekezés keretein belül
összehasonlítani, de kiválasztottam néhány egymástól nagyon távol lévő országban honos
eljárást, és ezek összehasonlítását elvégeztem. Az előírások többsége az Interneten
hozzáférhető. Mivel a méretezési szabványok közül is az elsőként bemutatott az MSZ
volt, most is ezzel kezdem. Az MSZ – 07 3301-77 előírásait részletesen közlöm, míg a
többi előírás esetén csak az eltéréseket emelem ki.
Az MSZ – 07 3301-77 előírásában megadott módszer a következő:

Eszközszükséglet:
- puha kézi kefe;
- 0,06-0,09 mm vagy 0,09-0,20 mm szemnagyságú (agyag, iszapmentes)
természetes (nem zúzott), száraz homok;
- 5, 10 és 25 ml térfogatú (+ 0,1 ml ) homok kimérő fém, műanyag vagy üvegedény,
vagy kalibrált mérőhenger;
- 5-6 cm átmérőjű, kör alakú fejű, alján PVC vagy gumilemezzel fedett homok
bedörzsölő; aminek anyaga célszerűen fa vagy műanyag;
- legalább 40 cm hosszú, mm beosztású vonalzó;
16
- legalább 10 cm magas falú, 60-70 cm átmérőjű vagy oldalhosszúságú fa vagy

műanyag szélvédő keret;
- nedves burkolatfelület felszárítására denaturált szesz és gyufa.
A mérés végrehajtása:
A mérésre kijelölt ponton a száraz burkolatfelületet 40-50 cm-es kör területén a
kefével meg kell tisztítani a portól és egyéb szennyeződéstől. A mérés csak száraz
felületen végezhető, nedves felület esetén azt a denaturált szeszből kevés kiöntésével, és
meggyújtásával fel kell szárítani. Az így előkészített burkolatfelületet a szélvédővel körül
kell határolni, majd 5, 10 vagy 25 cm3 homokot (0,06-0,09 mm vagy 0,09-0,2 mm
szemnagyságú, a mérőedényt 3-szor a burkolathoz ütögetve , majd újra színültig töltve
kimérve) a körülhatárolt terület közepén a burkolatra öntünk. A homokmélység (a homok
térfogatának) megválasztásának szempontja, hogy a felület mélyedéseibe dörzsölt
homokfelület átmérője legalább 10, de legfeljebb 30-35 cm legyen. Az érdes felületeken
ennek megfelelően 25, a simákon pedig 5 vagy 10 ml homokot kell alkalmazni. A
homokot kiöntve kúp alakot foglal el, amit a kézi dörzsölő kör-körös mozgatásával egy
kör alakú felületre kell szétdörzsölni. A dörzsölést addig kell folytatni, amíg a burkolat
kiemelkedései a homok alól elő nem tűnnek, és a homokréteg felszínével éppen azonos
szintre kerülnek
A szétterített homokfolt átmérőjét + 0,5 cm pontossággal kell mérni a négy
főirányban, mivel a szabad kézzel szétterített homok nem pontosan kör alakú, melyek
átlagából a kör területe számolandó. A szabvány a mellékletben adja meg a
homokmélységet (h mm) táblázatos formában, az átmérő és az alkalmazott homoktérfogat
függvényében. Nyilvánvaló, hogy a szabvány a h = V/(D2·π/4) összefüggést használja a h
mérőszám meghatározásakor, ahol V az alkalmazott homoktérfogat, D pedig a homokfolt
átmérők átlaga. Megjegyzésként szerepel a mellékletben, hogy a kisebb szemcseátmérőjű
homokot legfeljebb 0,30 mm-es homokmélységig, míg a nagyobbat legfeljebb 0,10 mm-
es homokmélységig célszerű használni. Megjegyzem, hogy mind a homok
szemcseátmérőjének, mind pedig a térfogatának mérésében és kiválasztásában több
bizonytalanság van.
Az Amerikai Egyesült Államokban honos módszer (Tex-436-A) nem sokban tér

el az MSZ-ben megadottól. Az eljárás pontosan megadja az alkalmazandó homok
szemmegoszlását, sőt, érdekes módon még a származási helyét is, mely Ottavában,
Illinoisban van. A homok szemmegoszlására a következő előírás van:
0% maradjon fenn a 420 µm-es szitán,
0 – 4% maradjon fenn a 300 µm-es szitán, és
96-100% maradjon fenn a 150 µm-es szitán.
A vizsgálóhomok térfogata 24,6 ml (1,5 in3), melyet szintén háromszori ütögetéssel kell a
mérőedénybe tömöríteni és kimérni. 300 mm-nél nagyobb mért homokfolt esetén javasolt
kevesebb, ismert térfogatú homokkal végezni a mérést. A homokmélység
meghatározására a korábban, az MSZ-nél is ismertetett képlet van megadva. Megjegyzem,
hogy mind a homok szemcseátmérőjének, mind pedig a térfogatának mérésében és
kiválasztásában több bizonytalanság van.
Az osztrák előírás (RVS 15.364) megegyezik az ASTM E965 ben megadottal, 14

g (kb 10 ml ) standard homok használatát írja elő. A homok szemmegoszlását nem adja
meg, azt standard homokként definiálja. Szintén homokmélységet számol.
17
Megjegyzem, hogy ez a homokmennyiség a fogadó beton felületének durvasága miatt nem

elegendő ahhoz, hogy értelmezhető eredményt kapjunk.
Az újzélandi szabályzat (TNZ T/3:1981) szintén térfogatméréssel határozza meg a

felhasználandó homok mennyiségét. A homok kiméréséhez 45 ml – es edény használatát
írja elő, de nem háromszori odaütögetéssel tömörítteti a homokot, hanem addig kell
ütögetni, míg tömörödik, majd az edényt újra színültig tölteni. A homok szemmegoszlását
a következőképen határozza meg:
100% hulljon át a 0,6 mm – es szitán, és
100% maradjon fent a 0,3 mm – es szitán.
A homokfolt átmérőjét csak két, egymásra merőleges irányú átmérő értékének átlagából
kell számítani. Ez az előírás is homokmélység számítását írja elő a homok térfogatából és
átmérőjéből.
Megjegyzem, hogy a homokfolt átmérőjének mindössze két irányban való mérése igen nagy
bizonytalansági tényező.
Az angol előírás (BS598 Part 105:2000 Clause 5) A homok térfogatának

kiméréséhez 20 mm átmérőjű, 80 mm magas hengert ír elő. Ennek térfogata: 25,13 ml . A
homok szemmegoszlásának olyannak kell lennie, hogy:
100% hulljon át a 0,3 mm – es szitán, és
100% maradjon fent a 0,15 mm – es szitán.
Érdekességként említem meg, hogy az Angol Honvédelmi Szabvány (Defence Standard
80-134 3. kiadása, 2002 november 1.) a homok térfogatának méréséhez kiméréséhez 10
mm átmérőjű, 5 mm magas hengert ír elő. Megjegyzem, hogy ennek térfogata mindössze:
0,4 ml , amely homokmennyiség esetünkben értelmezhetetlen eredményt adna.
A Nyugat Ausztrál előírás (T/WA311.1) 50 ml homok használatát írja elő 0,3 és

2,0 mm mély felületi egyenetlenségek esetére, és ettől fogva 2,0 mm-es lépcsőkben a
homok mennyiségét 50 ml – ként emeli egészen 8,0 és 10 mm-es durvaságig. Az előírás
azt az útmutatást adja, hogy annyi 50 ml –es adagot kell kiönteni a homokból, hogy a
homokfolt átmérője nagyobb legyen, mint 170 mm. A homok szemmegoszlása
megegyezik a BS által megadottéval. Megjegyzem, hogy a homok térfogatának 50 ml –
kénti emelése 2 mm – es felületi egyenetlenség növekedésnél túlzás.
A fenti előírások alapelveikben megegyeznek, azaz ismert térfogatú, 0,3 mm-nél
finomabb frakciójú homokot kell a felületbe bedörzsölni, majd annak átlagos átmérőjéből
a hengeres test térfogatszámításán keresztül a homokmélységet meghatározni.
18
durvaságának függvényében KÍSÉRLETEK
PhD Értekezés
3. KÍSÉRLETEK
A fejezet a kísérletek célját,

az anyagtulajdonságokat,
az előkísérleteket és az
ezek által meghatározott
módon az elvégzett és
kiértékelt kísérleteket
mutatja be.
3.1 A kísérletek célja

Az elvégzett kísérleteket három csoportba osztottam. Első csoport az
előkísérleteké, melyek során azt kívántam meghatározni, hogy mi az a paraméter, ami a
legdominánsabb a két betonréteg együttdolgozása szempontjából, ugyanakkor
legegyszerűbben, reprodukálható. Ennek érdekében az előkísérleteket két újabb csoportra
lehet osztani, az első csoportban a felület durvaságának, valamint tapadóhíd
felhordásának hatását vizsgáltam, míg a második csoportban az első betonból kiálló
különböző szálak együttdolgozásra való hatásának vizsgálata volt a célom. A kísérletek
kis próbatesteken készültek.
A második kísérletcsoport annak megállapítására készült, hogy a homokfolt
módszert milyen módon lehet adaptálni a beton felületi durvaságának meghatározására,
valamint az ilyen módon mért és számított felületi jellemző, az SCD szám és a
munkahézag együttdolgozó képessége összefüggésbe hozható-e egymással. Ezeket a
kísérleteket az előkísérleteknél használtaknál nagyobb próbatesteken végeztem annak
érdekében, hogy a homokfolt módszer M 1:1 léptékben legyen alkalmazható.
A kísérletek harmadik csoportjában M 1:1 méretű próbatesteken az előző két
kísérletcsoport eredményeit kívánom igazolni.
3.2 Anyagtulajdonságok
Kutatásaim során a megszilárdult beton hat mechanikai tulajdonságát vettem

figyelembe, mivel feltételezésem szerint ezek befolyásolják dominánsan a beton
munkahézag nyírási teherbírását. Ezek a tulajdonságok a nyomószilárdság, a
húzószilárdság, a nyírószilárdság, a rugalmassági modulus, a zsugorodás és a lassú
alakváltozás.
3.2.1 A beton nyomószilárdsága
A nyomószilárdság a betonnak az a tulajdonsága, melyet szabályos próbatesteken

könnyen, direkt módon pontosan meghatározhatunk, vagy indirekt módon
megbecsülhetünk. Kutatásaim során 150x150x150 mm-es névleges oldalhosszúságú
kockákat használtam a vizsgált betonok átlagos nyomószilárdságának meghatározásához.
19
PhD Értekezés
3.2.2 A beton húzószilárdsága
A beton húzószilárdságát direkt módon csak speciálisan kialakított próbatesteken

lehet vizsgálni, de még ekkor is problémák adódnak a befogás környezetében kialakuló
másodlagos feszültségek következtében az eredmények értelmezése, illetve reprodukálása
nehézségekbe ütközik. Kutatási célokra speciálisan kialakított próbatesteket használnak,
de ezeket a gyakorlati életbe nem sikerült átültetni. Ez az oka, hogy nincs kidolgozott
szabványos eljárás a beton húzószilárdságának direkt méréssel történő meghatározására.
Meg lehet azonban becsülni a húzószilárdságot két, indirekt módszerrel, a hasító-
húzószilárdság vizsgálattal, melyet hengeres próbatesten végezhetünk, illetve a hajlító-
húzószilárdság vizsgálattal, melyhez hasáb alakú próbatestre van szükség. Mivel mindkét
eljárás általánosan elfogadott, ezért a vizsgálatok részletinek ismertetését mellőzöm. Meg
kell jegyezni, hogy mind a próbatestek alakja, a terhelés módja és a beton kora nagyban
befolyásolják az eredményeket. Kijelenthető és általánosan elfogadott, hogy a 28 napos
illetve későbbi korban a beton hajlító-húzószilárdsága a nyomószilárdságának 1/10-e, ez
kétszer akkora mint a tiszta húzószilárdsága, és kb. 1,5 szerese a hasító-
húzószilárdságának (Balázs (1994)).
3.2.3 A beton nyírószilárdsága
Kutatásom a beton munkahézag e tulajdonságát vizsgálja. A tiszta nyírás

szerkezetek esetében talán sohasem fordul elő, gyakorlatban normál és nyírófeszültségek
kombinációjával találkozhatunk. Mégis, a beton-beton együttdolgozását a munkahézag
tiszta nyírási teherbírásával jellemezhetjük a legjobban. A beton nyírási teherbírása
elméleti úton az általánosított Coulomb-féle, kötött szemcsés anyagokra vonatkozó
képlékenységi feltételből származtatható, amely az alábbi formában fejezhető ki
(Kaliszky, Kurutzné, Szilágyi (2000)):
‫׀‬τn‫ < ׀‬c – µσn

ahol:
– τn az anyag belsejében, valamely n normálisú metszetre működő nyírófeszültség,
– σn az anyag belsejében, valamely n normálisú metszetre működő
nyomófeszültség és a húzófeszültség pozitív,
– µ az anyag belső súrlódási együtthatója,
– c az anyag kohéziós tényezője, mely beton esetén az adhéziós kötésből származó
húzószilárdsága a betonnak.
A kifejezésben a beton munkahézag esetében a normál feszültség értéke a törési

feszültséghez képest csak kis σn feszültségek területén érvényes.
A fenti képlékenységi feltételből könnyen belátható, hogy normálerő hiányában a beton
tiszta nyírószilárdsága megegyezik annak húzószilárdságával.
20
PhD Értekezés
3.2.4 A beton rugalmassági modulusai
Balázs (1994) a beton esetére kétféle modulust különböztet meg, a kezdeti- és az

adott nyomófeszültséghez tartozó rugalmassági modulust. A kezdeti rugalmassági
modulus a σ-ε görbe kezdeti érintőjének az iránytangense, míg az adott σ feszültséghez
tartozó rugalmassági moduluson e feszültség és a hozzá tartozó rugalmas alakváltozás
hányadosát értjük. A beton minőségének jelentős hatása van a beton σ-ε diagramjára, és
ezen keresztül az adott σ feszültséghez tartozó rugalmassági modulusára. A beton
különböző tulajdonságú anyagi részekből, és pórusokból álló heterogén rendszer, melyek
aránya, mechanikai tulajdonságaik és egymáshoz való kötésük határozzák meg a
különböző rugalmassági modulusokat (Mindess-Young (1981)). Ezeknek a befolyásoló
körülményeknek az eredménye, hogy a magasabb szilárdsági osztályba sorolható betonok
σ-ε diagramjai kezdetben jóval meredekebbek, míg az alacsonyabb szilárdságú betonok
σ-ε diagramjainak lefutása jelentősen laposabb.
3.2.5 A beton zsugorodása
A zsugorodás a betonban lévő cementpép arányától, a környezet relatív

nedvességtartalmától, a víz/cement tényezőtől és a környezet CO2 koncentrációjától függ.
Legfontosabb típusai a plasztikus zsugorodás (a friss beton esetén), száradásból származó
zsugorodás és a karbonátosodásból eredő zsugorodás. A zsugorodás hatását a beton
munkahézag nyírási teherbírására a vizsgálataim során elhanyagoltam. Az elhanyagolást
azzal indokolom, hogy az egyszerű nyírókísérletek során ez a hatás a felület átlagát
tekintve kiegyenlítődik. A későbbiek során ismertetett födémpallókkal végzett kísérletek
esetében pedig a zsugorodás a kéregbeton és a felbeton együttdolgozása során mintegy
előfeszítő feszültséget eredményez a csatlakozási felületen és így az elhanyagolása a
biztonság javára történik.
3.2.6 A beton kúszási alakváltozása
A beton kúszási alakváltozása a zsugorodással rokon jelenség, a különbség az,

hogy a zsugorodás a terheletlen tartó időben lejátszódó alakváltozása, a lassú alakváltozás
pedig a tartósan terhelt tartóé és a kettő előjel helyesen összeadódik. A vizsgálataim
időkorlátai nem tették lehetővé a beton lassú alakváltozásának a munkahézag nyírási
teherbírására gyakorolt hatásának vizsgálatát.
21
PhD Értekezés
3.3 Előkísérletek
3.3.1 Átlagos betonnal végzett kísérletek
A kísérletek 1999. márciusában kezdődtek. Annak érdekében, hogy a kutatás irányát

olyan irányban jelölhessem ki, amely a betonrétegek együttdolgozásának legkiemelkedőbb
paraméterét határozza meg, 150x150x75 mm méretű „beton félkockákat” öntöttünk, három
eltérő felső felülettel a 4. ábra szerint. A betonozás oly módon történt, hogy a készítendő
munkahézag vízszintes legyen.
4. ábra Három eltérő betonfelület (a baloldali csak vibrált; a középső: bordázott; míg a szélső
gereblyézett)
A tervezett beton: C20/25-16/KK minőségű volt (nagy általánosságban alkalmazott

betonminőséget választottam). A beton összetételére a tervezés során a következő adódott:
Cement (CEM II/A-32,5 Vác): 330 kg / 1m3
Adalékanyag (homok ill. mosott kavics):
0 - 4 mm-es frakció 748 kg / 1m3
Víz: 170 kg / 1m3
Ebben a kísérletsorozatban először 18 fél, és 3 teljes betonkocka készült. A teljes
kockák a betonminőség meghatározását szolgálták. 28 nap és a beton gondos utókezelése
múltán, azonos betonkeverékből, sablonban, a 18 félkockára – amelyek a három eltérő
felülettel készültek – rábetonoztunk, ezzel kiegészítve a kockákat 150x150x150 mm
oldalhosszúságúra.
A félkockák 50%-ra cement bázisú tapadóhidat hordtunk fel közvetlenül a második
betonréteg bedolgozása előtt.
22
PhD Értekezés
Újabb 28 napos utókezelés után az így elkészített próbatestek munkahézagait tiszta

nyírást megközelítő terhelésnek vetettük alá. A kísérleti elrendezés biztosította, hogy a
munkahézagban főként nyírófeszültségek ébredjenek. (5. és 6. ábra).
5. ábra A vizsgálati elrendezés oldalnézete. A

nyomaték(M), mely az esetleges nyíróerők
nem egytengelyűségéből adódik, a
nyomólap-beton között fellépő súrlódás (Ff)
által egyensúlyozódott ki.
6. ábra A vizsgálati elrendezés a terhelő berendezéssel.
Betonozási rétegenként 3 - 3 egész kockán határoztam meg a beton átlagos

nyomószilárdságát.
Az első réteg betonjából vett 150x150x150 mm élhosszúságú kockákon mért 28 napos
nyomószilárdság vizsgálatok eredményeit a 8. táblázatban foglaltam össze.
Jel Tömeg (kg) Élhosszak (mm) Testsűrűség (kg/m3) Törőerő (kN) Szilárdság (N/mm2)
1. 7,90 150,7x152,1x150,1 2296 830 36,7
2. 7,89 151,0x150,1x150,3 2316 790 34,8
3. 7,87 151,3x147,9x150,5 2308 800 35,1
Átlag: 35,5
8. táblázat Az első betonréteg szilárdságvizsgálati eredményei
Megjegyzem, hogy a 8. táblázatban szereplő eredményekből meghatározott

betonosztály C25/30 -ra adódott, ami egyel magasabb, mint a tervezett. A második (a
fogadóbetonra készített) réteg összetétele megegyezett az ismertetett első réteg összetételével.
A második betonrétegből vett 150x150x150 mm élhosszúságú kockákon mért 28
napos nyomószilárdság vizsgálatok eredményeit a 9. táblázatban foglaltam össze.
23
PhD Értekezés
1. 7,97 150,2x151,3x151,0 2323 780 34,3
2. 7,87 150,4x152,0x149,7 2300 770 33,7
3. 7,83 149,6x150,5x150,8 2306 700 31,1
Átlag: 33,0
9. táblázat A második betonréteg szilárdságvizsgálati eredményei

betonosztály C20/25 -re adódott, ami megegyezett a tervezettel. Ebből következik, hogy a
nyírásvizsgálat eredményei a gyengébb réteg, vagyis a C20/25 - ös betonosztályra
vonatkoznak.
A munkahézag nyírásvizsgálata után megmaradt próbatest-felek közül hatot a beton
nyírószilárdságának meghatározására használtam, a munkahézag vizsgálattal azonos módon
való teherelrendezéssel. Ez utóbbi esetben a 150x150x75 mm névleges méretű próbatesteket
keresztbe fordítva terheltem. A vizsgálatok során a felső és alsó erő esetleg nem pontosan egy
függőlegesbe esése következtében a nyírt felületen fellépő húzó és nyomófeszültségeket
elhanyagoltam. Ezt az elhanyagolást azért tehettem meg, mivel az elnyíródó felületen
kialakuló feszültségállapot a nyíróerőből adódik, továbbá, mivel ez az elhanyagolás a későbbi
alkalmazás során a biztonságot növeli. A kísérletek kiértékelésének során igazolást nyert,
hogy tiszta fogadó beton felület esetén a különböző időben betonozott rétegek közti
együttdolgozásra a fogadó beton durvasága van a legnagyobb hatással.
A kísérletek egyik érdekes végeredménye az volt, hogy tapadóhíd alkalmazása csak
sima, csupán bevibrált fogadóbeton felület esetén eredményezett jelentősebb növekményt a
két betonréteg együttdolgozásában. Bordázott, vagy gereblyézett fogadóbeton felületi
kialakításnál a munkahézag nyírószilárdsága jelentősen nem változott. Itt kell megemlítsük az
alkalmazott tapadóhidat, mely a cement bázisú „quick-mix H-4” habarcs volt. A tapadóhíd
barnás-vöröses színű, mely jól látható a következő képeken (7. és 8. ábra), melyeken
sorrendben a tönkrement (elnyírt) bordázott és gereblyézett fogadóbetonnal kialakított
munkahézagok láthatók. Lényeges megjegyeznem, hogy nem tapasztaltam jelentős eltérést a
bordázott és gereblyézett fogadóbeton felülettel kialakított munkahézagok nyírási teherbírása
között. Ez azt jelezte, hogy a felületi durvaság kialakításának módja nincs jelentős befolyással
a munkahézag együttdolgozó képességére, csak annak mértéke számíthat. Ebből látható, hogy
egy egyszerű gereblyézés hasonló eredményre vezethet, mint egy költséges technológiával
kialakított felület az együttdolgozásban, ha a felületi durvaság mérhető és számszerűsíthető.
24
PhD Értekezés
7. ábra Bordázott munkahézag elnyírt felülete „quick-mix H4” tapadóhíddal
8. ábra Gereblyézett munkahézag elnyírt felülete „quick-mix H4” tapadóhíddal
Az eredményeket a 10. táblázatban foglaltam össze. Az eredmények közül az első

három hiányzik, mivel az 1, 2 és 3 jelű próbatest a beton nyomószilárdságának átlagos
értékének meghatározására szolgált. Az utolsó hat nyíró-szilárdsági értéket a megmaradt
félpróbatestek hasító vizsgálatából kaptam. A táblázat tartalmazza még a fogadó beton
felületének kialakítására vonatkozó információt is, valamint, hogy alkalmaztam-e tapadóhidat,
valamint megadja a munkahézag nyírószilárdságát is. A munkahézag nyírószilárdságát
meghatároztam a maradék félpróbatestek nyírószilárdságának százalékában is. A 10. táblázat
alapján a következő következtetéseket vontam le:
- sima fogadóbeton felület esetén a munkahézag a nyírási feszültségeknek mintegy
20%-át képes átadni a hozzábetonozásnak ahhoz képest, mintha nem készült volna
munkahézag, cement bázisú tapadóhíd alkalmazása esetén a fenti érték mintegy 30%-
ra nőhet,
- bordázott, vagy gereblyézett fogadóbeton felület esetén függetlenül attól, hogy volt-e
cementbázisú tapadóhíd alkalmazva, vagy sem, a munkahézag a nyírási
25
PhD Értekezés
feszültségeknek mintegy 60%-át képes átadni a hozzábetonozásnak ahhoz képest,

mintha nem készült volna munkahézag.
A munkahézag
Próbatest jele A fogadó beton felületi Tapadóhíd Nyíró nyírószilárdsága a beton
kialakítása alkalmazása szilárdság nyírószilárdságának
[N/mm2] százalékában [%]
Átl. Átlag
4. sima, csak vibrált nincs 0,73 22,8
5. sima, csak vibrált nincs 0,73 0,73 22,8 22,8
7. sima, csak vibrált van 1,11 34,7
8. sima, csak vibrált van 1,20 1,01 37,5 31,6
10. bordázott nincs 2,13 66,6
11. bordázott nincs 1,96 1,96 61,3 61,2
13. bordázott van 1,33 41,6
14. bordázott van 2,40 1,91 75,0 59,7
16. gereblyézett nincs 1,96 61,3
17. gereblyézett nincs 1,73 1,81 54,1 56,5
19. gereblyézett van 1,93 60,3
20. gereblyézett van 1,91 2,12 59,7 66,4
8.rábetonozás - - 2,89
8.fogadóbeton - - 2,84
3,39
10. táblázat Az első kísérletsorozat eredményei
3.3.2 Szálerősített fogadóbetonnal végzett kísérletek
Az első kísérletsorozat után új megközelítéssel, a fogadó beton felületéből kiálló

szálerősítés hatását vizsgáltam a munkahézag nyírási teherbírására. Azt kívántam ezekkel a
kísérletekkel megállapítani, hogy a fogadóbetonba kevert különböző szálak növelik-e a két
betonréteg együttdolgozó képességét.
A próbatestek a normál betonnal végzett kísérletekével megegyező módon és

betonrecepturával készültek, azonban különböző szálakat kevertem a fogadóbeton rétegbe. Ily
26
PhD Értekezés
módon hét különböző szál hatását vizsgáltam száltípusonként 3-3 mintadarabon. A szálak
adagolását a gyártók által megadott előírás alsó mennyiségének kétszeresében határoztam
meg annak érdekében, hogy a fogadó beton felületéből minél több szál álljon ki. Mivel a
száladagolás kutatásomnak nem volt paramétere, ezért csak egy fajta adagolással végeztem
kísérleteimet. A szálgyártók célja az, hogy a szálak minél inkább belesimuljanak a beton
felületébe. Az én céljaimat pont az ellenkezője szolgálta volna, vagyis, hogy a szálak a csak
bevibrált beton felületéből kiálljanak, ezzel kapcsolatot létesítve a két betonréteg között. Ez
utóbbi hatást csak a felület gereblyézésével (műanyag szálak esetén) illetve a beton felületébe
bedugdosott szálakkal (acél szálak esetén) tudtam elérni. Ilyen, kiálló szálakkal készített
mintafelületet láthatunk a következő 9. ábrán.
9. ábra A fogadó beton felületéből az abba

bedugdosott acélszálak állnak ki
A második betonréteghez nem lettek szálak keverve. A két betonréteg közötti

kapcsolatot csak a kiálló szálak biztosították, illetve a felület méretlen egyenetlenségei
(durvasága). Betonozási rétegenként 3 - 3 egész kockán határoztam meg a beton átlagos
nyomószilárdságát.
Az első réteg betonjából vett 150x150x150 mm élhosszúságú kockákon mért 28 napos
nyomószilárdság vizsgálatok eredményeit a 11. táblázatban foglaltam össze.
1. 7,76 150,0x150,3x149,4 2304 800 35,5
2. 7,80 150,1x150,3x150,0 2305 720 31,9
3. 7,90 150,2x150,5x150,1 2328 820 36,3
Átlag: 34,6
11. táblázat Az első betonréteg szilárdságvizsgálati eredményei

szilárdság jellemző értékéből a betonosztály C25/30 -ra adódott, ami egyel magasabb, mint a
tervezett. A második (a fogadóbetonra készített) réteg összetétele megegyezett az ismertetett
első réteg összetételével a szálak elhagyása mellett.
A második betonrétegből vett 150x150x150 mm élhosszúságú kockákon mért 28
napos nyomószilárdság vizsgálatok eredményeit a 12. táblázatban foglaltam össze.
27
PhD Értekezés
1. 7,95 151,2x150,3x151,1 2210 775 34,1
2. 7,88 151,4x151,9x149,8 2287 760 33,0
3. 7,79 149,8x151,5x151,0 2273 710 31,3
Átlag: 32,8
12. táblázat A második betonréteg szilárdságvizsgálati eredményei

betonosztály C20/25 -re adódott, ami megegyezett a tervezettel. Ebből következik, hogy a
nyírásvizsgálat eredményei a gyengébb réteg, vagyis a C20/25 - ös betonosztályra
vonatkoznak.
A próbatestek méretei és a vizsgálati elrendezés megegyezett az előző

vizsgálatsorozatban ismertetettével. Ennek, a második kísérletsorozatnak az eredményeit a
következő 13. táblázatban foglaltam össze.
Próba- Az Az Szálhossz Nyírási szilárdság [N/mm2]

test alkalmazott alkalmazott
jele szál anyaga szál alakja mm Munka- Átl. Fogadó, Átl. Második, Átl.
hézag szálerő- szálnélküli
sített betoné
bettoné
1/1 acél 30 2,31 3,29 —
1/2 acél 30 2,31 1,97 3,02 3,44 — —
1/3 acél 30 1,29 4,00 —
2/1 acél 30 2,13 3,47 —
2/2 acél 30 1,33 1,81 4,53 3,76 — —
2/3 acél 30 1,96 3,29 —
3/1 acél 40 1,64 4,71 —
3/2 acél 40 1,73 1,76 4,62 4,59 — —
3/3 acél 40 1,91 4,44 —
4/1 acél 60 2,36 4,62 —
4/2 acél 60 1,82 1,84 4,89 4,71 — —
4/3 acél 60 1,33 4,62 —
5/1 műanyag filces 2,67 4,62 3,82
5/2 műanyag filces 2,13 2,27 4,44 4,24 3,91 4,15
5/3 műanyag filces 2,00 3,64 4,71
6/1 műanyag filces 2,58 4,71 3,73
6/2 műanyag filces 2,13 2,28 4,18 4,39 3,73 3,91
6/3 műanyag filces 2,13 4,27 4,27
folytatás a következő oldalon
28
PhD Értekezés
folytatás
Próba- Az Az Szálhossz Nyírási szilárdság [N/mm2]

test alkalmazott alkalmazott
jele szál anyaga szál alakja mm Munka- Átl. Fogadó, Átl. Második, Átl.
hézag szálerő- szálnélküli
sített betoné
bettoné
7/1 műanyag 50 1,96 4,80 —
7/2 műanyag 50 1,87 1,85 3,73 4,12 — —
7/3 műanyag 50 1,73 3,82 —
13. táblázat A szálerősített fogadóbetonnal végzett kísérletsorozat eredményeinek

összefoglalása
A szálerősített fogadóbetonnal végzett kísérletsorozat során kapott mérési

eredményekből az első sorozatnál bemutatottal megegyező módon számítottam ki a
munkahézag nyírási teherbírását mind a szálerősített fogadó, mind pedig a szál nélküli
felbeton nyírási teherbírásának százalékában. Ezeket a százalékos teherbírási eredményeket a
14. táblázat tartalmazza.
A munkahézag nyírási teherbírása

A minta a szálerősített fogadóbeton a szál nélküli felbeton nyírószzilárdságának
jele nyírószilárdságának %-ban. %-ban.
1 57.33 48.89
2 48.03 44.85
3 38.39 43.75
4 38.99 45.58
5 53.50 56.24
6 52.03 56.61
7 44.96 45.95
14. táblázat A munkahézag nyírási teherbírása a szálerősített fogadó, és a szál nélküli

felbeton nyírási teherbírásának százalékában
A fenti eredményekből az a következtetés vonható le, hogy a fogadó beton olyan

módon való szálerősítése, mely szálaknak egy része átnyúlik a rábetonozásba, jelentősen nem
módosítja a két betonréteg nyírási együttdolgozását ahhoz képest, ahogy szálerősítés nélküli,
de durva felületű a fogadóbeton felület a rábetonozással együtt dolgozni képes, amíg a kettő
között nincs relatív elmozdulás.
Megjegyzem, hogy a fogadóbeton felületéből a rábetonozásba átnyúló szálerősítésnek
volt hatása a relatív elmozdulás megindulása után, mégpedig abban, hogy a két réteg
egymástól nem esett szét, teher felvételére a relatív elmozdulás során is képes volt. Ennek a
hatásnak vizsgálata azonban nem tárgya a kutatásaimnak.
29
PhD Értekezés
3.4 M 1:1 léptékű kísérletek

Az előkísérletek megerősítették azt a feltevést, hogy a beton munkahézag nyírási
teherbírására, amennyiben a fogadó beton felülete tiszta, és a két betonréteg közt relatív
elmozdulás nem megengedett, a legnagyobb hatással a fogadóbeton felületének durvasága
van. Annak érdekében, hogy ez a durvaság számszerű mérési eredményekkel, a munkahézag
nyírási teherbírásával összevethető legyen, dolgoztam ki az útépítésben használatos felületi
durvaságmérésnél használt homokfolt módszer adaptációját.
3.4.1 A fogadóbeton felületi durvaságának mérése
A felületi durvaság mérési módszerének kiválasztásánál a következőket vettem

figyelembe:
legyen a módszer
- alacsony költségű,
- egyszerűen kivitelezhető, különösebb szakértelmet nem igénylő,
- mind zárt térben, mind pedig külső, esetleg szeles munkaterületen megbízható,
- nagyobb felületek esetén is reprezentatív jellegű,
- dokumentálható.
A fenti igényeket több próbálkozás után az útépítésben alkalmazott az „Útburkolatok

érdességének mérése kézi eszközökkel” c. előírás (MSZ-07 3301-77) 3. pontjában
meghatározott eljárás itt következő adaptálásával tudtam elérni. Az eljárást a 2.4 fejezetben
részletesen ismertettem. Az általam alkalmazott módszer: 100 g száraz homokot (0-1 mm
frakció), kell a tiszta beton felületére kúp alakban szórni, majd fa vonalzó élének a
segítségével a kúp csúcsában forgatva körkörösen a felület egyenetlenségeibe dolgozni. A
felületből legjobban kiálló pont határozza meg az így bedolgozott (elterített) homok-
csonkakúp felső átmérőjének méretét. Ezt az átmérőt ezután négy, egymással 45o-os szöget
bezáró irányban mm pontossággal megmértem, és ezek átlagát SCD (Sand Circle Diameter)
számnak neveztem el. A fogadóbeton felületének durvaságát az SCD számértékével
jellemeztem, egysége a mm. Az adaptáció során az eredeti módszert a következőkben
módosítottam:
A szükséges homok mennyiségét nem a térfogata, hanem a tömegének meghatározása
útján határoztam meg. A 100 g száraz homok mennyiségét 0,01 g pontosságú mérlegen
mértem ki. Ezzel ki tudtam küszöbölni a térfogatmérésnek, az aljzathoz történő ütögetésből
származó bizonytalanságát (ez a mennyiség különböző ütögetés hatására 60-65 ml térfogatúra
adódott).
A második eltérést a homok szemmegoszlásában vezettem be. Az útépítésben
alkalmazott homok nagyon finom szemszerkezetű, ami érthető, mivel az útépítésben
előforduló felületdurvaság jóval kisebb (az csak érdesség), mint a munkahézag fogadóbeton
felületétől megkívánt durvaság. Ezért nem szükséges olyan finom szemszerkezetű
mérőhomokot használni, melyet helyszíni (nyílt térben történő) méréskor a szél könnyen
elhord. Az általam választott homok 0% - ban maradt fenn az 1 mm-es szitán, és nem
frakcionáltam a finomabb részeket.
A harmadik eltérés a vizsgálataim során az volt, hogy nem határoztam meg a homok
mélységét, mivel a mélység számításakor a homokfolt átmérők átlagát négyzetre kell emelni,
és ezzel egy nem lineáris összefüggést kapunk. A durva betonfelületek esetében pedig a
homok csonka kúp alakot formált, melynek felső átmérőjét mértem, itt a homokmélységet a
30
PhD Értekezés
csonka kúp térfogatának számításából kellene visszavezetni, ami tovább bonyolítaná a mérést
(10. ábra).
SCD mm
10. ábra A homokfolt a durva felületen csonka kúp alakot formáz
A kutatást három irányban kívántam továbbfejleszteni:

- a felület durvaságának mérhetősége
- a felület mért durvaságának hatása különböző betonosztályok esetén
- az utókezelés hatása a beton munkahézag együttdolgozó képességére.
Az első célkitűzés érdekében az ismertetett SCD szám meghatározása fogadóbeton
felületeken csak akkor lehetséges, ha legalább 300 mm átmérőjű kör betonfelület
rendelkezésre áll. Ennek érdekében a fogadóbeton félpróbatestek 300x300x80 mm méretűre
készültek.
A második célkitűzést négy különböző betonosztályúra tervezett fogadó illetve azonos
összetételű rábetonozással értem el.
A harmadik célkitűzést oly módon vizsgáltam, hogy minden sorozat minden felületi
kialakításából egy elemet a háromból a második réteg rábetonozása után 28 napos korig víz
alatt tároltam.
Minden egyes betonosztályból 9 db fogadóbeton félpróbatest készült, 3 eltérő
felülettel:
- sima: a sablonban csak rázóasztalon történő 1 perces vibrálással és a felület nem lett a
továbbiakban kezelve,
- gereblyézett: a sablonban, a rázóasztalon történt 1 perces vibrálás után a felület
kőműves kanállal ötletszerűen feldurvításra került,
- bordázott: a sablonban, a rázóasztalon történt 1 perces vibrálás után a felület fogas
simítóval egy irányban feldurvításra került.
Ily módon összesen 36 db félpróbatestet készítettem. A három kialakított felület a 11. ábra
alapján érzékelhető.
A tervezett négy betonosztály, a betonrecept, valamint az azokon történt korrekció a
15-18. táblázatokban található.
Anyag Fajta vagy frakció Tömeg 46 l-re vonatkoztatott

[kg/m3] tömeg
Adalékanyag 0/4 mm frakció 45% 893 41,1
4/8 mm frakció 25% 495 22,8
8/16mm frakció 30% 594 27,3
Cement CEM I 32,5 S 255 11,7
Víz V/C= 0,55 140,25 6,5
Adalékszer 0,00% 0 0
[cem. m%]
Levegő 1,00% 0 0
Összesen 2429
31
PhD Értekezés
15. táblázat Betonrecept: C12/15-16/KK (S4-es sorozat)
32
PhD Értekezés
A keveréskor mért értékek: friss beton sűrűség: 2487 kg/m3

légtartalom: 3,1 %
terülés: 37 cm
Korrekció: víz hozzáadás: 0,3 l
Dátum: 2002.05.09.
A felbeton réteg keverésekor a fogadó betonhoz képest eltérés:
- terülés: 36,5 cm
a beton 0,35% képlékenyítőszer (Melment) hozzáadásával készült.
Dátum: 2002.06.05.

[kg/m3] tömeg
4/8 mm frakció 25% 495 22,8
8/16mm frakció 30% 594 27,3
Cement CEM I 32,5 283 13,0
Víz V/C= 0,50 141,5 6,5
Adalékszer 0,20% 0,57 0,025
[cem. m%]
Levegő 1,00% 0 0
Összesen 2407
16. táblázat Betonrecept: C16/20-16/KK (S3-as sorozat)

légtartalom: 2,5 %
terülés: 35,5 cm
Korrekció: adalékszer hozzáadás 0,20% helyett 0,60%
Dátum: 2002.04.23.

- terülés: 39,0 cm,
- a frissbeton mért légtartalma 1,5% volt,
- a frissbeton testsűrűsége 2369 kg/m3 volt.
Dátum: 2002.05.24.

[kg/m3] tömeg
4/8 mm frakció 25% 495 22,8
8/16mm frakció 30% 594 27,3
Cement CEM I 42,5 300 13,8
a táblázat folytatása a következő oldalon
33
PhD Értekezés
folytatás
[kg/m3] tömeg
Víz V/C= 0,48 144,0 6,6
Adalékszer 0,00% 0,00 0
[cem. m%]
Levegő 1,00% 0 0
Összesen 2426
17. táblázat Betonrecept: C25/30-16/KK (S2-es sorozat)
A keveréskor mért értékek: friss beton sűrűség: 2362,5 kg/m3

légtartalom: 1,3 %
terülés: 43,0 cm
Dátum: 2002.04.19.

- terülés: 32,0 cm,
- 0,14 l folyósító (Melment) és
- 0,4 l víz hozzáadásával.
Dátum: 2002.05.17.

[kg/m3] tömeg
4/8 mm frakció 25% 495 22,8
8/16mm frakció 30% 594 27,3
Cement CEM I 42,5 350 16,1
Víz V/C= 0,41 143,5 6,6
Adalékszer 0,50% 1,75 0,1
[cem. m%]
Levegő 1,00% 0 0
Összesen 2477
18. táblázat Beton: C40/50-16/KK (S1-es sorozat)

légtartalom: 2,8 %
terülés: 41,0 cm
Korrekció: adalékszer hozzáadás 0,10% helyett 0,30%
Dátum: 2002.04.18.

- Nem volt
Dátum: 2002.05.16.
34
PhD Értekezés
Mind a fogadó, mind pedig a felbeton anyagából 3-3 darab, 150*150*150 mm

névleges oldalhosszúságú próbakockát készítettem, melyeken 28 napos korukban (vegyes
tárolás után) nyomószilárdság vizsgálatot végeztem. Ezen vizsgálatok eredményeit a 19.
táblázat tartalmazza (az f illetve r betűk a próbatestek jelében a „fogadó” illetve a
„rábetonozás” szavak rövidítései).
Jel Méretek Tömeg Testsűrűség Törőerő Nyomószilárdság

a b m Egyedi Átlag Egyedi Átlag
3
mm G kg/m kN N/mm2
S1/f-1 150,1 150,5 150,2 8000 2358 1060 46,92
S1/f-2 150,1 150,9 150,0 8140 2396 2363 1070 47,24 47,62
S1/f-3 150,1 150,5 150,1 7920 2336 1100 48,69
S1/r-1 150,1 150,6 150,2 8080 2380 1110 49,10
S1/r-2 150,2 150,8 150,3 8140 2391 2387 1120 49,45 48,15
S1/r-3 150,3 150,8 150,2 8140 2391 1040 45,89
S2/f-1 151,8 150,1 149,8 8110 2376 942 41,34
S2/f-2 150,1 149,9 149,9 8011 2375 2374 980 43,56 42,36
S2/f-3 150,3 149,8 149,9 8005 2372 950 42,19
S2/r-1 150,3 150,8 150,3 8180 2401 980 43,24
S2/r-2 150,1 150,6 150,2 8060 2374 2398 950 42,03 43,47
S2/r-3 150,1 150,5 150,1 8200 2418 1020 45,15
S3/f-1 150,2 150,6 150,2 8040 2366 960 42,44
S3/f-2 150,1 150,7 150,2 8040 2366 2366 970 42,88 42,29
S3/f-3 150,2 150,6 150,2 8040 2366 940 41,56
S3/r-1 150,0 150,8 150,0 7960 2346 800 35,37
S3/r-2 149,9 150,6 150,0 7980 2357 2352 815 36,10 36,19
S3/r-3 150,2 150,7 150,2 8000 2353 840 37,11
S4/f-1 150,2 150,6 150,1 7920 2333 700 30,95
S4/f-2 150,2 150,6 150,2 7940 2337 2353 680 30,06 30,48
S4/f-3 150,3 150,8 150,3 8140 2389 690 30,44
S4/r-1 150,8 152,2 150,2 8140 2361 750 32,68
S4/r-2 150,2 151,4 149,9 7960 2335 2350 710 31,22 31,49
S4/r-3 150,1 150,4 150,0 7970 2354 690 30,56
19. táblázat A fogadóbeton és a rábetonozás anyagából készített próbatestek vizsgálati

eredményei (f = fogadó beton, r = rábetonozás)
A fogadóbeton felületének kialakításának jobb érzékelhetőségére azok fényképét a 10.

ábrán közlöm.
35
PhD Értekezés
a) sima b) gereblyézett c) bordázott

10. ábra A kialakított felülettípusok
A fentiekben leírt módon elkészített fogadóbeton felületeken meghatároztam a felület

durvaságát jellemző SCD számot. Az SCD szám mérésére vonatkozó eredményeket a
20. táblázatban közlöm.
Próbatest Próbatest SCD1 SCD2 SCD3 SCD4 SCD átlag

jele felülete mm mm mm mm mm
S1/1 sima 190 205 200 210 201.25
S1/2* sima 215 210 210 220 213.75
S1/3 sima 220 220 220 225 221.25
S1/4* gereblyézett 135 125 133 135 132.00
S1/5 gereblyézett 135 120 130 125 127.50
S1/6 gereblyézett 110 125 115 120 117.50
S1/7* bordázott 135 145 140 145 141.25
S1/8 bordázott 155 150 160 150 153.75
S1/9 bordázott 135 140 140 140 138.75
S2/1* sima 250 255 260 255 255.00
S2/2 sima 260 260 260 255 258.75
S2/3 sima 240 235 230 235 235.00
S2/4* bordázott 135 145 143 153 144.00
S2/5 bordázott 130 140 140 135 136.25
S2/6 bordázott 120 120 115 120 118.75
S2/7* gereblyézett 135 145 140 145 141.25
S2/8 gereblyézett 120 120 110 120 117.50
S2/9 gereblyézett 125 125 125 130 126.25
S3/1* sima 250 270 255 260 258.75
S3/2 sima 260 260 270 270 265.00
S3/3 sima 260 265 270 250 261.25
a táblázat folytatása a következő oldalon
36
PhD Értekezés
folytatás
Próbatest Próbatest SCD1 SCD2 SCD3 SCD4 SCD átlag
jele felülete mm mm mm mm mm
S3/4* gereblyézett 90 110 100 105 101.25
S3/5 gereblyézett 130 105 115 120 117.50
S3/6 gereblyézett 130 130 130 140 132.50
S3/7* bordázott 145 145 160 145 148.75
S3/8 bordázott 145 150 145 140 145.00
S3/9 bordázott 140 125 130 125 130.00
S4/1* sima 230 240 245 245 240.00
S4/2 sima 245 270 260 270 261.25
S4/3 sima 200 210 200 215 206.25
S4/4* bordázott 160 150 155 160 156.25
S4/5 bordázott 130 130 130 125 128.75
S4/6 bordázott 150 160 150 150 152.50
S4/7* gereblyézett 130 130 130 135 131.25
S4/8 gereblyézett 120 120 115 130 121.25
S4/9 gereblyézett 125 130 130 135 130.00
* a második réteg rábetonozása után 28 napos korig (törésig) víz alatt tárolva
20. táblázat A különböző felületkialakításokhoz tartozó SCD számok
A 20. táblázatban közölt eredményekből egyértelműen látható, hogy a homokfolt

módszerrel meghatározott SCD szám értéke alkalmas a fogadó betonfelület durvaságának
definiálására.
3.4.2 A munkahézag nyírásvizsgálata
A fogadó beton megszilárdulása után, azzal azonos szilárdsági osztályú betonnal a

felületre rábetonoztam egy újabb 80 mm vastag réteget. Így 4x9, összesen 36 db próbatest
készült, 4 különböző szilárdsági osztályú betonnal, ezen osztályokon belül pedig 3 különböző
fogadóbeton felületi kialakítással, felületenként 3 darab. A rábetonozás 28 napos szilárdulása
után a munkahézagon a 3.3.1 pontban leírtakhoz hasonlóan a 12. ábrán látható módon
végeztem nyírásvizsgálatot.
37
PhD Értekezés
F
Ff
12. ábra A vizsgálati elrendezés oldalnézete. A
nyomaték(M), mely az esetleges nyíróerők
nem egytengelyűségéből adódik, a
300
M nyomólap-beton között fellépő súrlódás (Ff)

által egyensúlyozódott ki.
Ff
F
8 8
A nyírásvizsgálatok eredményeit a 21. és a 22. táblázatokban foglaltam össze. A *-gal

jelölt próbatesteket a rábetonozást követő naptól a 28. napig víz alatt tároltam.
Próbatest Fogadóbeton SCD SCD Fogadó beton

Felbeton Átlagos Tervezett
jele felülete átlag Átlagos
kockaszilárdsága szilárdsági
kockaszilárdsága
mm [N/mm2] [N/mm2] osztály
S1/1 sima 201,25

S1/2* sima 213,75 212,08
S1/3 sima 221,25
S1/4* gereblyézett 132,00
S1/5 gereblyézett 127,50 125,67** 47,62 48,15 C40/50
S1/6 gereblyézett 117,50
S1/7* bordázott 141,25
S1/8 bordázott 153,75 144,58**
S1/9 bordázott 138,75
S2/1* sima 255,00
S2/2 sima 258,75 249,58
S2/3 sima 235,00
S2/5 bordázott 136,25 133,00 42,36 43,47 C25/30
S2/8 gereblyézett 117,50 128,33
a táblázat a következő oldalon folytatódik
38
PhD Értekezés
folytatás
Próbatest Fogadóbeton SCD SCD Fogadó beton Felbeton Átlagos
Tervezett
jele felülete átlag Átlagos kockaszilárdsága szilárdsági
kockaszilárdsága
mm [N/mm2] osztály
[N/mm2]
S3/1* sima 258,75
S3/2 sima 265,00 261,67
S3/3 sima 261,25
S3/5 gereblyézett 117,50 117,08 42,29 36,19 C16/20
S3/8 bordázott 145,00 141,25
S4/1* sima 240,00
S4/2 sima 261,25 235,83
S4/3 sima 206,25
S4/5 bordázott 128,75 145,83 30,48 31,49 C12/15
S4/8 gereblyézett 121,25 127,50
21. táblázat A próbatestek fogadóbetonjának felületei, átlagos kockaszilárdságai, valamint a

felbetonok átlagos kockaszilárdságai (* felbetonozás után 28 napig víz alatt
tárolva, ** későbbiek során külön elemezve)
Próbatest Nyíróerő Rábetonozás Rábetonozás Rábetonozás

Munkahézag Munkahézag
jele nyíróereje nyírási átlagos nyírási
[kN] nyírószilárdsága átlagos nyírási [kN] teherbírása teherbírása
2] teherbírása
[N/mm 2 [N/mm2] [N/mm2]
[N/mm
S1/1 20,50 0,2278 103,00 4,39

S1/2* 0,00 0,0000 0,2130 84,00 3,44
S1/3 37,00 0,4111 84,00 3,50
S1/4* 100,00 1,1111 80,00 3,25
S1/5 136,00 1,5111 1,4741** 97,00 3,85 3,53
S1/6 162,00 1,8000 94,00 3,63
S1/7* 94,00 1,0444 73,00 2,90
S1/8 123,00 1,3667 1,1259** 99,00 4,10
S1/9 87,00 0,9667 64,00 2,68
S2/1* 0,00 0,0000 Nincs adat
S2/2 0,00 0,0000 0,0370 64,00 2,67
S2/3 10,00 0,1111 79,00 3,08
39
PhD Értekezés
folytatás
Próbatest Nyíróerő Munkahézag Munkahézag Rábetonozás Rábetonozás Rábetonozás
jele átlagos nyírási nyíróereje nyírási átlagos nyírási
nyírószilárdsága
[kN] 2] teherbírása [kN] teherbírása teherbírása
[N/mm
[N/mm2 [N/mm2] [N/mm2]
S2/4* 46,50 0,5167 Nincs adat
S2/5 34,00 0,3778 0,6019 92,00 3,61 3,13
S2/6 82,00 0,9111 81,00 3,16
S2/7* 25,00 0,2778 Nincs adat
S2/8 39,00 0,4333 0,4000 Nincs adat
S2/9 44,00 0,4889 Nincs adat
S3/1* 30,00 0,3333 70,00 2,69
S3/2 10,00 0,1111 0,1852 80,00 3,14
S3/3 10,00 0,1111 65,00 2,61
S3/4* 60,00 0,6667 80,00 3,09
S3/5 50,00 0,5556 0,6111 80,00 3,31 2,93
S3/6 55,00 0,6111 80,00 3,16
S3/7* 80,00 0,8889 72,00 2,84
S3/8 55,00 0,6111 0,7593 80,00 3,28
S3/9 70,00 0,7778 55,00 2,29
S4/1* 0,00 0,0000 61,50 2,48
S4/2 45,00 0,5000 0,1667 58,00 2,37
S4/3 0,00 0,0000 63,00 2,84
S4/4* 38,50 0,4278 57,00 2,36
S4/5 54,50 0,6056 0,4630 66,00 2,60 2,32
S4/6 32,00 0,3556 50,50 1,97
S4/7* 50,00 0,5556 51,00 2,02
S4/8 24,00 0,2667 0,3852 42,00 1,64
S4/9 30,00 0,3333 68,50 2,64
22. táblázat A munkahézagok átlagos nyírószilárdsága, valamint a felbetonok átlagos

nyírószilárdsága (* felbetonozás után 28 napig víz alatt tárolva, ** későbbiek
során külön elemezve)
A 21. és 22. táblázat *-gal jelzett eredményei nem voltak lényegesen eltérőek a
többitől, ezért a továbbiakban a próbatestek tárolási körülményei miatt az eredményeket nem
különítettem el, és nem is végeztem ilyen irányú kutatást.
A fenti két (21. és 22.) táblázat eredményeiből a következő 13 -tól 16 -ik ábrákon
látható SCD szám – munkahézag nyírási teherbírás összefüggések állapíthatók meg.
Megjegyzem, hogy a kísérletek során bebizonyosodott, hogy a 13. ábrán látható összefüggés
félrevezető. Itt a bordázott és a gereblyézett fogadóbeton felülethez tartozó (a két nagy)
átlagos nyírószilárdsági érték külön magyarázatra szorul. Ezért ezt a két értéket a
továbbiakban az eredmények első feldolgozása során nem vettem figyelembe és ezeket **-gal
jelöltem. Ezen eredmények azonban az értekezés végén szerephez jutnak.
40
PhD Értekezés
2,00
g
1,50
τm [N/mm2] y = - 0,0143×SCD + 3,2385
1,00
b
0,50
s
0,00
300 250
200 150 100
SCD [mm]
13. ábra A 47,62 N/mm2 átlagszilárdságú betonból (S1 sorozat), három eltérő felülettel
készített munkahézag átlagos nyírási teherbírásának és az SCD szám átlagainak az
összefüggése (s = sima; g = gereblyézett; b = bordázott)
2,00
1,50
τm [N/mm2]
1,00
y = - 0,0038×SCD + 1,0014 g
0,50
s b
0,00
300 250 200 150 100
SCD [mm]
14. ábra A 42,36 N/mm2 átlagszilárdságú betonból (S2 sorozat), három eltérő felülettel
készített munkahézag átlagos nyírási teherbírásának és az SCD szám átlagainak az
2,00
1,50
τm [N/mm2]
1,00
y = -0,0035×SCD + 1,1308 b
0,50 g
s
0,00
300 250 200 150 100
SCD [mm]
15. ábra A 36,19 N/mm2 átlagszilárdságú betonból, három eltérő felülettel készített
munkahézag átlagos nyírási teherbírásának és az SCD szám átlagainak az
41
PhD Értekezés
2,00
1,50
τm [N/mm2]
1,00
y = - 0,0024×SCD + 0,7498
b
0,50
s g
0,00
300 250 200 150 100
SCD [mm]
16. ábra A 30,48 N/mm2 átlagszilárdságú betonból, három eltérő felülettel készített
munkahézag átlagos nyírási teherbírásának és az SCD szám átlagainak az
A 13. – 16. ábrák alapján egyértelmű, hogy az SCD szám, és ezzel a fogadó
betonfelület durvasága illetve a beton munkahézag nyírási teherbírása között matematikailag
megfogalmazható összefüggés állítható fel. Ismét felhívom a figyelmet arra, hogy a 13. ábrán
látható összefüggés tendenciája jelentősen eltér a többitől, az itt ábrázolt értékeket az
értekezés végén elemzem, az általános összefüggés felállításához csak a 14-16. ábrák
eredményeit használtam.
3.5 M 1:1 léptékű kéregpanel kísérletek a módszer alkalmaz-

hatóságának igazolására
Az elő- és az azokat követő kísérletek igazolták a fogadó beton felületi durvaságának
SCD számmal történő mérhetőségét, valamint azt, hogy összefüggés állítható fel az SCD
szám és a munkahézag nyírási teherbírása között. A módszer ipari alkalmazhatóságának
igazolására eltérő szilárdságú és felületi kiképzésű vasbeton kéregpanelekre öntött, vasalatlan
felbetonnal készített födémelemeket vizsgáltam, a két réteget összekötő vasalás nélkül.
3.5.1 A mintadarabok elkészítése
A kéregpanelek 50 mm vastagságban, 2500mm hosszúságban és 300 mm szélességben

készültek, hosszirányban 3 db Ǿ8-as DIN 488- 1. rész – 1984. szerinti BSt500 minőségű alsó
acélbetéttel (BSt = betonacél, 500 a folyási határ 5%-os küszöbértéke [N/mm2], S = a rúd
alakban való gyártásra utal. Az acél húzószilárdságának tervezési értéke fyd = 500/1,15 = 435
N/mm2). Az alsó betonfedés 20 mm volt, melyet műanyag távtartókkal biztosítottunk. A
kéregpanelek betonját két szilárdsági osztályúra terveztem: C20/25-24 és C40/45-24. A
frissbeton konzisztenciája kétféle volt: FN és KK, melyekkel három fajta felületet állítottam
elő. A KK konzisztenciájú betonból készített panelek felét a vibrálás után érintetlenül
hagytam, míg a másik felét felgereblyéztem. Az alkalmazott eszköz, egy hétköznapi, nyéllel
együtt 1 kg tömegű, kerti-gereblye volt. Az FN konzisztenciájú betonból készített panelek
felületét a vibrálást követően további hatásnak nem tettem ki, mivel azt kívántam vizsgálni,
hogy az így készített kéregpallók természetes felületi durvasága a két betonréteg közötti
42
PhD Értekezés
munkahézag nyírási teherbírását hogyan befolyásolja. Ez utóbbi egy esetleges sorozatgyártás

során nagy könnyebbséget jelent, mivel ha a kéregpalló és a felbeton kapcsolata megfelelő,
úgy csupán a beton konzisztenciájának helyes megválasztásával lehet a megfelelő durvaságú
fogadó beton felületet kialakítani. Minden pallótípusból 4-4 db., összesen 24 készült a
következő felosztásban:
4 db. C40/45-24/KK csak bevibrált panelekhez (sima) jelük: III/1-4
4 db. C40/45-24/KK felgereblyézett panelekhez (durvított) jelük: I/1-4
4 db. C40/45-24/FN csak bevibrált panelekhez (durva) jelük: II/1-4
4 db. C20/25-24/KK csak bevibrált panelekhez (sima) jelük: IV/1-4
4 db. C20/25-24/KK felgereblyézett panelekhez (durvított) jelük: VI/1-4
4 db. C20/25-24/FN csak bevibrált panelekhez (durva) jelük: V/1-4
A kéregpanelek a 18. ábrán látható vázlatterv alapján készültek. A gyártás során a
kéregpanelek betonjának tömörítését vibroasztalon végeztük. A kéregpanelekre,
megszilárdulásuk után (azok 28 napos korában), a kéreg betonszilárdsági osztályával azonosra
tervezett, de minden esetben KK konzisztenciájú betonnal lett rábetonozva, így alakítva ki a
100 mm vastagságú felbeton réteget. A felbeton réteg tűvibrátorral lett tömörítve.
a,
b,
17. ábra A próbatestek elkészítése.

a, kéregpanelek vasalása (az
emelőkampók a felbeton
készítése előtt levágásra
kerültek)
b, kéregpanel betonozása
c, felbeton készítése
c,
43
PhD Értekezés
3 eltérő felülettel kialakítva 1 2

2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
1 1 1
5
2,50 30
1 18x3 = 54; Ǿ8/12,5; l = 2,47 m; összes hossz: 133,4 m
30
1
2 18x11 = 198; Ǿ6/25; l = 0,28 m; összes hossz: 55,4 m
Összes betonacél tömege: 55,4x0,187 + 133,4x0,395 = 63,05 kg

Összes betonszükséglet: 18x0,3x0,15x2,5 = 2,025 m3
Fajlagos betonacél felhasználás: 63,05/2,025 = 31,14 kg/m3
A kéregpanelek felszakításához és mozgatásához, azok két végére emelőhorgot kell beépíteni

6mm átmérőjű betonacélból a következő méretekkel (cm-ben): (összesen 48 db. szükséges)
10
20 20 Az emelőhorgokat a középső hosszirányú vas alá lehet
5 5 beakasztani a tartóvégeken.
1 kéregpanel tömege: kb. 86 kg

1 kéregpanel tömege 10 cm felbetonnal: kb. 250 kg
18. ábra A kéregpanelek vázlatterve (Megjegyzem, hogy az emelőhorgokat más alakban és

elrendezésben építették be, de mivel azok a kéregpanel megszilárdulása után le lettek
vágva, ezért ennek nincs jelentősége.)
A kéregpanelek a PFLEIDERER Lábatlani Vasbetonipari Rt-ben a 23. táblázatban

megadott betonreceptek alapján készültek.
1,0 m3 [kg] 0,5 m3 (egy keverés) [kg]

Betonminőség V/C 0-8 8-16 16-24
mc mv mf ma C V F
62% 22% 16%
C20/25-24/FN 220 146 0 2050 0,66 110 73 0 636 226 164
C20/25-24/KK 280 174 0 1920 0,62 140 87 0 595 211 154
C40/45-24/FN 400 136 0 1920 0,34 200 68 0 595 211 154
C40/45-24/KK 420 140 4,2 1900 0,33 210 70 2,1 589 209 152
Cement: CEM I – 42,5 N (Hejőcsaba)
Adalékanyag tervezett finomsági modulusa: 6,5
44
PhD Értekezés
23. táblázat A kéregpanelekhez felhasznált betonok receptúrája
45
PhD Értekezés
A kéregpanelek utókezelése szabadban, takarással, illetve locsolással történt. A

felbetonok tervezett összetétele az azonos szilárdsági osztályon belül a 23. táblázatban
szereplő KK konzisztenciájúéval megegyezett. A felbeton utókezelése azonos volt a
kéregbetonéval. A beton mind a kéregpalló, mind pedig a felbeton készítésekor ki volt téve az
időjárásnak, és míg a kéregpallók készítése során hűvös volt, éjszaka időnként még fagypont
alá is süllyedt a hőmérséklet, addig a felbetonok szilárdulása során már meleg tavaszi
körülmények uralkodtak. Ezek a szélsőségek jól modellezték az egyébként gyakorinak
mondható építőipari viszonyokat is.
A kéregbetonokból és a felbetonokból vett, és a szerkezettel azonos körülmények
között tárolt, 3-3 db 150x150x150 mm-es próbakockákon vizsgáltam a szilárdságot. A
24. táblázatban adtam meg a szilárdságvizsgálatok eredményeit, melyek közül az adott
födémpanel vizsgálatának kiértékeléséhez a kisebbiket használtam fel.
Beton jele, a Kéregpalló-beton Felbeton kockaszilárdsága

Figyelembevett
felület kockaszilárdsága
átlagszilárdság
kialakí-tása, Egyedi Átlag Egyedi Átlag
2 [N/mm2]
jele [N/mm ] [N/mm2] [N/mm2] [N/mm2]
C40/45- 48,00 62,20
24/KK 48,90 61,30
50,07 61,77 50,07
Csak vibrált 53,30 61,80
III/1-4
C40/45- 54,20 67,50
24/KK 53,30 69,30
52,73 69,30 52,73
Gereblyézett 50,70 71,10
I/1-4
C40/45-24/FN 56,90 66,20
Csak vibrált 56,40 56,87 67,60 67,27 56,87
II/1-4 57,30 68,00
C20/25- 32,00 37,30
24/KK 32,90 36,90
32,30 37,03 32,30
Csak vibrált 32,00 36,90
IV/1-4
C20/25- 51,60 29,30
24/KK 50,70 29,80
51,57 29,77 29,77
Gereblyézett 52,40 30,20
VI/1-4
C20/25-24/FN 34,70 41,00
Csak vibrált 36,90 36,00 41,00 41,57 36,00
V/1-4 36,40 42,70
24. táblázat A födémpalló kéreg- és felbetonjainak szilárdságvizsgálati eredményei
3.5.2 Vizsgálatok és az eredmények kiértékelése
3.5.2.1 A kéregpanelek felületi durvaságának meghatározása az SCD szám segítségével
A kéregpallók megszilárdulása után, a rábetonozás elkészítése előtt, azokon 2-2 helyen

meghatároztam az SCD számot. A 19. ábrán a csak vibrált, KK konzisztenciájú beton
46
PhD Értekezés
felületén illetve a szintén csak vibrált, FN konzisztenciájú beton felületén a mérés során
készített homokfoltok fényképei láthatók. Jól érzékelhető az átmérők különbözősége, ami az
SCD számokban is megmutatkozik, és ezzel jellemzik a felületek durvaságát.
a) Csak vibrált, KK konzisztenciájú beton b) Csak vibrált, FN konzisztenciájú beton
19. ábra Az SCD szám meghatározásához készített homokfoltok
A mért SCD értékeket a 25. táblázatban foglaltam össze.
Beton Felülettí-
SCD1-4 Palló
Palló Beton átlagszi- Felület SCD1 SCD2 SCD3 SCD4 pus átlag
átlaga SCD
jele jele lárdsága kialakítása [mm] [mm] [mm] [mm] SCD
[mm] [mm]
[N/mm2] [mm]
280 285 285 285 283,75
276,25
III /1 275 270 260 270 268,75
240 260 270 260 257,50
Csak 265,00
/2 270 275 270 275 272,50
50,07 vibrált 262,81
(sima) 260 240 260 265 256,25
247,50
/3 250 240 245 220 238,75
C40/45-24/KK
265 250 285 255 263,75

262,50
/4 260 250 275 260 261,25
125 105 110 115 113,75
99,38
I /1 90 80 90 80 85,00
Vibrált és 110 130 120 120 120,00
113,13
/2 felgereblyé 110 100 110 105 106,25
52,73 109,06
-zett 110 120 110 115 113,75
(durva) 114,38
/3 105 120 120 115 115,00
105 100 95 105 101,25
109,38
/4 120 120 125 105 117,50
47
PhD Értekezés
folytatás
Beton Felülettí-
SCD1-4 Palló
Palló Beton átlagszi- Felület SCD1 SCD2 SCD3 SCD4 pus átlag
átlaga SCD
jele jele lárdsága kialakítása [mm] [mm] [mm] [mm] SCD
2 [mm] [mm]
[N/mm ] [mm]
90 95 90 95 92,50
96,25
II /1 Csak 95 105 95 105 100,00
C40/45-24/FN
vibrált (a 105 100 100 100 101,25

105,00
/2 konzisz- 110 115 110 100 108,75
56,87 109,06
tenciából 120 130 125 125 125,00
adódóan 100 110,63
/3 95 100 90 96,25
durva) 115 120 125 125 121,25
124,38
/4 130 130 130 120 127,50
280 285 280 285 282,50
288,75
IV /1 320 290 280 290 295,00
290 310 300 295 298,75
Csak 298,13
/2 330 280 280 300 297,50
32,30 vibrált 292,03
(sima) 280 290 270 270 277,50
288,75
/3 300 310 290 300 300,00
C20/25-24/KK
290 280 280 300 287,50

292,50
/4 290 300 300 300 297,50
90 85 85 85 86,25
92,50
VI /1 100 100 95 100 98,75
Vibrált és 85 105 100 105 98,75
92,50
/2 felgereblyé 85 90 90 80 86,25
29,77 96,56
-zett 95 95 95 100 96,25
(durva) 101,25
/3 110 105 110 100 106,25
100 110 105 100 103,75
100,00
/4 95 95 95 100 96,25
120 115 110 120 116,25
112,50
V /1 Csak 105 105 115 110 108,75
C20/25-24/FN
vibrált (a 110 115 120 115 115,00

113,75
/2 konzisz- 105 120 115 110 112,50
36,00 130,16
tenciából 165 155 160 170 162,50
adódóan 165 165,00
/3 165 180 160 167,50
durva) 130 110 115 120 118,75
129,38
/4 140 140 140 140 140,00
25. táblázat A kéregpanelek felületén mért SCD számértékek összefoglalása
A 25. táblázat alapján bebizonyítást nyert, hogy üzemi körülmények között gyártott
fogadóbeton felület durvasága jól jellemezhető az SCD számmal. A felgereblyézett KK
konzisztenciájú betonból készített pallók és a FN konzisztenciájú betonból készített, a vibrálás
után érintetlenül hagyott pallók felületi durvasága közel azonos, ami azt jelenti, hogy csupán
48
PhD Értekezés
a beton helyes konzisztenciájának megválasztásával a fogadó beton felületének kívánatos

durvasága beállítható, így a felület kialakítása többlet élőmunka ráfordítást nem igényel.
3.5.2.2 Teherbírás vizsgálatok
A felbeton megszilárdulása után a födémelemeken teherbírás vizsgálatot végeztem. Az

elemeket kéttámaszú tartóként, a tartóvégeken csuklósan támasztottam alá. A vizsgálat során
az I/1-4; II/1-4 és III/1 jelű elemek törési tapasztalatai alapján, a mezőközépen alkalmazott
terhelést módosítottam, mivel az elemek töréskor nem nyírási, hanem nyomatéki
teherbírásukat vesztették el. A terheket a többi elemnél az alátámasztástól a mezőközép
irányába 550 mm-re vezettem be. A két teherelrendezést a 20. és 21. ábrák szemlélteti.
Relatív elmozdulás F
100
mérése
felbeton
kéregpalló
50
Rb Rj
50 1200 1200 50
2500
20. ábra Födémelem mezőközépen terhelve

F
Relatív elmozdulás
Fb Fj
mérése
felbeton 100
kéregpalló
50
Rb Rj
50 550 1300 550 50
2500
21. ábra Födémelem támaszokhoz közelebb vitt terheléssel
A teher támaszokhoz való közelítésének az volt a célja, hogy a két betonréteg közötti
munkahézag felülete, és ezzel a nyírási teherbírás csökkenjen. A célt nem sikerült elérni, az
elemek továbbra is nyomatéki teherbírásvesztést szenvedtek. A födémelemeken a
következőket mértük:
- Erő: F a 20. ábra szerint, és Fb+Fj=F a 21. ábra szerint.

- Lehajlás a mezőközépen induktív adóval.
- A két betonréteg egymáshoz képest való esetleges elcsúszását induktív adókkal, az ábrákon
fekete pöttyökkel jelölt helyeken.
49
PhD Értekezés
A vizsgálat elrendezésének jobb illusztrálására mutatom be a 22. és 23. ábrán szereplő

fényképeket a központosan terhelt födémelemről, és a betonrétegek relatív elmozdulásának
mérésére szolgáló induktív útadók rögzítését egyik tartóvégen.
22. ábra A födémelemek

terhelése mezőközépen, és
nyomatékból származó
tönkremenetelük
23. ábra A betonrétegek relatív

elmozdulásának mérésére
szolgáló induktív útadó az
egyik tartóvégen.
A két betonréteg egymáshoz viszonyított relatív vízszintes elmozdulása nem

következett be. Az alkalmazott induktív jeladók érzékenysége megfelelő lett volna, mivel
azok méréstartománya + 0,50 mm volt. A födémelemek terhelése során ezért mindössze erő-
lehajlás diagrammot tudtam rögzíteni, melyekből kettőt – mindkét terhelési esetből egyet-
egyet – a 24. és a 25. ábrán mutatok be.
25,0
24. ábra A mezőközépen
20,0 terhelt, III/1 jelű
födémelem erő-
lehajlás ábrája, a
Erő = F [kN]
15,0
fogadó beton
10,0 felülete sima volt,
SCD = 263 mm
5,0
0,0
0 10 20 30 40 50 60
Lehajlás [mm]
50
PhD Értekezés
50,0
40,0 25. ábra A támaszok közelében
Erő = Fj+Fb [kN]
30,0 terhelt, III/2 jelű

födémelem erő-lehajlás
20,0 ábrája, a fogadó beton
felülete sima volt,
10,0 SCD = 263 mm
0,0
0 10 20 30 40 50 60
Lehajlás [mm]
3.5.2.3 A munkahézagban keletkezett nyírófeszültség számítása
A fenti kísérletek nem adtak választ arra a kérdésre, hogy a munkahézagnak mekkora
a nyírási teherbírása, csupán azt lehetett megállapítani, hogy mekkora az a nyírófeszültség,
aminél az még nagyobb. Ennek a nyírófeszültségnek a kiszámítását végeztem el a
továbbiakban a jól ismert, Zsuravszkij által levezetett képlet [1.] felhasználásával. A terhet,
kerekítés után a középen terhelt elemek esetén F = 19,0 kN-ban, míg a támaszok közelében
terhelt elemek esetén Fj = Fb = 21,5 kN-ban lehetett a mérések alapján meghatározni.
S x′ ⋅ V
τ zy = [1.]
b ⋅ Ix
ahol:
V = a keresztmetszetre működő nyíróerő,
S’x = a keresztmetszetben a kéregpanelrész statikai nyomatéka a teljes keresztmetszet
súlyponti tengelyére,
b= a keresztmetszet szélessége,
Ix = a keresztmetszet inercianyomatéka.
A keresztmetszet nyíróereje a teherelrendezésektől függő igénybevételekből

határozható meg, melyek a 26. és 27. ábrákon láthatók.
51
PhD Értekezés
F = 19 kN
Rb Rj
ℓ
-
M
+
F ⋅l
M max = = 11,4kNm
4
-
V
F +
Vmax = = 8,5kN
2
26. ábra A középen terhelt födémpanelek igénybevételei
A terheléssel kapcsolatosan megjegyzem, hogy ekkora maximális nyomatékot a 30 cm

széles födémelemen 15,83 kN/m – es és ekkora maximális nyírást 7,08 kN/m – es
egyenletesen megoszló teher okozna.
a Fb = Fj = 21,5 kN
Fb Fj
Rb Rj
ℓ
-
M
+
M max = F ⋅ a = 11,825kNm
-
V
+
Vmax = 21,5kN
27. ábra A támaszok közelében terhelt födémpanelek igénybevételei
Megjegyzem, hogy a várakozásnak megfelelően a nyírási igénybevétel növekedett,

míg a nyomaték közel azonos maradt.
52
PhD Értekezés
A 26. és a 27. ábrákból meghatározhatók a két eltérő esetben a munkahézagra ható

nyíróerő ábrák felülete Fk és Ft, amikből a vízszintesen ható csúsztatóerőket határoztam meg,
melyeket a középen terhelt pallók esetén Vk-val, míg a támaszközelben terhelt pallók esetén
Vt-vel jelölve a következők:
S ′x 0, 00075
Vk = (8,5 kN · 1,2 m) · = 8,5 · 1,2 · 0, 000084375 = 90,67 kN
Ix
S x′ 0, 00075
Vt = (21,5 kN · 0,55 m) · I = 21,5 · 0,55 · 0, 000084375 = 105,11 kN
x
A A kéregpalló keresztmetszetének statikai nyomatékának a teljes keresztmetszet súlyponti

tengelyére való meghatározását a 28. ábra szemlélteti.
Y=25
50 100
S
b
a = 300
a ⎛ b2 ⎞
S x′ = ⋅ ⎜⎜ − y 2 ⎟⎟ = 750 000 mm3
2 ⎝ 4 ⎠
28. ábra A kéregpalló keresztmetszetének statikai nyomatékának a teljes keresztmetszet

súlyponti tengelyére való meghatározása
A keresztmetszet súlypontján átmenő x tengelyre vonatkoztatott inercianyomaték:
a ⋅ b3
Ix = = 84.375.000,- mm4
12
A középen terhelt födémpallók esetén a munkahézagban fellépő nyírófeszültség:
90,67
τk = = 0,252 N / mm 2
0,3 ⋅ 1,2
A támaszközelben terhelt födémpallók esetén a munkahézagban fellépő nyírófeszültség:
105,11
τt = = 0,637 N / mm 2
0,3 ⋅ 0,55
Fentiekből látható, hogy az elvégzett kísérletek bár bizonyították, hogy a kéregpallók

teherbírása átkötő vasalás nélkül is megfelelő lehet megfelelő felületi durvaság esetén, de a
vizsgálat szempontjából fontos nyírási teherbírását a munkahézagnak nem sikerült megmérni.
Annak érdekében, hogy a födémelemekben készített munkahézagok nyírási
teherbírásának határértékét meghatározhassam, az elemek végéből 300 mm hosszú darabot
levágtam, és ezeket a darabokat a korábbiakhoz hasonló vizsgálatnak vetettem alá.
53
PhD Értekezés
3.5.2.4 A 300 mm hosszú elemvégek laboratóriumi vizsgálata
Minden típusú elem végéből 300 mm hosszú darabot „flex-el” levágtam. Így
300·300·150 mm-es próbatesteket kaptam, melyeket a 29. ábra alapján terheltem.
F F
Teherelosztó
acéllap
Munkahézag
300
Elmozdulás
érzékelő
Födémvég
F F
50 100 300
29. ábra A levágott födém-panelvégek terhelésének elrendezése
A terhelés során mértem a terhelő erőt, és a munkahézag két oldalán egy-egy

indukciós adóval a két réteg elmozdulását. Az elrendezés jobb érzékelhetőségét biztosítja a
30. ábrán látható fénykép.
30. ábra Levágott födémpanelvég terhelése
A vizsgálatok kiértékelésénél a két indukciós adó által mért eredmények középértékét

használtam fel. A 31-től a 35-ig ábrákon a mérési eredményeket grafikusan ábrázoltam. A
54
PhD Értekezés
vízszintes tengelyeken a két betonréteg relatív elmozdulásait, míg a függőleges tengelyeken

az F erőt ábrázoltam.
200,00
150,00
kN
100,00
50,00
0,00
-0,005 0,000 0,005 0,010 0,015
mm
31. ábra Az I. jelű, felgereblyézett fogadóbetonnal készített födémelemek közül levágott vég
munkahézag vizsgálatának erő-relatív elmozdulás diagrammja.
A 31. ábrán szereplő erő-elmozdulás ábra magyarázatra szorul. Az ábrán teljesen

egyértelmű az erő növekedése, viszont az elmozdulás ugrálása, szálkássága nehezen
értelmezhető. A magyarázat a következő, mely ezen kísérletsorozat későbbi ábráira is
időnként jellemző: Az alkalmazott induktív elven működő, elmozdulásokat érzékelő útadók
méréstartománya + 0,5 mm volt. Ez egyben információt ad arra vonatkozóan, hogy nagyon
érzékenyek voltak. A túlzott érzékenység ugyanakkor azt is jelenti, hogy az ilyen műszerek a
környezeti rezgéseket is képesek érzékelni. A mérés során az erő, illetve elmozdulás értékeket
mintegy ¼ - ed másodpercenként mértem. Egy nagyobb teherautónak a laboratórium előtt, a
rakparton való elhaladása már befolyásolhatta a mérési eredményeket. Ez a befolyásolás, mint
az a grafikonból is látható, nem a trendet változtatta meg, csupán az ábrázolás értelmezése
válik nehézkesebbé.
A 31. ábrán vizsgált I. jelű födémelem betonjának figyelembe vett átlagszilárdsága
52,73 N/mm2 volt, a konzisztenciája a kéregpalló készítésekor KK, és a felület fel lett
gereblyézve. A felületre jellemző SCD szám 109 mm. A mérési eredményeket számítógéppel
regisztráltam, az erő és ez elmozdulások átlagosan 0,25 másodpercenkénti egyidejű mérésével
a mérőhíd három csatornáján. A 31. ábra növekvő erő melletti elmozdulás értékei jól mutatják
a mérési elrendezés érzékenységét, a grafikon e miatt nem is értelmezhető az elmozdulás
tekintetében. A tönkremenetelkor a maximális erő 200,22 kN volt. A vizsgált felület:
305,02 · 296,2 = 90 347 mm2. Ezekből az értékekből a munkahézagban a maximális számított
nyírófeszültség:
200220
τI = = 2,216 N/mm2
90347
55
PhD Értekezés
Ez az érték jóval meghaladja a panelek törési terheléséből számított, a munkahézagban

fellépő nyírófeszültséget mindkét terhelési esetre. Ez az eredmény magyarázatot ad arra, hogy
a kísérletek során ezek a panelek miért nem váltak szét.
A soron következő 32. től 35-ig ábrákon a II-VI-ig számozott, levágott pallóvégek
vizsgálatát ismertetem.
200
150
kN
100
50
0
-0,005 0 0,005 0,01 0,015
mm
32. ábra A II. jelű födémelemek közül levágott vég munkahézag vizsgálatának erő-relatív
elmozdulás diagrammja (a fogadóbeton felülete a FN konzisztenciából adódóan volt
durva)
A 32. ábrán a vizsgált II. jelű födémelem betonjának figyelembe vett átlagszilárdsága
56,87 N/mm2 volt, a konzisztenciája a kéregpalló készítésekor FN, és a felületet nem
kezeltem, az a konzisztenciából adódóan lett durva. A felületre jellemző SCD szám 109 mm.
A mérési eredményeket számítógéppel regisztráltam, az erő és ez elmozdulások átlagosan
0,25 másodpercenkénti egyidejű mérésével a mérőhíd három csatornáján. A 32. ábra növekvő
erő melletti elmozdulás értékei jól mutatják a mérési elrendezés érzékenységét. A
tönkremenetelkor a maximális erő 190,06 kN volt. A vizsgált felület:
190060
τ II = = 2,089 N/mm2
90960
Ez az érték is jóval meghaladja a panelek törési terheléséből számított, a

munkahézagban fellépő nyírófeszültséget mindkét terhelési esetre.
56
PhD Értekezés
200
150
kN
100
50
0
-0,005 0 0,005 0,01 0,015
mm
33. ábra A III. jelű födémelemek közül levágott vég munkahézag vizsgálatának erő-relatív
elmozdulás diagrammja (a fogadó beton felülete a KK konzisztenciájú beton
kezeletlenül hagyásából eredően sima volt)
A 33. ábrán a vizsgált III. jelű födémelem betonjának figyelembe vett átlagszilárdsága
50,07 N/mm2 volt, a konzisztenciája a kéregpalló készítésekor KK, és a felületet nem
kezeltem, az a konzisztenciából adódóan lett sima. A felületre jellemző SCD szám 263 mm. A
mérési eredményeket számítógéppel regisztráltam, az erő és ez elmozdulások átlagosan 0,25
másodpercenkénti egyidejű mérésével a mérőhíd három csatornáján. A 33. ábra növekvő erő
melletti elmozdulás értékei jól mutatják a mérési elrendezés érzékenységét. A
2
301,2 · 298,2 = 89 818 mm . Ezekből az értékekből a munkahézagban a maximális számított
138940
τ III = = 1,547 N/mm2
89818
Ez az érték is jóval meghaladja a panelek törési terheléséből számított, a

munkahézagban fellépő nyírófeszültséget mindkét terhelési esetre.
57
PhD Értekezés
200
150
kN
100
50
0
-0,005 0 0,005 0,01 0,015
mm
34. ábra A IV. jelű födémelemek közül levágott vég munkahézag vizsgálatának erő-relatív
elmozdulás diagrammja (a fogadó beton felülete a KK konzisztenciájú beton
kezeletlenül hagyásából eredően sima volt)
A 34. ábrán a vizsgált IV. jelű födémelem betonjának figyelembe vett átlagszilárdsága
32,30 N/mm2 volt, a konzisztenciája a kéregpalló készítésekor KK, és a felületet nem
kezeltem, az a konzisztenciából adódóan lett sima. A felületre jellemző SCD szám 292 mm. A
mérési eredményeket számítógéppel regisztráltam, az erő és ez elmozdulások átlagosan 0,25
másodpercenkénti egyidejű mérésével a mérőhíd három csatornáján. A 34. ábra növekvő erő
melletti elmozdulás értékei jól mutatják a mérési elrendezés érzékenységét. A diagram
negatív irányú tendenciája abból adódott, hogy az elmozdulást mérő induktív adó + irányból a
negatív irány felé mért, mely az adó pontatlan 0 hely beállítása miatt következett be. A
82130
τ IV = = 0,906 N/mm2
90690
Ez az érték is még mintegy 1,5 szerese a panelek törési terheléséből számított, a

munkahézagban fellépő nyírófeszültségnek a második, és mintegy háromszorosa az első
terhelési esetre.
58
PhD Értekezés
200
150
kN
100
50
0
-0,005 0 0,005 0,01 0,015
mm
35. ábra A V. jelű födémelemek közül levágott vég munkahézag vizsgálatának erő-relatív
elmozdulás diagrammja (a fogadóbeton felülete a FN konzisztenciából adódóan volt
durva)
A 35. ábrán a vizsgált V. jelű födémelem betonjának figyelembe vett átlagszilárdsága

36,00 N/mm2 volt, a konzisztenciája a kéregpalló készítésekor FN, és a felületet nem
kezeltem, az a konzisztenciából adódóan lett durva. A felületre jellemző SCD szám 130 mm.
A mérési eredményeket számítógéppel regisztráltam, az erő és ez elmozdulások átlagosan
0,25 másodpercenkénti egyidejű mérésével a mérőhíd három csatornáján. A 35. ábra növekvő
erő melletti elmozdulás értékei jól mutatják a mérési elrendezés érzékenységét. A
2
301,1 · 300,1 = 90 360 mm . Ezekből az értékekből a munkahézagban a maximális számított
157290
τV = = 1,741 N/mm2
90360
Ez az érték is többszöröse a panelek törési terheléséből számított, a munkahézagban
fellépő nyírófeszültségnek mindkét terhelési esetre.
A VI. jelű próbatest mérési eredményeit nem tudom grafikus formában bemutatni,
mivel a relatív elmozdulást mérő útadók meghibásodtak, ezért az azok által mért eredmények
értékelhetetlenek.
A vizsgált VI. jelű födémelem betonjának figyelembe vett átlagszilárdsága
29,77 N/mm2 volt, a konzisztenciája a kéregpalló készítésekor KK, és a felületet
felgereblyéztem. A felületre jellemző SCD szám 97 mm. A tönkremenetelkor a maximális erő
190,84 kN volt. A vizsgált felület: 307,1 · 302,1 = 92 775 mm2. Ezekből az értékekből a
munkahézagban a maximális számított nyírófeszültség:
190840
τ VI = = 2,057 N/mm2
92775
Ez az érték is többszöröse a panelek törési terheléséből számított, a munkahézagban
fellépő nyírófeszültségnek mindkét terhelési esetre.
59
durvaságának függvényében KÍSÉRLETEK EREDMÉNYEI
PhD Értekezés ÉS AZOK
Simon Tamás Károly KIÉRTÉKELÉSE
4. KÍSÉRLETEK EREDMÉNYEI ÉS AZOK

KIÉRTÉKELÉSE
A fejezet vizsgálja, hogy a korábbi

szakirodalmakba kísérleti eredmények
hogyan illeszthetők be. Feldolgozza és
tovább értelmezi az eredményeket,
igazolja az alapkoncepciót, valamint
javaslatot tesz a munkahézag nyírási
teherbírás számításának módosítására.
4.1 Az eredményeknek a korábbi szakirodalomba illeszthetősége
A szakirodalmak közül a 2.3 pont alatt felsorolt szabályzatok segítségével számítható

nyírási teherbírásértékeket kívánom összehasonlítani a saját vizsgálati eredményeimmel. A
következő szabványok szerint számítottam ki a nyírási teherbírásértékeket:
- MSZ 15022/4-86
- BS 1881-1:1997
- prEN 13747-1:1999 (ENV 1992-1-3:1994)
- ÖNORM B 4700:2001
- DIN 1045:2001-07
- EN 229010-1:2003 (tervezet)
- Eurocode 2 (ENV 1992-1-3:1994)
4.1.1 Az eredmények feldolgozása
Mivel a kísérleteim során az átlagos nyomószilárdsággal jellemeztem a betont, a

szabványok pedig szilárdsági osztályok szerint adják meg a számítási modellt, ezért az
általam vizsgált próbatesteket szilárdsági osztályokba soroltam a betonjaikból készített 3-3 db
próbakocka nyomószilárdság vizsgálata alapján. A szilárdsági osztályokba sorolást a 26.
táblázat tartalmazza.
A A
Próbatest Nyomószilárdság Szilárdsági
Nyomószilárdság Student szilárdság tervezett-
sorozat jele egyedi értéke Szórás osztályba
átlagos értéke tényező jellemző hez
és felülete (150x150 kocka) sorolás
értéke képest
N/mm2 N/mm2 N/mm2 N/mm2
46,92
eggyel
S1 47,24 47,62 0,94 2,28 43,06 C35/40
kisebb
48,69
60
folytatás
A A
Próbatest Nyomószilárdság Szilárdsági
Nyomószilárdság Student szilárdság tervezett-
sorozat jele egyedi értéke Szórás osztályba
átlagos értéke tényező jellemző hez
és felülete (150x150 kocka) sorolás
értéke képest
41,34
eggyel
S2 43,56 42,36 1,12 2,28 37,80 C30/35
nagyobb
42,19
35,37
eggyel
S3 36,10 36,19 0,87 2,28 31,63 C25/30
nagyobb
37,11
30,95
kettővel
S4 30,06 30,48 0,45 2,28 25,92 C20/25
nagyobb
30,44
54,20
I. 53,30 52,73 1,82 2,28 48,17 C40/45 azonos
50,70
56,90
eggyel
II. 56,40 56,87 0,45 2,28 52,31 C45/50
nagyobb
57,30
48,00
eggyel
III. 48,90 50,07 2,84 2,28 43,60 C35/40
kisebb
53,30
32,00
IV. 32,90 32,30 0,52 2,28 27,74 C20/25 azonos
32,00
34,70
eggyel
V. 36,90 36,00 1,15 2,28 31,44 C25/30
nagyobb
36,40
29,30
VI. 29,80 29,77 0,45 2,28 25,21 C20/25 azonos
30,20
26. táblázat A próbatestek szilárdsági osztályba sorolása
A fentiekből következik, hogy összehasonlításként a szabványok által

meghatározható együttdolgozást a következő betonosztályok esetére kell kiszámítani sima és
durva felület esetére: C20/25; C25/30; C30/35; C35/40; C40/45; C45/50.
61
Szabvány Szilárdsági τ sima fogadó beton τ durva fogadó beton

osztály felület esetén [N/mm2] felület esetén [N/mm2]
MSZ 15022/4-86 C20/25 0,70 1,12
0,1%-os összekötő vas! C25/30 0,8 1,28
C30/35 0,9 1,44
C35/40 1,00 1,60
C40/45 1,05 1,68
C45/50 1,15 1,84
BS 1881-1:1997 C20/25 - -
0,15%-os összekötő vas! C25/30 0,40 0,60
C30/35 0,55 0,65
C35/40 0,55 0,65
C40/45 0,65 0,75
C45/50 0,65 0,75
prEN 13747-1:1999 C20/25 0,36 0,46
C25/30 0,42 0,54
C30/35 0,47 0,61
C35/40 0,47 0,61
C40/45 0,47 0,61
C45/50 0,47 0,61
ÖNORM C20/25
B 4700:2001 C25/30
C30/35
C35/40 0,00 0,00
C40/45
C45/50
DIN 1045:2001-07 C20/25 0,16 0,23
C25/30 0,17 0,25
C30/35 0,18 0,26
C35/40 0,19 0,27
C40/45 0,20 0,29
C45/50 0,21 0,30
EN 229010-1:2003 C20/25 0,41 0,58
(tervezet) C25/30 0,48 0,69
C30/35 0,54 0,79
C35/40 0,54 0,79
C40/45 0,54 0,79
C45/50 0,54 0,79
Eurocode 2 C20/25 0,36 0,47
C25/30 0,42 0,54
C30/35 0,48 0,61
C35/40 0,52 0,67
C40/45 0,57 0,74
C45/50 0,62 0,79
27. táblázat A szabványok szerint számított megengedett nyírási együttdolgozások sima és

durva fogadóbeton felület esetén
62
4.2 Az alapkoncepció igazolása
A 27. táblázat összehasonlító eredményeiből jól látható, hogy a különböző szabványok

nagyon eltérően értékelik, illetve engedik meg a két betonréteg együttdolgozását és annak
figyelembevételét. Összességében megállapítható, hogy a munkahézag megengedett nyírási
teherbírását a szabványok igen eltérően adják meg.
Az általam mért eredmények és a szabványok által megadott értékek tendenciája
közötti eltérés adott létjogosultságot arra, hogy a beton munkahézag nyírási teherbírására egy
új, a kísérleteimen alapuló számítási módszert dolgozzak ki. Az is lényeges volt, hogy a beton
felületének szubjektív módon való definiálását elhagyva, a fogadó beton felületének
durvaságát egyszerű módszerrel mérve, objektíven határozzam meg.
4.3 Javaslat a munkahézag nyírási teherbírás-számításának

módosítására
A vizsgálataim alapján, melyek során a beton munkahézag nyírási teherbírását
vizsgáltam, két paramétert vettem figyelembe, a fogadó beton felületének durvaságát, és a
fogadó illetve a felbeton átlagos nyomószilárdsága közül a kisebbiket. Javaslataim a
következők:
- meg kell határozni mind a fogadóbeton, mind pedig az újbeton átlagos nyomószilárdságát,
és a kettő közül a kisebbiket szabad csak figyelembe venni,
- a homokfolt módszerrel mérni kell a fogadó betonfelület durvaságát, és azt az SCD szám
bevezetésével kell definiálni,
- a kísérleteim alapján, a későbbiekben megadott egyenlet alkalmazásával kell a munkahézag
átlagos nyírási teherbírását meghatározni,
- figyelembe kell venni az újbeton bedolgozását, és ezzel a kapott eredményt korrigálni.
4.3.1 A vizsgálati eredményekből meghatározható egyenletek matematikai háttere
Az eredményekre lineáris összefüggést feltételezve a legkisebb négyzetek

módszerével egy sík illeszthető. A sík általános egyenlete:
z = ax + by + c
ahol x = SCD [mm] a felület durvaságát definiáló számérték,

y = σm [N/mm2] a beton átlagszilárdsága,
z = τm [N/mm2] a munkahézag átlagos nyírási teherbírása,
a, b és c pedig konstansok.
X, y és z értékei a kísérletek eredményei. A sík egyenletének meghatározásához a síknak a
kísérleti eredmények által meghatározott pontoktól való legkisebb négyzetes eltérését kell
meghatározni. Ez matematikailag a paraméteresen felírt eltérés négyzetes összegének a
minimumhelyének a megkeresése, mely az eltérések négyzetes összegének az a, b, és c
szerinti parciális deriváltjainak zérussal való egyenlővé tételéből számítható.
∑[z
i =1
i − (axi + by i + c)]2 → min
63
A kifejezés a, b és c szerinti deriváltjai:

n
∑ 2 ⋅[z
i =1
i − (axi + by i + c)] ⋅ (− xi ) = 0 (1)
n
∑ 2 ⋅[z
i =1
i − (axi + by i + c)] ⋅ (− y i ) = 0 (2)
n
∑ 2 ⋅[z
i =1
i − (axi + by i + c)] ⋅ (−1) = 0 (3)
A 2-es szorzókat elhagyva, és az egyenleteket kifejtve a következő három egyenlethez jutunk:

n n n n
− ∑ zi ⋅ xi + a ⋅ ∑ xi2 +b ⋅ ∑ xi ⋅ yi + c ⋅ ∑ xi = 0 (1)
i =1 i =1 i =1 i =1
n n n n
− ∑ zi ⋅ yi + a ⋅ ∑ xi ⋅ yi +b ⋅ ∑ yi2 + c ⋅ ∑ yi = 0 (2)
i =1 i =1 i =1 i =1
n n n
− ∑ z i + a ⋅ ∑ xi +b ⋅ ∑ y i + n ⋅ c = 0 (3)
i =1 i =1 i =1
Az összetartozó x, y és z értékeket a 28. táblázat tartalmazza.
i xi (SCD) yi (σmi) zi (τmi)

1 250 42,36 0,1111
2 133 42,36 0,6019
3 128 42,36 0,4000
4 262 36,19 0,1852
5 117 36,19 0,6111
6 141 36,19 0,7593
7 236 30,48 0,1667
8 146 30,48 0,4630
9 128 30,48 0,3852
10 212 47,67 0,2130
össz: 1 753 374,76 3,8965
28. táblázat A kísérletekkel meghatározott, összetartozó x, y és z értékek
A 28. táblázat értékeivel a részszámítások a következő, 29. táblázatban szereplő

eredményeket adják.
i xi · y i zi · xi zi · yi x i2 y i2
1 10590 27,7750 4,706196 62500 1794,3696
2 5633,88 80,0527 25,496480 17689 1794,3696
3 5422,08 51,2000 16,944000 16384 1794,3696
4 9481,78 48,5224 6,702388 68644 1309,7161
5 4234,23 71,4987 22,115710 13689 1309,7161
6 5102,79 107,0613 27,479070 19881 1309,7161
7 7193,28 39,3412 5,081016 55696 929,0304
64
folytatás
i xi · y i zi · xi zi · yi x i2 y i2
8 4450,08 67,5980 14,112240 21316 929,0304
9 3901,44 49,3056 11,740900 16384 929,0304
10 10106,04 45,1560 10,153710 44944 2272,4289
össz: 66115,60 587,5109 144,531700 337127 14371,7772
29. táblázat A 28. táblázat értékeivel számított részeredmények
A 29. táblázat részeredményeit az egyenletrendszerbe behelyettesítve, rendezésük után a

következő három egyenletet kapjuk (két tizedesre való kerekítés után).
337 127,00 · a + 66 115,60 · b + 1 753,00 · c = 587,51 (1)
66 115,60 · a + 14 371,78 · b + 374,76 · c = 144,53 (2)
1 753,00 · a + 374,76 · b + 10,00 · c = 3,90 (3)
4.3.2 A vizsgálati eredményekből meghatározható egyenlet, mely a javaslat tárgya
Mivel a fenti egyenletekben az ismeretlenek száma megegyezik az egyenletek

számával, és az egyenletrendszer mátrixának determinánsa nem egyenlő nullával, ezért azok
megoldhatók a Cramer szabály alkalmazásával. Ekkor, az együtthatókat ani-vel, az
ismeretleneket (sorrendben a-t, b-t és c-t) xi-vel, az egyenletek jobb oldalán lévő
mennyiségeket bn-el jelölve a következő egyenletekhez jutunk.
a11 · x1 + a12 · x2 + a13 · x3 = b1 (1)

a21 · x1 + a22 · x2 + a23 · x3 = b2 (2)
a31 · x1 + a32 · x2 + a33 · x3 = b3 (3)
Innen az egyenletrendszer megoldása a következő.
b1 a12 a13
b2 a 22 a 23
det( A1 ) b3 a32 a33 − 306417,9109
X1 = = = = – 0,003197
det( A) a11 a12 a13 95846861,87
a 21 a 22 a 23
a31 a32 a33
a11 b1 a13
a 21 b2 a 23
det( A2 ) a31 b3 a33 44005,50646
X2 = = = = 0,000495
det( A) a11 a12 a13 95846861,87
a 21 a 22 a 23
a31 a32 a 33
65
a11 a12 b1
a 21 a 22 b2
det( A3 ) a31 a32 b3 92710939,86
X3 = = = = 0,967282
det( A) a11 a12 a13 95846861,87
a 21 a 22 a 23
a31 a32 a33
A fentiek szerint a javasolt egyenlet, a 14 – 16. ábrák alapján és kerekítések után:
0,967 – 0,003 · SCD + 0,001 · σm = τm alakú lesz. (I)
Az egyenletbe az átlagos nyírási teherbírás meghatározásához az SCD értéket

mértékegység nélkül, a σm értékét N/mm2 – ben kell behelyettesíteni. Az egyenlet első és
második tagja az adhéziós kötésből származó együttdolgozást fejezi ki, míg a harmadik tag a
két beton közül a gyengébb a nyomószilárdságával befolyásolja a munkahézag nyírási
teherbírását.
Az egyenlet értelmezési tartományát a kísérleteimben előforduló eredményekre
alapozva határoztam meg, és így az SCD értékének szempontjából 80…300 közötti melyet
mm-ben kell mérni, de a képletbe mértékegység nélkül írandó, a σm értéke 15…60 N/mm2
közötti tartományba esnek. A kifejezés negatív értéket nem eredményezhet, mivel ezt az SCD
szám meghatározásához alkalmazott homok mennyisége fizikailag korlátozza.
Átlagos szilárdsági osztályú betonok estén, mivel az egyenletben a σm –nek kicsi a
hatása, becsléshez a fenti (I) kifejezés, az értékeket kerekítve:
1 – 0,003 · SCD = τm formában használható. (II)
4.3.3 Az egyenlet korrigálása az újbeton bedolgozásának függvényében
A laboratóriumi kísérletek során ügyeltem arra, hogy a két beton réteg között a
kapcsolat ne legyen olyan mértékű, melyet az átlagos kivitelezői gyakorlat esetleg nem tud
követni. Ezért a laboratóriumi próbatestek újbeton rétegének vibrálását 5 s-ban korlátoztam.
Ennek ellenére, a 13. ábrán látható esetben a munkahézagok nyírási teherbírási értékei
jelentősen meghaladták a vártat. Ezeket az eredményeket ezért a 2. tézisben megfogalmazott
tendenciát meghatározó összefüggés kidolgozásánál figyelmen kívül hagytam. Abban az
esetben, ha az újbeton készítésénél annak bedolgozottsága nyomon követhető (ami az M 1:1
arányú kísérletek során cél volt), ekkor a munkahézag nyírási teherbírása megnövelhető. Ez
abból ered, hogy együttdolgozást biztosító felületi durvaságból eredő egyenetlenségeket
megfelelő bedolgozás esetén az újbeton jobban ki tudja tölteni. Ezt a nyírószilárdság
növekedést a C tényező helyes megválasztásával lehet számításba venni. Számítás során a C
tényező figyelmen kívül hagyása a biztonság javára történő elhanyagolás.
66
Az újbeton bedolgozásától függő C munkatényező értéke az eredmények alapján 1 és 3

közé esik. A fenti (I) egyenlet formája így kibővítve a következő:
(0,967 – 0,003 · SCD + 0,001 · σm) · C = τm (III).
Természetesen a (II) egyenlet is kibővíthető a C tényezővel, és így a becslésnél is

alkalmazható:
(1 – 0,003 · SCD) · C = τm (IV).
A (III). egyenlet és a C munkatényező érvényességi tartományának igazolását a 30. és
a 31. táblázat tartalmazza. Ezekben megadtam a 13. ábrán látható kísérletek, az M 1:1 léptékű
kísérletek eredményeit, valamint a (III). egyenlettel számítható átlagos nyírási teherbírási
eredményeket a kialakított munkahézagokra. A mért eredményeket jól követik a számítottak,
bár eltérések tapasztalhatók a sima (SCD > 200) fogadó beton felületek esetén. Ennek alapján
SCD > 200 - as fogadóbeton felület esetében továbbra sem javaslom a munkahézag nyírási
teherbírásának figyelembevételét (egyetértve az érvényben lévő előírásokkal), mivel az nagy
mértékben bizonytalan. E-szerint az SCD szám értelmezési tartományát 90 és 200 közöttinek
definiálom, melyet mm-ben kell mérni, de a (III). és a (IV). egyenletbe mértékegység nélkül
kell behelyettesíteni. A C munkatényező értékeire figyelembe vehető értékek az új beton:
5 – 30 sec vibrálása esetén: 1,0 – 1,5 közötti,
60 sec feletti vibrálás esetén: 2,2 – 3,0 közötti.
A fenti értékeket a kísérletek során alkalmazott bedolgozási időkből határoztam meg.
A A mért A beton átlagos A felvett C A munkahézag A munkahézag

próbatest SCD kockaszilárdsága munkatényező mért számított
jele számok σm [N/mm ] 2 értéke nyírószilárdsága nyírószilárdsága
átlaga [N/mm2] τm [N/mm2]
S1/1-1/3 212 48 2,0 0,2 0,8
S1/4-1/6 126 48 2,0 1,5 1,3
S1/7-1/9 145 48 2,0 1,1 1,2
30. táblázat A mért és a számított nyírási teherbírások összehasonlítása az S1 jelű

próbatestsorozat esetén
A mért A felvett C A munkahézag A munkahézag

A SCD A beton átlagos munkatényező mért számított
próbatest számok kockaszilárdsága értéke nyírószilárdsága nyírószilárdsága
jele átlaga σm [N/mm2] [N/mm2] τm [N/mm2]
I 109 53 2,9 2,2 2,01
II 109 57 2,9 2,1 2,02
III 263 50 2,9 1,5 0,66
IV 292 32 2,9 0,9 0,35
V 130 36 2,9 1,7 1,78
VI 97 30 2,9 2,1 2,05
31. táblázat A mért és a számított nyírási teherbírások összehasonlítása az M1:1 léptékű

vizsgálatból nyert próbatest sorozat esetén
67
A gyakorlatban, megfelelő munkahelyi ellenőrzés mellett a beton átlagos vibrálási

ideje 30 és 60 s közé tehető, ezért a C tényező általam javasolt, általánosan figyelembe vehető
értéke: 2. A C tényező elhagyása annak értékét 1 re determinálja. Ez egy rosszul bedolgozott
második betonréteget feltételez, ami a biztonság javára történő elhanyagolás. A C tényező
befolyásolja mind a második betonréteg szilárdságát (kevesebb légpórus útján), mind pedig a
kohéziós tagot, mivel a jobb bedolgozás a fogadó beton felületi egyenetlenségeibe a
cementpép, valamint a finom adalékszemcsék mélyebb beágyazódását is maga után vonja.
4.3.4 Az egyenlet alkalmazhatóságának feltételei, a témakörben a jövőbeli kutatás

céljai
- A beton nyomószilárdsága és tömörítettsége:

A két eltérő időben készített beton nyomószilárdságának kiemelt jelentősége van. A fogadó
beton szilárdságát – amennyiben ismeretlen – célszerűen elsősorban roncsolás mentes
módszerekkel (Schmidt kalapáccsal, illetve ultrahang terjedési sebességének mérésével) lehet
meghatározni. Az újbeton szilárdsága egyszerű betontechnológiai módszerekkel határozható
meg.
Az újbeton tömörítettsége vagy előírás alapján biztosítható, vagy utólag hordozható
műszerrel, akár légáteresztő képesség illetve vízáteresztő képesség vizsgálattal becsülhető.
- A durva felület kialakítása:

A kutatásból egyértelműen kitűnik, hogy durva fogadóbeton felületet csupán a beton
megfelelő konzisztenciájának megválasztásával (földnedves) is ki lehet alakítani vízszintesen
betonozott felületek esetén. Nem szerencsés a beton felületének felgereblyézéssel való
durvítása, mivel ekkor a felület szemcséit fellazítjuk, melyek rosszabb felületi kötést
eredményezhetnek.
- A közel vízszintestől eltérő dőlésszögű felületek vizsgálata:

Jelen kutatás csak a közel vízszintes felületek durvaságának meghatározásával foglalkozik.
További vizsgálatok szükségesek annak megállapítására, hogy az SCD szám hogyan
határozható meg ferde, illetve függőleges felületek esetében. Ilyen lehetőség a bizonyos
szögig nedves homok, majd ez után meszes habarcskeverék használata a homokfolt
felhordására.
- Ismétlődő terhek:
A kutatás nem foglalkozott a munkahézagok nyírási teherbírásával ismétlődő terhek esetén.
Mivel a kapcsolat jellegénél fogva ridegnek mondható, ezért ez a kérdés a jövőben kutatási
témaként tűzhető ki.
68
durvaságának függvényében ÖSSZEFOGLALÁS
PhD Értekezés
5. ÖSSZEFOGLALÁS
A fejezet röviden leírja a célkitűzéseket,

az elvégzett kutatást, és az eredményeket,
melyek a kutatás új tudományos
eredményei. Vázolja az eredmények
hasznosításának lehetőségeit, és a
további kutatások irányát.
5.1 Az elvégzett kutatás célkitűzései

A kutatás első fázisa, a vonatkozó szakirodalom áttekintése, és összegzése volt.
Megállapítható, hogy bár majd minden hivatkozás megemlíti, sőt valamilyen szubjektív
módon értelmezi is a fogadó beton felületének durvaságát, de annak egyértelmű,
számszerűsített definiálását nem tartalmazza. Pontosan definiált felület csak abban az esetben
szerepel a szakirodalomban, ha az valamilyen egyenletes fogazással lett ellátva előregyártás
során. Ennek figyelembevételével a kutatási célkitűzéseim a következők voltak:
• előkísérletek során annak megállapítása, hogy szennyeződéstől mentes fogadó beton

felület esetén mely paraméter befolyásolja leginkább a beton-beton együttdolgozását,
• a homokfolt módszer adaptálása a fogadó beton felületi durvaságának meghatározására,
• a homokfolt módszerrel meghatározható SCD szám (Sand Circle Diameter) és a beton-
beton együttdolgozása közötti összefüggés megkeresése laboratóriumi kísérletsorozattal,
• a fenti összefüggés igazolása M 1:1 arányú kísérletekkel,
• az adhézióból származó nyírási teherbírás számítási módszerek módosítási lehetőségének
vizsgálata a fogadó beton felületi durvaságának figyelembevételével.
5.2 Az elvégzett kutatás új tudományos eredményei

Kutatásom célkitűzéseinek megvalósítására laboratóriumi vizsgálatsorozatokat
hajtottam végre megszilárdult betonra rábetonozott és így kialakított munkahézagok
nyírásvizsgálatával. Kísérletekkel igazoltam, hogy a beton-beton, adhézióból származó
együttdolgozására a fogadó beton felületének tisztasága esetén annak felületére felhordott
tapadóhídnak a hatása durva betonfelület esetén elhanyagolható. További kísérletekkel
igazoltam, hogy a fogadó betont szálerősítéssel (mind acél, mind pedig műanyag szálak
adagolásával) készítve, és a fogadó beton felületéből a szálakat felgereblyézve, a
rábetonozásba átnyúló szálaknak a két betonréteg egymáshoz való relatív elmozdulásáig nincs
hatása. Az eredményeket a 32. és 33. táblázatban foglaltam össze.
69
PhD Értekezés
Próbatest A fogadó beton Tapadóhíd A munkahézag nyírószilárdsága a beton

jele felületi kialakítása alkalmazása nyírószilárdságának százalékában [%]
Átlag
4. sima, csak vibrált nincs 22,8
6. sima, csak vibrált nincs 22,8
7. sima, csak vibrált van 34,7
9. sima, csak vibrált van 22,5
10. bordázott nincs 66,6
12. bordázott nincs 55,6
13. bordázott van 41,6
15. bordázott van 62,5
16. gereblyézett nincs 61,3
18. gereblyézett nincs 54,1
19. gereblyézett van 60,3
21. gereblyézett van 79,1
32. táblázat A fogadó beton felületi kialakításának hatása a munkahézag nyírási teherbírására
Munkahézag nyírószilárdsága
Próbatest a szálerősített fogadóbeton a szálerősítés nélküli rábetonozás
jele nyírószilárdságának %-ában. nyírószilárdság %-ában.
1 57,33 48,89
2 48,03 44,85
3 38,39 43,75
4 38,99 45,58
5 53,50 56,24
6 52,03 56,61
7 44,96 45,95
33. táblázat Szálerősített fogadóbeton és szálerősítés nélküli rábetonozás együttdolgozó

képessége
1. Tézis
Kísérleti eredményeim igazolták azt a feltevést, hogy az útépítésben használt
homokfolt eljárásos felületi durvaságmérési módszer, módosításokkal alkalmazható szerkezeti
betonfelület durvaságának számszerűsítésére. Bevezettem az SCD számot, melynek
magyarázata a 36. ábrán látható. A kimért homok: 100 g (65,000.- mm3), 0/1 frakció, eltérően
az útépítésben használatos frakcióktól és mennyiségektől.
70
PhD Értekezés
SCD
36. ábra Az átlagos SCD szám meghatározása a homok-csonkakúp 4 irányban mért

átmérőjéből.
Az előbbiekben leírt fogadó beton felületekre rábetonozással 300x300 mm méretű

munkahézagot alakítottam ki a felületek durvaságának SCD számmal való meghatározása
után. A második betonréteg megszilárdulását követően a munkahézagot a síkjával
párhuzamosan terheltem. Nem vizsgáltam ekkor az újbeton bedolgozásának hatását a
munkahézag nyírási teherbírására.
M 1:1 arányú kísérletekkel bebizonyítottam az SCD szám alkalmazhatóságát
vízszintes, 50 mm vastag előregyártott kéregpanelek felületi durvaságának számszerű
definiálására.
2. Tézis
Kísérleti úton empirikus összefüggést állítottam fel az SCD szám (felületi durvaság) és
a munkahézag átlagos nyírási teherbírása között különböző átlagszilárdságú betonok esetén
(37. ábra) 10 s-ig tartó újbeton bedolgozását és megszilárdulását követően.
0,967 – 0,003 · SCD + 0,001 · σm = τm
Az egyenlet értelmezési tartományát a kísérleteimben előforduló eredményekre

alapozva határoztam meg. Az SCD értéke 80…300 közötti, a σm értéke 15…60 N/mm2 közötti.
A kifejezés negatív értéket nem vehet fel, mivel az SCD szám meghatározásához alkalmazott
homok mennyisége ezt fizikailag korlátozza.
2,00
1,50
■ fcm = 43.18 N/mm2

1,00 ▲ fcm = 36.19 N/mm2
fcm = 29.00 N/mm2
τm [N/mm2]
0,50
0,00
300 250 200 150 100
SCD [mm]
37. ábra Munkahézagok nyírószilárdságainak átlaga a fogadó beton felületén mért SCD szám
függvényében 29,00 és 43,18 N/mm2 közötti átlagos nyomószilárdságú betonok
71
PhD Értekezés
esetében.
Átlagos szilárdsági osztályú betonok estén, mivel az egyenletben a σm –nek kicsi a

hatása, becsléshez a fenti kifejezés, az értékeket kerekítve:
1 – 0,003 · SCD = τm formában használható.
Végül, M 1:1 arányú teherbírás vizsgálatokat végeztem ugyanazokon a kéregpallókon,

melyek az SCD szám alkalmazhatóságát igazolták. A kéregpallók 100 mm vastag felbetonnal
ellátott elemein (melyeknél az újbeton bedolgozási idejét tűvibrátorral minimum 60 s-ban
határoztam meg) igazoltam a fogadó (kéreg) beton SCD számmal definiált felületi durvasága
és a kialakult munkahézag nyírószilárdsága között a 2. tézisben megfogalmazott tendenciát. A
pallók terhelési és igénybevételi vázlatát a 38. és 39. ábrán látjuk. A 38. ábrán lévő terhelési
esetet a kísérletek során módosítottam a 39. ábrán ábrázoltra, mivel nem tapasztaltam a két
betonréteg elválását, és meg kívántam növelni a munkahézagban a nyírás nagyságát.
F = 19 kN
Rb Rj
ℓ
-
M
+
F ⋅l
M max = = 11,4kNm
4
-
V
F +
Vmax = = 8,5kN
2
38. ábra A középen terhelt födémpanelek igénybevételei
72
PhD Értekezés
a Fb = Fj = 21,5 kN
Fb Fj
Rb Rj
ℓ
-
M
+
M max = F ⋅ a = 11,825kNm
-
V
+
Vmax = 21,5kN
39. ábra A támaszok közelében terhelt födémpanelek igénybevételei
A középen terhelt födémpallók esetén a munkahézagban fellépő nyírófeszültség:

90,67
τk = = 0,252 N / mm 2 volt.
0,3 ⋅ 1,2
A támaszközelben terhelt födémpallók esetén a munkahézagban fellépő

105,11
τt = = 0,637 N / mm 2 volt.
0,3 ⋅ 0,55
A vizsgált pallókon a munkahézagok nyírási teherbírását a hajlítás során nem lehetett

meghatározni, azokon szétválást a megnövelt nyíróerő esetében sem tapasztaltam. Ezért a
pallók roncsolódásmentes végeiből 300 mm hosszú darabokat levágtam, és így 300 x 300 mm
felületű próbatesteket nyertem. Ezeken a próbatesteken határoztam meg a munkahézagok
nyírószilárdságait, melyek rendre többszörösei voltak a hajlítás során fellépett fenti
értékeknek.
3. Tézis
A kísérletek eredményei alapján a két betonréteg együttdolgozó képességének
meghatározásához megállapítottam, hogy egy további tényező (munkatényező)
figyelembevétele is lehetséges, mely az újbeton tömörítésének függvénye. Ennek a
tényezőnek a C betűjelet adtam (az angol compaction szóból eredően) és értelmezési
73
PhD Értekezés
tartományát 1 – 3 közöttinek definiáltam. A 2. tézisben megfogalmazott összefüggés, a

munkatényezőt is figyelembe véve a következőre módosítható:
(0,967 – 0,003 · SCD + 0,001 · σm) · C = τm
A C munkatényező értékeire figyelembe vehető értékek az új beton:

60 sec feletti vibrálás esetén: 2,2 – 3,0 közötti.
Mivel a gyakorlatban a beton vibrálása ellenőrzött esetben mintegy 30-60 s-ra tehető,
ezért általános esetben a C tényező 2-es értékének a figyelembevétele indokolt. A
laboratóriumi kísérletek során ügyeltem arra, hogy a két beton réteg között a kapcsolat ne
legyen olyan mértékű, melyet az átlagos kivitelezői gyakorlat esetleg nem tud követni. Ennek
ellenére, a 13. ábrán látható esetben a munkahézagok nyírási teherbírása jelentősen
meghaladták a vártat. Ezeket az eredményeket ezért a 2. tézisben megfogalmazott tendenciát
meghatározó összefüggés kidolgozásánál figyelmen kívül hagytam. Abban az esetben, ha az
újbeton készítésénél annak bedolgozottsága nyomon követhető (ami az M 1:1 arányú
kísérletek során cél volt), ekkor a munkahézag nyírási teherbírása megnövelhető. Ez abból
ered, hogy együttdolgozást biztosító felületi durvaságból eredő egyenetlenségeket megfelelő
bedolgozás esetén az újbeton jobban ki tudja tölteni. Ezt a nyírószilárdság növekedést a C
tényező helyes megválasztásával lehet számításba venni. Számítás során a C tényező
figyelmen kívül hagyása a biztonság javára történő elhanyagolás. A C tényező érvényességét
a 30. és a 31. táblázat igazolja. Látható, hogy az újbeton bedolgozási idejének függvényében
megválasztott C tényező felhasználásával számított munkahézag nyírási teherbírásokat a
kísérletekkel meghatározottak jól követik.
Természetesen a becsléshez felírt egyenlet is kibővíthető a C tényezővel:
(1 – 0,003 · SCD) · C = τm
mely formában a C tényező a becsléshez is alkalmazható.
5.3 Az elvégzett kutatás hasznosításának lehetőségei és a

témakörben a jövőben javasolható kutatási feladatok
A kutatás eredményeit iparilag elsősorban a vasbeton födém kéregpallók gyártása
során lehet felhasználni, mivel azok felületének durvasága a homokfolt módszerrel
egyszerűen, különösebb szakértelem nélkül dokumentálható, és mint a kísérletekből látható,
megfelelő felületi durvaság csupán az alkalmazott beton konzisztenciájával előállítható. Az
átmenő vasalás az általam javasolt képletek felhasználásával csökkenthető, így a gyártási
költség optimalizálható.
Az eredmények további felhasználása lehetséges, ha egy tervezetlenül abbahagyott és
később folytatott betonozás esetén kialakításra kerülő munkahézag esetén kell megállapítani a
két betonréteg együttdolgozó képességét.
Az SCD szám meghatározása közel vízszintestől eltérő felületek esetén is fontos, ezért
ilyen irányú kutatást is javaslok végezni.
További kutatási iránynak javaslom, azt az esetet, amikor is egy normál betonhoz
önterülő betonnal betonoznak hozzá. Ilyen előfordulhat például alap megerősítéseknél,
oszlopköpenyezéseknél. Ekkor fontos annak a megállapítása, hogy a régi fogadó beton milyen
mértékben tud az új, hozzábetonozással együttdolgozni Az önterülő beton mézszerű
74
PhD Értekezés
konzisztenciájával képes a fogadóbeton felületi durvaságából eredő összes egyenetlenséget

kitölteni, és ezzel még jobb együttdolgozást biztosítani.
75
Beton munkahézag nyírási teherbírása a fogadó beton felületi KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
PhD Értekezés
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A PhD kutatás a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki
Karán készült. A vizsgálatokat az Építőmérnöki Kar, Építőanyagok és Mérnökgeológia
Tanszék, valamint a PFLEIDERER Lábatlani Vasbetonipari Rt. laboratóriumaiban végeztem.
A fenti sorrendben szeretnék köszönetet mondani először a BME Építészmérnöki Kar

Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszékének, a kutatás befogadásáért, különös tekintettel
Dr. Dulácska Endre úr, professzor emeritus –nak, tudományos vezetőmnek, aki hatalmas
tapasztalatával, és rendkívüli éleslátásával, folyamatos építő kritikájával járult hozzá a kutatás
sikeres lezárásához.
Köszönetet mondok a BME Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék dolgozóinak,

akik folyamatosan támogattak a kutatásaim során. Közülük is kiemelem Dr. Balázs L. György
professzor urat, aki rendületlenül bízott a kutatás eredményességében és biztosította
számomra a vizsgálatokhoz szükséges feltételeket, Dr. Józsa Zsuzsanna docens asszonyt, aki
segített megtalálni a felület érdességének legegyszerűbb mérési módszerét, Péter József
technikust, aki a kísérletek sikereiben bízva azok végrehajtásának oroszlán részét felvállalta,
Dr. Borosnyói Adorjánt, aki folyamatosan ellátott a legújabb szakirodalmi vonatkozásokkal,
Damokos Ádámot, aki a mérések számítógépes összeállításában nyújtott hathatós segítséget.
Különleges köszönetet mondok a PFLEIDERER Lábatlani Vasbetonipari Rt. –nak és

munkatársainak azért, hogy térítésmentesen biztosították a próbatestek jelentős részét.
Kiemelten mondok köszönetet Beluzsár János vezérigazgató úrnak a támogatásáért, Csathó
István úrnak a tevékeny segítségéért, valamint a vállalat laboratóriumában dolgozóknak, hogy
a napi rutinfeladatok ellátásán kívül nagy érdeklődéssel vettek részt a kutatási tevékenységben
is.
Végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani családomnak,

feleségemnek Simonné Tichy Andreának, aki maga is építőmérnök lévén megértéssel,
szeretettel és türelemmel viselte az éveken át tartó sok nélkülözésemet, fiaimnak Csabának és
Balázsnak, akik sokszor hétvégeken jöttek velem a próbatestek kizsaluzásában segíteni.
i
Beton munkahézag nyírási teherbírása a fogadó beton felületi IRODALOMJEGYZÉK
PhD Értekezés
IRODALOMJEGYZÉK
HIVATKOZOTT IRODALMAK
Andor B., Kurutzné K. M. (1985) „Panelszerkezetek csomópontjainak szilárdsági elemzése”

Építés-Építészettudomány, III-IV. Akadémiai Kiadó.
ASTM E965-96 (2001) „Standard Test Method for Measuring Pavement Macrotexture Depth
Using a Volumetric Technique” ASTM International
BS 598 Part 105:2000 Clause 5, „Sand Patch Method” British Standard Institute.
BS 8110-1:1997 „Structural use of concrete” British Standard Institute, pp 132-136.
Balázs Gy. (1994) „Építőanyagok és kémia” Műegyetemi Kiadó, Budapest pp 289-290 és

293-295.
Balázs Gy., Fogarasi Gy. (1977) „Vasbeton elemek kapcsolatai” Műszaki

Könyvkiadó, Budapest. 1977 pp 158-169., és 296-298.
Basler E., Witta E. (1967) „Grundlagen für kraftslüssige Verbindungen in der

Vorfabrikation”, Beton-Vergal GmbH., Düsseldorf.
Betonkalender (1966) Verlag von Wilhelm Ernst & Sohn Berlin•München Teil II., pp
518-525.
Burkhard M. (1990) „Bemessunghilfen für Verbundplatten mit Gittertrragern”. Beton

und Stahlbetonbau 85, H. 1, pp 11-14
CEB-FIP (1993), „CEB-FIP MODEL CODE 1990” Thomas Telford Services Ltd, London.
pp 113-115.
DIN 1045-1:2001-07 „Tragwerke aus Beton, Stahlbeton und Spannbeton Teil 1: Bemessung
und Konstruktion” Deutsches Institut für Normung pp 80-82.
Dné Szederjei I. (1971) „A vasbeton repedésein áthaladó acélbetétek ékhatása”.

Építés-Építészettudomány, III/1. pp 115-127.
Dulácska E., Dné Szederjei I. (1972) „Az előregyártott és helyszíni beton

csatlakozási felületének nyíróteherbírása”. Mélyépítéstudományi Szemle XXII. Évf. 8.
szám, pp 375-377.
Dulácska E. (2001) „Hozzászólás a Szabványainkról, tankönyveinkről az iparos

szemével nézve című cikkhez”. BETON IX. évf. 2. szám, pp 6-8.
Dulácska E., Csák B. Orosz L. (2002) „A beton súrlódása” VASBETONÉPÍTÉS IV. évf. 3.
szám, pp 83-93.
ii
PhD Értekezés
ENV 1992-1-3:1994, „Eurocode 2: design of concrete structures. Part 1-3: General rules.
Precast concrete elements and structures.” European Committee for Standardisation,
pp. 32-36.
Farkas Gy., Völgyi I. (2004) „Kéregpanellel készült vasbeton födémek erőtani viselkedése”
előadás a Födémkonferencián a Wienerberger Téglaipari Rt. szervezésében.
Farran J. (1956) „Contribution minéralogique á l’adhérence entre les constituants hydratés

des ciments et les matériaux enrobés” Revue des Matériaux de Construction, No. 490-
491., pp 155-172.
Fouré B. (1970) „Joints verticaux résistant aux efforts tangents entre grands
panneux perpendiculaires” Annales de l’Institut Technique du Batiment et des Travaux
Publics, Nr. 270. pp 93-96.
Gilyén J. (2000) „A beton nyírószilárdsága munkahézagokban és előregyártott

elemek közötti illesztésben” BETON VIII. évf. 11. szám, pp 3-6.
Gilyén J. (2001) „Compatibility and inhomogeneity at the joints of prefabricated elements”

Concrete Structures Annual technical journal of the Hungarian group of fib pp 39-47.
Gilyén J. (2002) „Rábetonozással készült szerkezetek méretezési kérdései” BETON

X. évf. 9. szám, pp 13-15.
Goschy B., Balázs Gy. (1960) „Bruchischerheitsnachweis des Verbundes zwischen

Ortbeton und Fertigteil von Stahlbetonverbundbalken”. Bauplanung-Bautechnik, 14.
Jg. Heft 6, pp 266-270.
Hofbeck J. A., Ibrahim I. O., Mattock A. H. (1969) „Shear Transfer in Reinforced

Concrete” ACI Journal Nr. 2. pp 119-128.
Mattock A. H. (1974) „Shear Transfer in Concrete Having Reinforcement at an Angle

to the Shear Plane”. ACI Publication SP 42. Vol.1. pp 17-42.
Matuscsák T., Draskóczi A., Hamza I., Sajtos I. (2003) „Tervezési útmutató I. a Profipanel
Födémrendszerhez” Wienerberger Téglaipari Rt.
Mindess S., Young F. J. (1981), „Concrete” Prentice-Hall, Inc., pp343 and 401.
Kaliszky S., Kurutzné K. M., Szilágyi Gy. (2000), „Szilárdságtan” Nemzeti Tankönyvkiadó
Rt. pp 439-442. ISBN 963 19 1036 9
MSZ 15022/4-86, „Építmények teherhordó szerkezeteinek erőtani tervezése –

Előregyártott beton, – vasbeton és feszített beton szerkezetek”, Magyar Szabványügyi
Hivatal, p 4.
MSZ-07 3301-77, “Útburkolatok érdességének mérése kézi eszközökkel” Közlekedés- és

postaügyi minisztérium, pp 3-4.
iii
PhD Értekezés
Orosz Á. (1963) „Előregyártott gerendák együttdolgozása helyszíni betonnal”. ÉKME

Tudományos Közleményei, IX. kötet 5. szám p 215.
Orosz Á., Tassi G., Ódor P. (1984) „A PR jelű feszített födémpallók laboratóriumi
törővizsgálati eredményei”. BME Vb. tanszék szakvélemény.
ÖNORM B 4700:2001 „Stahlbetontragwerke: Eurocode-nahe Berechnung, Bemessung und

konstruktive Durchbildung” Österreichisches Normunginstitut, pp 40-41.
Paulay T., Loeber P. J. (1974) „Shear Transfer by Aggregate Interlock”. ACI

Publication SP 42. Vol. 1. pp 1-16.
Peng J., Zhao G., Zhu Y. (1977) „Studies of Multiaxial Shear Strength for Roller-
Compacted Concrete” ACI Structural Journal, Vol. 94, No. 2. pp 114-123.
Polgár L. (2000) „Szabványainkról, tankönyveinkről az iparos szemével nézve II.”

BETON VIII. évf. 12. szám, pp 3-6.
Polgár L., Stairits F. (2001) „PROFIPANEL” VASBETONÉPÍTÉS III. évf. 3. szám, pp

75-83.
Pommeret M. (1970) „Les joints verticaux résistant aux efforts tangents entre grands
panneaux préfabriques coplanaires”. Annales de l’Institut Technique du Batiment et
des Travaux Publics, No. 270. pp 92-93.
Pommeret M. (1971) „La resistance aux efforts tangents des joints verticaux entre grands
panneaux préfabriques coplanaires”. Annales de l’Institut Technique du Batiment et
des Travaux Publics, No. 282. pp 92-93.
prEN 13747-1:1999 „Precast concrete products - Floor plates for floor systems – Part 1:
Common requirements” European Committee for Standardisation pp 29-30.
prEN 229010-1:2003 „Precast concrete products – Beams for beam-and-block floor systems”
European Committee for Standardisation pp 19-20.
Randl N. (2004) fib Proceedings Concrete Structures: the Challenge of Creativity „Reliable
Fastening Design for Concrete Composite Structures” fib, Avignon, France.
Regles B.A.E.L.80 (1979) „Regles techniques de conception et de calcul des

ouvrages et consturctions en beton arme suivant la methode des etats-limites”. Fasc.
Nr. 62, Bulletin Officiel, Nr. 79-48, pp 184-195.
RVS 15.364:1987, „Bausführung Brückenabdichtungen Oberflächen von Betontragwerken –

Behandlung, Ausgleichs- und Instandsetzungsmörtel” Bundesministeriums für
wirtchaftlichte Angelegenheiten.
Schafer H. G., Schmidt-Kehle W. (1990) „Verminderte Schubdeckung in

Fertigplatten mit Ortbetonerganzung”. Betonwerk + Fertigteil Technik H 5, pp 50-54.
iv
PhD Értekezés
Seiler H. (1989) „DIN 1045 Juli 1988-wesentliche Neuerungen”. Betonwerk +

Fertigteil Technik H 8. pp 39-45.
Silfwerbrand J. (1986) „Régi és új beton közötti tapadás statikus és dinamikus
terhelésnek kitett szerkezeteknél” (sajtó alá rendezte: Valtinyi Dániel). Építési
Kutatás-Fejlesztés 1986/3. pp 160-164.
Soubret R. (1971) „Essais delongue durée sor des planchers a prédalle ou a

poutrelles”. Annales de l’Institut Technique du Batiment et des Travaux Publics, No.
282. pp 86-89.
Szalai J. (1967) „Együttdolgozó beton és feszítettbeton tartók feszültségállapota a

zsugorodás és lassú alakváltozás hatásának figyelembe vételével”. Tankönyvkiadó,
Budapest. (Mérnöki Továbbképző Int. anyag 4588 szám)
Taylor A. M., Broms B.B. (1964) „Shear Bond Strength Between Coarse Aggregate and
Cement Paste or Mortar” Journal of the ACI August edition, pp 939-957.
Tex-436-A., „Measuring Texture Depth by the Sand Patch Method” Manual of Testing
Procedures, http//www.manuals.dot.state.tx.us/dynaweb/colmates/mtp/@Generic_Boo
kTextView/1022152003.01.21
TNZ T/3:1981., „Standard test procedure for measurement of texture by the sand circle
method” http://www.transit.govt.nz/technical_information/specifications.jsp
T/WA311.1 "Texture depth" Main Roads Western Australia Test Method 71/11/311.1
kiadás 1; 11/1982 pp1-4
Walraven J. C., Reinhard H. W. (1981) „Theory and experiments on the mechanical

behaviour of craks in plain and reinforced concrete subjected to shear loading”.
HERON, Concrete Mechanics, part A. Vol. 26. Nr.:1A
KAPCSOLÓDÓ IRODALMAK
Dulácska E. (1990) „Kéregzsalus teherhordó szerkezetek fejlesztése”.

TANULMÁNY, Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézet.
CP 110:,Part 1: 1972 „British Standard Code of Practice for The structural use of concrete
Part 1. Design, materials and workmanship” British Standard Institution, 2 Park Street
London 1980, points 5.2.5.3 p. 82. and point 5.4.3.4 pp. 87-88.
Birkeland Ph. W., Nanerjee S. (1966) „Connectoins in Precast Concrete Constructions”

ACI-Journal, Prceedings, Vol. 63., No. 3. pp 345-368.
Brühwiler E., Bernard O., Habel K. (2002) „ Mechanical behavior of structural elements
consisting of concretes of different ages” fib-CH The Swiss national group of the
international federation for structural concrete, Structural concrete in switzerland
pp 40-43.
v
PhD Értekezés
Bernard O., Béguin P., Mivelaz P., Brühwiler E. (1997) „Early age behaviour of hybrid
concrete structural elements” EUROMECH 358, pp 10.
Bernard O., Mivelaz P., Brühwiler E. (1998) „Investigation of the long term behaviour of
hybrid concrete structures” Proceedings of the PhD Symposium 1998 Budapest.
Bernard O. (2000) „Comportement á long terme des éléments de structure formés de bétons
d’âges différents”, Doctoral thesis, Swiss Federal Institute of Technology n°2283,
Lausanne, Switzerland.
Birkeland PH. W., Banerjee S. (1966) „Connections in Precast Concrete Consturctions”

ACI-Journal, Proceedings, Vol. 63, No. 3., , pp. 345-368.
Bissonnette B. (1996) „Le fluage en traction: un aspect important de la problématique des

réparations minces en béton”, Doctoral thesis of Laval University, Quebec City,
Canada.
Brühwiler E., Bernard, O., Wolf, S. (2000) „Beton-Beton Verbundbauteile bei der
Verbreiterung eines Brückenüberbaus – Massnahmen zur Bergrenzung der
Rissbildung im neuen Beton”, Beton- und Stahlbetonbau, Heft 3, , 158-166.
Emberson N. K., Mays, G. C. (1990) „Significance of Property Mismatch in the Patch

Repair of Structural Concrete – Part 1: Properties of Repair Systems”, Magazine of
Concrete Research, , V. 42, No. 152, pp. 147-160.
Geissert D. G., Li S. (E.), Frantz G. C., Stephens J. E. (1999) „Splitting Prism Test Method
to Evaluate Concrete-to-Concrete Bond Strength” ACI-Journal, Vol. 96, No. 3. pp
359-366.
Habel K., Bernard O., Brühwiler E. (2000) „The numerical investigation of delamination in
hybrid reinforced concrete elements” Proceedings of 3rd International Ph.D.
Symposium, Vienna, Austria, pp. 221-228.
Hillerborg, A. (1983) „Analysis of one single crack. In „Fracture Mechanics of Concrete””

edited by F. H. Wittmann, Elsevier, Amsterdam, , pp. 223-249
Kani G. N. J. (1964) „The Riddle of Shear Failure and its Solutions” Journal of the ACI,
April issue, pp 441-467.
Krauss P. D., Rogalla E. A. (1996) „Transverse cracking in newly constructed bridge decks”
NCHRP Report 380, Transportation Research Board, Washington D.C.,
Martinola G., Wittmann, F. H. (1995) „Application of fracture mechanics to optimise repair

mortar systems”, in Fracture Mechanics of Concrete Structures, Proceedings
FRAMCOS-2, F.H. Wittmann Ed., Aedificatio, pp. 1481-1492
Mattock A. H. (1976) „Shear Transfer Under Monotonic Loading, Across an Interface

Between Concretes Cast at Different Times” Structures & Mechanics Report SM76-3,
Department of Civil Engineering, University of Washington, 68 pp
vi
PhD Értekezés
Paulay T., Park R., Phillips M. H. (1974) „Horizontal Construction Joints in Cast in Place
Reinforced Concrete” ACI Special Publication SP-42, Vo. 11, pp. 599-616
Randl N. (1997) „Investigations on transfer of forces between old and new concrete at
different joint roughness” Thesis, University of Innsbruck, 379 pp
Silfwerbrand, J. (1990) „Improving concrete bond in repaired bridge decks.” Concrete

International, Vol. 12, n°9, pp. 61-66,
Sonnenberg A. M. C., Al-Mahaidi R., Taplin G., Kerkhof D. (2001) „Investigation of the
distribution of aggregate interlock shear in reinforced concrete beams” http://www-
civil.eng.monash.edu.au/people/staff/academic/taplinfolder/gtpapers/
2001_ICMS_2.pdf
Taylor H. P. J. (1974) „The Fundamental Behavior of Reinforced Concrete Beams in

Bending and Shear” ACI SP-42 Shear in Reinforced Concrete; Vol. 1. pp 339-350.
Uherkovich, I. (1994) „Questions concerning the long-time behaviour of concrete repairs”

Proceedings of the 2nd Bolomey Workshop on Adherence of Young on Old Concrete,
Wittmann F.H. editor, pp. 177-181.
Wall, J. S., Shrive, N. G., Gamble, B. R. (1986) „Testing of Bond between Fresh and
Hardened Concrete”, RILEM Symposium on Adhesion between Polymers and
Concrete Proceedings, Aix-en-Provence, France, Chapman and Hall Ltd., London, ,
pp. 335-344
Walraven J. C. (1980) „Aggregate Interlock – A Theoretical and Experimental Analysis”,

PhD Thesis, TU Delft, Delft University Press.
AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN A SZERZŐ PUBLIKÁCIÓI
Dulácska E., Simon T. (2003) „Vasbeton kéregzsalu és a rábetonozás együttdolgozása

vízszintes teherviselő felületelemeknél” Vasbetonépítés 2003/2, fib Magyar Tagozata
pp. (kb. 8 oldal terjedelemben)
Dulácska E., Simon T. (2004) „Concrete-to-concrete interaction between thin horizontal

reinforced concrete elements and in situ concrete” Concrete Structures 2004,
Hungarian Group of fib pp. 29-34.
Józsa Zs., Simon T., Vida Á., Velősy A. (1998) „Statikai fejezetek” YTONG Alkalmazási
útmutató 5. kiadás, YTONG-Hungary Kft. pp. 60-77.
Simon T. (1999a) „A beton munkahézag nyírási teherbírása” BETON VII. évf. 7-8.
szám, Magyar Cementipari Szövetség p. 16.
Simon T. (1999b) „A beton munkahézag nyírási teherbírása II.” BETON VII. évf. 11.
szám, Magyar Cementipari Szövetség pp. 13-15.
vii
PhD Értekezés
Simon T. (2002a) „Shear Strength of Construction Joint as Rough Surfaces”

Hochschulkolloquium Werkstoffe im Bauwesen (2002) TU Budapest. (Német nyelvű
építőanyagoktatók konferenciája, angol nyelvű előadás, a konferencia anyagát CD-n a
résztvevők kapták meg.
Simon T. (2002b) „Beton munkahézag nyírási teherbírása – előkísérletek” ÉPKO 2002

Nemzetközi Építéstudományi Konferencia kiadványa, Erdélyi Magyar Műszaki
Tudományos Társaság. pp. 206-211.
Simon T. (2002c) „Definition of surface roughness for evaluation of concrete-to-concrete

bond” fib Proceedings Bond in concrete, Publishing Company of Budapest University
of Technology and Economics pp. 395-403.
ISBN 963 420 7146
Simon T. (2003a) „Beton és más kőszerű anyag együttdolgozása a beton-beton

együttdolgozásának tükrében” Történeti épületek felújításának kompatibilitás kérdései
11. biennális építettörökség-védelmi nemzetközi konferencia Tusnád, Románia,
Editura UTILITAS Publisher, könyvkiadó Cluj-N., Kolozsvár. pp. 184-189.
ISBN 973-9377-30-0
Simon T. (2003b) „Utilisation of surface roughness measurement by an adopted sand patch

method in concrete-to-concrete bond calculations” Concrete Structures 2003,
Hungarian Group of fib pp. 67-71.
Simon T. (2005) „Concrete to concrete interaction as a function of surface roughness and

compressive strength” fib Proceedings Keep concrete attractive, Publishing Company
of Budapest University of Technology and Economics pp. 1058-1064.
ISBN 963 420 837 1 Ö, ISBN 963 420 839 8
viii
Beton munkahézag nyírási teherbírása a fogadó beton felületi ÉLETRAJZ
PhD Értekezés
SZ A K M A I É L E T R A J Z
Név: Simon Tamás
Lakhely: Budapest
Állampolgárság: magyar
Születési hely, dátum: Budapest, 1956. március 30.
Szakképzettség: okleveles építőmérnök
Iskolai végzettségek: - G.C.E. O-level, Univ.of London -1974
- G.C.E. O-level, W.A.E.C. Lagos -1974
- G.C.E. A-level, W.A.E.C. Lagos -1976
- Okleveles Szerkezetépítő Mérnök
Budapesti Műszaki Egyetem 1978-1983
Nyelvismeret: - Vízügyi szakmai nyelvi anyaggal
bővített középfokú angol nyelvvizsga -1977
- Alapfokú spanyol nyelvvizsga -2005
Jelenlegi Munkáltató: SZIE Ybl Miklós főiskolai kar
Beosztás: tanszéki mérnök

Szakterületek: beton, vasbeton
A főiskolán eltöltött időszak: 2005. január -
Előző Munkáltató: FŐBER Nemzetközi Ingatlanfejlesztő és Mérnöki Rt.
Beosztás: létesítményi főmérnök

Szakterületek: beruházás bonyolítás
A vállalatnál eltöltött időszak: 2003. július – 2005. január
A PM VPOP beruházásában PHARE hozzájárulással megvalósuló Drávaszabolcs

határátkelőhely bővítési és rekonstrukciós munkáinak független Mérnök feladatát látja el.
Előző Munkáltató: BME Építőmérnöki Kar, Építőanyagok és Mérnökgeológia

Tanszék
Beosztás: egyetemi adjunktus
Szakterületek: beton, habarcs, acél, vízszigetelő anyagok.
Az egyetemen eltöltött időszak: 1992. március – 2003. július
Az Építőanyagok c. tantárgy gyakorlatvezetője, az angol nyelvű építő és építész oktatás
tárgyfelelőse, előadója és gyakorlatvezetője, az építész kiegészítő képzés előadója (mindezek
óraadóként jelenleg is), korábban az V. éves építész oktatás tárgyfelelőse, valamint több
előadás előadója. Korábban a Kémia 1. c. tantárgy tárgyfelelőse. A tanszék laboratóriumának
minőségügyi vezetője (külsősként jelenleg is). Kutatási téma: Betonfelületek durvaságának
hatása a beton-beton együttdolgozására.
ix
PhD Értekezés
Korábbi Munkáltató: " kas " Szigeteléstechnikai Fejlesztő

és Vállalkozó Részvénytársaság
1076. Budapest, Alpár utca 9.
Beosztás: tervező, fejlesztő mérnök
Szakterületek: vasbetonszerkezetek, kemény és lágy tetőfedések, vállalkozások
lebonyolítása
A vállalatnál eltöltött időszak: 1989. január - 1992. március
Az eltelt időszak alatt a vállalatnál a fő tevékenysége lapos tetők csapadékvíz elleni
szigetelésének tervezése és a kivitelezés lebonyolítása volt TAURUS-W szigetelőlemez
alkalmazásával. Eltöltött ezenkívül 4 hónapot Angliában, ahol a Hawker Siddeley Power
Engineering Limited-nél (Burton on the Wolds, Loughborough, Leicestershire) tanulmányi út
keretében a Greater Dakar Power Distribution Project (Banglades) előkésztésében vett részt.
A tanulmányút időtartama 1990 jun.4-tôl 1990 szept.30-a volt. A munkája során feladatai
voltak: vasbeton alaptestek méretezése, alvállalkozók felé történő adatszolgáltatás, szerkezeti
geodéziai és talajmechanikai felmérések specifikálása alvállalkozók felé.
Korábbi Munkáltató: " VIZITERV " Vízügyi Tervező Vállalat

Budapest, V., Nádor u. 36.
Beosztás: tervező mérnök
Szakterületek: vasbetonszerkezetek tervezése és méretezése, szivattyútelep-
tervezés, ivóvíztározó-tervezés, vasbetongát-tervezés, tervezői
művezetés.
A vállalatnál eltöltött munkaviszony: 1976-1978 és

1983-1989
1976-1978 ig műszaki rajzoló a vállalatnál. A Műegyetem elvégzése után egy évig mint
segédtervező, majd mint tervező mérnök volt alkalmazásban. Az első három év során több
létesítmény vasbetonszerkezetének statikai számítását készítette el. 1987- től voltak önálló
tervezői feladatai.
Elismerések a BME-n:
A Műegyetem angol nyelvű képzésében nyújtott sokéves eredményes oktatói munkássága
elismeréseként a Milleniumi alkalmából Jubileumi Emlékérem.
Oklevél, Varga Ákos „Betonfelületek permeabilitása” című, országos TDK konferenciára
javasolt dolgozat készítőjének szakmai irányításáért.
Magántervezői és mellékfoglalkozású tevékenységek:

1986 tól 1997 - ig. szerepelt az építész magántervezői névjegyzékben és 1988 óta
szerkezettervező vezetőtervező. 1993 óta építésügyi szakértő, jelenleg a SZÉS-1 és a SZÉS-2
szakterületekre rendelkezeik engedéllyel.
A Simon és Társa Építőipari Bt. (1021. Budapest, Budakeszi út. 21.) mellékfoglalkozású
ügyvezetője 1994 – 2002 – ig, amikor is a Bt. Végelszámolójaként azt felszámolta.
A cég képviseletén kívül, mely az YTONG Hungary Kft.-vel együttműködési szerződést
kötött, mintegy 20 épület teljeskörű szakértését végezte el, valamint vezetője volt a Péti
x
PhD Értekezés
Nitrogénművek vasbetonszerkezetű NPK szórótorony betonkorróziós és statikai

vizsgálatának. Statikus résztvevője volt az YTONG Hungary Kft. által kifejlesztett
előregyártott feszített vasbeton kéregpalló családnak és szerzőtársa az YTONG Alkalmazási
Útmutató legújabb átdolgozott kiadásának egyéb prospektusokkal együtt.
Jelentős mennyiségű szakértés, szakvélemény és statikai terv készítője.
Budapest, 2005. július hó.
xi
Shear loadbearing capacity of concrete construction joint as a SUMMARY
function of the surface roughness of accepting concrete
PhD Thesis
xii

Simon Tamas PHD

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Simon Tamas PHD

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

BETON MUNKAHÉZAG NYÍRÁSI TEHERBÍRÁSA A

Simon Tamás Károly okl. építőmérnök

Tudományos vezető: Dr. Dulácska Endre professor emeritus, okl. építészmérnök,

2.2 A beton-beton együttdolgozása munkahézagnál

3.3.2 Szálerősített fogadóbetonnal végzett kísérletek

3.4 M 1:1 léptékű kísérletek

3.5 M 1:1 léptékű kéregpanel kísérletek a módszer

4. A KÍSÉRLETEK EREDMÉNYEI ÉS AZOK

4.2 Az alapkoncepció igazolása

4.3 Javaslat a munkahézag nyírási teherbírás-számításának

munkahézag átlagos nyírófeszültsége

A fejezet első része a betonban a munkahézag

1.1 A beton munkahézag képzése

– előregyártott-előregyártott vasbeton szerkezetek kapcsolata,

A két beton felületi kapcsolatától sok esetben a teherviselés tekintetében

A fentiek szerint összebetonozott két betonréteg nyírással kapcsolatos

1.2 A kutatás alapkoncepciója, jelentősége és célja

esetleg fényképes dokumentálásra is az előre gyártott vasbeton szerkezeti elemek gyártáskori

A fejezet első része a beton munkahézagok

2.1 A beton munkahézag helye és kialakítása

Előregyártott-előregyártott vasbeton elemek kapcsolatait, ahol munkahézag keletkezik,

1. ábra Példa vasalt, előregyártott-előregyártott vasbeton, vasalt beton kapcsolatára

Amennyiben vasalatlan helyszíni beton képezi a kapcsolatot és az közvetíti a terhekből

2.1.2 Munkahézag előregyártott-monolit vasbeton szerkezetek kapcsolatainál

Az előregyártott-monolit vasbeton szerkezetek kapcsolata esetén szerkezeti kialakítás

a) vasalt kapcsolat b) adhéziós kapcsolat

1 előregyártott vasbeton kéregpanel c) szabályosan fogazott kapcsolat

3 munkahézag a két betonréteg között 1

2. ábra Példák a fogadóbeton felületi kialakításának három alapesetére előregyártott-

Az adhéziós kapcsolatot három fő paraméter befolyásolja: a fogadó betonfelület

2.1.3. Munkahézag monolit-monolit vasbeton szerkezetek kapcsolatainál

Monolit-monolit vasbeton szerkezeti kapcsolatnál a munkahézag tervezetten, vagy

2.2 A beton-beton együttdolgozása munkahézagnál

Előregyártott vasbeton szerkezetek esetében a gyakorlatban sok esetben a vasalt, vagy

Betonkalender (1966) különböző olyan födém megoldásokat ismertet, melyeknél a

Paulay - Loeber (1974) a beton nyíró-súrlódó elméletét tárgyalja. Nem foglalkozik

kapcsolat nyírási teherbírásáról, nincs azonban megfogalmazva a fogadó beton felületének

vételével utólagos megerősítés is készíthető, például födémnek a többlet terhelésre

2.3 Vonatkozó szabályzatok

A fogadó és új betonrétegek együttdolgozó képességének vizsgálata jól példázza a

mutasson be különböző országok érvényben lévő, vagy tervezett, vonatkozó előírásaiból.

A Magyar Szabvány (MSZ 15022/4-86) nagyon szigorú előírás a beton-beton

ahol Ac a számításba vett csatlakozó felület,

Az MSZ nem engedélyezi a nyírási ellenállás számításánál a súrlódásból és az adhézióból

A felület durvasága nincs számszerűsítve, a csúszóréteg nincs definiálva.

A British Standard (BS 8110-1:1997) maximális értékeket ad a megengedett átlagos

Előregyártott A felület típusa A helyszíni beton osztálya N/mm2

A BS sem ad számszerűsített felületi durvaságra vonatkozó jellemzőket. Lényeges továbbá

Az Európai Szabvány prEN 13747-1 (prEN 13747-1:1999) az Eurocode 2 -re (ENV

A felület leírása τ’Rd

A felület durvasága nem számszerűsített, és közbenső értékek nincsenek megadva.

Az Osztrák Szabvány (ÖNORM B 4700: 2001) a kapcsolat fajlagos tervezési nyírási

A Német Szabvány (DIN 1045-1:2001-07) a munkahézag nyírási teherbírásával a

A CEB-FIP Model Code 90 (CEB-FIP 1993) a problémát a 3.9 pontban, a „Beton –

A teljesség kedvéért mindenképp szót kell ejtenem a tervezett EN 229010 szabványról

vRdi (τRd) értékei (N/mm2)

C2 A teteje durva (minimum 3 mm mély és

C3 A gerendatető a C2-es követelményeknek felel

A gerenda kerámiapapucsainak oldalai

vRdi (τRd) értékei (N/mm2)

0,6 0,75 0,83 0,8

A gerenda kerámiapapucsainak oldalai