Babák Mihály úr

országgyűlési képviselő részére!

Budapest

Tisztelt Babák úr!

Az idő rövidségére való tekintettel a mellékelt Devizahiteled van?

Kezedben a megoldás! című könyvem alapján készítettem egy rövid
összefoglalót. Ajánlom szíves figyelmébe.

Magyarországon a devizahitelezés tévesen ment át a köztudatba.

Mindenki forintban kapta a meg a hitel összegét. A magyar lakosság
megtakarítása - az MNB adatai szerint - fedezetet nyújtott a lakossági
hitelezésre. Tehát nagy többségében nem devizahitelezés történt,
hanem a hitelek deviza alapon történő elszámolása valósult meg.
A bankok csökkentették a kamatlábat és ennek megfelelő nagyságban új
költségelemet, az (1-4% közötti) átváltási jutalékot helyezték be az
elszámolásba. Miután a forrás és a kifizetés is forintban volt, a deviza
átváltás költsége nem merült fel. Valójában a hitelköltségek
átárazása történt meg. Leszállították a hitelkamatot, és
kamatcsökkentés összegét átváltási jutalékként szedték be a
hitelfelvevőtől.

2008-tól a svájci frank árfolyama több mint 30 %-ot emelkedett. A bankok

tudták, hogy a svájci frank árfolyama emelkedni fog, ezért a bank
tanácsára építő hitelfelvevők becsapva érezték magukat. (Ha az ember
beteg, orvoshoz megy és hisz a tanácsában. A hitelfelvevők becsapása
olyan, mintha egy orvos, hanem az egész egészségügy tudatosan
félrekezeli a betegeket.!)

A bankok azonban a mintegy 30%-os árfolyam emelkedés hozamával nem

elégedtek meg. A megkötött devizahitel szerződések kamatait úgy
módosították, hogy a törlesztő részletek megduplázódtak. Eleinte az
átváltási árfolyamra hivatkoztak, de hamarosan mindenki ki tudta
számolni, hogy a növekedés egyharmada az átváltási árfolyam
emelkedése, kétharmada a kamat szerződésellenes emeléséből fakadt.

Ma már tudják az emberek, hogy amikor a svájci frank átváltási árfolyama

emelkedett, akkor a Svájci Nemzeti Bank a svájci frank referencia
kamatlábát mintegy 2,5%-kal csökkentette, és az értéke csaknem nulla
lett. Ha a bankok a szerződés szerint számolták volna ki a törlesztő
részleteket, akkor a 2,5%-os kamatcsökkenés mintegy 25%-os átváltási
árfolyamcsökkenést eredményezett volna meg. Tehát a 30-35% körüli
árfolyam emelkedés nagy részét a kamatcsökkenés kompenzálta volna,

1
így a törlesztő részlet csupán 10-15% körüli nagyságrenddel emelkedett
volna.

A bankok azonban nem tartották be a szerződéseket, és a kamat

szubjektív elárazása miatt emelkedett a törlesztőrészlet a
duplájára!

A 2008-ban a magyar alapkamat is jelentősen emelkedett. A

hitelfelvevőknek felszámított kamatszint a magyar kamatemelkedés
mértékével nőtt. A svájci referencia kamat, a 3 hónapos CHF LIBOR
mintegy 2,5%-ot esett, csaknem nullára csökkent. A bankoknak
csökkenteni kellett volna a magyar adósok felé a kamatot, ezzel szemben
emelték, mert forintból finanszíroztak. Ez is bizonyítja, hogy nem
devizahitel szerződést kötöttek!

A svájci frank alapú szerződés elszámolása olyan, mintha a hitelszerződést

Svájcban kötötték volna meg. Svájcban a viszonyítási alap a Svájci
Nemzeti Bank referencia kamata, a 3 hónapos CHF LIBOR. A magyar
bankok és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a Svájci Nemzeti
Bank referencia kamatát (3 hónapos CHF LIBOR) nem tették közzé, ami az
Alkotmány és több törvény megsértését jelenti. Ez nem véletlen tévedés!
A bankok éltek a hitelfelvevők információ hiányával, és olyan
kamatot számítottak fel, ami néha tízszer magasabb, mint a svájci
referenciakamat.

A Hitelpiaci törvény előírása ellenére a kamat számításának módját sem

tették közzé. A gyakorlatban az elszámolás módja sem követi a devizahitel
szerződés szabályait, hiszen szerződés szerint a kamatnak csökkenni
kellett volna! Nem csak az elszámolás szerződésellenes, ugyanis a
bankok a hitelfelvevők részére az elszámolás ellenőrzését is
lehetetlenné tették! A kialakult helyzet sokszorosan törvénysértő!

A bankok arra hivatkoznak, hogy a 2008-as időszakban a szerződések

finanszírozási költségei megemelkedtek. Ha forint finanszírozás történt, a
bankok állítása igaz. Csak azt hagyták figyelmen kívül, hogy az átváltási
árfolyam változása miatt a bevételük is megemelkedett, azaz ténylegesen
nincs többletköltség. Miért emelkedett akkor a kamatláb?

A bankok devizafinanszírozás vonatkozásában arra hivatkoznak, hogy az

ország rosszabb kockázati besorolása miatt felárral kapott csak hitelt. (Ezt
fejezi ki a CDS felár.) A magyar kamatláb átmenetileg 11,5% értékre
ugrott. Ez olyan vonzerőt jelentett, hogy pl. a svájci frankhoz képest a
kamatkülönbség meghaladta a 11%-ot. Emiatt a külföldi tőke dőlt
Magyarországra. A kamat kifizetésére az országnak hitelt kellett felvenni.
Ha bizonytalan lett volna az ország helyzete, a külföldi tőke nem vesz

2
tömegesen magyar állampapírt! Valamint itt is igaz, hogy az országfaktor
felárat finanszírozta az árfolyam változása. Azaz ebben az esetben sincs
többletköltség.

A bankok a kamatemelést a továbbiakban a swap ügyletek költség

emelkedésével indokolják. A swap ügylet lényege, hogy a kölcsönt egy
másik deviza fedezeteként nyújtják. Ha a bankok saját anyabankjuktól
veszik fel a kölcsönt, akkor a bank saját részlegének hitelképességét meg
tudja ítélni, nem kell forint biztosíték, azaz nem kell swap ügyletet kötni.
Egyébként is a kritikus időben a swap ügyletek piaca a Magyar Nemzeti
Bank szerint is jellemzően befagyott, azaz nem volt kötés. Ezt támasztja
alá, hogy a 3 hónapos CHF LIBOR értéke számos napon nulla volt. A
bankok tehát az ügyfelek részére olyan költségszintet kívánnak
érvényesíteni, ami nem merült fel, vagy csak néhány esetben, amelynek
az teljes hitelállományra gyakorolt hatása elhanyagolható.

A helyzetet tételesen áttekintve, semmi sem indokolta a

kamatemelést.

Ahhoz, hogy a bankok be tudták csapni a hitelfelvevőket, egyrészt

a hitelfelvevők alacsony pénzügyi ismerete, másrészt a kormány
és intézményi rendszerének tudatos mulasztása is hozzájárult. Az
állam feladata nem a közpénz osztogatása, hanem a szabályozás.
Mindenki maga vállalja a kialakult helyzetért a felelőséget:

A kormány a hatóság erejével érje el, hogy a már megkötött

ügyleteket a hitelszerződések szabályai szerint számolják át. Ezen
belül:
• A deviza hitelszerződéseket a Svájci Nemzeti Bank 3 hónapos CHF
LIBOR adataival számolják át a szerződésben megkötött kockázati
felár figyelembevételével.
• Azokat a szerződéseket, amelyeknél a svájci hitelszerződés THM
értéke magasabb, mint a BUBOR + 2% értékkel számolt kamat
szerinti THM, színlelt szerződésnek kell tekinteni, és a leplezett
állapot szerint – forint hitelszerződésként – kell elszámolni.
• A szerződések elszámolásából a bank javára történő „tévedéseket”
ki kell iktatni.

A hitelfelvevők fizessék ki az általuk felvett és törvényesen

elszámolt hitelt. Akinek a fenti elszámolás után is olyan szintű
tartozása van, amely a szerződés felmondását indokolja, ott a
banknak hozzá kell jutni a fedezethez, a jelzáloghoz.

Ez a javaslat a törvényesség betartását tartja szem előtt, amely

minden fél számára elfogadható.
3
A jogtalan kamatemelés miatt kialakult helyzet nem csak az
egyén, hanem a nemzet halálát is jelenti. Gondoljunk bele. Az irreális
törlesztő részletek és a hitelek befagyasztása miatt a az ingatlan és az
autópiac befagyott. Nem lehet semmit sem eladni, ami lényeges áresést
eredményezett. Az ingatlan, az autó ára már nem nyújt fedezetet a
tartozásra. Ha valaki elakad a fizetésben, akkor hitelszerződés felmondása
után olyan teher marad vissza, ami miatt teljes vagyonát elárverezik. Ha
még ekkor is marad tartozása – ami nagyon valószínű – akkor a havi
jövedelmének felét levonják. A levont jövedelem azonban olyan kicsi, ami
várhatóan csak a késedelmi kamatot fedezi. Így olyan hitelcsapdába kerül,
amiből élete végéig nem tud kilépni. Számára nem marad más, mint az
illegális jövedelemszerzés. Megszűnik az egészségügyi ellátás lehetősége,
a nyugdíj. Adósrabszolga lesz, amiből a kiút az öngyilkosság, vagy Európa
elhagyása. Mindez amiatt, mert a bankok törvénysértő módon elárazták a
hitelszerződéseket. A Magyar Kormánynak mindent meg kell tenni a
törvénytelen állapot megszűntetésére.

Budapest, 2011. május 9.

Tisztelettel

Makko
s Albert