Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, s mellettk belecsapott egy fba a villm. Mindhrman meghaltak. De az ember nem vette szre, hogy mr elhagyta az lk vilgt, s tovbb bandukolt a kt llattal. Nha idbe telik, mg a halottak megszokjk j helyzetket. . . Nagyon hossz volt az t, emelkedn kellett mennik, a nap is ersen tztt,csorgott rluk a verejtk, s rettent szomjasok voltak. Az egyik kanyarban vgre szrevettek egy hatalmas mrvnykaput, amely egy arannyal kikvezett trre nylt. A tr kzepn egy kt llott, amelybl kristlytiszta vz csordoglt. A kapuban egy frfi rkdtt. A vndor odament hozz, s megszltotta: - J napot. - J napot - felelte az r. - Mifle hely ez, hogy ilyen gynyr? - Ez itt a mennyorszg. - Milyen j, hogy a mennyorszgba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk. - Lpjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar. Az r a ktra mutatott - A lovam s a kiskutym is szomjasak. - Nagyon sajnlom - mondta az r. - llatok nem lphetnek be ide. Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen knozta a szomjsg, de nem akart egyedl inni. Megksznte ht az rnek, s tovbbment. Megint sokat gyalogoltak flfel, s mr teljesen ki voltak merlve, amikor megrkeztek egy msik helyre, amelynek egy cska kapu volt a bejrata. Mgtte poros fldt volt, ktoldalt fkkal. Az egyik fa rnykban hevert egy frfi, az arct eltakarta a kalapja, valsznleg aludt. - J napot - ksznttte a vndor. A frfi flretolta a kalapjt, s biccentett. - Nagyon szomjasak vagyunk, n, a lovam s a kiskutym. - Van ott egy forrs a kvek kztt - mondta a frfi, s megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvkre. Az ember, a lova meg a kutyja odamentek a forrshoz, s sokig ittak. Aztn az ember visszament a frfihoz, hogy ksznetet mondjon neki. - Jjjenek csak nyugodtan, brmikor - felelte a frfi. - Egybknt hogy hvjk ezt a helyet? - Mennyorszg. - Mennyorszg? Az nem lehet! A mrvnykapu re azt mondta, hogy az ott a mennyorszg! - Az nem a mennyorszg. Az a pokol. A vndor megdbbent. - Meg kellene tiltaniuk, hogy k is ugyanezt a nevet hasznljk! Ez a tves informci risi zrzavart okozhat! - Bizonyos szempontbl viszont nagy szolglatot tesznek neknk. Ugyanis ott maradnak azok, akik kpesek elhagyni a legjobb bartaikat..."