Khauth Gyuri Picit izgulok, kicsit ingadoztam idefelé jövet, pedig családban vagyok.

Zsolt 55:23 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. Azon gondolkodtam az elmúlt hetek nagy szárazságában, hogy az én lelkem is sokszor ilyen állapotba kerülhet. Lehet ez nagy próbák, kihívások miatt, de lehet, hogy csak az évek mindennapos dolgai hatalmasodtak el rajtam. Milyen jó a nagy melegben belecsobbanni a hűs vízbe! Volt-e lehetőséged elmenni a Balatonhoz? Vagy a tengerpartra? Ha voltál, akkor adj hálát Istennek, én is hálát adok Neki. Tényleg hűsít és felfrissít! Isten Igéje ugyanilyen a mi lelkünknek. Megelégíti a szomjúhozó lelket. A 107. Zsoltár olyan emberekről beszél, akik hasonló állapotban voltak. Zsolt 107:4-9 4Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. 5Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. 6De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket. 7És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. 8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 9Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval! Ez jó! Van egy ígéretünk Istentől, hogy Ő megelégíti a szomjúhozó lelkünket. Amikor nagy szárazság van az életünkben – puszta, ami a Bibliában a próbának a képe, mondhatjuk úgy is, hogy a természeti gondoskodás hiánya –, akkor szükségünk van valamire, ami megelégít minket, ami felfrissít minket. Persze, nem tudjuk, hogy meddig tart a próba, mikor ér véget a pusztaság. Ezt egyedül Isten tudja. Az Ő bölcsességében Ő rendelte el, hogy várjunk, de megígérte, hogy megőriz, mialatt várunk és megpróbáltatás alatt vagyunk. Egy kép jutott eszembe abból az időből, amikor még jártam a 99-es busszal. Akiknek van szerencséjük ismerni ezt a járatot, azok tudják, hogy nagyon hektikusan működik. Nem tudom, hogy 5 vagy 20 perc múlva jön-e, megesik, hogy kimarad 1-2 járat. Erre kitaláltak már, hogy vannak olyan járatok, ahol mutatják, hogy mikor érkezik a következő. Mert mi emberek nem szeretünk várni. Mégis Isten arra késztet, hogy várjunk. Olyan helyzetbe tesz, hogy várnunk kell. Tudja, hogy ez formálja a mi lelkünket, és amely érettségre visz minket. Egy pásztor mondta, hogy az érettség legnagyobb megnyilvánulása, ha egy ember megtanul hitbeli nyugalomban várni Istenre. A próbának ez a célja. Egyedül Isten tudja, hogy meddig kell várnunk, de Ő megígérte, hogy gondoskodik rólunk, mialatt várunk. Ez végül elvisz a közösségre Ővele. Zsolt 107:6 az Úrhoz kiáltottak szorultságukban. Emberi lények vagyunk, szorultságunkban kiszakad belőlünk a kiáltás: segíts, Uram! Isten akarja, hogy Őrá figyeljünk, mert a Vele való közösség az, amikor hallom az Ő szavát. Az, ami meg tudja elégíteni az én szomjúhozó lelkemet. Erre van szükségem. Ha kiapadt állapotban vagyok, kiszáradtam, akkor az első, amit keresnem kell, az Isten, az Ő Igéje, és az Ővele való közösség. Ez a legcsodálatosabb dolog az életben! P. Kende

Hab 3:17-18 17Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. 18De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben. Csodálatos ez a két vers. Ahogy megnézed a helyzetet, és aztán Habakuk reakcióját arra, a kettő nem következik egymásból. „Ez fura. Miért gondolkodsz így? Miért magasztalnád Istent? Miért örvendeznél Őbenne? Hogyan mondhatod őszintén azt, hogy dicsőség Istennek, amikor bajban vagy?” Az erőszak problémájáról szeretnék beszélni. Ez olyasmi, ami mindannyink életét megérinti. Habakuk Jeremiással élt egy időben. Szörnyű volt a helyzet az országban. Hazug próféták voltak, mindenféle mocskos áldozatok. Nem Istent szolgálták. Igazából bálványimádók voltak. Jer 2:25-ben azt olvassuk, hogy nincs remény, Jer 6:14 nincs béke, Jer 14:19 nincs gyógyulás. Ez bámulatos összefoglalása az ember állapotának Isten nélkül. Nincs remény, nincs békesség és nincs gyógyulás. Ez elkeseredett helyzet. Jeremiásnak az volt a problémája, hogy hogyan büntetheti meg Isten ennyire az Ő népét. Igazából érzelmi problémája volt, annyira szerette az országát, a népét. Nagyon szörnyen érintette, hogy látta, Isten meg fogja ítélni a népet, és küzdött ezzel. Ez valódi probléma. Látjuk, hogy Jeremiás küszködik ezzel végig a könyvben. Habakuknak más a problémája, ő az erőszakot látja a nép között. Azt látja, hogy hogyan bánnak egymással. Borzasztó, hogy mennyire bántják egymást, és ezzel küzd. Inkább ez az ő problémája. Más kérdései is vannak. Hab 1:2 Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg! Ez az ő problémája: erőszakot látott. „Őrület, mi folyik! Isten, hozz szabadulást! Miért nem lépsz?” Mielőtt még erre rátérnénk, szeretném, ha egy másik tanulságot is levonnánk ebből a könyvből. Hab 2-ben látjuk Habakuk hozzáállását: Hab 2:1 Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában. Habakuk hozzáállása érdekes. Alázat volt az ő szívében. Úgy gondolom, a hívők sokszor azért boldogtalanok, mert azt mondjuk: dicsérlek, Uram, köszönöm, Uram; de a szívemben valami nagyon más van. A szívemben: „Uram! Miért nem válaszolsz már?” Azt mondom: Uram, dicsérlek; de a szívemben nem vagyok őszinte. A másik véglet pedig az lehetne: „Isten, végeztem Veled! Te soha nem válaszolsz nekem.” Nagyon őszinte vagyok Istennel, de ugyanakkor nem hitben tekintek Rá, és elfordulok Tőle. Mindkettő végletes és egyik sem helyes. Az egyik a képmutatás, hamis vallásosság, a másik a hitetlenség. Habakuk viszont megmutatja itt a helyes módot. „Istenem, hogy lehetséges ez?” – és az ő kiáltása Istenhez valós, tényleg küszködik. Azt mondja: Istenem válaszolj, kérlek! Másfelől az ő szívében az van: „Rendben, akkor Ő most válaszolni fog és megfedd engem megint. Megmondja nekem, hogy tévedek ebben is, ebben is, …” Van alázat az ő szívében. Hajlandó elfogadni. Hajlandó azt mondani: Istenem, szólj hozzám. Nem úgy, mint Jób.

Jób 13:22-ben azt mondja: „Nem érdekel, hogy vannak a dolgok, csinálhatjuk így vagy úgy. Beszélhetsz hozzám, aztán majd én is válaszolok Neked, és bebizonyítom, hogy igazam van. Nem is kell semmit mondanod, csak magamtól elmondom, hogy mi újság.” Bámulatos ez a büszkeség. Jób ezt mutatja. „Nekem annyira igazam van! Istenem, Te pedig annyira tévedsz, és be is bizonyítom Neked.” Nincsen ebben alázat. Habakuk egészen más. Van problémája, és az tényleg zavarja őt, de nagyszerű a hozzáállása. Azt mondja: itt állok és várok, és az Úr szólni fog hozzám. Ez csodálatos hozzáállás. Kell, hogy legyen bennünk alázat, hogy időnként befogjuk a szánkat. Kell, hogy legyen bennem alázat, hogy azt mondjam: eddig tudok eljönni, és mondhatom azt teljes bizonyossággal, hogy eddig tudom, de ezen túl csak spekulálok, és nem tudom azt mondani, hogy ez így vagy úgy van. Nem mondhatom, hogy márpedig így és így vannak a dolgok. Ez csodálatos. Habakuk azt mondja, hogy látja mindezt, minden rossz, és azt mondja: miért nem igazítod ezt ki, Uram? Préd 8:11 mivel nem jön azonnal az ítélet, ezért az emberek szíve folyamatosan gonosz. Az emberek szíve folyamatosan gonosz, mivel nincs ott az azonnali ítélet. Ha nyúlok a sütiért és az anyukám ráüt a kezemre azonnal, akkor megtanulom egy idő után, hogy nem érdemes megcsinálni. Viszont ha hosszú idő telik el, akkor… Ez itt Habakuk problémája: Istenem, miért engeded ezt meg?; de azt is mondja: szólj hozzám, Uram! Ez nagyszerű! Csodálatos ez a szelídség. Ez nagyon fontos része a válaszkeresésünknek. Zsolt 25:9 az alázatost, a szelídet fogja tanítani. Ha a büszkeségem tanít, akkor Isten nem tud tanítani. Kell, hogy a hozzáállásomban elég alázatos legyek ahhoz, hogy elfogadjak, hogy halljak tényleg. Aztán Hab 2:2 Isten egy üzenetet ad a szájába, amit el kell mondania mindenkinek. Habakuk azt mondja: Hab 2:20 az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld! „Csitt, mindenkinek!” Ez csodálatos. Senkinek sincs joga arra, hogy próba elé állítsa az Urat, és azt kérdezze: hogy tehetsz Te ilyet? Valaki kérdezhetné: hogyan érted azt, hogy az egész örökkévalóságot a pokolban tölteni? Isten azt mondja: „Ha a büszkeséged beszél, akkor maradj csendben, Én vagyok az Úr. Nem tudok többet mondani neked, mert a büszkeséged miatt nem tudlak tanítani, de ha megvan az alázatod arra, hogy hallgass, akkor elmondom neked. (Mát 13:49-50) Még többet is tudok neked mondani róla, de ha büszkeség van benned, akkor nem tudok mit mondani.” Habakuk – az ember, akinek volt kérdése – azt mondja: az Úr az Ő szent templomában, hallgasson Őelőtte az egész Föld. Hogyan képes arra, hogy ezt mondja? Ez nem képmutatás szintén? Neki megvan az alázata arra, hogy hallgasson, hogy figyeljen a válaszra. Ezért választ is kap. Most, hogy megnéztük Habakuk hozzáállását, térjünk vissza a könyv elejére. „Meddig kiáltozom még Hozzád az erőszak miatt, és nem hallgatsz?” Megvan ez a problémád? Látjuk ezt a problémát napjainkban? Csak gondolj bele: erőszak. Hallottam egy érdekes statisztikát, lehet, nem túl pontos, de attól még rendben van. A XVII. században Európa csataterein kb. 3.3millió ember halt meg, a XVIII. században 5.2milló, a XIX. századba 5.5millió, a XX. században (akkoriban még nem volt vége) már 30milliónál tartott ez a szám. Az erőszak nagyon is valós és hatalmas. Itt van a világunkban és azt mondjuk: hogyan lehetséges ez? Mit teszünk? Elrejtőzünk, buborékot húzunk magunk körül és azt mondjuk: ez velem nem történhet meg, ez itt nem történhet meg. Előbbutóbb szembesülnünk kell a valósággal és meg vagyunk döbbenve. Szükségünk van egy válaszra.

Habakuk fel is sorolja a válaszokat, Hab 1:3-4 az igazságtalanságról beszél. Az erőszak nem jár egyedül, hanem kéz a kézben jár az igazságtalansággal. Így történik ez. Aztán Hab 1:13-ban beszél a gonoszról. Ez nagyszerű pont, mert így történik ez. Honnan ered az erőszak? Megvan a gonoszság alapja, aztán erre épül az igazságtalanság, aztán az emberek erőszakosan cselekednek minden egyes alkalommal. Mi a problémánk ma? Az, hogy a világ azt mondja: nem is tudjuk, hogy létezik gonosz. Úgy emlékszem, hogy egyszer egy riporter mondta nagy bölcsességben: az egyik ember gonoszsága lehet a másik ember igazságossága. Miről beszél? Megőrült? A világ abban sem biztos, hogy létezik a gonosz. Azt mondják: az ördög a gonosznak a jelképe, de nem létezik az a személy. Amikor Ronald Reagan beszélt a gonosz birodalomról, a Szovjetunióról, akkor a média gúnyolta: „A középkorban élsz? Gonosz? Miről beszélsz?” Miért? Mert ha Isten nincs ott a képben, akkor hogyan ismerhetnénk fel, hogy mi gonosz és mi helyes? Lehetetlen. Nem tudjuk felismerni, hogy mi helyes és mi gonosz, ha Isten nincs ott a képben. Ez őrület, mert akkor nincsen erkölcs és mindenféle őrültséggel találod szemben magad. Nevetséges. Az ateisták ezt soha nem mondják el neked, hogy hova vezet minket az ő ateizmusuk. Egy olyan helyre, ahol minden belefér, nem létezik a gonosz. Nem élhetsz így, mert tudod, hogy az erőszaknak nem kellene történnie. Tudod, hogy az nem helyes. Tudod, hogy ennek nem így kellene lennie. Nem érthetsz vele egyet, nem mondhatod azt, hogy rendben van. Ők azt mondják neked, hogy rendben van, de mi azt mondjuk: ez nevetséges, nem élhetsz így, ez nem élet, az nem élhető élet. Nem mondhatod azt, hogy az erőszak, az igazságtalanság rendben van és nincsen gonosz. Azt kell mondanod: Isten igaz, Ő a szeretet és Ő jó. Ugyanakkor van egy másik pólus, van ennek ellentéte. Létezik a gonosz, az igazságtalanság és az erőszak. Mondhatjuk azt, hogy ez gonosz, nem igazságos, erőszakos. Ez bámulatos. Talán Chesterton mondta – sok dolgot jól megfogalmazott –, hogy Isten olyan, mint a Nap, nem tudsz ránézni, de ha nem lenne, akkor nem látnál semmit. Ez így van. Nem tudod jól meghatározni Istent, de ha nincs a képben, akkor minden elhomályosul, minden sötét, nem látsz semmit tisztán. Ez a problémánk. Ez a gonosz, az igazságtalanság és az erőszak problémája is. Ha Isten szól az én szívemhez, akkor ráébredek, hogy ott is van gonosz, és el kell bánjak vele. Az az egyetlen hely, ahol a gonosszal el lehet bánni. Ez az egész nem elméleti dolog, ez olyasmi, amit elszenvedünk. Látunk valakit, aki igazságtalanul bánik velünk, megbánt, vagy van valami gonoszság az életedben és az fájdalmas, valaki erőszakos volt, kihasznált téged a szándékod ellenére, és nem tudod csak úgy hátrahagyni a dolgot, mert fáj. Ránézel, és azt mondod: ez annyira nehéz, annyira rossz. Nézzük meg Hab 1:16-ot. Mivel sikeresek a halászatukban: Hab 1:16 Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az ő hálójának, mert ezekkel kövér az ő része, és zsíros az ő eledele. Ezek az emberek gonoszak, és a sikerüket imádják, és hajlandóak áldozni annak. Hajlandóak odafordulni egy istenhez, aki sikert ad nekik. Nem csoda, hogy még a kereszténységben is van ilyen ág, ahol azt mondják: légy hívő, és egyik áldás a másikat követi, egyik siker a másikat, és a gyógyulást

gyógyulás követi az életedben. Nem csoda, mert az emberek vágynak erre. Ha megnézed ezt, azt mondod, hogy annyira igazságtalan. Küzdünk ezzel, és mondjuk: Uram, meddig kiáltok még Hozzád és nem hallgatsz meg? Nincsen semmi, amit irigyelnénk az ő életükben. Hab 2:12 Jaj annak, aki várost épít vérengzéssel, és aki várat emel álnoksággal. 1Kir 16:34-ben van egy ember, aki újraépítette Jerikót Józsué átka ellenére. Azt mondta: „Kit érdekel?!”; és felépítette a várost. A falakat az egyik fia élete árán, a kapukat a másik fia élete árán építtette. Ezek az emberek így élnek, és úgy tűnik, hogy velük van a siker, de nincsen semmi, amit irigyelnünk kellene az életükben. Kérlek, ne élj ebben! Ne irigykedj a hitetlenekre, a sikeres gonoszakra! Ne élj ebben! Hab 2:13 a tűznek dolgoznak, és a hiábavalóságnak fáradoznak. Így is nehéz bevenni ezt. Van egy érzelmi oldala, amit látunk Jeremiásnál is; aztán van erkölcsi oldala, amit itt Habakukban látunk; és van egy személyes fájdalom oldala, amit Jóbnál látunk. A Biblia nagyon erőteljesen leírja nekünk ezt a témát. Hogyan lehetséges, hogy Habakuk úgy fejezi be a könyvet, ahogy látjuk? Ahogy befejezi, az igazából egy zsoltár. Azt gondoltad, hogy csak 150 zsoltár létezik? Ez igazából Habakuk zsoltára. A végén még azt is hozzáteszi: az éneklőmesternek. A 3. fejezetben van egy dicsérő, egy tanító dal. Hogyan lehetséges ez? Hogy kerül ez ide? Isten válaszol neki: Hab 2:3 Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el! Sok gonosz körülvesz minket. A mi életünket is megérinti, hatással van rá, nem maradhatunk távol ettől, és nem mondhatjuk: ez rám nem vonatkozik, én nem így élek. Ez nem így működik. Ezt mondja nekünk Isten: „Figyelj! Van szenvedés, van megpróbáltatás, van erőszak, igazságtalanság, de várj egy kicsit, van egy tervem. Merj reménykedni, merj várni Rám!” Tetszik az, ahogy mondja: ez egy bizonyos időre szól. Nem tudod, hogy mikor, de meg fog történni. „Bízz Bennem! Még ha úgy tűnik is, hogy késik, de várj rá, mert nem késik, ez az Én tervem, nem a tiéd. Bízz Bennem!” Azt mondjuk: az idő majd minden sebet begyógyít. (Valahogy így.) Viszont ez egy hazugság. Az idő nem gyógyít be semmit. Az idő nem orvos. Az idő személytelen. Nem működik. Egy ember, aki nem ismeri Istent, az egész örökkévalóságban várhatja, de nem fog meggyógyulni. Ez a válasz a pokollal kapcsolatban is. Isten az, Aki gyógyít időben – az idő olyan, mint egy csavarhúzó Isten kezében –, időbe telik. Isten azt mondja: ”Igen, használom az időt az életedben, de bízz Bennem, mert munkálkodnom kell benned. Ne az időt imádd! Ne félj az időtől, ne aggódj az idő miatt!” Ne mondd azt: ki tudja, hány napom van még hátra?! Ne élj az ettől való félelemben. Isten azt mondja: „Ne aggódj, az idő az Én kezemben van. Amikor használom, amikor veszek egy évet, és neked úgy tűnik, hogy az túl sok idő a várakozásra, de muszáj várnod, akkor igazából munkálkodom a szíveden, tanítalak valamire, vezetlek valahova. Bízz Bennem ezzel kapcsolatban!” Ezt kell felismernünk, hogy Isten használja az időt az életünkben.

Hab 3:19 Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! ... Miért mondja ezt? Azért, mert Isten magasabbra emel engem, mint amit látnék egyébként. Ez fontos. Rájövök, hogy Isten használja az időt az életemben, de egyedül akkor lehet békességem efelől, hogyha az örökkévalóság nézőpontjából látom. Ha a magas helyeimen járok, ahová Isten felemel engem. Ha tudom azt mondani: „Igen, az örökkévalóság szemszögéből ez rendben van. Az örökkévalóságot tekintve Isten véghezviszi az Ő célját.” Ez csak hitben tudom megtenni, de ebből van a békességem. Ezért nem hazudott Habakuk, és nem volt képmutató, és nem csak egy üres vallásos ember volt, amikor azt mondta: „Nincsen gyümölcs a szőlőben. Az olajfa nem hozza a termését, a szántóföldön nincsen termés és a juhok is eltűntek az akolból, de én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben.” Hogy tudta ezt mondani? Azért mert Isten megmutatta neki: „Van egy tervem, és az nem a te időzítésed szerint működik, de ez egy tökéletes terv. Bízz Bennem!” Habakuk az alázata miatt kaphatott választ. Aztán átadta ezt nekünk is. Mi Habakuk könyvének a szíve? Gondoljunk bele, hogy az erőszak témája ellenére az örvendezésnek, a dicséretnek és az ujjongásnak a szíve. Az ujjongásé! Ez nagyszerű! Miért? Azért, mert bízom az én Istenemben. Az időben élek, nem látom a teljes tervet, de Ő a magas helyeimen jártat engem, olvasom a Bibliát; örvendezek, imádkozom és hálát adok: Istenem ez csodálatos, Benned vigadozok, ujjongok, és imádlak Téged! Közösségben vagyok a testvéremmel, Őt magasztalom és Őbenne ujjongok. Ez van tényleg a szívemben. Ámen.