Szophoklész thébai mondakört feldolgozó tragédiái

I.e. 468-ban lépett fel először drámai versenyeken, s mindjárt pályája első éveiben
tökéletesítette a tragédia Aiszkhülosz által kialakított formáit:
a kar tagjainak számát 12-ről 15-re emelte,
darabjaiban 3 színészt léptetett fel.
Ezáltal a színpadi cselekmény mozgalmasabbá válhatott, és a cselekmény, a drámai
mozgás került előtérbe.
Szophoklész nem folytatta a tartalmilag összefüggő trilógia aiszkhüloszi
hagyományát sem: az ellentétek nem nemzedékeken át mélyülnek, míg végül
megoldáshoz jutnak, hanem egyetlen drámai pillanatba sűrítve csapnak össze.
Szophoklésznek 7 drámája maradt fenn teljes egészében. Ebből három az ún.
thébai mondakörből meríti a tárgyát:
Laiosz, Labdakosz fia, Thébai királya feleségével, Iokasztéval hosszú ideig
önmegtartóztató módon élt, mert az a borzalmas jóslat nehezedett a királyi párra,
hogy Laiosz születendõ fia meg fogja ölni apját és anyját veszi el feleségül. Egyszer
(bormámorban) mégis gyereket nemzett, fia bokáját átszúrta (Oidipusz - dagadt lábú)
és kitette a Kithairón hegyére. De a megbízott szolga megsajnálta és elvitte
Korinthoszba, Polübosz királyhoz, aki saját fiaként felnevelte. Fiatalkorában egy
lakomán valaki "cserélt gyermeknek), fattyúnak nevezte. Elment Delphoiba és ua.-t a
jóslatot kapta, mint apja. Ezért nem tért vissza Korinthoszba, mert Polüboszt és
feleségét hitte szüleinek. Thébai felé idegenekkel veszekedésbe keveredett és
megölte igazi apját. Thébait ekkor a Szphinx tartotta rettegésben - találós kérdés
(4,2,3 láb) - Oidipusz megoldja - Szphinx öngyilkos - Oidipusz elnyeri az özvegy
(anyjának) kezét - teljesül a jóslat.
Négy gyereke született (Polüneikész, Eteoklész - fiúk, Antigoné, Iszméné - lányok).
Dögvész tör ki, a jóslat szerint addig tart, míg Laiosz gyilkosa nem bûnhõdik -
nyomozás - Oidipusz rájön mindenre - megvakítja magát, Iokaszté öngyilkos lesz. –
Ez a témája az Oidipusz királynak.
Oidipusz Kolónoszban éli le maradék életét. – Oidipusz Kolónoszban
A fiúk felváltva uralkodnak - Eteoklész számûzi testvérét - veszekedés - Polüneikész
argoszi sereggel tér vissza - a két testvér megöli egymást (thébai gyõzelem). A trón
Iokaszté testvérére Kreónra száll. Itt kezdődik az Antigoné.

A három darab megírását nagy időbeli távolság választja el. A legrégibb az Antigoné,
mely a 440-es évek végéről való.
Az Oidipusz királyt a peloponnészoszi háború első időszakában írta.
A trilógia harmadik része pedig már csak az író halála után került bemutatásra (ie.
406 után).

Oidipusz király

Prologosz: Oidipusz, Thébai uralkodója azt a jóslatot kapja, hogy a várost expozíció:
Oidipusz
mindaddig sújtja a döghalál, önmagát
míg az előző király, Laiosz halála megtorlatlan marad. Oidipusz nem tudja, keresi
hogy önmagát keresi.
Parodosz: A kar tagjai, a thébai öregek segítséget kérnek Oidipusztól, és imával
fordulnak az istenekhez.
1. epeisz. O. kihirdeti parancsát a gyilkos kézrekerítésére, megátkozza a tettest.
 Teirésziaszt hívtja, de az még hallgat. Ekkor O. meggyanúsítja, hogy
cinkos volt a gyilkosságban.
A vak jós ekkor feltárja az igazságot. bonyodalom:
O. még mindig azt hiszi, Kreón bérelte fel a jóst. a keresés
1. sztasz. Apolló korábbi jóslata a téma – a kar nem tudja értelmezni. szakaszai

2. epeisz. O. találkozik Iokasztéval és Kreónnal. (Késleltető jelenetek.) Feltárják

előtte a király halálának körülményeit, de meg is nyugtatják.
2. sztasz. A kar Zeuszhoz könyörög, hogy az isteni rend álljon helyre.
3. epeisz. O. hírt kap – meghalt a korinthoszi király, Polübosz, akit apjának ismert
eddig. Most szembesül a ténnyel, hogy a király csak a nevelőapja volt.
3. sztasz. A kar abban bízik, hogy O. talán egy nimfa és egy isten gyermekeAvolt.
bonyodalom csúcspontja:
a válság.
4. epeisz. A pásztor és Laiosz egy régi szolgája felidézi a múltat O. O.előtt: a
és a szolga párbeszéde.
csecsemőt
hogyan mentette meg a haláltól – O. előtt minden feltárul.
4. sztasz. O. sorsa azt példázza, hogy a látszat csal, és a boldognak hitt ember mivé
lehet.
Exodosz: Iokaszté öngyilkossága, O. megvakítja önmagát, mert nem tud azok
szemébe nézni, akik ellen bűnt követett el. Kreón gondjaira bízza a
Katasztrófa

lányait, ő maga pedig száműzetésbe indul.

Szophoklész sajátosan szerkeszti a bonyodalmat:

1. Az előzményeket nem az expozícióba sűríti, hanem a darab folyamán
részletekben bontja ki:

prologosz: ki okozta a dögvészt, ki a gyilkos? A dögvész okai: Laiosz halála még

büntetlen.
1. epeiszodion Teirésziasz – Oidipusz A szfinx története
2. epeiszodion Kreón – Oidipus – Iokaszté Oidipusz korábban meggyilkolt egy
öregembert.
3. epeiszodion Iokaszté – Hírnök – Oidipusz Hogy került Oidipusz Korinthoszba? A
jóslat.
4. epeiszodion Szolga – Oidipusz Oidipusz kiléte.

Mindez sajátos időszerkezetet ad: ellentétes irányban haladunk az időben.

2. Oidipuszt kétszer is meg akarják nyugtatni, de mindkétszer az ellenkező hatást

érik el, és újabb lökést adnak a katasztrófa bekövetkeztéhez.
Ez nyomatékosítja a műnek azt a gondolatát, hogy O. maga is mindig jót akart, s az
ellenkezője lett belőle – ez a két jelenet tehát a harmadikat készíti elő.

Műfaja:
sorstragédia, végzetdráma?
ezekben a sors külső erőként
engedelmességre készteti az embert,
sorsa előre meghatározott (ezt valóban
így hitték a görögök)
más szempontból viszont:
a drámában nem erre esik a hangsúly:
O-t nem csupán a végzet késztette
cselekvésre, a hangsúly a tévhit és a
valóság ellentétén van, nem a szabad
elhatározás lehetetlenségén.

A darab feszültségét a látszat és a valóság kettőssége, a rejtett valóság

nyilvánvalóvá válásának, a tévhitek lelepleződésének folyamata adja.
Oidipusz alakja:
 O. olyan hős, aki szembe mer nézni a valóval, még ha szörnyű is, ha belevakul is.
Mindezt nem öncélból, hanem a város iránti felelősségből teszi.
 Iolaszté rimánkodását fájdalmas öntudattal utasítja vissza: „Nekem látni s tudni
kell.”
 O. nem tud élni az adott szituációban, és önámításra, megalkuvásra is képtelen.
 A városért fogott bele a nyomozásba, s ezt saját katasztrófáját látva sem hagyta
abba.
 Olyan tettekért vállalta a felelősséget, amelyeket nem bűnös szándékkal, hanem
jóhiszeműen követett el, tehát legfeljebb az erkölcsi világrend nézőpontjából
minősültek bűntetteknek.
 Az igazság kiderítése azonban kötelessége volt: saját sorsától függetlenül elérte,
amit akart, megszűnt a várost sújtó büntetés, s egyéni sorsától függetlenül
helyreállt az erkölcsi világrend.
Antigoné
Expozíció:
Az isteni és emberi
Prologosz: A. és Iszméné párbeszéde. törvény.
Parodosz: A kar a győzelemről énekel.

1. epeisz.: Kreón uralkodói beszéde: hatalom, becsvágy, uralkodói gőg; Bonyodalom:

parancsát valaki megszegte nem két ember, hanem két
ellentétes erkölcsi felfogás
1. sztasz.: Himnusz az emberről áll szemben egymással
2. epeisz.: a két főszereplő szembekerül:
A.: megingathatatlan, férfiasan kemény
K.: csak megcsorbított tekintélye érdekli
2. szatsz.: A kar arról énekel, hogy az ősök bűnéért az utódok is fizetnek.
3. epeisz.: Késleltető mozzanat: Haimón – Kreón.
3. sztasz.: A szerelem hatalma: vajon miért védi Haimón Antigonét?
4. epeisz.: Kommosz: Antigoné gyászdala.
4. sztasz.: A kar most már az igazságtalanul szenvedő hősökről énekel.

5. epeisz.: Kreón – Teirésziasz Krízis

Előbb nem hisz a jósnak, majd összeomlik – Kreón megpróbálja
megfordítani a
helyzetet.
5. sztasz.: Dal Dionuszoszhoz.

Exodosz A hírnök beszámol a tragédiákról Végkifejlet -

katasztrófa
Kreón kommosza.
Exodikon: A kar a bölcs belátásról énekel.

A mű központi kérdése:
nem az, hogy el kell-e temetni a halottat, hanem az, hogy ki milyen magatartást
tanúsít ebben a kérdésben – azaz: ki mit tart olyan értéknek, amihez feltétlenül
igazodnia kell.

Antigoné:  Kreón parancsa számára

 a lelkiismeret szavát követi: elfogadhatatlan, ezért az általa
általános emberi és isteni képviselt erkölcsi igazság
törvényeket érdekében mindent megtesz
 tudatosan vállalja a „vétségért” a  félelmetes ellenséggé a hatalom
megtorlást korlátlan birtoklása teszi
 magányos marad, mert bár  sértett hiúsága, gátlástalansága
mindenki rokonszenvezik elveivel, önzővé és elvakulttá teszi
mégsem meri senki követni  a város érdekeiért hozta a zsarnoki
 példája arra tanít, hogy törvényt – de az később már fel
embertelenséget még parancsra sem merül gondolataiban, csak
sem szabad elkövetni saját tekintélyének őrzése érdekli
 bukása az emberé és a királyé is
Kreón:

Oidipusz Kolónoszban

O. halálát csak Szophoklész dolgozta fel.

A téma: hogyan megy át hosszú élet után az örökkévalóságba az a rendkívüli
egyéniség, aki az istenek kiválasztottja volt a szenvedésben;
akinek sorsa rémületet vált ki abból, akinek porai mégis áldást hoznak arra
akihez közeledik a földre, ahol befogadják halálában

Itt most a bűn és az ártatlanság; az átok és áldás kettőssége áll a kp.-ban.

A cselekmény arról szól, kik hogyan akarják eltávolítani O.-t útjának azon céljától,
amit már a prologoszban megtalált. Az író szimmetrikusan, jól átgondoltan szerkeszti
ezeket a jelenteket:

személyek abból a világból, ahová személyek abból a világból, amit

került otthagyott
a kolónoszi idegen Iszméné
az attikai vének kara Kreón
Thészeusz Polüneikész

Prologosz O. megtudja, hol jár: a kolónoszi idegen óva inti, hogy belépjen az
Eumeniszek kertjébe, ám O. már tudja, itt fognak véget érni szenvedései
Parodosz: az attikai vének kara keresi a szentségtörő betolakodót – de a vak
koldust meglátva a hangjuk megváltozik.
1. epeisz. Iszméné – Oidipusz: a lánya híreket hozott (fiai háborúskodnak; Thébai
népe ismét tőle várja, mint annak idején a Szfinxtől, mentse meg a város
népét
Kreón – Oidipusz: szeretné Thébaiba vinni – a jóslat értelmében hol O.
porai nyugszanak, áldást hoznak arra a népre.
O. rádöbben, hogy nem őrá magára gondolnak, a „jóslat ereje” kell csak
nekik.
Elmennydörgi átkát mindkét fiára
Kreón mindhárom műben szerepel, demindig más költői elgondolást
testesít meg:
az Oidipuszban: kifogástalan, feddhetetlen, de középszerű, közömbös
iránta a néző;
 itt: elképesztően aljas: nem jóindulatból cselekszik, csak érdekei
diktálják, hogy O.-t visszavigye Thébaiba – de haza nem vinné, csak a
város közelében tartaná haláláig. Lányait zsarolásként elhurcoltatja, O.-t
is erőszakkal elvitetné. Thészeusz előtt képmutatóan viselkedik:
eljátssza, hogy mennyire szánja O.-t.
Kreón kisszerűsége az önmagát megismerő O. tragikus nagyságát
erősíti.
1. sztasz. A kar figyelmezteti O.-t, hogy mutasson be engesztelő áldozatot az
Eumeniszeknek.
Kommosz: O. és a kar kérdés-felelt formában felidézik a régi kettős bűnt, amikért O.
vállalja a felelősséget.
2. epeisz. Találkozás Thészeusszal – O. menedéket kér, amit T. nem tagad meg
tőle, együtt érez vele.
Thészeusz alakja Kreón ellentét párja is lehetne: az író benne látja a
közösségért is felelős, egyben emberséges vezetőt, amilyennek szerinte
lennie kell egy uralkodónak.
O. nem „ingyen” kívánja befogadását: halála és sírja ajándék lehet a
befogadóknak. Ez ekkor még nem tudja Thészeusz: önzetlenül hallgatja
O. kérését.
2. sztasz. A kar az emberséges magatartásról énekel – ezzel egyben az athéni
társadalmat, illetve Kolónoszt is dicséri.
3. epeisz.: Polüneikész – Oidipusz:
Az író Polüneikészt bűnbánó fiúnak ábrázolja, aki nem is tagadja, hogy
későn jutott eszébe az apja, s most szeretné ezt jóvá tenni. Saját
balsorsa döbbentette rá minderre. Azt is tudja, addig semmit nem érhet el
– még az argosziak segítségével sem -, amíg rajta van az apai átok. A
segítsége kell neki, hogy visszaszerezze a thébai trónt. O. elutasítja a
kérést, Polüneikész pedig – a figyelmeztetés ellenére – végzetébe rohan
majd.
Exodosz: A hírnök elmondja, hogy O. már nem él. Tiszta ruhát öltött, áldozatot
mutatott be, nem maradt más mellette, mint Thészeusz.