Spiritualitás és lelki egész-ség

I. Az egész-ség természete
 Az egészség olyan érték, aminek a megőrzésében az ember személyiségének minden
szférája részt kell, hogy vegyen.
 „Egész-ség” = teljesség: az első alapvető kritérium, hogy önmagunkat is egészként,
egységként lássuk. Nem szabad egymástól elkülönítetten kezelni személyiségünk
különböző szféráit (test – lélek). Mindegyiket ugyanúgy táplálni kell, elevenen kell
tartani, hiszen ezek egymást is táplálni fogják.
 Test-lélek szétválaszthatatlan egység, kölcsönösen hatnak egymásra – a test pl. nagyon
pontos jelzéseket adhat a lélek állapotáról, akárcsak az álmok. A betegségek nagyon
sokszor figyelmeztető jelzések arról, hogy valami bennem kezdi elveszteni az
elevenségét, kezd „megdermedni”.
 A bennünk-rajtunk keletkező „sebek” nagyon fontosak, hiszen kinyitnak arrafelé,
amerre addig zárt voltam, nyitottá tesznek egy párbeszédre, amiben addig nem vettem
részt. Felhívják a figyelmemet arra, amit eddig nem láttam. A sebek figyelni tanítanak,
és kinyitnak a megújulás, az egyre teljesebbé váló egész-ség felé. („A seb az a nyílás,
amin a kegyelem beárad.”) Sokszor zártak, megrögzöttek vagyunk a többi ember, a
világ, az Isten felé, és ezek a sebek „nyitnak ki” újra egymás felé, önmagunk felé.
Ezért fontosak, ezért kell hálásnak lenni értünk.
 Amikor valakiről azt mondjuk, hogy „meggyógyul”, akkor a létezése eredeti teljessége
áll helyre: a dermedtség feloldódik, a csonkaság, repedés, törés összeforr, a dolgok
ismét a helyükre kerülnek – egy magasabb szinten! (Sosem „ugyanaz” az állapot áll
helyre, mint ami korábban volt !)
 Az egészség tehát lelki feladat is: folyamatosan fenn kell tartanunk, mindig újra létre
kell hoznunk, újra kell teremtenünk ezt az állapotot --- Az emberi élet ilyen
megújulások („megtérések”) sorozata. Az egészségünk (ahogy a személyiségünk)
sosincs „kész”.

II. Hogyan történik a gyógyulás, illetve az egészség?

- Két kutatás: hogyan hat az emberek egészségére 1. a vallásosság ténye 2. az emberi
kapcsolatok ténye.
1. A valamilyen valláshoz tartozó emberek 30-40 százalékkal egészségesebbek a
többinél („maga módján” – itt a legalacsonyabb az arány, aki tartozik is valamilyen
közösségbe, illetve ott gyakorolja is a vallását, ott a legmagasabb)!
2. „A barátság fél egészség” : egy kaliforniai kutatás szerint, amelyben négyezer férfit
és nőt vizsgáltak meg, egyenes kapcsolat van a baráti kör, és az élet
hosszúsága között: azok a nők, akiknek kevesebb, mint hat barátja van, hajlamosabbak
a betegségekre, gyakrabban lesznek túlsúlyosak, cukorbetegek és depressziósak, mint
akiknek kiterjedt ismeretségi körrel rendelkeznek. "Már egyetlen jó barát, vagy egy jól
működő házasság harmadával csökkenti az idő előtti elhalálozás esélyeit" - állítja a
kutatás. Tehát nemcsak a mennyiség, a minőség is számít: van, akinek csak egy-két
igazán közeli barátja van, mások pedig megszámolni sem tudják az ismerőseiket.
"Mindkettő jó dolog, és mindkettő jó hatással van az egészségre, de a legjobb persze
az, ha a barátságok mindkét fajtájával rendelkezünk" - írja Lodge. Az emberi
kapcsolatok gyógyító hatása a kórházakban a leglátványosabb: nyilvánvalóan sokkal
gyorsabban gyógyulnak azok a betegek, akiket gyakran látogatnak meg a családtagjai
és a barátai, mint azok, akiket magukra hagynak. "Az, ha valakinek nincsenek barátai,

1
 pontosan ugyanolyan káros az egészségére, mintha dohányozna, vagy jelentős túlsúlya
lenne" -állítja Klein.
3. Művészetekkel való foglalkozás, kapcsolat akár alkotói, akár befogadói szinten:
gyógyít, „ép-ít” bennünket --- művészetterápiák.

- Vajon mi a közös ebben a három területben (vallásosnak lenni, barátságokat

fenntartani, művészetekkel foglalkozni)? -------- a KAPCSOLATBAN LÉT!
- Gyógyulás és egészség feltétele: hogy kapcsolatban legyünk a környezetünkkel –
önmagunkkal – Istennel. Ezek szorosan összefüggnek: a másokkal való kapcsolat vezet el
bennünket a többiekhez (József Attila: „hiába fürösztöd önmagadban, csak másban
moshatod meg az arcodat”), az Istenhez. Önmagunkkal is párbeszédet kell folytatnunk (pl.,
betegségeinkkel is, sebeinkkel is: mi az üzenetük?)
- A kapcsolat, a viszony az, ami gyógyít, épít és egészségessé tesz bennünket. Ami
kinyit bennünket, utat mutat és elvezet a saját életünk teljességéhez (ami elválaszthatatlan a
többiek életének teljességétől.)

III. A spiritualitás mint viszony az emberi életben

- Mit jelent a „spirituális” jelző?
- Spirituális tapasztalat = kapcsolatba kerülni, találkozni a transzcendenssel, a
kimondhatón túlival – ilyen értelemben találkozásaink egy speciális fajtája: minden
igazi spirituális tapasztalat találkozás
- De ez a tétel megfordítható: minden igazi találkozás spirituális tapasztalat --- Buber: a
Te alapszó szent --- a viszonyok vonalai az Örök Te-ben metszik egymást.
- Buber: az ember a másiknak két alapszót mondhat ki (ez egy belső kimondás): „Te”,
„Az”

- Én-Az:
nem kölcsönös, tárgy, tapasztalat, -
időbeli, határolt, részekből áll,
birtokolható, fogalmi nyelven
leírható, nem mondható egész
lényünkkel

- Én-Te: kölcsönös, személy,

viszony, között, időtlen, határtalan-
kizárólagos, nem áll részekből –
egész, nem birtokolható, fogalmi
nyelven nem leírható, csak egész
lényünkkel mondható.

2
 - Én-Te és Én-Az: mindig váltogatják egymást, nem etikai, hanem létrendbeli különbség
van közöttük.
- Te-mondás = teljes, tiszta, kizárólagos odafordulás a Másikhoz --- minden ilyen
odafordulásunkban az Istenhez fordulunk --- minden Én-Te viszony spirituális
tapasztalat.
- Ki lehet Te? Buber: 3 szféra: természet, emberek, szellemi létezők (műalkotások) +
Isten (őt nem veszi külön szférának, hiszen minden viszony Benne létezik és hozzá
vezet.) --- az első félévben ezekkel a viszonyokkal foglalkoztunk (műalkotások,
melyekben a találkozás jelenik meg a különböző szférákban – tárgyak, természet,
emberek, műalkotások, Isten)

IV. Műalkotásokkal való viszony:

- //Bibliai gyógyítások: Jézus nem betegségeket gyógyít, hanem mindig az egész embert
gyógyítja: ő az, aki mindenkire Te-ként tekint, ezért gyógyító a jelenléte. Csoda
teológiai meghatározása = a csoda a teremtés eredeti teljességét állítja helyre (nem = a
term. törv. felfüggesztésével).
- //Ottlik: a műalkotás a világ eredeti teljességét állítja helyre. Hogyan teszi ezt a
műalkotás?
- Alkotói folyamat: a művész a világ elszigetelt dolgai között vesz észre és hoz létre
összefüggést, kapcsolatot, azonosságot. (Pl. a metafora működése: „Hálót fon az est, a
nagy barna pók” Este = pók. Ezt Juhász Gyula verse óta tudjuk! (-:)
- Befogadói folyamat: a jelentés, a személyre szabott üzenet mindig elrejtett – a
műalkotással való igazi találkozásig meg kell tenni a mi személyes, egyszeri utunkat:
mikor a kapcsolat létrejött, megint csak egy elszigeteltség szűnt meg, egy szakadék
gyógyult be, egység teremtődött meg a feltárult jelentésben.

V. Párbeszéd belső világunkkal – a „felülről induló” és az „alulról induló” lelkiség

(Anselm Grün)
Mi a lelki fejlődés útja? – a világvallások hagyományában kétféle válasz létezik, ezek
nem zárják ki egymást, hanem ideális esetben kiegészítik egymást.
1. Felülről induló lelkiség: az önmagunk által alkotott eszményekből indul ki –
mindenkinek vannak eszményei, amiket szeretne megvalósítani, példaképei, akikre
szeretne hasonlítani. Ez abban a vágyban gyökerezik, hogy egyre jobbak akarunk
lenni, egyre magasabbra akarunk jutni.
- Pozitív: az ember újra és újra meghaladja önmagát, miközben az ideálok felé
törekszik, és a jó példák elevenséggel, energiával töltik fel személyes életét, segítik a
személyes útján.
- Negatív: ha ezek az ideálok elvesztik a kapcsolatot a saját valóságunkkal. Vannak
emberek, akik olyan magas ideálokat állítanak maguk elé, amit soha nem érhetnek el.
Hogy ne kelljen belenyugodniuk a kudarcba, elfojtják saját valójukat, elvesztik a
kapcsolatot saját, igazi belső világukkal. Az önmagáról alkotott eszménykép
érdekében az ember elfojtja saját hibáit (ahelyett, hogy szembenézne velük), és két
szinten kezd el élni, amelyeknek már semmi köze egymáshoz: megosztottság,
meghasadt én, betegség.
2. Alulról induló lelkiség: Önnön valónkhoz csak alapos önismerettel, hibáinkkal,
belső sötétségeinkkel való szembenézés által juthatunk el. Le kell szállnunk önnön
mélységeinkbe, szembenézni az árnyakkal, ahhoz, hogy „kincset” találjunk, hogy
megtaláljuk a bajból kivezető, gyógyító utat, megoldást. Üzenet, hívás nemcsak az
eszmények irányából jöhet, hanem saját érzelmeinken, álmainkon, testünkön,
sebzettségeinken keresztül is. Ezeket nem szabad elfojtani, hanem figyelni rájuk,
„beszélgetni” velük.