Adatok Trianonról és a Kárpátmedencérõl

MAGYARORSZÁG ÉS NÉPEI - ha nem lett volna

Trianon -
Trianon adatai Forrás: Hunnia, 103. szám

MAGYARORSZÁG ÉS NÉPEI - ha nem lett volna

Trianon -

(Forrás: Hunnia)
A szakemberek egyik része helyteleníti a történeti
események kiiktatását és a megelõzõ folyamatok
továbbgondolását, továbbvezetését, különösen
akkor, ha az elemzés kedvéért felfüggesztett
történés döntõ, korszakalkotó volt, mondván, hogy
ami történt, az törvényszerûen zajlott le. Nos,
Trianon törvényszerûtlenségeirõl, esetlegességeirõl,
véletlenszerûségeirõl, igazságtalanságairól és
aljasságairól könyvtárnyi irodalom született már
eddig is, ami csak tovább fog szaporodni.
A trianoni "békemû" oly mértékben esendõ, sõt
most már veszendõ is, hogy szinte már egyes-
egyedül a leginkább legyõzött és megalázott
magyarságra "érvényes" csupán, mert a
Trianonban "gyõztes" Csehszlovákia, Jugoszlávia
napjainkban esett szét történeti elemeire, vagyis a
trianoni tákolmány a gyõztesek és haszonélvezõk
kezén bizonyult silánynak. Trianon a gyõztesek
mûködése során likvidálta önmagát
visszaállíthatatlanul, megszüntetve a csehszlovák
államot és népet és a szerb-horvát népet és nyelvet,
mely minõségek valójában a történelem során
sosem léteztek.
Románia ugyan még egyben van, ha Besszarábiát
és Dél-Dobrudzsát nem számoljuk, de a román
nemzetállam produkciója 1920-tól számítva
semmiképpen sem késztetheti elismerésre azokat,
akik az emberi jogok kifejlõdését, a demokrácia
elterjedését, az együtt élõ nemzetek egymásra
utaltságát, a korszerû életviszonyok és életszínvonal
megteremtését szívükön viselik. Vagyis a román
állam nem sáfárkodott jól - még saját népe számára
sem - azzal a hatalmas természeti kinccsel és
lehetõséggel, amelyik az álszent nyugati hatalmak
révén a trianoni szerzõdés "rosszvoltából" hullott
az ölébe olyannyira érdemtelenül. Hacsak a
folytonos és körkörös politikai árulás gyakorlatát
nem tekintjük "érdemnek".
A 20. század végén egyébként éppen a két párizsi
békében megkötött határok mozognak a leginkább,
demonstrálva azt, hogy mennyire hozzáértéssel
húzták meg ezeket, és hogy az örök idõkre a
térségnek nemzeti "boldogságot hozó"
békeszerzõdések mennyire illékonyak.
Ennek elõrebocsátása után azt valljuk, hogy igenis
végiggondolásra érdemes, alkalmas, szükséges, mi
lett volna, ha Trianon nincsen.
1. A kárpát-medencei népesség szerves fejlõdése
Magyarországnak (Horvátország nélkül) 1869-ben
13 663 691 lakosa volt. A továbbiakban is
Horvátország nélkül számolunk, melynek
magyarországtóli elválhatását már Kossuth Lajos
is elismerte 1849-ben, és melynek eredeti határai
között, a baranyai háromszöget, a Muraközt és a
Mura-melléket nem számítva, csak csekély magyar
lakosságot találhatunk. Megjegyezzük azonban,
hogy a horvát-szlavón határõrvidék
"polgárosítása" a magyar-horvát kiegyezés, 1868:
XXX. tc. után 1881-ig
A népesség szaporodása Magyarországon 1880-1910
Tényleges Szaporodás Természetes Szaporodás Vándorlási különbözet
Év Összlakosság
fõ % fõ %
1880 13.833964 170 273 1,25 480 645 3,51 -310372
1890 15.261 864 1 427 900 10,32 1.636.461 11,80 -208 561
1900 16.838.255 1 576 391 10,33 1 728 030 11,30 -151 639
1910 18.264 533 1 426 278 8,47 1 953 607 11,60 -527 329
1869-1910 össz.: 4 600 842 33,67 5 798 743 42,40 -1197 901
elhúzódott. Ennek végbemenetele után a magyar
törvényhozás akaratából, a horvátok kívánságára
és örömére csatoltatott az egykori határõrvidék,
Szerem, Pozsega és Verõce (Szlavónia!) megyékbe
szervezve, Horvátországhoz.
A középkori magyar településterület maradványai,
Eszék, Kórógy, Haraszti, Vukovár, Szentlászló stb.
településeken megérték a 20. századot. Ez az a
Kelet-Szlavónia, amelyért Horvátország a
közeljövõben megindíthatja hadseregét a szerb
csetnikek és hadsereg ellen. Vajon visszatelepülhet-
e a tatár-török alatt megmaradt szlavóniai
magyarság, mely most szülõföldjét elhagyni
kényszerült?
A népességnövekedés területi megoszlása
Magyarországon 1869-1910
Lakosság Tényleges Természetes
% Tényleges Vándorlási
szaporodás %
Országrész szaporodás % különbözet
1869 1910 1880-1910
Dunántúl 15,6 14,8 27,9 19,4 35,3 -15,9
Nyugati Felvidék 11,2 10,4 26,1 23,4 37,5 -14,1
Duna-Tisza köze 12 12,8 44,9 36,7 45,2 -8,5
Budapest 1,9 5,2 269,6 172 48,3 +123,7
Keleti Felvidék 9,7 8,5 18,8 22 42,7 -20,7
Tiszántúl 12,2 12,4 37,4 41,9 47,2 -5,3
Tisza-Maros
11,4 10,3 22,2 23,6 30,4 -6,8
szöge
Erdély 14 12,8 24,4 27,5 32,2 -4,7
Magyarország 88 87,2 34,5 32,6 39,3 -6,7
Horvátország 12 12,8        
A természetes szaporodás évi rátája 0,89%, tízévi
rátája 8,9% volt. Ezt a szaporulatot jelentõs, l 197
901 fõnyi kivándorlási különbözet apasztotta 1869-
1910 között, holott keletrõl jelentõs, elsõsorban
zsidó bevándorlás is folyt.
A népesség növekedése valójában nem volt
egyenletes a Kárpát-medencében, hiszen ezen a
nagy tájon, amelyik 282 870 km2-t foglal magában,
ez nem is várható el az eltérõ természeti, történeti,
vallási, gazdasági és népi-nemzeti viszonyok miatt.
Táblázatunkból megállapítható, hogy a Duna-Tisza
köze, Budapest, a Keleti Felvidék és a Tiszántúl, a
fõleg magyar nemzet lakta régiók természetes
szaporodása volt a legnagyobb 1880-1910 között
(ezek átlaga 45,85%!), bár a kivándorlási
különbözet éppen a Felvidék keleti felét apasztotta
súlyosan. Ezzel a régiótömbbel állt szemben a
kevésbé szaporodó régiók blokkja: a Dunántúl, a
Felvidék nyugati fele, a Tisza-Maros szöge és
Erdély, ennek szaporodási átlaga 33,85%, vagyis
12%-kal kevesebb az elõzõ csoporthoz képest. A
Dunántúl kivételével nagyrészt ezeket a területeket
szakították el Trianonban Magyarországtól.
A Kárpát-medencére végzendõ össznépesség
számításainkhoz kiindulási mutatóink tehát a
rendelkezésünkre állnak: éves természetes
szaporodási ráta 0,89%, 1869-1910-ig természetes
szaporodási ráta a medence központi sík vidékein
45,85%, a többi területen 33,85%, a Kárpát-
medence egészében átlag 39,3%. A kivándorlási
különbözet levonása után a tényleges szaporodás az
egész országban 34,5%, az elsõ országrész-
csoportban 92,7%, melyben Budapest világvárossá
válása a döntõ tényezõ, a második régiócsoportban
25,15%. Az utóbbi tényleges szaporulat nemcsak a
természetes szaporulat alacsonysága, a külföldre
való kivándorlás, hanem a fõvárosba való
felköltözés következménye is, hiszen 1869-1910-ig
Budapest 123,7% vándorlási többletet
könyvelhetett el magának, természetesen az egész
Kárpát-medencébõl, sõt az Osztrák-Magyar
Monarchiából, míg annak Galícia tartományából
askenázi zsidókat.
A tényleges és természetes szaporodás
Magyarországon - ha nincs Trianon, 1910-1951
Tényleges Természetes Vándorlási különbözet
Év Összlakosság szaporulat szaporodás %
fõ % fõ %
1910 18 264 533 - - - - -
1920 19 360 405 1 095 872   1 461 162 8 -365 290
1930 20 425 227 1 064 822   1 548 832 8 -484 010
1940 21 548 615 1 123 388   1 634 018 8 -510 630
1951 22 733 789 1 185 174   1 723 889 8 -538 715
1910-1951 össz: 4 469 256 24,5 6 367 901 32,0 -1 898 645
2. A kárpát-medencei népesség lehetséges fejlõdése
Az I. és II. világháborúval, melyek egymásból
következtek és Trianonnal nem is számolva, azért
számolunk Nyugat-Európa, de még inkább
Amerika világot elszívó, fõleg az ifjú tehetségeket a
világ kerekségérõl magához csábító hatásával. A
felsorolt mutatók szerint tehát az 1869-1910 közötti
tendenciákat némileg mérsékelve,
meghosszabbítjuk újabb 41 évre, egészen 1951-ig.
Innentõl újabb 41 évet véve a következõ
"civilizációs" ártalmakkal számolunk, amelyek
kártékonyán befolyásolják a népszaporulatot. A
valláserkölcs és általában az erkölcs hanyatlása, a
liberalizmus (lásd Franciaország) terjedése, a
családellenes, erõszakos társadalomboldogító
eszmerendszerek (köztük a nõi emancipáció, ahogy
végbement) terjedése, melyek meg lettek volna a
"nagy" francia forradalom évszázados hatásaként
akkor is, ha a kommunizmus nem következik be,
amelyik a "nagy" francia forradalom
édesgyermeke lévén, "apai" örökségét tovább
"fejlesztette".
Az ideológiai, erkölcsi szférán kívül kalkulálnunk
kell a "civilizációs" ártalmak sorában a technikai-
mûszaki-tudományos forradalmakkal is, amelyek
kétségtelenül a két világháború kihívására
lendültek fel, de mindenképpen elõre haladtak
volna nélkülük is. Ilyen ártalmak a világ-
urbanizáció, a világszennyezés (különösen a
nukleáris), a stressz bevonulása a mindennapi
életbe, az alkohol, a dohányzás, a kábítószer
világüzlet, a prostitúció világüzlet, melynek
létrejöttéhez is hozzájárult a fogamzásgátló szerek
feltalálása és világméretû elterjesztése stb.
Mindezek együttes hatására Magyarország
népszaporulata a 20. század második felére
visszaesett volna a század elsõ feléhez képes az
átlag 50%-ára. Ezzel a rátával számítva
Magyarország lélekszámnövekedését, a következõ
eredményt kaphatjuk újabb 41 év múlva, azaz
1992-re - ha nincs Trianon:
Természetes szaporulat
Év Összlakosság
fõ %
1951 22 733 789 - -
1951-1992 26 371 195 3 637 406 16
Ebben az idõszakban eltekintünk a kivándorlási
különbözet taglalásától, mert a század végére úgyis
kifejlõdõ kivándorlás-bevándorlást szabályozó
állami politikák tulajdonképpen népük, nemzetük
javára kézben tarthatják az össznépesség számának
alakulását úgy, hogy védik az államalkotó nemzet
törzsállományát, fékezve a kivándorlást és csak
annyi bevándorlót engedve be az államba, amennyi
nem veszélyezteti a nemzetállamot. Természetesen
ez csak akkor lesz igaz, ha az állam vezetését nem
keríti hatalmába egy élõsdi, idegen érdekû és lelkû
kisebbség, amelyik a vándorlás állami
szabályozását a gazda-nemzet alávetésének,
kifosztásának és megnyomorításának egyik
eszközévé teszi.
3. A kárpát-medencei népesség nemzeti megoszlása
Köztudott, hogy kárpát-medencei hazánk
soknemzetiségû ország volt, az azonban már nem
annyira köztudott, hogy valójában mennyire. A
magyarság rovására államilag manipulált
statisztikák, tankönyvek és tömegtájékoztatás
(történetileg visszamenõleg is!) az utolsó fél
évszázadban "igazolni" igyekezett az
igazolhatatlant, nevezetesen Trianon abszolút
szükségszerûségét. Azt a látszatot keltették és keltik
ma is, hogy az országunk szétszaggatása jogos és
igazságos volt, hiszen a nem magyarok el akartak
szakadni az utolsó szálig. Ezen az alapon aligha
maradhatna egyben Anglia, Spanyolország,
Franciaország, Olaszország, Oroszország stb.
A táblázatból (lásd a következõ oldal)
megállapítható, hogy spontán magyarosodási
folyamat játszódik le 1910-ig, bár ennek ellenére a
nemzetiségek száma növekszik, miközben arányuk
enyhén csökken. A magyarosodási folyamat húzó
ereje a korszakra esõ ipari-gazdasági fellendülés, a
modern közlekedés megteremtése, a városodás és
városiasodás.
Az erõszakos asszimiláció legfõbb eszközének
néhány törvényt tekintenek a kisantant államok
"történelemírásában", ezek az 1879: XVIII., az
1883: XXX. te. stb., az elõbbi kötelezõvé tette a
magyar nyelv tanítását minden népiskolában és
tanítóképzõben, az utóbbi kötelezõvé tette, hogy a
középiskolákban tanítsák a magyar nyelvet és
irodalmat, valamint hogy valamennyi tanári
képesítõ vizsgát magyar nyelven kell letenni. Erre
nézve a miniszter egyénenként 10 évi haladékot
adhatott. Vagyis ezek a törvények azt célozták,
hogy a nemzetiségi iskolákban is (mely az összesnek
több mint 40%-a volt!) legalább a magyar nyelvet
alapfokon sajátítsák el a magyar állampolgárok,
amihez természetesen a pedagógusoknak is fel
kellett készülniük magyar nyelvbõl. Külön
tanulmányok születtek arról, hogy ezek a törvények
a megvalósításukhoz hiányzó feltételek és
szabotálások miatt eredménytelenek voltak. Mégis
a szörnyû vád megszületett, a magyarok elveszik a
mások nyelvét.
Ami a századelõn a magyar nemzet "kollektív
bûne" lett, az ma az utódállamokban a kisebbség
elengedhetetlen lojalitásának a legfõbb mutatója.
Ki meri kétségbe vonni, hogy a román
állampolgárságú székely gyereknek, vagy a szlovák
állampolgárságú csallóközi Árpád-magyarjának
tanulnia kell az állam nyelvét, amelyet Trianon
mért rá? Vajon a walesi, az ulsteri, a skóciai
gyerekek, ha nem született angolok, nem tanulnak
az iskolában kötelezõen angolul? Ami "bûne" a
magyarnak és ugyanazt csinálja a román, a
szlovák, az angol, az akkor nem bûn, az akkor nem
nemzeti elnyomás?
A népesség nemzeti megoszlása Magyarországon
1880-1910
1880 1900 1910
Nemzet
fõ % fõ % fõ %
Magyar 6 404 071 46,6 8 651 520 51,4 9 944 627 54,5
Német 1 870 772 13,6 1 999 060 11,9 1 903 357 10,4
Szlovák 1 855 451 13,5 2 002 165 11,9 1 946 357 10,7
Román 2 403 041 17,5 2 798 559 16,6 2 948 186 16,1
Ruszin 353 229 2,6 424 774 2,5 464 270 2,5
Horvát 639 986 4,6 196 781 1,2 198 700 1,2
Szerb     520 440 3,1 545 833 3
Egyéb 223 054 1,6 244 956 1,4 313 203 1,7
Összesen 13 749 604 100 16 838 255 100 18 264 533 100
Nem pusztán arról van szó, hogy egy kedvezõtlen
történeti helyzetben (1918-1919) erõtlenek voltunk
kétbalkezes magyar és idegenbõl jött hazaáruló
"politikusok" alatt megvédeni a sajátunkat?
Vagyis: bûn gyengének lenni! Az erõs bûntelen. A
rabló, a gyilkos bûnösnek kiáltja ki áldozatát és
nem bocsát meg neki. A visszájára fordított
krisztusi értékrend ez, az ördög világa.
Valószínûleg ez a 20. század legjellemzõbb vonása.
Eljátszhatunk a gondolattal, hogy ha felvesszük a
cigány etnikumot is a magyarországi népek sorába,
akkor hogyan alakul táblázatunk. A trianoni
Magyarországon 1983-ban tanácsi adatszolgáltatás
alapján 350-360 ezerre becsülték a számukat. A
jelenleg Romániához tartozó kárpát-medencei
területen 205 462 (1992) cigányt tartanak nyilván
hivatalosan, számuk valószínûleg meghaladja az
egymilliót. A szlovák népszámlálások nem ismerik
a cigány kategóriát, de különösen
Keletszlovákiában tömegeikrõl beszélhetünk. A 20.
század végi Kárpát-medencében kb. 1,5-1,6 millió
cigány élhet, melynek egy része kétségtelenül nem
vándorolt volna ide a 20. századi megpróbáltatások
nélkül, ugyanis a regáti Romániából, a cári
Oroszországból és a Szovjetunióból a sanyarú
körülmények miatt húzódott be a Kárpát-
medencébe. Ha számukra "helyet csinálnánk"
feltételezõ táblázatunkban az 1992. évben, akkor 1-
1,2 millióval számolnánk és sorrendben a
románságból, a szlovákságból, a magyarságból és a
szerbségbõl vennénk el népességet és %-ot
számukra. A zsidóság sem szerepel elõrejelzõ
táblázatunkban, 1910-ben 911 227 izraelita vallású
élt a Kárpátmedencében (Horvátország nélkül), ez
a lakosság 5%-át tette ki. A 20. századi háborúkat,
népirtásokat, országcsonkításokat és az ezek
következtében lezajlott népmozgásokat továbbra
sem számítva, de kalkulálva a zsidóság
emancipációjára, beolvadására,
Magyarország népének nemzeti megoszlása 1910-
1992 - ha nincs Trianon.
1910 1940 1992
Nemzet
fõ % fõ % fõ %
Magyar 9 944 627 54,5 12 929 169 60 17 141 276 65
Német 1 903 357 10,4 2 047 118 9,5 2 109 695 8
Szlovák 1 946 357 10,7 2 154 486 10 2 373 407 9
Román 2 948 186 16,1 3 232 292 15 3 560 111 13,5
Ruszin 464 270 2,5 495 618 2,3 527423 2
Horvát 198 700 1,5 215 486 1 210 969 0,8
Szerb 545 833 3 323 229 1,5 260 371 1
Egyéb 313 203 1,7 43 097 0,2 52 742 0,2
Összesen 18 264 533 100 21 548 615 100 26 371 195 100
mely Izrael állam létrejöttéig (1948) természetes
folyamat volt, bár tovább is tartott volna lanyhuló
folyamatként, majd ezután feltételezve az Izraelbe
való kivándorlást, az aliját, a 20. század végi
Kárpátmedencében 3% zsidó eredetû (most már
nem vallású!) népességet tételezünk fel. Ez 1992-
ben 791 135 fõt tenne ki Ha ennek a népességnek
"helyet csinálnánk" táblázatunkban, akkor
sorrendben a magyarságból, a szlovákságból, a
németségbõl, a szerbségbõl és a románságból
vennénk el népességet és %-ot a számukra.
Elõrejelzésünk szerint Trianon és a többi nélkül a
kárpát-medencei Magyarország 2000-ben 27-28
milliós, Horvátországgal együtt 30-32 milliós lett
volna, melyben a magyar nemzet 65, illetve a
horvátokkal együtt, 60%-os arányt foglalt volna el.
A magyarság és a vele együtt élõ németség
(melynek elszakadási törekvései a dolog
természetébõl adódóan sosem lettek volna!)
együttes aránya elérte volna a 75%-ot. Az állam
nyelvének kötelezõ tanítása az általános iskola
szintjén azt eredményezte volna, hogy az összes
népességnek a 90-95%-a beszélt volna magyarul,
megtartva, megtarthatva ugyanakkor saját
nemzetiségét.
Szándékosan szerény számításunk eredménye
semmivel sem rosszabb, sõt jobb, mint a nyugati
hatalmak által favorizált államok - Csehszlovákia,
Románia és Jugoszlávia - akár 1920-beli, akár
1992-beli nemzetiségi összetétele. De lényegesen
nem marad el akár Anglia, Spanyolország,
Franciaország nemzetiségi összetétele mellett - ha
lennének ezekben az államokban a valóságnak
megfelelõ statisztikák. Kétségtelen, hogy ezekben az
államokban a nemzetiségek beolvasztása a 19.
században nagyrészt végbement, ennek ellenére azt
mondhatjuk, hogy a népesség kimutatható része ma
sem angol (skót, ír, walesi), spanyol (katalán,
baszk) és francia (elzászi, breton).
Franciaország és Anglia politikusai szétrombolták
a kárpát-medencei ezeréves, szervesen fejlõdött
Magyarországot és annak nemzetiségi összetételére
való hivatkozással, mely tettüket a 75 éve folyó
"magyartalanítás" után sem lehet igazolni,
statisztikailag sem.
4. A Kárpát-medence népessége és nemzetei
jelenleg
A 20. század és a 2. évezred végéhez közeledõ
kárpát-medencei népesség és nemzetek számainak,
arányainak kiszámítása a "hivatalos" statisztikák
alapján szinte lehetetlen, mert többé-kevésbé
mindegyik az állami manipuláció betegségében
szenved. Ezenkívül, vagy éppen ezért, más-más
szempontok alapján készülnek a népszámlálások,
másféle rafinált torzításoknak vetik alá a számokat
és eltérõ idõben népszámolnak. Folyik az ádáz
küzdelem a valóság statisztikai átgyúrásáért, az
uralkodó nemzet adatainak minden eszközzel való
"javításáért", mely az utódállamokban már a
népszámlálást végzõ helyi biztosok kényszerével
veszi a kezdetét. A Kárpát-medence jelenleg
statisztikailag is szétszaggatott és véresen
feldarabolt.
Ezért a 20. század végén "hivatalosan" közzétett
adatok alapján senki sem tudhatja, hogy hányan és
milyen nemzeti arányban élnek a Kárpát-
medencében. Mi tehát, szegény ember módjára,
azzal fõzünk, ami a rendelkezésünkre áll, de az
ízesítéshez-fûszerezéshez vannak még tartalékaink.
A román állami népszámlálást "felügyelõ"
Országos Statisztikai Bizottság hivatalos
közleménye szerinti 1992. évi elõzetes adatok
alapján Erdélyben a következõ volna a helyzet.
Erdély népessége és nemzetei 1992-ben
Nemzet fõ %
Román 1. 5 671 234 73,5
Magyar 2. 1 598 983 20,73
Cigány 205 462 2,66
Német 3. 108 933 1,41
Ukrán 4. 50 878 0,65
Orosz-lipován 5. 1 046 0,013
Szerb 26 830 0,34
Szlovák 20 422 0,26
Bolgár 7 950 0,1
Zsidó 2 824 0,036
Egyéb 4 334 0,056
Összesen 18 264 533 100
(Kisebb töredékekkel nem foglalkozunk.)
A hivatalos statisztika hivatalos megjegyzései is
figyelemre méltóak. 1. A románok a macedo-
románokkal (21 089) és az arománokkal (6999)
együtt. 2. A magyarok a székelyekkel együtt.
(Micsoda román nagyvonalúság! Ott lappang
ebben a megjegyzésben, hogy külön népnek is
tekinthetnék, de nem teszik. 3. A német a
szászokkal és a svábokkal együtt! Ez is igen
különös! 4. Az ukrán a ruténnal együtt. Ez az
ukrán soviniszta álláspont elfogadása, mely a
ruszin népet nem tekinti önálló nemzetnek, pedig
az. 6. A krassovánokkal és a csángókkal együtt.
Vagyis az erdélyi csángók (Hétfalusiak stb.)
nincsenek benne a magyar-székely kategóriában! A
moldvai csángók sem egész Románia magyar-
székely számadataiban. 5. Az orosz-lipovánok
csakis 1920 után szivároghattak be a Duna-delta
vidékérõl, addig ugyanis ismeretlenek Erdély népei
között.
A legnagyobb veszteség az erdélyi és kelet-
magyarországi németséget érte; 1918-ban 560 000
német anyanyelvû került román megszállás alá. Az
1919 január 8-án megtartott erdélyi Szász Nemzeti
Tanács medgyesi gyûlése helyeselte Erdélynek
Romániához való csatolását. A határozat
meghozatalában a szász ifjúság (grünök) szava volt
a döntõ tényezõ, az idõsebbek a Magyarország
melletti megmaradásra szavaztak. A grünök -
semmi köze a névnek a jelenlegi
zöldmozgalmakhoz, inkább zöldfülût jelent - a
magyar nyelvnek a szász iskolákban kötelezõvé
tétele miatt vadultak meg a magyar állam ellen... S
Trianon után 75 évvel nem létezik erdélyi szász
nemzet, mint kollektívum, csak senyvedõ, balkáni
szintre letaszított szász és sváb egyének vannak
Erdélyben. A "javát" utoljára Ceausescu adta el
pénzért Németországnak, ahogy a zsidókat
Izraelnek, súlyos summákhoz kötve a
kivándorolhatást. Ilyen volt hát Erdélyben a
szászokat elnyomó "magyar" politika.
A magyarság száma, amit a románok elismernek, l
598 938 (1992), s l 691 048 (1977) - vagyis 15 év
alatt 100 ezer tényleges fogyás, az enyhe
természetes szaporodás ellenére, ami a kényszerû
kivándorlás és a statisztikai manipuláció
számlájára írandó. Õrlik a magyarságot napi
foglalatosságként a román állami és most már
többpárti szervek is, válogatott és váltogatott
eszközökkel. Valószínû azonban, hogy a magyarok
valóságos száma Erdélyben eléri az 1,9-2,0 milliót,
egész Romániában pedig a Regátba költözöttekkel -
kényszerítettekkel és a csángókkal együtt a 2,2-2,3
milliót. Egy esetleges impérium-változás Erdélyben
százezerszám szabadítana fel tömegeket jelenlegi
nemzeti "bevallásuk" alól, akiknek apja és anyja,
vagy nagyapja és nagyanyja még 1920-1930-ban is
magyar volt. Az utóbbi évtizedekben elszaporodott
vegyes házasságokról most nem is beszélve,
százezer szám élnek már Erdélyben olyan emberek,
akiknek lelkén és testén belül húzódik a nemzetiségi
határ. Ezeket az embereket nem veszik
nyilvántartásba a statisztikák, mert nincs román-
magyar, vagy magyar-román rovat. Ezek az
emberek - tisztességüket kétségbe nem vonva -
szabadon választhatnának, hogy melyik nemzet
tagjai kívánnak lenni, de a szabadon választás
lehetõségét a jelenlegi román állam nem adja meg
nekik.
A vallási hovatartozás hitelesebben,
konzervatívabban õrzi a közelmúltat, a 20. század
eleji elrendezõdést. Az 1992-es népszámlálási
elõrejelzés szerint 842 259 római katolikus, 794 632
református, 94 462 baptista, 75 846 unitárius, 36
249 evangélikus volt Erdélyben, ez összesen l 843
448 fõ. Ha le is vonjuk a 20 422 fõnyi szlovákot az
evangélikusok számából, bár nem feltétlenül
minden szlovák evangélikus, akkor is meg kell
gondolnunk, hogy a görög katolikusok között (209
174 fõ), a pünkösdista (153 701), az adventista (29
123) felekezeten belül is vannak magyarok, sõt az
ortodox (görögkeleti) valláson belül is, hiszen az
elmúlt 75 évben tömegével kényszerítették a
magyarokat, hogy áttérjenek a görögkeleti, azaz a
román vallásra. Azt csak megemlítjük, hogy a
görög katolikus egyház hívei, amely egyházat a
román állam fél évszázadra törölt a bevett
egyházak sorából, nem 209 174-en vannak
Erdélyben, ahogy azt az utóbbi évtizedben
kénytelen mégis elismerni, hanem ettõl sokkal
többen.
Trianonban 179 000 izraelita került Erdélyben
román megszállás alá, az erdélyi lakosság 3,4%-a.
Jelenleg Erdélyben 2824 (1992), ill. 7830 (1977)
zsidó személyt tartottak nyilván, s ez a lakosság
0,036%-a (1992). Az elmúlt 15 évben, mint látjuk, a
huszadára fogyott zsidóság száma 1992-re az
egyharmadára csökkent. Ehhez, azt hiszem, nem
kell kommentár. Különösen akkor nem, amikor az
amerikai Kongresszusnak évente küldött
külügyminisztériumi jelentés minden alkalommal
leszögezi, hogy a trianoni Magyarországon a zsidók
"reprezentációja" mind a politikai, mind a
gazdasági, mind a pénzügyi és mind a
médiavilágban jó, sõt kitûnõ, íme, a "hírhedt
magyar antiszemitizmus"! Romániát viszont nem
szokták hasonló váddal illetni. Érdekes, nemde?!
Az egyszerûség kedvéért Szlovákiának nevezzük
azt a területet, amelyet Trianonban Észak-
Magyarországon elszakítottak országunktól. E
terület népszámlálásai a következõ képet mutatják:
Szlovákia népessége 1921-1980
Ebbõl magyar
Népszámlálás éve Szlovákia népessége
szám szerint %-ban
1921 3 000 870 650 597 21,7
1930 3 324 111 585 434 17,6
1950 3 442 317 354 532 10,3
1961 4 174 046 518782 12,4
1970 4 537 290 552 006 12,2
1980 4 991 168 559 490 11,2
A felvidéki magyarság mérsékelt szaporulata
mellett is fogyott a két idõpont között, ami annak
tudható be, hogy 1918-1922 és 1944-1946 között sok
magyar átüldöztek a Dunán, illetve kitelepítettek a
szlovákok. Az idevonatkozó szlovák jelzõ:
"Magyarok, át a Dunán!" Másrészt a
reszlovakizációnak nevezett történeti-ideológiai
köntösben megjelenõ magyarellenesség, mely arra
a hamis történeti tényre hivatkozik, hogy Észak-
Magyarországon a magyarok csak a török elõl
menekülve a 16-17. században jelentek meg, és ott
elmagyarosították a szlovákok egy részét, indokolt
tehát ezeknek a magyaroknak a
visszaszlovákosítása.
Mi sem jellemzõbb, mint hogy 1918-1919-ben az
egész Kárpát-medencében cseh megszállás alá 1,7
millió tót (szlovák) került, 1980-ban már az un.
Szlovákia szlovák népessége 4.317.008 fõt számlált,
ez 60 év alatt 253%-os növekedés, Európában
bizonyosan egyedülálló. Csak 1970-1980 között a
szlovákság 438 104 fõvel "gyarapodott", vagyis 10
év alatt több mint 10%-kal! Ez a szaporodási ütem
természetes szaporodásból ki nem telhet
Szlovákiában, csakis az erõszakos, államilag
gyakorolt beolvasztás következménye lehet, mely
nem kíméli a magyarokon kívül a németséget, a
ruszinságot és a lengyelséget sem. Valójában
nagyobb veszélyben van a felvidéki magyarság,
mint az erdélyi a jövõbeni megmaradása
tekintetében, mert a szlovák beolvasztás
hatékonyabbnak bizonyul. Egy 1993-as adat szerint
Szlovákia lakossága 5 300 000, ebbõl 87% szlovák
(4 611 000) és 10% a magyar (530 000).
A volt Jugoszláviához csatolt magyar állami
területek közül a Vajdaság statisztikáját tudjuk
ismertetni az 1981- és 1991-es népszámlálások
alapján.
A Vajdaság népessége és nemzetei 1981-1991
szám % szám % 1991 / 1981
Nemzet
1981 1991
Crnagorác 43 304 2,13 44721 2,22 103,3
Horvát 109 203 5,37 74 226 3,69 68,0
Macedón 18 897 0,93 16 641 0,83 88,1
Muzulmán 4 930 0,24 6 079 0,30 123,3
Szlovén 345,6 0,17 2 563 0,13 74,2
Szerb 1 107 375 54,42 1 151 353 57,21 104,0
Jugoszláv 167 215 8,22 168 859 8,39 101,0
Albán 3 814 0,19 2 959 0,15 77,6
Magyar 385 356 18,94 340 946 16,94 88,5
Cigány 19 693 0,97 24 895 1,24 126,4
Bunyevác 9 755 0,48 21 552 1,08 220,9
Sokác 199 0,01 1 866 0,09 937,7
stb.
Összesen: 2 034 772 100,0 2 012 517 100,0 98,9
Megállapítható, hogy a Vajdaságban a szerb
államalkotó nemzet (crnagoráccal és
"jugoszlávval" együtt!) néhány százalékos
emelkedést ért el ebben az évtizedben. Ugyanakkor
a belsõ Balkánról származók (muzulmán, cigány,
bunyevác) aránya ettõl jóval több %-kal
növekedett. A belsõ Balkán népei közül egyedül az
albán és a macedón fogyott. Ezektõl sokkal
nagyobb mértékben fogytak a kárpát-medencei
magyar állam honos népei, a magyarok, a
horvátok, a németek, a ruszinok, a szlovákok
(utóbbiak nem is szerepelnek a rovatok között!) és
a szlovének is.
A Vajdaság néven igazgatott terület nemzeti
viszonyainak gyökeres átalakítása, olyan népek
megjelenése, amelyek itt ezer éven át sosem laktak,
már az elmúlt fél évszázadban megindult a Belgrád
központú állam erõszakos beavatkozása folytán.
Felerõsödött ez a folyamat az elmúlt másfél
évtizedben, különösen a négy éve dúló délszláv
háború idejében. Jelenleg is folyik a Balkánról az
erõszakos betelepülés a Vajdaságba, sõt a
Szerémségbe és Kelet-Szlavóniába is, valamint a
baranyai háromszögbe, miközben a magyarokat és
horvátokat tízezer szám üldözik-kényszerítik ki.
A jelenleg Ukrajnához tartozó Kárpátalja
legalapvetõbb nemzeti problémája és feszültsége,
hogy a kijevi hivatalos álláspont szerint ruszin
(rutén, kisorosz, magyar-orosz stb.) nép nem
létezik, hanem az ezeréves Magyarországtól itt
elszakított szláv lakosság tulajdonképpen ukrán,
legfeljebb kárpátukrán. Ez a soviniszta ukrán
álláspont nem felel meg a történeti valóságnak.
Statisztikánkban a ruszin kategóriában - melyet mi
nevezünk így - lehet néhány ezer valódi ukrán, de
ezek csakis 1944-1945 után telepedhettek itt meg a
szovjet hódítás következtében. Egy szovjet forrás
1989-ben az alábbi nemzeteket tételezte fel
Kárpátalján.
Kárpátalja nemzeti megoszlása 1989-ben
fő %
Ruszin 976 749 78,62
Magyar 155 711 12,53
Orosz 49 456 4,0
Román 29 485 2,0
Cigány 12 131 1,0
Szlovák 7 329 0,6
Zsidó 3 848 0,3
Német 3 478 0,3
Belorusz 2 521 0,2
Lengyel 690 0,05
Cseh 516 0,05
Összesen: 1 241 914 100,0
Kizárólag Trianon után telepedtek le Kárpátalján a
csehek, és nõtt az itteni szlovákok száma is. Azután
1944-1945-öt követõen ezek nagyrészt
visszaköltöztek eredeti lakóhelyükre, táblázatunk
már csak a maradékot tartalmazza. Egyébként is
az egykori morva etnikumból származó szlovákok
évszázadok óta vándorolnak nyugatról kelet felé a
Felvidéken.
A szovjet hódítás után települtek be az ukránok, az
oroszok, a beloruszok, akik együttes aránya
jelenleg elérheti az 5-6%-ot. Valószínû, hogy a
legutóbbi impériumváltozás után a valódi ukránok
beköltözése fokozódik, és az oroszok, beloruszok
visszaáramlanak eredeti lakóhelyükre. Már az
1970-es évektõl a kaukázusi Örményországból
elvándoroltakból meglehetõs diaszpóra keletkezett
Kárpátalján a városokban, melyrõl tárgyalt
forrásunk nem vesz tudomást.
A Kárpát-medence népessége és nemzetei a 20.
század végén
Magyar- Románia Szlovákia Szerbia Ukrajna Ausztria Összesen
Nemzet
ország Erdély Felvidék Vajdaság Kárpátalja Burgenland fő
10 000 2 000 13 306
Magyar 700 000 400 000 200 000 6 000
000 000 000
5 000 5 045
Román 15 000 - - 30000 -
000 000
4 037
Szlovák 30 000 - 4 000 000 - 7 000 -
000
Német 100 000 100 000 20 000 - 3 000 229 000 452 000
1 025
Szerb - 25 000 - 1 000 000 - -
000
1 015
Ruszin - - 50 000 15 000 950 000 -
000
24 880
000
Egy becslés alapján az Ausztriához csatolt Nyugat-
Magyarország, 20. századi nevén Burgenland,
lakossága 1989-ben 275 000 volt, ebbõl osztrák-
német 229 000, horvát 40 000 és magyar 6000 fõ.
A felsorolt adatokat összesítve, korrigálva és a
jelenlegi Magyarország népességén belül a
magyarság számát 10 milliónak véve (95%) a
következõ megközelítõ pontosságú helyzetképet
tárhatjuk a tisztelt olvasó elé.
Táblázatunkba a Kárpát-medencében honos
népeket vettük csak fel, a Vajdaság esetében azért
hiányzik a valóságos népességszámból 6-700 000
balkáni eredeti lakos. A medencében évszázadok
óta honos cigányság és zsidóság létszáma annyira
megfoghatatlan a statisztikák alapján, hogy
esetükben becslésekre is alig vállalkozhatunk. Az
erdélyi cigányság lehet egymillió, mások szerint
ettõl sokkal több is, és legalább felerészben magyar
cigány, nem oláh. A magyarországi cigányok 350
000-en volnának.
A zsidóság magyarországi számát 200 000-re
szokás tenni, mely számból állítólag 80 000 fizet az
izraelita egyháznak adót. Ezenfelül a Trianonban
elszakított területeken szinte nem is beszélhetünk
zsidóságról jelenleg. A zsidóság kárpát-medencei
pusztulása tehát éppen az elcsatolt területeken volt
nagyobb arányú és nemcsak a német megszállás és
a nyilas uralom idején, 1944-1945-ben, hanem
azután is a szovjet Kárpátalján, Erdélyben,
Vajdaságban és a Felvidéken. Természetesen
jelentõs volt ezekrõl a területekrõl a kényszerû
kivándorlás is, valamint az Izraelbe való "alijázás".
Errõl azonban a "nagyantant" és a "kisantant"
gyõztesei nem beszélnek!
Magunk is optimistának találjuk a jelenlegi
53,48%-os magyar arányt a Kárpát-medencében. A
cigányságot, a zsidóságot és a Trianonkor, vagy
1944-1945-ben még a medencében nem lakó
népeket is számítva, a magyarság aránya csökken a
49-50%-ra. Becslésünk még ekkor is sokkal
kedvezõbb, mint az a jelenlegi un. nemzeti-
keresztény oldal túlzott aggodalmaiból kitetszik,
akik a nemzethalál vízióját festik elénk untalan.
Kimondhatjuk, hogy a magyarság rovására
lényeges változások nem következtek be a Kárpát-
medencében, az oly sok megpróbáltatás
ellenére sem. Vannak persze aggasztó jelenségek, a
szaporodás megtorpanása, a népesség elöregedése,
a medencébe kívülrõl jövõ betelepülés. Mindezek
valóban fenyegetõvé a következõ 100 évben
válhatnak - ha ki nem védjük!
A valóságos veszteség, melyet a két háború okozott,
és nekünk különösen Trianon, hogy a 30-32 milliós
kárpát-medencei népesség nem jött létre (még a
betelepülésekkel együtt sem!), melyen belül szerves
fejlõdés eredményeként a magyarság elérhette
volna a 65%-ot, a németséggel együtt talán a 75%-
ot is. A medencén belül csekély lett volna a
görögkeleti népek (románok, szerbek, oroszok-
ukránok) befolyása, a ruszinság megmaradhatott
volna a görög katolikus egyház kebelében.
Horváth Lajos fõlevéltáros
Irodalom
- Botlik József-Dupka György: Ez hát a hon... Bp.-
Szeged, 1991.
- Buday László: A megcsonkított Magyarország.
Bp., 1921.
- Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek.
Madách, 1989.
- Igazságot Magyarországnak! Bp., 1928.
- Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek
helyzetérõl. Bp., 1988.
- Móricz Miklós: Az erdélyi föld sorsa. Bp., é. n.
- Popis stanovnistva, domacinstva, stanova i poljo-
privrednih gazdinstava 31. mart 1991.
prvirezultati. Novi Sad, 1991.
- Szajkovszki, Bogdán: Encyclopedia of conflicts,
disputes and flashpoints in eastern Europe, Russia
and the successor states. London, 1993.
- The World Almanach and Book of Facts 1994.
New Jersey.
- Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori
Erdély területén. Bp., 1992.
- Vígh Károly: A szlovákiai magyarság sorsa. Bp. é.
n.

A magyar föld sorsa Trianon után az elszakított

területeken
A központi hatalmak oldalán Magyarország
végigharcolta az I. világháborút. A gyõztes antant
hatalmak, amelyek jelenünkben minket akarnak
tanítani békeszeretetre, humanitásra,
demokráciára stb., iszonyatos "békemûvet" hoztak
létre, melyben nem volt békeszeretet, hiszen
elõkészítették a II. világháborút, nem volt
humanitás, hiszen 25 millió embert helyeztek
idegen uralom alá, és nem volt demokrácia sem,
mert a legyõzötteket meg sem hallgatták, és mert a
súlyos nemzeti megaláztatások és
igazságtalanságok elkövetésével eleve elrekesztették
annak útját, hogy a háború után Közép-Európában
demokratikus berendezkedésû államok
alakuljanak. Törvényszerû volt "a kemény kéz", a
fél vagy az egész diktatúrák létrejötte.
Hazánkban a kegyetlen büntetést, amely a
történelem során az országok megcsonkítása
tekintetében csak Lengyelország XVIII. századi
felosztásaihoz hasonlítható, 1920 június 4-én írták
alá a Kis-Trianon palotában. Ezt a helyet
szándékosan választották ki Magyarország
megalázására a francia vezetõk, korábban ugyanis
a francia királyok lóistállója volt.
Magyarország területe - Horvátországot nem
számítva-283 ezer km-rõl 93 ezerre, lakossága 18,2
millióról 7,6 millióra csökkent. Ausztriához került
4 ezer km2, 292 ezer lakossal, közte 26 ezer
magyar; Csehszlovákiához került 63 ezer km 3,5
millió lakossal, közte l millió 72 ezer magyar;
Jugoszláviához került - Horvátországot nem
számítva, de Fiumét igen - 21 ezer km2, 1,6 millió
lakossal, közte 465 ezer magyar; Romániához
került 102 ezer km2, 3,5 millió lakossal, közte l 664
000 magyar. Az aláírás percében a békeszerzõdés
elleni tiltakozásul az országban megkondultak a
harangok, a közlekedés leállt 10 percre, bezárták az
üzleteket, az iskolákat és az egyetemeket.
1. Az erdélyi és kelet-magyarországi föld sorsa
A Romániához csatolt Erdély és Kelet-
Magyarország népének anyanyelv szerinti
megoszlása %-ban a következõ volt: magyar 32,5,
német 10,6, szlovák 0,6, ruszin 0,3, szerb 1,0, román
53,2. Az össznépességen belül a magyarul tudók
száma elérte a 43,5%-ot.
A Romániához csatolt föld mûvelési ágazatok szerint
%-ban a következõleg oszlott meg az egész
Magyarországból számítva:
szántó kert rét szőlő legelő erdő nádas nem termő
26,6 48,3 46,2 14,8 39,9 49,8 8,0 29,2
A Romániához csatolt terület mezõgazdasági
termõképessége az 1911-1915-ös évek learatott
terméseinek az átlagát véve a következõ volt %-ban
az egész országéhoz viszonyítva:
búza rozs árpa zab tengeri burgonya must
27,3 10,8 11,4 29,6 37,8 11,6 18,5
A Romániához csatolt erdõterületek fanemek szerinti
megoszlása %-ban az egész Magyarországra
számítva:
tölgy bükk és más lombos fenyő összesen
45,4 54,0 52,4 51,3
A Romániához csatolt terület állatállománya 191 l-es
adat szerint 100 lakosra számítva:
szarvasmarha sertés ló juh
39,2 28,2 9,6 65,2
A Romániához csatolt szántóföldterület megoszlása
birtoknagyság szerint:
birtoktípus kat. hold. az egész orsz. %-ban
0-1 1,86 34,95
1-3 8,47 37,37
3-5 9,55 38,25
5-10 19,25 34,54
10-50 33,67 33,67
50-100 5,68 21,66
100-200 4,04 21,66
200-500 6,16 20,58
500-1000 4,98 17,85
1000-nél nagyobb 6,34 14,71
a) A román fejedelemségek agrárpolitikája
dióhéjban
Az 1812. évi bukaresti béke értelmében a Prut folyó
volt a határ a török és az orosz birodalom között. A
drinápolyi béke az orosz-török háború után
Havasalföld és Moldva fejedelemségeknek bizonyos
autonómiát biztosított. Egyetlen fejedelem
(Alexandru Cuza), alatt, 1859-ben egyesült a két
fejedelemség, melyet 1861-ben elismert a török
Porta. Az 1877-78-as orosz-török háborút lezáró
San Stefano-i béke azután létrehozta a független
Romániát és hozzácsatolta Dobrudzsát, amelyik
korábban sosem tartozott hozzá.
Egy 1805-ös törvény Moldvában három csoportba
osztotta az agrárnépességet: fruntaj, mijlocas és
codas (vezetõ, közép és alsórendû). Ezeken kívül
voltak még a rabszolgák, fõleg cigányok és
hontalanok (bozgor): a zsidók. A "Regulamentul
organic" 1830-ban a parasztság helyzetének
végleges rendezése célját tûzte maga elé. Az 1805-
ben a parasztoknak megállapított földterületek
nagyságát a felére csökkentette. A földbirtokos
teljes értelemben a paraszti földek tulajdonosa lett.
Még a faizás jogát is elvonták tõlük, amire
korábban nem volt példa. A Regulamentul
engedélyezte, hogy a bojár minden indok nélkül a
paraszttól elvehesse földjének egyharmadát. Az új
házas, ha földet akart kapni, akkor vállalnia kellett
a robotot is, ami a Regulamentul szerint négyökrös
gazdánál 56 nap, kétökrösnél 58, kétkezinél 60 nap
évente. (Emlékezzünk, hogy Mária Terézia 1770-
ben hatökrösre 52, háromökrösre 26, házas
zsellérre 18, hazátlan zsellérre 12 nap robotot
szabatott ki, ami a korábbi bevett szokáshoz képest
emelkedés volt!)
A "Regulamentul" a jobbágy költözését úgy
szabályozta, hogy csak 7 évente teheti, egy évvel
elõbb be kell jelenteni és egy évre elõre be kell
fizetnie a dézsmát és az adót. Az 1831-re tervezett
"változások"-nak már a híre is elég volt arra, hogy
a parasztok a fejedelemségek minden határán
keresztül menekülésbe kezdjenek. Oroszországba,
Erdélybe és a Duna jegén az Oszmán Birodalomba,
mert "hitetlen" rajának lenni török alattvalóként is
jobb volt, mint román parasztnak. Ekkoriban telik
meg románokkal a Prut és a Dnyeszter közötti
terület, melyen manapság létrejött Moldávia.
Az állam, a kolostorok és a magánbirtokosok
tulajdonában lévõ cigány rabszolgák közül az elsõ
két kategóriába tartozókat 1844-ben
felszabadították. A Regulamentul 126. szakasza
értelmében a földesúr bármilyen indok nélkül a
helyi hatóságok igénybevételével elûzhette
birtokáról "az engedetlen" parasztokat hathavi
felmondással. Joga volt bármikor meg-
korbácsoltatni az engedetleneket. Ekkor járta a
mondás: "Török idõkben lehet, hogy a kard ölt, de
semmi esetre sem csípett, mint a korbács."
Az 1848-49-es év sem hozott paraszti felemelkedést,
mert a társadalmi feszültségek energiáit
beleterelték a magyargyûlöletbe, a magyar
forradalom és szabadságharc elleni román
népfelkelésbe. A Habsburgok által az erdélyi
románoknak tett ígéretekbõl sem lett semmi.
Avram Jancu, a román felkelés vezére maga
mondta, hogy a románok azt kapták jutalmul, amit
a magyarok büntetésül. Jancu megõrült és
koldusként tengette életét Erdélyben.
A Regulamentul következtében Golescu szerint
1832-1856 között 100 ezer román parasztcsalád
menekült el a fejedelemségekbõl, nagyobb részük
Erdélybe. Õ jegyezte fel a mondást: "Akkor jó a
parasztnak, amikor a Duna befagy." - Mert akkor
elmenekülhet.
Az 1858. évi párizsi szerzõdés a török
fennhatóságot névlegessé tette, és elõírta, hogy a
bojárság és a parasztság viszonyát rendezzék az
európai normák szerint. Parasztlázadás tört ki
1862-ben. Az 1864. évi földreform szerint a
négyökrös 6 hektár (ha), a kétökrös 4,5 ha, akinek
nem volt igavonó állata, az 2,5 ha földet kaphatott.
Ez a jobbágyfelszabadítás csak formálisan tette
szabaddá a parasztot, mert nem juttatott neki
annyi földet, hogy abból megélhessen, és
mindenféle szavazati jogból kizárta. Tehát sem
gazdasági ereje, sem politikai ereje nem lehetett.
Dobrogeanu Ghera szerint "az 1864. évi reform
méhében hordta a rettenetes 1907. évet".
Az alkotmány VII. szakasza kimondta, hogy
"idegenek" a községekben nem szerezhetnek
ingatlant. A zsidók panaszai folytán, aki
"hontalanok, nem román állampolgárok" voltak,
késõbb módosították az alkotmányt. Ennek
következtében 1872-1909 között összesen 45 zsidó
nyerhette el a román állampolgárságot és a vele
járó ingatlanszerzési jogot.
Kisebb parcellázási, földhöz juttatási akciókat
indított ugyan az állam, de 1865-1878 között 48 343
új házaspárt hagytak föld nélkül. 1888-1889-ben az
ország különbözõ részein szakadatlan véres
parasztlázadások folytak. Európában a legutolsó
"klasszikus" parasztlázadás 1907-ben volt
Romániában, amelyik az éhséglázadás, a földosztás,
a feudális rend megszüntetése, a zsidó bérlõk elleni
pogrom jegyeit viselte magán.
A földesúri osztály pánikja odáig jutott, hogy két
hadtestet akartak kérni Ausztria-Magyarországtól
a parasztmozgalmak leverésére. Végül a román
hadsereg "méltónak bizonyult" feladatához és több
mint tízezer paraszt leölése árán rendet teremtett.
A tüzérséggel is körülfogott falvakat szétlõtték, sok
esetben akkor is, ha az elégedetlenség már elült,
vagy ha a falu a felkelésben részt sem vett. Az 1514-
es Dózsa-féle magyar parasztháború
megtorlásaihoz sem fogható rémségeket követtek el
a román hadsereg katonái saját népük ellen.
Végül is az I. világháborúban két tûz közé szorult
Romániában 1917-ben felszabadították a
parasztokat. Ez a román feudális rendszer, ez a
"minõség", mely Európában ekkor már végtelenül
silány és elmaradott volt, az antanthatalmak
jóvoltából és a diplomáciában is szokatlan
álnoksága révén 1918-1919-ben megszállta Erdélyt
és Magyarország nagyobb részét, kifosztotta azt,
majd a Kis-Trianon palotában az ország
feldarabolásakor a legnagyobb zsákmányt kapta
meg.
b) Román térfoglalás Erdélyben Trianon elõtt
A román térnyerés Erdélyben legelõször román
banktevékenységgel indult. Visarion Román 1872-
ben Nagyszebenben megalapította a Banca Albinát,
mely más román pénzintézetekkel együtt az erdélyi
föld román kézre juttatását tûzte ki céljául, és
mindezt "magyar elnyomás" alatt. Az erdélyi
román bankok 1888-ban 18-ra szaporodtak,
alaptõkéjük 2 millió forint volt, betétjeik összege
8,5 millió forint. Az erdélyi román pénzintézetek
száma 40 volt 1892-ben, 1899-ben 73, 8,8 millió
korona alaptõkével, 2 millió korona tartalékkal,
32,2 millió betéttel. Megindult a "Revista
Economica", melyet az erdélyi román gazdasági
élet legjelesebbjei írtak. Az összes román bank
Erdélyben 1903-ban létrehozta szövetségét
"Solidaritatea" néven. Ezek a bankok ugyanazt a
célt szolgálták, mint amit az ortodox román egyház
már évszázadok óta követett, a román
földbirtokvagyon és a román kultúra gyarapítását,
a románság népi terjeszkedését.
Az erdélyi román földmûvesosztály 1903-1912
között a magyaroktól 166 394 kat. hold földet
vásárolt meg jelentõs banki támogatással.
Ugyanebben az idõben a magyarok is vásároltak
földet románoktól, de ez az elõbbi adatnak csupán
10%-a volt. A románok ebben az idõben a
szászoktól is vásároltak 2 199 kat. holdat, többet,
mint amennyit a szászok tõlük.
A románok vagyonosodása Erdélyben olyan
nagymértékû volt, hogy 1913-ban 24,8 millió
korona kihelyezésük volt román birtokokon és 5,7
millió magyar birtokokon. Tehát arra is volt
pénzük, hogy a magyaroknak hitelt nyújtsanak.
Igaz, ezt is a magyar pénzintézetek tették lehetõvé,
hiszen ezek ugyanakkor 21,1 millió kölcsönt
nyújtottak román birtokosoknak. A szászok is kb.
ugyanennyit helyeztek ki román birtokokra.
Az I. világháború kitörésekor 152 román bank
mûködött Erdélyben, melyeknek saját tõkéje 64,9
millió, takarékbetétei 108,3, záloglevelei 11 millió
koronára rúgtak. Az erdélyi román bankok 1914
végén 263,4 milliónyi tõkét forgattak és elért tiszta
hasznuk 3,062.084 korona volt. Ezzel szemben a
királyságban (regát) 1913-ban 188 bank volt 101,3
millió lej alaptõkével. Vagyis a Román
Királyságban a banki tõkekoncentráció az erdélyi
román tõkekoncentrációnak csak mintegy a 40%-át
érte el. Ez volt az az "elviselhetetlen" magyar
nacionalizmus és sovinizmus, amelynek
büntetéseként és a románok felszabadításaként
Erdélyt és Kelet-Magyarországot oda kellett adni
Romániának, a francia királyok istállójában.
A 100 holdon felüli birtokok forgalma a
magyarságnak jelentõs veszteségeket okozott már az
I. világháború idejében:
1914-1915-ben 767 kat. hold veszteség
1915-1916-ban 4 910 kat. hold veszteség
1916-1917-ben 16 327 kat. hold veszteség
1914-1917-ben össz. 21 004 kat. hold veszteség
Ugyanez hitfelekezetek szerint vizsgálva a következõ:
római kat. 15 733 kat. hold veszteség
református 21 069 kat. hold veszteség
evangélikus 10 398 kat. hold veszteség
görög katolikus 937 kat. hold nyereség
izraeliták 47946 kat. hold veszteség
A zsidók közép- és nagybirtokainak a gyarapítása így
zajlott le:
1914-1915-ben 3481 kat. hold gyarapodás
1915-1916-ban 12361 kat. hold gyarapodás
1916-1917-ben 32104 kat. hold gyarapodás
A XX. század elsõ évtizedeiben minden nemzetiség
növelte birtokállományát a magyarság rovására, ez
volt az a magyar "feudális-imperializmus", amelyet
csakis úgy lehetett megszüntetni, hogy
Magyarországot a világ minden égtája felõl
feldarabolják.
A végsõ mérleg adatai az 1905-1917-es években, a
magánbirtok forgalomban:
nyereség veszteség
magyarság 202 408 kat. hold
németség 15114 kat. hold
szlovákság 85 018 kat. hold
románság 75134 kat. hold
ruszinság 13 366 kat. hold stb.
c) A romániai 1921. évi földbirtoktörvény és
végrehajtása
A Romániához került Erdély és Kelet-
Magyarország most már magyar, szász, ruszin,
szlovák, szerb stb. kisebbségeit érintõ legsúlyosabb
törvény az 1921 július 30-án kelt erdélyi
földbirtoktörvény volt. A román agrárreformot
nem egyetlen törvény szabályozása által, ahogy az
más országokban szokás, hanem négy, egymástól
különbözõ, sõt alapjaiban eltérõ törvény
következtében hajtották végre Dobrudzsa,
Besszarábia, Bukovina és Erdély területén. Ötödik
törvény volt a "regáti", azaz az ókirályságbeli
földreform. Az erdélyi és a regáti között jelentõs
eltérései voltak. Annak ellenére, hogy az erdélyi
fejlõdés sajátos következményeként a kisbirtok
aránya magasabb volt, mint a regátban (69,9% és
48,18%), és hogy az erdélyi nagybirtoknak
mindössze 32,5%-a volt magánkézben, a többi
egyházi és állami lévén, a regáti törvény maximálta
a kisajátítandó földterületet (2 millió ha) és
minimálta is (100 ha), az erdélyi törvény errõl nem
intézkedett.
Az erdélyi egyházakat, iskolákat, községeket és
közösségeket rendkívüli módon sújtotta, hogy itt a
teljes birtokot sajátították ki, a regáti részen pedig
csak a mûveltet. Az erdélyi törvény szerint teljesen
kisajátítandók voltak n távollévõk tulajdonában
lévõ falusi birtokok. A "jogtalanul" távollevés
kezdõ idõpontját 1918 december l-jével határozták
meg. Vagyis mindenki "jogtalanul" volt távol, aki
akár civilként elmenekült Erdélybõl a román
területrabló hadsereg elõl, vagy aki katonaként
harcolt ellene. A román hadsereg betörése Erdélybe
1918 december l-jén vette kezdetét, december 2-án
már Marosvásárhelyt elfoglalták, december 24-én
birtokba vették Kolozsvárt stb.
Megfosztották birtokaiktól azokat is, akik nem
választották a román állampolgárságot, annak
ellenére, hogy a kisebbségi szerzõdés 3. cikkelye 3.
bekezdése kimondta, hogy az opciójogot gyakorló
személyeknek joguk van ingatlanaikat megtartani
Romániában.
Jogsértõ volt a naszódi II. határõrezred és az I.
székely (csíki) határõrezred magánvagyonának a
különbözõ elbírálása is. A teljesen azonos történeti
eredetû ezredbirtokokat, köztulajdonokat
kétféleképpen ítélték meg. A románt meghagyták, a
székelyt kisajátították, így 35 647 ha földterülettõl
fosztották meg a csíki székelyeket.
Különösen jogsértõ volt, hogy a kisajátításnál a
regáti az 1917-es, az erdélyi az 1913-as árat
tekintette alapnak. Az 1913-as aranykorona és az
1921-es lej közötti különbség és átszámítási kulcs is
az eredeti tulajdonosokat hozta hátrányba. Nem is
szólva arról, hogy pénzt sose láttak, névérték
szerinti járadék-kötvényt bocsátottak ki, ami
lényegében a birtok ellenérték nélküli elkobzását,
elrablását jelentette.
Erdélyben a románok 53,9%-ához képest 72,9%
román volt a földhöz jutottak közül. A 31,8%
magyarsághoz képest 14,7% volt a magyar
földhözjuttatott. A 8,3% németséghez képest 4,1%
volt a német földhözjuttatott. Mindebbõl világosan
látszik, hogy a román állam által 1921-tõl
végrehajtott földreform igazából nem is a
nagybirtok lebontását célozta, hiszen Erdélyben a
nagybirtok aránya csekélyebb volt a regáthoz
képest. Ez a földbirtokreform elsõsorban és
kizárólag a román "fajúak" erdélyi
földbirtokszerzését tetõzte be, mely folyamat
elindult már az I. világháborús vereség elõtt, és
tovább folytatódott a II. világháború után is. Ez a
folyamat jelenünkig sem szûnt meg, folytatódott a
Ceausescu-féle "falurombolási" tervvel és
napjainkban kulminál a magyarság és németség
kivándorlásra kényszerítésével, ami az erdélyi föld
utolsó négyzetméterének is a "megtisztítását"
célozza az "idegenektõl".
2.A felvidéki föld sorsa
Az ideiglenes csehszlovák kormány parancsára
cseh katonaság tört be Magyarországra 1918
november 8-án Nagyszombat-Trencsén térségében.
A magyar honvédség 1918 november 15-én
Pozsonyból és környékérõl visszaûzte a cseheket a
határon túlra. Tovább folyt azonban a Felvidék
cseh megszállása. December 10-én Zsolnán a
csehszlovák kormány megbízásából "szlovák
minisztérium" kezdte meg mûködését.
a) A Csehszlovákiának adott magyar terület és
mezõgazdasága
A trianoni "béke" értelmében Csehszlovákiához
került 62 937 km2 3 575 685 lakóval, népsûrûség
56,7 km2-enként. Nemzetiség szerinti megoszlás:
magyar 1 084 000 (30,3%), német 266 000 (7,4%),
szlovák l 702 000 (47,6%), rutén 436 000 (12,2%),
román 22 000 (0,6%) stb. Vallási megoszlás szerint:
rom. kat. 59,1%, görög kat. 16,8%, ref. 6,4%, év.
11,1%, izr. 6,5% stb.
A cseh megszállás alá került területek a
mezõgazdasági mûvelési ágak szerint: szántóföld
35,5%, kert, 1,2%, rét 9,8%, szõlõ 0,2%, legelõ
11,4%, erdõ 37,6%, nem termõ 4,3%.
A birtokmegoszlás nagyság szerint a Felvidéken és
a Csallóközben: Az összes mezõgazdasági birtok
331 000, ebbõl 100 holdon felüli 3000, 10-100 hold
közötti 97000, 10 holdon aluli, de szántóval
rendelkezõ 232 000.
A mezõgazdasági népesség, amelyik birtokkal nem
rendelkezik, a következõ volt: összesen 576 000,
ebbõl segítõ családtag 278 000, gazdasági cseléd 95
000 és gazdasági munkás 200 000.
Az 1911-1915-ös évek átlagában a cseh megszállás
alá esõ mezõgazdasági területekbõl: búza 555 000
(9,7%), rozs 377 000 (20%), árpa 663 000 (34,4),
zab 443 000 (23,8%), tengeri 215 000 (5,1%) és
burgonya 460 000 (42,7%) holdat adtak ki a
kárpát-medencei integer Magyarország területébõl.
A musttermés 168,575 hektoliter (5,2%) volt.
Az erdõterületek fanemek szerint a kõvetkezõk:
tölgy 678 000 (20%), bükk és más lombos 1 913 000
(30%), fenyõ l 264 000 (40,8%) holdat tettek ki a
kárpát-medencei egész Magyarország területébõl.
Csak megjegyzem, hogy a Kárpát-medence összes
fenyõerdõjébõl a megcsonkított Magyarországon
2,6% maradt.
Az állatállományra vonatkozó adataink más-más
szempontúak és hiányosak: 1918-ban 200 000 ló és
993 000 juh volt a cseh megszállta területeken.
Ugyanakkor 734 000 sertéssel számolhatunk. A
szarvasmarhából 1911-ben 21,6 db jutott egy km2-
re és 38 db 100 emberre. Nagyjából ezekkel az
adatokkal jellemezhetõ a csehszlovák megszállás
alá került ezeréves magyar területek
mezõgazdasága a megszállás idejében.
b) A csehszlovák földreform magyar- és
németellenes jellege
Elõre kell bocsátani, hogy a Csehszlovákiában
végrehajtott földreform statisztikai adatait
rendkívüli módon titokban tartották még
Romániához mérten is. Vozenilek mérnök, a
földhivatal vezetõje az 1930-as évek elején három
hatalmas kötetben ismertette az addigi
"eredményeket", mûvét azonban napokon belül
kivonták a forgalomból.
A csehszlovák földosztás "ideológiája" is
természetesen a nagybirtok ellen irányult, az
egyházi és a magán nagybirtok lebontását vette
célba és milliós szabadparaszti tömegek földhöz
juttatását hirdette meg. Ez így önmagában nem
kifogásolható. Azonban a földreform nacionalista,
sõt soviniszta jellege áthatotta az egész csehszlovák
társadalmat pártpolitikai szempontokon
felülemelkedve.
Eduárd Benes lapja, a "Ceské Slovo" történeti
távlatba helyezte a leendõ csehszlovák
földreformot, mely szerint a fehérhegyi csata (1620)
elvesztése utáni cseh sérelmeket meg kell torolni a
németeken és vissza kell venni minden földet és
javat, amelyet a csehek azóta elvesztettek. Volavka
a cseh kommunista párt agrárszakértõje 1922-ben
ezt írta: "Elégtételt kell vennünk a fehérhegyi csata
után elkövetett gonosztettekért. Minden idegent el
kell kergetnünk a földekrõl és megbosszulnunk."
Mint látjuk a polgári soviniszta Benes és a proletár
internacionalista Volavka az "idegenek" ellen egy
követ fújnak.
A nagybirtok részaránya, a földbirtokmegoszlás
eltérõ volt a több történeti országrészbõl
mesterségesen összeállított Csehszlovákiában. A
legegészségtelenebb nagybirtokrendszer és túlsúly
az eredeti Csehországban nehezedett a
parasztságra, ráadásul itt az arisztokrácia német,
német eredetû cseh, elnémetesedett cseh volt.
Mindhárom kategóriára általában jellemzõ volt a
Habsburg-hûség, de az eredeti cseh arisztokrácia
mindvégig megtartott egy kemény magot, mely az
ország függetlenségérõl nem mondott le.
Csehországban a megmûvelt földterület 28,3%-át
245 nagybirtok foglalta el, 150 családnak a
megmûvelhetõ terület 33%-a volt a birtokában.
A Magyarországtól elszakított Felvidék, Csallóköz
és Kárpátalja megint más képet mutatott. A
Felvidéken és a Csallóközben nagybirtoknak
tekintett birtokok Cseh- és Morvaországban csak
közepes méretûeknek számítottak volna.
Kárpátalján a 200 000 holdas gróf Schönborn
uradalom már valódi nagybirtok volt, de az
egyetlen.
A földreform bevallott ideológiája szerint, ha az
1620 után tért foglalt német-osztrák arisztokráciát
"idegennek" tekintették is, akkor sem lehetne
idegennek tekinteni - mondjuk - a Csallóköz
színmagyar lakosságát, mely a készülõ földreform
idején is már több mint ezer éve élt ezen a
területen.
A csehszlovák földosztás céljára lefoglalt
földterületek Szlovákiában és Kárpátalján a
következõk voltak:
Lefoglalt föld nagysága
Nagyság hektárban Lefoglalás száma
hektárban %-ban
250-ig 112 22 225 1,3
250-500 427 149 402 9,0
500-1000 240 162 529 9,8
1000-5000 207 421 052 25,3
5000-10 000 30 204 134 12,3
10 000-50 000 26 486 281 20,3
50 000-100 000 1 83 525 5,0
100 000-en fölül 1 132 817 8,0
Ha ezeket az adatokat összehasonlítanánk a
csehországi adatokkal, akkor kiderülne, hogy a
Felvidéken és a Csallóközben a középbirtokos
osztály nagyobb mértékben fosztódott meg a
földjeitõl, mint a cseh medencében, és nemcsak
azért, mert hatalmas nagybirtokok itt nem voltak,
hanem azért, mert itt elsõsorban magyarellenes,
másodsorban németellenes volt a földreform
végrehajtása. Az elégtételt a fehérhegyi cseh
vereségért indoknak felhozni az ezer éve a Kárpát-
medencében lakó magyarság ellen pedig nem is
lehetett.
c) Mit kapott a magyarság a csehszlovák
földosztáskor?
A kisebbségi magyarság Csehszlovákiában mindig
azt követelte, hogy a közhivatalokban,
közintézményekben stb. számarányának
megfelelõen vehessen részt. Ezt a követelését
mindig visszautasították! Érdekes módon azonban
"alkalmazták" a földosztás során, hogy a
magyarság számarányának megfelelõen jusson
hozzá a kiosztandó földbõl, számarányát azonban
az egész Csehszlovákián belül állapították meg.
A valóság ennek megfelelõen az lett, hogy a magyar
kistermelõk, a magyar parasztság Szlovákiában 18
496 és Kárpátalján 970 hektárt kapott, összesen 19
466 hektárt, melyet 11 036 igénylõ között osztottak
el. Vagyis egy igénylõre nem jutott két hektár föld.
Említsük meg, hogy a kárpátaljai színmagyar
Bátyú község kizárólag temetõ céljára kapott
néhány holdat. Hadd temessen a magyar!
Az egyébként 1938-ig be nem fejezett csehszlovák
földreform "eredményei" a magyarság számára a
következõ számokkal jellemezhetõk: a szlovákiai
magyar lakosság Trianonkor 30%-a volt az
összlakosságnak, szlovák statisztikai adat szerint a
lefoglalt földnek a 9,98%-át kapta, korabeli
magyar számítás szerint valójában a 7%-át a
kiosztásra lefoglalt földnek. A magyar
nagybirtokosoktól elvett földterületeknek ez
azonban nem érte el még az l %-át sem.
Következésképpen a Trianonig magyar kézen lévõ
földterületek legnagyobb része a csehek és
szlovákok kezébe került a Felvidéken.
d) Telepes falvak a kisebbségek ellen
Ha az eddigiek még bármi kétséget hagynának is
afelõl, hogy a csehszlovákiai földreform a
kisebbségek, különösen a németek, a magyarok és a
ruszinok ellen irányult, akkor nézzük meg az un.
állami telepítõ politikát.
A földreform során Csehországban 124,
Morvaországban és Sziléziában 24, Szlovákiában
55, Kárpátalján 11 telepes községet hoztak létre.
Elsõ pillantásra úgy látszik, mintha a legnagyobb
telepítés Csehországban folyt volna. Ha
pontosabban megvizsgáljuk a helyzetet, akkor
egészen más eredményre jutunk. A csehországi
telepekre 930 birtok jut, 5739 hektár földdel.
Morvaországban és Sziléziában 191 birtokot
létesítettek 2319 hektáron. Szlovákiában a
telepesbirtokok száma 2054 volt, összesen 22 473
hektáron! Kárpátalján 222 telepesbirtokot alkottak
3013 hektáron. A Magyarországtól elszakított
területeken, ahogy kelet felé haladunk, egyre
nagyobb a telepesbirtokok területének az átlaga:
Szlovákiában 10,94 ha, Kárpátalján 13,57 ha.
A telepeket kizárólag volt magyar földbirtokokon
létesítették, politikai okokból. Ezenfelül a
legnagyobb telepes községeket színmagyar
vidékeken hozták létre, mellyel demográfiailag
akarták gyöngíteni a magyarságot, másrészt a
trianoni határ mentén egybefüggõ, õsi magyar
településterületet akarták szétszabdalni.
Trianonkor a Csallóközben nem élt egyetlen cseh
vagy szlovák sem, éppen ezért ezt a területet vették
célba a legjobban. A Csallóközben összesen 22
falunagyságú és több kisebb települést hoztak létre
államilag.
A településfalvak a trianoni magyar határ mentén
katonai és csendõri, valamint hírszerzési
feladatokat is elláttak. Délszláv szóval "granicsár"
vidéket hoztak létre a megmaradt Magyarország
ellen. A telepesfalvakat katonai szempontok szerint
telepítették, házaikat katonai feladatok ellátására is
alkalmassá tették, például betont használtak fel az
építkezések során, ami a kárpát-medencei
parasztházak építésénél még sehol sem fordult elõ
ebben az idõben.
A granicsár vagy "légionista" falvak lakóit
századokba, szakaszokba, tizedekbe szervezték.
Létrehozták a Selská Jizda parasztlovasságot, mely
a határ mentén a leggyorsabban volt mozgósítható,
mint katonai kisegítõ alakulat. A Tiszasalamon
melletti granicsár telep volt a legjellegzetesebb, a
házak hosszanti falaikkal a telep külsõ oldalára
támaszkodtak, mint egy huszita szekértábor. Belül
hatalmas tér tátongott. Az egyik ház oromzatán
halinás szláv vitéz kivont karddal volt látható.
Alatta a felirat, mely magyarul: "Aki szlovákul
érez, ragadjon kardot." Húrban Habsburg
zsoldban álló katonái énekelték ezt, amikor 1848-
49-ben a magyar forradalom és szabadságharc
ellen kísérelték meg a harcot.
A telepes granicsárok élete azonban minden állami
és banki támogatás ellenére sem volt irigylésre
méltó. Az északi hegyekbõl, a terméketlen Liptói-
síkságról jöttek a telepesek nagyon szegény
gazdasági ismeretekkel a Kárpát-medence egyik
legjobban termõ vidékére. Számuk elégtelen volt
ahhoz, hogy õk olvasszák be a magyarságot. A
mátyusföldi és csallóközi magyarság közé államilag
"szórt" tótság helyzete rideg volt, hiszen köztudott
volt, hogy milyen feladatot szántak nekik. Sokan
nem is tudtak gyökeret verni, visszaszöktek
Árvába, Liptóba stb. Mások beházasodtak a
magyarok közé, és így a telepek céljaikat nem érték
el.
Pedig a magyarok elnemzetietlenítésére mindenütt
szláv iskolák létesültek és apasztották a magyar
iskolákat. A magyar falvak fiatalsága, iskola nélkül
maradván, a szlovák iskolába kényszerült. Ennek
szervezésében élen járt a Slovenská Liga.
Ez volt az a híres csehszlovák demokrácia, mely a
nyugati nagyhatalmak kedvence lett. Hatalmas
világpropagandával elérték, hogy valamiféle
demokratikus mintaállamnak tekintsék. Ennek a
propagandának a maradék hatása olykor-olykor
még manapság is visszacseng, azok után, amit a II.
világháborúban és utána elkövettek az összes
szomszéd népeik ellen. Beleértve Lengyelországot
is, amelyet a Hitlertõl kért és elnyert engedély
alapján a fasiszta szlovák hadsereg a maga határán
együtt támadott meg a német hadsereggel 1939
szeptember l-jén. Csak emlékeztetek arra, hogy a
Horthy Miklós kormányzó vezette Magyarország
visszautasította azt a német kérést, hogy magyar
vasutak igénybevételével Kassán keresztül német
csapatokat szállíthassanak Lengyelország hátába.
A Csehszlovák "mintaállam" jellemzésére 1929-es
kivándorlási adatokat ismertetünk, melyek
nemzetiségekre való tekintet nélküliek.
Csehországban l millió lakosra 225 kivándorló
jutott, Morvaországban és Sziléziában 558,
Szlovákiában és Kárpátalján 3978! Vagyis a
csehországi kivándorlásnak a Magyarországtól
elrabolt területek kivándorlása a 17,68-szorosa.
Nemzetiségre való tekintet nélkül. Amikor ezek az
adatok nyilvánosságra kerültek, óriási
felháborodást váltottak ki a szlovák nép körében,
hiszen ez a kivándorlás messze meghaladta az 1914
elõtti kivándorlást a magyar Felvidékrõl, a
szlovákok lakta földrõl és az 1929-es adatokat már
nem lehetett a "magyar elnyomásnak" a
számlájára írni.
Úgy is vehetjük, hogy Csehszlovákiában, ebben a
szociálisan is "érzékeny és fejlett" államban a
csehországi szegény rétegekhez mérten 17,5-szõrös
szociális teher nehezedett a felvidéki és kárpátaljai
szegénységre.
e) A "kassai kormányprogram" és a magyarság
"kollektív bûnössége"
Ha valaki azt hinné, hogy a II. világháborút lezáró
"Párizs környéki békék", a Szovjetuniónak
nagylelkûen átengedett "népi demokráciák"
testvéri közösségében a megelõzõ korszak rémségei
elmúltak, az téved.
1945 április 5-én Kassán, mely város már megint
Csehszlovákiához tartozott, kihirdettek egy
programot, mely Benes-dekrétum néven ismert és
mind mostanáig érvényben van. A Szlovák Nemzeti
Tanács 1945 február 27-én ugyan már közzétette
4/45. számú rendeletét, melyben olvashatjuk:
"Németek, magyarok és árulók földbirtokainak
haladéktalan elkobzásáról."
A Benes-féle dekrétum XI. fejezete foglalkozik a
földreformmal, így határozza meg az új földreform
feladatát: "hogy elsõsorban egyszer és
mindenkorra kiragadjuk a cseh és szlovák földet az
idegen, német-magyar birtokos nemesség, valamint
a nemzetárulók kezébõl." Benes és Klement
Gottwald úgy beszélt ebben az idõben, mintha
sejtelme sem lett volna arról, hogy 1945-ben
Csehszlovákiában már nem voltak magyar nemesi
nagy- és középbirtokok. Csupán néhány kisebb
középbirtok létezett, és ezek földterülete az
egyébként magyar kézben, a parasztság kezében
lévõ földterületnek az egy százalékát sem tette ki
Gottwald kimondta, hogy a nemzeti földalapba a
magyar nagybirtok mellett az olyan német és
magyar lakosok birtokait is be kell kebelezni, "akik
aktívan közremûködtek Csehszlovákia
szétzúzásában és megszállásában". Az ezután
következõ gyakorlati végrehajtás bebizonyította,
hogy "az aktív közremûködést" már valaki azzal is
kimerítette, hogy németnek vagy magyarnak
született.
A IX. fejezet végsõ nyilatkozata: "A mezõgazdasági
földet, amellyel a nemzeti földalap rendelkezik, a
cseh országrészekben cseh, Szlovákiában szlovák és
ukrán zselléreknek, kis- és középparasztoknak,
valamint mezõgazdasági munkásoknak osztjuk
ki..." Világos beszéd, magyar akkor sem kaphat
földet, ha "zsellér" (a kifejezés egyébként
anakronizmus!) vagy ha mezõgazdasági munkás.
Ukránok egyébként nem léteztek ekkor
Csehszlovákia területén, Gottwaldék méltányolták
az ukrán soviniszták nézetét, miszerint ruszinok,
kisoroszok, magyar-oroszok (ez mind ugyanarra a
népre vonatkozik!) nem léteztek sosem, hanem ezek
ukránok.
Az V. fejezetben már egyébként a szláv
nemzetállam hitlerista alávetésével találkozhatunk,
bármennyire furcsa is ez. "Azoknak a községeknek
és járásoknak ideiglenes igazgatására, ahol
többségben van az állam szempontjából
megbízhatatlan, nem szláv lakosság, közigazgatási
bizottságokat alakítunk." Ugyanennek a fejezetnek
az utolsó mondata ellentmond az elõzõnek: "A
köztársaság polgárainak faji indokokból való
diszkriminálása tilos." Vagyis a "szláv" és a "nem
szláv" - az utóbbi egyébként az utolsó szálig
megbízhatatlan - nem minõsül faji
diszkriminációnak, amit egyébként a fejezet utolsó
mondata eltilt!
Ha nem faji, akkor nyelvi diszkrimináció, ami a
benesi programban megengedett, sõt a XV.
fejezetben: "Bezárjuk a cseh és szlovák városokban
az összes iskolákat." Az 1977-es kiadást
"korrigálták", ebben már "a német és a magyar"
iskolák bezárása szerepelt. Ha rosszmájú akarnék
lenni, akkor azt mondanám, ám legyen. A szlovák
"városokban" zárják be a német és magyar
iskolákat! Csakhogy a XIX. század végéig
Magyarországon, a Felvidéken egyetlenegy
"szlovák" város sem volt, nem volt olyan "város",
amelyet szlovákok hoztak létre évszázadok hosszú
során keresztül és amelynek 1914-ben legalább
többségi szlovák lakossága lett volna. Pozsony
1918-ban német többségû és német jellegû város, ez
lett a szlovákok fõvárosa.
A Gottwald-Benes-féle dekrétum XV. fejezete
rendezi a kultúrát is: "Felülvizsgáljuk a német és a
magyar kultúrához fûzõdõ viszonyunkat, leleplezve
e kultúrák reakciós elemeit minden szakterületen.
Megerõsítjük mûvelõdéspolitikánkban a szláv
orientációt, a szlávságnak a nemzetközi politikában
és fõként a Csehszlovák Köztársaságunkban
mutatkozó új jelentõségével kapcsolatban..."
Nincs szükség, azt hiszem, hogy tovább idézgessem
ezt a szláv faji és pánszláv gõg alapján született
kordokumentumot, mely ebben a pillanatban is
érvényben van, állapította meg a prágai
alkotmánybíróság, vagyis nincs ellentétben az
Európában most zajló folyamatokkal, vélik õk. Az
egyesült Németország diplomáciája kezdeményezte
a Benes-féle dekrétum érvénytelenítését, nem
sikerült nekik. A magyar MSZP-SZDSZ kormány
diplomáciája az un. alapszerzõdés megkötése
kapcsán nem is észlelte, hogy Benes és Gottwald
szelleme él. Ennek következtében fordulhatott elõ
1994-ben, hogy egy sziléziai német a Csehországban
lévõ apai házát szerette volna megvásárolni,
ahonnan elüldözték 1945-ben, de a cseh állam ezt
nem engedélyezte neki, a benesi dekrétumra való
hivatkozással. Figyeljünk oda: nem a zajló
privatizáció keretében formált jogot az örökös az
apai házra, hanem csak meg akarta vásárolni azt,
rendes áron.
3. A délvidéki föld sorsa
Az egyszerûség kedvéért Délvidék kifejezést fogok
használni mindazon területekre, amelyek a trianoni
"békeszörny" következtében Jugoszláviához
kerültek, Horvátország nélkül számítva. Ezek a
Muraköz, Mura-mellék, a baranyai háromszög,
amelyek sosem tartoztak a Délvidékhez.
Történetileg azonban odatartozott a Bácska és a
Bánát, ez utóbbit némi háborúskodás után
felosztotta egymás között Románia és Jugoszlávia.
a) Mit veszítettünk a Délvidéken?
Az elsõ Jugoszlávia (SHS állam) egy 1921-es
népszámlálás szerint 12 017 323 lakosból állt. A
szerbek csak relatív többségben (38%) voltak.
Jellemzõ a lakosság vallási megoszlása: görögkeleti
46,6%, római katolikus 39,8%, muzulmán 11,1%,
protestáns 1,8%, izraelita 0,5%. Az adatok
világosan mutatják, hogy három világvallás, a
bizánci és római kereszténység valamint a
muzulmánság hármas határán alakult meg ez az
állam, melynek heterogenitása felülmúlta Románia,
Csehszlovákia heterogenitását, és elérte az Osztrák-
Magyar Monarchia kevertségét, amelyet éppen
ezen indok alapján kellett szétrombolni.
Délszláv megszállás alá került 458000 magyar
(30,4%), 304 000 német (20,3%), 46 000 szlovák
(3,1 %), 77000 román (5,2%), 11 000 rutén (0,7%),
83 100 horvát (Horvátország nélkül!) (5,9%), szerb
384000 (25,6%), egyéb 131 000 (8,8%).
Mindezekbõl magyarul tudott beszélni 46,3%!
A délszláv megszállás alá került területek
mezõgazdasági mûvelési ágak szerint: szántóföld
69,1%, kert 1,0%, rét 4,2%, szõlõ 1,6%, legelõ
11,1%, erdõ 5,6%, nádas 0,5% és nem termõ 6,9%.
A növénytermesztésen belül: búza 915 000 hold
(15,9%), rozs 46 000 (2,5%), árpa 78 000 (4,0%),
zab 227 000 (12,2%), kukorica 916000 (21,4%) és
burgonya 36 000 hold (3,3%).
Az egész Magyarországra számítva (Horvátország
nélkül) a szántóföldi mûvelési ágakból
Jugoszláviának jutott a búza vetésterületének
36,4%-a, a rozsnak 1,4%-a, az árpának 3,1%-a, a
zabnak 8,1%-a, a kukoricának 35,6%-a, a
burgonyának 1,2%-a, 1918-as adatok szerint.
Az állatállományból 191 l-es adatok szerint
Jugoszláviának jutott 21,1 szarvasmarha, 35,0
sertés, 14, ló, 32,2 juh km2-enként. Száz lakosra
számítva jutó 29,5 szarvasmarha, 49,0 sertés, 19,7
ló, 45,0 juh.
A gazdaságok száma birtoknagyság szerint a
következõ volt a szétszakított ország egészéhez
viszonyítva:
0-1 holdig 8,39%
1-3 holdig 8,71%
3-5 holdig 8,24%
5-10 holdig 8,32%
10-50 holdig 13,72%
50-100 holdig 21,74%
100-200 holdig 14,44%
200-500 holdig 6,6%
500-1000 holdig 5,24%
1000-nél nagyobb 6,53%
Mint látjuk, meglehetõsen középbirtokos területrõl
van szó. Jugoszlávia a feldarabolt Magyarország
területének 7,4%-át kapta, lakosságának 8,2%-át
ugyanakkor erre a területre esett - például - az 50-
100 holdas birtokoknak a 21,74%-a.
b) A jugoszláv agrárreform jellege
Lényegében két párt létezett Jugoszláviában
amelyiknek voltak elképzelései az agrárreformról
és amelyik a végrehajtásban is jelentõsen részt vett.
A Radikális Párt - neve ellenére - bevárta, hogy
kialakuljon az agrárreform menete: 1919 február
27: elõzetesen rendelkezés az agrárreformról; 1919
július 21: szabályrendelet a nagybirtok
nagyságának a megállapításáról tartományonként,
a nagybirtok elidegenítésének és megterhelésének a
tilalmáról; 1920 augusztus 27-i rendelet a
dobrovoljácok telepítésérõl.
A Radikális Párt 1920 szeptember 25-26-i országos
értekezletén vitatta meg agrárprogramját.
1. pontjában szorgalmazza a jobbágyi (kmet,
kmety) viszonyok megszüntetését (ezek szerint
ilyenek még ott 1920-ban voltak!).
2. pont: A dobrovoljácoknak, az elesett harcosok
családjainak és a földnélkülieknek telepítése.
Ennek során "különös gondot kell fordítani a
magasabb nemzeti érdekekre".
3. pont: A földnélküliek és a kevés földdel
rendelkezõk földhöz juttatásánál is a nemzeti
szempontokat kell érvényesíteni.
Sokkal radikálisabb a Demokrata Párt programja
a földreform során a kisebbségek kezelésénél, mert
e párt befolyása volt döntõ az agrárreform
végrehajtása során.
A Londoni Jugoszláv Munkásegylet elnöke, Slavko
Secerov 1918 november 3-án memorandumot
intézett a szerb kormányhoz. Ebben az áll, hogy
Szerbiának többek között azért sincs oka támogatni
a nagybirtokot az új tartományokban, mert ezek a
nagybirtokosok nem hívek Szerbiához és az
állameszméhez. Boszniában más a vallásuk
(muzulmánok és katolikusok), Horvátországban
más a vallásuk és kultúrájuk (katolikusok és 1000
évig éltek Magyarországgal társországi
viszonyban). A Vajdaságban más a vallásuk, a
kultúrájuk és a nyelvük (katolikusok,
reformátusok, magyarok, németek, szlovákok és
1000 évig éltek Magyarországon). Vagyis
Szerbiának érdeke, hogy megsemmisítse a nem
szerb közép- és nagybirtokos réteget és a
földosztással megnyerje az állam támogatására a
parasztságot, természetesen elsõsorban a szerbeket.
Tegyük hozzá, hogy Slavko Secerov "baloldali"
politikus volt. Tõle származik a szerb
"demokráciának" mindmáig érvényben lévõ már-
már klasszikus megfogalmazása: "Az igazán
demokratikus uralomnak egyetlen biztos és
egészséges alapja a szerb kisbirtokosok széles
tömege." Ennek a jegyében semmisítették meg -
például - 1991-1992-ben Szentlászló, Kórógy stb.
1000 éves magyar falvakat Szlavóniában, hogy a
területre szerbeket telepítsenek.
c) A földreform a Vajdaságban
A mindössze 25,6% szerb anyanyelvû Vajdaságban
(Bácska, Bánát) a földreformot a nagyszerb polgári
pártok, de a baloldaliak is úgy fogták fel, mint igen
hatékony eszközt a nemzetiségek ellen, és úgy is
hajtották végre.
Az agrárreform elsõ lépéseként földbérleteket
osztottak ki az arra rászorulóknak, a magyarokat
és németeket pedig nem vették fel a földbérlõknek
még a listájára sem. Még a szlovákokat is
kirekesztették a földreformból, ennek lett a
következménye, hogy az Újvidék környéki szlovák
falvak hátat fordítottak a Szlovák Néppártnak és a
kommunistákra szavaztak. Körülbelül 2000 ruszin
földnélküli család közül csak 170 jutott néhány
holdas birtokhoz. Pedig ezek - szlovákok, ruszinok -
mind szlávok.
A nagyszerb sovinizmus odáig ment, hogy
"anacionális elemeknek" bélyegezte azokat, akik
nem voltak pánszerbek, vagy akikre ezt rá lehetett
fogni. A felülvizsgálatok a haladó szellemû és
"osztálytudatos" szerb, horvát és fõleg szlovák
falusi szegénység ellen irányultak. Az "Obznan"
(földreformtörvény) kihirdetése után a
fõszolgabírók a központi hivatalnak megküldték
jelentéseiket és javasolták, hogy az agrárigénylõk
közül hagyják ki mindazokat, akik "az állam
megsemmisítésén mesterkednek". A Vajdaságban a
földigénylõk listájáról töröltek 95%-a szlovák volt.
Azzal az érvvel, hogy a kommunisták az
agrárérdekekkel együtt a szerb nép és állam
ellenségei, felszították a Vajdaságban a korábban
sosem látott nemzeti gyûlölködést. Ez a gyûlölködés
nemcsak a magyarok és németek ellen irányult,
hanem a horvátok, a szlovákok és a ruszinok ellen
is, akik szlávok. A kiszácsi szerb
földmûvesszövetkezet azt követelte például, hogy
neki juttassák a helyi kommunista és egyébként
szlovák nemzetiségû "szerbfaló és államellenes
elemektõl" elvett földeket.
Az agrárreform kiértékelésekor Svetozár
Markovics 1939-ben rámutatott, hogy a
kisebbségekkel való bánásmód volta reform legfõbb
gyengesége. "A nemzeti kisebbségeket kizárták a
földosztásból. Azonfelül, hogy ezzel
igazságtalanságot követtek el a nemzeti
kisebbségekhez tartozó szegényparasztok és
mezõgazdasági munkások nagy száma ellen,
erõsítették nacionalizmusukat soviniszta irányban,
és lábbal tiporták azt a vállalt kötelezettségüket,
hogy a kisebbségeket egyenjogúnak tekintik a
többségi néppel; ezzel a kisebbségek gazdaságilag
teljesen háttérbe szorultak, és ez egyúttal
lehetetlenné tette nemzeti és kulturális
fejlõdésüket."
d) Mit kapott a magyarság a földreform során?
A pánszerb agrárreform leginkább a magyarságot
sújtotta a Vajdaságban. Steinfeld Sándor, a haladó
irányt követõ kisebbségi front megalakításán
fáradozva 1939-ben a Híd c. folyóiratban
megállapította, hogy a Jugoszláviába kényszerített
magyarságnak 44%-a földtelen, vagy olyan csekély
földdel rendelkezik, amelybõl megélni nem tud. Az
összes földnélküliek 41,4%-át alkották a magyarok,
amikor a lakosságon belüli arányszámuk 30,4%
volt. A német földnélküliek ennek a felét, az összes
földnélkülieknek a 18,2%-át tették ki, lakosságon
belül 20,3% volt a német. A magyar-német
földnélküliek aránya a Délvidéken nem a Jugoszláv
állam számlájára írandó, ez a földnélküliség
magyarok és németek között még az integer
Magyarországon alakult ki. A németek, ha
hátrányos helyzetbe is kerültek Jugoszláviában, de
jobb pozícióból indultak.
A magyar mezõgazdasági proletariátus csak ritkán
juthatott tisztességes körülmények között
mezõgazdasági munkához vagy földbérlethez.
Ennek következtében kezdte elhagyni szülõfalvait
és a közeli-távoli városok proletártömegeibe
vegyült el, ott sem nagyobb szerencsével. Vándorló
tömegeik megjelentek Jugoszlávia-szerte olyan
helyeken is, ahol azelõtt magyar szinte meg se
fordult. Ez a szétszóródás, szétszóratás
Jugoszláviában a napjainkig sem szûnt meg. Az
"élelmes" magyarok az Adriai- tenger partján
találtak sok esetben munkát elsõsorban az
idegenforgalomban.
e) Telepítési politika, a dobrovoljácok
Az agrárnépesség betelepítése a Vajdaságba
tulajdonképpen 1941-ig sem fejezõdött be, amikor a
Bácska visszatért az anyaországhoz, sõt miután a
második Jugoszlávia része lett újra, és jelenleg a
harmadik Jugoszlávia birtokolja, napjainkban is
folyik.
Az 1920-as évektõl az un. Duna Bánságban (a
Szávától és a Dunától északra) 14 383 dobrovoljác
és 5300 más telepes család kapott birtokot. A
dobrovoljác családok elsõsorban katonai
érdemeikért, illetve további félkatonai, milicista
jellegû szolgálataikért kaptak kisbirtokokat a
földosztás során. Politikai célja telepeik
létrehozásának és helye kijelölésének, hogy
megbontsák az egységes magyar
településterületeket és a németség rovására is
terjeszkedjenek a Bácskában, Bánátban. A
Vajdaságban összesen 67 884 földre jogosult család
közé tehát összesen 19 683 telepes család érkezett a
Kárpát-medencén kívülrõl.
Az északi határ körzetét "erõsítették" ószerbiai,
macsvai, macedón, crnagorac stb. "megbízható"
telepesekkel, már ekkor kiserõdöket építettek
Magyarország ellen, ahogy a csehek légionista
falvai, és Romániában is a határközeli oláh
telepítések, valamint a Karol-vonal kiépítése
megkezdõdött. A kisantant államai: Csehszlovákia,
Románia és Jugoszlávia mindenképpen biztosítani
akarták a hatalmas zsákmányt, amelyet
Magyarország testébõl szakítottak ki.
Svetozár Markovics szerint: "...északi
országhatárunk nemzeti elemmel való övezése (ha
leplezetten is) indokolt visszatetszést keltett a
vajdasági népi kisebbségek soraiban. Uralkodó
köreink ezzel nyíltan kimutatták
bizalmatlanságukat a népi kisebbségekkel szemben,
és mindjárt állami életünk kezdetén, súlyosan
megsértették õket."
Meg kell említenünk azonban, hogy a dobrovoljác
és egyéb telepesek letelepítésekor szûkmarkúan
bánt velük az állam. Az eredetileg magyar nagy- és
középbirtokok felszerelésének csak töredékei
jutottak a kezükbe, ahonnan jöttek, onnan pedig
szinte nem hoztak semmilyen mezõgazdasági
felszerelést. A Vajdaságba betelepített pánszerb
népesség eleve nem volt döntõen mezõgazdasági
eredetû. A Balkán-háborúkat is beleszámítva, 1912-
1920-ig százezerszám tanulták meg a délszlávok a
hadi mesterséget és azt is, hogy abból hogyan lehet
megélni. Háborúk és forradalmak után mindig
gondot okoz, hogy a fölöslegessé vált katonaságot
hogyan lehet a termelésbe visszakényszeríteni.
Ennek egyik módja a földosztás, ha azt
határvédelemmel, nemzetvédelemmel,
nemzetbiztonsági szolgálattal egybekapcsoljuk.
Másrészt a telepesek, ha korábban a
mezõgazdaságból éltek is a Balkán közepén,
teljesen új mezõgazdasági körülmények,
lehetõségek és kultúra közepébe csöppentek a
Kárpát-medence egyik legjobban termõ vidékén, a
Bácskában és a Bánátban, vagy a Sze-rémségben.
Nemzedékek sora szükséges ahhoz, hogy
megtanulja, kitapasztalja saját földbirtokát a
legoptimálisabb termelési eredmények elérése
érdekében. Erre azonban a történelem nem
kedvezett a Délvidéken sem telepesnek, sem õslakos
magyarnak vagy németnek a XX. században.
A magyarság szempontjából a jugoszláv földreform
kisajátította a magyar kézen lévõ földterületek
50%-át, amihez hozzá kell tennünk, hogy korábban
a Délvidék 30%-a volt magyar birtokos kezén, ami
megfelelt a magyarság arányának. Vagyis a
földreform "eredményeként" a 30%-os magyarság
a földbirtokoknak csak 15%-ával rendelkezett.
f) Az optánsok kártérítési ügye
A trianoni szerzõdés lehetõvé tette a közép- és
nagybirtokosok számára az optálást, vagyis a két
állampolgárság közötti választást. A magyar
birtokos osztály jelentõs része a magyar
állampolgárságot választotta, akkor is, ha birtokai
egészben vagy nagy részben elcsatolt területen
feküdtek.
Az un. optáns-ügy, azaz a magyar állampolgárságot
választott földbirtokosok kártalanításának ügye
végigvonult az egész két világháború közötti
Magyarországon, az érintett országokban, sõt egy
sereg nemzetközi fórumon.
A kérdésben a legmerevebb Románia álláspontja
volt, mely teljesen elutasította az optáns birtokosok
kártérítését. Csehszlovákiában idõben sokkal
lassúbb volt a kisajátítás és már eleve elismertek
bizonyos kártérítési igényt. Jugoszláviában viszont
a birtokkisajátítás nem volt olyan nagymértékû,
mint az elõzõ két államban.
Külön elbírálás alá esett és külön kezelték a
Habsburg család magánbirtokait, melyeket minden
ellenszolgáltatás nélkül el kellett kobozni a trianoni
szerzõdés értelmében. Például Frigyes fõhercegnek
Csonka-Magyarországon 41 000 hold birtoka
maradt, de elkoboztak tõle Jugoszláviában több
ezer (béllyei uradalom), Erdélyben 20 000 hold
erdõt, Csehszlovákiában kisebb birtokot, sõt
Lengyelországban is kisebb birtokot.
Végül az optáns ügyben jelentõs lépés volt a
Párizsban 1930 április 28-án megkötött négyes
egyezmény, melynek értelmében Románia,
Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország
kötelezte magát, hogy két külön agráralap javára
35 éven át eszközölt befizetésekkel és más
forrásokból is, jelentõs mértékben kártalanítani
fogja a kisajátított nagybirtokosokat, akik a
magyar állampolgárságot választották.
A kártalanítási bankalapok megnyíltak, a
kártalanítások elkezdõdtek, mindezeknek azonban
útját állta az 1938-ban elkezdõdõ európai
területrendezések és a Lengyelország
megtámadásával 1939 szeptember l-jén megindult
II. világháború.
Horváth Lajos fõlevéltáros
Felhasznált irodalom
1. Barabás B. - Diószegi L. - Enyedi S. - Sebõk L.
-R. Süle A.: Hetven év - A romániai magyarság
története 1919-1989. Bp., 1990.
2. S. Benedek A.: Kárpátalja története és
kultúrtörténete. Bp., é. n.
3. Buday L.: A megcsonkított Magyarország. Bp.,
1921.
4. Domonkos L.: Magyarok a Délvidéken. Bp.,
1992.
5. Janics K.: A hontalanság évei. Bp., 1989.
6. Janics K.: A kassai kormányprogram és a
magyarság "kollektív bûnössége". Pozsony
(Bratislava) Presburg é. n.
7. Jócsik L.: Idegen igában - húsz év cseh uralom
alatt. Bp., é. n.
8. Móricz M.: Az erdélyi föld sorsa. Bp., 1932.
9. Rehák L.: A kisebbségek Jugoszláviában. Novi
Sad, 1967.

Trianon adatai Forrás: Hunnia, 103. szám

MAGYARORSZÁG
Fogalma a Kárpátok gyûrûjébe fogott középsõ
Duna-medencétõl elválaszthatatlan. Földrajzilag
hozzátartoznék a középsõ Duna-szakasz
mellékfolyóinak egész vízterülete – az idõk
folyamán többször miénk is volt – de a Trianon
elõtti ország ennek a földrajzi egységnek már csak
mintegy kétharmadát birtokolta. A Rába, a Dráva
és a Száva felsõ vízvidéke Ausztriáé volt, a Drina és
a Morava pedig Bosznia és Szerbia vizeit gyûjtötte
össze.
Ép-Magyarország a tulajdonképpeni országból,
Fiumébõl és a társországként hozzátartozó Horvát-
Szlavónországból áll. Jogilag része volt Dalmácia,
sõt Ausztriával közösen birtokolta Bosznia-
Hercegovinát is, a közigazgatás azonban ezekben az
országrészekben osztrák volt. Magyarországot 63
magyar és 8 horvát-szlavón, összesen tehát 71
vármegyére osztották.
Területe 325,411 km2, 1910-ben 20,886.487 lakos. 1
km2-en tehát átlag 64 ember élt.
A lakosság anyanyelve (1910-ben.)
1. A tulajdonképpeni Magyarországon 54.5%
magyar, 16.1% román, 10.7% tót, 10.4% német,
2.5% rutén, 2-5% szerb és 1.1% horvát anyanyelvû
lakos élt.
2. Horvát- és Szlavónország területén a lakosság
62.5%-a horvát, 24.6%-a szerb, 5.1%-a német és
4.1%-a magyar volt. 3. Az egész magyar birodalom
lakosainak anyanyelv szerinti megoszlása: 48.1%
magyar, 14.1% román, 9.8% német, 9.4% tót,
8.8% horvát, 5.3% szerb és 2.3% rutén.
Magyarul tudott a tulajdonképpeni Magyarország
népességének 64.7%-a, az idegen anyanyelvûeknek
22.5%-a, az egész magyar birodalom lakosságának
pedig 57.4%-a, Horvát- és Szlavónországban csak
6.5%-a tudott magyarul. Írni olvasni tudott a
tulajdonképpeni Magyarországon a 6 évesnél
idõsebb lakosok 68.7%-a, az egész magyar
birodalomban pedig 66.7%-. Horvát- és
Szlavónországban ez az arányszám 52.6% volt.
A lakosság vallása: 52.1% római katolikus, 14.3%
görög-keleti, 12.6% református, 9.7% görög-
katolikus, 6.4% ág. hitv. evangélikus, 4.5%
izraelita és 0.3% unitárius.
Nemzetiségeink korlátlanul élhették nemzeti
életüket: hosszú századokon keresztül
megõrizhették faji és nyelvi sajátságaikat, sõt
Erdély és a Délvidék oláh és délszláv lakosai
mûveltségben jóval felülmúlták romániai és
szerbiai fajrokonaikat. A görög-keleti és a görög-
katolikus vallásúak külön szerb, román és rutén
egyházakban nemzetiségi alapon szervezkedhettek.
Ezek az egyházak nemzetiségi iskolákat tarthattak
fenn, papjaik és tanítóik fizetéséhez a magyar állam
is hozzájárult. A nemzeti kisebbségek gazdasági
tekintetben is teljes egyenjogúságot élveztek:
bankjaik magyar földbirtokokat szereztek és
azokon háborítatlanul, szabadon telepíthették
fajrokonaikat. A nemzetiségi származásúak a
legmagasabb méltóságokat és állami állásokat is
betölthették, Horvát- és Szlavónország külön
országgyûléssel (sabor), önálló belügyi, igazságügyi
és közoktatásügyi igazgatással, nemzeti
honvédséggel rendelkezõ, horvát hivatalos nyelvû
társországunk volt. Erre a nemzetiségi politikára
Magyarországot abban az idõben semmiféle
nemzetközi egyezmény nem kötelezte.
A trianoni békeszerzõdés (1920. június 4.)
területének 71.4%-át (232-338 km2), lakosságának
pedig 63.5%-át (1910-ben 13,271.370) vette el. A
világháborút követõ "békék" közül a trianoni volt
a legkegyetlenebb. A régi határ vonalát sehol sem
éri el a megmaradt csonka terület. A fájdalmas
megcsonkítás nem törõdött azzal a tökéletes hegy-
és vízrajzi egységgel, mely országunknak gazdasági
viszonyaira is áldásos hatással volt. Természetes
határaink megbolygatása azonban – akár bõvült,
akár megszûkült az államterület – ezeréves
történelmünk folyamán mindenkor ideiglenesnek
bizonyult.
Az elszakított terület az új tulajdonosok között a
következõképpen oszlik meg:
Ausztria kapott 3.972 km2-t
Csehszlovákia kapott 61.578 km2-t
Jugoszlávia kapott 63.085 km2-t
Lengyelország kapott 589 km2-t
Olaszország kapott 21 km2-t
Románia kapott 103.093 km2-t
Országunk megcsonkításának ürügye – cseh,
román és szerb felfogás szerint – a határainkon
belül élõ nemzetiségek felszabadítása volt. Ennek
eredményeként "felszabadult", de ugyanakkor cseh
uralom alá került 1,700.000 tót (velük együtt
1,800.000 egyéb nemzetiségû is). Románia kapott
2,800.000 oláhot (és 2,400.000 egyéb nemzetiségût),
Jugoszláviáé lett 1 millió szerb (1,700.000 horváttal
és 1,400.000 más nemzetiségûvel együtt) és
Ausztriának jutott 216.000 német (és 76.000 más
nemzetiségû). A 13,271.370 elszakított lakosnak
tehát csak 30%-a (kb. 4 millió ember) ugyanolyan
nemzetiségû, mint a "felszabadítók". Velük
azonban az elszakított népességnek 43%-a került
nagyrészt alacsonyabb mûveltségi fokon álló idegen
nép uralma alá, a további 27%-ot kitevõ tót és
horvát lakosság pedig olyan rokonnépek
fennhatósága alá jutott, akik a "felszabadítás" óta
hallani sem akarnak nagykultúrájú fajtestvéreik
esetleges autonómiájáról.
- Hunnia -