Bogrkk j hallrt

Meghalt. Tbbet meg se moccant.

sszecsukta fnyes szrnyt,
mint egy pncl szemfedt,
mint egy halovnyul
zomncu ketts szekrnyajtt,
melynek fnye rc, agt...
Kt ujjam, mint kt kis angyal,
jtt el rte jobbrul-balrul,
koporsba tette t,
melynek falai magukba
ittk rg-elgylt gyufknak
maradoz knszagt.
Ennyi volt csak knny pokla!
Az se zrta tn sokig
foglyul a kis repkedt.
Mr a mrciusi vizek
jttek s a korhadt fn t
beszrtk az jszakt.
Beszrtk az des jet
s boldog-meztelen maradva
a nagy Mindensg eltt
gy cserlte cspp hust
s a sros fldet, gy cserlte
a vilgot s magt.
Kis testvel, mely mig lt,
csak szllt s rngott g s fld kzt,
most a Vgtelenbe ntt
elvegylve. S mlt a nyr
s telt az sz, s a hzak lln
tl eresztett jgszakllt.
S jtt az j tavasz. S az vek
gy suhantak. n Istenkm,
g s fld szvje, szdd
egybe minden bogrkdat,
engem is majd kedvesemmel
s szrd renk szent jszakd!