kriptodeviáns szellemi manufaktúra: pro2

dávid ferenc és hegedűs gyula  kriptodeviáns szellemi manufaktúra

pro2

avagy

A civil ártalomcsökkentő szociális kontaktprogram prostituáltak

számára indítandó új projektjének hihetetlen kutatási története, és
néhány gyakorlati problémája.

Az alapprogram
A budapesti székhelyű drogprevenciós alapítvány 1995 óta
foglalkozik az intravénás szerhasználók szerhasználati
szokásainak gyakorlati és közvetlen formálásával, valamint a
szerhasználat kialakulásának megelőzésével.

A kilencvenes évek közepén a HIV megelőzés volt az a

kardinális problémakör, amely meghatározta az alapítvány
működési területét és alapvető küldetését. A preventív jellegű
AIDS megelőző program gyakorlati alapját a használt injektorok
sterilre cserélése adta. Ez volt az első és akkor még egyetlen
magyar tűcsereprogram.

A HIV-fertőzés veszélyének kitett kockázati csoportok közül az

intravénás szerhasználók és a prostituáltak kiemelt kockázati
státusszal rendelkeznek, hiszen ezek azok a társadalmi
csoportok, amelyek életmódjuk és marginalizáltságuk okán,
fokozottan vannak kitéve a fertőzés veszélyének. Belátható,
hogy az intravénás szerhasználó prostituáltak alkotják ebből a
szempontból azt a kategóriát, melyben az egyének jelentős
kettős kockázatnak vannak kitéve.

Az akkor még óvegylet néven futó társadalmi szerveződés az

ezen kategóriába került szerhasználók között kezdte meg
működését svájci segítséggel, a budapesti kocsisoron.

A problematika
Azóta megszűnt és szétszóródott a fővárosban a valaha
egységesnek mutatkozó vigalmi negyed, helyette láthatatlan
telefonfülkék és lokálok, massage szalonok és nonstop parkolók
rejtik a lányokat és munkaadóikat. Az éjszakai élet számos
destruktív velejárója közül a különböző illegális szerek
jelenléte az, ami a mi szempontunkból érintetté teszi a
prostituáltak világát. Ez nem jelenti azt, hogy más
szempontból ne lennének fokozottan kitéve az egészségi
állapotuk romlásának vagy a marginalizálódás veszélyének, de
azok a problémák más típusú megközelítést és más jellegű
gyakorlati programokat igényelnek.

A prostitúció szabályozására tett sorozatosan ostoba lépések

következtében, a budapesti prostitúció egy jó időre
láthatatlanná vált a lakosság, a rendvédelmi szervek és persze
a prostituáltakat segíteni akaró civil szervezetek számára is.
Mindenki más számára látható maradt.

A szociális kontaktprogram

Az alapítvány jelenleg a fővárosi heroin fogyasztók, és más

intravénás szerhasználói csoportok számára biztosítja a civil
ártalomcsökkentő szociális kontaktprogram keretein belül a
steril eszközöket és az ártalomcsökkentő célzatú program
elemeket. A program egy ezres nagyságrendű szerhasználói
populációval (klientúra) tart kapcsolatot, amelyben a használt
szer szempontjából nagy számban vannak politoxikománok,
stimuláns használók, heroinhasználók, szipusok és
alkoholisták, valamint ezen addikciók számos variánsai,
kiegészülve a mentális betegségek más formáival a társadalom
majd minden csoportjából. A program gyakorlati és jogi
szabályozása minden szempontból megfelel a hőn áhítottnak,
hiszen maga a tevékenység (az injektorok cseréje) nem ütközik
semmilyen jogszabályba. Ugyanakkor a használó számára a steril
fecskendő puszta léte vagy nemléte is problémákat vet fel.
Ugyanis ha nincs steril fecskendője, akkor minden bizonnyal
azzal fog szúrni, amit már valaki biztosan használt előtte
egyszer, és ez nem biztos, hogy jó, ugyanakkor az is
problematikus, ha steril fecskendő van nála, hiszen ezt meg
egy ruházat átvizsgáló rendőrjárőr kérheti rajta számon, és ez
sem biztos, hogy jó. Mindezek ellenére a kontaktprogram
komolyabb rendőri zaklatás nélkül folyik évek óta a 13.
kerületben. Nem mondaható el mindez hasonló nyugalommal a
prostitúcióval kapcsolatban.

Anélkül, hogy az örömlány problematika jogi és

államigazgatási szabályozásának kérdéskörét komolyabban
prezentálnánk, általánosságban azt mondhatjuk, hogy a rejtett
szerhasználói populációnk (ez esetben a prostituáltak között)
elérésének alapvető akadálya az, hogy maga a tevékenység a
társadalmilag nem látható kategóriában van. Azt pedig, hogy
ezt a láthatatlan prostitúciót körülölelő bűnözői kultúrában
találhatunk majd az intravénás szerhasználatra utaló jeleket,
sejtetni engedtük magunknak.

A prostituáltak

A prostitúcióval kapcsolatban mindig érdemes bizonyos

klasszifikációt alkalmazni, hiszen egy erősen tagolt és
komplex társadalmi csoporttal van dolgunk. A klasszifikáció
első szempontja a szerhasználat, hiszen a célpopulációnk az
intravénás szerhasználók csoportja. Fontos elemként
jelentkezik így az, hogy az egyén életében a prostitúció
megelőzte a szerhasználatot vagy annak következményeként
alakult ki. Az a prostituált, aki a szerhasználatából adódóan
kényszerült prostitúcióra bizonyos esetekben könnyebben
vonható be egy ilyen típusú programba, mivel a prostitúciót
megelőző időszakában kialakult és megmaradt szerhasználói
kapcsolatai láthatóvá tehetik az alacsonyküszöbű programok
számára. Nem mondható el ugyanez arról a prostituáltról, aki
munkája során került kapcsolatba a szerekkel és azokat a
munkája mellett kezdte el használni.

A programban résztvevő klienseink közül többen számoltak be

-pár alkalomnál nem több- olyan eseményről, amikor a
szerhasználat illetve a szer megszerzésének érdekében
prostituálódtak. Ez a jelenség nem tartozik az általunk
célpopulációnak tekintett klasszikus intravénás szerhasználó
prostituáltak csoportjába.

Az osztályozás következő szempontja a prostitúció színtere.

Alapvetően négy típusba lehet összefoglalni a számunkra
releváns kérdéskörök (a prostitúció láthatósága és
elérhetősége) alapján. Utcai prostitúció, szalon és bár
prostitúció, telefon és Web prostitúció, szállodai
prostitúció. A vendéglátó-ipari és internetes prostitúció
talán a legnehezebben elérhető kategória. Marad tehát az utcai
prostitúció.

Az internetes és telefonos prostitúció az elérhetősége alapján

nem tartozik a könnyen programba vonhatók közé, ugyanakkor a
láthatósága minden kétséget kizáróan nagyfokú. A különböző
szexpartner kereső és erotikus tartalmú oldalak
linkbirodalmában könnyen bukkanhatunk olyan magánoldalakra,
amelyek egy prostituált szolgáltatásait hivatottak
népszerűsíteni az Internet használók körében. Adódik ebből egy
felemás helyzet, ahol tulajdonképpen konkrétan látjuk azt a
populációt (jelen esetben a prostituáltakat), ahol az
intravénás szerhasználatot sejteni engedjük, ám az elérhetőség
reménye hamar szertefoszlik.
A kapuőrök nyomában

Francia baba

Első körben magától értetődően a szociális kontaktprogramba

már bevont szerhasználókat tekintettük kapuőröknek, hiszen a
láthatóság és az elérhetőség alapján is ez volt kézenfekvő.
Általában véve nem jellemző a hivatásos prostitúció jelenléte
a klienseink körében, de néhány érdekes eset már előfordult.

Nevezzük Saroltának azt a lányt, aki évekkel ezelőtt került a

programunk holdudvarába. Sári fiatal kora óta szerhasználó,
aki végig járta a szipuzás, a politoxikománia, az intravénás
szerhasználat és a prostitúció majd minden területét.
Autentikus alakja az utcai szerhasználat és a kiilleszkedési
mező által határolt tér világának. Sári kapcsolatai a
hagyományos szerhasználói kapcsolatok, ugyanakkor a
prostituáltak életformájának számos jellemzőjével is bír, ami
számára egyfajta magasabb státuszt biztosít a dzsánkik között.
Kis mértékben színesíti még a képet az, hogy Sári évek óta
heroint árul. A prostitúcióból és a szer kereskedelméből
származó jövedelmét Sarolta az életformája fenntartására,
továbbá aktuális holdudvarának ellátására\eltartására és
édesanyja aktív támogatására fordítja. Édesanyjának tudomása
van Sarolta munkakörének milyenségéről és szerhasználatával
kapcsolatban sem tudnánk újat mondani számára. Nemritkán
édesanyja lakásán fogadja az aktuális vendégeket. Sarolta egy
többéves intenzív önpusztítás következtében jelenleg rendkívül
rossz egészségügyi és mentális állapotban van, szerhasználata
fokozott (egyes alkalmakkor akár 200 fecskendőt is cserélt
egyszerre). Pályája kezdetén dekoratív megjelenésű fiatal
lányként a jólmenő prostituáltak közé tartozott, de a
szerhasználat kialakulása megelőzte a szexuális
szolgáltatásét, ezért megtartva kortárs szerhasználói
kapcsolatrendszerét, Sarolta a program keretein belül maradt,
és hirtelen eltűnéseivel, felbukkanásaival mindkét társadalmi
csoportban jelen volt. Adva volt tehát az első kapuőr.

Sári nem klasszikus utcai prostituált, a telefon és az

Internet az elérésének eszköze. Az elérhetőség nem okozott
problémát, hiszen Sári rendszeres használója programunknak
tehát megjelenése valószínűsíthető, illetve a vele szorosabb
kapcsolatban állók is rendelkeznek, hol- és hogylétéről
információkkal. A probléma a személyes beszélgetésnél
jelentkezik. Két variánsa van a Saroltával kapcsolatos
találkozásnak. Sári megérkezik, lerohan, egy perc alatt cserél
és bekeni a vénáit, majd közli, hogy menni kell és elrohan
dolgozni. A másik eset, amikor hosszabb időt tölt el ugyan, de
azt olyan állapotban, hogy percenként ébresztgetni kell,
nehogy magára öntse a teát. Azt a pár alkalmat, amikor Sári
beszédképesen töltött nálunk hosszabb időt, arra használtuk
fel, hogy az általa elérhető intravénás szerhasználó
prostituáltakról információkat gyűjtsünk és az elérhetőségüket
fokozzuk. Sárinak saját oldala van az Interneten, ahol francia
baba módjára van lefotózva, olyan formában, hogy arról senki
sem gondolná, hogy Sári utcai szerhasználó. Az oldalt egy
vállalkozó készíti el, aki telefonon értesíti Sárit a
beérkezett megrendelésekről. Sem Sárit, sem más lányt nem
lehet tehát közvetlenül elérni úgy, hogy írunk neki egy email-
t azzal a szöveggel, hogy: interjúzni szeretnénk intravénás
szerhasználókkal, az vagy e te? Látjuk bár, de nem tudjuk
elérni. Sári nem ismert nagy számban intravénás
prostituáltakat, szerhasználata a prostitúción kívüli
kapcsolataira korlátozódott. Egyetlen kapcsolódási pont volt
csupán ami közelebb vitt volna minket a cél felé, de ezt akkor
még nem tudtuk.

Sztriptíz
Nevezzük mondjuk Virágnak azt a kliensünket, aki szintén a
szerhasználatát követően került az utcai prostitúció
határmezsgyéjére. Virág szerhasználói háttere egy kiterjedt
belvárosi dzsánki csoport körül rajzolható fel, amiben a főleg
heroin és más ópiát tartalmú tudatmódosító szerek rendszeres
használata a megfigyelhető. Soha nem volt hajléktalan, nem élt
hosszabb ideig az utcán, mindvégig megőrizte a szülőkhöz
fűződő ambivalens viszonyát. Testvérét túladagolás ölte meg,
egy gyermek édesanyja, leszbikus párkapcsolatban él. Jelenleg
egy bárban táncol, de saját elmondása szerint nem végez
szexuális, csak erotikus szolgáltatást. Virág intenzív
használó, aki kapcsolatrendszerében szintén a hagyományos
szerhasználói csoportokkal tart fenn szorosabb kapcsolatot,
munkahelyén nem tudnak szerhasználatáról, így Virág sem tudott
érdemben nyilatkozni arról, hogy a prostituáltak között milyen
gyakoriságban fordulnak elő intravénás szerhasználók, és
hogyan lehetne őket bevonni egy ilyen programba. A lányok vagy
nem rendelkeztek megfelelő kapcsolatokkal, vagy nem akarták,
hogy szerhasználatuk a munkaadóik vagy munkatársaik tudomására
jusson. Amint az később kiderült, érthető okokból.

Keresnünk kellett tehát olyan kapuőröket, akik a rendszer

működtetésében és fenntartásában lehetnek járatosak, vagy arra
megfelelő rálátással bírnak.

A projekt beindításának gondolati mikéntjeinél és a közös

munka lehetőségének születésénél már felmerült a Prostituáltak
Érdekvédelmi Szervezete vezetőjének és frontemberének a neve,
aki maga a szervezet, és az intézmény is egyben. Hihetetlen
munkabírása és konok ragaszkodása a prostituáltak
érdekvédelméhez, az egyik legelszántabb és legprofibb morális
vállalkozóvá tette. Ismeri a szcéna szinte minden fontosabb
szereplőjét, és komoly rálátása van a lányok és azok
munkaadóinak tevékenységére. Igazából szinte egyetlenként
harcol a köztes zóna lányos szegmensében. Hosszas időpont
egyeztetés és többszöri nekifutás után, a lakásán berendezett
irodájában beszélgethettünk vele.
Földi Ágnes

Ágnes arra kérdésünkre, miszerint ismer-e intravénás

szerhasználó utcai prostituáltat, merev elzárkózással,
távolítással reagált, illetve határozott nemmel válaszolt.
Elmondta, hogy tapasztalatai és véleménye szerint nemhogy az
intravénás szerhasználat, de semmilyen illegális tudatmódosító
használata nem jellemzi a lányokat, hiszen ez a
munkavégzésüket nagymértékben megnehezítené, így az utcai
lányok futtatói (stricik) sem egyeznének bele, sőt tiltják is
ezt. Amikor megemlítettük, hogy klientúránk egynémely tagja
talán mégis érintett lehet az utcai prostitúcióban, Ágnes
elmondott egy történetet. A főszereplője egy nagyon jó
megjelenésű fiatal szőke prostituált, aki érintett volt az
intravénás szerhasználatban. Éveken keresztül próbálta
kiemelni a prostitúció és a szerhasználat kettős szorításából,
mindhiába. Előfordult, hogy a saját lakásában ápolta,
gondozta, bújtatta a fiatal lányt, a rossz társaságok elől.

„ha jobban volt, akkor mindent megígért. Azt mondta kiszállt

ezekből a szerekből, nem szúrja magát(…), aztán mindig kezdte
elölről, ott ment tönkre előttem az a lány. Mindent amit
lehetett megmozgattunk az érdekében.(…) Próbáltuk kiemelni
abból kábszeres mocsokból(…) Most már jó ideje, hogy nem
láttam, nem hallottam róla.”

Ha sok időt töltünk szerhasználók társaságában,

megfigyelhetünk magunkban egy érdekes változást. Azt, hogy ha
szerhasználók kerülnek egy beszélgetés középpontjába, akkor az
a kényszerképzetünk támad, hogy talán ismerhetjük az említett
emberek valamelyikét. Ez a megérzés vezetett arra, hogy
megértük Ágnest írja le, hogyan néz ki ez a lány, hátha tudunk
róla valamit, ami segíthet neki. Ágnes személyleírása és a
kiegészített történet alapján könnyű volt beazonosítani a
személyt. Sarolta a francia baba volt az. Valahogy az volt az
érzésünk, hogy körbejárunk.

Ágnes több dolgot is helyre tett a fejünkben. Mi szerettük

volna a kutatásba – hallgatólagosan - bevonni a hatóságokat
egyfajta beleegyezés szintjén, illetve szerettünk volna
adatokat gyűjteni a lányok futtatóitól is. Ági az előbbit
szükségtelennek, az utóbbit pedig lehetetlennek tartotta:

„(…)a stricik úgysem fognak szóba állni veletek…, ha

egyáltalán találkoztok velük”.

A kutatási tervben megfogalmazottak szerint a lányoknak az

interjúkért és az interjú alatti bérkiesésért pénzdíjazást
állapítottunk meg, amit Ági nagyon rossz ötletnek tartott:

„(…)én a munkámmal szívességet teszek a lányoknak és a

striciknek. Ti ma az én segítségemmel lesztek a terepen. Na
nehogy már én, vagy ti tegyetek szívességet a lányoknak, ha
segíteni akarunk”.

Érvelését hamar megértettük és megegyeztünk abban, hogy a

további sikeres együttműködés reményében az interjúkra szánt
összeget szociális szóróanyag vagy adomány formájában fogjuk
eljuttatni a lányokhoz. A lányokkal készítendő interjúkat
diktafon segítségével szerettük volna az utókor számára
rekonstruálhatóvá tenni. Ágnes erre szelíden elmosolyodott és
annyit mondott, hogy: „tegyék, ha tudják”.

Földi Ágnes nagyon sokat segített a kutatás beindításában,

meggyőzött minket az általa végzett munka úttörő voltáról és
hozzánk hasonlatos szélmalomharc jellegéről; illetve
felajánlotta azt is, hogy az interjúk helyszínére kísérjük el
az asszisztensét, Istvánt. Így első osztályú kapuőrnek
bizonyult és további kapuőrök elérését villantotta fel
előttünk.

István

István autodidakta módon profivá lett szociális munkás és

asszisztens, aki már több mint három éve dolgozik Ági mellett.
Munkájának előttünk megmutatkozó oldalaként hetente két-három
alkalommal megy ki a lányok közé az éjszakai órákban és
gumióvszerrel, illetve hasznos jogi- és orvosi tanácsokkal,
fontos tudnivalókkal látja el a lányokat.

Közreműködésével többé-kevésbé zavartalanul beszélgethettünk a

lányokkal (szám szerint nyolccal), akikből ötöt név szerint
ismert. A lányokat következetesen ’tündérkém’-nek szólította,
amiért ők nagyon hálásak voltak. Kettő kivételtől eltekintve
szívesen fogadták az óvszereket és a segítséget, így az utcai
prostituáltak zárt világa kezdett lassan megnyílni előttünk.
Meglett a kapuőrünk és beléphettünk vele a kapun.

A tündérkert

Az adatfelvételt Csepelen kezdtük, majd a Tököli út – Bosnyák

tér közti részen puhatolóztunk, aztán a VIII. kerületet
(fölöslegesen és sikertelenül) érintve a Váci úton fejeztük
be.

Első

Első interjúalanyunk egy alacsony, festett szőke, húsz év

körüli lány volt Csepelen. A november végéhez mérten
szokatlanul enyhe időnek megfelelő, csinos ruházatot viselt,
hozzá illő kistáskával és nagyon szép és látványosan új
mobiltelefonnal, ami a beszélgetés után kb. két perccel
megcsörrent. A rövid telefonbeszélgetés után megnyugtatott
minket, hogy nincs semmi baj, csak a stricije aggodalmaskodott
miattunk, de mikor megmondta neki, hogy ’a földiági’ küldött,
eloszlott az aggodalma. Ez a kis intermezzo felhívta a
figyelmünket arra, hogy valószínűleg a strici valamilyen
közeli, de biztonságosan láthatatlan helyről figyeli a
lányokat és minket is. Interjúalanyunkon kívül egyébként még
két lány dolgozott a kereszteződésben, azonban velük nem
tudtunk beszélgetni, mert folyamatosan ’fuvart bonyolítottak’.

Beszélgetésünk elején azonnal világossá vált számunkra, hogy a

lányok nem fognak beleegyezni a diktafon használatába, ezért a
diktafont csak a lányokkal való beszélgetés után az autóban
(három ajtós fekete színű, fóliázott üvegű Opel Astra 1.2
típusú személygépkocsi) kapcsoltuk be, hogy az interjúk
rekonstrukcióit, illetve a fontosabb információkat rögzítsük.

Miután bemutatkoztunk és elmondtuk azt is, hogy honnan és

milyen célból jöttünk, nagyon meglepettnek tűnt. Amikor
kertelés nélkül megkérdeztük, hogy mi a véleménye az
intravénás szerhasználatról és ennek az utcai prostitúciót
végző kolléganői közti elterjedtségéről, azonnal merev falba
ütköztünk. Rövidke (alig 5-6 perces) beszélgetésünk alatt
megtudtuk, hogy a lányok nem használnak drogot, pláne nem
intravénásan. Talán a beszélgetés végére sikerült
kompetenciánkat annyira alátámasztani, hogy kérdésünkre
őszinte választ kapjunk: elárulta, hogy a lányok a
fecskendőket a gyógyszertárakból szerzik és hogy ez problémát
nem, nehézségeket azonban szokott okozni. Minderre csak utalt,
úgyhogy nem lehetünk biztosak abban, hogy prostituáltakról
beszélt-e, csupán abban, hogy ismer(t) intravénás
szerhasználói közössége(ke)t. A tűcserélés lehetőségéről nem
hallott még, meg is ijedt egy kicsit, így elzárkózott annak
lehetőségétől. Azt azonban lehetségesnek tartotta, hogy
rekreációs szerhasználat (elsősorban marihuána származékok és
amfetamin származékok) előfordulhat a lányok körében, de
’szigorúan’ munkaidőn kívül.

Mindezek ellenére úgy érzékeltük, hogy marihuána hatása alatt

állt.
Második és harmadik

Második és harmadik interjúalanyunkra egy Csepel határában

lévő buszmegállóban bukkantunk. Ők is szívesen átvették az
Istvántól kapott óvszereket, és hajlandónak mutatkoztak egy
rövid beszélgetésre is, bár tudták, hogy nem ’fuvarba
jöttünk’. Az idősebbik interjúalanyunk harmincon túl lehetett
egy-két évvel. Jó megjelenés, ízléses elegancia, diszkréten
festett körmök. Kimondottan kellemes és érdeklődő
beszélgetőpartnernek bizonyult. A fiatalabb beszélgetőtársunk
csendesebb és visszafogottabb volt, elmondása szerint
szakmunkásképzőt végzett, elég egyszerű teremtés.

Kérdéseinkre felváltva, vagy egyszerre, egybehangzóan

válaszolgattak. Összecsengő és őszintének tűnő véleményük
szerint a lányok ’szinte mindent’ használnak ’bármikor’; az
intravénás szerhasználat arányát közösen legalább negyven
százalékosra(!) becsülték. A tűcsere programot hallomásból
ismerték és szerintük szükség is van az utcán dolgozó lányok
körében hasonló tevékenységre. Kérdésünkre elmondták és
megindokolták, hogy ennek miért a tűcsere-automata lenne a
legmegfelelőbb eszköze.

Váratlanul egy 7-es BMW állt meg mellettünk négy roma

származású, meglehetősen izmos és jól öltözött stricivel.
Maximálisan korrekt hangvételben utasították a lányokat arra,
hogy „munkaidő után folytassátok…” illetve, hogy „vissza az
üzletbe…”. A lányok tájékoztatták őket, hogy ’a földiágival’
vagyunk, így a stricik elhajtottak. Ezután azonban a lányoktól
már semmilyen érdemi információt nem sikerült megtudni.
István ’tuti’ tippjére a Váci út felé vettük az irányt, ahol ő
ismer két biztosan intravénás szerhasználó lányt, akik még a
tűt is elfogadnák, ha lenne nálunk. Történetesen
bekészítettünk három darab (akkor még) ISM-es egységcsomagot:
steril tűvel, filterrel és egyéb ártalomcsökkentő eszközökkel,
hátha jó lesz a kompetenciánkat megerősíteni, vagy esetleg
konkrét intravénás szerhasználó kapuőrök közelébe férkőzni…

Negyedik

A Váci úton azonban nem dolgozott kint az István által

ajánlott két lány. Találkoztunk azonban egy másik lánnyal, aki
készségesnek mutatkozott abban, hogy a negyedik
interjúalanyunk legyen.

Előzetes várakozásainknak leginkább az ő elbeszélése felelt

meg. Szerinte nagyon ritka az, hogy egy lány teljesen tisztán,
bármilyen tudatmódosító használatát mellőzve legyen kint az
utcán. Mindemellett igen elterjedtnek tartotta az intravénás
szerhasználatot kolléganői körében. Bevállalta azt is, hogy az
adott estén (és máskor is) gyógyszerek és alkohol hatása alatt
áll, mert szerinte: „nem lehet ezt másképp elviselni…”.
Nem hallott még tűcsere programokról, a steril injektorok
biztonságos beszerzésének helyéül a gyógyszertárakat nevezte
meg, de ismert olyan lányt is, akinek a ’barátja’ (stricije)
szerzi. Jó ötletnek tartotta a tűcsere-programok működését, de
nem fűzött hozzá különösebb reakciókat, mondván „én nem
szurkálom magam… össze-vissza…”.

Ezután, egyértelmű és kapkodó testbeszédéből és utalásaiból

következtettünk rá, hogy figyeli a ’munkaadója’ és már terhes
számára a jelenlétünk, így továbbhajtottunk.

Ötödik és hatodik

Tovább haladva a Vácin újabb két lányt (persze, hogy szőkéket)

pillantottunk meg, de csalódottan konstatáltuk, hogy ők sem az
István által ’tudottan’ intravénás szerhasználók. Minden
esetre nagyon informatív ötödik és hatodik interjúalanynak
bizonyultak, de az információk forrása nem annyira a
verbalitásra, mint inkább a gesztusokra korlátozódott.

Egyikük nagyon feszült, már-már szorongó volt az egész

beszélgetés alatt és a beszédet is többnyire a kolléganőjére
hagyta. Nem fogadta el az István által felkínált óvszereket,
nem akarta, hogy kiszálljunk az autóból és folyamatosan nagyon
ellenségesen, gorombán viselkedett.

Szerintünk két dolog külön-külön, vagy együttes jelenlétére

lehet következtetni viselkedéséből: vagy érintett volt a
témában (olyannyira, hogy aktuálisan is szer hatása alatt
állhatott) és/vagy figyelhettek minket.
Egy sarokkal távolabb dolgozó kolléganőjének viselkedése pont
ellentétes volt. Körülbelül 17-18-nak kinéző, alacsony
termetű, vékony testalkatú ’kisegér’ volt, aki elmondása
szerint két gyermek édesanyja. Beszélgetésünk elején István
tisztázta, hogy nem fuvarba jöttünk, mégis az egész interjú
alatti viselkedéséből sugárzott az erotika és a flörtölés
szándéka. Nagyon készségesen, teljesen önálló véleményként
bevállalta az időszakos amfetamin és marihuána használatát is.

Véleményünk szerint nagyon erősen be volt állva valamely

szintetikus entaktogéntől.

Miután István közölte vele azokat a törvény előtti

engedményeket, amelyek megilletik azért, mert kisgyermekei
vannak, még az orvosi kiskönyvét és a szűrések eredményeit is
elővette. Ismert intravénás szerhasználó lányokat és haverokat
is, de nem tartotta szükségszerűnek a tűcserét a
közösségükben. Viszont mindenfajta tudatmódosítókkal
kapcsolatos információra nagyon fogékony volt és szórólapok
formájában később is szívesen olvasta volna.

Hetedik

A Tököli út felé vettük az irányt, ahol egy jól szituált és

kedves, középkorú roma nővel találkoztunk, aki nem szívesen
vállalta el a hetedik interjúalany szerepét, mert elmondása
szerint életében még semmit sem használt. Ő már évek óta
’benne van a szakmában’ és ’kint van a pályán’, három
gyermeke, szerető férje és rendezett családja anyagi jóléte
érdekében.
Illegális tudatmódosító szerekről még csak nem is hallott, azt
sem tudta, hogy ’eszik-e vagy isszák’, az intravénás
szerhasználatnak már a kiejtésére is megborzongott, ’csupán’
egy-két seduxent vállalt el a nehezebb napokon, a családi béke
érdekében.

Nem túl informatív beszélgetésünk után egy hirtelen ötlettől

vezérelve újból a Váci-út felé vettük az irányt és alig
mentünk nyolc-tíz sarkot, amikor újabb két lányt vettünk
észre. Mindketten huszonévesek voltak és egyikük szemlátomást
olyan erősen be lehetett gyógyszerezve (mozgáskoordinációs
zavarok, elkent beszéd, zavart viselkedés és tekintet), hogy
nem tudtunk illetve nem volt hajlandó érdemben beszélgetni.

A másik ’tündérke’ azonban azonnal felajánlotta bármilyen-

jellegű segítségét, így lett ő a nyolcadik megkérdezettünk.

Nyolcadik

Ismerte és kérés nélkül sorolta a lányok által használt

illegális szereket, de állítása szerint nem ismert intravénás
szerhasználó prostituáltakat. Elmondta viszont, hogy egy jó
ideig ’szúrós’ társasággal lakott együtt (nem kolléganők),
akik időnként gondolkodás nélkül ’lőttek’ egymás után, ha nem
volt mindenkinek steril fecskendője.

A tűcsere programokat nagyon jó ötletnek tartotta, de a

biztonság és az anonimitás megőrzésének érdekében csak
automatás megoldást tudott elképzelni. Ekkor kapcsolódott be a
beszélgetésbe egy rövid időre a kicsit jobban lett
kolléganője, aki bár korábban utalt rá, hogy a lányok nem
használnak illegális szereket, így semmi szükség tűcserére, a
heroin intravénás használatához mégis elengedhetetlennek
tartotta a folyamatos steril-fecskendő ellátást, illetve a
különböző ártalomcsökkentő eszközökhöz és információkhoz való
széleskörű hozzájutást.

Hazafelé

Véleményünk szerint az utcai prostitúcióban dolgozó lányok

nagy(obb) része használ valamilyen legális vagy illegális
tudatmódosító szert. Beszélgetéseinkből leszűrhető verbális-
és non-verbális információk alapján kijelenthetjük, hogy a
lányok kisebbik hányada időnként vagy rendszeresen használ
intravénásan szereket, elsősorban heroint és amfetamin
származékokat. Az ebből fakadó ártalmaik csökkentésére
szükségük lenne folyamatos steril-fecskendő és egyéb
ártalomcsökkentő eszköz ellátásra, aminek a személyes
konektáláson túl legjobb módjának a tűcsere automatát látjuk.

A lányok elbeszéléseiből egyértelműen kiderült, hogy nagy

szükségük lenne sok és pontos információra a különböző
szerekről, kezelőhelyekről, betegségekről (HIV és hepatitis)
(anonim és díjtalan) szűrőhelyeikről, továbbá folyamatosan
szükségük van gumióvszerre és alkoholos fertőtlenítő kendőre.

Számunkra két dolog vált világosabbá: egyrészt, hogy létezik

az intravénás szerhasználói csoportoknak és az utcai
prostitúciónak egy olyan metszete, ahol a szociális
kontaktprogram és a Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezete
közös küldetéssel bír, másrészt, hogy Ágnes vagy az
asszisztense segítsége nélkül a lányok nem fognak velünk szóba
állni, illetve nem is biztonságos nélkülük terepre menni.

(budapest)002-003

 civil ártalomcsökkentő szociális kontaktprogram (XIII.ker.hollán ernő utca és a balzac utca

sarkán)

feltöltötte: feco, 2003.11.30. 18:58