A mese epikai műfaj, melynek eredete a mítoszok, mondák és legendákon keresztül az írásbeliség

előtti időkre nyúlik vissza.[1] Fenomenológiai szempontból a mitológia és az elbeszélő irodalom között
középen helyezkedik el.[2] A kutatók véleménye megoszlik, hogy a mítosz a mesétől hol választható
el. A különböző vallások is hatással voltak a mese kialakulására, amely gyakran a népi hiedelmekkel
is keveredik. Éppen ezért a régi mesék még nem gyermekek számára szóltak, hanem inkább
felnőtteknek.[3] A mai értelemben vett mese már kifejezetten gyermekeknek szól (gyermekmese) és a
végkifejlet legtöbbször pozitív, a jó és rossz szerepe élesen elkülönül. A felnőtt mesék pedig ma már
más, új műfajokba sorolhatóak, mint a fantasy, rémtörténetek, stb. Habár a mesék között rengeteg az
olyan, ami közös ősi gyökerekre épül, mégis népenként a hasonló kultúrkörök között is van eltérés a
mese felépítésében és stílusában. A meséket eredet szerint két nagy csoportra oszthatjuk:
„népmese”, mely kezdetben szájhagyomány útján terjedt és szerzője ismeretlen, illetve „műmese”,
ahol a szerző személye ismeretes.