DR. BOLYKI JANOS Ujszovetségi etikaA Kolozsviri Egyetemt Fok Protestins Teolégiai Intézetnek anlom him jelétl Bevezetés tes of God. The Kiononia Ethics of Paul Lehmann, Grand Rapids, 1992; W. Meeks, The Origins of the Christian Morality. The Fist Two Centuries, New Haven-Landon, 1993, Mi az etika? A girdg vildgban az eBoc $26 eredetileg istéllot jelentett, ahova a jészdgot elhelyezték. Mivel ez az elhelyezés az allatoknak biztonsagot adott, az e60¢ ene a biztonsagra is vonatkozott, A szélldshely csak azoknak az allatoknak aydjtott biztonsagot, melyck ott kiismerték magukat, megszoktak. Igy lett a $26 késbbbi értelme: szokés. Amikor az emberek viselkedésére alkal- evett szokisai szerint cselekedett. A gbrdg tek az ethosz és az etika koz6tt, Az eldbbin az erkc z értelemben (ca ‘ePixa), mar Szdkratész foglalkozott vele. Mikozben a J6 tdésat az emberek- ben levé objektiv ismeretekre akarta visszavezetni, gy taldlta, hogy az erény mindenkiben azonos és az tanithat6. Platén azt tartotta, hogy a helyes cselel és azért lehetséges, mert az Srdk valésdgot adé ideak élén a J6 eszméje all s a léick képes visszaemlékezni (cz az ismeretszerzés) erre a legfébb eszmére. az Gthosat, vagyis a szokis a jellemet. Az ethosz a héznépet és a varost alkot6 ‘egyedek és rétogek (korményzik és kormanyzottak, férj és feleség, ar 6s rab- szolgak, sziilok és gyermekek) kézti koleséndsségen alapszik, az anyagi és szellemi javak cseré} n alakul ika, egy 7 tan elvi alapjaival filozéfiai-teolégiai vonalon talan Augustinus (Agoston) egyhazatya foglalkozott elészér (De civitate Dei, XIX), M. T. Varro nyomdn. Két alapvetd megéllapitését ma is Grvényesnek tartjuk, Az egyik, hogy ramutatott az etikaban az értékek és a normak dsszefliggésére. Az értékek célt adnak az emberi cselekvésnek, @ normik az ahhoz vezet6 utat szabjék meg. Agoston mésik maradandé érde- me, hogy az ctika antropolégiai alapjait hangsilyozta. Az értékek és a leg- ‘Bibb j6 kérdése nem tisztézhaté anéikuil, hogy ne tudnank, hogy ,.Ki az em- ber”? Mindez természetesen még csak’ formélis megéllapitas, az értékek, normak, a legfébb j6 és az ember kérdéseire Agostonnal egyiitt mi is a ke- resztyén otikabél kivanunk feleletet kapni Kézoktatisi Minisetérium tamogatésival, a Felsboktatisi Pélyézatol -bonyolitot flsGoktatési tankinywtémegatds’ program herelsben jelemt megés valtségmtivén alapszik, tigy a keresz- a Jézustbl, aki me; bint, dtmuta- idajaval maig tarté hatast gyakorol az ika mdsik sajatossiga, hogy feltételezi biinbénatat, megtérését, sit a megszen- Krisztus meg- tetteibe vetett hitre hivta a 2sidokat és 4 oganyokats sak aztan adott nekik eligazitist az erkdlesi élete. Ezért — fe is mindenkire érvé~ ayes normakkal talélkozhatunk az ieedvetségt etlkaban ~ azok elsSsorban mégis a hivokre vonatkoznak. Jémus kézismerten legfSbb tOrvénye, a szeretet- torvény ten eldbb szeretett minket s szeretetére feleliink Isten és embertarsaink iranti viszontszeretetiinkk: tehat azért szeretiink, mert 6 eldbb szeretett minket”’ (1Jn 4,19). tyén erkéles sem valaszthaté el at tist és erét ad a j6 cselekvésére s emberi magtartasra. Az Gjszbvetségi Miért van sziikség az djszivetség etikdval foglalkozé kinyvre? Azt talin nem kell hosszasan magyarézni, hogy etikatlan korban éliink. Igaz, hogy mar egy sok ezer ées egyiptomi felirat panaszkodik ar, hogy felfordult a régi j6 rend és a gyermekek engedetlenek sziileik irant, de napja- an tObbrOI Van sz6, mint a generdcidk térvenyszerd erkélesi ktilénbséze- meglazuldsaval aval egysverre tapasztalhatd az azokat a. Ahol pedig mégis meg akarjak tarta tres crvenyét ome is talalunkpsldakat eaves afrika & azsat ors2ag0k- ban -, ott ez nem megy az egyre szigorodé biintet6térvények és kényszerme- chanizmusok érvényesitése nélktil. Egyarint krizishelyzetben van a hagyo- minyos (tiinyomé részben a IIL. Vilég-beli), a liberalis (syugati térsadalmak) és a posztkommunista orsz4gokban lévé, vakuum-jelenségekhez (a vakuum iires télesére minden szemetet besziv Gnmagaba) hhasont ithatd nil Sles. Maradva az utébbindl és hazink erkdl pithatjuk, hogy valami megmaradt az ateista propaganda el6tti vallésos er- és az iddsebb kortiak egyes ré- tegeinél. MegfigyelhetS az utkeresés, a visszatémni vagyas a keresztyén er- kdlesh6z egyes aktiv, s6t programadé esoportokban. Csak itt megvan a veszé- lye annak, hogy az erkdles j6 gytiméleseit a krisztusi gydkerekbe oltott ke- resztyén let nélkiil kivanj eresztyén értékeket” Keresztyén aletek és kézisségek nélkiil képzelnek el s ezért kevés valosulhat meg kilén- ben séretes programjukbél. Reményteljes kezdeteket talalunk viszont az egyhazak neveld (misszi ag ifjtsig nem jelentéktelen rétegeit elérve probaljak a jévendé magyar Bircsalajolen rs i valamelyestacgiten nna ebben a ra az erkdles nél- Idiliség. ,,A régit elvetettik, ajat nem altunk ijeszt6 Allapota. Vagy a ki- méletlen kapi és az, értékeket nem, csak érakat ismeré konzumtérsa- dalom szokasjoga. A nihil, erkélesi vakuum, a jelsz6vé lett keresztyén érté- kek és 2 mindent elsépré kapitalista anyagiassig krizisében mégis vannak és lesznek, akik az dijszévetségi etikihoz és ezzel nemesak eurépai kultérink forrasdlioz, de magahoz az élet forrésahoz: Jézus Krisztushoz fordulnak. Ne- kik készilt ez a kéayy. O mondta: ,Hiszen tiskebokorrél nem szednek figet, esipkebokorr6] sem sziiretelnek sz6l6t. A j6 ember szive j6 elé a jot és a gonosz ember a gonoszbél hozza elé a gonoszt. - tok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” (Lk 6,446). Az lijsadvetségi ctika elsajétitésdhoz az elsd lépés mindazt megismemi, amit Jézus és ap zebb: eszerint él mert dénteniink kel Néhény j6 szakkényy (monografia) Ajénljuk azoknak, akik az alabbiakon feliil kivannak elmélyedni az ijsz5- vetségi etikéban. Arinylag rovid, mindéssze 134 oldal Heinz-Dietrich Wend- land, Ethik des Neuen Testaments, Eine Einfihrung citnti kényve, amely el6- sz6r Gottingenben, 1970-ben jelent meg a Neues Testament Deutsch elneve- 2ésii, nemosak teolégusok szamara készilt, tehat kézérthet6 sorozat 4. szémit, nt. Az els6 kiadst kbvet6 nyole évben héromszor adték ki ‘a. De hogy milyen érdekl6dés mutatkozhatott akkoriban német nyel leten a téma irant, azt jél mutatja, hogy mar négy év miilva ugyanaz a kiadé egy mésik, sokkal részletesebb uijszbvetségi etikét jelentetett meg. Ez vol Wolfgang Schrage, Bthik des Neuen Testaments ( fen, 1982) ciméi mi ve, @ maga 300 oldalndl valamivel bévebb terjedelmével. A. protestins teo- logidban ez ma is standard munkénak szdmit ~ jogosan. Ehhez képest nem biztos, hogy a Schrage-féle kétetnél kétszerte terjedelmesebb ~ 681 oldalas ~ zovetségi etika: Siegfried Schulz, Neutestamentliche Ethik (Ziich, 198: egyiittal bb etikai anyagot is tartalmaz, Talén ¢ vaskos munkinak t6bb Jés6b01 adbd6 mas és mas djsziverségi etikai leg a részletes Ossze- zovegelemzésekben lehet megtal ek kedve van Jézus etikai tanitisa Maténal és Lukécsn zatai alapos dsszevet sére, annak érdemes Sel gigvigye eat az clemzést. A német nyelvi irodalor Rudolf Schnackenburg kétkotetes kényvét kell mi Botschaft des Neuen Testaments I-Il., Freibvurg—Basel-Wien, mely a Herder Kiadondl jelent meg a Herder kommentérsorozat 1. sz4mii kiegészit6 kotete- Ként, 271+ 285, azaz tobb mint 550 oldal terjedelemben. Bar mindvégig te- intettel van a tomai katolikus egyhi a cemlitett protestins monogréfidktél se ésszekapesolja, mint s ia az egyhdzakat. ‘Az angol Byelviliwodalombel mar emlitetak az amerikai Wayne Meeeks ins of the Christian Morality. The First Two Centuries (New Haven— London, 1993) cimii kényvét azzal kapesolatban, hogy 6 tudatosan nem azMi az dyszévetségi etika? Erre litszélag nagyon kinnyd felelni, Természetesnek taléljuk elészér, hogy a felelet nem lehet més, minthogy az tijszSvetségi etika az Ujszbvetsée- ben talélhat6 ethosz, azaz crkilesi gondolkodas és magatartés bemutatasa, valamint az ennek rendszeres formAban eléadbaté elm A dolog azonban nem ilyen egyszerii, Egy amerikai szer2é (Wayne Meeks) irja nemrégen megjclent, a keresztyén morél kezdeteirél 2616 mtivében, hogy 2 kOnyveknek nines etikajuk, az csak kézOsségeknek van”. egyebek kézt indokolja, hogy mért nem ,,Az Ujszoverség et kényvének, és ehelyett miért az els6 keresztyének erkélesi életetét, helyeseb- ben annak kialakulését kutatta. Kilénben is — mutat ré — az Ujszévetség az elsé keresztyének idején még nem volt készen, a kinon 2 4. szézadban valt véglegessé, tehat abban az idében a mai értelemben vett ,,Ujszivetségrél” meg nem beszéthetiink. Ez igaz, de ennek ellenére lehet, sot kell uiszévetségi etikat imi, Az ,, Ujszdveiségi etka” kiilinben sem egyenl6 ,,Az Ujszivetség. aval”. Az uidbbi valdban egy kényv ctikaja lenne, az elébbi hatérai viszont nem esnek egybe egy kényv hatéraival, hanem azt a hitbeli és erkbles szellemiséget jelaik, amely mind az Ujszévetség irdinak, mind az elsé keresz~ é je és taplaléja volt, s amely azéta Jézus kb- éa Jelenések kinyve. Az el6bbi dmyaltan és a kériilményeket alapo- san mérlegelve, az utobbi egyértelmii clutasitéssal. Am ez a pluralités vi- szonylagos. A £6 etikai kérdésekben az ijsz6vetségi kinyvek kéz5t meglepd Konszenzus ll fen. Az eltéréseket pedig az irk és a cimzettek kérilmé- -retét megismerve értjiik meg. Ez a viszonyla- gos pluralités az djszOvetségi etikénak nem valamilyen ,elviselhet6 bidnya”, hanem nélkilézhetetlen ,erénye”, mert csak igy keriilhet6 el, hogy az Ujszé- vetséget olyan keresztyén térvénykényvnek gondoljuk, melynek ellentmon- keresztyén jogrend” kitelez6 és erSiszakkal végrehaj- amit Pal igy fejez ki: ,megvizsgaljatok (~ mérlegeljéiek) mi Istennek j6 é tokéletes akarata” (Rom 12,2). Nagykont, dnallé gondolkodasa és mégis el- Kételezett, engedelmességre kész emberckre szabott az ijszdvetségi etika, akik azt az egyhéz kézdsségeben k6zds felelésséggel értelmezik }, em az tin. szituaci- tL v etikaban az elveké a vezetd szerep, ezeknek val6jéban minden szitudcidban egyardnt érvényt ke zsarnoksaggal jarhat egyiitt. A szituacids etika viszont a pillanatayi helyzetet veszi tekintetbe a cselekvésnél. Itt azonban a hajlékonységb6! megalkuvés, elvtelenség szarmazhat. A konzekvens szituaciés etika esupa kivételben gon. dolkodik. Az iijszévetségi etika egyszerre nommativ és szituaciés. Gondoljunk pl. Jézus tn, ,aranyszabilyara”: Amit akartok azért, hogy az emberek vele- tek eselekedjenek, mindazt ti is tgy cselekedjétek azokkal, mert ez a torvény és a profétak” (Mt 7,12). Jézus Acidban adta meg a normat és a nor- ma alapjan kell donteni az adott szitwicisban. Ahogy akarjuk, hogy az embe- tek veltink cselekedjenck egy adott helyzetben: ez a norma. Azt, hogy cnnek megfeleléen kell nekiink eselekedniink velik: ez a szitudci6. A ketté egymés- sal az Onszabilyozs kapesolataban all: ha az adott szituacié nehézségei Képtelenekké tesznek (mésokkal szembeni magatartésunkban) a norma érvé- nyesitésére, akkor az adott szituécionak megfelelden lejjebb széllithatjuk a normat és viszont. Az Ujszévetségi ctika ezért egyarént foglalkozik a szent- ir6k adta normakkal s azzal a szituaciov: elsé keresztyéneknek ezeket a normakat De nemesak térsadal idk kell az djs Zasai letett és megvan a sajét fejlédéstérténete. Korunk egyik cus tudésa (R, Schnackenburg) irta Az Ujszovetség erkélesi cimii kétkétetes mtive bevezetésében, ho; ‘ hogy az evan- gélium atlépett még az elsé szazad kézepén a zsidé kaltiréb6l a hellenista vilagba, zhol mér nem volt elég Mézes torvényeire hivatkozni a poginy- misszid sordn. De azt is litni kell, hogy mar magén az megtalilhat6 nemesak a megérz6tt erkblesi hagyomén} annak a trténelmi valtozdsokat figyelembe vev6 Pla valasokkal kapcsolatban a Mézes altal megengedett valélevél, amirél Jézust megkérdezték (Mk 10,1-12), a rémai jogban e formaban ismeretlen volt. Ezért maga Jéus dttette a hangstlyt a valassal kapesolatban a mé kezésekrdl a teremtés eredeti szindékéira. Kés6bb Pél apo: sekben mér azt is figyelembe vette, hogy ,vegyes hézasok” is vannak, tebii nem mindegy, hogy ki a valni szindékozé: a keresztyén vagy a pogény fél (Kor 7,12-16), Az iijszbvetségi ctika Atni kell, hogy nem egy bilesel nyugy6 rendszer kifejtésében, hanem sokféle irodalmi formaban és miifajban, Jelentkezik. Idetartozik az. dsrivetségi hagyomény értelmezését6l kezdve, Jezus és az apostolok erkélesi tanitasain at, az evangéliumi elbeszélésekben leirt erk6lesi példakig vagy torzulésokig minden, ami az Ujszivetségben Isten akarata megvalésuldsardl taléhat6 az egyes Keresztyének, az egyhéz Kézdssége vagy az azon ki ik életében. Tilnyomé részben biztatist talélunk benne az erkdlesileg j6 cselekvésére és nem tanrendszert, ,,A nor- mativ etika az erkélesileg helyes dolgok ismeretét akarja, a keresztyén parai- nézis (intelmek) az erkélesi j6 cselekvését” (Schrage). Tartalmét tekintve az Ujszdvetségi etika ké az dltalanos emberi vagy a més vallésok Ar egyik killonb- ség, hogy elvalaszthatatlan Jézus Krisztus személyét6l és tanitasat6l, Amint a *Ujszdvetség etikijét irta meg, mégesak nem is tiszivetségi olvasé kezébe, hanem a keresztyén moral ered6it kutatta az zadban, Alaptételét, hogy ti. a moral az azt hordozé kézosség életével egyiitt formalédik, az egész konyvon kévetkezetesen végigviszi. Inkébb érdekes és oldott térsadalomtirténeti esszéket ad az dskeresztyének kézdsségi-erkilesi életé t az tijsziveiségi szetz0k etikai tanitasdnak rendszerbe fog sat, Nem is ragaszkodik az Ujszbvetség kereteihez, hanem minduntalan az apostoli atyak, az apokrifek és a gnosztikus irodalom ctikai vonatkozésai- bél, hiszen valamiképpen ezek is az els6 két évszdzad keresztyen moraljat tilkedzik, Figyelembe kell venniink a fentieken kivil azt a sok kényvrészletet (pl. Jé- zus igehirdetésével vagy személyével foglalkozé monogréfidknak a jézu entelddés és a keresztyén erények kérdése, a killénféle szerzék és itatok etikai ségei) dolgozzak ki. Bzeket a fentebb e: al ‘Jak, mint a sziikséges kortorténeti hatte és pogany etikai parhuzamokk: akban ezeket egy-egy téma elején kiln Azonban, aki az ujszivetségi etikara radnia néhény monogrdfia tanulmanyozaséndl get kell megkérdeznie. Ezért az ajanlott olvasményokhoz hozzétartoznak elsésorban a gorég nyelvii Ujszivetség etikai részei és az azokhoz, irt vala- mennyi j6 kommentar. Azt, hogy melyek ezek az etikai részek az Ujszivet- ségben, az alabbiak sordn Idtni fogjuk Témankat négy részben foglalkozé szakirodalmat. Mégis, a tovabbi- fel fogjuk tintetn. annak nem szabad megma- ianem magat az Ujszivetsé- ikéja szive és hogyan érvényé érdésekr6] adott ttmutatisaiban? Exkurzusként itt a Hegyi Be- saéd etikéja Ssszefoglalisét talaljuk. Ezutin a masodik részben az dsegyhéz altalénos helyzetével és az abbél adéd6 etikai problémékkal foglalkozunk, Idetartozik, hogy magatartéséban miben killénbézatt az dsegyhaz zsidd é a poginy kornyezetét6l s Szé lesz. az egyhazon beliili etikai megoldasok (zsidé és hellenista keresz~ tyénség) drnyalatairél és az eretnekké nyilvanitott libertinizmus vagy éppen elleni harcrdl. idetartoz6 mAsodik exkurzusban Luka uma szerkeszt8i sajétossagait itjuk meg egy érdekes etikai harmadik részben Pal apostol etikai tanitésdval foglalkozunk, beleértve az tin. irodalmat is. E rész exkurzusa péli parainézis (int levélbél. A negyedik részben az tijszivetségi szerzé vagy 1 tasét kivanjuk megismertetni, azt, hogy milyen érz6i vagy to- vabbfejlesz16i voltak a jézusi SrOkségnek. Itt a negyedik exkurzus Jakab leve- le szigort erkélesi normaibél ad exegetikai anyagot. Mindezeknek alapjén megérthetjik, hogy miért valt a keresztyénség a 4. szazadban a Romai Birodalom legfontosabb politikai-tarsadalmi és kulturdlis tényez6jévé. Megértiik, hogy nem valésigos az akkor ismert vildgra 2616 dsszeeskiiv megvaltoz tekrendszerét, kapesolatai deriilt ki, de alapjait mér az 1. sz&zad mésodik felében kezdték lerakni. Az mely a 2. szazad elején folytatodott, az ujszdvet- et megismemi. Beigazolédott, amit Jézus i e beszédeket és cselekszi azokat, hason! i KOszikléra épitette a hazat” (Mt 7,24) okos emberhez,I. Jézus etikai tanitasa 1. Kutatastorténeti attekintés ELIGAZITO IRODALOM: Gerd Theisser-Aneite Mere, Der hist nitésit egyetemesnek és minden id6- ben érvényesnek tekintették az egyhazban. Ez nemesak a kritikai sz¢ viszonyai akkor még nem tértek el olyan erdsen at amelyben Jézus Osszefiiggését vizsgalték. H. S. Reimarus (1694-1768) — aki a kritikai Jézus élete-kutatés meginditéja volt — még tgy vélte, hogy Jézus végig megmaradt a zsidé Térvényen alapulé etika keretei kézott és csak tanitvanyai fordultak szembe azzal. D. F. Strauss (1808-1 é tisztin erkélesnek marad meg. A Hegyi Beszéd antitéziseiben haszni pedig azt mondom néktek” formulaval Jézus azt bizonyitotta, hogy O Mézes- Bz. a pali 832-1910) még egy jen) tiszta ‘isoeiban tmogjelent konyvében) Fézus az eszkhatologikus kivétel” erkélesének, A. Schweitzer (Jézus é a ‘munkajéban, 1906) ,,interim etikénak” nevezte el, Mindketten abbél indultak el, hogy Jézus a kizeli végitélet varadalméban élt, korszakra rendkiviili erk6lesi mércéket alkalmazott. Ezeket 6 intette idétlen moralis igazségoknak, hanem a rvidesen beké- vetke26 vildgy it te kiteljesedése vagy csddje él el. Eza déntés ‘eatin az embert viligi megkdtdttségeibél és az Grdk- kévalosig elé allija, A helyes dintés kévetkezménycként elnyert ij egzis7~ tencia a fontos etikai szempontbél, nem pedig az egyes konkrét jézusi paran- csok, Az egzisztenciélis etikai interpretéciénak a mai irodalomban is vannak hhangot, hogy amint Jézus maga is Térvény vagy a kultusz adta kézvetitésre t nézve is levonta ennek iQvesonmenet és a szegények és a biindsdk felé fordulé irgalmas magatartést hirdetett. Az egzisztencialista téjékoz6dist késébb a valléstirténeti_megki véltotta fel. A kutaték Jézus torvénymagyarézataira figyeltek, hangstlyozva, hogy ha magyardzta a TSrvényt, akkor az fontos is volt neki. A s vondsokat gy kivanték meghatérozni, Aséként a rabbinista és a jézusi trvénymagyarizat G. Kittel (1924 ten) By ‘gy Vélle, hogy Jézus minden egyes e mate, hogy 2 si tja az embert, ezért az elofordult,s Jézus nem Luther cl6futira, hanem a 2sidb profe- ték utéda. A mai kutat6k kozill az amerikai E. P, Sandersnek az a ve hogy Jézus etikaja belefér a ‘asszefogs zsidé telmezésbe, dizonyos mértskig lézusénak. Ezt az e H. Braun (Spatjiidisch-baretischer und frithchristlicher Radikalismus, 1957), sai szerint a Kettle torvénymagyartzat abban basonli, hogy a ia frassal indokoltik az engedelmességet, Jézus viszont adott esetben az ask textust szembeillitotta a masikkal (Mk 10,1kk), Qumrdnban az Gdvésség tijanak tekintettek a torvénykegyességet, Mids eredményre vezetett a hellenista 2si- K. Berger (Die Gesetzauslegung Jesu, 1972) rémutatott arra, hogy a hellenista zsidésag kérében egy olyan tor- vénymagyarézat volt Kozkeletii, amely a Torvényt erdsen redukaita a monote~ izmusra és néhény éltalénos-szociélis erényre. Ennek kétségteleniil vannak egyez6 vonasai Jézus igehirdetése etikai részeivel. Csakhogy ezzel a hellenis- a zsid6 torvénymagyarézattal szemben nagyon exés cllenhatés nyilvanultmeg kés6bb a rabbinista irdny részérél, s nem is volt folytatésa a Zsidé Habo- ri utdn, illetve ~ Berger szerint — az Sskeresztyén etikéban taldlhat6 meg ez a s. lézus etikaja azonban tb, mint trvénymagyardzatainak ésszessége, mi- vel megtalélhat5 a bolesességirodalomhoz tartozé tanitdsaiban is. Ezt m formatérténeti, miifaji szempontbol — Bultmann is meg kamu viszont arra mutatott ré (1971-ben), hogy Jézus azt Iomra jellemz6 téryénymagyarizatot kévette, amely elkerilte a kazuisztikat és bels6 meggyézédéste épitett. Azéta kimutattik, hogy Jézusnél gyakoriak a tobbes szimi imperativusz formaji intések és az emberekkel val6 kaposo- latra_koncentralés, Ez a zsid6 bilcsességirodalomra (Péld, Préd, JSirak, snz6 volt. Csakhogy, amig a zs nult meg, Jézus kévetése szé- t jelentett addigi ,,tarsadalmi beégyazortsagukkal”, ezért etikai kévetelményeik dsszhangban maradtak az élettikkel, életformé” jukkal és igy valtak hitelt érdeml6vé. Theissen Jézus etikajét az értékek for- radalménak” tartja, mivel az ellenség szeretetére, a békeszerzés tegekre jellemz6 olyan melyeket Jézus az alsobb, tehat szélesebb rétegek szdméra tett hozzaférhetdvé. Az amerikai R. H. Horsleynek ezzel szemben az a véleménye (Jesus and the Spiral of Violence, 1987), hogy nem a specidlis helyzetben é16 vandorkariz- matikusok kézt, hanem a falusi kézdsségi életben volt Jézus etikéjénak 2 gydkere, ennek hagyoményait kivénta megijitani, A vandorkarizmatikusok- nak ebben csak Katalizétori szerep jutott. Maga Theissen, emlitett 1996-05 Jézus monogréfigjaban, mar nem a vindorradikélisok mozgal Jézus sokoldalt igehirdetésre alapozza a jézusi etika rekonstrukeidjét. 2. Jézus és a Térvény ELIGAZITO IRODALOM: R. ‘Tor itésér61 széinak. A szinoptikus evangéliumokban A kévetkez5 két kérdéssel Kell szembe- nézntink: Milyen pontokon szigoritotta Jézus Mézes Torvényét; a Tort és milyen pontokon enyhitette azt? Nem semmisiti-e meg egymist a két-ten- dencia: a szigoritas és az enyhités? Ezekre a kérdésekre tgy keressiik a vi- laszt, hogy eldszér a Térvényt magyardzé Jézust szereénk megismerni, majd a szigorités és enyhités kettdsségébél eredé fesziiltség megértéséhez koressitk a kulcsot, végiil a konkrét etikai tanitésokon mutatjuk be a szigori- ts és az ems Jézus, a Térvény tanitéja A Jn 7,15-ben azt olyassuk, hogy Jézus hallgat6i 2zon csodélkoztak, ho; »Mimédon tudja ez az frésokat, holott nem tanulta”. Ez egyrészt annak merése, hogy Jézus nemesak imi és olvasni tud, de képes megérteni sen magyarazni az Oszivetség szent ira hogy nem részesiilt tirvénymagyaraz6 ,,szakképzésben” valame! irdstud6ndl. Bér kés6bbi értelemben vett rabbik ebben a korban még nem voltak, mert a foglalkozdsszerti rabbimusi életforma csak a Zsidé Habort uti jelentése: ,mesterem, t azokat tekintették ebben az waik igy szdlitottak és akikhez tandcsért, véleményért fordultak, Mivel Jécus Keresztelé Jénosnak, akit ugyancsak itv nevelési rend szerint a fid urgikus szdvegeket tanul- tak meg. Erdekes, hogy s fitestvéreinek a sziilék bibliai neveket adtak (Mk 6,3). Ezenkivil intenziven részt vett csalédja a jeruzsdlemi tnnepsége- ken (Lk 1,41). Vannak (pl. Riesner i, m.-ben), akik bizonyosak abl ista hatésra ekkor mér Palesztingban minden nagyobb tel lai alapfoksi oktatas. Az azonban biztos, hogy az aranylag jel Naziretben zsinagoga mikodot (Mk 6, keres és profétai irat volt t dtek Jézus életében, vindorlésai sordn: a zsinagdgéban igét olvasott, majd magyarézatot fizbtt az elhangzottakhoz. Ext programszerten (Mt 4,23) vagy inkabb kuldetésszeriien (Mk 1,38) végezte. He Jézus irdsmagyarézi je Allapitbat 23,23; Mk 12,33-ban. Az emberekkel, kiiléndsen a nyomorultakkal szembeniirgalmassig etikajét, amit hirdetett és gyakorolt, Isten Ezutin Ezsaids kényve kovetkezik. Egyik irdsmagyarézoi médszere volt ~ a rabbik altal késObb dltaldnosan haszndit ~ kévetkeztetés .a kiesit6 ” Mésik médszere ,.2 szdvegek térsitasénak” “is, amikor az egyik irdshelybél vesziink egy olyan normét, melyet més textusokra alkalmazunk ry dsszekapesoljuk azokat. Pl. az az észivetségi alapmeggyéz6dés, hogy Isten az él6k Istene (Ezs 38,18k; Zsolt 6,5k), alkalmazhatd a 2M6z 3,15-re, ahol Isten magat Abraham, Izsik és Jakéb Istenének jelenti ki. Ebb az al- kalmazasbél Jézus azt kovetkezteti, hogy az emlitett dsatyak fel fognak tie nak, hogy Jézusnél nem él Célja tébb volt, minthogy az Oszivet- séget megmagyardzza. [rasmagyarazatanak egyik célja volt, hogy az dszévet- ségi igéretek beteljesedését bizonyitsa, ami Kildetésében és munkéjaban va~ lésult meg. Pl. a nézéreti zsinagdgdban elmondott prédikaldsa térténetébél 6-30) kideril, hogy az. az Ezs 61,1kk messidsi igéreteinek betcljese- jrdeti meg. Sokszor hasznélta az irdsmagyarizat eszkézét a farizeu- istudékkal folytatott vitdiban (apophtegma tdrténetek), Lényeges volt, hogy az frasbél irdetett ‘aj magatartas, lelkii- . Ezek az érvek sokszor igen provokal- amikor a2 Oszivetségben szerepl6 ,,kegyes a Jénds prédikéléséra megtér6 niniveieket és Délnek kirdlynéasszonyat (Mt 12,4141) vagy a szi- riai bélpoklos Naamént és a sareptai dzvegyasszonyt (Lk 4,25-27), De nem- iilénben provokalta hallgatéit azzal, hogy az Ezs 5,1-7 alapjan arrél beszélt a sz6lémunkasokrél s2616 példazataban, hogy a gazda elveszi a szblét az eddigi munkésokt6l, mert azok nem adjak meg neki a gyiimélosot, és 2 s2616t masoknak adja (Mk 12,1-12). Mindenki tudta, hogy itt arr6l van sz6, hogy Isten orszaga mas népnek adatik, ha ennek az orszagnak Isten népe ellensll. Vitaiban (apophtegma, azaz ttands mondassal befejezett torténetek) az lenfelei altal felhasznait bi ‘érveket sokszor egy masik, ugyancsak on- nan vett érvvel céfolt meg (Mt 12,1-8), E viték mindegyikében etikai, maga- tartasbeli kérdésekrél volt sz6, hiszen maga a miifaj egy-egy jézusi, az ed- digit6l eltérd magatartés igazolasa, Ichetdleg bibliai érvekkel, Tora-kegyesség Sézusnél és kortérsaindl Régebben szokés volt Jézus olyan szembedllitésa a Korabeli zsid6 vallé- sossiggal, melynek sorin az iréstud6k Tora-tisztcletét torvenyeskedésként Ssitették, hogy Jézusét ezzel szembeillitsék és igy magasabbra értékeljék. latjuk, hogy erre nines szikség ma a zsidé Téra-tisztelet Extékeit is latja, de azt is, amiben Jézus ennél valdban tobbet hozott. T! a régebbi keresztyén teolégusok dt, eddig szokisos vadjat em 2sid6 Térvény-kegyességgel szemben, majd kézli azok eéfolatat. Ezek a vi- dak és céfolatok a kévetkezOk: 1, A Torvény abszolutwzalasa. A togsag utan, népet dsszetarté erdnek, a Térvéenynek mar nemesak az Istennel két6 é Alyozé ert tulajdonitottak, hanem a szdvetség [ényegét ~ A vélasz erre, hogy a fogsdg utén - vényt. 2. Kazuisztika, A Torvényt kazuisztikus médon magyaraztak s ezéltal Istennek az egész emberre vonatkoz6 igényét ,,szétdaraboltdl ai a mindennapok evs erkiiles. A Torvény motivaljik. - Céfolat: a engedelmességet, miutin azonosultak vele. 5. Szenvedtek a Torvénytél. A Torvényt sokan elviselhetetlen teherré tették (Mt 23,4), az irastudék indoko- latlan Kovetelményekkel léptek fel az emberekkel szemben, — A felelet: A gy orliltek a Térvénynek (Zsolt 119). En- Torvény m pusztult, akkor is vényt, akarcsak a kivélasatast vagy a szivetséget és nem azokat pot zbnek. ‘A korabeli zsidé torvénytiszteletet azonban az is jellemezte, hogy igen nagyra értékelte a s2dbeli hagyomdnyt. Bz a Kr. ei 2. szézadban kezdSdort, a hellenizmus relativizalo-kézémbésit6 hatésdnak ellenstilyozéséra. Ekkor tisatdatdk az irésbeli és sz6beli Téra kilonbségét, ut6bbi az elsé aktualiza és kiegészitése, amint mondtik: ,keritése a Toranak”. Ezt nevezték nak” (ami utonjérast jelent). Ugy gondolték, hogy # halakka mar a Téréban megvan, de csak a magyarézat segitségével lehet meghatérozni. Ez volt az, amit az’ Ujszdvetség zsid6 szerepléi ,atyai hagyoményoknak, az atyak ba- gyoményanak” neveztek és érte ~ Pal szavaival — ,szerfelett buzgélkodtak” (pl. Gal De itt fennforgott annak a veszélye, hogy a hagyoményt (Kés6bb ezt is leirtak) dsszetévesztik a kijelentéssel, a Téra-értelmezést ma- gaval keresztyén egyhéz is tette a Biblia és annak in- terpretélisa dolgdban torténetének bizonyos szakaszaiban. A Szanhedrin X13-ban ez a megdobbenté tétel olvashaté: ,nagyobb biintetést érdemel, aki iréstadok rendelkezése ellen tanit, mint az, aki a Téra ellen”. Jézus ezt Glesen elitélte és etikai tanitiséban egyes eltorzitott pontokon ,visszaalaki- totta” (reformiilta) a halakkat az eredeti Téra-intencidkig. Hlyen esetet jegyez, 8, ahol Jézus tigy nyilatkozik, hogy a kézmosésra vonatkoz6 ‘Ugyanebben a textusban, a corbént”)Tizparancsolatban (5, paranosolat) megirt trvényének ibekeriilt, Jézus mindig az Oszdvetség frott tarvényét valasztotta lakka helyett. Jézus kapesolatat a Térvénny nbivalensnek, kétértékiinek szoktak mon- dani, Ezt a gondolatot arta alapitiak, hogy egyszer szigoritja, maskor meg konnyiti a Torvényt, Bz 2 megfigyelés Onmagéban igaz, de ebbdl nem szabad sem azt kévetkeztetni, hogy Jézus magatartisa kévetkezetlen vagy ingadoz6 lett volna, sem azt, hogy mdsok véleményéhez alkalmazkodé. A Heeyi Be- seéd ctikai részénck bevezet6jében nagyszerdi hermeneutikai kulesot” adott at térvenyertelmezéséhez. Azt mondja, ho; meg- lloz6fiai nyelvben gyakran alkalmazott " kifejezés alapszava. Az utébbi ellentétesnek tind dolog cgymast Kiegészité voltét jelenti egy magasabb é nem azért jétt, hogy érvényen kivil helyezze a Térvényt, hanem azért, hogy egy magasabb szinten, a térvényadé valédi széndékat ismerve, kie azzal, ami még hidnyzott abbél. Mivel egésziteste ki a Torvényt? Azzal, hogy a ketios szeretet paranesdban dsszefogialta s példdt mutatott megcselek- vésére. De egy masik ,,hermeneutikai kulcsot” is adott Jézus a Térvényhez, amikor a Hegyi Beszéd végén oly médon foglalta dssze, ami mindenki scéma- ra értheté: Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, indazt ti is igy cselekedjetek azokkal, mert e2 a torvény és a profeték” (Mt 7,12). Tuc de negativ formaban fogalmazott etikai forrésokban mér Jézus elétt is talélkozank: Pozitivan viszont 6 fogalmazta eat meg eldszdr, sét az utina kivetkez6 ke- resztyén etikai irodalom is visszacsiszott a negat akartok, hogy veletek cselekedjenek, ti se tegyé nem val- lésos, nem hivé ember is megérti, mert Gumagat szabélyozza enyhébb vagy szigortibb értelmezésre, aszerint, hogy mit varunk el méso mértékben tudunk velik szemben megfelelé magatartist gy. Bevezetésben, @ normat lletve szituaciés etika megkiilénbéztetése soran mar széltunk. Itt most esak azt hangsilyozzuk, hogy el aus az, egész Torvény (meg a profétak iratai) etikai szabilyait fog! Tudva mindezt, megértiik a KilOnbséget a zsid6 tanitdsa elientmondas néikili belsé dsszefiiggését: 6 gy Iépett fel, mint aki minden~ Kinél k6zelebb all a trvényadohoz és jobban megérti anak akaratit. Jézus radikalizilja (szigoritia) a Torvényt Miclétt megvizsgélnénk, hogy Jézus a Torvény mely pontjait szigoritotta Ajdban, eldbb figyeljiink az irdstuddkkal és farizeusokkal szembeni riti- kajara, akiket azzal vadolt, hogy a Térvényt bizonyos pontokon nem tartjdk meg Isten akarata szerint. Hét ,jajszavat” ismerjik a farizeusok, illetve az fréstud6k (torajogészok) ellen (Mt 23,13-36; Lk 11,4244), tehdt a Térveny laikus .,tilteljesitéivel” és ,szakéridivel” szembehelyezkedve. Ezeknek a »Jajszavaknak” irodalmi formdja mar az észbvetségi profétakndl is megt hats (Am 5,18; 6,1; Ezs 5,28-33; Hab 2,9-15). Jézus torvénykritikaj i gyokert. Megtalélhats a kés6bbiek soran a ,,ajsz6” forma a zsidé itertestamentilis apokrif irodalomban is (pl. Endk 92kk). Ez pedig a végs6 idék féayében vil becsvégy6 rangkérsiganak zsinagégikban, a piacokon és ‘anossag el6tt) szeretik, ha azonnal észroveszik és tisztelettel készéntik dket, az dlésrendben valogat nak: a fhelyeket kedvelik. Ez ellenemond a kézelg6 Isten orszgénak, ahol mindenki egyforma és ahol az iilésrendet ~ mely egés: ;, mint a farizeu- soké ~ majd Isten seabja meg (Lk 148-11). Knitizalja Jézus a farizeusok kul- fikus tsztasdgitulzasat fs, Ok azt akarték, hogy a mbzes! tisztasagi Wrve- nyeket, amelyek csak a kultuszt végz6 papokra vonatkoztak, az egész nép magira vegy yagi okokbél a szegény rétegek nem tehetiék meg, lenézték és usokat bélyegzi (Me 23,27; Lk 26, payee a fildben voltak sa fold felszinével titalan és mésokat azzé tev meszelt sirokhoz hason- Ionak mondja ket a jézusi kritika, vagyis kegyességtik csak ,mész”, ami tsztétalanségukat takami probélja. A képmutatas védja a farizeusok magatar- tsa ellen k6zismert (Mt 23 jezés nem egészen fedi az egyszerii nép, az am hi ket. Torténel 23,29-31), Pedig tigy tudndk bizony nak a profétak megtérésre koltak meg. Szép metaforéval abrézolja Jézus a farizeusok tarlésat: néluk vannak a mennyek orszagénak kulesai, de a kaput beni az emberek el6tt, 6k nem mennek be és masokat sem engednek be abba (Mt amit a ‘ok hatalmaként” fogtak fel rancsolatok kéré”, amit ma ,,végrehajtési uta: letesen értelmezik azokat. Csakhogy ez az értelmezés valdban csak a részle- tekre vonatkozott és igy a Tizparancsolatbél rengeteg wjabb p: mikézben elmosédott 2 killénbség a Iényeg és a mellékes 1 Jézus nem az irismagyaré2dk jogét kérdéjelezte meg a torvénymagyarizal hanem azt a médot, ahogy azok ezt gyakoroltak. Kritikaja sokban hason!az ésaivetségi profétikéhoz, akik a kultuszt és a papségot birdlték (pl. Mal 1,6-2,17). Mely pontokon szigori a aydkerekig visszamenden ~ Jézus a Tér sa gyakorlatét? Sz6ljunk elébb a valds tilalmdrél. Abban a korban az SMéz 24,146, tehat Mézesre hivatkozva a véldst lehetének tartottk, egyediil irdsét kévetelték meg a férfiakt6l. Ez bizonyos tekintetben a ni kedvéért is ve ” adott nekik arrél, hogy trvényes hazas- ségban éltek tette dket a férfiak énkényének. Egy 11. szizadi hat6 zsid6 elvalolevél szivege ez volt (Schulz, e elhatérozdsbél és szabad akaratbél minden kényszer nél- kill elviltam t6led, elbocsétotialak, eltaszitottalak magamtél... tigyhogy is- mét szabad vagy és rendelkezel magaddal, hogy hézasség céljabél hozzA- rt, hogy Sammai és Hillél rabbik nem egyformén magyardzték a val6levél ‘rasa jogosultsdgat, azaz az SMéz 24,1-4-ben szerepl6 ,valami s2égyenteljest taldni” (ti. az asszonyban) kife~ jezés értelmét. Sammai szigoribb erkélesi felfogasa szerint itt osak az asz- elkévetett hazasségtorés bine Iehet olyan ,szégyenteljes”, ami példakat sorol fel: skeres 56,18k, CD 4,20-5,1), igaz, ezt nem a hazas- ég varadalma miatt sében (Mt 5,31-32; Lk 16,18) és farizeusokkal folytatott egyik vi (MK 10,1-10) nyilatkozott, Van, aki (Schulz) tgy tartja, hogy ~ a que: Kézisséghez hasonléan ~ a kézeli vég varadaima miatt Azonban errél Jézus nem szélt, arr6l azonban igen, hogy a ten teremtéi akaratéra viszi vissza, aki egyetlen ferfit és egyetlen asszonyt teremtett egymasnak. Nézete szerint azért tilos a masodik hazasség, mert az hazasségtirés az els6 hazastirs ellen, akivel az i satint meg a hézassagi hiiség kotelessége. ,Amit te ember el ne vilassza” (Mk 10,9). I haszno: radikalizalt (vezetett vissza a teremtési gydkerekhez és az eredeti isten tencidhoz), hogy az egyrészt még inkabb védte az asszonyokat, mésrészt védte az egész hézassdgot, mint Isten teremtési rendjét. Erdekes Theissen megjegyzése (i. m., 323), miszerint a Mt 5,32k nem is a valést tiltja, hanem a mésodik hézassagot bélyegzi tOrvénytelennek. ‘A masik példa Jézus torvényradikalizélasira az estal tilalma (Mt 5,33-37), Itt a 10. parancsolat (,Ne tégy tesvéred ellen hamis taniibizonysdgot gyardzatérél és szigoritésdr6l van sz6, de talén a 3. parancsolatrol is (Az Ur- nak nevét hidba fel ne vedd!”), Tekintetbe Kell venni, hogy nem a gyakorlatat szabalyoztik aban az idében, mi al hogy mire szabad esktidni és mire nem, Jézus megint a kérdés gydkeréig ha- az Isten egybekétdtt, elmondhatjuk, hogy egy Gnmagaban \ézesi rendelkezést (az asszonyok relativ. védelmére) Jézus gy (.faauKans J, AMIXor arra mutat ra, nogy w ALveU yaa sziikségtelenné teszi az eskiit. Tehét nemcsak az eskiiformula clhangzdsa uutin nem szabad hazudni, hanem sohasem. Kézhen arra is ra kibiivenak gondolt eskiiformék (az égre, a templomra mind Istenr61 sz6lnak, tehat nem enyhitik az eskii komolysgat. A gyilkossag tilalmanak (6. parancsolat: ,Ne lj!) radikalizélasét a Mt 5,21-26 fejti ki. Ramutat arra, hogy a gyilkossig a haraggal és szidalmazis- - mar az Osziivetség Jatnak, Jézus azonban dsszekapesolja szembeszéllas ellen (Mt 3,38-42), az kapesolja dssze a felebarat és Isten szei ‘Végiil a sziildk tisztelete (S. nem enged kibivét ~ még val megsogitésének kételezettsége aldl. Az SM6z 23,21 ,,Tartsd meg fogadaso- dat!" parancea nem ment fel a szil6k Stelességek aldl, s nem kifogas, hogyha ,,korbin’-nak, azaz templomi ajéndéknak minésitette valaki azt az Ssszeget, amib6l a szilleit segithemé. Myenkor az 5. parancsolat fontosabb, zal, Ezért sz6l a gonosszal valé nség szeretetérél (Mt 543-48) és Gyakran olvashat6 vélemény, hogy Jézus @ mézesi Torvény kultikus és ce- , de etikai vonatkozésait nem, Ez csak részben zett. Egyik forméja ennek a kultikus kézmosis volt. Ezt Jéaus és tanitvanyai nem tartottak meg eldirasszertien. A farizeusokkal 6s irdstud6kkal folytatott ezzel kaposolatos vita a Mk 10-20) taléthats. A 15. Srdkséget kovetS radikal része. A ,radikélis” jelz5 értelemszertien hanem éppen kilséleges megtartisa, s ezzel Iényege meg nem tartésa téra vonatkozik. Szerintink itt Jézus nemesak a farizeusi tisztasg gondolatot fs ‘Conny ” azonban egyszersmind az Snismeret, biinismeret szigoriti-sit, a kérdésnek a szertartistél a bels6 gondolkodés teriletére helyezését je- lenti, Idetartozike még a Mt 23,25-b6l Jézusnak az a vdja az. irastuddk meg a farizeusok ellen, hogy a pohdr és a tal killsejét tisztogatjék, de azok belil tele vannak rabolt javakbél vettitalokkal, ételekkel meg mohésaggal. Megtigy' hetjiik, hogy nem a kultikus tisztasgot nevezi rossznak, hane1 ennek Srve alatt az illet6k elfelejtkeznek az erkélesi tisztasigrol, pedig az sokkalta fontosabb Isten eldtt a kultikuusna Usyanigy a tizedfizerési kotelességeker is relativizdlja Jézus (Mt 23,23). A menta, kapor és kéménymag tizedét befizetni ,,¢raékeny” lelkiismeretre val- lott a farizeusok szemében, hiszen esak az olaj, must és gabona tizedfizetése volt 2 mézesi rendelkezések értelmében kitelezé (4Méz 18,12). Igaz, az 5Méz 14,22 mar az egész termés tizedét paranesolja meg. De Jézusnak nem a Riszemévényekre van gondja, banem a legszebb prOfétai tradiciébél vett harmasségra: a jogra, az irgalmassdgra és a lekedni — mondja ~ és amazt sem elbagyni 1). Hogy melyik fontosabb a kett6 kill, arra vonatkoz6an Jézus nem hagy 51 kevés s26 esik Jézus rénkmaradt etikajéban. Sszinii ezeket a szabilyokat sem tartotta kiléndsebben fontosnak, de a templom pusztuldsa utén, a templomi éldozet amigy is megsziint s ezért ren irdnya esetleges részletes tanitisat az els6 gyillekezetek sem tartotték kvetleniil megérzendének. Annél fontosabb az a fennmaradt jézu: a, amelyik az embertirssal, haragossal, peres ellenféile! tortend kibéktilést he- lyezi az aldozat bemutatasa elé (Mt 5, 23-26). Inkabb az dldozat atadasa ma- radjon el, mint a megbékilés! — hirdeti ezzel. ‘A legszenvedélyesebb vitékat azonban az tn. szombatnapi konfliktusok 28; 3,1-6) sziilték, hiszen itt nem dltaléban valamilyen kultikes Kifogast, hanem azt tartotta, hogy a munkatol valé szombati tartézkodas pa- ranesa nem lehet akadélya a szombaton bajbajutott embertars megsegitésé- nek. Az egyik esetben az ches tanitvanyok jogat védte meg a szombaton vég- zett kalésztépésre, a masik esetben sajét, szombaton tortént gydgyitd esodaja Jogosultsagat Tudni Kell, hogy aban az idében Jézus kortirsai a szombatot tartotték a legfontosabb paranosolatnak (Bill I, 905). Az egyik jele voit annak, hogy valaki igazdn 2sidé vagy ner. Viszont a zsidé vallason beltili iranyzatok kozt az tinneplés modjat illeté fak kiilonbségek. A legszigoriibbak az ess nusok voltak, akik megrOviditették a ,szombatnapi jaroféldet” (azt a tavol: got, amit meg Iehetett tenni szombaton, vb. ApCsel 1,12) 2000-161 1000 ké- nydknyire (1 kényOk majdnem £61 méter), é nem engedték meg, hogy valaki a bajbajutottallatokon szombaton segitsen (CD X,21; X1,13k). Am a farizeu- sok kénnyiteni probaltak azon a szabalyon, hogy csak a hézon belill volts: bad valamit vinni szombaton, a kapun kivil nem, Tobb hazat k6z6s udvarral ruhaztak fel s mindezt egyetlen bdznak vették, (gy ezen beliil megengedték a szombati teherhordast. Ezt a szadduceusok elutasitottak. A farizeusok ellen- ben megosztottak voltak aban a tekintetben, hogy szabad-e szombat elétt : ; ' i | : lyan munkéba kezdeni, ami majd a pihenés napjén ,magatol teyez a , festeni, ami szombaton szirad ki. S: nyai nem engedélyezték ezt, a szabadabb gondolkodésé Hil viszont igen. Szombaton esak életveszély esetén volt szabad gyégyitani. Enni és inni pl szabad volt szombaton, de ha ez gydgyit6 célt étkezésnek vagy ivasnak szamitott, alckor tilos volt. Jézus viszont tobbszir gyégyitott szombaton kré- nikus betegségeket, amikor nem volt kézvetlen életveszély (a mar emlitett Mk 3,1-6 és par. kivil: Lk 13,10-17; 14,1-6; Jn 5,1-18 7,21-24), Bzt igazo- landé hivatkozik ellenfelei elétt az Oszdvetségre (Mk 2,25-26; Jn 7,22), de legfdbb érve elvi: ,a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2,27). Ez a gnomon (kézmondisszerdi megéllapités) a mézesi Térvényck Kortérs alkalmazasat6l visszamegy a teremtésig, amikor Isten a nyugalom napjét megaldotta az ember javara. Embertelen szombattrvényt nem ismer (el) Jézus. Theissen (1. m., 326k) szerint Jézus szombatnapi konfliktusai mo- gott négy motivum feltéielezhetd: 1. az az etikai elv, hogy 9 segitségadis Kotelessége megelézi az egyéb parancsolatoKat; 2, az eszkatologikus gondo- lat, hogy a szombat megtorése a Satin kotelékeit szggathatja szét (Lk 13. az, a messiési Sntudat, mely Jézus teljhatalméra utal, ami Davidéhoz hasonl (Mk 2,25k) vagy tb anni a vandorkar us életforma, amely- ben természetes a ,menetkizben” torténd étkez spés. szombaton, Mk 2,23kk) vagy az, hogyha a csodis gyégyités nem akkor torténik, amikor a beteg talalkozik a csodatévével, akkor taldn teljesen elmarad, mive] mésnap az utébbi mér tovabomegy. Vallasszociolégiai szempontok egallapi letikai felfogist, de esak a férfiak szdmira (Mk 10,8-9). Vi- szont a torténeti részekb6l kittinik, hogy @ vétkes asszonyokkal szemben (Lk 7,36-50; Jn 8,211) nagylelkii és megbocsatd, Lehetne ezt tisztin erkblesi civekkel magyardani: a biin elkOvetését6l szigorian dv, de azt, aki vetkez és banja biineit, kegyelemben részesiti, bar inti, hogy ,tobbet ne vétkezz Gn 8,11). Azonban van erre vallasszociologiai magyarézat is: a patriark: tarsadalomban egyediil az asszimetrikus (nem mindkét felet egyenléen mér6) normaknak van igazsdga, a férfiakkal szembeni szigorisag, a nékkel szem- beni tirelem egyiitt adja az etikai dsszetart6 et Tovabbmenéleg az dltalanos tendencidk felé, Theissen arra mutat r4, hogy annak is megvan a vallasszociolégiai magyarazata, hogy miért alkalmaz Jé- t a szorosan vett etikai kérdésekben és miért engedékeny és kultikus figyekben. Azért, mert az etikai paranesok univer: 28, viszont a rituélis parancsok inkabb egy-egy adott kulvirdra jellemzdek. igy szdmitottak a koriilmetélkedés, a szombat megtartisa és az étkezési szabdlyzatok a zsidé identités ismérveinek az antik tarsadalomban s ezeket Jézus enyhitette. Azonban ebbél nem azt kell kévetkeztetni, hogy fel akarta oldani a zsid6 identitast. Ellenkezéleg! Azt akarta, hogy zsidé tanitvanyai olyan kévetkezetes médon valdsitsék meg a normékat, hogy ebben tudjék 2 poganyo- , ne pedig az eleve partikuliris és specislis zsido kiilonlegessé- gekben. Legyenck a vilig (az egyetemes antik térsadalom) fénye és s6ja (Mt 5,13kk)! Harom oly kel kapesolat- ban Jézus kifejezte, hogy tanitvanyait6l tbbet var, mint a btindsktél meg a poganyoktél. Ezek: az ellenség szeretete (Mt 5,47; Lk 6,32k), lemondés a hatalmaskodasr6l (Mk 10,42-44) és a bels6 szabadsag az anyagiakkal kap- csolatban (Mt 6, 32k; Lk 12,30k). Népe javira szanta Jézus a kultikus és ritudlis rendelkezések enyhitését is Hiszen ezek szigora megosztotta a zsid6 tirsadalmat, mindig tijabb esoporto- kat rekesztett kia kegyesek kézil (vimszedék, pardznak, a fold népe). Ezzel gyengiilt az etika integraciés hatésa, amire pedig olyan sziikség volt a meg- vedt jubai” (Mt 10,6; 15,24) is visszatalaljanak a térsadalom kozisségébe és ott helyiik legyen. Ezt olyan fontosnak tartotta, hogy sziikség esetén megtorte a szombatot, hogy valakit a tirsadalomnak visszaadjon, aki addig bine vagy betegsége miatt azon kiviil vagy csak annak kivetettjeként, margindlis hely- zetben él é (az életben el- foglalt helye) az @ vindorkarizmatikus életforma volt Theissen szerint, ame- lyet Jézus és kézvetlen tanitvényai, kévetdi magukra vallaltak. Itt volt helye igazin az erkélesi normak radikalizélasdnak és megélésének, ugyanakkor a lis szabélyok nagyvonalt kezelésének. 3. Motivaci6k Jézus etik4jéban IRODALOM: Theissen, i. m., 332-239; u6. Soziologie der lesusbewegung; Schrage, i. m., 43-57; Schulz, im, $5-81; Schnackenburg, im. $0-6° Eszkhatologia an mar Kb, 200 éve jelent6s apokaliptikus irodalmat zc ” 526 leginkébb a jovével kapcsolatos isteni titkok kijelenté- sére vonatkozik) ismertek. Ehhez az irodalomhoz. tartoztak Mézes Menny- bemenetele (AssMos), Ezsdras IV. knyve, szir Barik, etiép Endk stb. E nnifaj térgya vagy a zsidé nép az eszkhatologikus eseményekt6l varta az idegen uralom lerizasat. A kegyesek pedig hiségik megjutalmazt hitehagyatiak megbiintetését varték a végiddkben, Isten ig felett. Ezzel mar ré is mutattunk arra, hogy az eszkhatologikus gondolkodés mennyire motivalhatta az etikai magatartést, amikor a jelen vildg rendje elm Isten orszga (uralma) elovetelét, egyetemes itéletnapot hirdetett. Formai tekintetben Jézus is osztozott kortirsai eszkhat nla még az eszkhatologikus igehitdetés is ~ Keresztel6 = préfétai és elsésorban a hellgatéség protestins teol6gidben a 19, szdzadra még az vot ajellemz6, hogy Isten orszigat idétlennek gondoltak és csaknem azonosftottak az erkbles orszégi- val”. J. Weiss mutatoit ré a szazadfordulén (Dic Predigt Jesu vom Reiche Gottes, 1892) arra, hogy Isten orsziga nem immanens-evolutiy minéségti, is feladat, hanem atos erdinek ,bel6rése” a vilagba, Jézos csak a kézelg6 alapjén lehet megérteni. akinek az etikaja ez, aki egy’ 6 vilégkorszakban anoknak s26l, akik minden lev fordulatot vai ott A t, de a jelenlevs tidv laghdboriban kifejlédatt és azt kovet6 egziszten- end6 és jelenlevé idé di- il dOntenie az embernel tes cxegézisre jobban. is megszabta. Mar a TL. is teoldgia is kozel hozta egyméshoz. a7 elj abban @ gondolatban, hogy most k: idvosség hatdroz- le & alapja az is, hogy ez lesz az egyetlen-az életiinkben, ami az ‘Az eszkhatologikais idékre tehat elsdsorban megiéréssel Kell késziilni. A gordg pevavowa S26 a gondolkodis, érziilet, az akarat, az értékelésrend, az Gletirdny alapvet6 megvaltozésat jelenti. Mar Keresatel6 Jénos binbénatra igehirdetése is ezzel foglalkozott, de ott a hangsily a kézelg6 isteni ilésen volt, Jézusnél pedig azon az érdmhiren, hozy nem szémolt az itélet kézvetlen eljévet , hiszen még gyimélesterméstvart és a kegyelmi idé meghosszabbitasdt (Lk 13,6-9). Jézus bizott a blindsok (Lk 15,17-24) meg a pogényok (Mt 12,41k) megtérésében. Nagyon fontos, hogy ~ fentebb idézett — mogtérésre hivé szavat megelézte Tsten orszdga el- jovetelének meghirdetése. andéka az alap és az ember felelete erre a megtérés. A terjetek meg!” felsz6lités nem 6 torvény, inkébb biztatés arra, hogy éljtink az djrakeadés lehetdségével. Legyiink tijra gyermekek (Mt 18,3), kegyclemre utaltak (Lk 18,9k) A megtérés egyik része, mint lattuk, az érziilet, gondolkodasméd megval tozdsa. Ezzel kapesolatban sz6lnunk kell arrél felfogasrél, ami foként a német nyelvii protestins teoldgidban volt erés, és azt vélte, wsicut cadaver” (= jezsuita kévetelmény) engedelmességet, hanem az nallé, de neki elkd- telezett tanitvany lelkiiletét. M. Dil inta, hogy valamit tegyiink, hanem azt, hogy valakik (igazi kévet6i) legyiink. Igaz, hogy Jézus a szivben rejl6 (Mt 6,21) és a szemek fenyén is megmutatkoz6 (Mt 6,22) engedelmességet akar téliink. Ez nem kilséleges engedelmesség, az egész ember osztatlanul részt vesz benne, mert nem Iehet ket, hanem esak egy Gmak szol; (Mt 6,24). A sziv ,,tisztasiga” nemesak annak egyéntetti- ségét, Attetszdségét (ez a gérdg arkouc sz6 értelme) jelenti, hanem a meg hatsé gondolattd! mentes, tehat teljes engédelmessézet is. Azon- jcbbal arra kovetkeztetni, hogy Jézus elhanyagolhat6 ténye- ‘ené a oselekedetekben megnyilvanulé engedelmességet. A jé6 fa 46 gyiim@lesdket terem, a fa az ember, a gylimilesbk létének kévetkezmé- nyei, azaz cselekedetei (Mt 7,17). Az 4j 1ét Gj magatartasban valik nyilvanva- léva. Az Emberfia az utolsé napon nem érziiletimk, hanem tetteink alapjin (Mt 25,34-46) Els6 prédikécidjéban (Mk 1,14) a megtérés utdn Jézus hitre hiv. Protestins ctikak a hitet gyakran kizérblag a dogmatika targykérébe utaljak, elfelejtkez- ve annak et amire itt az utal, hogy Iézus megparanesolja: shiggyetek tt Isten orszdga evangéliuma, dromhire irénti bizalmat, ennak elfogadasat jelenti. Az Osziivetségben ezt’a héber emuna” szoval fejezték ki, amibél az amon” s26 ered, a réhagyatkozés, a bizonyosség gon- dolatkérében. Az exodus élmény kévetkezménye volt, hogy a nép félni kezdte az Urat. Hitt az Umak és az 6 szolgajanak, Mézesnek” (2Mé6z 14, Amikor Jézus hitre hivta Galilea népét (Mk 1,14-15), els6sorban azt hogy igehirdetése, csodai nyomén vegyék észre, hogy éltala Isten olyan sza- baditisa érkezett el, mint amilyet az elddeik a véros-tengeri atkelésnél ta- pasztaltak Mézes tevékenysége dital. Azt varta, hogy vegyék észre: megkez- dédétt az tidv ideje és hogy O hozta el ezt az dvot. A é 26 isteni kildetésébe vete uralma_megvalésulasét, wer kivan6 jelek kévet 11), hanem azokat a mess melyeket a proférék megjévenddltek és amelyek tevékenységében a hit szi- mara lathatokké (Mt 11,4-6) viltak: vakok, santék, stiketek, béndk, leprésok gyogyulisét, Isten orszdga evangéliumdba, drdmhirébe (a szegényeknek az evangi persze ilyen formaban az Skorban még nem ismertek, de a margindlis helyzetben éléket (betegek, biinds0l hatranyosan megkiilénbéztették, megvetették, Ister k cher Glaube in evolutioniirischer Sicht, Mtinchen, 1984). Az utolsd letrdl sz616 pél a népeket az ¢hez6k, szomjazdk, jéve~ vények, rubétlanok, betegek, foglyok irinti irgalmuk szerint birdlja el (Mt 25,31-46) . s a ‘ikdjénak volt egy nem mindenki szdméra érvényes kovetelménye: ika. Ez sz6 szerinti értelemben csak akkor volt lehetséges, amikor jézus maga is a fOldén élt. Akkor egyeseket elhivott a maga allan- zaz atra, hogy minden addigi kapcsolatukkal szakitva az O és ké fitjait prédikalva, démonokat Gzve, 4; 3,13-19), Az iréstud6knak (késSbb a de azok maguk jelentkeztek mesteriiknél, i vonds volt (1Kir i |, hogy Jézus mellett nemesak a Torvényt Kellett tanulni a tanitvényoknak, ezenkivill voltak nétanftvanyai (Mk 15,40-41) és bindsdk is csatlakoztak hozza (Mk 2,13-17). Nem min- denkit hivott erre a s26 szerinti kovetésre, voltak, akiknél megelégedett azzal, hogy azok a maguk helyén képviseljék Isten orszéga Ugyét (MK 5,18-20, a meggyégyitott poginy démonikus, Lk 19,1-10, Zakeus, a fovamszed6). I mét Theissenre hivatkozunk, akinek .,a vandorradikalizmusrol” kifejtett mélete szerint (Soziologie der Jesusbewegung, Miinchen, 1977) a kévetés- etika magéba foglalta az Allandé lakhely feladasat (Mt 8,19k; Mk 10,28~30), a csalad elhagyasdt (Mk 3,20k.31-35), a vagyonrél val6 lemondést (Mk 10,17-22.28-30), sét lemondést az Snvédelemril és énbiztositésr6l (Mk 6,8; Mt 10,10) ‘inde 0 gyakorlatban nem kevés fesziiltségeel csalédokban, af a atott egyiitt azokban a s err] mondta, hogy igaz, ha Péter jonnan a esalédfé Jézus utén ment G kardot hozott és nem békét (Mt 10,34-36), Ez még akkor esetébdl létjuk, hogy nem véglegesen szakitott c: IKor 9,5). Ugyanigy nem lehetett egyszerti a tanitvinyoknak a maguk kisanyagi egzisztencidjérél (héz, halészcsonak és hélé, személyes holmik) le- mondaniuk és mésokra utaitakké valniok (Mt 10,10), egy pohamyi ajéndsk vizért halésnak lennitik (Mt 10,42), naponként elkérni az aznapra val6 ke- nyéradagot (Mt 6,11). Schulz mutat ré (i. m., 61kk), hogy az tm, Tizennyol- cas imaban a kegyes zsidé foldmtivesek az évi (!) kenyéradagért imdkoztak. Az eszkhatologikus etikéban nem a Téréé a vezetd motivum, hanem a he- ie megnyilvénld jelenlétének és a szeretet kett6s parancsanak fenyében Bolesességirodalmi hagyoményok Ha az eszkhatologia £5 gondolata, hogy a vilég elmiilik, akkor a béleses- ségirodalom arra tanit, hogy a vilégban a teremtés 6ta dllandé torvények uralkodnak, aminek etikai kihatésa is van. Mar a Péld 8-9. részei megszemé- lyesitik a bélcsességet és Isten munkatarsénak tekintik a teremtésben, ,,az Ur inak kezdetén alkotott engem, miivei eldtt réges-régen. Az Osidékben for- malt engem, kezdetben, a fold keletkezése eldtt.. hallgassatok ram, mert b dogok, akik meg6rzik ‘itjaimat!” (Péld 8,22-23.32). A késObbi bélcsesség- irodaiomban a JSirék 24 frja le, hogy a’ mennyei Bélesesség Izrdelben, a tartalma: ,En a magassigos égben sétoroztam,/ tronusom volt a felhé oszk pan/ ... Mindezek kézil nyugelmam helyét Kerestemy/ s hogy melyik teriletén téborozhatom,/ Akkor parancsolt nekem a mindent Teremt6/ és aki sétram- legyen drdksége , mint a Magassagos Szbvetség- kényve/ a Térvény, ar parancsolt” (ISirak 24,4.7-8.23). Jéaus ismerte ezt a tradiciét és magat nagyobbnak tartotta annél a Salamon- nal, akihez messze foldrél eljéttek Jeruzsalembe, hogy meghallgassak bél- gsességét (Lk -kben megszblal6 Bélesesség, 3 (Mk 10,2-9), Amikor a szombatnapi torvénnyel kapesolatban azt hangstilyoz- ta, hogy ,a szombat van az emberért, nem z ember a szombatért” (Mk 2,27), leg arra is gondolt, hogy Isten eldbb teremtette az embert, ‘I Okk-ben a kilsé és bel i a Killsét megalkotta, a7 lonbségtétel csak a val a teremtés utdn, tehat ahhoz képest kisebb teremtette a belsét is 3Mo6z 1 1-gyel kezdédott, érvénye van, A Délesességetika azonban nemesak a teremtésre, hanem a természet tor- vényeire is hivatkozik. A Nap, amelyik j6kra és gonoszokra egyardnt ragyog, az ellenség szeretetének pél ‘Az értéktelen verebek sorsa a tanitvinyokat az isteni gondviselésre és az az jrinti bizalomra figyelmezteti: ha még a verebekre is van gondja Istennek, mennyivel inkébb a kishitt tanitvanyokra? (Lk 12,6k). Az égi madarak meg a tre adnak példat, Isten gondviselésér6l (Mt 6,25-34). Theissen azt hangstilyozza, hogy az ilyen etika ,Sitz im Leben”-je az a vandor életforma, amelyben csakugyan nem lehet minden- vumok sok tekintetben eltérdek, de ellentétes etikarél szé sem lehet érvény- iilésiikkel kapesol in. Ugyanaz az Isten az Ura a kezdetnek (teremtés) és a végnek (eszkhatolégia). Mind a bélesességbél, mind az eszkhatolégiabé) tiplalkoz6 kegyesség szoros kapcsolatban allt a mézesi Térvénnyel. $ mind- kettét Jézus érielmezte Isten orszége diltala eljott erdterében, 4, Jézus etikajanak szive: a szeretettorvény IRODALOM: Theissen, |. m., 339-349; u6, Soziologie der Jesusbewegung, 91-1115 Sebrage, i sm, 65k, Schule, i m., 41-51; Schnackenburg, i,m. 85-97, dolog téplalja azt a kézvéleményt, hogy Jézus etikajanak a lenyege — taldn életszertibb, ha igy mondjuk: a szive — a szeretet. Egy felszines és mény szerint az Oszbveiség az ellenség gyéldletét, a bossziit tanitja, istenképe a biintet6-haragos ,,Jehova”-Isten, mig az Ujszévetség Iste- ne: Jézus jéségos Atyja és a megbocsétasrél, az ellenség szeretetér6l s761. Ez azonban nem a keresztyén egyhaz és nem a keresztyén teolégia vélemé hanem Marcioné, aki emiatt szakitott az Oszévetséggel, az Ujszévetségbél is Kihagyott majdnem minden ész6vetségi vonatkozést, végill eretnekként az egyhizon kivil maradt. A mésik vélekedés mér a felvildgosodas eredménye: hagyjunk ki minden ,,lényegtelent” a keresztyén vallasb6l, maradjon benne az.a néhiny gondolat, amit a felvilégosodas elfogadott: Isten léte, a Iélek halhatlansdga, az erkélcsi eszme, ezen beliil a legfontosabb gondolat: a szere- zonban a szeretat nem a felviligosodas kritikai hevét6l el6bb jd Iégnemitive valt dszivetségi erkblesi normak lecsapo- fata”, banem azok dsszefoglalésa oly médon, ahogy a na- gyitbliveg leneséje @ napsugakat egy pontban: a gyijtépontban dsszesi n hihetetlen energia rejlik azokban. A harmadik vél Grdkoltik, ez a mér emlitett ,érziiletet ” kifejezés is érzileti, hogy a Biblia vilgiban a és déntés kozpontjinak szémitott, Jézus pedig végképp hanem az 6nfeléldozéan és hatékonyan cselckvé nynek a fenti tevedések ellenére iga- za van aban, hogy Jézus leg/Sbb erkdlesi parancsa, etikai gondolkodésacentruma a szeretetet torvenye volt. A kérdés ,,csak” az, hogy mennyiben hozott ezzel tijat, mit értett szereteten és az élet milyen teriiletein talélta azt megvalésithaténak. A kettéis vagy nagy parancsolat Mind a hérom szinoptikus evangélium részletes beszémolét ad (Mt 22,3440; Mk 12,28-34; Lk 10,2528) art6l, hogy Jézust egyszer megkérdez- ték: Melyik a nagy (vagy legfobb) parancsolat és © erre a Pentateuchoszban (Mézes Ot kényve) szerepl6 isten- és felebardt-szeretete parancséval felelt, Meg kell azonban vizsgélnunk egyrészt a hérom evangéliumi valtozat hang stilykilnbségeit, masrészt a korabeli zsidé vagy posény etikai normakkal lész6r is Mérknél egy iréstud6 (ypoyacevs), Lukécsnél viszont egy térvénytudé-t6rajogasz (vopixos) volt kérdésfeltev6. A kérdés szovegében majdnem sz6 szerint: kérdés igy hangzik: istenszeretet médjaban némileg Maténil harom, addig Markndl és Lukécsndl négyféle médon kel és az értelem mel hogy Jézus feleletével Maténdl lezéi igetés, At megismi wstudé, mire Jézus megé ia, hogy az ..nines messze” az Isten orszagat6l; végil Lukacsnél mar a feleletet is a tirvénytudénak kell megadnia s amikor et az megteszi, Jézus azt kivanja t6le: ,,Cselekedj igy”. Vagyis Maté és Lukics vitabeszéd keretében mutatja be a térténetet, az eldbb 4 30 ‘ok végeredménye a kovetkez6: 1. A Térvénynek, az azt alkoté paranesolatoknak meg lehet talilni az ésszegzését, legmat 2. Ext a legmagasabb normét az Isten ixdnti és a feleba Hatra van viszont annak a kérdésnek megvilaszolsa, hogy mi tjat hozott indezzel Jézus, nem volt-e meg ez mind mar az Oszivetségben vagy az intertestamentilis 2sidé hagyomanyban? Az Oszdvetségben az Isten 65 a fe- Jebarat irdnti szeretet parancsai ~ mint az idézetekbél lathatmk — ugyan benne de kiilén-ktilén és nem a tobi parancsolat summézdsaként, Jézusnal hogy ¢ két parancsolatot a tengersok tobi kézitl Kiem (meg a proféték) summazasinak tartja s az Isten és felebardt irdt ket, addig killonall6 parancsolatét dsszekapesolja. Ha aztin azt kérdezziik, hogy az Oszévetség uténi zsidésigban megvoltak-e mér e két parancsolat kjemelésének és dsszekapcsolisinak az elemei vagy kezdetei, akkor ,, nel kell felelniink. Megvolt elészir is az istenszeretet parancsat ta hitvallds a hi nista zsidésdgban (Arisztedsz lev., 132; Pl parancsolat magyarazata 65; Pszeudophokylidesz 8; Jos. Ap. 2,190). Hi Sammai rabbikkal kapesolatos hagyomdnyban van jelzés ai a felebarét szeretetét a Téra lényegének tartotta. Sammairél, aki kettdjiik , feljegyezték, hogy egyszer elkerge- tett egy poginyt, aki prozelitava szeretett volna lenni lel, hogy amig féllébon All, megtanitjak az egész Térdra, engedékenyebb volt, azt felelte ugyanennek az embernck: ,,Ami neked nem tetszik, azt ne tedd felebarétodnak sem. Ez az egész Téra, minden més osak magys Eredj és tanuld meg!” (Sabb 31a), Végiil arra nézve is lehet jele- ket talélni, hogy az istenszeretet és emberszeretet parancs4t egyesek kapesolték az intelmek vagy a térvénymagyardzat soran. A Jubileumok kényvében az lelem, istenszeretet, felebardt szeretete tobb helyen sze- repel egyiitt, pl. 7,20; 20,2; 36,7-8. A Tizenkét patridrka testamentuméban_ (TestDan 5,3) ezt az i zeressétek az Urat egész életetekben thatd, hogy az isten- és emberszeretet az intertestamentalis zsid6 tradiciban némelykor ésszekapc dik, de Jézus szeretetparancsanak mégis megvannak egyedi, csak ra jellemzé vondsai. Egyediil O idézi a két dszdvetségi parancsot sz6 szerint és egyiitt és egyediil rendeli ez ald mindazt, amit a bibliai etika felsorolni képes. Ezenkiviil a szeretet kettds parancsa szervesen beleillik Jézus egész igehirdetéséhe. Egye- dil O az, aki a felebardt (ami az Oszévetségben a ,,néptars” volt) szeretetét minden emberre: idegenekre, ellenségekre és a megvetettekre kiterjeszti és példarnutats médon gyakorolja. Igen fontos Jézus kettés szeretettérvényének hatdsa hasvét utén. U. Luz szerint a jézusi etikéban a szenved6 embertirs olyan ,szovegkényvvé valik”, melybél Isten akaratét megismerhetjik. Ezért lesz szempont azSoran, nogy ki hogyan viselkedett az Shezdkkel, szomjazékkal, hajléktala- nokkal (Mt 25,3536), Istent tehat nem lehet a felebarat nélkil szeret felebarati szeretet Isten iranti szeretetiink konkrécidja” (H. Conzelmann, RGG Ill, 639) vagy ,bizonyitéka” (G. Bomkamm, Jesus, 99). H. Braun Gesus, 49kk,122) itt még tovabbmegy és az emberiességet Istennel egyenlé- vé de akkor Isten és az ember személyes kapesolata tbbé nem volna Ichetséges, csak a masik felebaraton at — ez pedig bibliétlan gondolat. A szeretettirvény kiszélesitése Dént6 vondsa Jézus szeretettérvényének, hogy 6 ,,felebaréton” sokkal tobbet ért, mint néptarsat. Epp a szeretettdrvény Kimondasénak lukaesi valto- zata vezet at az irgalmas samariténus példézatahoz (Lk 10,25-28 29-37), melybél kideril: a ,felebarat” fogalménak ninesenek korlétai. Meglepd, hogy a letitott embert eldbb egy pap, majd egy lévita (,templomszolga, gondnok") keriili el, és egy idegen, egy megvetett nép fia kényoril rajta. A samari nusok és a zsid6k ellentéte kézismert. A trténetben a samaritanus szerepelte- az elbeszélés szokasos logikaja szerint harmadiknak egy ist varndnk. A samariténus szerepeltetése Jézus részérél provokaci6, ugyanakkor latvanyos szemléltetése annak, hogy mindenki fele- barét Iehet, aki segitségre szorul. De nem szabad Atsiklani afol6tt sem, hogy a torténetben Iényeges perspektiva valtozéssal talélkozunk. A kérdés, amit a torvénytud6 Jézusnak feltett, még tigy hangzott: ,.Ki az én felebarétom?”, azaz: Ki, akit még szeremem kell? A fel érdésre ad valaszt: En kinek vagyok a felebardtja? A vdlasz: a szeretet dltal végbevitt inket egymas danunk: voltak eldjelei mar Jézus el x, a sztoikus univer- hogy a teremtés 15 gorég szdvege iguk fajtajat, ogy ien ember” felebaritja viszont: szeretetrél szél. izeusok még a 2sid6 nép zalista szemléleti: gondolkodasméd hatiséra, mar azt vi okan minden ember szolidéris lehet egyméssal. A JSirak (LXX) ki is mondja, hogy amint az Allatok szeretik a minden ember is szereti felebarat} inden ember” vagyis a gondol jgyanalckor voltak mas hangok is. P legelesettebbjeit, ,a fSld ng ka felebarat szerepére, mivel életmidjuk és életszinvonaluk szegényessége megakadélyozta dket abban, hogy a Térvényt és a hagyoményokat megtartsék (Bill. Il, 515kk). Az irgalmas samaritanus torténetével arra tanit Jézus, hogy a felebarat sze- Tetete még az ellenségre is kiterjed, tehat hatartalan. lég hetvenszer hétszer is meg tud bocsdtani (Mt 18,21k). Masképpea: a szeretet mindig hatdrtalan, mert a hatdrok kézé saoritott szeretet csak Onzés. A szei volta mindig kockézat, hiszen a visszautas ség felébresztéséig kelti fel maga ellen a veszélyeket. Ama is tanit, hogy nem aza fontos, hogy kit sedmitsak (még) felebardtomnak — mintegy ,hatareset- 2 hanem az, hogy én kinek tudok felebardtjavé lenni azéltal, hogy kb- ny6rildk rajta, a tettek jelentdségét em i @ szeretet szempont- jab6L Ugyanezt magérdl Jézusré] is el lehet mondani is a szerctetparancs érvényének ‘i jem az ellenségek vagy idegenek, hanem a szoruldk felé, Ilyenek voltak a lenézett biindsdk (Lk 7,34), giinyosan nevezik ,.a vamszedék és biinésdk bardtjénak” (Mt vamszeddk é pardzndk” jelzével talalkozunk, nak s megelézik a nép el6ke 1). Riterjeszti rdkre és vamszedékre, akikkel ,jobb krdk- ben” nem érintkeztek (Lk 18,11). S killnés médon az érintettek nem éltek vissza ezzel, hanem Jézus megérté — a biint elitél6, az azokat megband bii- nist felmenté — szeretete megtéritette Oket (pl. Lévi: Mk 2,15.17; Zékeus: Lk 19,9; hazasségtér6 n6: Jn 8,2kk). Sét, ezek a megtéx6 biindsdk maguk is pél- dit adtak az_ajindékozni ‘tudd, szeretetre (blinds né: Lk 7,447; Zakeus: Lk 19,8). lott irgalmat szeretetét a rablékra, hézassay Azellenség szeretete és az erdszaknélkitliség ben (Hegyi Beszéd része) ny ‘a német Quelle = forrds rovic Errdl a kérdésrél Jézus az. tin, antitéz kozik, amely szavainak Q-forrisnak nevez. tése) gyiijteményébél valé é wait, hogy ért pedig imédkozzanak, Parancsat négyfél médon indokolja. Elészir azért kell az ellenségeket szeretni, mert ez kiilon- bézteti meg dket a mésik old akik nem a jézusi etika szerint €lnek: a biindsékt51, vamszed6ki6l, poginyoktél, Mésodszor azért, mert {gy Iesznek Isten gyermekei, amely cim akkoriban kirdlyokat és biloseket illetett antitéziskent hozza az ellenség szeretetérél szdlé versek el6tt, mig Lukées az utén, mintegy példaként ad helyet neki — Ha azt nézziik, hogy az Osszefiiggés szerint kik voltak az ellenségek Jézus hallgatéi életében, akkor latjuk, hogy nemesak egyéni, de csoport ellen- ségekrél is 261, akik kézt a vallasos mésként gondolkodok éppen dgy jelen vannak, mint az idegen elnyomok. Ezt Theissen (i. m., 348) a kettés tébbes szimmal bizonyfija, mely eltér a korabeli zside irodalom szokasos egyes szim masodik személyét6l. Az cllenséges csoportokhoz tartozhattak azok, akik Jézus tanitvanyait mér akkor és az evangéliumo! jobban tildézték: templomi feliigyel ‘Bay adottformajt is megnevet Jéaus az elayomésnak a Mt 5,4l-ben, abolaz ta Kdnyszer” ifejenét a gorognyelvben eay olyan pera jovevény- szival ad vissza, amelynek eredete szolgélatra kényszerités volt, 2 saszarsag, koréban viszont a ‘oloidken a helyi lakossag kételezettsé- gét jelentette a rémai katonak csomagjdnak egy mérfold tévolsdgra vitelére, Gondoljuk el: Jézus azt kivanja tanftvanyait6l, hogy mikézben kényszermun- kat végeznek a megszilloknak, még szetessék is elnyomatsuk képvisel6jet! jgban nem volt egészen ismeretlen a méltinyossigra, a bosz- lven visszafizeiés. Ezek voltak az. uralkodék, Kiilndsen fontos az uralkodéknak (kirlyok, elytarték) késziilt irodalomban az énmérséklet, vagy inkabb a méltanyossag, szelidség (clementi , emerkera) ajénlasa; tegyetek | megtehetitek. Seneca igy ir er még a hal ragyog a Nap és a kalézok elétt is megnyilnak a tengerel mashol: ,.Egy kirély a méltatlanoknak is ad megtisztel é6 a nyilvanos gabongjuttatsokban a eskiivé és a hazassé balesek feladatava energidra ra van sziikség. Hanem a hatalom nélkiiliek er6szak- mentes ellenéllasat a gonosznak, azzal a céllal, hogy igy az igazségtalansigot nyilvanval6va tudjék tenni és a mésiket elgondolkodésra, meghdtralasra Késztessék. Jézus nem azonosult Kora térsadalma ismert irényzataival: a 2él6tak fegyveres felkeléseivel, a Herédes-partiak és szadduceusok opportu- nizmusival, a farizeusok kispolgéri és sztikkeblii elz&rkézasaval és létszat ével, az esszénusokkal, akik a pusztiba hiizédtak a ldsa helyett. O egyedill Istent6l figgd, for és alazatos emberek ko- : az Ot kévetdk kizBsségének. Helyénvaié itt Theissennek egy még nem emlftett kOnyvét idézni (Sozio- je der Jesusbewegung), melyben az ellenség szeretete, illetve az erészak nélkiiliség magatartisat Kort6rténeti ismeretei alapjan nem abrandosnak és atatlannak, hanem Jézus idejében az egyediili jarhat6 dtnak ftélte vA Jéaus-mozgalomban az agresszié feldolgozisinak egyik figyslemre mélte formaja az agrosz- sid visszaforditisa az agresszorra, de nem ag i i hogy a vakok lttk & a betegek meggyogyul Nagyon szép azonban R. Schnackenburg ért6 megfigyelése is: relni a Mt 5,40 és a Lk 6,29 gordg szévege , hogy ha erdszakkal veszik is. De mig Maténdl az alsOruha (qitav), addig a Iukéc ruba (qattov) szerepel a szdvegben. Mért? Mert az ‘iletett, Itt lehetséges volt az adést6l zalogképpen irésagi eljardsra és nem meg volt irva (2Méz 22,25), toss azt szen a szegény ember azzal takarézik. Ha Jézus szegény, ela Jét6l a hitelez6 el akarja venni a biréségon az. alséruhét, akkor ajénlja fel an- ‘nak a fels6t i, (gy lesz alkalma a bizonysdgtevese a esara zsid6 kémnyezetben leh épzelni. Ha Lukécs €: g6rdg olvasdinak, akkor azok félreértik, nem értik. Nala azonban fo: rubak sorrendje. Akitdl a felsSruhat akarjék elvenni, az adja oda (ajénlja ‘on eléfordulhatott a gorog kérnyezetben: et 6 erdszakkal, s akkor a tani kovetkezd ‘reaziben boven taldlkozunk. Itt most elvileg vessik fel a kérdést, hogy mit link Jézus a szeretet alapjan? R. Bultmann szerint Jézus az embert szabad déntések elé szab meg neki semmit sem konkrétan, hogy mi hogy a szeretethez. a szabadség ho: Tos dontését érvényre . szere’ eselekedeteit pontokba szedheinénk, akkor azt a kazuisztika apropénzévesilényitendnk. Es mégis! Jézus nemesak maga adott példit magatartisaval a szeretet sokféleségében is konkrét voltéra, de példdzataiban is. Az utolsd Idézatéban a kirély nem azt kérdi a népektél, hogy volt-e benniik szeretet (gy altaliban), hanem azt, hogy adtak-e enni az éhezének, inni a szomjazénak, felruhaztdk-e a mezitelent, meglatogatték-e a betegeket meg a foglyokat (Mt 25,35-36), mert a szeretetet Iehet megmutatni. Szé- pen inj Schrage (i. m, SOKA): wJézus szava nem szintelen és konto néll- hasonléképpen cselekedjél meg, hogy mit var azok el akikca szeretetet legfSbb etikai torvenyként fog. 5. Konkrét etikai itmutatasok IRODALOM: Schrage, 1. m., 88-115; Schulz, i. m, 61-83; Schnackenburg, i,m, 125-155; Theissen, Studien 2ur Soziologie des Urchristentums, Tabingen, 1979; Bolyki, Szegénység és geadagsig a seinaptikus evangéliumokban, Theol. Sele, XXX (1987), 337-342. Bevezet6 gondolatok Lattuk Jézus kapesolatat a Térvénnyel, ezen belil etikéja tOrvényszigorit6, leive -enyhitd tendenciait, Megvizsgéltuk erkilcsi tanitésa mozgat6rigoit s azokat az eszkhatolégiai gondolkodasban, a teremtéskor megnyilvanult 6rdk isteni bolesesség tiszteletében, Isten akarata feltétlen vallaldsdban talaltuk meg. Megéllapitottuk, hogy azoknak, akik mindent elhagyva kOvették 6t, egy Ihilonleges etikat adott, amit a szakirodalom ,,vandorkarizmatikusok radika- lizmusénak” neve7. (E Jégiai iranyokban, ami érthet, és ellenszenveket érinté, hat kérdés az, hogy vajon maga Jézus is eljutott-c etikai tanité teriiletekre s milyen médon kivanta azokat befolydsolni. A kérdés megvdla- szolasa soran a k6vetkez6 gondolatokat kell szem el6tt tartanunk: 1. Ovakodnunk kell atiél, hogy valamilyen mai szocidletikai koncepciét Jézusra visszavetitsiink, A térténeti Jézus sem a Vilégforradalmat, sem a Vi- légegyhazat, sem a Vi lésitani. Ugyanakkor tet két részre osztani reszre, Ha ,batért szabott” 6nma- vagy osztévé kézéttetek” (Lk .14), ezt osak azért tette, hogy egy falusi drdkség ,.igazsdgos” closztdsa he- ett valami fontosabbra és matadand6bbra mutasson ré: ,Orizkedjetek mert ha biségben is él valaki, életét akkor sem a va~ gyona tarlja meg” (uo) nonsense stamens arent 2. Jéaus, s2ocia uralma alatti egységben ~ létta a tirsadalmi és vallési kérdéseket, etikai tdsat viszont harom koncent 1s kérben és azokra tekintettel adta eld. E ha- rom Koncentrikus kér: tanitvanyai kézéssége, Izrdel népe és az egész terem- tet vilég a maga népeivel. Az, hogy mindez egy volt szémara Isten uralma alatt, azt jelenti, hogy Istent a Legfdbb Valosagként ismerte, akihez torténe- nek § a kettében egyszerre 616 embernek igazodnia kell. A Legfobb Valésa szimol. Jézus tak vagy tanitani fognak. 3. Mindezekbé1 kévetkezik, hogy végzetes hiba lenne Jézus szocialetikai anitésait Kisajétitanunk vagy a szdmunkra legjobbnak tiné program véd- jegyének tenniink. Viszont ez az etika egyetértésre, engedelmességre és éldo- zatvillalasra kételez minket. Bétran hihetjiik, hogy ennek megvalésitisaval szolgalhatjuk legjobban azokat az emberi kézdsségeket (hazdnkat, népiinket, egyhazunkat, csaldunkat), amelyekben éliink, Férfi és nd, hézassdg, csalid, vilds st e téren kortirténetileg kell megérteni s ak- Jézus magatartisat és tani léstelen és megalapozatlan kor még jobban tudjuk értéke! Jézusbol valmilyen antik feri teoldgiai itodalomban, ann: véleménye s az nem itétt el az akkor szokisos nézetel beszél a nék alavetettségér6l — még annyit sem, mint szor védi azok jogait és személyét. ‘A korabeli zsidésagoan a nék bitranyos megkitlnbéztetése két eredére vezethet6 vissza: egyik a ritudlis, mdsik a teremtéstani ok. A ritudlis ok az volt, hogy a ndk a menstrudci6, a gyermekszilés, esetleg vérfolyés miatt sok- tolt az a nézet, hogy neki err6l nem volt Jézus sehol sem | apostol -, de sok- elébb biinbe az 1Méz 3 szerint. Ahogy a JSirék 25,24 vs a biin, és miatta lesziink mindnydjan halandok”. A. fl miiveltsegii Josephus Flavius szerint: ,,A né mindenképpen a férfi mégot all”. A zsidé férfi naponta kétszer adott hélat, hogy nem pogény, nem n6 és nem rabszolga. S ez a leértékel6 allaspont a tisztességes asszonyokra is vo- natkozott. A hazassagt6ré vagy prostitudlt n5k ennél sokkal rosszabbra szdmithattak. Ez a terem ” atriarkélis térsadalom velejardja volt — annak lokalis, Mindett6l Jézus hatérozottan el mutatja meg, hogy 2 ndket teromtményi és megvéltott mivoltukban Isten elétt kedvesekmek és értékeseknek, elesettségikben pedig irgalomra szorultaknak tartja. Olvasunk arrél, hogy meggyégyitotta Simon Péter anyosat (Mk 1,29-31), a vérfolyésosasszonyt, akinek a betegségét pedig tisztétalansdgnak tartotték és ezért az ilyeneket a kultuszbél kizérték (Mk 5,25-34), Jainus lednyét (Mk 5,35-43), a poginy asszony linyat (Mk 7.2430), a meggdrbedt asszonyt (Lk 13,10-17), akit gyongéden ,,Abrahim lényénak nevezett, végill Maria Mag- ; het Srd6got izatt ki”, akinek tehat sillyos betegsége volt (Lk 8,2), A naini Szvegy gyisza megrenditette és ezért segitett rajta: visszaadta a 17), Eszrevette és értékelte, amikor a szegény Szvegy két fi t bedobta @ perselybe (Mk 12,12-14). Azt mondta, hogy az egész vilégon hirdetni fogjak az evangéliummal egyitt anak az asszony- nak a tettét, aki az 6 fejét— temetési eldkésziiletként ~ olajjal megkente (Mk ha arra jart (Lk 10,38-42). Voltak n6tanitvanysi, akik kévették, diaké teljesitettek k6rildtte és tanitvanyai kori, sta keresztre feszitést is - ték tavolrdl (Lk 8,1-3; Mk 15,40-41). Jézus megvédte a megtéré binds nét a ganytél és a megvetéstél, hirdetve biinei bocsanatat és hogy Isten eldtt Kedves volt, mert ,nagyon szeretett” (Lk 7,36-50). Elfogulatiawul beszélt asszonyokkal négyszemkézt vagy nyilvanosan, amit az irdstudok sohasem tettek meg (a samériai asszonnyal: Jn 4,9-27; a binds nvel: Lk 7,48-50; Martaval és Maridval: Lk 10,40-42 és Jn 11,20-27; a sziro-fo1 nyal: Mk 7,27-29; és a hézassigtoré n6 minduntalan szerepeltetie ket (kovész: Mt 13,33; tiz sz szett drahma: Lk 15,8-10; az dzvegy g a hamis bit Stauffernek van néhany tanulmédny zus milyen megértéen, ,lovagiasan” fordult a ndk, kiléndsen a bajbajutottake felé. PL. Jesus war ganz anders” (Hamburg, 1967) c. mévében a Magdalena” c. fejezet (193-202). Ezekben némileg keverednek a kor romantikus elemek, mindazonaltal a kérdés érdekes illusztréci6i. Ami viszont az Ujszivetség szvegét illeti, abbol is kiderillnek Jézus szexudletikai hanem anak elé gyaban. Ez a rést, Tebét itt nem arrél az esetrél van sz6, amikor egy h megakad a szeme egy hozzdvalé hajadonon. Az Oszovetség természetes és egészséges gondolkodasa nem ‘ebben biint vagy erkélcsi problémat (v6. Enekek), Jézus még kevésbé. Itt arrél van sz6, amikor a hazass4gorés még csak gondolatban sziiletik meg. Jézus ezt itéli el és mutat ra arra, hogy mér ilyenkor lehet és Kell védekezni az ellen, hogy biinds tetté valjon. Ez szigo- rabb a korabeli felfogdsndl, amely a fért sak akkor marasztalja el hazasség- iSrésben, ha egy masik zsid6 férfi feleségével vagy jegyesével halt. Ezenki- viil jobban van tekintettel az asszonyra, mint a férfire, amikor az lyes névmis All a gOrdgben a magyar ,vele” sab helyén, azaz a szemével vétkez6 férfi legnagyobb bime nem az, ho; hanem’az, hogy az asszonyt tette ezzel hazasségtOrdvé. Ez a szem lyik a masik integritéséra, tisztaségra még jobban vigydz, mint a magééra csakugyan tj hang volt nemesak a zsidé, de az egész antik vilégban, Tegyiik hozza, hogy ma is, és hogy éppen ez a sajatosan Jezus tunnvanyaues 1 gondoikodisméd kifejezése. Ha ennek csak egyéni etikai vetiilete volna, itt kellene emliteni, de mé tikai jelentdsége emberre kivan tekintettel lenni, kézelebbrél a nék ember voltit ve yan "A hézassdgi kapcsolat tekintetében is nehezen Iehet Jézust besorolni a rigoristk vagy a szabadelviiek sziik kategridiba. Ezelnél magasabban Ugyanis a meglévé hazassigot maximdlisan védi, Erte vonatkoz6 szavai két, Kiilénb6z6 miifajban is megtalélhatdk (logion és vitabeszéd): Mt 5,32/Lk hazassgot nemesak a7 elébb hogy a hazassigtorés a gondo- a hizasség Isten teremt6 mun- Kéjén alapszik (IM6z 1,27), O , kététte egybe” a férfi és nb hézassdg- a bazassag felbonthatatlan. Nem a hazasfelek és nem egy tiszteletreméi hhanem Isten kotdtte egybe abban egy férfi és egy n6 életét egy testié (Mk 10,8). A valés az egy test kettévagésa, 4 Jenne. A Mt 19,9 ki talél a valés tilalma aldl: a masik f hazassdgtdrését. A 2sid6 tOrvények szerint a ferjnek nemesak szabad v hiitlen feleségét elbocsdtania, hanem kételessége is (v6. Schackenburg, i. m., 152). Valészin, hogy Mark’ valtozata all kbzelebb Jézus eredeti szavaiboz, Maténdl pedig a Jézus szellemében t6rténd gylilekezeti srabalyozas hangjét uk. A Térvény szigoritésaval és enyhitésével kapesolatban mér volt s26 rt elvélolevél — amit eredetileg a ndk .delkezés — kiszolgéltatta és megaléz- ta az asszonyokat. Jézus ezt a szokast sziintette meg a yok, majd az lsd keresztyén gyiilekezet korében. A Mark 10,12-ben a romai hazassagjog is hangot kap, amely a n6k szdméra is Ichet6vé tette a valdst. (Elvileg ez @ lehetdség a zsiddknal is megvolt egészen kiilonleges esetekben: impotencia, cltartés megragadisa és undorit6 betegség megiéte.) Ugyanezekbben a ver- sekben (11-12) a marki valtozat kilén s26] arr6l, hogy az elvalt férfi vagy n6 mésodik hazassdga: hézassagtorés a fel nem bonthatd ~ s ezért még érvényes = elsé hazassag ellen. indezek ellenére nem abszolutizalja Jézus a hazass4got. Elész6r, mert elképzelhetnek tarija, hogy valaki Isten orsziga kedvéert nem hézasodik, lemond a szexuélis életrél (Mt 19,12) vagy elhagyja csalédjat (Lk 14,26; 18,29); mésodszor pedig azért, mert tudja, hogy a hazassag csak a fol vonatkozik, ezért a feltimadas utén megsziinik a szoci goridja. Ezt az utdbbi igazsgot a szadduceusokkal a feltémadas uténi él 2016 vitéja sordn mondta ki (Lk 20,35). A hézassaghoz a gyermekek is hozzétartoznak. Itt Jéaus egye- diildlld pedagogiai nézeteit (Mt 18,1-7). Minden pedagégia dltalaban azzal foglalkozilc, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a gyermekekbél nagykori fel- ndtiek legyenek. Jézus viszont minket, felndtteket figyelmeztet arra, hogy ha nem lesziink olyanok, mint a gyermekek, nem megylink be a mennyek orsza- ‘géba (Mt 18,3). A gyermeki alizatot, Kicsinynek maradni tudast példaként ja versengo tanitve lé (Mk 9,33-37), Az drva vagy elhagyott gyer- mekekkel annyira azonositja magat, hogy ha egy ilyet befogadunk, azt gy 39tekinti, mintha 6t fogadtuk vol tatni a gyermekeket és farsa a binds embert, hogy j6 ajéndékokat tudjon adni gyermekeinck (Mi 79-11; Lk 11,1113). A kiskontakat egydltalan nem tartja Isten el6tt masod- renddi gyiilekezeti tagoknak, mint ez akkor szokis volt és az egyhazban sem volt egészen kikiiszobélve. Bizonyitja ezt az, hogy amikor gyermekeket hoztak hozza (Mk 10,13-16), hogy megildja dket, i vanyokat, akik nem akarték hozzéengedni a gyermekeket elhoz6 sziloket az adopticié jogi aktusa volt a cselekmény hatterében: lébe vette Sket” (16. v.). Mégpedig a tazta tivumot hasznalja fel az 1M6z 48-b6l, amikor az reg mak, J6zsefnek Egyiptomban, pogdny asszonyt6l s: Efraimot és Manassét. Ez mér adopcio volt, mivel Jakéb az vel (10. v.) a magaénak ismerte el Sket — ezért nem tekintette mér ket pogé- ayoknak -, azzal pedig, hogy a kisebbet ldotta meg jobbkezével é¢ 4 nav gyobbat baljival, az isteni kivalasztés szuverenitését mutatta meg, amelyil nem igazodik az emberi els6sziildttséghez. Jézus is ezt tette: neki a ,kiseb- bik” (“a gyermekek) fontosabb volt, mint a ,nagyobbik” (=a felndtiek) é ezért dldotta meg a gyermekeket akkor, amikor tanitvanyai sz é nem érkezett el az ideje. Ugyanakkor dlelésével Isten orsz: Grdkségébe fogadta be dket. A Mt 18,10-ben ~ ezt a rés nak” hivja a szakirodalom — év a gyermekek s kijelenti hogy vangyalaik tjak a mennyben az én mennyei Atyém arc: vagyis Isten kézelében élaek. A gyermekek tehat mind a vérségi csalddnak, mind a gylilekezetnek megbeesiilends értékei. Munka, vagyon, szegénység, gazdagsig , bizonyara joggal (Mk 6,3). Tanitvén 11, Jn 21,1-11). Nemesak az tires halo z életveszélyes tengeri viharok is (Mt 8,23-27). gkiilénbézsbb foglalkozésok szerepelnek, legtobbsz6r fold- 1-32), sz6lémiiveldk (Mt 20,1-16; 21,33-46; Lk 13,6-9) 3-7; Mt 18,12-14; In 10,1-16). De becsilte a héziasszony 10) és a szolgik, rabszolgak tevekenységét is (Lk 12,36; 1ek példézataiban és igchirdetésében még: tolvajok (Mt 6.19; Lk 12,39), koldusok (Lk 16,1), munkanélktili_ napszdmosok (Mt 20,1-15), bérlék (Mt 21,3341), gyéngykereskedé (Mt 13,45-46), épitémes- 4; Lk 14,28-30), vendéglds (Lk 10,35), vamszedd (Ll pénzvaltok (Mt 25,27), katondk, poroszi6, hadvezér és bandavezér 3 22,7; Lk 11,21-22), orvos (Lk 4,23), kapuér és séfair. Tréelben nem vetették meg a fizikai munkét, hiszen a teremtéstrténet sze- int maga Isten is munkélkodott (1Méz 2,2) és a munkat az embernek fel- adatként adta (IMéz 2,15). Az iréstudék megtanultak valamilyen ipart, hogy szikség esetén el tudjak magukat tartani. A tanitvinyok feladat misszi6i tevékenységet is halaszathoz (Mk 1,17), arat 4,38), virrasztdshoz (Lk 12,3540) haso: mait, irigységet kivalté szorult helyzet (Mk 10,46-52) és a szegénygondozésra gondja volt (Mt 19,2 13,29). A szegénységet kézeirél ismerte. A ni é a ‘tvanyait a Miatyénkban (gy is fordithat jolnapi kenyeret add meg ma” vagy: ,adj valamit a napi Kenyéradagon feliil”), pedig akkori- ban a Tizennyoleas imaban a parasztemberek az évi kenyérért imidkoztak. Benne dilt a ,,szegeny kegyesck” (németiil: Armenfrémmigkeit) tradi ban, aminek észivetségi gyokerei voltak. é tdrzssziverségb6l osz ‘kkel, gazdagok és szegények szember proféték élesen ostorozték a gazdagok dnzését, magabiziossagét, azt, hogy Kiuasorizték és megvetetiék a szegénycket ( 2,1k). A mézesi Térvény enyhitésé 4 adéssag rafelosztis: : gény” s26 szinonim a kegyessel, aldzatossal, aki nem a vagyondb: Isten kepyelmében bizik (Zsolt 43,3.7). A bélesességirodalom hajlik arra, hogy a szegénységet bajnak, a gazdagsdgot dldsnak tekintse, az eldbbi okét a térsadalmi igazsagtalansig helyett a lustasigban vagy pazarlasban keresse (Peld 6,6kk, 13,18; 21,17). Az intertestamentélis korban a JSirak 33,25 a rabszolgat nem veszi emberszimba: ,,Széna, bot é§ teher a szamamak/ ke- nyér, fenyités és munka a rabszolgéna véleménye: , Sztikés kenyér a koldusok élete/ aki vérszopé emi elveszi aki megfoszija bér iség problé- merte (Mt 20,1-15). A koldusokra Jn 12,5--8; a kutya sa hiéna? Hogy érthetne tehat egyet a gazdag a szegénnyel?” (13,18). Jézus koréban Palesztindban kevés a gazdag, inkébb csak a galileai nagy- birtokosok azok, 6k viszont tSbbnyire kilfSldén élnek. A kisemberek napon- Kent 4télik a létbizonytalansagot, Az als6 osztélyok elgyokértelenedését mu- tatja, hogy kénnyen elhagyjék ~ megéth ft bizonytalan eleme nem csekély része a Kild: Keresztelé Jénos) keres kiutat Jézus maga, de is felelosséget felkelt6 igehirdetésik i i6i viszont mér a legszegényebb rétegek voltak: a tmeg, a sokszor kites tott, méskor elhanyagolt betegek, koldusok, chez6k. Sz6lni kell tehat a hogy milyen médon élték meg Jézus és tanitvinyai az Snként vallalt nineste lenséget, azutin arr6l, hogy milyen szociéletikai tanitist vagy programotadott a szegénységrél meg a gazdagségrdl. Jézus és tanitvanyai flggetlen kisemberként indultak el, azonban Isten orszagdért a szege wysége mindentik akiket megkérosit ea szegényeknek, a tdbbit megtarthatta és tovabb- jat otthondban élt (Lk 19,1-10). Jézus viszont joggal mondhatta el , hogy a rokaknak barlangjuk, az égi maderaknak fészkcik van, de ak nines hova fejét lehajtania (Mt 8,20; Lk 9,58). O meg tanit- vanyai résvorultak arta, hogy menetkézben kaldszokat a mézesi Térvény szerint joguk vi leai-t6 kémnyékén olykor halaszéss kétdrahmés fejad6t is a hal sz4jéban Az adépénzrél folytatott vita alkalméval Jézusnél nem volt pénz (Mk 12,15). ilondsen a kegyes asszonyok- ugyanigy a szimpatizinsok vendégbaratsé 4), Ictmédjuk tekintetében, nem sokat kilOnbéztek a vandorprofetdktol vagy a gotdg teriileteken mlikédé vandorfilozéfusoktél. Ehhez az életformé- hoz sziikség volt a galileai vidéki kimyezetre, mert a falvakban, apr viro- okban az emberek vendégszeret6bbek voltak, mint a nagyvarosokban. Jeausnak és a tanitvényoknek ezt az onként vélasctot desforméd, mele lemondtak az allandé otthonrél 2 csalédalapitisrl, végil vagyonukrél lemondva teljes szegenysée- wéndorradikalizmusnak” nevezi (Soziologie der icié tartalmi egységet. Téte- le, hogy a szinoptikusokndl ‘bb s2Obeli hagyomanyozas etikai radikalitésa egyezik a vandorradikélis életméddal. Olyan jézusi igéket, me- lyekben a csaléd, az otthon elhagyésér6l, vagyonrdl lemondasrél, szegenység Jasar6l esik 826 (Mk 1,21: vagyon; Mt 8,20: otthon; Lk 14,26; Mk 3,35: salad; Mt 19,12: nem hagyoményozott volna tovabb az ésezyhéz, ha nem ismertek volna olyan rétegeket, akik a szdbeli hagyomdny irasba hagyomény atyakhoz tartozé vélasztottik. Papias még a 2. szézadban is hivatkozik Cul Theissen har- madik médszere, az anal végiil azzal foglalkozik, hogy egyéb, hasonlé életmédot folytatd esoportok is voltak, pl. cinikus vandortani- z6fusok. Epiktétoszt idézi: ,Hogyan lehetséges, hogy tulajdon, valaki boldog lehet? izonyitja, hogy ez lehet- ..Latjatok, Isten azt kildte hozzatok, aki tettekke séges. Semmi sines nekem azokbo! az iment emuteteKoo!. A 101W0R, LEK: szem, nincs feleségem, gyermekem, palotim, csak a Fold meg az Eg és ien kabat. Es m hidnyzike nekem? Nem vagyok-e szabad a gondoktol, molesgytijtésen és a kegyes asszonyoktél szérmazé adoményokon kivill? A Kikilldetési beszédek szoinak err6l (Mt 10; Lk 9,1~6). ,,Amit el6tokbe adnak, aat egyétek” (Lk 10,5~7). Tehat lesznek, akik adnak nekik enni. Viszont a vanyok, ha egy-egy faluba vagy Kisvérosba érkeznek, ne Karitativ maga- anyossag alapjan warjak a se; kajuk az igehirdetés és a ayoay! ingyen adjatok” (Mt 10,8), de ételre, érdemesek. Miutan léttuk Jézus és tanitvanyai, kévet6i, génység és gazdagsag sz0 legrégibb anyagéban, az tin. Q- vagy Logia-forrésban problémaval, itt taléljuk a ,szegények evangéliu meg a Hegyi Beszédben, ezen beliil az els6 boldogmondésban (Mi andl a szbveg egyértelms, mert @ ,szegényck” $26 mellett ‘ben kézvetleniil hall- gatéihoz fordul. A Mt 3,3 viszont régi for lehetséges kéril szegények, igyanakkor nem tesz dual eet anyagi és ‘A koldusszegém aggodast6l és hamis remenységt6l megszabadit A gazdag, a lelkiekben magét gazdagnak vel rében meglitja a maga riszorultségat Isten kegyelmére. Jézus a Hoe Be- szédben rimutat a gazdagség ideiglenességére (Mt 6,19), az aggodis & kinesgyijtés veszélyeire (Mt 6,19-21.25-34), a szocidlis irgalom gyakorla (alamizsna) kételességére, amivel nem lehet kérkedni, hiszen az a sz6vetségi hiségre (Mt 61-4) tartozik, Rémutat ezenkivill @ mammon veszélyeire (6,24). Lukées int feny m zerliségike helyzetrajzot, melyekre vonatkozéan ismerjiik Mk 12,38-44 az egyik az irdstud6k vallési és szegény Savegyasszony Keétfi Jézus és nyoméban az evangs sit, akik az Szvegyek hazai muknak szerzik meg -, a szegény Szvegy magatartisav: tését (Brog-dt) a perselybe veti, s ezzel Istenre bizza magat. Az ayobb (siilyosabb) ftélet alé esnek, mint masok, az dzvegy viszont ~ Isten szemében — mind nagyobb adoményt adott. Egy mésik példa a aafokan, mint a gazdagnak, lemondva mindenérél, Jézus kév Lukécs kiléndsen sokat ir a szegényekrOl. Koztik kell szétosztani vagyonu- kat azoknak, akik teljes komolységgal akarjak Jézust kévetni (18,22). Ok a ). Térsaikkal, a vakokkel és més nyomorultakkal egyiit Isten lInak (7,22). Jézus kiildetés¢hez tartoz (4,18), 6ket kel mi a lakomékra, mert nekik van szikségik ere és nem tudjak visszafizetni (14,13). Jéaus a & dolgokkal foglalkozott és orszéga nem e vildgl jiink azonban a kévetkezdkre: a) Nagyon s: : hogy kik tartoznak a szegényekhez. Nemesak koldusokra, nélkiilézékre, de csonka-bonkakra, hajléktalanokra tottakra, szelidek- 1, lelki-testi betegekre is gondolt. Ez boldogmondésaibél, eybayitésaibol és hallgatéi szocidlis szempont szerint a i.” Vagyis redlisan ta, hogy a nép nagyobb része szegény s ezekkel szolidaritast vallalt. b) anyai: Lk 13,16). Ezzel rtésa alapjén eddig nem érezhettek. ¢) iranyukban, err6l tobbszir olvashatuake 14,14; Lk 7,13). Masokat biztatott, s6t arra tanitott, hogy az it8letnél 2 Bird a szegényekkel val6 bandsmédjukat fgy tekinti, mintha mindazt, amit azokkal oselekedtek, magdval a Biroval, azaz Jézussal tették volna meg (Mt 25,31~46). Ez a biztatasa maig, a 20. szizad vegéig hato er6. @ Sajat messidsi kiildetése részének, jelének tekintette, hogy az Ezs 29,18k; 35,59; és 61,1k nyomén a szegényeknek Srémbhi Ezt a messiasi cso- dakkal egyiitt, azokkal egyenériéki jelként emilitette (Mt 11,5). ¢) Azt akarta, hogy a szegények fogékonyak maradjanak a7 ige irant, szabadok a kapzsisig- tél meg az aggédast6l (Mt 6,19-21.25-34). ) Imadkozni tanitotta 6ket a ko- zs Kenyérért és Isten orsziga eljéveteléért, melyben — egyebek kézt — dalmi igazsig lakozik (Miatyénk, Mt 6,10-11). g) Komoly anyagi segitséget juttatott nekik, t8bbféle médon. Azéltal, hogy néhany gazdagot, kilondsen a megtéré gazdagokat, vagyonuknak a szegények kOzti szétosztéséra és csalé- saik jovatételére biztatott, ugyancsak sok szegényt segitett (vd. Lk 19,1-9). Biztatta a tehetdseket, hogy ne egymést, hanem a részorultakat hivjak lako- méikra (Lk 14,12-14). Ennek is bizonyra volt foganatja, Biztatott arvak befogadasara az O nevében (Lk 9,48). Ne feledkezziink meg a kenyér meg- szaporitisa tortenetérdl sem (Mk 6,35-44), ahol szociélis szempontb6l nem- csak 2 kenyérel torténteknek van jelentésége, de anak is, hogy az amorf sokasig (oxhos) atvéltozott eldbb cvvnoctov-né, asztaltarsasaggd, majd isten veteményes kertjévé, gyiilekezetté transzformalodott volt Jézus mondanivaldja a gazdagoknak? Ovott a gazdagsdg hami biztonsdgatél (Mt 6,24; Lk 16,13; Lk 12,19). A kapzsisdgbol, irigységb6) kéayelembél valédi szabadsigra hivta 6ket (Lk 12,13—34), Pélreérthete teite, hogy gazdag és szegény sorsa dssze van kétve (LE kapesolatukt6l fiigg tilvilagi sorsuk. Nemesak a szegények tonkrevé adott neki Részvétre, hogy vagyonuk élvezete miatt visszautasitsék a Nas ban (Mt 32,1-14; Lk 14,16-24). Stauffer nyomén (Die Botschaft Je und heute, Bem~Minchen, 1959, 92k) alis” gazdag portréjat juk meg, akiben Jézus magat Istent abrazolta a Mt 20,1~16-ban megtalélhat szolémunkésok példazatéban. Stauffer modem kézgazdasigi kifejezésekkel gy jellemzi a sz616 urét, mint aki munkaalkalmat teremt a munkanélkiliek- nek, olyan bérpolitikat folytat, melynek hatésara az embrek szorgalmasan dolgoznak, de mindenki sziiksége szerint részesiil a bérbél, végill olyan bér- kicgyenlitd elvei vannak, melyek nem biirokratikusak, de igazén szoci Porsze, a példazat eredeti mondanivaléja nem ez, hanei s2dgaban ugyanannyi jutalmat kapnak azok, sn kezdtek abban munkélkodni, De nem pontbél Stauffer té Idézaiik végil Tézus szavait, aki az el magatartis é az isteni normak kaposolat embemek, ha az egész vilagot megnyeri adhat az ember valtsdgdijul (ellenértékként) lelkéért ségben is él valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Lk 12,156). Vagy mit A hatalom, az erészak és az dllam yyermek- a, att6l igeagatta, A rémaiak az addkat behajtottak, zsid6kat felmentették a kételez6 katonai szol; hadijelvényck elleni idegenkedés, szombat megtartasa miatt). Adtak bizonyos autondmidt is, a Nagytandcs (Sanhedrin) vallasi és magénjogi tigyekben ezhetett, pallosjoga is volt, bar a halélos itéleteket jéva Kellett hagyatni lami hatosagokkal. Romai katondk kent a tengerparti Cézéredban Al- lomésoztak, de sziikség esetén ~ kiiléndsen iinnepeken, amikor sok volt a zarindok ~ Jeruzsélemben is nagyobb sz4mban jelentek meg. Természetes, hogy a vAlaszioti nép megszéllasnak érezte azt, ami az is volt —a gérdg-romai dllamrend jététeményei: jogrend, utak, firdék, iskolék, szin- hazak és fOként a Pax Romana, a romai béke, a habortik kiktiszbélése elle- nére. Abban viszont mar erdsen killénbéztek az egyes vall zatok, hogy miképpen képzelték a r6 ral a kapes Gamiliél iréstudonak az volt a y é minket ez a birodalom: vamok, fiird6k, sok”. A legszélséségescbb ellenallék Nagy Herddes haldla ota mindig tjabb felkeléseket robbantottak ki, ezeket egymds utén leverték, Jidds Galileus varosaban robbantott ki Jbuzgé, tilbuzg6”) part, isban, de idénként fegyveres felkciéssel a rémaiak 8. G, F, Brandon (Jesus and the Zelots, Manchester, 1967) és er, asnéhényan masok probélidk bizonyitani, hogy Jézus maga is zéléta lett volna, de ezt tudoményos bizonyitékok tmegével megcafoltik (E. BammeLC. F. D. Moule szerkesztésében: Jesus and the Politics of His Day, Cambridge, 1984). Brandonék a maguk zélota elméletét ket textusra: a jeruzsélemi bevo- nulasra és Péter gecseméné-kerti kardrantaséra alapoztak. Ezzel szemben a jeruzsdlemi bevonulas demonstrativ médon békességes volt (szamér, pélima- szinileg azonos a Mk 3,18-ban szereplé Simonnal, a ‘kananeussal, mivel az a Elta" 26 arm idiomatikus megtel th varosabél valé férfit, de néme~ ica” $26 lekopott formajat 6rzi lyek szerint amibél a szil lentétben Alltak A farizeus (,elkiléntl titokban egyiitrmiikod6, de volt modus vivendit keresé mérsékelt szdmya is. A megoldast nem a fegyveres felkelésben léttak ~ legalabbis ott és akkor nem ,, hanem a mézesi Torvények szigori megtartésaban, amely ,mellesleg” a si identitasa megérzését is jelentette. Sok volt kéztiik az 108 laikus, tébbségben voltak a Nagytandesban. Az éva- tos opportunizmus és pragmatizmus mutatkozik meg az utolsé papi eléljar6, 61, aki szerint ha nem lennének romaiak, akkor a zsidé nép kailonféle pértjai mar reg egymést, P ideolégigjuk a farizeusok azt tartottak, hogy ildgbirodalmak mindig Isten akara- tak, amint azt Izréel profétai is hirdették annak idején (pl. Ezs ). Ugyanakkor imédkoztak azért, hogy a rémaiak hagyjék el az orszagot és valésuljon meg Isten uralma népe fOlott. Jézus étlatott a farizousi kettésségen és nem engedte magét téluk politikailag provokélni (Mk 15). ‘A fépapi nemességher tartoz6 csoport leginkibb a szadduceus part néze~ teit fogadta el. Ok Réma-barat, hellenista miiveltségi vezetéréteg, yoltak, Herédes-partiak sziik kére, pol kei ot presramju a neviikben mér adva vol (Mik 12,13), Hogy Jézus aitja mas volt, azt abbdl is léthatjuk, hogy 6k voltak azok, akik Jézust halaira itélték (Jn 11,50). Megkockéztatjuk azt a hipotézist, hogy a megkisériés mind a hérom szi- noptikas evangéliumban megtaldlhaté torténete (Mk 1,12-13; Mt 4,1-11; Lk 4,1-13) finoman utal arra, hogy Jézus mar pdlydja elején déntétt arrdl, hogy nem csatlakozik a meglevé politikai programokhoz, hanem a sajdt, Istent6l kapott hildetését teljesiti. Az els6 kisértés: ,k6vekbé1 kenyeret™ a qumréni szekta agrarprogramja volt: 6 is a jiideai hegység pusztdjdban, a sziklék k6zé. puttonyokban fel tenyémyi parcellikon, vezetékes (v6. Pakozdy Laszk kenyérrel él az ember’ Kisértés (Maté sorrendje sz templomparkanyr6l vaio leugras lett volna hogy Isten angyalai ugyis meg s végeén. Ez a zél6tamozgalom programjanak jelképes It: istenkisértd médon v6 rémaiak ellen s majd .,esés kézben” elnyemi Isten angyal Izrael Klasszikussa valt hajdani harca- iban (pl. 2Kr6n 32,21), Etre Jézus nyiltan kimondta, hogy ez istenkisértés, tehat biin (Mt 4,7). A hrarmadik kisértés a szadduceusok politikajat fejezte ki mitikus formaban: a Satin imadaséért cserébe megkapni a vilaghatalmat. Ok et tették: készek voltak a romai esészar politikai hatalmét akar isteni jelz6k- is hatalomhoz jussa- az 5Méz 6,13 idé- zése: ,Az Urat, a te Istenedet imadd és csak neki szolgalj”! Erdekesek azok a feljegyzések, melyck Jézusnak és nyeseinek konfliktusairél é res kezi Nagy He- gerd, a gyermek Jézus és Ikossfigok- etileg bizonyftani nem tudjuk ik a Nagy Herédesr6l fennmaradt bibliai és azon kiviili tirénet fellegyctselb6l Kiajzléds ibe: Herédes még a ealddja exy tala beteg hatalmi tébolyaban (vb. Bolyki: A meg Folbuzog szivem szép beszédre”, Tanulmanyok D- re 80. satiletésnapja alkalmabél, Budapest, 1997, Dr. Toth Kalman 21). Herddes fejedelem” (egy negyedrésznyi orszdg vazal Jénost (Mk 6,14-29) s érdekes médon rossz alakja dsszemosédott Jézuséval (Mk 6,16). Keresztel6 tanitvan jézusnak (Mt 14,12) 5 néhényan csatlakoznak is hozzi. jon Herédestél (Lk Ta, eee (Mt 14,13). El6zéleg azonban a farizeus jéakardival (?) tizen Herddesnek ~ akit nagyon taléléan ,rokénak" nevez -, arr6l, hogy amig 6 isteni kiildetését be nem végzi, addig leteket. A Roma i cesekély katonai er igazgatésn alatt voltak allt a proconsul vagy ee: llyenek voltak pl. Aftika, Gérdgorszig, Cip-rus. Az ti és még bizonytalan hatérprovineidk békéjét t5bb légié biztositotta, ezeket kézvetleniil a csaszr ellendrzése ala rendelték, aki hatalmét a legdtus (ayenov) Altal gyakor lyen volt pl. Sziria, Végiil voltak olyan kisebb, @ csdszamak kizvetlentil alérendelt teriletek, ahol a procurator (nyenov vagy emzporoc) volt a vezet6. Tlyen volt idea. Mig a proconsulok mindig senatorok kézil, a procuratorok a ,lovagok” kéziil keriiltek ki. Ilyen volt Lucius Poncius Pilatus is. A lovagok életiik egy szakaszéban a katonai segéd- csapatoknal szolgéltak, majd némi vagyont gydjtéttck dssze és tartomanyok igre Keriilhettek. Pilétust Mt 27,211 ryycwov-nak nevezi, Josephus Flavius emtponog-nak vagy enapzocnak. Maga 8 — mint arrél az 1961-ben publikélt, a cézareai szinhazban talélt k6 felirata ta opraefectus Iudaeae’”-nek nevezte. A procurator-praefectus, Enapyos cimek valtozisa onnan érthet8, hogy a procurator- ents ést csak Claudius csdszér Kr. u. $3-ban kiadott rendelete tette i MAté evangélista és Joseph irtak — Pilétust 2 procurator cimmel, mig Spmagét — kézvetlen kortérsaival egylitt — 6 még praefectus-nak tekintette. O voit Judea St8dik procuratora az6ta, hogy a tartomény kézvetlen rémai kézigazgatés alatt allt, mint Szina provincia fiiggvénye, dndll6 enapy.a-ként. ‘A praefectus-procurator katonai dolgokban nem volt dnall6, hanem a leg~ 4szari legatusnak volt alavetve. Pilétusnak az evangéliumokban atartéséra fenyt vet, he megéztjtik, hogy nemesak a esdszérnél va- legitus elétt is. {gy mindig hérom s2iriai legdtussal és a zsidé nép- sztét: Kr. u. 26-36-ig Seianus senator tamog: tartomanyokban, Seianus azonban Kr. u. 31 oktéberében kegyvesztett igy Pilatus okkal félt attél, hogy ha Vitellius vagy a csdszar elétt bevadolja akkor nem lesz, aki megvédje. Ezért keresni kezdte a zsidé nép és vezet joakaratét, ugyanakkor nem mondhatott le arrél, hogy a rémai nép érdekeit képviselje. Innen magyardzhatd Jézus perében tantisitott bizonytalansaga, latsz6lagos vagy val6sagos engedékenysége és kapkodésa, Josephus és Philo nyomén Pilé 6, illetve a samaritanus néppel tartént négyszeri_konfliktusér ése utén, még 26-ban be akarta vinni Cézéredt hadijelvényeket Jeruzsi- Iembe. A zsidok ez sztréjickal” tiltakoztak dt napig a haza eldtt. A hatodik napon katondival a népet az aréndba tuszkoltatta és halallal fenyeget- te meg 6ket. Azok a foldre vetették magukat, szabadda tették nyakukat és azt Kidltoztik, hogy készek inkibb meghalni, ‘minthogy belegyezzenek abba, hogy a helytarté megszegje a mézesi Torvényt. Végil Pilatus meggondolta magat és a sérelmezett hadijelvényeket nem vitette Jeruzsilembe. Amikor last ta, ez a magatartas, mint inhetett eszerint képzelgésnek, mert Ita, Masodik konfliktusa akkor sgeire lefo; fellizadt népet a kézéjiik vegyilt, tirt ki, amikor egy vizvezeték-épités Kinesek (,korbin") egy részét. Az emi zott, fogadalmi pajzsokat akart bevitetni Herédes palotajéba, melycken az adoményozék neve éilt és annak az istenségnek a neve, akinek a fogadalmat tették. A nép vezet6i tiltakoztak ez ellen. Josephus idézi Pildtushoz intézett de érthet6 fenyegetésiiket: készek bevadolni a csészamndl. Végil vesztét a negyedik konfliktusa okozta, mégpedig @ samaritinusokkal. Ezek szent hegyiikre Kivantak felmenni kultikus célb6l, lehet, hogy et eréde- ak vélte és kegyetleniil vérbe fojtotta. A samariténusok feljelen- Pildtussal kapesol kérdezték, hogy mit s261 a helytarténak a zarandokokkal szembeni kegyet- z. Jézust — mint az vélaszabél kideriil — nagyon. ése foglalkoztatta, hanem hallgat6i megtérése-metanioa-ja, mert ha nem témek meg: mindnyajan hasonléképpen elveszrek. Itt egészen biztos nem beszédpartnerei személyes sorsérél sz6lt, hanem a nép egész gondolkodés- médjarél s azon beliil politikai be: a amelyet helytelennek és ve- 6 Habora és annak ered- a kévetkez6k: megrontja a népet, tltja a csészér ad6jénak fizetését és Kirélynak mondja magat. Ez latin jogi terminusokkal perduellio (hazaérulés) és crimen maiestatis populi Roma- mae imminute (aroma nép flségioginak megsértése, rvidebben: felségsér- tés) volt ‘Anégy evangélista megegyezik annak szeml Jézusrél, hogy ti és a felizgat ‘ésében, hogy Pilatus latta junk a jézusi Glidsfoglaldsré! a hatalommal és annak erdszakos gyakorlasd- val kapcsolathan. Erdekesek ¢ szempontbol a példazataiban megrajzolt ¢let- képek, melyekbél nyilvanvaid, hogy tudta milyen médon lehet visszaéini a hatalommal az alsé szinttél kezdve a legfelséig. A menct rémai katona a igazott néppel viteti az titon felszerelését (Mt 5,41). Az egyik szolga még kegyetlenebb a mésikkal, ha valamilyen okb6] az kiszolgéltatot szigora vele szemben kézés gazddjuk (Mt 18,23-35). A falusi 49nem itél térvény szerint az Szvegyasszony perében, esak akkor fog hozzé, mikor az atrocitist6l fé] (Lk 18,1-5). A sélir (gazdasagi vezetd) becsapja iigyfeleit és a gazdajat, korrumpalja leendé munkaadoit (Lk 16,1~7). A kiski- raly (vazallus) nem erkélesi elvek szerint indit habonit vagy teremt békét, ellenfele katonai erdviszonyai alapjan isa azonban egy el: ‘nek vélik magukat, azokat és a nagyjaik visszaéinek hatalmukkal (katetovewagovow)”. Ezt a realis leirést a Mk 10,42- ben olvassuk azzal kapcsolatban, hogy Jéus két tanitvénya hatalmat és rangot kér magénak az elj6vendé Isten orszigdban (Mk 10,35-45). Miutén ilyen s6tét szinekkel abrazolta a hatalom gyakorlatat, rétér arra, hogy milyennek kell lennie a hatalom gyakorlasénak ott, ahol neki engedelmeskednek. De nem igy van (szSvegvaridnsok: les gyen") kozbttetek, hanem. aki naggyé akar lenni kézéttetek, az legyen ‘ok; és aki els6 akar lenni ko- véttetek, az legyen mindenki rabszolgdja.” A hatalom és a nagysig tehdt Jé- lat, amit a szabad szolga és a rabszolga tevékenysége éltal lehet gyakorolni. A cimzettek: ,.kézdttetek” kétségkivill a tanitvanyok, majd a gyiilekezet. De vajon ez zt jelenti, mint ahogyan pl. Luther értelmezte Két Birodalomrél s7616 tanitésban, hogy ezzel Jézus véglegesitette (jOvahagyta), hogy az egyhazon kivil visszaéljenek a hatalommal, az egyhézon bell azon- ban azt az 6 titmutatdsa szerint gyakoroljak? Nem Iehet a ,,k6z6ttetek” meg: hogy azok Kézétt szolgélat legyen a hatalom, akik az O a jetben is meg akarjak val Isten orszi hathatnak-e a hatalom gyakorlisa tekintetében is az egyhézon ségi életben? Nem szabad lemondanunk arr6l, hogy ¢ kérdésekre wjbél és ‘jbol reményteli és a gyakorlatot j6 iranyban befolyésol6 valaszt adjunk a magunk ~ tb vagy kevesebb — lehetésége szerint ‘A szeretettOrvényrél sz6l6 fejezetben mér érintettiik a Hegyi Beszédben talilhat6 soakaszokat az erdszakmentességrél (Mt 5,38-42) és az. ellenség Jézus, mint azt, hogy k a hhatalmi vagy gezda~ sigi ké és jot tegyiink ellenségeinkkel. Vilégosan megmondja, hogy ilyen magatartés jellemzi és Kilénbézteti meg kov és magatartés titjan lesziink a mennyei Atya fiai, azaz hozzd hasonlé indulatiak, De az a mindenkori kettés kérdés Jézus ¢ gydnyérii szavaival kapesolatban, -e az embertél ilyen ,emberfeletti” etikai magatartis és ha igen, vagy a keresztyén embert még jobban kiszolgaltatja az er6- szaknak? Teolégiai feleletként talén elég annyi, hogy Jézus itt nem passziv megaddsra, beletérédésre buzdit, hanem paradox aktivitisra” (Schrage), amely a bosszi, a megtorlés véget nem ér6 drdégi kérét megiéri. Ez nem torténhetik gyengeségbél, csak a tendkivili Snuralom és a szuverén egyéni- ség Isten uralma alatt €16 paradox szabadsdgébél. Van azonban a kérdésre i, valamint egy kultirtérténeti magyardzat is, mindket- 18 Theissent6l. Ennek lényege az agresszié és az att6l val6 tartézkodas szere~ pének vizsgélata az emberi kézisségekben, valamint ennek alapjén a Jézus korabeli zsidé térténelmi helyzet elemzése. Idézziik: sajétapresscié: megfele a kilsd agress2i6 visszatierdzédésénck_ Az 6526 ségi saemet szemér, fogat fogért’ érvényét veszti.Inkabb a2 a paranes, hogy ‘ne Alljato ‘gonosznak; hanem anak, aki arcu ut jobbfel6, tartsd oda a mas ar 3 val6 lemonddsnak 22 22 érelme, hogy az agressaiv er te. Csak ez az aaressaio: mek keaéppontjaban a2 olys Jesusbewegung, 100-101, 103), Végiil Jézusnak a csészér, rive a Rémai Birodalom egészér6l sz6lé leg- fontosabb (egyetlen?) nyilatkozatéval, a Mk 12,13-17 és par-lel, az adégaras Wrténetével foglalkozzunk. Adézniuk a legyézétt népeknek Kellett, ami anyagilag megterhel6, ezenkivill az aldvetettség jelképe volt, Még jobban kidlezte a helyzetet, hogy a pi ; ekkel egyiitt, amit a zsid6 képtilalom - ldnossgban marad — 5 Herddes-partit killdtck ki, hogy Jézust megkérdezzék: szabad-e adét fizetni a csdszémak vagy nem szabad. A cél: ,Jézus trbe csa- 13. v.). A médszer: captatio benevolentiae, a jéakarat elayerése igaz vagy, nem tartasz senkit6l, nem veszed figyelembe az em- berek tekintélyét” (14a. v.). Azaz sz6kimond6 vagy, bator, meg nem alkuvé, nem mésok, egyedtil Isten jétetszését keresed. Ezért mondd meg, hogyad6t fizetni a csdszimak vagy nem? Figesstink vagy ne kérdés ez (szabad vagy nem) és gyakorlati ‘itm elvérésa (tegyiik vagy ne tegyik). A csapda abban allt, hogy akér ,,igen’”-nel, akér ,nem’-mel felel, mindenképpen beva 6 igenlése en a népnél, megtagadéséra biz! elébb leleplezte képmutatdsukat, ami nemesak abban hogy provokaltak, hanem abban is, hogy volt naluk dénar, amivel az ad6t Kellett fizetni s amin a csiszar képe és az dt dics6it6 felirat a roviditések feloldésaval az egyik olda- Jon: ,,Tiberius Caesar ‘iberius esaszér, hogy ,.széval csaljék térbe” (13. v.). Jézus erre képmutatéknak mot 22,18) és leleplezi ellenfeleit. Aztin megkérdezi, hogy kié a pé kép 6s felirat. Amikor azok azt vilaszoljak, hogy a esészéré feltett kerdésre: ,Adjétok vissza (az axodiaut ige egyuttal az ad nusa is volt) a csaszémak, ami a csdszéré és Istennek, ami az Istené!” Ezt a kus paralelizmusnak” nevezi. Sz6 sines itt Ugyes- Ini feleletadas helyett, s26 sincs a vallasos és poli- \gélésrél”, mint ahogy a felszines, tak. A felelet egyértelmé, noha & teszi az adézas zaadni azt, ami az dv mivel elfogadtik a esaszar pénzét, abbi a kivetett adét, A. szenvedélyeket fe a is sikra tereli, a jenfelei biztosan nem, s2i- atlanitotta, ugyanakkor Gket arra, hogy mindezzel nem rende: ugyanis az ember a teljes életével tartozik, mint ahogyan ezt ellenfelei a T6- rébol tudhatnak: Az Urat, a te Istenedet imadd és csak neki szolgalj!” (SMéz 6,13). Amint a pénzen a csdszir képe, tigy az emberen Isten képe van, tehdt az ember Istené (IM6z 1,27). Az adépénzen talalhat6 emberimadat jelképeit tehdt visszautas meg az adémegtagadassal, csak az ‘onmegtagadis: az emberben 16v6 Ssztinds pénz- és hatalomimadatot és egészen odaszenteli magét Tstennek, aki, ha neki tetszik, a csdszirnak engedi at az addkivetés és behajtis jogat. Az embemek nem k megosztania magat a csaszér és Isten, a hatalom és a hit, az dllam és a vallés kézott, hanem egészen Isten az uralma alatt élve kell egyiitt polgari kétclezettségeit, amelyck azonban nem Iehetnek azzal ellen- tétben, hogy egyediil Istent részesiti vallasos tiszteletben. Haza, nep, mas nepex A tOrténeti (mondhatnank igy is: az ember) Jézus a zsidé néphez tartozott i tekintetben elég nemzetség- Lk 3,23-28), melyben Abrahém embil eredt (Lk 2,4b), Stdétt a kis varoskéhoz (Lk nyilvanos mrikédése nagy részének ez volt a szinhelye (Mt 21,11; In 7,416.52). Gyermekkordban mar ,begyakoroltatték” vele ,szokas szerint” (xaza to 20c, Kara to 2,39; 4,16.22; Mk eben Kérfél de kritikus ” psziché; iluségekkel. Az el8bbi sak ,mntiemlékved empontbél voltak a profétik brdko megtérésre hivé iizenetiiket nem akarték a jelenre alkalma: tasukkal a profétik gyilkosaihoz tartoztak. ,,.. Siremlékeket emeltek a préfé- taknak, és felékesi i gyilkosainak” (Mt 23,29b-31). Véleménye szerint nem elég a nép vezetdi részér6l a2 az elhat vyaikkal egyuit a étdk meggyilk mert igy mégis a zi elhatarolés az lett voina, tradiciot és ismerte Jé- ‘A masik torténelmi drdkséget, a messidsva profétai mozgalmaket és zus. Ezekréi a mozgalmakrél Josephus Flavius mut egyebek K6zt emlitést tesz arr6l, hogy ezek a mozgalmak mind Roma- jenesek voltak, Isten egyeduralmat vagyis a teokréciat proklamalték, visz- tasitottak a ,haland6” uralkodékat, de mégis az isteni uralmat a maguk ani. Kéziliik volt az egyik ~ a még Jéeus se eldtt ~ felkelést kirobbanto Jidés Galileus, tartotta magat (bell 2,118; 7,410; ant 17,271; 18,23) szakmentességre &3 a7 ég szeretetére vontakoz6, fentebb ismertetett etikai norméira tekintettel is — elkeriilte ezeket a mo: ‘Az evangéliumok tanulményozasa alapjan megil volt olyan szocidletikai programja, amivel népét és hai ‘A népet megoszt6, mert egyre nehezebben megtarthaté vallasos kévetelm nyekkel fellépé irdnyzatokkal (farizeusok, esszénusok) ellentétben, O az is- teni kegyelmet hirdette meg ,,.zrdel elveszett jubai” (Mt 15,24), azaz a pe- 33rembelyzetbe keriilt bindsok, vamszeddk, leprésok, pardana n6k és a szegény be szallaskesaieste civreauuvs : nép sziméra azzal a ogy tira befogadjak dket a zsidb nép kézdssége- buzgo tanitvénya mennyei tiizet emlegetett, ami majd megemészti az enge- be (Mt 14,14; Mk 2,17; Lk 7,22.50; 9,56; 13,16; 19,10). Volt iizenete az Jézus megdorgilta Sket, figyelmeztetve, hogy més lelkillet van egész néphez is: dssze akarta Sket gyiijteni (Lk 13,34-35, az etovvayo i benaiik (,izz6 nacinalizmus “-nak mondandnk manapség, amely mér sok faut szerepel itt, ami az észvetségi kahal sz6 értelmében a népbsl alakulé kalt léngba boritott), mint Sbenne, aki nem elveszteni, hanem megtartani jot az kus kézésség dsszehivaséra utal), mint az anyamadér teszi a veszedelem embereket (Lk 9,51-56). Amikor a Tizvaroshoz tartozd, tehat pogany teriile- idején fidkaival, de a g6g0s Jeruzsélem nem akarta. Eppen jeruzsélemi bevo- akussal, a2t meggyogyi- nuldsa idején deriilt ki szdméra, hogy nem értették meg programjét (Lk : 19,41-44) 5 igy elkeriilhetetlen a fSvarosra kézeledé veszedelem. Az anya- romaiak sziriai nak hadijelvenyén vaddiszn6 volt, valamint éppen a madér metafora p programjéra utal: nem harcolni a romaiak ellen, disandkba meneldiltek a démonok, Theisen egyik érdekes tanulménya hanem a jézusi megijuldsban dsszetalalkozni és védetts Ehhez (Lokalkoloritforschung in den Evangelien, Evangelische Theologie 45, 1985, azonban megtérésre, gydkeres és az emberi ig 66 éraelmi, értelmi, 481-499) ara kévetkeztet, hogy a torténet az ctnikai gyildlkodések akarati megajulasra lett volna sziikség (Lk 13,3), Jézus nem a kérilmények démonidjarol és Jézus altal az abbél valé szabadulasré A. sziro- mindenkitél shajtott, de redlis eséllyel nem Altozésit6l varta a nép fOniciai asszonnyal folytatott beszélgetés (Mk 7,24-30) végén Jézus elismen, megmaradisét, hanem a nép gondolkodas- és értékelésmédjénak megvaltoza- hogy Isten orszdga haztartéséban (oixoc) az asztal olyan gazdagon van meg- a résiikt6l. Ezéltal lettek volna képesek ,,gyamélesbket te- teritve, hogy annal a kézdsségben helye van a poginyoknak is. A poginy ". azaz hitik pozitiv kovetkezményeit felmutatni @ kzéletben (Mt St a parancsaddsnak és -végrehajtésnak a romai 2-14.20-21), Ezaltal lehettek volna jézanok, a valdsigos légidkban és Isten orsziga etéviszonyokkal szamolék, ahelyett, hogy Kockézatos felkelések abrindjait meg (Mt 8,5-13). A samériai asszonnyal elfo; -k magukban (LK 11,21-22; 14,31-32). fey tdtak volna ldozatot igez istentisztelet nem cnnek vagy annak a népesoportnak a privilégivma (In vallalni Jézusért, aki a nép megmaradasét akarta és ezért 4ldozatot is hozott: 421-24), Beténiai felkenetése alkalmaval pedig utal arra, hogy a vele kap- ‘nmaga életét adta oda (Lk 14,33; 22,19-20). Mivel a nép nem ismerte fel csolatos evangél ész vilagra el fog jutmi (Mk 14,9). Gyiilekezeti szabilyok ez az eléz6el ten orszaga, tehat nem igényelhetik, hogy Isten a maga népe vezetdinek te- kintse Sket (Mt 21,4245). idegen, pogény népeke velik kapesolatban is kirajzol6dik tank, Mi jiumokbol Jézus nézeteinek lényege. Bar azt vallotta, hogy dt els6 sit, amit a szakirodalom ,,gyiilekezeti szabalyzat”-nak nevez (U. Luz, sorban Izréelhez Kildte Isten 6s 6 is Izréelhez Kildte tanitvanyait (Mt Leben des Iiingergemeinde, in: Die Jesusgeschichte des Matthiu: 10,5-6; 15,24), mégis voltak talélkozésai nem zsid6kkal, mégpedig nagyon Kirchen, 1993, 116-132), A 18. részben taléthat6 ,, poritty talalkozésai. Emilitsiik meg azt a sokak szaméra botrankoztat6 tenyt, része egy nagyobb egységnek (Mt 16,21~20,34), amely a tanitvanyi gyilleke- Arsai elé pozitiv példaként | szol. Ezt most azért emlitjiik, mert ennek a nagyobb szakasznak Allitotta. Igy a bélpokos sziriai Naamant (2Kir 5,1-14 — Lk 4,27), a sareptai kiemeljiik egy mozzanatat, amely meg is el6; pogany Szvegyet (IKir 17,1-9 — Lk 4,25-26), Saba kirdlyndjét (1 Sir 10,110 isa l ‘a mozzanat a szenvedés ket Jézus kézt ~ Mt 12,42), Ninive férfiait (Jon’2,1 — Mt 12,41). A th tala leprabél meg- (Mt 16,21; 17,22-23; 20,17-19) meg a tanitvanyoké (Mt 16, gyégyitott férfi kGziil osak egy jot visza hoz hdldt adnis az éppen a Az els6 gyiilekezeti szabély az, hogy minden t samériai, az idegen volt (Lk 17,11-19). Eszkhatologikus vizidjaban ltta, lennie a szenvedésre. Ez a szenvedés lehet a keresztf hogy minden égtdjr6! jOnnek majd poganyok Isten orszagdba és annak aszta- ‘Snmage élete an triarkakkal egyiitt telepszenek le, de sajat nemzedéke nem fog ebbél a nagy krisztus- és istenélmények utani alaszallas 2 lakomabél részesedni (Mt 8,11-12). aba (17,1-13 szembe! hogy az Oszoverségben szerepl6 poganyokat hor de — megismételve = koveti szenvedéséé ‘A zsidékkal kzelségbon, de a kélesénds megvetés gondolkodas- 9 ezzel kapesolatos beli és magatartésbeli tévolsdgdban é16 samariténusokkal kapcsolatban is ragalmak elszenvedése (17,24-27), a hazasségi _problemak (19,1712), @ jellemz6 Jézus tanitésa. Amikor Jeruzsdlembe menetele kézben nem fogadtak gyermekek (19,13-15) és a vagyon gondjai (19,16-26). Jézus szenvedése és atanitvényoké elvélascthatatlanul dsszefiigenek. Nem azért, mert a tanitva- nyok szenvedése megvalto szenvedés volna, mint Jézusé, hanem azért, mest a szenvedés megtagadésa Jézus megtagadésat jele 20,20kk) ‘A gyiilekezetiszabalyok Isten orsedga torvén Nagy” (clismert, tekintélyes, megbecsiilt) az lehet a gy) orszagdban is az. A ,,nagysdg” dolgiban verseng6 kisgyermeket allit (18,1-4). Paradox médon a gyiilekezetben a kicsiség Jehet naggya lenni. Parhuzamos ez a paredoxon a szolgélat dltal valé el szabalyaval (Mt 20,25-28). Gyermekké lenni viszont Jéezus szerint csak megtérés dltal Ichet, Az ilyen, a metanoia soran gondolkodasaban és érték- rendszerében megvaltozott ember tud alazatossA valni Isten elétt. {gy lesz, alkalmas a gyiilekezetben Isten orszga igyének képviseletére. Ninos e7 alka- Jommal sz6 gyiilekezet gekrdl, al titucion: csak a tagok egyéni vagy kézissé lév6 Kiirthatatlan térekvést a kézisségi megbecsiilés irdnt Gnmagdban még nem itéli el Jézus, hanem megfetelé sikra tereli: gyermeki megtérés, fazat az dt ebhez, s nem a hatalmaskodés, trtetés, masok elnyomdsa vagy leértékelése. ‘Aztén a valésdgos, életkoruk szerinti gyermekekr6l is szé esik (18,510). Ok is a gy jai, Jézus azonositja magat veliik, mert befogadasuk az 6 befogadisét jelenti (5. v.), megbotrinkoztatasuk pedig az O haragjét vonja (6. ¥) Biztos, hogy itt csak az életkor szetinti gyermekekr6! van hogy nem! Az .¢ kiesinvek” kifejezés (6. v.) Maté evangéliumé ban a tanitvényokra vonatkozik, akik elesettek, segitségre szoruinak (pl. a Mt 25,40-ben a , legkisebb testvéreim” kifejezés). De a kiskorisdguk miatt befo- gadisra szorulé (érva) gyermekekre is gondol Jézus, Boldog, aki ilyet befo~ gad (5. v.). Es boldogtalan, aki megbotrankoztat viselkedésével, szavaival akar egyet is koziiltk (10. v.). A gyiilekezetben a nagyoknak kell a kicsikhe7, az exdsebb hitiieknek a gyengébbekchez alkalmazkodniuk. Fontos gyillekezeti szabély a veszélyeknek kitett gyenge egvhdztagok pasztoroldsa, a tévelygdk visszahozatala a ,ny§j” ké2dsségébe. Erdekes, hogy Maté az elveszett juhrOl sz616 jézu ‘ot nem a biinds6k megté- , mint Lukées (15,37), hanem a lettek pésztorolasaval, szémontartasaval, esetleg visszahoza- latban, Ha a mennyei Atya nem akarja, hogy egy is elvesszen ne kicsinyek” koziil, akkor a gyiilekezetnek is igy kell eljamia ‘A gyilekezeti szabély kovetkezd mozzanata az egyhdzfegyelem gyakorla- ta, Maté tudja, hogy nines tkéletesen tiszta emberi kézdsseg vagy gytilel zet, ezt a konkolyr6l s26l6 példézat bizonyitja (Mt 13,24-30). Am meégis komolyan veszi Jézus szavait a vétkez5k megintésér6l (18,1517). Itt nem @ gyllekezet tagjainak egymds elleni vétkérdl van 26, mint a 18,21kk-ben és @ 3-ban, ahol a megoldés a megbocsétis. Itt a gyiilekezet, illetve annak joni vétkekr6l van s26, amelyek fBl6tt nem lehet csak iigy elsiklani. A fegyelmezés elsé renden lelkigondozis, Négyszemkizt kell beszélni a vét- kessel és megintoni a ,megnyerés” seményében. Ha ez nem sikeriil, az intést 6 vallomast ket vagy harom tant el6tt kell megismételni. Ha ez se vezetne eredményre, még mindig marad egy forum: az egész gytlekezet. Csak akkor szolgélatokrél, spiritu ppogauyncut voxy See , hogy a gyilekezetre sem hallgat, Kérdés, hogy a kifejezés végieges st jelent-e vagy ide szabad-e gondolni, hogy Jézus a pogényokra és vamszed6kre is megtérokre gondolt. Van olyan magyarézat, mely szerint itt mar n ezik, de ez nem bizony végezni Ssszehasor repel a fokozatossag elve, de mig Jézus nem szél gylilekez fegyelmezéssel kapcsolatban, addig a qumrani szdvegek felligyel6krol be- széinek ‘A 18,18-20 a megkéiés és feloldozds hatalmérél és a kézds imadsdgrol sal. Kétésen és oldason az iristudék a Tora parancsainak szigoritasat vagy enyhitését értették. A 16,19 ezt a hatalmat Péternek igéri. Most létszik, hogy ez a hatalom az egész gyiilekezeté is. Az biztos, hogy itt a bindk megbocsé- Asarol van 626, akéresak a Jn 20,23-ban, abol @ biindsok megintésérél van $26, itt visz0: ndk aldl val6 feloldasrél, a biinbocsénatré nmegtartisarél”, meg nem bocsétdsardl van sz6. A gyiilekezetnek az imadsig hataima is adatott. Nem az egész gyiilekezet iméjardl, hanem két-harom em- ber egy akarattal mondott kéréiméjérél van itt 326. Erre az az igéret, hogy Jéms ott lesz léthatatlanul az igy imédkoz6k Kézt, mennyei Atyja pedi meghallgatja az ilyen imadsagokat, ‘A gyiilekezetben nyilvan mindig visszatér6 kérdés volt a tagok k6: lodas, sért6dattség. Ennek egyetlen orvoss4ga van Jézus szerint: a bocsdnat. Persze, csak a megbant bindkre. A sértett félnek nines joga meg nem bo« tani, ha valaki igazin megbinja, hogy vétkezert ellene. Az eseteket nem sza- ai nyilvantartani. A bocsanatadsnak nines szamokkal kifejezheté ég ,hetvenszer hétszer” is kételez6 (18,2135). és ~ Gnmegtagadés ~ aldzat — egymésért tandisitott pasztori felelésség — egyhazfegyelem gyakorlisa ~ készség a megbocsitésra. Ezek Jézus gylilekezeti szabélyai Mété szerint. Az az ethosz, ami ebbél a magatar- tasbol drad, ma is néikiildzhetetlen a keresztyén egyhézban. Legyetek hasonldk azokhoz az emberekhez.. lan terilet az jszivetségi otiki- argya Iehetne. Egy- zatokat, az tudia, szigoribb és keményebb, 1. Ha pedig a mint azt azok gondoljak, akik visszaélnek a i példazatok bemutatjak, hogy milyen Isten irgalmaban é ebbél igen, sok etikai tanulsag vonhato le, pl. az, hogy mi sak, mint O, mi ne éljiink vissza hosszittirésével, mint a piSzill egyesek. Most mégis a masik, a kénnyebb oldalérél kézcl alok etikai tanitésat, mégpedig az azokban eldfordulé szerepl6k etikcai llemzése szerint. Ugyanis vagy kézvetl vagy kézvetve a példézatok minden emberi szerepléjérél kapunk pozitiv vagy negativ etikai értékelést. Ezckre néhany gondolat erejéig az aldbbiakban kivénunk rémautatni A legrendhagydbb a két testvér példazatinak (Mt 21,28-32) etikai tanitésa. A sz6lOsgazddnak két fia volt. Amikor az els6t kiildte a s26l6be dolgozni, az m akart elmenni, de kés6bb meggondolta magat és elment. Amikor viszont a masodikat killdte, akkor éppen forditva tOrtént: az a: 16 valasza ellené- re sem ment el. Jézus ezt a fSpapok és vének képviseldinek mondta el a templomban (Mt 21,23) Keresztelé Jano: hirdetésének hatasér6l, melyre a vamszed6k és parazna ndk megtéréssel fel megtérésre intésnek. A példazat clsérenden nem et biinbanatra kelt6 kicsengést, De a képi részében etikai tigyben fejez ki rozott véleményt: mit sem ér a szébeli igenlése Isten akaraténak, ha ennek nines magatartésbeli kévetkezménye. A példazatok egyik almifaja az tin. példaelbeszélés. Ez azért értékes eti- kailag, mert benne Kétféle magatartéssal talélkozunk s nektink kell eldénteniink, hogy melyikkel azonosulunk. Az egyik kiilénésen is éles konti- rokat rajzol6 példaelbeszélés a farizeus és a vamszed6 imaja (Lk 18,9-14). A farizeus Isten elétt a templomban halat adva dicsekszik ki aval és t ver6, Isten irgalmat kérd vamszed6- szolgak jutalmarél sz5l6 révid példazat is (Lk 17,7-10). Hiszs parancsot teljesitettek volna, akkor is csak azt mondhatndk: hitvany vagyunk, mert csak azt tetttik, amivel tartoztunk. S ki az, aki minden paran- csot hiven teljesitett és nincsenek mulasztésai? fey nagyon alézatosaknak kell lenniok éppen azoknak, akik Isten szolgélataban alinak. Ebbe az etikai tikor- be idénként minden tigybuzgé és szép teljesitményeket clért egyhazi szolga- nak bele kellene tekintenie! Az alézat ~ ami nem tévesztendé dssze sem az alazatoskodassal, sem a kisebbrendiiségi komplexussal ~ a ben is sziikséges etikai tulajdonsdg. A fohelyek valogatasér6l mondott példa- zat (Lk 14,7-11) — egyébként ezt egy-olyan vendégségben mondia el Jézus, ahol a jelenlevok valéban valogatték a fOhelycket — ugyanarra tanit, mint a farizeus és vamszedé példazata: aki felmagasztalja magat, megeléztatik, aki pedig megalazza magit, felmagasztaltatik’ dn megkockéztathat- juke példézattal kapesolathan azt a megiegyzést, hogy itt az ctika ,majdnem ‘etikettbe megy at”, a vendégséghez ill jomodorra is tanit, Ez még akkor is igaz, ha az uléhelyek sorrendjének és a sorrend megforditasénak az dssze- fliggés szerint etikai kicsengése is van. "A megbocsétani tudas szikségességet — Isten megbocsét6, ad6ssgainkat clengedé indulatira tekintettel ~ a legélesebben a gonosz szolga példazataban fogalmazta meg Jézus 3-35), amit Péter tirelmetlen kérdésére (Hényszor kell megboesétani?”) mondot. Isten olyan nagyleikti, mint a pél- dazatban szerepl6 Kirily, aki elengedte szolgéja tengemyi adésségat. Ezért nem lehetiink olyanok, mint ez a szoiga, aki Kiraiya veie se wveu yyanu zembeit ha szivetekbi Az eszkatologikus példazatok gyakori te: (Lk 16,1-8) J. Jeremias (Die Gleichnisse Jesu, Géttingen, 1955, 130) gy magyarazza, hogy e2t a csalot Jézus egy bizonyos tekintetben példaként ja elénk, mégpedig 2 tekintetben, hogy ,torkan van mar a kés, de az pillanatban kivagja magat és gondoskodik a jSv6jér6l”. Igy kell nekaink is az cus végoréban viselkedniink, hogy ,,befogadjanak az 6rdkkéval6 ig valami kell az eszkhatologikus ‘megbizattunk, Aki megfeledkezik a keszenlétr6l 6s végleges kényelemben akar berendezkedni a vilagban, az gy jrhat, mint a bolond gazdag, akinck mindene megvolt, hogy egyék, igyon és bévalkédjén ~ csak életideje fogyott el egy nemvart pillanatban ( 12,16-21). Ot nem taldlta készen az elhivd sz6. Pedig mindig készen k Jenni, mert nem tudjuk mikor j6n vissza az Emberfia, csak annyit tudunk, hogy vératlamul jon, mint a tolvaj (Lk 12,39-40). Ezért kell azokhoz a szol- gélehoz hasonlitani, akik j61 varjék haza a menyegz6bél gazdéjukat, m. derckukat a szolgalat munkéjéra felovezték (,nekigytirkéztek a munkénak"), lampasuk ég, virrasztva varnak, mert tudjik, hogy egyszer esak megjén a gazddjuk (Lk 12,35-37). Az okos és a gonosz szolea példazataban pedig azt mondja el Jézus, hogy boldog safir (otxovouioc), aki dolgat ellétva, hiiséggel a anik szolgatarsaive a végid6 el id6t. Erve a talentumok példazata tanit (Mt 25,14-30). A. stehetség” — az eszkhatologia vildgdban az emberi tchetségeknek kilénben Sines komolyabb szerepe -, hanem a talentum: Istent6l adott lehetéség, amit hasendlnunk, megnovesztentink, szaporitanunk. Nem az ‘mert a ket talentumi szolga is akkora jutalmat kapott, mint hanem a hiiség szdmit. Aki azonban nem akarja a kapott égeket kihasznilni és megszaporitani, az ,,gonosz és rest” (26. v.), az életét. Lehetdség, felelésségvallalé kitelesség elmulasztisa az, amivel a gazdag és Lazér példdzatabai zank (Lk 16,19-31), A gazdag héza elé vetett koldusnak egész életében nem jutott egy morzsa kenyér (a D k6dex szvegvaridnsa szerint) a gazdag aszta- haléluk utan viszont megfordul a helyzet: a gazdag nem kap a pokolban egy vizeseppi pnilést Lazar ujjérol. A mulasztés biine, az elma- radt irgalmas cselekedet szomyii kovetkezményekkel jér ~ figyelmeztet Jé- cs.6. Jézus etikai példaadisa Politics of His Day, Cambridge, Die Gottesanrede Abt It mar s26 egyszer-masszor az eddigiek sordn Jézus etikus magatartisa- 161, példéul arrél, hogy megkisértése alkalmaval tudatosan visszautasitotta a killdetésével dsszeegyeztethetetlen utakat, vagy amikor rémutattunk arta, hogy a vi helyett a megtéré biindsdkkel vallalt szolidaritist. Els6- rendiien azonban eddig etikai tanitasair6! beszéitiink. Most viszont etikai a mégpedig személyes, tdrsadalmi, térténelmi és transzcendens szempontbdl. Személyiség és ethosz ‘Ac érett, kialakult, sajét helyét emberi komnyezetében megtalalt, azaz sz0- dott egyén tabb, mint egy sereg értékes tulajdonség sszessége, mert van benne valami, ami mindezt dsszefogja, jelleget, tartist, iranyultségot ad i : a személyiség. Sokféle személyiség van, mert sokféle itegrdldhat az egyén genetikus, pszichikus drdksége és a ktilvildg 1 gyakorolt hatdsa, de barmilyen személyiség is valaki, jellemz6 ré, hogy ben- i6 megtdrtént. Elkerillve Jézusnak, mint embernek pszicho- jemzését — ami mind tdrténeti, mind teoldgiai okokb6l Iehetetlen és eleve téves -, annyit tudhatunk az Ujszivetség alapjan, hogy személyiséget hilderdstudata hatdrozta meg. Ezt a killdetést Tstent6l vette, ez szabla meg ‘Sntudatit és feladatit. Az evangéliumok ezzel kapesolatban felttinden gyak- en és hasonlé kifejezéseit: ,En azért jttem, hog: z Emberfia nem azért jé z Emberfia azért jo 2,27. , noptikusoknal, hagyoményok Ssi formajabdl, még azok eldgazisa el6tt ic fenti Kifejezéseket a maguk dsszeftiggésében elemezzik, arra a kérdésre is valaszt kapunk, he ira és mire nem Jézus killdetéstudata. Meg- tudjuk, hogy zr megkeresni és megtartani azt, elveszett”, a biindsdket megtérésre bi a fldre tiizet és meghasonlast bocsatani, .s70) valtsagul ai 4 azért, hogy elitélje a vilagot, hanem, hogy mezmentse’ nem létnak, Jems, Ez a sanak, és akik ldmak, vakké legyenek” jOtt, azaz kildete! rilhatérolt kildetéstudat nemesak célt adott szémédra, hanem az it is segitette. Innen adédik, hogy gyakran haszndlta a gdrdg det, a ma; kifejezést egy-egy déntésével kapeso- latban, ami az isteni sziikségszeriiséget, az isteni akeratnak torténd engedel mességet yelentette. Maskor viszont a hogy” kifejezéssel, & ez mai szinonim vont az ,wzert rea vednie, megvetteinie, atadatnia” (Mt 16,21; Lk 17,23; 24,7.26). A vele kap- csolatos isteni eleveelrendelésnek, illetve az erril sz6l6 ,{résnak” (6s26- vetségi jSvenddlésnek) be kell/kellett teljesednie (Lk 22,37; 24,44). Az Em- a (a keresztre, a dicséségbe, Jn 3,14; 12,34). az Emberfia Jézus, addig i betegségéb6l, mert az is ,Abrahm. mindig més vérosban Isten orszég: nemesak kézvetlen kérmyezetében ‘itvonala sem egyediil foldrajzi tényez6kt6! fligg, 4 k Un 44). letéstudata tehét meghatérozta egyéniségét, azt igazi integralt eszkézeit, ugyanakkor ez a kiildetés- a lan tettek mentségevé, je mennyei Atyja itt és most. kapesolatok i feladatokra meg tudjuk ér- hogy ennck legfdbb vondsa a kizdsségteremtés volt egy s2ét- ldgban. Igehirdetései a tehetések feleldsséget ebresztettek ésre intett, biindsdket megtérésre, sorstak rehabilitici6jat eredményezték (pl. Mk 2,13-17; 5,1-20). A zosségei a befogadtatas és a megvaltozés (transzformalédis), a gazdasagi- vérsadalrmi-vallasi Koinonia alkalmai voltak (Mk 6,30—44; Lk 19,5~8). A tar- a haznépet is megijitotta, gyégyitotta (Mk 1,29-31; a sokszor jért azzal, hogy @ megsz6litottak mindenkit otthon hagyva kévették St. Munkatirsakat nev hogy kettesével jarva az orszgot prédikaljanak és gyégyitsanak, azaz dtadjak az elérkezett Isten orsziga meghivését mindenkinek, kéztik olyai : ek, dtkeresztca6dések népét, séntékat 61vakokat, nyomorékokat, Mt 22,9-10; Lk 14,21), Munkatérsakat nevel kéja eredményességet a Inisvét utin megalakulé gyalekezetek bizonyitottak. Kézbsségteremt6é munkéja azonban nem 4llt ellentétben azzal, hogy élesen biralta, Ieleplezte, ostorozta a vallési vezetdréteget, amelyik a tarsadalmi megosztottsigot még a valldsival: az ,,igazak és biindsdk” megkiilénbézteté- sével fokozta (Mk 2,16; Lk 18,9-14; 15,2; Mt 23,2-4.13). Tanitvanyait a kézsségben fénynek, sénak, kovasznak szdnta (Mt 5,13-14; 13,33). Az em- ber értékét a kozossézben Kifejtett hatisaival mérte, amelyeket gyiimélesk- nek vagy kihasznait talentumoknak, esetleg a legkisebbekkel szemben gyako- rolt j6cselekedeteknek nevezett (Mt 5,16; 7,17-20; 25,14-30.31-46). Térténelem és ethosz Az ctika tirténetét két, eltérd szempont kiséri végig: a norma és a szitud- A minden idére és kériilményre érvényes etikai el tve az adott helyezetben legjobb cselekvés kettéssége. A norma nem valtozik soha, a szituacié viszont a megszokott normakt6l eltéré magatartésra késztetheti az embert. A normativ etika szerint él6 emberek erénye az elvhiiség, kovetkeze- tesség, megbizhatdsag, Kisértésiik Iohet, hogy ezek az erények sajat életgya- korlatukban merevseggé, konoksdgg4 vilnak, masokkal szemben pedig szere- tetlenséggé, itélkezéssé, sot kegyetlenséggé torzulnak. A szituaciés etikst figyelembe vevé ember eldnye, hogy az eldbb emilitett torzulasokat elke nem a tetteit mozgaté elvekre, banem tetteinek hataséra néz, a kivilv elétt mindig megnyerébb a magatartésa, mint a konok elvhtieké, elkerilli a kklviléggal a felesleges konfliktusokat és egy-egy helyzetben csalngyan tigy viselkedik, ahogy az a legmegfelelébb. Kisértése viszont, hogy tetteit csak a kérilmények szabjak meg, olesé pragmatikat kévet, megaliuvové e normarendszerét a hagyomény Grzi, adja at a kévetkez6 nem- zedéknek és ellenérzi annak érvényesilését, szankciondlja megszegését, a szent torvények és azok végrehajtéi, rendszerint a papi rend altal. A szitudcié figyelembe vételére inkdbb a nagy korforduldk idején keriil sor, a megl normarendszer egyes tételeit kiemelik, masokra pedig kevésbé vannak tekin- tettel vagy éppen 6j szempontokat adnak a kézisség tagjai magatartaséra nézve. Ezt a szitudciés etikat a profétak és a refomdtorok szoktak érvényre juttatni. A torténelem valtozdsat figyelembe vev6 etikai magatartassal mar az ‘Oszévetségben taldlkozunk. Pl. a pusztai vandorlés idején a nép leginkébb a manna (valészintileg a tamariszkusz fa mézgdja) gydjtégetésével szerzett élelmet. Ennek a gyijtdgetésnek isteni szabilyai voltak, de amikor leteleped- tek az igéret fbidjén, megsatint a manna, és az Isten szerinti munkactikat mar nem a naponkénti — a szombati pihenénapot kihagyé ~ gylijtégetés, hanem a imtivelés jelentette (2Méz 1611-35; Iézs 5,12). Egy mésik g jogosult magatartés-vltoztatdsra a makkabeusi héborik idejéb6l valé. Miutén Antiokhosz Epiphanész kirély emberei mintegy ezer olyan 2sidét dltek meg, akik a pusztai barlangokban éltek és nem voltak haj- landék szombaton az elleniik kivonulé katondkkal harcolni, a Makkabeusok elhataroztak: ,,Az ellen, aki szombaton megtémad benniinket, filvessziik a harcot, nehogy mind meghaljunk, ahogy testvéreink meghaltak a barlangoke.. étféle etikai magatartés mérkézott egymassal: egy hagyomanyhii és egy ijitani meré. A hagyomény! ez volt: ha szombaton tilos dolgozni és a hare is munka, akkor szombaton még akkor sem fogunk fegyvert, ha az az életiinkbe kerlilne. Az tj magatartés érvelése a fenti idézet alapjan az volt, hogy a nép megmaradisa a szombat megtartasindl is fontosabb. Melyik etikai magatartist képviselte J ran, hogy voltak hagyoményht, azt nok is, ari eretdk eretnek ti y a magatartas Ujités kérdésében aki Jézust megérteni, el6szor azt llapithatjuk meg, hogy Kilénbséget a rossz hagyomény kéz6tt. Mindig azt nézte, hogy mi szolgalja Isten akaratat és az ember javit. A ,vének hagyoményai” (Mk 7,5) hely még régibb izparancsolatra (Mk 7,9-10) vagy egy anal is régibbre, a 5-9) hivatkozott, Ez azonban nem valamiféle ,,hiper- volt nala, hanem az a bilesesség, hogy a csak néhany nem- zedékkel clébb keletkezett és az 6 idejére mar nyfiggé val irastud6i térvény- interpretacidkat az eredeti forrasokra (Mézes, teremtéstorténet) visszamenve megkérdéjelezett, és helyettiik lehetéséget adott — a tradicié eredeti (isteni) ? Lattuk az el625 fejezetek so- térvény normAja alé rendelt minden egyebet. Ha a tra gilta a szeretettdrvényt, akkor megszigori Iehetdségét a hazassagi kapesolat é3 a ki és Gj, a sze- Tjatok It 5,39). Talén a hagyoményérz6k Kéziil a legtobb lentésével szerezte maginak, hogy ,,A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2,27), hiszen di , hogy a trad d ki- sm apokrif irat!), szépen fejezi ki eat intott egy embert, aki dolgozott. gy a kettdsséget. ,.Jézus szombaton meg] sz6lt hozzd: ~ Ha tudod mit teszel, akkor boldog (haxuptos) vagy, de ha nem tudod, akkor nagyon dtkozott vagy és a Térvény athdgéja!” Vagyis, ha az az ember egyszertien semmibe veszi Mézest meg a Tizparancsolatot, akkor jaj neki. De, ha megismerte Jézus evangéliumét és annak fényében meri az emli- tetteket elhanyagolni valami fontosabb kedve Isten orszagénak, , akkor boldog, mert részese any s6t Uj normakat adé (innovativ, krea- ijanak j6 hatteret adott az Isten orszdga paradigmija. Isten orszéga, azaz uralma a tradicidbél ismert, abban meghirdetett és vart valésag volt,‘ugyanakkor valami tijnak az irt Torvény és Istennek Messids: népe kézitt (Jer 31,31-34; Jéel 3,1-5; Ezs 601-2; 61,1~2). Istennek az az orszdga, amelyet Jézus meghirdetett, nemesak tradici6 volt, hanem els6 ban program: lehetéség és minta, ij, isteni kezdet egy mogféradt és t4jékoz6- dasi pontjaiban megrendiilt (,dezorientdl légban. Az Ezs 61,1-2 prog- ramjanak a Lk 4,16—30 szerint a nézéreti zsinag6gaban, Jézus éltali megbir- detése nem a tradici6, hanem a restaurdci6, a helyredllités jegyében tortént s ennek megvoltak a maga etikai kovetkezményei is. Ezért Jézusra éppoly jel- lemz5 a hagyomany megijitasa, s6t ij normdk teremtése, mint a hagyomdny radikalizdldsa. Amikor azt akarta, hogy a hagyomany< len vétdket ujra befogadiak a nép kozdsségébe, amikor a poganyok el hagyomany értékeit, amikor figyelembe vette ~ mai kifejezésekkel élve - Tzrdel részleges szelcul: jt, a Romai Birodalom valoségat, a tékozld fiak messze vidékre kél a pénzgazdalkozés tarsadalmi hatasét (legalabb ot példazata szél errél), a satik 14t0kOrti vallési vezetés verembe Zuhandsa kézeledtét (Mt 15,14): akkor ennek az wij programnak és tj vald- sdgértelmezésnek megfelelé etika leherdségé is felmutatia kovetbinek. Bz nem fért a régi kereteibe, .,az aj bomak” ,,ij tmlékre” volt sziiksége (Mk az tj etikat fogialta éssze abban az Uj parancsolatban, amit 6 adott 35). Jézus ethosza figyelembe vette a torténelem adott a térténelemnek. Istentudat és ethosz Mennyiben hatott Jézus istenhite a magatartéséra? Mindenestél az szabta meg ethoszét, J. Jeremias éta (Abba, in: Neutestamentliche Theologie 1, Giitersloh, 1979, 45) tudjuk, hogy az az egyértelmiiség, ahogyan Jézus Istent Atyjanak nevezte, uj volt a/vallésok és a zsid6 vallas vilagdban is. A gorég szbveg sokszor megérizte Jézus ardmul mondott eredeti szavat, amellyel Is- tta, Kilns nom” (2,49) é a kereszten mondott utols6 szavéval meg Istent: ,Atyéma, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (23,46). Ebbél a gyermeki istentudatbél erds bizalom kovetkezett a mennyei Atya irint, Ere Jézus nemesak mésokat intett (vo. Hegyi Beszéd: .Ne ageddja~ tok. Aa ti mennyei Atyatok pedig tudja, hogy szukségetek van minder Mt 6,31-32), hanem 6 maga is hhagyatkoz6 hitet tanisitott Istennel é emlitjik (Mk 4,35-41), amikor gyermek apja dlében, aki i bizalma elvette tle ,,a hol- Iményességevel kapesolatos aggo- igaert érzett feleldsség terhét (Mk 4,26-29). kovetkezett engedelmessége az Atya irdnt. Ezzel hogy exés karok vi nap”, azaz a jov6 gond} dalmakat, a mennyek Istengyermeki tuda ira gondoljunk, Maté mar gyermekségtérténetében is (Mt val, amikor Jézus sziileinck Herédes gyilkos indulata ; hogy az djsziildtt élete a szenvedés jegyé- ben fog eltelni. Szenvediés ései (Mk 8,31; 9,30-32; 10,3234 és par.) mutatjak, hogy késziilt a szenvedésre és tanitvanyait is fel akarta késziteni, hogy ezzel szembenézzenek. Masokért (,sokakért’) végzett szolgélatként valtsagként fogta fel vallalt szenvedését (Mk 10,45). Csodatette: utén azért kézelr6l ismerte, magat 7 terte Isten kijelentését, megismertetését az emberekkel. Kiiléndsen Janos ngéliuma mutatja be Ot shozéként, Mar az evangélium elején. taldlunk egy megiegyzést 21761, hogy azt az Istent, akit soha, senki nem létott, az Bgyszillott Fi kapeso- latban van Istennel vonisokat hordoz Jénoséval — ami ritkaség ~, mert 11. része 25-27. versei arv6l szélnak, hogy az Atyat csak a Fit ismeri, és az, akinek a Fit akarja kije- lenteni. Tudva, hogy Janos evangéliuma inkabb érelmezi Krisztust, mint mégis idézaiik Jézusnak ebben az empontii dninterpretaci6jét: Aki engem 9). Ez azt jelenti, hogy Jézus Gnazonossiga egy- reti az irgalmasségot (Hs 6,5; Mt 9,13; 12,7), az kévetkezik, hogy mi is ir- galmassagot gyakoroljunk masokkal, hanem O maga is gyekorolta ezt akér a sokasiggal (Mk 6,34) szemben, akér egyéneken (Mt 20,34 Mindebbdl idtszik, hogy Jézus ethosza, életgyakorlata kezett. Kiildotéstudataban integrélt személyi dontései és programja mind folyoménya volt annak, hogy Isten eldtt nyitott, vele imédségban érintkez6, tle erdket nyerd, azaz vele egy ezért egyetlenszerii és isteni ember volt. EXKURZUS: A HEGY] BESZED ETIKAI TANITASAINAK HERMENEUTIKAJA ES ROVID EXEGEZISE according to St Matthew, ICC, 1988; R. H. Gundry, The Gospel according 13 ng der Berge, Ne 65, Bos, Salen nr Berges Tibnge, 1985, © Smee, Die Bey ‘Gottingen, 1985, a i aeA Hegyi Beszéd hermenewtikai megkizelitése A bibliai hermeneutika az irismagyardzat elveivel, a szent széveg megér- sével foglalkozik. Hogyan érthetjiik meg a Hegyi Beszédet, amelyrél elter- jedt az a vélemény, hogy esodilatos és magasztos etikai elveket hirdet, de ezeket nagyon nehéz vagy lehetetlen megvalésitani? Az egyik megkézelitést a kégféle etika elméletének nevezhetjik. [detartozik az a régi és nagyo: kus rémai katolikus felfogds, mely szerint a Hegyi Beszéd etikajét evangéli- umi tandesoknak kell felfagnunk, melyek nem mindenkinek szdinak, esak azoknak, akik kilénlegesen elkételezett hivei Jézusnak, mint sek. igy killinbéztették meg az Atlag hiveket (credentes) a t6l tdrekvéktl (perfecti). A Hezyi Beszéd normai csak az utdbbiakat s: meg. De idetartozik napjainkban G. Theissen nézete arr6l, hogy a Hegyi Be- széd radil kévetelményei csak azoknak a andorradikélisoknak” széltak, akik mindent elhagyva kévették Jézust. Félreérthet6 vagy veszélyes kovet- kezménye e szemiéletnek a kettés erkiles kialakul sa és elfogadasa. Ez soha- &xelmében véve »katolikussa”, egyetemessé. A misik megki: Nézeteik egymist6l eltértek. Luther azt hangst dalmi rendben a térvény, kozelebbrél a rend és az a_,karddal”, azaz hatésagi erdszakkal kell kikényszeriteni. Az egyhazban viszont a szeretet normaja érvényesill. A keresztyén ember egyszerre mindkét szféranak tagja. A szeretet vilagaban a Hegyi Beszéd normai érvényesillnek, de a polgari (vilagi) szféraban nem. Zwingli azt vizsgalta, hogy milyen kap- csolatban ail a kett6: az isteni és a vildgi igazsdgossig? Azt a feleletet adta erre, hogy az isteni igazségossag fermentum és vonzerd, ami idével megv! toztatja a vilégot. Kélvin a tOrvény harmas hasznérdl elmélkedve megalla totta, hogy annak nemesak blinbénatra vezet6 és a kézéletet némileg feay’ mezé haszna (usus-a) van ~ mint azt a reformécié éel6tte megal hanem itmutatd a megtérd ember Isten én in szerint, hogyan kell kifejezni életiinkkel Isten Jankat. Megint masként kézelitette meg a ailleti etika, amit W. Hermann (R. Bultmann tani zus nem bizonyos kévetelmények betii szerinti hanem arra az é1 ielyes cselekedetek megsziilethetnek. Jézus az emberi sz forditani. Azonban ennek a felfogas- nak az a veszélye, hogy a j6 érziilettel potolni akarja a j6 tetteket. Persze, hogy Jézus szava eléri az emberi szivet, de ez azért van, hogy a saiv érziilete tettekké valtozzon! Erdekes az tin. interim etika képviseléinek felfogasa is, kéziil J, Weiss és A. Schweitzer munkassAgét emlithetjik. Ezt a felfo- konzekvens eszkhatolégidnak is nevezik. Eszerint a Hegyi Beszédet ‘Jezus arra a rovid, kézbiilsd idére szdnta, ami az iépése és Isten orszga 5 sak rovid kz}étékot képzelt el eszerint a les szabélyozis ~ a Heayi Beszéd — mutat epi Besead & Isien Aga kapesolatar6l kialakitott nézetében téved. A Hegyi Beszéd nem addig érvényes, mig Isten orszdga el nem jon, hanem zik Isten orszgénak, azaz uralménak megvalésulasa, hogy” az emberek a Hegyi Beszéd szerint élnek. Van egy pietisztikus magyarézata is a Hegyi Beszédnek. Eszerint Jézus ezen szavai nem az emberek kozti kap- csolatokat akarjak megvaltoztatni, hanem Snismeretre és bGinbanatra akamak eljuttatni aziltal, hogy a binds cemberi természet clé megvalésithatatlan kéve- kerisztocentrikusan kell érteniink, ni. Jézus maga azonban nem egy helyen teocentrikusan értelmezte a Hegyi Beszédet (,dicsditsék a ti mennyei Atyé- tokat... egyetek a ti mennyei Atyatok fiai.. legyetek tokéletesek, amint a ti mennyei Atyatok tikéletes”, Mt 5,16.45.48 stb.) és schol sem s Hogyan értelmezziik tehat U okasignak mondta, 7,28-29). Ugy, mint zilk a Heey: Beszédet, mi cokményét, amit a mésodik Mé- 2es: Jézus hirdetett ki Isten tjszivetségi népének, az egyhaznak. Ertelmezi és radikalizalja a ‘it nagyon Ssi. Kiutat mutat minden clromlott szocialis kapesolatrendszerb6l az, egyediil emberhez mélt6 kapeso- latok magasabb szintje irénydba, tehat nagyon korszeri. Valaki ,az emberi faj mutécidjénak” nevezte a térténeti Jézust. Ha ez igy van, akkor a Hegyi Beszéd az emberi etikatorténet csoddlatos muticidj. i6- és redakcidtérténet scemponijabél annyit tudaunk kell, hogy a Hegyi Beszéd mai forméja (szerkesztése) Maténak kiszénhet6, aki Jézusnak kas jézusi beszédanyag, ami Mark- etikai tanitésait dsszegydjtdne és 6 benne, ami Lukacsnal is meg zt egy gordg vagy magyar nyelvii szinopszis se: izhetjik (Synopsis Quattuor Evangeliorum, ed. K. Aland, Stuttgart, 1990; Szinopszis, Budapest, 1994, Kalvin J. Kiad6). Maté szerkes7t6i munkéja aban allt, hogy az azonos etikai téméhoz tartoz6 jézusi mondasokat egymds mellé helyezte § az egész anyagot ligy rendezie, hogy ,egy esodalatos irodaimi mii keletkezett, ami a szimmet- egyensillyt ¢ (U. Luz, Die Iesusgeschichte des Maithéus, Neukirchen, 1993, 61 nal hidnyzik) és esetleg méshol tal rendszerbe foglalta. Sok olyan anyag tal van, csak elszértan vagy mas dsszefiiggésben. Felosztas 5,3-16. Bevezetés: a cimzettek. 1. 5,312. Mindenkt megs: se, 2, 5,13-16. Tanitvanyok megsz6litésa. tésa. A megajandékozottak beengedé-5,17-1,12, Férész: A tb igazsagossag” (5,20). -20. Jézus és a Térvény. Elvi alapvetés. 2. 48. Az antitézisek. ,A tobb igazs4goss4y 3. 61-18. Ala t8bb igazsagossig” a vallisos gyakorlathan - 4, 6197.11, Ertékek ~ itélkezés — ima. ,A tb igazsdigossig” 2 mindennapokban. 5. 7,12. Azar 713-21. Befejezés ( 1. 7,13-14. Keétféle ut. 2. 7,15-23. Ovas hamis profétaktél. 3. 7,24-27. Hazépités szabély endelkezések) Vélogatott részek exegézisé 5,3-12. Boldogmondésok A boldogmondasok miifajar6l itt esak annyit, hogy ezek ,beengedési for- mulék” Isten orszigiba az dszivetségi templomi zarandokok elé adott _ beengedési feltételek” analégidjéra, (BOvebben: Bolyki J.: A boldogmondé- Sok. Jézus etikajanak bevezetése, Theol. Szemle, XXXII, 1990, 321-328.) Ezekkel Jézus azt a hatalmat igényelte maganak, hogy amint a jeruzsdlemi templomba joguk volt a lévitaknak az arra ‘alkalmatlanokat nem beengedni, az alkalmasakat pedig igen (pl. Zsolt 15,1; 24,3), gy O legyen az, aki Isten orszagéba beengedi azokat, akiket odavaldknak itél. Eszerint O maga all Is- ten orsziga kepujdban isteni felhatalmazéssal. Az is killndsen hangozhatott a kortars flleknek, hogy éppen azokat nyilvanitotta boldogoknak, azaz en- gedte be Isten orszdgéba, akiket az akkori noknak gondoltak, pl. a szegényeket vagy a mondas egyforma felépitést: boldoggé nyilvanitas + feltétel igéret a masodiktol a hetedikig j6v6 idejG, az els6 és a nyolcadik boldogmon- désban azonban jelen idejG, s6t azonos szévegit: ,mert ovék a mennyeknek izenetével kapesolatban mar emlitettiik ii versnek forditési nehézségeit s igértiik, hogy még visszaté- riink ra, Az eredeti szdvegben a rtaxos (Koldusszegény) melléknév all. A s76 fejlédéstortenete visszamegy a zsid6 tirsadalomig, eredetileg az elszegénye~ dett nincstelen parasztokat jelent kegyességiiket és se- gitséget Istent6l vartak. ,Szegény és nyomorul a fogsdg uténi itoda~ lomban a nép maradékénak énmegjelélése. A sz6 egyik megfelel6je a héber- ardmban: ebjén = szegény, koldus, hajléktalan. Az arm nyelvii keresztyén feladat volt a szegenyek- kiegészitette a to mveopart hatérozdsz6val. Hogy kell ezt forditani? nek akkor volna igazin jogosult forditani, ha genitivus lene s igy médhaté- roz6. De nem genitivusban all, hanem dativusban. C. F. von Weizsicker fizi- kus-filoz6fus szerint (Die Seligpreisun Mitnchen-Wien, 1977, 493-4) itt a dativus vagy ,commodi” (valaminek a kedvéért) vagy instrumenti (eszkdzhatéroz6). Tehat vagy a Lélek kedvéért maradtak az illetdk szegények — nem vallaltak olyan munkat, ami hitiikkel asszeférhetetlen, nehogy a Lelket elveszitsék — vagy pedig a Lélek diltal volt erejiik ebhez. Ez nyelvtanilag lehetséges, de teoldgiailag az lenne a kovet- kezménye, hogy szegénységik olyan erkdlesi teljesitmény, amit Isten érdem szerint jutalmaz. Varga Zsigmond és Lenkeyné Semsey Kl nis” vagy ,.tespectivus”, azaz Varga Zs.,.B Wvas6 6 gyakorlokényv, 180). Lehet azonban Laszlé és'A. Deissmann nyomén a dativust lokélis értelemben is felfogni (dativus loci). Ez lokdlis értelem akkor ~ a ,Krisztusban” apostoli kifejezés analégidjéra — locativus mysticus, misztikus helyhatérozé, amit szerinttink legjobb lenne igy forditani: .a Lélek etdterében” vagy a Lélck hatésara”. ‘Azért boldogok tehat a szegények, mert a Lélek eréterében, Isten el6tt kiderdl hogy semmijik sincs, egészen Istenre utaltak, aki meg is gazdagitia éket egyebek m hogy szegénységiiket is kinnyebb elhordozniok a Lélek erdterében. Szegénységuk tehat nem vdlasztja el Oket Istent6l, hanem hozzé kapesolja. 4. v. Gyaszolok. A xevbew ige nem azt jele: 4 st ballatni”, A Lk 6,21-ben ‘ét szerepel, text az Ezs 61,1k me minden gyaszol a végitéletben me gordg szbvexé biine, akér a népiiket vagy val 26,1-2.5 LXX-beli ‘Akar az onmaguk elmondhatjuk, hogy Jézus az egy’ sa miatt gyaszolokat engedi be Isten és kollektiv élet elvesztése és megroml orszégaba és igéri nekik a vigasztalést azzal, hogy az élet kiapadhatatlan for- rasdhoz: Istenhez vezeti éket. melléknév dszbvetségi megfeleléje az, eré- az 1Méz 13 és 21 szerint Abraham, amikor unokadcesével, érdekeit erd jeles ében az izrdeli honfoglalasra utal (Zsolt 37.11). A szd a ‘gordgben nemes, arisztokratikus tulajdonsdg, a gégos erészak ellentéte. Jézus magara alkalmazza (Mt 11,29) és a Zak 9,9 alapjan x drhaton Jeruzsilembe vonulé kirdlyrél mondjak (Mt 21,5). Az erészakos ellentéte, Erazmus nevezte talén eldszér erdszakmentesnek. Boldog ként arra vonatkozik, hogy Jézus példéja szerint a szelidséggel nem lemon- igr6l, hanem megnyerjik azt, hiszen az igazi sz gyengeség, gyavaség, hanem az er6 és bizonyosség jele. 6. v. Ehezbk és szomjazbk. Az Oszévetség mind fizikai, mind metafizikai értclemben haszndlja (Ezs 55,1; Zsolt 23,56). Jézusndl is igy van. A szegé- 50gyaszol6k, hatalom nélkiiliek utén most az éhezdket és szomjazdkat ja meg. Mint ahogyan az cheseket megvendégelte (Mk 6,30-44), a szomjazéknak inni igért (In 7,37). Az ,igazsdgossag utén éhezni és szomjt hozni” kifejezés a jogfosztottakrdl sz6l, akiknek Isten majd igazsdgot szolg: tat. H. Weder figyelte meg, hogy ha az ,,igazs4gosség” sz6 mellett nem Birtokos jelz6, akkor nem az emberi teljesitményre vonatkozik, hanem elvont asa Pékozly Lésald pe ge, a cédaké. Jéaus tehdt azokat is boldogoknak mondja, akik vagyédnak ara, hogy Isten szvetségi hiiségébe (ijra) befogadést nyerjenek, 7. ». Irgalmasok. Az eddigi négy boldogmondasban az igéret nem az em- beri teljesitménynek sz6! vagy paradoxia az emberi tulajdonség és az isteni igéret kézt, hanem bizonyos foksi megfetelés. Az ,,irgalom” sz6, Bultmann szép meghaté- rozésa szerint ,az a belso megindulés, amely valakiben a mésik ember meg nem érdemelt nyomorisaga miatt témad”. Jézus tobbszr idézte a H6s 6,6-0t sltgalmass4got akarok és nem Aldozatot” (Mt 9,13; 12,7) Saész rész Ssszefiiggesében - mely az Sréstuddk és farizeusok kegyesség ostorozza~, az deri ki, hogy Jézus szerint a legnagyobb biiniik: elfelejt emberekkel szembeni kultikus rendelkezéseket. A v. tét beszikiteni a kultaszra és ben, annak nem vart dntési kényszerhelyzeteiben. 8. , Tisctasziviiek. A sziv tiszteséga minden vallés fontos téméja, az isten- ség elé jarulds feltétele volt. A. ,sziv” az dszbvetségi gondolkodésban az em- ber érzelmi, gondolati, akarati Kézpontja, zékhelye, az ember rejtett, mégis legfontosabb vonatkozisa. Nemesak az volt Jézusra jellemz6, hogy 6 a kils6 tisztasdg helyett 2 belsét hangsilyozta, hiszen err6l mar a profétak is széltak elétte, Hanem az volt néla 6j, hogy szerinte nem a kiils6 hatasok el6li elzark6zds nyajt védekezést a tisztitalansdg ellen. A tisztétalans4g fészke ugyanis benntink van (Mt 15,21). A Zsolt 51 Isten teremti benniink a kg2ti parbeszédben a isértése ez: az et els6 boldogmondés, melyben az a divinum passzivum formdjéban fordult el kézvetve. Aki ‘meglage stent, az részesill Isten eljévend6 orszigéban, Ide engedi be Jézus a tiszta, tehat biin- Docsanatot nyert és egész.lénylikkel Isten felé fordulé szivlicket, 9. v. Békét alkotok vagy teremtok, A béketeremtés és az isten! fiiggésére kevés példat t Dévidnak tett igéret ilyen: fiam lesz és én atyja leszek”. Commodus csiszér éta a ,béketeremt uralkodéi jelzdvé valt, de ez Jézus utén tortént. Viszont Jézus a Hegyi Be- 761 (5,23-25) és az ellenség szereteté- isztrdcidt ad a békességteremtésre. ‘emteni mind a gytilekezeten behil, mind az. azon kiviili kap- csolatokban lebet. Jézus a mindenkori béketeremtdknek az istenfitisig ajén- dékét igéri. 10. v, Akiket iildéznek. aoe a 10. v. a 11-12-héz tartozik, mert mondisban talélhatd igérettel: ,,avék (mér most, jelen iddben) a mennyek orsz4ga”. Abban is kiilénbdzik formajaban a kivetkez6 két verst6l, hogy még tabbes szém harmadik személyben All, mint az elézB hét boldogmondas, vi- szont a kovetkez6 versek mar tobbes mésodik személyben sz6litjék meg a hailgatésagot. Fontos, hogy ¢ 10, versben az. ,,ild8zéttek” part dési feltételek kézt szerepl6 nyole participiumi alak kézil. Ez arra utal, hogy a boldogmondésok nem a térténelem felett lebegé normak, hanem nagyon is v.-ben még wuetepel a bntalmazésokban itt bizonyos antiklimax (csokkenés) figyelhetS meg: talmazés-ilddzés-hazug régalom, ami a szabadség, az otthon, majd a becsiil elvesztésének felel meg. Ha a szenvedés oka a 10. v.-ben még az. ,igazsée” volt, itt mar maga Jézus, aki miatt az ildézés torténik, azaz Jézus magat re)- tetten az igazsiggal azonositotta. A 12. v. kimondja, hogy a tanitvanyok sor- sa: prOfétasors. A proféték egyrészt példék a tanitvanyok és az dsegyhéz el6tt, masrészt kifejezi azt a gondolatot, hogy 6k azoknak legitim utédai. Az ‘ild6zstt gyillekezet, ha a miiltba jutalom”-nak Srvendhet, ‘A boldogmondésokbdt négy etikai motivéciét vonhatunk le, Elészér a pa- radigma értéket: ha Isten igy ~ ahogyan le van irva az itt szereplé szegényekkel, jogfosztottakkal, szomorkodékkal, éhesekkel, akkor nekiink is igy kell melléjiik 4llnunk. Mésodszor az istengyermekség tudat motival. Ez magabél Jézusbol érad és a boldogmondasok cimzetteinek is at akarja adni Harmadszor a jutalom gondolatot kell emliteniink. Ez nem alacsonyrendii haszonelviiség, mert nem kévetkezik beléle az, hogy aki Jezusnak engedel- meskedik, az a jét nem Gnmagéért a jéért, hanem a jutalomért akarja Ugyanis Jézus igéretei: boldogsag, ‘idv, Isten meglatisa, istengyermekség anak lebilincsel6 hangvételd bevezetése. 5,13-16. Sd és vilégossdg A 11-12. versek tbbes szim mésodik személyt, megszélité jellege folyta- névmason van: ti vagytok és nem a farizeusok vagy az irésudék. A gondolat folytathatb: Az akkori felfogés szerint (Weder, i. m., 86) a fold soja: a Tora, a vilag vildgossga: Isten, Most Jézus ezt a két metaforat iréstudatlan és kép-Az alkalmatlanna (13. v9. Az egyhdz ~ bétmilyen kicsi = tartéba helyezett impashoz.és a hegyre épitett varoshoz hason! nem észrevenni. Sét, nemesak az emberek szeme eldtt, hanem az emberekért (a fold, a vildg metafordja mutatja ezt) van az egyhdz: kifelé hat j6l vagy rosszul. Gyényéri jézusi intelemmel fejezBdik be a révid szakasz: 4 tanitva- nyokbs! drad6 vilégossag tegye nyilvanvalova jécselekedeteiket Ugy, azt litva, (16. v.) a mennyei Atyat diesGitsék az emberek. 5,21-48. Antitézisek ‘Miaté Jézus hat antitézisét (ey meglév6 eti tételét) Kézli, Ezek témai: 5,21-26: gyilkoss: §,31-32: vals; 5,33-37: eskti, 538-42: erészakmentesség; 5,43-48. hogy az 5,25-27,(29)31-32 és a negyedik antitézis ‘Sziil az els6 és a ne- *, a masodik, ét8dik, hatodik rividebb: vezetése csak ennyi ik ennek az antitézisnek az eldzével valo egy: tézis formuldi hasonlitanak a zsidé-rabbinista formakhoz. Az ut6bbiakbar sz6 esik egy textus kétiéle értelmezési lehetdségér6l, sdt a bdlesesség- és apokaliptikus irodalomban is, Eltéxé viszont az emlitettekkel szemben, hogy Tezus nem més magyardzatot, banem 6j trvényt ad az antitézisekben. Na~ gyobb hatalmat igényel tehdt maganek, mint amilyen az frdstudoknak van, A Smondom” (Aey@) activum divinum a ,megmondatott” (eppety) passivum jinum-javal szemben. A ,régiek” lehet a Sinai-hegyi generaci6, de lehet a kortérsakat megelézé nemzedék is. Egy dolog biztos: Jézus isteni szuvereni- tassal tjraértelmezi a Térvenyt az antitézisekben '5,21-26. Ne dlj! Jézus etikdja radikalitasaval kapcsolatban mar megéllapt. tottuk, hogy szerinte a gyilkossig a szivben lév6 indulattal kezdédik. A rovid A _v, a mézesi Torvény tézise: a gyilkos mélt6 az itéletre. A antitézis: a harag és a gyalézkodis is halalt lesz a tényleges gyilkossdg. Az emlitett siiresfejt, ostoba”, illetve popog = bolond) fokoz6- dist jeleznek. Ha haragszunk a mésikra, akkor még csak magunkat veszé- lyeztetjiik. A réka (erdm vagy szir s26) mar sértés. A ,bolond” forméban az Ezs 32,5-6 és mas tradicidk alapjén (Zsolt 14,1) ,istentagad6 bolondot” je- lent, vagyis a felebardt Istennel valé kapesolatat rontja meg, ezért 2 hérom eset kéziil a legstlyosabb. A felebarat itt kilénben is olyan kulessz6, ami a érdemlé bin, hiszen biindk (harag, , rk: 72 26désa felel meg. Els6 esetben a helyi birdsag ele tartozik. Masoaik esetoen: a Szanhedrin, az orszigos fShatéség elé. Harmadik esetben, mivel nem embe- rekkel zavarja meg a kapcsolatét testvérének, hanem Istennel, mar az isteni ete, a gychennara (Gé Hinnom = Hinnom fiai vilgye = ¢g6 szeméttelep, a pokol jelkepe) val6 az illet6. A 23-26. versek életképek a kultusz és a pe- reskedés koréb6l. Mindkett6 Jézus antit szttélja, az cgyik az isten- lettel, a mésik a koznapokkal kapesolatban. A 23-24, v.-ek dsisé- nyitja, hogy még a jeruzsdlemi kultusz fenndllisnak idejéb6l valék. int, az evangélista mégis hiiséggel tovabbad- az életben elfogl jaa tra Yezus azt mondja ajandék stadése pillanataban eszébe jut, hogy valakinek panasza van ellene (iehat nem neki a mésikkal szemben), hagyja ott az ajandékot (a szertartas Kéaben), eldbb ,menjen ‘arandokok esetében kb. kétszer helye. széz Kilométeres uit volt!), engeszi testvérét (néptirsét) s csak aztén térjen vissza az otthagyott szertartishoz. A mésik példa 2 25-26. versekben talalhaté életkép arrdl, hogy két pereskedé fl (aveSuxoc) egyitt megy a bi- sdgra. Metaforikus médon a hattérben az élet et felé tartanak. Jézus arra tanit, hogy még menet Kézben kell megegyez egymédssal, mert az 4én mér kés6, Ahol varjak I ott nem kell sem az dnbirdskodas, sem az emberi itélkezés. A 23-26. versek szalloményabol kittinik a személyesség, mert a szem esetben és masképp hétszer (!) fordul el6. Azt jelen sz és rolad! '5,27-30. Ne pardzndlkodj (=Ne légy hazasségt6r6!). Err6l az antitéz’ is volt mér sz6 mind a Torvény jézusi radi al, mind a szexuél erkélccsel kapesolatban. Itt a VII. és a X. paran juk: Ne légy hazasségtir6... Ne kivind a te felebaritodnak feleséq iéd'", a ,te” személyes névmds nem kevesebbszer, mint tizenkéts7 Yathaté meg a rovid szakaszban, azaz nem elvi parainézissel, hanem szemé- rancsokkal talélkozunk. A porzsvo ige a hazasségtOrést jelenti. Eat a sok nem mindig adjék vissza egyértelmtien, Harom font st tehetiink a szbveg alapjén. Elészér: Jézus dsszekoti a kivansdgot a tettel. Masodszor: nemesak a megszélitott érdekében mondja ki tételét, ba- nem a harmadik személy: az asszony érdekében is, hiszen 2 binds 4 esetében az is potencidlisan vétkessé lesz, a kivanség végreh ‘Azt akarja, hogy ne esak a magunk, hanem masok tisz- -ayiink, Harmadszor: védi magat a bézassagot, amit -megszakitasokkal is érdemes megvédeni, 2 (29-30), is volt mar sz6 a jézusi radikalizmussal és a szexudl- ctikival kapesolatban. Isten eredeti szindékat a hdzasségr6l Jézus az 1Méz 1,27-re (,férfiva és asszonnyé teremtette az embert”) és a 2,24-re (,ketten vezeti vissza. Isten engedékenységét latja az SM6z 24,1~ szabilyozza s a mi eredetileg a ndk érdeket szolgalta, mest igazolta, hogy elbocsatésukig tOrvényes hazasségban éltek. Isten eredett aka jan egylitt haladdk az. isten- Brata azonban a teremestortenetben mutatkozik meg, amer valist. Figyelembe véve a kontextusokat (Lk 16,18; Mk 1 Jézus itt nem a irist radikalizal a i rend értelmében. 2. Az isteni kegyelem Tigparancsolat valamelyik trvényét, Teremt6 eredeti szdndéka, a tere hanem egy jogi el nem a megér2és oldalér6l mutatkozik ve teszi a hiitlen asszony elbocs: megtalalhaté — a lukécsi valtozattal szemben ~ a_,,paraznasag esetét kivéve” kifejezés. 4. Az elvilni kivand férfi szempontja helyett a magéra maredé n6 szempontjét tekinti dontének (hazassgtor6vé teszi 6t” = az aszonyt), 533-37, Eskii. Az. els6 vers az oszivetségi jogi szabélyt (a hatérben a 9. paranesolat) idézi negativ és pozitiv formaban. A kovetiez6 (34. v.) vers elsé fele Jézus antitézise tomor és félelmetesen egyértelmil formébaa. A 34b-36, versek az eskiipétiékokat tiltjal formulival, a végén utalva az ember tehetetlenségére. A 37. v. ,.2 beszéd aranyszabélya”: ba mindig igazat mondunk, akkor nines szikség idénként szent formulakkal bizonyitanunk, hogy most éppen nem hazudunk. A szemé- lyiség és szava integritasinak, az igaz beszéd tekintélyének, a jézusi emnber szavahihetdségenck egyszerti és mély norméjaval Ez az anti- tézis igaz4n radikélis: az eskii kérdését Isten nevének szentségére és az em- beri beszéd méltdsAgdra vezeti vissza. 5,38-42, Erészak nélkiiliség. Nem kivanjuk ismételni a hatalommal és az exdszakkal Kapesolatban fentebb mondottakat, fSként a kortérténeti érdekes- ségeket (Theisssen, Luz) nem. A periképat igy is szokték emlegetni: A go- nosznak ellent nem allés. A rovid bevezet6 formula utin a mézesi ius talionis, sértéssel ardnyos biintetés kOvetelményének ,szemet szemért, fogat fogért” idézete kovetkezik. Ez annak idején a vérbosszi, a visszafizetés eszkalacidja megakadalyozasara sziiletett. A bosszit azonban nemesak azzal chet megakadalyozni, hogy a biintetés a sértéssel egyenl6 és nem t6bb anna Ezt kiilénben is nehéz objektive megitélni. Jézus etikai nézete mas. 6 a testi sértés és annak megtorlésa Srdégi kérét kivinja megtomi a vissza nem fizetés magatartésaval, amit a 39. v. antitézisében igy fogaimaz meg: ,Ne szAlljatok szembe a gonosszalt” Talén ez Jézus legtdbbet Oszive a gondolat, hogy Isten igazségos biré és 14 kell hagyni a bosszitllést (SMéz. 32,35; Péld 25,21~22). Jézus nemesak nemleges magi tartdst parancsol: ne szallj szembe a gonosszal, hanem mindig valami pozit vumot is: a jobb arcunkra mért iités ut hitelez6t6l zélogba kovetelt alséruhank mellé ajénljuk mérfold kk az egy 76 kényszermunka elvégzése utén végezziink énként még egy kGlesénkéréknek adjunk. Jézus példdi nemesak paradox, de etek, A Lk 6,27-36-ban hasonlé gondolatokkal tal ott nem a trvénymagyardzat, hanem az ellenség szeretete dsszefii A szakasz et kovetkezményei: 1. Az erészak nél gatartésban fontos mind a pozitiv, mind a negativ hatés. Negative ez is az erészak drdbgi Kore ellen, s6 74 ja, uogy hanem az ményt ért el. 2. Jézusnak daja azt mutatja, hogy az alkalmazni. 3.Ez 543-48. Az ellenség szeretete. Ezittal is hivatkozunk a szeretetparancsr6l c a2 ela fejezetekben mondbotalrs. A is, 2 44, v. az antitézis. A 45. v. a mi tartisa a gonoszok irant. A 46-47. versek két példit Valéjéban azonben minden ik. A 48. v. nemesak e szakasz, de a hat az altaldnos dsszefoglal6, egyben dtveze- tésa kovetkers szakaszhoz. Tartalmi szemponth6l megjegyzends, hogy a 43, jes egészében az Oszdvetségre. Ott ugyanis se- ‘A bosszizsoltérok ugyan gyilélik a nép és Isten ellenségeit, de parancsként, normaként azokban sem taldlkozunk a gyiilélettel. A Qumrani Kézissé¢gi Szabalyzatban viszont van olyan gondolat, hogy a sot Itt Jézus ant gumrinista mint ahogy az elébbi szakaszban (,nem ellendlini a gonosznak”) anti Tangot Uteneg.A 44. ben az ellenaés ssreett, az Udonsken mondot isd. sagot parancsolja meg. Ha igaz, hogy a jézusi etika centruma a szeretet, ak- kor itt most ennek a centrummak legtévolabbi kisugérzéséval talélkozunk, amely a legmesszebb lévékig, az ellenségekig is kiterjesati hatosugarat, A szeretet nemesak érzés, hozzitartozik a megfelelé magatartis is, melybé] ‘Jéaus két dolgot emel ki: az imadsdgot és a koszéntést. A motivum itt a meny- nyei Atya, aki napsugarat és esdt ad a gonoszoknak is (v8. a bilesességiro- dalmi-te skal fentebo elmondottakkal), és akinek fii le- nemesak ezt az antitézist, de az egész antitézi: vamszeddket és poganyokat ill tele a ,tObbet tenni” néluk, azaz pe naaer Osszefoglalisként elmondhatjuk, hogy Jéms abszolutizélta a valléstorté- netben a szeretet magatartasaval kapesolatos felismeréseket. Azt akarja, hogy azért tartsuk meg a szeretetparancsot ilyen abszohit, tehét kivétel nélkcil min- denkire kiterjed6 értelemben, mert igy tudunk Istenre hasonlitani hozza kézeledni. Mindez Isten orszaga kizelségére tekintettel van igy. Ennek az isteni uralomnek a kozelsége Jézusban valt nyilvanvalova. Ez a rendkivali villi magatartast kivan. Tudjuk, hogy nemesak a Theis- coknak nevezett csoportok éliek igy, hanem az. els jokezetok tagia ség szeretete. A 2Kel 13-14 szerint, aki gyiiléléjét nem ztyén ember. A késSbbi szazadokban aztén elhalvanyult sen eza jézusi antitézis. 756,1-6.16-18, Adakozés ~ imadsdg — béjtélés Ha az antitézisck a Térvény teljesitésében kivénnak tébbet a farizeusok és studs 4 ‘kkor itt a mindennapok vallési gyakorlataban kivént yzunk. A harom résztéma szerke- a 2-4,, 5-6. és 16-18, alkotta szakaszok mindegyike a képmutat6k elleni vassal kezdédik egyik szakasz ellentéteiben megtalélhat6 elemek: embereklaz Atya, m) santitkon, jelen/jové. A szakasz. nyelvi kifejezé erejére jellemz6, hogy mi- lyon sok Ke; kiejezése ment 4 az eur kOenyelvete: pl kiko”, 5 kamal nak megfeleléen ez a vers is a bensdséges, nem a ,néz6khéz s2616” vallis- gyakorlatot var. Cicero mondta, hogy Az erénynek ismeretnél nem lehet tiszteletreméltsbb nézdkozinsége”. A , kirtbltetés” az adomanyosztés el6tt (2. v.) nem volt ismert, ezért Pékozdy szerint itt a ktirt alakeé szarvakbol kesziit perselyekbe dobott adakozésrél van sz6. A ,képmutate” eredetileg 2 inészt jeleniette, dtvitt értelemben azt, aki szerepet jatszik, hogy az embe- reknek jo véleménye legyen réla. A ,,megkapték jutalmukat” kifejezés ironi- kus. Mivel aképmitatok célja, hogy lassék dket, ezért 6k ezt a célt mar elér- ték, ha az emberek el6tt adakoztak, ez volt a jutalmuk s ennél tbbet mar nem varbatnak. A rejtett médon adako26t (3-4. v.) viszont esak Isten létja léthatat- lanul, de léthat6, nyilvanos médon fog megfizetni neki josagéért. Az imad- sdgrél sz6l az 5-6. v. Nem bizonyos idépontokban, de bizonyos idészakasz0- ‘inden helyen lehetett imad- utcasarkokon (azt két oldalrél is létni lehetett) végzett imadsag. Jézus elvonulva imédkozott (Mk 1,35). Abels szoba” (sepevov) ablak nélkii kamracska volt, az elvonulds, haboritatlansig, a zavar hogy megléssak (az eredeti szdveg sz 7 arca, hogy épp ezaltal tinjén fel”). Az emberek felé olajjal kenje magat (az akkori_,kozmetika”), Isten el6tt viszont a biinbénat és alézat ,kozmetikat- lanségéban” jelenjen meg. A vallas gyako mizsna, ima, béjt) Isten el6tt legyen nyilvanvalé, ré tekintettel tirtén Kevesebb latszidjék bel6le az emberek elétt. Igy lesz Isten eldtt ked- vyessé és mutatkoznak meg majd az Istennel elért k6zOsséz gyiimélesei kbz- vetve az emberek eldtt. 6,7-15. Az imadsdg tartalma. Miatydénk Az 5-6. versek csak az imadkozés médjérél sz6ltak. A 7-8. versekben az ima tartalmarol hallunk, Azonban azt is mondhainank, hogy az 5-6. versek a zsid6 imagyakorlat veszélyérél sz6lnak (demonstrdlds az emberek eldtt), a 76 7-8. versek viszont a pogényok imaszokését bélyegzik meg: a sok beszédet. Ez azért elitélendé, mert nem szémol azzal, hogy Isten tgyis tudja, hogy mire aiikségink. “Tehdt a tanitvanyoknak ezt a magatartést is el kell ik. A7. v.-ben lévé BareaXoyeo ige hangu leg a batta nevii cserje tovises dgain lév6 termés szedésére vontakozott, atvitt értelem- ben: hidba féradni, magat kinozni, istenek nevét siirdin emlegetai, Azonban Jézus nem egyediil az ima hoss: em. annak istenkényszerités jelleget. Isten mar felénk fordult, miel6tt mi felé fordulnank (vo. Ezs 65,24). A/9-13. versekben talathaijuk a Iegismertebb keresztyén imddsagot, a Mi- ogy oredeti nyelve az ardm volt (nem gdrog és nex érint6 kéréseket talélunk benne. Kiléndsen a szegények imdja: a I. v. nem a indennapi kenyeret kéri ma”, hanem vagy a ,holnapi kenyeret ma”, vagy a tminimumnal valamivel tébbet”. Ezt a jelentésbeli finomsigot mar Hieronymus egyhézatya, is felfedezte, és a szir eredetire figyel- ve értette meg. (A for uleskérdés, hogy az erouaiov sz6 az ent-euva = tobbnek lenni vagy az em-tevat = kévetkezni igéb6l ered-e?) A 12. v-ben a biin és bocsénat kérdése is dmyalt. Nem annyira biinrdl vagy vétekr6l, mind inkabb adéssdgrol, adéssigelengedésr6l szél az eredeti szveg. Ez kiléndsen akkor fontos az Ujszivetségben, ha arrél van sz6, hogy etikai kételességiink az elleniink vétkez6knek (jobb forditisa: a nekiink adésoknak) megbocséta- ni, tartozésukat elengedni (pl. Mt 18,21-35). Figyelemre mélt6, hogy a 12b. v. szerint mi, az imdkoz6k mér elengedtiik az adéssigot, ami médon Kérjiik, hogy Isten is engedje el a mi tartozés re még kiil6n is kitémek, csak itt mar nem az ,,adssaj tek” $26 szerepel. Eszerint esak azok reméll csénatot, akik maguk is meg tudjék bocsétani mésok ellenk elkovetett vét- keit. Nyitva marad a kérés, hogy vajon az emberi bocsénatadés feltétele vagy Kévetkezménye-e az istoninek. Viszont az emlitett Mt 18,1kk-ben talélhat6 példdzat 2 gonosz szolgérél mégis ad eligazitist. Ott a sorrend: szolga adéssagat engedte el a kirdly. Aztén a szolgat kérte szolgatarsa adésségelengedésre, de az erre nem volt hajlandé. Végiil biintetésbél a kirdl iijra hatdlyoss4 tette a szolga adéssdgét, amit az t6bbé nem tudott megfizetni Vagyis rank az tartozik, hogyha bocsénatot kaptunk Istentél, azt adjuk tovabb az embereknek, akik azt téliink kérik. A dogmatikai hattérrel kapesolatos kivancsiségunkat (el6feltétele vagy kévetkezménye az Istentél nyert bocsé- natnak a mi bocsénat adésunk?) a textus nem elégiti ki. Mindenesetre jellem- 26 a Miatyénkra, hogy az imét dsszekéti a cselekvéssel. Centruma a meg- bocsitasctika, a szeretet tOrvénye alapjan. Az ima elején kérjuk: j6jj6n el a te orszégod! Az ima végén megeértjtik, hogy a szeretet és megbocsatas mar az O orszéga eljévetelét mutatja be. Nem véletlen, hogy a Miatyank pontosan a Hegyi Beszéd kizepén all, Utal az erSforrasra, amelyik képessé tehet a Hegyi Beszéd etikai normaival azonosulnunk és cselekedeteinket azokhoz szab- unk.6,19-34. Kinesgyiijtés és aggodalmaskodas Az etikai téma két nagyobb szakaszra os: (19-24. és 25-34. v,), az el- sSben azokhoz fordul, akik, ha nem is gazdagok, de esélylk van a vagyon- gyijtésre, mig a mésodik a holnap fel61 bizonytalan szegényekhez. Azeels6 szakasz (19-24. v.) 1 kezd6dik: ,.Ne gyiijtsetek magatoknak kincseket a foldin!”, amit hérmas indoklés kévet: a moly, az enyészet Garozsda” csak a Vulgatéban szerepel) és a tolvajok tgyis tnkreteszik vagy elveszik (19. v.). A 20. vi-ben ezt biztatis koveti: 2 mennyben gyéjtsetek magatoknak kineset, ahol az el6z6 versben emlitett veszedelmek nem érhetik tetek. A két vers mondatrészei egymAssal parbuzamos itétben allnak, ami a tartalmi ellentétre utal. A 21. v. egy kézmondas (gnémon) forméjé megallapités a sziv és az értékek talélkozasér6l. Luz sze- rint itt ugyan csak a vagyon kérdésérél van s26, szerintiink a mondds ennél altalanosabb érvényti. A 22-24, v.-ck latsz6lag eltémek a fStémat uiszen @ szem tisztasdgar6l beszélnek, illetve arrol, hogy lehetetlen két ur szolgalata . Valdjaban a kinesgytijt it folytatjak, az azzal j4r6 belsé 22-23. versek, a kiilsé hatdsokbol ered6 fesziiltségekr6! pedig a 24. v. s26l. ‘A mésodik szakasz (25-34. v.) ugyancsak tiltéssal kezdi, akir az els6 sza- kasz: Ne aggodalmaskodjatok!” Az aggodalmaskodds targyai: az élet (= lé- lek, emberi egzisztencia) meg a test, ,tétjei” pedig az étel, ital, rubdzat, tehdt az elemi létsziikséglet ik indoklésként a madarak és a mezei viragok példajét hozzak, melyek az isteni gondviselésnek készénhetik éle- tiket. A 30. v. kévetkezietése nagy biztatés: ha még ,czekrol” (Allatok, n6- vények) is gondoskodik Isten, mennyivel inkébb rOlatok, kicsinyhittiek! A 31-32b. v.-ek dsszefoglalist adnak, negativ kicsengéssel arrél, hogy mit ne tegyiink, a 32b-33. v.-ck viszont pozitiv médon Isten orszdga és igazsdga keresésére biztatnak az aggédis helyett. A 34, v. a holnap és a ma, a jOvé és 8 jelen fesziiltségérdl s261. Tézusnak ezck a szavai talén legismertebb etikai tanitésai kézé sorolhat6k, egyszerti hangvétele mogott iselemekkel. Tlyen mely tijra meg tira ismé 34. v.) vagy az ,agg6dr ige vissza-visszatérd haszndlata (25., 27. 28., 31., 34ab. v.). Sok a a pirhuzam: kineset gy(jteni a foldén/kincset gydjteni a mennyben, aggodal- ‘maskodni/rétekinteni, tiszta szem/gonosz szem stb. Nagyhatistiak a szinoni- mak: enni, inni, dtézkédni/vetni, aratni, takami. ‘Mutassunk ra még nébény motivum értelmére. Az, elsé szakasz ugyan a gazdagsig mulandosdgérél sz6l, de tilhaladja a Péld 23,45 bolesességét arrél, hogy semmi nem marad meg 6rdkké — és eszkhatologikus szempontb6l int arra, hogy ne a vagyongyiijtés foglalja le életiinket. Isten orszaga Uj érték- rendszert ad. Ertékei nem mulandéak, Jézus etikaja dsszefliggéstben az Is- tennel valé hit- és szeretetkapesolatra és az emberekhez, kiilonésen a nyomo- rultakhoz. fiiz6d6, segit6 tettekben mean koznak. Idetartozik az az érték, amely magaban az emberben, annak jellemé- ben keletkezhet ~ a 22-24, versek szdlnak entdl —, a ,tiszta” (nem megosztott, egyéntetti, axhovc) ,szem” (viléglétés), azaz az élet egyértelmiien Isten fel irinyultsiga, szabadsig a kétfelé osztottsigtél, amikor egyszerre akarjuk 2 mammont (anyagiakat) szolgélni, ami Ichetetlen. Jézus szavain is6 szabadségdnak, a pénzimAdattdl figgetlenségének érté- kelése. Ennek a szakasznak Theissen szerint a mindenr6] lemondott és Jé: = 8 vandormisszionériusok életben elfoglalt helyzete (Sitz im Leben) ad trsadalmi hatteret. Ez igaz, de tegyiik hozzé, hogy nemesak ez a hattér, ha- em a Jézust haligat6 galileai napsz4mosok, haldszok, szegény emberek is cimzettei e szavaknak, édi Zikeusok é: 18,18-27), mint potencidlis tanitvanyok is. Val jak magukat, ageddas nélkil, De mire teremtettek? Arta, hogy nak. En pedig arra teremtettem, hogy Teremtémnck szolgal- mi az oka annak, hogy aggodalmaskodissal tapléom magam? A tjuk, hogy a szakasz mondani fltal_realitésoknak (, knak tartott dolgokat helyezetb6l. Jézus szerint azonban éppen e7 embert. 6 meg akar szabaditani minket az dnfélt \dez démoni erejii lehet. O kit a démonét. 3. Az aggddés és 2 holnaptél vald goresés félelem ellentéte (és wgyogyszere") 2 GondviselS Istenbe vetett bizalom, az_istengyermekség indat. Jézus erre biztatja a ,kishittieket”. 4, Paradox igazsag, hogy legna- gyobb érték, amit einyerhetiink, az az a tudat, hogy Isten eldtt értékesek va~ gyunk (30. v.). Ez a hit tesz benniinket érzékenyekké a maradand6 értékek t. 5. Jézus nem a munka és gondoskodés ellen sz6l, nem a ,,lumpenprole- at” (Kautzky) hirdeti. De a létfenntartdsért végzett munka inknek, fennmaradasunknak és munkinknak értelme és érté juk meg Istennél, aki ,,Atya” lévén, ,j6l tadja”, hogy Gtelre, italra, ruhézatra szitkségtink van (32. v.), 6. Dénteniink kell azonban abban a kérdésben, hogy Isten orszaga és az 6 igazs4ga osak az. anyagi sziik- ségek ,rdaddsai” (33. v. npootiinut = hozzAtenni) legyenek a szimunkra, vagy — ahogy Jézus tanitja ~ az anyagi szikségek megelégitését kapjuk-e aTdadisként” Isten orszagéhoz. Isten orsz4ga ugyanis csak els6 helyen az életiinkben. Vagy az eisé helyen All értékrendszerimkben vagy egyéltalén ines ott jelen. 71-5, Ne itéljetek! A szakasz felosztdsa egyszert: 1. v. a tiltds, 2. v. a ti indokolisa: ugy fognak minket megitéIni, ahogy mi itéliink mésok: a 3-5. vi.ek pedig hi- / perbolat adnak a szalkéré] meg a gerendérdl. A révid textusban hatszor (!)fordul el6 a ,szem” fénév, ami alighanem magat az embert, annak legbeisejer jelenti, ‘Tartalmilag az 1-2. v.: ,itélethirdetés mely szarmazékaival egyiitt ¢ két versben 6tsz6r (!) fordul el téskére van: birdként tevékenykedni, itéletet hirdetni, mondani kezni a masik ember (a gyiilekezet tagja) felett. Az itélkez5 embert Isten fogja megitélni szigortan. Emre utal a passziv futurumos szerkezet, melyben Tsten az alany, és az utols6 itéletre vonatkozik a javé id6. A 3-5. v.-ek mind- kdzésségben, a gylilekezetben térténd Ikezésre, egyhazfe- gyelmezésre és lelkigondozasra alkalmazza. A ,helyreigazitas helyreigazita- Sa”, kilOnds jézusi irénia, ami mindig csak az Snhitiekkel szemben nyilvénul meg. A ,szilka és gerenda” metafordja Jézus el6tt nem volt ism 100-ban fordul elé elészér a rabbinista irodalomban. Valami hason! egy gordg mondas: ,.Mis fOldedet!” Jézus arr hogy jéra, ha magunkat eldbb nem esetleg benniink nagyobb mértékben fordul el noszt tudni vél6 ember szivébe" (D. Bonhoe! lelkének gondozésat a magunk biinei és v.-ben szerepld buafiheyers-t fgy j6 forditani: ,€s majd akkor lass hoz. ha a magad szemébél mar eltév« ‘i hogy a mésik ember szemébét kiveszed a szalkét. ‘Jézus kimondja az itélkezés és a me; éltetés Ssszefliggése térvényszeri ségét. Kétezer évnek kellett €1 elteinie, mig a pszichologia felfedezte, hogy azokért a masokban lévé hibakért haragsaunk a legjobban, amelyeket ‘magunkban elnyomunk, de benniink is megvannak. Az jtélet Tstené. Ennek Jéaesndl eszkhatologikus tavlatai vannak. Az itélkez6 ember Isten biroi s két Kivanja bitorolni: ez tilos és tragikomikus. Kifelé azt jelenti ez: ne itéld a megveletteket (vamszed0k, biindsdk stb.). Befelé, a tanitvanyok kéréber vigyazz — akar vezetOként, akér a magad indittatésara teszed ~ a purifikatori “bndkre! Lehet egymést fogyelmezni, pasztorolni, tisztitgatni, de csak két lel. Elészor tudni kell, hogy mindnydjan gyarlék vagyunk és abbél link, hogy Isten még nes ‘benniinket. Masodszor meg kell vizsg: hogy benniink nincsen-e meg — akar nagyobb mértékben — az a biin, amelyet méasok életéb6l el akarunk tavolitani. Megjegyzés. A Mt 7,561 elhagyjukk Exkurzusunkbl a Hegyi Beszéd tovabbi exegézistt, de That aranyseabaly résletes magyarazatit fentebb mar elvézez- A Hegyi Beszédtél s egyben Jézus egész etikai tanitisét6l — G. Theissen mélyrehat6 szavaival vesziink bites (A radiklis etikit kétségkival Isten idStlendl érvényes akar ‘mini esak egyesek seamara nyujthat KOzvetlen tdjekozOdést, ack, ake késze arra, howy magyerdeatinak szintik. De in esoportoknek & személyek jitsszanak, Kézvetve azonban hibéamak ugyanszokical a kc fijdalom, amelyneke ~ akér alH. A Keresztyén etika kifejlédése és elagazdsai az ésegyhazban 1. A hisvét utini gyiilekezetek 59-265: IRODALOM: Schulz i, m, 86-135; Schrage i 16-130; Schnackenburg, Forrdsok A hiisvét uténi gytilekezet, tehat « jeruzsélemi Ssgytilekezet és a hellenista falamint a Pal apostol mékédesét megeléz5 poganyke- resztyénség kézvetlen irésbeli forrésaink nincsenek, igy e korszak etikai fejlédésére nézve a kézvetett forrdsok, azaz a me; taldlt dsibb rétegek az iranyad6k. Ezek: a Q-forrés, a Mark elétti gylilekezeti , némelykor pedig Maté és Lukécs Sajét anyaga, valamint az ApCsel- amaradi feljegyzésck az Ssgyillekezet életéx6l és a hellenista misszi6 kezdeteirél. Ahol a forrésok gyérek, ott a hipotézisek szaporodnak, ezeket azonban lehetdleg szeretnénk elkeriilni. Talén egy médszer mégis legitim: 3 val, hogy a kozbiilsé ton figyeliink az el6bb emiitett kozvetett forrésok nyomaira Motivaciok A hisvét utin megalakult els6 gyiilekezetben, majd a misszi6 sorin to- vabbterjedé egyhizban fontos etikai motivécié volt a Lélek jelenlétének ta- pasztalata. Arr6l voltak meggyéz6dve, hogy azt a Lelket kapték, aki Jézust foltamasztotta a haldlbél s akit nekik most a feltamadott Krisztus elkild (ApCsel 2,33). A megtéré zsiddk és pognyok a keresztségben a Lélek ajan- dékéban (ApCsel 2,38) részesiiltek és igy ajultek meg, igy valtozott meg az életik. Anélkil, hogy enthuziascta rajongésba estek volna, tapasztalték a tétel, a hitvallds status quo-ja pillanatiban, amit mér Jézus is megigért tanitvanyainak, s ami nem- egyszer az ildéztetéssel, a hatosigok el6tt tortént kihallgatésukkal volt kap- atban (Mt 10,19-20). De a keresztyén irasmagyarézat és profécia is a Lélek ajéndékérg alapult, A keresztyén irismagyaréz6k (,jrastudok”) feladata volt, hogy az Oszdvetségben megtaléljék a messidsi igéreteket és azokat Krisztusra és gyiilekezetére alkalmazzdk. Az Ujszdvetségi profétak pedig a Lélelaél ihletve tartottak olyan igehirdetéseket, melyekben az adott gyileke- zet Isten el6tti helyz ratoikat és 11,27-30). A Szentlélek fogta egybe az etnikailag, szociol6gi lag és alta rélisan is tabbnyire heterogén gydlekezeteket dsszetartozd kézdsségként (ApCsel 4.31; [Kor A Szentlélek volt az iildézést szenvedett gyiile- ja és szdmbeli gyarapitoja (ApCsel 9,31). Aki a gyiilekezet etikai rendje ellen vétett, az a Lélek ellen vétett, a Lelket akarta ,,becsapni”™ (ApCsel 5,3) vagy megkisérteni (uo. 5,9), ami lehetetlen. Tudvalevd, hogy az. ApCsel irdja, Lukécs mér evangéliuméban is a Lélek szerepét erdsen kiemel- te, s az is tudvalevé, hogy 6 nem a hisvét uténi, hanem egy késSbbi nemze- dék tagja volt, mégis, amiket a Lélekrél megirt, tala dtvett ha- gyoményban és az eldtte élt nemzedékben csirdjéban. és annak tagjaitél — akik magukat Krisztus szolgdinak, rabsz0! - veaték ~ teljes engedelmességet kivan (Lk 6,46; Mt 7,21-23). Lukécs eat a tanitvanyokhoz kézvetlenil s2616 jézusi mondasként idézi: ,,Mért mondja- tok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondo?” Stlyos kijele ;, hanem az az 6 nevében Az Emberfia méltésigiel26 felmagasztaltatis. paradoxid ctikai magatartdsra, amelyet a visszatér6 Bird elfogad (Mt 25,31). 4 Megva 15 = Zomp krisztolégiai cimb6l pedig a keresztyénck megvaltott, egészséges (a co-igetd értelmének megfeleléen), teljes élete kévetkezett (v6. pl. a Tit 2,10-12-ben a owmpoc, compios & 2 c@epoveac etimolégial és tartalmi egybecsengését!) ‘A Kézbsség formdlé ereje. Az els6 gyillekezetek tagiai fiizte Sssze. A jeruzsilemi Osgyiilekezet mag: vetsége népe drokisének, meg akkor megvolt a maguk kiilon testvéri kézdsség , mint Isten $20- 2.4445). Az itt eldfordulé ,K6zOsség” (Kowovie) 526 olyan Allapotot jeldl, amelyben valami kézés fiizi dssze az ezyes tagokat. Az cls6 gytilekezetek tagjait a k0zds meegyOz6dés, kozds élmények, feladatok s nem utolsdsorban a k6z6s etika formalta kézdsséggé. Amikor pogénykeresztyén gyiilekezetek ten népe, Isten egyhaza” (ApCsel 30,28) tuda~ mindezt persze a k6zis birodalmi nyel jogrend, Kereskedelem, migrécié, de leginkdbb a kézds hit és életvitel, Enneke 92egyik jele, hogy egymiést ,,testvéreknek” nevezték (ApCsel 11,27-30; Mt 238 Ay els gyillekezetek életében az egyik legfontosabb etikai motivum Krisztus visszajévetelének, a paniziénak vardsa volt. Ennek intenzitasér6l akkor alkothatunk fogalmat, ha meggondoljuk: ezck a gyiilekezetek bi hogy a végid0k elérkeztek, hiszen Krisztus feltamadt, s eldallott a végid0k Isten-népe: az egyhéz, amelyben csodélatos megtérések sok tOrténtek. Olvastik az elsé keresztyén missziondriusok leve~ hallgettak az apostoli és prOfétai igehirdetéseket, figyeltek a sz6ban és irésban lefektetett Jézus-hagyoményra s mindebbél vildgos volt elét- tik, hogy ,.nektink mindnyéjunknak meg kell jelenniink Krisztus itslészéke elit” (2Ker 5,10), hogy sz4mot adjunk arr6l, amit ,e testben” cselekedtiink, fennkélt szellemek” erre azt mondjék, hogy alacsonyrendii gatartis, amit a bintetéstél valé félelem és a jutalom irénti , az Oskeresztyén nép viszont nem egyoldalian magas- hanem a sokoldaliian gyakorolt keresztyén koz6s- i 2 az antik tirsadalmat mintegy kétszéz zabad azt vélniink, hogy a | valé félelmet és a ju- fvokben. Azt az ,esengé varést” (Fil 1,20), szajévé Krisztussal valé talélkozas drome 66 az érle végzett munkaért majd felhangz6 krisztusdicséret vagya 6 kéltte. az az etikat Normék Az elst gyiilekezetekben a Jécus dltal magyardzott Térvény volt a legfébb tikai tekintély. A Kett6 sohasem lehetett egymdssal ellentétben, mert a mé- zesi Torvényben azt tartottak érvényesnek, amit Jézus annak mondatt, a sze- retettOrvényben latték a norma normans-ot, a legf6bb torvényt, és Jézus min- torvény volt a szdmukra. Az djszbvetségi bevezetéstan jogosan tanitja azt, hogy az tin. Q-forrést azért gyijtottek egybe és adték to- vabb, hogy az abban talélhaté jézusi szavak valjanak erkolesi méreévé a gylilekezetekben 5 legyenek a keresztyén élet meghataroz6i. Igaz, a mennyei Ur szavat nemesak a foldi Jézus szavai ismétlésében haliottak meg, hanem a profétai kijelentés szavaiban is (Lk 10,16; Jel 1,1; 2,1-3,22). (Szerintiink azért nem szabad ma sem rangsorolni a ,,tudomanyosan bizonyitott és valéd Jézusi szavakat meg a ,gyllekezet bizonysdgtételét”, mert az utobbi is a ése dltal keletkezett.) De nemesak a torvénymagya~ adta tovabb az egyhéz Jézus etikajét, hanem a példé~ zatokban is. I. Jeremias (Die Gleichnisse Jesu c. i. m.-ben) mutatta ki, hogy az egyhazi parainéziseknek Jémus szavai hagyomény0z4 séban, PL. a Lk 161-9, a hamis safar Jézus al wondott példézata utén Lukées, mint szerkeszt6 néhdny jézusi logiont csatolt (11-13. versek), me- lyek mind az anyagiakkal valé helyes bandsmédra tanitanak, Ugyanezeket a gondolatokat més evangélista mas dsszefiigeésben, esctleg més példézattal Kapesolatban hozza (pl. Lk 16,10-et Mt 25,21-nél). A mésik példa: Maténdl 2 nagy vacsora eszkhatologikus hivas, Lukécs azonban mar diakéniai parainé- sére is biztat (Lk 14,22k). Ha nem is osztjuk a gyillekezetek tendencidja az volt, hogy Jézus nyerjenek, ‘ogadba- minden szentir6 a maga gytilekezete, mlivének cimzettei épiilésé- tovabbadni a jézusi eredetii hagyomanyt. Igy lesz redlis az a refor- hogy Isten igéjének hirdetése maga Isten Igéje. (Praedicatio verbi Dei est verbum Dei.) Kulturdlis, gazdasdgi és tarsadalmi tényez6k ctikai tanitésa hagyoményozisa sordn. Igy lett a Mt 5,40 jab61” a Lk 6,29-ben ,,fels6ruha”, mint mér fentebb emilitettik, mivel a géré- gknél nem volt szokas az adéstél zélogba elvenni az alsoruhj szévege, zsiddkeresztyén olvas , jogosan céloz. Ugyanilyen tarsa- is Kilonbségekkel magyardzhat6, hogy Maténdl az el 5 6 (5,31-32), mert a zsidé jog sze 7 10), szabadabbak a gérdgil beszélé hellenisték, akik a pogénymisszidt kezdték (ApCsel 11,19-26) és voltak kompromisszumkeresdk (ApCsel 15,25). Vigydzni kell azonban arra, hogy bevezetéstani hipotézisek alapjan ne feltételezziink vil sok egyméstél eltérd Sskeresztyén gytilekezetet, mint Schulz, i. m., 87kk-ben, ahol megktilinbéz- teti a Q., a Mark el6tti-, a Maté sajat anyagahoz kapesolddé és a Lukdes sajét anyagahoz kapcso! lekezeicket. Ez ugyanis inkabb irodalomtérténcti, mint etikatorteneti distinkcio. Azonban az 6skeresztyén g} vény és annak jézusi magyarazata vagy az apostoli konszenzus szabilyozta Mar sz6 volt a Lélek tizenetét atadé ajszdvetségi profétakrél. Ok és az iijszé- vetségi tréstuddk hagyomanyoztak az ujszivetségi ,,szent jogszabdlyokat”, melyek formailag az Oszivetségi, hasonlé formékhoz. igazodtak. Ezek a vid, etikai vonatkozdsii mondésok rendszerint igy kezdédtek: ,,Ha valaki...” vagy: ,Mindenki, aki..” vagy egyszertien: ,Aki..". PL. Ha valaki nem szo- reti az Urat, atkozott legyen” (1Kor 16,22). ,Ha valaki elvesz e profétalas beszédeibél, Isten is elveszi annak részé " (Jel 22,19). A forma az dszivetségi tor ered, pl. Ha valaki em- bervért ont, ember ontsa annak véré al a kiilénés, hogy ezek radikal egyediil a mézesi Tor- \ddig az eldbbiek Isten végit Tyen ,szent jogszabilyt” maga Jézus is mondott, pl. ,.Ha v rélam’az emberek el6tt, az mberfia is vallast tesz majd ar elétt, de aki megtagad engem az emberek el Isten angyalai elGitt” (Lk 12,8-9). Isten angyalai it, azt én is megtagadom azAntik formak és normak apostolnal kimutathat6 a sztoikus moral felhaszndlisa a parai természetes, hiszen mindig szivesen hivatkozott olyan dolgokra leveleiben, mely dolgokban 6 és olvas6i egyetértettck. Most azonban azt vizsgéljuk, hogy mér az apostol mikédése eldtt alakult gyiilekezetek is vettek at ~ igaz, szet valtoztatott formaban — anyagot a hellenista etikabsl. A po- nem e ganyo! stikus formékat a keresztyén egyhdzban aztén esz- Khatol Iyenek az IKor 6,9-10-ben és a Gal 5,19-21- ben ‘Az elébbi textus egy szokésos ant biin- katalogust k6z8l, de mind elétte, mind uténa arra figyelmeztet, hogy akik ilyeneket eselekesznek ,nem Srdklik Isten orszagat”. Az utdbbi helyen csak a katalégus végén taldljuk ugyanazt a figyelmeztetést. Az exegéték szerint ezt a formulit P4l apostol mar készen taldlta a gyiilekezetek par ikai irodalmaban. Ezek a katalogusok a cinikus és s7toikus népszeri bol és a diatribének (sz szerint ,idétdltés”, atvitt értelme: a hely, ahol az stflusbél eredtek, néha zsid6 allitasa, annak bemutatisa, hogy ,az egyik bin hozza a mas ayek is egyatt jarhamak az erényes ember életében, a rossz megutéltatdsa, az erény megkedveltetése, anrak bemutatsa, hogy a bin konkrét binds tettekben nyilvanul meg. Masik sztoikus parainetikus forma a hazi tablak hasznilata. Ezek olyan pa sus anyagok, amelyek a héznép kiilonféle tagjai cgyméskzti kapesolatét szabilyoztak. Zartsdguk, rendszerezetiségitk megkiilénbézteti Sket 2 parainézis lazébban szerkesztett egyéb forméitél. Igaz, a letes hazi tablak kézlése majd csak a deuteropaulinista miivek- lemz6. De jelenlétik az 1Pt 2,13kk-ben és a R6m 13, 1kk-ben azt ‘iéra mennek vissza, amely — akércsak a ségi etika nem a keresztyén erkéles kiilOnéllését hangstlyozza, hanem a kSzés neveadket a kémyéz6 vilég nemesebb etikajéval. De mindig megte- dlhaté e szévegekben a keresztyén tbblet, az krisztoldgiai vagy eszkha- szin is, pl. vagy a szeretetre hivatkozis. A szbveg- sokbél az is kiderdl, hogy a keresztyén szerzdk mindig kihagy- ‘tvett anyagbél a politeista és az Snzésnek mindsithe- jak az a 16 részleteket Végill nézziik meg, hogy Jécus szeretetparancsa milyen médon befolyé- solta az Sskeresztyén etikat! Blészor is megéllapithatjuk, hogy a szeretet fo- galméra az dskeresztyén irodalomban haszndlt ayanaw ige, ayarn fOnév és ayarntog mellékaév (pontosabban: verbiladjektivum) az Ujszovetség sz6- kincsének leggyakrabban eléfordulé kifejezése. 141-szer taléljuk meg az igét, 116-szor a fSnevet, 61-szer az igei melléknévet. Az is érdekes, hogy a s76- hhasznélat sem a LXX-hoz, sem a Klasszikus gorég nyelvhez nem igazodi abban pl. a fonévi alak egyszer sem fordul el6. A népszerti irodalomban fordul, de ritkén. Itt sajétos keresztyén nyelvhaszndlattal talélkozunk, amely bizonyéra az etikai mondanivalé sajétosségdnak felel meg. Ebben a nyelv- haszndlatban a testvéri, felebarati és ellenségre vonatkoz6 szeretet Kifejezésé- re is alkalmas akar érzilleti, akér tettekben kifejezésre juté formaban. Mésod- thatjuk meg, hogy a jézusi szeretetgondolat az dskeresztyén- a szegények, Szvegyek rendszeres gyekr6l val6 gondoskodés részletes I meg az utdbbi. De ilyen volt a poganykeresztyén gyiilekezetek részér6] az elszegényedé jeruzsdlemi Ssgytilekezetr6 tOrténd gondoskodas (pl. 2Kor 8— 9). Végiil emlitsik 2 vendégszeretetet, amit leginkabb a vandor a riusokkal szemben gyakoroltak (Rom 12,13; Zsid 13,2; 3Jn 8). Az dskeres2- tyének szdméra a szeretet példaja Jézus dldozata volt. Ez a krisztologiai sza- kaszokbél tiinik ki, de etikai kivetkezményeit nem felejtették el sem a szent- ‘rok, sem a gyiilekezetek. Konkrétumok Az egyén vildga. Jézus kbvetéste 32616, radi fontos etikai motivum maradt az els6 azok az apostolok és vandormisszionériusok, akik husvét utén is ott elhagyva, csal4djukrél, vagyonukré! lemondva életiiket Jézus szolg szentelték. De még réjuk nézve is igaz volt, hogy hiésyét utén ma tak s26 szerint a foldi Jézus ldba nyomaban, hiszen O tes kéztlik. Azok pedig, akik hitre jutva nem hagytak oft mindentiket, hanem a maguk helyén voltak Jézus, a Krisztus elkételezettei, még inkébb meg kellett vizsgaljak husvét utan, hogy mit jelent szémukra Krisztus totilis igénye az stikre. Az engedelmes él igmaja tigy médosult, hogy Jézus szé sze- rinti és testi kévetése helyett Krisztus imitacidjaré: udnzdséré|” beszéltek. A sz6 ilyen elvont fénévként ugyan nem ford }, utanz6" keresztyén irodalomban is al hires ,.Krisztus-himnusz dnként vallalt megaléztatisér jon most eldintetlen az a kérd is- G.v.), vagy pedig mar el6tte is vol ma szerepe. Ami bi z annyi, hogy az elsé Keresztyének Krisztus életitja és indulata (gondolati iranyultsaga) a7Kévetését tartotték legfSbb etikai kételességiiknek. Mar ez az — a foldi Jézus Kovetését6l a megdicséilt Krisztus uténzdsdig terjed6 - etikai .paradigma- izonyitja az cls6 keresztyénck hiiségét az atvett mordlis drdkség nt, s ugyanakkor rugalmassagat, képességiket a valtozé belyzetekhez. tr- smében jartak el, amikor egyesck lemondtak 6nként vagy részér6] és abb6l segitették a részonulé tobbieket (ApCsel 2,45), vagy aylijté- k a szegény sorsiak javara (1Kor 8-9; ApCsel 11,29-30). sztotta a szegényeket, hogy gazdagok le- mondiisra is kételezték vei tyén irodalomban, A Mk 10,42-44-ben az evangélista Jézust nagysag a szolgilatban all. E szavakat a mésik hérom evangélivm de mindegyik valtozatban mér egy-egy interpretaciéval is talélko- zunk, Mété a keresztyén tanitékra és frastudékra vonatkoztatja (Mt 23,812), Lukées az asztalok korili vagyis diakéniai szolgalatra (Lk 22,2427), Janos pedig a gyiilekezetben mutatkoz testvéri szeretet olyan gyakorlati megnyil- ‘vanuléséra, mint amilyen a lébmosés volt (Jn 13,13-15). ‘Jézus intencidjat probaltak az els6 gyiilekezetek megvalésitani a hdzassdg, illetve az attél valo tartézkodés kérdésében is. Az evangélistak k6zill egyedtl Lukées emliti (18,29), hogy voltak tanitvanyok, akik Jézusért feleséguket is 4k, de a gyakorlatban tabben megtették (Mt 19,12), hogy teljes én- megtartéztatisban éltek. Az 6skeresztyéncknél szabadsag volt a nétlenség kérdésében (1Kor 7,5.39), mindenki Gey élhetett, ,ahogy 22 (Kor 7,17). Voltak apostolok, akik feleségtiket magukkal vit- 1 éket, de olyan is volt, mint an vilogatis, tiszta és jemz6 sem Jézus mozgalméra, sem az el [k 7,19b). A rendszeres és bizonyos napokra eldirt bojt Tenbéztetése nem volt j tyénekre (Lk 10, késdbbi gyakorlat \d0k els nemzedéke Jé arr ész a szenvedések vallalaséra, a kereszt felvételére (Lk 9,23). Ez Jézus feltimaddsa utén is idészeri maradt, hiszen onmegtagadésra, lemondaskészségre és szenvedésvallalésra mind a palesz- tinai zsidékeresztyén, mind a Romai Birodalomban egyre joooan terjeao poganykeresztyén gyillekezeteldben sziikség volt. Idetartozott még az dnfe- gyelem, a szoigalattal egyittjéré tOrettetések elvéllalésa is. KésSbbi idbkbél valé Pél nvallomasa (2Kor 6,1~10; 23-27}, de okunk van feltételezni, hogy az abban felsorolt szenvedések Kézill egyiket-mésikat minden keresz~ tyénnek vallalnia kellett, A szenvedések egy részének oka a kbmyezet rossz~ akarata lehetett, err6l sz6l az 1Pt 4,12-19, amelyik arra biztat, hogy aki az Ur akaratabél szenved, az vallalja ezt, dicsditve Istent, hogy erre mélt6nak tar- totta 6t. ‘Az owxos, a hdenép kézéssége vilaga. Akar egy egész hznép keresztelke- det meg egyszerre (ApCsel 16,33; [Kor 1,16), akar magdnyos keresztyén- idban (1Kor 7,12-13; Pt 3,1) keresztyéni rendjét, a jogak és kételes- ségek viszonylatait, amelyek a zsid6, mind a gorég-romai vilégban megichetésen korilhatéroltak voltak. Szerencsés esetben a haznép és a gyii- lekezet dsszetartoztak, hazi gyiilekezetekrél is beszélhetiink, a varosokban bizonyara az dsszejévetelek is egy-egy nagyobb magénhaznal voltak (1Kor i ‘lem 2). Az biztos, hogy még a késobt |, varosi gytilekezetek is , haznépekre tagozédtak. A csal sz az Sskeresztyén moral észévé valt. G. Theissen, aki vandorradikalizmus”-nak elne- eben a csalédjuktél elszakadt Jézus-kivet6knek allit emléket, meri, hogy a mésodik nemzedékben mar nem az elébbi, hanem az ak nevezett struktira (csalédi hierarchia + tudien zur Soziologie des Urchristentums, Tiibingen, 1979, 263-272) ‘A csalddi ethoszon beltil meg kellett hatérozni a keresztyén szexudlis mo- rél legfSbb kévetelményeit egy kultirdban — a hellenista térsadalom- ban, annak is a nagyvarosaiban téren erdsen kilénbizétt a hagyoményérz6 palesz! Idmtivestérsadalomtél. A hellenista a hézassagon ki 2és természetes ¥ Augustus csaszir ik 10-ben, hiogy a hazass kek elfogadasérél sz6l6 perik6pak (1-12 16) egymds utin kévetkez~ nek. Ez mar Mark ,szerkeszi6i bizonysagtétele” a keresztyén szexuilis és csalddi morél {bb vondsairél. Jézus szava a hézassag felbonthatatlansagarél tovabb él a poganykeresztyén gyillekezetekben, amit Pal mond exr6l (IKor 7,10kk), azt mér eldtte is igy tartottak jonak, Hogy az 1Kor 7-benszinte minden élethelyzetet (hazassdg, hazasség hitet! bzvegység, jegyesség stb.) figyelem! apostoli rendelkezé- sekben talalhaté nézetek mikor keletkeztek, arrl nincsenck adataink. Az biztos, hogy ezckrél a kérdésckrél mar a Pal apostol el6tti egyhézi életben is gondolkodtak. A gydkerek Jézusig mennek vissza, nemosak a sara, de a nék Isten el6tti egyenértékiinek tartésdra, megértésére gondoljunk, ami Jézusra annyira jellemz6 voit. Ezt vitték tovabb az éskeresztyének, amikor a ndket is részesitették a keresztségben ~ a férfiakkal egyenlé médon ~ és en- gedték dket a diak6nidban, imadsagban, s6t az igehirdetésében is szolgélni (6. Rom 16,3KK). A kézélet, a xodig vilaga. Ha vonalat hizunk a Mk 12,14-17 és a Rom 13,1kk kézt, akkor létjuk, hogy egyrészt az dskeresztyének Jézus tanitasa alapoztake a2 féllel, elvalni akaré ik. Az adépénzrél sz616 marki periképaban Jévus elismeri a csszér jogat az adékivetésre, de nem mondja uralmérél azt, amit a pali tex- tus, hogy fi, Istent6l rendeltetett, amivel kiilonben egyezik Jézus Pilétus el6tt mondott szava a jénosi szenvedéstOrténetbél: ,,felllrél adatott neked” (In 19,11). A hisvét uténi nemzedékek a mérki, illetéleg a pali és janosi textusok vé- leménye kéz6tt helyezkedtck el. Ez a keresztyén nemzedék elészér még a zsidé hatéségokt6l varta volna elismerését, amint azt az Apostolok cselekede- tei az Ssgyilekezet térténetében elmondja (4,5-22; $,17-40). E torténetekbol létszik, hogy a Nagytanéesnak nines még végleges véleménye a kaltuszhtl zsidbkeresztyénekkel (Gamélié! tanécsa, 5,34kk), a mézesi Tér- io ~ Seneca testvére — megjeayezte: nem akartak birénak lenni” ezekben a ,babondkban” (ApCsel 18,14-[5). A f6ként vagy mér egészen pogdnykeresztyén gyiilekezetek sok- szor temetkezési egyletnck, szakmai kozésségnek tintek a ki it (Theissen, Studien..., i. m., 290kk) és igy békén_ hagytak dket. A konfliktusok ponton témadtak: a balvanyaldozati lakomén val6 részvétel és a csdszér- Itusz kérdésében, Errél majd a késébbiekben lesz sz6. A gyiilekezel iindul6pontja Jézus tanitisa arr6l, hogy akik ‘ok kéztt (a vezeték), azok tudjanak minden- és alazatosak legyenek (Mk 10,45). A kiala- kalt gyiilekezeti életben a vezet6k elsdsorban a vének, a presbiterek. Oket inti az LPt 5,3, hogy ne uralkodni akarjanak a nyéjon, hanem példaképei legye- nck annak. A gyillekezeti élet és az etikai kéndések Ssszefliggése azonban nem meriilt ki a vezetOk és vezetettek kaposolatéban, A Pal elotti iddkrOl nem sokat tudunk, de az biztos, hogy a gyiilekezeti istentiszieleteken a Jézus- hagyomény tovabbadisa sorin’sokszor 26 esett etikai kérdésekrol, s @ felol- vasott hagyoményt az igchirdetdk a gyitlekezet adott helyzetére alkalmaztak. A doxolégia etikai hatasa az alézat felébredése volt az Istent imédékban, a7 Grvacsora alkalméval gyakoroltik egymas kozt a megbocsétist, a szegények- kel scemben a diak6niat, Az dskeresztyén igehirdetések j6 része foglalkozott hogy a keresztyéneknek ki kellett szakadniok pogdny kémyezetiikb6] é elhagyniok a poganyok életmédjat. Amit PAl els6 levelében irt errdl a thesszalonikaiaknak (IThessz 1,9; 4,18), azt biztosan St megelézéen is megkivanték 2 misszionériusok, 2, Hangstilykiilnbségek a torvényhtiségben JRODALOM: Schulz, im, 86-178; Schnackenburg, i.m., 188-200; Schrage, nal megel é c de nem kivanta t6le otthona és megmaradt vagyona elhagyasét (Lk 19,1- akkor nem volt illegitim, ha az elsé keresztyénck is tobbféle hanest értelmezték és tell frésbeli Q-forrés nem ll rendelkezésiinkre. Vannak, akik puszta létét megkérdéjelezik, masok pedig még tovabbi rétegekre oszt- jak. Rekonstrudini tobb-kevesebb pontosséggal ugy leet, ha elkcilonitjuk ‘Maténal és Lukacsndl azt a jézusi beszédanyagot, ami Marknal nem szerepel. Valészini, hogy azok a gyiilekezetck, amelyek hasznélték, Palesctindban és Seiridban é16 2sid6keresztyének voltak. A Q-fords egyik jellegzetessége I kapesolatos, hogy miként becsiilte a mézesi Térat a keresztyénség tében, Szerintik a Téra egészen a jelen vildgkorszak végéig érvényes és a héber szvegben egy punkticis vagy egy .,jod” betti (@ Iegkisebb bet) sem fog benne clavulni. Atveszik Jézus harom radikalis kovetelményét: a valis és ljrahazasodés teljes tilalmét, a bossztidllés tilalmat és az ellenség szeretetet. Lattuk, hogy ezek nem torlik el a mézesi paranesokat, hanem szigoritjék azo- kat, de csak etikai — és nem ritualis ~ téren. Van azonban arra is példa, hogy ez a forrés — és a mogitte 4ll6 gyiilekezeti hattér ~ nem szigorit, hanem enybit a mézesi Torvényeken. llyen eset, ami- kor a Mt 12,11-12-ben, a széradtkezii ember szombati meggyégyitésa alk: mival Jézus arra hivatkozik, hogy a verembe esett dllatot szombaton is ki szabad a meggyégyitott beteg pedig értékesebb az dllatndl. Az ember ériékére valé hivatkozassal tilteszik magukat a kultikas szombat- trvényen, s ezzel egy annél nagyobb — mert mor rvényt teliesftenck. Ezzel nem akarték eltrdlni a szombattérvényt, de enyhitették annak abszo- lutizalasat. Nemesak a szombattorvényt, de a mézesi tisztasagi tOrvényeket is merte relativizélni a Q-forrds é a mégétte All6 gyiilekezet vagy eyiilekeze-tek, Kiemelték Jézus farizeus-és iristudé-ellenes kritikéjab6l, hogy az utob- Diak kinos pontossdggal tisztogattdk a télak kitisejét, de tartalmuk a mésokt6! cexdszakkal szerzett ragadomény volt, Itt is a mordlis torvény mezte a kultiknusat és tette masodlagossé azt, A Mark elbtti gyiilekezet etikéjabol ‘A Mark el6tti gyiilekezet nézeteihez és az Sket képvisel6 irodalomhoz mindaz a hagyomany hozzAtartozik, amelyet Mark atvett, ebben azonban nines benne sajét redaktori munkija. E nézeieket jél tikrézi a gazdag ember trténete (Mk 10,17-22). Nem Kisebbrél van 926, mint az drdk élet, az iidvés- s6g itjér6l. Ez igyben kér tanacsot Jézust6l, aki a mézesi erkblesi torvények- re, kézelebbrdl a Dekalégus mésodik ra hivatkozik. Sét, «is fogadja a gazdag vélaszat, mely szerint az mindezt ifjuiséga 6ta megtartotta. Bizony, itt meg azt a pili szemléletet, mely szerint mindenki megszegi a Torvényt és az nem tud lidvézi 16). Ez a gyiilekezet a teljes mo- zesi erkGlesi torvényt elfogadja s annak teljesitését az dv feltételének tartja De még ennél tobbet ajénl, ez pedig: ,,add el, amid van és oszd szét... s jer, kévess engem” (21. v). Tit az dnkéntes szegenység és Jéaushoz, illetve a gylilekezethez csatlakozis az az ,,egy”, ami még ebbél az emberbél hidnyzik é ami nélkil nem lesz 6vé a ,.minden®. Eben mutatkozik meg ¢ gylekezet etikai sajétossaga. Mézes térvényei megszigoritisira a hazasségi elvalésrél sz6l6 vita mutat ré (Mk 10,2-9). Jézus szerint Mézes , szivetek keménysége miatt” engedte meg a valdst szabélyosan kidllitott elvéldlevéllel (5Méz 24,1), tehat nem Mé- zest, hanem hallgat6it kéchoztatta. A szavait hagyomanyoz6 gyiilekezet szont nem akar olyan kemény szivi lenni, mint azok, akiknek Mézes kedve~ zest adott, és a hizasségi elvildst minden esetben ti mnk azonban példét a mozesi Torvények, kizelebbrél a kultikus tisztasigi torvények enyhitésére is. Ezek erdsen Korlitozték egyes betegek, f6ként a leprasok érintkezési lehetdségeit az egészségesekkel, akik magulkat tisztdknak tekintet- tk veliik szemben (3Méz 13,4546). A Mk azt mond) hogy Jécus megérintette a leprast — ami tiltva volt -, és nem O valt tis: lannd, hanem a lepras tisztult meg. Ez utdbbit maguknak a jeruzsélemi pa~ poknak kellett bizonyitaniok, akikhez Jézus a megtisatult leprist éldozati dékaval egylitt felkiildte, ,bizonysdgul nekik” arrdl, hogy Jézus gytileke- ben a valdségos megtisztula yek- nek, de azért az utobbiakat sem torlik el. Az étkezési torvenyekkel kapesolat- ban (3Méz 11-14; SMéz 14) a legszabadabb a Mark eldtti gyilekezet. Fel- jegyzik és tovabbadjak Jézusnak azt a szavat, ameliyel .tisztava nyilvanitott minden ételt” (Mk 7,196), ami Maté pérhuzamos helyén (Mt 1510-20) ilyen egyértelmifen nem talithaté meg. A Mark eldtti gyiilekezet a tiszta és tisztéta- lan kategéridit kultikusan mar nem, egyedill csak mordlis értelemben alkal mazza (Mk 7,15). Maté sajat anyaga Teki tel arra, hogy Maté zsid6keresztyéneknek irta ev angéliumat, érthe- ha sajat anyagaban a mézesi Torvényt nagyra értékeli, Jézusnak azt a sza- ézi, hogy aki megtartja a Torvényt és Uigy tanit, az nagy lesz a mennyek orszégéban. Ugyanakkor elismeri, hogy bejutnak a mennyek orszigidba olya- jt eltdrélnek, de ezek skiesik” lesznek (Mt ‘enyeket még szigoritja is hérom esetben: a gyilkossag, a hés eskii esetében. Ami a gyilkosség megitélésének szigoritasat len, hogy csak dk hagyomanyozték Jézus szavaibél azt, hogy aki gytil6li test- vérét vagy haragszik ra, az mér ftéletet érdemel (Mt 5,21—22), ezért idében meg Kell békiilniink haragosainkkal (uo., 23-26). Latték, hogy Jézx kos indulat leleplezésével harcol a gyilkossagok ellen. A hazasségtérésnél is a kéjsovar nézéssel kezdi (Mt 5,27-30), ezért 6k et. Az eskiivel Kapesolatban is kovetik a jézusi radikalizmust: nemesak a hamis eskii biin, hanem mindenféle eski, nemesak szent dolgokra nem szabad eskiidni, hgnem semtire sem. Ehelyett legyiink megbizhato beszédiick (Mt 5,33~37). Erde- kes ezt a tradici6t Jakab levelében nézni ~ sokon rokon vondst mutat Matéval ez a levél -, mert az is ilyen radikélisan sz6l az eskii tilalmérdl, s6t, ha lehet, még szigoriibban (Jak 5, 12). "Ami @ tisziasdgi térvényeket illeti, Mété sajét anyagdban talaljuk azt a jé- ‘musi mondast, amely szerint a vamszed6k és prostitudltak megel6zik a farize- usokat a mennyek orszdgaban (Mt 21,28—31). Nem rekeszti ki tehét vitapart- nereit, a farizeusokat a mennyek orszigabol (v3. a fentebb mondottakat @ Mt 5,19-cel kapesolatban), de azt kézli velitk, hogy a lenézett elemek mar megta~ Udltak azt az orszégot, amikor megbéntak el6zé életiiket és megtértek, mert Jsten elétt nem érvényes az a farizeusi velemény, amelyik Mézesre hivat- lanoknak itélte és az tidvb6l kizdrta ket. Jézus beszél tisztat Jan szivr6! és szennyes gondolatokrl, de tisztatalan emberckxél, csoportokr6l sohasem. Az aldozati kultuszt is elfogadja Jézus, de a haragossal valé m békiilés erkélesi trvényének alérendeli (Mt 5,23-24: ,Hagyd ott az oltar clén... eldbb békiilj meg!”), Kiilon érdekesség, hogy ismereteink szerint Maté evangéliuma keletkezésekor ¢ mondasnak mér nem v wz im Leb az életben elfoglalt helye, mert akkor mér nem volt templom és aldozat. Mate mégis helyet adott e gondolatnak kényvében, mert analogikusan kiterjesztette isobbségére. értelmét az etikénak 2 kultusszal szembeni Lukacs sajét anyaga Ez a sajat anyag terjodelm fontos, hogy nem zsidékeresztyéneknek, hanem a pogényokbél lett keresz- tyéneknek késailt. Mézes tOrvényeit ennek ellenére fontosnak tartjak, amire Tegjobban a gazdag és Lazar példazatinak (Lk 16,19-31) az a zérd s: va mutat ra (31. v.), amely szerint, aki Mozes és a pré fétik hatdsdra nem tér meg, az akkor sem fog megvaltozni, ha a halottak tamadnak fel. Viszont 93