Az életnek az alapja az, hogy megértjük, mi miért történik.

Ehhez a legjobb módszer

a modellezés, a kibernetika. Leegyszerűsítjük az életet, és hasonlatokkal,
másolatokkal megértjük azt, hogy mi miért működik és hogyan.
Megérteni kell és nem gondolkozni a dolgokon. Az információt fel kell dolgozni, és
egy kész termékként kell az életbe behelyezni, ez lesz az értelmes cselekvés, amiben
ne legyen döntés. Fontos a döntés nélküli haladás! Ezt kell megtanulni ahhoz, hogy
teljesen ismeretlen területen profin tudjunk élni.
A mozgás a világ univerzális nyelve. Fontos, hogy az út során megfelelő energiát és
információt fektessünk be a célokba. A folyamatot úgy kell felépíteni, hogy a
megterhelés egymásra rakódó legyen, és dinamikusan változó. Ennek van egy
törvényszerűsége, amit matematikailag modelleztek. Tanulni folyamatosan kell, nem
elég egyszer valamit megtudni, hanem folyamatosan egymásra épülő szakaszokat kell
összeépíteni, így nyerjük el azt a tudást, ami szükséges a sikerhez. Mindenkinek saját
ideje van. A saját idő a fejlődés sebességét jelenti. Viszont a folyamatot ugyanúgy föl
kell építeni a saját időben. Lehet, hogy valakinek sűrűbb impulzusokra van szüksége,
valakinek ritkábbra. De az egymást követő impulzusoknak kell, hogy legyen egy
rendszere. Tanuljunk a közösség erejével, az egyéniség szabadságával!
Amikor az életben elvesztjük a fonalat, kezdjünk el valami ügyességi játékot
(pl.dartsot) játszani, és a mozgáson, a sebességen, az impulzusok sebességén
keresztül kontrolláljuk azt, hogy mennyire harmonikusan éljük meg a napokat. Itt
össze tudjuk rakni, látványos az eredmény, van siker, vagy nincs, és az életben
folytatjuk ugyanazzal a sebességgel, ugyanúgy összerakjuk magunkat, ahogy élnünk
kell.

Ki vagyok én? Ezt úgy tudom meghatározni, hogy kérdéseket teszek fel magamnak.
Ha valamit , vagy valakit keresek, ha valakit vagy valamit szeretnék, akár
párkapcsolatot, akár üzletet, mindig fel kell tennem magamnak számtalan kérdést.
Ezekre a kérdésekre nem a logika alapján válaszolok,( pl. miért jöttem én pont ebbe a
városba és pont most, mi dolgom itt. ) ne a racionalitás alapján válaszoljam meg ezt.
Ha ezeket a kérdéseket helyére tettem, akkor rájövök, ki vagyok.

Változni kell. Változzunk bármiért, mert valami nem megfelelő. Vagy minden
rendben van, de valami megbicsaklik. Idejében kell változtatni. Utazzunk. Vagy
átrendezzük a szobánkat az asztalunkat, az eszközeinket. A nagyobb feladatok előtt
mindig szedjük szét az életünk elemeit és rakjuk össze másképp. Ahogy nekünk
megfelelőbb. Mert mi is változunk, és az igényeink is változnak. Nem mások miatt
kell változtatni, hanem azért mert én magam szeretnék jobb eredményt. A régi
információk zavarnak, hogy új dolgot tudjunk csinálni. Így új, tiszta lappal
folytathatjuk az életünket. Miért nem elegendő a változás az embereknél? Mert
meghagynak a múltból, nem tudják teljesen kitörölni a régi gondolataikat, bennmarad
olyan információ, ami megzavarja az újat.

Mindenkinek vannak problémái. Ezeket nem kell megoldani, csak másképp látni. A
helyes nézőpontból egészen más eredményt kaphatunk. Menjünk olyan helyre, ahol a
problémák jól láthatók, és ezzel együtt a megoldás is megtalálható. A problémákat
önmagukban nem érdemes vizsgálni. Mivel a környezetükkel összefüggésben
keletkeztek, az tartja fenn őket, a megoldás is a környezetben található meg, ezért
érdemes rendszerbe helyezni. Szükségünk van egy bizonyos távolságra ahhoz, hogy
lássuk a problémát a környezetével együtt, az összefüggésekkel együtt, azzal együtt,
hogy mi az a világ, amiben egy ilyen probléma keletkezhet és élhet.
Mikor megjelennek a nehézségek, azt úgy éljük meg, mint hogy ha beszűkülnénk egy
alagútba, ahonnan se jobbra, se balra nem lehet menni. Valójában ez nem így van,
mégis ez az érzés teljesen elnyomja azokat a képességeinket, amivel ki tudnánk törni
ebből a probléma körből. Amikor az alagútban vagyunk, kiderül, hogy nem vagyunk
egyedül. Ott sorakozunk egymás után az alagútban, hogy meglássuk a fényt a végén.
Nézzünk magunkra felülről!
A problémákon való felülemelkedést alapból nem ebben a világban képzeljük el.
Olyan hatalmas erőket képzelünk el, ami felül áll a mi problémáinkon. Ami a
képességeinket meghaladja. Ezeknek építünk szentélyeket, ahol imádkozhatunk, ahol
reménykedhetünk a megváltásban, de szükségünk van arra is, hogy saját magunkban
higgyünk. Szükségünk van arra is, hogy ebben a világban is találjunk olyan
támpontot, ahol a problémák eltűnnek.
Modell: Menjünk olyan helyre, ami nagyon magasan van, és mindenképp válasszuk a
lépcsőzést. Lépcsőzés közben képzeljük azt, hogy minél feljebb érünk, annál inkább
felül emelkedünk a problémáinkon. Elképzeljük a konkrét problémánkat, és ahogy a
lépcsőn egyre feljebb megyünk, teszünk a megoldásért, de nem bonyolódunk bele.
Nagyon fontos, hogy a fantáziánk egy reális megoldással párosuljon. Ne csak
meditáljunk egy szobában, és elképzeljük azt, hogy gazdagok lettünk, egészségesek
vagyunk, hanem fizikai megterhelés közben fantáziáljunk. A meditáció, ha fizikai
megterheléssel jár, akkor az idegrendszerben fog kikényszeríteni változásokat. Az
idegrendszeri változások lesznek a realitás a testi fejlődésben. A testünknek a
képessége határozza meg, hogy az életben milyen eredményt tudunk elérni. Pl. ha
felülemelkedem a problémámon, bár ez egy gondolat, mégis a testemnek a képessége
szükséges hogy ez reálissá váljon.
Így feljutunk, a magasba, és látunk mindent, ami alulról kaotikus, ami nem átlátható.
Így felülről látható, hogy vannak üres részek, ahol lent nem látunk ki a problémából,
vannak olyan részek, ahol szabadon cselekedhetünk. Lentről azt látjuk, hogy nincs
kiút. Pedig van.
Nem csak térbeli változással lehet másképpen szemlélni a világot. Stílust is lehet
váltani egy pillanatra. Ha anyagi gondunk van, nem kell leszögezni magunkat ahhoz,
hogy nincs pénzünk, vagy problémáink vannak. Keressünk egy olyan helyet, ahol
érezzük a luxust, és ez nem fog földhöz verni, de nem engednénk meg magunknak.
Engedjük el magunkat, éljük át, majd később visszaidézhetjük ezt a kellemes
élményt. Ezzel az élménnyel együtt próbáljunk fantáziálni, meditálni, hogy
megoldjuk a problémáinkat.
Ha az ember felér egy csúcsra, mindig különleges érzés fogja el. Teljesen más fent,
mint a megszokott környezetünkben. A csúcson ritkán vagyunk, egy-egy kis időre
lehetünk csak ott. Azt a kis időt ki kell használni, hogy magunkba szívjuk azt az
élményt, ahogy odajutottunk, és amit onnan látunk. Ez az élmény fog segíteni a
problémáinkon felülemelkedni. Az élmény, hogy lentről indultunk el, és feljutottunk.
Az életünk problémái viszonylagosak, így a megoldások is viszonylagosak. Lehetnek
nagyon jó megoldások, egy teljesen más szemszögből nézve lehet, hogy azok pont
rosszak. El kell távolodni a problémáktól. Ha távolabb vagyunk, akkor már lájuk a
feladatot. Ha látjuk a feladatot, akkor már látjuk a reményt is, és a remény ad
motivációt arra, hogy cselekedjünk. Már csak el kell indulni. A problémáinknak
leszűkítve 3 tárgyköre lehet. 1. Szerelem 2. Egészség 3. Pénz.

Eddzük magunkat. Ne azért, hogy szépek legyünk, hanem, hogy legyen erőnk, hogy
legyen kisugárzásunk, hogy észrevegyenek. Ehhez az kell, hogy nap mint nap legyen
megterhelésünk, élvezzük ezt a megterhelést, jussunk el mindig A-ból B-be.

Legyünk önmagunk. Senkit ne utánozzunk. Mindegy, mire vagyunk képesek,

mindegy, mit tudunk, semmi mást ne csináljunk, csak azt, ami mi vagyunk. Csak úgy
beszéljünk, csak úgy érezzünk, és csak úgy mozogjunk. Ezt lehet fejleszteni, ebben
lehet előre haladni, de semmiképpen ne legyünk olyanok, amilyenek nem mi
vagyunk.

Mozgásban kell lennünk. Mindig haladjunk. Mindig cselekedjünk. Amihez kedvünk

van, azt csináljuk. Ne akarjunk rögtön mindent. Fokozatosan fel kell építeni.

Egészség: Akkor, amikor valaki megbetegszik, a szervezet egy nagyon nagy

változáson megy keresztül. Ezt a változást nem képes a szervezet 100%.ban
támogatni, ezért zavarok lépnek fel. Amikor megtámad egy vírus, mikor komolyabb
fizikai hatás éri a testet, akkor is ez játszódik le, és a szervezet el van foglalva azzal,
hogy helyreállítsa az eredeti állapotot. Elvon olyan energiákat és információkat,
amelyek szükségesek ahhoz, hogy normális életet élhessünk. Próbáljunk arra
fókuszálni, hogy éppen milyen változáson megy keresztül az életünk. Vizsgáljuk meg
azt, hogy ezt tudjuk-e támogatni. Ha nem, akkor gy kicsit vissza kell venni a
tempóból. Ha a betegséggel rendelkezik valaki már nem a tempóból kell visszavenni,
hanem egyrészt ki kell szolgálni a szervezetet, meg kell neki adni mindent, ami csak
szükséges, nem csak a testnek, hanem a léleknek is, a tudatnak is, ha tehát képesek
vagyunk, fejlesszük a tudati érzelmi állapotunkat, és mozogjunk, amennyire
lehetséges. Növeljük a terhelést amennyit el tudunk viselni, de a pihenésre is
figyeljünk oda. Az elme be tudja csapni a szervezetet. Ha el tudjuk magunkat képzeni
egészségesen, kialakul az egészség. A betegség nem létezik! Létezik az egészség
hiánya, és az egészség hiányát a változás okozza. A változás szükséges. A változást
támogassuk, optimalizáljuk, és akkor visszanyerjük az egészségünket.
Hinnünk kell benne, hinnünk kell magunkban, hinnünk kell az erőnkben, és hinnünk
kell abban, hogy minden reggel felkel a nap.

Az útkeresés nem más, mint tanulni, tapasztalni, és haladni. Figyeljük meg az

életünket, figyeljük meg a hétköznapjainkat, mit csinálunk, amikor természetesen
foglalkozunk valamivel, természetesen viselkedünk. Mi az, amit akkor is csinálunk,
ha a körülmények nem ideálisak arra, hogy azt csináljuk. Tegyünk fel magunknak
kérdéseket, hogy miért csináljuk. Figyeljük meg magunkat, hogyan csináljuk. Ha
felismertük, akkor már csak csinálnunk kell, és legyünk még inkább figyelmesek.
Ezek a pillanatok fogják elárulni azt, hogy kik vagyunk. Ha tudjuk, kik vagyunk,
akkor meg fogjuk találni a saját utunkat. Ebben az életben nem a szabályok fognak
vezérelni, hanem a természetes lelkesedés, ami a szívünkből fakad.

Hogyan értesz meg valamit? Csak azt érted, amit mondanak Neked, vagy érted, hogy
miért mondták? Vagy miért fogják mondani? Vagy egyáltalán több rétegben
megérted-e, azt a gondolatot, amit a másik ember közöl Veled, esetleg megérted a
gondolatot anélkül, hogy szóban elmondják Neked, hanem csak megkapod?
A tudatod és a lelked össze tud-e kapcsolódni? Megérted-e más mozgásán keresztül
az ő gondolatait például?