S

STÍLUS
T Í L U

S

Mohamed próféta
követôi
A legfiatalabb világvallás, az iszlám
Az iszlám a világ második legnagyobb vallása a kereszténység után mintegy 1,3 milliárd követôjével, a Föld nagy világvallásainak egyike. Maga az iszlám egy arab szó, jelentése: Isten akaratában való megbékélés, Allah akaratába való belenyugvás. Az iszlám alapvetôen békés vallás, az utóbbi évtizedekben sokan mégis a terrorizmussal azonosítják, de errôl csak azok tehetnek, akik merényleteket követnek el a nevében.

A

z iszlám – keletkezését tekintve – a többi nagy világvalláshoz képest a legkésôbb, a VII. század elején jött létre az Arab-félszigeten, egy olyan vidéken, ahol akkoriban a „Dzsahilijja”, a teljes pogányság és a kezdetleges törzsi erkölcsök kora dívott, az alapvetôen pogány közösségek keresztény, zsidó és zoroasztriánus hatásoknak voltak kitéve. Viselkedési normaként a „murua” szolgált, amely egyfajta kezdetleges etikai kódex volt a beduin törzsek számára. A szegényeket, kiszolgáltatottakat kihasználták és elnyomták. Ehhez képest az iszlám gyökeresen újat hozott. Az iszlám a judaizmus és a kereszténység utódjaként tekint magára, a három vallás által imádott egy isten kinyilatkoztatójára. Így elismeri prófétának az ószövetségi prófétákat, Ábrahámot (Ibráhim), Mózest (Múszá) és Jézust (Íszá) is, de Mohamedet tekinti a teljes és tökéletes kinyilatkoztatást nyújtó utolsó prófétának. Mint a vallások nagy része, az iszlám sem tekinthetô csupán vallásnak, a hívôket összetartja a mindennapokat, az erkölcsöt, vallást, jogot szabályozó jogrend (saría), a közös kultúra, a közös hagyományok. A legutóbbi idôkig ehhez az arab nyelv használata is hozzátartozott.

56
B . O . S . S . • 2009/ MÁRCIUS

Ma fô elterjedése a Közel-Keletre, Közép-Ázsiára, Észak-Afrikára, Malajziára és Indonéziára tehetô.
Nincs más isten… Isten arab neve az al-iláh (az isten) kifejezés összevonása. „Allah – rajta kívül nincs más isten – az élô, a magában létezô. Nem vesz rajta erôt szendergés, sem álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van. Vajon ki az, aki engedély nélkül közbenjárhatna nála? Tudja azt, ami elôtte van és azt, ami mögötte van. Ôk azonban nem fognak föl semmit az ô tudásából, kivéve azt, amit ô akar. Trónusa átöleli az egeket és a földet. Megôrzésük nem görnyeszti meg ôt. Ô a magasztos és a hatalmas.” (A Korán 2. szúrájának 255. verse a trónusról) Allah az igaz út, a dín. A muszlimok hite szerint egyetlen Isten van, Allah, nem létezhet párhuzamosan több isten – Allah egyedülvalóságának (at-tavhíd) felismerésébôl jött létre az iszlám hit egész rendszere: az egész teremtett világ Allahtól ered, ô az emberi élet forrása. A halál után minden élet visszatér Istenhez, akitôl származik. Allah Mohamednek adta át útmutatását. A Szentháromság fogalmát a muzulmánok elutasítják. Allah ábrázolása tilos festményeken, képeken, de nevét megemlíthetik alkotásaikban a muszlim mûvészek. A próféta Mohamed, akárcsak az iszlám tanítása szerint minden próféta, halandó volt. Mekkában született 570-ben. Szülei meghaltak, nagyapja és nagybátyja nevelték. Ô volt az utolsó a muszlimok szerint, akinek Isten leküldte az emberiségnek szánt útmutatót. A próféta egyistenhitrôl szóló tanítása a mekkaiakat feldühítette, de késôbb egyre több törzs tért át az iszlám hitre, miközben ô egészen 630-ig hadakozott Mekkával, amely végül behódolt neki, ô pedig amnesztiát biztosított számukra. Arábia határain túl is szerette volna elterjeszteni az iszlámot, de 632-ben meghalt anélkül, hogy kinyilatkoztatásait átadta volna követôinek teljes egészében. Halála elôtt nem jelölte ki utódját. Halála után Abu Bakr (632–634), Omar (634–644), Oszman (644–656) és Ali (656–661) vezette a muszlim közösséget mint kalifa, a Próféta utódja. Gyökerek és pillérek Az iszlám két forrásból származtatja tanításait. Az egyik a Korán, mely az iszlám szentírása, a vallás alapja. Isten szavait

tartalmazza, a benne található isteni üzenet olyan próféták által tárul fel, mint Mózes vagy Jézus, de a muszlimok szerint kizárólag az arab nyelvû Korán tartalmazza Isten igéjét tökéletes formában, ezért nem is lehet lefordítani más nyelvre. Valamennyi iszlám irányzat ugyanazt a szöveget elfogadja a Koránként. A „korán” szó jelentése „hirdet”, ezért szavait szokás hangosan kántálni. A másik a Szunna (hagyomány), amelyet az iszlám legtöbb ága isteni útmutatásnak tekint, az iszlám vallásjog és gyakorlat forrásának. Az iszlám szunnita ágában Mohamed tanításainak, cselekedeteinek összességét jelenti. A síita irányzat kibôvül az imámok cselekedeteivel és tanításaival is. A muszlim vallásgyakorlat alapja az iszlám öt fô pillére (Arkan-al-Islam): • Hitvallás (sáhada) – megköveteli a hitet Allahban, az írásaiban, angyalaiban, prófétáiban és az Utolsó Ítélet napjában. „Nincs más isten, csak Allah és Mohamed az ô Prófétája”. • Ima (szaláh) – naponta ötszöri imádkozás, meghatározott idôben Kába, a mekkai Nagymecsetben álló szentély felé fordulva kell végezni. • Adakozás (zakát) – jótékonyság, a szegényeknek juttatott pénz, alamizsna. • Böjt (szaum) – a muszlimoknak tartózkodni kell az evéstôl, ivástól, nemi érintkezéstôl, dohányzástól a nappali órákban, Ramadán havában. • Zarándoklat (haddzs) – mekkai zarándoklat a muszlim év 12. hónapjában, életében legalább egyszer minden muszlim felnôttnek meg kell tennie.
Egységek és különbségek A következô hat alaptételben minden muszlim hisz, függetlenül vallási irányzatától: • Hisz Istenben, annak egyedüliségében, és abban, hogy csak ô méltó az imádatra (tavhid) • a Prófétákban (nabí) és a Küldöttekben (ruszul) • az könyvekben, melyeket Isten küldött (kutub) • az angyalokban (malaika) • a Végsô Napban (kimaja) • az elrendelésben Az iszlámon belül három fô irányzat terjedt el, legtöbben, 86%, szunnitának vallja magát. A szunnita vallásjogon belül különbözô iskolák (madzhab) jöttek létre, melyek közül négy általánosan elfogadott: a hanbaliták (fôleg az Arab-félszigeten), a hanafiták (fôleg a török nyelvterületen és Indiában), a malikiták (Észak-Af-

57
B . O . S . S . • 2009/ MÁRCIUS

S

T

Í

L

U

S

rika) és a safiiták (Kelet-Afrika, DélkeletÁzsia). A fenti irányzatok elismerik egymást, különbözôségeik az elfogadott értelmezési módszerekben mutatkoznak meg. A síiták (12%) – arabul síat Ali (Ali pártja) – iszlám legnagyobb vallási kisebbsége. A szunnita iszlámtól abban különbözik, hogy csak Mohamed prófétát és vejét, Alit tekintik jogszerû kalifának, és utódaira is megkülönböztetett figyelmet fordítanak (ahl al-bajt), ôket isteni tudású imámoknak tartják. A síita irányzat iráni hatások által befolyásolt, és sohasem volt egységes, és többé-kevésbé politikai jellegû is. A Háridzsita (2%) egy összecsapás során létrejött, késôbb a vallás peremére szorult kisebbségi irányzat. A szíriai emír és Ali kalifa csatája során ôk lettek a „kivonulók”, mindkét nagyobb irányzat tagadta ôket, a „háridzsi” kifejezés a lázadó megfelelôjévé vált.

Jelentôs eltérések tapasztalhatók az egyes vallásirányzatok között, kölcsönösen bírálják és elutasítják egymás, és az ellentétek gyakran véres merényletekhez, leszámolásokhoz vezetnek.
Szent helyek A muzulmán vallás templomát mecsetnek hívják. A „maszdzsid” szóból ered, amely a leborulás, földre borulás helye kifejezésbôl származik. Ismeretes még a „dzsámi” szó is, amelyet a nagymecsetekre használnak. A péntek déli kötelezô közös ima színhelye mindkettô, amikor a muszlimoknak a mecsetben az imára meg kell jelenni. A mecsetek olyan épületek, „amelyek emelésére Allah engedélyt adott, hogy az ô neve említtessék benne” (Korán 24:36). Az elsô mecset Mohamed próféta medinai háza volt. Külön tisztelet övezi a Mohamed életéhez kötôdô mecseteket: Medinában a Próféta Me-

csetét és a Két kibla mecsetét (itt történt meg elôször, hogy Jeruzsálem helyett Mekka felé fordult, miközben imádkozott). A mecsetépítészetben két fô típus terjedt el: a kupolás stílus, ahol a falak hatalmas kupolát támasztanak alá (Isztambuli Kék mecset) illetve a hüposztülosz, ahol a karéjos boltíveket oszlopok tartják (Cordobai Nagymecset). Sok olyan mecset van, amely nem látogatható nem muzulmán vallásúak által. A muzulmánoknak naponta ötször kell imádkozniuk: reggel, délben, délután, napnyugtakor és este. A hívek ima közben mindig Mekka felé fordulnak. A mecsetben a „mihráb” helyzete jelöli ezt az irányt, amely általában egy üres falmélyedés. Az iszlám szabályai szerint az ima elôtt mosakodni kell, ezért a mecsetek udvarán erre kutak biztosítanak lehetôséget. Sok helyen különálló épületet hoztak létre erre a célra az udvar közepén.

58
B . O . S . S . • 2009/ MÁRCIUS

A müezzin a mecset alkalmazottja, aki az imára hívó szöveget elénekli a pénteki közösségi ima, és a napi ötszöri imádság elôtt – szólítja imára a hívôket a minaretbôl („manara”). Mind a négy égtáj felé elfordul, és ezt kiáltja: „Allah a legnagyobb, nincs más isten, csak Allah. Mohamed az ô prófétája. Gyertek imádkozni!” A minaret egy különálló vagy a mecsethez épített torony, mely szögletes vagy hengeres alakú is lehet. A Kába (Kaaba), „A szent ház” a mekkai nagymecset (al-Maszdzsid al-Harám) közepén álló kis szentély. A muszlimok szerint a Föld legszentebb helye, a muszlim vallás eszmei központja. Az építmény négy sarka a négy égtáj felé irányul, márványból és kôbôl készült. A kiszva, egy fekete brokáttakaró borítja, melyen a Ko-

ránból vett idézetek találhatók. Keleti sarokköve a fekete kô, egy híres meteorit. A legenda szerint fehér volt, de a zarándokok bûneit magára véve vált feketévé. Mohamed Mekka elfoglalásakor rendelkezett úgy, hogy Jeruzsálem helyett a Kába szentély az a hely, amely felé a muszlimoknak a napi ötszöri ima során fordulniuk kell. Ide zarándokolnak a Korán parancsa szerint, hogy az év utolsó hónapjaiban teljesítsék a hádzzs által elôírt szertartásokat. A zarándoklat során hétszer körbe kell járniuk Kába épületét, és meg kell érinteni és csókolni a Kába követ.
A hatodik oszlop A dzsihád (küzd, harcol) egy iszlám vallási kifejezés, amelyet az „Allah útjáért

való küzdelem” értelemben használnak. Vannak, akik – nem hivatalosan – az iszlám hatodik oszlopaként említik. Mohamed „kisebb háború”-ként említette a fizikai harcot (a hit és a hívôk védelmében) a belsô énnel folytatott harccal szemben, amely a „nagyobb háború”. Allahot szolgálva sokféleképpen lehet tehát küzdeni. A dzsihád alapvetôen nem agresszív hadviselést jelent, amely csak az iszlám hit fenyegetettsége esetén indítható. A dzsihád fajtái: • a jó küzdelme a gonoszság ellen, belsô küzdelem a gonoszság ellen, a szív, a lélek dzsihádja (dzsihád bin nafsz /kalb) a nyelv által (dzsihád bi-lliszán) (térítés, misszió). • küzdelem a gonoszság ellen az idzstihád (törvényes érvelés) és tudományok által (dzsihád bi-l-kalám/bi-l-ilm). • dzsihád a kéz által (dzsihád bi-l-jad) a jó küzdelme a gonoszság ellen, a vagyon által, például a (haddzs) zarándoklat (mint a legjobb dzsihád a muszlim nôk részére), politikai tevékenység az iszlám ügye érdekében, a gonosz megállítása erôszakkal. • szent háború vagy felfegyverkezett harc az isteni úton, dzsihád a kard által (dzsihád bi-sz-szajf). A terrorcselekményeket gyakran erre hivatkozva követik el.
SZESZLER SZILVIA

59
B . O . S . S . • 2009/ MÁRCIUS

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful