"Elment egyszer a favg az erdbe ft vgni. Ksztett a lenyesett gallyakbl egy
kteget, megkttte egy ktllel. tkzben eszbe jutott valami. Izgatottan vrta haza fiait. Ahogy hazartek, hvatta ket. Odamegy a ngy fivr. Krdezik: - Mi az, apnk? Erre a legidsebb finak szl a favg: - Trd csak fiam kettbe ezt a rzst! Megprblta, de nem sikerlt, megszgyenlve ment vissza apjhoz. - Nem megy ez nekem, apm. A favg elmosolyodott, s mondta a msodik finak: - Most te prbld meg, fiam, trd csak kett. Pont gy jrt, ahogy a btyja. gy prblta meg a harmadik, majd a negyedik fi is. Egyiknek sem sikerlt. Mind csggedten ltek a fldre. Flllt akkor a favg mosolyogva. Kicsomzta a ktelet, amivel krlkttte a rzst. Szthullottak a gallyak. Mondja akkor is fiainak: - Fiaim, most trjtek el ezeket a gallyakat. Odaugrik a ngy fi, felkap mindegyik, egy- kt gallyat, s azon nyomban eltri. Nagy bszkn llnak apjuk eltt. Erre a favg: - Ltjtok, mg ssze volt ktve a sok gally, nem tudttok eltrni. Kln-kln egy szempillants alatt eltrttek mind. pp gy gyz le brmilyen ellensg titeket kln-kln. De ha egytt maradtok, sszetartatok, nincs az a hatalom, aki legyzne titeket. Az sszetartozs hatalmas er...... ami szinte legyzhetetlen!