Fehrlfia

Egyszer volt, hol nem volt, mg az Operencis-tengeren is tl volt, volt a vilgon egy fehr l. Ez a
fehr l egyszer megellett, lett neki egy fia, azt ht esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki:
Ltod, fiam, azt a nagy ft?
Ltom.
Eredj fel annak a legtetejbe, hzd le a krgt.
A fi felmszott, megprblta, amit a fehr l mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja
megint szoptatta ht esztendeig, megint felkldte egy mg magasabb fra, hogy hzza le a krgt. A
fi le is hzta.
Erre azt mondta neki a fehr l:
No, fiam, mr ltom, elg ers vagy. Ht csak eredj el a vilgra, n meg megdglm.
Azzal megdgltt. A fi elindult vilgra. Amint ment, mendeglt, eltallt egy rengeteg erdt, abba
be is ment. Csak bdorgott, csak bdorgott, egyszer egy emberhez rt, ki a legersebb fkat is gy
nytte, mint ms ember a kendert.
J napot, adjon Isten! . mondta Fehrlfia.
J napot, te kutya! Hallottam hrt annak a Fehrlfinak, szeretnk vele megbirkzni.
Gyere no, n vagyok!
Megbirkztak. De alig csavartott egyet Fehrlfia Fanyvn, mindjrt a fldhz vgta.
Mr ltom, hogy ersebb vagy, mint n . mondja Fanyv. . Hanem tegyk ssze a kenyernket,
vgy be szolglatodba. . Fehrlfia befogadta, mr itt ketten voltak.
Amint mennek, mendeglnek, eltallnak egy embert, aki a kvet gy morzsolta, mint ms ember a
kenyeret.
J napot adjon Isten! . mondja Fehrlfia.
J napot, te kutya! Hallottam hrt annak a Fehrlfinak, szeretnk vele megbirkzni.
Gyere no, n vagyok!
Megbirkztak. De alig csavartott Fehrlfia Kmorzsoln hrmat-ngyet, mindjrt a fldhz
vgta.
Mr ltom, hogy teellened nem csinlhatok semmit . mondja a Kmorzsol. . Hanem tudod mit,
vgy be szolglatodba, h szolgd leszek hallig.
Fehrlfia befogadta; mr itt hrman voltak. Amint mentek, mendegltek, eltalltak egy embert,
aki a vasat gy gyrta, mint ms ember a tsztt.
J napot adjon Isten! . mondja neki Fehrlfia.
J napot, te kutya! Hallottam hrt annak a Fehrlfinak, szeretnk vele megbirkzni.
Gyere no, n vagyok !
Sokig birkztak, de nem brtak egymssal. Utoljra Vasgyr gncsot vetett; fldhz vgta
Fehrlfit, erre ez is megharagudott, felugrott, s gy vgta a fldhz Vasgyrt, hogy majd
odaragadt. Ezt is szolglatba fogadta; mr itt ngyen voltak.
Amint tovbb mennek, mendeglnek, rjok esteledett, k is megtelepedtek, kunyht csinltak.
Msnap azt mondja Fehrlfia Fanyvnek:
No, te maradj itt, fzz kst, mink elmegynk vadszni. Elmentek. De alighogy tzet rakott, s a
ksafzshez fogott Fanyv, ott termett egy kis rdg; maga nagyon kicsi volt, de a szaklla a
fldet rte. Fanyv nem tudott hova lenni ijedtben, mikor megltta, ht mg mikor rkiltott:
n vagyok Htszny Kapanynyimonyk, add ide azt a kst, ha nem adod, a htadon eszem
meg!
Fanyv mindjrt odaadta. Htszny Kapanynyimonyk megette, azzal visszaadta az res
bogrcsot. Mikor hazajttek a cimbork, nem volt semmi ennival, megharagudtak, jl eldngettk
Fanyvt, de az nem mondta meg, hogy mirt nincs ksa.
Msnap Kmorzsol maradt otthon. Amint kezdte fzni a kst, odament hozz is Htszny
Kapanynyimonyk, s krte a kst:
Ha ide nem adod, a htadon eszem meg!
De Kmorzsol nem adta, Htszny Kapanynyimonyk sem vette trfra a dolgot, lenyomta a

fldre, htra tette a bogrcsot, onnan ette meg a kst.

Mikor a tbbi hrom hazafel ment, Fanyv elre nevette a dolgot, mert tudta, hogy
Kmorzsoltl is elveszi a kst Htszny Kapanynyimonyk.
Harmadnap Vasgyr maradt otthon. De a msik kett se neki, se Fehrlfinak nem kttte az
orrra, mirt maradtak kt nap ksa nlkl.
Ahhoz is odament Htszny Kapanynyimonyk, krte a kst, s hogy nem adta, a meztelen
hasrl ette meg. Amint a tbbi hrom hazajtt, ezt is jl elpholtk.
Fehrlfia nem tudta, mirt nem csinlt egyik se kst. Negyednap maga maradt otthon. A tbbi
hrom egsz nap mindig nevette Fehrlfit, tudtk, hogy ahhoz is odamegy Htszny
Kapanynyimonyk. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjrta, mert Fehrlfia megktzte
szakllnl fogva egy nagy fhoz.
Amint a hrom cimbora hazart, mindjrt feltlalta a kst. Amint jllaktak, megszlalt Fehrlfia:
Gyertek csak, mutatok valamit.
Vezette volna ket a fhoz, amelyikhez Htszny Kapanynyimonykot kttte, ht ltja, hogy
nincs ott, hanem elvitte a ft is magval. Mindjrt elindultak a nyomon. Mindg mentek ht nap, ht
jjel, akkor talltak egy nagy lyukat, amelyen a msvilgra ment le Htszny Kapanynyimonyk.
Tanakodtak, mitvk legyenek, utoljra arra hatroztk, hogy lemennek.
Fanyv font egy kosarat, csavart egy hossz gzst a fagakbl, s azon leeresztette magt. De
meghagyta, hogy hzzk fel, ha megrntja a ktelet. Alig rt le negyedrszre a mlysgnek,
megijedt, felhzatta magt.
Majd lemegyek n . mondja Kmorzsol. De harmadrszrl az tnak is visszahzatta magt.
Azt mondja Vasgyr:
Ejnye, be gyvk vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek n meg ezer rdgtl sem!
Le is ment fele tjig, de tovbb nem mert, hanem megrngatta a gzst, hogy hzzk fel.
Azt mondja Fehrlfia:
Eresszetek le engem is, hadd prbljak szerencst! Bezzeg nem ijedt ez meg! Lement a
msvilgra, kiszllt a kasbl, elindult szjjelnzni. Amint gy kdorog elre-htra, meglt egy kis
hzat, bemegy bele, ht kit lt? Nem mst, mint Htszny Kapanynyimonykot. Ott lt a
kuckban, kenegette a szakllt meg az llt valami zsrral; a tzhelyen ott ftt egy nagy bogrcs
ksa.
No, man . mondja neki Fehrlfia -, csakhogy itt vagy! Msszor te akartad az n ksmat
megenni a hasamrl; majd megeszem n most a tiedet a te hasadrl.
Azzal megfogta Htszny Kapanynyimonykot, a fldhz vgta, hasra nttte a kst, gy ette
meg, azutn kivitte a hzbl, egy fhoz kttte, s odbb ment.
Amint megy, mendegl, eltall egy vrat rzmezvel, rzerdvel krlvve. Amint megltta,
mindjrt bement bele; odabent egy gynyr kirlykisasszonyt tallt, aki nagyon megijedt, amint
megltta a felvilgi embert.
Mit keresel itt, felvilgi ember, ahol mg a madr sem jr?
Ht biz n . felelt Fehrlfia . egy rdgt kergettem.
No, ht most jaj neked! Az n uram hromfej srkny, ha hazajn, agyonvg. Bjj el hamar!
Nem bvok biz n, megbirkzom n vele.
Arra a szra ott termett a srkny.
No, kutya . mondja Fehrlfinak -, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg a
rzszrmn!
Meg is viaskodtak. De Fehrlfia mindjrt a fldhz vgta a srknyt, s levgta mind a hrom fejt.
Azzal visszament a kirlykisasszonyhoz. Azt mondja neki:
No, most mr megszabadtottalak, kirlykisasszony, jere velem a felvilgra!
Jaj, kedves szabadtm . felel a kirlykisasszony -, van nekem idelent kt testvrem, azokat is egyegy srkny rabolta el; szabadtsd meg ket, neked adja az desatym a legszebb lenyt meg fele
kirlysgt.
Nem bnom, ht keressk meg.
Elindultak megkeresni. Amint mennek, tallnak egy vrat ezstmezvel, ezsterdvel krlvve.

 No, itt bjj el az erdben . mondja Fehrlfia -, n majd bemegyek.

A kirlykisasszony elbjt, Fehrlfia meg megindult befel. Odabent egy mg szebb
kirlykisasszonyt tallt, mint az els. Az nagyon megijedt, ahogy megltta, s rkiltott:
Hol jrsz itt, felvilgi ember, hol mg a madr sem jr?
Tged jttelek megszabadtani.
No, akkor ugyan hiba jttl, mert az n uram egy hatfej srkny, ha hazajn, sszemorzsol.
Arra a szra ott termett a hatfej srkny. Amint megltta Fehrlfit, mindjrt megismerte.
Hej, kutya . mondja neki -, te lted meg az csmet, ezrt meg kell halnod! Hanem gyere az
ezstszrmre, viaskodjunk meg!
Azzal kimentek, sok viaskodtak, utoljra is Fehrlfia gyztt, fldhz vgta a srknyt, levgta
mind a hat fejt. Azutn maghoz vette mind a kt kirlykisasszonyt, s gy hrman tnak indultak,
hogy a legfiatalabbat is megszabadtsk. Amint mennek, mendeglnek, tallnak egy vrat
aranymezvel, arany erdvel krlvve. Itt Fehrlfia elbjtatta a kt kirlykisasszonyt, maga meg
bement a vrba. A kirlykisasszony majd meghalt csodlkozsban, amint megltta.
Mit keresel itt, ahol mg a madr sem jr? . krdi tle.
Tged jttelek megszabadtani . felelt Fehrlfia.
No, akkor hiba fradtl, mert az n uram egy tizenkt fej srkny, aki, ha hazajn, sszevissza
tr.
Alig mondta ezt ki, rettenetes nagyot mennydrgtt a kapu.
Az n uram vgta a buzognyt a kapuba . mondja a kirlykisasszony -, mgpedig tizenkt
mrfldrl. De azrt ebbe a nyomba itt lesz. Bjj el hamar!
De mr ekkor, ha akart volna, sem tudott volna elbjni Fehrlfia, mert a srkny betoppant. Amint
megltta Fehrlfit, mindjrt megismerte.
No, kutya, csakhogy itt vagy! Meglted kt csmet, ezrt, ha ezer lelked volna is, meg kellene
halnod! Hanem gyere az aranyszrmre, birkzzunk meg!
Nagyon sok viaskodtak, de nem tudtak semmire sem menni. Utoljra a srkny belevgta
Fehrlfit trdik a fldbe; ez kiugrik, belevgja a srknyt derkig; a srkny kiugrik, belevgja
Fehrlfit hnaljig; mr itt Fehrlfia nagyon megharagudott, kiugrott, s belevgta a srknyt,
hogy csak a feje ltszott ki, erre kikapta a kardjt, levgta a srknynak mind a tizenkt fejt.
Azutn visszament a vrba, elvitte magval mind a hrom kirlykisasszonyt. Elrkeztek ahhoz a
kosrhoz, amelyiken Fehrlfia leereszkedett; prblgattk minden mdon, hogy frhetnnek bel
mind a ngyen, de sehogysem boldogultak. gy ht Fehrlfia egyenknt felhzatta a hrom
kirlykisasszonyt, maga meg vrta, hogy rte is eresszk le a kosarat. Csak vrt, csak vrt, hrom
nap, hrom jjel mindig vrt. Vrhatott volna szegny akr tletnapig is. Mert amint a hrom
szolga felhzta a hrom kirlykisasszonyt, arra hatroztk, hogy k magok veszik el a hrom
kirlykisasszonyt, s nem eresztik megint le a kosarat Fehrlfrt, hanem otthagyjk t a
msvilgon. Mikor Fehrlfia mr nagyon megunta a vrakozst, kapta magt, elment onnan nagy
bslakodva. Alig ment egy kicsit, elfogta egy nagy zpores, is ht belehzta magt a szrbe,
de hogy gy is zott, elindult valami fedelet keresni, ami al behzdjk. Amint gy vizsgldik,
meglt egy griffmadr-fszket hrom fikgriffmadrral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de mg
betakarta a szrvel, maga meg bebjt egy bokorba. Egyszer csak jn haza az reg griffmadr.
Ht ki takart be benneteket? . krdi a fiaitl.
Nem mondjuk meg, mert megld.
Dehogy bntom! Nem bntom n, inkbb meg akarom nki hllni.
No, ht ott fekszik a bokor mellett, azt vrja, hogy ellljon az es, hogy levehesse a szrt rlunk.
Odamegy a griffmadr a bokorhoz, krdezi Fehrlfitl:
Mivel hlljam meg, hogy megmentetted fiaimat?
Nem kell nekem semmi . felel Fehrlfia.
De csak kvnj valamit; nem mehetsz gy el, hogy meg ne hlljam.
No, ht vigy fel a felvilgra! Azt mondja a griffmadr:
Hej, ha ezt ms merte volna kvnni, tudom, nem lt volna egy rig; de neked megteszem;
hanem eredj, vgy hrom kenyeret meg hrom oldal szalonnt; ksd a kenyeret jobbrl, a szalonnt

balrl a htadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonnt tgy a szmba. Ha
nem teszel, levetlek.
Fehrlfia ppen gy tett mindent, ahogy a griffmadr mondta. Elindultak azutn a felvilgra.
Mentek j darabig, egyszer fordult a griffmadr jobbra, akkor beletett a szjba Fehrlfia egy
kenyeret, aztn balra, akkor meg egy oldal szalonnt. Nemsokra megint megevett egy kenyeret
meg egy oldal szalonnt, azutn az utolst is megette. Mr lttk a vilgossgot idefent, ht egyszer
csak megint fordtja a griffmadr balra a fejt. Fehrlfia kapta a bicskjt, levgta a bal karjt, azt
tette a griffmadr szjba. Azutn megint fordult jobbra a madr, akkor a jobb lba szrt adta neki.
Mire ezt is megette, felrtek. D Fehrlfia nem tudott se t- se tova menni, hanem ott fekdt a
fldn, mert nem volt se keze, se lba.
Itt benylt a griffmadr a szrnya al, kihz egy veget tele borral. Odaadja Fehrlfinak.
No . mondja neki -, amirt olyan jszv voltl, hogy kezed-lbad a szmba tetted, itt van ez az
veg bor, idd meg. Fehrlfia megitta. Ht lelkem teremtette . tn nem is hinntek, ha nem
mondanm -, egyszerre kintt keze-lba. De mg azon fell htszer ersebb lett, mint azeltt volt.
A griffmadr visszareplt az alvilgba. Fehrlfia meg tnak indult, megkeresni a hrom szolgjt.
Amint megy, mendegl, eltall egy nagy gulyt. Megszltja a gulyst:
Ki ez a szp gulya, h?
Hrom r: Vasgyr, Kmorzsol s Fanyv urak.
No, ht mutassa meg kend, hol laknak?
A gulys tbaigaztotta, el is rt nemsokra a Vasgyr kastlyhoz, bement bel, ht majd elvette a
szemefnyt a nagy ragyogs, de csak ment beljebb. Egyszer megtallta Vasgyrt, aki mikor
megltta Fehrlfit, gy megijedt, hogy azt sem tudta, leny-e vagy fi? Fehrlfia megfogta,
kihajtotta az ablakon, hogy mindjrt szrnyet halt. Azutn fogta a kirlykisasszonyt, vezette
Kmorzsolhoz, hegy majd azt is megli, de az is, meg Fanyv is meghalt ijedtben, mikor
megtudta, hogy Fehrlfia feljtt a msvilgrl. Fehrlfia a hrom kirlykisasszonyt elvezette az
apjukhoz.
Az reg kirly rettenetesen megrlt, amint a lenyait megltta. S hogy megtudta az egsz esetet, a
legfiatalabbat Fehrlfinak adta fele kirlysgval egytt. Nagy lakodalmat csaptak, s mg mig is
lnek, ha meg nem haltak.