Analízis zárthelyi dolgozat

2004. december 23-án

1 Az alábbi mondat lehetne egy korlátos és zárt intervallumon értelmezett, korlátos függvény Rie-
mannintegrálhatóságának deníciója is:
Ha az f függvény szakadási helyeinek halmaza olyan, hogy minden ε > 0-hoz létezik megszámlál-
hatóan sok nyílt intervallum, amelyek úgy fedik le a szakadási helyek halmazát, hogy összhosszuk
legfeljebb ε, akkor az f függvényt Riemmannértelemben integrálhatónak mondjuk.
Ennek alapján fogalmazza meg, hogy mit jelent az, ha egy korlátos és zárt intervallumon értelme-
zett, korlátos függvény nem Riemannintegrálható! (7 pont)
Megoldás:
Az f pontosan akkor nem Riemannintegrálható, ha van olyan ε > 0, hogy bárhogy is fedjük le az f szakadási
helyeinek halmazát megszámlálhatóan sok nyílt intervallum segítségével, ezek összhossza nagyobb lesz mint ε. ❏

2 Bizonyítsuk be, hogy minden n ∈ N egész számra

n 1 1 1 √
√ ≤ 1 + √ + √ + . . . + √ < 2 n.
2n
n! 2 3 n
(8 pont)
Megoldás:
Alkalmazzuk az n √
√
1
, n , √n , . . . , √nn
2 3
számokra a számtani és mértaniközép közti egyenl®séget. Így kapjuk, hogy
 1 n n n √n
nn n √ + √ + √ + ... n
1 2 3
√ ≤ ,
1 · 2 · 3... · n n
ami nyilvánvaló egyszer¶sítés után épp a bal oldali egyenl®tlenség.
A jobb oldali egyenl®tlenség
p
belátásához el®ször vegyük észre, hogy a számtani és mértani középek közti egyenl®t-
lenség szerint 2 n(n − 1) ≤ 2n − 1. Az egyenl®tlenség nyilvánvalóan teljesül n = 1 mellett, és ha feltesszük, hogy
igaz n − 1re, akkor
p
1 1 1 √ 1 2 (n − 1)n + 1 2n √
1 + √ + √ + ... + √ < 2 n − 1 + √ = √ ≤ √ = 2 n.
2 3 n n n n
Ez épp azt jelenti, hogy a jobb oldali egyenl®tlenség n-re is igaz. ❏

3 Határozzuk meg az f : R++ × R++ → R,

. 6 9
f (x, y) = x2 y + +
x y
függvény minimumát és minimumhelyeit! (7 pont)
Megoldás:
Alkalmazzuk a számtani és mértani közepek közti egyenl®tlenséget:
 1 3 3 9
3 3 9 4 x2 y + x
+ x
+ y
x2 y · · · ≤
x x y 4
Amib®l egyszer¶ átrendezés után azt kapjuk, hogy 12 ≤ x2 y + x6 + 9
y
. Egyenl®ség persze akkor van, ha x2 y = 3
x
= 9
y
ami pontosan akkor áll fenn, ha x = 1 és y = 3. ❏

4 Számítsuk ki a
∞ √
X √ √
( k + 2 − 2 k + 1 + k)
k=1
sorösszeget! (7 pont)
Megoldás:
Az nedik részletösszegekre:
n
X n
X √ √ √ √
√ √ √ √ √
( k + 2 − k + 1) + ( k − k + 1) = ( n + 2 − 2) + ( 1 − n + 1) → 1 − 2.
k=1 k=1
√
E szerint a kívánt sorösszeg 1 − 2. ❏
 2

5 Számolja ki az
1 + sin x − cos x
lim
x→0 1 − sin x − cos x

határértéket. (7 pont)
Megoldás:
1−cos x sin x
1 + sin x − cos x x
+ x 0+1
= 1−cos x sin x
→ = −1. ❏
1 − sin x − cos x x
− x
0−1

6 Mely pontokban dierenciálható, az f : R → R

, ha x ≥ 0
p
cos2 ( |x|)

.
f (x) = p− 1
1 − cos2 ( |x|) , ha x ≤ 0

függvény? Ahol dierenciálható, ott számoljuk ki a deriváltat is! (7 pont)

Megoldás: √
Ha x > 0, akkor f (x) = cos2 ( x) − 1, ami a kompozíció függvény deriválási szabálya szerint dierenciálható az x
pontban, és a derivált
√ p
√ √ 1 − sin(2 x) − sin(2 |x|)
f 0 (x) = 2 cos( x) · (− sin( x)) · √ = √ = p .
2 x 2 x 2 |x|
√
Ha x < 0, akkor f (x) = 1 − cos2 ( −x), ami a kompozíció függvény deriválási szabálya szerint dierenciálható az
x pontban, és a derivált
√ p
√ √ −1 − sin(2 −x) − sin(2 |x|)
f 0 (x) = −2 cos( −x) · (− sin( −x)) · √ = √ = p .
2 −x 2 −x 2 |x|
Ha x = 0, akkor ki kell számolnunk a 0 ponthoz tartozó különbségi hányados függvényt.
Amennyiben h > 0, akkor ez
√ √ √ √
cos2 ( h) − 1 − 0 (cos h − 1)(cos h + 1) √ cos h − 1 −1
= = (cos h + 1) →2 = −1.
h−0 h h 2
Amennyiben h < 0, akkor ez
√ √ √ √ √
1 − cos2 ( −h) − 0 (1 − cos −h)(1 + cos −h) √ 1 − cos −h √ cos( −h) − 1
= = (1 + cos −h) = cos( −h) + 1) .
h−0 h h −h
No de gyelembe véve, hogy −h > 0, azt látjuk, hogy mind a baloldali mind a jobboldali határérték létezik és egyenl®
−1el. Ez azt jelenti, hogy az f függvény a 0 pontban is dierenciálható és a derivált értéke −1. Összefoglalva:
8 √
< sin(2 |x|)
0 . − √ , ha x 6= 0
f (x) = 2 |x|
:
−1 , ha x = 0
amib®l még az is látható, hogy a derivált függvény minden pontban folytonos! ❏

7 Legyen f : (−∞, +∞) → R egy olyan dierenciálható függvény, amelyre f 0 (x) 6= 1 minden x ∈ R
esetén. Mutassuk meg, hogy f nek legfeljebb egy xpontja lehet! (7 pont)
Megoldás:
Ha s < t két különböz® xpont lenne, akkor a középértéktétel szerint valamely ξ valós számra az
t − s = f (t) − f (s) = f 0 (ξ)(t − s)

egyenl®ség fennállna. Ebb®l az következne, hogy erre a ξ számra f 0 (ξ) = 1 is teljesül, ami nem lehet. ❏
 3

8 Tegyük fel, hogy f folytonos az [a, b] zárt intervallumban és dierenciálható az (a, b) intervallum
minden pontjában. Tegyük fel továbbá, hogy

f (a) = 0; és minden x ∈ (a, b) esetén |f 0 (x)| ≤ 2005 · |f (x)|.

Mutassuk meg, hogy ekkor f (x) = 0 is teljesül minden x ∈ (a, b) mellett. (10 pont)
Megoldás:
Legyen x0 egyenl®re tetsz®legesen rögzítve az (a, b) intervallumban. Jelölje
. .
M = sup{|f (x)| : x ∈ [a, x0 ]} valamint M 0 = sup{|f 0 (x)| : x ∈ (a, x0 )}.

Korlátos és zárt intervallumon egy folytonos függvény korlátos, ezért M ∈ R és világos, hogy
M 0 ≤ 2005M.

A középértéktételt az [a, x] intervallumon alkalmazva azt kapjuk, hogy

|f (x)| = |f (x) − f (a)| ≤ M 0 (x − a) ≤ 2005M (x − a) ≤ 2005M (x0 − a)

teljesül minden x ∈ [a, x0 ] mellett. A bal oldal suprémumát véve látszik, hogy
M ≤ 2005M (x0 − a)

is fennáll.
Na de, ha x0 olyan közel van ahoz, hogy x0 − a < 1/2005, akkor az iménti egyenl®tlenség csak M = 0 esetén
lehetséges. Azt kaptuk tehát, hogy f az [a, a + 1/2006] intervallumon a konstans zérus függvény.
Az iménti gondolatot most ismételjük meg az [a + 1/2006, a + 2/2006] intervallum felett, így f r®l már azt látjuk,
hogy az a konstans zérus függvény az [a, a + 2/2006] itervallumra megszorítva. Az Archimédesziaxióma szerint
véges sok ismétlés után kapjuk, hogy f (x) = 0 fennáll minden x ∈ [a, b] mellett is.
Második megoldás:
.
A g (x) = e−4010x ·f 2 (x) függvény nyilván folytonos és nemnegatív [a, b]-n, és deriválható (a, b)-n, valamint g (a) = 0.
Továbbá minden x ∈ (a, b)-re
g 0 (x) = −4010 · e−4010x · f 2 (x) + e−4010x · 2f (x) · f 0 (x) ,

ugyanakkor a feltétel alapján

 
f (x) · f 0 (x) ≤ |f (x)| · f 0 (x) ≤ 2005 · |f (x)|2 = 2005 · f 2 (x) ,

ezzel összevetve g 0 (x) ≤ 0. Ezért g monoton fogyó, node nemnegatív is és g (a) = 0, ami csak úgy lehet, ha g
azonosan nulla. Így persze f is azonosan nulla. ❏