Oszmán-török fogalomtár

- akcse: (fehérke): kisméretű ezüstpénz, az oszmán pénzrendszer alapja. Európai neve:

asper.
- abd: szolga (Allah szolgálója: megtisztelő pozíció)
- aga: parancsnok
- ahdname: szerződéslevél; így nevezték a más államokkal kötött békékről s egyéb
megállapodásokról szóló okmányokat, bizonyos vazallus államok uralkodóit elismerő
és beiktató szultáni diplomákat. Az erdélyi fejedelmi beiktató ahdnámékhoz képest a
vajdaságok esetében „berat” típusú, alacsonyabb szintű rendeleteket bocsájtottak ki.
- alaj-csaus: a felvonulások szervezésével, az útvonalak biztosításával, ill. hadjáratokon
a hadmenet rendezésével és a parancsok kihirdetésével foglalkozó megbízott.
- alajbég: a szandzsákbég helyettese, egy-egy szandzsák timár- és ziámet birtokosainak
vezetője.
- alejka: teljes alakja: szelám alejka vagy szelám alejkum: muszlim üdvözlés, jelentése:
béke veled!
- Ajatollah: "Allah jele", a legelismertebb ulémák neve.
- azab: gyalogos katona, várőrségben, hadiflottán, hadjárat idejére a szárazföldi
seregben.
- bedesztán: fedett árucsarnok, értékesebb árúcikkek piaca
- beglerbég: a több szandzsákból álló közigazgatási egység, a vilájet vagy elájet élén
álló katonai és polgári kormányzó
- belső kincstár: (ics hazine): azuralkodó magánkincstára
- berber basi: borbélymester, főborbély
- bujurdi: parancs, rendelet: általában olyan levél, melyet alacsonyabb rangú hivatal
magasabb rangú hivatalnak vagy tisztségviselőnek küldött.
- csausz: összetett feladatokat ellátó hivatalnok, tiszt, főtiszt, követ, ellenőr, testőr, stb.
- csárkhadsi: olyan könnyűlovas egység, melynek feladata a sereg előtt haladva az
ellenséges terület és hadsereg állandó nyugtalanítása, zavarása és prédálása
- csársi: olyan üzletnegyed, árucsarnok, ahol főleg élelmiszereket árusítanak.
- cselebi: II. Mehmed koráig a szultánfiak címe, utána elsősorban írni-olvasni tudó,
képzett embert értettek alatta, idővel az efendi szó váltotta fel
- cseribasi: a timáros hadsereg egyik katonai vezetője, aki alá egy-egy járás (náhije)
javadalom birtokosai tartoztak
- csiftlik: az oszmán földbirtoklás-történet egyik alapvető fogalma, a forrásokban három
fő jelentéssel fordul elő: 1; a ráják által birtokolt és művelt földterület, 2; a timár
birtoknak a szpáhik közvetlen kezelésében lévő része, 3; a 16. századtól a vezető réteg
kezén felhalmozódó nagyobb birtoktestek
- csorbadsi: egy-egy janicsár egység (orta, bölük) parancsnoka (ortabasi, bölükbasi), a
váraknál szolgáló janicsároknál viszont a csorbadsi a bölüköket magába foglaló
nagyobb egység, az oda parancsnoka volt, aki felett az odabasi állt
- csokadár: a szultán magán-kamarájának szolgálattevője, aki az uralkodó ruháiról
gondoskodott. A janicsár aga és más méltóságok udvartartásában szintén működtek
csokadárok
- danismend: tanult ember, felsőfokú tanulmányokat végző janicsár, a hadjáratok alól
mentességet élvezett
- Dar al-harb v. Darül Harb: a "háború világa", a "nem iszlám" világ, ami a háborúk
célpontja.
- Darül Iszlam: iszlám világ, mely a birodalmat foglalja magában.
- Dar al-ahd: a „szerződéses területek” A „dar al-Iszlam” országai és a meghódítására
váró területek, a „háború területe”, a „dar al-harb” között vannak.
- defter: hosszúkás füzet, nyilvántartás
- defterdár: a birodalom pénzügyeinek legfőbb irányítója. Ugyanígy nevezték a
tartományok pénzügyi vezetőit is.
- defterdárság: a birtok- és pénzügyigazgatás központi szerve
- deli: szó szerint bolond, vakmerő. Törökökből és balkáni népekből toborzott lovas
katonai alakulat. 50-60 fős egységeik már ruházatukkal is igyekeztek félelmet kelteni.
(A szó délszlávban kialakult delija változatából származik a dalia szavunk.)
- dervis: a mohamedán vallás szerzeteseinek általános megnevezése
- devsirme: gyermekadó
- dis hazine: külső vagy államkincstár
- díván: perzsa eredetű szó, az oszmán állami életben a különböző szintű
tanácskozásokat, tanácsokat jelenti.A „díván-i hümájun” vagy nagyúri díván a szultáni
tanács.
- dizdár: nagyobb várban várnagy(a várkapitány helyettese), kisebbekben várkapitány.
- dsámi: nagyobb muszlim „templom”.
- dsebedsi: a szultáni szerájban és a várakban a hadfelszerelés készítésével, javításával,
őrzésével és szállításával megbízott alakulat.
- dsebeli: (vértes) a javadalombirtokosoknak a jövedelmük arányában kiállított lovasai
- dseláli: eredetileg egy 16. sz. eleji lázadó neve, majd innen mindenféle lázadó, rabló,
gonosztevő, illetve a 16. sz. végi, 17. sz. eleji nagy anatóliai megmozdulások
összefoglaló elnevezése
- dsidzje: (harács): a nem muszlim alattvalók által fizetett ún. fejadó
- dsin: az iszlám vallás túlvilági, láthatatlan szellemei, melyek jók vagy rosszak
egyaránt lehetnek.
- efendi: (úr, írni-olvasni tudó ember), megfelel a cselebi kifejezésnek.
- elájet: vilájet
- emír: (fejedelem): a szandzsákbégek arab megnevezése
- ezán: a müezzin imára hívó éneke
- fermán: tetszőleges ügyben kiadott, az uralkodó tugrájával ellátott szultáni rendelet,
parancs.
- fethnáme: győzelmi irat, jelentés, melyben a szultánok vagy vezírek a különböző
országok uralkodóival és saját alattvalóikkal tudatták győztes harcaikat.
- gázi: hitharcos, a gáza: szent harc
- gönüllü: a szó jelentése: önkéntes. A magyarországi török végvárakban irreguláris
lovas katonai alakulat. Béke idején általában várak közelében éltek, polgári
foglalkozást űztek.
- gurus: török pénznem.1585-ig negyven akcsét ért. A magyar tallérral volt
egyenértékű.
- gülbenk: hangosan elmondott imádság, mely Allah nevével kezdődik. Meghatározott
alkalmakkor mondták el. Csaták előtt mindig ezt az imádságot mondták.
- hákim: bíró, kormányzó, törvényhozó, általános értelemben tisztségviselő.
- hárem: eredeti jelentése: tiltott hely. A házakban és palotákban a nők számára
fenntartott hely. A dsámiknál így hívják az épület gyakran tágas előterét, ahol a
kötelező mosdáshoz használt vízmedence található.
- hatti serif v. khatt-i serif: (magas, nemes irat): eredetileg a szultán saját kezű írása,
utóbb fontosabb uralkodói rendelet
- Hatun v. Khatun: asszony, úrnő, az "első (fő) feleség" titulusa.
- hazine: kincstár
- hidzsre v. hidsra: valódi jelentése: „kiköltözés”, Mohamed próféta elköltözése (nem
pedig: futása) Mekkából Medinába, Innen a mohamedán időszámítás neve, mely a
622. év július 16-ával, pénteki nappal kezdődik.
- hodzsa: mester, tanító, megtisztelő cím
- imám: tágabb értelemben a muszlim közösség vezetője, előimádkozó, az iszlám
„papja”.
- jaja: kezdetben a legfontosabb gyalogos fegyvernem, később kisegítő, hadtápmunkára
szakosodott
- Jedikule: Héttorony
- jeni cseri: új sereg
- kádi: bíró, számos más tevékenységgel: adószedők ellenőrzése, hadsereg ellátása,
városi közügyek és kereskedelem ellenőrzése, közhangulat figyelése.
- kádiaszker: hadbíró, nehezebb ügyekben véleményt adott a szultáni tanácsnak. 1481-
től kettő: anatóliai, ruméliai. A sejhüliszlám (főmufti) 16. századi megerősödéséig az
igazságszolgáltatási és vallási hierarchia csúcsa.
- kaftán: a keleti népek bokáig érő, bő férfiköpenye. A díszkaftánokat drága anyagból,
igen finom hímzéssel készítették, nagy értéket képviseltek. Szimbolikus jelentőségük
is volt, a nagyurak kaftánja szegélyét megcsókolták az elibük járulók, a jelesebb
vendégeket kaftánnal ajándékozták meg.
- kahwi: eredetileg jelentése bor, de később kávéital neve lett a török nyelvben.
- kajmakám: (helyettes, helytartó) az uralkodó és a nagyvezír távollétében
Isztambulban visszahagyott kormányzó
- kalifa: elsősorban a mohamedán világ legfőbb vallási vezetőit hívták így.
Másodsorban az egyes szerzetesrendeknél a rend sejhjének a helyettesét is ekképp
nevezték.
- kanun, kánon: szultáni törvény
- kapukulu v. kapu kuli: (a kapu, az udvar szolgája) a szultáni udvar szolgálattevőinek
és zsoldosainak együttes megnevezése.
- kapudán: hajó vagy flotta parancsnoka, tengernagy. Az oszmán flotta főparancsnoka a
kapudán pasa.
- kapudsi: a szultáni palota testőrsége.
- karavánszeráj: vendéglátóház nagy udvarral állat és ember elszállásolására.
- Kába: egy fekete (feltehetően meteorit) kő Mekkában, a muszlimok egyik szent helye.
Hitük szerint Ábrahám (Ibrahim) elűzött fia, Izmael valamint anyja, Ábrahám
 szolgálója, Hágár (Hadzsar), építették a szomjhaláltól való megmentésük örömére a
Kába kövénél az első szentélyt.
- Kászim napja: a mozgó muszlim időszámításon belűl az egyetlen olyan dátum, mely
mindig ugyan arra a napra esett. Megfelel a keresztény Szent Demeter napnak (okt
26.), ami a muszlimoknál a nyári és a téli félévet választotta el egymástól.
Hagyományosan ezen a napon kellett befejezni a hadakozást, és megkezdeni a sereg
téli szállásra vonulását.
- kátib: írnok
- kecse: a janicsárok jellegzetes fejfedője. Hengeres, fehér, magas nemezföveg, mely
hátul lecsüngő dísszel végződött.
- kethüdá: általános fogalomként a különböző tisztségviselők helyetteseit jelöli.
Közönséges kiejtéssel: kiaja.
- khán: az oszmán szultánoknak a mongol kánoktól örökölt, egykor a szeldzsukoktól
való függetlenséget hangsúlyozó uralkodói cím.
- khász birtok: (hász) jelenti egyrészt a szultáni kezelésben lévő földeket, másrészt a
magasabb rangú tisztségviselők 100 ezer akcse felett jövedelmező szolgálati birtokát.
Hász-i-hümájun: császári hász. Jövedelmét a szultán a maga kincstárának tartotta fenn,
vagyis koronabirtok. Magyarországon: Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Kiskunhalas,
Jászberény, Hódmezővásárhely, Mezőtúr, Ványa, Szeged. A szegedi szultáni vagy
khassz-birtokhoz csatolátk még a tizenegy tiszai kikötő vámjait és további tizenhárom
települést (Szolnok, Vezseny, Várkony, Kécske, Újfalu, Csongrád, Tömörkény, Győ,
Tápé, Zenta, Bokra, Bela, Péterréve)… (1549-1550. évi helyzet).
- khodzsa: a kádik magasabb rangú rendjének egyik tagja: a szultán nevelője.
- khutbe: a muszlim vallási gyülekezetben a pénteki ima előtt a hátib által elmondott
prédikáció, melybe szokás volt belefoglalni a mindenkori uralkodó nevét. A muszlim
uralkodó szuverenitásának két legfőbb szimbóluma a nevére mondott hutbe és a
nevére vert pénz.
- kizilbas: (vörösfej): kisázsiai siíta szekta, illetve a Szafavida perzsák oszmán
elnevezése
- Kizil Elma: „arany alma”. Budát így becézték a törökök.
- kizlar agaszi: "nők agája", fő háremőr, a "fekete eunuch-ok" vezetője, más néven a
„dár-üsz szaade agaszi”: "boldogság házának agája".
- Korán: a muszlimok szent könyve
- kul: szolga, minden rendű és rangú állami tisztségviselő és katona közös elnevezése,
szorosabb értelemben az udvari zsoldos „sereg”.
- lala: a szultáni nevelő, néha tiszteletteljes megszólítás, ill. a nagyvezírek titulusa.
- levend: eredetileg hazátlan, kóbor elemeket jelölt, a 16. századtól olyan alkalmi
katonai alakulat, melyet a szekbánokhoz hasonlóan toboroztak. A flottánál állandósult
csapategységgé váltak.
- martalócz: balkáni eredetű rendőri-katonai intézmény, amit az oszmánok átvettek és
átalakítottak. A magyar végeken döntően délszláv elemekből álló gyakran előforduló
lovas alakulat.
- mázuldsi: „letett”, „elbocsájtott”, vagyis olyan személy, aki hivatalát és vele járó
illetményét vagy szolgálati birtokát elvesztette. (A magyar forrásokban is gyakran
használt kifejezés: „mazullá tett”, mazullá lett”.)
- mecset: kisebb muszlim „templom”, imaház, mely a dsámitól főleg abban különbözött,
hogy itt nem mondtak pénteken khutbét.
- medresze: rendszerint dsámik mellett, azokkal együtt épült közép és felsőfokú iskola.
- mihráb: a dsámik, mecsetek imafülkéje, mely a mekkai irányt mutatja.
- mináre: minaret
- miri liva: a szandzsákbég arab elnevezése
- miri-mirám: a beglerbég arab elnevezése
- molla: a legmagasabb rangú kádik és vallásban járatos személyek megtisztelő címe
- mufti: fetva, jogi vélemény adására jogosult hittudós
- müezzin: a dzsámi v. mecset személyzetének tagja, aki az ezánnal napjában ötször
imára hívja a muszlimokat
- müszellem: a jaja hadsereg lovas megfelelője
- müteferrika: magas rangú államférfiak kísérete, a szultán közvetlen kísérete
(testőrsége). Egyéb csoportokat is jelent: dokkok bizonyos személyzete, janicsár
csapat.
- náhije: kisebb közigazgatási egység a kádiságon belűl.
- nisándsi: kancellár, címervető. Legfontosabb feladata a szultán kézjegyének
felrajzolása, az okmányok jogi és tőrvényi ellenőrzése. Tartományi vezetők mellett
hasonló feladatot láttak el.
- oda: (szoba, körlet, kaszárnya) a janicsárok szervezeti egysége (az orta vagy bölük
egységénél kisebb).
- odabasi: az egyes odák parancsnoka.
- pandur: a rend és közbiztonság megőrzésével foglalkozó egységek, szükség esetén
tűzfegyverekkel felszerelve katonai gyalogos alakulat.
- pasa: a legfőbb állami méltóságok, vilajetek vezetőinek címe.
- pasalik: a pasa hatásköre alá tartozó terület, azaz a vilajet v. elajet.
- rája: a birodalom muszlim és (elsősorban) nem muszlim alattvalói, a termelők
osztálya. A katonák (és szabad hivatalnokok) osztálya az „aszkeri”.
- ramazán: a muszlim év 9. hónapja, a böjti hónap
- Rodoszcsuk: Rodosto (Tekirdag)
- reisz: hajóskapitány
- Rum országa: Anatólia régi keleti neve
- sejkh: valamely dervisrend ill. derviskolostor vezetője. Így nevezték a céhek elöljáróit
is, mely annak az emléke, hogy valamikor a céhek is vallási közösségek voltak.
- sejkh-ül iszlám: „az iszlám vénje”, másképpen főmufti, az iszlám hittudósok
rendjének feje. Hatalma a 16. századtól növekszik döntő mértékben.
- Sejtán v. Shaitan: sátán, ördög, gonosz
- serbet: cukorral vagy mézzel összekevert víz.
- serif: jelentése „szent”, „nemes”.
- szandzsák: alapjelentése: zászló.A vilajetnél (beglerbégségnél) kisebb közigazgatási-
katonai egység, kormányzója a szandzsákbég. Arab elnevezése „liva”, mely ugyancsak
zászlót jelent.
- szekbán: udvari agár gondozó, tenyésztő. A szekbán lovasság magán zsoldos
csapatnem, testőrség.
- Szelám: üdvözlés
- szelimi turbán: 65 cm magas, henger alakú finom muszlinnal körültekert turbán,
állítólag I. Szelim honosítja meg
- szerdár v. szeraszker: főparancsnok, a sereg vezére olyan hadjáratokban, ahol a
szultán és a nagyvezír nem vesz részt. (Ha a nagyvezír vezeti a sereget, „főszerdárnak”
hívják.)
- szilahtár v. szilahdár: az uralkodó fegyverhordozója, magánkamarájának második
számú méltósága. Az udvari lovas alakulatok egyik csapata, mely a tugokat viszi.
- szolak: (balkezes): szultáni testőrgárda, nevét onnan kapta, hogy fordított állásban
használta az íjjat
- szpáhi: az udvari elit lovas alakulatok egyike és a tímárbirtokos páncélos
könnyűlovasság elnevezése
- szultána: a szultán leánya.
- tárikh: verses felirat
- timár: elvileg legfeljebb 20 ezer akcse jövedelmű szolgálati birtok, javadalom.
- topcsi: ágyúöntők és tüzérek együttes megnevezése.
- Topháne: a galatai városrészen túl felállított ágyúöntő műhelyek, melyek egyúttal a
városnegyednek is nevet adtak
- túg: (lófarkas zászló, hadijelvény) A szultán tugjainak száma 6, a vezíreké 3, a
beglerbégeké 2, a szandzsákbégeké 1.
- tugra: a szultán kaligrafikus kézjegye
- tüfekcsi: puskás, muskétás
- türbe: sírépítmény, mauzóleum.
- ulemá: hittudósok, akik mint a szent törvény (seriat) ismerői és őrei a jogászi és papi
funkciókat látták el az iszlámban.
- ulufedzsi: "fizetett, zsoldoskatona"; reguláris, zsoldos, lovas sereg. Speciális feladatuk
volt a tábori rendőrségi szolgálat és a hadi pénztár őrizete volt. Szép lovú, pompás
öltözetű katonák, kitűnő nyilazók.
- uszkok: a törökök által elfoglalt délszláv területekről menekült, Habsburg szolgálatba
állt határőrelem.
- vákuf: kegyes alapítvány, amellyel a dsámiktól kezdve a legkülönbözőbb közcélú,
jótékonysági intézményeket működtették. Kedvelt eszköze volt a vagyonmentésnek.
- valide: jelentése: anya. A valide szultán (anya szultán) a mindenkori uralkodó
édesanyja, a hárem életének irányítója. A 16. század végétől kezdve komoly politikai
szerepet vállalnak.
- vezír: eredetileg a birodalom legmagasabb rangú katonai és közigazgatási méltósága.
Elszaporodása miatt nevezték később nagyvezírnek a szultán első emberét.
- vilájet: több szandsákból álló közigazgatási egység, melynek élél a váli, vagy más
néven beglerbég állt.
- Záde (-záde): (perzsa) gyermeke valakinek . Nem csupán az apa, hanem a nagy- vagy
szépapa nevéhez is járulhat, pl Kemálpasazáde, ti a nagyapja volt a Kemál pasa.
- záim: a ziámet birtokosa
- zakat: alamizsna, "ínségadó", a jövedelem 1/40-ed része (2.5 %), Mohamed próféta
előírta, a szegényeket segítik belőle
- zenberedzsi: számszeríjász.
 - ziámet: a szolgálati birtok, javadalom egyik fajtája, elvben 20-100 ezer akcse között
jövedelmező birtokok megnevezése

Nevek

- Iszmail sah: (1500-1523): a Szafavida dinasztia uralmának megalapítója Iránban

- Junusz pasa: janicsár sorból emelkedett magas méltóságokba, 1517-ben nagyvezír lett,
Szelim az egyiptomi hadjáratból visszatérőben leüttette a fejét
- Piri Mehmed pasa: 1518-1523 között nagyvezír
- Rüsztem pasa: Szulejmán nagyvezíre két ízben: 1544-53, 1555-61

szultánok

- Oszmán Gázi: (?-1326) az első oszmán uralkodó

- Orhán Gázi: (1326-1362)
- I. Murád: (1362-1389)
- I. Bajezid: (1389.1402)
- I. Szulejmán: (1403-1410)
- Musza: (1410-1413)
- I. Mehmed: (1413-1421)
- II. Murád: (1421-1451)
- II. Mehmed: (1451-1481)
- II. Bajezid: (1481-1512)
- I. Szelim: (1512-1520)
- II. Szulejmán: (1520-1566)
- II. Szelim: (1566-1574)
- II. Murád: (1574-1595)
- III. Mehmed: (1595-1603)
- I. Ahmed: (1603-1617)
IDŐSZÁMÍTÁS

A mohamedán évek rövidebbek a mieinknél -100 holdév egyenlő kb. 97 napévvel-, s ezt a
mohamedán évekre való átszámításnál is figyelembe kell venni. Az iszlám 1401. éve 1980
november 9.-én köszöntött be, míg a mohamedán időszámítás ismert kezdőévétől, a 622. évtől
1980-ig csak 1358 napév telt el, 1401 mohamedán év tehát ugyanannyi, mint 1358 napév.

Tematikus szószedet

államszervezet, közigazgatás

- alajbég: a szandzsákbég helyettese, egy-egy szandzsák timár- és ziámet birtokosainak

vezetője.
- beglerbég: a több szandzsákból álló közigazgatási egység, a vilájet vagy elájet élén
álló katonai és polgári kormányzó
- csiftlik: az oszmán földbirtoklás-történet egyik alapvető fogalma, a forrásokban három
fő jelentéssel fordul elő: 1; a ráják által birtokolt és művelt földterület, 2; a timár
birtoknak a szpáhik közvetlen kezelésében lévő része, 3; a 16. századtól a vezető réteg
kezén felhalmozódó nagyobb birtoktestek
- csausz: összetett feladatokat ellátó hivatalnok, tiszt, főtiszt, követ, ellenőr, testőr, stb.
- csokadár: a szultán magán-kamarájának szolgálattevője, aki az uralkodó ruháiról
gondoskodott. A janicsár aga és más méltóságok udvartartásában szintén működtek
csokadárok
- defterdár: a birodalom pénzügyeinek legfőbb irányítója. Ugyanígy nevezték a
tartományok pénzügyi vezetőit is.
- defterdárság: a birtok- és pénzügyigazgatás központi szerve
- devsirme: gyermekadó
- dis hazine: külső vagy államkincstár
- díván: perzsa eredetű szó, az oszmán állami életben a különböző szintű
tanácskozásokat, tanácsokat jelenti.A „díván-i hümájun” vagy nagyúri díván a szultáni
tanács.
- dsidzje: (harács): a nem muszlim alattvalók által fizetett ún. fejadó
- elájet: vilájet
- emír: (fejedelem): a szandzsákbégek arab megnevezése
- hákim: bíró, kormányzó, törvényhozó, általános értelemben tisztségviselő.
- Hatun v. Khatun: asszony, úrnő, az "első (fő) feleség" titulusa.
- hazine: kincstár
- kádi: bíró, számos más tevékenységgel: adószedők ellenőrzése, hadsereg ellátása,
városi közügyek és kereskedelem ellenőrzése, közhangulat figyelése.
- kajmakám: (helyettes, helytartó) az uralkodó és a nagyvezír távollétében
Isztambulban visszahagyott kormányzó
- kanun, kánon: szultáni törvény
- kapukulu v. kapu kuli: (a kapu, az udvar szolgája) a szultáni udvar szolgálattevőinek
és zsoldosainak együttes megnevezése.
- kethüdá: általános fogalomként a különböző tisztségviselők helyetteseit jelöli.
Közönséges kiejtéssel: kiaja.
- khán: az oszmán szultánoknak a mongol kánoktól örökölt, egykor a szeldzsukoktól
való függetlenséget hangsúlyozó uralkodói cím.
- khász birtok: (hász) jelenti egyrészt a szultáni kezelésben lévő földeket, másrészt a
magasabb rangú tisztségviselők 100 ezer akcse felett jövedelmező szolgálati birtokát.
Hász-i-hümájun: császári hász. Jövedelmét a szultán a maga kincstárának tartotta fenn,
vagyis koronabirtok. Magyarországon: Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Kiskunhalas,
Jászberény, Hódmezővásárhely, Mezőtúr, Ványa, Szeged. A szegedi szultáni vagy
khassz-birtokhoz csatolátk még a tizenegy tiszai kikötő vámjait és további tizenhárom
települést (Szolnok, Vezseny, Várkony, Kécske, Újfalu, Csongrád, Tömörkény, Győ,
Tápé, Zenta, Bokra, Bela, Péterréve)… (1549-1550. évi helyzet).
- khodzsa: a kádik magasabb rangú rendjének egyik tagja: a szultán nevelője.
- kizlar agaszi: „nők agája”, fő háremőr, a „fekete eunuch-ok” vezetője, más néven a
„dár-üsz szaade agaszi”: „boldogság házának agája”.
- kul: szolga, minden rendű és rangú állami tisztségviselő és katona közös elnevezése,
szorosabb értelemben az udvari zsoldos „sereg”.
- lala: a szultáni nevelő, néha tiszteletteljes megszólítás, ill. a nagyvezírek titulusa.
- mázuldsi: „letett”, „elbocsájtott”, vagyis olyan személy, aki hivatalát és vele járó
illetményét vagy szolgálati birtokát elvesztette. (A magyar forrásokban is gyakran
használt kifejezés: „mazullá tett”, mazullá lett”.)
- miri liva: a szandzsákbég arab elnevezése
- miri-mirám: a beglerbég arab elnevezése
 - molla: a legmagasabb rangú kádik és vallásban járatos személyek megtisztelő címe
- náhije: kisebb közigazgatási egység a kádiságon belűl.
- nisándsi: kancellár, címervető. Legfontosabb feladata a szultán kézjegyének
felrajzolása, az okmányok jogi és tőrvényi ellenőrzése. Tartományi vezetők mellett
hasonló feladatot láttak el.
- pandur: a rend és közbiztonság megőrzésével foglalkozó egységek, szükség esetén
tűzfegyverekkel felszerelve katonai gyalogos alakulat.
- pasa: a legfőbb állami méltóságok, vilajetek vezetőinek címe.
- pasalik: a pasa hatásköre alá tartozó terület, azaz a vilajet v. elajet.
- rája: a birodalom muszlim és (elsősorban) nem muszlim alattvalói, a termelők
osztálya. A katonák (és szabad hivatalnokok) osztálya az „aszkeri”.
- szandzsák: alapjelentése: zászló.A vilajetnél (beglerbégségnél) kisebb közigazgatási-
katonai egység, kormányzója a szandzsákbég. Arab elnevezése „liva”, mely ugyancsak
zászlót jelent.
- timár: elvileg legfeljebb 20 ezer akcse jövedelmű szolgálati birtok, javadalom.
- valide: jelentése: anya. A valide szultán (anya szultán) a mindenkori uralkodó
édesanyja, a hárem életének irányítója. A 16. század végétől kezdve komoly politikai
szerepet vállalnak.
- vezír: eredetileg a birodalom legmagasabb rangú katonai és közigazgatási méltósága.
Elszaporodása miatt nevezték később nagyvezírnek a szultán első emberét.
- vilájet: több szandsákból álló közigazgatási egység, melynek élél a váli, vagy más
néven beglerbég állt.
- záim: a ziámet birtokosa
- ziámet: a szolgálati birtok, javadalom egyik fajtája, elvben 20-100 ezer akcse között
jövedelmező birtokok megnevezése

vallás, ideológia

- Ajatollah: "Allah jele", a legelismertebb ulémák neve.

- Dar al-harb v. Darül Harb: a "háború világa", a "nem iszlám" világ, ami a háborúk
célpontja.
- Darül Iszlam: iszlám világ, mely a birodalmat foglalja magában.
- Dar al-ahd: a „szerződéses területek” A „dar al-Iszlam” országai és a meghódítására
váró területek, a „háború területe”, a „dar al-harb” között vannak.
- dervis: a mohamedán vallás szerzeteseinek általános megnevezése
- dsámi: nagyobb muszlim „templom”.
- dsin: az iszlám vallás túlvilági, láthatatlan szellemei, melyek jók vagy rosszak
egyaránt lehetnek.
- ezán: a müezzin imára hívó éneke
- gázi: hitharcos, a gáza: szent harc
- gülbenk: hangosan elmondott imádság, mely Allah nevével kezdődik. Meghatározott
alkalmakkor mondták el. Csaták előtt mindig ezt az imádságot mondták.
- hidzsre v. hidsra: valódi jelentése: „kiköltözés”, Mohamed próféta elköltözése (nem
pedig: futása) Mekkából Medinába, Innen a mohamedán időszámítás neve, mely a
622. év július 16-ával, pénteki nappal kezdődik.
- imám: tágabb értelemben a muszlim közösség vezetője, előimádkozó, az iszlám
„papja”.
- kalifa: elsősorban a mohamedán világ legfőbb vallási vezetőit hívták így.
Másodsorban az egyes szerzetesrendeknél a rend sejhjének a helyettesét is ekképp
nevezték.
- Kába: egy fekete (feltehetően meteorit) kő Mekkában, a muszlimok egyik szent helye.
Hitük szerint Ábrahám (Ibrahim) elűzött fia, Izmael valamint anyja, Ábrahám
szolgálója, Hágár (Hadzsar), építették a szomjhaláltól való megmentésük örömére a
Kába kövénél az első szentélyt.
- Kászim napja: a mozgó muszlim időszámításon belűl az egyetlen olyan dátum, mely
mindig ugyan arra a napra esett. Megfelel a keresztény Szent Demeter napnak (okt
26.), ami a muszlimoknál a nyári és a téli félévet választotta el egymástól.
Hagyományosan ezen a napon kellett befejezni a hadakozást, és megkezdeni a sereg
téli szállásra vonulását.
- khodzsa: a kádik magasabb rangú rendjének egyik tagja: a szultán nevelője.
- khutbe: a muszlim vallási gyülekezetben a pénteki ima előtt a hátib által elmondott
prédikáció, melybe szokás volt belefoglalni a mindenkori uralkodó nevét. A muszlim
uralkodó szuverenitásának két legfőbb szimbóluma a nevére mondott hutbe és a
nevére vert pénz.
- Kizil Elma: „arany alma”. Budát így becézték a törökök.
- Korán: a muszlimok szent könyve
- mecset: kisebb muszlim „templom”, imaház, mely a dsámitól főleg abban különbözött,
hogy itt nem mondtak pénteken khutbét.
 - medresze: rendszerint dsámik mellett, azokkal együtt épült közép és felsőfokú iskola.
- mihráb: a dsámik, mecsetek imafülkéje, mely a mekkai irányt mutatja.
- mináre: minaret
- molla: a legmagasabb rangú kádik és vallásban járatos személyek megtisztelő címe
- mufti: fetva, jogi vélemény adására jogosult hittudós
- müezzin: a dzsámi v. mecset személyzetének tagja, aki az ezánnal napjában ötször
imára hívja a muszlimokat
- ramazán: a muszlim év 9. hónapja, a böjti hónap
- sejkh: valamely dervisrend ill. derviskolostor vezetője. Így nevezték a céhek elöljáróit
is, mely annak az emléke, hogy valamikor a céhek is vallási közösségek voltak.
- sejkh-ül iszlám: „az iszlám vénje”, másképpen főmufti, az iszlám hittudósok
rendjének feje. Hatalma a 16. századtól növekszik döntő mértékben.
- Sejtán v. Shaitan: sátán, ördög, gonosz
- türbe: sírépítmény, mauzóleum.
- ulemá: hittudósok, akik mint a szent törvény (seriat) ismerői és őrei a jogászi és papi
funkciókat látták el az iszlámban.
- vákuf: kegyes alapítvány, amellyel a dsámiktól kezdve a legkülönbözőbb közcélú,
jótékonysági intézményeket működtették. Kedvelt eszköze volt a vagyonmentésnek.
- zakat: alamizsna, "ínségadó", a jövedelem 1/40-ed része (2.5 %), Mohamed próféta
előírta, a szegényeket segítik belőle

hadszervezet

- aga: parancsnok
- alaj-csaus: a felvonulások szervezésével, az útvonalak biztosításával, ill. hadjáratokon
a hadmenet rendezésével és a parancsok kihirdetésével foglalkozó megbízott.
- azab: gyalogos katona, várőrségben, hadiflottán, hadjárat idejére a szárazföldi
seregben.
- csárkhadsi: olyan könnyűlovas egység, melynek feladata a sereg előtt haladva az
ellenséges terület és hadsereg állandó nyugtalanítása, zavarása és prédálása
- cseribasi: a timáros hadsereg egyik katonai vezetője, aki alá egy-egy járás (náhije)
javadalom birtokosai tartoztak
- csorbadsi: egy-egy janicsár egység (orta, bölük) parancsnoka (ortabasi, bölükbasi), a
váraknál szolgáló janicsároknál viszont a csorbadsi a bölüköket magába foglaló
nagyobb egység, az oda parancsnoka volt, aki felett az odabasi állt
- deli: szó szerint bolond, vakmerő. Törökökből és balkáni népekből toborzott lovas
katonai alakulat. 50-60 fős egységeik már ruházatukkal is igyekeztek félelmet kelteni.
(A szó délszlávban kialakult delija változatából származik a dalia szavunk.)
- dizdár: nagyobb várban várnagy(a várkapitány helyettese), kisebbekben várkapitány.
- dsebedsi: a szultáni szerájban és a várakban a hadfelszerelés készítésével, javításával,
őrzésével és szállításával megbízott alakulat.
- dsebeli: (vértes) a javadalombirtokosoknak a jövedelmük arányában kiállított lovasai
- gönüllü: a szó jelentése: önkéntes. A magyarországi török végvárakban irreguláris
lovas katonai alakulat. Béke idején általában várak közelében éltek, polgári
foglalkozást űztek.
- jaja: kezdetben a legfontosabb gyalogos fegyvernem, később kisegítő, hadtápmunkára
szakosodott
- jeni cseri: új sereg
- kádiaszker: hadbíró, nehezebb ügyekben véleményt adott a szultáni tanácsnak. 1481-
től kettő: anatóliai, ruméliai. A sejhüliszlám (főmufti) 16. századi megerősödéséig az
igazságszolgáltatási és vallási hierarchia csúcsa.
- kapudán: hajó vagy flotta parancsnoka, tengernagy. Az oszmán flotta főparancsnoka a
kapudán pasa.
- kapudsi: a szultáni palota testőrsége.
- levend: eredetileg hazátlan, kóbor elemeket jelölt, a 16. századtól olyan alkalmi
katonai alakulat, melyet a szekbánokhoz hasonlóan toboroztak. A flottánál állandósult
csapategységgé váltak.
- martalócz: balkáni eredetű rendőri-katonai intézmény, amit az oszmánok átvettek és
átalakítottak. A magyar végeken döntően délszláv elemekből álló gyakran előforduló
lovas alakulat.
- müszellem: a jaja hadsereg lovas megfelelője
- müteferrika: magas rangú államférfiak kísérete, a szultán közvetlen kísérete
(testőrsége). Egyéb csoportokat is jelent: dokkok bizonyos személyzete, janicsár
csapat.
- oda: (szoba, körlet, kaszárnya) a janicsárok szervezeti egysége (az orta vagy bölük
egységénél kisebb).
- odabasi: az egyes odák parancsnoka.
- szekbán: udvari agár gondozó, tenyésztő. A szekbán lovasság magán zsoldos
csapatnem, testőrség.
- szerdár v. szeraszker: főparancsnok, a sereg vezére olyan hadjáratokban, ahol a
szultán és a nagyvezír nem vesz részt. (Ha a nagyvezír vezeti a sereget, „főszerdárnak”
hívják.)
- szilahtár v. szilahdár: az uralkodó fegyverhordozója, magánkamarájának második
számú méltósága. Az udvari lovas alakulatok egyik csapata, mely a tugokat viszi.
- szolak: (balkezes): szultáni testőrgárda, nevét onnan kapta, hogy fordított állásban
használta az íjjat
- szpáhi: az udvari elit lovas alakulatok egyike és a tímárbirtokos páncélos
könnyűlovasság elnevezése
- topcsi: ágyúöntők és tüzérek együttes megnevezése.
- tüfekcsi: puskás, muskétás
- ulufedzsi: "fizetett, zsoldoskatona"; reguláris, zsoldos, lovas sereg. Speciális feladatuk
volt a tábori rendőrségi szolgálat és a hadi pénztár őrizete volt. Szép lovú, pompás
öltözetű katonák, kitűnő nyilazók.
- uszkok: a törökök által elfoglalt délszláv területekről menekült, Habsburg szolgálatba
állt határőrelem.
- vezír: eredetileg a birodalom legmagasabb rangú katonai és közigazgatási méltósága.
Elszaporodása miatt nevezték később nagyvezírnek a szultán első emberét.
- zenberedzsi: számszeríjász.

okmányok, írásbeliség

- ahdname: szerződéslevél; így nevezték a más államokkal kötött békékről s egyéb

megállapodásokról szóló okmányokat, bizonyos vazallus államok uralkodóit elismerő
és beiktató szultáni diplomákat. Az erdélyi fejedelmi beiktató ahdnámékhoz képest a
vajdaságok esetében „berat” típusú, alacsonyabb szintű rendeleteket bocsájtottak ki.
- bujurdi: parancs, rendelet: általában olyan levél, melyet alacsonyabb rangú hivatal
magasabb rangú hivatalnak vagy tisztségviselőnek küldött.
- defter: hosszúkás füzet, nyilvántartás
- fermán: tetszőleges ügyben kiadott, az uralkodó tugrájával ellátott szultáni rendelet,
parancs.
 - fethnáme: győzelmi irat, jelentés, melyben a szultánok vagy vezírek a különböző
országok uralkodóival és saját alattvalóikkal tudatták győztes harcaikat.
- hatti serif v. khatt-i serif: (magas, nemes irat): eredetileg a szultán saját kezű írása,
utóbb fontosabb uralkodói rendelet
- kátib: írnok
- nisándsi: kancellár, címervető. Legfontosabb feladata a szultán kézjegyének
felrajzolása, az okmányok jogi és tőrvényi ellenőrzése. Tartományi vezetők mellett
hasonló feladatot láttak el.
- tárikh: verses felirat
- tugra: a szultán kaligrafikus kézjegye

FORRÁSOK
- Török szavak szótára. Segédlet a török kori jegyzetekhez. Internet (Szerző:
Györkös Attila)
- Fodor Pál: A janicsárok törvényei. Bp., 1989
- Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Szerk.: Fodor Pál
Gondolat, Bp., 1985

2008-12-02