Az első világháborútól a nagy gazdasági válságig

 ÉVSZÁMOK:
1914-1918: 1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd hadgyakorlatot ment megszemlélni Szarajevóba, ahol szerb
nacionalista mozgalmak irányításával Gavrilo Princip meggyilkolta. A szerb kormánynak ultimátumot adtak át,
mely megalázó feltételeket tartalmazott (miután Moltke elemezte a helyzetet, elérkezettnek látta az időd a
Schlieffen-terv végrehajtásához), így nem fogadták el, a Monarchia július 28-án hadat üzent Szerbiának. Egy
héten belül egész Európa hadban állt: Franciaország, Oroszország Anglia (antant) és Németország, Monarchia
(kettős szövetség). Anyagháború alakult ki, ahol a hátországok látták el a fronton levőket és az került ki
győztesen, akinek nem merültek ki a készletei. 1916-ban Somme, Verdun, Jütland és Bruszilov offenzíva. 1917-
ben megszűnt a keleti front és az USA csatlakozik a háborúba. 1918-ban az oroszok békét kötöttek és az amerikai
beavatkozás térdre kényszerítette a központi hatalmakat, november 11-én Németország is békét kötött a
compiegne-i erdőben.
1917: A háborúban kifáradt orosz emberek mindenért a cárizmust okolták, ezért forradalom robbant ki március 8-
án a kenyérhiány miatt. II. Miklós cár lemondott. Lvov herceg vezetésével az Ideiglenes Kormány veszi át a
hatalmat. A forradalom alatt alakulnak meg a szovjetek. Áprilisban hazatér Lenin és meghirdeti a permanens
forradalmat (mensevik (mérsékelt) és bolsevik (radikális) harc). Nyáron a kormány betiltotta a bolsevik pártot,
azonban október 25-én (november 7.) a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusán átveszik a hatalmat.
Népbiztosok Tanácsa, Lenin.
1919: megkezdődnek Párizsban az első világháborút lezáró békék (Lloyd George, Wilson, Clemenceau,
Orlando).
1922: Megalakul a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Szovjetunió, a bolsevik párt egyeduralma.

 SZEMÉLYEK:
Sztálin: hivatásos forradalmár, bolsevik párt- és állami vezető. 1922-től a szovjet párt főtitkára, a Szovjetunió
irányítója Lenin halál után, egészen haláláig (1953). Személyi kultusz alakult ki körülötte.
Trockij: hivatásos forradalmár. Az OSZDMP II. Kongresszusán a mensevikekhez csatlakozik, támadja a lenini
irányvonalat. 1917-ben visszatért Oroszországba, felvételt nyert a bolsevik pártba és meghatározó tagja volt
annak (pl.: breszt-litovszki béke), de később a párt ellensége, Sztálin megöleti.
Wilson: amerikai elnök az első világháború alatt. Pacifista nézeteket hangoztat, semlegességi nyilatkozatot tesz,
azonban a német korlátlan tengeralattjáró háború hatására belép a háborúba az antant oldalán. Békejavaslatot tesz,
önrendelkezés joga, 14 pont. Részt vett a párizsi békéken.
Clemenceau: francia politikus, miniszterelnök. 1917-ben ismét miniszterelnök, a németek teljes megsemmisítése
a cél, a béketárgyalásokon francia hegemóniára tör és a németeket akarja meggyöngíteni.
Stresemann: a válságos évek után a megegyezésre törekvő politikusok kerültek hatalomra, így Stresemann,
német külügyminiszter 1923 és 1929 között.
Mussolini: olasz fasiszta politikus, 1922 és 1943 között Olaszország fasiszta diktátora. 1922. október 28-án
fegyveresen bevonult Rómába, felszámolta a többpártrendszert, diktatúra. 1935-ben gyarmatosító háborút indított
Etiópia ellen. A háborús vereségek hatására Viktor Emánuel letartóztatta (de a németek kiszabadították), 1945-
ben partizánok lőtték agyon.

 FOGALMAK:
Villámháború: A világháború előtt először a Schlieffen-tervben fogalmazódott meg az elképzelés, miszerint az
ellenfelet egy gyors, meglepetésszerű támadással rövid idő alatt térdre lehet kényszeríteni. Az első
világháborúban mindenki így akart végezni ellenfelével.
Állóháború: a háború azon formája, melyben a felek nem, vagy csak alig mozdulnak a frontról, a
lövészárkokból, az arcvonal csak kilométereket változik hónapok, évek alatt.
Központi hatalmak: Az első világháború alatt Németország és az Osztrák-magyar Monarchia által alkotott
szövetség, mely nevét onnan kapta, hogy a hatalmak egy tömbben helyezkedtek el (Törökország és Bulgária is
csatlakozott).
Szovjet: orosz tanács. A felkelő munkások és katonák önigazgatási szervezetei az 1905-ös és 1917-es forradalom
idején. A bolsevikok kisajátították a szovjeteket, megszüntették az önigazgató jelleget.
Fasizmus: Mussolini által meghatározott szélsőjobboldali ideológia és diktatórikus politikai gyakorlat. Jellemzi:
kommunista ellenes, személyi kultusz, sovinizmus (szélsőséges nacionalizmus).
Korporatív állam: állami kényszerrel létrehozott intézmények az olasz fasiszta államban, amelyben a dolgozók,
gazdasági vezetők, tulajdonosok együtt működtek egymással és a kormányzattal. Ez államérdek, tehát tilos a
sztrájk, érdekvédelmi szerveződés.
Egypártrendszer: egyetlen párt kizárólagos hatalmát biztosító, diktatórikus jellegű kormányzati rendszer.
Szélsőjobboldali és kommunista típusú államformára jellemző.
Kollektivizálás: mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok létrehozása az egyéni
parasztgazdaságok helyén a kommunizmusban.
GULAG: „táborok állami igazgatósága” kényszermunkatáborok, telepek és börtönök kiterjedt hálózata a
Szovjetunióban 1918-tól 1956-ig.
Kisantant: Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia katonai szövetsége 1920-1938 között, a magyar revizionista
mozgalmak ellen irányult.
Kisebbségvédelem: olyan törvények, melyek egy államon belül a kisebbségben lévő népcsoportoknak biztosít
egyenlő politikai jogokat, szabadságjogokat. A világháború utána veszteseknek alá kellett írni.
Hátország: A háborúban lévő ország olyan területe, mely biztosítja a nyersanyagellátást, a termelést. Az ország
eredeti területe. Az első világháborúban az anyagcsata miatt nagyon fontos volt.
Békerendszer: Béketárgyalások sorozata az első világháború során, melyen több ország sorsáról is döntöttek a
győztes hatalmak.
Parlamenti demokrácia: A diktatórikus rendszerekkel ellentétben egy olyan rendszer, ahol a nép akarata
érvényesül a parlamenten keresztül.
Gazdasági válság: a gazdasági egyensúly jelentős megbomlása, súlyos megrázkódtatás a gazdaságban. 1929-33
között a legnagyobb, ipari termelés nagymértékű zuhanása, munkanélküliség, pénzügyi összeomlás,
elszegényedés.
Sztálinizmus: Sztálin által megvalósított párt- és államirányítási rendszer, mely hosszú ideig meghatározta a
Szovjetunió politikáját. Jellemzői: diktatórikus hatalommal rendelkező párt és állami vezető parancsainak
végrehajtása, központosított, tervgazdálkodásos rendszer, erőszakos kollektivizálás, személyi kultusz, GULAG.