Biogqzqq kiskönyvt~r

Biogazda kiskönyvtár

Sorozatszerkesztő
Seléndy Szabolcs

A sorozatban megjelent
Szalay László: Bioméhészet
Solti Gábor: Talajjavítás és tápanyag-utánpótlás
az ökogazdálkodásban
Mezei Ottóné: Biodinamikus kertgazdálkodás
Csurgó Sándor: Gyógynövény
embemek, állatnak, növénynek

Nagyváthy János,
az első magyar mezőgazdaságiszakkönyv szerzője

Ezt a művet kiegészítő tankönyvként ajánljuk

a gazdaképzés és a falugazdászok részére
 Zámbó Sándor - dr. Mátray Árpád

A biobaromfi tartása

1111111111111111
o105 6 884
 Lektorálta
dr. Szalay István

A színes felvételeket Zámbó Sándor készítette

© Zámbó Sándor, dr. Mátray Árpád, 200 l

ISBN 963 9358 06 l

ISSN 1585-4450

Mezőgazda Kiadó
1165 Budapest, Koronafürt u. 44/b.
Felelős kiadó dr. Lelkes Lajos
Felelősszerkesztő Wenszky Ágnes
Műszaki vezető Gerlóci Judit
Műszaki szerkesztő Berkes Tamás
A borító Helényi Tibor és Gálócsi Ágnes
sorozatterve alapján készűlt, Meyer Arthur felvételével
Megjelent 7,4 (A/5) ív terjedelemben, 13 színes képpel, 7 ábrával

MGK 716--016/2001
 Bevezetés az
ökológiai állattartásba

Az utóbbi időben szerencsére egyre növekszik az ökológiai terme-

lésből származó termékek iránt érdeklődök száma, és egyre többen
szeretnék állataikat is természetközeli körülmények között felne-
velni. Igaz, ezzel párhuzamosan erősödik az a tábor is, akik ezt el-
lenzik, de véleményem szerint ez elsősorban tájékozatlanságukból
adódik. Az ökológiai állattartás nem új divatirányzat, hiszen az
iparszerű tartástechnológiák megjelenése előtt ez volt az elfogadott
gyakorlat. Természetesen senkit sem akarok arra biztatni, hogy tér-
jen vissza az ötven vagy több száz évvel ezelőtti termelési és tartá-
si rendszerekhez, hisz ez felelőtlenség lenne. Sokkal inkább arról
van szó, hogy ezeket a hagyományos módszereket mai tudásunknak
megfelelően, korszerűen alkalmazzuk.
Az állatok számára fontos, hogy a szabadban mozoghassanak.
Amennyiben lehetséges, életük legalább harmad részét a legelőn
töltsék. Ezek a legelők (kifutók) legyenek növényzettel borítottak,
valamint adjanak védelmet az időjárás viszontagságaival szemben.
A gazdaságon belül törekedjünk arra, hogy minél több takar-
mányt magunk termeljünk meg, és kíséreljük meg optimálisan ki-
használni a helyi viszonyokat. Ha így cselekszünk, nem lesz szük-
ség külső forrás felhasználására, és hozzájárulunk a talaj-növény,
növény-állat és az állat-talaj kapcsolatrendszer kialakításához és
fenntartásához is.
A gazdaságon belül igyekezzünk az állattenyésztést és a növény-
terrnesztést egyensúlyban tartani, hiszen az ökológiai állattartás ter-

5
mőfóldhöz kapcsolódó tevékenység. Az állatok számának szoros
összeftiggésben kellene állnia a trágyázandó terület nagyságával,
hogy elkerülhető legyen a trágya kömyezetkárosító hatása. Ezen
okok miatt a megfelelő állatsűrüséget a különféle állatfajokra úgy
kellene kialakítani, hogy a gazdaságban keletkező istállótrágya
mennyisége ne lépje túl a !70 kg N/ha/év egyenértéket
Végezetül elmondható, hogy az állattartás azért alapvető fontos-
ságú az ökológiai szemléletű gazdaságokban, mert közvetett úton
biztosítja a termesztett növények számára a létfontosságú szerves és
szervetlen tápanyagokat. Ezzel hozzájárul a talajállapot javításához
és a fenntartható gazdálkodás megvalósításához.

6
 Toj ótyúktartás

Ha úgy gondoljuk, hogy szívesebben tartanánk az állatokat termé-

szetes életmódjukhoz közeli körülmények között, és úgy döntünk,
hogy a baromfitartás sok ügyességet, türelmet és megfigyelést
igénylő ösvényére lépünk, rögtön felvetődik bennünk néhány kér-
dés, mint pl. milyen körülmények között tartsuk állatainkat, milyen
felnevelési módot válasszunk, illetve milyen fajtát tartsunk.
A válasz tulajdonképpen már a kérdésfeltevés pillanatában adott.
A tartási és takarmányozási adottságok (pl. a legelő mérete és adott-
ságai), valamint az állatok gondozására fordítható idő nagymérték-
ben meghatározzák ezeket. A válasz azonban attól is fiigg, mekko-
ra állományt szeretnénk kikeltetui és felnevelni. Ha az állomány ki-
sebb, a természetes módszer javasolható, ha viszont nagyobb (több
száz vagy ezer csirke), inkább a mesterséges keltetés t és felnevelést
válasszuk. Kisebb állomány esetén a nedvesített etetés is ajánlható,
azonban nagyobb létszámú állománynál a száraz etetés a gyakorlat-
ban könnyebben kivitelezhető.
A baromfitartás fő szabálya, hogy mindig a lehetőségek, és sem-
mi esetre sem az akaratunk határozza meg, hány vagy milyen tyúkat
tartsunk.
Térjünk vissza azonban újra a tartandó fajtákhoz, hogy némi se-
gítséget mégiscsak tudjunk adni a gazdáknak Törekedjünk a bioló-
giai sokféleségre, a kiválasztásnál vegyük figyelembe, hogy az ál-
talunk választott fajta hogyan tud alkalmazkodni a helyi viszonyok-
hoz. Ezen okok miatt a helyi fajtákat részesítsük előnyben.

7
 Az ökológiai állattartásra a kettős hasznosítású fajták a legalkal-
masabbak. Ezek a következők:
- Magyar őshonos faj ták:
- magyar tyúk (sárga J. kép, fehér 2. kép, kendermagos 3. kép
változatai)
- erdélyi kopasznyakú (fekete, fehér 4. kép, kendermagos vál-
tozatai)
-New Hampshire
- Sussex
- Rhode Island Red
-Plymouth
- Gödöllői New Hampshire (5. kép)
A tyúk kor, ivar és hasznosítás szerinti elnevezései:
Naposcsibe: 48 óránál fiatalabb, még nem etetett állat
Csirke: napos kortól ivartól függetlenül 8-12 hetes korig
Növendék: tenyészutánpótlásra nevelt állat 18-22 hetes korig
(i varérési g)
Tyúk: kifejlett, tojást termelő nőivarú állat
Kakas: kifejlett, hímivarú állat
A természetszerű baromfitartásra tehát azok a fajták a legalkal-
masabbak, amelyeknek nagy az ellenálló képességük, szívósak és
kevésbé igényesek. Ilyenek az élénk vérmérsékletű, szorgalmasan
kereső, edzett fajták. Az igényesebb kultúrfajták nem kalandoznak
el hosszabb táplálékkereső utakra, forró melegben pedig az ólban
keresnek menedéket. Különösen külterjes viszonyok között fontos,
hogy állataink nagy ellenálló képességűek legyenek, mert így sok-
féle fertőzést leküzdhetnek, illetve teljesen el is kerülhetik azokat.
A szívós baromfi érdeklődik környezete iránt, járkál, kapar, élén-
ken fut, eleséget keresve távolra elkalandozik. Reggel elsőként in-
dul keresni, és este utolsóként telepszik az ülőrúdra.

8
 A tojótyúkok felnevelése

Természetes keltetés

A természetes keltetés sikerének egyik legfontosabb feltétele a kot-

lós helyes kiválasztása. A kotlós legyen nagyobb testű, nyugodt vér-
mérsékletű, egészséges, ép tollazatú állat, és olyan erősen koto lj on,
hogy bárhová tesszük is, ott megmaradjon. A kotlós kiválasztásánál
segítséget jelent annak jellegzetes viselkedése, ami abban mutatko-
zik meg, hogy keresi a sötétebb, védett helyet, illetve, ha a fészkét
megközelítjük, ott ülve marad és tollait fenyegetően felborzolja. A
tojásra vagy a hozzá hasonló tárgyakra rögtön ráül, és kotyogó han-
got ad. A kotlós megváltozott viselkedése idegrendszeri és hormon-
háztartásbeli változásokkal magyarázható. A tyúkok egy fészekalja
(13-20 db) tojás letojása után kezdenek kotlani. A kotlásról2-3 na-
pig tartó próbaültetéssei győződjünk meg, a próbatojások pedig
porcelán- vagy fatojások legyenek. Ha a kotlós kiállta a próbát, te-
gyük alá a tojásokat. A tyúk gondos anya, és kellő figyelmet fordít
a megfelelő fészek kiválasztására. Szereti saját maga elkészíteni a
fészket, de az esetek nagy részében szívesen elfogadja a mások ál-
tal készített fészket is. Hogy sok bosszúságtól kíméljük meg ma-
gunkat, olyan fészket készítsünk, amilyet a tyúkok szeretnek. A fé-
szek elkészítésekor tartsuk szem előtt, hogy a tyúk a természetben
félreeső, védett helyekre, félámyékba, talajszint feletti fészekbe
rakja a tojásait. Ezért Jegcélszerűbb a telepen kialakítani a fészket.
A fészek 40 cm széles legyen, és a közepe felé kissé lejtsen. A gon-
dos kotló azonban úgy alakítja ki majd a fészket, hogy a tojások el-
rendeződése optimális legyen. A fészek anyagának puha, tiszta,
egészséges szalmát vagy szénát válasszunk, a tetejére pedig hint-
sünk 1-2 marék szitált fahamut. Készíthetünk fészket alacsony ko-

9
 sárból vagy faládából, de építhetünk akár tégJából is. Ezekben az
esetekben azonban a nedvesség biztosítása érdekében rakjunk föl-
det a széna vagy a szalma alá. A kotlóst nyugodt, csendes, jól szel-
lőző, elsötétíthető, 15-18 °C körüli hőmérsékletű helyen ültessük
meg. Ha egy helyiségben több kotlóst ültetünk meg, a fészkek kö-
zé helyezzünk válaszfalat. Keltetőhelyiségnek a jól szellőző, huzat-
mentes, csendes, homályos pajta a legalkalmasabb.
A természetes keltetés másik fontos feltétele ajó minőségű kel-
tetőtojás. A keltetőtojás minősége a keltethetőség meghatározója. A
keltetőtojás akkor a legalkalmasabb a keltetésre, ha 52-65 g súlyú
és szabályos alakú. A tojás héja legyen ép és szennyeződéstől men-
tes. A tojásokat 15-18 oc hőmérsékletű helyiségben tároljuk, és fi-
gyeljünk arra, hogy egészséges, jól termelő tyúkállománytól szár-
mazzanak. Sokan az otthoni állomány tojásait próbálják kotlóssal
kikeltetni, de ezek a próbálkozások általában kevés sikerrel járnak.
A sikertelenségne k-az egyébként kifogástalan tartási körülmények
ellenére - több oka is lehet:
- Az állományban "beltenyészet" alakult ki.
Megoldás: Hozzunk új kakast, a régi tyúkokat pedig cseréljük le
új akra.
- Ügyeljünk a helyes ivararányra.
Nehezebb típusúakból 10-12 tojót számítsunk egy kakasra.
A keltetésre szánt tojásokat legfeljebb l 0-14 napig gyűjtsük,
majd válagassuk át, és csak ezután rakjuk a kotlós alá. Keltetés előtt
is nyugodtan lámpázzuk a tojásokat, hiszen már ekkor is kiszűrhe­
tök az alkalmatlanok (pl. a légkamra elhelyezkedése nem megfele-
lő, a tojás héján hajszálrepedések vannak).
Tojásvizsgáló lámpát egyszeruen és olcsón mi magunk is készít-
hetünk. Készítsünk kisméretü fadobozt, amelynek teteje legyen le-
vehető, és akkora lyukat vágjunk rá, hogy a tojás éppen beleüljön.
A dobozba vezetett vezeték végére szereljünk villanyégőt.

10
 Ha lehetőség van rá, és egyszerre több tyúk kotlik, akkor azokat
egy napon, lehetőleg egy órában ültessük meg. Az ültetés előtt cél-
szerű kotlósunkat megszabadítani a külső élősködőktől (pl. kénmáj-
poros homokfiirdőben).
A kotlós alá csak annyi tojást rakjunk, amennyit testével teljesen
be tud takarni. A kilátszó tojások ugyanis lehűlnek, és elpusztul
bennük az embrió. A tyúk testnagyságától fiiggően egy kotlós alá
15-20 tojást rakhatunk
A megültetés utáni reggelen minden egyes kotlós t, illetve az alat-
ta levő tojásokat is vizsgáljuk meg, hogy a kotlós csendesen és nyu-
godtan ül-e, s nem törte-e össze a tojásokat.
Miután a kotlóst megültettük és elhelyeztük alatta a tojásokat,
egy kicsit megkönnyebbülhetünk, mert a továbbiakban a kotlós
100%-osan gondoskodik a tojásokróL
Miért merjük ezt így kimondani?
Természetes keltetéskor a hőmérsékletet, a forgatást és a párol-
gást is a kotlós szabályozza. Teste a legbiztonságosabb hőszabá­
lyozó. A tökéletes hőátadást szolgálja az is, hogy a kotlós hasának
két oldalán a toll kihullik. A szalmából készült fészek és a tollazat
légátjárhatósága a párolgást kedvezően befolyásolja. A tojások haté-
konyabb hűtését segíti elő kotlósunk, amikor ürítés és táplálkozás
céljából 10-20 percre elhagyja a fészkét. A tojásokat úgy forgatja a
csőrével, hogy a fészek közepén lévő tojások a fészek szélére kerűl­
jenek. Általában a kotlós saját jószántából naponta elhagyja rövid
időre a fészkét. Ha nem, akkor ugyanazon reggeli órákban naponta
l 0-15 percre le kell venni a fészkérő l, hogy egyen és igyon. Az ete-
tés, itatás alatt a tojásokat takarjuk le kendővel. A kotlósokat csak
ürítés után rakjuk vissza a fészekre. Ahhoz, hogy a keltetéshez a kot-
lós magas hőmérsékletet tudjon átadni, célszerű a kotlóst kukoricá-
val és zabbal etetni, és friss vízzel itatni. Ne felejtsünk el az állatok
számára homokfiirdőt biztosítani. Ebben az időszakban kotlósaink

ll
 ne kapjanak zöldet vagy lágyeleséget, mert az hasmenést okozhat.
Az esetleges hasmenést faszén adagolásával gyógyíthatjuk.
A csibék általában 21 nap alatt kelnek ki. A tojásokat a keltetés
során először a 6-7. napon lámpázzuk. Ekkor a tojás felső részét
vizsgáljuk, mert ez embrió felül úszik. Az embriófejlődés első, kri-
tikus szakasza a 2-3. vagy 4. nap. Erre az időszakra esik ugyanis a
vérkeringés kialakulása. Másodszor a 12-14. napon lámpázzuk a to-
jásokat, és a terméketleneket vagy rendellenesen fejlődőket távolít-
suk el. A termékeny tojásban a 6-8. napon a normáJisan fejlődő
embrió bab nagyságú foltként lebeg, és a vérerek belőle kiágazást
mutatnak. Ha a tojás teljesen áttetsző, akkor a tojás terméketlen vagy
nem indult fejlődésnek. Ha csak sötétebb foltot vagy a légkamrától
élesen nem elhatárolt sötét mezőt látunk, akkor az embrió elhalt.
Előfordulhat azonban, hogy a 2. lámpázás után úgy ítéljük meg,
hogy az embrió jól fejlődik, a 18-19. napon a tojás mégis befullad.
Ez azért lehetséges, mert ebben az időszakban tér át a fejlődő emb-
rió a tüdőlégzésre.
Mindenképpen derítsük ki az okát, hogy miért estek ki a tojások
a keltetésbőL A befulladt tojások boncolásából az állatorvos megál-
lapíthatja az embrió elpusztulásának okát. Ha ismerjük az okot, le-
hetőségünk van a megelőzésre is.
Ha a kelés normális körülmények között zajlik, a 19. napon halk
csipogó hangot hallhatunk. Ez az úgynevezett belső pattogzás idő­
szaka (a tüdőlégzés megindulásának ideje). A következő 24 órában
a csibe feltöri a mészhéjat, és kibújik. Ha van olyan tojás a fészek-
ben, amelyből a 21. napon sem bújt elő csibe, akkor úsztatópróbával
döntsük el, hogy a tojásban él-e a kiscsibe. A tojást 2-3 percre te-
gyük 40 °C-os vízbe. Ha él, a tojás a felületen úszik és mozog. Ha a
kiscsibe elpusztult, a tojás lesüllyed. Ha a csirke önerejéből a 21. na-
pon sem tud világra jönni, akkor a mészhéjat megnyithatjuk a tojás
tompa végénél. A megnyitást azonban nem szabad siettetni, ugyanis

12
ha a tojás belső hártyáinak erei nem záródnak el, akkor a csibét meg-
sérthetjük, és el vérezhet. A megnyitás helyén a külső levegő betódul,
és a belső hártyát a esibére szárítja, amely megnehezíti a mozgást és
a kibújást. Azok a csibék, amelyek segítséggel jönnek a világra, nem
annyira életképesek, fejletlenek, illetve gyenge felépítésűek
Hogyan néz ki az egészséges naposcsibe (6. kép)?
- az életerős naposcsibe testtömege 40-50 g, feje és nyaka fej-
lett, szemei fényesek és kidudorodók,
- egész testét dús, száraz, valamint a fajtára jellemző színű pi-
hetoll borítja,
- szikzacskója felszívódott, köldöke záródott, kemény tapintású,
- kevéssel a tojásból való kibújás után kapirgál és csipked,
- kikelés után a megszáradásig már lábra áll, élénk tekintetű és
mozgású az "új világban".
Mikor a csibe kiszabadul a tojásból, lábai ingatagok, összeragadt
tollai miatt inkább csúnyácska állatnak mondható. Rövid időn belül
azonban a gazda és a gyerekek legnagyobb örömére sárga vagy szí-
nes "pihegolyóvá" alakul.
Szerencsére a tyúk nem tartozik az önző állatok közé, így a más tyúk
által tojt tojásokat is kikölti, és az idegen naposcsibéket is felnevel i. Ezt
használha~uk ki, ha a keltetőállomásról vásárolunk naposcsibéket,
amelyeket később saját kotlósunkkal neveltetünk fel. Nem célszerű
azonban a kotlóssal ismételten költetni, mert az a kotlós elhullásához is
vezethet.

A csirke természetes felnevelése

A kotlós és csibéje közötti kapcsolat már a kelés előtti időszakban

elkezdődik.
A tojásból való kibújás előtt és után a csibe halk, segélykérő
hangjára a kotlós kotyogó (hívó) hanggal reagál. A csibék kikelésü-

13
 ket követően csipogással kommunikálnak a kotlóssaL A kotlós és a
csibe közötti kapcsolat alapja a mozgás, a látás és a hang. A kotlós-
hoz közeli csibék ún. "kontaktus-csipogást", míg a távolabb lévők
hangosabb, ún. "helyzetjelző" csipogást hallatnak.
A csirkék felnevelésének egyik legfontosabb feltétele a jó kotlós.
A jó nevelő kotlós gyűjti, vezetgeti a csibéitésmegóv ja őket min-
den reájuk leselkedő veszélytől (szélsőséges időjárás, idegen tyú-
kok, ragadozók). Korántsem biztos azonban, hogy az a kotlós, ame-
lyik minden gond nélkül kiköltötte a tojásait, jó nevelövé is válik.
A jó nevelő kotlóst nagyon becsüljük meg. Előfordulhat azonban az
is, hogy a kotlós elpusztul. Ilyen esetben a csirkéket tegyük pótanya
alá. A pótanya lehet másik kotlós vagy pulyka is. (A pulykával
egyébként nyugodtan keltethetünk tyúktojásokat is.)
Mielőtt azonban az "új" kotlóst megpróbálnánk félrevezetni,
nem árt óvatosnak lenni. Idegen esihét csak néhány napig (3-5) le-
het a fészekaljba csempészni, mert utána a kotlós felismeri a esibé-
it sajátos vonásaik alapján, az idegent pedig elkergeti.
Az "új" csibék közül először csak néhányat tegyünk éjjelre a kot-
lós alá, a többieket csak akkor, ha meggyőződtünk róla, hogy a kot-
lós szívesen fogadja őket.
Ezen túlmenően tanácsos a világos és sötét színű csibéket elosz-
tani, mert az idegen csibéket apótanya a színük alapján felismeri és
elűzi. Szokás ilyenkor a cserélendő csibéket ártalmatlan, átható sza-
gú anyaggal (ánizs, fodormentaolajj al) bekenni. A kotlós nagyságá-
tól, az időjárástól és a csibék éjszakai férőhelyének nagyságától
függőerr egy kotlós alá 20-25, esetleg 40 esihét rakhatunk, ha kel-
lően meleg éjszakai szállásuk van.
Nagyon fontos, hogy a kiscsirkéket nevelő kotlós egészséges le-
gyen. Itt az egészséges szó alatt azt kell érteni, hogy külső és belső
parazitáktól mentes legyen, és ne szenvedjen fertőző betegségben.
Mivel a csirkék a nap nagy részét a kotlóssal töltik, előfordulhat,

14
hogy az első fertőzést az anyjuktól kapják meg. A fertőzést kapott
csirkék visszamaradnak a fejlődésben, sőt esetenként tömegesen el
is hullhatnak.
Az első néhány nap nagyon fontos a kiscsibék életében. Ez
ugyanis a "bevésődés időszaka". A baromfiak tanulási szakasza
5-l O napos korukra korlátozódik, később már kevésbé tanuléko-
nyak. Nagyon jó a baromfiak helyemlékező képessége, amelyhez
nem annyira a hallásuk, mint inkább a látásuk járul hozzá. Ez fő­
leg a táplálékhoz vezető útra vonatkozik, amelyet könnyen meg
tudnak jegyezni.
A kotlós segítségével megtanulnak enni, inni, megtanulják mi
ehető és mi nem. Ez idő alatt a csibék kis csapata nagyon jól össze-
kovácsolódik A kotlós a napi táplálékkeresés végeztével, miután
visszaérkeztek a fészekhez, farkát felcsapva jelzi a csibéknek, hogy
"hazaérkeztek". Ez az idilli családi állapot azonban kb. 8 hét után
felbomlik. A társas rangsor kialakulása csirkéknél általában három-
hetes korban kezdődik. Ekkor még a játék és verekedés elemei ke-
verednek egymással. A rangsor szinte naponta változhat. 6-8 hetes
korban szinte minden állat minden állattal verekedni akar, de a ve-
rekedés ekkor már játékos elemek nélkül zajlik. Miután minden
csirke "megtalálta" a helyét a csoportban, amilyen hirtelen kirab-
bant a verekedés, olyan hirtelen áll helyre a nyugalom. A rangsorbe-
li helyet az életkor, a nem, a testnagyság, az élősúly, az állat színe és
temperamentuma határozza meg. A rangsorban elfoglalt helyet a fej,
a taraj, az áll-lebeny és a szemek tartása mutatja. 8 hetes kor után új
szakasz kezdődik a fiatal tyúkok életében. Természetes körülmé-
nyek között a családi kapcsolat megszűnése 8-l O hetes korban kez-
dődik és 12-14 hetes korban fejeződik be. A fészekalj visszafordít-
hatatlan felbomlását jelzi, ha a kotlós egyre ellenségesebben visel-
kedik a csirkékkel szemben, és nem hívja őket vissza, amikor eset-
leg elkalandoznak. Ha a kotlós és a csirkék már5-12m-re is eltá-

15
 volodnak egymástól, az gyakorlatilag a szülő és utóda közti kapcso-
lat megszűnését jelenti
A csirkék 16-20 hetes korig együtt maradnak. Ezután kezdődik
meg az új csoportok kialakulása. Ez úgy történik, hogy általában
egy fiatal kakas szaladni kezd egy meghatározott irányba, és az elő­
ző fészekaljból, valamint más fészekaljból való fajtársai is követik
a példáját. Ez a ,,kirohanás" naponta többször is megismétlődhet, és
napokig is eltarthat, mire kialakul az új csoport. A fészekalj kialaku-
lása után kezdődik meg a csoporton belüli társas rangsor beállása is.
Amíg azonban a csirkék a 2 hónapos kort elérik, rendkívüli gon-
dozást igényelnek. Ezt elsősorban a kotlós, másodsorban pedig mi
magunk nyújthatjuk. Saját "kenyerükön" csak a parlagi fajták képe-
sek megélni, bár ezeket sem tanácsos szemestakarmány vagy lágy-
eleség nélkül hagyni. A gondozás alatt azt kell érteni, hogy óvjuk
őket az esőtől, széltől, hidegtől, mert hamar megfáznak. A kis nát-
hából pedig könnyen lehet súlyos meghűlés, bélhurut, amelyek a
csirkék elhullásához is vezethetnek. Megpróbálhatjuk ugyan a meg-
hűlt csirkéket meleg helyen tartva kigyógyítani, de ha a meghűlést
rögtön az elején nem vesszük észre, akkor a kilátások nem túl jók.
A szél szintén veszedelmes lehet a tollatlan, gyenge csirkékre néz-
ve. Későbbiekben a nagy meleg és a forró napsütés szintén veszély-
forrást rejt, hiszen a csirkék bőrét felpörkölheti és kisebezheti. Ha a
kifutón vagy a legelőn nincsenek árnyékos, védett helyek, akkor he-
lyezzünk ki kotlósborítókat, amelyek alatt a csirkék a nagy meleg
elől menedéket találhatnak A borító használata azért is előnyös,
mert jó időben a csirkéket a kotlóssal együtt engedhetjük ki a sza-
badba. A kotlóst ilyenkor azonban tegyük a kotlóborító alá, nehogy
a csirkéket túl messzire vigye.
Az állatokat hetente legalább egyszer vegyük kézbe, és vizsgál-
juk meg, van-e rajtuk külső élősködő. Ha találunk ilyeneket, távo-
lítsuk el őket.

16
 A takarmányozás tekintetében mindig a helyi viszonyok az
irányadóak, mert pl. ahol a csirkék a szabadban megkereshetik az
ennivalót maguknak, ott kevesebb szemes- és lágytakarmányt igé-
nyelnek. A második naptól kezdve a kotlós és csirkéi már külön
etethetők. A kotlós tápláléka továbbra is magvakból álljon. Nem
probléma, ha véletlenül nem észleljük időben a kelést és a csibék
az életük első 24-36 órában nem jutnak táplálékhoz. Nem éhez-
tetésről van szó, csupán arról, hogy ezen idő alatt a köldökben
visszamaradt sziktömlőt emésztik meg. Ennél hosszabb ideig
azonban semmi esetre se éheztessük őket, mert az már elhulláshoz
vezethet. A csibék az első etetéskor apróra darált és kiszitált ku-
korica-, zab-, búza-, árpadarát vagy kölest kapjanak. A 3-4. naptól
apróra darált főtt tojást vagy fölözött tejet is etethetünk. Kitűnő
csemegét készíthetünk, ha ez előbbi és utóbbi alkotókat morzsalé-
kos formában összekeverjük. A csirkék így gyorsabban fejlődnek,
és ellenállóbbak is lesznek a betegségekkel szemben. Fölözött te-
jet csak teljesen friss vagy alvadt állapotban etessünk. A csirkék
táplálékából az első héten lehetőleg ne hiányozzanak a tej-
termékek (tej, túró, aludttej), mert értékes fehérjéket és vitamino-
kat tartalmaznak, valamint étrendi hatásuk is kitűnő. A tejtermé-
kekből készült keverékekből mindig csak annyit készítsünk el,
amennyit a csirkék egyszeri alkalommal elfogyasztanak, mert
gyorsan megromlanak, az erjedt takarmány pedig súlyos emészté-
si zavarokat okozhat. Lágyeleség etetésekor ügyeljünk az etetök
gyakori tisztítására.
A 2. héttől térjünk át a magvak nagyobb arányú etetésére. A csir-
kéket a kotlóssal együtt engedjük ki, és hagyjuk őket minél többet
a szabadban, ha az időjárás megengedi. Ha hidegebb, nyirkosabb az
idő, a csirkéket azután engedjük csak ki, miután a hafll!~:fű.~eg­
száradt. Ha az állatok teli beggyel térnek haza a lege~q~.~e1,1d,~
nekik semmit. Azoknak ellenben, amelyek este ne~jólla~9}!an tér~
f' ·.· M \':ri . l
\;:· (i~j/ .-~;;l
•., -" . "- :..:~~-~--- ......
 nek haza, reggel is adjunk kevés szemet. A 2. héttől kevert takar-
mányt is etethetünk (pl. árpa-, kukorica-, zabdara, korpa, só stb.).
Abban az esetben, ha a rossz idő miatt nem tudnak a legelőre ki-
menni, vitaminszükségletük kielégítése érdekében rendszeresen
kapjanak zöld- vagy nedvdús takarmányt. Ez lehet a lágyeleséghez
kevert reszelt sárgarépa, apróra vagdalt és összezúzott gyenge zöld-
lucerna vagy csalán. A 2-4. héten növeljük a zöldnek és a megfele-
lő minőségű fehérjeellátást adó takarmányoknak az arányát, főleg
ha a kifutó kopár, és kevés rovar található rajta. A zöld fű csírázta-
tott gabonamagvakkal, fiatal herével, lucernával, salátával pótolha-
tó. A zöldtakarmányt szecskázzuk apróra. A dara szemcsemérete le-
gyen fokozatosan egyre nagyobb. A 6. héttől kezdve már legfeljebb
csak a kukoricát daráljuk durvára.
Az 1-2. héten naponta hatszor, az 5. hétig ötször, a 8. hétig pe-
dig négyszer etessünk. Amikor hatszor etetünk, az első 7-8 napon
ötször adjunk darát és egyszer lágyeleséget, a 9-10. napon négyszer
darát, kétszer lágyeleséget, a ll. naptól pedig háromszor darát, va-
lamint háromszor lágyeleséget úgy, hogy az esti utolsó etetés dara
legyen. Ily módon a csirkéket fokozatosan hozzá tudjuk szoktatni a
lágyeleséghez. A gyakori etetés legolcsóbb módja az önetetés. Ha
önetetőt használunk, a csirkék gyorsabban fejlődnek. Apró szemű
kavicsot mindig tartsunk a csirkék előtt kis vályúban.
Az etetőket és itatókat mindig tartsuk tisztán, és gondoskodjunk
arról is, hogy a lágytakarmány a takarmánytartóban soha ne romol-
jon meg, az itatóvályúban pedig mindig tiszta, friss, de nem túl hi-
deg víz álljon. A kotlóssal történő nyári csibenevelés sikertelensé-
gének egyik oka lehet a megfelelő mennyiségű ivóvíz hiánya.
Ilyenkor általában a kotlós és a csibéi az istállón belül isznak, azon-
ban miután kimentek a legelőre, szinte egész nap szomjaznak. Ezek
után nem kell meglepődni azon, hogy a csirkék rosszul fejlődnek,
gyengék és esetleg el is pusztulnak.

18
 A csirkecsalád számára próbáljunk száraz, világos, jól szellőző,
ugyanakkor huzatmentes helyet teremteni az istállóban, ha nincs al-
kalmas tyúkólunk Már a fiatalkori felnevelés során is fontos az el-
helyezés, mert a nem megfelelő körülmények között nevelt csirkék
fejletlenek lesznek. Alomnak szecskázott szalmát használjunk. Az
első napoktól ajánlatos a kotlóst és a csirkéket az idősebb tyúkok-
tól elkülöníteni, mert ily módon az ólban és a kifutóban csökkente-
ni tudjuk a fertőzésveszélyt Nem lehet elég sokszor hangsúlyozni,
hogy a sikeres csirkenevelés fő feltétele a szabad tér (kifutó), a le-
gelő és a nagy terület. Ezek nélkül nem lehet a csirkéket gazdasá-
gosan és sikeresen felnevelni. A kifutón a csirkék szabadon szalad-
gálhatnak, kapirgálhatnak, valamint eleséget csipegethetnek (zöld
fű, rovarok). A nap bármely szakában nyugodtan fürödhetnek a ki-
futó homokjában, és ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a külső
élősködőktől megszabaduljan ak A nap szikrázó sugarai élénkítik
az állatok anyagcseréjét, étvágyát, és elősegítik néhány vitamin
képződését is. Ily módon a csirkék gyorsabban fejlődnek, ellenál-
lóbbak, edzettebbek lesznek, az elhullási arány pedig csökken. A
felnevelés idején adódó veszteség jelentősen csökkenthető, ha a ki-
futót megfelelően kezeljük, mert így visszaszoríthatju k azon kór-
okozó csírák kifejlődését, amelyek a csirkéket megbetegíthetik
A csirkék kelésének időpontja-a fénynek a fejlődésre gyakorolt
hatása követeztében - befolyásolja a tojástermelést Az őszi és téli
tojástermelés szempontjából a januártól április első feléig kelt csir-
kék a legértékesebbek, mert ezek tojásai jobb áron értékesíthetők.
Amire a csirkék egyik kritikus életszakaszukba érnek (ez a 2-8. hét,
a tollasodás időszaka) az időjárás jelentősen javul, és a természetes
fényviszonyok is kedvezően alakulnak, ami elősegíti a tojásterme-
lés megindulásának Ha az állat nem jut megfelelő mennyiségű és
minőségű táplálóanyaghoz, lemarad a fejlődésben, és a ivarérés
időpontja is kitolódik.

19
 A csirke mesterséges felnevelése félintenzív
körülmények között
Ebben az esetben a kotlóst próbáljuk helyettesíteni több-kevesebb
sikerrel. A felnevelhető csirkék számát csak a nevelőól befogadóké-
pessége, szakértelmünk és anyagi lehetőségeink határozzák meg. E
módszer előnye, hogy az év bármely időszakában nevelhetünk csir-
kéket, míg a kotlós nem mindig áll rendelkezésre. A kotlós ebben az
esetben nem fertőzheti meg a csirkéket, és megtakarítható a takar-
mánya is. El kell oszlatnunk azonban azt a tévhitet, hogy a mester-
ségesen felnevelt csirkéből nem válhat jó kereső. A keresés a csirke
veleszületett természetes ösztöne, éppen ezért a felnevelés során itt
sem nélkülözhetjük a zöld kifutót.
Ennek a nevelési formának az a lényege, hogy az első hetek ma-
gasabb hőmérsékletigényét különböző fűtőberendezésekkel, úgyne-
vezett műanyákkal próbáljuk pótolni.
A naposcsibék érkezése előtt a nevelőépületet készítsük elő az
állatok fogadására. A padlózatot, a falakat, a belső berendezéseket
és a mennyezetet söpörjük és tisztogassuk le, majd fertőtlenítő ol-
dattal permetezzük be. Itt kell megjegyezni, hogy e célra is csak a
minősítő szervezet által engedélyezett fertőtlenítőszereket, valamint
élősködőkés kórokozók elleni készítményeket lehet használni. Ezzel
egy időben végezzük el az épületek rágcsáló- és rovarmentesítését
is. Ha az épület padozata homok vagy agyag, akkor a felső 15-20
cm réteget cseréljük ki fertőzésmentes földre, vagyis olyanra, ame-
lyen baromfi még nem járt. Agyagpadozat esetén az agyagot tapasz-
szuk újra. A falakat és az oszlopokat, valamint a mennyezetet me-
szeljük le. Tisztítsuk meg az ablakokat, szellőzőnyílásokat és a lám-
patestek búráit a portól és a piszoktóL Az istállóban használni kí-
vánt eszközöket és berendezéseket még az istállón kívül tisztítsuk
és fertőtlenítsük le. Végül az épületet és a takarmánytároló helyisé-

20
get fertőtlenítsük ki, mégpedig úgy, hogy zománcozott lavórba for-
malint öntünk és abba kálium-permanganátot rakunk. Ezután az ab-
lakokat és ajtókat tartsuk zárva, hogy a fertőtlenítőszer gőzei az
épület minden szegletét átjárják. Fertőtlenítéskor fokozottan ügyel-
jünk az egészségügyi előírások betartására. Egy nap elteltével vala-
mennyi ablakot és ajtót nyissuk ki, hogy az épület jól kiszellőzzön.
Legalább 2 napig hagyjuk az istállót üresen. Az ajtók elé rakjunk
kis ládikába fertőtlenítőszert. Az alom behordása előtt győződjünk
meg róla, hogy minden teljesen száraz-e.
Az alom minősége és mennyisége a csirkenevelésnél nagyon fon-
tos tényező. Melegnek, tisztának és száraznak kell lennie, hiszen a
csirkék hajlamosak a megfázásra. Alomanyagnak 5-6 cm hosszúságú
búzaszalma vagy puhafa forgács a legalkalmasabb, de használhatunk
aprított kukoricacsutkát, árpaszalmát is. Az 5-6 cm-nél hosszabb
szecskahosszúságú alomban a csirkék nehezen mozognak, ha pedig
rövidebbek a szalmaszálak, fennáll az alomevés veszélye, amitől el-
tömődik a hegyük. Az alom vastagsága 10-15 cm legyen. Az alom
magasságát a nevelés során ráalmozással folyamatosan növelj ük.
A túlságosan száraz alom azonban káros a csirkékre nézve. Ezen
úgy segíthetünk, hogy az alomra harmatszemen vizet permetezünk.
Az almozás t követően hordjuk be a nevelő berendezéseit ( etetők,
itatók), amelyek elhelyezésénél az alkalmazott fűtés a mérvadó.
Afűtés megoldható teremfűtéssei (az egész belső légteret fűtjük)
vagy műanyás fűtéssei (műanyával az istállónak csak azon részét
fűtjük, amelyet az állatok tartózkodására kijelöltünk). Használha-
tunk kombinált fűtést is. Ekkor a teremfűtést és a sugárzó fűtést
egyszerre alkalmazzuk.
A műanya lehet vaskályhás, tégla-, elektromos, infrasugárzós,
gázinfra- vagy parabolás műanya is. A vaskályhás és téglaműanyát
a gazda házilag is elkészítheti. Így olcsóbb, viszont hatásfoka rosz-
szabb, mint pl. a drágább parabolás sugárzóé.

21
 Bármilyen fűtést is alkalmazunk mindent tegyünk meg azért,
hogy az épület hőszigetelése minél hatékonyabb legyen, hiszen ez
,,zsebre megy". A műanyák üzemeltetésekor fordítsunk fokozott fi-
gyelmet a tűzvédelmi előírások betartására.
A csibék megérkezése előtt ellenőrizzük, hogy minden gépi és
elektromos berendezés jól működik-e, hiszen ezzel rengeteg kelle-
metlenségtől kímélhetjük meg magunkat. Az állatok betelepítése
előtt l nappal a nevelőt fűts ük fel a megfelelő hőmérsékletre. A ne-
velő időben történő felfűtése különösen fontos. A csibék érkezése-
kor az alomnak, a víznek és a helyiségnek is melegnek kell lenni
(1. táblázat).
l. táblázat. A csirkék hőigénye a nevelés folyamán
különböző évszakokban

Tojástermelő

A csirkék kora télen nyáron

oc
l napos korban 33 32
l hetes korban 31 30
2 hetes korban 29 27
3 hetes korban 27 25
4 hetes korban 25 22
5 hetes korban 23 20
6 hetes korban 21 18
7 hetes korban !9 18
8 hetes korban 18 18
9-22 hetes korban 18 18
(MOLNÁR L.,1974 nyomán)

22
 Tudvalévő, hogy a tojás-, illetve a hústermelésre szánt állományt
eltérő hőmérsékleti viszonyok között kell felnevelni. A tojásterme-
lés céljára felnevelt állomány alacsonyabb hőmérsékletet igényel,
mint a hústermelésre szántak. Ez azért szükséges, hogy ily módon
a tojóállomány szervezete ellenállóbbá váljon.
Ahhoz, hogy a csirkék hő igényét minél jobban kielégítsük a ne-
velés során, lehetőség szerint a következő táblázat értékeit tartsuk
szem előtt (2. táblázat).

2. táblázat. A tojástermelésre szánt csirkék hőigénye

Hőmérséklet

Kor a műanya alatt a teremben

(OC) (OC)

l. napon 32-34 25-27

l. héten 32 25
2. héten 30 24
3. héten 28 22
4. héten 25 20
5. héten 21 19
6. héten 19 18
7. héten 18 18
8. héten - 18

A csirkék növekedésével párhuzamosan fokozatosan csökkent-

sük a hőmérsékletet a műanya alatt és a teremben is úgy, hogy a
csirkék hathetes korára 18-19 oc legyen a teremhőmérséklet A
kombinált fűtés előnye, hogy a teremben különböző hőmérsékleti
zónák alakulnak ki, így a csirkék kiválaszthatják maguknak a "leg-

23
 megfelelőbb" helyet. Ez nemcsak a csirkék egészséges fejlödését,
hanem edzettségét is elősegíti. Ily módon a csirke a felnevelés ké-
sőbbi szakaszában a hőmérséklet-ingadozásokat jobban viseli. A
csibék telepítési sűrűsége 16-18 db/m2.
Néhány órával a csibék megérkezése előtt alakítsuk ki az úgyne-
vezett csibegyűrűket A gyűrűk kialakítására a hullámpapír a legal-
kalmasabb, de a nyári melegben célszerűbb csibehálót alkalmazni a
jobb szellőzés érdekében. A gyűrűk magassága 60 cm legyen, átmé-
rőjét pedig a műanya függvényében alakítsuk ki. Ügyeljünk azonban
arra, hogy a körelég nagy legyen ahhoz, hogy a csibék eltávolodhas-
sanak a műanyától, ha nagyon melegük van, ezért a műanya alsó
széle és a kerítés között legalább 70 cm távolság legyen. A műanyák
alá telepíthető naposcsibék számánál a gyártó cég ajánlását érdemes
figyelembe venni. Egy műanya alá az állatok nagyságától, súlyától
és hasznosítási irányától függőerr általában 2-4 szállítódoboz esihét
rakjunk ki. Egy szállítódobozban 80-l 00 db naposcsibe található. A
csibegyűrun belül az etetőket és az itatókat egyenletesen elosztva a
műanya és a csibekerítés között helyezzük el. A csibekerítés miatt a
csirkék nem kóborolnak el, ily módon a napi élelem és az ivóvíz is
mindig szem előtt van. Miután az állatok megtanulták, hogy merre
keressék az élelmet, az ivóvizet és a me leget (8-l Onap), a csibegyű­
rűt el lehet bontani. Kettős hasznosítású fajtáknál is a nevelőbe be-
telepített állatok lehetőleg 24 órán belül kelt csibék legyenek. Bete-
lepítéskor vizsgáljuk át az érkezett csibéket. A kelésgyengéket vagy
deformáltakat vegyük ki az egészségesek közül.
A negyedik naptól először kettő, majd három műanya egybeke-
rítésével növeljük a csirkék rendelkezésére álló területet. Később
mindig egy műanyával kerítsünk be többet. A !O. naptól kezdve
azonban már teljesen elhagyhatjuk a csibekerítés használatát
A betelepítéstől kezdődően figyeljük a csibegyűrun belüli hő­
mérsékletet hőmérő segítségéve!. A hőmérőnél azonban sokkal biz-

24
 tosabb képet ad a hőmérsékletről a csirkék viselkedése. Azért is ér-
demes több időt töltenünk az állatok megfigyelésével, mert így
olyan információkat kaphatunk a viselkedésükről, amelyekről még
a mai korszerű berendezések sem tudnak tájékoztatni bennünket.
Ha a csirkék jól érzik magukat, halkan csipognak, és egyenletesen
helyezkednek el a műanya alatt. Ha a hőmérséklet magasabb a kel-
leténél, a műanya szélénél körben vagy azon kívül helyezkednek el,
szárnyukat lógatják és csőrüket nyitogatják. A túl magas hőmérsék­
let következtében a sziktömlő később szívódik fel, és esetleg légúti
megbetegedés is kialakulhat, sőt a naposcsibék ki is száradhatnak.
Ilyen esetben a műanyát egyszerűen emeljük feljebb a kívánt ma-
gasságig. Ha a hőmérséklet az optimálisnál alacsonyabb, a csirkék
összebújnak a műanya alatt és hangosan csipognak. A túl alacsony
hőmérséklet következtében a csirkék legyengülnek, bélhurut és
hasmenés léphet fel, ugyanakkor testsúlygyarapodásuk lelassul.
Amennyiben a műanya alatt a hőmérsékletet növeini szeretnénk,
engedjük a műanyát lejjebb. Ha a csirkék a csibegyűrun belül egy
pontban csoportosulnak, az épület huzatos.
A baromfi viselkedési sajátossága, hogy nagyon könnyen megijed
és összeszalad, ezért fokozottan ügyeljünk arra, hogy az állományt ne
érje stresszhatás (nagy zaj, takarmány- vagy ivóvíz-ellátási zavar).
A szétrakás után (a keléstől számított 24 órán belül) a csibéknek
minél előbb adjunk ivóvizet Ennek érdekében az itatókat már a csi-
bék megérkezése előtt töltsük fel vízzel, hogy a víz hőmérséklete op-
timális legyen (25 °C). Napos korban 2 kúpos önitatót számoljunk
l 00 csibére, és azokat az előzőekben leírtak szerint osszuk el a mű­
anyák között, valamint tegyük őket rácsos alátétre. Az alátét legyen
szélesebb mint a csirkeönitató palástjának alsó átmérője, ugyanakkor
arra is ügyeljünk, hogy a csibék könnyen felugorhassanak rá. Az alá-
tét megakadályozza, hogy a csibék a nedves alommal közvetlenül
érintkezzenek, és esetleg megfázzanak. Az első hét végén már áttér-

25
 hetünk a függesztett itatók használatára. A központi tartályos, szele-
pes önitatók előnye, hogy a csirkék igényük szerint fogyaszthatnak
belőlük vizet. Az átszoktatás ideje alatt helyezzük a kúpos önitatókat
a függesztett önitatókhoz közel, és ahogy a csirke megtanul inni, fo-
kozatosan csökkentsük a kúpos önitatók számát. Nyári nagy meleg-
ben állítsunk be pótitatókat. Ilyenkor ugyanis a csirkék nagy része az
itatók körül helyezkedik el, és nem hagyják a többieket vízhez jutni.
Mielőtt a csibék megérkeznek, készítsünk be a műanyák alá cso-
magolópapírt, és helyezzünk el megfelelő számú etetőedényt.
A takarmány adagolását az etetőtálcákra csak az itatás után 2-3
órával kezdjük meg. A takarmány az előre bekészített papírra vagy
etetőtálcára kerüljön. Erre a célra azonban kitűnően megfelel a csi-
bék szállítására használt kartondoboz is, amelyből kisebb átalakí-
tással 2 hétig megoldhatjuk az állatok etetését (100 állat/doboz). A
papírlapot a későbbi takarmánykiszóródás megelőzésére csak addig
használjuk, amíg a csirkék rászoknak a takarmányra. Ekkor a pa-
pírt, illetve a kartondobozt is égessük el. Az első takarmányt véko-
nyan és egyenletesen szórjuk ki az etetőtálcákra, mert a kopogó
hang a többi csirkét is a tálcákhoz vonzza. A negyedik naptól kezd-
ve tegyünk eléjük kis vályúban 2-4 rum átmérőjű kavicsot A má-
sodik héttől fokozatosan térjünk át a végleges etetőberendezések
használatára. Mesterséges felnevelés esetén a csirkék etetésére fém-
ből vagy fából készült hengeres vagy Jáncos önetetőket használ-
junk. Ha az etetővályút saját magunk készítjük, a perem felső szé-
lét befelé hajlítsuk vissza, hogy az állatok ne tudják kiszómi belőle
a takarmányt. A vályú fölé tegyünk V alakban dróthuzalt, hogy az
állatok ne álljanak bele a vályúba, és ne kaparják ki a takarmányt.
A vályú szélessége l 0-14 cm, magassága 6-l Ocm legyen. A keres-
kedelmi forgalomban kapható ún. görgős etetővályú az előzőekben
leírt vályú továbbfejlesztett változata. A megoldás újszerüsége a
felrepülés megakadályozásában rejlik.

26
 A hengeres önetetők készülhetnek horganyzott fémlemezből
vagy műanyagból. Feltöltésük történhet kézzel vagy csővezetéken
keresztül csigákkal. Mindegyik palástkiképzése kúpos, hogy a csir-
kék ne tudjanak rá felülni. Nagyobb csirkeállomány esetén érdemes
a Jáncos etetőszalag alkalmazását is megfontolni. A Jáncos önetető­
be csak akkor engedjünk friss takarmányt, ha az előzöt a csirkék
már elfogyasztották. Ily módon ugyanis elkerülhetjük, hogy a takar-
mány értékes, apró szemcséjű részei a vályú aljában maradjanak. A
nevelés során 4 m vályúhosszt vagy 2 db önetetőt állítsunk fel l 00
csirke számára. Az etető-, illetve itatóhelyek távolsága a nevelés
elején 0,2 m, míg a nevelés végén max. 2 m legyen.
Ne feledkezzünk meg arról a nagyon fontos szabályról sem, hogy
a nevelés egész ideje alatt úgy állítsuk be az etetök és az itaták ma-
gasságát, ahogy a csirkék nőnek. Beállításukra vonatkozóan az le-
gyen az irányadó, hogy az etetők, illetve az itatóvátyúk pereme egy
szintben legyen a csirkék hátávaL
A baromfinevelés bármely időszakában a csőr kurtítása szi-
gorúan tilos!
A takarmány összetételére vonatkozóan a természetes csirkene-
velésnél leírtak az irányadók. A csibék kikelését követő napokra az
állandó jellegű mozgás és evés jellemző. Később ez az evési kény-
szer kétórás periódusra változik. Ez a táplálkozási szokás az anyag-
cserével áll szoros összefüggésben, ugyanis a gyomor és a begy
ennyi idő alatt ürül ki.
Az első napokban óránként, a 2. héten kétóránként, ezt követően
négyhetes korig 3-4 óránként etessünk. A 4. hét után áttérhetünk az
önetető vagy az etetővályú használatára. A takarmányfogyasztást
mindig kísérjük figyelemmel. Amennyiben a takarmányfogyasztás
csökkenését tapasztaljuk, próbáljuk meg kideríteni az okát. Ha az
okot nem találjuk meg, és a csirkék fejlődésében is törés mutatko-
zik, haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz.

27
 A friss, tiszta levegő nélkülözhetetlen a nevelőben. Az épületeknek
csak természetes szellőzése lehet. Ily módon külső energiaforrás nél-
kül csak az eltérő hőmérsékletű levegő mozgását használhatjuk ki. A
gyakorlatban ezt úgy tudjuk megvalósítani, hogy olyan épületben ne-
velünk, amely 5-6 métemél nem szélesebb, és falai, valamint meny-
nyezete jól szigetelt. Az első két hétben nem szokott különösebb gon-
dot jelenteni az épület szellőztetése, mert általában a kis intenzitású,
természetes légcsere is elegendő. A harmadik héttől kezdve azonban,
amikor a csirkék már többet mozognak,jo bban figyeljünk oda a szel-
lőztetésre. A szellőztetés gyakorlati megvalósítására nincs általános
érvényű szabály, mert az mindenkor az állatok korától, az időjárási
és éghajlati viszonyoktól fugg. Az ablakfelületnek az ól alapterület-
ének legalább l l 15 részének kell lennie. Az épület oldalfalának alsó
részén alakítsunk ki kibúvónyílásokat (az állatok ezeken keresztül
mennek ki a friss levegőre). A kibúvónyílások összhossza 4 m legyen
az épület l 00 m 2 alapterületére vetítve. A hatékonyabb szellőzés ér-
dekében az ablakok me llé egyszerű szellőzőket is beépíthetünk, vala-
mint az épület gerineén lefelé nyíló bukóablakokat is kialakíthatunk.
Az ablakok és a szellőzök befelé nyíljanak, hogy a beáramló hideg
levegő ne érje közvetlenül a csirkéket. Az épületen belül az optimá-
lis páratartalom 65-70%. Ha az értékek ennél magasabbak, az álla-
tok megbetegedhetnek (nátha, hurut, tüsszögés, kötőhártya-gyulla­
dás). Ha a páratartalom nagyobb a megengedettnél, akkor ezt a mű­
anyák bekapcsolásával és erős szellőztetéssei csökkenthetjük. Ameny-
nyiben a levegő relatív páratartalma a megkívánt érték alatt van, a fa-
lakat kíméletesen permetezzük, és helyezzünk ki párologtató tálcá-
kat Nagymértékben befolyásolja a levegő szennyeződését és pára-
tartalmát az alom állapota is. Ennek körültekintő ápolásáról mindig
gondoskodjunk. Az alom állapotára természetesen az épület szigete-
lése is hatással van. A jól szigetelt épület télen ismelegen tartja a le-
vegőt anélkül, hogy pára csapódna le a falakon vagy a mennyezeten.

28
 Korábban már esett róla szó, hogy a fény (megvilágítás) mécté-
kével befolyásolni tudjuk a tojásrakás megkezdésének időpontját. A
fény erőssége és színe ugyanis befolyásolja a csirkék viselkedését.
Ha a csirke nevelése június vége és december közé esik, nincs
szükség mesterséges világítási programra, mert a csökkenő fény-
ruennyiség késlelteti az ivarérést A január és június vége között kelt
csirkéknél azonban szükség van kiegészítő világításra. Az égőket az
alom felett 1,8-2 m magasságban helyezzük el, és tegyünk rájuk por-
védő búrát. (A tűzveszély miatt a búrákat hetente tisztítsuk le.) Abla-
kos istálló esetén csak reggeli kiegészítő világítást alkalmazzunk (ha
kell), és teljes kivilágosodáskor kapcsoljuk le a villanyt. A csirkék
fényigénye 1-3 W/m2, de a nevelés első nyolc hetében az értéket
csökkentsük 1,5-ről 0,5 W/m 2-re. Figyeljünk arra, hogy a megvilágí-
tás erőssége (wattszám) mindig az ablakon keresztül bejövő természe-
tes fényhez igazodjék. Az égők maximális teljesítménye 40 W legyen.
Ha lehetséges, szép idő esetén a mesterségesen felnevelt csirké-
ket is engedjük ki 3 hét után a szabadba. A természetes fény serken-
ti az anyagcserét és a hormonműködést, valamint növeli az ellenál-
ló képességet. A csirkék által használt kifutóra más állatot, idősebb
tyúkot ne engedjünk. A kifutónak a növényzettel való borítottságá-
ra vonatkozóan a természetes felnevelésnél leírtak az irányadóak.

A jércék felnevelése félintenzív

körülmények között

A 8-10. héttől a tollazat már megfelelően fejlett ahhoz, hogy az idő­

járás viszontagságaival szemben védelmet nyújtson. A tojásrakás
megkezdéséig tartsuk a jéreéket kifutós ólakban. Ha nem áll rendel-
kezésünkre korlátlan nagyságú kifutó, akkor is biztosítsunk lehető­
leg l O m2 nagyságú területet egy-egy jéreének A nevelésre aJkai-

29
 masak az üresen álló istállók vagy az átalakított csirkenevelők és
egyéb gazdasági épületek is, ha az épületjól hőszigetelt, jól szellőz­
tethető és jó a levegője.
A 8-12 hetes jércék még 15-16 oc hőmérsékletet igényelnek,
melyet csak megfelelő edzés mellett lehet 11-12 °C-ra csökkenteni,
de ezt a hőmérsékletet már mindenképpen tartsuk. A jéreéket tarthat-
juk teljesen mélyalmon vagy úgy, hogy az épület alapterületének fe-
lén mélyalom, a másik felén trágyaakna van. A trágyaakna tetejét
fedjük le dróthálóval, hogy az állatok közvetlenül ne érintkezzenek
a trágyával. A trágyaakna tetején helyezzünk el ülőrudakat, hiszen az
ülőrudakhoz való szoktatást ebben a korban (12 hetesen) kell elkez-
deni. Az ülőrudakat úgy készítsük el, hogy szélessége 4-6 cm, ma-
gassága 3-4 cm legyen. A két felső élet enyhén gömbölyítsük le. Ezt
követően a rudakat rögzítsük szélesebb lapjukkal a trágyaakna felső
keretére egymástól35 -40 cm távolságra (az ülőrudak a fallal párhu-
zamosan helyezkedjenek el). Jércénként 20 cm ülőrúdhosszúságot
számoljunk. A kaparótér almozására a csirkenevelés során ismerte-
tett minőségű és mennyiségű alomanyagokat használhatjuk
A csibekorra jellemző ijedelem a jércekorban sem ismeretlen.
Bármilyen idegen zaj (ajtócsapódás, mennydörgés stb.) hallatán az
állatok pánikszerűen a sarokba rohannak, és összenyomhatják egy-
mást. Ez megelőzhető, ha kitakarjuk a sarkokat háromszög alakú
farostlemezzel vagy szalmabálákkaL
Ha az időjárás megengedi, a jéreéket télen is engedjük ki a kibú-
vónyílásokon keresztül a kifutóra.
A jércék telepítési sűrűsége maximum 8-9 db/m 2 legyen. A ne-
velés ideje alatt l 00 jéreére 4 m vályúhosszat vagy 2 köretetőt szá-
moljunk, és ne feledkezzünk el a gyomorkavics adagolásáról, illet-
ve a beólazás előtt a mészgritt etetéséről sem.
A 8. héttől emeljük tovább az etetett egész gabonamagvak, illet-
ve a takarmányadag mennyiségét. A beólazás előtt a jércék napon-

30
ta és fejenként kb. 13 dkg takarmányt kapjanak. A takarmánykeve-
rék összeállításánál a fajta igényeit úgy próbáljuk kielégíteni, hogy
a saját gazdaságból származó takarmányalkotók aránya minél na-
gyobb legyen. Felhasználhatunk kukoricadarát, búzadarát, zabda-
rát, olajpogácsát, búzakorpát, hallisztet, burgonyát, borsót, lóbabot,
sárgarépát, zöldlucemalisztet, konyhasót, takarmánymeszet, vita-
minokat, illetve ásványi premixet is. Szemes eleségként adjunk bú-
zaocsút, búzát vagy kukoricát az állatoknak. A receptúra elkészíté-
sénél feltétlenül törekedjünk rá, hogy a tojójércék ne hízzanak el,
mert a petefészkük elzsírosodik, és így kevesebb tojást tojnak. Azok
az állatok, amelyeket a felnevelés során "gazdagon" takarmányoz-
tunk, előbb érik el az ivarérett kort, ami a későbbi tojástermelés
szempontjából nem előnyös (sok apró tojást tojnak, gyorsan elhíz-
nak). Ez azonban nem azt jelenti, hogy a növendékeket koplaltatni
kellene. Ez a kijelentés inkább a táplálóanyag korlátozására vonat-
kozik. Már jércekorban se feledkezzünk meg arról, hogy ha új ta-
karmánykeveréket kezdünk el etetni, akkor 4-7 napig keverten
etessük a régi és az új takarmányt. A jércék előtt mindig legyen
megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz is.

A jércék felnevelése természetes

körülmények között

E témakörben elevenítsünk fel egy a gyakorlatban méltatlanul elfe-

lejtett vagy visszaszorult módszert. E módszer szerint a 8-1 O hetes
jéreéket a beólazásig vándorólakban vagy szabad szállásokon ne-
veljük fel. Amikor a csirkéket áttelepítjük a vándorólakba selejtez-
zünk is egyúttal. A fejlődésben visszamaradt, rosszul tollasodott,
rendellenes testalkatú állatokat emeljük ki. A felesleges kakasokat
szintén szedjük ki, hogy a fejlődő jéreéket ne zavarják. 100 jéreére

31
4-5 kakast számoljunk. Ily módon a jércék megszokják a kakasok
jelenlétét. A többi kakasból alakítsunk külön falkákat, és hizlalás
után értékesítsük őket vágóállatként (7. kép).
A tojójércék felnevelésében ez az időszak a legjobb az edzésre,
ezért a jércék elhelyezésénél, táplálásánál és ápolásánál ezt a körül-
ményt feltétlenül vegyük figyelembe. A jércék edző felnevelésével
olyan tojóállomány kialakítása a célunk, amely a külterjes tojáster-
melési feltételekhez is jól tud alkalmazkodni. Próbáljunk meg olyan
körülményeket teremteni, hogy az állatok természet adta, előnyös
tulajdonságai (jó keresőképesség, korai és gyors tollasodás) mind
jobban felszínre kerüljenek, és így a nevelés végére nagy ellenálló
képességre és edzettségre tegyenek szert.
A vándorólakat olyan üres területen helyezzük el, ahol a jércék
a nap égető sugarai ellen természetes árnyékot találnak (fák, bok-
rok). A legelőterületen minden jéreére legalább 15-25 m2 jusson.
Kívánatos körülmény, hogy ezeken a területeken az előző 2-3 év-
ben baromfiak nem tartózkodhattak. Erre állategészségügyi okok
miatt van szükség. Ideális megoldás lenne a növénytermesztésnél
ismeretes "forgó" alkalmazása, amely a vándorólaztatás esetében
azt jelentené, hogy csak 3-4 év múlva használnánk ugyanazt a fú-
ves területet a jércék nevelésére.
Kisebb létszámú állomány (30-60 db jérce) elhelyezésére készít-
sünk kisebb vándorólakat A vándoról állhat saját lábán, ekkor szál-
lítását (a rotáció miatt) pótkocsira rakva oldhatjuk meg vagy egy-
szerűen beépített rudak segítségével emberi erővel telepíthetjük át
az új helyre.
Ennél a módszernél jobb azonban, ha a vándorólat ideiglenes
vagy végleges megoldásként gumikerekes alvázra építjük rá. Ebben
az esetben 60-200 db jércét helyezhetünk el az ólban, és az ól szál-
lítása is egyszerűbb. Az alvázba építsünk be rugókat, hogy szállítás
közben a jércék ne rázkódjanak túlzottan.

32
 Miután eldöntöttük, hogy milyen vándorólat építünk, vegyük fi-
gyelembe a következő ajánlásokat.
Az ól méretezésénél gondoljunk arra, hogy a jércék csak éjszaka
vagy rossz idő esetén tartózkodnak benne. Ebből adódóan a belső
tér akkora legyen, hogy az állatok kényelmesen elférjenek, és ne
zsúfolódjanak össze. Az ól padozatát dróthálóból vagy valamilyen
más, rácsos szerkezetű anyagból készítsük, hogy a trágya közvetle-
nül a talajra hullhasson. Azt azonban akadályozzuk meg, hogy a jér-
cék a talajon lévő trágyával érintkezzenek.
Ha ezeket az ajánlásokat nem vesszük elég komolyan, az állo-
mány esetleg olyan kórokozókkal, élősködőkkel fertőződhet, ame-
lyek következtében a jércék a fejlődésben visszamaradnak, megbe-
tegednek, esetleg el is pusztulhatnak
Az ól oldalfalait és tetejét úgy építsük meg, hogy a külső raga-
dozók és a tolvajok ellen is védelmet nyújtson, szellőztethető le-
gyen (szellőzőnyílásait állítani lehessen), de mindezek ellenére ne
legyen huzatos. Anyaga általában fa, drótháló vagy nád lehet. A te-
tő legalább 35-40 cm-rel lógjon túl a falakon, és rámpát is készít-
sünk, amelynek segítségével a jércék könnyebben bejutnak az óiba.
Jó megoldás, ha ez a rámpa egyben a vándoról ajtaja is. Az ólieg-
fontosabb berendezési tárgya az ülőrúd. Jércék esetében 20 cm
ülőrúdhosszal számoljunk.
A vándorólak elhelyezésénél mindig a helyi időjárási és légköri
viszonyokat vegyük figyelembe. A kocsit próbáljuk mindig szélár-
nyékban felállítani. Nyirkos őszi és tavaszi időben helyezzük az ál-
latokat erdőszélre, nagy nyári me legben viszont inkább ritkán fásított
területre, erdővágásokba telepítsük át az ólakat. Ha csak kevés ólat
szeretnénk elhelyezni, akkor azok egymástól való távolsága 60-70 m
legyen, hogy ajércék sajátólaikba térjenek vissza. Amennyiben több
ólat szeretnénk ugyanazon a területen elhelyezni, szigetszerüen állít-
suk fel őket úgy, hogy egy sziget két-három vándorólból álljon, és a

33
 szigetek között kb. 70-100 m távolság legyen. Az állatok az ólak
környékén napos és árnyékos helyet egyaránt találjanak.
A betelepítés előtt az ólakat tisztogassuk és fertőtlenítsük ki. A
vándorólak kitelepítéséta legelőre, valamint a jércék beólazását ak-
kor kezdjük meg, amikor a napi középhőmérséklet már meghaladja
a l O °C-t, és tartós éjszakai fagyokra már nem kell számítani. A ta-
vaszi utófagyok idején az ó lakat rakjuk körbe szalmabálákkaL
A betelepítés időpontját lehetőség szerint délutánra tegyük, a kö-
vetkező nap pedig tartsuk zárva az ó lakat, de az állatok etetéséről és
itatásáról ne feledkezzünk meg. A második nap reggelén az ajtókat
nyissuk ki, és este, miután a jércék beültek az ól ba, csukjuk be. Ily
módon a reggeli nyitás és az esti zárás között a jércék kedvük, illet-
ve az időjárási viszonyok szerint bármikor ki-be járhatnak.
A megfelelő számú etető- és itatóberendezést a vándorólak előtt
arányosan helyezzük el, mert a jércék nagy valószínűséggel abba az
ólba telepednek be, amelyik előtt ittak vagy ettek. Ily módon kisebb
a valószínűsége annak, hogy az állatok az egyik ólat üresen hagy-
ják, a másikban pedig összezsúfolódnak
Az itatást önitatókból oldhatjuk meg. Ötletes megoldás, ha a vi-
zet lajtkocsiban szállítjuk ki a legelőre, és a lajtkocsiból földbe ásott
csövön keresztül vezetjük a vizet az itatókig. Így nem kell állandó-
an utántöltenünk az itatókat, és mivel a cső a föld alatt fut, a víz
még a nyári hőségben is kellemesen hűvös lesz. A vándorólaztatás
egész ideje alatt gondoskodjunk róla, hogy az állatok mindig tiszta
és friss vízhez jussanak. Az ólak előtt hagyjunk l 0-20 m széles sá-
vot, ahová a szemes takarmányt kiszórhatjuk. A legjobb, ha ezen a
területen helyezzük el az önetetőket is. Az etetökre és itatókra egy-
aránt szereljünk esővédő gallért, hogy a takarmány ne ázzon meg.
Ha a legelő gazdag rovarokban és magvakban, a jércék este rend-
szerint teli heggyel térnek vissza az ólakhoz. Ha azonban a legelő
fűhozama gyenge vagy kevés rovar található rajta, a jércék kiegé-

34
szítő táplálásra szorulnak. A kiegészítés reggel apróra szecskázott
zöld (lucerna vagy herefélék) és valamilyen állati eredetű takar-
mány keveréke legyen, este pedig szemes takarmányból álljon.
A vándorólazás vége felé az 5-6 hónapos jércék közűl a korai
ivarérésre hajlamos állatok már tojni kezdenek. A tojástermelés
szempontjából a korai és a késői ivarérés egyaránt kedvezőtlen. Ko-
rai ivarérés esetén apróbbak lesznek a tojások, és gyakoribb lesz a
tojótyúkok tojócső-előesése. A túl késői ivarérésnél viszont a ter-
melés nélküli felnevelési költségek lesznek nagyobbak, hisz az ál-
latok később kezdik meg a tojásrakást Az ivarérés idejét - a fény
hatásán kívül- jelentősen befolyásolja a takarmányozás is. Ajércék
ivarérésének idejét elsősorban a fény befolyásolja (3. táblázat). Ter-
mészetes napfény esetén a napi megvilágítás folyamatosan válto-
zik, ami ami éghajlati övünkben azt jelenti, hogy az év első felében
a nappaJok hosszabbodnak, míg a második felében rövidülnek.
A jércék nevelésében a korai ivarérés megelőzésére vonatkozó-
an az a szabály, hogy a világos órák száma nem növekedhet. Mivel
a vándorólazás során a felnevelés ideje alatt csak természetes fény
van, a korai tojástermelés késleltetésére csak annyit tehetünk, hogy
a nevelési időszakot az év második részére időzítjük, amikor a nap-
paJok hossza csökken. Alternatív megoldás lehet a takarmány fe-
hérjetartalmának csökkentése is. A túl korai tojásrakás során a tojá-
sok aprók lesznek, és a teljes tojásrakási periódusban is kisebb lesz
a méretük. Ezen túlmenően a tojásrakást korán kezdő jércék később
is kevesebbet tojnak, ebből adódóan az állomány nem tud majd na-
gyobb hozamot elérni. A korán érő jércék néhány tojás lerakása
után esetleg vedieni is kezdhetnek A jérceállománynak 20-22 he-
tes korban, vagyis a tojóházba való betelepítés előtt nem szabad el-
érnie az 5%-os termelést.
A nevelés végén, amikor a jércék végleges helyükre kerülnek, az
átrakással egy időben végezzűk el a következő selejtezést is. Ajér-

35
 3. táblázat. Az ivarérés időpontja és az éves tojástennelés összefiiggése

Rhode Island red

Sárga magyar
(Juli, M. A. után)
Ivarérés Éves tojáster- Ivarérés Éves tojáster-
(nap) melés (db) (nap) melés (db)
!60-nál kisebb 169 155 204
161-175 174 164 210
176-190 178 173 207
191-205 185 185 203
206-220 187 194 188
221-235 175 204 196
236-250 176 214 191
251-265 171 224 178
266-280 161 234 179
281-295 168 - -

296-310 138 - -
(Forrás: DR. BöGRE J., 1964)

cék 5 hónapos korára kialakul a fajtára jellemző testarán y, tollazat

stb. A selejtezés során azokat az állatokat emeljük ki az állomány-
ból, amelyek ettől durván eltérnek vagy külső testalakulásukban
bármilyen rendellenesség észlelhető.
Ajércenevelés egész ideje alatt folyamatosan kísérjük figyelem-
mel az állatok viselkedését és egészségi állapotát. A gubbasztás és
a takarmányfogyasztás csökkenése betegségre utal.

36
 Ökológiai tojástermelés
Gazdaudvart tyúk nélkül elképzelni lehetetlen. Az udvar, a kertek
alja, a tarlók kitűnő baromfilegelők, ahol a szükséges eleség telje-
sen ingyen van. A kártevőket, magokat, gyommagvakat az állatok
összeszedik és újra hasznosítják. Ily módon tehát a gazda legjobb
segítőtársai, ráadásul kis ráfordítással tojást és húst termelnek, va-
lamint- amit hajlamosak vagyunk elfelejteni- jó minőségű trágyát
adnak. A tyúktartás célja tehát lehet tojás- vagy hústermelés, eset-
leg mindkettő egyszerre. Tarthatjuk a tyúkokat kizárólag a tojáster-
melés miatt, de nevelhetünk nyárra rántani való vagy sütni való
csirkéket, illetve a kappanokat értékesíthetjük is. A könyv ezen ré-
sze a tojástermeléssei foglalkozik.
Abban az esetben, ha a jércék nem ökológiai gazdaságból szár-
maznak (ez lehet saját vagy más ökológiai gazdaság), akkor a tojó
tyúk esetében 6 hét átállási időnek kell eltelnie, hogy az állat, illet-
ve a tojás ökológiai termékként legyen értékesíthető. Az átállás kez-
detekor a tojó jérce nem lehet 18 hétnél idősebb.

A tyúkok elhelyezése

Mivel a tyúk a tisztaságat nagyon szereti, elhelyezésére a tiszta,

száraz, huzatmentes, jól szellőztethető istálló a legalkalmasabb. A
tyúkház vagy tyúkól akkora legyen, hogy azt télen az állatok ma-
guk be tudják melegíteni. Fűteni nem tanácsos, mert ha a tyúkok
télen a fűtött helyiségből kimennek a hideg, fagyos szabad levegő­
re, könnyen elfagyhat a taréjuk. Egészségtelen, szűk, sötét és hideg
ólban a tyúkok télen nem vagy csak keveset tojnak. Ha az állatok
elhelyezésére nem áll rendelkezésre már meglévő, eddig is tyúktar-

37
tásra használt épület, akkor ne építsünk drága ólat, hanem bárme-
lyik meglévő helyiséget, épületet alakítsuk át vagy építsünk ma-
gunk egyszerű, olcsó ólat Ilyen például a kisebb létszámú tyúk el-
helyezésére szolgáló ún. kúpos tetejű tyúkól, amely fából készül,
kettős falú, és a falak közötti rész homokkal, tőzeggel van kitöltve.
A belső fala legyen sima, így könnyen lemeszelhetjük. Ajtaja két
részből álljon úgy, hogy a felső és alsó rész külön zárható legyen.
Az ilyen faólban, amelynek alapterűlete 10-12 m2 , télen 50 db,
nyáron 60-70 db tyúk tartható.
Az átalakításnál vagy építésnél elsősorban arra gondoljunk, hogy
az ól déli fekvésű legyen, benne az állatok minél több világosságot
kapjanak, ugyanakkor se a melegtől, se pedig a hidegtől ne szen-
vedjenek Az óliegyen jól szellőztethető, ezért építsünk az ól falá-
ba és a tetőgerincre is szellőzőnyílásokat Ha az ablakokat, szellő­
zőnyílásokat és kibúvónyílásokat megfelelő időben és módon nyit-
juk és zárjuk, akkor ventilátorok nélkül is, a fizika egyszerű, a me-
leg és hideg levegő mozgására vonatkozó törvényeit kihasználva
megfelelő levegőmozgást érhetünk el az épületben. Ez azonban
csak úgy kivitelezhető, ha az épület max 6 m széles.
Abban az esetben, ha saját magunk szeretnénk keltetni és termé-
szetes körűlmények között felnevelni a csirkéket, ajánlatos tyúkhá-
zat berendezni. A tyúkházban együtt van az ól, a keltető- és a neve-
lőhelyiség a kiszolgálóhelyiségekkel (tojás- és takarmánytároló ).
Az ól padozatának döngölt agyag vagy tégla a legmegfelelőbb.
Az épületfalai téglából, vályogból vagy deszkából készüljenek. A
falak legyenek jó hőszigetelők és huzatmentesek, és ne engedjék át
a talajnedvességet Az ablakok felületének a padozat alapterületé-
nek 1115-1/20 részével kell egyenlő nagyságúnak lennie. Annak ér-
dekében, hogy minél több természetes fény jusson be az ólba, az is-
tálló déli oldalára mindenképpen, nagyobb istálló esetében azonban
mindkét oldalra építsünk a falba befelé nyíló ablakokat a padozat-

38
tól 160-220 cm magasságban. Az ablakok elhelyezkedése akkor
optimális, ha az istállóban nem marad sötét sarok.
A természetes fény nemcsak jó közérzetet ad a tyúkoknak, ha-
nem baktériumölő hatása is van.
A fal alsó részén egyik vagy mindkét oldalon építsünk kibúvónyí-
lásokat. Ezek összhossza l 00 m2 épület-alapterületenként 4 m legyen.
A mennyezet, ha van, sima, 2-2,5 m magasságú, rossz hővezető
és könnyen fertőtleníthető legyen. A fodém padlás felőli részére
rakjunk szigetelőanyagot (pl. szalmabála). A tető anyaga lehet pala,
fazsindely, nád vagy cserép. A tető 30-50 ern-rellógjon túl a falon,
hogy a falat az eső közvetlenül ne érje. Az istállóhoz kívül 2-3 m
széles, fedett kaparótér is tartozzon, ahol az állatok rossz idő esetén
mozoghatnak vagy tartózkodhatnak
Bármilyen anyagból is készült az ól, jól szellőztethető, világos,
bármikor alaposan kitisztítható, és főként belülről simává vakolha-
tó legyen. Legfőképp arra vigyázzunk, hogy ne legyen huzatos az
épületünk, mert a huzatra a tyúkok nagyon érzékenyek.
Az istállóhoz minél nagyobb szabad legelő, kifutó csatlakozzon,
ahol a tyúkok kedvük szerint keresgélhetnek és barangolhatnak Jó
ha a kifutón l O m2 áll egy állat rendelkezésére, de a minimális kifu-
tónagyság szabad téren 4m 2/db kell hogy legyen. A kifutó legyen
növényzettel borított, és nyújtson védelmet az időjárás viszontagsá-
gaival szemben (ámyékolók, fák). A kifutó területén belül nyugod-
tan elhelyezhetünk konyhai hulladékból álló, illetve komposzthal-
mokat is. Ily módon olcsó takarmányhoz juthatnak a tyúkok, sőt né-
ha még némi "csemegére" is akadhatnak (lehullott gyümölcs, zöld-
ségmaradványok). Ha nincs elég természetes árnyékoló (fa, bokor),
akkor ezek ültetését nem kerülhetjük el. Amíg azonban a fák és a
bokrok a kívánt magasságúra megnőnek, készítsünk ideiglenes ár-
nyékoló-, illetve delelőhelyeket, ahová az állatok a tűző nap, hó,
erős szélvihar elől behúzódhatnak A jól kereső baromfi ugyanis

39
 napközben nem nagyon keresi fel az ó lat, még akkor sem, ha az idő­
járási viszonyok kedvezőtlenek.
Ilyen delelőket készíthetünk magunk is, ha kb. 2-3 m hosszú, l
m magas favázra nádat vagy kukoricaszárat szegezünk (8. kép). Ha
némi szemet vagy zöldtakarmányt is szórunk a földre, a tyúkokat
kapirgálásra, keresésre ösztönözhetjük, és a napi táplálékot is ki-
egészíthetjük ily módon. Ha fákat nem tudunk telepíteni, ültessünk
magas növényeket (pl. napraforgó) a kifutó meghatározott részeibe,
hogy így teremtsünk némi árnyékot az állatoknak.
A tyúkok jó közérzetének megteremtéséhez, valamint annak elő­
segítéséhez, hogy a tyúkok a külső élősködőktől megszabadulhas-
sanak, az istállóban és a kifutón alakítsunk ki homolifiirdőket. A ho-
mokhoz keverjünk fahamut és kénmájat
Ha nagyobb tyúkállományt szeretnénk tartani, az ólban alakít-
sunk kifakkokat, amelyekben 100-250 állatot helyezhetünk el ké-
nyelmesen. Az istállón belül ugyanis a tyúkok l 0-15 méter átmérő­
jű körön belül mozognak. Ezen belül mindegyik fajtársukat felis-
merik. Ezért is célszerű az istállóban fakkokat kialakítani. A fakkok
kialakításával nem a tyúkok egymástól való elszigetelése a cél. Ez
egyébként a gyakorlatban is kivitelezhetetlen, mert pl. a fakkokat
elválasztó ajtón keresztül, ill. az épületen kívüli kifutóban mindig
keveredhet az állomány(még, ha van is kerítés). Ha tehát néhány
tyúk a szomszédos falkához keveredik, nem biztos, hogy ott rögtön
kiközösítik. Kísérletek során bebizonyosodott, ha egy adott közös-
séghez tartozó tyúkokat más csoportba helyeztek át, de naponta
vagy másnaponta saját, eredeti csoportjukba is visszahelyezték
őket, a tyúkok tagjaivá váltak több közösségnek is- sokszor súlyos
harcok árán - és mindegyikben bizonyos rangot vívtak ki maguk-
nak. A fakkokat legegyszerűbben dróthálóval választhatjuk el egy-
mástól. Ebben az esetben azonban akifutót is osszuk fel szektorok-
ra. A szektorok száma a benti fakkok számának legalább kétszerese

40
legyen a váltókifutó alkalmazása miatt. Erre azért van szükség,
mert a tyúkok - elődeik életmódját megtartva - falkában, kisebb
csoportokban érzik jól magukat. A kisebb csoportokban elhelyezett
tyúkok többet termelnek, és gondozásuk is egyszerűbb.
Korlátozott nagyságú kifutó esetén a ragadozók ellen kerítéssel
védekezzünk. A kerítés csak akkor hatékony, ha legalább 30-50 cm
mélyen beleássuk a földbe. Egyébként a kutyák vagy a rókák az
alatta vájt alagúton keresztül akadálytalanul járnak ki-be. Ha a ki-
futó nagyon szeles területen van, telepítsünk az uralkodó szél irá-
nyát figyelembe véve szélfogó fasort.
Mivel a tyúkok állandó csipegetésükkel és kapirgálásukkal fo-
lyamatosan pusztítják a növényzetet, feltétlenül alkalmazzunk vál-
tókifutó-rendszert. Ennek lényege abban áll, hogy a kifutó területét
két, de jobb ha négy részre osztjuk, és amíg a tyúkok a kifutó egyik
részén tartózkodnak, addig a már "leterhelt" részt újra be lehet gye-
pesíteni, fűmaggal felül lehet vetni. A gyepet 2-3 évente szántsuk
fel, hogy a talaj felső rétegében elhelyezkedő kórokozókat különbö-
ző módszerekkel (pl. perzseléssel) el tudjuk pusztítani.
Az ól berendezéseit úgy válasszuk meg és helyezzük el, hogy
megfeleljenek a tyúkok szokásainak.
Az előírás szerint a padozat legalább harmad részének kell al-
mozottnak lennie. Almozásra szecskázott szalmát, puha faforgácsot
használjunk. A padozat felett alakítsunk ki az istálló hosszanti fala
mentén húzódó trágyaaknát. A trágyaaknát olyan magasra építsük,
hogy az alatta felgyülemlő trágyát évente csak egyszer, az állomány
lekerülése után kelljen eltávolítani. Ez azt jelenti, hogy a trágyaak-
na magassága 0,7 m, szélessége 2-3m legyen. Az akna tetejét és ol-
dalát dróthálóval zárjuk le, hogy a tyúkok ne érintkezhessenek a trá-
gyával. Célszerű az akna felső részén lévő dróthálót az ülőrudaknál
használt ún. ülőlécekkel a kerethez rögzíteni, mert azok a tyúkok,
amelyeknek nem jut ülőrúd szívesen tartózkodnak ezen az ülőlécen.

41
 Az ülőrudakat a trágyaakna felett helyezzük el. Magassága
l 00-120 cm, az ülőlécek egymástól való távolsága pedig 35-40 cm
legyen. Minden állatra 20-25 cm hosszú ülőrodat számítsunk. Az
ülőrudak állhatnak állványou vagy rögzíthetjük őket amennyezeten
is. Azonos magasságban helyezzük el őket, különben a tyúkok a
legmagasabb helyekért állandóan versengenek. Nagyon fontos az
ülőlécek alakja is. A legmegfelelőbb ülőléc 4-6 cm széles, 3-4 cm
magas, felső éle pedig legömbölyített. A félgömbölyű ülőrúdon
ugyanis kényelmesen tudnak pihenni az állatok. Az ülőrudakat
időnként fertőtlenítsük és féregtelenítsük is.
További berendezési tárgy a tojófészek. A tojófészek lehet egye-
di vagy családi. Az egyedi fészek szélessége 30 cm, mélysége 35
cm és magassága is szintén 35 cm legyen. A családi fészek 100-120
cm hosszú, 30-50 cm mély és 80 cm magas legyen (1. ábra). Egye-
di fészkenként 4-5 tyúkot, családi fészek esetén l m2 alapterületre
50 tyúkot számítsunk. A fészkeket fából vagy farostlemezből ké-
szítsük. Ha kevés tyúkunk van,
az egyszerű faláda vagy vessző­
kosár is kitűnő szolgálatot tesz.
A tojófészkek elkészítésénél a
tyúknak azt a szokását tartsuk
8
u
szem előtt, hogy szeret félho-
o
00 mályos helyen tojni. Szegez-
zünk továbbá a fészek elejére
egy l 0-15 cm magas deszkala-
pot, hogy a tyúkok ne tudják az
almot kiszómi. Az alom anyaga
lehet szecskázott szalma vagy
l. ábra. Családi tojófészek puha faforgács. A gyakorlatban
40-50 tojó részére a tönkölybúza pelyvája is na-
(Forrás: DR. BöGRE J., !964) gyon jól bevált alomanyagkén t.

42
A tönkölypelyvának két előnyös tulajdonsága van: egyrészt durva-
ságamiatt tisztítja a tojásokat, másrésztlazaságamia tt a tojás lesüp-
ped benne, így a tojás a továbbiakban nem szennyeződik.
Az ólat szereljük fel megfelelő világítóberendezéssel is. Tűzvé­
delmi szempontból jó, ha az égőket búrával vesszük körül, így a por
nem kerül közvetlen kapcsolatba az égővel, ami egyébként fokozot-
tan tűzveszélyes.
Az ól legtisztábban tartható részében alakítsunk ki deszkakeretben
porfiirdőt (fahamuval, mészporral és kénmájjal kevert tiszta homok).
Az etető-, illetve itatóhelyek kialakításánál az legyen az irányadó,
hogy az állatok soha ne tülekedjenek, ha enni vagy inni akarnak.
Az állatok etetésére kisebb állomány esetén kör alakú önetető­
ket vagy vályút, nagyobb állomány esetén viszont inkább kaparó-
Jáncos etetőrendszert használjunk. Annak érdekében, hogy a takar-
mány ne pazarolódjon, illetve ne piszkolódjon, az etetők magassá-
gát úgy állítsuk be, hogy az etető pereme a tyúk hátával egy vonal-
ban legyen. A kaparóJáncos vályúetetők magasságát emeljük, ahogy
nő az alom vastagsága. Az önetetőket úgy méretezzük, hogy 100 ál-
latra négy köretető vagy 8 m vályúhossz jusson. A megfelelő számú
etető kihelyezése azért is fontos, mivel a házityúk mindegyik fajtá-
ja kialakít egyfajta rangsort. A rang védelmezése az etetőhelyeken
még a táplálékfelvételt is megelőzi. Minél alacsonyabb rangú vala-
melyik állat, annál kevésbé tűrik meg az etetőnéL Több etető kihe-
lyezésével elkerülhető az állatok egymás közti felesleges verekedé-
se. Az állatok itatását önitatóból oldjuk meg. Az önitatókat a trá-
gyaakna fólött helyezzük el, hogy ha a víz kifolyik, az alom ne ned-
vesedjen át, mert a nedves alom a kórokozók melegágya lehet. l 00
tyúkra 2 köritatót vagy 3 m vályúhosszt számítsunk. Az itatóvályúk
magassága itt is a tyúkok hátával egy vonalban helyezkedjen el. A
kör alakú önitatókat tegyük állványra vagy rögzítsük a mennyezet-
re. Az etetőket az almozott padozaton, az itatókat pedig a trágyaak-

43
na fölött célszerű elhelyezni, mert így az istállón belül is mozgásra
ösztönözzük az állatokat.
Az istállóból nem hiányozhat az istálló falára erősített vagy fel-
lógatott zöldtakarmánytartó, illetve a kavics vagy a grill etetésére
szolgáló tálca sem.

A tojótyúkok takarmányozása

Az ökológiai állattartás során az összes baromfifajra vonatkozik,

hogy az állatokat úgy takarmányozzuk, hogy a maximális hozam
elérése helyett a minőségi termékek előállítását helyezzük előtér­
be oly módon, hogy mindemellett természetesen az állatok külön-
böző fejlődési szakaszaiban jelentkező tápanyagigényét kielégít-
sük. Az állatok tömése tilos. Az állatokat ökológiai termelésből
származó takarmánnyal kell etetni. A nem ökológiai termelésből
származó takarmány részaránya éves átlagban legfeljebb 20% le-
het. Ezt az arányt éves átlagban a mezőgazdasági eredetű takar-
mányok szárazanyag-tartalmának százalékában kell kiszámolni. A
napi fejadagban ez a részarány a szárazanyag maximum 25%-a
lehet. A takarmányfejadag maximum 30%-a átállásból származó
is lehet. Ha az átállásból származó takarmány saját gazdaságban
termett, ennek aránya a 60%-ot is elérheti. Csak azok a nem öko-
lógiai termelésből származó mezőgazdasági eredetű takarmányok
etethetök a baromfiakkal, amelyek az ellenőrző szerv listáján sze-
repe/nek.
A jól kereső tyúk a legelőn való keresgélés és kapirgálás során
mindenféle növényi és állati eredetű takarmányhoz hozzájut. Ha
olyan legelőnk van, melyet a természet gazdagon megterített, akkor
sokat megtakaríthatunk, mert ott fúvet, férget, gilisztát, gyommag-
vakat és rovarokat is találnak a baromfiak. A mag természetszerű

44
elesége a tyúkoknak. A mag kategóriájába természetesen nemcsak
a gabonamagvak, hanem a legelőn, tarlón elhullott magok és
gyommagvak is beletartoznak. A szabadban összeszedett rovarele-
ség nagy fehérjetartalmamiatt a tojás- és a hústermelésre is kedve-
zően hat.
A tyúkokkal jól hasznosíthaták az erdőszélek és szérűskertek. A
jó legelőn a tyúk egy helyen megtalál mindent, ami fejlődéséhez és
megélhetéséhez szükséges: kitűnő táplálékot, vizet, friss levegőt,
napfényt és mozgásigényét is kielégítheti. Az a gazda, aki jól fejlő­
dő, értékes, egészséges és szép állatokat szeretne nevelni, minden-
képpen arra törekedjen, hogy állatait legelőn tartsa. Abban az eset-
ben, ha az állatok nem járhatnak szabad legelőre, akkor el kelllát-
nunk zöld növényekkel, s legalább fákkal beültetett kifutójuk le-
gyen. Ha az állatoknak még kifutójuk sincs, olyanok lesznek, mint
a pincében kikeit fű, véznák, satnyák és gyengék.
El kell mondani azt is, hogy szinte többet ártunk mint haszná-
lunk a tyúkoknak, ha akifutót nem megfelelően ápoljuk és gondoz-
zuk. A nem gondozott kifutókon ugyanis elszaporodnak az élőskö­
dők és kórokozók, amelyek veszélyt jelentenek a tyúkokra. A tyú-
kok által kikopaszított kifutót fertőtlenítsük, és telepítsük újra.
Mindez azonban csak váltókifutás rendszerben valósítható meg,
amikor is a kifutó egyik részét tavasszal, a másikat pedig ősszel te-
lepítjük újra. A kifutó zöldjének pótlására- a talaj összetételének és
a terület fekvésének figyelembevétele mellett - főleg zsenge aljfü-
veket használjunk.
Véleményem szerint a baromfitartásban nincsenek sikerrecep-
tek, ugyanis a tyúkokat koruknak, termelésüknek és a legelőn talált
táplálék mennyiségének és minőségének ftiggvényében, valamint a
környezeti (időjárási) hatásoknak megfelelően kell takarmányozni.
Ezért a következő részben inkább abban próbálok segítséget nyúj-
tani, hogy miből állítsuk össze a tyúkoknak szánt eleséget.

45
 Milyen alaptakarmányokat részesítsünk előnyben a baromfiak
táplálékának összeállításánál és miért?
A gabonamagvak közül az alacsony fehérjetartalmú (8-10%),
ugyanakkor sok energiát tartalmazó kukorica könnyen emészthető.
A kukorica színét adó festékanyag (xantofill) a csirke és a pulyka
bőrének sárgás árnyalatot kölcsönöz. A fehérjéit alkotó aminosavak
közül kevés a lizin és a metionin, valamint a triptofán. A gabona-
magvak között kiemelkedő a kukorica linolsavtartalma. A linolsav
jelentőségét az adja, hogy többszörösen telítetlen esszenciális zsír-
savként (a szervezet számára nélkülözhetetlen zsírsav, de a szerve-
zet önállóan nem tudja felépíteni) a zsíranyagcserében nélkülözhe-
tetlen, ugyanakkor fontos enzim- és sejtszerkezet-alkotó. Zsírtartal-
mának (4%) a fele linolsav. A keverék linolsavtartalma 1,2-1,5%
körül mozogjon. Az alacsony linolsav-ellátottság miatt növekedési
zavarok alakulhatnak ki az állatoknál, a keltethetőség romlik, illet-
ve csökken a tojások tömege. Súlyos problémát okozhat, ha a kuko-
rica különböző toxintermelő gombákkal fertőzött, ugyanis a pené-
szes kukorica az állatoknak idült vese- és májgyulladást okozhat.
Keveréktakarmányokban általában darálva szerepel, de kifejlett
állatokkal szemesen is etethető. A tojótyúk és a jérce esetében túl-
zott etetése elhízást okozhat, ami később a tojástermelés visszaesé-
séhez vezethet. A kukoricát a takarmánykeverékben kortól és hasz-
nosítási iránytól függően 40-60%-ban szerepeltessük.
A takarmánybúza energiatartalma és fehérjetartalma egyaránt
magasabb (10-13%), mint a kukoricáé, sőt a búzáé a legmagasabb
a gabonafélék között. Az aminosavak közül lizinben, metioninban
és treoninban szegény. Nyerszsír-, illetve nyersrosttartalma csekély
(2%, illetve 2,5%), továbbá kevés linoisavat tartalmaz. Emészthető­
sége kedvező. A napi takarmányadagban 15%-ban szerepeljen. A
búza keményítője hajlamos a csirizesedésre, és a csőrhöz tapad. E
lisztszerű frakció keletkezését úgy tudjuk megakadályozni, ha a bú-

46
zát durvábbra daráljuk. Ne etessünk kizárólag búzát, mert rontja a
tojástermelést A tyúk a gabonamagvak közüla búzát fogyasztja a
legszívesebben.
Az árpa fehérjetartalma a kukorica és a búza értékei között he-
lyezkedik el. Az árpa biológiai értéke nagyobb, aminosav-összeté-
tele pedig kedvezőbb a kukoricánál. Keményítőtartalma mind a bú-
zánál, mind a kukoricánál alacsonyabb, ráadásul a baromfiak rosz-
szul is emésztik, ezért mind a tojástermelés, mind pedig a testtö-
meg-gyarapodás szempontjából rossz hatásfokkal értékesüL Mivel
az árpaszemet a maghoz tapadó pelyvahéjjal együtt etetik, nyers-
rosttartalma viszonylag magas (4-6%), ugyanakkor a baromfifajok
nyersrostemésztése korlátozott. A víziszárnyasok azonban 3-4 he-
tes kor után jobban tudják emészteni az árpakeményítőt, mint a csir-
kék. A árpakeményítő rossz emészthetőségéhez hozzájárul egy a
sejtfalban található anyag (glükán) is. A baromfi takarmányozása-
kor ez okozza a legfőbb problémát. Dara formájában etethető. A ke-
verékben 15-20%-ban szerepeljen. Nagyobb mennyiségben etetve
a tojássárgája halványodni kezd tőle.
Alacsony energiatartalma miatt a zab etetése jéreéknél előnyös,
mert a fejlődést késlelteti. Nagy biológiai értékű fehérjéket és zsí-
rokat tartalmaz. Zsírjában sok a telítetlen zsírsav. Nyerszsírtartalma
a gabonamagvak közül a legnagyobb (4-5%). Jelentős az E-vita-
min-tartalma. Magas nyersrosttartalma, valamint egyéb emésztést
gátló (antinutritiv) anyagaimiatt keverékben 10-15%-os mennyi-
ségben darálva adagoljuk
A gabonamagvak közül a gyakorlati takarmányozásban szerepet
kaphat a tritikálé, a cirok, a kendermag, a hántolt pohánka, a
rizs és a darált kölesmag is.
A hüvelyes magvak közül elsősorban a borsó jöhet számításba.
Fehérjetartalma közepes (20-22%), de fehérjéi nem teljes értékűek.
Az emésztőszervekell viszonylag lassan halad át, dugító hatású.

47
 Magas csersav-, valamint tannintartalma miatt emésztési zavarokat
okozhat, ezért a keverékben csak 5-8%-ban szerepeltessük. Első­
sorban hízóállatokkal etessük, mert javítja a hús minőségét.
Azokon a területeken, ahol szájatermesztéssei foglalkoznak, ta-
karmányozásra eredményesen használható a szójabab is. A nyers
szájában a tripszin (fehérjék bontását végző enzim) működését aka-
dályozó ún. "tripszin inhibitor" található, amely rontja a szója
emészthetőségét. Hőkezeléssel azonban ez az anyag hatástalanítha-
tó. A szója nyersfehérje-, illetve olajtartalma (33-38%, illetve
15-20%) is jelentős. Fehérjéinek biológiai értéke a növényi fehér-
jék közül a legértékesebb. Esszenciális aminosavakból (metionin
kivételével) viszonylag sokat tartalmaz, ezért előnyösen használha-
tó a gabonák hiányos aminosavkészletének kiegészítésére. Ökoló-
giai állattartásnál takarmányozásra csak a nem génmanipulált, tel-
jes zsírtartalmú, hőkezelt szójababot, az ún. "full-fat" szóját vagy a
préseléssel zsírtalanított szájapogácsát lehet felhasználni. Az olajos
pogácsák közül egyébként a baromfiak a szájapogácsát fogyasztják
a legszívesebben. Tojótyúkoknál, illetve hízóbaromfinál keverék-
ben 5-l 0%-ban etethető.
A hüvelyes magvak között fontos szerepet tölt be a csillagfürt.
Takarmányozási célra az édes változatok használhatók. Nálunk a
fehér és sárga virágú csillagfi.irtöt termesztik. A hüvelyesmagvúak
között e növény a leggazdagabb nyersfehérjékben (38-42%) és
aminosavakban. Fehérjéinek biológiai értéke a szájával vetekszik.
Ezen tulajdonságai miatt alkalmas arra, hogy a szóját a baromfita-
karmányokban 40-60%-ban kiváltsa. Magas nyersrosttartalma
(l 0-15%) me ll é alacsony ligninszint társul. Ezzel magyarázható,
hogy viszonylag magas nyersrosttartalma ellenére is jól emészthe-
tő. A takarmánykeverékekben 6-I 0%-ban szerepelhet.
A hüvelyes magvak közül etethető még a lóbab, a lencse és a
bükköny is.

48
 Az olajosmagvak közös jellemzője, hogy nagy mennyiségű ola-
jat (25-40%) és sok fehérjét tartalmaznak. Az olajipar ún. extrahá-
lással vonja ki az olajat a magvakbóL Az extraháláshoz különféle
oldószereket használnak fel, majd a visszamaradt extrahált darákat
állatok takarmányozására használják fel. Az ökológiai baromfitar-
tás takarmányai közt azonban az extrahált darák nem szerepe/het-
nek az oldószerek használata miatt. Ez vonatkozik az extrahált szá-
jadarára is. A baromfiakkal az olajos magvakat csak szemesen vagy
a mechanikus préselés melléktermékeként visszamaradó pogácsá-
val etethetjük
A napraforgómagot a baromfiféléknél szemesen is etethetjük
Nyersrosttartalma a vastag héj miatt magas (24-28%), ezért az ál-
latok nehezen tudják megemészteni. Tyúkoknál a szemes keverék
harmad vagy negyed része állhat napraforgómagbóL A napraforgó-
magot ilyen arányban tartalmazó takarmánnyal növelhető a tojás-
termelés, és jó hatással van a tollképződésre is. A napraforgó-pogá-
csa fehérjetartalma l 0-20% között mozog.
A repce szintén etethető a baromfiakkal, de a gyakorlatban a
napraforgómaghoz hasonlóan csak ritkán használják takarmányo-
zásra. Ennek egyik oka, hogy a régebbi fajták erukasav- és gliko-
zidtartalma viszonylag magas volt. Mindkét anyag erősen emész-
tésgátló hatású. A sikeres nemesítőmunka eredményeképp azonban
a mai dupla-, illetve triplanullás repcefajták erukasav- és glikozid-
tartalma alacsony. Utóbbi repcefajták tanninban (a glikozidokhoz
hasonlóan a takarmány hasznosulását gátló anyag) már szegények.
Ily módon a magok feldolgozatlan formában is felhasználhatók ta-
karmányozásra.
A len közepes olajtartalma (30-34%) és az olajosmagvak tekin-
tetében viszonylag magas fehérjetartalma (20-24%), valamint kivá-
ló diétás hatása méltó említésre. Emészthetősége egy savtartalmú
glikozid miatt nem túl jó, ezért felhasználhatósága is korlátozott.

49
Keverékekben 4-6%-ban használjuk. Arra azonban figyeljünk,
hogy pecsenyecsirke hizlalásakor ne használjuk, mert mellékízt
kölcsönöz a zsímak. A mag nyálkaanyaga az emésztőcsatornában
megduzzad, bevonja annak nyálkahártyáját, és ily módon váltja ki
kedvező hatását. A tojástermelést kedvezően befolyásolja.
A kendermag etetése felgyorsítja a vedlési folyamatot.
A zöldtakarmánylisztek közül elsősorban a lucernalisztet és a
lóherelisztet használjuk fel baromfiak takarmányozására. A lucer-
naliszt nyersfehérje-tartalma 15-20%, rosttartalma pedig 23-26%
között mozog. Ha a lucemát zöldbimbós állapotban, előfonnyasztás
nélkül szárítjuk lisztté, karotinban gazdag lisztet kapunk, amely a
tojás sárgájának színét kedvezően befolyásolja. Emészthetőségét a
benne található szaponin korlátozza, amely antinutritiv anyag, va-
gyis a takarmány emészthetőségét vagy ízét rontja. Ma már létezik
azonban szaponinban szegény, nemesített lucerna is. Jércék takar-
mányozására is jól felhasználható, ami elsősorban annak köszönhe-
tő, hogy energiában szegény, és ebből adódóan megakadályozza a
jércék elzsírosodását. Tyúkok takarmánykeverékében 4-6%-ban
szerepeljen. Pecsenyecsirkéknél a hizlalás kezdetekor 2-4%-ban, a
további nevelés folyamán pedig 3-5%-ban alkalmazzuk. A tojás
szikéhez hasonlóan festékanyagai a pecsenyebaromfi bőrének szí-
nét is sárgítják. A víziszárnyasoknak összeállított receptúrákban
l 0-13 %-ban szintén felhasználhatjuk.
A gyökér- és gumós takarmányok közül elsősorban burgonyát
etethetünk a tyúkokkal. Fehélje-, nyerszsír-és nyersrosttartalma is ki-
csi, keményítőtartalma viszont magas. Az együregű gyomrú (mono-
gasztrikus) állatok (mint amilyenek a tyúkok is) keményítőbontó en-
zimjei (amilázok) nem képesek lebontani a keményítőt, ezért nyersen
ne etessük. Ezen túlmenően a nyers burgonya az állati szervezet szá-
mára káros glikozidokat (szolanint) tartalmaz. A burgonyát ezért csak
párolva vagy főzve adjuk a tyúkoknak. E feldolgozási folyamatok so-

50
 rán ugyanis a káros szolanin lebomlik, és a keményítő is emészthető­
vé válik. Elsősorban a téli időszakban a lágyeleség alapanyagaként
használjuk fel. Mivel azonban a sok burgonya a tojássárgáját halvá-
nyítja, e hatás ellensúlyozására keverjünk a lágyeleséghez lucerna-
lisztet. A főzött vagy párolt burgonyából a tyúkoknak 40-60 g-ot, a
ludaknak 320-450 g-ot, a kacsáknak l 00 g-ot adhatunk naponta.
Az utóbbi időben reneszánszát élő csicsóka megítélése hasonló
a burgonyáéhoz.
Étrendi ok ok miatt, illetve az állatok karotinszükségletének kielégí-
tésére a murokrépa etetése ajánlható. A murokrépa karotintartalma
magas (a karotin az A-vitamin előanyaga), étrendi hatása kedvező,
ezért főleg a téli időszakban naponta 20-30g mennyiségben etethetjük
A legelőn megtalálható zöldtakarmányok a baromfiak számára
elengedhetetlenek, mert azok fokozzák az állatok étvágyát, valamint
nagy mennyiségű, biológiailag kötött (vegetációs) vizet visznek be
a szervezetükbe. E takarmányok elősegítik az emésztést is. Ezek ka-
rotinban gazdagok, a B-csoportbeli vitaminokból (a 8 1-vitamin ki-
vételével) és K-vitaminból kielégítő mennyiséget tartalmaznak.
A kifutó zöldjének pótlására a virágzás előtt levágott zöldlucer-
na vagy a here javasolható. A bimbózó fiatal zöldlucerna értékes
fehérje- és vitaminforrás. Naponta és tyúkonként 20-30 g-ot etes-
sünk szecskázva.
Az állati eredetű takarmányok közül a tej és a különböző tejter-
mékek használhatók fel a baromfifélék takarmányozására. Nincs
jobb takarmány a pár napos vagy hetes állatok számára az emberi
fogyasztásra fel nem használt teljes tejnél és tojásnál. Ezen takar-
mányokat a nagy fehérjetartalom, a kedvező aminosav-összetétel és
a könnyű emészthetőség jellemzi. A tejet csak frissen, a tojást pedig
csak főzve és felaprítva adjuk az állatoknak. Mivel azonban a teljes
tej fehérje-, illetve víztartalma magas, nagyon hamar megsavanyod-
hat, és bélhurutot okozhat, ezért célszerűbb a tejet alvasztva etetni.

51
Aludttejet azonban csak 3 hetes kor után adjunk az állatoknak. A ta-
karmánynak ez a formája egyébként kitűnő étrendi hatással bír.
A tejfeldolgozás során keletkező melléktermékek közül takarmá-
nyozási célra a fölözött tej, a savó, az író és az ipari túró alkalmas.
Az ökológiai állattartásban egyéb állati eredetű takarmányként
a halliszt használható fel. A halliszt fehérjetartalma nagyon magas
(63-72%), és kedvező arányban tartalmazza a legtöbb esszenciális
aminosavat Értékes fehérjéinek emészthetősége kiváló. A feletetett
halliszt sótartalma ne haladja meg a 2-3%-ot, nyerszsírtartalma pe-
dig a l 0%-ot. Értékes fehérjetartalma miatt a tojók és hízó barom-
fiak takarmánykeverékében 2-6%-ban szerepeljen. Hízóbaromfinál
azonban a hizlalás befejezése előtt 15-20 nappal hagyjuk abba a
halliszt etetését, mert különben halízű lesz a baromfi húsa.
Az egyéb állati eredetű takarmányokhoz tartoznak a rovarok, a
giliszták és a csigák. Ezek egyben különleges fehérjeforrások is.
Az egészséges, jól kereső baromfi ezeket az ínyencfalatokat a lege-
lőn saját maga megkeresi. A különleges fehérjeforrások mestersé-
ges adagolása azonban csak kisebb állománynál valósítható meg.
Legegyszerűbb a cserebogár gyűjtése, amelyet szárítva egész
évben adhatunk a tyúkoknak. A humusztermelésben fölöslegessé
váló giliszták szintén jól hasznosíthatók.
A gabonatárolás során elkövetett hibák következményeként
megjelenő magtári rovarkártevők szintén feletethetők. A kárte-
vőkkel teli magokat szórjuk ki a tyúkok elé. A tyúkok előbb a kár-
tevőket pusztítják el, és csak ezt követően csipkedik fel a magokat.
Ezeken túlmenően a tyúkok takarmányában adagolhatunk a mi-
nősítő szervezet által engedélyezett ásványi eredetű takarmány-
kiegészítőket, nyomelemeket, vitaminokat, provitaminokat és
mikroorganizmusok at is.
Tilos a takarmányban bármilyen antibiotikum, kokcidiaszti-
kum, gyógyászati anyag, növekedésserkentő vagy bármely más

52
növekedés-, illetve termelékenységfokozó anyag használata! Gén-
technológiával módosított szervezeteket, ezek származékait, illetve
általuk előállított anyagokat tilos felhasználni takarmányként, ta-
karmány-alapanyagként, összetett takarmányként, takarmány-
adalékként és technikai segédanyagként.
A tyúkfél ék tennészetes táplálékát főleg a magvak adják, de mindig
gondoljunk arra, hogy a tyúk mindenevő állat. A táplálék tekintetében
nem válogatós, megeszi a magvakat, a gyümölcsöt, az állati eledeleket
(giliszta, cserebogár), a bimbókat, rügyeket és a különböző növényi ré-
szeket is. Igaz ugyan, hogy a tyúkok a finomszerkezetű, rostszegény
édesfiivek zsenge hajtásait fogyasztják legszívesebben. A táplálék
megkeresésére és kikaparására nélkülözhetetlenek a lábaik, ezért eze-
ket minden nap karban kell tartaniuk Ahhoz, hogy ősi kaparási ösztö-
neiket és mozgásigényüket kielégíthessék, valamint hogy valamennyi
táplálóanyaghoz hozzájussanak, elengedhetetlen a legelő. Ha kis oda-
figyeléssel a kifutó növényeiből sikerül összefüggő gyepszőnyeget ki-
alakítanunk, a gyep kitűnő életteret nyújt különféle rovaroknak, ame-
lyeket a baromfiak előszeretettel fogyasztanak. Az új ki futók füvesíté-
sénél - a talaj összetételének, a fekvésnek és az éghajlati viszonyok-
nak a figyelembevétele mellett - a következő növényeket részesítsük
előnyben: vöröscsenkesz, szarvaskerep, réti petje, olaszpetje, angol-
petje, magyar rozsnok, fehérhere, lucerna, kornocsin és taréjos cincor.
A gazdának mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a
baromfiaknak minél változatosabb takannányí adjon.

A tojótyúkok ápolása és gondozása

A baromfiak gondozás tekintetében is nagy tisztaságot igényelnek.

A tisztaság az ólban, a kifutón, valamint az etető- és itatóhelyeken
elengedhetetlen.

53
 Csak annak a tyúknak lesz jó a közérzete, amelyiket jó körülmé-
nyek között tartunk, és amelyikkel szelíden bánunk.
Annak érdekében, hogy a tyúkok a beólazáskor (a tojásrakás
megkezdése előtt l héttel) jó körülmények közé kerüljenek, az ólat
és a berendezési tárgyakat alaposan tisztítsuk le, illetve fertőtlenít­
sük. A tojóistálló betelepítésénél azt vegyük irányadónak, hogy az
állománysűrűség az épületen belül 6 db/m 2, a kifutó n pedig 4 m2/db
legyen, feltéve, hogy a keletkező trágya mennyisége nem lépi túl a
170 kg N/ha/év határértéket. Érdekes tény, hogy a ketreces tartással
ellentétben a zsúfolt mélyalmos tartásnál ún. társas feszültség lép-
het fel, amely a tyúkokat meggátolhatja abban, hogy elegendő éle-
lemhez jussanak. Ez a hosszabb ideig tartó feszültség a teljesítmény
csökkenését és viselkedésbeli zavarokat okozhat. Ennek megfelelő­
en a tojótyúkok maximális egyedszáma 230 db/ha lehet a gazdaság
teljes területére vonatkoztatva. Egy épületen belül max. 3000 db to-
jótyúk helyezhető el. A kaparótér almozására 15-20 cm vastagság-
ban szecskázott szalmát, puhafa forgácsot vagy durvára darált ku-
koricacsutkát használjunk. Az almot háromhetenként ráhordással
frissítsük fel, és hetente egy alkalommal lazítsuk fel, az összecso-
mósodott részeket pedig hordjuk ki. Az alomra és a trágyarács alá
is szórjunk minden héten egyszer zeolitos kőzetőrleményt. Ez az
anyag ugyanis megköti az ammóniát az alomban, illetve a trágya-
rács alatt, valamint mikro- és makroelemforrás a tyúkok számára.
Az első két hétben feltétlenül szaktassuk rá a tyúkokat a tojófé-
szekre. Ehhez azonban megfelelő számú tojófészekre van szükség.
A tyúk a tojás megtajása előtt nyugtalanul mozog, fészekkészítési
mozdulatokat végez. Tojásrakás céljára az elsötétített helyeket ré-
szesíti előnyben. A legtöbb tyúk közvetlenül a tojás lerakása előtt
6-7 cm magasra felemelkedik, és kissé szétterpesztett lábakkal taj-
ja meg a tojást. Mivel a tojás néhány centimétert zuhan, nagyon
fontos a fészek és az alomanyag jó minősége, hogy a tojástörést

54
megelőzhessük. Időnként a tojófészkek alomanyagát is frissítsük
fel. A tyúkok jó közérzetének fenntartása érdekében a hirtelen hő­
mérséklet- és páratartalom-változásokat megfelelő szellőztetéssei
korrigálhatjuk. Az optimális hőmérséklet 14-26 °C, a relatív pára-
tartalom pedig 50-70% között helyezkedik el.
Túlságosan nagy hidegben a tyúkok összebújnak, túlságosan
száraz levegőjű helyen pedig csipkedni kezdik egymás tollát Ned-
ves melegben bágyadtak lesznek a tyúkok, hőleadásuk nehézkessé
válik, túl nagy melegben pedig lihegnek és szárnyukat emelgetik.
Az istállóba bepillantva is rögtön látható, ha a klíma nem meg-
felelő, hisz ezt az állatok viselkedésükkel minden műszernél ponto-
sabban jelzik. Ha lihegnek, nyakukat nyújtogatják és szárnyaikat
szinte vízszintesig felmelik (a test hőleadó felületének növelése mi-
att), az istálló mikroklímája meleg. Abban az esetben, ha fejüket a
szárnyuk alá dugják, és gubbasztanak ( a hőleadó felületet csökken-
tik), valamint összebújnak, az istálló túl hideg.
Nyáron főleg a meleg épület hűtése okoz gondot. Ameleg első­
sorban az állatok hőtermeléséből adódik. Ez ellen úgy védekezhe-
tünk a legjobban, ha a tyúkokat kicsaljuk az istállóból vagy a sza-
badban árnyékos helyet alakítunk ki az állatok számára. Télen el-
lenben főleg a magasabb páratartalom és a meleg megtartása jelent
nehézséget
Nagyon fontos, hogy az itatáshoz mindig álljon friss, tiszta, kb.
12-14 °C-os ivóvíz a tyúkok rendelkezésére. Ez elsősorban a me-
leg nyári és a téli hideg hónapokban jelent problémát. Amennyiben
a tyúkok huzamosabb ideig nem jutnak vízhez, a tojástermelés visz-
szaesik, a tojások mérete pedig csökken. Az itatókat minden nap
tisztítsuk ki, és gyakran fertőtlenítsük. Az istállón belüli takarmány-
felvételt az jellemzi, hogy a tyúk először éhségét csillapítja (kb. 5
perc), majd válogatni kezd. A táplálékfelvétel akár háromnegyed
óráig is eltarthat. A tyúk, ha lehetőség van rá, a következő sorrend-

55
 ben válogat: búza, kukorica, árpa, rozs, zab (a sorban legelöl állót
fogyasztja a legszívesebben). Ezeket a takarmányokat elsősorban
nagyságuk, alakjuk, keménységük és színük alapján különbözteti
· meg. A kacsák a kukoricát, a libák viszont a zabot részesítik előny­
ben a többi szemestakarmánnyal szemben.
Azoknak a tyúkoknak, amelyek nem teli heggyel térnek haza a
legelőről, etetés gyanánt szórjunk szemes gabonamagvakat az alom-
ra. Ha a gazdaságban nagyobb mennyiségű tojástermelésre rendez-
kedtünk be, az állatok természetesen nagyobb takarmánykiegészítést
igényelnek az istállóban. Ezen takarmányreceptúra összeállításánál
vegyük figyelembe a tyúkok magasabb táplálóanyag-szükségletét.
Nem előírás, de jótékony hatású, ha nemcsak kisebb, hanem na-
gyobb létszámú állományhoz is kakasokat rakunk. Ismeretes, hogy
a tyúkok kakas hiányában valamivel később kezdenek el tojni.
A folyamatos tojástermelés érdekében ősszel és télen, amikor a
nappaJok rövidülnek, kiegészítő mesterséges világítással serkenthe-
tő a tojástermelés.
A naponta a legfeljebb összesen 16 órás (természetes + mester-
séges) megvilágítási periódust, legalább 8 órás mesterséges megJi-
lágítás nélküli, folyamatos pihenési szakasz kövesse.
A hajnali kiegészítés azért előnyös, mert este a tyúkoknak nem
félhomályban kell az ülőrudakat elfoglalniuk. E módszer másik elő­
nye, hogy a meleg, nyári napokon a tyúkok még a reggeli, hűvösebb
órákban elfogyasztják napi takarmányadagjuk jelentős részét, és a
tojásrakás időpontja is erre az iciőszakra esik.
Nyáron a tojástermelés fenntartása érdekében pótitatók elhelye-
zésével növeljük a rendelkezésre álló ivóvíz mennyiségét. A takar-
mányt a hajnali napszak-meghosszabbítás ideje alatt adagoljuk,
ugyanis a hűvösebb reggeli órákban az állatok jobb étvággyal esz-
nek. Használjunk ki minden szellőzési lehetőséget. Nyissuk ki az
ablakokat és ajtókat, de úgy hogy az épületben ne legyen huzat. A

56
nyári melegben az almot csak vékony rétegben szórjuk le az istál-
lóban. Ha a tojóház tetejét fehérre meszeljük, a tetőről visszaverőd­
nek a napsugarak, így az épület nem melegszik fel annyira.
A tojástermelés télifenntartása érdekében hideg időben fokozot-
tan figyeljünk a tyúkok egészséges és jó környezetére. Gondoskod-
junk a megfelelő szellőzésről. A tojótyúk jól tűri a száraz hideget,
de párás hideg időben náthát kaphat. Jól szellőző tojóházban a ter-
melés 8-l O°C-on kezd csökkenni. Az ivóvizet ne engedjük befagy-
ni. A víz megfagyását úgy előzhetjük meg, ha a központi víztartály
vizét temperáljuk. Télen almozzunk vastagon, és az almot ápoljuk
gondosan".
A tojások gyűjtése és tárolása nagy figyelmet és gondosságot
igényel. A tojásokat naponta 3-5-ször gyűjtsük össze és 6-14 oc
közötti hőmérsékleten tároljuk.
A baromfiaknak mindenkor adjunk lehetőséget, hogy a szabadba
kijárhassanak, ha ezt az időjárás lehetövé teszi. Életüknek legalább
harmadrészét töltsék a szabadban. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy
reggel napkeltekor nyissuk ki a kibúvónyílásokat, és este alkonyat-
kor záljuk be. Ily módon a tyúkok egész nap kedvük szerint járkál-
hanak ki-be az épület és a kifutó között. A tyúkok általában délután
5-6 óra között foglalják el az ülőrudakat és kezdik meg pihenésüket,
amely reggel 6-8 óráig tart. Az ülőrúdról való leszállás elég nagy
lármával jár. Természetes körűlmények között a tyúkok mozgási te-
rülete 3 körre terjed ki. Az első, ún. belső, 25-50 m sugarú kört je-
lent. Ezen a körön belül érzik a legjobban és legbiztonságosabban
magukat, és főleg táplálékkereséssel foglalkoznak. A második, az
ún. biztonsági zóna, amely 50-l 00 m sugarú kört jelent. Ezen a zó-
nán belül a tyúkok jól ismerik azokat a búvóhelyeket (bokor, árok
stb.), ahová veszély esetén elrejtőzhetnek. Ezt követi a harmadik
kör, amelyben a tyúk már nem érzi magát biztonságban, és ha vala-
milyen szokatlan esemény következik be, pánikszerűen elmenekül.

57
 A kifutókkal szemben elvárás, hogy növényzettel borítottak le-
gyenek, és megfelelő védelmet nyújtsanak az időjárás viszontagsá-
gaival szemben. Amelyik tyúk ki tud jámi, az megkeresi magának
az élelem egy részét (9. kép). Azok a tyúkok, amelyek nem szíve-
sen mennek hosszú élelemkereső utakra, általában a kifutóban tar-
tózkodnak, ahol reggel, délben (12-14 óra) és este (17-18 óra) esz-
nek, közben pedig a kifutó pihenőhelyein vagy az istállóhoz kap-
csolódó kaparótéren főleg tollazatuk ápolásával ütik el az időt.
Rossz idő esetén rendszeresen kaszáljunk az állatoknak. A legjobb
zöldtakarmány a fehér here és a zsenge lucerna. A zöldtakarmány
kiegyensúlyozottá teszi az étrendet, ugyanakkor a tojások is sárgáh-
bak lesznek tőle. A zöldtakarmányból mindig csak annyit adagol-
junk, amennyit az állatok egy nap alatt megesznek.
Az emésztés megfelelő működéséhez adjunk a tyúkoknak gyo-
morkavicsot és a tojástermelésből adódó nagyobb kalciumigény mi-
att mészkiegészítésről is gondoskodjunk.
A tyúktartás egyik legnagyobb haszna a trágya. A baromfitrágya
nitrogén-, foszfor- és káliumtartalma rendkívül magas, és megfele-
lő adalékanyagok hozzáadásával kitűnő komposzt készíthető belő­
le, amely a termőföldre kiszórható.
Végül, de nem utolsósorban szeretnék rámutatni arra, miért
más, illetve jobb a öko(bio)tojás az egyéb módszerekkel előállított
tojásnál?
Jó a tyúkoknak, mert
- tartásuk során mindig jól érzik magukat,
- sok hely áll rendelkezésükre, hogy futkározhassanak,
- ülőrúdjaik vannak, fúrödhetnek a homokban, és mindig tiszta
alom van alattuk,
- csőrüket nem kurtítják meg,
- nem kapnak szintetikus teljesítményfokozókat,
- nem kapnak antibiotikumokat

58
 4. táblázat. A biotojások állategészségügyi és Élelmiszervizsgáló
Szolgálat Élelmiszervizsgáló Intézete által végzett vizsgálati eredményei

l. Szaimonellák negatív, a vizsgált tojások külső fe-

Iülete is szalmonella negatív
2. Radiológia: Össz. Cs-aktivitás l Bq/kg. Sugáregészségügyi szem-
kancentráció pontból nem esik korlátozás alá
3. Szerves foszforsavészterek < 0,01 mg/kg
4. Peszticidek:
Aldrin + Dieldrin 0,00 mg/kg
DDT (DDT +DDE + DDD) össz. 0,011 mg/kg
DDT 0,002 mg/kg
DDE 0,008 mglkg
DDD 0,001 mg/kg
HCH izomerek 0,001 mg/kg
GammaHCH 0,003 mg/kg
Heptaklór 0,00 mglkg
Toxafén 0,000 mg/kg
HCB 0,002 mg/kg
PCB 0,00 mg/kg
5. Antibiotikum-coccidiostatikumok o
6. Chloramphenycol < 0,00 l negatív
7. Szulfonamidok <0,1
8. Mikotoxin-vizsgálat: Alfatoxin
negatív
és ochratoxin
9. Fémek vizsgálata:
Arzén (As) 0,004 mg/kg
Higany (Hg) 0,001 mg/kg
Kadmium (Cd) 0,013 mg/kg
Ólom (Pb) 0,24 mg/kg

(Forrás: BIOKULTÚRA)

59
 Jó a környezetnek, mert
- a takarmány ellenőrzött ökológiai termelésből származik,
- a mezőgazdasági termelés teljes folyamata beilleszkedik az
ökológiai körforgalomba.
Jó az embernek, mert
- a legjobb tojást kapja, amit a tyúkok csak tojhatnak,
- élelmezés-egészségügyi szempontból ellenőrzik (4. táblázat),
- szigorúan ellenőrzik a frissességét és mikrobiológiai vizsgála-
toknak vetik alá,
- az ellenőrzéseket államilag elfogadott ellenőrző szervek végzik,
- a tojások frissessége-garantált.

Húscsirkenevelés
Abban az esetben, ha a csirkék nem ökológiai gazdaságból származ-
nak, de a hizlalás végén ökológiai termékként szeretnénk értékesíteni,
l O hét az átállási idő. Ez azokra a csirkékre vonatkozik, amelyeket 3
napos koruk után állítottunk ökológiai termelésbe. Csirke esetében a
legkorábbi vágási idő 81 nap. A betelepítésnél vegyük figyelembe,
hogy a hizlalás végén az állatlétszám 21 kglm 2 lehet, és minimum 3
m2 kifutóterületet számítsunk egy á/latra, feltéve, ha nem lépik túl a
170 kg N/ha/év határértéket. Ennek megfelelően a hízócsirke maxi-
mális egyedszáma 580 db/ha lehet a gazdaság teljes területére vonat-
koztatva. Egy épületen belül maximum 4800 db hízócsirke helyezhető
el. A lassú növekedésű, helyi fajták használhaták leginkább.
A csirkenevelés korai időszakára vonatkozó ismeretekkel a csir-
kék természetes, ill. mesterséges felnevelése című fejezetekben már
foglalkoztunk. Az ott leírtak az irányadók itt is, csupán néhány fon-
tos dologra szeretnénk még egyszer felhívni a figyelmet.

60
 A húscsirkenevelés sikerének egyik alapfeltétele a naposcsibe jó
minősége, amit nagymértékben befolyásol a tenyésztojás minősége,
illetve a keltetés technikája. Mivel a hízócsirke nevelése viszonylag
rövid ideig tart, a nevelés korai időszakában elkövetett hibák korri-
gálása - ha egyáltalán lehetséges - nagy erőfeszítést kíván. Aki te-
hát csibét vásárol, feltétlenül győzödjön meg annak minőségéről,
nyugodtan érdeklődjön a keltetés eredményeiről. Aki viszont saját
állománytól természetes úton keltett, fordítsan kiemeit figyelmet a
tenyészállomány helyes takarmányozására.
Törekedjünk arra, hogy a kikeit csibék mielőbb takarmányhoz és
ivóvízhez jussanak, mert ha nem saját magunk keltetjük ki a csibé-
ket, a keltetőből hozzánk kerülő naposcsibék már így is 1-1,5 na-
posak. Igaz ugyan, hogy a naposcsibék szíkzacskójában 24-48 órá-
ig elegendő tartalék táplálóanyag van, így ezt az ídőszakot kibírják
etetés nélkül. Azonban, ha ennél az időszaknál hosszabb ideig kop-
lalnak az állatok kiéhezhetnek, legyengülhetnek ami elhulláshoz is
vezethet. A természetes úton keltetett naposcsibék etetését nem tud-
juk elég korán kezdeni, mert csak az életerős csibe keresi a takar-
mányt, a még éretlen csibe nem eszik.
A legjobb, ha korai kelésű csibéket fogunk hizlalásba, és a neve-
lés során a hőmérsékletet az évszaknak megfelelően csökkentjük A
csirkék természetes felnevelése során a kotlós testmelege, gondos-
kodása jelenti a kedvező nevelési körülményeket akármilyen is az
időjárás. A mesterséges felnevelésnél azonban nem árt néhány do-
logra odafigyelni. A nevelőhelyiség optimális hőmérsékletét kom-
binált fűtéssei állítjuk be (5. táblázat).
Fontos, hogy az állatokat meleg helyen tartsuk, mert a kiscsirkék
első számú ellensége a hideg és a huzat. Az idő előrehaladtával a
hőmérsékletet fokozatosan csökkentsük. Szabályosan fejlődő és be-
tollasodott csirkéknek 12-15 oc teremhő mellett már 4-5 hetes ko-
rukban nincs szükségük műanyára. Az állatok viselkedése hűen

61
 5. táblázat. A hústermelésre szánt csirke hőigénye

Hőmérséklet
Kor
a műanya alatt ( 0 C) a teremben (°C)
l. napon 33-35 25-26
l. héten 32 24
2. héten 30 23
3. héten 27 22
4. héten - 20

tükrözi, hogy a hőmérséklet megfelel-e a kívánalmaknak. Ha a csi-

bék jól érzi magukat, akkor a műanya alatt szélesen elterülve fek-
szenek. Az optimálisnál magasabb környezeti hő következménye a
csirkék étvágytalansága és rossz közérzete. Ilyenkor az állatok
rosszul fejlődnek, ellenálló képességük gyengül. A gyakorlatban
néha látható túl meleg helyen nevelt csirkéknél a teljes, illetve rész-
leges lekopaszodás (a lekopaszodás bekövetkezhet más okok miatt
is), ami természetesen a fejlődés visszaesését jelenti. Túl alacsony
hőmérséklet esetén ellenben az állatok összebújnak és megfullad-
hatnak. A hizlalás ideje alatt osszuk a csirkéket kisebb csoportokra,
így megakadályozhatjuk az összeszaladást
A megfelelő hőmérséklet kialakításához elengedhetetlen a neve-
lőépület jó hőszigetelése. A csirkenevelés első két hetében plusz le-
vegőcserére alig van szükség, hisz a termelt trágya mennyisége ke-
vés, az alom még száraz, az állatok viszonylag kevés levegőt fo-
gyasztanak és kevesebb hőt termelnek. A 3. héttől kezdve fordít-
sunk kellő figyelmet az istálló megfelelő szellőztetésére. Nyáron a
nevelőhelyiség levegőjének hűtése okozhat gondot, mert a csirkék
hőtermelése rohamosan növekszik, ami pedig az épület belső hő­
mérsékletének emelkedését vonja maga után, pedig ennek pont az

62
ellenkezője lenne a kívánatos. Éjszaka viszont annál könnyebben
túlmelegszik az ól, levegője bűzössé válik és ez rendkívül ártalmas
a csirkék fejlődésére. Ezen okok miatt nyáron a csirkéket már 3 he-
tes korukban ajánlatos a szabadba engedni, így napközben a jó le-
vegőn lehetnek. A szellőztetést legegyszerűbben az ablakok nyitá-
sával, illetve zárásával oldhatjuk meg. Nyáron a szellőztetés hatás-
fokát növelhetjük, ha néhány ajtót rácsosra cserélünk ki.
A fent említett technikai ajánlás mellett már a nevelés kezdetén
gondolnunk kell a későbbi levegőcsere szükségességére, ezért nem
szabad a csirkéket nagy meleghez szoktatni, illetve a nevelőhelyi­
séget túlzsúfolni.
A 3-5 cm vastagságú jó minőségű alomanyag-ha az ól száraz
-maradhat a nevelés végéig (12-14 hetes korig). Alomanyagnak a
szecskázott szalma, darabolt kukoricacsutka is kitűnő. Az alom
rendszeres kezelésével elkerűlhető, hogy az állatok melle kikopa-
szodjon, amitől általában a nehezebb állatok szenvedhetnek.
Megfigyelhető, hogy a csirkék a nagy nyári melegben az istálló
azon részein tartózkodnak szívesen, ahol kedvező hő- és levegővi­
szonyokat találnak. Ebből adódóan hiába tennénk az etetőket és ita-
tókat a napsütötte meleg kifutóra vagy az ól azon részeibe, ahol
nemigen tartózkodnak az állatok. Így csökken a csirkék takarmány-
és vízfogyasztása és természetesen ennek arányában a súlygyarapo-
dásuk is. Tehát a megfelelő számú etető- és itatóberendezést ott he-
lyezzük el, ahol az állatok legszívesebben tartózkodnak.
A következőkkel számoljunk:
Etetésnél:
- 0-14 napig J szállítódoboz/100 állat,
- J5. naptól vágásig 5-7 cm etetőhossz/állat vagy J köretető
(40 cm-es átmérőjű)/50 állat.
- Lágyeleség etetésekor legyen annyi vályú, hogy minden állat
egy időben ehessen.

63
 Itatás nál:
- 0-14 napig l db 1-2 l-es köritató/50 csibe.
- 15. naptól vágásig 2 cm itatóvályúhossz/állat vagy l db (5-81-es)
köritató/100 állat.
Különösen fontos, hogy a nagy nyári melegekben a csirkék min-
dig hűs, friss vízhez juthassanak, mert a vízfelvétellel arányosan a
takarmányfelvétel is növekszik. A csirke optimális fejlődésének
egyik feltétele, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjedús
takarmányhoz jusson. Akkor indul meg a növekedés és a gyors toll-
képződés, ha a takarmány fehérjeellátottsága megfelelő. Az állatok
fehérjeszükséglete a 3. hétig nő, majd a tollasodás befejeződéséig
fokozatosan csökken. Eleinte kukoricát, szóját, héjmentes naprafor-
gódarát, hallisztet, a később tejport, szárított éles7;tőt használjunk.
Az első héten a csirkék tápláléka tojásból, fólözött tejből vagy
íróból, finom búzalisztből és száraz kenyér keverékéből álljon.
Ezekből az alkotákból készítsünk lágy keveréket. A tej kitűnő csi-
betakarmány. A tejjel nedvesített keverékből mindig csak annyit ad-
junk az állatoknak, amennyit azonnal elfogyasztanak Egyébként
előfordulhat, hogy ebből a lágy keverékből kisebb-nagyobb mor-
zsák az alomra kerülnek. Ott megsavanyodik, és ha az állatok ké-
sőbb innen felszedik, biztosan bélhurutot kapnak. Ez a bélhurut ké-
sőbb könnyen átmehet bélgyulladásba, ami viszont már bármilyen
bélen keresztül fertőződő betegség kiindulási oka lehet. Az előbb
leírtakat elkerülhetjük, ha a nagy nyári melegben a savanyadásra
hajlamos tej helyett inkább túrót etetünk Az első héten nyugodtan
adagolhatunk magvakat is, mint pl. hántolt kölest. 3-5. nap körül
adjunk a csirkék számára megfelelő méretű kavicsokat a zúza meg-
felelő működéséhez.
A 2. héttől kezdve kezdjünk el apróra vagdalt zöldet etetni, majd
a zöld mennyiségét fokozatosan emeljük. Ezzel a kedvező étrendi
hatás mellett elősegíthetjük azt is, hogy a csirkék emésztőrendsze-

64
re hozzászokjon a zöldtakarmány fogyasztásához, mire a kifutóra
kijárhatnak az állatok.
A 3-5. héten engedjük ki a csirkéket a kifutóra, ha szép az idő.
Ha a csirkék már kijárhatnak, étrendjük természetes zöldekkel, fér-
gekkel, bogarakkal is kiegészül. Miután a csirkék egyre több termé-
szetes táplálékot fogyasztanak, és kiegészítésként kukoricát, esetleg
lucernalisztet is kapnak, lábuk, csőrük és a bőrük alatti zsírréteg is
sárgára színeződik, húsuk pedig sötétebb színű és jobb ízű lesz. 5
hetes koruk után a húscsirkék táplálékának elkészítéséhez használ-
junk gabonamagvakat, hántolt napraforgót, lucernalisztet és külön-
böző zöldségféléket.
Nyáron problémát jelenthet, hogy az állományt hogyan ösztö-
nözzük evésre, ugyanis ameleg időjárás miatt csökken az étvágyuk.
Ezért már kora reggel, hűvösebb időben kezdjük meg az etetést és
egész nap csak könnyen emészthető daratakarmányt etessünk. Az
éjszaka rövidsége miatt este ne kapjanak a csirkék szemes magva-
kat, mert nincs elég idejük, hogy a takarmányt teljesen megemész-
szék és ezért reggel gyengébb lesz az étvágyuk. Az a gazda, aki
nedvesített takarmányt etet, ilyenkor előnyt élvez, mert a csirkék a
lágyeleséget szívesebben elfogyasztják, több takarmányt vesznek
fel, minek következtében a súlygyarapodásuk kedvezőbb. Azt azon-
ban el kell mondani, hogy nagyobb állomány esetén a nedves ete-
tés kivitelezése nem kis problémát jelent. Bármely etetési eljárást is
választjuk, nagyon fontos, hogy elegendő számú etető- és itatóbe-
rendezés legyen.
Véleményem szerint a jövőben belföldön és külfóldön egyaránt
a húscsirke iránt nő majd meg leginkább a keres let. Ha a nevelés so-
rán odafigyelünk a részletekre, a csirkék 12-14 hetes korukra elérik
a piac igényeinek megfelelő 0,8-2, l kg-os vágósúlyt Az képes ezt
a vágás előtti élősúlyt elérni, és jó húsformákat mutatni, melynek a
teste kocka alakú, a háta széles, a me Ile telt, hosszú és kellően mély,

65
 a lábain lévő combizmok pedig jól fejlettek. A húscsirke-nevelés
során a fiatal csirke fejlődési erélyét (ami egyébként a 8-9. hétig
nő) kihasználva külső formájában tetszetős, telt idomú, zsírral eny-
hén átszőtt, zsenge húsú csirkét állítsunk elő, melynek vágási súlya
l ,5 kg feletti. Ekkor még a viszonylag rövid idő alatt elért nagy élő­
súly biztosítja, hogy a csirke húsa a nagyobb élősúly ellenére is
megtartsa a régi idők "rántani való csirkéjének" jó tulajdonságát, a
finom, porhanyós, omlós húst, a puha csontozatot, amely megfelel
a gyors sütési módoknak (rántott vagy roston sütött csirke).
Milyen problémákkal találkozhatunk a húscsirkenevelés
során?
Felmérések eredményei szerint, az állatok 1,1 kg-os vágás előtti
élősúlyt mintegy negyven évvel ezelőtt 56 nap alatt érték el, napja-
inkban azonban mindehhez már csak 29 nap szükséges. Ami az új
hústermelő hibridfajtáknak, a világítási és intenzív tartási körülmé-
nyeknek köszönhető. E növekedéssel párhuzamosan az elhullási
adatok is érdekesen alakultak 1970-ig. Mind ez ideig az elhullott ál-
latok száma fokozatosan csökkent, azóta azonban újra nő. Úgy tű­
nik, hogy a belső szervek, és a vérkeringés fejlődése nem tud lépést
tartani az intenzív növekedéssel. Erre utal az a tény is, hogy az in-
tenzív pecsenyecsirke-nevelés során az elhullások legnagyobb ré-
szét a szív- és vérkeringési elégtelenség okozza. Az intenzív növe-
kedés miatt a csirkék viselkedése is megváltozik, többet ülnek és
fekszenek. Ennek elkerülése érdekében olyan fajtákat válasszunk,
amelyek lassabban híznak és mozgékonyabbak.
• A hizlalásba fogott csirkére az egyik legnagyobb veszélyt a
kokcidiózis jelenti.
Ahol csirkéket tartanak, ott a kokcídiumok szinte mindenütt elő­
fordulnak. Az igazi problémát azonban az jelenti, hogy az általáno-
san használt fertőtlenítési eljárások nem pusztítják el a kokcídi-
umokat. Egyedül a perzseléssei történő fertőtlenítés tűnik hatékony-

66
nak. Ha azonban az istálló egyszer már megfertőződött, gyakorlati-
lag lehetetlen a fertőzöttséget megszüntetni. Természetesen a steril
istálló kialakítása nem is cél, hiszen a csirkék immunitásának kiala-
kulásához szükség van némi kokcídium jelenlétére. Leggyakrabban
a 2-6 hetes csirkék betegszenek meg kokcidiózisban. A kokcidiózis
okozta elváltozások súlyossága állományonként eltérő lehet az álla-
tok különböző fokú fogékonysága miatt. A kokcidiózis elleni véde-
kezésnek két lehetséges módja van: a gyógyszeres takarmány eteté-
se és emellett a megfelelő tartási körülmények biztosítása.
Az ökológiai állattartásban azonban kokcidioztatikumokat meg-
előzésre és kezelésre sem használhatunk.
Javaslat: Javítsuk a tartási körülményeket (pl. száraz istálló, jó
higiéniás viszonyok) és alkalmazzunk béljlóra-stabilizálókat.
• Az állatok mozgása nehézkes, fájdalmas.
A csirkék ezen problémája nem betegség következménye, hanem
az ásványi anyagok hiányából eredő ásványianyag-csere zavar. Főleg
kalcium- és foszforhiányról van szó, ami gátolja a csontosodást és a
növekedést. Így a hajlékony, puha csontok könnyen deformálódnak
Javaslat: Adagoljunk megfelelő arányú és mennyiségű kalciu-
mot és foszfor!. Minél többet tartózkodjanak az állatok a természe-
tes napfényen, így ugyanis a D-vitamin-képződés elősegíthető.
• A láb gyengesége hízócsirkéknéL
Általában az előző problémához kapcsolódik.
Javaslat: Kialakulását fokozatos edzéssei megelőzhetjük Ez
pusztán csak annyit jelent, hogy már reggel engedjük ki a csirkéket
a legelőre (kifutóra), hogy a lábaik a mozgástól megerősödjenek.
• Az optimális növekedés egyik előfeltétele a jó takarmány és
a megfelelő takarmányfelvéteL
A rossz takarmányfelvétel oka lehet a poros takarmány. Tartsuk
szem előtt, hogy a tyúk nem liszttel táplálkozik, hanem magvakkaL
A különböző növényi olajok takarmányhoz való keverése a finom

67
 őrlésű, lisztes takarmányt grízesebbé teszi, így nem porzik, és az ál-
latok is szívesebben fogyasztják Az olaj bekeverésével nem az
energiaszint növelése a cél. Nem hanyagolható el az a tény sem,
hogy az olajok elősegítik a zsírban oldódó vitaminok (A-, D-, E- és
K-vitaminok) és a karotin felszívódását.
Javaslat: A takarmány összeállításánál törekedjünk a változa-
tosságra, többféle takarmányalkotót használjunk, hogy a csirkék
mindig hozzájussanak a fejlődésüknek megfelelő szintű tápláló-
anyag-mennyiséghez.
A poros takarmányhoz adjunk olajat, így megköthetjük a port és
javíthatjuk az ízhatást.
• A takarmányok és az alom gombásodása.
A szemes terményeket csak szakszerű szárítás (ami pl. a kukori-
cánál góréban történő csöves szárítást jelent) után száraz, jól szel-
lőző, levegős raktárban tároljunk, egyébként a különböző mikrosz-
kópikus gombáknak olyan anyagcseretermékei (mikotoxinok, pl.
aflatoxin) jönnek létre, melyek a csirkékre nézve veszélyesek.
Javaslat: Almozásra száraz, penészmentes szerves anyagokat
(pl. szalmát) használjunk, és az almot megfelelően kezeljük. Így ele-
jét vehetjük néhány gomba okozta betegségnek.

68
 Pulykatartás

A régi magyar gazdasági udvarok vagy tanyák képéhez elengedhe-

tetlenül hozzátartozott a pulyka. A pulykahús ma is nagyon népsze-
rű. Könnyen beilleszthető a korszeru táplálkozásba, hisz rendkívül
tápláló, könnyen emészthető, és magas fehérjetartalma (21-24%)
mellé alacsony zsírtartalom (0,5-3,0%) társul. Mindezek mellett
táplálkozásélettani hatása is kedvező, mert koleszterintartalma
rendkívül alacsony.
A házipulyka (Meleagris gallopava forma domestica) őse a vad-
pulyka, amelyKözép-és Észak-Amerika terűletein még ma is meg-
található.
Kor és ivar szerinti elnevezések:
Napospipe (napospulyka): 48 óránál fiatalabb, még nem etetett
és itatott pulyka
Kispulyka: 2 napos kortól az első vedlésig (álta-
lában 3 hetes korig)
Növendék: 3 hetes kortól általában 28 hetes ko-
rig tenyészállat-utánpótlás céljára
nevelt pulyka
Kakas: kifejlett, hímivarú pulyka
Tojó: kifejlett, nőivarú pulyka

Az ökológiai állattartásba a hagyományos parlagi fajták illeszt-

hetök be a legjobban. Ezek a hagyományos bronzpulyka, illetve a
széles mellű bronzpulyka és a rézpulyka (10. kép).

69
 A bronzszínű fajtáknál a tolltokok sötétek, valamint a felhám alatt
elhelyezkedő kékes festékanyagtól sötét árnyalatúak Az alábbi rö-
vid fajtaleírásokkal arra szeretnék rámutatni, hogy milyen értékek
mehetnek veszendőbe, ha ennek a fajtának a tartásáról lemondunk.

Standard bronzpulyka
E fajta egyik legnagyobb erénye, hogy jól alkalmazkodik a külter-
jes tartási viszonyokhoz. A bronzpulyka közepes testű állat, és nö-
vekedési erélye is közepes.
Teljes kifejlődését kétéves korára éri el. Éves tojástermelése
40-60 darab. A pettyezett tojások súlya átlagosan 70-90 g közötti.
Természetes körűlmények között is jól párosodik, a tojások termé-
kenysége 80% fölötti. Vágásra 20-24 hetes korban (5-7 kg-os át-
lagsúlyban) a legalkalmasabb. Erre a korra alakulnak ki ugyanis a
kívánt húsformák Nagyobb odafigyelést élete első 6-8 hetében
igényel. Ezt követően tavasztól késő őszig legelőkön, tarlókon is
sikerrel nevelhető, ahol tápláléka nagy részét (rovarok, magvak)
meg is keresi. Ha azonban az őszi esőzések, illetve a téli hideg el-
len nem nyújtunk számára kellő védelmet, könnyen előfordulhat,
hogy az egyébként edzett, ellenálló fajta megbetegszik. Tartásuk
során számolni kell vele, hogy tojástermelése természetes viszo-
nyok között csak 3-4 hónapra korlátozódik. Hajlamos a kotlásra és
a korai vedlésre is.

Széles mellű bronzpulyka

A fajtát a standard bronzpulykából tenyésztették ki. Három típusban
(nagy, középnagy és kis testű) tenyésztik, de nálunk a középnagy
testű típusa a legjelentősebb. Éves tojástermelése 50-60 db. A tojá-
sok súlya átlagosan 80 g. Természetes körűlmények között párzásuk
nehézkes a bakok nagy testsúlya miatt. Kotlási hajlama az előző faj-
táénál is erősebb, és kiterjedhet az állomány 60-70%-ára is.

70
 Az előbb említett fajtához hasonlóan 8 hetes kor után jól bírja a
külterjes tartást. Kitűnő húsformái (széles mell, az izmok a mell-
csonti taréjnál magasabbak, rövid és vastag comb stb.) 20-24 hetes
korára alakulnak ki, ekkor vágásérettek (7-9 kg-os átlagsúlyban). A
bronzpulykához hasonlóan a magvakban és rovarokban gazdag te-
rületeken táplálékának nagy részét megkeresi. A többi sötét tollú
pulykafajtához hasonlóan itt is hátrányt jelent, hogy a kopasztás
után sötét tolltokok maradnak vissza.
Szólni kell azonban arról a sajnálatos tényről is, hogy a nyolcva-
nas évek közepétől Magyarországon sajnos nincs államilag ellenőr­
zött bronzpulykaállomány. Szerencsére az utóbbi időben egyre erő­
södik a mezőgazdaságon belül az az irányzat, amely a külterjes,
szabadtartásos gazdálkodást részesíti előnyben. Ebből adódóan a
hagyományos pulykafajták gazdasági jelentősége egyre nő, és ez
számuk növekedését is maga után vonhatja.

A pulyka tojástermelése
Természetes tartási körülmények között a pulyka tojástermelése sze-
zonális jellegű. A május-júniusban kelt bronzpulyka 8-9 hónapos ko-
rára válik tenyészéretté. Természetes fényviszonyok mellett a tojásra-
kást tavasszal (március-áprilisban) kezdi meg, és június-júliusban
fejezi be (6. táblázat). A tojó a tojástermelés időszakban- általában
2-3 szakaszban- viszonylag kevés tojást (30-60 db-ot) tojik. Ha va-
lamilyen ok miatt a tavaszi költés akadályozott, akkor augusztusban
ismét tojik, de csak 8-l O db-ot. Az ezekből a tojásokból kikeit puly-
kák (smjpulykák) kerülnek farsang idején az asztalra. A pulyka sze-
ret a megszokott fészkébe tojni. Ha bárminemű eltérést vagy beavat-
kozást tapasztal a fészekben, már nem szívesen megy oda vissza.

71
;j 6. táblázat. Néhány pulykafajta tojástermelésének havonkénti megoszlása

Pulykafajták tojástermelése
standard bronz széles mellű
Hónapok
egyéves kétéves egyéves bronz fehér
db % db % db % db % db %
November - - 2,14 3,70 - - - - - -
December - - 1,86 3,22 - - - - - -
Január - - - - - - - - 10 9,80
Február 0,89 0,92 0,73 1,26 1,48 1,67 10 12,50 15 14,70
Március 9,26 9,64 1,41 2,44 10,80 12,23 15 18,75 15 14,70
Április 16,84 17,54 13,18 22,83 15,20 17,21 15 18,75 15 14,70
Május 19,21 20,01 12,55 21,73 15,60 17,67 15 18,75 15 14,70
Június 16,84 17,54 8,77 15,19 15,56 17,62 14 17,50 15 14,70
Július 17,32 18,04 8,82 15,27 14,40 16,31 8 10,00 10 9,80
Augusztus 11,37 11,60 6,41 11,10 8,27 9,36 3 3,75 7 6,86
Szeptember 4,24 4,41 1,86 3,22 4,27 4,83 - - - -
Október - - - - 2,70 3,05 - - - -
Éves tojás-
95,97 - 57,73 - 88,28 - 80 - 102 -
termelés, db

(Forrás: DR. BöGRE J., 1968)

 A kifejlett pulykák a 12-16. hét után egyszerűbb elhelyezési körül-
ményekkel is megelégszenek. Óljuk száraz, huzatmentes, jó levegőjű
legyen. E követelményeknek az egyszerű fészer is megfelel. Az istál-
ló teljes padozatára almozzunk puha gyaluforgácsot vagy szecskázott
szalmát. Tojástermelő pulykák tartásánál az ól berendezései közé tar-
toznak még a magasan (100-110 cm) elhelyezett tojófészkek és ülőru­
dak A fészek szélessége 50 cm, magassága 60 cm, mélysége pedig
50 cm legyen (2. ábra). 4-5 tojóra számoljunk egy fészket. A tojófész-
ket mindig az ól sötétebb, homályos részén helyezzük el. A legjobb a

2. ábra. Egyedi billenőajtós tojófészek pulykáknak

(Forrás: DR. BöGRE J., !968)

73
fészek bejáratára fából vagy fémből kizáró szerkezetet készíteni. Eze-
ket a gazda kis kézügyességgel és találékonysággal maga is elkészít-
heti. Ha a kizárószerkezet jól működik, akkor megelőzhetjük, hogy
egyszerre két pulyka tartózkodjon a fészekben, és egymás melegítésé-
vel hamar kotlani kezdjenek, illetve hogy a tojásokat összetötjék. Az
ülőrudak egymástól való távolsága 50 cm legyen. A pulyka akkor érzi
magát rajta kényelmesen, ha az ülőrúd 6-7 cm széles és élei lekerekí-
tettek. Egy állatra 35--40 cm ülőrúdhosszúságot számítsunk. A gyakor-
lati tapasztalat azt mutatja, hogy célszerűbb az ülőrudakat trágyaakna
nélkül használni. A pulyka évente 90 kg trágyát termel. Nyáron a nap-
közbeni trágyatermés 1/3-a, télen pedig 2/3 része hull az alomba.
A tojástermelő pulykák számára is feltétlenül gondoskodjunk kel-
lő nagyságú legelőről, ahol az árnyékos helyek nélkülözhetetlenek. A
tojó a tojás megtojása után ugyanis nem szívesen tartózkodik a tojó-
házban. A tenyészpulykák takarmányának fehérjeszintjét a téli idő­
szak végén (február-márciusban), a tojásrakást megelőzően emeljük
meg kb. 20%-kal, és a fehérje fele legyen állati eredetű. A nagyobb
arányú fehérjeszint-emelés azért nem ajánlatos, mert a pulykák ko-
rábban kezdenek toj ni és a kikel ő, érzékeny kispulykák számára a le-
gelő rovarokban még nem lesz elég gazdag. A tenyészpulykák ved-
lés idején, a tavaszi hónapokban (februártól áprilisig), a tojásterme-
lés megindulásakor, valamint az őszi tojástermeléskor, ha a legelő
gyenge, esetlegesen takarmánykiegészítésre szorulhatnak.

A pulyka természetes keltetése

A pulyka nagyon hajlamos a kotlásra. Ezt a jó kotlási képességét
használjuk ki akkor, amikor más baromfifajok tojásait pulykakot-
lóssal keltetjük ki. A pulykatojásokat egyébként tyúkkal is ki lehet

74
 keltetni. A kotlást általában 20-25 tojás megtojása után kezdi meg.
A legjobb, ha a kotlós fészkét a többi pulykától elkülönítve az istál-
ló csendes, nem huzatos részén állítjuk fel úgy, hogy a kotlósnak
nyugodt környezetet teremtsünk. Először azonban győződjünk meg
arról, hogy a tojó valóban kotlik-e. 2-3 napra helyezzünk néhány
tyúktojást a kotlós alá, és figyeljük meg, hogy elmélyül-e a pulyka
a kotlásban, és nyugodtan ül-e a tojásokon.
Ha a kotlós már jól ül, este elhelyezhetjük a keltetésre szánt to-
jásokat a szalmafészekre. A költés idejére takarjuk el a fészek bejá-
ratát zsákkal, így a többi pulyka nem zavarja a kotlóst.
A pulyka alá 18-20 db, a tyúk alá l 0-12 db tojást rakjunk. Miu-
tán a kotlóst ráraktuk a tojásokra és megvártuk, amíg elhelyezkedett
rajtuk, másnap reggelig ne háborgassuk.
A kotlós kivalasztásánál fordítsunk nagy hangsúlyt a tojó egész-
ségi állapotára.
A keltetésre szánt tojásnak 70-80 g súlyúnak, épnek, tisztának és
lehetőleg 5-7 naposnál fiatalabbnak kell lennie. A tojások termé-
kenységét jelentősen befolyásolja a tojók és a kakasok közötti meg-
felelő ivararány. Egy kakashoz 5-7 tojót osszunk be, ugyanis élet-
módjuknak megfelelően a pulykáknál a háremszerű párzás a jellem-
ző. A legjobb, ha a kakas 3 éves, mely még 3-4 évig maradhat te-
nyésztésben. Természetes pároztatás esetén ügyeljünk arra, hogy a
bak és a tojó között ne legyen nagy testnagyságbeli különbség, mert
így a tojót gyakori tiprásnak tesszük ki, amit nagyon rosszul visel.
A pulykakotlós gondozása a tyúknál leírtakkal azonos. A kotlós
etetése alkalmával (ami naponta egyszer, a reggeli órákban történ-
jen) tartsuk mindig szem előtt, hogy a tojásban fejlődő embrió na-
gyon érzékeny a hőváltozásra, ezért a kotlóst hosszabb időre soha
ne távolítsuk el a fészekrőL
A tojásokat a 8-1 O. napon lámpázzuk, és a terméketlen vagy vér-
gyűrűs tojásokat vegyük ki a fészekbőL

75
 Mikorra a kotlás ideje letelik, a kotlós aggodalommal méregeti a
tojásokat, féltését elárulva bugyog. Amennyiben a kotlás ideje alatt
a kotló lelkiismeretesen gondozza tojásait, a 28. napon repedezni
kezdenek a tojások.
A pi pék élénken, támolyogva igyekeznek elhagyni a tojás burkot.
A kicsit ügyetlenebbeknek a kotlós segít vigyázva eltávolítani a to-
jáshéjat. Mihelyt a kikeit pipék megszáradtak anyjuk alatt, szedjük
el őket a kotlós alól, és tartsuk őket mindaddig meleg helyen, amíg
a fészek összes tojásából ki nem kelnek a pipék.
A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a mesterséges tojáskelte-
tés sokkal elterjedtebb, mint a természetes.

A pulyka természetes felnevelése

A pulykapipék számára alakítsunk ki védett, meleg helyet. A fiatal
állatok nagyon kényesek, ezért az első 8-l O napban nem tanácsos
kiengedni őket, hanem meleg (de nem túlfűtött) helyiségben tartsuk
őket. Ebben a helyiségben az időjárástól függően általában 2-3 he-
tes korukig maradjanak (egyébként erre a 2-3 hetes időszakra esik
a szűzvedlés ideje is). Háromhetes korukban az éjszakai szállás-
helyűkre rakjunk be ülőrudakat, hogy mire a kimehetnek a szabad-
ba, megszokják, hogy felülhetnek az ágakra. Ha jó me leg és napos
az idő, a fű pedig már nem harmatos, a pipéket kiengedhetjük a sza-
badba anyjuk vezetése és gondos felügyelete mellett. Egy-egy ve-
zető pulykához 50 pulykacsibét, egy-egy vezető tyúkhoz pedig
30-35 pipét számítsunk. Ilyenkor nagyon jól érzik magukat, és csi-
pegetnek a legelőn, ha már van mit. A kispulykák napfényes helyen,
állati táplálékban gazdag és zöldnövényekben dús legelőkön nevel-
hetök fel a legjobban.

76
 A szabadba bocsátáskor gondoskodjunk róla, hogy eső, hideg
szél vagy forró napsütés ne érje a fiatal állatokat.
A kispulykák kezdetben több állati fehérjéből álló, változatos
takarmányt igényelnek, mert a táplálékkal szemben igényesebbek
mint a többi baromfifaj. Takarmányuk az első héten főtt tojás, ap-
róra vágott zöld (csalán, saláta, takarmányrépa-levél) és friss te-
héntúró keveréke legyen. A pi pék kezdeti tápláléka állhat azonban
kenyérmorzsából és zsenge, aprított zöldből, amelyekhez tejet és
forrázott kukoricadarát adhatunk. A szemcsés, darabos takarmány
közé kevert zsenge, összevagdalt, zöld fű színével evésre csábítja
a pipéket. A 2. héttől a pipék táplálékát kukorica- vagy árpadará-
ból, aludttejből, savóból, zöld fűből, hagymából, zabpehelyből ál-
lítsuk össze. Éppen ezért fordítsunk nagy figyelmet a pulykapipék
táplálkozásakor arra, hogy a pelyvát, a toklászt, és a levélrészeket
a darából (pl. zab) gondosan kiszitáljuk, mert ez az emészthetet-
len, ún. zabléha a pipezúzájában összecsomósodik Ha az állatok-
nak kedveskedni akarunk és egyben változatossá is szeretnénk
tenni az étrendjüket, adagoljunk a táplálékukhoz aromás füveket
(hagyma, kömény, ánizs), hangyatojásokat, lisztkukacot vagy ap-
róra vágott trágyagilisztát. Az előzőekben leírt keverékeket lágy-
eleség formájában kapják meg a kispulykák. E takarmánykeveré-
keket minden etetés előtt (amely kezdetben kétóránként, később
pedig egyre ritkábban történjen) úgy készítsük el, hogy a kispuly-
kák azt az utolsó szem ig fel egyék, és egyúttal jól is lakjanak vele.
Ha esetleg mégis marad a takarmányból, azt a későbbi etetés so-
rán ne használjuk fel, mert megromlik, és a pipék bélhurutot kap-
hatnak tőle. Mivel a lágyeleséget minden korú pulyka szívesen fo-
gyasztja, ahol lehetőség van rá, ajánlható a takarmány lágyeleség
formájában való etetése. Főleg olyan helyen, ahol a gazdaságon
belül képződő melléktermékeket (tej, savó, túró) így hasznosítani
tudjuk. Ezek egyébként magas biológiai értékű fehérjeforrásnak

77
 számítanak. A fiatalkori magasabb állatifehérje-szükségletet úgy
elégíthetjük ki, ha az ivóvíz mellett minden etetés után forralt te-
jet is kapnak az állatok.
Azonban csak éppen annyit adjunk nekik, amennyit a kínálás
alatt megisznak. Az első hónapban a nem megfelelő fehérjeellátás
nemcsak a növekedést lassítja, hanem a pipe ellenálló képességét is
csökkenti. l hónapos kor után az optimális fehérjeellátástól való
kismértékű eltérést a pulyka 6 hónapos koráig kompenzálhatja, de
az intenzív növekedés időszakában- l. hónapban- elkövetett hi-
bákat már nem tudja ellensúlyozni. Fontos, hogy az etető-, illetve
itatóvályút minden etetés után alaposan tisztítsuk ki. Ki kell emel-
ni, hogy a nem megfelelő tejkezelés következtében - savanyú,
rosszul erjedt tej- apipék súlyos bélgyulladást kaphatnak, ami el-
hullásukhoz is vezethet. Ha mégis a száraz takarmány etetése mel-
lett döntünk, nem árt figyelembe venni, hogy a túl durvára őrölt
gabonamagvak (azon túl, hogy az állatok nyelőcsövét felsérthetik),
azért sem szerencsések, mert a pulyka a szemcsés részeket ki tudja
válogatni. Így sok fontos, esetleg porszerű takarmányalkotó az ön-
etető alján maradhat.
A kispulykák félvad természetükből adódóan a szabadban hamar
rászoknak a keresésre. A legjobb legelőt a bokros helyek, az erdő­
szélek jelentik számukra. A pipék akkor érzik a legjobban magukat,
ha egész nap a napfényben, a tiszta, jó levegőn barangolhatnak. A
legelőkön, tarlókorr különféle kisebb rovarokat is elfogyasztanak,
amelyek szintén hozzájárulnak (állati eredetű) fehérjeszűkségletük
kielégítéséhez. Fordítsunk különös gondot a pulyka 7-10 hetes ko-
ra közötti táplálására és ápolására. A fiatal pulykák a szűzvedlés
után 8 hetes korban kezdenek vedleni, és általában l O-ll hetes kor-
ban fejezik be. Ilyenkor alakulnak ki a jellegzetes bőrredők. Ebben
az időszakban a pulyka ellenálló képessége átmenetileg csökken, és
a szélsőséges időjárásra is érzékenyebb.

78
 A népies szóhasználat szerint a pulyka ilyenkor "a vöröset hány-
ja". A "vörös bibircsek" kinövése után a kispulykák túljutottak a ve-
szélyes korukon, ilyenkor edzettebbek, és nem kell már aggódva fi-
gyelnünk további fejlődésüket.

A pulyka mesterséges felnevelése

félintenzív körülmények között
A nevelésre kiválasztott épület legyen világos, jól szellőztethető és
jól szigetelt. Annak érdekében, hogy az épület világos legyen, az
ablakfelület nagysága legalább az alapterület 20%-át tegye ki. A be-
telepítés előtt a nevelőházat takarítsuk és fertőtlenítsük ki a tyúktar-
tásnál leírtakhoz hasonlóan.
A napospulykák megérkezése előtt fűtsük fel a termet a megfele-
lő hőmérsékletre (7. táblázat). A megfelelő hőmérséklet elérésére a
kombinált fűtés (műanya és terem) alkalmazása a leggazdaságosabb,
mert a telepítéskor a napospulykák magasabb hőmérsékletigényének
7. táblázat. A pulykák hőmérsékletigénye

Hőmérséklet COC)
Hét
műanya alatt teremben
o 35-36 23
l 35 22
2 32 21
3 30 20
4 26 20
5 23 15-20

79
megfelelően a nevelőhelyiséget melegebbre kell fűteni, mint a többi
baromfifajnáL A pulykák ugyanis nagyon érzékenyek a hőingado­
zásra. Műanyákat általában a pulyka 4--5 hetes koráig használunk.
A napospulykák fogadására is készítsünk csibe gyűrűt, és ezen be-
lül helyezzük el az előzőleg lemosott és fertőtlenített, megfelelő szá-
mú etető- és itatóberendezést A pulykapipék megérkezése előtt cél-
szerű kialakítani a csibegyűrűket A csibegyűrű elkészítéséhez itt is
40-50 cm magas hullámpapírt vagy csibehálót használjunk. Ajánla-
tos a bekerített részben az almot hullámpapírral letakarni úgy, hogy
a papír hullámos fele legyen felfelé. A csibegyűrű ugyanis megaka-
dályozza, hogy a pipék elkalandozzanak, így esetleg megfázzanak
vagy összetömörüljenek. Fordítsunk kiemeit figyelmet arra, hogy a
pipe legelésző természete miatt keresi a zöldet, és ennek hiányában
szívesen fogyasztja el az alomanyag apróbb részeit. Ezt megelőzen­
dő az első napokban takarjuk le az almot papírral, amire később ki-
szórhatunk egy kevés takarmányt, ami segíti a helyes táplálkozási
magatartás kialakulását (csipegetésre ösztönzi a pipéket). Ezzel a
módszerrel megelőzhető az alom evés. A papírt 3 nap múlva távolít-
suk és égessük el. Az alomra helyezett hullámpapír felszedése után
az alatta összetömődött szalmát lazítsuk fel, a nedves alomrészeket
pedig hordjuk ki az istállóbóL A jól berendezett csibegyűrun belül
megfelelő hőlépcső alakul ki, így a pipék mindig a hőmérsékletigé­
nyüknek megfelelő helyen tartózkodhatnak, vagyis a műanya alatt
vagy attól távolabb. Egy-egy csibegyűrűbe 200-300 pipét rakjunk.
Arra a kérdésre, hogy a pi pék jól érzik-e magukat a csibegyűrű­
ben, viselkedésük ad választ. Az állatoknak a csibegyűrun belüli el-
helyezkedéséről következtethetünk arra, hogy a hőmérséklet túl
magas, alacsony vagy az épület huzatos-e. Először 5 nap után lehet
két egymás mellett lévő csibegyűrűt egyesíteni, a 10-14. nap körűl
pedig teljesen ellehet hagyni azok használatát Ekkora már almoz-
zuk be a nevelő teljes padozatát.

80
 Az alommal szemben az a követelmény, hogy hőszigetelő, szá-
raz, portói, illetve penészgombáktól mentes legyen. Ennek a köve-
telménynek a puha - fűrészpormentes - faforgács felel meg a leg-
jobban. Eleinte csak a csibegyűrun belüli terűletet almozzuk be pu-
ha gyaluforgáccsal 5-l O cm vastagon, mert a magas fogadási hő­
mérséklet és a napospulykák alacsony párakibocsátása miatt az is-
tálló levegője nagyon kiszárad. A páratartalmat csak a csibegyűrun
kívüli padozat rendszeres, enyhe fellocsolásával emelhetjük. A
pipék különösen érzékenyek a különböző légzőszervi megbetege-
désekkel szemben, ezért fordítsunk különös gondot arra, hogy az
ólban a páratartalom megfelelő legyen. SzellőztetésseJ akadályoz-
zuk meg a szén-dioxid-, kénhidrogén- és ammóniagázok felhalmo-
zódását. Az optimális ólklíma kialakítása érdekében l kg élősúlyra
4m 3/óra friss levegőt számítsunk.
Ahhoz, hogy a megfelelő növekedés mellett a normális társas
viselkedési formák kialakuljanak, a pulykacsibéket 4-6 hetes
korig 8-10 db/m 2 , később pedig 4-5 db/m 2-es állománysűrűséggel
telepítsük.
Az etetésre az első napokban a pipeszállító kartondoboz a legal-
kalmasabb. A doboz széleit úgy vágjuk le, hogy kb. 2 cm magas pe-
reme maradjon. Egyébként etetőnek minden olyan tálca vagy vályú
megfelel, amelynek pereme 2 cm-nél nem magasabb, valamint kön-
nyen tisztítható és fertőtleníthető. Az etető- és itatóedényeket min-
dig egyenletesen, a műanya és a csibegyűrű közötti (0,8-1 m) sáv-
ban osszuk szét. Az etetőtálcákat a betelepítés előtt töltsük fel ke-
vés takarmánnyal, és mihelyt az állatok elfogyasztották, töltsük fel
a tálcákat friss takarmánnyal. A napospulykák az első napokban
sokkal tehetetlenebbek, mint a többi baromfifaj kicsinyei. Ez főleg
azzal magyarázható, hogy látásuk nagyon gyengén fejlett. Éppen
ezért az első napokban külön megvilágításról kell gondoskodnunk.
A gyakorlatban 3-4 napos korig az etető fólé villanyégőt szoktak

81
elhelyezni. A megvilágítás ötlete követésre ajánlott, de jobb, ha a
megvilágítást alulról kapja az etetőtálca. Ma már lehet dupla falú,
törpefeszültséggel működő etetőtálcákat vásárolni, de az ügyes ke-
zű gazdák természetesen maguk is elkészíthetik ezeket. A megoldás
lényege abban áll, hogy a táplálkozás közben előbukkanó fénysugár
csipegetésre ösztönzi a pipéket, és ez elősegíti a helyes táplálkozá-
si magatartás kialakulását. A kispulykák az első 4 napban a nap 24
órájában kapjanak megvilágítást Ezt a kiegészítő világítást azon-
ban 4-5 nap után célszerű megszüntetni, mert felizgathatja az álla-
tokat, és könnyen csipkedéshez vezethet. Ezek után fokozatosan
térjünk át a természetes megvilágításra, hogy mire a nevelőből ki-
telepítjük az állatokat, a természetes és mesterséges világítás együt-
tesen 14 óra legyen. Ezt a módszert általában a téli vagy kora tava-
szi nevelés során szokták alkalmazni. Lehetőség szerint 4-5 napos
kor után 40 W-nál erősebb égőket ne használjunk teremvilágításra.
4-6 napos korig etetőtálcáról, 2 hetes korig pedig etetővályúból
is etessünk. 2 hetes kor (csibegyűrűk szétszedése) után az etetőtál­
cákat is cseréljük ki kerek önetetőkre. Egy önetetőre 30-40 pulykát
számítsunk. Megfelelő méretű gyomorkavicsot csak 3-4 napos kor
után kaphat az állomány.
Amilyen fontos, hogy a pipéket megtanítsuk enni, ugyanolyan
fontos, hogy inni is megtanuljanak Próbáljuk alkalmazni a jól be-
vált módszereket annak érdekében, hogy felkeltsük az állatok ér-
deklődését, hogy így könnyebben megtalálják az ivóvizet (pl. az
önitatók vályúrészébe helyezzünk színes üveggolyókat).
A napospipék itatására 2 literes kézi töltésű, kúpos önitatókat
használjunk. Az állatok megérkezése előtt legalább fél-egy nappal
az itatókat töltsük fel először kamillateávaL A folyadékot naponta
folyamatosan pótoljuk. Egy önitató 40-50 napospipét tud kiszolgál-
ni. A 3. héttől kezdődően rátérhetünk a nagyobb (5 literes) kerek ön-
itatók használatára. Ekkor 50 állatra számítsunk egy önitatót. Állan-

82
dóan figyeljük az állatok takarmány-, illetve ivóvízfogyasztását,
mert a megszokottól való túlzott eltérés lappangó betegségre utalhat.
Az istálló klímájának és az alom szárazon tartásának érdekében
az etetők és itatók környékén átnedvesedett almot és nagyobb
mennyiségű trágyát távolítsuk el, és készítsünk friss, száraz almot.
Abban az esetben, ha az alom elhasználódott, és a vizes trágyarész
kihordása, illetve az alom fellazítása sem segít azon a helyen, ki kell
cseréljük az almot. Ily módon elkerülhető az is, hogy az állatok me l-
lén és csüd ízületén felfekvések alakuljanak ki, ezek ugyanis na-
gyon könnyen elfekélyesedhetnek. Törekedjünk arra, hogy az 5-6
hétig tartó előnevelés, illetve a későbbi külterjes tartás során azonos
itató- és etetőberendezéseket használjunk. Így ugyanis az áttelepítés
után is könnyen megtalálják a pulykák a táplálékot és az ivóvizet
Négyhetes koruk után a fokozatos szoktatást követően a kispuly-
kákat kiengedhetjük a legelőre, ha jó az idő. Ebben az időszakban
fordítsunk különös gondot a kispulykák ápolására, mert az "átállás"
és ijedős természetük miatt összeszaladhatnak, és összenyomhatják
egymást. A továbbiakban ápolásuk és táplálásuk egyaránt megegye-
zik a természetes felnevelés során leírtakkaL A házityúk felnevelé-
sével ellentétben azonban a pulykánál elmondható, hogy a termé-
szetes felnevelés eredményesebb, mint a mesterséges.

A növendék pulyka tartása külterjes

körülmények között
A "bibircsek" kifejlődése után a növendék pulykákat a többi kifej-
lett pulykával együtt kiengedhetjük a legelőre és a beólazásig (ok-
tóber elejéig) a legelőn maradhatnak. Az állatok rohamosan fejlőd­
nek, és három hónap alatt elérik szüleik nagyságát (3. ábra).

83
100 átlagos napi súlyfelvétel (g) 1O testsúly (kg)
ö
80 8
60 6
40 4
9
20

6
5
4 ö
3
2

o 2 4 6 8 10 !2 14 16 18 20 22
~t=~n~ értékesítés kg/kg
-r-~~-.----.--,--.-=-.-=-,~
2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22
életkor hetekben életkor hetekben

3. ábra. Nagy testű bronzpulykák súlygyarapodása, takarmányfogyasztása

és takarmány-hasznosítása az életkortól fiiggően (DUNKELGOD ÉS THAYER,
1962; forrás: DR. BöGRE J., !968)

Elhelyezésükre a három oldalról zárt, elölről pedig a ragadozók

elleni védekezés érdekében dróthálóval fedett, fészer jellegű épület
is megfelelő. Ezeket a szállásokat saját kezűleg, olcsó építőanyagból
(fa, deszka) mi magunk is elkészíthetjük Ezek szélessége 4-6 m le-
gyen. Legjobb, ha a fészereket szétszedhetőre készítjük. Mind a fé-
szer, mind pedig az állandó helyre telepített istálló egyik legfonto-
sabb berendezése az ülőrúd.
Amint az idő engedi (tavasztól őszig) engedjük ki az állatokat a
legelőre, hiszen jó élelemkeresők lévén a táplálékuk nagy részét ott
megtalálják A pulyka táplálékai közé tartoznak a rovarok, hemyók
is, amelyeknek teste fehérjében gazdag, így ezek képezik legfőbb
természetes táplálékukat. Legelőként hasznosíthaták a tarlók, fűvel
vagy bokrokkal benőtt ligetes, gazdag aljnövényzetű lomberdők is.
A repce-, rozs-, búza- és kukorica-, répa- és lucematarlókra nézve
is hasznos, ha rajtuk pulykák legelnek, mert a lehullott magvakat

84
felcsipegetik, ugyanakkor ezeken a területeken nagy számban talál-
hatnak csigákat, kisebb állatokat és néhány növényi kártevőt (pl. ré-
pabarkó, ormányos bogarak) is. Ezeket a pulykák irtják, így a gaz-
dát tetemes kártól és fáradtságtól kímélik meg. A legelőkre vagy a
tarlókra azonban mindig csak fokozatos szoktatás után hajtsuk ki az
állatokat. A növendék pulykákat a tarlóra való kijárás előtt szaktat-
ni kell a kipergett szemek felcsipegetésére, mégpedig úgy, hogy
egy-két héttel a kihajtás előtt naponta minél többször kínáljuk meg
őket - a tarlón található gabona- vagy egyéb szemekkel megegye-
ző - kiszórt szemekkel.
Ha a pulykák kora tavasztól késő őszig jó minőségű legelőre jár-
nak, általában telt heggyel térnek haza. A pulyka naponta 3-4 km
sugarú körterületet tud bejárni. A szállásokhoz kapcsolódó legelőte­
rület nagysága a legelő minőségétől ftiggően 30 m 2 legyen növen-
dék pulykánként. Mivel a legeltetéssei az a célunk, hogy az állato-
kat a takarmány megkeresésére ösztönözzük, a növendéknevelésnél
ne használjunk önetetőket. Ha valamilyen ok miatt néha mégis meg
kell etetnünk az állományt, használjunk inkább nagyobb méretű
(20-22 cm szélességű) etetővályút. Egy állatra 15-20 cm vályú-
hosszt számítsunk. Ilyen ok lehet, ha rossz idő esetén nem tudjuk
kihajtani az állatokat a legelőre. Ilyenkor adjunk nekik némi sze-
mestakarmányt. Szemestakarmány lehet bármilyen gabonaféle, de
ha válogathatunk, mégis a jó minőségű tiszta zab a legjobb, mert
tápláló, ugyanakkor nem hizlal.
Ha a növendékek a nyári idény alatt nem járnak legelőre, kever-
jünk takarmányrépából, forrázott darából és korpából álló keverék
közé apróra vágott csalánt, lucemát vagy lóherét.
A pulykák "zsákból való" takarmányozására csak a téli hónapok-
ban van szükség. Reggel és délben az állatok főtt, darás keveréket
kapjanak, este pedig szemet. A lágykeverék burgonyából vagy takar-
mányrépából, korpából, lucemalisztből, illetve árpa- vagy kukoricada-

85
ráhói álljon. A burgonya vagy répa főzéséhez használt leszűrt meleg
vizet keverjük az előbb felsoroltakhoz, hogy pépes anyagot kapjunk.
A növendék pulykák felnevelése a jéreéknél már ismertetett ván-
dorólaztatással is megoldható. Egy vándoról ba 80-l 00 db növendé-
ket számítsunk. Célszerű azonban 12-14 hetes koruk után a kaka-
sokat külön tartani a tojóktól, mert állandóan zavarják őket.

Pulykatartás külterjes viszonyok

között
Az ökológiai állattartásnál a pulyka legkorábbi vágási ideje 140 nap.
Külterjes tartási viszonyok mellett a pulyka természetes élet-
módjához nagyon hasonló körűlmények között él. Lényegében a
pulyka kiváló táplálékkereső képességét használhatja ki, miközben
kiélheti szabadságszeretetét is.
A pulyka a 2-2,5 kg-os élősúlyt 8 hetes korára éri el. Növekedé-
si erélye a többi baromfifajtól kissé eltérő. Míg a többi baromfifaj
növekedési erélye ezen kor után csökken, a pulykáé növekszik, és
20-24 hetes korig tart.
A természetes felnevelés során a kotlós 5-6 hétig vezeti a pipé-
ket. Ez időszak alatt a pipék hozzászoknak a mostohább külterjes
körülményekhez, és jó élelemkeresővé válnak. 6-8 hetes korban te-
hát nyugodtan kiengedhetjük őket az ún. nyári szállásokra. Mivel a
pulykák az egész napot a szabadban élelemkereséssel töltik, csak
éjszakára jönnek vissza a szálláshelyükre. Ebből adódóan a fészer
egyedüli és legfontosabb berendezési tárgya az ülőrúd. Az ülőru­
dakat 80-120 cm magasan helyezzűk el. Erre azért van szűkség,
mert a pulyka szeret minél magasabb helyen pihenni, ezért a maga-
sabb helyért mindig versengés folyna. Az ülőrudak elé helyezzünk

86
ellétrákat. Az ülőrúd léceinek egymástól való távolsága 45-50 cm
legyen, az utolsó léc és a fal között pedig 50-70 cm helyet hagy-
junk. Egy pulykára legalább 30 cm rúdhosszúságot számoljunk.
Reggel éhesen engedjük ki az állományt a legelőre (pl. az önete-
tőket zárjuk le), mert a jóllakott állatok nem legelnek szívesen. A
déli, tűző nap elől feltétlenül gondoskodjunk árnyékos helyről, ahol
delelhetnek, mert a déli napsütésben nem legelnek az állatok szíve-
sen. Este, a szálláshelyre való visszatérés után többféle gabonamag-
ból álló keverékkel kínáljuk meg az állományt, hogy az esetlegesen
nem telt heggyel hazatérő pulykák addig ehessenek, amíg jól nem
laknak. Az etetést és az itatást a fészeren kívül oldjuk meg. A kiegé-
szítő gabonamagvakat este a fészer elé vagy etetővályúba célszerű
kiszórni. A szemes gabonafélék etetését 6-8 hetes korban már meg-
kezdhetjük. A pulykánál a gabonamagvak ízletességi sorrendje:
zab, búza, kukorica és árpa (ez utóbbit általában már csak akkor
eszi meg, ha nincs más szemes eleség). Itatáshoz olyan itatóedénye-
ket (20-25 cm magas dézsákat vagy 80-100 l űrtartalmú, talajhoz
rögzített műanyag hordókat) használjunk, amelyekbe minimum egy
napi ivóvíz belefér. Figyeljünk arra, hogy az itató környéke mindig
száraz legyen. A pulykánál a társas viselkedést nagymértékben be-
folyásolja a szociális rangsorban elfoglalt pozíció. Ez a rangsor ve-
rekedéssel vagy verekedés nélkül is kialakulhat. Előbbire akkor ke-
rül sor, ha új pulykát rakunk a régiek közé. Utóbbi akkor jellemző,
ha mind a régi, mind pedig az új pulykacsoportot egy időben új
helyre helyezzük át. Ez a viselkedési forma (szociális rangsor kiala-
kulása) ftigg az állománysűrűségtől, a rendelkezésre álló (menekü-
lési) területtől, illetve a megfelelő etető- és itatótér nagyságától. A
társas rangsor eldöntését a pulykák 3 hónapos koruk körül kezdik
el. Ekkor gyakran támadják a másik pulykát verekedést provokál va.
A verekedések gyakorisága a pulyka 4-5 hónapos korára éri el a
csúcspontot, utána pedig fokozatosan csökken.

87
 Ha a pulykáknak sikerül jó minőségű legelőt fenntartanunk, ahol
rovarok is szép számmal akadnak, a gazdának jelentős segítséget
jelentenek a rovarok elleni közdelemben. A pulyka annyira falánk
állat, hogy a legkülönfélébb eledelekkel is beéri (pl. hullott erdei
gyümölcs, gyíkok, békák, csigák). Ebben az esetben 5-6 hónapos
korukra 4-7 kg-os súlyt is elérhetnek. Nem hagyha~uk figyelmen
kívül azonban, hogy nagyobb létszámú pulykaállomány esetén, ha
csak a rovarokban szegény, silány legelőterület áll rendelkezésre,
akkor nem hogy nem jutnak a pulykák kiegészítő fehérjeforráshoz
(rovarokhoz, bogarokhoz), hanem a szállásuk környékén a fiivet is
kipusztítják Mivel azonban a pulyka kitűnő kereső, szívesen felke-
resi a teleptől távolabb eső tarlókat, lucernásokat, ahol jelentősen
kiveheti részét a rovarkártevők elleni védekezésbőL

A pulyka hizlalása
Ha a piac (4-7 kg-nál) nagyobb súlyú vágópulykát igényel, akkor hiz-
laljuk őket további 3-4 hétig. Szeptember közepétől, miután a legelőn
összeszedhető rovarok száma jelentősen csökken, és az időjárás is hű­
vösebbre fordul, átállhatunk a hizlalásra. A hizlalandó pulykákat homá-
lyos, de tiszta istállóba záijuk, ahol szabadon mozoghatnak. Egy épü-
letben 2500 db pulykánál több nem helyezhető el. A pulykák ekkor ál-
landóan a szálláson, illetve a hozzá csatlakozó kifutón tartózkodnak. A
szálláson belüli állománysűrűség 4 db/m 2, l m 2 kifutóra pedig 2 puly-
kát számítsunk. Minden második nap engedjük ki őket a kifutóra, hogy
mozgásigényüket kielégíthessék. Természetesen, miután a pulyka nagy
területeket bebarangol, csak megfelelő szoktatás után fogja elfogadni a
számára kedvezőtlenebb, kisebb területet (szállás és a körülötte lévő,
bekerített kifutó). A két ivart itt is egymástól elkülönítve tartsuk.

88
 Ha van saját, nem értékesíthető tejünk, akkor célszerű azt hizla-
lási célra felhasználni. Az első héten kisebb, majd fokozatosan na-
gyobb mennyiséget keverjünk a pulykák ivóvizéhez. Három hét
után már fele-fele arányban keverhetjük A tejet célszerű felhaszná-
lás előtt felforraini vagy aludttej formájában adagolni az állatoknak.
Az l. héten adjunk nekik kukoricát, zabot vagy árpát szemesen,
mellé pedig takarmányrépát, sárgarépát vagy burgonyát kapjanak
párolva és felszeletelve.
A 2. héten leforrázott kukorica-, zab- vagy árpadarát kapjanak, a
3-4. héten pedig kizárólag kukoricadarát.
Ha lehetőség van rá, a hizlalás egész ideje alatt kapjanak zöldta-
karmányt is. Hizlalásra pohánka, köles, korpa vagy hüvelyesdara is
használható. A hizlalás vége felé keverjünk némi fűszernövényt (pl.
hagymát, kakukkfüvet, ánizst vagy koriandert) a takarmányba, mert
kellemes ízt kölcsönöznek a húsnak. Ügyeljünk rá, hogy az állatok
mindig kapjanak gyomorkavicsot és faszéndarabkákat
Az etetővályúkat 30 cm magas állványra helyezzük el, maga a
vályú pedig 10 cm széles és 15 cm mély legyen. Így a pulykák a ta-
karmányt könnyen kiszedhetik az etetőből, viszont nem tudják ösz-
szetaposni azt. Az itatás történhet ugyanebből az edényből az etetés
után. Naponta 3-5-ször etessünk. Fordítsunk különösen nagy gon-
dot a kifutó rendben tartására, ugyanis az őszi, téli csapadékos idő­
ben a kisméretű kifutó hamar sártengerré válhat. Ez ronthatja az ál-
latok közérzetét, ami a súlygyarapodás csökkenéséhez vezethet.
A nagyobb csapatban hizlalt pulykák meghíznak a napi három-
szori etetéssei is, mert falánk állatok. Ügyeljünk viszont rá, hogy
enni mindig pontosan ugyanabban az időben kapjanak. A pulykák-
nál20-25 nap alatt 15-20%-os súlygyarapodás érhető el, ha eteté-
sükhöz megfelelő mennyiségű egészséges és tiszta takarmányt
használunk. Húsuk így ízletes és zamatos lesz.

89
 Lúdtartás

A gazdák régi időktől fogva előszeretettel foglalkoznak a lúdtartás-

sal, így Magyarország e téren jelentős múlttal és hagyományokkal
rendelkezik. A lúd testének felépítése jól alkalmazkodik a vízben
való mozgáshoz és táplálkozáshoz, de ha anatómiai felépítését ala-
posan megvizsgáljuk (például csőrének felépítése vagy úszástudá-
sa) inkább a szárazfóldi életmódhoz való, mintsem a vízihez. A lúd
kitűnően tartható legelőn, szinte igényli a külterjes tartásmódot.
Lúdtartásra jól hasznosíthaták a gyenge ilihozamú gyepek vagy a
másra nem használható legelők is. Legjobb, ha a ludak számára le-
hetővé tesszűk, hogy szabadon kijárhassanak a tóhoz vagy patak-
hoz. Természetesen a jó legelő és a természetes víz együtt a legal-
kalmasabb a lúdtartásra és -nevelésre.
Az európai háziludat (Anser anser forma domestica) a nyári lúd-
tól származtatják.
Ökológiai állattartásra ajánlott a magyar lúd (ll. kép), és a ma-
gyar nemesített lúd különböző változata.

A ludaknál használatos kor és ivar szerinti elnevezések (mind a

lúd, mind pedig a liba megjelölés használata helyes):
Naposliba: kikelt, 48 óránál fiatalabb, még nem etetett állat
Kisliba: l-4 hetes liba, illetve a 4-8 hetes libákat is így
hívjuk, de ilyenkor megadjuk a korukat vagy
hasznosítási irányukat is
Növendék: 8 hetes kortól a tenyésztéshevéteiig

90
 Pecsenye liba: 8-9 hetes, az első vedlés előtt levágott állat (tartá-
sa az ökológiai állattartásban nem engedélyezett)
Húsliba: 1-3-szor vedlett, 16-28 hetes, lábon hizlalt lúd
Zabosliba: hizlalás alatt zab alapú takarmányon hizlalt húsliba
Tojó: kifejlett, nőivarú lúd
Gúnár: kifejlett, hímivarú lúd
Törzslúd: továbbtenyésztésre kiválasztott lúd

A lúd tojástermelése
A ludak közismerten nem tartoznak a szapora állatok közé, tojáster-
melésük erősen szezonális jellegű. Egy tojástermelési periódusban
20-45 db tojást raknak. Hazánkban a tojástermelést természetes kö-
rűlmények között január végén kezdik meg, és június közepén feje-
zik be (4. ábra). A parlagi jellegű lúdfajták azonban korábban kez-
dik meg a tojásrakást, mint a nemesített fajták A legtöbb lúd reggel
tojik, és ha a fészekben mindig benne hagyjuk az utolsó tojást, a lúd
több tojást rak. A ludak általában hároméves korukban tojják a leg-
több tojást. A tojó ludakat 5-6 évig érdemes termelésben tartani. Itt
kell megemlítenünk azt az érdekességet, hogy a többi baromfifajtól
eltérően a tojásrakási időszakon belül az idő előrehaladtával a tojás-
tömeg, a testtömeg változásához hasonlóan csökkenő tendenciát
mutat. Ez a sajátosság minden bizonnyal a csökkenő takarmányfo-
gyasztással áll összefúggésben. A tojástermelés megindulásakor
(február) ugyanis a napi takarmányfogyasztás meghaladja a szűk­
ségletet, később viszont a tartalékok kimerülnek, ami a test- és a to-
jástömeg csökkenését vonja maga után. A tojástermelés megindulás
előtt egy hónappal (januárban) kezdjük meg az állomány felkészí-
tését a tojástermelésre. Ilyenkor fokozódik a petefészek működése,

91
 16 , --... ' ' ... 50 I
l / \ 40"""""
l l ' \ ?!
l
,' ' \
30 ~
l \ l ':ei
.N
l \ l
l
'll atok \\ 20 53
a tenyesza
.s
l ' l
1
l
l
kelésének szakasza '\
\ l

''~-"'
a tenyészérettség eléréséhez
szükséges átl. periódushossz
III. IV. V. VI. VII. VIII.IX. X. XI. XII. l. ll. lll. IV. V. VI.
idő (hónap)

- -- - - - - - - természetes megvilágítás
- - - - - a tojástermelés intenzitása
4. ábra. A ludak tojástermelése természetes fényviszonyok mellett
(SOUVEUR, 1982; forrás: DR. BOGENFÜRST f., 1992)

és az állat feltölti tartalékait. A tojástermelő ludak az elhelyezéssei

szemben kevésbé igényesek, a huzatmentes, száraz tojóistállók ki-
tűnően megfelelnek erre a célra.
Almozásra faforgács vagy faforgács és fűrészpor fele-fele ará-
nyú keveréke a legalkalmasabb. Mivel a lúd trágyájának víztartal-
ma magas, az előbb említett alomanyagok vízfelszívó képességük
miatt hosszú ideig tartható a tiszta, száraz almon. Faforgács hiányá-
ban száraz szalmát használjunk. Ne feledkezzünk meg az alom na-
pi gondozásáról, hiszen a nagy víztartalmú lúdtrágya miatt az alom
nagyon rövid idő alatt összeáll. Ezt- amíg lehetséges - az alom fel-
lazításával orvosoljuk, ha azonban az egész alom elszennyeződik,
nem marad más hátra, mint az alomcsere.

92
 Tojófészeknek egyszerű, nyitott fészkeket használjunk, melyek-
nek szélessége 60 cm, mélysége 60-70 cm, magassága 70-80 cm le-
gyen. Az ilyen tojófészek 3-4 lúd számára teremt nyugodt körülmé-
nyeket a tojáshoz. A gyakorlatban 4 ilyen tojófészket szoktak össze-
építeni úgy, hogy azokat csak válaszfallal különítik el egymástól. A
fészkek elé építsünk 5-l Ocm magas küszöböt az alom kiszóródásá-
nak megakadályozására. A tojófészkek almozására, ha lehet faforgá-
csot használjunk. A tojófészkekben az alom minőségét és mennyisé-
gét naponta ellenőrizzük, mert a lúdtojás könnyen szennyeződik a
híg ürülék miatt, és ez kihat a tojások keltethetőségére is.
Természetes tartási körűlmények között a ludak 40-45 hetes kor-
ban kezdik el a tojástermelést A tojástermelés februári megindulá-
sához elegendő a természetes megvilágítás. A hagyományos törzs-
lúdtartásban a ludak szaporodását a természetes fényviszonyok irá-
nyítják. A párzási idényben a vizes kifutót ne nélkülözzék a ludak.
A jó tojástermelés érdekében a tojóludak számára feltétlenül pró-
báljunk vízi ki futót építeni. Enélkül ugyanis hiányos a párzási inger,
és nem eléggé termékenyek a tojások. A közhiedelemmel ellentét-
ben a párzás azonban víz nélkül is eredményes lehet.
Ahhoz, hogy a lúdtartásban jó eredményeket érhessünk el, érde-
mes törzstenyészetet kialakítanunk. Ezeket a ludakat azonban más-
képpen kell tartani és takarmányozni (pl. azért, hogy ne bízzanak
el). Ha sikerül tenyésztörzseket kialakítanunk, akkor a törzseket
még az ősz folyamán (november közepén) szoktassuk össze, és bo-
csássuk vízre. Az állatokat legkésőbb november l. és 15. között
ólazzuk be. A lúd rossz szokása a csipkedés, amely elsősorban
élénk vérmérsékletéből adódik, ami megjelenhet a törzsesítés ide-
jén is aháremek kialakulásáig. Gúnáronként 3-5 ludat számítsunk.
Tenyésztésre a 2-4 éves gúnárok a legalkalmasabbak.
A tojástermelés természetes tartási körűlmények között közel
egyszerre kezdődik, a tojásrakás abbahagyását azonban már nem ez

93
 jellemzi. A tojástennelés alatt előfordulhatnak hosszú szünetek is
(ötnaposnál hosszabb).
Amíg a tennészetes keltetésnél a kotlás kívánatos tulajdonság,
addig a tojástennelésnél nem szerencsés. A lúd intenzíven kotló ba-
romfi. A kotlás megszüntetésére a szabad vízen kerítsünk le olyan
területeket, amelyhez csak minimális nagyságú (az etetök elhelye-
zésére alkalmas) szárazfóldi kifutó tartozik. Jó esetben a kotlás 3-5
nap alatt alábbhagy.
Két tojásrakási időszak között (június közepétől átlagosan 230
nap) a lúd táplálóanyag-szükséglete legeltetéssei és zöldtakanná-
nyozással szinte fedezhető is. Törzsludak esetén 150-200 m2/lúd le-
gelőterületet számoljunk. A cél az, hogy állataink ne hízzanak
el,
mert az elhízás károsan befolyásolja a tojástennelést.
Az állatokat minden nap engedjük ki a kifutóra (legelőre), ha ezt
az időjárás lehetövé teszi. Nyáron tehát csak akkor szükséges pótlás-
ról gondoskodnunk gabonamagvak fonnájában, ha a legelő kisűlt.
Rendszerint azonban erre a kiegészítésre nincs szükség, mert aszály
idején a tarlók és a kizöldült szántások bőven kielégítik a ludak szük-
ségletét. Télen azonban adagoljunk zöldtakannányt és megfelelő
mennyiségű abrak- vagy keveréktakannányt. A lúdtartásnál
célszerű
az önetetök használata. A lúd táplálkozási szokásait és anatómiai fel-
építését figyelembe véve az önetetők általában 10-15 cm magas sta-
billábak on álljanak. Készíthetünk ilyet mi magunk is, de némi átala-
kítással a kereskedelmi forgalomban kapható sertés önetetők is meg-
felelnek erre a célra. Ahhoz, hogy a törzsludakjól kiteleljenek, az ab-
rakadagjukat fokozatosan emeljük december elejétől januárig. De-
cembertől 4-8 héten át- a tojásrakás előtt- zabból, olajpogá
csából,
némi sárgarépából vagy takannánykáposztából álló keverékkel ked-
veskedjünk a tenyészludaknak. Kitűnően bevált ebben az időszakban
a zöld rozs etetése is. Ezt vagy a szántóról szerezzük be, vagy ha
nincs mezei vetésünk, tegyünk 5-6 cm magas faládába fóldet, és ab-

94
ba vessünk rozsot. Az istállóban tartsuk a ládákat napos helyen. A
zöld rozsból naponta adjunk egy keveset a ludaknak, melynek ked-
vező étrendi hatása van és hamarabb megjön a párzási kedvük is.
A tojástermelés alatti takarmány a gabonadarák mellett a rostban
gazdag fehérjetakarmányokból (napraforgó, borsó, lucemaliszt)
álljon. A tojástermelés alatt adagoljunk külön mészkőgrittet az ál-
latok kalciumigényének kielégítése miatt. A tojóludak számára a
jobb takarmányaprítás és -hasznosítás érdekében adjunk megfelelő
méretű kavicsot Ahogy a ludak közelednek a tojóidőszak vége fe-
lé, csökkentsük a napi takarmányadagot és ezzel egy időben növel-
jük a zöld- és szemes takarmány arányát. A két takarmányalkotó
arányát a legelőn való zöld minősége és mennyisége határozza
meg. Fontos, hogy a tenyészludak előtt mindig jó minőségű ivóvíz
legyen. A ludak a tojástermelés alatt rendkívül érzékenyen reagál-
nak az ivóvíz hiányára. Ennek egyik oka, hogy egy tojással nagy
mennyiségű (a tojás tömegének kb. 60%-a) víz ürül ki a szervezet-
ből. A ludak külön itatására csak a téli hónapokban van szükség,
mert ekkor általában nem tudnak kijárni a természetes vízi kifutó-
ra. Télen itathatunk az épületen belül, illetve a kifutón is. Az utób-
bi esetben azonban ügyeljünk arra, hogy a víz ne fagyjon bele az
itatókba. Ezt úgy érhetjük el, ha az itatók számát annyira növeljük,
hogy a vízhez minden állat egyidőben hozzáférjen, és az itatás után
az itatókat kiürítjük.

A lúd természetes keltetése

Aludakon a költési láz rendszerint 10-12 db tojás lerakása után je-
lentkezik. Amikor a lúd sokáig ül a fészkén vagy tollát tépi, nagy
valószínűséggel kotlani fog. A magyar lúdfajtára (főleg a dunántúli

95
 változatára) az erős kotlási hajlam a jellemző, ami viszont még a
családok között is jelentős eltérést mutathat. Ha a lúd kotlik, te-
gyünk 10-15 darab tojást a kotlós alá. A lúdtojások szükség esetén
pulykákkal vagy nagy testű tyúkokkal is kiköltethetök (pulykák alá
11-13, tyúkok alá pedig 5-7 db lúdtojást helyezzünk). Keltetésre
megfelelő minőségű, 150-180 g-os tenyésztojásokat használjunk.
Keltetésre a 2-5 év közötti ludak tojása a legalkalmasabb.
Ha a ludat az első kotlás után megültetjük, akkor zsenge libáinak
a felnevelése után újból tojni kezd, majd ismét kotlik. A tojók na-
gyon ragaszkodnak megszakott fészkükhöz. A tojófészek aljára te-
gyünk jó földet gyeppel együtt. A gyakorlatban ez úgy kivitelezhe-
tő, ha kivágunk egy négyzet alakú gyeptéglát a talajból, majd azt
felfordítva a fészekbe tesszük, a szénát pedig erre szórjuk rá. Fon-
tos a kotlós lúd számára a teljes nyugalom. A kotló ludat, ha lehet,
ne zavarjuk, és tegyünk kísérletet arra is, hogy társai se ingereljék
(fészkének bejáratát takarjuk el pl. zsákdarabbal). A fészek mellé
tegyünk ivóvizet, takarmányt és homokot, hogy ezek miatt a kotló
lúd naponta legalább egyszer elhagyja a fészkét. Amennyiben ezt
nem teszi meg, úgy emeljük le róla. Ekkor a tojások lehűlnek, de ez
nem baj, mert a hűlés javítja a tojások keltethetőségét. A kotlós
azonban 15-20 percnél hosszabb időre lehetőleg ne hagyja el a
fészket. Ha a lúd gondos kotlósnak bizonyul, célszerű éveken át
megtartani. A kotlós 28-30 napig ül a tojásokon.
A lúdtojás keltetés előtti tárolásakor a 75-80%-os relatív páratar-
talom az optimális. A tárolás során függőlegesen, hegyes végükkel
fölfelé helyezzük el a tojásokat, elősegítve ezzel a szik központi elhe-
lyezkedését. A tárolás alapvető feltételeinek a betartása jelentősen be-
folyásolja a tojások keltethetőségét. A tojások termékenysége és kel-
tethetősége a tavaszi hónapokban (március, április, május) a legjobb.
Az el ültetés utáni 10-12. és a 20-22. napon lámpázzuk meg a to-
jásokat. Tanácsos a tojásokat a keltetés 14. napjától esténként kevés

96
langyos vízzel harmatszerűen megpermetezni. A víz mennyiségét
estérőlestére fokozatosan növeljük A természetes keltetéssei kivá-
ló eredményeket lehet elérni.

A lúd természetes felnevelése

A természetes úton kiköltött libákat továbbra is bízzuk anyjuk gon-
doskodására. A kikeit naposlibákat az első napon hagyjuk anyjuk
alatt. Ismeretes, hogy a lúd- és récefélék fiókái röviddel a tojásból va-
ló kikelés után ahhoz az élőlényhez csatlakoznak, és az után szalad-
nak, akit a világrajövetelükkor elsőként megpillantanak Ha netalán-
tán ez az ember, akkor csakhamar hűségesen a nyomába szegődnek.
Ebben az esetben, ha a kisliba találkozik két öregebb libával, esze
ágában sincs őket követni. Gágogva igyekszik elszaladni, és ha vélet-
lenül ember kerűl az útjába, azonnal csatlakozik hozzá. Ebből adódó-
an a kikelés utáni időszakot a bevésődés időszakának nevezzűk.
Első táplálékukat szűletésük után 24-36 órával kapják meg, pl.
megitathatjuk őket langyos vízzel kevert tejjel, ami a kislibák fejlő­
dését lényegesen elősegíti. Az első héten adhatunk friss, apróra vá-
gott, főtt tojásból, kukoricadarából és jól összeaprított csalánból álló
keveréket. Ebben az időszakban az állatokat naponta 4-5 alkalom-
mal etessük. A kisliba ősi ösztönéből eredően már napos korban is
szívesen csipegeti a zsenge, zöld ftivet, ezért az apróra vagdalt zöld
fű soha ne hiányozzon a kislibák étlapjáróL Szívesen elfogadják az
itatóedényben lévő, vízre hintett, finomra vagdalt zöldet. A második
héttől növeljük a zöld mennyiségét és keverjünk több korpát, gabo-
nadarát, árpalisztet és olajpogácsát az eleségükbe. Ezen a héten nyu-
godtan a kislibák elé rakhatjuk a keltetésre alkalmatlan, megfőzött
tojásokat, ha apróra vágott csalánhoz vagy friss tehéntúróhoz kever-

97
 jük. A fiatallúd növekedési erélye kiváló, valamennyi baromfifaj kö-
zött a legjobb, amihez még igen jó takarmányértékesítési képesség is
párosul. Mindezek mellett a takarmány összetételével szemben ke-
vésbé igényes. A lúd állati eredetű febéljeigénye kisebb, mint a töb-
bi baromfifajé. A nagy növekedési erélyhez viszonylag alacsony
fehérjeellátási szint szükséges, amely a kor előrehaladtával csökken.
Jó idő esetén a kislibákat a 8-14. naptól anyjuk felügyelete alatt
nyugodtan kiengedhetjük a közeli zöldgyepes kifutóra vagy a gyep-
re, ahollegelészhetnek, de csak harmatmentes, száraz időben, mert
a harmat árt nekik. A külterjes viszonyok (szabad levegő, időjárás
viszontagságai) elősegítik a megfelelő ellenálló képesség kialakulá-
sát. 2-3 hetes koruktól a libák szinte egész nap a legelőn tartózkod-
nak. A legelőn árnyékos helyről is gondoskodjunk, ahová a déli nap
forró sugarai elől elbújhatnak az állatok. Homokos területen kavics
mindig álljon rendelkezésükre. A harmadik héttől kezdve nyugod-
tan etethetjük a kisludakat vagdalt csalán, főtt burgonya, répa és ár-
paliszt keverékéveL Ebben az időszakban az etetések számát korlá-
tozzuk 3-4 alkalomra. A 3-4. héttől kezdve kínáljuk meg a libákat
reggel és este kevés gabonamaggal (búza, árpa, zab), hogy a 4. hét-
től, amikor a tollasadni kezdenek, már az energiadúsabb takarmá-
nyokból is fogyasszanak. A libák különösen érzékenyek a 3-5. hé-
ten az ún. szűzvedlés idején, mert ebben az időszakban váltja fel a
pehelytollat a növendéktolL Ilyenkor különösen érzékenyek a höre,
a takarmányra, valamint a fiirdővíz hőmérsékletére. Jó hatással van
a libák tollképződésére, ha a legelőről hazatérve kendermagot, csí-
ráztatott zabot vagy borsót kapnak. Egyébként a lúd második toll-
cseréje 8-l O hetes korban zajlik le. A vedlés a víziszárnyasokhoz
hasonlóan szinte észrevehetetlen.
Az első hónap végére táplálékuk összetételét és mennyiségét az
határozza meg, hogy mennyit tudnak legelni. A ludakat téli napo-
kon kétszer etessük. Táplálékuk állhat reggel összetört főtt tök vagy

98
burgonya, valamint kevés korpa vagy árpadara jól összedolgozott
keverékéből, de e célra főtt takarmányrépát is használhatunk. Kitű­
nő táplálék a szép zöldre szárított lucerna levele leforrázva és kor-
pával keverve, valamint darával gazdagon meghintve. Ezt a lágy-
eleséget kissé langyosan kapják meg az állatok. Természetesen a
friss vízről se feledkezzünk meg.
A lúd ellenálló képessége és szervezeti szilárdsága az összes ba-
romfifaj közt a legjobb. A libákat két hónapos koruktól már felnőtt
ludakként kezeljük, ugyanis ekkorra már ellenállóak az időjárás vi-
szontagságaival szemben, és a növényi eredetű takarmányou a lege-
lőn kellően megerősödtek.

A lúd mesterséges felnevelése

félintenzív körülmények között
A kikel t naposlibákat a ki takarított, fertőtlenített, bealmozott és fel-
fűtött előnevelőben fogadjuk. A csibe, illetve a kiskacsa felnevelé-
sére alkalmas épületek a kislibák felnevelésére is alkalmasak. Az
épület takarítása, fertőtlenítése és előkészítése azonos a csibéknél
leírtakkaL A kislibák alá alomanyagként faforgácsot vagy szalmát
használjunk, mivel a lúd ürüléke híg és a kislibák sok vizet kifröcs-
kölnek. Ha lehetőségünk van rá, főleg faforgácsot használjunk, mi-
vel jó a nedvszívó képessége. Abban az esetben, ha mégis a búza-
szalma me ll ett dön tünk, a 8-1 O cm szecskahosszúságú szalmát 20
cm vastagon szórjuk a padozatra. Csak életerős, egészséges
naposlibákat vásároljunk. A fogadáskori, valamint az előnevelés há-
rom hete alatti hőmérsékletigényt a 8. táblázat mutatja.
Akisliba 3 hetes koráig hőigényes, később azonbanjobban érzik
magukat a szabadban, olcsó megoldású féltetők alatt.

99
 8. táblázat. A ludak hőigénye

Hőmérséklet
Napok száma
a műanya alatt ( 0 C) a teremben (0 C)
1-3. 30-32 26
4-7. 30-28 24
8-12. 27-25 22
13-18. 24-22 18
19-21. 21-18 18

A nevelés első három hetében kombinált, azaz műanya- és te-

remfűtést alkalmazzunk. Így a műanya és a terem között hőmérsék­
letkülönbséget alakítunk ki, ami fokozza a ludak edzettségét. Az el-
ső 4-7. napra készítsünk csibegyűrűt (átmérője 2m legyen). A mű­
anya alatti, illetve a teremhőmérsékletet a kislibák viselkedésükkel
jelzik. Akkor érzik a legjobban magukat, ha a csibegyűrun belül ki-
sebb csoportokat (5-10 db) alakítanak ki. A telepítési sűrűségnél az
legyen az irányadó, hogy az előnevelés végén átlagsúlyban l m2-re
15 kg élősúly jusson. A naposlibák etetését az első héten a szállítás-
hoz használt kartondobozokból oldjuk meg úgy, hogy a doboz olda-
lát levágva 2 cm-es peremű tálcát készítünk (l 00 állatra 2-3 db ete-
tőtálcát számoljunk). Az etetőket és itatókat a műanya és a csibe-
gyűrű pereme között egyenletesen helyezzük el. Annyit tegyünk ki
belőlük, hogy az összes liba egyszerre hozzáférjen.

Etető-, illetve itatószükséglet:

Etető: 1-4. hét: l köretető/100 állat vagy 3 cm vályúhossz/liba
és 2 cm zöldetető rács/állat.
Itató: 1-4. hét: 2 db 6 l-es kúpos önitató/100 állat vagy 2-3 cm
itatóvályúhossz/liba.

100
 A naposlibák etetésére a libák természetes felnevelése során le-
írtak az irányadók. Kiemeit figyelmet kell fordítani arra, hogy meg-
előzzük a nagymértékű páraképződésből adódó káros következmé-
nyeket. A páralecsapódás következtében ugyanis vizesek lesznek a
falak, átnyirkosodik a ludak tolla, ami ha alacsony hőmérséklettel
párosul, könnyen megfázáshoz vezet. Ezt rendszeres szellőztetés­
sei, helyes alomkezeléssei megelőzhetjük.
Vigyázzunk, nehogy a kislibák alulról felfázzanak.
Ha a libák már elérték a kéthetes kort, és a külső hőmérséklet
15 oc fólé emelkedik, engedjük ki őket a kifutóra. Mivel a kislibák
3-4 hetes korukban már külterjes viszonyok közé kerülnek, töre-
kedjünk arra, hogy a liba szervezete mielőbb alkalmazkodjon a hő­
mérséklet-ingadozásokhoz, ezért az állatokat edzéssei szaktassuk
az alacsonyabb hőmérséklethez. Egyébként pontosan erre az idő­
szakra (3. hétre) esik a hőszabályozó képesség kialakulása is. Az
edzés során teremfütést csak az első héten alkalmazzunk. Később
csak a műanyákat üzemeltessük. Az első hét és a fokozatos szakta-
tás után tegyük lehetövé a kislibák számára, hogy minél többet tar-
tózkodhassanak a szabad levegőn, ha az időjárás engedi. A kifutóra
való kiengedés előtt azonban tartsuk szem előtt a fokozatosság el-
vét. Óvjuk az állományt a szélsőséges időjárási viszonyoktól, mert
az állatok hamar megfáznak. Ha a ludak már a kifutóra is kijárnak,
a benti etetökből és itatókból természetesen kívülre is telepítsünk.
Ha az utónevelés vízfelületen történik, feltétlenül gondoskodjunk
arról, hogy a kislibák még az előnevelőben hozzá~zokjanak a víz-
hez, és megtanulják faggyúmirigyeik használatát A szoktatáshoz
készítsünk úszócsatornákat a kifutóban.
A naposlibák jellegzetes magatartása az összebújás és a csipke-
dés. Ha a nevelés első szakaszában a túlságosan alacsony hőmér­
séklet vagy valamilyen stresszhelyzet hatására összebújnak, akkor
akár meg is fulladhatnak. Ezt szem előtt tartva az előnevelés során

101
már telepítéskor készítsünk 20-25 m2 alapterületű, mozgatható ke-
rítéssel határolt rekeszeket 150-200 darabos csoportokat alakít-
sunk ki és tartsunk fenn. A Judakra egyébként is kifejezettenjellem-
ző a családi összetartás, ezért nagy tömegben való tartásra kevésbé
alkalmasak.

A növendék lúd tartása külterjes

körülmények között
A növendékek felnevelése során az a céllebegjen a szemünk előtt,
hogy minél edzettebb, jó kondícióban lévő, de nem elhízott állo-
mányt neveljünk. A kislibákat (4 hetes korban elvégzett) selejtezés
után telepítsük át a növendékszállásra. Később még legalább két-
szer szokásos selejtezni, először 8-9 hetes korban, másodszor pedig
a gúnárokat a törzsesítés előtt (novemberben). A növendék ludak
számára 4 hetes koruk után jól megfelelnek az olyan nyári szállá-
sok, ahol az épület három oldalról zárt vagy csak tetővel fedett. A
fészert mi magunk is elkészíthetjük olcsó, helyi anyagokbóL l m2
alapterületre négy lúd számítható. Mivel a szűzvedlés általában a
növendéktartás elején (4-5. hetes korban) zajlik, óvjuk állatainkat a
szélsőséges időjárási körülményektől. A nyári szálláshoz lehetőleg
természetes vízi kifutó és nagy legelő tartozzon. A növendék ludak
a nap nagy részét a legelőn, esetleg a tarlókon töltik, ezért táplálé-
kukat főleg itt keresik meg, amelyet a legelőről való hazatérés után
némi abrakkal még kiegészíthetünk. A növendékeknek 8 hetes ko-
ruk után a legelésen és a különböző gabonamagvakból (zab, árpa,
búza, kukorica) álló takarmányon kívül más kiegészítésre szinte
nincs is szükségük. Abban az esetben, ha a legelő fűhozama ala-
csony, adagoljunk napközben 2-3 cm szecskahosszúságú zöldta-

102
karmányt, este pedig abrakot. Kitűnően hasznosíthatjuk növendék
ludakkal a gabonatarlókat, illetve a kertészeti növények tekerülése
után a borsó- és répatáblákat, de ne feledkezzünk meg a gyümölcsö-
sökben lévő gyümölcshulladékról sem. Mellesleg az előbb említett
mezőgazdasági táblákon a lúd a gyomnövények egy részét is kiirt-
ja. A lúd - falánk állat lévén - meglehetősen gyorsan lecsipegeti a
legelő növényeit, ezért a szakaszos legeltetés ajánlott. A téli bal-
lasztanyag pótlására a ludak téli takarmányozásában előszeretettel
ajánlják a répafélé ket, mert a beltartalmi értékeken túl jó étrendi ha-
tással bírnak. A növendék ludak 25-30 hetes korukig, az őszi
betörzsesítésig maradnak a nyári szálláson. A törzsesítés után még
6-8 hét áll rendelkezésre az összeszoktatáshoz.

Húslibatartás
Az ökológiai libahústermelés során tulajdonképpen csak a húsliba
tartására gondolhatunk, mert az ökológiai állattartásban a ludak
legkorábbi vágási ideje 140 nap.
Húsliba tartására két esetben gondolhatunk. Egyrészt, ha erede-
tileg is 20-24 hetes, hízott ludakat szeretnénk előállítani, másrészt,
ha a 8-9 hetes korban kiselejtezett növendék ludakat szeretnénk to-
vábbhizlalni és 20 hetes kor után értékesíteni. Igaz ugyan, hogy a
ludak l O hetes korban szinte elérik kifejlettkori testtömegüket, de
mivel az ökológiai állattartásban a ludat 20 hetes kora előtt nem
szabad levágni, nincs értelme a "hajtatott" felnevelésnek. A kívána-
tos vágási súlyt még külterjes körülmények között, drága takarmá-
nyok nélkül is elérik (9. táblázat). A hosszú ideig tartó felnevelés
során gazdasági szempontból arra törekedjünk, hogy ne zsákból ta-
karmányozzunk, és az állatok elhelyezése is olcsó legyen. A ludak

103
 9. táblázat. A tartásfonna hatása a lúdhizlalás eredményeire
(TORGES és WEGNER, 1988)

Intenzív tartás Extenzív tartás

A hizlalás takar- takar-
módja takar- takar-
test- mán y- test- mán y-
mán y- mány-
tömeg felhasz- tömeg felhasz-
tartama értéke- értéke-
(kg) nál ás (kg) nál ás*
sítés sítés
(kg) (kg)
16. hétig 7,31 26,9 3,68 6,06 18,3 3,02
20. hétig 7,91 37,9 4,79 7,05 26,8 3,80
* A legelőn felvett fú beszámítása nélkül
(Forrás: DR. BOGENFÜRST F., !992)

szívesen legelnek, ezért ha nagy és jó minőségű legelőnk van, sokat

megtakaríthatunk.
Ha a felnevelés jól sikerült, a libákat 4 hetes koruk után helyez-
zük ki a legelőre, mert ekkorra már megfelelő edzettséget érnek el
ahhoz, hogy életük nagy részét ott töltsék. A baromfiak közül a libák
igénylik legkevésbé az ólat. A ludak faji adottságaiból adódóan sze-
rényebb tartási körülményeket igényel (például kevésbé szigetelt
épülettel is megelégszik). Az edzett parlagi fajtáknál elegendő a nyi-
tott zsúp- vagy nádfedeles fészer. A kultúrfajták ennél azonban
"komfortosabb" elhelyezést igényelnek, de nekik is megfelel a há-
rom oldalról zárt, fedett épület, továbbá az ehhez csatlakozó kifutó.
Az etetőket és az itatókat az istállón kívül helyezzük el. Az etetők­
nél követelmény, hogy nagyobb mennyiségű takarmány befogadásá-
ra legyenek képesek és védelmet nyújtsanak az eső ellen. Használ-
hatunk baromfi-önetetőt, malacönetetőt vagy speciális víziszámyas-
önetetőt. Számoljunk a kifutó elhasználódásával is. Az elhasználó-
dás elkerülése érdekében a gyepet ősszel lazítsuk fel (tárcsás haso-

104
gatással, fogasolással), hogy a foltokban található trágyát jobban el-
teríthessük, ugyanis a legelőn visszamaradó lúdtrágya "agresszív".
Ily módon megnyithatjuk az összetömődött talajt, és a téli csapa-
dék, illetve a levegő is bejuthat a földbe. A baromfifajok közül a lúd
alkalmas leginkább a legelőn való tartásra. Emésztőrendszere jól al-
kalmazkodott a nagyobb mennyiségű zöld elfogyasztásához. Első­
sorban a nagy víztartalmú, fiatal, zsenge zöldtakarmányokat fo-
gyasztja szívesen és emészti jól. A gyakorlatban bebizonyosodott,
hogy a lúd jó minőségű legelőn nagy mennyiségű (kb. l kg) füvet
képes felvenni, és abrakpótlás nélkül még testtömegét is gyarapítja.
Ez elsősorban azzal függ össze, hogy a friss zöldtakarmányok ki-
oldható tápanyagait jól képes hasznosítani. A lúd csipkedve legel,
ami néha gondot jelent, ugyanis képes a bokrosodás i csomópontig
lelegeini a növényeket. Ez a gyöktörzs kimerüléséhez vezethet, és a
gyep pusztulását idézheti elő. Szívesen fogyasztja az édes pázsitfű­
féléket, azonban nem kedveli az olyan növényeket, amelyek mag-
szára elvénült, nagyra nőttek vagy dudvásak. Mivel a lúd
ízlelőképessége jó, táplálkozása során az "édeskésebb" pázsitfüve-
ket részesíti előnyben a "kesernyés" ízű takarmányokkal szemben
(pl. here). Mivel a liba legelés közbenszeret néhány órát az árnyé-
kot adó fák alatt pihenni, a libalegelőn feltétlenül gondoskodjunk
mesterséges árnyékoló felállításáról, ha a legelőn nincsenek fák
vagy bokrok. Természetes, vízi kifutós tartásnál, ha a parton nincs
árnyék, elkerülhetetlen a mesterséges árnyékoJók kihelyezése. Az
árnyékoló l m2-re 4-5 luclat számoljunk. A lúd legeltetése során
szakaszos legeltetést alkalmazzunk, amellyel megelőzhető a gyep
súlyos károsodása (10. táblázat). Ludanként 150-200 m2 legelőte­
rűletet biztosítsunk. A legeltetést kb. 15-20 cm körüli fűmagasság­
nál kezdjük el, 2-5 cm-nél pedig hagyjuk abba. 3 napnál hosszabb
ideig egyazon terűletet ludakkal ne járassuk, hogy a fű újrasarjadá-
sát elősegítsük.

105
 10. táblázat. Napi legelőterület-igény különböző korú ludaknál,
meghatározott zöldfogyasztás mellett (JEROCH, 1987 nyomán)

Legelőterület-igény (m 2/lúd/nap)
A legelő
1-21-28. 29-63. 64-112-120.
zöldhozamának
táplálóanyag- napos korban
tartalma
100 g 400 g 600 g
(kg/m 2)
zöldtakannány-fogyasztás esetén
0,5 0,20 0,80 1,20
1,0 0,10 0,40 0,60
1,5 0,07 0,27 0,40
2,0 0,05 0,20 0,30
2,5 0,04 0,16 0,24
3,0 0,03 0,13 0,20
(Forrás: DR. BOGENFÜRST F., 1992)

A ludakkallegeltetett területeket más állatfaj nem szívesen kere-

si fel. Mivel a lúd az élelmesen kereső baromfiak közé tartozik, ki-
tűnően hasznosíthatjuk ősszel a tarJón maradó szem-, illetve növényi
maradványokat is. Arról azonban soha ne feledkezzünk meg, hogy
még a tarJón is gondoskodjunk számukra megfelelő minőségű és
mennyiségű ivóvízrőL Az állatok általában még ilyen körűlmények
között is teli heggyel térnek haza. Ősszel és télen a ludak ballaszt-
igényét különféle répafélékkel és takarmánykáposztával fedezzük.
A húslibanevelés végére a külterjesen tartott 20-23 hetes lúd jó
vágótulajdonságokkal rendelkezik. A vágótulajdonságok szempont-
jából a 23-24. élethétig történő hizlalás az optimális. A vágótulaj-
donságokat egyébként nemcsak a kor és a fajta, hanem a tartásfor-
ma is nagyban befolyásolja (ll. táblázat).

106
 ll. táblázat. A lúd vágótulajdonságainak alakulása a kor
és a tartásforma szerint (TORGES és WEGNER, 1988)

Termelési eredmény

16 hetes 20 hetes

Megnevezés korban

intenzív extenzív intenzív extenzív

tartáskor
Éheztetett élőtömeg (g) 7263,0 6272,0 8097,0 7196,0
Vágási kihozatal(%)* 70,5 68,0 73,7 71,2
Grilltömeg abdominális
62,3 56,4 65,5 62,4
zsírral (g)
Abdominális zsír(%) 6,5 2,1 7,3 4,7
Grilltömeg abdominális
4184,0 3366,0 4881,0 4246,0
zsír nélkül (g)
Combarány (%) 22,9 25,6 22,3 24,5
Mellarány (%) 31,4 29,8 31,5 30,9
A megmaradt test aránya (%) 45,7 44,6 46,2 44,6
Melltömeg (g) 1314,0 997,0 1535,0 1309,0
Mellhúsarány (%) 62,2 70,4 61,8 67,0
Mellbőrarány (%) 26,7 15,7 27,6 21,8
Mellcsontarány (%) ll' l 13,9 10,6 11,2
A mellhús zsírtartalma (%) 3,7 2,3 3,5 1,9
A mellbőr zsírtartalma (%) 75,8 63,0 84,9 77,5

* A grilltömeg abdominális zsírral + nyak+ zúzógyomor +máj összegének

aránya az élőtömeghez
(Forrás: DR. BOGENFÜRST, 1992)

107
 A táblázat adataiból egyértelműen kiderül, hogy nem kell szé-
gyenkezniük a külterjesen tartott ludaknak sem. Különösképpen, ha
figyelembe vesszük, hogy az állatok táplálása sokkal gazdaságo-
sabb, hiszen táplálékuk nagy részét saját maguk megkeresik.
Ha viszont a teljesség igénye nélkül jobban megvizsgáljuk pl. a
táblázatban kiemeit részeket, megállapíthatjuk, hogy az ott szerep-
lő (a másik tartási formához viszonyított) alacsonyabb értékek kife-
jezetten előnyösek. Hiszen az így előállított hús táplálkozás-egész-
ségügyi szempontból értékesebb.

A lúd hizlalása

A ludakat általában késő ősszel, a legeltetési szezon vége után fog-

juk hizlalásra. A ludak hizlalása során arra törekedjünk, hogy minél
több takarmányt fogyasszanak el. Ennek elősegítése érdekében a
hizlalás előtt a bélcsatornát készítsük elő úgy, hogy a takarmányfel-
vevő képesség fokozatos növelésével az kitáguljon.
A külterjesen nevelt libákat 3-4 hétig hizlaljuk. Célszerü a luda-
kat a harmadik vedlés (14-16 hetes kor) után két héttel hizlalásra
fogni. A hizlalásra a száraz alommal ellátott nyitott fészer is alkal-
mas. A fészerben alakítsunk ki 50-200 liba befogadására alkalmas
rekeszeket A rekeszeket könnyen mozgatható fakerítéssel válasz-
szuk el egymástól. 4 lúdra l m2 alapterületet számítsunk. Az etető­
és itatóedényeket a kerítésen kívül helyezzük el.
Ha az állatokat a húsukért tartjuk, táplálásukra zöldtakarmányo-
kat, hüvelyes magvakat és gabonamagvakat (búza, zab, árpa, kuko-
rica) használjunk (12. táblázat). Elegendő zöldtakarmány híján bur-
gonyával, répával, tökkel vagy hullott gyümölccsel etessük őket.
Ha azt szeretnénk, hogy a hús zsírosabb, a háj pedig érettebb le-
gyen, a libáknak vízben áztatott kukoricát adjunk. A szemes kuko-

108
 12. táblázat. Lábon hizlalás ludaknál

Gabonadarás Tömegtakarmányos
hizlalás hizlalás
Takarmány
elő- fl"o- u tó- elő fl"o- u tó-

hizlalás hizlalás

Sárgarépa, főtt burgonya, % - - - 50 20 -

Zab,% 70 40 20 30 20 20
Árpa,% - 30 40 20 30 40
Kukorica,% o 30 40 - 30 40
Napi fogyasztás, g 250 750 500 500 750 250
(Forrás: DR. BöGRE J., 1968

rica etetését részesítsük előnyben a kukoricadarával szemben, mert

a megnövekedett térfogatú kukoricapépből kevesebb mennyiségű
szárazanyaget fogyaszt el az állat, ami hátrányos a hizlalás szem-
pontjábóL A lábon hizlalás során a falánk étvágyú lúd a nagyobb
mennyiségű takarmány elfogyasztása után a feleslegben felvett
energiából zsírt képez, és ezt zsírdepóiban raktározza el. Ennek
nagy része a májban, illetve a bőr alatti kötőszövetekben halmozó-
dik fel. Az etetés után mindig legyen az állatok előtt friss víz is. A
hizlalás első időszakában (kb. 1,5 hét) naponta 4-5 alkalommal
etessünk (az emésztőrendszer tágítása miatt). A következő 8-l Ona-
pon jóllakásig etessünk, de a hizlalás vége felé a napi háromszori
etetés (reggel, délben, este) is elegendő. A kavics, a homok és a fa-
szénpor soha ne hiányozzon az állatok elől.
Az ily módon takarmányozott libák 3-4 hét alatt nagyon szépen
meghíznak, és az 5-6,5 kg súlyú állatok már értékesíthetők a piacon.
Más országokban zabból, tejbe áztatott árpapépből, illetve borsó-
és kukoricalisztből készült, áztatott tésztát használnak hizlalásra.

109
 Kacsatartás

Mielőtt a kacsatartás részleteivel foglalkoznánk, először is azt tisz-

tázzuk, mit is értünk a kacsa elnevezés alatt.
Kacsának hívjuk a kifejlett, felnőtt, ivarérett állatot. A kacsa
megnevezés azonban két kacsafajt, a házikacsát és a pézsmarécét,
valamint ezek hibridjeit foglalja magában. A kacsa szóval, amely a
közönséges vagy házikacsa egyszerűsített elnevezése, a tőkés récé-
től (Anas platyrhynchos L.) származó faj egyedeit jelöljük.
A pézsmaréce a vadon élő pézsmaréce (Caira moshata Ph.) há-
ziasított formája. Pézsmakacsa, némakacsa vagy barbarikacsa né-
ven is ismert. Helyesebb azonban a pézsmaréce elnevezés, mert ily
módon elkerűlhető a pézsmakacsa megnevezésben szereplő zavaró
kacsa kifejezés. A kacsa és a pézsmakacsa két különböző fajt jelöl.
Azon túl azonban, hogy a kacsa és a pézsmakacsa két különböző
rendszertani kategóriába sorolható, testük felépítése, szokásaik és
szaporodásuk is jelentősen eltér egymástól. Ezen okok miatt tartá-
suk és tenyésztésük is különböző.
A mulardkacsa az előző két faj hibridje. Ez a fajhibrid a házika-
csa tojójának és a pézsmaréce hímjének keresztezéséből jött létre.
Tovább nem szaporítható, viszont kevésbé igényes. A környezethez
jól alkalmazkodik, hasznosíthatósága is többirányú lehet (az utóbbi
időben ez főleg a májára való hízlalást jelenti).
A könyv e fejezete - a hagyományokra való tekintettel - elsősor­
ban a házikacsa tartását részletezi, bár a pézsmaréce is nagy jelen-
tőséggel bír. A pézsmaréce szélesebb körű elterjedését elősegíti az

liO
is, hogy kitűnő az alkalmazkodó és ellenálló képessége, valamint
hogy vadas jellegű húsa nagyon ízletes, bőr alatti zsírrétege pedig
vékonyabb, mint a házikacsáé.
A kacsatartás során elsősorban a magyar fajtákat (12. kép), a pe-
kingi kacsát, illetve nemesített változatait részesítsük előnyben.

Kor és ivar szerinti elnevezések:

Naposkacsa: 48 óránál nem idősebb, még nem etetett, meg-
száradt kacsa
Kiskacsa: fiatal állat, nemre és hasznosításra való tekintet
nélkül a szűzvedlésig (3. hét)
Növendék kacsa: tenyészutánpótlásra szánt fiatal kacsa ivaréré-
sig (30-31. hét)
Pecsenyekacsa: 7-8 hetes, első tollában lévő, 2,3-3 kg súlyú állat
Tojó: nőivarú, a tojástermelést megkezdett kacsa
Gácsér: hímivarú, ivarérett kacsa

A házikacsa tojástermelése
Igaz ugyan, hogy a házikacsa anatómiai felépítése és viselkedése a
háziasítás során jelentősen megváltozott az ősökhöz képest (tőkés
réce), de vitathatatlan, hogy kedvenc tartózkodási helye továbbra is
a víz maradt. Ebből adódóan a sikeres kacsatartás első és elenged-
hetetlen feltétele a víz és annak közelsége.
A gácsérok nem tartoznak a "gavallér udvarlók" és a példamuta-
tó szülők közé. A tojó és a gácsér együttléte szinte csak a párzásra
korlátozódik, erős családi kötelékek nem alakulnak ki. Jobb, ha a
párzás a vízen történik, de a szárazföldi párzás is lehet sikeres. A he-
lyes ivararány kialakításánál arra törekedjünk, hogy egy gácsérra

lll
3-6 tojó jusson. Az eredmények akkor a legjobbak, ha 1-2 éves gá-
csérok 2-3 éves tojókkal párzanak.
A pekingi kacsa ivarérése a 26-28. hétre tehető, az első tojáso-
kat pedig a 200-21 O. nap körül rakja le. Természetes fényviszonyok
mellett a kacsák ivarérését és az első tojás lerakásának időpontját
kelésük ideje nagymértékben befolyásolja. Hazánk foldrajzi és ég-
hajlati adottságait figyelembe véve tojástermelésre a május-júniusi
kelésből származó kacsák a legmegfelelőbbek, mert természetes
körülmények között nevelődnek (13. táblázat). Ezek a kacsák a kö-
vetkező év január-februárjában (200-210 napos korukban) kezdik
el a tojásrakás t. Ez kb. 120-130 db tojást jelent tojónként (5. ábra).
Magyarországon a tojók termelése többnyire szezonális, januártól
szeptemberig tart. Elsősorban mindig a helyi adottságok döntik el,
hogy a hagyományosan május-júniusi kelésű kacsák helyett más
kelési időpontból származó kacsákat állítunk-e termelésbe a folya-
matos pecsenyekacsa-előállítás céljából. A május-júniusban kelt ka-
db
24
22
...,
~

20
<l
E 18

-~.§
16
14
12
.;:..,
10
""'oc> 8
"'
..c 6
4
2

VI. VIli. X. XII. ll. IV. VI. VIli. X.

hónapok

5. ábra. Különböző kacsafajták tojástermelésének

havonkénti megoszlása

112
 /3. táblázat. Eltérő időpontban kelt kacsák tojástermelésének havonkénti megoszlása

Tojás-
Kelés hónapja l. ll. lll. IV. Y. VI. VII. VIII. IX. x. XI. XII. l. hozam
(db)
Január 15-e előtt 10,7 !7 7 l 35
Január 15-e után 2 !6 !2 7 3 38
Február első fele 7 19 !2 2 40
Március első fele 2 6 !2 23 !5 2 60
Május 3 9 20 24 24 !8 9 3 liO
Június 4 10 21 25 23 !8 8 4 113
Augusztus 2 !4 24 23 17 8 3 91
Szeptember 2 !9 20 !8 9 2 70
Október 6 22 20 9 3 6 4 72
November !4 23 !6 9 8 70
December második fele 3 20 20 !2 6 61

(Forrás: DR. BöGRE J., 1968)

......
......
v.,
 csáknál a téli tojástermelés időszaka alatt a természetes és mester-
séges világítás együttes óraszáma 14 óra legyen. Tojástermelésre a
környezeti tényezők közül főleg a nagy meleg van hatással. Ez a
május-júniusi hónapokban a tojástermelés visszaesését okozhatja.
Nyári nagy melegben a kacsák nem tudnak a fölösleges hőtől meg-
szabadulni, így vedleni kezdenek, aminek következtében a tojáster-
melés is hosszabb-rövidebb ideig abbamaradhat Ebben az időszak­
ban fordítsunk tehát különös gondot arra, hogy a kacsák minél töb-
bet tartózkodjanak természetes vízfelületen. A második tojásterme-
lési szezonban a kacsák- a tyúkokhoz hasonlóan -kevesebb tojást
tojnak. A tojó kacsák az óllal szemben kevésbé igényesek, mivel
edzett állatok. Egy épületen belül azonban nem helyezhetünk el
4000-nél több tojó pekingi kacsát. A mai kacsafajták nem ragasz-
kodnak a fészek adta előnyökhöz, így tojásaikat általában ott tojják
meg, ahol éppen vannak. Erről a rossz szokásukról megpróbálhat-
juk leszoktatni őket úgy, ha hazatérésre ösztönözzük őket. Ezt úgy
érhetjük el, hogy alkonyatkor, amikor a kacsák a vízről hazatérnek,
már fiatal koruktól kezdve néhány marék ízletes, szemes magvak-
ból álló keveréket szórunk eléjük. Másik eredményes módszer Ie-
het, ha csak l O óra után engedjük ki őket a legelőre, illetve a vízre,
mivel a kacsák éjszaka vagy kora reggel tojnak. Az istállóban elhe-
lyezett tojófészkek 35-40 cm széles, 40-50 cm mély és ugyanilyen
magasak legyenek. Egy tojófészekre 4 kacsát számoljunk.

A házikacsa természetes keltetése

A keltetésre szánt tojásokat gondosan válagassuk ki. Keltetésre a
80-90 g tömegű, hibátlan alakú és szerkezetű, tiszta, 7 napnállehe-
tőleg nem régebbi kacsatojás alkalmas. A háziasítás egyik követ-

ll 4
kezményeként a házikacsa viszonylag ritkán kotlik. Azokról a ka-
csákról, amelyek megülnek, nagy valószínűséggel ki lehet jelente-
ni, hogy kitűnő kotlós és gondos nevelő válik belőlük. Ezek a ka-
csák általában az idősebb kacsák közül kerülnek ki, majd 15-20 to-
jás lerakása után kotlani kezdenek. Mivel azonban a kacsa nem na-
gyon kotlik, a tojások eredményesebben keltethetők tyúkokkal
vagy pulykákkal. A kotlós kiválasztása, ápolása, táplálása a tyúkok-
nálleírtak szerint történjen. Lehetőleg egyszerre több kotlóst is ül-
tessünk meg, mert így több egyidős kacsánk lesz.
A kotlóskacsa alá 14-16, a pulyka alá 22, a tyúk alá pedig
13-15 db tojást rakjunk. Akacsák kelési ideje 28 nap. A tojások ke-
lés előtti fertőtlenítését a tojások gyakori szennyezettsége miatt fel-
tétlenül végezzük el. Lámpázni először a 7-l O. nap között ajánla-
tos, hiszen gyakran előfordul, hogy a tojás terméketlen. Az üres to-
jásokat szedjük ki a kotlós alól. Másodszor a 21. napon lámpáz-
zunk. Néha a kiskacsák már l-2 nappal a 28. nap előtt kikelnek Ha
a kacsák nem egyszerre kelnek, a tojások között valószínűleg nagy
volt a korkülönbség. A kacsatojások természetesen keltetőgéppel,
mesterséges úton is keltethetők.

A házikacsa természetes felnevelése

A korábban kikeit kiskacsákat ne szedjük ki a kotlós alól, hanem
várjuk meg, amíg az összes tojásból kibújnak a naposkacsák. Még
akkor is várjunk, ha a kelés l-2 napig tart, ugyanis megzavarhatjuk
a kotlóst, és előfordulhat, hogy elhagyja a fészket.
Kikelésük után a kiskacsák hamar megszáradnak a kotlós mele-
gétől. Az első napon nem kell nekik enni adni, mert elegendő táp-
lálékot nyújt számukra a szikzacskójukban lévő tápanyag.

115
 A kelés közben kialakult párbeszéd következő lépcsője az ún.
bevésődési időszak. A kiskacsa ekkor jegyzi meg, kit kell követnie.
A kacsamama nem tartozik a mintaanyák közé, nem nagyon tö-
rődik a kikeit kiskacsákkal. Ez azonban igazából nem hátráltatja a
kiskacsák fejlödését, mert hamar önállósulnak A kiskacsákat a
10-14. nap után már vízre bocsáthatjuk, ahol már bőven találnak
táplálékot maguknak. A kiskacsáknak tyúk- vagy pulykakotlóssal
való felnevelésének semmi akadálya nincs. Ha azonban ezt a meg-
oldást választjuk, feltétlenül figyeljünk rá, hogy az állatokat csak
később engedjük vízközelbe, mert a testápolást nem volt kitől meg-
tanulniuk, és a fartőmirigyek váladékát nem kenik fel a tollaikra.
A kacsa nagyon falánk állat, ezért felnevelése ott a leggazdaságo-
sabb, ahol a takarmány legnagyobb részét maguk keresik meg. A ka-
csák táplálékukat lehetőleg lágyeleségként, pépesítve kapják. A
lágyeleség formájában elkészített táplálék akkor a legjobb, ha kellő­
en morzsalékos, de nem ragacsos. A kiskacsáknak szánt keverékben
sok állati eredetű takarmány és zöld szerepeljen. Táplálékuk lehet
árpa vagy zabliszt tejben áztatva. Ha a pépet tej helyett vízzel ké-
szítjük el, akkor (az állati fehérjék pótlása miatt) ajánlatos apróra
vágott főtt tojást keverni az eledelükbe. Az első héten naponta leg-
alább hatszor etessünk, mert a kis állatok emésztőcsövének befoga-
dóképessége kicsi, a tápanyagok kiürülése pedig viszonylag gyors.
A második héttől kezdve darából, búzakorpából és hallisztből ál-
líthatunk össze keveréket. Ízletes táplálék a gyenge lóheréből, főtt
burgonyából vagy takarmányrépából és darából készített pépszerű
keverék is. A kiskacsa szereti a lédús, édeskés takarmányokat, a csi-
behúrt és a salátát. A kacsák a táplálék mellé sok vizet fogyaszta-
nak, ezért az etető mellett mindig álljon itatóvályú is. A kiskacsák
tavasszal a vízre bocsátás után már különféle apró, vízi állatokat
(vízibolha, szúnyoglárva, bábok) is fogyasztanak, ily módon kiegé-
szítik fehérjeszükségletűket.

116
 A későbbi időszakban kitűnő, táplálóanyagokban gazdag és ízle-
tes takarmányt készíthetünk a kiskacsáknak, ha tehéntúrót zöld ló-
herével, salátával vagy kaporral keverünk össze.
A természetes kacsatartás igazából csak víz mellett lehetséges.

A házikacsa mesterséges felnevelése

félintenzív körülmények között
Attól ftiggően, hogy az előnevelést mikor végezzük (nyáron vagy
esetleg télen), a nevelési idő 14 és 35 nap között változik.
A naposkacsák fogadása előtt takarítsuk és fertőtlenítsük ki a ne-
velőhelyiséget a tyúkoknál leírtak szerint. A felnevelés során elő­
nyös, ha a csoportnagyságot (200-250 kacsa) már a betelepítéskor
kialakítjuk Ezt a csibegyűrűk elkészítésénél is vegyük figyelembe.
A kacsanevelők ablakfelületének nagysága az ól alapterületének mi-
nimum l/15-1/20 része legyen. Azokat a kacsákat, amelyek nevelé-
sük második fázisában(utónevelés) természetes vízhezjárnak majd,
szaktassuk hozzá fokozatosan a természetes fényviszonyokhoz.
Az alom szárazon tartására fordítsunk nagy gondot, mert a bősé­
ges, híg ürülék hamar átnedvesíti az almot, és emeli a levegő pára-
tartalmát is. A nagy mennyiségben képződő, híg ürülék miatt még a
2 hetes korig tartó előnevelés sem oldható meg egy almon, mert az
alom rövid időn belül elszennyeződik. Az alom 15 cm vastagon le-
szórt, penészmentes, száraz, szecskázott szalma legyen. Almozásra
a 4-5 cm szecskahosszúságú búzaszalma a legjobb, de megfelelő az
is, ha rétegezetten, alul fűrészport, felül pedig faforgácsot szórunk
a padozatra. Ilyenkor azonban célszerű az almot vékonyarr búza-
szalmaszecskával betakarni az alomevés megelőzése miatt. Ha az
állományban több beragadt szemű kiskacsát látunk, az egyértelmű-

117
 en a nem megfelelő szellőzésnek és a kezeletlen alomnak a jele. En-
nek kiküszöbölésére l kg élősúlyra 4 m3 levegőt számítsunk, és
gondosan kezeljük az almot.
A nevelőhelyiséget az állatok megérkezése előtt legalább l nap-
pal fűtsük fel a megfelelő hőmérsékletre úgy, hogy az állatok magas-
ságában mért hőmérséklet 31 °C, a terem hőmérséklete pedig 24 °C
legyen. Ezzel egy időben helyezzük el a megfelelő számú kúpos ön-
itatót és töltsük fel vízzel azokat, hogy a kiskacsák megérkezésekor
az ívóvíz hőmérséklete optimális (16-18 oq legyen. Itatóból 1-7
napos korban 100 kacsára 3 db 2 l-es kúpos önitatót, 7-10 napos
korban 65 kacsára l db 61-es önitatót, 10-21 napos korigpedig 100
kacsára l m vályúhosszt vagy 80 kacsára egy köritatót számoljunk.
Természetesen ne feledkezzünk meg a megfelelő szám ú etetőberen­
dezés elhelyezéséről sem. 7-10 napos korban 150 db állatra l db
40 cm átmérőjű köretetőt vagy állatonként 2 cm vályúhosszt számol-
junk. l 0-21 napos korban l 00 db állatra l db 40 cm átmérőjű körete-
tő vagy 2,5 cm vályúhossz jusson. Ha az állatok már hosszabb időt töl-
tenek a kifutón, 500 kacsánként l db nagyobb önetetőt helyezzünk el.
Akacsáknál is a kombinált fűtés a célravezető. A l O. naptól kezd-
ve nincs szükség 15-18 °C-nál melegebb helyiségre, sőt fűtésre
sem, mert erre az időre az állatok hőszabályozó rendszere kialakul.
A betelepítés a csibéknélleírtakkal azonos módon történjen. Mély-
almon való tartásnál a telepítési sűrűség évszaktól és a szellőzés mér-
tékétől fuggően 16 és 20 db/m2 között javasolt. Ez az állatsűrűség a
4-5. hét végére 5-6 db/m2 legyen. Ezek a számok azonban ajánlások,
mert a telepítési sűrűséget számos tényező befolyásolhatja.
Az első két napon a kiskacsák etetője szintén lehet megfelelően át-
alakított (levágott szélű) kartondoboz. Az állatok etetését a kiskacsák
megérkezése után rögtön kezdjük el, mégpedig úgy, hogy egy karton-
dohozha 50 dkg takarmányt tegyünk. Az első napokban kevés takar-
mánnyal, de gyakran (óránként) etessük az állatokat a letaposásból

118
származó fulladás megelőzése miatt. A gyakori takarmánykiszórással
evésre is ösztönözhe~ük az állatokat. 2-3 napos kortóletessünk meg-
felelő méretű gyomorkavicsot az állatokkal. Nagyobb létszámú állo-
mány esetén granulált takarmányt használjunk. Az etető- és itatóedé-
nyeket célszerű emelt szintű dróthálóra helyezni, mert a kiskacsák
sok vizet szétfröcskölnek, és így az alom hamar átnedvesedik.
Jó idő esetén már az első hét után kinyithatjuk a kibúvónyílások
ajtaját és a kiskacsákat kiengedhetjük a kifutóra (legelőre). Rossz,
párás időben viszont óvjuk az állatokat, mert hamar megfáznak.
A 2. héttől kezdjük meg a kacsák edzését, hogy mire patakhoz
vagy tóhoz kerülnek, már jól bírják az alacsonyabb külső hőmérsék­
letet is. A nevelőépülethez csatlakozó kifutón a kiskacsák számára
teremtsünk úszásra alkalmas vízfelületet. A kiskacsákat állandó fel-
ügyelet mellett fokozatosan szaktassuk a nyílt vízfelülethez. Fordít-
sunk figyelmet arra, hogy a kiskacsák ne ázzanak el túlságosan,
mert az meghűléshez vagy súlyosabb esetben fulladáshoz vezethet.
Ebben az időszakban feltétlenül figyeljük meg, hogy a kiskacsák
megtanulták-e bekenni testűket faggyúmirigyeik váladékávaL Ha ez
valamilyen ok miatt nem történik meg, a kiskacsa belefulladhat a
vízbe. Rossz szokásként 3-4 hetes korban néha előfordulhat tollevés.

N övendékkacsa-tartás
A növendék kacsák felnevelésénél az lebegjen a szemünk előtt, hogy
az állatok minél edzettebbek és egészségesebbek legyenek, mire a to-
jástermelés ideje eljön. Ennek érdekében a tenyészállat-utánpótlásra
szánt állományt lehetőleg természetes vízfelület mellett neveljük fel.
Ilyen körűlmények között akacsák kihasználják természetes mozgás-
igényüket, miközben elérik ideális súlyukat úgy, hogy nem híznak el.

119
 A tenyésztésre szánt kiskacsákat először a 3. héten majd később a 7.
héten selejtezzük. Ezen kor után a tenyésztésre kiválogatott kacsák
elhelyezése a kelési időponttól függ. A hagyományos időpontban kel-
tetett kacsákat 8 hetes koruk után a tojástermelésre való felkészítésig
(decemberi g) visszafogottabban takarmányozzuk az ivarérés késlel-
tetése érdekében. A növendékek felnevelési ideje - 3 hónapos koruk
után - már rövidülő napszakokra esik. Ez késlelteti az ivarérést, és
több idő áll rendelkezésre a növendékeknek a teljes kifejlődéshez.
Abban az esetben, ha a felnevelés az első 8 hétben jól sikerült, nem
kell attól tartanunk, hogy a csökkentett mennyiségű táplálék miatt a
növendékek lemaradnak a fejlődésben, hisz erre az időre az állatok
már kellően kifejlődnek. A téli hónapokban azonban felesleges csök-
kenteni a takarmányadagot, mert a kedvezőtlen időjárási és nevelési
körülmények miatt mindenképp késik a növendékek ivarérése.
A kacsák a 21. nap után már jól nevelhetök külterjes körülmé-
nyek között. Éppen ezért az állatok elhelyezésére olyan egyszerű
épületeket használjunk, melyek világosak, nem huzatosak és védik
az állatokat az időjárás viszontagságaival szemben. E célnak kitű­
nően megfelel a deszkából, nádból, szalmából saját kezűleg készí-
tett fészer is. A kacsa jól bírja a száraz, huzatmentes hideget, ami el-
sősorban dús pehelytollazatának köszönhető. A kacsáknak csak a
száraz, meleg alom a fontos. Almozásra a szecskázott szalma jól
használható. Az elhelyezésnél 5-6 kacsára l m2 alapterületet szá-
moljunk. A kacsák etetésére általában zárt fedelű önetetőket hasz-
nálnak. Az önetetővel szemben követelmény, hogy egyszerre
200-300 kg takarmány befogadására legyen alkalmas és könnyen
lehessen tisztítani és szállítani. Egy önetetőre 300-350 kacsát szá-
mítsunk. A takarmány beázásának és kiszóródásának megakadályo-
zására rakjunk gallért az etetőre. Az etetőket úgy helyezzük el, hogy
a kacsák a vízből kijövet hamar elérjék azokat. A gyakorlatban erre
a célra gyakran használnak sertés-önetetőket Természetesen házi-

120
 -
15 cm
A B

20 15 10 5 cm - - - a korábbi etetőforma
- - az új vályúkialakítás
6. ábra. A házikacsa takarmányfelvételi szokásai (A) és az ahhoz igazodó
etetőforma (B) (PINGEL, !985; DR. BOGENFÜRST F. nyomán, !999)

lag is készíthetünk önetetőt, de ebben az esetben tartsuk szem előtt

a házikacsa táplálkozási szokásait (6. ábra).
A kacsák nyári takarmányukat főleg a legelőn és a vízen szedik
össze. A legelőn fáradhatatlanul gyűjtögeti a rovarokat, gilisztákat,
csigákat és gyommagvakat
A vízben a kacsák táplálékukat úszva vagy lebukva keresik. Ha
csőrüket a vízben gyorsan nyitogatják és becsukják, a csőrkáva szé-
lén lévő szarulemezek segítségével a vízben lévő szilárd anyagokat
(növényi és állati táplálékot) szűrik ki. Szívesen fogyasztják az ap-
róbb állatokat (apró békák, halak, szúnyogok !árvái), valamint a nö-
vényeket is (békalencse). Ha az állatok a vízben találnak elegendő
táplálékot, reggel és este megelégszenek némi kiegészítéssel. Azo-
kon a területeken, ahol a kacsáknak természetes vízfelület áll ren-
delkezésükre, a kiegészítő takarmányok egy része megtakarítható.
Egy kacsára 20-30m 2 vízfelületet számoljunk.
A kacsákat szinte állandóan kielégíthetetlen éhség gyötri, ezért
szinte mindig esznek amíg ébren vannak, és ha akad, amit lenyel-

121
hetnek. Ha kedveskedni szeretnénk növendékkacsáinknak, etetés
előtt l 0-12 órával áztassuk be a gabonamagvakat A felpuhult,
megduzzadt szemeketakacsák szinte "befalják".
A kacsa zúzógyorurának normális működéséhez jó, ha mindig
adunk neki gyomorkavicsot
A kacsának nyáron a legjobb szemes eledel a kukorica, a zab és
az árpa keveréke. A téli takarmányozás viszont már nehezebb fel-
adat. Ebben az időszakban is naponta legalább kétszer etessük őket,
reggel lágy takarmánnyal, este pedig szemesseL A lágy takarmány
állhat burgonyából, répából, tökből vagy e háromnak az egyenlő
arányú keverékéből, amelyet korpával, árpával vagy kukoricadará-
val megszórva jól összekeverünk Az így elkészített lágyeleséget a
kacsák nagyon szeretik. Az esti takarmány állhat kukorica, árpa
vagy zab keverékéből. Akacsák számára fontos takarmányforrás le-
het a konyhai hulladék is, mint például a zöldség-, illetve gyü-
mölcshulladék, a tészta vagy a kenyér. Mivel a kacsa evés közben
nagyon sok vizet fogyaszt, a béltartalom is hígabb, és az emésztő­
készülékeken is gyorsabban átjut. Ezen okok miatt bélcsatornája
hamarabb kiürül, így hamarabb meg is éhezik.
Ha akacsák számára megfelelő életteret teremtünk a vízen és a le-
gelőn ( 18-20 m2 legelőterületet számítsunk egy kacsára), napközben
nagyon ritkán térnek haza. A vízpart közelében elhelyezett árnyéko-
lókat viszont szívesen felkeresik. Itt elhelyezhetjük az etetőket is.

Pecsenyekacsa-tartás
A fiatal pecsenyekacsa hústermelő képessége nagyon jó. Természe-
tesen ezt számos tényező is befolyásolja, mint pl. a fajta, a kor, az
ivar, a takarmányozás és a tartási körűlmények.

122
 Az ökológiai állattartásban a pecsenyekacsa legkorábbi vágási
ideje 49 nap, bár a magyar fajtáknál ajánlatosabb a 12 hét. Ekkor
tollazatuk már érett, de még nem vedlettek. A kacsa első tollcseré-
jére a nevelés 4-5. hetében kerül sor. Ez az ún. szűzvedlés. A má-
sodik tollváltásra a 9-12. hét között számíthatunk. A harmadik toll-
váltásra a 2. vedlést követő év őszén (július-október) kerül sor.
A kiskacsákat a nevelőépületekből-az évszaktól és a helyi idő­
járási viszonyoktól fúggően- 4 hetes korban telepítsük a végleges
helyükre, természetes vízfelületre (patak, folyó, csatorna) és lege-
lő mellé.
Abban az esetben, ha a kiskacsák életének első 2-3 hetében már
vízhez szoktak, az áttelepítés után közvetlenül vízre bocsáthatjuk
őket. Ha nem, akkor fokozatosan szoktassuk hozzá őket a vízhez ki-
sebb edzőtavakban vagy beton úsztatócsatornákban is elkezdhetünk.
A kiskacsákat a 2-4. héten már ajánlatos hizlalásba állítani. En-
nek egyik oka, hogy a kacsák a 3-4. héten rendelkeznek a legna-
gyobb növekedési eréllyel. A kacsa takarmányértékesítő képessége
7-8 hetes kora után rohamosan romlik (7. ábra). Eddig a korig (3.
hétig) felnevelésük megegyezik a házikacsa természetes és mester-
séges felnevelése című fejezetben leírtakkaL Fontos, hogy kb. a 3.
hét végére a kiskacsákjól kitollasodjanak, edzettek és ellenállók le-
gyenek, hiszen a továbbiakban külterjes körülmények között nevel-
jük őket. Igaz ugyan, hogy a kacsák az egyszerűbb elhelyezési kö-
rülményekkel is megelégszenek, mégis törekedjünk arra, hogy igé-
nyeit mind jobban kielégítsük. Akacsák elhelyezésére a nyári szál-
lások kitűnően megfelelnek. A nyári szállásokon történő almozás,
illetve az alomanyag kezelése megegyezik a házikacsa mesterséges
felnevelése című fejezetben leírtakkaL Egy épületen belül max
3200 gácsér pekingi vagy egyéb fajtájú kacsa helyezhető el.
Azon túl, hogy a víz a kacsák természetes élettere, jelentős
mennyiségű táplálék forrása is. A kacsa mind testfelépítésében,

123
 --fejlődési szakaszok
----- l kg súlygyarapodáshoz
24 szüks. takann./kg /
2,4000
2,2000 l
l
2,0000 r
l
l
l
oh 1,8000 l
l
o l
~ 1,6000
:::;
"' 1,4000
•o
r :
.,
l

. l
:o:; l•
a feJ- •
1,2000 _.. ,. _____ . ,_. ,____,
...
• ' lődés l
/' 'h anna-,l
1,0000
-..:.:=4
r "•v-· ldikszaJ
a fejlődés második l kaszá-!
4 ,. r szakaszában r ban l
0,8000 a fejlődés első l átlag: 3,24 kg : átlag: o
~ szakaszában T :8,92 kel
0,6000 1
átla : 2 45 k : ' 'l
2 3 4 5 6 7 8 9
életkor/hét
7. ábra. A pecsenyekacsa fejlődésének és takarmányhasznosításának
összefüggése (Forrás: DR. BöGRE J., 1968)

mind pedig táplálkozásában a vízi életmódhoz alkalmazkodott.

Amilyen biztonságosan táplálkozik a vízben, olyan ügyetlen a táp-
lálékszerzésben a szárazföldön. Mivel esőre viszonylag ügyetlen, a
különféle szemes takarmányokat ne az alomra vagy a földre szór-
juk ki, hanem etetővályúba. Az előbb említett okok miatt a szemes-
takarmányok közül nem tudja kiválasztani a számára ízletes alkotó-
kat, ezért a gabonamagvakat őröljük durvára. A száraz daratakarmá-
nyok lenyelését fejének mozgatásával és nyakának nyújtogatásával
segíti. A talajra hulló táplálékot azonban ügyetlen csőrével már nem
vagy csak alig tudja újra felvenni.

124
 A lágyeleséget sokkal szívesebben fogyasztja, mint a szárazat.
Az etetővályú peremének megfelelő kialakításával, és az etetővá­
lyúnak harmad részig történő feltöltésével megakadályozhatjuk,
hogy a takarmány mintegy 20--30%-a kiszóródjon. A takarmánypa-
zarlás másik oka, hogy a gyakori víziváskor a száraz táplálék egy
része a vízbe kerül, nem pedig az állat szájüregébe. Magát az etető­
és itatóformát is a kacsa takarmányfelvételének figyelembevételé-
vel alakítsuk ki. Előnyös a teknő formájú itató, mert a csőrükre ra-
gadt ételmaradékot lemoshatják az állatok. Az itatóedényeket cél-
szerű a kiskacsáknál már megismert módon dróthálóval fedett do-
bogóra állítani, hogy a talaj ne ázzon fel túlságosan.
Annak érdekében azonban, hogy a vizek túlzott elszennyeződé­
sét és a kórokozók elszaporodását megakadályozzuk, l m2 vízfelü-
letre csak 2-6 kacsát számoljunk. A kacsák a vízpartot rövid idő
után tönkreteszik, ezért gondoskodjunk a partszakasz védelméről.
Ugyanezt tartsuk szem előtt a legelők esetében is. A legelő túlzott
leterheltségét és elfertőződését megelőzendő l m2-en csak 3-4 ka-
csát tartsunk. Ha a legelőn nincs elegendő természetes árnyék (fa,
bokor), készítsünk egyszerű, mesterséges pihenőhelyeket, ahol az
állatok az erős napsugarak elől menedéket találhatnak A váltólege-
lő használatáról soha ne feledkezzünk meg, mindig legyen pihenő
legelőszakaszunk
Annak ellenére, hogy a kacsákat külterjes, kevésbé igényes kö-
rűlmények között helyezzük el, táplálásukra fordítsunk nagy gon-
dot. A nyári nagy melegekben a kacsák étvágya is csökken, ezért
ebben az időszakban reggel, délelőtt és dél körül kapjanak enni a
kacsák, mégpedig úgy, hogy a takarmányadag fokozatosan csök-
kenjen. Az utolsó 2 etetésre délután öt óra körül, és besötétedés
előtt kerüljön sor normális adaggaL Ezzel a takarmányozás i renddel
elérhető, hogy a pecsenyekacsák nyáron - a meleg ellenére - is az
optimális fejlődéshez szükséges mennyiségű takarmányt vegyék

125
 fel. Nedvesített takarmányt 2-3 óránkéntetessünk az állománnyal
úgy, hogy a vályúkat csak l/3 részig töltsük meg, és mindig csak
annyi nedvesített pépet adjunk a kacsáknak, amennyit egy etetésre
elfogyasztanak Nagymelegben a nedves takarmány hamar erjedés-
nek, rothadásnak indul.
A pecsenyekacsákat abban az esetben tudjuk helyesen táplálni,
ha takarmányozásuknál figyelembe vesszük természetes igényeiket.
Nagyobb létszámú állat táplálását általában granulált takarmány ete-
tésével oldjuk meg, kisebb állomány esetén azonban inkább lágy-
eleséget használjunk. Itt is nyugodtan alkalmazzuk a növendéktar-
tásnál leírt etetőtípusokat Ezekre egyenként minimum 2-3 napi ta-
karmánymennyiség befogadására legyenek alkalmasak, illetve l ,5
cm vályúhosszjusson egy kacsára. Ha akacsákkal nedvesített takar-
mányt etetünk, olyan etetőtípust használjunk, amely könnyen tisztít-
ható. l O cm vályúhosszt számoljunk egy kacs ára. Ezek az etetővá­
lyúk általában 10-15 cm szélesek, 12 cm mélyek és fémből készül-
nek. Az etetőedényeket a növendéktartásnál leírtak szerint helyez-
zük el. A kacsa akkor eszik sokat, ha gyakran ihat, ezért jó, ha az
etetővályú mellett vizet is talál. Evés közben gyakran iszik, sőt elő­
fordulhat az is, hogy az eleséget a vízbe téve fogyasztja el, vagyis
gyakorlatilag pépes lágyeleséget készít magának. Zúzógyomruk
jobban működik, ha kiegészítésként kavicsot is kapnak.
Az állatok táplálékában növekvő arányban szerepeljenek a víz-
dús takarmányok. Szívesen fogyasztja a főtt burgonyát, pépesített
sárgarépát, csíráztatott magokat, árpát és zabot. Nagy ballaszt-
anyag-tartalmú anyagokkal viszont folöslegesen ne terheljük a ka-
csák emésztőcsövét A fehérjeigény harmada vagy fele (kortól fúg-
gően) legyen állati eredetű.
A kacsák tartásuk első hónapjában magas fehérjetartalmú állati
fehérjéből, gabonadarából, olajpogácsából, hüvelyes darából, zöld-
takarmányból álló keveréket kapjanak, amelyhez tej hozzáadásával

126
készíthetünk pépszerű lágyeleséget is. Hazai viszonyaink közt a ga-
bonadarának a kukorica a legjobb, de ha van árpánk, a kukorica fe-
le helyettesíthető vele.
A 2. hónapban csökkentsük valamelyest a fehérjebevitelt, és a
keverék pépesítésére használt tejet is pótolhatjuk fele részben víz-
zel. A takarmány fehérjetartalmának csökkentését megoldhatjuk
úgy is, ha a fölözött tej helyett a takarmányba írót, savót vagy nö-
vényi eredetű fehérjéket keverünk. A tej táplálóanyagainak pótlásá-
ra tejport, hallisztet, olajpogácsát használjunk. Hidegebb időszak­
okban burgonyát, répát, lucernalisztet is adagolhatunk A vizekben
található apró növények, algák, planktonok egyébként szintén hoz-
zájárulnak a kacsák táplálóanyag-szükségletének kielégítéséhez.
Ha kicsit odafigyelünk a pecsenyekacsa hizlalására, akkor a 7. hét
után jó vágótulajdonságokkal rendelkező, vágásra érett, 2,2-2,4 kg
élősúlyú állatot vihetünk piacra.
Hazánkban a pecsenyekacsákat halastavon is tartják. Ez a neve-
lési forma sok ponton eltér a természetes vízfelületen és legelőn tar-
tott kacsák nevelésétőL
Családi szükségletre a gazdaasszonyok akacsák hizlalását hagyo-
mányosan 5-6 hónapos korban kezdik meg. Ekkor már túl vannak a
9-12. hét közötti második vedlésen. Ebben a korban 2,5-3 kg súlyú-
ak. A hizlalás 3 hétig "lábon" történő önhizlalás, és az 5-5,5 kg-os
vágósúly eléréséig tart.

127
 Gyöngytyúktartás

A gyöngytyúk az egyetlen állat a baromfiak között, amely 15-20

éve sokkal népszerűbb volt, mint ma. Az utóbbi időben tartása és te-
nyésztése is visszaszorult, ami elsősorban az exportpiac összeomlá-
sával magyarázható. A gyöngytyúkat elsősorban húsáért tartjuk,
amely vadas jellegű és nagyon finom. Tojásai szintén kitűnő ízűek.
A gyöngytyúknak van egy nem mindennapi tulajdonsága is: néha a
kutyákat megszégyenítő gyorsasággal jelzi, ha idegen tartózkodik
az udvarban.
A baromfiak háziasítása folyamán a gyöngyös tartotta meg Jeg-
jobban a vad ősök természetét Manapság elsősorban a család hús-
szükségletének kiegészítéséhez járul hozzá. Háztáji tartásra a kö-
zönséges szürke vagy kékesszürke (13. kép) vagy fehér gyöngytyúk
a legalkalmasabb. Pecsenyegyöngyös nevelésére a Hortobágyi hib-
rid alkalmas.

Kor és ivar szerinti elnevezések:

Naposgyöngyös: 3 napnál fiatalabb állat
Gyöngyöspipe: 4 napos kortól 6 hetes korig
Növendék: 6 hetes kortól a kifejlett állatig
Pecsenyegyöngyös: 12-13 hetes vágóbaromfi
Gyöngyös: a gyöngytyúk hétköznapibb elnevezése
Gyöngyös kakas: kifejlett, hímivarú állat
Gyöngyös tojó: kifejlett, nőivarú állat

128
 A gyöngytyúk tojástermelése

A gyöngyös 5-6 hónapos korban válik ivaréretté. Természetes vi-

szonyok között az időjárástól ftiggően március végén, április elején
kezd tojni, és általában augusztus-szeptemberig fejezi be a tojásra-
kást E vonatkozásában megtartotta ősi, vad jellemzőit, mert csak-
is ezen időszak alatt tojik tojásokat. Háremszerű körűlmények kö-
zött érzi magát a legjobban. Ez azt jelenti, hogy egy kakashoz 2-3
tyúk tartozik. A gyöngytyúk nagyon rosszul tűri a zsúfoltságot,
ezért a tojóházba 4 db/m2 tojót telepítsünk. A félig nyitott, fészer
jellegű épületek, amelyeket télen téliesíteni tudunk, tojóházaknak
is megfelelnek.
A tojóperiódus alatt 50-80 db tojást tojik, de jó tartási körűlmé­
nyek között a tojások száma a 120 db-ot is elérheti. Gazdaságos to-
jástermelésre csak az egyéves állomány alkalmas. A tyúktól eltérő­
en a gyöngytyúk tojástermelése a nyári nagymelegben is csak mér-
sékelten csökken, ami elsősorban azzal van összeftiggésben, hogy
étvágya ebben az időszakban is szinte változatlan marad. A tojóis-
tálló legfontosabb berendezési tárgyai a hátsó fal mentén, l ,5 m
magasan elhelyezett ülőrudak és a fészkek. A tojó természeténél
fogva fészket nem készít, inkább barangolás közben bozótosba, ga-
zos területre, csalitosba vagy földbe vájt mélyedésbe rakja a tojása-
it. Szoktatás után elfogadja a tyúkoknál is használatos családi tojó-
fészket. Kis odafigyeléssel ösztönözhetjük a tojót a fészekbe való
tojásra. Igaz ugyan, hogy a fészket utánozni kell (a szalmafészket
rakjuk körbe sárral és náddal).
Az épületen kívül az eltojás mérséklésére állítsunk fel a legelőn
ún. tojósátrakat A sátrakat legegyszerűbben egymásnak támasztott
kukoricakévékből készíthetjük el. A szabadban lévő fészekbe több
tojó is szívesen jár toj ni.

129
 A gyöngytyúk természetes keltetése
és felnevelése
A háziasított gyöngytyúk félvad természete miatt rossz kotlós. Ha
viszont elmélyül a kotlásban, nagyon jó kotlós és gondos anya vá-
lik belőle. "Pótmamának" gyakran használnak pulyka-, illetve tyúk-
kotlósokat
A természetes keltetés rengeteg odafigyelést és türelmet igényel,
mert a gyöngyöskotlós olykor a kotlóstyúktól eltérően viselkedik.
Keltetésre a 35-50 g-os tojások a legalkalmasabbak. A kotlós számá-
ra rendkívül fontos a huzatmentes, jól szellőztethető és csendes épü-
let. A fészkeket közvetlenül a talajra helyezzük el, és béleljük ki szal-
mával vagy szénával. A kotlósta fészektől való 15-20 perces távol-
lét után helyezzük vissza a tojásokra, és az etetési időt mindig ponto-
san tartsuk be. A kotlós etetésére szemestakarmányokat használjunk.
A kotlás 27 napig tart, a tojások nagyon jó eredménnyel keltet-
hetők. A tojásokat a l O. és 21. napon lámpázzuk, és a terméketlene-
ket távolítsuk el. Keléskor a kikeit gyöngyöspipéket mielőbb emel-
jük ki a fészekből két ok miatt. Egyrészt azért, mert az apró pipéket
a kotlós könnyen összetaposhatj a, másrészt mert az élénk pipék ha-
mar elhagyják a fészket, és a kotlóst is ennek elhagyására késztet-
hetik. A többi baromfifajhoz hasonlóan a pipéket vezető kotlósnak
is egészségesnek és külső parazitáktól mentesnek, valamint figyel-
mesnek kell lennie. Ez utóbbi tulajdonság azért nagyon fontos, mert
amilyen gyönyörű látvány a kikeit naposgyöngyös, annyira ügyet-
len. Így könnyen előfordulhat, hogy az ügyetlen kotlós sok kis-
gyöngyöst agyonnyom. Egy kotló vezetése alá 20-25 gyöngyös-
pipe tartozzon. Ha esetleg a saját keltetésű naposgyöngyösökhöz
újakat vásárolunk, ügyeljünk arra, hogy az állatok azonos korúak
legyenek, mert egyébként nem biztos, hogy a kotlós elfogadja őket.

130
Az állatok világos, száraz, tiszta levegőjű ólban legyenek. A pipék
felfázásának megelőzésére a padazatot szórjuk be 4-5 cm vastagon
szecskázott szalmával. Ha egy időben több kotlóssal is neveltetünk
gyöngyöspipéket, akkor a nevelőben válasszuk el egymástól a cso-
portokat. Amennyiben az időjárás megengedi, a pipéket mielőbb
engedjük ki a szabadba. Vezetésükre a pulykakotlós alkalmasabb,
mint a kotlóstyúk, mert a fiirge pipék szeretnek messzebb elkóbo-
rolni, és erre a pulykakotlós is hajlamosabb. Ha viszont szeretnénk
megelőzni, hogy apipék messzire elkóboroljanak, a kotlóst tegyük
kotlósborító alá. A természetes felnevelés során ily módon a pipék
kellően megedződnek, hozzászoknak az időjárás viszontagságaihoz
és takarmányuk egy részét is begyűjthetik. Mesterséges keltetésre
szintén van lehetőség.

A gyöngytyúk mesterséges felnevelése

félintenzív körülmények között
A gyöngyöspipék mesterséges felnevelése általában április második
felében kezdődik, és szeptember végén fejeződik be. A baromfiak
naposcsibéi közül talán a gyöngyös pipéje a legszebb. A kikeit pipe
nagyon élénken mozog, villámgyorsan fut, és nagyon hamar csipe-
getui kezd. A felnőtt állatok már edzettek, kevésbé igényesek, de a
napospipék egyhetes korukig odaadó gondozást igényelnek, mert
nagyon kényesek, hamar megfáznak. A nevelőhelyiség előkészíté­
se, és az alom gondozása teljesen megegyezik a tyúkoknál leírtak-
kal. Alomanyagnak 3-5 cm szecskahosszúságú szalma vagy puha
faforgács a legmegfelelőbb. Mivel a naposgyöngyösök fokozottan
érzékenyek a hőingadozásra, hőigényüket kombinált fűtéssei elégít-
hetjük ki a legjobban (14. táblázat).

131
 14. táblázat. A gyöngyös hő igénye °C-ban

Műanya alatti
Életkor Terernhőmérséklet
hőmérséklet

Beólazáskor 22 33-35
l. hét 21 31-33
2. hét 20 29-31
3. hét 20 26-29
4. hét 20 24-26
5. hét 20 20-22
6. hét 20 -

A nevelőhelyiségben az 50-60%-os relatív páratartalom az opti-

mális. A csoportok kialakításakor ügyeljünk arra, hogy 200-250 db
naposgyöngyösnél több ne kerüljön egy csibegyűrun belülre. A csi-
begyűrűk egyesítését az állatok ijedős természete miatt a második
hétre ütemezzük. Előnyös, ha a nevelés későbbi szakaszában sem
növeljük a csoportnagyságot 500 pipénél nagyobbra, mert a pipék
ijedős voltuk miatt könnyen összetömörülnek, letapossák egymást,
ami elhulláshoz vezethet. Az etető- és itatóberendezéseket először a
csibegyűrun belül, később az egész nevelőtérben, majd miután a
gyöngyösök már a kifutóra is kijárnak, a kifutón helyezzük el sza-
bályosan elosztva.
Félvad természetéből adódóan a gyöngytyúk már kis korban is
szereti saját maga megkeresni a táplálékát, ezért ha a nevelés elején
bezárva tartjuk, gondoljunk erre az igényére, és mindig tegyünk a
pipék elé valami csipegetnivalót. A pi pék az első napokban azonban
hajlamosak az alom felcsipkedésére, amely a nyelőcsőben, a begy-
ben és a gyomorban eltömődést okozhat, ami az állatok elhullásá-
hoz vezethet. A megfelelő minőségű alom kiválasztására tehát fek-

132
tessünk nagy hangsúlyt. A gyöngyöspipék szeretnek repdesni, felre-
pülni, ezért helyezzünk el ülőléceket az ólban. A kifejlett, edzett
gyöngytyúkok szívesen töltik az éjszakát a fák ágain.
A pipék táplálására a második nap után van szükség, amikor a
szikzacskó már felszívódott. Ekkor adjunk apipéknek tojásból, tej-
ből, lisztből és kenyérmorzsából álló keveréket. Friss, tiszta vizet is
teremtsünk a pipék számára. A gyöngyöscsibék etetéséhez, illetve
itatásához a csibéknélleírt etető-, illetve itatótípusok is alkalmazha-
tók. A második héttől már mindenféle apróra vágott zöldet (csalán,
spenót, saláta stb.) is lehet etetni. Fontos, hogy apipék minél több
szecskázott zöldet kapjanak már ebben a korban. Mielőtt azonban a
pipék szemes magvakat vagy apróra vágott zöldet kapnának, ad-
junk nekik apró kavicsot, hogy ily módon elősegítsük a jó emész-
tést. A pi pék nagyon hálásak a különféle ízletes magvakból álló ke-
verékekért (kukorica, búza, zab), gyümölcs- és zöldségszeletekért.
Az állatok etetésekor vegyük figyelembe, hogy a pi pék keveset tud-
nak enni, ezért gyakran etessük őket. Ez azt jelenti, hogy a napos-
gyöngyösöket 1-2 óránként kínáljuk meg takarmánnyal. Ha ennek
megfelelően cselekszünk, a gyöngyik nagyon gyorsan fejlődnek.
Etetőberendezés-szükséglet:
2 hetes korig: 25 cm 2/tálca/pipe.
3-6 hetes korig: 3-5 cm vályúhossz vagy 3 db kőretető/100 db állat.
7-12 hetes korig: 10-12 cm vályúhossz vagy 4 db köretető/100 db
állat.
Mivel a gyöngyik inkább csőrükkel veszik ki, nem pedig lábuk-
kal kaparják ki a takarmányt az etetővályúból, ezért olyan vályút
válasszunk vagy készítsünk, amelyiknek pereme befelé hajlik.
Itatószükséglet:
2 hetes korig: l db 2 l-es lapos önitató/50 db pipe.
3-6 hetes korig: 2-3 cm vályúhossz vagy 2 db 12 l-es ön itatóll 00
állat.

133
 7-12 hetes korig: 3-4 cm vályúhossz vagy 4 db 12 l-es önita-
tó/100 állat.
Nagyon fontos, hogy a gyöngyösöknek minden korban gondos-
kodjunk homokfürdőrőL Miután már kijárhatnak a legelőre, ott
szinte teljes mértékben megkeresik napi táplálékukat, amely rova-
rokból, férgekből, apró rügyekből, kihullott magvakból és gyom-
magvakból állhat. Ameddig az időjárás megengedi, leginkább apró
rovarokkal, sáskákkal tömik tele a gyomrukat. Később azonban a
bogyókra, levelekre, rügyekre és magvakra is sort kerítenek. Télen
magvakkal és állati eredetű fehérjékkel egészítsük ki étrendjüket
A pipéket, mihelyt az épületen kívűli nappali hőmérséklet 20 oc
fólé emelkedik (tehát már megegyezik a teremhőmérséklettel),
szoktatás után már l 0-14 napos kortól kiengedhetjük a ki fu tóra.
Miután az állatok már hozzászoktak a kifutón való tartózkodáshoz,
szívesen töltik ott az egész napot, ezért az etető- és itatóberen-
dezéseket helyezzük el a kifutóra.
A gyöngyöspipéket óvjuk az erős napsugárzástól és a nedvesség-
től, ezért reggel csak a harmat felszáradása után engedjük ki őket. E
két dologra kb. 8 hetes korukig érzékenyek, ugyanis ekkor alakulnak
ki a bőrfüggelékeik, a fejtetőn levő sisakjuk Ha tehát a legelőn nin-
csenek természetes árnyékolóhelyek, mi magunk készítsünk ilyene-
ket. A gyöngyös szeret repdesni, ezért ha nincs a szükségesnél na-
gyobb legelőnk, akifutót min 3 méter magasan kerítsük be. Nagyon
érzékeny idegrendszem állat, és ezt figyelembe kell venni a gondo-
zás, illetve a tartás során is. Mivel ez a faj sokkal érzékenyebben re-
agál az idegen zajra, fényhatásokra stb., gondozásukat csak olyan
személy végezze, aki türelmes. Nevelésük során soha ne feledkez-
zünk meg arról, hogy élénk vérmérsékletűek és nagyon ijedősek.
Ápolást szinte nem igényelnek, ami annak is köszönhető, hogy
természetes ellenálló képességük nagy, és jól alkalmazkodnak a kü-
lönféle időjárási viszonyokhoz.

134
 Pecsenyegyöngytyúk-tartás

Furcsának tűnhet, hogy az ökológiai állattartásban "hibrid" tartását

ajánlom. Ez azzal magyarázható, hogy a tenyésztői munka eredmé-
nyeként a hortobágyi H 1/5 hibrid megtartotta a hagyományos ké-
kesszürke gyöngyös jó tulajdonságait, a vadmadárra jellemző ter-
mészetét, ugyanakkor húsának minősége jobb és nagyobb testű,
mint a hagyományos fajta.
A pecsenyegyöngytyúk esetében a legkorábbi vágási idő 94 nap.
A gyöngyöspipék a 6-8 hetes előnevelés után már kihelyezhetők
az állandó legelőterületen elhelyezett fészer jellegű szállásokba
vagy vándorólakba. 5 hetes korukra olyan jól kitollasodnak, hogy
ez a tolltakaró teljes védelmet nyújt még a mostohább, külterjes kö-
rülmények között is az időjárás viszontagságaival szemben.
Azonban állandó legelőterület hiányában a pecsenyegyöngy-
tyúkat kifutóval ellátott, ablakos épületekben is tarthatjuk. Ekkor a
viszonylag zárt előnevelési szakasz után, kifutóval ellátott másik
épületbe telepítjük át őket.
Itt a teljesség igénye nélkül csak néhány fontos dologra szeret-
ném felhívni a figyelmet. A kifutó területe a nevelő területének 3-5-
szöröse legyen. Mivel a gyöngytyúk csak éjszaka tartózkodik az
épületben, helyezzünk el ülőrudakat az ólban. Az állatok akkor ér-
zik jól magukat, ha annyi ülőrúd jut számukra, hogy éjszaka az ál-
lomány 2/3-a helyet tudjon foglalni azokon. Egy épületen belül
5200 db gyöngyösnél több nem helyezhető el.
Az állatok tartása során a vándorohatást vagy a vándorólaztatást
is választhatj uk. Ezek a tartási formák ugyanis sokkal jobban kielé-
gítik az állatok természetes igényeit, és kiemelkedő jelentőséggel
bírnak, mert az állatok - kiváló keresők lévén - takarmányuk nagy
részét begyűjthetik. Az eredményes vándoroltatás előfeltétele a

135
megfelelő nagyságú legelőterület Az állatoknak a kisebb kiterjedé-
sű legelők közötti mozgatására a vándorólak felelnek meg a legjob-
ban. Ha ugyanis a gyöngyös természetes tápláléka elfogy, az állatok
a vándorólban könnyen új területre telepíthetők. Az őszi időszakban
a vándorólakat tarlók, friss szántások mellé is telepíthetjük Itt ren-
geteg rovart, cserebogárpajort gyűjthetnek össze. Nagyobb kiterje-
désű legelőn inkább vándoroHatást alkalmazzunk. Ilyenkor az álla-
tok nagyobb csoportokban vándorolnak, de mivel ragaszkodnak a
szállásukhoz, oda naponta többször visszatérnek. Nemcsak a pipék
természetes felnevelése során előnyös a kotlóspulyka alkalmazása,
hanem a vándoroltatás is könnyebb, ha vezetőnek pulykákat válasz-
tunk. A pulykák összetartják a falkát, vigyáznak az állatokra, és vé-
dik a pipéket a ragadozó madarak ellen. A terelést úgy végezzük,
hogy este a falka visszatérjen az olcsó kivitelű, fészer jellegű szál-
lásokhoz. Itt csak az esti takarmányozásrakell gondot fordítani. Ezt
is inkább csak azért, hogy a csapat ne széledjen szét. Az azonos idő­
ben végzett esti takarmányozásra a falka megjelenik, és várja a táp-
lálékot. Ilyenkor némi szemet szórjunk az állatoknak.
A gyöngytyúk a gazdasági művelés alatt álló, és abból kivont te-
rületeken mindenütt nagy haszonnal tartható.
A szőlőben összeszedi a szőlőmolyt és a vincellérbogarat A gyü-
mölcsösben egy-egy fa alatt napokig kapirgálnak, és ilyenkor kiir-
tanak mindenféle molyt, cserebogarat, felszedik a pajorokat, pusz-
títják a bimbólyukasztót, ennek petéit és álcáit a gyümölcsfa kör-
nyékén. A szántóföldi növényeknél pusztítja a répabarkót, a bundás-
bo garat, a lucemabödét, a lucemabarkót, a fóldibolhát, a gabonafut-
rinkát és a poloskát. A legelőterületen is felszedi a legelő állatokat
károsító férgeket, rovarokat, élősködőket Összeszedi az állatokat
megbetegítő kórokozók közti gazdáit, csigákat és egyéb férgeket.
Ezeknek a gazdaságilag káros férgeknek és rovaroknak az elszapo-
rodása ma már megakadályozható növényvédő szerekkel is, de mi-

136
nek alkalmazzuk azokat, ha gyöngytyúktartással is elérhetjük
ugyanezt az eredményt. Az el nem hanyagolható biológiai védel-
men kívül ez még azzal a haszonnal is jár, hogy lényeges mennyi-
ségű takarmányt takarítunk meg, és a gyöngytyúk olyan természe-
tes takarmányokhoz jut, amelyeket legszívesebben fogyaszt, és
amelyeket nem is tudnánk pótolni. Ugyanakkor pedig ezek a káros
rovarok, férgek a gyöngytyúk táplálkozása során "átalakulnak" íz-
letes baromfihússá.
Az erre vonatkozó vizsgálatok igazolták, hogy egy-egy gyöngy-
tyúk a tavaszi-nyári idényben 3,2-4,5 kg rovart szed fel. Ezek 90%-a
kártevő. Ez a mennyiség 4000-500 0 rovar elpusztítását jelenti. A bio-
lógiai védelem nagy haszna tehát ezen keresztül is lemérhető.
Ilyen tartási körülmények mellett az állatok 14 hetes korukra el-
érik az 1,3-1,4 kg-os vágósúlyt

137
 Irodalom

BIOKONTROLL HUNGÁRIA KFT. (2000): Az ökológiai állattartás feltételrend-

szere. Budapest,
BoGENFÜRST FERENC (1999): Kacsák. Gazda Kiadó, Budapest.
BOGENFÜRST FERENC (1992): Lúdtenyésztők kézikönyve. Új Nap Lap- és
Könyvkiadó, Budapest.
BöGRE JÁNOS (1964): A tyúktenyésztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest.
BöGRE JÁNOS (!968): Kacsa-, lúd-, pulyka- és gyöngytyúktenyésztés kézi-
könyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Böö ISTVÁN (1996): A baromfitartás gyakorlata. Mezőgazdasági Szaktudás
Kiadó, Budapest.
CsuKÁS ZoLTÁN (1955): Baromfitenyésztés. Mezőgazdasági Kiadó, Buda-
pest.
G IPPERT TIBOR ( 1996): A baromfi takarmányozása. Gazda Kiadó, Budapest.
HOLDAS-ÜlPPERT-ZAGYVA (1996): Kisállattartás épületei és eszközei.
•Agroinform Kiadóház, Budapest.
DR. KAKUK TIBOR-DR. SCHMIDT JÁNOS (1988): Takarmányozástan. Mező­
gazdasági Kiadó, Budapest.
MoLNÁR LÁSZLó (!974): Tyúktartás a háztáj on. Mezőgazdasági Kiadó, Bu-
dapest.
LEITZ, LEOPOLD & Co (1996): A tyúk. Eugen UlmerVerlag & Hogyt Editio,
Budapest.
PACS ISTVÁN (1964): A gyöngytyúk tenyésztése. Mezőgazdasági Kiadó,
Budapest.
SüTő ZoLTÁN (1997): A pulyka. Gazda Kiadó, Budapest.

138
 Az ökológiai baromfitartás
állategészségügye

Az ökológiai körülmények között tartott baromfiállományok egész-

ségügyi helyzete általában sokkal kedvezőbb, mint a természetestől
nagyban eltérő ún. iparszerü nagyüzemekben termelő társaiké. En-
nek egyrészt az az oka, hogy az ideális elhelyezés adott területegy-
ségre (istálló és földrajzi területre egyaránt) vonatkozóan optimális
állatsűrüséget feltételez, így a különféle fertőző betegségek kóroko-
zóinak terjedési lehetőségei korlátozottabbak, mint a túlzsúfolt
nagyüzemben. (Meggyőzően bizonyítják ezt pl. a finnországi bio-
farmok állat-egészségügyi mutatói.) Másrészt az ökológiai körül-
mények között tartott fajták és ezeken belül egyes egyedek is rész-
ben genetikai adottságaik, részben éppen az egészséges tartásmód
miatt sokkal masszívabb immunbiológiai tulajdonságokkal rendel-
keznek, jobban ellenállnak a kórokozók támadásainak, mint a
csúcsteljesítmények elérésére kitenyésztett, rendkívül érzékeny
hibridek. Így azután a hajlamosító tényezők jelentős részének hiá-
nya miatt a fakultatív kórokozóknak alig van esélyük arra, hogy
egy-egy bioállományban megtelepedjenek, elszaporodjanak és
megbetegedéseket idézzenek elő. A fertőzés lehetősége azonban
nem kizárt és egyéb - nem fertőző -betegségek is felléphetnek ál-
lományainkban. Ezért a biotermékeket előállító ökogazdaságokban
is fel kell készülni a betegségek elleni célirányos küzdelemre,
melynek egyik fontos fázisa a prevenció, a megelőzés. Itt is igaz az
az örök érvényü megállapítás, miszerint a betegségeket megelőzni
mindig könnyebb és olcsóbb, mint gyógykezelni.

139
 A megelőzés egyik nagyon fontos pillére a genetikailag jól kivá-
lasztott egyedek megfelelő tartása és takarmányozása, amivel álla-
taink általános ellenálló képességét folyamatosan magas szinten
tarthatjuk. Ha mindemellett rendszeresen elvégezzük a specifikus
védelmet nyújtó - az abszolút kórokozók ellen rendeletben kötele-
zően előírt - vakcinázásokat is, szinte tökéletes védelemben része-
síthetjük állományainkat A specifikus ellenálló képesség növelésé-
nek további lehetősége a különféle alternatív módszerek és szerek
megfelelőképpen történő alkalmazása, amelyre az egyes betegsé-
gek vagy tünetcsoportok tárgyalásánál részletesen kitérünk.
Az ökológiai termelést végző gazdaságokban nemcsak a meg-
előzés, hanem a gyógykezelés területén is előnyben kell részesíteni
a természetesen ható - mindenféle káros mellékhatást előidéző ké-
miai anyagoktól (antibiotikumok, szulfonamidok, hormonhatású
készítmények) mentes - alternatív megoldásokat.
Ezek közül a baromfi-egészségügy területén, figyelembe véve,
hogy az esetek többségében csoportos kezelést végzünk, főként a
homeopátiát (bevált indikációk), a fitoterápiát, a Bach-virágterápi-
át, valamint a fényterápiát és az aromaterápiát alkalmazhatjuk.
Homeopátia: Olyan specifikus ingerterápia, amelynek célja a
szervezet önszabályozó működésének serkentése. Első s egyben ta-
lán legfontosabb alapelve: a hasonlóság szabálya, amely kimondja:
,,A fokozatos, gyors, biztos és tartós gyógyulás érdekében minden
betegség esetén olyan gyógyszert kell alkalmazni, amely hasonló
bántalmakat képes előidézni, mint amilyeneket meg akarunk gyó-
gyítani." A klasszikus homeapátiában cél a beteg alkati szerének
megkeresése és adagolása. Az alkati szert a beteg egyéni örökletes,
valamint a környezete által kialakított testi-lelki állapota alapján le-
het meghatározni.
Miután ez az állatok esetében nem egyszerü feladat, baromfiak-
nál és állományszintű kezeléseknél pedig nem is lehet cél, ezért itt

140
 a tüneteken alapuló ún. bevált indikációkat alkalmazzuk. A homeo-
pátiás szerek patikákban beszerezhetők. Adagolásuk a baromfi ita-
tóvizén keresztül történik.
Fitoterápia: Kizárólag növényekből, növényi részekből, növé-
nyi tartalmi anyagokból vagy ezek egyszerű gyógyszertári készít-
ményeiből előállított gyógyszerekkel dolgozik. A növények terápi-
ás alkalmazása hosszú, megalapozott hagyományon alapszik a hi-
vatalos gyógyászatban éppúgy, mint a népgyógyászatban. A
titoterápiás szerek patikákban és gyógynövény boltokban szerezhe-
tők be. Adagolás az itatóvízben.
Bach-virágterápia: A homeapátiához hasonló módszer heveny
és idült megbetegedések (elsősorban pszichoszomatikus hátterű)
kezelésére. A Bach-virágterápia 38 különféle vadon termett nö-
vénynek (fák, virágok stb.) a homeopátiás elvek szerint feldolgozott
vizes ki vonatát (hígítás: l :240) alkalmazza. A kiindulásui szolgáló
növények között sem mérgező, sem tápláléknövények nincsenek. A
Bach-virágkivonatok, mint receptköteles koncentrátumok, patikák-
ban kaphatók. Adagolásuk ugyancsak szájon át, az állatok ivóvizén
keresztül történik.
Fényterápia: A fizioterápia- mely a természetben meglévő, ún.
eredeti vagy mesterségesen előállított energiákat használ - egyik
ága a fényterápia, amely az optikai fénysugárzást, a különböző szí-
nű (piros, sárga, narancs, zöld, ibolya, ultraibolya) fények energiá-
ját alkalmazza terápiás céllal.
A baromfibetegségek legfontosabb tüneteit, kórokait, megelőzési és
gyógykezelési lehetőségeit az alábbi csoportosítás szerint tárgyaljuk :
l. Általános tüneteket okozó betegségek,
2. Légzőszervi megbetegedések,
3. Emésztőszervi megbetegedések,
4. Bőrbetegségek,
5. Egyéb baromfifajok (pulyka, kacsa, liba) betegségei.

141
 Általános tüneteket okozó betegségek
Baromfikolera
Tünetek
Többnyire tenyészállományokban jelentkezik. Csökken az állatok ét-
vágya, hirtelen megnő a vízfogyasztásuk, ürülékük híg, kezdetben vé-
res, majd zöldes színű és feltűnően bűzös. Taraj uk és fejbőrük lilásan,
feketésen elszíneződhet. Orrnyílásaikból náthás váladék ürül. A túl
heveny formánál az állatok mindenféle kóros tünet kialakulása nélkül,
hirtelen tömegesen pusztulhatnak el. A heveny esetek is igen rövid,
mindössze 1-2 napos hasmenéses állapot után elhulláshoz vezetnek.
Az elhullás közvetlen oka általában a keringési rendszer teljes össze-
omlása, heveny szív- és keringési elégtelenség. Kórboncolás során
azonban kiderül, hogy a tüdő, a máj, valamint testszerte valamennyi
szerv nyálkahártyája súlyosan sérült, sőt elhúzódó, idült esetekben
agyburok (idegrendszeri tünetek) és ízűJeti gyulladás is jelentkezhet.

Kóroktan
A baromfikolera kórokozója a Pasteurella multocida nevű baktérium,
amely a túlzott mértékben legyengült, nem kellő ellenálló képességű
baromfiállományokat támadja meg. Többnyire az állatokat ért stressz-
hatást (időjárásváltozás, szállítás, drasztikus takarmányváltoztatás
stb.) követően vagy a felső légutak, esetleg a kloáka sérült nyálkahár-
tyáján keresztül bejutva szaporodnak el a szervezetben a kórokozók.

Megelőzés
- A higiéniai és járványvédelmi rendszabályok betartása.
- Optimális takarmányozás (vitaminok és egyéb kiegészítők
szűkség szerinti adagolása).
- A stresszhatások csökkentése.

142
 Homeopátia
- Pasteurellosis-nosoda: 2 nap különbséggel 1-1 adag (ism: 4
havonta)
- Echinacea D200 + Calcium carb. D200: havonta l x l adag
- Veratrum album C30: (beteg állományokban, a még tünetmen-
tes egyedek védelmére) másnaponként l x
Gyógykezelés
Homeopátia
- Echinacea D6 + Leptandra D4: ivóvízben folyamatosan
- Paris quadrifolia Dl 2: reggeli és esti ivóvízben
- Anthracinum D30: 2 naponta l x
- Arsenicum album C30 (nagyfokú gyengeségnél) másnapon-
ként lx
- Arsenum j odatum C 3 (melegfront váltotta ki, súlyos eset) fo-
lyamatosan
- China + Sulfur C30: (idült eset) másnaponként l x
- Sanuvis: naponta 3x
Egyéb
- Terrakrafl: naponta 3x
- Citrokehl és Ubichinon másnaponként felváltva.
- Bach-virágterápia: dió, ezerjófű, gyertyánfa, olajfa, seprővi-
rág, vadalma
- "Vészcseppek" vagy "életmentő cseppek" folyamatosan az
ivóvízben
- Sárgafény-terápia

Coli septikaemia
Tünetek
Többnyire fiatal korú baromfi betegsége, néha azonban idős állo-
mányoknál is előfordulhat. A napos korú egyedeknél köldökgyulla-

143
dás, valamennyi korcsoportnál hasmenés jelentkezhet. Az állatok
gyorsan leromlanak, elgyengülnek. Nem ritkán tüdőgyulladás, eset-
leg vesegyulladás alakul ki. A mozgászavar gennyes ízületi- vagy
ínhüvelygyulladás következménye lehet. A tojótyúkoknál a genitá-
liák gyulladása miatt a tojástermelés csökken. Az elhullás kómasze-
rű állapotban következik be.

Kórokozó
A Coli-baktériumok a baromfi egészséges bélflórájának is szerves
részei és a normál emésztéshez szükségesek. Ha azonban valami-
lyen - a szervezet ellenálló képességét csökkentő - tényező hatásá-
ra az állat béltraktusában felborul a biológiai egyensúly, a Coli-bak-
tériumok aránya a kórokozó törzsekjavára változik meg és bekövet-
kezhet a Coli-baktériumok okozta "vérmérgezés", a szeptikémia.

Megelőzés
- A tartási és takarmányozási, valamint a higiéniai előírások
pontos betartása!
Homeopátia
- Coli baktérium nosoda: az l., 2., és 4. életnapon l x l itatás,
ism.: a 4. héten

Gyógykezelés: (lásd: Bélgyulladásoknál is)

Homeopátia
- Echinacea D4 + Baptisia D6 (ha b fi - tífuszhoz hasonló a kép)
vagy Rheum palmatum D6 (savanyú, habos hasmenés esetén)
folyamatosan az ivóvízben
-· Calcium carhonicum Dl 2: naponta 2x, a reggeli és esti itatáskor
- Coli baktérium nosoda: naponta l x
- Sanuvis: naponta 3x
Egyéb
- Terrakraft: naponta 3 x

144
 - Bach-virágterápia: apróbojtorján, rezgő nyárfa, bükkfa, ma-
gyal, vadalma, dió, sárga fűz
- "Vészcseppek" ivóvízben folyamatosan
- Lilafény-terápia

Leukózis
Tünetek
Annak ellenére, hogy viszonylag sok lehet a fertőzött egyed az érin-
tett állományokban, az elhullásoknak csak kis hányada vezethető
vissza erre a betegségre. A fertőzött állományok egyedei fejlődé­
sükben és termelési eredményeikben jelentősen elmaradnak az
egészségesek "technológiai" színvonalától. A beteg egyedeken test-
szerte daganatképződések figyelhetők meg.

Kórokozó
A baromfileukózist vírusok okozzák, amelyek a fertőzött egyedek
garatváladékával, ürülékével és tojásával egyaránt terjedhetnek, de
egészséges állományokba egyesek szerint vérszívó rovarok is be-
hurcolhatják. Főként akkor okoznak súlyos veszteségeket, ha a fer-
tőzött állományok immunbiológiai egyensúlya egyéb ok miatt fel-
borul és az állatok általános ellenálló képessége erősen lecsökken.

Megelőzés
A baromfiállományok egészségi állapotának - kiváló tartási és ta-
karmányozási körülmények megteremtésével-állandó magas szin-
ten tartása, a járványvédelmi és higiéniai előírások szigorú betartá-
sa, ektoparazita-mentesítés.
Homeopátia
- Herpes simplex nosoda: két nap különbséggel, összesen 2x,
ism.: 4 havonta
- Carcinominum DIOOO: negyedévenként I x

145
Gyógykezelés
Homeopátia
- Herpes zoster nosoda: naponta l x javulásig
- Umckaloabo D5 naponta 2 x az ivóvízbe
- Vincetoxicum D3 + Viscum album D4 + Lymphomyosot fo-
lyamatosan az állatok ivóvizébe.
- Interferon D 30 másnaponként l x,javulás esetén D200 hetente l x
- Carcinominum D30 14 naponta l x
- Sanuvis: naponta 3x
Egyéb
- Terrakraft naponta 3 x l adag
- Bach-virágterápia: bükkfa, ezerjófű, kékgyökér, magyal, olaj-
fa, vadgesztenyebimbó
- Macskakarom növényi kivonat
- Lilafény-terápia

Szalmonellózis (baromfitífusz)
Tünetek
A tojásban vagy a keltetőben fertőződött naposcsibék néhány napos
korban tömegesen betegszenek meg (krétaszerűen fehér, habos hasme-
nés) és hullanak el. Az elhullás oka a valamennyi szervrendszerre kiter-
jedő károsodás miatt fellépő teljes sokkhatás. Idősebb egyedeknél a tü-
netek hasonló jellegűek, azonban sokkal enyhébbek. A betegség ezek-
nél idült formába megy át, kondíciójuk romlik, tojástermelésük csök-
ken, ürülékük híg és zöldes. Ízületi-és ínhüvelygyulladás alakulhat ki.
Kórokozó
A Salmonella gallinarum s. pullorum baktériumot a fertőzött felnőtt
állatok terjesztik, melyek tünetmentes baktériumhordozókként sze-
repelnek. A betegség germinatív (tojáson keresztül) úton is terjed,
ezért a fertőzött állatok tojásának keltetése TILOS!

146
Megelőzés
Homeopátia
- Salmonella paratyphi-B-nosoda: 2 nap különbséggell-1 adag,
ism.: négyhavonta
Gyógykezelés
Homeopátia
- Echinacea D6 + Baptisia D4 + Anacardium Dl2: folyamato-
san az ivóvízbe a tünetek javulásáig + Bryonia D6 (ízületi
gyulladás): folyamatosan az ivóvízbe a tünetekjavulásáig
- Calcium carhonicum Dl 2+ Veratrum album Dl 2: a reggeli és
az esti ivóvízbe
- Pyrogenium D30 + Magn.carbonicum D 30: 2 naponta l x
- Salmonella paratyphi-B-nosoda: naponta l x
- PuJsatilla D200 :(kifejlett egyedeknek) 2 naponta lx
- Arsenicum album C30: l. napon folyamatosan, majd 2-3 na-
pig naponta utána másnaponként l x
- Sanuvis: naponta 3 x
Egyéb
- "Vészcseppek" ivóvízben folyamatosan
- Terrakraft: naponta 3 x
- Bach-virágterápia: ágas rozsnok, bíbor nebáncsvirág, erdei
iszalag, párolófű, olajfa, vasfű

Légzőszervi megbetegedések
Aspergillosis
Tünetek
Ha a tojás fertőzött volt, akkor az embrió már a keltetés során el-
pusztulhat. Ha a napos korú baromfi fertőződik, nem sokkal - né-

147
hány nappal- a fertőződés t követően hullik el. A látható klinikai tü-
netek közül legfeltűnőbb, hogy az állatok - többnyire tömegesen -
tátott szájjal kapkodják a levegőt, anélkül, hogy a tünetek súlyossá-
gával arányos mértékű légzési zörejeket hallanánk. A kötőhártya és
a szájszervek nyálkahártyájának gyulladása miatt a szemből és a
szájüregből sárgás váladék ürül. A tollazat borzolt és törékeny. A
betegek kedvetlenek és étvágytalanok. Remegés és bénulás léphet
fel. Végül az elhullás t fulladás okozza.

Kórokozó
A betegséget az Aspergilius fumigatus nevű gomba okozza, mely-
nek spórái a természetben (szalma, széna, takarmányalkotók, kelte-
tőgépek, itató- és etetőedények felülete) szinte mindenütt megtalál-
hatók, ezért bármikor bejuthatnak a fiatal baromfi légutaiba (légcső,
tüdő, légzsákok). Különösen nagymértékben szaporodnak el, ha a
levegő páratartalma megemelkedik

Megelőzés
Szakszerű takarmánygyártás, szakszerű alom-előkészítés és -táro-
lás, alapos fertőtlenítés a kritikus helyeken. Az általános ellenálló
képességet folyamatosan szinten kell tartani.

Gyógykezelés
Homeopátia
- Aspergilius nosadát ivóvízben hetente l x
- Echinacea D200 oldattal történő permetezés
Egyéb
- A-vitamin-kiegészítés
A betegség tünetei enyhíthetők és kártétele valamelyest csök-
kenthető, ha az istálló légterében rozmaring-, kamilla-, levendula-
és kakukkfű-kivonatot párologtatunk

148
 Értékmentés esetén a hagyományos gyógyszerek alkalmazhatók,
az ökológiai gazdálkodásra meghatározott várakozási feltételekkeL

Gallisepticum mycoplasmosis

Tünetek
Orrfolyás, nehezített légzés, erőteljes légzési zörejek, csökkent mér-
tékű takarmányfelvétel, alacsonyabb termelési eredmények (súly-
gyarapodás, tojástermelés). Ízületi- és ínhüvelygyulladás, mozgás-
zavar. Esetenként központi idegrendszeri tünetek is megfigyelhetők:
fejoldaltartás, elesés, nystagmus (a szem vízszintes irányú rezgése).

Kórokozó
A Mycoplasma gallisepticum nevű kórokozót gyakran a fertőzött és
idülten beteg idősebb állatok terjesztik közvetlenül vagy fertőzött
tojásaikkaL

Megelőzés
- A higiéniai és járványvédelmi előírások szigorú betartása.
Homeopátia
- Sinusitis nosoda: két nap különbséggel 2x, ismétlés 6 hetente
- Echinacea D200: havonta l x az ivóvízbe adagolni

Gyógykezelés
Homeopátia
- Umckaloabo D5 + Euphorbium D4 + Bryonia D5: folyamato-
san az állatok ivóvizébe adagolni javulásig
- Sinusitis nosoda: naponta l x, javulásig
- Engystol ad us. vet. + Echinacea comp. ad us. vet. + Bella-
donna-Homaccord ad us. vet. 50-50 mllOO l ivóvízbe

149
 - Echinacea ős tinktúra + Ribes nigrum gemmae (fekete ribiszke
levélrügye) Dl + Betuta verrucosum gemmae (fehémyír le-
vélrügye )D l: 100-100 ml/ 100 l ivóvíz
Egyéb
- Citrokehl + Terrakraft: l x l adag másnaponta
- Bach-virágterápia: egyéves szikárka, erdei iszalag, gyertyán-
fa, olajfa, tövises rekettye, vadgesztenye

Synoviae mycoplasmosis
Tünetek
• Légzőszervi forma
Leginkább a fiatal4-1 6. (24.) hetes kor közötti növendékek be-
tegszenek meg ebben a kórformában. Légzőszervi tüneteket mutat-
nak és csökken a fejlődési erélyük A fiatal tojótyúkoknak csökken
vagy alacsony szinten állandósul a tojástermelésük
• Ízületi forma
Duzzadt, fájdalmas ízületek, ínhüvelyek és nyálkatömlők Az ál-
lomány fejlődése szórt, a sánták száma egyre több lesz. Általános
problémára utal a citromsárga híg ürülék és a kipirult kloaka.

Kórokozó
A Mycoplasma synoviae. A kórokozótól fertőzött, idülten beteg ál-
latok terjesztik közvetlenül vagy fertőzött tojásaikkaL

Megelőzés
- A higiéniai és járványvédelmi előírások szigorú betartása.
Homeopátia
- Sinusitis nosoda: két nap különbséggel2x, ismétlés 6 hetente
- Echinacea D200: havonta l x az ivóvízbe adagolni

150
Gyógykezelés
Homeopátia
- Echinacea D6 + Apis D4: folyamatosan az ivóvízbe
- Mater perlatum (Conchiolinum) Dl2: naponta 2x az ivóvízbe
- Calcium carhonicum D30: 2 naponként l x az ivóvízbe
- Sinusitis nosoda: naponta l x az ivóvízbe
- Engystol ad us. vet. + Echinacea comp. ad us. vet. + Bella-
donna-Homaccord ad us. vet. 50-50 ml 100 l ivóvízbe
- Echinacea őstinktúra + Ribes nigrum gemmae (fekete ribiszke
levélrügye) Dl + Betula verrucasum gemmae (fehémyír le-
vélrügye)Dl: 100-100 ml/100 l ivóvíz
Egyéb
- Citrokehl + Terrakraft: 2 naponként l x
- Bach-virágterápia: egyéves szikárka, gyertyánfa, kékgyökér,
olajfa, szilfa, vadgesztenyebimbó
- Vörösfény-terápia

Fertőző bronchitis (I.B.)

Tünetek
Általában a növendékeknél és a fiatal tojóknál jelentkeznek súlyo-
sabb tünetek: légszomj, erős, ragadós orr- és szemváladék, eseten-
ként elhullás. Az erősebb, nagy testű állatoknál teljesítmény (tojás-
szám) csökkenéssei együtt járó légúti megbetegedés lép föl. Gyű­
rött héjú tojások lehetnek. Fejduzzadás is előfordul.

Kórokozó
Az LB. kórokozója a coronavírusok csoportjába tartozik. A fertő­
zés rendkívül gyorsan terjed. Főként olyankor jelentkezik a fertő­
zés súlyos formában, ha különböző tenyészetekből erősen eltérő
immunbiológiai állapotú egyedeket "kevemek" össze, de a kór-

151
okozó átvihető egyik állományból a másikba a beteg egyedek fer-
tőzöttváladékaival szennyezett ragályhordozó (pl.: szerszámok)
tárgyakon is.

Megelőzés
A higiéniai és járványvédelmi előírások szigorú betartásamellett az
állományok vakcinázásával növelhető a betegséggel szembeni vé-
delem biztonsága. E me ll ett az alábbi homeopátiás kezelés javasolt:
- Pertussis nosoda:
.
}r . . . . .
. es 3 . e1etnapon 1x, 1smet h
1es: 4 avonta
- Tuberculmum 0200 :
- Echinacea D200: l. napon l x, ismétlés: havonta

Gyógykezelés
Homeopátia
- Umckaloabo D5 + Vincetoxicum D3: folyamatosan az ivóvíz-
be a tünetek javulásáig.
- Bryonia D6 vagy Belladonna D30: a tünetekjellegétől függően
- Calcium carhonicum D30: 2 naponta l x
- Sinusitis nosoda naponta l x
- Engystol ad us. vet. + Echinacea comp. ad us. vet. + Bella-
donna-Homaccord ad us. vet. 50-50 ml 100 l ivóvízbe
- Echinacea őstinktúra + Ribes nigrum gemmae (fekete ribiszke
levélrügye) Dl + Betula verrucosum gemmae (fehérnyír le-
vélrügye)Dl: 100-100 ml/100 l ivóvíz
Egyéb
- Citrokehl: 2x hetente
- Aromaterápia: quassia, terpentin, rozmaring
- Bach-virágterápia: ágas rozsnok, bíbor nebáncsvirág, bohóc-
virág, bükkfa, mezei katáng, seprővirág, szőlővessző

152
 Fertőző laryngotracheitis (I.L.T.)
Tünetek
Általában a felső légutak difteroid (álhártyás) hurutja jelentkezik
először, hangos légzési zörej, légszomj kíséretében. Az állatok ping-
vinszerű testtartásban veszik a levegőt. Garatváladékuk gyakran vé-
res. Fejük a bőr alatti kötőszövet vagy az orrmelléküregek gyulladá-
sa miatt duzzadt lehet. Sok állat a véres nyálkától fullad meg, mások
végelgyengülésben pusztulnak el. Az akut formában szenvedő egye-
dek rövid ideig tartó, súlyos légzészavar közben hirtelen megfullad-
nak. A szubakut változatban először átlátszó váladék ürűl az orrból
és a szemből, ezután jönnek a nehezített légzéssei járó tünetek.

Kórokozó
A vírus igen gyorsan nagy terűleteket képes befertőzni. Különleges,
hogy terjedésére pozitívan hatnak a Föld mágneses terei és ameleg
időjárási frontok. A fertőzés iránt különösen érzékenyek az egy-
évesnél fiatalabb tojóállományok, illetve a hizlalási időszak végén
lévő brojlerek.

Megelőzés
- Aktív immunizálás a betegség ellen.
Homeopátia:
- Herpes simplex nosoda: 2 nap különbséggel 2x, ismétlés: 3
havonta
- Calcium carbon icum D200: havonta l x

Gyógykezelés
Homeopátia
- Engystol ad us. vet. + Echinacea comp. ad us. vet. + Bella-
donna-Homaccord ad us. vet. 50-50 ml 100 l ivóvízbe

153
 - Echinacea őstinktúra + Ribes nigrum gemmae (fekete ribiszke
levélrügye) Dl + Betula verrucosum gemmae (fehérnyír le-
vélrügye )D l: 100-100 ml/1 00 l ivóvíz
- Umckaloabo D5 + Vincetoxicum D3 + Spongia D6 (száraz
náthánál) vagy Euphorbium D6 (sok váladék) folyamatosan
az ivóvízbe, javulásig
- Phosphorus Dl2: reggel és este az ivóvízbe l-l adag
- Z in cum metallicum D 30: másnaponként l x
- Herpes zoster nosoda: naponta l x
- Sanuvis: naponta 3x
Egyéb
- Macskakarom növényi kivonat
- Sanuvis + Terrakraft naponta 3 x l adag
- Mucokehl cseppek naponta l x
- Citrokehl másnaponként l x
- Lilafény-terápia
- Aromaterápia: levendulaolaj, törpe- és lucfenyőolaj, kamilla-
olaj párologtatva vagy sprayberendezéssel kijuttatva
- Bach-virágterápia: bíbor nebáncsvirág, bükkfa, ernyős sárma,
magyal, olajfa, őszi tárnics, vadrózsa
- "Vészcseppek" ivóvízben folyamatosan

Emésztőszervi megbetegedések
Kokcidiózis
Tünetek
A kokcidiózis a különböző baromfifajok egyik legsűrűbben előfor­
duló emésztőszervi megbetegedése lehet. Két formáját különböz-
tetjük meg:

154
 A fiatal, néhány hetes korcsoportokban a vakbél-, míg az időseb­
beknél a vékonybél-kokcidiózis a gyakoribb.
A vakbél-kokcidiózis levertséggel és étvágytalansággal kezdő­
dik. Az állományban óráról órára növekszik a gyenge, számylóga-
tó, felborzolt tollazatú, "gubbasztó" egyedek száma, melyeknél a
vakbél sérült nyálkahártyájának vérzésemiatt az anémiajelei (fakó
taraj, szem, bőr) szembetűnők Az alom felszínén véres bélsarat ta-
lálunk. Az első tünetek megjelenését követő 2-3 nap elteltével
gyógykezelés hiányában az elhullási arány akár 70% fölé is emel-
kedhet. Esetenként a fertőzött állatok hirtelen is elpusztulhatnak.
Ilyenkor csak a kórboncolás tájékoztat az elhullás okáról.
A vékonybél-kokcidiózisos baromfinál bélgyulladás miatt
emésztési és felszívódási zavar jelentkezik, ami hasmenésben, leso-
ványodásban, bénulásos tünetekben, majd hosszabb-rövidebb idő
után bekövetkező elhullásban nyilvánul meg.

Kórokozó
A bélkokcidiózis előidézői a különféle Eimeria (protozoa) fajok, me-
lyek a fertőzött egyedek bélsarával terjednek. Köztes fejlődési alak-
juk (oocista) rendkívülimértékben ellenáll a természeti behatásoknak
(fagy, napsugárzás), de a legkülönfélébb fertőtlenítőszereknek is.

Megelőzés
Legfontosabb a fertőzési lánc drasztikus megszakítása. Amennyi-
ben ez nem sikerül, gondoskodni kell a takarmány kokcidiosz-
tatikummal történő kiegészítéséről, ami az ökológiai termelés során
különös körültekintést igényel. Van lehetőség az állományok aktív
immunizálására is, továbbá ajánlható:
- Zeolit tartalmú takarmány etetése.
Homeopátia
- Natrium muriaticum (chloratum) C30 hetente: 2x

155
 - Általános immunrendszer-erősítő kúra: (Bármikor alkalmazható!)
- Calcium carhonicum D200: 14 naponta lx
- Echinacea D200: havonta l x
- Sulfur D200: havonta l x
- Psorinum D200: 14 naponta l x
- Chlorophyllum Dl 2: 8 napig naponta 2 x, ismétlés 4 havonta
- Aqua luna comp. D200: havonta lx
- Carbo vegetabilis D30: 2 nap különbséggel 2x, ismétlés 3
havonta
Gyógykezelés
Természetbarát módszerrel megbízhatóan nem oldható meg! Legin-
kább a
- Mercurius corrosivus D30-cal próbálkozhatunk (2-3 napig
naponta, majd másnaponként l x)
A hagyományos szerek alkalmazását követően az ökológiai ál-
lattartásnál meghatározott várakozási idők betartására ügyelni kell!

Bélgyulladás
Tünetek
Az állatok levertek, csapzottak, szennyesek, étvágyuk csökkenhet,
vízfogyasztásuk megnő, termelésük visszaesik. Az alomanyag át-
ázik, összetapad, az istállóban a páratartalom emelkedik, jellegze-
tes, többnyire savanykás szag terjeng.
Kórokozó
A megbetegedés oka nem feltétlenül mikrobiológiai (baktérium, ví-
rus, gomba stb.) eredetű! Lehet, pl. negatív étrendi hatás következ-
ménye is (takarmányártalom, mérgezés, ivóvíz okozta probléma
stb.). A kórokok sokszínűségemiatt súlyos esetekben mindig állat-
orvosi vizsgálatra van szűkség.

156
 Megelőzés
A fentiekből következik, hogy a hasmenéses állapotok megelőzésé­
nél is legfontosabb a tartási és takarmányozási szabályok betartása,
az ökológiai, természetes környezetben való tartás, a hajlamosító
tényezők kiküszöbölése.
Homeopátia
- Arsenicum album C 30: hetente l x
- Veratrum album C30: hetente l x

Gyógykezelés
Lásd: ,,Általános tüneteket okozó betegségek" című fejezetet is
( 142. oldal).
Homeopátia
- Aconit Cl2: a heveny folyamat legelején l napig, utána:
- Ipecacuanha C30: heveny esetben 2-3 napig naponta l x, majd
másnaponként l x.
- Arsenicum album C30: ugyanígy (mérgezéseknél) + Ocou-
baca D2 - folyamatosan ivóvízbe adagolni
- Charnomilla C30: ugyanígy (ha zöldszínű az ürülék)
- Mercurius corr. C30: ugyanígy (ha véres a bélsár)
- Nux vomica Homaceord és Veratrum album Homaceord ad us.
vet. 50-50 ml/100 l ivóvíz

Endoparazitózisok
(lásd még: kokcidiózis is)
Tünetek
Általános kondícióromlás, bélgyulladás, hasmenés, gyengeség,
csüngő szárnyak, bénulások, fakó tojássárgája, elhullás. Boncolás-
kor a paraziták megtalálhatók

157
Kórokozó
A kórokozók a fertőzött állatok ürülékével terjednek.

Megelőzés
A takarítási és fertőtlenítési előírások szigorú betartása.
Az állományok ellenálló képességének állandó, magas szinten tar-
tása, jó minőségű takarmány és kiegészítők adása me llett, szükség
esetén "általános immunrendszer-erősítő kúra" ( 156. oldal) alkal-
mazható.

Gyógykezelés
Homeopátia
- Laposférgek: Abrotanum D l: l hétig ivóvízbe folyamatosan,
ismétlés 6 hetente
- Gyűrűsférgek: Abrotanum D l: l hétig ivóvízbe folyamatosan,
ismétlés 6 hetente
- Fonálférgek Natr. sulf. Dl2: l hétig naponta 2x, ismétlés 6
hetente
- Szőrférgek: Natr. mur. Dl 2: l hétig naponta 2x, ismétlés 6 he-
tente
- Ascaridosis: Cina D4: l hétig ivóvízbe folyamatosan, ismétlés
6 hetente

Bőrbetegségek

Ektoparazitózisok

Tünetek, kórokozók
A tetvekkel fertőzött állományokban az állatok nyugtalanok, takar-
mányfogyasztásuk csökken, tollazatuk borzalt, törékeny. A vérszí-

158
vó tetvek egyes fajtái éjszaka támadják meg a madarakat, melyek-
nél vérszegénységet (anémiát) és hirtelen elhullást idéznek elő.
Az atkákkal fertőzött állatoknál tapasztalt tünetek a kórokozó
jellegétől ftiggően változnak:
- Tollrühösség (Chemidocoptes loevis): a lábak közötti, anya-
ki és a háti területeken a sérült tollazat kihullik. A bőr erősen
korpás.
- Lábrühösség (Chemidocoptes mutans): a lábakat vastag, sár-
gásbamás, gennyes, varszerü képződmény fedi.
- Vérszívó atkák: anémia, hirtelen elhullás is lehet, általában
azonban lassan múlnak ki a fertőzött egyedek. Ezek a fajta at-
kák különösen a nyári melegben aktívak.
- Kullancsok: szintén vérszívók, de nem vérszívásuk, inkább
fertőzésközvetítő szerepük veszélyesebb.

Megelőzés
- Tökéletes takarítás és fertőtlenítés, rovarirtás;
- Homokfürdő (száraz homok+ fahamu +dohánylevél-zúzalék);
- Zúzott dohánylevél a tojófészekbe (népi módszer);
- "Általános immunrendszer-erősítés" (156. oldal).

Gyógykezelés
Homeopátia
- Apis C30:
.
- Stap htsagna 30 .
_ Ledum C 0:
3
l·
. C . mm degyt·k szerb"!
.d h
o 2- 3 naptg
. , , b
maJ etente 2 x az tvovtz e
· naponta J x,

Egyéb
- Tetvek esetében: Pyretrum por külsőleg
- Quassia amara (keserü fa) 30%-os oldata külsőleg

159
 Egyéb baromfifajok betegségei
A pulykák vírushepatitisze
Tünetek
A betegség tünetei általában nem kifejezettek és csak nehezen ismer-
hetők fel, miután a fiatal pulykák általában hét hetes korukig teljesen
egészségesnek mutatkoznak s egyszer csak hirtelen elhullanak. Ese-
tenként az állatok egy részénél szürkés-nyálkás hasmenés jelentkez-
het, azonban általános állapotukban még ekkor sem következik be
lényeges romlás. A májműködés zavarára utal, hogy egyes esetekben
a fej nyálkahártyái (szájüreg, kötőhártya stb.) kifejezetten "besárgul-
nak" a túlzott mértékű epefesték-felhalmozódás miatt. Kórboncolás-
kor a súlyos máj- és a hasnyálmirigy-elfajulás a legszembetünőbb.

Megelőzés
Homeopátia
- Salmonella typhi nosoda az l. és 3. életnapon, ismétlés 4 he-
tente l x

Gyógykezelés
Homeopátia
- Umckaloabo D5:
- Vincetoxicum D3:
j
l adag az egész napi ivóvízbe el-
- Carduus marianus D l : osztva
- Mandragora offic. Dl2:
- Salmonella typhi nosoda hetente l x
- Sanuvis: naponta 3x
Egyéb
- Citrokehl: másnaponként
- "Vészcseppek" ivóvízben folyamatosan

160
 - Bach-virágterápia: apró bojtorján, vadgesztenye bimbó, tövi-
ses rekettye, dió, sárga fűz
- Sárgafény-terápia naponta 4 x l Opercig

Pulykák, kacsák vírusos influenzája

Tünetek
Főleg a hosszan tartó rossz idő, a mostoha téli hónapok kedveznek
a vírus el szaporodásának, de sokszor csatlakozik a betegség egy ko-
rábban kialakult gombafertőzéshez is. Általában olyan állományok-
ban jelentkezik a betegség, amelyeket elhanyagolnak, nem gondoz-
nak kellő körültekintéssel s mint ilyet, nyugodtan sorolhatjuk az ún.
indikátorbetegségek közé.
Az idősebb állatok általában csak enyhe tüneteket mutatnak: teljesít-
mény- (tojástermelés) csökkenés, tojásdeformitás, begyelzáródás, ese-
tenként pedig a lábakon és a hason viszkető területek jelentkezhetnek.
Mennél fiatalabb korban fertőződik egy állat, annál jelentősebb
mértékű gyulladásos elváltozások fognak jelentkezni a fej nyálka-
hártyáin (kötőhártya, orr- és melléküregek) a gégében, Jégesőben.
Esetenként idegrendszeri tüneteket is tapasztalhatunk: szédelgés,
imbolygás, fejcsavargatás.

Megelőzés
Homeopátia
- Grippe nosoda: l. és 3. életnapon, ismétlés 4 havonta
- Echinacea D200: havonta l x

Gyógykezelés
Homeopátia
- Umckaloabo D5: } d .... b
. t · D 1- 1 a ag a napi IVOVIZ en e1osztva
- V InCe OXICUm 3 :

161
 - Bryonia D6: } 1-1 adag a napi ivóvízben el-
- Calcium phosphoricum Dl2: osztva
- Sinusitis nosoda: naponta l x
Egyéb
- Citrokehl } hetente 2 x
- Mucokehl
- Terrakraft
- Bach-virágterápia: ezerjófű, vadalma, csarab (seprővirág), pi-
ros virágú vadgesztenye, szőlővessző, bíbor nebáncsvirág,
ágas rozsnok
- "Vészcseppek" az ivóvízbel
- Lilafény-terápia
- Aromaterápia: eukalyptus-, kamilla-, kakukkfűolajokkal

Pulyka rhinotracheitis (T.R.T.)

Tünetek
A pulykák valamennyi korcsoportját érintheti a betegség. Jellemző­
je az immunrendszer gyengesége. A tünetek leginkább a tenyészál-
latoknál szembetűnők: csökkent mennyiségű és minőségű tenyész-
tojás-termelés, kelési arány csökkenése.
Az állatoknál kezdetben savós, vízszerű, majd gennyessé váló,
náthás váladék jelenik meg, a szemhéjak beduzzadnak, miközben
száraz, gyötrő köhögés jelentkezik, esetenként véres váladék ürülé-
sétől kísérve.

Megelőzés
Homeopátia
- Pertussis nosoda: l
- Tuberculinum D200: l. és 3. életnapon, ismétlés 4 hetente
- Echinacea D200:

162
 Gyógykezelés
Homeopátia
- Umckaloabo D5:
- Vincetoxicum D3:
- Bryonia D6: 1-1 adag a napi ivóvízben elosztva
- Paris quadrifolia Dl2:
- Sinusitis nosoda:
- Lymphomyosot cseppek (Heel):)
- Sanuvis: hetente 2x
- Calcium carhonicum D30:
Egyéb
- Citrokehl } hetente 2 x
- Terrakraft
- Bach-virágterápia: cseresznyeszilva, vadalma, egyéves szikár-
ka, vasfű, vadgesztenye
- Lilafény-terápia

Pulykák fertőző bélgyulladása (T.E.T.)

Tünetek
A fiatal egyedeknél drámai formábanjelentkeznek a betegség tüne-
tei: a pipék hirtelen legyengülnek és kiszáradnak, ami az egész ál-
lományt érintő zöldesbarna színű hasmenés, illetve a tápanyagok
bélbeli felszívódásának hiányából adódik. A folyamat előrehaladtá­
val az állatok ürüléke fehéressé válik a húgysav fokozott mértékű
kiválása miatt, a lábvégeik pedig a híg ürülékkel szennyezett pado-
. zattól, alomtól erősen szennyezettek lesznek. Tarajaik, állebenyeik
elsötétülnek, szemeik kidüllednek
Az idősebb állatok lassan elsorvadnak és termelésük teljesen leáll.

163
Megelőzés
Salmonella typhi nosoda: l. és 3. életnapon lx, ismétlés 4 hetente

Gyógykezelés
Homeopátia
-
-
-
Umckaloabo DS:
Vincetoxicum D3:
Podophyllum D4:
l1-1 adag a napi ivóvízbe elosztva,
javulásig
- Salmonella typhi nosoda:

Kacsapestis (kacsák vírusos bélgyulladása- D.V.E.)

Tünetek
Főként az extenzív körűlmények között tartott idősebb kacsa- és liba-
állományokban jelentkezik ez a vírusos fertőző betegség. A fertőző
anyag főként a beteg állatok bélsarával, illetve a fertőzött bélsárral
szennyezett vízzel telj ed. A betegség iránti fogékonyságban jelentős
szerepe van a környezeti stresszfaktoroknak is, mint amilyen az időjá­
rás változás vagy az állomány tartási és takarrnányozási körülményei.
A beteg állatoknál erőteljes bélgázképződés figyelhető meg és
vízszerű, rendkívül erős, nagyfokú gyengeséget okozó hasmenés je-
lentkezik. A fej nyálkahártyái (kötőhártya, száj- és orrüreg, garat és
melléküregek stb.) erőteljesen beduzzadnak és vaskos sárgás-geny-
nyes, ragadós váladék képződik a felületükön, amely az állatokat
megakadályozza a takarmányfelvételben. Az egész állományra jel-
lemző lesz a teljes elesettség és a fejlődésben, illetve termelésben
való nagyfokú visszaesés.

Megelőzés
Ugyanaz mint az I.L.T.-nél (153. oldal).

164
Gyógykezelés
Ugyanaz, mint az I.L.T.-nél (153. oldal). Kiegészítés: Podophyllum
D4 + Calcium phosphoricum Dl2.

Exsudativ septikaemia (E.S.)

Tünetek
A baromfifajok közül ebben a baktériumos betegségben a kacsák és
a libák sokkal gyakrabban és sokkal súlyosabban betegszenek meg,
mint a tyúkfélék vagy a pulykák. A kórokozó a sérült vagy az
ektoparaziták által károsított bőrön, nyálkahártyákon (kötőhártya,
gége, légcső nyálkahártyája stb.) keresztül jut a szervezetbe sa leg-
súlyosabb elsődleges tüneteketis-súlyos hurut formájában- a sze-
men, orrban vagy a garatban okozza. Ezek mellett azonban a pete-
fészek és az ízületek is károsodhatnak. A legsúlyosabb esetekben a
fiatal állatok elhullanak, az idősebbeknél pedig erőteljes kondíció-
romlás, lesoványodás és a központi idegrendszer károsodására uta-
ló tünetek (szédelgés, fej- és nyaktekergetés) jelentkezhetnek.

Megelőzés
- Sinusitis nosoda: l. és 3. életnapon l x, ismétlés 6 havonta
- Echinacea D200: havonta l x

Gyógykezelés
Homeopátia
- Echinacea
. D6: } naponta 1x az napi..Ivoviz
, , b en e1osztva
- Euphorbmm D4:
. . . um sulfuricum
- Magnesi d D 12:} mm
. dketto"bo"l napon ta 1x 1a dag
- S musitls noso a:
Egyéb
- Terrakraft: másnaponként l x

165
 - Citrokehl: másnaponként l x
- Bach-virágterápia: cseresznyeszilva, erdei iszalag, gyertyánfa,
olajfa, ernyős sárma, vadrózsa
- Sárgafény-terápia

A természetgyógyászati készítmények és adagolásuk

A szövegben előforduló néhány természetgyógyászati készítmény-
ről, melyek hazánkban még nem vagy csak kevésbé ismertek, az
alábbiakban adok rövid ismertetést:
Citrokehl: Külső és belső sérüléseknél egyaránt alkalmazható,
mert csökkenti a vérzést, elzárja az érfal sérüléseit, fokozza a vér-
képzést és szabályozza a vér összetételét.
Mucokehl-cseppek: Szabályozza a vér összetételét, és befolyása
van annak viszkozitására is. Különös jelentősége lehet a vérpangás-
sal járó megbetegedések gyógykezelésénéL
Sanuvis: A jobbra forgató tejsavból készített homeopátiás szer,
mely serkenti a sejtlégzést, szabályozza a vérnyomást és javítja a
szívműködést, a vérkeringést.
Terrakrafl: Az enzimterápia kiváló hatású képviselője, természetes
homin anyagtartalmú takarmány-kiegészítő szer, melyet szőlőmagból
állítanak elő. E-vitamint, természetes ásványi anyagokat és nyomele-
meket (mangán, réz, magnézium, bór, molibdén, szelén, cink stb.) tar-
talmaz. Gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, méregtelenítő, anyagcsere-
serkentő hatásamiatt a gyógyítás területén széles körben alkalmazzák
Macskakarom (Uncarla tomentosa): A Peruban őshonos növény-
ből készült teák, kivonatok, gyógytermékek immunstimuláló, gyul-
ladáscsökkentő, daganat- és vérrögképződést gátló hatással bírnak.
A homeopátiás szerek csoportjában külön kategóriát alkotnak a
Nosodák, mivel ezek emberi vagy állati betegségek produktumai-
ból, kórokozókból vagy azok bomlástermékeiből, esetleg állati
szervek bomlástermékeiből készülnek.

166
 Közülük némelyik alkalmas lehet a szervezet specifikus védeke-
ző mechanizmusának aktiválására, ún. homeopátiás vakcinázásra:
pl. a Marek-féle betegség ellen az azonos nevű nosoda, a fertőző
bursitis megelőzésére a parvovírus nosoda, az I. B. megelőzésére
pedig a tuberkulinum (Koch) nosoda stb.
"Vészcseppek" (Rescue remedy): A Rescue a Bach-virágterápia
egyetlen kombinált készítménye, me ly nagyon jól bevált mind a hu-
mán-, mind az állatgyógyászat területén a szervezet emocionális
egyensúlyának stabilizálására stressz- és vészhelyzetben egyaránt.
Összetétel: ernyős madártej, cseresznyeszilva, iszalag, nebáncs-
virág és napvirág.

Adagolás
Ahomeopátiás szerek adagja naposcsibéknek l, kifejlett állatoknak
2-3 golyócska vagy csepp. A homeopátiás vagy egyéb oldatokból
10 liter ivóvízre 10 millilitemyit számolhatunk.
A Bach-virágterápia koncentrátumaiból a napi ivóvízrnennyiség
l literéhez l O cseppet adagol unk.
A fényterápiát általában naponta 4 x l O percen keresztül alkal-
mazzuk.

167
 Irodalom

DR. MED. VET. PETER HAMALCIK (1992): Biologische Therapie in der

Veteriniirmedizin. Aurelia-Verlag, Baden-Bade n.
DR. MED. VET. WOLFGANG BECVAR (1995): Nutztiere natürlich heilen.
Österreichis cher Agrarverlag , Klostemeub urg-Wien.
DR. TAMASI JózsEF (!998): Természetgy ógyászati alapismerete k Népjólé-
ti Képzési Központ, Salgótarján.
M. AUGUSTIN-V. SCHMIEDEL (1998): Természetgy ógyászati kézikönyv.
Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest.
RAvi RoY & CAROLA LAGE-ROY (1995): Homöopathi scher Ratgeber 18.
LAGE & ROY.
DELTA VERLAG GMBH (1998): Tierkrankhe iten. Ein Leitfaden ftir den Spe-
zialisten. Delta Verlag GmbH, Berlin.

168
 Tartalom

Bevezetés az ökológiai állattartásba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Tojótyúktartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
A tojótyúk felnevelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Természetes keltetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
A csirke természetes felnevelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
A csirke mesterséges felnevelése félintenzív
körülmények között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
Ajércék felnevelése félintenzív körülmények között . . . 29
Ajércék felnevelése természetes körülmények között . . 31
Ökológiai tojástermelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
A tyúkok elhelyezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
A tojótyúkok takarmányozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
A tojótyúkok ápolása és gondozása . . . . . . . . . . . . . . . . 53
Húscsirkenevelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60

Pulykatartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . ...... 69

A pulyka tojástermelése . . . . . . . . . . . . . . . ... . . ...... 71
A pulyka természetes keltetése . . . . . . . . . . ... . . ...... 74
A pulyka természetes felnevelése . . . . . . . . ... . . ...... 76
A pulyka mesterséges felnevelése félintenzív
körülmények között . . . . . . . . . . . . . . . . . ........... 79
A növendék pulyka tartása leülterjes
körülmények között . . . . . . . . . . . . . . . . . ........... 83

169
 Pulykatartás külterjes viszonyok között . . . . . . . . . . . . . . 86
A pulyka hizlalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

Lúdtartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
A lúd tojástermelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
A lúd természetes keltetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
A lúd természetes felnevelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
A lúd mesterséges felnevelése félintenzív
körülmények között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
A növendék lúd tartása külterjes
körülmények között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l 02
Húslibatartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l 03
A lúd hízlalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108

Kacsatartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ll O
A házikacsa tojástermelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . lll
A házikacsa természetes keltetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114
A házikacsa természetes felnevelése . . . . . . . . . . . . . . . . . 115
A házikacsa mesterséges felnevelése félintenzív
körülmények között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
Növendékkacsa-tartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119
Pecsenyekacsa-tartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122

Gyöngytyúktartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . !28
A gyöngytyúk tojástermelése ............. .......... !29
A gyöngytyúk természetes keltetése és felnevelése . . . . . . !30
A gyöngytyúk mesterséges felnevelése félintenzív
körülmények között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . !31
Pecsenyegyöngytyúk-tartás ............. ........... 135

Irodalom 138

170
Az ökológiai baromfitartás állat-egészségügye
(DR. MÁTRAY ÁRPÁD) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
Általános tüneteteket okozó betegségek ............... 142
Baromfikolera ................. ............... 142
Coli septikaemia ................. ............. 143
Leukózis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145
Szalmonellózis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146
Légzőszervi megbetegedések ................. ..... 147
Aspergillosis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147
Gallisepticum mycoplasmosis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149
Synoviae mycoplasmosis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150
Fertőző bronchitis (I. B.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151
Fertőző laryngotracheitis (I.L.T.) ................. . 153
Emésztőszervi megbetegedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154
Kokcidiózis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154
Bélgyulladás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156
Endoparazitózisok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157
Bőrbetegségek ................. ................. 158
Ektoparazitózisok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158
Egyéb baromfifajok betegségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160
A pulykák vírushepatitisze . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160
Pulykák, kacsák vírusos influenzája . . . . . . . . . . . . . . . 161
Pulyka rhinotracheitis (T.R.T.) ................. .. 162
Pulykák fertőző bélgyulladása (T.E.T.) ............. 163
Kacsapestis (kacsák vírusos bélgyulladása- D.V.E.) ... 164
Exsudativ septikaemia (E.S.) ................. ... 165

Irodalom 168

éf~rf:!),,
!
\ 171
'-;!'
 Kiváló minőségű,
kettős hasznosítású tyúkfajták
tenyésztése, és forgalmazása
a KATKI-ban
Valamennyi őshonos magyar fajta,
a New Hampshire fajta gödöllői változatai,
a Rhode Island Red
és a legjobb háztáji fajtakombinációk

Kisállattenyésztési és Takarm ányozás i

Kutatói ntézet
2100 Gödöllő, Isaszegi út, Pf. 417
Telefon: 28-320-366 • Fax: 28-330-184
Telex: 226-481
 l . kép.
Sárga magyar
tyúk és kakas

2. kép.
Fehér magya r
kakas és tyúk

3. kép.
Kendermagos
magyar kakas
és tyúk

l
 4. kép.
Fehér erdélyi
kopa znyakú kaka
és tyúk

5. kép.
Gödö ll ő i
new hampshire tyúk
és kakas

6. kép.
Kendermagos erdélyi kopasznyakú
naposc ibe
(fo tó: Hudetz Jó:sej)

A fajtákat bemutató képek

és dr. Szalay István fotói a
Ki állattenyésztési és Takarmányozási
Kutatóintézetben készültek

ll
 7. kép.
Hi zlalásra
elkülönített kakasok

8. kép.
Ámyékoló
tyúkok részére

9. kép.
Tyúkok a l ege l ő n

fil
 10. kép.
Rézpulyka
tenyé zpár
(tojó, illetve kakas)
(fotó:
d1: S::alay István)

ll . kép.
Fodrostollú
magya r ludak
(fotó:
d1: S::alay István)

l 3. kép.
Gyöngytyúk
12. kép.

IV