1

Az Lp terek duálisa
Adott 1 ≤ p ≤ ∞ mellett jelölje minden esetben 1 ≤ q ≤ ∞, azt aszámot vagy ∞-t, amelyre
p + q = 1. Itt ∞ = 0.
1 1 1

Az alábbi kis lemmácskát sokat fogjuk használni.

1 Lemma
Legyen 1 ≤ p < ∞, f ∈ Lp (X, M, µ) , továbbá A = ∪∞n=1 An , ahol An ∈ M, An ⊆ An+1 monoton
b®vül® halmazsorozat. Ekkor f χAn → f χA az Lp (X, M, µ) metrikája szerint.
Bizonyítás:
.
Deniálja hn = f χAn . Az An halmazsorozat monoton növekedése miatt hn → f χA µm.m. Az
p
f p ∈ L1 miatt f µm.m. véges. Ezért |hn − f χA | → 0 µm.m. pontonként. No de |hn − f χA | ≤
p p p
|hn | + |f | = 2 |f | , ezért |hn − f χA | ≤ 2p |f | . Eszerint találtunk 2p |f | ∈ L1 majoráns függvényt.
Alkalmazva a majorált konvergencia tételt, azt kapjuk, hogy
Z
p p
khn − f χA kp = |hn − f χA | dµ → 0,
X

azaz hn → f χA az Lp tér metrikája szerint. ❏

Vegyük észre, hogy a fenti állítás hamis p = ∞ esetben. Ha például f = 1 és An = [−n, n] ,
akkor χAn nem tart egyenletesen a konstans 1 függvényhez.

2 Állítás
Legyen 1 ≤ p ≤ ∞. A korlátos függvények Lp egy s¶r¶ részhalmazát alkotják.
Bizonyítás:
.
Az állítás a p = ∞ esetben semmitmondó. Ha p < ∞, akkor legyen An = X (f ≤ n) . Világos, hogy
An ⊆ An+1 és f p ∈ L1 miatt f µm.m. véges, ezért nullmérték¶ halmaztó eltekintve ∪An = X.
Alkalmazva az el®z® állítást azt kapjuk, hogy
f χAn → f χ(∪∞ )=f
n=1 An

az Lp -tér metrikájában. Persze az f χAn ∈ Lp korlátos függvények, tehát készen is vagyunk.

3 Állítás
Legyen 1 ≤ p < ∞ és g ∈ Lq (X, M, µ) rögzített. Ekkor f ∈ Lp (X, M, µ) mellett a
Z
.
Φg (f ) = f gdµ
X

módon deniált függvény egy folytonos lineáris funkcionálja Lp (X, M, µ)-nek. Ha p > 1; vagy a
p = 1 esetben ha az (X, M, µ) mértéktér σ -véges, akkor a
kΦg kL? = kgkq .
p

egyenl®ség is fennáll.
❏
Bizonyítás:
Nyilván feltehet®, hogy kgkLq 6= 0. A Hölder-egyenl®tlenség szerint minden f ∈ Lp (1 ≤ p ≤ ∞)
függvény esetén Z 
 
|Φg (f )| =  f gdµ ≤ kf kp kgkq ,


tehát Φ folytonos lineáris funkcionál, és kΦg kL? ≤ kgkq .

p
. q−1
A ∞ > p > 1 mellett legyen f = α |g| , ahol α olyan mérhet® függvény melyre αg = |g| . Ekkor
Z Z Z
p p p(q−1) q
kf kp = |f | dµ = |g| dµ = |g| dµ,
X X X
 2

q/p
tehát f ∈ Lp továbbá kf kp = kgkq , ezért
  Z Z
q−1 q−1 q q(1/p+1/q)
Φg α |g| = α |g| gdµ = |g| dµ = kgkq = kf kp kgkq ,
X X

ez azt jelenti, hogy a h = f / kf kp jelölést bevezetve találtunk h ∈ Lp , khkp = 1 függvényt, amelyre

Φ (h) = kgkq . Ez épp azt jelenti, hogy kΦg kL? ≥ kgkq is fennáll.
p
Most tekintsük a p = 1 esetet, amikor µ mérték σ -véges, azaz X = ∪Xn , ahol µ (Xn ) < ∞. Legyen
rögzített n ∈ N mellett
.
 
An = Xn |g| > kΦg kL? .
1

Megmutatjuk, hogy µ (An ) = 0. Ugyanis, µ (Xn ) < ∞ miatt χAn ∈ L1 . Ha µ (An ) 6= 0, akkor az
.
fn = µ(A1 n ) αχAn függvényre kfn k1 = 1, ahol α olyan mérhet® |α| = 1 függvény, amelyre αg = |g| .
No de
Z Z Z
1 1
kΦg kL? ≥ Φg (fn ) = fn gdµ = χ αgdµ = |g| dµ
1
X µ (An ) X An µ (An ) An
1
> µ (An ) kΦg kL? = kΦg kL? ,
µ (An ) 1 1

ami nyilván ellentmondás, tehát µ (An ) = 0, valóban fennáll. Világos, hogy

 
X |g| > kΦg kL? = ∪∞ n=1 An ,
1
  
ezért µ X |g| > kΦg kL? = 0, ami épp azt jelenti, hogy kgk∞ ≤ kΦg kL? . ❏
1 1

4 Állítás
Legyen 1 ≤ p < ∞ és Φ ∈ L?p (X, M, µ) rögzített folytonos lineáris funkcionál, valamint µ (X) <
∞ véges nem negatív mérték. Ekkor létezik egyetlen g ∈ Lq (X, M, µ) függvény, amelyre minden
f ∈ Lp (X, M, µ) esetén Z
Φ (f ) = f gdµ.
X
Az el®z® állítás miatt ekkor kΦk = kΦg k = kgkq is fennáll.
Bizonyítás:
Az állítás unicitási része egyszer¶, hiszen ha g1 és g2 két ilyen függvény, akkor µ (X) végessége
miatt minden E ∈ M mellett χE ∈ Lp (X) , ezért
Z
(g1 − g2 ) dµ = 0
E

ami csak úgy lehet, hogy g1 = g2 µm.m. teljesül.

Tetsz®leges E ∈ M mellett χE ∈ Lp , hiszen µ véges mérték. Értelmes tehát a
.
λ (E) = Φ (χE )
deníció. Világos, hogy λ : M → R halmaz függvény, amelyre λ (∅) = 0. A λ végesen additivitása
a Φ linearitásának következménye. Megmutatjuk, hogy λ mérték. Ha A = ∪∞ n=1 An diszjunkt
egyesítés, akkor N → ∞ mellett
∞
X
kχ∪∞
n=N An
kp = µ (∪∞
n=N An ) = µ (An ) → 0
n=N
 
a µ σ -additivitása miatt. Tehát a χ∪∞
n=N A n
függvénysorozat Lp -ben konvergál 0 ∈ Lp -hez.
N ∈N
A Φ folytonossága szerint:  
λ (∪∞
n=N An ) = Φ χ∪n=N An → 0.
∞
 3

Így kihasználva λ végesen additivitását azt kapjuk, hogy

N
X −1
−1
λ (∪∞ ∪N λ (∪∞ λ (An ) + λ (∪∞


n=1 An ) =λ n=1 An + n=N An ) = n=N An ) ,
n=1

amib®l már látszik, hogy N → ∞ esetén

N
X −1
λ (∪∞
n=1 An ) − λ (An ) = λ (∪∞
n=N An ) → 0.
n=1

Tehát λ valóban egy véges R-érték¶ mérték.

Ha E ∈ M mellett µ (E) = 0, akkor χE a zérus eleme Lq -nak, ezért

λ  µ.

Alkalmazható tehát a RadonNikodym-tétel, amely szerint létezik egyetlen g ∈ L1 (X, M, µ) függ-

vény, amelyre Z Z
Φ (χE ) = λ (E) = gdµ = χE gdµ.
E X
Most megmutatjuk, hogy az így kapott g jó is lesz az állítás bizonyításához. A fenti sor szerint
evvel készen is vagyunk abban az esetben, ha az f ∈ Lp függvény valamely mérhet® halmaz
indikátor függvénye. Az egyszer¶ függvények indikátor függvények véges együtthatókkal képzett
. PN
lineáris kombinációi, ezért ha f = i=1 αi χEi egyszer¶ függvény, akkor f ∈ Lp , továbbá
N N Z Z N
! Z
X
X X
Φ (f ) = αi Φ χEi = αi χEi gdµ = αi χEi gdµ = f gdµ.
i=1 i=1 X X i=1 X

Egyrészt, ha f korlátos függvény, akkor f el®áll mint sn egyszer¶ függvények egyenletes határér-
téke. De µ (X) < ∞, így
Z
p p p
kf − sn kp = |f − sn | dµ ≤ µ (X) kf − sn k∞ → 0.
X

Azaz sn → f az Lp metrikája szerint is. Ezért n → ∞ mellett

Φ (sn ) → Φ (f ) . († )

Másrészt, sn g → f g µm.m. pontonként, s®t elég nagy n-re

|sn g| ≤ 2 kf k∞ |g|

az sn egyenletes konvergenciája miatt. A µ mérték végességét újra kihasználva azt látjuk, hogy
a 2 kf k∞ |g| függvény egy L1 -beli majoránsa az sn g függvénysorozatnak. Alkalmazva a majorált
konvergencia tételt Z Z
Φ (sn ) = sn gdµ → f gdµ. (‡)
X X

Összevetve: (†) és (‡) szerint tetsz®leges f korlátos , ezért Lp beli  függvény mellett
Z
Φ (f ) = f gdµ.
X

Tudjuk viszont, hogy a korlátos függvények Lp -ben s¶r¶ részhalmazt alkotnak, amelyen a Φ és a
Φg folytonos függvények a fent bizoyítottak miatt egybeesnek. Ekkor
Z
Φ (f ) = Φg (f ) = f gdµ
X
 4

minden f ∈ Lp mellett is fennáll.

Már csak azt kell igazolnunk, hogy g ∈ Lq . Ehhez szét kell választanunk a p = 1 és a 1 < p
esetet.
p = 1 esetben, meg kell mutatnunk, hogy g µ-m.m. korlátos. Ehhez tekintsük a
Z
1
gdµ, µ (E) > 0
µ (E) E

integrálközepeket. Node µ (E) > 0 mellett

 
 |λ (E)|
Z
 1 1 1
gdµ |µ (E)| = |µ (E)| |Φ (χE )| ≤ |µ (E)| kΦkL?1 kχE k1 = kΦkL?1 .
 =
 µ (E)
E

Azt kaptuk tehát, hogy µ-m.m. x ∈ X mellett |g (x)| ≤ kΦkL? .

q
1
.
p > 1 esetben, meg kell mutatnunk, hogy X |g| dµ < ∞. Legyen En = X (g ≤ n) , α olyan
R
. q−1
mérhet® függvény, amelyre αg = |g| , továbbá f = χEn α |g| . Persze f korlátos ezért µ (X)
végessége miatt f ∈ Lp . Így: Z Z
q
Φ (f ) = f gdµ = |g| dµ
X En

ezért
Z Z 1/p Z 1/p
q p q
|g| dµ = |Φ (f )| ≤ kΦk kf kp = kΦk |f | dµ = kΦk |g| dµ
En X En

R 1−1/p R 1/q
q q q q
amib®l azt kapjuk, hogy En
|g| dµ = En
|g| dµ ≤ kΦk . Node χEn |g| → |g|
monoton növeked®leg µm.m. pontonként a g ∈ L1 miatt, ezért a monoton konvergencia tétel
szerint Z Z
q q
χEn |g| dµ → |g| dµ.
X X

Azt kaptuk tehát, hogy kgkq ≤ kΦk is fenáll, azaz g ∈ Lq valóban teljesül. ❏

5 Állítás
Tekintsük az (X, M, µ) mértékteret, és az ehhez tartozó Lp (X, M, µ) Banach-teret. Legyen Φ ∈ L?p
folytonos lineáris funkcionál rögzítve.
· Ha p = 1, és µ σ -véges mérték, akkor létezik egyetlen g ∈ L∞ függvény, amelyre

Φ = Φg , valamint kΦk = kgk∞ .

· Ha 1 < p < ∞, akkor létezik egyetlen g ∈ Lq függvény, amelyre

Φ = Φg , valamint kΦk = kgkq .

Bizonyítás:
Mindkét állítást igazoltuk a µ (X) < ∞ speciális esetben. Legyen most A ∈ M egy µ (A) < ∞
véges mérték¶ mérhet® halmaz. Tekintsük az ehhez tartozó (A, MA , µA ) véges mértékteret, ahol
. .
MA = {M ∩ A : M ∈ M} ; µA = µ|MA .

Jelölje egyszer¶en Lp (A) az Lp (A, MA , µA ) mértékteret és L?p (A) ennek duális terét. Tekinthetjük
az Lp (A) Banach-teret mint az Lp (X) alterét, hiszen egy f ∈ Lp (A) függvényt Ac -re kiterjeszt-
hetjük f˜|Ac = 0 és f˜|A = f módon. Így kf˜kL = kf kp
. Ha Φ ∈ L? (X) folytonos lineáris
Lp (A) p
funkcionál, akkor az folytonos lineáris funkcionál Lp (A) altéren is, hiszen
  
f ∈ Lp (A) mellett Φ f˜  ≤ kΦkL?p (X) kf˜kLp (X) = kΦkL?p (X) kf kLp (A) .
 
 5

Így Φ valóban folytonos, s®t kΦkLp (A) ≤ kΦkL? (X) . A továbbiakban az egyszer¶ség kedvéért nem
p

teszünk jelölésbeli különbséget f és f˜ között.

Minden A ∈ M, µ (A) < ∞ halmazra alkalmazhatjuk a már igazolt állítást. Így minden A ∈ M,
µ (A) < ∞ halmazhoz létezik egyetlen gA ∈ Lq (A) függvény, melyre minden f ∈ Lp (A) esetén
Z
Φ (f ) = f gA dµ, és kgA kLq (A) = kΦkL? (A) ≤ kΦkL? (X) .
p p
A

Az egyértelm¶ség miatt az A, B ∈ M véges mérték¶ halmazokra (gA )|B = (gB )|A = gA∩B . Legyen
.
n o
s = sup kgA kLq (A) : A ∈ M, µ (A) < ∞ ≤ kΦkL? (X) p

.
Válasszunk olyan An ∈ M, µ (An ) < ∞ halmazsorozatot, hogy gn = gAn jelöléssel

kgn kLq (An ) → s.

.
Legyen A∞ = ∪∞ n=1 An , majd három megjegyzést teszünk az An halmazokra struktúrájára:
.
· Egyrészt, feltehet®, hogy An ⊆ An+1 minden n ∈ N mellett. Ugyanis, ha BN = ∪N n=1 An , akkor
(gBN )|AN = gN az egyértelm¶ség miatt. Így
Z Z Z
q q q q q
kgN kLq (AN ) = |gN | dµ = |gBN | dµ ≤ |gBN | dµ = kgBN kLq (BN ) ,
AN AN BN

ezért kgBN kLq (BN ) → s is fennáll.

· Másrészt, ha az (X, M, µ) mértéktér σ -véges akkor A∞ = X is feltehet®. Ugyanis, avval az
En ∈ M, µ (En ) < ∞ halmazsorozattal, amelyre ∪∞n=1 En = X , bevezetve a Bn = An ∪ En jelölést,
az el®bbihez hasonló módon kapjuk, hogy

kgn kLq (An ) ≤ kgBn kLq (Bn ) ,

ezért kgBn kLq (Bn ) → s is fennáll.

· Harmadrészt, p > 1, azaz q < ∞ esetén ha B ∈ M, µ (B) < ∞, olyan halmaz amelyre B∩A∞ = ∅,
akkor gA = 0, µ-m.m. Ugyanis, ellenkez® esetben (gAn ∪B )|An = gAn és (gAn ∪B )|B = gB miatt
Z Z Z
q q q q
kgAn ∪B kq = |gAn ∪B | dµ = |gAn ∪B | gdµ + |gAn ∪B | gdµ
X An B
Z Z Z Z
q q q q q q
= |gAn | dµ + |gB | dµ = |gAn | dµ + |gB | dµ = kgAn kq + kgB kq > sq
An B X X

állna fenn elegend® nagy n mellett ellentmondva s szuprémum tulajdonságának. (Figyeljük meg,
hogy p = 1 esetben mi történne!)
A tételben el®írt g ∈ Lq (X) függvény konstrukciója következik. A gn (x) sorozat kvázikonstans
az An halmazok monoton növekedése miatt, tehát létezik a g : X → R mérhet® függvény, melyre
gn → g pontonként. Látható, hogy g ∈ Lq (X) , hiszen
R |gn |q monoton
R növeked®leg tart |g|-hez, ezért
q
q < ∞ esetben a monoton konvergencia tétel miatt X |gn | dµ → X |g| dµ. A baloldali határérték
minden tagja legfeljebb sq , ezért kgkLq (X) ≤ s. A q = ∞ esetben |g (x)| = limn→∞ |gn (x)| ≤
limn→∞ kgn k∞ = s majdnem minden x ∈ X mellett, tehát kgkL∞ (X) ≤ s most is teljesül.
.
Tekintsünk most egy olyan f ∈ Lp (X) függvényt, amely az A∞ = ∪∞ n=1 An halmazon kívül
elt¶nik. Az f χAn ∈ Lp (An ) , ezért a gn függvények deníciója szerint
Z


Φ f χAn = f gn dµ.
An

Ekkor a lemmát alkalmazva f χAn → f χA∞ = f az Lp (X) topológiája szerint, ezért Φ folytonos-
sága miatt

Φ f χAn → Φ (f ) .
 6

A Hölder-egyenl®tlenség szerint tehát f g ∈ L1 (X) . De az (|f gn |)n∈N sorozatnak f g majoránsa,

ami ezek szerint L1 (X)-beli, ezért a majorált konvergencia tétel szerint
Z Z Z
f gn dµ = f gn dµ → f gdµ.
An X X

A három utoljára kiemelt sort összevetve azt kapjuk, hogy

Z
Φ (f ) = f gdµ.
X

fennáll minden olyan f ∈ Lp (X) függvény esetén, amelyre f|Ac∞ = 0.

Tekintsünk most egy olyan f ∈ Lp (X) függvényt, amely az A∞ halmazon konstans zéró. Meg-
fogjuk mutatni, hogy Φ (f ) = 0.
Ha p = 1, akkor µ σ -végessége miatt, A∞ = X, ezért ilyen függvény csak Lp zérus eleme lehet,
tehát ebben az esetben Φ (f ) = 0 teljesül.
. .
Ha p > 1, legyen Bn = X (|f | ≥ 1/n) , és B∞ = ∪∞ n=1 Bn . Világos, hogy X (f = 0) = B∞ és
c

µ (Bn ) < ∞ az f ∈ Lp (X) miatt. A lemmát használva, kapjuk a Bn növ® sorozatra, hogy
f χBn → f az Lp (X) topológiája szerint, ezért Φ folytonossága szerint


Φ f χBn → Φ (f ) .

Másrészt µ (Bn ) < ∞ miatt Z

Φ f χBn = f gBn dµ.
Bn

No de, a harmadik megjegyzésünk alkalmazható p > 1 miatt, így (gBn )|Ac = 0. A feltételünk
∞
szerint f|A∞ = 0 is fennáll, ezért
Z Z Z
f gBn dµ = f gBn dµ + f gBn dµ = 0.
Bn Bn rA∞ Bn ∩A∞

Összegzésként tetsz®leges f ∈ Lp (X) mellett f χA∞ elt¶nik Ac∞ -en, és f χAc∞ elt¶nik A∞ -en.
Így az el®z® két bekezdés szerint
 
  Z Z
Φ (f ) = Φ f χA∞ + f χAc∞ = Φ f χA∞ + Φ f χAc∞ = f gdµ + 0 = f gdµ.
X

Ezt kellett a g egzisztenciáját követel® állításhoz belátni.

A bizonyításból már csak g unicitásának igazolása maradt hátra. Tegyük fel, hogy létezik g1 és
g2 Lq -beli függvény, amelyre minden f ∈ Lp mellett
Z Z
f g1 dµ = f g2 dµ.
X X
. .
Legyen An = X |g1 | ≥ n1 és Bn = X |g2 | ≥ n1 . Ekkor An és Bn véges mérték¶ halmazok, hiszen

g1 ,g2 ∈ Lq . Így a véges halmazokon már meggondolt unicitás miatt g1 = g2 az An ∪ Bn halmazon,

ezért g1 = g2 az ∪∞ n=1 (An ∪ Bn ) halmazon is. Ez utóbbi halmaz komplementerét véve kapjuk,
hogy
∩∞ c c
n=1 (An ∩ Bn )

Ez utóbbi halmazon mind g1 , mind g2 zérus. ❏