Manapság nehéz szülőnek lenni. A társadalom nagyot változott.

Amikor én gyerek
voltam, az öcsémmel nyugodtan lemehettünk a térre játszani anélkül, hogy szüleinknek
aggódniuk kellett volna. A mai szülők állandóan reszketnek a gyerekükért. Szinte naponta
közöl a média valamilyen szörnyűséges hírt, amelyből kiderül, hogy a világ veszedelmes.
Az ember már nem tudja, mihez tartsa magát. Ráadásul szülőként mintha az egész világgal
versenyezned kellene. Nem tudod elengedni magad egy percre sem, és nem mersz az
ösztöneidre hagyatkozni, mert mások állandóan eldicsekszenek vele, hogy a gyerekeik
milyen tehetségesek, jó tanulók és rendesek. Vannak, akik lubickolnak szerepükben.
Mások egyáltalán nem, nekik ezt a szerepet tanulniuk, érteniük és gyakorolniuk kell.
Viszont minél többet tud az ember a gyereknevelésről, minél többet olvas és beszél róla
másokkal, annál biztosabban hozza meg a maga döntéseit. Bízz magadban!
Gyerekeink fölnevelése a legfontosabb feladat, melyet az élet ránk oszt. Ez azonban
nem jelent feltétlenül kínlódást és terhet. Szülőnek lenni öröm és boldogság!

Jo Frost
JO FROST
Szuperdada
JO FROST

Szuper-
dada
Hogyan hozzuk ki a legjobbat gyermekeinkből?

PARK KÖNYVKIADÓ
 Ezt a könyvet anyámnak, Joa Frostnak és apámnak, Michael Frostnak ajánlom, akik mindig úgy álltak mellettem, mint az
őrangyalok. Köszönöm nektek a feltétel nélküli szeretetet és támogatást. Áldásnak érzem, hogy Ti vagytok a szüleim. Matthew, Te
mindig az én „kicsi Mattsum" leszel.
Örök szeretettel
Én

2002 - 2002 Bíró M. u. 7.

370 F 94 FS00416926
FROST, JO
SZUPERDADA : HOGYAN HOZZU

A fordítás alapjául szolgáló kiadás:

Jo Frost: Supernanny, How to Get the Bestfrom Your Children,
Hodder and Stoughton, 2005, London

Fordította Karczag Judit

Második kiadás
Text copyright © 2005 Channel 4
Magyar kiadás © 2006, 2011 Park Könyvkiadó, Budapest
Hungárián translation © 2006 Karczag Judit
Szerkesztette Csontos Erika
Felelős szerkesztő Tönkő Vera és Szalay Marianne
Műszaki szerkesztő Kuha Zulejka
A borítót tervezte és az illusztrációkat készítette Földi Andrea
Tördelte Budai Péter
 JO MEGKÖSZÖNI

Rengetegen segítettek nekem, hogy ez a könyv megjelenhessen! Szeretném mindenkinek személyesen

megköszönni, amit értem tett, de azt sem tudom, hol kezdjem, annyi nevet kellene felsorolnom.
Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm a kemény munkát: a Ricochet Productions kreatív csapatának,
mindazoknak, akik a könyvet tervezték, fényképezték, és lehetővé tették, hogy a Szuperdada eljusson a
Hodder kiadóhoz.
Különösen hálás vagyok azoknak a családoknak, akik a tévésorozatban közreműködtek, és azoknak is,
akikhez évekig jártam, meg persze az ÉN családomnak és barátaimnak - tudjátok, kik vagytok! -, akik
támogattak.
Végül, de nem utolsósorban szeretnék köszönetet mondani Sue Aytonnek és Liz Wilhide-nak, akik
segítettek, hogy megtaláljam a „saját hangomat".
 „
Hogyan veheted rá a gyereket, hogy tartsa fején a sapkát? Egyszerű a dolog. Amikor leveszi,
szólsz neki, hogy tegye föl. Megint leveszi. Szólsz neki, hogy tegye föl. Leveszi. Megint szólsz,
hogy tegye föl. Leveszi. Szólsz neki, hogy tegye föl. Leveszi. Szólsz, hogy tegye föl. Leveszi. Szólsz,
hogy tegye föl...

„
N emrégiben történt. Éppen két kislányra vigyáztam, kint sétáltam velük a parkban. A tűző nap ellen

könnyű vászonkendőt viseltek. Miután egy ideje ott játszottunk, egy asszony lépett hozzám. „Ezt hogyan
csinálja? - kérdezte meglepetten. - Hogyan tudja rávenni őket, hogyne dobják le a kendőt a fejükről?"
Rápillantottam, és fojtott hangon odasúgtam neki: „Pillanatragasztó. Csak éppen egy vékonyka csík a
homlokukon." Megrökönyödéséből ítélve, gondolom, egy pillanatig azt hitte, nincs ki a négy kerekem. Aztán
rájött, hogy tréfáltam!
Mondanom sem kell, hogy pillanatragasztós trükkökről ebben a könyvben nem fogsz olvasni. Egyáltalán:
semmi olyasmiről, ami egy gyereknek testileg vagy lelkileg a legkisebb mértékben is megárthatna. Itt inkább
olyan gubancok józanésszel belátható, kézenfekvő megoldásával találkozol majd, amelyekkel az öt év alatti
gyerekek szülei nap, mint nap szembenéznek.
Ezeket a fogásokat, technikákat nem én találtam ki, és gyanítom, hogy nincs ember a nap alatt, aki azt
mondhatná magáról, hogy ezek az ő találmányai. Egyszerűen megfigyeltem a szülőket és a gyerekeket, hogy
kiderüljön számomra, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Amit például „a bevonás módszerének"
neveztem el, azt számos szülő alkalmazza, ha a kisgyerek mellett a mindennapi házimunkával is meg akar
birkózni. A „komiszlépcső módszere" - vagyis az a mód, ahogyan egy szabályt megerősítünk azáltal, hogy a
gyereket egy időre arra késztetjük, hogy a sarokban vagy egy meghatározott lépcsőfokon elgondolkodjon
viselkedése helytelenségén - azt hiszem, egyidős lehet a lépcsőfok vagy a szobasarok feltalálásával.
Nem úgy lettem hivatásos bébiszitter, hogy egy reggel arra ébredtem, hogy én ezt akarom csinálni,
hanem az élet hozta így. Nem csoda, hogy gyerekekkel foglalkozom, hiszen az első szünidei munkahelyem
egy kismama holmikat árusító üzlet volt!
Szeretek különféle emberekkel találkozni, és nagyon szeretem a gyerekeket. A szüleim tréfásan mindig is
„szövegládának” neveztek. Apámnak és anyámnak minden nyaraláskor számos új emberrel kellett
megismerkednie, mivel én azonnal összebarátkoztam az összes ott vakációzó gyerekkel. Ahogy idősebb
lettem, gyakran vigyáztam mások gyerekeire. Olykor még csecsemőket is pesztráltam.
Tizenöt év alatt rengeteg gyakorlati tapasztalatra tettem szert. Voltam állandó dada pici mellett, voltam
alkalmi dada, és voltam „problémamegoldó" vagy „gubancbogozó" dada, vagyis előfordult, hogy
tanácsadásra kértek. Volt, hogy együtt nyaraltam a családdal, és velük mentem haza, sőt olykor földrészeken
át utaztunk együtt. Gondozottaim között éppúgy előfordult néhány órás csecsemő, mint tizennégy éves
kamasz. Aggódó szülők hívásait fogadtam éjjel kettőkor, és azoknak a családoknak a barátai is megkerestek
gondjaikkal, akiknél dolgoztam. A Szuperdada címet viselő televíziós sorozatom első adásai óta ismeretlen
emberek halmoznak el leveleikkel. Megírják, hogy kipróbálták a módszereimet, és hogy mit értek el velük.
Csodálatos dolog pozitív visszajelzéseket kapni.
Egyesek megemlítik, hogy nincs saját gyermekem. Ez igaz. Gyermekorvos vagy gyermekpszichológus
sem vagyok. Amit csinálok, azt minden formális képzés nélkül teszem. Ebben a tekintetben pontosan abban a
helyzetben vagyok, mint a szülők, csak éppen az ő hatalmas érzelmi érintettségük nélkül (noha nekünk,
dadáknak és bébiszittereknek is vannak érzéseink!).
Az a nagy különbség köztem és a szülők között, hogy mögöttem sokévnyi tapasztalat áll, mert nagyon
sokféle, különböző fejlődési fokon álló gyerekkel volt már dolgom, és nem először találkozom a nevelési
gondokkal. Sok kicsit láttam már elválasztáskor, fogzáskor, szobatisztaságra szoktatás idején, a dackorszak
hisztizései közben vagy az első iskolanapon. Közben megfigyeltem viselkedésüket, meghallgattam, amit
mások mondtak gyermekgondozási témákról, és legfőképpen a saját ösztöneimre hagyatkoztam.
Hamarosan ráeszméltem, hogy a pesztrálás nem merülhet ki abban, hogy felügyelünk a gyerekekre, és
kielégítjük testi szükségleteiket. A bébiszitter lényegében híd a gyerek és a szülő között. Kiváltságos
helyzetben van: megfigyelheti a családok működését. Engem folyamatosan elbűvöl a család, ez a
kapcsolatokból és erőviszonyokból épülő, eleven hálózat, ahol minden mindennel összefügg. Aki objektív
szemlélő egy család kellős közepén, mindent világosabban lát, mint a résztvevők, hiszen az események nem
hatolnak a szíve mélyéig. A baj az, hogy amikor a szülők éppen benne vannak egy gubancban, érzelmileg
túlságosan érintettek ahhoz, hogy három lépés távolságból tudják szemlélni a dolgokat, ahonnan már
egészen másképpen festene a problémájuk.
Ez a könyv éppen abban segít a szülőknek, hogy megtegyék ezt a néhány lépést „hátrafelé". Magam is ezt
teszem, mint Szuperdada, amikor egyes bajba került családokkal dolgozom - egyszerűen azért, mert ők
önkéntelenül mindig ugyanannak a régi, rossz beidegződésnek a csapdájába esnek. Szerintem „rossz gyerek"
nincs. Hiszem, hogy minden gyerek képes rá, hogy úgy viselkedjen, ahogy elvárják tőle. Éppen ezért nem is
az a célom, hogy mintagyerekeket faragjak. Azt szeretném, hogy védenceim boldog, nyugodt gyerekek
legyenek, akiknek kiforrott egyéniségük és önálló akaratuk van, de azt is tudják, hogy hol vannak a határok.
 Mindaz, amit láttam és tapasztaltam, arról győzött meg, hogy a gyerekeknek szükségük van korlátokra.
Márpedig ahhoz, hogy ezek a korlátok a helyükön maradjanak, fegyelemnek is kell lennie. A fegyelmezés
nem a szigorú büntetéseken múlik, valójában inkább a megerősítésnek, a dicséretnek van fontos szerepe
benne. Ám ez azt is jelenti, hogy le kell fektetni a szabályokat, és ezek betartására határozottan, méltányos és
igazságos módon ügyelni kell.
Sokan panaszkodnak, hogy nagyon nehéz ráncba szedniük a gyereküket. Valószínűleg attól tartanak: a
csemetéik nem fogják szeretni őket, ha „szigorúak". Az eredmény persze az, hogy egy sor dolgot ráhagynak a
kicsikre, akik még nincsenek fölkészülve rá, hogy önmagukért felelősséget vállaljanak. Egyáltalán nem jó, ha
egy kisgyerek azt csinál, amit akar, mintha ő lenne a főnök. Ez a helyzet csak megzavarja, és szerencsétlenné
teszi.
Képzeld csak el, hogy gyanútlanul belépsz egy bankba, hogy befizess egy csekket, és hirtelen azt mondja
valaki: foglald el a bankigazgató székét. Képzettség és gyakorlat nélkül, anélkül, hogy végigjártad volna a
csúcshoz vezető utat. Fogalmad sem lenne, hogy mihez kezdj. Így érez az a gyerek is, akire mindent
ráhagynak. A vezető szerepbe került gyerek mentálisan egyszerűen képtelen kezelni a helyzetét.
Jómagam biztonságos, szerető környezetben nevelkedtem. Olyan szülőkkel voltam megáldva, akik
önbizalmat öntöttek belém, és mindig azt mondták, hogy az enyém a világ. Kivétel nélkül mindig betartották,
amit megígértek. Anyám igazán jó ösztönző volt; úgy tudott tanítani, hogy észre sem vettem, hogy tanulok.
Apám a biztonságot jelentette, mellette úgy éreztem, sebezhetetlen vagyok. Ha aggasztott valami,
megbeszélhettem vele, és ő megerősített. Ugyanakkor a szüleim ragaszkodtak bizonyos mértékadó
szabályokhoz és viselkedési normákhoz, melyek arról szóltak, hogy tiszteletben tartjuk egymást és másokat.
Emellett azonban igazi gyerek voltam, lehettem maszatos, összekoszolhattam magam. Örömömet lelhettem
mindenben, ami csak egy gyereket szórakoztat, anélkül, hogy azt kellett volna éreznem, hogy az egész világ
terhe a vállamon nyugszik.
Manapság nehéz szülőnek lenni. A társadalom nagyot változott. Amikor én gyerek voltam, az öcsémmel
nyugodtan lemehettünk a térre játszani anélkül, hogy szüleinknek aggódniuk kellett volna. Ahol mi laktunk,
ott még az ajtót sem volt szokás bezárni. A mai szülők állandóan reszketnek a gyerekükért. Szinte naponta
közöl a média valamilyen szörnyűséges hírt, amelyből kiderül, hogy a világ veszedelmes. Az ember már nem
tudja, mihez tartsa magát. Ráadásul szülőként mintha az egész világgal versenyezned kellene. Nem tudod
elengedni magad egy percre sem, és nem mersz az ösztöneidre hagyatkozni, mert mások állandóan
eldicsekszenek vele, hogy a gyerekeik milyen tehetségesek, jó tanulók és rendesek.
Nem is olyan régen még jelen voltak a nagyszülők, vagy más, idősebb családtagok, akik segítettek, vagy
tanácsot adtak. A mai szülőknek ezek a hagyományos támaszok már nem állnak rendelkezésükre. Ha mind a
két szülő dolgozik, még nagyobb a stressz és az elmagányosodás.
A legnehezebb dolga a gyerekeivel magára maradó szülőnek van. A brit családok körében végzett
felmérés szerint a kutatásban részt vevők egyharmada úgy érzi, szülőként kudarcot vallott. Ez nagyon nagy
kár.
Olyanok is vannak, akik lubickolnak szerepükben. Mások egyáltalán nem, nekik ezt a szerepet tanulniuk,
érteniük és gyakorolniuk kell. Viszont minél többet tud az ember a gyereknevelésről, minél többet olvas és
beszél róla másokkal, annál biztosabban áll a saját lábán és hozza meg a maga döntéseit. Bízz magadban! A te
döntésed, hogy hogyan neveld föl a gyerekeidet - ez csak rajtad áll!
Gyerekeink fölnevelése a legfontosabb feladat, melyet az élet ránk oszt. Szó szerint nekünk kell
megalapoznunk utódaink életét. Ez azonban nem jelent feltétlenül kínlódást és terhet. Szülőnek lenni,
gyereket nevelni öröm és boldogság kell, hogy legyen.
Amikor felkérést kaptam, hogy részt vegyek a Szuperdada című sorozatban, nagyon megörültem, mert
úgy éreztem, esélyt kaptam, hogy átadjam mindazt, amit munkám során átgondoltam, átrágtam, és ami jól
bevált. Úgy kezdődött, hogy fölvettünk egy kísérletet. Egy egyedülálló anya szerepelt benne négy
gyerekével. Megmutattam az anyának, hogyan tarthatja kézben a családot. Közösen próbáltuk ki a gyerekek
fegyelmezésének általam ajánlott fogásait, a dicséretet és a többit... És működött. Az eredmény: egy elégedett
anya és négy kezelhető gyerek volt, én pedig két héttel később már a tévésorozatban találtam magam.
Számomra a Szuperdada fantasztikus lehetőség volt arra, hogy megosszam másokkal mindazt, amit a
családokkal végzett munkám során tanultam és tapasztaltam. Alkalom volt ez arra is, hogy valamit
visszaadjak abból, amit kaptam.

Örüljetek a gyerekeiteknek!
 A 10 FŐSZABÁLY

GYERMEKGONDOZÁSI SZABÁLYAIM MEGFIGYELÉSEKEN ALAPULNAK, S CSAKNEM

MINDEN HELYZETBEN ALKALMAZHATÓK. A FEJEZETEK VÉGÉN ÖSSZEFOGLALTAM,
HOGY, MIKOR, HOGYAN HASZNÁLTAM ŐKET.

1. Dicséret és jutalmazás
A leghatékonyabb jutalmazás a figyelmes odafordulás, az elfogadás, a
dicséret és a szeretet. Sem az édesség, sem valamilyen különleges élmény, sem
egy új játék nem feltétlenül jutalomértékű. A pontozótáblára adott csillag vagy
egy különleges kiruccanás éppúgy alkalmas a jó magaviselet serkentésére, mint
egy drága ajándék.

2. Következetesség
Ha meghoztál és kimondtál egy szabályt, ne változtass rajta a békesség
kedvéért, vagy, mert valami zavaró dolog közbejött. Tégy róla, hogy a szabályt
mindenki - a párod is és más gondozó is - betartsa és betartassa. A szabály az
szabály.

3. Napirend
Tarts rendet az otthonodban, és tartsd be a napirendedet is. Határozd meg a
felkelés, az étkezések, a fürdés és a lefekvés idejét. Ezek a család életének
sarokpontjai. Ha a napirend beállt, akkor már lehetsz rugalmasabb is, ha
például szabadságon vagy. A napirend adja meg a családi élet keretét, de nem
szabad túlságosan merevnek lennie.

4. Korlátok és határok
A gyereknek tudnia kell, hogy viselkedésének korlátai vannak: van, ami
elfogadható, és van, ami nem. Neked kell kijelölnöd a határokat és a
korlátokat, és meg kell mondanod a gyereknek, hogy mit vársz el, és mit nem
fogadsz el tőle.

5. Fegyelem
Csak akkor maradnak a helyükön a korlátok, ha fegyelem van. Ez határozott
és tisztességes - a fair play szabályainak megfelelő - kontrollt jelent. Meglehet,
hogy ennek fenntartásához a tekintély hangján kell szólnod a gyerekedhez,
hogy a figyelmeztetés, az üzeneted célba érjen. Ha ez nem elég, vannak más
fogások is, amelyekhez folyamodhatsz, de ezek között büntetés ne szerepeljen.

6. Figyelmeztetés
A figyelmeztetésnek két formája van. Az egyik fajta az, amikor te vagy az a
beszélő óra, aki szól a gyereknek, hogy közeledik a lefekvés ideje, vagy, hogy
hamarosan tálalod a vacsorát. A másik eset, amikor figyelmezteted, hogy amit
tesz, helytelen, nem fogadható el. Ez módot ad neki, hogy minden további
fegyelmezés nélkül, önként is változtasson a viselkedésén.

7. Magyarázatok
A kisgyerek nem érti, hogy mit akarsz tőle, hogyan kell, és hogyan nem lehet
viselkednie, ha nem magyarázod meg neki. Mondd, és mutasd is meg, amire
kéred, hogy biztosan fölfogja. Ne adj túl bonyolult magyarázatokat, és ne okolj
meg mindig mindent. Amikor fegyelmezed a gyereket, az életkorának
megfelelően mondd el neki, hogy miért teszed. Kérdezz rá, valóban érti-e a
fegyelmezés okát.

8. Önuralom.
Nyugi! Te vagy a szülő, a főnök, és a te kezedben van a kormánykerék. Ne
reagálj dühvel a hisztizésre, és ne ordíts rá vissza, ha üvölteni kezd. Te vagy a
felnőtt. Ne hagyd, hogy a saját kölykeid felhúzzanak!

9. Felelősség
A gyerekkor arról is szól, hogy fel kell nőni. Hagyd meg nekik a maguk
felelősségét ebben a folyamatban. Legyenek olyan dolgok, amelyeket
kipróbálhatnak, apróságok, amelyeket megtapasztalhatnak, hogy önbizalmuk
legyen, hogy maguktól is rájöhessenek mindarra, amire az életben szükségük
lesz. Vond be őket a család életébe. Arról azonban bizonyosodj meg, hogy az
elvárásaid reálisak, ne tedd ki őket fölösleges félelmeknek vagy kudarcoknak.

10. Lazítás
Ajándék időre, szabadidőre mindenkinek szüksége van - még neked is.
Gondoskodj róla, hogy a gyerek lefekvéskor ellazuljon, feloldódjon: mesélj
neki, engedd, hogy hozzád bújjon. Teremts magadnak, a párodnak és a többi
gyereknek is lehetőséget a kikapcsolódásra. Legyen számukra is időd az
együttlétre, amikor kettesben vagytok, és csak egymással törődtök.
 A gyermekkor első öt éve minden tekintetben - testi, érzelmi és értelmi szinten is - a nagy változások

ideje. A testi fejlődés mérföldköveit könnyű fölismerni. A gyönyörűséges kis csomag, amit a szülészetről
hazavittél, egyszer csak fölül, mászni kezd, majd megteszi első imbolygó lépéseit. Hamarosan kikecmereg a
járókából is, és mindent elér.
Kevésbé látható, de még drámaibb folyamatok játszódnak le a fejében. Teljesen megváltozik a világhoz és
a környezetéhez való viszonya.
„Jemina még nem jár?
Molly kilenc hónapos korában már járt."
Éppen elég versenyhelyzet elé állítja a szülőket ez a korszak, nem kell, hogy még én is rátegyek egy
lapáttal. Nem az a célom, hogy szülői szorongásaid újabb forrását fakasszam föl, mert a kicsi még nem
„teljesít" valamit, és az sem, hogy arra biztassalak, veregesd meg a saját válladat, mert valamiben
előreszaladt. Egyszerűen le akarom írni, hogy mi az, amit az egyes fejlődési szinteken reálisan elvárhatsz,
vagy - ami még ennél is fontosabb! - mi az, amit még nem várhatsz el a gyerekedtől.
Azért kell tudnod, hogy mit várhatsz tőle, mert ez segít alkalmazkodnod a baba fejlődési szintjéhez.
Munkám során minduntalan tapasztaltam, hogy a szülők megpróbálnak „megmagyarázni" valamit egy
gyereknek, aki még túl kicsi ahhoz, hogy egy logikai fejtegetést követni tudjon. Tanúja voltam, hogy tipegő
bébiket arra ösztökéltek, válasszanak egy sereg lehetőség közül, amelyek egyikével sem tudtak még mit
kezdeni, hiszen a döntéshez hiányoztak a képességeik.
Abban a pillanatban, amikor a gyerek elkezd beszélni, a szülők meglepően gyorsan elfelejtik, hogy nem
egy miniatűr felnőttel van dolguk, hanem olyasvalakivel, aki még a maga nagyon egyszerű világában él.
Márpedig ahogyan egy hathetes csecsemőtől sem várjuk el, hogy fölálljon, egy kétéves tipegőtől sem várjuk,
hogy olyan társas és mentális képességei legyenek, mint egy kétszer olyan idős kisgyereknek.
Fontos, hogy megértsük, hogyan változnak és fejlődnek -kívül és belül -, mert csak így tudjuk a megfelelő
módon és a megfelelő időben kielégíteni a szükségleteiket.
 ÚJSZÜLÖTT- ÉS CSECSEMŐKOR:
A SZÜLETÉSTŐL
HAT HÓNAPOS KORIG

Egy újszülöttnek fogalma sincs róla, hogy mi egy ember. Még azt sem tudja, hogy aki fölveszi: az anyja,
vagy, hogy az, aki fölvette, egy tőle különböző, másik személy. Viszont azonnal ráhangolódik az arcod
látványára és a beszéded dallamára. Ennek az, az oka, hogy ösztönösen tudja, hogy az életben maradása,
szükségleteinek rendszeres kielégítése valaki mástól függ. Ez a „másik" vagy te.
Kutatások bizonyítják, hogy a magzat már az anyaméhben hall, és tudni vélik, hogy az újszülött fölismeri
az anyja hangját. Az anyák számára azonban el kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy fölismerjék gyerekük
sírását, és még tovább tart, mire azt is meg tudják állapítani, hogy miért sír. Éhes? Fáj a hasa? Álmos?
Egyetlen anya sem tagadja, hogy a gyerek, sírással jelzi, ha valamire szüksége van. Ez az egyetlen eszköze.
Az első hónapok tanulási görbéje igen meredek. Ha az első gyerekedet hoztad a világra, úgy érzed
magad, mintha egy hullámvasúton ülnél: az egyik percben fönn, a másikban lenn, és általában holtfáradt
vagy. Ebben az időszakban nem az a legfontosabb, hogy szakavatott kezekkel cseréld a baba pelenkáját,
hanem az, hogy mindig tudd, mire van éppen szüksége, és éppen ilyen lényeges az is, hogy a te
szükségleteid is ki legyenek elégítve.
Egy kisbabát nem lehet elkényeztetni. Ellentétben azzal, amit az édesanyád vagy a nagymamád mond, az
újszülött csecsemő még túl kicsi ahhoz, hogy „az ujjacskája köré csavarjon" - ez a szép időszak még várat
magára! Ha reagálsz a pici sírására, nem „engedsz neki", hanem gyengéd szeretettel gondoskodsz róla. És
valahányszor így teszel, elmélyíted benne a bizalmat, hogy ez a világ olyan hely, ahol a szükségletei a
jövőben is kielégülnek majd.
Ha élete első négy hónapja alatt hagyod, hogy a pici hosszasan sírjon, akkor nem arra tanítod meg, hogy
várjon egy kicsit tovább az etetésre, míg neked is megfelel az időpont. Arra sem, hogy nincs szüksége még
egy ölbe vételre, ölelésre. Arra sem tanítod meg, hogy elaludjon. Ebből kizárólag azt tanulja meg, hogy nincs,
aki gondoskodjon róla; elhagyták, tehetetlen és kiszolgáltatott.
Az első hónapokban a fegyelemnek nincs szerepe, ami nem azt jelenti, hogy a csecsemőknek nem tesz jót
a rendszeresség. Az első hetekben azonban előfordul, hogy az evés és az alvás ritmusa még nagyon változó.
Három-négy hét után már talán tapasztalni fogod, hogy a dolgok egyre kiszámíthatóbbak.
Egy két hónapos csecsemőre nem kényszeríthetsz napirendet az alvásban, de megkönnyítheted, hogy az
evés időpontjait közösen szabályozni tudjátok. Először is mérd meg, hogy mennyit eszik. Ha szopás után sír,
lehet, hogy éhesebb, mint egy átlagos csecsemő, többre van szüksége. A harmadik és a hatodik hét között,
amikor már többet szopnak, a babák általában valahol két- és négyórányi intervallum között beállítják azt az
időt, amit alvással töltenek, mielőtt követelnék a következő kosztolást.
Most választhatsz. Vagy „sodródsz az árral", és egyszerűen alkalmazkodsz a baba igényeihez, vagy
kialakítasz egy etetési ritmust, persze az ő étvágyának megfelelően ritkább vagy sűrűbb időközönként. Ez
tőled függ, de ne felejtsd el, hogy szülőként sokkal nagyobb hatalmad van a helyzet befolyásolására, mint
gondolnád. Ha a kisbaba mindig ugyanabban az időben követeli az etetést, de ez azt jelenti, hogy egész éjjel
fenn kellene lenned mellette, akkor fordíthatsz a helyzeten úgy, hogy egy kicsit mindig korábban veszed föl,
mint szoktad, mindaddig, míg az időközök megfelelnek a te igényeidnek is. Ha este tizenegykor jól teleeszi
magát, hajnali négyig valószínűleg kibírja szopás nélkül.
A csecsemő testi-lelki szükségleteit folyamatosan ki kell elégítened: etetni, tisztába tenni, megnyugtatni,
ringatni, fürdetni. Szüksége van azonban más ingerekre is. Szólni még nem tud, de szereti hallani a hangodat
és nézegetni az arcodat. Beszélj hozzá - hamarosan meg fog jutalmazni az első mosolyával. Röviddel ez után
hallhatod majd az első gőgicsélés hangjait, amellyel a baba „válaszol" neked, utánozva a te hangadásodat.
 AMIT A CSECSEMŐ NAGYON SZERET:

• Ha puszilgatod.
• A szoros testi érintkezést - ha megölelgeted, fölveszed, járkálsz vele, ha a hátát simogatod,
masszírozod.
• Ha arcokat nézegethet - az első hetekben az emberi arc megfigyelése a legjobb játék a számára.
• Ringatást és ritmikus rázogatást, mozgatást.
• A hangodat és a muzsikát.
• Színes, tarka tárgyakat közelről, különösen ha mozognak.

KÖNNYÍTSD MEG A DOLGODAT:

• Ragadj meg minden alkalmat, hogy pihenhess. Ha a baba alszik, aludj te is.
• Ne erőltesd a házi teendőket, ne törekedj tökélyre a háztartásodban.
• Vedd igénybe a párod, a barátaid, az édesanyád segítségét - bárkiét, aki át tud tőled vállalni valamit a
főzés, a vásárlás vagy a takarítás terheiből.
• Tarts fenn legalább egy kis időt a többiek számára, hogy a párod vagy a nagyobb gyerekek ne
féltékenykedjenek, hogy ne azt érezzék: a kicsi miatt mellőzöd őket.
• Engedj át másnak egyet-mást a baba körüli tennivalókból. A pelenkázást, büfiztetést vagy a fürdetést
olykor bízd nyugodtan más családtagra.
• Érezd magad újra embernek. Kényeztesd magad. Menj fodrászhoz.
 A NAGYOBB BABA:
A HATODIKTÓL
A TIZENNYOLCADIK HÓNAPIG

Az első hat hónap alatt óriási változások történtek. A tehetetlen újszülött már megtanulta, hogy fölemelje
és megtartsa a fejét, a hasára, hátára tud fordulni, meg tud fogni tárgyakat. Mosolyog, nevet, gőgicsél,
gügyög, és megismeri anyut, aput, a testvéreit és más ismerős arcokat. Már pépes, majd szilárd ételt is kap, és
talán pohárból is tud inni. Az első év második felében a kisbabád már valóban kezdi fölfedezni a világot.
A testi fejlődésnek ebben a szakaszában, néha egyéves kora körül, gyakrabban tizennyolc hónaposan eljut
az első tipegő lépésekig. Egyre mozgékonyabb, gurul, mászik, és már nem várja, hogy a dolgok odamenjenek
hozzá; ő maga indul el, hogy megszemlélje őket. És amint elérte, amit kiszemelt, azonnal a szájába dugja. Ha
eddig nem gondoltál volna rá, most már legfőbb ideje, hogy az otthonodat „bababiztossá" tedd, és több
gondot fordíts a tisztaságra (lásd 44. oldal).
A kicsi napról napra jobban hasonlít egy emberkéhez, saját ízlése kezd lenni, van, amit szeret, van, amit
elutasít, és alakul a jelleme is. Az evés és az alvás egyre kevesebb gondot okoz. Ha nem így van, ebben a
könyvben találsz majd olyan módszereket, amelyek megkönnyítik a dolgodat. Amit azonban mindig szem
előtt kell tartanod: egyéves koráig a gyereked még kisbaba! Ha sír, akkor értésedre akarja adni, hogy valami
baja van, hiányzik neki valami, vagy elkeseredett valamitől - esetleg éppen attól, hogy valamire nemet
mondtál neki. Ebben a fejlődési szakaszban még nem lehet igazán „elkényeztetni", ahogyan újszülött korában
sem kell ettől tartanod.
Egyéves kora körül a kisgyerek egy sereg olyan dolgot művel, amit nem kéne. Például lehúz egy bögrét a
polcról, mert a) képes rá, b) senki sem akadályozta meg benne. Nem azért ránt le a polcról egy bögrét, hogy
téged bosszantson, hogy kárt okozzon, vagy mert rossz. Egyszerűen csak a felfedezőútján ma éppen annál a
polcnál kötött ki. „Ni csak! Egy fényes kék valami! Hadd dugjam a számba, lássuk, mi ez. Hoppá! Nagyon nehéz!
Most hová lett?"
Fegyelmezhetsz már egy tíz hónapos kisbabát is, de csak arra figyelmeztetheted, hogy ne csináljon
valamit. Ezt meg is kell tenned. Határozott, csendes hangon mondd: „Ne!" Vagy „Ne nyúlj hozzá!" Meg is
mondhatod, miért. „Forró!" „Vigyázz, eltörik!" Lehet, hogy a szavaidat nem érti, de a hangsúlyra reagál, és te
is megszokod, hogy megmagyarázd, miért figyelmeztetted. Ez később majd nagyon fontos lesz.
Sok szempontból örömteli korszak ez, másrészről viszont komoly próbatétel. Neked folyton egy
orrhosszal előtte kell járnod: mindig ugrásra készen kell állnod, mert nem lehet tudni, mi kerül a kezébe a
következő percben. Amikor ébren van, nemigen tudsz tevékenykedni a háztartásban, mivel igen mozgékony,
és már kevesebbet alszik. Azt is észre fogod venni, hogy egyre több figyelmedre van szüksége a játékhoz is.
Egyedül még nem tudja lekötni magát, de ahhoz már elég értelmes, hogy unatkozzon, ha nincs elég inger
körülötte. Ha beülteted a járókába egy csomó játék közé, az egy kis ideig még megteszi, de az érdeklődése
nem tart sokáig. Soha ne száműzd a járókába vagy az elkerített sarkába dühből, vagy azért, mert eleged van a
nyafogásából, nyekergéséből - mert akkor ezt a helyzetet rossz érzésekkel fogja társítani, és büntetésként
fogja föl.

FOGZÁS
Nem csupán az unalom újabb ok a sírásra, hanem a fogzás is. Amint gratuláltál magadnak, hogy sikerült
valami napirendfélét kialakítanod, itt az újabb mumus: a fogzás. Az első fogacska a hatodik hónap körül
jelenik meg, és éppen akkora meglepetést okoz a szülőknek, mint a kisbabának. Miután azonban túljutottál
az első fogzási megpróbáltatáson, már tudni fogod a jelekből, hogy jön a következő. Aztán a következő.
Amint az első fog áttört, jobban meg tudod majd ítélni, hogy mikor fogzik, mikor beteg, vagy mikor van
éppen csak rossz napja. Ha belázasodna, késedelem nélkül fordulj orvoshoz. Ha csak nyűgös, és más,
fogzáskor észlelhető jeleket nem mutat, talán nem is fogzik.

A FOGZAS JELEI:

• Kipirosodott arcocska. A pirosság olykor kusza, finom vonalakban jelenik meg a kicsi arcán.
• A baba bőségesen nyáladzik.
• Mindenre erősen ráharap.
 • Kis, fehér, átlátszó hólyagok láthatók a fogínyén.
• Hőemelkedés. Ha több mint egy fokkal emelkedne a baba testhőmérséklete, kérj orvosi segítséget.
• A pelenka szagosabb a szokásosnál. A szag félreismerhetetlen.
• Olykor kivörösödik a popsija.
• Nyűgösen sír, éjszaka fölébred, és riadót fúj: „Ez fáj!'
• Kisfokú étvágycsökkenés is előfordulhat.

HOGYAN SEGÍTHETSZ?

• Adj neki bababoltban kapható, kemény gumigyűrűt, amit rághat.

• Gyógynövényes tea is segíthet.
• A gyermekorvos adhat enyhe nyugtatót vagy fájdalomcsillapítót.
• Dajkáld többet, beszélj hozzá, érezze, hogy megérted és sajnálod őt.

SZEPARÁCIÓS SZORONGÁS
Erre az életszakaszra jellemző, hogy a baba egyre jobban kötődik az anyjához, akit már mindenki mástól
megkülönböztet. A nyolcadik hónapban a babák kezdik gyanakodva nézni az idegen arcokat. Van, aki heves
sírással tiltakozik, ha az anyja kimegy a szobából, sőt néha már akkor is, ha elindul az ajtó felé. Amíg a
gyerek látóterében vagy, jókedvű, amint eltűnsz a szeme elől, bömbölni kezd. A kicsik különböző mértékben
csüngnek az anyjukon, és változó az is, hogy meddig tart ez az állapot. Általában a kilencedik hónap körül
tetőzik a dolog, majd fokozatosan enyhül, és másfél éves kor körül (jó esetben) meg is szűnik. A jelenséget a
lélektan szeparációs félelemnek vagy szeparációs szorongásnak nevezi. Az oka valószínűleg az, hogy a kicsi
már elég értelmes ahhoz, hogy összehasonlítson és emlékezzen, vagyis a környezetében lévő személyek
között különbséget tegyen. Tudja, hogy ki fogsz menni, és emlékszik rá, hogy ezt már a múltkor sem szerette,
és most sem fog neki örülni.
Amikor már pisilni sem tudsz kimenni óriási balhé nélkül, megállapítod, hogy a magzatod éppúgy
próbára teszi a hólyagodat, mint a türelmedet. Ha ekkorra tervezted volna, hogy visszamész a
munkahelyedre, számíts rá, hogy ebben a fejlődési szakaszban erre nem sok esélyed lesz.

A SZEPARÁCIÓS SZORONGÁS ENYHÍTÉSE:

• Bizonyosodj meg róla, hogy a kicsi nem beteg, és nem éri érzelmi stressz. A gyerekek ilyen okból is
lehetnek fokozottan anyásak.
• Fogadd el, hogy ez egy nehéz korszak, ami el fog múlni. Az első szülinapja előtt lesz a legrosszabb,
ilyenkor szokott tetőzni ez a fajta szorongás.
• Ne engedd meg magadnak, hogy megharagudj a kicsire, vagy, hogy úgy érezd, csapdába estél. Ha
túlterhelt vagy, végy egy mély lélegzetet.
• Ha kis időre gyorsan el kell hagynod a szobát, közben szólj hozzá, hogy érezze, a közelében vagy, és
mindjárt visszajössz.
• Ne akkor tűnj el, amikor éppen nem néz oda.
• Ha egyedül kell hagynod más gondozóval, előbb alaposan ismerkedjen meg az új személlyel. Ez meg
fogja nyugtatni.
• Magyarázd el a partnerednek, hogy ő semmit nem csinált rosszul, és a baba nem kivételez veled, őt is
éppúgy szereti! Az apák a szeparációs szorongás idején gyakran úgy érzik, hogy ők kimaradnak valamiből.
Tudniuk kell, hogy ez csak egy időszak, ami el fog múlni, és hogy másképpen is tudnak segíteni, nem csak a
jelenlétükkel.
• Szeretek kukucs játékot játszani a kicsikkel, vagy tárgyakat le- és kitakarok előttük, mert így
megtanulják, hogy amit nem látnak, az még azért ott lehet. Eltakarom az arcomat egy kendővel, vagy a
kanapén tetőtől talpig betakarózom egy pléddel. A nagyobb gyerekeknek bűvészkedem: pohárral vagy üres
kockával eltüntetek és elővarázsolok apró tárgyakat. Ha tetszik nekik, és nagyokat kacagnak, sokkal
gyorsabban tanulnak.
 A TIPEGŐ:
TIZENNYOLC HÓNAPOSTÓL HÁROMÉVESIG

Miután a baba megtette első lépéseit, a dolgok egyre érdekesebbé kezdenek válni a számára. Nagy
energiákkal veti bele magát a testmozgás újabb és újabb lehetőségeibe. Egyre több tárgyról gondolja, hogy
kitűnően el tudna játszani vele, vagy remekül szét tudná szedni. Beszélni még nem beszél, de már
felismerhetően kimond néhány szót. Leginkább azt, hogy „nem". A dolog számunkra is új helyzetet teremt. A
gyerek nem „kisbaba" többé, hanem, mintegy hároméves koráig - az óvodáskorig -, „tipegő". Már nem
csecsemő, de még messze nincs a birtokában azoknak a testi, társas és szellemi képességeknek, amelyeket
majd megszerez, mire nagycsoportos lesz. Új jelenségekkel kell szembesülnünk. Például az első
dührohammal.
Mindeddig a világ csuda szép volt a baba szemében, tele meglepő, fölfedezésre váró dolgokkal. A tipegő
első tapasztalata, hogy a világ - és benne te is - olykor csak azért van, hogy őt megakadályozza abban, amit
éppen tenni akar - mégpedig MOST akar megtenni. Egy sereg új fizikai képességre tett már szert, és ezeket
azonnal ki akarja próbálni! Kezdi kapiskálni, hogy mit is jelent önálló lénynek lenni, saját akarattal. A baj csak
az, hogy még nincs erre fölkészülve. Agyának főként az önkontrollért felelős része fejletlen. Hiába törekedne
önállóságra; még nagyon is tőlünk függ.
Hiába beszél már meglepően gazdag szókinccsel, és hiába ért meg látszólag mindent, amit mondasz neki:
a tipegőd agya egészen más srófra jár, mint a tiéd. Számos olyan kulcsfogalom van, amit két és fél éves kora
előtt képtelen megérteni.
A kisgyermekkor, amit dackorszaknak is szoktak nevezni, több szakaszból áll. Amikor elkezdődik,
valamikor kétéves kor előtt, a gyereknek úgyszólván semmi fölött nincs uralma, sem a saját impulzusait, sem
a körülötte lévő világot nem tudja kézben tartani, és általában ez a tehetetlenség okozza neki a legnagyobb
frusztrációt. Amikor ez a korszak - úgy hároméves kora körül vagy később - véget ér, már elég érett ahhoz,
hogy némi önkontrollt lehessen tőle elvárni. Nem túl sokat, de valamennyit mégiscsak.

MITŐL NEHÉZ ESET A TIPEGŐ?

• A türelem nem totyis erény. Egyesek egy kis ideig talán kibírják, de a legtöbben fél percig sem tudnak
várni.
• A kicsi nem gondolkodik előre. Ha valami eszébe jut, azonnal a tettek mezejére lép, anélkül, hogy
fogalma lenne róla, hová vezet a dolog, vagy, hogy tudná, hogy fogja érezni magát, ha elérte, amit akart.
• Nem képes uralkodni magán, nincs veszélyérzete.
• Az emlékezete rövid. Ez azt jelenti, hogy mindent el kell ismételned. Újra meg újra.
• Nem érti, hogy mit jelent egy ígéret, amíg be nem váltod. Ha valamit akar, azt azonnal akarja. Ahhoz
az egyetlen dologhoz ragaszkodik. Ez azt jelenti, hogy nem érdemes alkudozni vele. Megpróbálhatod, de
valószínűleg veszíteni fogsz.
• Nem képes túl sok dolog között választani. Egyszerűen nem érti, mit jelent, hogy „vagy-vagy". Ha
több ajánlatot kap, mint amennyit átlát, ellentmondásokba keveredik abban a tekintetben, hogy mit szeretne.
Lehet, hogy fel is akarja húzni és le is akarja venni a cipőjét - ugyanabban a pillanatban.
• Nem fogja föl, hogy bizonyos tettek hogyan hatnak mások érzéseire. Nem akar várni a sorára.
Ha azt mondod:
„Hagyd, hogy a játék egy kicsit Susie-nál legyen", azt hiszi, hogy többé nem kapja meg. Azonnal kiborul.
• Több figyelmet követel magának, mint amennyit az ember ráfordítani képes, és ezt hosszabb időre
igényli, mint ahány órából áll a nap.

A kisgyermekkor próbára teszi ugyan a szülőket és a gondozókat, de nem feltétlenül küzdelmes korszak,
ha érzékeny várakozással tudjuk fogadni, ami következik. A totyisok lehetnek nehezen kezelhetők,
kiszámíthatatlanok, szeszélyesek és igencsak fárasztóak. De lehetnek mulatságosak, aranyosak,
szeretnivalók, kedvesek, és teli vannak életkedvvel. Ha tudod, élvezd ezt az időszakot, amíg csak lehet.
 Hogyan lehetsz úrrá a helyzeten?
Ennél a korosztálynál semmire nem mégy alkudozással, magyarázkodással, fenyegetőzéssel. Hogy ezek
működjenek, ahhoz a gyerekednek olyan szellemi képességekkel kellene rendelkeznie, amelyek még
nincsenek neki.
Ami működik: a határok kijelölése, a határozott és tisztességes kontroll (vagyis ha méltányos módon jársz
el az igényei kielégítésében) és a mindennapos tevékenységek napirendje. Amint a dackorszak beköszönt, a
gyerek mindent elkövet, ami csak tőle telik, hogy ő diktáljon, és a maga feje után menjen. Olykor talán úgy
érzed: teljesen megkergült - általában akkor, ha egy hozzá hasonló tipegőt fellök a játszótéren, és te
szégyenedben szeretnél elsüllyedni. Pedig nem rosszindulatú, és nem is agresszív módon akarja elérni a
célját. Csak éppen a viselkedésével jelzi, amit érez, de még nem tud szóban megoldani: „Ez a gyerek menjen el
innen!"
Ha kellemetlen is neked egy ilyesfajta jelenet, nem következik belőle, hogy engedned kellene, vagy, hogy
jobban tennéd, ha szemet hunynál. Az idő kerekét nem forgathatod vissza, és nem is akadályozhatod meg
porontyod önállósodási kísérleteit, bármilyen zűrösek vagy időrablók legyenek is. Ebben a korban nem baj,
ha a gyerek szétkeni az arcán, az asztalon és a padlón az ebédjét abbéli igyekezetében, hogy egyedül egyen.
Az azonban már baj, ha az összes fegyverét beveti: üvölt, visít, rúg, földhöz vágja magát, mindent szétdobál,
és fölfordítja a házat, hogy keresztülvigye az akaratát. Ilyenkor arra van szüksége, hogy pontosan és
világosan ki legyenek jelölve viselkedése határai, és érezze, hogy van ám itt valaki, aki nagyobb és erősebb,
mint ő, és akit nem tud az ujja köré csavarni - és ez éppenséggel te vagy.
Ilyenkor már van értelme a következetességnek. Mindenekelőtt vedd tudomásul, hogy amint a gyereked
észreveszi, hogy gondozása során vannak apró különbségek a napirendben, azonnal a maga javára akarja
fordítani a dolgot. Az első manipulációs stratégia, amit a kisgyerek magától megtanul, az „oszd meg, és
uralkodj". Ha a felnőttek nem alkotnak egységfrontot, vagy ha, aszerint engedsz vagy tiltasz meg valamit,
hogy aznap éppen milyen erősnek érzed magad, a tipegő gyerek azonnal kihasználja a helyzetet.

Dührohamok
Nem valószínű, hogy megússzátok a dackorszakot egy-egy „hisztizésnek" is nevezett dühroham nélkül.
Vannak kicsik, akik hajlamosabbak a balhézásra, mint mások; úgy tűnik, nekik rövidebb a cérnájuk. Lehet,
hogy ez is alaptermészet kérdése.
A dühroham akkor tör ki, ha a kicsi nekifeszül a világnak, de a világ meg se moccan, és erre ő tombolni
kezd. A dolgot sok minden kiválthatja, de a háttérben legtöbbször valamilyen frusztráció húzódik meg.
Például kiderül számára, hogy valamit nem tud megcsinálni, amit akart, mert még nem elég ügyes vagy erős,
vagy egyszerűen kifogy a béketűrésből, mert nem kap meg valamit. Bármi is az ok, ami kiveri nála a
biztosítékot, a balhé beindul.
Már az is elég rémes, ha a gyermek a nappali padlóján fetreng, de megtörténhet ez egy szupermarketben,
az autóban, vendégségben vagy a nagyszülők jelenlétében... bárhol, ahol a dolog ezerszer kínosabb, mint
otthon.
Megpróbálhatod a minimumra szorítani a gyermekedet érő frusztrációt, de teljesen kiküszöbölni nem
tudod; ez a tanulási folyamat szerves része, és még a dackorszakban is az a gyerek sorsa, hogy tanuljon. A
bevonás módszere és hasonló hadicselek, amelyeket A határok kijelölése című fejezetben (lásd 67. oldal)
említek meg, olykor meg tudják előzni a vulkán kitörését. De persze nem mindig.
Azonban akkor sem szabad meghátrálnod, ha a tombolás elkerülhetetlen. Ha egyetlenegyszer teret
engedsz a gyerek dühkitörésének, akkor utat engedsz a többinek is. Ezzel mintegy megtanítod rá, hogy a
tombolás „működik".
Rémületes, amikor a gyerek teljes indulatkészletét elszabadítva dúl-fúl - ez neked is, neki is rossz.
Valósággal elönti a düh, és szó szerint „eszét veszti" mérgében. Vannak gyerekek, akik sikítozva
rohangálnak, mások a földre vetik magukat, rúgkapálnak és ordítanak, mások fejjel rohannak a bútorba.
Vagy éppen beléd.
Ilyenkor a következőket teheted:

• Az első dolgod legyen gondoskodni róla, hogy ne tudjon kárt tenni magában vagy másokban, és ne
törjön össze semmit.
• Próbálj nyugodt maradni! A haragod csak olaj a tűzre. Ha úgy érzed, képtelen vagy higgadtan kezelni
a helyzetet, inkább hagyd el a helyiséget. A legrosszabb, amit tehetsz, ha bepörögsz, és visszaordibálsz rá.
• Meg se próbáld megnyugtató szavakkal észre téríteni. Nem hall téged (és nem is akar).
• Vannak kisgyermekek, akik hamarabb lehiggadnak, ha biztosan átölelve tartják őket, másoknál
ugyanez csak ront a helyzeten.
• Menj ki a szobából - ha tudsz -, amikor biztos vagy benne, hogy nem tesz kárt sem magában, sem a
berendezésben. Ha a dühroham félig szándékos (ami megtörténhet, ha egy már kicsit idősebb gyerek el akar
érni valamit), akkor teljesen fordíts neki hátat, és egyáltalán ne figyelj rá. Jelezd, hogy föl vagy háborodva, és
így nem tárgyalsz vele. Ez hamarosan lehűti.

Anyanyúzás: ha csüng rajtad

Az önállósodási vágy a tipegőknél igen erős késztetés, ennek ellenére ezek a kis lurkók nagyon anyásak
is. Ez nem az, az életkor, amikor könnyedén el tudnak szakadni tőled. Nem valószínű, hogy nyöszörögni fog,
mint a kilenc hónapos csecsemő, valahányszor kimész a szobából, de tudni akarja, hogy ott vagy körülötte, és
nem szereti, ha otthagyják valaki mással, akit nem ismer nagyon jól, és akiben nem bízik meg.
Igaz, hogy a kicsi nem fog feltétlenül bömbölni, ha elhagyod a szobát, de sírni fog, és valószínűleg
balhézik is, ha magára hagyod egy ismeretlen bébiszitterrel. Vannak gyerekek, akik igen rosszul reagálnak
erre, és olyan hisztérikussá válnak, hogy a szülők inkább lemondanak a társasági életről, csak hogy ne kelljen
még egyszer átélniük egy ilyen rohamot. Olykor úgy tetszik, a gyerek szorongása áttevődik a szülőkre is,
akik túlzottan aggódnak, hogy valami történni fog a kicsivel, míg ők házon kívül vannak.

Javaslataim:

• Olyan bébiszittert alkalmazz, akit a gyerek már jól ismer és szeret! Ne erőltess rá egy idegent, mert
ezzel mindenkinek a helyzetét megnehezíted.
• Kérd meg az illetőt, hogy jöjjön korábban, hogy mire neked el kell indulnod, belemelegedjenek
valamilyen érdekes tevékenységbe.
• Mondd el neki nyugodtan, hogy el fogsz menni, és aztán visszajössz.
• Öleld meg, adj neki egy puszit, és mondd, hogy nemsokára látjátok egymást.
• Iszkolj el minél gyorsabban!
• Gondolj arra, hogy mire befordulsz a sarkon, már föl is száradtak a könnyei.
• Ezt ismételd meg a nap során, a bölcsődében vagy egy baráti látogatáskor, hogy a gyerek gyakrabban
lássa, és fokozatosan megszokja.

Szobatisztaság
Szobatisztaságra szoktatásnál a legfontosabb az időzítés. Túl korán kezdeni nagy hiba - ez majdnem
mindig későbbi gondok forrásává válik. Két-, két és fél éves kor előtt kezdeni a bilire szoktatást nem érdemes,
és ennek megvan a jó oka. Tizennyolc hónapos kora előtt ugyanis a baba még nem képes kontrollálni a
hólyagját és a beleit. Még tovább tart, míg megérti az ok-okozati összefüggéseket. Amikor egy kisgyerek
szellemileg és fizikailag is készen áll - ez úgy valamikor két- és hároméves kora között következik be -, akkor
a szobatisztaságra szoktatás már könnyen és gyorsan megy majd (lásd 119. oldal).
 AZ ÓVODÁSKOR:
HÁROMTÓL HATÉVESIG

A tipegőkisgyermek-szokások nem múlnak el varázsütésre hároméves korban; egyes szakemberek szerint

a négyéveseket gyakorlatilag még tipegőnek tekinthetjük. Az önkontroll fokozatosan kialakul, a dührohamok
ritkulnak, mert a gyerek már jobban megérti maga körül a világot, de nem múlnak el egészen.
Az érési folyamatot erősen megzavarhatja és fölboríthatja a kistestvér érkezése. Az addig érzékeny,
értelmes óvodásod egyszer csak eltűnik, és megint kapsz egy rémes kis tipegőt az újszülött csecsemőd mellé.
Valahol három és öt év között azért mégiscsak elmúlik a dackorszak. Az agy egyre fejlettebb. Az
önkontroll kezd kialakulni, egyre kevesebb az impulzív ösztöncselekvés. Gyereked gondolkodni kezd, és
játszik már a többi kicsivel, nem csak egy helyen van velük. Már várakozni is tud (egy kicsit). Sokkal kevésbé
van már belegabalyodva saját kicsi világába, és kezdi fölfogni, hogy rajta kívül léteznek mások is.
Ez a folyamatos kérdezés korszaka. A beszédfejlődés változó ütemű, de a hároméves gyerek általában
már elég jól ki tudja magát fejezni. Míg a kétéves kedvenc szava a „nem" volt, a háromévesé a „miért". Ezen a
fejlettségi szinten a gyerekek már nemcsak sokat kérdeznek, hanem előszeretettel faggatóznak is, és szívesen
beszélgetnek. Persze még nem fogják fel mindennek az értelmét. Ne várd, hogy gyereked egy logikai
fejtegetést vagy egy részletes magyarázatot kövessen. Amikor a hároméves a maga módján követeli, hogy
mondd meg, „miért", akkor ez csupán a kétéves kisgyerek „nem!"-jének egy körmönfontabb változata. Ez
nyilvánvalóvá válik, amikor adsz neki egy magyarázatot, és ő azonnal egy újabb „miért"-tel reagál.
Az óvodásnál még nagyon nehéz eldönteni, hogy képes-e különbséget tenni valóság és képzelet között.
Ami megfordul a fejében, az valamiképpen valóságossá válik a számára. Megesik, hogy úgy négyéves kora
körül fölbukkan egy képzelt „barát" az életében, aki egy darabig vele is marad. Ennek a képzelt barátnak
néha ugyanolyan az ízlése, mint neki. „Binky sem szereti a zöldborsót!" Máskor minden komiszságért Binky
a felelős.
A színlelés, a nagyotmondás és a képzeletbeli barátok jelenléte nem azt jelenti, hogy a gyerekből majdan
kóros hazudozó lesz; a szellemi fejlődés normális állomása ez, annak a jele, hogy a kicsi képzelőereje élénken
működik. Anélkül, hogy egyenesen vitába szállnál vele, vagy tagadnád az ő nagyon is valóságos érzéseit,
gyengéden, fokozatosan rávezetheted, hogy mi valóságos, és mi nem. Tanítsd igazmondásra és arra, hogy
vállalja a felelősséget azért, amit tesz, és ne mindig mást - akár képzeletbeli lényeket - hibáztasson.

A barátkozás
Az egyik legszembetűnőbb különbség a tipegő és az óvodás között: az utóbbi már elkezd részt venni a
többi gyerekkel közös játékban. A totyis játék közben még teljesen a saját kis világába záródik. Meglehet,
hogy nyugodtan eljátszik egy másik gyerek mellett egy ideig, figyelheti is, amit a másik csinál, de nem játszik
együtt vele.
A közös játékban való részvétel még egyáltalán nem természetes egy hároméves számára, de ebben a
korban már kezdi élvezni, ha bekapcsolódhat a többiek játékába, és erre már építhetsz. Négyéves korában az
óvodáskorú gyerek már fölfogja, hogy másoknak is vannak érzései, nem csak neki, és ez már valamelyest
éretté teszi a közös játék fejlettebb formájára.
Ötéves korára a gyereked már hihetetlenül nagy utat tett meg attól az újszülöttől, akinek még arról sem
volt fogalma, hogy tőled különböző, önálló lény. Ötéves korában már nemcsak azzal van tisztában, hogy itt
mások is vannak, hanem arra is képes, hogy figyelembe vegye „ezeknek a másoknak" az érzéseit.
Megért, és követni tud bizonyos szabályokat. Már arra is képes, hogy várjon, amíg a játékban vagy az
étkezésnél sorra kerül; bizonyos fokig uralkodni tud a viselkedésén; végig tudja gondolni, hogy egy bizonyos
cselekvéssornak mi lehet a következménye. Most már azt is érti, ha valamit elmagyarázol neki. Öt év alatt
nagyon hosszú utat tett meg - és szinte még csak most indult el.

Csábító tárgyak
Ha meg akarod óvni utódaidat a kisebb-nagyobb balesetektől, első feladatod, hogy otthonotokat
gyerekbiztossá alakítsd át. Ha ugyanis a lakás tele van kockázati elemekkel, akkor nem veheted le a szemedet
a kicsinyedről egyetlen másodpercre sem. Ha értékes tárgyak vannak elérhető helyen, állandóan résen kell
lenned. Ugyanez a helyzet, ha olyanok a felületek (szőnyeg, kárpit), hogy akár néhány csepp szörp is
maradandó nyomot hagyhat rajtuk.
A tökéletesen gyerekbiztos otthon valószínűleg egy puha játékokkal teli, kipárnázott cellára hasonlítana,
amely azonban nemcsak hogy nem praktikus, de nem is feltétlenül szükséges megoldás. A gyerekeknek meg
kell tanulniuk, hogy ügyeljenek a környezetükre, és semmi szükség rá, hogy leszállj az ő szintjükre csupán
azért, hogy túléld az iskoláskor előtti éveket. Elterelő hadműveletekre azonban szükséged lesz ahhoz, hogy
elkerüld a fölösleges konfliktusokat, megelőzd a baleseteket, és megspórold a tisztításra és javításra költendő
pénzt, a takarításra fordított idődről nem is szólva.
Ha körülnézel odahaza, rögtön fölfedezheted a kihívó tárgyakat: alacsonyan tárolt törékeny dolgokat,
kihúzható fiókokat, csábító elektromos hosszabbítókat és kábelgubancokat, amelyek csak arra várnak, hogy
megrángassák őket, valamint az elérhető, lezáratlan tisztítószeres flakonokat. Mivel felnőtt vagy, úgysem
tudod kitalálni, hogy mi fordul majd meg a kicsi fejében, jól teszed hát, ha szépen leguggolsz vagy letérdelsz,
és úgy nézel körül, az ő látószögéből.
Van egy időszak, amikor a gyerekek teljesen odavannak a kulcsokért. A kulcsokat pedig lukakba lehet
dugni. A konnektorok pedig olyan lukak, amelyek éppen a tipegő gyerek szemmagasságában vannak. Nos,
ezért találták föl a konnektorvédő dugókat.
Hát a rés a videón? Vajon nem arra vár-e, hogy egy szelet lekváros pirítóst dugjanak bele?
Nem minden gyerek ördögfióka, és nem is mindegyik eszement rontópál. De szinte mindegyik kipróbál
valami (legalábbis felnőtt szemmel) teljesen abszurd dolgot, és van egy időszak, amikor az a mániájuk, hogy
mindent darabokra szedjenek. Ráadásul, miközben rengeteg energiájuk van és egyre ügyesebbek, még nem
tökéletesen uralkodnak saját testük fölött. Olykor balesetet szenvednek, olykor összetörnek dolgokat. Ilyen az
élet.

ÓVINTÉZKEDÉSEK:

• A kisgyerek szeret mászni, és mindenhová, ahová csak tud, fölkapaszkodik, mielőtt még a
leghalványabb fogalma lenne róla, hogy fog lekerülni onnan. Ha magasan van, nem sejti, hogy leeshet,
megütheti magát, és az fájni fog neki. Fölhúzza magát a függönyön, vagy eltolja a széket, hogy létrának
használja. Nem is neheztelhetsz rá, hiszen minden érdekes dolog egy méterrel a feje fölött történik. Próbáld
kiküszöbölni a felmászás lehetőségét, amennyire lehet. Ne tarts csábító dolgokat, például édességet magas
polcon vagy felső fiókban. Ha emeletes ágyatok van, a kicsi lent aludjon, és fönn is legyen védőkorlát. A
könyvespolcokat tiplivel erősítsd a falhoz, hogy ha valamelyik csemetéd fölmászna rá, ne tudja magára
rántani.
• Bármi, ami lelóg a magasból, kifejezetten ingerli a kisgyereket, hogy megrántsa, mert kíváncsi, hogy mi
van a másik végén. Nem tudsz minden függönyzsinórt és kábelt eltüntetni, de tartsd rajtuk a szemed. Figyelj
rá, hogy a sütőedények nyele se álljon ki a tűzhely széléről, és használd a hátulsó lángokat.
• Sok mindent árulnak, amivel növelheted a lakás biztonságát. Vannak dohányzóasztalra erősíthető
gumi sarokvédők, ablakkilincs-biztosítók, a szőnyeg alá és a kádba való csúszásgátlók és gyerekbiztosan
záródó dobozok, amelyekben a gyógyszereket vagy a vegyszereket tarthatod. Kapható füstjelző riasztó és
ablaküvegre, vitrinajtóra ragasztható törésvédő fólia is.
• Hasznosak a kábelszorító és -rögzítő eszközök is, ezekkel védheted a számítógépedet, a tévét,
és a DVD-lejátszót. A konnektorokról már volt szó.
• Időt, fáradságot és pénzt takarítasz meg magadnak, ha értékesebb tárgyaidat eltávolítod a kisgyerek
közeléből. Nem akarhatod naponta harmincezerszer elmondani, hogy „ne nyúlj hozzá!" - és ez nem is
méltányos vele szemben. A lakás az ő otthona is.
• A kerevetekre és a karosszékekre húzz mosható védőhuzatot. A könnyen tisztán tartható szőnyegek és
mosható függönyök megkönnyítik a maszatos ujjacskák utáni tisztogatást. Jobb a békesség.
• Egy ideig ne is gondolj gondos ápolást igénylő felületekre (üvegasztal, habos függöny, ragyogó padló),
amelyeket örökké törölgetni, cserélgetni kell, hogy szépek legyenek. A háztartás karbantartására fordított
többletidő neked bosszúság, gyerekeidet pedig megfosztja attól az értékes időtől, amelyet velük tölthetnél.
• Lehet, hogy úgy véled, otthonod elég biztonságos, de gondold csak meg: a legtöbb felnőtt baleset is a
háztartásokban történik, és nem házon kívül, ahol az ember mindig óvatosabb.
 R endíthetetlenül hiszek benne, hogy a kisgyerekekre jótékonyan hat a kiszámítható napirend és az

ésszerű szabályok lefektetése. A napirend világosan tagolja a mindennapokat. Lehetővé teszi, hogy úgy
rendezd a dolgokat, hogy mindenkinek jusson ideje önmagára - még a felnőtteknek is.
A csecsemők és a kisgyermekek akkor érzik jól magukat, ha az események előre láthatók, és ha többé-
kevésbé ugyanabban az időben ugyanazok a dolgok történnek. Ennek megvan a jó oka. Ha nincs
meghatározott időpontja a lefekvésnek, akkor vagy túl korán akarod ágyba dugni, amikor még nem fáradt,
vagy túl későn, amikor már túlpörgött a kimerültségtől. A kisgyerek lefektetése, alvása napjának egyik
legfontosabb mozzanata, és túl nagy hatással van a többiek életére is ahhoz, hogy esetlegessé válhasson. Az
étkezések rendje éppen ilyen lényeges: sem a folyamatos nassolás, sem az étkezések közötti hosszú szünet
nem tesz jót a gyerek vércukorszintjének. A rendszertelen evés hangulati hullámzást vagy fölösleges
bágyadtságot okoz.
A megfelelő napirend hozzájárul, hogy a kicsik testi szükségletei időben ki legyenek elégítve: akkor
egyenek, ha éhesek, és akkor aludjanak, ha álmosak. A kulcstevékenységek időpontjának kitűzése elemi
követelmény. Ha mindennap ugyanakkor ugyanaz történik, akkor a kisgyerek tudja, hogy mit várhat, mihez
kell magát tartania.
Átlátható napirend nélkül, ha gyakorlatilag bármikor bármi megtörténhet, a gyerek bizonytalanul érzi
magát, és nyugtalan, ideges lesz. Nem csoda, hiszen váratlanul éri, ha ötletszerűen csíped nyakon, hogy
menjen kezet mosni vagy fürdeni. így soha nem tud nyugodtan letelepedni, belefeledkezni a játékába.
Gyakori, hogy az így nevelt kisgyerek minden tevékenységváltást ellenkezéssel, dührohammal fogad, mivel
nincs rá lelkileg fölkészülve. A napirend betartása megkönnyíti a dolgát, mert tudja, mi következik, és így
nem érzi úgy, hogy sürgeted, vagy váratlanul törsz rá.
A napirend megteremti a kiegyensúlyozott családi életmenetet. Emellett azonban szükséged van
közmegegyezéssel megalkotott otthoni szabályokra is. Mielőtt elvárnád bizonyos viselkedési normák
betartását a gyerekeidtől, el kell döntened, hogy számodra általában mi elfogadható, és mi az, amit
semmilyen körülmények között sem fogadsz el. Az elhatározott szabályokhoz azonban ragaszkodnod is kell.
Ha a hangulatodtól vagy a helyzettől függően állandóan változtatod a szabályokat, és tologatod a határokat,
a gyerek nem tudja, hogy most éppen mihez tartsa magát, és nem fog téged komolyan venni. „Most ebből baj
lesz, vagy nem lesz baj?" - gondolja, ha mindig változnak a szabályok, vagy ha nem vagy következetes
betartásuk megkövetelésében. Gyereked így előbb-utóbb rájön, hogy a legokosabb, ha mindig azt teszi,
amihez éppen kedve szottyan.

A NAPIREND KIDOLGOZÁSA

Manapság igencsak zaklatott az élet. Ha kicsi gyerekek vannak a háznál, úgy érzed, hogy a nap
huszonnégy órája sem elég ahhoz, hogy mindenkinek eleget tudj tenni. Arra, hogy a saját igényeidet is ki
tudd elégíteni, nem is gondolsz. A megoldás a sorrend felállítása.
Amikor a szülők időzavarba kerülnek, első dolguk a saját szabad idejük megkurtítása. Szabad időnek
vagy ajándék időnek azt az időt nevezem, amelyet önmagukra vagy egymásra fordíthatnának. Ha ilyen már
nincs, akkor abból az időből csípnek le, amit az idősebb gyerekekkel töltenek. Végül úgy próbálnak időt
nyerni, hogy a baba ellátása közben is fűhöz-fához kapkodnak, és egy rohanás az életük. Az eredmény persze
az, hogy senki sem érzi jól magát.
Ha nincs elég időd önmagadra, és arra, hogy kettesben légy a társaddal, abból csak neheztelés, örökös
sértődöttség támad, és ez nagyon megterheli a párkapcsolatot. Ha a nagyobb gyerekek nem érzik, hogy néha
teljesen odafigyelsz rájuk, a kistestvért hibáztatják, féltékenyek lesznek rá, vagy tesznek róla, hogy észrevedd:
ők is itt vannak! A sebtében öltöztetett vagy evés közben noszogatott pici is megteszi, ami tőle telik: jobb
esetben csak megmakacsolja magát, rosszabb esetben a kezedben kap dührohamot.
Ha tudatosan beosztod a napotokat, mindenkire jut időd, és a legkisebb is megszokja, hogy az élet
kiszámítható keretek között zajlik, tehát biztonságban érzi magát. Vannak szülők, akiknek idegen ez a
gondolat, mert a napirend szerinti életet túl merevnek, taposómalom-szerűnek vélik. Tévednek, mert éppen
ettől lesz kevesebb feszültség, és így lesz mód némi szórakozásra az eleve korlátozott időkeretek között. Ha
az egyik tevékenység nem emészti föl azt az időt, amit egy másikra szántál, akkor egyik sem marad el.
Megszűnik az összevisszaság és a kapkodás. Azon veszed észre magad, hogy újra fel tudsz lélegezni. Úgy
érzed, úrrá tudsz lenni az életeden, és nem csapnak össze a hullámok a fejed fölött.
 A Szuperdada tévésorozatban minden családnak írunk időbeosztást, házi szabályokat, és ezeket
kiragasztjuk a hűtőszekrény ajtajára. Neked valószínűleg nincs erre szükséged. Elég, ha fejben elkészíted
családod menetrendjét, és amennyire lehet, betartod.

ÖTLETEK AZ IDŐ BEOSZTÁSÁHOZ:

• A napirend sarokpontjai az étkezések és a lefekvés ideje. Jómagam igyekszem minél korábbra időzíteni
a kisgyerekek vacsoráztatását.
• A napirend lényege, hogy minden teendődre elég időt hagyj magadnak. Ha a kisgyerek például túl
sokáig pancsol a kádban, rámegy az egész estéd a lefektetésre. Ha viszont nem hagysz elég időt neki,
nehezebben nyugszik meg. A gyerekek mindig megérzik, ha sürgetik őket.
• Ne légy túl merev. Ha hébe-hóba fél órát csúszik a napirend, nem nagy baj.
• Vedd figyelembe a realitásokat. Ha a kicsi mindig lassan öltözik, hagyj rá több időt neki. Ne tolj ki saját
magaddal.
• Nyáron nyilván hosszabb a nap, hiszen világosban a gyerekek korábban ébrednek, és később alszanak
el. Erre való a nyári menetrend.
• Biztosíts minden gyereked számára egy kizárólag neki szánt időszakaszt, amikor csakis vele
foglalkozol. Osszátok meg ezt az időt a pároddal egymás között: egyszer anya olvasson mesét lefekvéskor,
egyszer apa, ez alatt a másik szülő fürdessen. Ha ez nem megy, legalább a hét végén váltsátok egymást a
bizalmas kettesben.
• A napirendben legyen helye mindkét szülő szabadidejének is. Legyen külön időtök önmagatokra és
egymásra is, hiszen ez mindenkinek jogos igénye, nem igaz?

Beszéljétek meg:
Amint elkészül az időbeosztásotok - akár a fejedben, akár leírva és kifüggesztve az ajtóra -, meg kell
beszélned a dolgot a gyerekekkel. Mindennap. És minden napszakban újra.
A kisebb gyerekek nem tudnak hosszabb ideig odafigyelni, és az emlékezetük is kurtább. Időérzékük
sincs. Nem tudják elolvasni a napirendet sem, és egészen biztos, hogy nem gondolatolvasók. Az időbeosztás
csak úgy működik, ha újra meg újra átrágjátok szóban is. Ha ez nem történik meg, akkor minden váltás a
következő tevékenységre meglepetésként éri őket. Te tudod, hogy öt perc múlva itt a fürdés ideje, de a
gyereked nem tudja, hacsak nem mondod meg neki. Eleinte úgy fogod érezni magad, mint egy kakukkos óra,
de e nélkül nem fog menni a verkli. Ne idegesítsen a saját hangod, amikor elismételsz valamit. Szólj
világosan, nyugodtan, hogy mi következik a napirendben, majd néhány perc múlva normális tónusban
ismételd meg a figyelmeztetést, így a gyerek, akinek a számára csak a „most" létezik, fölkészülhet arra, ami
következik. Úgy érezheti, hogy részt vesz, közreműködik abban, ami történik, nem passzív elszenvedője a
dolgoknak. Ettől kevésbé lesz hajlamos arra, hogy megmakacsolja magát, vagy, hogy mindenáron ő akarja
uralni a helyzetet.
„Öt perc múlva indulunk a játszótérre. Gyerünk, keressük meg a cipődet." Ezt lelkesen mondd, mert a gyerekek
nagyon fogékonyak a hanghordozásodra.
„Anyu hozza már a törülközőt. Két perc múlva kiszállunk a kádból."
Egész nap beszélsz hozzájuk. De ez nem azt jelenti, hogy örökösen választások elé állítod őket. A „húzd fel
a cipődet" nem úgy hangzik, hogy „felhúznád a cipődet? " - vagy ami még rosszabb: „melyik cipődben szeretnél
jönni?" Az még rendjén van, ha egy kisgyerek két elfogadható lehetőség közül választhat, de ha több
ajánlatot teszel neki, azt úgy fordítja le magának, hogy te nem tudod, mit akarsz - mert különben miért
kérdeznéd? -, tehát ő a főnök.
Ugyanez a helyzet az alkudozással. Ne mondj ilyeneket: „Ha nem húzod föl a cipődet, nem megyünk a
játszótérrel" Mondd ezt: „Ha fölhúztuk a cipőt, máris indulhatunk a játszótérre." Lehet, hogy elenyészőnek tűnik a
különbség a megfogalmazás mikéntjében, ám a végeredmény nagyon különböző lesz.
Az, az idő, amelyet azzal töltesz el, hogy beszélsz a gyerekhez, hosszú távon nagyon megtérül. Időben is
kifizetődik, és kevesebb fáradságodba kerül. Az elfoglalt szülők hajlamosak rá, hogy feszült, vakkantó
vezényszavakkal próbálják megrendszabályozni gyerekeiket. „Agyba, de azonnal!" - ez nem ad teret
semmilyen manőverezésnek vagy kibúvónak, viszont felemelt hangod jelzi, hogy kikészültél, ezért a gyerek
általában megpróbálja kihasználni a helyzetet. Például úgy, hogy ő is hisztizni kezd. Ha nyugodt tudsz
maradni, és előre jelzed, hogy mi következik, akkor érzi, hogy ura vagy önmagadnak és a helyzetnek - felnőtt
vagy, és te irányítasz.

Nyugodt légkör
A bevált napirend megszünteti a mindennapos cirkuszt, és lehetővé teszi, hogy megfelelően oszd be az
idődet. Amint megszokottá válik a napi rutin, minden átláthatóbb és nyugalmasabb lesz körülöttetek. Még
simábbá teheted a dolgodat, ha ésszerű rendet tartasz a lakásban. Ha nincs rend, nagyon sok idő elmegy a
gyerekek papucsának, cipőjének, pizsamájának keresgélésére. A rendetlenség ráadásul föllazít, és arra
buzdítja csemetéinket, hogy ne törődjenek a környezetükkel. A gond az, hogy a rendetlenség nagy részét ők
csinálják. A170. oldalon elmondom, hogyan birkózhatsz meg ezzel a szokásukkal.
Az erős zajszint szétzilálja, kiborítja a kisgyerekeket, még akkor is, ha ők maguk lármáznak. Ne fokozd a
hangzavart a rádió vagy a tévé bekapcsolásával!
Másfél éves kor körül egyes kisgyermekekben igen erős riadalom alakulhat ki az erős hangoktól. A
porszívók, az elektromos konyhagépek, a petárdák és a vécé lehúzása okozhat ilyen galibát. Ez a rémüldözés
nem tart sokáig, de egy ideig ügyelned kell rá, hogy mikor kapcsolod be a turmixgépet. Egyszer egy
kislányra vigyáztam, aki nagyon félt a robotgéptől. Leültettem a díványra, jó 4-5 méterrel távolabb, és
figyelmeztettem, hogy el fogom indítani a gépet, majd gyorsan be- és kikapcsoltam, hogy szokjon hozzá, és
csak azután használtam. Minél közelebb van a gyerek a zaj forrásához, annál jobban megrémül.

SZABÁLYOK
Képzeld el, hogy úgy veszel részt egy társasjátékban, hogy rajtad kívül mindenki ismeri a szabályokat.
Képtelenség így játszani. Ráadásul dühítene a dolog.
Most egy olyan játékot képzelj el, ahol a szabályok állandóan változnak.
„Ha rálépsz a vonalra, kapsz 2000 forintot."
„Ha rálépsz a vonalra, fizetsz 2000 forintot."
„Ha rálépsz a vonalra, nem történik semmi."
Rövid időn belül bevezetnéd a saját szabályaidat, és megpróbálnál részt venni a játékban, ahogy tőled
telik.
A gyerekkel is ez a helyzet. Ha nem mondod el a szabályokat - amelyek szerint viselkednie kellene -, nem
tudja betartani azt. Ha pedig mondasz neki egy szabályt, és aztán megváltoztatod, nem vesz komolyan. Ha
lehetetlen szabályokat állítasz föl, amelyeket képtelen követni, végeérhetetlen és fölösleges küzdelem elé
nézel. És ez nem is tisztességes a gyerekeddel szemben.

Légy reális!
Szabályokra és korlátokra minden gyereknek szüksége van. A szabályoknak azonban nem csupán
következeteseknek kell lenniük, hanem tükrözniük kell mindazt, amit gyerekedtől az adott életkorban és
fejlődési szinten elvárhatsz. Teljesen fölösleges például a tipegőtől elvárni, hogy rendet tartson, mint egy
felnőtt, hiszen ebben a korban ő „gyárilag" rendetlen, szívesen maszatol, és imádja a tarka összevisszaságot
maga körül. Ha elvárod tőle, hogy pedáns legyen, határozott „nem" a válasz, és esélyed sincs, ha erőltetni
próbálod. Jobban teszed, ha felügyeleted mellett játszhat és maszatolhat. Ha hátat fordítasz neki, s közben ő
mágikus jelekkel látja el a falat és az ajtót, azt csak magadnak köszönheted.
A leggyakoribb hiba, amelyet a szülők elkövetnek, hogy a megértés jóval magasabb szintjét várják el a
gyerekektől, mint ahol azok a dolgok felfogásában tartanak. Igaz lehet ennek az ellenkezője is. A szülő néha
azt hiszi, hogy ivadéka még csecsemő, és még sokáig úgy is bánik vele, holott már tipegő a javából. Vannak,
akik nagyon nehezen viselik, hogy nincs pici a háznál, különösen a legkisebb gyereket kezelik sokáig úgy,
mint egy kisbabát. Másoknak könnyebb a kicsik gondozását, felügyeletét megszervezni, mint a nagyobbakét.
Meglehet, neked úgy rémlik, mintha csak tegnap hoztad volna haza a kórházból, de a két- vagy
háromévest mégis egészen másképpen kell kezelni, mint egy csecsemőt. Ő már nagyon szeretne egyet-mást
kipróbálni, és hevesen tiltakozik, ha nem engeded, hogy például egyedül egyen. Ahhoz még kicsi, hogy
rendesen egyen, vagy fürgén húzza föl a zokniját, de sok fölösleges konfliktust megtakaríthatsz, ha hagyod,
hogy érezze és kifejezze a függetlenségét, ha senkinek nem árt vele. Tanulnia kell. Ne fojtsd el ebbéli
igyekezetét, mert később még megbánod.

Légy következetes!
Sok szülő a maga feje után megy, amikor szabályokat hoz. Ez rendjén is van, bizonyos helyzetekben így
kell tenned. A gond ott kezdődik, ha a két szülő nem egyezteti egymás közt a maga szabályait, hiszen ez
következetlenséghez vezet. Érdemes némi időt szánni arra, hogy összeüljetek, és közös nevezőre jussatok. Mi
az, ami mindkettőtök számára elfogadhatatlan? Mi az, amit mindketten el tudtok nézni? Miben nem tudtok
egyetérteni? Nagyon-nagyon fontos, hogy meg tudjatok egyezni, mert csak így lehet olyan házi szabályokat
kialakítani, amelyekhez mindenki tartja magát. Ha apa és anya nem alkot egységfrontot, a gyerekek
pillanatok alatt megtanulják, hogyan lehet érzelmileg kijátszani az egyik szülőt a másik ellen.
Ha egy párnak nagyon különböző elképzelései vannak arról, hogyan kell egy gyereknek viselkednie,
akkor a háznál hamarosan semmiféle szabályt nem lehet betartatni - se jót, se rosszat, se közömböst. A
dolgok alapos megbeszélése fényt derít rá, hogy mi okozza a kettőtök közötti nézeteltéréseket. Lehet, hogy
egyikőtök sokkal szigorúbb légkörben nevelkedett otthon, mint a másik, ám ez mindeddig nem derült ki,
vagy nem számított. A gyerek megérkezése fölfedhet olyan különbségeket, amelyeknek eddig nem voltatok
tudatában. Bármilyen nézeteket is vallottatok mindeddig, itt az ideje, hogy közös szülői álláspontot
alakítsatok ki.
Az a szülő, aki többet van együtt a gyerekkel, jobban tudja, hogy a kicsi mit ért meg, és mit tud már,
vagyis hogy az adott életkorban miféle szabályok betartását lehet tőle egyáltalán megkövetelni. Másrészt a
gondozó szülőt erősen megviselhetik a dackorszakban lévő tipegő állandó követelései, és esetleg nem látja a
fától az erdőt, nem veszi észre, hogy a kicsi az ujja köré csavarja. A kettőtök közötti nyílt kommunikáció
fenntartása segíthet, hogy ne csak az adott helyzettel tudjatok megbirkózni, hanem föl tudjatok készülni arra
is, ami még előttetek van.

Elfogadhatatlan viselkedésformák
Vannak olyan viselkedésformák, amelyek semmiképpen sem fogadhatók el. Lehet, hogy gyereked nem
érti még meg, hogy miért, mégis világosan és határozottan értésére kell adnod, hogy bizonyos dolgokat nem
szabad megtennie. A „szigorúan tilos" kategóriába tartozik minden olyan viselkedés, amely másokat bánt -
ütés, harapás, szúrás, lökés, gúnyolás -, és minden olyan művelet, amely neki magának árthat, vagy veszélyt
okozhat - például a biztonsági öv kikapcsolása vagy a kezed elengedése az úttesten. Amíg a gyerek kicsi,
ezek a viselkedések önkéntelenek és ösztönösek, de amint a jelekből észreveszed, hogy szándékosan tesz
ilyesmit, azonnal és határozottan figyelmeztetni kell a szabályra. Ha nem tanítod meg a gyerekedet, hogy ne
üssön rád vagy a testvéreire, azt hiheti, hogy megüthet idegeneket vagy más gyereket a házon kívül. Ez már
morális kérdés is.

A kevesebb több
Kisgyerekek esetében kevesebb egyértelmű házi szabály előnyösebb, mint a túl sok. Ha mindenre van
valami szabály, akkor az együttlétetek nagy része figyelmeztetéssel, hibáztatással és vitával megy el, és ez
senkinek nem lesz öröm. Egy kicsi gyerek nem tud különbséget tenni fontos - „megütni valakit rossz dolog" -
és kevésbé fontos - „csukott szájjal egyél" - szabály között. Amíg kicsi, nézd el az apróbb dolgokat, és
koncentrálj a fontosabb szabályokra. A gyerekek állandó idomítása elveszi a családi élet minden örömét, és
csak a feszültséget fokozza. A dackorszakban lévő kicsi magától is éppen eléggé frusztrált, ne okozz
magadnak még több bosszúságot a vele való viaskodással.
Amikor a gyerekek már nagyobbak, és alapszinten jól alkalmazkodnak, magasabb szintű szabályokat
vezethettek be. Ebben is haladjatok együtt gyerekeitek fejlődésével.

A GONDOZÓK EGYÜTTMŰKÖDÉSE

A világos útmutatások mindenkit segítenek, akkor is, ha a gyerek gondozását, felügyeletét többen látják
el. Nemcsak az apának és az anyának kell együttműködnie és körülbelül ugyanazt a napirendet követnie,
hanem a nagyszülőknek, a gyerekfelügyelőknek, az állandó bébiszittereknek és az alkalmi segítőknek is.
Mielőtt gyerekedet valaki más gondjaira bíznád, szánj némi időt rá, hogy elmondd neki, nálatok milyen
viselkedés megengedhető, és milyen nem. A gyerekeket csak összezavarja, ha hol ehhez, hol ahhoz kell
alkalmazkodniuk. Lehet, hogy a nagyi sokkal szigorúbb, mint te vagy, és bizonyos dolgokból semmiképpen
nem enged, de az is lehet, hogy lényegesen engedékenyebb, például boldogan megenged az unokáinak
olyasmit is, amit neked soha nem nézett volna el, amikor kicsi voltál. El kell mondanod neki is, hogy te
hogyan vezetted be a dolgokat, hogy a gyerekednek legyen némi esélye rá, hogy nem borul föl a napja.
Ugyanilyen lényeges, hogy mindaddig, amíg ez nem zavarja a te köreidet, mindenkinek módja legyen a
saját kapcsolatát is kialakítania a gyerekeddel. A nagyszülők általában nagyon élvezik a kényeztető, az
engedékeny, a nagyvonalú szerepet, és ritkán tudnak ellenállni az unokák kisebb-nagyobb kéréseinek. Ne
vedd el tőlük ezt az örömet - hiszen megérdemlik.
 Egy dolog, ha rövid időre másra kell bíznod a gyereket, és egészen más, ha például visszamész dolgozni,
és ez a felügyelet tartóssá válik. Ilyenkor alapvetően fontos, hogy egyetértsetek a házirend és a napirend
terén. A szülők - kiváltképpen a dolgozó anyák - hajlamosak a bűntudatra, amiért másokra bízzák a gyereket.
Ennek a lelkiismereti szorongásnak a napi- és házirend fellazítása lehet a következménye, amikor a szülő
végre hazaérkezik. Vedd tudomásul, hogy egyáltalán nem teszel jót a gyerekeidnek azzal, ha a saját
bűntudatodtól engedékenységgel akarsz megszabadulni. Neki is szüksége van rá, hogy legyen veled tölthető
szabadideje, amikor megérkezel, de arra már semmi szüksége, hogy az egész menetrendjét kidobjátok az
ablakon. Sokkal boldogabb és nyugodtabb, ha érzi, hogy mindenki, aki gondot visel rá, hasonló módon teszi
ezt. Ha a szülő fölrúgja a szabályokat, az a gondozó személlyel szemben sem tisztességes, mert a romokat
másnap neki kell eltakarítania -konkrét és átvitt értelemben is. Mindennap biztosíts kettőtök számára pár
percet, amikor megbeszélitek a helyetteseddel, hogy mi történt aznap.

RENDKÍVÜLI ESEMÉNYEK

Bármilyen jó szervező vagy, bármilyen simán megy a napi rutin a háznál, lesznek idők, amikor a dolgok
kevésbé kiszámíthatóak - ilyen a fogzás vagy bármely betegség. Más zökkenők elkerülhetők, vagy tehetsz
lépéseket, amelyek enyhítik a zökkenők hatását.
A szabályokat és a napirendet nem kell kőbe vésni. Nagyon jó néha lazítani a gyeplőn, például a hét
végén, szombaton este, amikor a gyerekek tovább maradhatnak fenn. Föl kell készülnöd rá, hogy vasárnap
viszont erős légy és a sarkadra tudj állni.
Ne akkorra tervezz rendkívüli eseményeket, amikor azok fölboríthatják a kicsik napirendjét. Az esti
étkezés, fürdetés és lefektetés idejére például ne hívj vendégeket. Vannak kisgyerekek, akiknek nagyon nehéz
lemondani a szülők jelenlétéről és figyelméről, mások nagyon félénkek olyan személyek társaságában, akiket
nem ismernek jól. Ha mégis várható valami rendkívüli esemény, előre mondd el a gyereknek, és azt is, hogy
valószínűleg mi fog történni.
A vakáció alatt a házirend általában érvényét veszti. Egy kéthetes nyaralás nem túl hosszú kihagyás
felnőttkorban, a kisgyereknek azonban maga az örökkévalóság. Ha teljesen lemondasz a napirendről
nyaralás közben, hazatéréskor kezdheted elölről a rendszeres életre szoktatást. Fölborulhatnak a gyerek
alvási szokásai, vagy ha eddig nem voltak bajok az alvásával, mostantól lehetnek. A megoldás nem az, hogy
otthon maradtok, hanem az, hogy előre eltervezed, miképpen tudtok a rendes kerékvágásban maradni a
vakáció alatt is. Az étkezési és lefektetési időt mindenképpen tanácsos betartani - amennyire lehetséges.

AZ OTTHONTÓL TÁVOL

• Gondold meg, hogy ha nagyon távoli úti céllal tervezel nyaralást, a gyerek napirendje már az utazás és
a pihenők vagy átszállások során fölborul.
Ha időzónán is át kell kelni, még rosszabb. A kisgyerek is megszenvedi a zónaátlépést éppúgy, mint a
felnőtt. Jó néhány napra van szüksége, hogy át tudjon állni.
• Amennyire lehetséges, tartsd a megszokott napirendet - legalább a felkelés, az étkezések, a fürdetés és
lefekvés időpontjait, mert ezek a sarokpontok. A tevékenységek és a helyszínek kétségkívül mások lesznek,
ez is éppen elég nagy változás, amellyel a legtöbb kicsi gyerek nehezen birkózik meg.
• Ha meleg van, a gyerek kevesebbet akar enni. Ebből ne csinálj nagy ügyet, de arra figyelj, hogy elég
vizet igyon.
• Ha idegen ágyban fekteted le, ne felejtsd otthon a kedvenc alvós állatát, maciját és még néhány játékot,
amely emlékezteti a szobájára. Ha van valami kedvenc étele, gondoskodj róla, hogy az úton is megkaphassa
azt. Mindig legyen nálad gyógyszer, megfelelő tápszer és tartós tej is arra az esetre, ha ott, ahová nyaralni
mentek, nem tudnád beszerezni.
 A kisgyermekek számára nagyon fontos a napirend és az otthoni szabályok megléte. Ha biztosítod

az alapstruktúrát, amely kijelöli a kereteket, az már némi fegyelmet is jelent.

A médiában minden, a gyermekneveléssel akár a legtávolabbról is összefüggésbe hozható témával
kapcsolatban időnként élénk szóváltások folynak. Ilyen érzékeny pont, hogy mennyi tévézés engedhető meg,
vagy, hogy milyen legyen a gyerek étrendje. Ha az otthoni fegyelem kérdése is szóba kerül, biztosra vehető a
heves vita.
Mit jelent az, hogy túl szigorú? Mit jelent, hogy nem elég szigorú? Ezen órákig, sőt napokig el lehetne
vitatkozni. Egy dologban azonban biztos vagyok. A szülők teljesen elveszítik a tekintélyüket, ha abbeli
igyekezetükben, hogy a gyerek „a legjobb barátjának" tekintse őket, azt sem tudják, hogyan járjanak a
kedvében. A nevelés azt jelenti, hogy meleg szeretettel fordulsz a gyerek felé, ám határozott vagy, amikor
arra van szükség. A kettő egyensúlya teremti meg azt az állapotot, hogy kölcsönösen figyelembe veszitek
egymást: a másik igényeinek tiszteletben tartása ugyanis kétoldalú elvárás.
Ha túl kemény vagy a gyerekeidhez, lelkileg sérülhetnek. Ha viszont semmiféle határt nem jelölsz ki,
akkor nem lesznek képesek fegyelmezni magukat, és előbb vagy utóbb - általában az iskolában - az otthon
falain kívül olyan helyzetekbe kerülnek, amelyekben az önkontroll hiánya komoly gondokat jelent. Ez rossz
hatással lehet a gyerek tanulási képességeire, ráadásul nehezen fog barátokat szerezni.
Talán úgy gondolod, hogy az a gyerek, aki mindig azt csinálhatja, amit éppen akar, és akkor, amikor
akarja, boldog és gondtalan. Nem így áll a dolog. Egy gyerek, akire mindent ráhagynak, azt hiszi, hogy ő a
főnök. Ha valaki még tipegőkorban van, akkor ez meglehetősen zavarba ejtő gondolat. A túlságosan sok
szabadság nem azt közvetíti csemetéd számára, hogy annyira szereted őt, hogy mindent, de mindent meg
akarsz neki adni. A szabadjára engedés az ő értelmezésében azt jelenti, nem törődsz azzal, hogy megmutasd
neki, hol vannak a határok. A nem nevelt - nem fegyelmezett - gyerek gyakorta rémült, bizonytalan, dühös,
zavart és boldogtalan. Fogalma sincs róla, mit akarjon, hová akarjon menni, és ettől kiborul. Ha megkapja,
amit akart, egyáltalán nem elégedett, hanem tovább feszegeti a határokat, hogy lássa, van-e egyáltalán
valami, amiben meg fogod őt akadályozni, vagy amit nem kap meg tőled.
A Szuperdada első sorozatában egy olyan családhoz mentem, ahol a két és fél éves Charlie volt a főnök.
Charlie szó szerint uralkodott mindenkin. Ha Charlie azt akarta, hogy az egész család - apa, anya és a két
idősebb testvére - a sötétben üljön, kapcsolják ki a tévét, és oltsák el a villanyt, akkor a család így tett. Charlie
azt csinált, amit akart, és mindennap mindent elért, amit csak akart, de ez nem tette őt boldoggá. Minél
jobban engedtek neki a szülők, annál jobban bömbölt és üvöltött. Miután egy új napirenddel együtt
bevetettünk néhány alapvető nevelési eszközt, és megegyeztünk egy sor házi rendszabály, valamint sok
dicséret és bátorítás dolgában, Charlie-t mintha kicserélték volna. A dühös kisfiúból, akinek fogalma sem volt
róla, hogy mit kezdjen a parttalan szabadságával, nyugodt, jókedvű és magabiztos gyerek lett, aki tudja,
hogy részt vehet a családi életben anélkül, hogy jeleneteket rendezne.
Nem adnád oda a kocsi kulcsát a tipegő kicsidnek azzal, hogy vezessen. Márpedig valami hasonlót teszel,
ha hagyod, hogy úgy teljenek a napok, hogy ő dirigálja, ki mikor, mit, hol és hogyan tegyen. Még nagyon
messze van a jogosítványtól, még nincs birtokában az ítélőképesség, a józanész, a tapasztalat, hogy
megszabhatná a saját életét. (A tietekről nem is szólva!)
Látom, hogy azok a szülők, akik a kezdet kezdetétől nem jelöltek ki határokat, végül mégis ezt próbálják
tenni, amikor a dolgok kezdenek kicsúszni a kezükből. Időben meggondolják magukat, ám ekkor meg úgy
érzik, nincsenek megfelelő eszközeik céljuk eléréséhez. Ha egy helytelen viselkedés már megszokottá vált,
kell némi erőfeszítés a változtatáshoz. Ezt azonban meglepően fájdalommentesen el lehet érni. Végül nem
csak a Charlie-k lesznek boldogabbak és nyugodtabbak. Minden családtag nyer.
 TESTRESZABOTT MÓDSZEREK

Minden gyereknek más az alaptermészete, és ez már világrajövetelekor kiderül. Vannak kedvesek,

nevetősek, akik keveset alszanak, és minden érdekli őket, ami körülöttük zajlik. Vannak lazák,
engedékenyek, akikkel könnyű bánni, és vannak makacs, önfejű akarnokok. Nem szólhatsz bele, hogy milyen
legyen a gyereked, de a módszereidet igazíthatod ahhoz a személyhez, aki újonnan belépett az életedbe.
Vannak, akik több, vannak, akik kevesebb határozott irányítást igényelnek. Ne feledd azonban, hogy a
nevelés nem azt jelenti, hogy belegázolsz a gyerek személyiségébe, megtöröd az akaratát, vagy olyasvalakivé
változtatod, aki nem ő. A nevelés lényege az, hogy megengedjük a gyerekeknek, hogy önmaguk legyenek -
az elfogadható viselkedés határain belül.
Jobbak az esélyeid, ha olyan nevelési stílust választasz, amely természetesen fakad belőled, amelyben
otthon érzed magad. De még ha azok közé tartoznál is, akiknek nehezére esik, hogy bármiben átvegyék az
irányítást, ez ne jelentse azt, hogy teljesen elfeledkezel a nevelésről, mert gyereked nem fog elfeledkezni róla,
és átveszi a gyeplőt!
Számos módszert ismertetek ebben a fejezetben, valószínűleg úgy fogod gondolni, hogy az egyik jobban
fog nálad működni, mint a másik. Ha eleinte kissé mesterkéltnek tűnik is egy technika, ne add fel! A szülői
szerep néha azzal jár, hogy valóban szerepet kell játszanod! Egy kis gyakorlattal biztosan belejössz!

Szeretet és megbecsülés
Fontos, hogy megértsd: gyereked egy cseppet sem fog kevésbé szeretni, ha fegyelmezed. Aki viszont azt
hiszi, hogy a nevelés pusztán a fegyelmezést és a szigorú büntetést jelenti, nagyon melléfog. A nevelés
lényege, hogy megtanítod a gyerekedet, hogyan viselkedjen; kijelölöd viselkedése határait és korlátait. A
nevelés továbbá dicséretet, ösztönzést, valamint határozott, de méltányos felügyeletet és irányítást is jelent.
Látogatásaim során még a legzűrösebb családokban is rengeteg szeretetet tapasztaltam. De olykor
hiányzott a tisztelet - a másik, a többiek tiszteletben tartása. Ha egy gyerek nincs tekintettel a szüleire és a
testvéreire, ezt az attitűdöt másokra, más helyzetekre is átviszi - ha idegen gyerekekkel jön össze, vagy
iskolába kerül -, és ennek gyászos következményei lesznek. A jó szülő-gyerek kapcsolatban nemcsak a
szeretet, de a másik tiszteletben tartása, megbecsülése is kölcsönös.
 ÉRTS SZÓT A GYEREKEDDEL!

Rossz napod van. A tipegő már kora reggel bedobta összes trükkjét, és most hancúrozik a nappaliban.
„Hagyd abba" - mondod.
Oda se bagózik.
„Azonnal hagyd abba! NE! Ne nyúlj hozzá! Tedd le!" Szavaid süket fülekre találnak.
„Nem hallod, hogy mit mondtam?! Hagyd abba MOST AZONNAL! Hagyd abba! Hagyd abba! Hagyd abba! Tedd
le! Tedd le! Tedd le!"
Amikor így kiabálsz a gyerekre, számára egyetlen dolog válik nyilvánvalóvá: hogy most tényleg
fölhúzott. Ha a rosszalkodással az volt a célja, hogy magára vonja a figyelmedet, az ordításod azt jelzi, hogy
sikerült.
Ha állandóan kiabálsz és üvöltözöl a gyerekkel, nem fogod jóra fordítani a viselkedését. Ez csak arra jó,
hogy mindketten kiboruljatok, és még rosszabbul érezzétek magatokat, a gyerek indulatait pedig a forrpontig
hevíti. Akkor most ki veszítette el az önkontrollt?
Vegyük szemügyre a másik végletet. Mondjuk, büszke vagy rá, hogy soha nem jössz ki a béketűrésből.
Eszedbe nem jut ordítozni a kicsivel, vagy ráüvölteni. Ehelyett valami ilyesmit mondasz: „Kérlek, ne csináld
ezt. Ejnye no, ne csináld ezt, anyu szomorú lesz." És mosolyogsz.
És mégsem történik semmi.
Ha meg akarod tanulni, hogyan neveld meg a gyerekedet, az első lépés, hogy tanulj meg szót érteni vele.

Add elő magad!

Ha gyerekekhez beszélsz, ne csak arra összpontosíts, amit mondasz. Meglehet, hogy ha túl hosszú
szavakat használsz, vagy bonyolultan fejezed ki magad, elmegy a fülük mellett. A gyerekek az egész adást
veszik: a hanghordozásodat, az arckifejezésedet, a testbeszédedet, hogy bizonytalan vagy, aggódsz, vagy
szorongsz éppen. Hihetetlenül érzékeny antennáik vannak. Olykor arra gyanakszom, hogy van egy hatodik
érzékük, amelyet mi, felnőttek már elveszítettünk.
Egy kicsit „add elő magad", amikor beszélsz hozzájuk. Fejezd ki egy kicsit eltúlozva, amit akarsz. Ez
olyasmi, mint a szerepjáték. Vannak szülők, akik ösztönösen így tesznek, mások viszont nem, mert
pózolónak vagy ostobának éreznék magukat. Vesd le a gátlásaidat - légy magabiztos és játékos, amikor a
gyerekedhez szólsz, vagy amikor válaszolsz neki. Ha harmadik személyként említed magad, az lehűtheti az
akaratok csatájának hőfokát: „Anyu most megmossa a kezedet."

A tekintély hangszíne
Ha a gyereked valami rosszat csinált, a dolgot a tekintély hangszínén kell közölnöd vele.

• Menj oda hozzá. Ne kiabálj a szoba másik végéből.

• Ereszkedj le hozzá, hogy ne félemlítsd meg a magasságoddal. Guggolj a sarkadra, hogy közvetlen
szemkontaktusba tudj kerülni vele. Nem felülről akarsz parancsokat kiadni, amelyeket ő teljesít vagy
megtagad.
• Fogd meg a két felsőkarjánál, hogy ne tudjon eliszkolni vagy megszakítani a szemkontaktust. Mondd:
„Kérlek, nézz rám", ha megpróbál elfordulni.
• Ne légy fenyegető, és ne „vicsorogj" rá!
• Használj mély, határozott, tekintélyt sugárzó hangszínt. Ez nem haragos, fenyegető hanghordozás,
nem a szidás és nem is az alkudozás hangszíne. Ez a tónus nem hagyhat kétséget a gyerekben afelől, hogy
komolyan veszed az ügyet. A hangod elégedetlenséget, nemtetszést fejezzen ki.
• Mondd meg neki világosan, nyugodtan és nagyon komolyan, hogy rosszat csinált: „Nem szabad ráütni
másokra. Senkire ne üss rá! Kérlek, ezt többé ne csináld!"

Csodával határos módon ez néha beválik. A kisgyerekek nagy szakértők az apró jelzések vétele terén. A
mély, határozott hang és a magabiztos testbeszéd segítségével az üzeneted célba érhet. A tekintély
hanghordozása azt közli a gyerekkel, hogy vannak határok és korlátok, amelyeket nem szabad átlépnie.
Fontos, hogy elválaszd a rossz viselkedést magától a gyerektől. Ez nagyon fontos. A viselkedés rossz,
nem a gyerek - ne őt minősítsd. A dolog lényege: ne szidd, ne hordd le, mert ettől teljesen haszontalannak,
értéktelennek érezheti magát, és ne is félemlítsd meg azzal, hogy kimutatod a dühödet, hanem add értésére,
hogy ez a viselkedés helytelen, és nem kedvedre való.
Nem mindenkinek természetes készsége, hogy ha kell, tekintélyt sugározzon. Vannak szülők, akiknek a
saját önbizalmukon is javítaniuk kell, hogy így tudják érvényesíteni az akaratukat. Ha egy kicsit is
bizonytalan vagy, azt a gyerek kihallja a hangsúlyodból. Ha kell, gyakorolj akár tükör előtt.

Az elismerés hangszíne
Mikor dicsérted meg a gyereket utoljára? Mikor ismerted el úgy, hogy közben nem minősítetted? Már fél
órája, hogy nem hajszolja a macskát, nem piszkálja a kisöccsét. Megette az ebédet (majdnem). Minden
tiltakozás nélkül hagyta, hogy a kocsiban bekötözd a gyermekülésbe. Egy dackorszakban lévő tipegőtől
félórányi zavarmentes viselkedés már szép eredmény. Ha nem ismered el ezeket az apró teljesítményeit, még
azt hiheti, hogy észre sem vetted, milyen rendes volt.
Jó volt, mint egy angyal, és te egy mukkot se szóltál. Mivel vonhatná magára a figyelmedet? Ha
megkergetné a macskát? Vagy belelépne a kutya vizes tálkájába? Ha ráütne a kishúgára? Ha a jó viselkedés
észrevétlen marad, a gyerek megpróbál majd olyasmit csinálni, amiről tudja, hogy abszolút hatékony.
Ne fukarkodj a dicsérettel. Ha a jó viselkedését is jutalmazod néhány szóval, még nem teszed
elbizakodottá, és nem is kényezteted el. A megfelelő viselkedés nem mindig látványos. Meglehet, hogy
csupán a rosszaság hiánya. Az anya, aki látja, hogy gyerekei szépen eljátszanak, ezt gondolja: „Na,
pillanatnyilag szélcsend van, talán utánanézhetek a saját dolgomnak." És kimegy. Sajnos azonban megfeledkezik
arról, hogy örömmel nyugtázza: a gyerekei rendesek.
Gyakran azért is elmulasztod a dicséretet, mert csak az egyik kiskölyök viselkedik éppen rendesen, míg a
másik javában balhézik. A jó viselkedés szinte észrevehetetlen, miközben egy tornádó süvít végig a nappalin,
hogy magára vonja a figyelmedet. A „rosszasággal" muszáj foglalkoznod, de azért ne felejtsd el észrevenni
és meg is dicsérni azt az utódodat, aki éppen csöndben szöszmötöl.
A pozitív megerősítés nagyon fontos része a nevelésnek. Ezzel olyan viselkedés irányába próbálod terelni
a gyereket, amilyet látni szeretnél tőle: azt ismered el, azt bátorítod. Közvetetten pedig eltereled az olyan
viselkedéstől, amelyet nem szeretnél tapasztalni.
A tekintély tónusa mély, határozott és összeszedett. Az elismerés hangszíne ennek az ellenkezője. Vannak
szülők, akik ösztönösen magas hangon beszélnek a gyerekhez. Ez az a hanghordozás, amellyel kifejezheted
az elismerésedet. A kissé izgatott hang az örömödet fejezi ki. Tapsolhatsz, ugrálhatsz, vagy akár hurrázhatsz
is örömödben, de persze csak őszinte örömödben.
„Jó fiú! Szépen, ügyesen megettél mindent!" Fejezd ki a jó érzéseidet. „Anyu meg van elégedve veled!" „Anyu
most nagyon örül!" „Büszke vagyok rád!" A vállát megveregetve mondhatod ezt is: „Ni csak, milyen szépen
játszol!" Vagy: „Ez ügyes volt! Sokat segítettél apunak!"

A helyes érvelés
A kisgyerek fejében sok minden megfordul. Még nem ért meg úgy mindent, mint egy felnőtt. A sorok
között azonban már ő is tud olvasni. Rengeteget mond neki a hanghordozásod, az arcjátékod, a testbeszéded.
Meglepő módon még a tipegők válaszreakcióira is hatással van az, ahogyan mondasz valamit, pedig a
szókincsük még ugyancsak gyér.
Sok bajt megelőzhetsz vele, ha gondot fordítasz arra is, hogy öntőd szavakba a mondanivalódat.
Gondolkozz, mielőtt beszélsz. Ha alkudozol, zsarolsz, ő is alkudozni és zsarolni fog. Ne akard rábeszélni:
kérj, és közölj. Nem apellálhatsz a jó szándékára, ha nem kéred meg, ahogy illik. Mindig mondd: „kérlek". Az
udvariasság nem kerül semmibe.
Mindig meglep, hogy a szülők mekkora választékot tárnak a kicsik elé. A két és fél, hároméves gyerek
nem képes hat-nyolc-tíz lehetőség közül választani. Csupán a nagyobbak (úgy négy-öt éves kortól) próbálnak
megbirkózni egyszerű döntésekkel.
Vannak szülők, akik valósággal borzadnak a gondolattól, hogy megmondják a gyereknek, mit tegyen. Azt
hiszik, hogy ettől ők szerető szülő helyett zsarnoknak látszanak, így aztán ahelyett, hogy megmondanák a
kicsinek, hogy mit tegyen, minduntalan választási lehetőségeket kínálnak fel neki abban a reményben, hogy
így kedves és gondoskodó szülőnek fogja őket tartani.
Máskor egy körömszakadtáig folyó küzdelem befejezésének reményében ajánlanak föl számtalan
választási lehetőséget. A kisfiad például nem hagyja, hogy felöltöztesd, s te ezt úgy értelmezed, hogy nem
akarja a kék nadrágját fölvenni. Erre - hogy a kedvére tégy - megkínálod a többi nadrággal. „Szeretnéd inkább
a zöldet? Nem? Na és mit szólnál a piroshoz?" Mire a teljes ruhatárát kipakolod, rájössz, hogy ott vagy, ahol
voltál, mert ő a maga részéről egyáltalán nem szeretne felöltözni.
 Ha nem ajánlasz föl számos lehetőséget, az még nem jelenti azt, hogy egy vezényszavakat vakkantó
kiképzőtiszthez hasonlítasz. Meg tudod vele értetni, hogy mit akarsz, ha megkönnyíted a dolgát egyszerű és
világos irányítással, amelyet az önállósága bátorításával és dicsérettel kombinálsz, valahogy így: „Kérlek,
húzzuk föl a zoknidat. Föl tudod húzni a zoknit. Nagyon jó. Most az anyu kedvéért bújj bele a cipődbe is. Ez az! Ügyes
vagy, örülök."
Alkudozni éppen olyan rossz, mint döntések elé állítani. Mondjuk a tipegő nem akarja megenni az
ebédjét:
Ѳ Azt mondod neki, hogy ha még ÖT kanállal eszik, akkor kap egy csokis kekszet.
Ѳ Eszik még EGY kanállal, és követeli a kekszét.
Ѳ Mintha működne a dolog, de nem az igazi. Most azt ajánlod, hogy ha még HÁROM kanállal eszik,
megkapja a kekszet.
Ѳ Közli, hogy MOST akarja a kekszet.
Ѳ Látod, hogy vesztésre állsz, de nem adod föl. Azt mondod, ha még KET kanállal eszik, megkaphatja a
kekszet. Fölemeled a teli kanalat, és a szája felé közelíted. Ellöki a kanalat, és most már tényleg balhézni kezd
a kekszért.
Ѳ Közlöd vele, hogy ha nem eszik még EGY kanállal, akkor nincs keksz.
Ѳ Dühösen sírni kezd.
Ѳ Odaadod neki a csokis kekszet.
Ѳ Ő győzött. Pont egy kanál főzeléket evett és egy darab csokis kekszet. És most még egyet kér.

A tipegő kisgyerek mindig így győz a vitákban, mert alapvetően nem érti meg, hogy mit jelent az alku
vagy az ígéret. Túlságosan csábító számára a ritka jutalomfalat, és megpróbálja azonnal elérni. Amit te
becsületes üzletnek vélsz, azt ő úgy fogja föl, mint egy állandóan változó szabályt - márpedig azt mindenki
tudja, hogy az ilyen szabály nem szabály, és nem is kell betartani.

ÍGY BESZÉLJ A GYEREKEDHEZ:

• Ne kiabálj, ne ordíts. Ha a viselkedése nem elfogadható, használd a tekintély hangját.

• Ha jól viseli magát, dicsérd meg, mutasd ki, hogy örülsz.
• Próbálj mindig pozitív dolgokat mondani neki, ha lehetséges. Ahelyett, hogy örökké azt mondanád,
mit nem szabad, mit nem szeretnél látni, próbálj fordítani a dolgon. Ahelyett például, hogy
„Vedd le a piszkos kezedet a bútorhuzatról", mondd ezt:
„Gyere, mossuk meg a kezedet, mert szutykos. Aztán leülünk a díványra, és olvasok neked."
• Ne adj ki hangosan váratlan utasításokat. Ellenállásba fogsz ütközni.
• Soha ne használj sértő szavakat, és ne minősítsd a gyerekedet. Tedd számára világossá, hogy a
viselkedése az, amit helytelennek tartasz, és nem ő a rossz.
• Légy vele udvarias. Mondd: „kérlek", „köszönöm".
• Ne ásd ki a csatabárdot! Ha a gyerek ordít veled, próbálj higgadt maradni, mert egy hangos szócsata
mindenkinek kellemetlen. Mondd meg neki, hogy így ne beszéljen veled, és fordulj el tőle.
• Ne hasonlítsd a testvéreihez - főleg az ő kárára ne -, és soha-soha ne beszélj róla hallótávolságon belül
egy harmadik személlyel. Talán úgy tűnik, nem is figyel oda, de biztos lehetsz benne, hogy minden szót
elcsíp.
• Ne tégy túl sokféle ajánlatot egy kisgyereknek. Még nem tud dönteni.
• Amikor éppen tombol, semmiképpen ne próbálj alkudozni vele (egyébként máskor se).
• Légy kifejező. Hagyd, hogy olvasson a testbeszédedből. Beszélj hozzá játékosan, bohókásan, vagy
nagyon komoran, vagyis mindig a helyzethez illően.
• Ne törekedj tökélyre, ne követelj ésszerűtlenül sokat a gyerekeidtől. Mindig tudd, hogy az életkoruk, a
fejlettségi szintjük szerint mi az, ami jogosan elvárható tőlük.
• Ha látod, hogy tornyosulnak a felhők, próbáld megelőzni a balhét eltereléssel. Mutass ki az ablakon
valami érdekes dologra:
„Nézd, milyen szép piros autó! Hová siethet ennyire?" „Ni csak, milyen aranyos kismadár! Vajon mit csinál?"
Megkínálhatod valami pompás háztartási teendővel is.
„Szeretnél nekem segíteni?"
Ez azért szokott működni, mert a figyelmük ebben a korban még nem tartós, tehát elterelhető a fenyegető
bajtól.
 BAJMEGELŐZŐ STRATÉGIÁK

A bajmegelőző stratégiáknak fontos szerep jut a gyerek viselkedésének befolyásolásában. A picik, akik
most lépnek a tipegőkorba, olyan fejlődési fokon állnak, amely leginkább nyugtalansággal, izgágasággal és az
ötletszerű cselekvéssel jellemezhető. A bevonás módszere jól szokott működni ebben az életkorban. Ha előre
látod, hogy mi várható, és meg tudod előzni a zűröket, szükségtelen és kimerítő konfliktusokat takarítasz
meg magadnak.

• Meg kell szervezned, hogy a lakás mentes legyen mindenféle veszélytől, kísértéstől, és amennyire
lehet, biztonságot nyújtson egy fékevesztett tipegőnek. Miért kellene állandóan őrt állnod a kényes tárgyak
mellett, ha el is tudod azokat távolítani a keze ügyéből (lásd 44. oldal)?
• Figyeld meg, hogy melyik napszakban a legingerlékenyebb, és próbálj változtatni a napirenden. Sokkal
kellemesebb fél órával előbbre hozni az étkezés idejét, mint elviselni naponta kétszer fél óra nyafogást,
amelyet a kicsi alacsony vércukorszintje vált ki.
• Tapasztald ki, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek általában kiborítják. Ha a fejmosási
kísérletek rendre nagyjelenetekbe torkollnak, és ettől a lefektetés és az altatás ideje is kitolódik, ne az esti
fürdetésnél mosd meg a haját. Gondok persze máskor is lesznek, de néha választhatsz, hogy mikor akarsz
szembenézni velük.
• Ne várd el a kiskölyködtől, hogy egy viharos játék után azonnal lehiggadjon. A játszótérről hazaérve
nem fog rögtön elcsendesedni.
• Ne hajszold egyik tevékenységből a másikba. Rendszeres időközönként figyelmeztesd, hogy mi a
napirend következő pontja, hogy legyen ideje rá felkészülni, és abba tudja hagyni, amit éppen csinál.
• Ha van egy bizonyos játék vagy tevékenység, amelyen mindig vita van a gyerekek közt, egy időre
vond ki a dolgot a forgalomból. Ne engedd, hogy nap, mint nap ugyanazon veszekedjenek.

A BEVONÁS MÓDSZERE

A kisgyerek bevonása a tevékenységembe kedvenc trükköm. Leginkább a tipegőknél válik be. Nagyon
nagy segítséget jelent abban az időben, mikor éppen testvérféltékenységgel kell megbirkóznunk. Valóságos
csodát tesz bevásárlás közben a szupermarketben, a tipegők kedvenc hisztizési színhelyén (lásd 186. oldal).
A kicsik rengeteg odafigyelést igényelnek. Ha ezt nem kapják meg, tesznek róla, hogy mégis figyelj rájuk.
A baj az, hogy a napnak nincs annyi órája, hogy rá is és a többi tennivalódra is elég jusson. Ha már két vagy
több gyereked van, néha úgy érzed, osztódással kellene megsokszoroznod magad, hogy mindennek és
mindenkinek eleget tudj tenni.
Nem várhatod el egy két-három évestől, hogy elégedetten játsszon, miközben te a szennyest válogatod,
mosogatsz, vagy a kistestvérét szoptatod. Ez hébe-hóba előfordulhat, ha éppen jó hangulatban van, és bele
tud feledkezni valamilyen játékba. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem megy a dolog, kiváltképpen
akkor nem, ha nagy bosszúságára éppen a másik porontyoddal foglalkozol.
A megoldás az, ha bevonod a tipegőt abba, amit éppen csinálsz. Őt még nem untatja sem a takarítás, sem
a szennyes válogatása, sem a portörlés, sem a kért dolog odahozása, amit a nagyobbak már nem szívesen
tesznek meg. A kicsik szeretnek segíteni. Ez önbizalmat ad nekik, és felelősségtudattal tölti el őket.
Kihívásnak éreznek minden kis feladatot, és örülnek a sikerüknek.
Természetesen csak olyasmit kérhetsz, amit már képes megtenni, különben csak a frusztrációi hosszú
listáját növeled, nem szólva a károkról. Nagyon fontos, hogy ne tedd ki kudarcnak. Még nem tudja berakni
az edényt a mosogatógépbe, és a nappali szőnyegét sem tudja felporszívózni, de már sok mindenbe bele lehet
vonni. Ha áthúzod a paplant, tarthatja a csücskét. Ha kocsit mosol, adhatsz neki is egy szivacsot és egy kis
vödör vizet. Zöldséget is lehet közösen mosni, ha melletted áll egy széken, és adsz neki egy-két krumplit. A
játékboltokban kapni apró seprűt, lapátot, kerti és egyéb szerszámokat, ezek is kiváló eszközök, és a kicsik
boldogan használják őket. Lehet, hogy így lassabban és nehézkesebben megy a dolog, de megéri, mert így is
elkészülsz, és a gyerek élvezi, hogy közben rá is figyelsz.
 A legfontosabb, hogy amikor a csecsemővel vagy elfoglalva, mindenképpen adj a nagyobbnak feladatot
ugyanabban a műveletben, mert ez csírájában elfojtja a féltékenységét. Ha foghatja a cumisüveget, ha ő teheti
bele a kádba a játékot, vagy hozhatja a fürdőlepedőt, akkor mind a kettőjükre egyszerre tudsz figyelni. így
két legyet ütsz egy csapásra.
A bevonás módszere lehetővé teszi azt is, hogy beszélj róla a gyerekkel, hogy mit csináltok éppen. Fontos
a dicséret is. Köszönd meg neki, amit tesz, mondd meg, hogy ügyesen csinálta, és hogy mennyire jó neked,
hogy segített.
 A KISGYERMEK FEGYELMEZÉSE

Ha a kölyök olyasmit csinál, ami tényleg elfogadhatatlan - és látod, hogy szándékosan tette -, vagy ha
továbbra is komiszkodik, további lépéseket kell tenned. Érvényt kell szerezned a szabályoknak: éspedig a
határozott és tisztességes kontroll eszközeivel. A következőkben ismertetett módszerek két és fél évesnél
idősebb gyerekeknél alkalmazhatók. Ezeket a technikákat ne próbáld ki kisebb gyereknél, hacsak nem jóval
érettebb a koránál, mert nem lesznek hatásosak. Két és fél éves kor előtt a kicsi fölfogása még nem elég fejlett,
nem is igen érti meg, mit akarsz megtanítani neki.
Két és fél és ötéves kor között a gyerekek elsősorban azért rosszalkodnak, hogy fölhívják magukra a
figyelmet. A második ok a testvérféltékenység, amely érdekes módon ugyanide vezet. A kisgyerek szinte
mindent elkövet, hogy figyeljenek rá. A baba érkezésével hirtelen komoly versengés tör ki a figyelmedért.
Két fontos dologra föl kell hívnom a figyelmedet, mielőtt bármilyen fegyelmezési módszert használsz:

• Légy elszánt és következetes. Ne változtasd a szabályokat. A két szülőnek ugyanúgy kell eljárnia, és
támogatniuk kell egymást. A kisgyerek, akit az egyik szülő fegyelmez, természetesen a másikhoz fog menni,
hátha ott kedvezőbb elbírálás alá esik. A „jó zsaru, rossz zsaru" játszma működhet egy krimiben, de a
nevelésben a következetlenség lehetetlenné teszi a fegyelmezést.
• Lépj azonnal. Ne halogasd a közbelépést. A tipegők nem emlékeznek sokáig a dolgokra. Ha a
komiszságot nem követi az azonnali reakció, majd a fegyelmezés, a két dolog között nem éreznek
semmilyen összefüggést.

AMIKOR NE FEGYELMEZD:

• Ne fegyelmezd, ha beteg, vagy amikor éppen lábadozik valamilyen betegségből. Egyes szülők a
betegség biztos jelének tartják, ha makrancos tipegőnk hirtelen könnyen kezelhetővé válik. Más gyerekek
meg éppen hamarabb robbannak, ha betegek vagy fogzanak.
A beteg gyereknek megfelelő kezelésre és sok szerető gondoskodásra van szüksége.
• Ne fegyelmezd, ha nem deríthető ki teljes bizonyossággal, hogy ki kivel mit csinált. A legtöbb
kisgyerek nyitott könyv, általában tudni fogod, hogy mi történt a hátad mögött, ki a vétkes. Ám ha egy
gyereket többször is megfegyelmeznek olyasmiért, amit nem követett el, teljes joggal úgy érezheti, hogy
üldözik, és elkezd hazudozni.
• Ne fegyelmezd, ha a rossz viselkedése megijesztette, és őszintén sajnálja, amit csinált. Eltört például
egy vázát, pedig többször is figyelmeztetted, hogy ne nyúljon hozzá, és úgy megijedt a baleset miatt, hogy
könnyekben tör ki. Tanult az esetből, és van rá esély, hogy a még ép vázára vigyázni fog. (Te is megtanultad
a magad kárán, hogy ne tégy vázát oda, ahol elérheti.) Fogadd el, hogy véletlen volt, és mondd el neki, miért
történt. Emlékeztesd a szabályra, és hagyd ennyiben a dolgot. Rossz üzenet, ha akkor fegyelmezed, amikor
éppen ki van borulva, és megbánta, amit csinált.
• Ne fegyelmezd, ha minden a feje tetején áll. Számíts rá, hogy gyereked viselkedése romlik, ha a világa
fölfordul: ha költözködtök, ha testvére születik, ha valaki beteg a családban, vagy hasonló zavar támad. Ne
aggódj a fegyelmezés miatt, míg el nem simulnak a dolgok. Szelepet kell hagynod érzelmi felindulásoknak,
hogy a feszültsége levezetődjön.
• Ne fegyelmezd többször, gyors egymásutánban. Ne fegyelmezz egy gyereket kétszer ugyanazért a
vétségért. Ha a partnered vagy valaki más, aki gondozza, már elintézte a dolgot, az ügy le van zárva.

A „komiszlépcső" és a sarokba állítás

A módszer alapelve az, hogy néhány percre vonjuk ki a gyereket a forgalomból, hogy lehiggadhasson, és
fölfogja, mit csinált, és belássa, hogy ezt nem kellett volna. Meg kell tanulnia, hogy az elfogadhatatlan
viselkedések egyike-másika bizony ilyen következménnyel jár. Ezzel egyrészt nagyon egyértelműen közlöd,
hogy átlépett egy határt, megszegett egy szabályt, amit nem lehet, másrészt megszünteted a helyzet
feszültségét. Mindkettőtöknek szükségetek van egy szusszanásnyi szünetre.
A „komiszlépcső"-nek nem kell feltétlenül lépcsőnek lennie. Lehet ez a hely egy szobasarok, egy másik
szoba, az előszoba vagy a fürdőszoba. Fontos, hogy ne legyen ott olyasmi, ami elvonja a figyelmét, vagy jól
elszórakoztatja, mert ez a módszer nem erről szól. Egy játékokkal zsúfolt szobában, vagy ahol tévé van, nem
működik. Éppen az a lényege, hogy a kis gézengúz unatkozzon egy csöppet, és gondolja végig, mi történt.
Egy amerikai családnál tapasztaltam, amikor ott forgattunk, hogy a hat- és a kétéves gyereket, ha
rosszalkodtak, a saját hálószobájukba száműzték. Ezzel az a baj, hogy vegyes üzenetet küld a gyereknek.
Inkább az a kívánatos, ha a hálóhelyükön biztonságban és jól érzik magukat, ezért ezt a helyszínt nem
szerencsés a fegyelmezéssel társítani.
A „komiszlépcső" módszere olyan, mint a csapatsportokban a „kiállítás". Ami engem illet, nem hinném,
hogy egy gyereknek megártana, ha tudná, hogy ha csúnyán viselkedik, akkor a „komiszlépcsőre" kell ülnie.
Ha máshogy akarod elnevezni a helyet, teljesen mindegy.
Négyéves kisfiad fellökte a kishúgát, és hozzávágott egy játékot. A kicsi hanyatt esett, és keserves
sírásban tört ki. Megrémülsz, dühös vagy. Mindenekelőtt megnézed, hogy a kicsinek nem lett-e komoly baja,
aztán ellenállsz az adrenalinfröccsnek, ami arra késztetne, hogy teli tüdőből ráüvölts a nagyobbikra, ehelyett
hadrendbe állítod a „komiszlépcső" vagy a sarokba küldés módszerét.

Hogyan működik?
Ez a technika pillanatok alatt leállítja a rossz viselkedést. Gondolj azonban arra, hogy neked is és a
párodnak is következetesnek kell lennetek! Egyetlen lépést se hagyj ki: a figyelmeztetés és a magyarázat
nagyon fontos eleme a módszernek. Ha az A és B lépést kihagyva mindjárt a C-nél kezded, a dolog nem
működik.
A figyelmeztetés Menj oda a kisfiadhoz, guggolj le hozzá, hogy egyenesen a szemébe nézhess. Amikor
szóban figyelmezteted, a tekintély hangszínét használd. Mondd: „Ilyet nem szabad csinálni. Nem lökünk meg
senkit, és nem dobálunk! Ez csúnya dologi Kérlek, hogy ilyet soha többé ne csinálj." A figyelmeztetés kulcsfontosságú
része a módszernek, mert lehetőséget ad rá a gyereknek, hogy ő maga változtasson a viselkedésén. Ha
elmulasztod, nem adsz neki útmutatást.

Az ultimátum Öt perccel később a gyerek megcsinálja ugyanazt. Ezúttal ugyanazon a mély, határozott
hangon és a megfelelő testbeszéddel küldj neki ultimátumot. Mondd ezt: „Mondtam, hogy ne lökd meg a
húgodat, és ne vágj hozzá semmit. Ez nagyon csúnya volt! Nem szabad fellökni másokat. Ha ezt még egyszer megteszed,
beállsz a sarokba (kimész az előszobába stb.)."

A „komiszlépcső" Amint megismétli a rosszaságot, vidd a gyereket egyenesen a lépcsőre (sarokba).

Ültesd le, és mondd meg neki, hogy maradjon ott. Hogy meddig, az a korától függ. A két és fél évesnek pár
perc is elég, ötéves és ennél idősebb gyerek öt percig is töprenghet.

A magyarázat Ennek a lépésnek is kulcsszerepe van. Mielőtt otthagyod a sarokban vagy a lépcsőn,
mondd meg neki, miért kell ott lennie. Mondd, hogy „Nem szabad fellökni senkit, és nem szabad megdobálni! Baja
történhet, és fáj neki. Most itt kell maradnod egy ideig, és meg kell gondolnod, hogy mit csináltál. Öt perc múlva
idejövök, és akkor megmondhatod, hogy megértetted-e és sajnálod-e, amit csináltál. Most maradj itt."

A bocsánatkérés Ha néhány másodperc múlva meglóg a lépcsőről vagy a sarokból, küldd vissza, és
ismételd meg a dorgálást. De ne hagyd ott öt percnél tovább. Öt perc múlva szólj neki, hogy szeretnéd, ha
most bocsánatot kérne. Viszont ha öt percnél hamarabb odamegy hozzád, és őszintén elnézést kér, akkor ne
küldd vissza. Azt is meg kell mondania, hogy miért kér elnézést. A „bocs" és a „ne haragudj" is jó lépés a
helyes irány felé, de sokkal jobb, ha ezt mondja: „Bocs, hogy fellöktem a hugit." Gyakran kérdezik tőlem,
honnan tudom, hogy egy bocsánatkérés őszinte-e vagy sem. Mi sem könnyebb ennél: a hanghordozásából,
abból, ahogyan mondja. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha egy gyerek torka szakadtából azt
üvölti, hogy „BOCSÁNATOT KÉREK!!" - az nem őszinte.

A dicséret Ha elnézést kért, azonnal dicsérd meg érte. Ez fontos. Ki kell fejezned, hogy megbocsátottad
ezt a rosszaságot. „Köszönöm. Ezt már szeretem." Térj vissza a normál hanghordozásodhoz. A magasabb
hanghordozásból ő azonnal észlelni fogja a különbséget.

Túl vagyunk rajta Amint a gyerek bocsánatot kért, és te megdicsérted, tekintsd lezártnak az ügyet. Hívd
játszani, vagy folytassa, amit elkezdett. Megkapta a figyelmeztetést, túl vagyunk a dolgon, tudnia kell, hogy
tiszta lappal indulhat tovább.
 A „már kint is vagy" módszer
A „komiszlépcső" módszere általában kiválóan működik. Néha, ha a gyerek nagyobb, vagy egy rossz
viselkedés már szokásává vált, lehet, hogy valami mással kell próbálkoznod.
Ha a félreállítás nem hat, lehet, hogy a gyerek kedvét leli a figyelmedben, amit így kicsikarhatott, még ha
ez a figyelem negatív is. A „már kint is vagy" módszer szakít ezzel, mert azt bizonyítja a gyereknek, hogy
rosszalkodással a világon semmit nem ér el, a legkevésbé pedig azt, hogy rá figyelj.
Egy fontos megjegyzés: ne ezzel a módszerrel kezdd a fegyelmezést, mert nem fog beválni! Kezdd a
„komisz-lépcső"-vel vagy a sarokba állítással, hogy vegye tudomásul: te vagy a főnök. Ha azonnal kirakod,
amint komisz, úgy érzi majd, hogy nem törődsz vele, és még rátesz egy lapáttal, hogy figyelned kelljen rá.
A Szuperdada tévésorozat egyik részében Kellynél, a két gyerekével egyedül küszködő anyánál jártam. A
két csemete a legkevésbé sem volt tekintettel a családi otthonra vagy bármire annak falai közt; nem kímélték
a játékaikat, a nagyanyjukat, egymást és az anyjukat sem, aki a fegyelmezés egyetlen formáját sem
alkalmazta. Napirenden volt a veszekedés, a rombolás és az agresszió. Miután bevetettük a „komiszlépcső"
és a „játékelkobzás" módszerét, a kisebbik lurkó, Róbert viselkedése hihetetlenül rövid idő alatt sokat javult.
Az ötéves Sophie azonban továbbra is elviselhetetlen volt, erőszakos és provokatív módon megakadályozta,
hogy az anyja akár egy percig is csak a kisöccsével foglalkozzon. Róbert olyan volt, mint egy kisangyal, de
igyekezete Sophie kitörései, visítása, rugdalózása, kiabálása miatt senkinek nem tűnt föl. Sokat foglalkoztunk
Kelly hanghordozásával, de Sophie ordítása mindent fölülmúlt.
Végül ez a sajátos krízistechnika segített:

• Ennél a módszernél nem alkalmazunk szóbeli figyelmeztetést. Ha a gyerek rosszul viselkedik,

eltávolítjuk a szobából. Nem kell egy bizonyos helyre vinned vagy küldened, egyszerűen foszd meg a
jelenlétedtől. Mondd meg neki, hogy viselkedése elfogadhatatlan, és majd csak akkor jöhet vissza, ha
hajlandó ezt abbahagyni, és bocsánatot kér.
• Ha visszajön, hogy próbára tegyen - mert persze ezt akarja -, vidd vagy küldd ki újra. Egyáltalán ne
figyelj rá. Mondd: „nem érdekelsz" - és ne is nézz rá.
• Uralkodj a hangodon. Mondd a tekintély mély hangszínén: „Kérlek, menj ki innen."
Ha ez sikerül, nem kell minden alkalommal kivezetned a karjánál fogva.
• Ne engedj, amíg bocsánatot nem kér, illetve valamilyen formában nem ismeri be, hogy helytelen volt a
viselkedése. Ez előbb bekövetkezik, mint gondolnád. Ha a rosszasága miatt teljesen megvonod a
figyelmedet egy gyerektől, aki megszokta, hogy törődsz vele, sokkolóan hat rá. Már az összes trükköt
bevetette, és még néhány újabbat, és semmilyen hatást nem ért el nálad. Nem csoda, ha ez megtöri.
• Ha elnézést kért, dicsérd meg, engedd be, és játsszon tovább.

A játék elkobzása
A „játékelkobzás" módszere inkább a nagyobb gyerekek fegyelmezésére alkalmas. A kisgyerek nem érti
az ezzel járó alkut. Szerintem ez a fegyelmezési mód akkor használ, ha az elfogadhatatlan viselkedés
elsősorban valamilyen játékkal kapcsolatos; ha a gyerek rongál, ha nem vigyáz a holmijára, vagy ha állandó a
háborúság egy bizonyos játék miatt.
Ne értékeld le a módszert azzal, hogy ha jól viselkedik, új játékot kap! Ettől ugyanis arra a
meggyőződésre jut, hogy mindegy, hány játékot kobzol el tőle, bármikor el tudja érni, hogy újat kapjon.

Jutalmak
A gyerekek legnagyobb jutalma, ha szeretettel, látható örömmel odafordulsz hozzájuk, és megdicséred
őket. Ez a legkiválóbb megerősítése a jó, az elfogadható viselkedésnek, és azonnal hat.
Van, aki a nagyobb gyerekeket szereti csillaggal vagy matricával jutalmazni. A matrica és a csillag
általában elég is. Ha éppen kedved tartja, öt csillag vagy matrica után jöhet valami ritka jó dolog is - amilyen
például a távolabbi séta, a fagyizás vagy a hajókázás -, de ügyelj arra, hogy ez inkább meglepetés legyen. Ha
legközelebb elkezdesz csillagot vagy matricát adni, utána már elvárja, hogy ugyanúgy jutalmazd, mint az
előző öt után. Legyél óvatos a jutalmazással, mert ezzel meggyűlhet a bajod. Egy kisebb jutalom-meglepetés
is kiváló.
Amit semmiképpen nem szabad elkövetned, sőt egyenesen tilos, az a túlzott és egyre nagyobb jutalmazás.
Ha a gyerek mindig kap valamit, mert megteszi azt, amit amúgy is meg kellene tennie, rövidesen úgy
manipulálja a viselkedését, hogy kiürül a pénztárcád. Mindenért jutalmat követel, és a végén már azzal is
kegyet gyakorol, ha megeszi a vacsoráját. Azért is legó jár neki.
 Elfenekelés?
Gondolom, észrevetted, hogy egy egész fejezetet szántam a fegyelmezésnek, és egyetlen szót sem szóltam
verésről. Én dada vagyok - a fenékre verés nem az a nevelőeszköz, amelyet egy bébiszitter használhatna
bármikor is, és ez így van jól. Akár úgy gondolod, hogy egyszer-egyszer nem árt odasózni, akár úgy
gondolod, hogy ez eleve elfogadhatatlan, nem fogok veled vitába szállni.
Én csupán arra akarok rámutatni, hogy ezt a témát olyan heves vita veszi körül, hogy ennek hatására
egyesek mindenféle nevelési, fegyelmezési eszköznek még a gondolatát is elvetik, és ez nagy kár.
A gyerekeknek bizony szükségük van a fegyelemre, a korlátokra és a határokra. Remélem, hogy ebben a
fejezetben világossá vált számodra: több hatékony módja is létezik annak, hogy a határokat és az
egészségedet egyaránt megőrizd.
 A szülők remélik, hogy az öltözködéssel kapcsolatos harcok csak később, kiskamaszkorban fognak

kezdődni. A miniszoknyával! Az edzőcipővel! A méregdrága dzsekikkel! Hát nem. Jobb, ha felkészülsz rá,
hogy a problémák jóval korábban jelentkezhetnek. Láttam családokat, ahol a tipegő poronty öltöztetése és
átöltöztetése egész napos küzdelem volt. Azt is hozzá kell tennem, hogy - hasonlóan a többi, gyerekekkel
kapcsolatos konfliktushoz - nem mindig az öltözködés a valódi gond.
Néha a gyerek csupán több függetlenséget szeretne. Egyedül akar öltözni, és azt akarja fölvenni, amihez
aznap kedve szottyan. Ha viszont több területen ütközöl ellenállásba: a kicsi nem hajlandó felöltözni, enni,
szépen játszani, fürdeni, és folyamatosan „rosszalkodik", ellenáll, akkor más a gond.
A szülő olykor azzal próbálja megoldani az öltözködési gubancot, hogy túl sok választási lehetőséget
kínál föl. Hároméves lányod nem akar nadrágot venni. Hm. Talán ruhát szeretne - gondolod. Nem? Talán
csak ezt a ruhát nem szeretné. Próbálkozol egy másikkal. Aztán még eggyel. Visszatérsz a nadrághoz. Ekkor
már pucér fenékkel rohangál a lakásban.
Akár van elképzelése a csöppségnek arról, hogy mit szeretne fölvenni, akár nincs, ha a felöltözés
megtagadására túl nagy választékkal reagálsz, minden ajánlat azt jelzi neki, hogy beadod a derekadat, és ő
győz. Annak, amit akar, valószínűleg semmi köze az öltözködéshez: a maga útját szeretné járni. Van szülő,
aki úgy oldja meg a helyzetet, hogy megpróbálja olyan módon felöltöztetni a gyereket, mintha még csecsemő
lenne, és a kezét se tudná egy pulcsi ujjába bedugni. Ha megpróbálod erőszakkal elvégezni a műveletet,
hamarosan fizikai korlátokba fogsz ütközni - s bizony, a te erőd bizonyul végesnek. A tipegő nem tehetetlen
kisbaba. Tud rúgni, tekeregni, csapkodni, elrohanni - és akar is. Végül megkoronázza a jelenetet egy jó kis
hiszti rohammal. Pedig te csak a cipőt akartad ráadni.
Az öltözésből, vetkőzésből gyakran azért lesz téma, mert siettetjük. Gyorsan túl akarunk lenni a dolgon,
mert meg kell lennie - hamar, hamar! -, mielőtt még valami mást tudnánk csinálni (kimenni sétálni,
hazahozni a nagyobbakat az iskolából, végezni a lefektetéssel). Fél szemed az órára függeszted... Amint
azonban a tipegőd a sürgetés legkisebb jelét észleli, nyomban megmakacsolja magát. Így történik, hogy az
öltözködés végül órákat vesz igénybe.
Több módszer kombinációjával gyorsan elejét veheted a bajnak. Először is el kell döntened, hogy mit
akarsz ráadni a kicsire, és erősen le kell szűkítened a választási lehetőségeit. Másodszor: be kell őt vonnod a
dologba, és buzdítanod kell, hogy tanuljon meg egyedül öltözni. Harmadszor: a dolgok határozott és
méltányos kézben tartásával meg kell előznöd az örökös csatározást.
 MA MIT VEGYÜNK FEL?

„Ma mit vegyünk fel?" Ez nem az a kérdés, amelyet fel kellene tenned egy kisgyereknek. Ha megkérdezed,
hogy mit vegyünk fel, azt hiszed, kedves tőled, hogy beleszólást engedsz neki abba, hogy mit viseljen, vagy,
hogy ügyesen megelőzöl egy balhét, ha felajánlod neki a döntést. A csemete pedig azonnal azt fogja
gondolni, hogy a) tanácstalan vagy - különben miért őt kérdeznéd? -, b) az öltözködés „kívánságműsor".
Minden, ami választás elé állít egy kisgyereket, bizonytalanságot jelez. Valakinek itt át kell vennie a vezetést:
ha rábízzák, ő bizony megteszi.
Ha a szekrénye teljes kínálatát fölajánlod egy nagyobb gyereknek, aki már képes megmondani, hogy mit
szeretne, de még nem tud megfelelő döntést hozni, ne csodálkozz, ha a kedvenc nyári pólójában akar
szánkózni. Egy nagyobb gyereknél tényleg rendjén való, hogy némi beleszólása legyen abba, hogy mit vesz
föl. De ne az egész ruhatárból szemeljen ki valamit, csupán két vagy három darab között válasszon, melyek
egyaránt megfelelnek az alkalomnak és az időjárásnak. A legokosabb, ha a nyári holmit télire elrakod, és úgy
váltogatod évszakonként a kéznél lévő ruháit, mint a felnőttekét.
Ha a kicsi ismételten kényelmi okokból utasítja el egy bizonyos holmi fölvételét, hallgass rá. Lehet, hogy
egy felső szorítja a nyakát, vagy egy tiszta gyapjúból készült holmit „szúrós"-nak érez. Kínos ugyan, ha egy
pulcsi, amelyet a nagynénje nagy szeretettel kötött neki, szőrcsuha jellegű, s ezért nem akarja felvenni, mégse
erőltesd.
Az öltözködési vitáknak elejét veheted, sőt még időt is nyerhetsz, ha a holnapi ruhát előző este
odakészíted. Mutasd meg neki a darabokat, mondd, hogy holnap ezt a farmert és ezt a pólót fogja fölvenni,
aztán elmentek sétálni és a barátaitokhoz látogatóba. Így a felöltözés nem lesz önálló ügy, hanem része
valaminek, amire várni lehet.
 ÖLTÖZZÖN EGYEDÜL

Ha a kicsi szempontjából nézem a dolgot, néha elég rémisztő lehet, ha valaki más öltözteti az embert. Az
egyik pillanatban a karodat gyömöszölik egy ing ujjába, a másikban a lábadat erőltetik a harisnyába; mielőtt
észbe kapnál, egy szoknya fedi el a látóteredet, aztán egy szűk pulcsit húznak át a fejeden, úgy, hogy nem
kapsz levegőt.
Ha kapkodva öltöztetsz egy gyereket, valószínűleg nem vagy olyan gyengéd, mint kellene, és nem is
készíted föl rá, hogy mi következik. Te sem szeretnéd, ha egy jókora óriás figyelmeztetés nélkül a fejedre
borítana valamit, a karodat szűk kabátujjakba tuszkolná, vagy olyan gyorsan húzná fel a cipzárt a hasadon,
hogy az véletlenül becsípné a bőrödet.
Már nagyon kicsi korban biztathatod a gyerekedet, hogy egyedül öltözzön. Az első lépés, hogy vegyen
részt a folyamatban, és ne érezze, hogy fűhöz-fához kapkodsz. Mindig mondogasd, hogy mit csinálunk, és
mi fog következni.
„Most bebújunk a pólódba. Be tudod dugni a kezedet? Nagyon jó. Most a másik kezedet. Köszönöm, ügyes vagy."
Ha örülsz az együttműködésének, és dicséred, a dolog simán megy.

GUBANC:

NEM HAGYJA MAGÁT

ÖLTÖZTETNI-VETKŐZTETNI

A kisgyerekek gyakorta azért tiltakoznak a vetkőzés ellen, hogy késleltessék a lefekvést. Ez nem
öltözködési probléma. (Hogy a pontosan megfelelő edzőcipőhöz a pontosan megfelelő színű és kizárólag egy
bizonyos címkével ellátott mez kell, az még a jövő zenéje.) Bár némelyik tipegő előszeretettel ledob magáról
bizonyos ruhadarabokat, vagy pucérra vetkőzik, és úgy rohangál körbe-körbe, ez még nem jelenti azt, hogy
eleve ruhaellenes lenne. Egyszerűen élvezi az új készséget - a levetkőzés mindig előbb sikerül, mint a
felöltözés.
Ahol a kicsi öltöztetése és vetkőztetése rendszeresen visításba és rugdosásba torkollik, fontos, hogy a
szülő határozottan, de méltányosan uralja a helyzetet. Meglehet, hogy ez apróságnak tűnik, de ha nem állsz a
sarkadra, annak nézel elébe, hogy az öltözés-vetkőzés egész napos küzdelemmé válik.

Megoldás:
ELKERÜLÉS / KOMISZLÉPCSŐ MÓDSZER

• Állíts be a napirendedbe elegendő időt a kicsi öltöztetésére és vetkőztetésére. Te pillanatok alatt le

tudod dobálni magadról a ruhát, föl sem fogod, hogy ez egyáltalán időbe kerül, de a gyerekednek tovább
tart.
• Este készítsd ki a másnapi ruháit, és ne kínálj neki számos változatot, hogy mit vehet föl. Két lehetőség
bőven elég egy tipegőnek. Még nincs érzéke a választáshoz, és a ruhadarabok stílusa vagy hordhatósága
tökéletesen érdektelen a számára. Ha rajta múlna, lehet, hogy pucéron menne vásárolni, vagy a bugyiját
húzná a fejére.
• Hároméves korában - ha igénye van rá - már három (alkalomnak és időjárásnak megfelelő) darab
között is választhat.
• Vegyen részt az öltözködésben, és apró, teljesíthető feladatokkal bátorítsd, hogy egyedül öltözzön.
• Folyamatosan kommentáld, amit csinál, ne fukarkodj a dicsérettel. Mókázni is szabad!
• Ha az öltözködés komoly gonddá kezd válni, mert a gyerek rúg, sikít, vagy másképpen áll ellen, vesd
be a „komiszlépcső" vagy a sarokba küldés módszerét (lásd 89. oldal). Ne felejtsd ki az ezekhez tartozó
„figyelmeztetés" és „magyarázat" alkalmazását! A második lépés, hogy még aktívabb közreműködésre
buzdítod. Tedd könnyűvé a gyerekednek az öltözést azzal, hogy olyan ruhadarabokat választasz,
amelyekkel könnyen boldogul. Még nem tudhatja bekötni a cipőjét vagy begombolni a nadrágja hátán lévő
kantárokat, de föl tud húzni egy cipzárt, vagy be tud hajtani egy tépőzárat. A tépőzáras cipők sokkal
alkalmasabbak a kicsiknek, mint a fűzősök és a kapcsosak.

A játék is igen alkalmas módja a gyerek önálló öltözködésre szoktatásának. Mi másra valók lennének az
öltöztethető babák? Vehetsz vagy készíthetsz oktatójátékot is, amelynek segítségével a gyerek elsajátíthatja az
öltözködéshez szükséges alapkészségeket: a gombolást, a fűzést, a kapocs, a kantár és a cipőfűző használatát.
Miközben öltözködni tanul, még jócskán előfordulnak kudarcok, és az elakadásokból szempillantás alatt
dühroham alakulhat ki. Ne tedd ki ilyen kudarcoknak, ne határozd el, hogy a kicsi mától már egyedül tud
öltözni. Állj mellette, és ha kell, segíts neki. Mutass rá, hogy mi a gubanc, és aztán vond be a műveletbe. Add
rá az egyik cipőt, és kérd meg, hogy vegye föl a másikat. Magyarázd el, hogy mit tegyen: ,,Húzd ki a cipő
nyelvét! Úgy ni! Ez az!"

GUBANC:
ÖLTÖZKÖDÉSI HÓBORTOK

Nem kell farsangnak lenni ahhoz, hogy szombaton délelőtt a bevásárlóközpontokban a szüleikkel
sétálgató tündérekkel és akcióhősökkel találkozzunk. Valaha magam is Pókemberként jártam az utcán. Ha a
gyerek általában nem csinál nagy kalamajkát öltözés ügyben, nem árt neki, ha néha krampusznak öltözve
mászkál, vagy macskának van maszkírozva. Az ilyesmibe jobb, ha belenyugszol. Hagyd, hogy gyerek legyen,
és néha beöltözzön. Ez nála nem hóbort, hanem a játék része.
Ha viszont a fejébe veszi, hogy kizárólag egy bizonyos (például csak zöld) színű holmit vagy csakis
egyetlen kitüntetett ruhadarabot hajlandó felvenni (például azt a pólót, amelyen elöl egy dínó látható), akkor
már gond van. Ha engedsz neki, a hóbort hosszú hónapokig eltarthat.

Megoldás:
KITÉRSZ, ELKERÜLÖD

• Figyeld az öltözködési hóbort kialakulásának első jeleit. Sokkal könnyebb mindjárt az elején
kiküszöbölni az ilyesmit, mint ha szokássá válik, és évekre meghatározza a gyerek viselkedését.
• Lehet, hogy vissza is kell lépned, ha a gyerek öltözködési faksznikba kezd. Ilyenkor ahelyett, hogy
csökkentenéd a fölvehető holmik választékát, ne ajánlj föl egyetlen más lehetőséget sem, mint amit este
kikészítettél. Amihez megszállottan ragaszkodik, azt egy időre tedd el. Mondd, hogy a mosásban van -már
nagyon piszkos volt!
• Nagyon dicsérd meg, ha minden további nélkül felöltözik, vagy simán hagyja magát felöltöztetni, és
nem rendez jelenetet. Egy falinaptáron csillagokat is adhatsz neki ilyenkor, hogy lássa, mennyire örülsz.
 TISZTÁLKODÁS

A tisztálkodás - a fürdés, a fog- és hajmosás, a fésülködés, az arc és a kéz megmosása, a kéz- és lábkörmök
levágása - az öltözködéshez és a vetkőzéshez szorosan kapcsolódó mindennapos tevékenységek. A legtöbb
kicsi élvezi a vizet, és nem kell sokat biztatni, hogy pancsoljon egyet a mosdókagylóban, vagy másszon be a
kádba.
Más kérdés, hogy állandó figyelmeztetésre és segítségre van szüksége ahhoz, hogy minden műveleten
végigmenjen. A tipegő nem azért blicceli el a fogmosást vagy a kézmosást, mert borzad a tiszta fogsor vagy a
tiszta kéz gondolatától -egyszerűen csak kimegy a fejéből.

• Mindig szólj előre, figyelmeztesd, hogy mi a következő napirendi teendő, különösen, ha a gyerek
nagyon elmerült valamilyen tevékenységben, például szeretne befejezni egy kirakóst. Gondold át a dolgot
az ő szempontjából. Te sem örülnél, ha egy fontos e-mail megírása közben valaki azt mondaná, hogy hagyd
abba, és zárd el a gépet. A kisgyerek gyakran azért nem akar fürödni menni, mert derült égből
villámcsapásként éri az értesítés, hogy itt a fürdés ideje. Nem arról van szó, hogy utál fürdeni - valójában
boldogan pancsol, ha már beraktad a kádba -, csupán nem szereti, ha figyelmeztetés nélkül leállítják azt,
amit éppen csinál, és hirtelen valami másba kell fognia. Ugyanilyen tiltakozással fogadja, ha nem készíted fel
rá, hogy ki kell jönnie a kádból.
• Ne kérdezd, hanem mondd. A „Légy szíves, moss fogat" vagy: „Most a fogmosás következik!" jobb
emlékeztető, mint egy kérdés: „Jössz fogat mosni?", amire könnyű nemet mondani, vagy elodázni azzal, hogy
„Majd később".
• Ha a figyelmedet és a fektetés idejét több gyerek között kell megosztanod, a nagyobbat vond be az esti
teendőkbe. Adj neki egyszerű feladatokat, tegye a krémet a fogkefékre, adja a kezedbe a hajkefét vagy a
púdert - majd dicsérd meg.
• Hagyd, hogy a gyerek végignézze, ahogyan ti, felnőttek fogat mostok, kezet mostok vagy fésülködtök.
A gyerekek utánzással rengeteget tanulnak, többet, mint az utasításokból. Az idősebb testvérek példája is jó
tanulási lehetőség. Magyarázd is közben, amit éppen csinálsz.
„Keféljük csak ki az összes kenyérmaradékot a fogunk közül! így ni, látod?"
• Szeretem fogmosás közben mímelni a mozdulatot, vagy valamilyen mondókával, dünnyögéssel
kísérem a műveletet:
„így mo-sunk-fo-gat, így ni, így ni, így mo-sunk-fo-gat..."
• Ha a vízben van fluor, elég egy borsónyi fogkrém is. Biztasd a kicsiket, hogy egyedül mossanak fogat,
de a végén a hátsó fogacskákat tisztítsd meg te is, mert az ki szokott maradni.
• Vannak gyerekek, akik utálják a hajmosást. Lehet, hogy félnek hanyatt feküdni a vízben, vagy attól
tartanak, hogy az orrukba megy a víz, esetleg csípni fogja a sampon a szemüket, vagy éppen a zuhany zaja
rémíti meg őket. Hagyd, hogy a kicsi nézze, amint te hajat mosol, és magyarázd el neki, mire jó a sampon,
mire a balzsam. Adj hajmosáskor a kezébe egy kis frottírtörülközőt, hogy védeni tudja az arcát. Már lehet
homlokvédő sapkát is kapni, ami nem engedi előrefolyni a vizet és a sampont. Ha a kicsi fél a zuhanyrózsa
hangjától, öblítéshez használj inkább műanyag bögrét.
Én mindig szólok, ha jön az öblítés, hogy ne érje őket váratlanul. Hármat számolok, és aztán öblítem a
hajukat.
• Mindig tegyél csúszásgátló gumit a kádba, hogy a gyerek ne vágódjon hanyatt a vízbe. Mindig nézd
meg, hogy nem túl hideg, vagy nem túl meleg-e a víz. A kicsik érzékenyebbek a melegre. A mosdó elé állíts
zsámolyt, hogy arcmosásnál vagy fogmosásnál fölérjék a kagylót. A gyerekek úgy tanulnak a
legkönnyebben, ha közben látják is, amit csinálnak. Jó, ha ők is bele tudnak nézni a tükörbe.
• Vannak gyerekek, akik egyáltalán nem akarnak beülni a kádba. Vedd ezt komolyan, és ne erőltesd a
dolgot. Próbáld kitalálni, hogy mi van a tiltakozás mögött. Lehet, az a baja, hogy nem lehet egyedül, mert
több gyereket akarsz egyszerre megfürdetni. Ha a kicsi a víztől fél, ezt fokozatosan kell megszüntetned.
Állítsd a gyermekkádba, és szivaccsal mosd le. Aztán engedj egyre több vizet a kis kádba, mielőtt megint
a nagy káddal próbálkoznál. Vidd magaddal uszodába, hogy a bizalma megjöjjön. Végül beülhetsz vele
együtt a nagy kádba, hogy lássa, nincs mitől tartania.
• Tedd örömtelivé a fürdést játékokkal és habfürdővel. A hab nagyon izgalmas dolog. A kicsi fújhat
buborékokat is a kádban, ez a legkiválóbb hely az ilyen pancsolásra.
 A 10 FŐSZABÁLY

ÍGY ALKALMAZD A 10 FŐSZABÁLYT AZ ÖLTÖZKÖDÉSNÉL ÉS A TISZTÁKODÁSNÁL

1. Dicséret és jutalmazás
Ha a gyerek valamit rendesen megcsinál, dicsérd meg - és ne csak az első
alkalommal! Falinaptáron vagy táblán beírhatsz neki csillagokat, jelezve,
elismered, hogy most jó volt, vagy, hogy hiszti nélkül, a kedvedért lemondott a
dínós pólójáról. Ezzel megerősíted a megfelelő viselkedést.

2. Következetesség
Intézd úgy, hogy mindenki, aki a gyerekekkel együtt van és gondozza őket,
ugyanazt a napirendet kövesse, és ugyanazokat a szabályokat állítsa föl. Ez
vonatkozik rád is, amikor arra ösztönzöd a gyerekedet, hogy egyedül öltözzön -
ne hiúsítsd meg a tanulási próbálkozásait azzal, hogy segítesz neki, mert sietsz.

3. Napirend
Minden rutinfeladatra, az öltözködésre is - főleg reggel - hagyj elég időt. Ne
múljon semmi másodperceken.

4. Határok
Ne ajánlj fel túl sok választási lehetőséget a kisgyereknek, hogy mit vehet
föl. Szögezd le, hogy azt várod el, minden teketória nélkül öltözzön föl, éspedig
akkor, amikor mondod. Ugyanakkor légy belátó, mérd fel, hogy mire képes és
milyen ütemben.
5. Fegyelem
Határozott és méltányos módon követeld meg a szabályok betartását. Ha a
gyerek öltözködés közben agresszív, engedetlen, vagy másféle módon tanúsít
elfogadhatatlan viselkedést, használd a „komiszlépcső" vagy a sarokba állítás
módszerét, nem feledkezve meg a figyelmeztetésről és a magyarázatról sem.

6. Figyelmeztetés
Újra meg újra emlékeztesd a gyereket, hogy közeledik az öltözés vagy a
fürdés ideje. Ne kényszerítsd hirtelen, váratlan tevékenységváltásra. Tudasd
vele előre, hogy mi következik.

7. Magyarázatok
Mutasd meg és mondd el a gyereknek, hogy hogyan kell öltöznie vagy fogat
mosnia. Mondd el, hogy miért fontos a tisztaság, és hogy mi mire való. Vicces
formában folyamatosan kommentálhatod az eseményeket.

8. Önuralom
Ne kiabálj, és ne vakkants vezényszavakat! A tekintély nyugodt, mély
hangszínén beszélj hozzá! Ne sürgesd, és ne mondd neki, hogy késésben vagy!
Ne rángasd, ne gyömöszöld bele a ruháiba!
 9. Felelősség
Biztasd a csemetédet, hogy öltözködjön egyedül. Könnyítsd a tanulását azzal,
hogy olyan holmit készítesz ki neki, amelynek nem túl bonyolult a fölerősítése
(gombok, kapcsok). Ha a másik gyerekkel kell foglalkoznod, a nagyobbat vond
bele abba, amit éppen csinálsz.

10. Lazítás
Tedd szórakoztatóvá a fürdést játékokkal. Ez éppen jó alkalom arra, hogy
elalvás előtt egy kicsit hancúrozzon, lazítson. A játékosság az öltözködésnél is
nagyon jól beválik.
 S ok szülő megszállottan igyekszik túl lenni a pelenkás korszakon. Minden gyerek, aki kétéves korára

szobatiszta, teljesen „rendben van" - ami nem azt jelenti, hogy ez cél, amit ki kellene tűzni. A legvalószínűbb,
hogy a szobatisztaság valamikor két és fél és hároméves kor között következik be, de akkor aztán igen
gyorsan. Ha jól időzítesz, egy-két hét alatt szobatisztaságra szoktathatod a tipegőt. Ha a szoktatást elkezded,
mielőtt ő készen állna, vagy ha akkor hagyod abba, és kezded újra, amikor neked éppen alkalmas, úgy
számíthatsz rá, hogy a tanulási idő sokáig - akár hónapokig is - eltarthat.
Természetes, hogy örömteli esemény, amikor a pelenkát el lehet felejteni. Gondold meg viszont azt is,
hogy manapság, az eldobható pelenkák korában nemcsak az órákig tartó áztatástól, a fertőtlenítős vízzel és
foltos textilpelusokkal teli vödröktől, a teregetéstől és a vasalástól szabadulsz meg, mint hajdanán, de a
bevásárlókocsiba egy tétellel kevesebbet kell tenned.
Igaz, nem kell túl korán elkezdeni a bilire szoktatást, de azt megteheted, hogy előkészíted a kicsit arra a
fejlődési szintre, amikor már természetesen veszi tudomásul testi működéseit. Mi, felnőttek szerintem
túlságosan feszélyezetten kezeljük ezeket a dolgokat. A vécéhumor biztos jele annak, hogy sokan még ma is
kínosnak érzik azt, ami az élet legtermészetesebb dolga - ami bemegy, az végül ki is kell, hogy jöjjön.
 MEGÉRETT A SZOKTATÁSRA?

Körülbelül 18 hónapos korára jut el a kisgyermek a testi fejlődésnek arra a fokára, hogy uralkodni tudjon
a hólyagján és a belein. Sokkal tovább tart azonban, általában még vagy egy évig, míg megtanulja előre
érezni, hogy mikor kell kimennie, és ez ügyben tenni is tud valamit. A csecsemő vizelet- és székletürítése
reflextevékenység, amely általában közvetlenül az étkezést követően vagy még aközben zajlik le. Valamikor
kétéves kora körül kezdi észrevenni, hogy valami történni fog. Esetleg ezt közli is a gondozó felnőttel,
néhány másodperccel előbb, vagy éppen már pisilés-kakilás közben. Ekkor már nincs idő a bugyi lehúzására
és a bili előszedésére, de ez jeladás arra, hogy elindultatok a helyes irányba.
Egy másik módja annak, hogy megállapítsd, elérkezett-e az idő, ha megvizsgálod a gyerek pelenkáját. Ha
- összehasonlítva a folyadékfelvételével - azt találod, hogy a pelenka sokáig száraz marad, ez annak a jele,
hogy az önkéntes szabályozás már nincs messze.
A legtöbb gyereknél előbb következik be a széklet-, mint a vizeletürítés kontrollja - egyszerűen azért, mert
a székletet könnyebb visszatartani -, de nem minden gyereknél van így. Az utolsó fázis mindig a megbízható
éjszakai szárazság. Vagyis ha a gyereked nappalra már megbízhatóan szobatiszta, ez nem jelenti azt, hogy
éjszakára nem kell egy ideig még pelenkát adni rá.
A másik ok, amiért azt gondolom, hogy a szoktatást kár túl korán kezdeni: a kommunikációnak
kulcsfontossága van a sikerben. A kétéves gyerek beszédkészsége még kezdetleges. Márpedig neki is meg
kell értenie, hogy mit akarsz tőle, hogyan vegye észre, hogy ki kell mennie, és neki is tudnia kell szólni, hogy
segíts neki - te, illetve aki éppen gondozza. A szülők sokszor a kicsi testtartásából vagy a tekintetéből is
észreveszik, amikor éppen arra készül, hogy megtöltse a pelenkát. Egy bizonyos, tipikus guggolás vagy
arckifejezés azonban nem elegendő ahhoz, hogy elkezdjük a szobatisztaságra szoktatást. Ha a gyerek már
szemlátomást készen áll, de valami rendkívüli esemény várható a családban - költözés, új testvér születése -,
várj addig a szoktatás elkezdésével, amíg a rend helyreáll.
 ÍGY SZOKTASD BILIRE

A felkészítés fontos szempontja, hogy soha ne tégy undorra vagy szégyellnivalóra utaló megjegyzést
vagy gesztust azzal kapcsolatban, ami egyszerűen az élet természetes ténye. Ne tűnj el a csukott vécéajtó
mögött, ha kimész. Hagyd nyitva az ajtót, amíg végzed a dolgod. Vidd be magaddal a gyereket. Magyarázd
el, mi történik, mire jó a vécépapír, és mutasd meg, utána hogyan mosol kezet. Ha megfelelő módon készíted
föl, két dolgot tanítasz meg neki egyszerre: a szobatisztaságot és a higiéniát.
Szerezz be egy bilit és egy úti bilit. Szerintem egy bilinek egyszerűnek és dísztelennek kell lennie. Ne
csinálj nagy ügyet belőle. A bili nem trónszék, nem játékszer és nem ülőhely, hanem hordozható vécé.
Ha a bili egyszerű és feltűnésmentes, bemehettek a városba alsónadrágban vagy bugyiban. A gyerekek
általában végtelenül lelkesek, ha pelenka nélkül mehetnek el hazulról. A mintás, rajzfilmfigurás bugyik meg
különösen izgalmasak.
Ha a tisztaságra szoktatás meleg, nyári időszakra esik, hagyhatod, hogy a kicsi meztelen fenékkel
rohangáljon, de ilyenkor is biztasd a bili használatára. Ennek azonban van hátránya is, mert ha a gyerek nem
érzi, hogy kellemetlenül nedves, akkor kevesebb ösztönzést érez a kontrollra. Ha bepisil, ne húzd le róla
azonnal a bugyit. Hadd tanulja meg, hogy ha nedves, az kellemetlen, és ezt meg kell próbálnia elkerülni.

ÖTLETEK A SZOBATISZTASÁGRA
SZOKTATÁSHOZ:

• Tanuld meg fölismerni a jeleket, ha ki kell mennie: például a pisilőjét markolássza.

• A szoktatás folyamán nagyon könnyen kezelhető holmit adj rá. A nadrág korca legyen gumis, ez jobb,
mint a gombos vagy cipzáras slicc.
• Tartsd fejben, hogy mennyit ivott a nap folyamán.
• Magyarázd meg, hogy mit érez és hol, amikor ki kell mennie. „Itt, érzed?" - és nyomd meg egy kicsit
az alhasát a hólyag fölött, hogy tudja, miről beszélsz. Nem kell részletekbe bonyolódnod. Ez nem
anatómiaóra.
Próbáld csupán megértetni vele az összefüggést az érzés és a következmény között.
• Ha sikerül neki a bilibe pisilnie vagy kakilnia, örülj, és dicsérd meg. Az egész szoktatás a dicséretre és
az elismerésre épül. Állandó megerősítés kell a sikeréhez.
• „Kell pisilni?" „Ráülsz a bilire?"
Ismételd, naponta százszor is, ha kell.
• A bili mindig legyen kéznél. Viszont ne rakd a tévé elé. Ha a tévé előtt ül a gyerek a bilin, akkor a bili:
szék, ő pedig megfeledkezik róla, hogy miért ül ott. Amint elkezd hozzászokni, hogy elüldögél, vidd ki a
bilit a fürdőszobába, ahová való.
• Hívd magaddal a kicsit, hogy menjetek együtt a vécére.
• Gondolj rá, hogy vannak szégyenlős gyerekek, akik szeretnek a sarokba húzódni bilizéskor. Ha
gyereked igényli az elvonulást, add ezt meg neki.
• Amint elkezded a szoktatást, állítsd különféle helyzetek elé a gyereket. Ne legyetek házhoz kötve egy
vagy két hétre. Hadd tapasztalja meg, hogy milyen kimenni a hidegbe. Menjetek sétálni. Vidd el autón.
Ilyenkor se adj rá pelenkát. Vidd el magaddal az úti bilit, és készülj fel egy gyors útszéli leállásra.
• Mielőtt elindultok, ragadd magadhoz a kezdeményezést, és mondd a kicsinek, hogy intézze el a
dolgát.
• Légy következetes. Ez kulcsfontosságú. Hogy neked most éppen nem felel meg a dolog, az mellékes.
Ha a hét végére a szüleidhez készültök, ne adj rá megint pelenkát.
Ha az egyik pillanatban a bugyi oké, a másikban pedig a pelus az oké, akkor a kicsi teljesen
összezavarodik.
• Légy nyugodt és magabiztos. Ne rontsd a helyzetet se szorongással, se hibáztatással, és ne akard
siettetni a dolgot.
• Ne légy tolakodó. Ha nyilvános helyen ültetem bilire a gyereket, és tartanom kell a kezénél vagy a
térdénél fogva, mindig félrenézek, hogy koncentrálni tudjon.
 A VÉCÉZÉS

A bilin sokkal nagyobb biztonságban tud szobatisztaságra szokni egy kisgyerek, mint a „nagyvécén", ahol
a lába a levegőben kalimpál, és egy olyan ülőkén gubbaszt, amely sokkal nagyobb és szélesebb, mint a
feneke. Sok kicsi félelmetesnek tartja a vízöblítés hangját - főleg ha éppen ott ül!
A gyereked azonban egy idő után kinő a bilizésből. Könnyítsd meg neki az átszokást úgy is, hogy tegyél
oda neki egy kis zsámolyt, amelyre fellépve könnyen eléri az ülőkét. Akassz a helyiségbe jól elérhető helyre
egy gyermekülőkét is. A gyermekülőke használata megóvja őt attól az érzéstől, hogy belepottyanhat a
kagylóba. Négy-öt éves kora körül már elvárható, hogy egyedül törölje ki a fenekét. Ha úgy könnyebb, adj
neki nedves törlőt. Ha készen van, mindig ellenőrizheted, hogy rendesen elvégezte-e a dolgot.
Minden alkalommal kösd össze a szobatisztaságra szoktatást a helyes higiéniás szokások kialakításával.
Szólj neki, hogy mosson kezet a vécé használata után, és nézz utána, hogy megtette-e. Gondoskodj róla, hogy
a csap mellett mindig legyen olyan méretű szappan, amelyet könnyen kézbe tud venni, és ügyelj rá, hogy
elérje a kéztörlőt is.

„BALESETEK"

Minden gyereknél előfordul, hogy egyszer-kétszer bepisil vagy bekakil. Az ilyen „baleset" többnyire
akkor történik, ha a kicsi nagyon izgatott, vagy valami túlságosan eltereli a figyelmét a testi szükségleteiről.
Ilyenkor a gyerek nagyon letörik. Ne csinálj nagy ügyet a dologból. A túlzott figyelem, a vigasztalás még azt
a gondolatot is elülteti a kicsi fejében, hogy a „balesetezést" a maga javára fordíthatja. Kezeld az eseményt
nyugodtan és tárgyilagosan. Mondd, hogy ilyesmi előfordul, és felejtsük el.
A bepisilést, bekakilást megelőzheted, ha reális követelményeket támasztasz. Ha azt mondja, hogy ki akar
menni, akkor ki akar menni. Vedd komolyan, és ne várd el tőle, hogy sokáig visszatartsa, mert nem képes rá.
Gyakran azért történik ilyesmi, mert a kicsi egyszerűen lusta kimenni a vécére, vagy attól tart, hogy
valamiből kimarad, ami sokkal érdekesebb. Add értésére, hogy ez nem fogadható el. Ha halogatásos
taktikára használja a becsinálást - vagyis addig tartja vissza, amíg a legrosszabb pillanatban következik be -,
ne add meg neki másodszor ezt a lehetőséget. Vedd át a kezdeményezést, és küldd ki idejében a vécére. Még
mielőtt beszálltok a kocsiba.
Az ágybavizelés gyakran annak a jele, hogy túl korán vetted le éjszakára a pelenkát. Sorozatosan száraz
pelenkával kell ébrednie, mielőtt az esti pelenkázás elmaradhat. Az ágybavizelésnek azonban lehet lelki oka
is, vagy valamilyen érzelmi zavar. Van gyerek, akinek már az is elég, hogy idegen ágyban kell elaludnia.
Kistestvér születése, költözés vagy rossz álom is okozhat bepisilést. Ezek érzelmi megrázkódtatások,
amelyeket finom érzékkel, szidás és büntetés nélkül kell kezelni. Betegséggel, felfázással, lázas állapottal is
járhat ágybavizelés.
Ha az éjszakai bevizelés a sötétségtől való félelemmel jár együtt, és a gyerek nem akar éjnek évadján
kimasírozni, tartsd a bilit az ágy mellett, és kapcsolj be egy éjszakai fényforrást.
GUBANC:
ÁLLANDÓ ÉJSZAKAI BEPISILÉS

Az állandósult éjszakai bepisilés nagyobb gyerekeknél is meglehetősen gyakori. Ez a gyereknek is nagyon

rossz, és neked is sok munkát ad. A jelenségnek számos oka lehet. Gyakori, hogy stressz vagy érzelmi
problémák vannak a háttérben. Ha ez valószínűsíthető, kérj tanácsot gyermekpszichológustól.
Előfordul, hogy a kicsi valamilyen húgyúti fertőzést szedett össze. Ha kizártad a nyilvánvaló okokat, és a
bepisilés elkeserítő rendszerességgel fennáll, igen gyanús, hogy a dolog neked szól, vagyis a te figyelmedet
akarja tartósan magára vonni ezzel az eszközzel.
Ha a gyerek rendszeresen bepisil, állj ellen a kísértésnek, hogy a saját ágyadba vidd. Nyilván nem akarod
megbüntetni, amiért bepisil. De ne is jutalmazd meg.

Megoldás:
SZAKITSD MEG A ROSSZ KÖRT

Bármi legyen is a bepisilés oka, a legfontosabb, hogy ne váljon állandó szokássá. A leghatékonyabb, ha
mielőtt lefekszel, fölébreszted a gyereket, és rárakod a bilire, vagy kikíséred a vécére, és ráveszed, hogy
pisiljen még egyszer. Ha jó alvó, ez nem viseli meg, gyorsan vissza fog aludni. Az sem butaság, ha este nem
szívja tele magát folyadékkal. Nem csoda, ha egy gyerek bepisil, amikor vacsora után még iszik egy nagy
pohár tejet vagy szörpöt.
Ha azonban a bepisilés tartósan fennáll, és nem tudod egyedül megoldani a dolgot, fordulj
szakemberhez!

GUBANC:
BEKAKILÁS

Fogós kérdés. A beszékelés gyakran társul betegséghez vagy olyan időszakhoz, amikor a gyereket
megszállottan foglalkoztatja valami: ha retteg valamitől, ha a család szétesik, vagy esetleg valami tragédia
történt. Mindig nyugtasd meg, és ne hagyd abba a szobatisztaságra szoktatást. Ha sietteted és megbünteted,
hónapokra visszaeshet.
Vannak gyerekek, akik nehezebben tudják visszatartani a székletüket, mint a vizeletüket. Mások
kifejezetten szoronganak a bélmozgásoktól. Megijednek magától a bélmozgástól és az eredmény látványától
is. Ezért próbálják visszatartani a székletüket, míg a természet át nem veszi a kezdeményezést, és
bekövetkezik a baleset. Légy tapintatos, és nyugtatgasd. „Ez azért történt, mert visszatartottad" - mondd
érthetően, világos hangon. „Nem baj" - és magyarázd el neki, mi a bekakilás oka. Egy ilyen eset általában már
elég nyomasztó ahhoz, hogy a dolgok jobbra forduljanak.
Megoldás:
NYUGI-NYUGI!

Ha a bekakilás gyakori, hagyj magadnak elég időt a napi teendők között az átöltöztetésre, mint
természetes tevékenységre. Ne rohanj vele a bilihez. Ne ültesd el benne a gondolatot, hogy elkéstetek, és ez
téged aggaszt. Valahányszor megtörténik a baj, adj rá tiszta ruhát, de ne fordíts rá külön figyelmet. Viszont
amint kezdi elhagyni a bekakilást, nagyon dicsérd meg.
A bélmozgásoktól való félelem sokszor székrekedést is okoz. Én - bármilyen okból van székrekedése egy
gyereknek - meleg fürdőbe teszem. Ez ellazítja az izmait. Ha a székrekedés állandó gond, győződj meg róla,
hogy az étrendjében elég friss gyümölcs és zöldség van-e, és hogy elég folyadékot iszik-e.

A 10 FŐSZABÁLY

ÍGY ALKALMAZD A 10 FŐSZABÁLYT A SZOBATISZTASÁGRA SZOKTATÁSKOR:

1. Dicséret és jutalmazás
Minden lépésnél nagyon dicsérd meg és biztasd. A mintás bugyik jó ösztönzők.
2. Következetesség
Ha egyszer elkezdted a szobatisztaságra szoktatást, semmilyen okból ne
hagyd abba: akkor se, ha kényelmetlenséget okoz.
3. Rendszeresség
Ne sürgesd a dolgokat. Hagyj elég időt a gyereknek, hogy kimenjen a vécére,
mielőtt te kimész, és minden alkalommal emlékeztesd.
4. Határok
A követelményeid legyenek reálisak a szoktatásnál is. Ne kezdd el túl korán,
mert akkor hónapokig eltarthat. Tanuld meg fölismerni a jeleket, hogy már elég
érett a szoktatásra. Tartsd a bilit a fürdőszobában, ahová való. Ne vedd le túl
korán a pelenkát éjszakára.
5. Fegyelem
A helyes szoktatás kulcsa a megerősítés, a dicséret. Soha ne büntesd a
bepisilésért, bekakilásért. Az éjszakai bepisilések lehetőségét csökkentsd azzal,
hogy mielőtt lefekszel, tedd a bilire.
6. Figyelmeztetés
A szoktatás időszakában újra meg újra kérdezd meg, hogy nem kell-e a bilire
ülnie. Ha már szobatiszta, akkor is kérdezd meg a kritikus időben. A kisgyerekek
nagyon sokáig vissza tudják tartani, ha ki is kellene menniük.
7. Magyarázat
 Tanítsd meg rá, hogy mit érez olyankor, amikor pisilnie vagy kakilnia kell.
Vidd magaddal a vécére és a kézmosáshoz.
8. Önfegyelem
Ne csinálj nagy ügyet a bekakilásból és az ágybavizelésből. Ha szégyenlős, és
egyedül akarja a dolgát végezni, hagyd békén.
9. Felelősség
Bátorítsd a gyereket, hogy amint képes rá, egyedül törölje ki a fenekét és
mosson kezet.
10. Lazítás
A szobatisztaságra szoktatást nyitott, feszültségmentes módon kezeld. Az
anyagcsere az élet természetes része.
 A z evésnek nagyon egyszerű dolognak kell lennie. Rengeteg tanácsot kapsz arra nézvést, hogy mit kell
és mit nem szabad tartalmaznia gyereked étrendjének, és mivel manapság nem kell halászni, vadászni és
gyűjtögetni az élelemért, mindent megkapsz a boltokban. Egyszerűen csak képesnek kell lenned rá, hogy
reggelire, ebédre és vacsorára egy tálka, tápláló ételt tegyél a gyereked elé, és a többit bízd az étvágyára.

Sajnos túlságosan gyakran előfordul, hogy az étkezés több fronton zajló csatározások színterévé válik.
Először is az a gond, hogy megvetted a jó, tápláló ételt, megfőzted, és a gyereked úgy dönt, hogy az neki árt.
Aztán itt van az „asztalnál ülés" nevű mutatvány, amelyről ő úgy gondolja, hogy szabadon választható
gyakorlat. Végül, de nem utolsósorban vannak dolgok, amelyeket tényleg nagyon szeret: a ropit, a csokit, az
édességet és a szörpöket. Nem tudod megszámolni, naponta hányszor kér kekszet, de biztosan nem hallottad
még, hogy brokkoliért üvöltött volna.

Mint a mindennapi élet számos más területe, a táplálkozás is olyan tevékenység, amelyben a kisgyerek
nagyon korán önállóságra törekszik. Nem tart hosszú ideig, hogy rájöjjön arra a nyilvánvaló tényre, hogy
nem tudod ráerőltetni az evést. A következő fölismerése az, hogy az étkezés egyike azoknak a dolgoknak,
amelyekkel a környezete leginkább törődik. Érthető, hogy a szülők aggódnak a kisgyerek táplálkozása miatt.
Az újszülött ama bizonyos első éhes fölsírásától kezdve tudod, hogy a kicsi rendszeres etetése a fejlődése és a
növekedése szempontjából életbe vágóan fontos. És ha nem akarod tudni, akkor érezni fogod.

Az első hetekben és hónapokban az etetés, a szoptatás a különlegesen bensőséges közellét ideje. Ilyenkor
mélyül el és erősödik meg a kapcsolat, szülő és gyermeke között. Később, ha a gyereked jelenetet rendez
étkezéskor, vagy nem hajlandó megenni az ételt, nagyon nehezen türtőzteted magad. A gyerek táplálása már
kezdettől érzelmi ügy.

Ha betartod a rendszerességet, ragaszkodsz a szabályokhoz és a határokhoz, akkor kihúzod az étkezés

„érzelmi méregfogát", és újra örömteli helyzetet teremtesz. Amikor a gyerek még kicsi (és még elég sok ideig
ez után is), rajtad áll, hogy megmutasd neki, hogyan egyen, ahogy az is a te feladatod, hogy a megfelelő ételt
tedd elé. Még nem volt rá példa, hogy egy szülő véletlenül adott volna nápolyit a gyerekének!

Tartsd kezdettől fogva a megfelelő étrenden a kisgyereket. Tedd ezt életmódszerűvé. Nem úgy születünk,
hogy vágyódunk a cukor után. Ha egy gyerek csak megfelelő, tápláló ételt kap, akkor nincs összehasonlítási
alapja - egy feldarabolt őszibarack éppen olyan csemege lesz a számára, mint egy másik gyereknek egy
tölcsér fagylalt.
 A CSECSEMŐ TÁPLÁLÁSA

Akár szoptatsz, akár üvegből táplálod a csecsemőt, az első hónapokban csak tejre van szüksége, amelyet
esetleg lehűtött forralt vízzel hígítasz. Négy hónapos kor előtt nem kell elkezdeni szilárd táplálékkal etetni;
ha éhes, több tej kell neki, és nem bébiétel. Ha szilárd ételt kap, mielőtt a gyomra rendesen tudna emészteni,
az gondokat okozhat. Allergiás is lehet a korai vegyes étkezéstől.
Az anyatejben pontosan az van, ami egy pólyásnak kell: megfelelő mennyiségű zsír, szénhidrát és fehérje,
valamint vitaminok, ásványi sók és fontos antitestek, amelyek az immunrendszerét erősítik éppen akkor,
amikor a legfogékonyabb lenne a fertőzésekre. A modern anyatejpótló tápszerekben antitestek nincsenek, de
összetételükben nagyon hasonlítanak a természetes anyatejhez. A tehéntej borjaknak való; az első életévben
még hígított formában sem tanácsos a csecsemőnek tehéntejet adni, mert túlságosan sok fehérjét tartalmaz.

Szoptatás
Már néhány hetes szoptatás is nagyon jót tesz a csecsemőnek. Ám ha a cumisüveg mellett döntesz, vagy
úgy gondolod, hogy bármilyen okból abbahagyod a szoptatást, ne légy túl szigorú magadhoz, ne legyen
lelkiismeret-furdalásod, és ne hagyd, hogy mások ezért elítéljenek.
A szoptatás nem mindenkinek természetes, sok kismama nem kap elég útmutatást vagy segítséget az
újszülött táplálásához. Van, aki úgy érzi, hogy a kezdet jól sikerült, csak később merülnek föl gondok.
Gyakori, hogy a baba nem szív megfelelően, „lustán" szopik, vagy a tejképződés kevesebb, mint amennyi
kellene neki. A kellő mennyiségű alvás, evés, ivás és az egészséges étrend RENDKÍVÜL fontos. A stressz is
hatással lehet a termelődő anyatej mennyiségére.

A rácuppanás Az újszülött ösztönösen abba az irányba fordul, amerről gyengéden megcirógatjuk az

arcát - ez ugyanolyan, mint az anyamell érintése. Ha azon az oldalon kínáljuk meg a mellbimbóval, rögtön
mohón szopni kezd. Ha a baba kellőképpen rácuppan a mellbimbóra - a bimbóudvar nagy részét is szájba
veszi -, akkor megfelelő a szopás. Ha csak a bimbó végét szopizza, az kisebesedhet, megrepedezhet, ráadásul
nem ürülnek ki kellőképpen a tejcsatornák, és ez még komolyabb bajt: mellgyulladást okozhat.

Kereslet és kínálat Az első egy-két napban még nem indul meg a tejelválasztás. Ilyenkor még csak
néhány csepp híg folyadék, az előtej jön az emlőből. Az előtej nagyon fontos antitesteket tartalmaz, ezek
védik az újszülöttet a fertőzésektől. A szülés után két-három nappal megindul a tejképződés, és ettől kezdve
annyi tejed lesz, amennyi az újszülöttnek kell. A természet úgy rendezte, hogy minél többet szopik a baba,
annál több tejed termelődik.
Egy csecsemő növekedése lehetne folyamatos, de általában kisebb „ugrások" sorozata. Megesik, hogy
néhány hét egyenletes, megbízható szopás után a baba hirtelen szinte folyton enne. Ezzel a módszerrel
biztosítja magának - fokozódó igényeinek megfelelően - a bővebb tejellátást. Ha ez sikerül neki, a jelenség
megismétlődik. Ugyanakkor, ha a picinyed látszólag még az után is szopizik, miután teleette magát, akkor
valószínűleg így akarja elaltatni magát.
Csak úgy tudsz eleget tenni csecsemőd igényeinek, ha megfelelően étkezel, sok folyadékot iszol, és jól ki
tudod pihenni magad. A szoptatás fokozott éhséggel és szomjúsággal jár. Előrelátó anyák egy termosz kakaót
vagy levest készítenek az ágyuk mellé, hogy azonnal ki tudják elégíteni ezeket a szükségleteiket. Fontos,
hogy mindig kényelmes testhelyzetben szoptass.
Sok szorongást okozhat szoptatáskor, ha nem tudod, mennyit evett a baba. Ez az aggodalom legtöbbször
fölösleges. Ha rendszeresen beviszed a rendelőbe, ahol megmérik, vagy - legalább az első bébinél - bérelsz
otthonra csecsemőmérleget, minden kételyedet eloszlathatod.

Tápszerezés
A cumiztatásnak éppúgy van technikája, mint a szoptatásnak. Ilyenkor az a fontos, hogy a csecsemő kellő
mennyiségű tejet szívjon ki a cumisüvegből, de ne menjen túl sok levegő a gyomrába, mert ez
kellemetlenséget okoz neki. A cumin lévő luknak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy másodpercenként
néhány csepp tej átfolyjon rajta, magának a cuminak pedig akkorának, hogy a baba rendesen be tudja kapni.
Biztathatod is, ha az arcocskáját az egyik oldalon egy kicsit megsimogatod, és így kiváltod a szopóreflexet. A
simogatás irányába fogja fordítani a fejét, ahol a mellbimbónak kellene lennie. Az üveget olyan szögben kell
tartani, hogy ne menjen levegő a cumiba. Ha a baba túl sok levegőt nyel, „bukik", és az egész tej kijön belőle.
Ha cumiztatsz, félúton mindig rendszeresen büfiztesd is a csecsemőt!
 Annak ellenére, hogy az üvegen látszik, mennyit evett, előfordul, hogy mégis keveset kapott. Minden
etetésnél tegyél az adagjánál egy kicsit többet az üvegbe, hátha éhesebb a szokásosnál. Ha kiüríti az üveget,
lehet, hogy többet is enne. Arra azonban ügyelj, hogy az ajánlottnál ne készítsd se hígabbra, se sűrűbbre a
tápszert. Ha túl sűrű, székrekedést okozhat neki, ha híg, nem lakik jól vele. Viszont adhatsz néha lehűtött
forralt vizet is, különösen akkor, ha nagyon meleg van, vagy ha beteg.
A cumisüvegnek egyetlen nagy előnye van. Könnyebben megoszthatjátok az etetés feladatát a pároddal.
Ezt tedd is meg.

Áttérés pépes ételre

A pépes ételek adását négy és öt hónapos kor között a legjobb kezdeni. Észre fogod venni, hogy mikor jött
el az idő, mert egyre követelőzőbb, vagy a súlygyarapodása ok nélkül lelassul. Ne reméld, hogy az
elválasztás egy csapásra sikerül: eleinte csak megkínálod egy-egy kanállal, hogy szokjon hozzá a
gondolathoz. Még egy darabig a tej lesz a fő tápláléka.
Felejthetetlen a pólyások arckifejezése, amikor először megkínáljuk őket valami szilárdabb étellel.
Nemcsak az étel íze, hanem az állaga is óriási meglepetést okoz nekik. Van baba, aki azonnal elfogadja a
pempőt, van, aki mereven elutasítja. Ha egy egész falat pépet kiköp, ez nem azt jelenti, hogy nem szereti:
csak éppen még nem tudja, hogy mit kezdjen vele. Ha azonban hevesen ellenáll, várj vagy egy hetet, aztán
próbáld újra megkínálni valami mással.
Az ételeket fokozatosan kell bevezetni. A legjobb, ha egyszerre csak egyfélével kínálod. így látni fogod,
hogy egy bizonyos ételt különösen nem szeret, vagy, hogy valami rossz hatással volt rá. Kezdd pépes
bébiétellel vagy babáknak való müzlivel, amelyet tejjel vagy forralt vízzel keverj el. A gyümölcs- és
zöldségpüré, amelyet főtt répából, burgonyából, borsóból, almából készíthetsz, éppen olyan jó kezdeti szilárd
tápláléknak, mint a banánpép.

ÚJ ÍZEK:
• Mindig ugyanannál az etetésnél kínáld először pépes étellel. Ez a reggeli- vagy az ebédidő is lehet.
• Műanyag kanállal etesd, és az ő kezébe is adj egy műanyag kanalat. Használni persze még nem tudja,
de talán ettől érdekesebb lesz az élmény.
• Eleinte ne várd, hogy többet egyen, mint naponta egyszer néhány kanálnyi pépes ételt. Kezdetben több
kerül belőle az élőkére, a padlóra és a falra, mint a szájába. Időbe telik, míg hozzászokik, hogy kanállal
egyen mindenfélét ahelyett, hogy szopna. Nem „kiköpi" az ételt, hanem próbálgatja, tologatja a nyelvével ki-
be. Ezzel hígítja is.
• Ilyenkor, míg pici, különösen ügyelj a higiéniára.
• Ha határozottan elfordítja a fejét, ez azt jelenti, hogy a) eleget evett, b) nem ízlik neki. Ne erőltesd az
evést! Figyeld az arckifejezését.
• Mindig próbáld ki, hogy nem forró-e az étel.
• Addig törd, daráld, mixeld az ételt, míg teljesen csomómentes lesz, nehogy a kicsi fulladozni kezdjen.
• Allergiás reakció legkisebb jelére azonnal vidd orvoshoz!

Amit tanácsos elkerülnöd

Először mindig gyümölcsöt és zöldséget adj neki, és csak később fehérjéket. Ha elkülöníted az
ételféleségeket, azonnal tudni fogod, mi okoz esetleg allergiás reakciót. Bizonyos élelmiszereket csak később
adj neki. Allergiát okozhat, ha a babának túl korán adunk olajos magvakat, tehéntejet vagy tojást. A tünetek
jelentkezhetnek kiütések, piros foltok, erezetesen piros orcák, hányás vagy hasmenés formájában.
Légy óvatos a következőkkel:

Só Ne sózd meg az ételt, és ne adj neki sós dolgokat. Ez nagyon igénybe veszi a kisbabák veséjét.
Cukor A csecsemőnek és a kisgyereknek nincs szüksége cukorra vagy cukrozott ételre-italra. A
gyümölcsben és zöldségben lévő természetes cukor elegendő.
Olajos magvak Minden mag tilos! Allergiát okozhat, és a kicsi torkán akadhat.
Tehéntej Egyéves koráig ne adj tehéntejet. Később se adj sovány tejet, szüksége van a teljes tejben lévő
zsírra.
Tojás Egyéves kora előtt ne adj a kicsinek se tojást, se tojással készült termékeket.
Kagyló Kétéves kora előtt ne egyen kagylót.
 Citrusfélék Árthatnak a baba gyomrának. Ügyelj a magokra is.
Magok és nyers ételek Kerülj minden olyan ételt, amely fulladást okozhat: például a magokat vagy a
kemény, darabos ételeket. Minden nyers étel tilos!

Elválasztás

Ha a baba már hozzászokott, hogy naponta egyszer körülbelül egy tucatnyi kanál ételt egyen, el lehet
kezdeni kiváltani a következő szoptatást vagy cumiztatást is pépes finomsággal. Ha a reggelivel kezdted,
akkor most legyen ez az ebéd is.
Kínáld meg rendszeresen hígított bébi itallal vagy lehűtött forralt vízzel minden étkezéskor, valamint a
nap folyamán többször. Az itatáshoz cumisüveget vagy műanyag poharat is használhatsz. Ha az étvágyát
egyre inkább csillapíthatja szilárd étellel, és elegendő folyadékot is kap, akkor magától is leszokik a
szopásról, és elég, ha a reggeli első és az esti utolsó étkezése a szopás.
Vannak olyan kisbabák, akik hirtelen elválasztják magukat: amint megszokták a pépes ennivalót, egyre
kevésbé érdeklődnek az anyamell vagy a cumisüveg iránt. Ha üvegből etetted, akkor nincs gond, de ha
szoptattál, a tej még pár napig fájdalmasan feszíthet. A fejés sajnos nem jó ötlet, mert ugyanúgy serkenti a
tejelválasztást, mint a szopás. Viselj éjjel-nappal feszes melltartót, és segít az Aloe Vera gél is.
Gyakoribb eset, hogy a baba még szopna, neked meg már alig van tejed. Ilyenkor nem is a tejre van
szüksége, csak az anyamell biztonságára, melegére. Végeredményben meg akarja nyugtatni magát a
mellbimbóddal.
Ha el akarod hagyni a szoptatást, és a baba már elég főtt ételt eszik, és eleget is iszik, a szoptatások
számát nyugodtan csökkentheted kettőre. Ez után figyeld, hogy mikor hagy ki egy szopást, és válaszd el
egészen. Sok kismamának ez valóságos érzelmi csapás, pedig csupán azt jelenti: a gyereked fölkészült egy új
fejlődési szakaszra - és te is.
A hat-nyolc hónapos csecsemőnek már nem elegendő az a táplálék, amelyet egy üveg tej nyújt. Viszont ha
folyamatosan feltöltőd a pocakját tejjel, nem lesz étvágya máshoz. Vannak anyák, akik úgy érzik, hogy az
elválasztás a csecsemő becsapása, megrövidítése. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Ha sokáig
akarsz szoptatni, szoptass, de ha a baba már nem ragaszkodik hozzá, és szépen fejlődik a pépes ételtől, ne
érezz emiatt lelkifurdalást.
 A TIPEGŐ ETETÉSE

Másfél és két és fél éves kora között a kisgyermek már szinte bármit képes megenni és megemészteni,
amit a család többi tagja is eszik - persze csak ha kellőképpen apróra van vágva vagy át van törve, és nem túl
fűszeres. Azt fogod tapasztalni, hogy a gyerek egyszer nagyon jól eszik, máskor meg nem: például ebédnél
habzsol, a vacsorát viszont piszkálja. Ha ez így van, akkor a legokosabb, ha bőséges ebédet adsz neki és csak
könnyű vacsorát. A választékot tekintve légy merész, már kicsi korától etesd változatosan.
Lehet a dackorszak tünete is az étel elutasítása. Ha a gyerek nem hajlandó táplálékot venni magához, a
szülő nyomban vadul szorongani kezd. Megpróbálja erőltetni az evést, és ha nem megy, ami gyakori, elkezdi
a kicsit különböző ételekkel kínálgatni. Amikor a dolog így se működik, és a gyerek csak nem akar rendesen
enni, a rémült szülő keksszel, piskótával és egyéb nassokkal próbálkozik, olyan falatokat engedélyez bármely
napszakban, amelyekről tudja, hogy a kicsi meg fogja enni, és így legalább valamilyen táplálékot magához
vesz.
Amikor a dackorszak bekövetkezik, a kis gézengúz rájön, hogy az étkezés kiváló alkalom arra, hogy
fölhívja magára a figyelmet. Összeszorítja a száját és elfordítja a fejét, valahányszor a kanál közelít, így annak
tartalma nemritkán a fülében köt ki. Könnyű szívvel utasítja el kedvenc vacsoráját is. „De hiszen a milánói a
kedvenced!!" Két étkezés között kekszért és sütiért rimánkodik. Ez a jele annak, hogy kitört a Nagy
Kajaháború.
A nehézségek nagy része elkerülhető, ha nem veszíted el a nyugalmadat. Ha a kölyök energiái teljében
rohangál és nem fogy vészesen, valószínűleg megkapja, amire szüksége van. Ha egyszer egy nap rendesen
eszik, és aztán csak csipeget, nem fog neki megártani. Segítesz neki a zsarolásban, ha reggel egy nagy bögre
sűrű, cukros kakaót kap, mert ettől egész nap nem éhes. Ha gondoskodsz a kiegyensúlyozott étrendről,
amely mind a négy létfontosságú tápanyagcsoportot tartalmazza, és ellenállsz a kísértésnek, hogy sütivel,
csokival, édes löttyökkel és egyéb, energiadús, de kis tápértékű dolgokkal tömd, akkor lehet, hogy az étel egy
része a tányérján marad, vagy visszakerül a hűtőbe, de elkerülted a hadakozást.

A TIPEGŐ ETETÉSE

• Amint a gyereked elkezd valamelyes sikerrel bánni a kanállal és a bögrével, hagyd egyedül enni. Az
étkezési idők meghosszabbodnak ugyan, és a helyszín maszatosabb lesz, de megéri, mert ettől a kicsi
önállóbbá és magabiztosabbá válik. Amikor csak lehet, adj neki kézzel ehető dolgokat. Amíg nem talál a
szájába a teli kanállal, jobb, ha kenyérkatonákat, illetve feldarabolt, puha ételt, főtt zöldséget kap. Ezeket
ugyanis kézzel is meg tudja enni.
• A napi háromszori étkezés felnőtteknek való. Minden eszközzel arra törekedj, hogy a három főétkezés
ideje kötött legyen, de közben kapjon tízórait és uzsonnát is. Ez lehet joghurt, gyümölcs, sajtdarabok, pirítós
és gyümölcslé. Mindez sokkal egészségesebb, mint a keksz vagy a piskóta.
• Kis adagot kapjon egyszerre. A kétéves elé nem rak az ember annyi ételt, mint egy felnőtt elé. Egy
óriási adag étel számára éppen olyan riasztó, mint számunkra. Egy gyerektányér - ami körülbelül akkora,
mint egy desszerttányér - jól mutatja, hogy mekkora legyen az adag.
• A dicséret és a biztatás ebben a korban bőven elég. Ne erőltesd, ha úgy érzi, hogy eleget evett.
• Mindig törekedj változatosságra. Nem fogod megtudni, hogy a gyerek - veled ellentétben - imádja a
rizst, ha soha nem adsz neki. Ne a saját ízlésed szerint etesd, az ő ízlése egészen más is lehet. Az, hogy te
nem szívesen főzöl vagy eszel valamit, nem ok arra, hogy azt neki se kínáld föl.
• A fehérjék és a komplex szénhidrátok - mint a főtt tészta, a burgonya - azért alkalmasak kisgyermekek
(és felnőttek!) táplálékául, mivel a szervezet fokozatosan, hosszabb idő alatt nyeri ki belőlük az energiát,
szemben a magas cukortartalmú ételekkel, amelyek hirtelen megemelik a vércukorszintet,
„energiarobbanást" okozva.
• Ne érje váratlanul a kicsit az étkezési idő. Figyelmeztesd előre, hogy föl tudjon készülni rá, hogy az
egyik tevékenységről át kell térnie a másikra.
• Ha még ebben a korban is sok tejet iszik, ez kihat az étvágyára. Kínáld inkább vízzel vagy
gyümölcslével tej helyett, hogy áttérjen a szilárd táplálékra. Tégy róla, hogy a gyümölcslé ne legyen sűrű,
mert az is elveszi az étvágyát.
• Sok szülő megdicséri a gyereket, ha másodszor is kér valamiből. Ezt ne tedd. A repetázásnak nem kell
a gyerek fejében a jó viselkedéssel társulnia.
 AZ ÉTKEZÉSEK LEBONYOLÍTÁSA

Étkezéskor eleinte a babának rengeteg segítségre, biztatásra és felügyeletre van szüksége. Neki azonban
nagyon tetszik az is, hogy társaságban eszik. Amint a csemete meg tud ülni egyedül az etetőszékében, told az
asztal mellé őt is székestül, hogy együtt egyetek. Amint oda tud ülni valamilyen magasító segítségével egy
székre vagy padra közétek, engedd oda.
A Szuperdada egyik epizódjában meglátogattam egy családot, ahol az étkezések alatt a helyiség valóságos
csatatérré vált. A hatéves Jadyn egy pillanatig sem tudott nyugton ülni, kétéves öccse pedig, akinek az
etetőszéke félre volt tolva az asztal mellől, figyelemfelkeltő műsort rendezett. Első dolgunk volt a kicsit egy
magasított széken az asztal mellé hozni a többiek közé. Ez azonnal javított a helyzeten. „Nagyfiús" székén
Billy úgy vélte, megjátszhatja a nagyfiút, és e ravasz fogásunk következtében jelentősen javult a magatartása
az étkezések alatt.

Együtt eszünk
Amelyik családnál csak lehetséges, legalább egyszer egy nap meg kellene próbálni együtt asztalhoz ülni.
Ha a család olyan elfoglalt, hogy ez kivihetetlen, legalább a hétvégét szervezzétek úgy, hogy egy vagy két
közös étkezés beleférjen. A hét folyamán úgyis előbb a kicsiket kell megetetned, mielőtt a pároddal asztalhoz
ülhetsz. Annak azonban semmi akadálya, hogy egy szem gyümölcsöt vagy egy falatot a fiókáiddal is egyél.
Ez társasági esemény, és ideális alkalom arra, hogy elkezdd jó modorra tanítani őket.
Ragaszkodj a napirendedhez. Ha egyik nap előbb, másik nap később van ebéd, a kisgyerekek
hangulatában és viselkedésében is ingadozást fogsz tapasztalni, már csak a vércukor ingadozása miatt is.
Később, ha már nagyobbak, fél óra ide vagy oda nem számít.
Mondd el a szabályokat. A gyerekektől meg kell követelni, hogy az asztalnál üljenek, ne vigyék magukkal
az ételt máshová - legkevésbé a tévé elé -, és ne futkossanak el evés közben, míg nem szólsz, hogy vége az
étkezésnek. Az egyetlen ok, amiért fel lehet állni, az az, ha evés közben sürgősen vécére kell menniük. Azt is
meg kell követelni, hogy evés előtt kezet mossanak, és hogy mindig a „kérek", „nem kérek", „köszönöm"
szavakat használják.
Légy azonban belátó: a nagyobbak hamarabb végeznek, és lehet, hogy már elmennének az asztaltól,
kistestvérük pedig még nyugodtan nyámmog a vacsorája fölött. Akkor sem kell a nagyoknak ott
ücsörögniük, ha a felnőttek még hosszan elbeszélgetnek étkezés után.
Két-, két és fél éves kor alatt a legtöbb étkezési nehézség fölött úrrá lehetsz, ha már az első alkalommal
elkerülöd a huzakodást, és nem hagyod, hogy az étkezés kettőtök küzdelméről szóljon. Ha reális
elgondolásaid vannak arról, hogy mit és mennyit eszik a gyereked, és nem erőltetsz rá semmit, nem fog
zsarolni ő sem. Az idősebb, de még dackorszakban lévő tipegők és kisgyerekek ilyenkor más téren próbálják
áthágni a határokat. Ezen a ponton a világos szabályok tudatosítása és határozott, méltányos betartatása a
feladatod.
Ha az étkezések vidám együttléteket is jelentenek, akkor a vacsoraidő eljövetelének közlése és az
asztalhoz ülés között mindjárt nem telik el olyan hosszú idő.
Kérd meg a gyerekeket, hogy segítsenek a terítésben. ,Kérlek, hozz három kanalat! Nagyon ügyes vagy!
Köszönöm!" Ez alkalom a dicséretre, és arra, hogy a „kérem", „köszönöm" használatában jó példával járj elöl.

GUBANC
VÁLOGATÓS, „ROSSZ EVŐ"

Érthető és várható, hogy a gyerekek - már a tipegők, sőt a csecsemők is - kifejezik tetszésüket vagy
nemtetszésüket valamilyen étellel kapcsolatban. Nem kell egy ételnek különlegesnek lennie ahhoz, hogy
heves elutasítást váltson ki. Vannak kisgyerekek, akik utálják a paradicsomot. Mások a borsót vagy a májat.
Van, aki a gombától irtózik. Ami azt illeti: néhány ételt te sem eszel meg szívesen.
Bármilyen eszközzel erőltetni egy gyereket, hogy megegyen valamit, amit nem szeret, öngól. Nem fogja
megszeretni a paradicsomot, ha egy felet sikerül belediktálnod, sőt még jobban fogja gyűlölni. A gyerek, aki
egy-két ételt különösen utál, még nem válogatós. Az a gyerek azonban, aki nem eszik paradicsomot, gombát,
borsót, sajtot, húst, tojást, krumplit - vagy gyakorlatilag bármi mást, az válogatós.
A kisgyerekeknél vannak időszakok, amikor étvágytalanok, vagy amikor mindig ugyanabból az ételből
esznek újra meg újra elég sokat. Ha nem csinálsz nagy ügyet a dologból, meglátod, hogy később, amikor
megjön az étvágyuk, boldogan megesznek olyasmit is, amit azelőtt elutasítottak, vagy szélesítik a skálát,
amikor készek a változtatásra. A válogatós gyerek azonban nem ilyen. Nála napról napra hosszabb azoknak
az ételeknek a listája, amelyeket nem hajlandó megenni, míg végül lekváros kenyéren vagy üres főtt tésztán
él. Ráadásul meglehet, hogy más területeken is hasonló viselkedéssel találkozol.
Már egyetlen válogatós, rossz evő is elég nagy gond egy családban. A válogatás azonban ragadós.
Rövidesen ráébredsz, hogy sikerült magad olyan helyzetbe hoznod, hogy három finnyás kosztosodnak
három különböző ételt kell főznöd. És a válogatás nagy valószínűséggel még itt sem ér véget. Külön fakszni
tárgya, hogy hová, és milyen tányérra teszed az ételt. Ez otthon is elég kínos, ráadásul elképzelhetetlenné
teszi, hogy vendéglőbe, nagyszülőkhöz vagy barátokhoz menjetek ebédelni.
A rossz evő vagy válogatós gyerek az evést fegyverként használja. Ha a dolgok ennyire elfajulnak, az
majdnem mindig a hatalomról szól.

Megoldás:
JOBB A BAJT MEGELŐZNI, MINT KEZELNI

Ha csemetéd már évek óta rosszul eszik, nehéz visszafordítani a dolgot. Az iskolában messziről meg lehet
állapítani, hogy melyik tanuló válogatós. Ők azok, akik külön ebédcsomagot visznek be magukkal, és akik
tele vannak nassolnivalóval. Okosabb, ha ezt megelőzzük úgy, hogy fölfigyelünk az első jelre, amikor a
gyerek az evést a hatalomgyakorlás eszközeként kezdené használni, és csírájában fojtjuk el ezt a
kezdeményezést, amíg még lehet.

• Ne mutass érzelmeket, ha a gyerek hirtelen az undor jeleit mutatja egy bizonyos étel iránt. Egye meg a
többit, és étkezés után vedd el előle a tányért úgy, hogy ügyet sem vetsz arra, amit otthagyott. Ereszd el a
füled mellett, ha megjegyzi: „Utálom a borsót!" Néhány nap múlva újra add neki az elutasított ételt, azt fogod
tapasztalni, hogy miután látta, ügyet sem vetettél a dologra, megeszi.
A kisgyerekek a szeretem, nem szeretem dolgában még nem következetesek.
• Engedj némi mozgásteret neki a táplálkozásban is. Ha tartósan és következetesen állítja, hogy valamit
nem szeret, és aznap azt készítettél a többieknek, ő kapjon maradékot vagy hideg ételt. Az arckifejezése
sokat elárul neked arról, hogy fakszniról van-e szó, vagy tényleg utálja azt az ételt. De még ilyenkor se tűrd,
hogy „pfujoljon", öklendezést mímeljen, vagy leszólja azt, amit más szívesen megeszik.
• Dicsérd és biztasd, ha szépen eszik. Ha viszont ragaszkodsz hozzá, hogy „még három kanállal" egyen,
akkor ahhoz ragaszkodj. Három kanál az három kanál, és nem kettő vagy egy.
• Gyakori, hogy nem az étel ízét, hanem az állagát utálja a kölök. Zöldségféléknél többféle
konyhatechnikával is próbálkozhatsz. Vannak, akik nagyon szeretik a nyers répát, de főve nem eszik meg.
Mások a burgonyát nem eszik meg darabosan, de a pürét imádják. Egyesek a májtól, mások a csirke bőrétől
undorodnak, és szinte mindegyik irtózik a tej fölétől.
• Ne ajánlj föl választási lehetőséget a kicsi gyerekeknek. Ezzel csak magadnak csinálsz bajt. Amennyire
lehet, az egész család egye ugyanazt, az otthoni étrend nem étlapról rendelés. Egy jól evő négyévesnek
azonban már néhány lehetőséget föl lehet ajánlani.
• Ha a gyerek nem eszi meg, amit elé tettél, ne kelljen egész délután ott ülnie, amíg „ki nem ürül a
tányér". A tipegők a makacsság nagymesterei. Köss kompromisszumot. Egyen „még három kanállal", de azt
egye meg, és akkor elmehet. Bármit is teszel, egyet ne tégy: ne vidd el előle a tányért, és ne adj helyette
süteményt vagy bármi mást. Tudomásul kell vennie, hogy ha nem eszi meg, amit kap, más nincs. Nem fog
éhen halni. Higgy nekem.
GUBANC
NEM MARAD AZ ASZTALNÁL

Olyan gond ez, amely hároméves kor körül szokott jelentkezni, és hamarosan kaotikussá teszi az
étkezéseket. Egy tipegő, aki föl-le mászik a székéről, megragadja az ételét, és ott eszi meg, ahol neki tetszik,
vagy teli szájjal az asztal alá bújik az ebéd közepén, hogy próbára tegye a béketűrésedet, legalább olyan
nehéz eset, mint a válogatós vagy a rossz evő.
Ahhoz, hogy az étkezések közös, örömteli családi események legyenek, mindenki által elfogadott és
betartott szabályokra van szükség. Ezeket a szabályokat pedig olykor határozott fellépéssel minden
gyerekkel be kell tartatnod. Annak, hogy a gyerekek az asztalnál maradjanak étkezéskor, számos jó oka van.
Először is így szoknak hozzá a megfelelő tartáshoz és a kulturált evéshez - egyetlen ivadékod sem tanul meg
szépen enni, ha nem ül az asztalnál. Másodszor: sokkal könnyebb föltakarítani a morzsákat és egyéb
maszatokat az asztalról, mint a díványról. Harmadszor: ha egy gyerek rohangál evés közben, az nem igazán
tesz jót az emésztőrendszerének, ráadásul a kicsi félre is nyelhet, ha teli szájjal futkos. Végül pedig: már egy
tipegő is elég nagy ahhoz, hogy kövesse az általad felállított szabályokat, és fölfogja, hogy egy család tagja és
nem öntörvényű lény. Nem biztos, hogy megérti a magyarázataidat, de megnyugszik, amint fölfogja, hogy
vannak szabályok. Például az étkezéseknél.

Megoldás:
A „KOMISZLÉPCSŐ",
AVAGY A SAROKBA ÁLLÍTÁS MÓDSZERE

Sok szülő semmiféle fegyelmet nem tart étkezéskor, mert annyira leköti, hogy a csöppség egyáltalán
hajlandó legyen magához venni valamit, hogy szemet huny a rosszalkodás felett. Belátom, előfordulhat, hogy
az alapszabályokhoz való ragaszkodás egy időre még ront is a helyzeten, mielőtt az javulni kezdene, de a
jövőbeli békés családi étkezések reményében megéri átvészelni ezt a kis időt.
Meglehet, hogy elég egyszerűen megmondani a kicsinek, hogy ott kell maradnia az asztalnál. Ha azonban
agresszív vagy dacos viselkedéssel reagál, alkalmazd a 89. oldalon leírt módszert, és gyors javulásra
számíthatsz.
Légy reális annak megítélésében, hogy meddig bír a kis poronty megmaradni az asztalnál. Ötéves kor
alatt tizenöt perc talán elvárható. Ha rendesen megevett már mindent, és menni szeretne, engedd el.
Ugyanakkor ne sürgesd a lassú evőt, és ne légy vele türelmetlen. Ne gyakorolj nyomást a gyerekekre, mert
akkor az étkezés szorongások forrásává válhat.
GUBANC:
SOKAT NASSOL, ÖSSZEVISSZA ESZIK

Na, ezt a problémát tényleg a szülő okozta saját magának. Ha a csoki, a nápolyi, a chips, a ropi és a keksz
ott van a gyerek látóterében, ki ítélhetné el, amiért kiszolgálja magát? Ha te mindig adsz neki valami
finomságot, valahányszor kunyerál, nem az ő hibája, ha nincs étvágya az ebédnél.
Azok a gyerekek, akik egész nap nassolhatnak (olyan ételeket, amelyeknek igen kicsi a tápértéke, viszont
eltömi őket), nem örülnek a főzeléknek. Nem akarnak éhezni se, persze, és alig várják az alkalmat a
következő nassolásra. A magas cukortartalmú italok, piskóták és kekszek tönkreteszik a kicsik
vércukorszintjét. Közvetlenül az után, hogy elfogyasztották jó kis édességadagjukat, vagy megitták a
szirupos szörpöt, felszökik a vércukorszintjük, s ez energiarobbanással jár, amit szemmel láthatóan
rohangálással és ordítozással vezetnek le. Hamarosan azonban leesik a vércukorszint - éspedig az édesség
elfogyasztása előtti szint alá -, és máris nyűgös nyafogásnak, rosszalkodásnak, ellenkezésnek, akár
dührohamnak nézel elébe. A sós és nagy telített zsírtartalmú nassok, mint a chips, nem okoznak ilyen drámai
kedélyhullámzásokat, de éppen olyan káros hatással vannak a gyerekekre, mint a felnőttekre.

Megoldás:
NE JUSSON HOZZÁ

• Ha beláttad, hogy csemetédnek valóban rosszat tesz a nassolás, először is ne vedd meg az édességet
vagy a chipset. Hagyd ott a polcon, az áruházban, így aztán nincs vita.
• Ne tartsd olyan helyen az ilyesmit, ahol a gyerek látja, vagy eléri. Dugd el, ha kell, jól záródó dobozba,
és tedd el a keze ügyéből.
• Ha két étkezés között éhes, vagy egy nagyon heves játék után enni vagy inni kér, adj neki gyümölcsöt
vagy egészséges szendvicset, édességet és chipset ne.
• Ne használd az édességet alkudozásra. A ritka édesség vagy a jutalomként kapott zacskó chips jobbnak
tűnik, mint amilyen, mert fölértékelted. Kerüld azt is, hogy valami finomságot helyezel kilátásba, ha megeszi
az ételét, és ne jutalmazd a jó viselkedését sem édességgel.
• Ne engedd meg a nassolást étkezés előtt. Figyelmeztesd többször, hogy nemsokára enni fogunk.
GUBANC:
CSÚNYÁN ESZIK

Valószínű, hogy a kisgyerek négyéves kora előtt nem képes megfelelően bánni a késsel és a villával. Ha
ilyenkor még kézzel eszik, nem nagy baj. Viszont már ilyen kicsi korban is be lehet vezetni bizonyos alapvető
szabályokat, például hogy teli szájjal nem beszélünk, és nem megyünk el az asztaltól. Ötéves kora után
elkezdheted finomabbra hangolni az étkezési illemszokásokat.
Elvárható a kicsiktől is a „kérek" és a „köszönöm" kimondása. Ez alapvető dolog. A leghatározottabban
meg kell nekik mondanod azt is, hogy az étel kiborítása, ledobása, lelökése elfogadhatatlan az asztalnál.
Amikor a tipegő először vágja a virslijét a nővéréhez, lesz, aki ezt mulatságosnak tartja, de te próbáld
visszatartani a mosolyodat. Ha egy felnőtt ezen nevet, nevetése megerősíti a gyereket abbéli hitében, hogy
viselkedése rendjén való. Arra buzdítja, hogy máskor is megnevettessen a produkciójával.

Megoldás:
TARTS KI A SZABÁLYOK MELLETT

• Világosan szögezd le, hogy az asztalnál milyen viselkedést vársz a gyerekektől. Az étel piszkálása,
maszatolása, dobálása, a vita, a bömbölés, az ordítozás és a verekedés, valamint egyéb helytelen
viselkedésformák minden korcsoportban tilalmasak.
Ha a szabálysértés komoly, agresszív és megismétlődik, alkalmazd a sarokba állítás vagy a
„komiszlépcső"-re ültetés technikáját mindazzal együtt, amit a 89. oldalon leírtam.
• Tanítsd meg a gyerekeket, hogy mindig mondják: „kérem" és „köszönöm". De ha ezek a szavak
hiányoznának a te szótáradból, akkor hogyan is tanulhatnák meg? Mutass példát!
• Ne várj el tőlük kifinomult étkezési illemet, mielőtt tökéletesen tudnának bánni a késsel és a villával.
 A 10 FŐSZABÁLY

ÍGY ALKALMAZD A 10 FŐSZABÁLYT AZ ÉTKEZÉSI GONDOK MEGOLDÁSÁRA:

1. Dicséret és jutalmazás
A dicséret és a biztatás a legjobb jutalmazás, de ne dicsérettel akard
kicsalogatni belőle a jó gyereket. Csak akkor dicsérd meg a jó mozzanatokat,
amikor éppen megtörténnek. Ne vesztegesd meg a „fiókádat" jutalomfalatokkal.

2. Következetesség
Ragaszkodj a szabályokhoz, és vidd keresztül, hogy tartsák be azokat.
Biztosítsd az egyetértést partnereddel. Ha kimondod, hogy „még három
kanállal", akkor az legyen három, ne kettő vagy egy. Ha nem evett ebédkor, ne
adj neki „csak egy falat" kekszet vagy pogácsát. Ez több mint vegyes üzenet!

3. Rendszeresség
Ne nagyon változtasd az étkezések idejét. Az étkezések a napirend
sarokkövei. Ha a gyerekek már nagyobbak, lehetsz rugalmasabb. Fél óra ide
vagy oda később már nem számít.

4. Határok
A konkrét étkezési idő fontos határ. Ugyanilyen fontos az a közmegegyezésen
alapuló szabály, hogy étkezés alatt az asztalnál maradunk, és rendesen eszünk.
Ezek a határok abban is segítenek, hogy étkezés alatt ne törjenek ki érzelmi
viharok.

5. Fegyelem
Ne fegyelmezd a gyereket azért, mert nem eszik. Fegyelmezd az
elfogadhatatlan viselkedése - verekedés, az étel dobálása vagy az asztaltól való
fölugrálás - miatt. Ilyenkor sarokba állíthatod.

6. Figyelmeztetés
Többször is szólj jó előre, hogy közeledik az étkezés ideje, hogy a kicsi fel
tudjon készülni rá. Ha boldogan rohangál a kertben, vagy elmélyülten játszik,
ne várd el, hogy rögtön szépen kezet mosson, és asztalhoz üljön. Hagyj neki időt
az átállásra.

7. Magyarázat
Ha a gyerek rosszalkodik az asztalnál, mondd el neki, miért nem elfogadható
a viselkedése. Tipegőnek viszont ne magyarázz bonyolultan. Az egyik fülén
bemegy, a másikon kijön, nem érti.

8. Önuralom
 Ne vedd észre az étkezési faksznikat! A válogatás és a szeszélyes étkezés
célja a figyelem fölkeltése - ne vedd észre. Főzz változatosan, de ne engedd
meg a gyerekeidnek, hogy ők írják az étlapot! Amit te utálsz, azt lehet, hogy ők
szeretik.

9. Felelősség
Bátorítsd és biztasd a kisgyereket, hogy egyedül egyen, bár ez tovább tart, és
nagyobb maszatolással jár. Tanítsd őket kérni és megköszönni. A nagyobbak
segítsenek a terítésben, adj nekik egyszerű feladatokat.

10. Lazítás
Az étkezéseknek örömteli együttléteknek kellene lenniük. Próbáljatok
valamennyien együtt az asztalhoz ülni, ahányszor csak tudtok.
 N incs fontosabb annál, hogy a gyerek megtanulja, hogyan éljen együtt másokkal. A tipegő, úgy

másfél évestől két és fél, hároméves korig szemlátomást bosszantó objektumoknak tekinti a többieket, akik
folyton az útjában állnak. Időbe telik, míg a gyerekek fölfogják, hogy másoknak is vannak érzéseik, és hogy
kellemes a dolgokat másokkal megosztani, kivárni a sorunkat, kedvesnek lenni, mert ezek jó tulajdonságok,
amelyeket érdemes elsajátítani. Persze nem tudod felgyorsítani ezt a folyamatot. Az viszont módodban áll,
hogy világosan kijelöld a határokat, és a helyes irányba tereld a csöppséget.
Amit azonban mindig megtehetsz, bármilyen életkorban és fejlődési szinten, hogy csatlakozol hozzá, és
együtt elszórakoztok. Erre mindig szakíts időt - hagyd a csodába a tökéletes háztartást, mint célt. Örülj a
gyerekednek, élvezd ki, hogy együtt lehetsz vele. Vannak szülők, akik nem játszanak eleget a gyerekükkel,
holott rengeteg fontos dolgot tanul meg éppen játék közben, legfőképpen azt, hogy miképpen bánjon
másokkal. Mindig szívesen biztatom a szülőket arra, hogy feledkezzenek meg a gátlásaikról, és játsszanak
önfeledten a kicsikkel. Lépjenek át az ő világukba, és hagyják, hogy a gyerek vezesse őket a játékban.

JÁTSZANI, JÁTSZANI...

A játék a gyerek számára boldog időtöltés és tanulás is. A néhány hetes csecsemő színes kendőcskével
játszik, a néhány hónapos a csörgőjét kóstolgatja, a kétéves kockákat rak egymásra, a négyéves doktort,
repülőt játszik. Minden játéktevékenység éppen annyira tanulás - annak a megtapasztalása, hogyan működik
a világ, és benne mi, emberek -, mint amennyire szórakozás.
A gyerek unatkozni kezd, ha nincs elég alkalma játszani. Ha pedig unatkozik, frusztrált és ingerült lesz,
ilyenkor elkezd butaságokat csinálni, és persze bajba kerül. Ráadásul nem tanulja meg mindazt, amit a
játékon keresztül lehet megtanulni - s ezzel egyáltalán nem az „oktató" játékokra utalok. A focizás nem
csupán a gőz leeresztésére szolgáló gyakorlat. A „mini-Beckham" ezzel a mozgáskoordinációját is fejleszti, és
egy sereg érzékelési és mozgásformát finomít. Az építő- és kirakójátékok mellé le kell ülnie, oda kell
figyelnie. Ezek a tevékenységek a figyelme terjedelmét és tartósságát is fejlesztik, hisz fontos, hogy mire
iskolába kerül, képes legyen 45 percig megülni a fenekén és figyelni. A szerepjáték, a „mondjuk, hogy én
vagyok..." valamint a beöltözés valamilyen mesefigurának, a képzelőerejét gazdagítja. A festés és a rajzolás
kreativitásának ad utat, és a finom mozgások összerendezését gyakoroltatja vele, ez az íráskészségét fejleszti;
a gyöngyfűzés rászoktatja, hogy az apró eszközökkel is jól bánjon majd.

Csecsemők
A játék igénye korán jelentkezik. A kisbabának is szüksége van ingerekre. Ugyanolyan fontos, hogy ez az
igénye kielégüljön, mint az, hogy ha éhes, enni kapjon, és ha bepisilt, tisztába tegyék. A csecsemő egy
helyben fekszik, és a mozgása még összerendezetlen, a te segítséged nélkül nem tudja fölfedezni a világot.
Ha a látóterébe akasztasz egy játékot, kap egy alapingert színekről és formákról. Ha el tudja érni, és
véletlenül meglöki, a játék megmozdul. Először véletlenül, hadonászás közben mozdítja meg, de hamarosan
már játszik vele. Ez a játék arra tanítja, hogyan mozdíthat meg valamit a kezével; ez az összerendezett,
szándékos mozgás első lépése.
Amint megteszi az első lépéseket, a játék lenyűgöző fölfedező úttá válik. Minden tárgy arra csábítja, hogy
megragadja. Ha biztonságos térben megvizsgálható dolgok nagy választéka veszi körül, ez fokozza a tanulási
vágyát. Az improvizáció kora ez; adhatsz neki fakanalat, műanyag bögrét, tálkát, színes konyharuhát,
szivacsot vagy bármilyen ártalmatlan tárgyat a konyhaszekrényből. Ezekkel éppen olyan boldoggá teheted,
mint egy sereg méregdrága játékkal, és ha ilyesmivel játszik, éppen olyan sokat tanul.

Tipegők
Mire a csemetéd másfél, kétéves lesz, a játék éppannyira a frusztrációk és a mérgelődések, mint a
fölfedezés és a gyönyörűség forrásává válik. Bele akarja tenni azt az idomot abba a dobozba, látta, hogy te
betetted, látta, hogy a bátyja betette, neki meg nem megy az istennek se. A megoldás persze nem az, hogy
mindent, amivel még nem boldogul, rakj el a keze ügyéből - hiszen akkor soha nem fogja megtanulni, amit
így kell megtanulnia -, de eltérítheted egy másik tárgy felé, amellyel talán könnyebben tud bánni.
Megteheted azt is, amit én szoktam: ráteszem a kezem az övére, és besegítem az idomot a dobozba. így tanul
is, és úgy érzi, mintha ő tette volna bele.
 Ne várd, hogy sokáig koncentráljon, és ne várd, hogy más tipegőkkel játsszon együtt. Ott játszik a másik
kicsi mellett, de ügyet sem vet rá. Ha figyelmére méltatja a másik gyereket, akkor valószínű, hogy az egy igen
érdekes játékkal játszik, amelyet ő eddig nem fedezett fel. A következő pillanatban persze megpróbálja
elvenni a másiktól.

Közös játék
Mielőtt a kisgyerek megfelelően, azaz közösen és együttműködve tudna társaival játszani, előbb neked
kell segítened a játékban, és itt a bökkenő. Ha ugyanis látod, hogy a gyerek boldogan belefeledkezett a
játékba, úgy véled: itt az idő, hogy a dolgod után láss. Csemetéd ezzel szemben úgy gondolja, hogy éppen
most tudna veled együtt szórakozni. Amint nekifognál valaminek, rögtön magára vonja a figyelmedet -ehhez
nagyon ért. Kénytelen vagy a dologidődet elválasztani a közös játék idejétől.
A kisgyerek nem tesz különbséget a szülei tevékenységei között aszerint, hogy az „munka" vagy „játék".
Bármi magában rejti a szórakozás lehetőségét, az is, ha együtt mossátok a kocsit. Így aztán az ideális
megoldás az, ha hagyod, hogy segítsen neked, ha bevonod abba, amit éppen tenned kell.
A 85. oldalon már írtam a bevonás módszeréről, amely kiválóan működik a tipegőnél, mert figyelsz is rá,
és közben teszed a dolgodat. Ha például melletted áll egy széken, miközben zöldséget tisztítasz, és ő lemossa
a répákat, az nem a gyermek galád kizsákmányolása, mert neki eszébe sem jut, hogy „dolgozik". Ezen még
ráér gondolkodni, előtte az élet.
A kisgyerekeknek egyértelműen meg kell tanítani, hogy a játékot meg kell osztaniuk másokkal, és ki kell
várniuk az időt, amíg sorra kerülnek. A felnőttnek kell segítenie, akár két vagy három játékos esetén is, hogy
adni és kapni lehet. Ezt ne csupán szóban mondd el, ülj le melléjük. Szállj be a játékba, aztán mutasd meg,
hogy megy a dolog. Mondd el a szabályokat. Nem tudnak rendesen együtt játszani, ha nem tanítja őket senki.
„Most Arthur dob." „Most én húzok " stb.
Ha már szépen együtt tudnak játszani, hagyd őket, ne lihegj a nyakukba. Majd ők kialakítják egymás
között a saját kapcsolatrendszereiket, és maguk elrendezik a vitáikat és összezördüléseiket, ha nem
bíráskodsz fölöttük állandóan.

Játékszerek
A játékok szaporodnak - éspedig igen gyorsan. Úgy rémlik, tegnap még minden befért egyetlen dobozba
vagy kosárba. Aztán születésnapok, névnapok és karácsonyok jönnek és múlnak el, és úgy látod, hogy csak a
legónak egy külön szoba kellene.
A gyerekek szeretik a játékot, és a szülők szeretnek játékot venni nekik. Csakhogy egy idő után a
gyerekek megtanulják, hogy - akár bármi más - a játék is alkudozás, könyörgés, zsarolás tárgya lehet, és meg
lehet tagadni az elrakását. A játékok témává válhatnak.
A szülők nagy része azért halmozza el a gyereket játékokkal, mert bűntudatot érez amiatt, hogy nincs elég
ideje együtt lenni vele. Mások rendre megvesztegetik, vagy apró „jóságokért" megjutalmazzák a gyereket
egy-egy újabb játékszerrel. Mindennek semmi köze a játékhoz vagy a játékos tanuláshoz. Ennek az
érzéseidhez van csupán köze. Ha így bánsz a játékokkal, olyan helyzetet teremtesz, amelyben a gyerek
egykettőre rájön, hogy manipulálhat.

Váltogatás
A kisgyereknek szüksége van játékra, de nem a drágákra, és nem feltétlenül minden kapható játékra.
Nem csupán azért mondom ezt, hogy „tanulja meg megbecsülni azt, amije van".
A nagyobb gyereket már meg kell tanítani rá, hogy vigyázzon a holmijára, de a kétéves tipegőnél ez még
korai. Ha egy kicsi mindig játékok garmadájával van körülvéve, és mindegyiket eléri, akkor szó szerint
állandóan választásra van kényszerítve. Nem tud mindegyikkel egyszerre játszani. Ezért fontos, hogy a
játékok közül csak annyit hagyjunk elöl, amennyiből tud választani, és amennyivel képes figyelmesen
foglalkozni, mert ez a koncentrációképességét is fejleszti. Nem szükséges elhalmozni a választékkal. Amikor
később előveszed a félretett játékszereket, ugyanolyan kitörő örömmel fogadja azokat, mintha újak lennének.
Nem mellőzhető előnye ennek a gyakorlatnak, hogy könnyebb rendet csinálni és takarítani.

A rendrakás
Amikor az otthonod takarítás után két perccel olyan, mintha bombatámadás érte volna, nagy a kísértés,
hogy úgy hagyd, ahogy van. Sokan belefáradnak a rendért vívott kilátástalan küzdelembe, és úgy vélik, egy
ideig könnyebb együtt élni a rendetlenséggel, mint folytonosan küszködni ellene. A baj csak az, hogy a káosz
évekig is eltarthat. Ennek pedig nem kell - és nem is szabad - így lennie.
Vannak, akik beletörődtek a rendetlenségbe, mert nem hajlandók időt szánni a rendrakásra. Csakhogy a
rendetlenség is időrabló, mert folyton keresni kell valamit, egy elveszett bábut a társasjátékhoz, egy
elkallódott darabot a puzzle-ból, és persze pénzrabló is, ha újat kell venned. A kaotikus környezet azt sugallja
a gyerekeknek, hogy nem kell vigyázni a holmijukra, nem kell megbecsülni a tárgyakat. A te tárgyaidat sem.
Ha a lakás minden helyiségében mindenhol hemzsegnek a játékok, a gyerek nehezen fogja elfogadni,
hogy az otthonotokban valahol van egy helyiség, amelyet kizárólag a magadénak akarsz tudni. Azt is
megfigyeltem, hogy ahol rendetlenség van, ott csaknem lehetetlen megkövetelni a fegyelmet. Egyáltalán nem
azt mondom, hogy patikarendnek kell lennie egy kisgyerekes otthonban, de egy alaprendnek bizony lennie
kell, mert a gyerek a káosz közepén semmit nem tud megtanulni.
Nem várhatod el egy tipegőtől, hogy rendet tartson, vagy feltakarítson maga után. Viszont magaddal
tudod vinni, miközben te rendet csinálsz és takarítasz utána - ez is kiváló alkalom a bevonás módszerének
alkalmazására. A sűrű dicséret is csodát tesz.
A játéknak nem kell feltétlenül a megfelelő dobozba kerülnie, nem kell minden egyes darabot fölvenni.
Ha a közös rendrakás szórakozás, ez jó alapot teremt a jövőre is. Ügyes fogás, ha a különböző típusú
játékokat különböző színű dobozokba gyűjtitek - így könnyebben tud segíteni neked. Hirdess versenyt: „Ki
tud a leggyorsabban elrakodni?" A nagyobb gyerekeknek tudniuk kell a rendrakás szabályait, és hogy
vannak helyek a lakásban, ahol nem akarsz minduntalan játékokba botlani.

Így birkózhatsz meg a feladattal:

• Legyen a rendrakás játékos. Vond be a gyereket, örülj, és dicsérd meg, ha segít.

• Ne állíts irreálisan magas követelményeket.
• Takaríts meg különmunkát magadnak azzal: nem engeded meg, hogy minden egyes játék állandóan
elöl legyen. Váltogasd, cserélgesd őket: egy részüket mindig rakd el szem elől.
• Az író- és színező eszközöket, krétát, tollat, gyurmát ne hagyd elöl. Csak ott játsszanak kreatív
játékokat, ahol könnyen fel lehet utánuk takarítani a piszkot.
• Mondd el a rendrakás szabályait, de ne várj tökéletes eredményt.
• A gyerekszobában vagy a játékszobában egész nap ott lehet hagyni a játékokat, sőt lehet „csak holnap"
rendet rakni. Rácsukhatod az ajtót a rendetlenségre. De ne hagyd ott a káoszt hetekre!
 MENNYIT TÉVÉZZENEK?

Sokszor nagyon nehéz választ adni erre a kérdésre. Vannak otthonok, ahol a tévé egész nap megy, reggel,
délben, este. Azok a gyerekek, akik naphosszat a tévén lógnak, nem használják a képzelőerejüket, nem
játszanak, és nem beszélgetnek egymással. A feldolgozhatatlan ingersokaság feszültté teszi őket, rövidíti
figyelmük tartósságát, szűkíti figyelmük terjedelmét, és olyan gondolatokat ültet el a fejükben, amelyek
egyáltalán nem kívánatosak. Nem is csupán az erőszakra és a trágár beszédre gondolok, hanem például a
hirdetésekre. A reklámok olyan ételeket kínálnak nekik, amelyeket te nem szívesen etetnél velük, és olyan
játékokat, amelyeket nem engedhetsz meg magadnak.
Majdnem ilyen rossz az is, ha megy a tévé, és nem nézi senki. Ez csak arra jó, hogy növelje a zajszintet és
az általános konfúziót.
Így szervezd meg a gyerekek tévézését:

• A távirányító a te kezedben legyen. Neked kell eldöntened, hogy mit és mennyi tévét nézhetnek a
gyerekek. A nagyobbakat esetleg bevonhatod a műsorválasztásba.
• Ne engedd meg a gyerekeknek, hogy lefekvés előtt harsány rajzfilmeket nézzenek, vagy számítógépes
játékokat játsszanak. Ez felizgatja, felpörgeti őket.
• Ne engedd, hogy olyan műsorokat nézzenek, amelyektől megrémülnek. Egyes gyerekeknek még a
rajzfilmek is rémisztőek lehetnek. Tartsd rajta a szemedet, hogy mit néznek, és arra hogyan reagálnak.

A játék: öröm!

Gyerekeid boldogabbak lesznek, ha változatos tevékenységek között telnek a napjaitok. A játék nem jelent
feltétlenül játékszert, tárgyat, lehet, hogy csupán séta a parkban, focizás a kertben, „segítés" anyunak vagy
apunak, kreatív szórakozás festékkel, krétával, gyurmával, vagy „mondjuk azt, hogy..." szerepjáték. A közös
játéknak sem kell feltétlenül hangosnak és féktelennek lennie. A csöndes együttlétek is nagyon jók lehetnek.

• Hagyd, hogy a gyerek döntse el, mit szeretne játszani.

• Biztasd, hogy találja ki magának a dolgokat. Mutasd meg neki, hogy kell, de hagyd, hogy ő csinálja,
így tanul.
• Engedd el magad. A játék nem gond. Bolondozz, szállj be a játékba, és élvezd.
Hagyd, hogy a gyerek irányítson.
• Ha esik az eső, és nem lehet kimenni, találj ki benti játékokat, improvizálj. Készítsetek sátrat vagy
kunyhót takarókból, székekből, asztalaljából.
• Hagyd, hogy tobzódjon a csemetéd fantáziája.
A jelmezek kiváló eszközök szerepjátékoknál. Adj nekik régi ruhadarabokat, hogy beöltözzenek.
• Ne biztasd a kicsit, hogy idősebbeknek való játékkal játsszon. Ettől nem fog gyorsabban fejlődni, csak
kudarcos lesz és dühös. A játékokon feltüntetik, hogy milyen korú gyereknek készültek. Ez nem véletlen!
• Ne végy drága és törékeny játékszert, amíg a kicsi nem elég ügyes hozzá, és nem tud vigyázni rá.
Ezzel csak magadnak okozol gondot, a gyereknek meg szemrehányást teszel, ha eltöri, és ez nem
igazságos. A tipegőnek semmit nem jelent, ha sokat költenek rá. Még az sem igaz, hogy a drágább játék jobb
minőségű. A kétéves gyerek egy műanyag dobozzal és némi színes csomagolópapírral is el tud szórakozni.
• Menjetek ki a házból, amikor csak lehet.
A kisgyerekeknek térre és levegőre van szükségük, hogy rohangáljanak, és levezessék a fölösleges
energiáikat. Neked is erre van szükséged!
 GUBANC:
VEREKEDÉS / AGRESSZÍV VISELKEDÉS

Játszás közben olykor ivadékaid legrosszabb tulajdonságaival szembesülsz. Az egyik percben még
békésen játszanak, a másikban kitör a harmadik világháború a nappaliban.
Az ellenségeskedés a legváltozatosabb okokból robbanhat ki. A tipegőknél gyakran, akár minden
meggondolás nélkül is. A kisgyerek ebben a korban önkéntelenül, ötletszerűen cselekszik, hacsak meg nem
előzik, vagy el nem térítik attól, amit akar. Nem is gondol rá, hogy egy rúgással bánthat valakit. Egyszerűen
átfut az agyán, hogy jó lenne egy nagyot rúgni, és már lendíti is a lábát. A kicsik sokszor így próbálják
megoldani azt, ami még szavakkal nem megy nekik.
Az idősebb, két-három éves gyerekek gyorsan megtanulják, hogy az agresszív viselkedésformák, mint a
rúgás, ütés vagy harapás azonnal intenzív figyelmet váltanak ki a felnőttekből. Igaz, ez negatív töltésű
figyelem, de még mindig jobb, mint a közöny. Irigység vagy féltékenység is kiválthat agressziót, ha például
egy játékot el akarnak venni, vagy együtt kellene működni valamiben. Ugyancsak vad dührohammal járhat,
ha a tipegő egy játékban veszít, vagy ha nem adnak neki oda rögtön valamit.
Ne feledjünk különbséget tenni ritkán előforduló nagy összecsapás, verekedés és a folyamatos, civódás
jellegű küzdelem között. Ne avatkozz közbe a vita első jelére. Hadd próbáljanak előbb maguk között
igazságot tenni. A megküzdés, a civakodás és a durvaság, az agresszió két különböző dolog.

Megoldás:
A „KOMISZLÉPCSŐ" ÉS A SAROKBA ÁLLÍTÁS MÓDSZERE

Az agresszív viselkedést és a verekedést a kezdet kezdetén kell elcsípni. Amint a kicsi elég értelmes
ahhoz, hogy megértse, mit tesz, dobd be a 89. oldalon leírt „komiszlépcső" módszert, illetve állítsd sarokba,
így add értésére, hogy ez a viselkedésmód megengedhetetlen. Más megoldás nincs. A verekedés nem
tolerálható viselkedés. Ha a gyerek nagyobb, és már tudnia kellene, hogy mit nem lehet, akkor a „már kint is
vagy" módszer (lásd 93. oldal) vethető be.
Ha a küzdelem állandó kísérőjelensége a játéknak, tégy róla, hogy a gyerekek megértsék a közös játék
lényegét. Ha vége a fegyelmezésnek, ülj le közéjük, és mutasd meg nekik, hogy kell a sorunkat kivárni játék
közben.
GUBANC:
RONGÁL

Ha kisbaba kezébe adsz egy papírlapokból készült könyvet, valószínű, hogy mire legközelebb odanézel,
néhány lapot már kiszakított, összegyűrt, megrágott, elszopogatott, vagy másképpen „olvasott ki". Ez nem
rontópál viselkedés, és semmi köze a destrukcióhoz. Az sem rongálás, ha a tipegő kisgyerek lever az asztalról
egy dísztárgyat. Ez véletlen (és persze a te figyelmetlenséged következménye). Rongálás viszont, ha a
négyéves letépi a tapétát az ágya mellett, filctollal összefirkálja az ajtókat, és minden új játékot tíz perc alatt
összetör.

Megoldás:
MEGTANÍTOD A TÁRGYAK MEGBECSÜLÉSÉRE

Gondoskodj róla, hogy a gyerek megértse a szabályokat. Magyarázd meg neki, hogy nem szabad a tapétát
leszaggatni, az ajtót összefirkálni, a játékot összetörni. Ha megszegi a szabályt, ültesd a „komiszlépcső"-re
(lásd 89. oldal), vagy állítsd a sarokba. Szélsőséges esetben a játék elkobzásához is folyamodhatsz (lásd 95.
oldal), és csökkentheted a keze ügyében lévő játékok számát, míg meg nem tanulja, hogy rendesen játsszon
velük, és vigyázzon rájuk.
Ugyanakkor szigorúan nézz körül odahaza. Ha rendetlenség van, a gyerekhez nem érkezik el az üzenet,
hogy a környezetünket óvni kell, és tiszteletben kell tartani a magunk és a többiek holmiját. Ahhoz, hogy
ebben a kérdésben megkövetelhesd a fegyelmet, nem kell kirakatszerű lakásban élnetek, az alaprendet
mindenkinek meg kell tartania.

Egyéb kérdések a viselkedéssel kapcsolatban

A gyereknevelés egy sereg homályos, nehezen megoldható kérdést vet fel. Nem vitás, hogy mi a helyzet,
ha a gyerek kiköpi vagy eldobja az ennivalót, az sem kétséges, hogy nem üthet, rúghat, és nem sérthet meg
másokat. De mi a teendő a nyafogással és a pityergéssel? És mi a helyzet, ha a kicsinyed szégyenlős?
A gyerekek utánozó majmocskák, és nagyon gyorsan fölszednek mindenféle viselkedést. Nehezen
kárhoztathatod a többi gyereket a csúnya szavak használata miatt, amíg a tied be sem tette még a lábát az
óvodába. Valószínű, hogy tőled hallotta ezeket a szavakat, és - ami a legrosszabb - rendszerint olyan
személyek előtt használja őket először, akik előtt a legkevésbé szeretnéd. Például a szüleid előtt.
Mindenekelőtt nézz magadba. Nem állíthatsz föl elvi szabályokat gyerekek számára. Nem mondhatsz
valamit, ha te mást teszel, és nem mondhatod, hogy „ne úgy csináld, ahogy én csinálom, hanem úgy, ahogy
mondom". A pozitív megerősítés dicséret formájában hosszú távon jó módszer a ,homályos" témák
korrekciójához.
GUBANC:
NYAFOG

A gyerekek sok mindent átvesznek másoktól. Ha sokat panaszkodsz, számíthatsz rá, hogy a gyerek
átveszi tőled a panaszos hanghordozást, és kipróbálja rajtad. A pityergés és a nyafogás célja, hogy belefáradj,
megund, és beadd a derekad.

Megoldás: NE ENGEDJ

Soha ne engedj neki, ha nyafog vagy pityereg anélkül, hogy igazi baja lenne. Ha hagyod magad
nyafogással zsarolni, arra tanítod, hogy ez a viselkedés, ez a hanghordozás beválik. Ha a gyerek nyafog
valamiért, amit nem akarsz neki megadni, magyarázd el, hogy a) most nem adsz neki kekszet, mert
nemsokára ebédelünk, és b) ez a siránkozó hang kérések előadására nem megfelelő.
Ha olyasmiért kezd nyafogni, amit megkaphat, mondd meg neki, hogy azonnal megkapja, amint rendes
hangon kéri. Mutasd is meg neki, hogy mit szeretnél hallani, és hogyan.
„Ne nyafogj vízért." Szembesítsd úgy is, hogy utánozod a hanghordozását és az arckifejezését.
Valahányszor így teszek, gurulnak a nevetéstől. Tökéletesen megértik, hogy mi zavar téged.
Aztán mondd meg azt is, hogyan kérjenek valamit normálisan. „Kapsz vizet, ha rendes hangon, udvariasan
kérsz. Mondd azt, hogy »Kérek ásványvizet!«. Most mondd szépen utánam."

GUBANC:
SZÉGYENLŐS

A kisgyermekek gyakran félősek, gyanakvóak, szégyenlősek olyan emberek társaságában, akiket nem
ismernek. Ez természetes, és azt a fejlődési fokot jellemzi, amikor a kicsi nagyon erősen kötődik az anyához
vagy az őt állandóan gondozó személyhez, és fél az elválás minden formájától. Ez nem igazi félénkség. Ne
fordíts rá túl nagy figyelmet, és ne minősítsd a kicsit „félős"-nek vagy „szégyenlősének, még kevésbé mondja
rá bárki, hogy „aranyos" ez a viselkedése.
Rendjén való, ha a gyereked egy kissé félénk. Ebben nincs semmi rossz. Az egyik gyerek közvetlenebb,
mint a másik. A nagyobb gyerek túlzott félénksége azonban kellemetlen lehet, ha vendégek jönnek, vagy ti
mentek vendégségbe. Ha nem foglalkozol a dologgal, később, ha iskolás lesz, ez problémákat okozhat.
Vannak gyerekek, akik a félős viselkedést arra használják föl, hogy fölhívják magukra a figyelmet, vagy
megússzanak valamit, amit nem akarnak megtenni. Ők azok, akik az anyu háta mögött a szoknyájába
kapaszkodnak, míg anyu kétségbeesetten igyekszik rávenni őket, hogy köszönjenek valakinek, akit jól
ismernek.
 Megoldás:
MUTASD ÉS MONDD

Ne csinálj ügyet a félénkségből, és ne szentelj több figyelmet a gyereknek, mint egyébként. Mutasd meg és
mondd meg neki, mit vársz el tőle a másokkal való találkozásnál. Nyíltszívűségeddel erősítsd meg a bizalmát
másokban. Kicsi korától vidd emberek, különösen gyerekek közé.
Tanítsd meg rá, hogy udvarias, szép és kedves dolog, hogy köszönünk egymásnak. Ha új helyzetbe kerül,
készítsd föl rá, akkor nem fog visszahúzódni. Lássa, hogy te bizalommal mozogsz az emberek között - a
játszótéren, a barátaitoknál, a boltban, és ne engedd, hogy téged is behúzzon a saját kis kuckójába.
GUBANC:
FÉLELMEK

A kisgyereket sok minden megijeszti: rémálmok, erős hangok, víz, kutya, boszorkányok és élénk
képzeletének más lényei. A félelmeket mindig vedd komolyan. Ezek a gyerek számára nagyon komoly
dolgok.
Egyes félelmek bizonyos életkorhoz kötődnek. Egy- vagy kétéves kora körül sok gyerek rémüldözik a
porszívó vagy más háztartási gép, például a turmix hangjától. Négyéves kor körül a gyerekek a kutyától
kezdenek tartani. Az irracionális félelmek abban a korban jelennek meg, amikor a gyerek még nem képes
világosan megkülönböztetni a képzeletet a valóságtól.
Lehet rémálma egy gyereknek attól is, amit a tévében lát (betörők). Egyes gyerekeket még a rajzfilmek is
megrémítik. Fél szemmel figyeld, hogy mit néz, és hogyan reagál rá - és kapcsold ki, ha kezd kiborulni tőle.

Megoldás:
MAGYARÁZAT ÉS MEGNYUGTATÁS

Ha a gyerek megijed, mindenekelőtt arra van szüksége, hogy megnyugtasd és megöleld. A magyarázat
várhat. A porszívó hangjától való félelme általában magától is elmúlik. Addig is segít, ha fokozatosan
szoktatod a háztartási gépek zajához. Mondd meg neki, hogy most porszívózni vagy turmixolni fogsz.
Kapcsold ki és be egymás után néhányszor a készüléket, hogy hallja az elcsendesedést is a zúgás után. Aztán
használd a gépet a gyerektől lehetőleg távolabb, ugyanis a közeli erős hang ejti pánikba.
A többi félelmétől - például ha fél a kutyától vagy a víztől - lassan, fokozatosan, szoktatással
szabadíthatod meg. Próbáld magad az ő helyébe képzelni. A felnőtt magasságából nézve egy kutya nem
feltétlenül rémisztő. Egy négyéves gyerek sokkal nagyobbnak látja ugyanazt az állatot. Ha megnyugodott,
akkor ahelyett, hogy a válladra mászna, és a nyakadba bújna, meg fog állni a földön, a saját lábán.
Ne kételkedj, ha a gyerek éjjel azzal ébreszt, hogy rémálmot látott. Éreznie kell, hogy mindig beszélhet
veled arról, ami megrémítette. Fenn kell tartanod a nyílt kommunikációt, ne próbáld leállítani, butaságnak
minősíteni vagy bagatellizálni a félelmét.
Ha éjszaka van, és a gyerek rosszat álmodott, vagy felébredt, és valami megijesztette, vidd vissza az
ágyába, ülj mellé, és nyugtasd meg. Lehet, hogy egy furcsa árnyék vetült a falra. Üldögélj ott egy darabig a
sötétben, és mutasd meg neki, hogy a kedvenc babája körvonalaitól ijedt meg. Ne csukd be az ajtaját, és hagyj
égve egy tompított fényű, éjszakai lámpát. Ha megnyugodott, mondd meg neki, hogy hol leszel, és mit fogsz
csinálni: „Most kimegyek a konyhába vacsorázni, aztán tévét fogok nézni." Tedd a közelébe a kedvenc alvós
maciját.
 HÁZON KÍVÜL

A gyerekek tévedhetetlenül rátalálnak a megfelelő pillanatra. A legrosszabb formájukat azokra a

helyzetekre tartogatják, amikor viselkedésük zavarba hozhat téged, vagyis akkorra, mikor nyilvános helyen
vagytok. Ez nem is meglepő. A gyerek számára nyitott könyv vagy, „leveszi" az idegességed, szorongásod
vagy feszültséged jeleit, mielőtt kilépnétek a házból. Ezt még meg is könnyíted neki, ha előre elmondod,
hogy nem szeretnéd, ha jelenetet rendezne. „Most elmegyünk a bevásárlóközpontba, és szeretném, ha rendesen
viselkednél. Hallottad?" „Most vásárolni megyünk, de nehogy megint szégyenbe hozz!"
Ha a szégyen nem lenne elég kínos, ott van még a félelmi tényező is. Az utcán sétálni vagy autót vezetni
egy vagy pláne több kisgyerek társaságában, veszélyeket rejtő helyzet. Amíg a gyerek még túl kicsi ahhoz,
hogy a biztonság fontosságát elfogadja, a gyerekülésbe kötés kiváló alkalmat szolgáltat neki arra, hogy a
végsőkig próbára tegye a türelmedet.

GUBANC:
BEVÁSÁRLÁSNÁL CIRKUSZOL

A kisgyerek a szupermarketben rosszalkodik. Nyüszít, hogy ki akar szállni a bevásárlókocsiból, rohangál

a polcsorok között, mindenfélét leszed a polcokról, édességért nyúz, és - ha mindezt addig esetleg mégsem
tenné - a kasszánál kap harsány dührohamot.
Sok kisgyerekes szülő retteg a heti nagybevásárlástól, egyáltalán: mindenféle vásárlási akciótól. Van, aki
oda jutott, hogy már magával sem viszi a kicsit.
Nem hinném, hogy praktikus dolog bevásárlásra fordítani azt az értékes időt, amikor más is tud vigyázni
a gyerekre. Az ilyen alkalmakat sokkal jobban is ki tudod használni - például arra, hogy „ajándék időt" tudj
tölteni -, például a pároddal.

Megoldás:
A BEVONÁS MÓDSZERE

Meglehet, hogy te a házimunka részének, nyűgnek tekinted a heti bevásárlást, de ezt nem kell feltétlenül
elárulnod a kisgyereknek. A kicsik azért cirkuszolnak a szupermarketben, mert unatkoznak, míg te mással
vagy elfoglalva, és tisztában vannak vele, hogy ez pompás alkalom egy kis balhézásra. A megoldás, amely
csodát művel a tipegőkkel: ha bevonod őket abba, amit csinálsz. Tedd a dolgot izgalmassá a számára. Adj
neki feladatokat. Ha én gyerekkel megyek bevásárolni, készítek neki egy külön listát. Magamnak egy nagyot,
neki pedig egy kicsit, csupa olyasmiből, amit össze tud szedni. Ezek is felnőttnek való dolgok, tej, narancs,
kenyér, müzli, mosogatószer vagy bármilyen csomagolt áru, amit elér. Miközben sétálunk a polcok között,
figyelmeztetem: „Láttad már a tejet?"
Ha akarod, lerajzolhatod neki a saját kis listáját, hiszen nem olvas, de három-négy dolgot meg tud
jegyezni. Ügyelj rá, hogy a három dolog a járatotok elején, közepén és végén legyen található, így a csel kitart
a vásárlás végéig. A Szuperdada forgatásakor fényes sikerrel kipróbáltuk ezt a módszert Charlie-val, aki
azelőtt számos alkalommal terrorizálta az anyját azzal, hogy visításával szórakoztatta a szupermarket
közönségét.
 GUBANC:
BALHÉ A KOCSIBAN

A balhé legenyhébb változata, amikor a gyerek tíz másodperces időközönként „Ott vagyunk már?"
kérdéssel adja tudtodra, hogy hosszúnak tartja az autókázást, és elege van belőle. Ebbe a nótába rendszerint
nyomban belekezd, amint kikanyarodtok a ház elől.
Ha több gyerek is ül mögötted, valószínű, hogy civakodással, piszkálódással, rugdalózással és
verekedéssel űzik el az unalmukat. Szélsőséges esetben a gyerek megpróbál kiszabadulni az ülésből, és
kikapcsolja a biztonsági övét.
Ritkán, de megesik, hogy a gyerek azért komisz, mert valamitől fél ebben a helyzetben. Néha az a gond,
hogy hányingere lesz az autóban. Ha még nem tud beszélni, bizonyos előjelekből felismerheted, ha az autóút
(vagy más közlekedési eszközön való utazás) hányingert okoz neki: falfehérré válik az arca, és verejtékezni
kezd, mielőtt hányni kezdene. Ilyenkor fordulj gyermekorvoshoz. Vannak megfelelő ártalmatlan szerek,
amelyek enyhítik a tüneteket, ha az a gyanúd, hogy itt a baj gyökere. Ez a zavar nagyon megviseli a
gyerekeket, ha muszáj velük kocsiba ülni. Mindig ügyelj rá, hogy elég levegő jusson az utastérbe, és ne
legyen nagyon meleg, mert ettől is émelyeghet a kicsi.

Megoldás:
ELTERELÉS ÉS BEVONÁS

Próbáld megelőzni a cirkuszolást azzal, hogy az autókázást is izgalmassá és érdekessé teszed, nem csak
az úti célt. Vigye magával a kedvenc játékát. Tégy be egy mesekazettát. Mutass érdekes dolgokat, amelyek
útközben láthatók. Nagyobb gyerekeknek lehet egyszerű megfigyelési játékot ajánlani: „Hány piros autót
(hány kutyát) látsz? Számold össze! Fogadjunk, hogy ma több lesz, mint tegnap!"
Ha a gyerek továbbra is jelenetet rendez, vagy kicsatolja magát, és kiszabadul a helyéről, állj félre, amint
lehet. A gyerekek rögzítés nélkül valódi veszélyben vannak az autóban, ezért is kötelező becsatolni őket a
gyermekülésbe. Rakd vissza az ülésbe, csatold be a megfeszített lábacskák és a merev homorítás ellenére, és
várd ki az ezt követő hisztis roham végét, mielőtt visszaülsz a helyedre. Ha lenyugodott, nagyon komolyan
magyarázd el neki, milyen fontos, hogy az ülésében veszteg maradjon. Legfeljebb késni fogsz pár percet, ez a
kisebbik baj.
 GUBANC:
ELROHAN, ELBÚJIK

Bármennyire csüng az anyján egy kisgyerek, egyvalamit nagyon szeret: megszökni, elrohanni, elbújni.
Teszi ezt, ahol csak lehet: a parkban, a játszótéren, az utcán és az áruházban. Az egyik pillanatban még fogja a
kezedet, a következő pillanatban már a torkodban dobog a szíved. Neki ez csupán egy izgalmas fogócska
vagy bújócska, neked mindaddig, amíg sértetlenül meg nem találod, a legrosszabb sejtelmeket felidéző
borzalom.

Megoldás:
SZABÁLY ÉS MAGYARÁZAT,
KANTÁR / GYERMEKKOCSI

Egyértelműen közöld, hogy mindig fognia kell a kezedet, ha átmentek az úton. Magyarázd meg, hogy
miért. Kedvesen, vidáman tanítgasd, és minden alkalommal ismételd meg a leckét. „Most átmegyünk a másik
oldalra. Na, mit csinálunk? Jól megfogjuk egymás kezét. Nézzük az autókat. Balra nézünk, jobbra nézünk, ide-oda
nézünk, és ha nem jön semmi, átmegyünk." Ezt nem lehet elégszer elmondani. „Várunk a zöld emberkére. Látod a
zöld emberkét? Ha látod, akkor átmehetünk."
Ha játszótérre vagy parkba, vagy erdei tisztásra mentek, mindig gondosan mondd el neki, hogy meddig
szaladhat el. „Csak addig mehetsz el, amíg jól látjuk egymást." „Maradj a füvön, ne menj a bokor mögé, mert ott nem
látlak'." Építsd a bizalmat. Ha mégis meglóg, hozd vissza, és ne engedd el a kezét. Séta közben fogja meg a
gyerekkocsit, vagy ültesd bele. Ez olyan, mintha egy képzelt pórázon húznád.
Ha azonban olyan tipegőt hoztál a világra, aki minden alkalmat megragad, hogy elengedje a kezedet és
elszeleljen, meglehet, hogy a szabályok és magyarázatok nem fognak működni. Ha úrrá lesz rajtad a
szorongás, nem látom be, hogy ebben a helyzetben miért ne használhatnál akár valódi kantárt vagy pórázt is.
Ettől legalább te jobban éreznéd magad. Addig is, amíg abban a korban lesz, hogy megjön a józan esze, és
uralkodni tud elrohanási vágyán, jobb a biztonság, mint a késő bánat.
 A 10 FŐSZABÁLY

ÍGY ALKALMAZD A 10 FŐSZABÁLYT A TÁRSAS JÁRTASSÁGOKKAL ÉS EGYÉB

VISELKEDÉSI ZAVAROKKAL KAPCSOLATBAN

1-. Dicséret és jutalmazás

A dicséret és a pozitív megerősítés nagyon fontos a társas viselkedés
tanításakor. Vedd észre, ha jól viselkedik. Ne adj neki rendszeresen játékot
vagy jutalomfalatokat.

2. Következetesség
Menet közben ne változtass a szabályokon, és ne állíts föl újabb szabályokat.
Győződj meg róla, hogy a partnered és a többi felnőtt a háznál ugyanazokat a
szabályokat követeli meg. Állandóan ismételd a fontos szabályokat, úgy, mint az
úttesten átkeléskor.

3. Napirend
A kinti sétára és a benti játékra is hagyj elég időt. Variáld a
játéktevékenységet, és legyen valami vonzó elfoglaltság a tarsolyodban arra az
esetre is, ha nem lehet kimenni, mert rossz az idő. Amennyit csak lehet,
futkározzon a levegőn, hogy kiengedje a gőzt.

4. Határok és korlátok
Nagyon világosan és egyértelműen mondd el a szabályaidat, azt, hogy mit
vársz el, és mit nem engedsz meg. Korlátozd a tévénézést. Tanítsd meg rá, hogy
vigyázzon a holmijára, és a többiekét is tartsa tiszteletben. A rendetlenség
mérséklésével mutass példát. Ne engedj a nyafogásnak és a pityergésnek.

5. Fegyelem
El nem fogadható viselkedés esetén alkalmazd a sarokba állítás és a
„komiszlépcső" módszerét, például ha verekedni kezd, vagy agresszív.

6. Figyelmeztetés
Szólj jó előre, hogy mi következik a napirendben, hogy a kicsi föl tudjon rá
készülni. Ne szakítsd ki váratlanul a játékból, és ne várd, hogy simán áttérjen
egy másik tevékenységre. Mielőtt sarokba állítanád, figyelmeztesd, hogy
magától is korrigálhassa a viselkedését.

7. Magyarázat
Ha „homályos", elvontabb dolgokról van szó, mutasd és mondd meg neki,
hogy mit vársz tőle. Beszéld meg vele, hogy mi okozhatja a félelmét, és gyakran
nyugtasd meg. Tanítsd meg neki, hogyan kell másokkal, és hogyan kell a
játékszerekkel játszani.

8. Önuralom
 Ne vedd meg a játékbolt teljes készletét. Alkalmi tárgyakkal is kiválóan el
lehet szórakozni. Ellenőrizd, hogy mit néznek a gyerekeid a tévében.

9. Felelősség
Tanítsd meg a kicsit arra is, hogyan lehet megosztani másokkal valamit, és
hogyan lehet együtt játszani: ki kell várni, amíg sorra kerülünk. Alkalmazd a
bevonás módszerét bevásárláskor és valahányszor mással kell foglalkoznod
(főzés, szoptatás).

10. Lazítás
Örülj a gyerekeidnek, élvezd a velük való együttlétet. Vegyél részt a
játékukban, és hagyd, hogy irányítsanak. Kuporodj le velük, öleld át őket, és
mesélj nekik.
 V annak még emlékeid az alvásról? Mikor volt utoljára, hogy lefeküdtél, a párod mellé simultál, és

átaludtad az éjszakát? Mikor ébredtél utoljára frissen, üdén és tettre készen? A kisgyermekes szülők zöme
számára egy jó éjszakai durmolás távoli emlék csupán. Ennek azonban nem kell okvetlenül így lennie.
Azt hiszem, több szülő fordul szakemberhez tanácsért alvási gondok, mint bármilyen más
gyermekgondozási probléma miatt. Ez nem meglepő. Az összes családi gubanc közül a lefekvés és az alvás
körüli problémák okozzák a legnagyobb gondot. A csecsemő minden éjjel fölsír, a féktelen tipegő kitűnő
játéknak tartja, hogy éjfélig szabotálja az elalvást, az óvodást éjszakai félelem gyötri, és legmélyebb hajnali
álmod idején mászik az ágyadba. Alvási problémák számos formában és minden életkorban megjelenhetnek.
Ha gyereked nem alszik, vagy rosszul alszik, a lefektetés az egész estédet igénybe veszi, és ettől mindenki
szenved. Ha nagy ritkán megzavarja valami az éjszakai alvást, azt mindenki kibírja. De ha hétről hétre
elvesznek az estéitek, vagy megzavarják a pihenéseteket, az már igazi kínszenvedés. Ha kimerülsz, a
legegyszerűbb feladat is emberfeletti erőfeszítést igényel. Rendszeres alvás nélkül még a legvidámabb,
legjobban alkalmazkodó ember is ingerlékeny, depresszív lesz, nem tud jól koncentrálni, balesetet okozhat, és
könnyen megbetegszik. Ráadásul – mintha ez a zombiszerű állapot nem lenne önmagában is elég rossz - még
azt is tapasztalnod kell, hogy a nap folyamán sokkal nehezebben boldogulsz a csemetéddel, elveszíted a
türelmedet, és mindez egy idő után mindkettőtök idegeit erősen megviseli.
A hatás hullámai persze elérik a többi családtagot is. A teljes háznép „kényszerpályára" kerül, és az
eredmény: kimerült anya, megviselt apa, ingerlékeny nagyobb testvérek. És végül - de nem utolsósorban -
minden látszat ellenére szenved az álmatlan kisgyerek is. Első pillantásra ugyan igen élénknek látszik, de a
csillagszemű tipegő, aki hajnali négykor vígan átmasíroz a lakáson, nem pihen annyit, mint amennyire az
életkorában szüksége lenne. Az a kisgyerek, aki a felnőttekkel és a nagyobbakkal ellentétben későn alszik el,
és az éjszaka folyamán hosszabb időközöket ébren tölt, általában nem tudja behozni a szükséges
alvásmennyiség kimaradását.
Jó hírem van: a legrosszabb alvás is meglepően rövid idő, akár néhány nap alatt rendbe hozható. Amint
beáll a kisgyerek alvási rendje, elfelejthetitek az egész küszködést. A módszerek, amelyeket ebben a
fejezetben ismertetek, számtalan esetben beváltak. Működnek. Jótékony hatásuk azonnal érezhető. Meglepő
módon a kicsi nemcsak egész éjjel húzza a lóbőrt, hanem napközben is, rendszeresen. Talán még az étvágya
is nő. Napközben nyugodtabb, te pedig egyre jobban élvezed a vele töltött időt.
Mint bármilyen szabályhoz, ehhez is keményen ragaszkodnod kell. A nap végén, amikor az ember
kimerült, vagy az éjszaka közepén, amikor éppen ki kell támolyogni a jó meleg ágyból, hajlunk rá, hogy
hagyjuk a dolgokat kicsúszni a kezünkből. Minden szülő „gyárilag" úgy van programozva, hogy a sírásra
felpattanjon, de különbség van az igazi bajt jelző sírás és a között a sírás között, amelynek az a célja, hogy
kifáradj, és megadd magad. Ne hidd, hogy kegyetlen vagy! Csupán megtanítod a gyerekednek, hogy miként
juthat hozzá ahhoz, amire minden kicsinek szüksége van: a jó éjszakai alváshoz. ő nem tudja, hogy aludnia
kell, de te tudod. Te tudod a legjobban.
GUBANC:
NEM AKAR LEFEKÜDNI

Az a kisgyermek, aki nem hajlandó lefeküdni, megfosztja magát a számára is fontos alvástól, téged pedig
a fontos ajándék idődtől, amelyet magadra, a párodra vagy a többi gyerekedre fordíthatnál. Ez talán még
nem is olyan súlyos, mint a többszöri éjszakai ébredés miatti kimerültség, amelynek egyenes következménye
az általános feszültség és ingerlékenység. Az enyhébb változatban a gyerek ágyba bújik ugyan, de előbb vizet
kér, aztán pisilnie, majd kakilnia kell, mindenféle halogatási taktikákkal próbálja kitolni az elszigetelődés
elkerülhetetlen percét. Azok a tipegők, akik átvették az irányítást a családban, különösen hajlamosak erre a
viselkedésre; sok gyerek van, akiknél a lefekvés a későbbi évek folyamán is örök konfliktusforrás marad.

Megoldás:
LEFEKTETÉSI SZOKÁSREND

A lefektetés szokásrendjének - mondhatnánk, szertartásának - két fontos funkciója van. Először is

megérteti a gyerekkel, hogy a lefekvésnek meghatározott, következetes rendje van, amin ő nem változtathat,
és nem is manipulálhat vele kedve szerint. Másrészt a lefekvés az események megnyugtató sorrendjében
zajlik, aminek az a célja, hogy segítsen a gyereknek az ellazulásban.
 A LEFEKTETÉS IDŐPONTJA

Az első lépés a megfelelő időpont meghatározása. Bármikor dugunk ágyba egy kisgyereket, általában
ugyanakkor ébred reggel - rendszerint elég korán, néha az első napsugárral. Vagyis minél később fekszik le,
annál fáradtabb lesz másnap. Az ágyban maradás ötéves kor alatt ismeretlen.
Tapasztalatom szerint az óvodáskorú és kisebb gyerekek megfelelő lefektetési ideje este 7 és 8 óra között
van. Ha a lefektetési szertartás átment a gyakorlatba, sok szülő, aki azelőtt arról számolt be, hogy gyerekének
kisebb az alvásigénye, mint kortársainak, meglepve látta, hogy éber csemetéje vidáman lefekszik jóval a várt
időpont előtt, és tovább alszik.
Valamikor azonban, úgy két- és négyéves kor között kinövik a délutáni alvás boldogító, rövid rekreációs
időszakát, amikor a szülő lezuhanyozhat, telefonálhat, nyugodtan megihat egy kávét, vagy egyszerűen
élvezheti az áldott csendet. Nem gondolhatja senki komolyan, hogy ez az állapot örökké tarthat! Ha látod,
hogy a lefektetés megint nehézségekbe ütközik, és a csöppség az összes nyugtatgató stratégia ellenére sem
látszik álmosnak, lehet, hogy a délutáni alvás lassacskán a múlté. Kétségtelen, hogy jöhet egy átmeneti
korszak, amikor a gyerek este túl élénk, ha délután aludt, de ha nem alszik, akkor meg nyűgös és kimerült.
De hidd el, ez nem tart sokáig.
A fix lefekvési idő biztosítja a picik számára a szükséges pihenést. A nagyobbak is nyernek még így egy
órát, amikor velük tudsz foglalkozni - beszélgetni, segíteni a házi feladatban, vagy csak éppen együtt lenni.
És ez neked is és a partnerednek is visszaadja az estéket.

Hogyan tudhatod, hogy álmos?

Ha minden fektetéskor csatát vívtok, lehet, hogy nem veszed észre annak jeleit, hogy a gyerek már álmos,
függetlenül attól, hogy esetleg az ellenkezőjét állítja.
Az ásítás persze árulkodó jel, de az álmosság jele a nyafogás, a sértődős, sírós viselkedés, az egész
„lefekvés előtti cirkusz" és a szemdörzsölés, az ujjszopás, a gyakori földre pottyanás is. Ha kicsinyed jóval az
általad meghatározott lefekvési időpont előtt mutat ilyen jeleket, előrehozhatod a lefektetést, ha később,
akkor meg kitolhatod, naponta kis lépésekkel, de nem egyszerre.
 VISSZASZÁMLÁLÁS

Kijelölted a lefekvés idejét. Ki is tűzted a táblára, ahol a családi napirendet tartod. Akkor itt az ideje, hogy
átvidd a gyakorlatba.
A hatékony fektetési rutin kulcsmozzanata, hogy minden lépésre adj elég időt a gyereknek, ne érezze
úgy, hogy hajszolod, de az az ötlet se forduljon meg a fejében, hogy váratlan manőverezésbe kezdhet, mert
arra is lesz idő. Attól kezdve, hogy berakod a fürdőbe, körülbelül egy óra telhet el a jóéjt-pusziig. Hacsak
nem nagyon koraérett, fogalma sem lehet róla, hogy egy óra mennyi idő, vagy mi fér bele. A kicsiknek még
elég bizonytalan időfogalmaik vannak. A te feladatod, hogy ellásd a beszélő óra feladatát:
„Öt perc múlva itt a fürdés ideje."
„Két perc múlva itt az ideje, hogy kimássz a kádból."
„Ezt a mesét elolvasom, és utána villanyoltás."
Ha rendszeresen szólsz, hogy mi az esti szertartás következő lépése, megkönnyíted a gyerek számára a
lefektetést, mert van ideje fölkészülni a váltásra. Egy kicsit olyan ez, mint amikor többször figyelmezteted,
hogy rosszul viseli magát, csak a hangsúly más.

ÍGY FEKTESD LE A GYEREKEDET:

• A lefekvés idejének közeledtével tartsd fenn a lehető legnagyobb nyugalmat a háznál. Ez már nem a
hangos rajzfilmek és videók nézésének ideje, már nincs helye a számítógépes játékoknak és a vadulásnak.
Egy túlpörgött, fölizgatott kisgyerek éppen úgy nem tud lehiggadni és elaludni, ahogyan mi, felnőttek sem.
A lenyugvás nagyon fontos.
• Körülbelül tíz perccel azelőtt, hogy elkezded a lefektetést, világosan jelezd, hogy nemsokára ágyba kell
menni.
• Vacsora után kezdd a fürdetéssel. A meleg víz természetes módon nyugtat, lazít. Figyelmeztesd,
mielőtt berakod a kádba, és mielőtt kiveszed.
• Adj a gyereknek apró feladatokat. így érzi, hogy résztvevő, és nem kiszolgáltatott tárgya a műveletnek.
„Itt az ideje, hogy kivegyelek. Kihúznád a dugót? Ügyes vagy! Hű, hogy szalad le a víz!"
• Dicsérd meg minden balhémentesen végrehajtott lépés után.
• Olvass neki esti mesét. Ő választhassa ki, de ne sok közül. Ne kínáld föl több könyv választékát, mert
könnyen vitába keveredhetsz, de ha van kedvenc meséje, feltétlenül azt olvasd el (és készülj föl rá, hogy
holnap, holnapután és az után és az után is azt kell majd felolvasnod...).
Kérdezz rá a képekre, hogy jobban figyeljen: „Látod a nyuszit? Mit csinál a nyuszi?"
• Lehet, hogy a mese után még egy kicsit beszélgetni szeretne. Ez alkalmas idő arra, hogy becézgesd,
megdicsérd, és számba vegyétek a nap jó pillanatait.
„Ma nagyon rendes voltál a vacsoránál." „Ügyesen elrakodtunk, igaz?"
Arra is utalhatsz beszélgetés közben, hogy mit fogtok csinálni holnap.
„Holnap kimegyünk a parkba, aztán meglátogatjuk a nagymamát."
• Néhány puha plüssállat oldja az elszigetelődés miatti szorongást, de ne változtasd járókává vagy
játszóházzá a kiságyat. Ha később még bemész hozzá, hogy megnézd, odatehetsz a lábához egy-két játékot
arra az esetre, ha esetleg korán fölébred, és játszani akar.
• Amikor közeledik a villanyoltás ideje, néhány perccel előtte figyelmeztesd.
• Ne szoktasd hozzá, hogy ott maradsz mellette, míg el nem alszik! Ha fáradt, és lépésről lépésre
végigcsináltátok a szertartást, már meglehetősen álmos lehet, és könnyen elalszik.
• Oltsd el a villanyt! Egyetlen gyerek sem tudja megtanulni, hogyan aludjon el világosban.
• Ne ess kísértésbe, hogy gyorsan lezavard a szertartást! Ha egy lépést kihagysz, a gyerek észreveszi,
és elveszíted az együttműködését, s előfordulhat, hogy a művelet még tovább fog tartani.
• Ha felváltva fektetitek le a pároddal, bizonyosodj meg róla, hogy ugyanazt a menetrendet és
ugyanazokat a szabályokat követi.
• Legyetek ebben is következetesek. Ne hagyd a gyereket a díványon, a karosszékben, vagy bárhol
másutt elaludni, hogy aztán alva vidd az ágyba. Fölriadhat, és megrémül, ha nem érti, hogyan került oda.
 TÖBB GYEREK LEFEKTETÉSE

A nagyobb testvérek a lefekvési szertartás műveleteinek nagy részét minimális ellenőrzés mellett maguk
is el tudják végezni. Ha viszont több, öt éven aluli is van a háznál, a lefektetés meglehetősen igénybe veszi
erőidet. A legjobb az lenne, ha kettőnél több kezed lenne.
A megoldás az, hogy előbb a legkisebbet fekteted le, aztán jöhetnek a nagyobbak. Ha ilyesmi egyáltalán
szóba jöhet nálatok, „osszátok el" a kölyköket, az egyiket te, a másikat a párod fektesse. A lefekvés akkor
megy simán, ha nagyon személyes, ha minden gyerek külön figyelmet kap a szülőtől. Másnap váltsatok,
hogy mindenkinek jusson anyuból is, apuból is.
Több gyerek fektetése esetén a nagyobbikat megbízhatod azzal, hogy segítsen a kicsinek. Ha nem együtt
fürdenek, kérd meg a nagyot, hogy hozza oda a szappant, a fürdőlepedőt, a krémet vagy egy játékot. Ez
növeli az önbizalmát, és biztosítja számodra az együttműködését. Az ilyen részvétel jótékonyan hat a
nagyobbik viselkedésére, amikor az ő lefekvésére kerül sor.

BORULÓ MENETREND

Kétféle ok végezhet nagy pusztítást a jól bejáratott rutinműveletben: az egyik elkerülhető, a másik
elkerülhetetlen. Szombaton mindenképpen megengedheted gyerekeidnek, hogy tovább fenn maradjanak, de
készülj föl rá, vasárnap este a sarkadra kell állnod, hogy időben menjenek ágyba. Azonban ne hagyd, hogy
rávegyenek arra, hogy egy kései tévéműsor kedvéért fenn maradhassanak. Arra való a videó.
Vannak azonban esetek, amikor a rutin fölborul, és az egész gyönyörű menetrendet elviszi az ördög. Ha a
kicsi fogzik, vagy beteg, a testi fájdalom kétségtelenül fölülírja az egész lenyugtató stratégiát. Viszont amint
túl vagytok a krízisen, mielőbb térj vissza a szokásos rendhez. Ne hagyd, hogy a megszakítás ürügy legyen a
szabályok fellazítására.
A gyerekek erősen kötődnek az ágyukhoz, és nagy biztonságot jelent nekik az ismerős környezet, ezért
aztán meglehetősen nehéz őket megnyugtatni, ha nem vagytok otthon. Nyaraláskor mindig vigyél
magatokkal alvós macit és ismerős kispárnát vagy takarót, amely a saját ágyára emlékezteti. Próbáld meg a
nyaralás alatt is megőrizni a lefektetési szertartás rutinját, hogy otthon majd könnyebben visszazökkenjetek a
rendes kerékvágásba.
GUBANC:
NEM TUD EGYEDÜL ELALUDNI

Ha mindig megvártad, amíg a kicsi elalszik, és csak azután mentél ki a szobájából, akkor a jelenlétedet
már beépítette az elalvás fogalmába, és az elválás pillanatát különösen nehéznek fogja megélni. Neked meg
azt kell majd tapasztalnod, hogy estéid jó része nyomtalanul eltűnik.
A gyereknek, aki csak a szülő jelenlétében tud elaludni, meg kell tanulnia, hogy erre egyedül is képes
legyen. Ami addig, amíg a gyerek nagyon pici, csupán egy kis extra kényeztetésként kezdődik, az a
későbbiek során hatalmi küzdelemmé válik, amint a gyerek megtanulja, hogyan tolhatja egyre későbbre és
későbbre az elválás pillanatát.

Megoldás:
A LEFEKVÉS UTÁNI TÁVOZÁS MÓDSZERE

Olyan módszert ajánlok, amellyel fokozatosan meg tudod törni a függőség körét, és gyereked megtanulja,
hogy akkor is el tud aludni, ha nem vagy a szobában.

• Ha lefektetted, ne feküdj mellé. Ne is ülj az ágy szélére. Köszönj el tőle, kapjon jóéjt-puszit. Aztán ülj le
a földre egészen közel az ágyához.
• Fordítsd úgy az ágyban, hogy ne lásson. Ha a szemkontaktus fennmarad, azonnal megpróbál
beszélgetni veled. Mondd neki, hogy csukja be a szemét, mert itt az alvás ideje.
• Oltsd el a lámpát, az ajtó legyen nyitva.
• Üldögélj ott csöndben, de ne nézd a gyereket, miközben elalszik. Valahányszor szól hozzád, mondd
ezt: „Aludj."
• Másnap ismételd meg ugyanezt, de ülj egy kicsit távolabb az ágytól. A rákövetkező estéken is
ugyanígy járj el, mindig közelebb és közelebb ülj le a nyitott ajtóhoz, míg végül a nyitott ajtón kívül ülsz le.
• Az utolsó állomásnál ugyanezeket a lépéseket teszed meg, a félig nyitott ajtón kívül ülsz le.
Természetesen ez a technika elég sok időt vesz igénybe, de gondold meg, hogy ezzel meg tudsz szakítani
egy rossz szokást, amely akár évekig is eltarthat.
GUBANC:
FÖLÉBRED ÉJJEL

Minden gyereknek és minden felnőttnek vannak hosszabb-rövidebb éber periódusai az éjszaka folyamán.
Körülbelül óránként az ébrenlét küszöbére jutunk, átfordulunk a másik oldalunkra, és megint mélyen
alszunk. Ez a természetes alvásminta. Az azonban már nem természetes, ha a rövid éberebb periódus teljes
ébredéshez vezet, és nem tudunk újra elaludni.
Mindannyiunknak volt már ilyen éjszakája. Hajnali háromkor felébredsz, és nem vagy képes eltéríteni a
gondolataidat valamilyen kellemetlenségtől, egy közeledő határidőtől vagy váratlan kiadástól. Rágódni
kezdesz, és egyre éberebb leszel. Lehet, hogy a szomszédok lármájára riadsz fel, és nem tudsz újra elaludni.
A félelem, a rossz álmok, valamilyen testi fájdalom, fogzás vagy orrdugulás a gyerek éjszakáját is
megzavarhatja. Más a helyzet azonban, ha a gyerek minden éjjel, hétről hétre fölébred, sírni kezd, és/vagy
fölkel az ágyából. Ha erre úgy reagálsz, hogy fölkelsz hozzá, adsz neki egy falatot, simogatod, kényezteted
vagy szórakoztatod, ahogy követeli, akkor megerősíted ezt a rossz szokását, és nem tanulja meg, hogy
magától lenyugodjon.

Csecsemők
A kisbabák, különösen azok, akiket szoptatnak, rendszeres időközönként fölébredhetnek éjjel, mert
éhesek vagy nedvesek. A csecsemő bizonyos mennyiségű tejet szopik. Ha azt megemésztette, újra készen áll
a táplálkozásra, és ezt hamarosan közli is veled. Ha egész nap szoptatsz, kétségtelen, hogy az alvás
megszakad, de vannak rá különféle módszerek, hogy csökkenteni tudd azokat az alkalmakat, mikor riadóztat
téged. El kell kezdeni megtanítani a babát, hogy a nappal és az éjszaka között különbséget tegyen.

• Használj tompított éjszakai világítást.

• Az első napokban tartsd a pólyásod ágyát vagy mózeskosarát olyan közel az ágyadhoz, hogy mielőtt a
nyöszörgésből teljes hangerejű sírásba csapna, felverve a teljes háznépet, reagálni tudj. Azt azonban nem
tanácsolom, hogy túl sokáig a szobátokban legyen a bébi. Azon veszed észre magad ugyanis, hogy a
legkisebb moccanására is felébredsz. Ráadásul később már nagyon nehéz lesz kirakni a szobából, vagy
otthagyni, mielőtt elalszik. A három hónapos csecsemőt már külön lehet altatni, a saját szobájában.
• Ha fölébred, szoptasd meg, vagy adj neki inni, de ne szórakoztasd, és ne beszélj hozzá. Add értésére
így is, hogy éjjel van, és ez nem ugyanaz, mint a nappal. Ha kell, tedd tisztába, nyugtasd meg, és fektesd
vissza.
• Ha a baba alszik, de más még nem feküdt le, ne járjatok lábujjhegyen, és ne próbáljátok a lehető
legnagyobb csöndet biztosítani körülötte. Egy hirtelen erős hang fölriaszthatja a csecsemőt, de a szokásos
otthoni zajszint nem.
• Osszátok meg a feladatok terheit. ha nem szoptatsz, éjjel a párod adjon neki üvegből enni vagy inni.
Ha szopik még, erre a célra előre is lefejhetsz némi tejet.
• Ha a baba jóllakott, a karodban elalhat. Ha nem, tedd le a kiságyába, és hagyd, hogy egyedül elaludjon. Ha
nyöszörög, kicsit nyomkodd meg a hátát vagy a hasát, de ha nem kezd komolyan sírni, ne vedd föl. Ha visít,
valószínűleg a szelek bántják, fektesd hasra vagy a válladra, és ütögesd a popsiját és a hátát.

Elválasztás után
Miután a szilárd étel is részévé vált az étrendnek, a babának nincs rá oka, hogy ne aludja át az éjszakát.
Ha többször is fölébred éjjel, rendületlenül, akkor valószínűleg nem éhes, hanem más oka van rá: leginkább
az, hogy a „komfortfokozatát" akarja növelni.
 Már az is elég rossz, ha a szülőnek óránként egy síró gyerek után kell néznie, de a szülő tovább ronthatja
a helyzetét, ha órákig sétál éjszaka az éber kicsivel a vállán, vagy ringatja az ölében. Egy idő után a zűrös
éjszakák menetrendszerűvé válnak. Egy gyerek, akit fölvesznek, etetnek és simogatnak, valahányszor
fölébred, és sírni kezd, hamarosan rájön, hogy ahonnan ez jön, ott még lehet többet is kapni. Legyünk
őszinték: nem szeretnéd kicsinyedet a mögötted lévő gyermekülésbe szíjazni, és pizsamában körbeautókázni
a környéket éjnek évadján, remélve, hogy hátha így elszunnyad.

• Ha a felriadás új keletű, és csak néhány napig tart, valószínű, hogy fogzás okozza. A nátha és a
köhögés is megzavarhatja a baba álmát. Mindenekelőtt zárd ki a fogzás és a megfázás lehetőségét.
• Éjszakai gondok támadhatnak abból is, hogy a gyerek napközben úgy érzi, nem kapott valami miatt
elegendő figyelmet, és így tiltakozik a vélt mellőztetés miatt.
Ha nagyon elfoglalt vagy, vagy nagyon kell sietned, mindig próbálj napközben egy kis külön ajándék
időt szentelni az éjszakai lázadónak.
• Ha könnyen meg tudod nyugtatni egy hátsimogatással vagy puszival, és újra elalszik, nincs tennivaló.
A dolog hamarosan magától rendeződik. Ne ugorj minden nyikkanásra: add meg neki a lehetőséget, hogy
megtanuljon egyedül is megnyugodni.
• Ha még szopik, de már szilárd ételt is kap, a szoptatást korlátozd az estére és a reggelre. Nincs esélyed
rá, hogy átaludja az éjszakát, ha még éjjel is mellre teszed. Ez túl nagy luxus a számára ahhoz, hogy
lemondjon róla!

Megoldás:
A FELÜGYELET MELLETTI SÍRÁS MÓDSZERE

Ha az ébrenlét tartóssá válik, és komoly gondot okoz a családnak, próbálkozhatsz a felügyelet melletti
sírás módszerével. Ennek különböző változatait ajánlják az alvásszakértők és -tanácsadók is, jómagam pedig
mindig igen hatásosnak találtam. A legtöbb esetben egy héten belül működni kezd a dolog.
Leszögezem: nem arról van szó, hogy „hagyjuk a gyereket bőgni"! Ez a régimódi eljárás ma már nem
elfogadható. Nagyon helyes is, hogy így van, mivel egyrészt durva, másrészt nem használ. A felügyelet
melletti sírás egészen más. Ahelyett, hogy hosszasan sírni hagynád a kicsit anélkül, hogy ügyet vetnél rá, és
ezzel megerősítenéd benne az elhagyatottság érzését, a felügyelet melletti sírás demonstrálja, hogy kéznél
vagy, nem mentél el, de te irányítod a dolgokat, és most alvásidő van.
Tudom, sok szülő egy percig sem hagyja sírni a gyerekét. Magam sem ajánlanám minden családnak ezt a
módszert, de mégis azt gondolom, hogy ez a legjobb módja annak, hogy mindenki visszakapja a nyugodt
éjszakáját.
A módszer kulcsa, hogy meg kell tanulnod megkülönböztetni a felsírás különböző válfajait. A magas,
éles, folyamatos sírás, a mély, nyöszörgő hang valódi fájdalom, komoly kínlódás jele. Ha a gyerek így sír föl,
jogos, ha felugrasz, és megnézed, mi baja.
A kényeztetésért vagy a figyelemért felharsanó sírás merőben más. Esetleg nyafogással, pityergéssel,
siránkozással indul, amely időnként abbamarad, mert a gyerek várja az eredményt, aztán újra kezdődik.
Vagyis hullámzó jellegű. Az a feladatod, hogy figyelj a sírás jellegére. Amíg nem vagy biztos benne, hogy föl
tudod ismerni porontyod sírásfajtáit, ne vágj bele.
 IGY ALKALMAZD
A FELÜGYELET MELLETTI SÍRÁS MÓDSZERÉT:
• Amikor a gyerek először fölébred, néhány pillanatig figyeld a sírás tónusát. Hallgasd és figyeld.
Nagyon nehéz hallani a gyerek sírását és nem reagálni rá, de próbálj nyugodt maradni, és ne engedd, hogy
eluralkodjon rajtad a féltés vagy a szánalom. Ha a sírás nem jelez komoly bajt, várj még egy pillanatig.
• Ha a sírás kitartó, menj oda a kicsihez. Ne gyújts villanyt. Ne nézz a szemébe - nézz az orrára vagy a
homlokára. Ne szólj hozzá, és ne bocsátkozz párbeszédbe. Adj pisszegő vagy susogó hangot, dörzsölgesd
meg a hátát vagy a pocakját, takard be, és menj ki.
• Fogadd el a tényt, hogy a gyereked újra föl fog ébredni, és újra sírni fog - éppen ez az, amivel meg kell
birkóznod. Lehet, hogy egy óra múlva ismétlődik a dolog, lehet, hogy öt perc múlva. Amikor újra felsír,
kétszer annyi ideig várj, mielőtt bemész, mint először, és ismételd meg a fenti műveletsort.
• A következő ébredéseknél mindig kétszerezd meg az időközt, míg odamész megnyugtatni. Ez az a
pont, amelynél a legtöbb anya úgy gondolja, hogy a dolog kezd eldurvulni. Elárulom, hogy így is kell
érezned. Az, hogy válaszolsz a gyereked sírására, természetes ösztön. Ha ellenállsz ennek a késztetésnek,
felszökik az adrenalinszinted, a kezed forró lesz és nyirkos, a szíved erősen dobogni fog, és úgy érzed,
elveszíted az önuralmadat. Értsd meg, hogy ez csupán a tested, az idegrendszered reakciója, és próbálj
nyugodt maradni. Kérj segítséget a párodtól, vagy kérj meg egy jó barátot, hogy éjszakára maradjon nálad -
olyasvalakit, aki meg tud nyugtatni, ha ilyen állapotba kerülsz.
• Ne add föl, és ne engedj. Üzeneted meg fog érkezni a babának, talán előbb is, mint várnád. Egy héten
belül jelentős javulást kell tapasztalnod.
GUBANC:
KIMÁSZIK AZ ÁGYÁBÓL

Két- és hároméves kora között a kiskölyök fölfedezi, hogy igen hatékony fegyver áll a rendelkezésére: ki
tud mászni az ágyából! Az a gyerek, aki normális időben elalszik, majd az éjszaka folyamán többször fölkel,
általában a figyelmet akarja magára vonni. Számtalan érve van, melyek olykor még egymásnak is
ellentmondanak: éhes, szomjas, rosszat álmodott, melege van, fázik és így tovább. Az egyszerű magyarázat:
az éjszakai fölkelés rossz szokássá vált, mivel ez a viselkedés már többször is bevált.

Megoldás:
AZ ÁGYBAN TARTÁS MÓDSZERE

Első dolgod legyen, hogy minden okot, amely a fölkeléshez vezetne, küszöbölj ki. Tégy egy pohár vizet az
ágy mellé a keze ügyébe, legyen benn a bili, de lefekvés előtt feltétlenül menjen ki pisilni, legyen a lábánál
még egy könnyű takaró, húzd be a sötétítőfüggönyt, hogy ne legyenek fura árnyékok; minél kevesebb oka
legyen a fölkelésre.
Ha mindez kevés, vesd be az ágyban tartás módszerét. Gyors eredmény várható. A dolog lényege, hogy
ne bocsátkozz vitába a fölkelés okait illetően, hiszen tudod: öt éven aluli gyerekkel szemben csak veszíthetsz.

• Amikor a gyerek először fölkel, kísérd vissza a helyére, és közöld vele, hogy alvásidő van.
Kapjon egy futó puszit. Aztán hagyd ott.
• Másodszor is dugd ágyba, és mondd neki, hogy „éjszaka van, kicsim, most alszunk". Megint adj neki egy
puszit, és hagyd ott.
• Harmadszorra egyetlen szó nélkül vidd vissza az ágyába.
• A következő epizódokat ugyanígy kell kezelned. Se szó, se beszéd, se puszi, se vita. Önmagaddal is
meg kell küzdened ilyenkor. Nem vagy kegyetlen, csupán megtanítod rá a gyerekedet, hogy éjjel maradjon
ágyban.
• Nagyon fontos, hogy az a szülő vigye vissza a gyereket az ágyba, aki este lefektette, mert így azt is
megtanulja, hogy nem tud titeket egymás ellen kijátszani.
• A nyugodtan végigaludt éjszaka után kaphat egy csillagot a falitáblán. Néhány (nem kevesebb, mint
három, és nem több mint öt) csillag után felajánlhatsz neki valami jutalom jellegű dolgot vagy eseményt, de
vigyázz, ne játékszert és ne édességet! Ne nehezítsd a dolgodat!
GUBANC:
ÁTMÁSZIK AZ ÁGYATOKBA

Rendkívüli mértékben megoszlanak a vélemények arról a kérdésről: megengedjük-e, hogy a kisgyerek az

ágyunkban aludjon? Vannak, akiknek ez természetes, a családi élet intim, gyengéd része. Mások szerint
valóságos rémálom.
Ha a kicsi nincs jól, vagy valami miatt különösen bizonytalan, nem látom be, hogy miért ne találhatna
menedéket az ágyadban. A vasárnap reggelek is jó alkalmak az ilyen szoros együttlétekre.
Merőben más a helyzet, ha a gyerekeid minden éjjel veled akarnak aludni. Lehet, hogy tévedek, de ezt én
nem tartom jó ötletnek.
Hogy miért?

Ѳ Nem valószínű, hogy pihentető éjszakád lesz, hacsak nem nagyon jó alvó a párod is és a
gyereked/gyerekeid is. A kisgyerekek aránytalanul nagy helyet szoktak elfoglalni az ágyban (olykor
keresztben, vagy átlós irányban). Ezt ők persze nem veszik számításba, amikor hajnali négykor egy kis
mocorgásra vagy csevegésre kerekedik kedvük. Arra riadsz föl, hogy egy hegyes kis könyök bök a bordáid
közé, majd a következő pillanatban egy apró lábacska rúg az arcodba. A fészkelődés addig folytatódik, míg
ott találod magad az ágy szélén kucorogva, teljesen megfosztva a paplanodtól.
Akkor a kicsike elalszik, és te moccanni sem mersz. Igaz, még tovább alhatsz, de nem hiszem, hogy ez a
probléma legjobb megoldása.
Ѳ A szülőknek is szükségük van némi magánterületre. Legalább a saját ágyukra. Egy gyermek az
ágyatokban a lehető leghatásosabb fogamzásgátló. Attól, hogy szülők lettetek, még nem kell búcsút
mondanotok az intimitásnak és a szexuális életnek.
Ѳ Tapasztalataim szerint, ha a kicsi bemászik a szülők ágyába, mindig az apa jár rosszul, mert - éjszakai
nyugalmát biztosítandó - neki kell visszavonulnia a nappaliba, a kanapéra vagy az üresen maradt
gyerekágyra, végső esetben a szőnyegre. Ha ez a helyzet nem változik, házassági válságnak néztek elébe.
Ѳ Ha az egyik gyereket beengeded magad mellé az ágyadba, a többinek sem mondhatsz nemet. Ugyanez
a helyzet, ha az apa elutazik, és te közben lazítasz a „mi ágyunkban csak mi alszunk" szabályon, mert későbbi
nehézségeknek nyitod ki a kiskaput.
Ѳ Ha együtt alszol a gyerekeddel, az csupán gyenge kibúvó, hogy elkerüld egy egészen más természetű
probléma megoldását.

Megoldás:
A FELÜGYELET MELLETTI SÍRÁS / AZ ÁGYBAN TARTÁS MÓDSZERE

Hogy melyik módszert választod, attól függ, hány éves a gyereked. Ha a tipegőd éjjel rendszeresen
fölsírt, és te úgy oldottad meg ezt a gondot, hogy magaddal vitted az ágyadba, úgy alkalmazd a felügyelet
melletti sírás módszerét (lásd 213. oldal). Ha a rendszeres éjszakai behatoló idősebb, és a maga lábán jön be és
kúszik az ágyadba, használd az ágyban tartás módszerét. Csodákat tesz. Ha azonban csemetéd már öt éve
rendszeresen veled alszik, készülj fel rá, hogy nem tudod ezt a gyakorlatot egyetlen éjszaka alatt felszámolni.
 GUBANC:
RÉMÁLMOK ÉS ÉJSZAKAI FÉLELMEK

Oykor minden gyerek szenved rossz álmoktól, és némelyiknél kialakul az átmeneti félelem is a
sötétségtől. Rossz álmok és gyermekbetegségek kéz a kézben járnak; a rémálmok és a félelmek stresszes vagy
szorongásos időszakokkal társulhatnak: kistestvér születésével, költözködéssel vagy a bölcsődébe, óvodába
járás első napjaival. Megesik azonban az is, hogy semmiféle ok nyomára nem lehet találni. Különbséget kell
azonban tenned a ritka rémálmok miatti felsírás és a között a gyakorlat között, hogy a kölyök éjszakáról
éjszakára begyalogol hozzátok, és közli, hogy rosszat álmodott. Az utóbbi esetben valószínűleg rossz
szokásról van szó, amelyről már írtam.

Megoldás:
MEGNYUGTATÁS/ AZ ÁGYBAN TARTÁS MÓDSZERE

Ha a gyereknek valóban rémálma volt, menj oda hozzá, vagy kísérd vissza az ágyához, nyugtasd meg, és
magyarázd meg neki, hogy csak rosszat álmodott, nincs semmi baj. Egy kicsit maradj mellette, amíg
megnyugszik. A félelmeit mindig vedd komolyan.
Ha a gyerekben kialakul a sötéttől való félelem, egész éjszaka égő, tompított fényforrásokkal segíthetsz.
Ezeket a szobájában és a fürdőszobában is tanácsos fölszerelni. Ha másképpen nem megy, hagyj égve egy
kislámpát az előszobában vagy a nappaliban, és ne csukd be teljesen az ajtót. Megnyugtató lehet neki a
kedvenc puha alvós állata az ágyban.
Az a gyerek, aki ismételten a rémálmait használja jó kifogásnak, hogy fölkelhessen az ágyából éjszaka,
valószínűleg a védelmi vonalaid ellen intéz orvtámadást. Rájuk az ágyban tartás módszere vonatkozik.
GUBANC:
KORÁN ÉBRED

A kisgyerekek kilencven százaléka jóval korábban ébred, mint a szülei. Akik egészségesen alszanak, mert
akkor kerülnek ágyba, amikor elfáradtak, de még nincsenek túlpörögve, gyakran nagyon korán ébrednek; ha
nem az első napsugárral, akkor nem sokkal később. Te még reménykedsz egy félórás szundikálásban, ám
csemetédnek egészen más ötletei vannak, amelyet az ágyadra ugorva nyomban meg is oszt veled.

Megoldás:
AZ ÁGYBAN TARTÁS MÓDSZERE

Ha kisgyerek van a háznál, bele kell törődnöd, hogy a finom reggeli alvások
korának egy időre befellegzett. Ha a gyereked jól alszik, úgy kell beosztanod a
napodat, hogy te is kipihend magad, és a korábbi kelés ne borítsa fel az életedet.
Ugyanakkor vegye ő is tudomásul, hogy más a „korán", és más a hajnalhasadás.
Ha igazi korán kelő pacsirtád van, lehet, hogy nem tudod meggyőzni őt, menjen
vissza aludni. Ha ez a helyzet, kísérd vissza az ágyába, magyarázd el neki, hogy
még nagyon-nagyon korán van, de csendben játszhat az ágyában vagy a szobájában, míg te is fölkelsz.
 SZEREZZ SEGÍTSÉGET!

A gyerekneveléssel kapcsolatos feszültség és stressz jórészt az irreális elvárásokból ered. Tökéletes szülő
nem létezik. És bármit is mond neked egy másik anya vagy apa, tökéletes gyerek sincsen. Egyesek örökké
dicsekszenek a gyerekeikkel, hogy mit tudnak már, és milyen korán kezdték. Ne hagyd, hogy
elbátortalanítsanak. Ha ugyanezek a szülők teljesen őszinték lennének, beavatnának a problémáikba is,
amelyeket azonban megtartanak maguknak.
Régen, amikor az emberek még nem költözködtek annyit, mint manapság, a legtöbb család természetes
támaszt nyújtó közelségben lakott. Ismerősök, rokonok, megbízható, egymás életét jól ismerő emberek éltek
egy rakáson. A szülőknek nem kellett dajkákat, bébiszittereket, gyermekmegőrzőket igénybe venniük, de ez
nem jelenti azt, hogy Edit nénit vagy a nagyit ne kérték volna meg, hogy időnként vigyázzanak a kicsikre.
Egyedül nem megy. Ha segítséget kérsz, az nem a kudarcod jele, hanem az erődé. A gyermeknevelés
óriási szervezőmunkát igényel, akár dolgozó szülő vagy, akár nem. Mindenkinek szüksége van rá, hogy
időnként másokra hagyatkozhasson.
Nemcsak akkor kell segítség után nézned, amikor ez nyilvánvaló - újabb szülés vagy költözés esetén -,
hanem bármikor, magától értetődően. Egy szülőnek nem kell eleve feladnia az identitását vagy az
érdeklődését más, külső dolgok iránt csupán azért, mert a gyerekekkel kell lennie.
Mindkét szülőnek szüksége van önmagára, kedvteléseire, pihenésére, barátaira fordítható szabadidőre és
olyan időre is, amelyet egymással tölthetnek felnőtt módjára. Ezt nevezem ajándék időnek.
Találj egy megbízható bébiszittert, és hagyatkozz rá. Szervezzetek más, kisgyermekes családokkal
rendszeres, kölcsönös ügyeletet egymásnál. Kérd meg az anyukádat, hogy vállaljon egy-egy hétvégét.
Meglehet, manapság nem élünk olyan zárt közösségekben, mint hajdanán, de azért éppen elég mód van rá,
hogy helyben is kialakítsunk egy segítő csoportot.
 A 10 FŐSZABÁLY

ÍGY ALKALMAZD A 10 FŐSZABÁLYT ALVÁSI PROBLÉMÁK ESETÉN:

1. Dicséret és jutalmazás
A lefekvési szertartás minden simán elvégzett vagy elvégezhető mozzanatánál
fejezd ki megelégedésedet. Találj valami dicsérhetőt közvetlenül azelőtt, hogy
elaludnának.

2. Következetesség
Legyen gondod rá, hogy mindenki, aki a gyerekekkel foglalkozik, ugyanúgy
járjon el fektetéskor, és ugyanazokat a szabályokat kövesse. Ha vasárnap reggel
odabújnak hozzád az ágyba, az nagyon jó, és rendjén van, de máskor ezt ne
engedd meg!

3. Napirend
Ragaszkodj a lefektetés pontos, állandó idejéhez. Ne engedd, hogy húzzák az
időt, és ne siettesd a dolgokat. Ne alkalmazkodj még kivételesen sem egyes
tévéműsorok időpontjához!

4. Határok
A szilárdan betartott lefekvési idő és lefektetési rutinszertartás egyértelművé
teszi a gyerek számára, hogy te tartod a kezedben, és te irányítod a dolgokat.
Ugyanez derül ki számára abból is, hogy a saját ágyában kell végigaludnia az
éjszakát. Ezek a határok azt is világosan jelzik neki, hogy a napnak vannak
időszakai és helyei, amelyek a tiétek: a párodé és a tiéd.

5. Fegyelem
Alkalmazd a leírt módszereket: a „felügyelet melletti sírás" és a hajnali
„ágyban tartás" hamarosan megoldja az alvási gubancokat.

6. Figyelmeztetés
Mindig mondd, hogy mi következik a lefekvés során, hogy föl tudjon készülni
a következő lépésedre. Adj rövid időhatárokat. Az a célod, hogy tekintélyed
legyen, de ne félemlítsd meg a kicsit.

7 Magyarázat
Amikor éjszaka fölébreszt, a magyarázás és a vita lehetőségét szorítsd a
minimumra. Az első és a második alkalommal mondj annyit, hogy éjszaka van,
az alvás ideje, de utána már ne szólj hozzá egy kukkot sem.

8. Önuralom
 Ne hagyd, hogy gyereked éjszakai felsírása vagy nyöszörgése kiborítson! Ne
rohanj be hozzá kétpercenként, hogy megnézd vagy kiszolgáld. Maradj olyan
hűvös, amennyire csak tudsz.

9. Felelősség
Vegyen részt a kicsi saját lefektetési szertartásában, adj neki egyszerű
feladatokat közben - vetkőzzön le, húzza ki a dugót, vigyen játékot a
kistestvérének a kádba vagy az ágyába.

10. Lazítás
Az este és a lefekvés legyen nyugalmas napszak. A fürdő és a mese segíti a
gyerek megnyugvását. Ha már sikerült kialakítanod a kisgyerek egészséges alvási
szokásait, az este többi részét szánd saját kikapcsolódásodra és pihenésedre!
 E gy ideális világban a családoddal töltött idő minden percének ajándék időnek kellene lennie. A

valódi világban nem egészen így működik a dolog. A gyermeknevelés öröm, de kemény munka is.
Minden alkalmat meg kell ragadnod, hogy a munkát örömmé változtasd. Ha fölállítod a korlátokat,
kijelölöd a határokat, és ragaszkodsz hozzájuk, élvezni kezded saját gyerekeidet, ahelyett, hogy fárasztó
feladatnak látnád őket, amellyel meg kell birkózni. Nagyon fontos, hogy örömödet leld bennük ebben a
csodálatos időszakban, amely nem mindig látszik csodálatosnak, de sajnos nagyon hamar elmúlik.
Az ajándék idő azt is jelenti, hogy a családban mindenkinek meg kell kapnia, amire szüksége van,
apunak, anyunak, a nagyobb testvéreknek és a kicsinek is. Ez némi zsonglőrködést és tervszerűséget igényel,
hogy mindenkire jusson külön idő, és legyen mindenkinek szabad ideje is.
Ha gyerekeid vannak, és testileg, lelkileg és szellemileg is ki vagy zsákmányolva, kiürült poharadból
senkinek nem tudsz tölteni. A jó szülőt csupán egy hajszál választja el a mártírtól. Ha nem törődsz magaddal
és a kapcsolataiddal, hosszú távon minden egyéb szenvedés lesz csupán.
Szüleink és nagyszüleink idejében még ritka dolog volt, hogy mindkét szülő dolgozik, és az egyszülős
háztartás sem volt olyan mindennapos. Ma mindkét családtípus terjedőben van. Az élet már csak ilyen. A
dolgozó anyákon és a gyermeküket egyedül nevelő szülőkön gyakorta fennakad a média. Ne törődj vele.
Ahogy a gyerekedet sem ítéled el, ha hibázik, magadnak se tégy szemrehányást, és ne erezz bűntudatot,
amiért így alakult az életed. Ha szükséged van segítségre, szerezd meg, használd, és lazíts.
 TÖRŐDJ MAGADDAL

Ha állásban vagy, időnként fizetést kapsz, sőt előléptetésre is számíthatsz. Ha gyerekeket nevelsz,
ugyanígy meg kell adnod magadnak a havi járandóságodat: egy masszázst, egy hajvágást, egy mozit,
uszodát, vásárlókörutat, egy vendéglői vacsorát, egy barátokkal töltött estét. Neked is éppúgy vannak
szükségleteid, mint bárki másnak a családban, és ha nem törődsz velük, egyenes úton haladsz a kiürülés, a
kiégés felé. Az ajándék idő nem valami extra tartozéka az életnek, hanem elengedhetetlen része.
A szülés utáni első néhány hónap kifejezetten az alkalmazkodás ideje, sok csúcs- és mélyponttal. Vedd
észre, hogy törődnöd kell magaddal, nehogy elkapjon a szülés utáni depresszió.
Ha élsportoló lennél, állandóan edzened kellene a versenyre. Figyelned kellene az étrendedre. Ha a
munkahelyeden fontos tárgyalás vagy beszámoló várható, jó előre fel kellene rá készülnöd. Szülőnek lenni
nagyon fontos szerep, nem hanyagolhatod el testi, lelki és szellemi állóképességedet. Nem készülhetsz ki a
kialvatlanságtól; nem engedheted meg magadnak, hogy elszigetelt otthonülő váljék belőled. Nem normális
dolog, ha lehetetlennek tartod, hogy elolvass egy újságot, vagy félrevonulj egy könyvvel. Kétségtelen, hogy
sok áldozattal jár a gyereknevelés, de nem mártírium. Ahogy a többiekét, úgy a saját igényeidet is ki kell,
hogy elégítsd.
Ez különösen fontos annak a szülőnek az életében, aki otthagyta a munkáját a gyerekek gondozása miatt,
és kétszeresen fontos a gyermeküket egyedül nevelő anyák és apák számára. Eszedbe ne jusson azért
gyötörni magad, mert nem maradsz velük végleg otthon, hanem dolgozol, a saját életedet éled, vagy ha egy
kicsit magaddal törődsz. Nem hagyod őket magukra, mert valaki vigyáz rájuk, vagy éppen óvodában,
iskolában vannak, és megkapják, amire szükségük van. Délután és a hét végén: az együtt töltött idő
mindenkinek ajándék idő lesz. Neked nagy szükséged van rá, hogy önmagadra is legyen időd, mert ez tart
egyensúlyban.

CSAK MI KETTEN

A napirend egyik legfontosabb pontja az étkezések és a lefektetés kötött ideje mellett az, hogy úgy
rendezd a dolgokat, hogy minden gyereknek legyen mindkét szülővel külön eltölthető ideje, amikor apu
vagy anyu csak vele foglalkozik. Ez igen egyszerűen megoldható, ha a lefektetésnél mindig cseréltek. Az
egyik nap apa van soron, hogy a hatévest lefektesse és meséljen, vagy beszélgessen vele, anya pedig a kicsit
fürdeti és fekteti le, másnap fordítva. A hétvégeken is eloszthatjátok őket: anyu a tizenegy évessel az
üzleteket járja, apu és a négyéves autót mosnak. Találjátok ki úgy a tennivalók rendjét, hogy ne kelljen
mindig ugyanabban a szerepben lennetek.
Az erősen követelőző kisgyerekek szokása, hogy teljesen magukra vonják környezetük érdeklődését,
kisemmizve idősebb testvéreiket, akik általában még csak nem is panaszkodnak emiatt. A tiltakozás hiánya
ne tévesszen meg, nem fogadják jól ezt a helyzetet.
A nagyobbaknak is szükségük van a figyelmedre, az odafordulásodra! Segíteni kell nekik a házi feladatok
elkészítésében, lehetőséget kell kapniuk, hogy elmondják, mi történt az iskolában, a tanácsodra, a
támogatásodra szorulnak. Meglehet, hogy ebéd után rögtön fölhúzzák a nyúlcipőt, és a saját csapásaikon
nyargalásznak egész nap, de azért még nagyon sok tekintetben szükségük van rád. Mindkét szülővel kell,
hogy naponta legalább néhány percet négyszemközt tudjanak tölteni, és fontos, hogy ez ugyanolyan
koncentrált figyelem legyen, mint amilyennel a kicsik felé fordultok.
 TESTVÉRFÉLTÉKENYSÉG

Az ajándék idő vagy szabadidő egyik legnagyobb megrontója a testvérféltékenység. Gyakorlatilag

minden családban előfordul. A leggyakoribb korkülönbség a gyerekek között a két év. Nem az én tisztem,
hogy beleszóljak, milyen időközönként szülessenek gyermekeitek, de azt jó tudni, hogy a kétévnyi
korkülönbség hevesebb testvérféltékenységgel jár, mint ha három-négy év van a két gyerek között. A
háromnégy évvel idősebb testvér is féltékeny persze, de azt könnyebb kezelni, hiszen ő már értelmesebb,
mint a tipegő, dackorszakban lévő kicsi.

Készítsd föl a változásra

Elsőszülöttednek ugyan fogalma sincs róla, hogy vastagodó derekad egy új jövevény érkezését jelzi, de
lehet, hogy valamit megsejt, mielőtt még megmondanád neki. Észreveszi, hogy fáradékonyabb vagy, és
émelyegsz.
Ha megjegyzést tesz növekvő pocakodra, használd ki ezt az alkalmat a jó hír közlésére, hogy föl tudjon
készülni a családi szaporulatra. Ha nem szól, várj úgy a hatodik hónapig. Az idő a kisgyerekek tudatában
nagyon lassan telik - három hónap elég idő arra, hogy fölkészüljön, és nem túl hosszú a várakozásra.
Fogja meg a hasadat, tegye rá a fülét, érezze, amikor a magzat rúg. Túl sokat azért ne beszélj az új
jövevényről, ne keríts túl nagy feneket a dolognak. A legtöbb kisgyerek magának szeretne kisajátítani, és nem
szívesen osztja meg a figyelmedet egy kistestvérrel. Ne azt mondogasd neki, hogy mennyire fogja szeretni a
kisöccsét vagy a húgát, inkább azt, hogy ő lesz a nagy, a báty vagy a nővér, és hogy milyen nagy segítség lesz
neked. Arról mesélj neki, hogy a baba születése után mi mindent fogtok együtt csinálni. Talán különös, de a
legtöbb kicsi azt hiszi, hogy egy új baba nem ráadásgyerek, hanem őt fogja helyettesíteni. Szorongva gondol a
jövevényre, valahogy így: „És akkor velem mi lesz? Én is itt fogok lakni?"
Lehet, hogy számtalan kérdése lesz a szülés mikéntjéről. Ne adj neki több információt, mint amennyit
kezelni tud, és ne mondj semmi olyasmit, amitől félteni kezdhet.

A nagy nap
Ha kórházba mész, intézd úgy a dolgot, hogy közben a gyerekre olyasvalaki vigyázzon, akit jól ismer, és
akiben bízik. Lehet, hogy nehéz eltalálni az időzítést - még vaklárma is lehet -, de készíts rugalmas tervet, és
mondd el a gyereknek, hogy mi fog történni. Készíts elő valami ajándékot. Vegyél neki előre „Megérkeztem"
üdvözlőlapot az újszülött nevében, ha tudod, milyen nemű lesz a kistestvér.
Amikor hazaérsz a pólyással, az óriási esemény a számára. Érezze, hogy ő is részt vesz az eseményben.
Féltett, hiányoztál neki, teljesen elborítják az érzelmei. Nagy lépés ez. Add oda neki az ajándékot, és fordulj
felé teljes odaadással. Ne csak az újszülöttel foglalkozz. Engedd meg, hogy fogja a babát. Dicsérd meg
gyakran. Nem most kell tudomásul vennie, hogy egyenlő figyelmet szentelsz minden gyerekednek. Most ő a
főszereplő, szerinte most mindennek róla kell szólnia.

...és azután
A féltékenységet akkor szokták fölfedezni magukban a gyerekek, amikor az anyjuk a csecsemővel
foglalkozik. Egy féltékeny tipegő számára még a képtelen cselekedettel kiváltott negatív figyelem is jobb,
mint a figyelem hiánya.
A bevonás módszerével (lásd 85. oldal) a negatív figyelem helyére a pozitív figyelmet állíthatod, ha
bevonod a gyereket abba, amit csinálsz. Kérd meg, hogy adjon oda neked ezt-azt, és dicsérd meg érte. Beszélj
hozzá folyamatosan. Magyarázd el, hogy mit csinálsz éppen. Vedd észre, ha rendesen viselkedik, így egy
időben rá is éppen annyi figyelem jut, mint a babára.
Sok gyerek egy kicsit „visszababásodik" a testvér érkezésekor. Újra selypíteni vagy gügyögni kezd,
bepisil, vagyis általában elkezd a koránál éretlenebbül viselkedni. A bevonás módszere ezt az időszakot
lerövidíti. Gyakran dicsérd meg, ha „nagyfiú" vagy „nagylány" módjára viselkedik, így nem fogja úgy érezni,
hogy vissza kellene fordítania az idő kerekét.

közös játék
Két tipegő nem tud egymással játszani. Ha két, korban közel álló gyermeked van, lesz egy időszak,
amikor időd legnagyobb része azzal telik, hogy szétválaszd, eltereld őket, és minden eszközzel
megakadályozd, hogy egymás fejét csépeljék.
 Ha már egy kicsit nagyobbak, bevezetheted a közös játékot. A nagyobbik segítsen kiválasztani és
levezetni a közös játékot, így azt hiheti, hogy ő a főnök. Jobban fogja magát viselni, ha egy kis felelősséget
ruházol rá. Kérd meg, mutassa meg a kicsinek, hogyan kell játszani.

Állóháború
Próbáld figyelmen kívül hagyni a kisebb összezördüléseket. A testvérek megtanulják, hogy egymás
között elintézzék a dolgokat, ha nem rohansz oda mindig igazságot tenni. Soha ne menj bele abba, hogy
megpróbáld kideríteni, hogy „ki kezdte", vagy, hogy ki a hibás. Ha verekednek, mind a kettő hibás.
Ha az egyik durván ráront a másikra, és nagyon agresszív, azonnal lépj közbe. Alkalmazd a
„komiszlépcső" módszerét (lásd 89. oldal) vagy a „már kinn is vagy" módszert, ha az előbbi nem használ.
Szögezd le, hogy nem tűröd a durvaságot.
 KETTESBEN

A Szuperdada című sorozatban szerepelt egy házaspár, akik két és fél éve, amióta a gyerekük megszületett,
egyetlen estét sem töltöttek el kettesben. Azt a „házi feladatot" kapták, hogy valamelyik este menjenek el
hazulról. A kapcsolatokat ápolni kell, és ez annyit jelent, hogy felnőtt módon együtt kell lennetek, másról is
beszélgetnetek kell, mint a gyerekről. Időről időre menjetek el kettesben hétvégén. „Passzoljátok le" a
gyerekeket, aludjanak a barátaitoknál.
Azok a szülők, akik rendszeresen kettesben töltenek némi szabadidőt, könnyebben megbirkóznak a
gyerekneveléssel is. Természetesnek tartják, hogy egységfrontot képezzenek, mert a kommunikáció
folyamatos közöttük: párként is működnek, nem csak apuként és anyuként. Könnyebb megosztani így a
gondozás terheit.

Családi öröm
Szervezz közös programokat az egész családnak. Lehet ez kiruccanás, piknik a kertben. Lehet vízparti
nyaralás vagy társasjáték egy esős délutánon. Egy időre feledkezz meg a tennivalóidról - úgyis megvárnak.
Ha néhány év múlva visszanézel, nem arra fogsz emlékezni, hogy volt egy hét, amikor nem húztál új
ágyneműt, hanem arra a különleges napra, amikor sárkányt eregettetek a réten.
Örüljetek a gyerekeiteknek, élvezzétek az együttlétet!
 A 10 FŐSZABÁLY

ÍGY ALKALMAZD A TÍZ FŐSZABÁLYT AZ AJÁNDÉK IDŐ ELTÖLTÉSEKOR:

1. Dicséret és jutalmazás
A dicséret, az odafordulás és a figyelem a legnagyobb jutalom. Viszont, ha
kistestvére születik, kapjon a tipegő valami soron kívüli ajándékot egy
„Megérkeztem!" képeslappal. Ez segíti őt abban, hogy úgy érezze: részt vesz a
dologban.

2. Következetesség
A szülőknek könnyebb következetesnek és együttműködőnek lenniük, ha elég
idejük van rá, hogy kettesben is együtt legyenek, gyerek nélkül. Legyenek közös
hétvégéitek, és néha - de rendszeresen - töltsetek együtt egy zavartalan
éjszakát is.

3. Napirend
Úgy rendezd el a napi teendőiteket, hogy minden gyerekre jusson mindennap
négyszemközt töltött külön idő mindkettőtökkel. Legyen ez ajándék idő.
Cseréljetek, hogy mindketten részt vegyetek a feladatokban is.

4. Határok, korlátok
A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy elfogadják és tiszteletben tartsák azt
a tényt, hogy szükségetek van közös kikapcsolódásra kettesben. A világos
viselkedési szabályok megelőzik a heves testvérféltékenységet.

5. Fegyelem
Ha szükséges, fegyelmezéssel erősítsd meg a szabályaidat. Alkalmazd a
„komiszlépcső" módszert, ha valamelyik testvér agresszív, vagy ha állandóan
veszekednek. Állj készen a háborúskodó tipegők szétválasztására.

6. Figyelmeztetés
A fegyelem fontos tartozéka a szóbeli figyelmeztetés. Ez lehetővé teszi a
kicsinek, hogy magától is korrigálja a viselkedését. Mielőtt bármiért fegyelmezni
kezdenéd a gyereket, előbb figyelmeztesd szóban.

7. Magyarázat
Készítsd föl a gyereket az új családtag érkezésére. Biztasd, bátorítsd, de ne
adj neki annyi információt, hogy aggódni kezdjen.

8. Önuralom
Ne reagálj túl minden összezördülést. Hagyd, hogy elrendezzék a dolgokat
egymás közt, de biztosítsd, hogy ne tehessenek kárt egymásban vagy
önmagukban.
 9. Felelősség
Alkalmazd a bevonás módszerét a féltékenység enyhítésére. Dicsérd meg, ha
segít. Engedd meg a nagyobb gyereknek, hogy ügyködjön a kicsi körül.

10. Lazítás
Ne engedd meg magadnak, hogy túlterhelt légy, vagy kikészülj. Nézz segítség
után, és tartsd kötelességednek azt is, hogy magaddal törődj. Szakítsatok időt
közös családi programokra.

TARTALOM
Bevezető
A tíz főszabály
Alapelvek
Életkorok és fejlődési szintek........................................19
Újszülött- és csecsemőkor.....................................22
A nagyobb baba:
a hatodiktól a tizennyolcadik hónapig ..............26
A tipegő: tizennyolc hónapostól
háromévesig...........................................................33
Az óvodáskor: háromtól hatévesig.....................42
A napirend és a szabályok ...........................................49
A napirend kidolgozása .......................................52
Szabályok ...............................................................58
A gondozók együttműködés...............................63
Rendkívüli események.........................................65
A határok kijelölése ......................................................67
Testre szabott módszerek.....................................71
Érts szót a gyerekeddel! .......................................73
Bajmegelőző stratégiák.........................................83
A bevonás módszere ............................................85
A kisgyermek fegyelmezése................................87
Problémák
Öltözködés ......................................................................98
Ma mit vegyünk fel?............................................102
Öltözzön egyedül.................................................104
Tisztálkodás..........................................................110
A tíz főszabály......................................................114
Szobatisztaság................................................................116
Megérett a szoktatásra?.......................................119
így szoktasd bilire................................................121
A vécézés...............................................................124
„Balesetek"............................................................125
A tíz főszabály......................................................130
Étkezés............................................................................132
A csecsemő táplálása...........................................136
A tipegő etetése....................................................144
Az étkezések lebonyolítása.................................148
A tíz főszabály......................................................160
Társas jártasságok.........................................................162
Játszani, játszani...................................................165
Mennyit tévézzenek?...........................................173
Házon kívül..........................................................185
A tíz főszabály......................................................192
Az alvásidő.....................................................................194
 A lefektetés időpontja..........................................200
Visszaszámlálás...................................................202
Több gyerek lefektetése.......................................206
Boruló menetrend................................................207
Szerezz segítséget................................................224
A tíz főszabály......................................................226
Ajándék idő....................................................................228
Törődj magaddal..................................................232
Csak mi ketten.....................................................234
Testvérféltékenység.............................................235
Kettesben...............................................................239
A tíz főszabály......................................................240

Készült az AduPrint Kft-ben Printed in Hungary

 Jo Frost (1971) népszerű angol bébiszitter. 1989 óta foglalkozik gyerekekkel,
tapasztalataiból három könyve is született. Supernanny (Szuperdada) című dokusorozatát
már 47 országban, köztük Magyarországon is bemutatták.
2900 Ft
9789635309160
átárazott vagy, amik

A televízióból is jól ismert Jo Frost (Segítség, szülő vagyok!) amolyan 21. századi
Mary Poppins. Számára nem létezik kezelhetetlen lurkó és reménytelen helyzet. Jól
áttekinthető és bájos humorral megírt könyvében nemcsak a gyereknevelés alapelveit fejti
ki, de a mindennapok apró válsághelyzeteiben is praktikus tanácsokat ad a szülőknek. Az
általa javasolt „technikai" fogások segítségével a hatalmi harccá fajuló evésmizériák, a
figyelemfelhívó magatartászavarok vagy a krónikus alvásproblémák is sikerrel kezelhetők.

PARK
KIADÓ
www.parkkiado.hu