TARA SIVEC

Csábítások
és csemegék

Első kiadás

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2014

1
 Írta: Tara Sivec

A mű eredeti címe: Seduction and Snacks

Fordította: Farkas János

A szöveget gondozta: Egyed Erika

Copyright © September 2012 Tara Sivec

A sorozatterv, annak elemei és az olvasókhoz szóló üzenet

a borító belsőn Katona Ildikó munkája.
© Katona Ildikó, 2014

ISSN 2064—7174
ISBN 978 963 399 051 3

© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2014—ben

Cím: 6701 Szeged, Pf. 784
Tel.: (62) 551—132, Fax: (62) 551—139
E—mail: info@konyvmolykepzo.hu
www.konyvmolykepzo.hu
Felelős kiadó: Katona Ildikó

Műszaki szerkesztő: Zsibrita László, Gerencsér Gábor

Korrektorok: Szécsényi Tibor, Széli Katalin
Nyomta és kötötte a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen
Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített kiadásának

jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmilyen
formában — akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a fénymásolást és bármilyen
adattárolást — nem sokszorosítható.

2
 Madelynnek és Drew—nak.

Ti vagytok a szívem és a lelkem, az életem értelme.

Köszönöm, annyi élménnyel ajándékoztok meg,
amennyivel milliónyi könyvet meg lehetne tölteni.
Nagyon boldog vagyok, hogy nem adtalak el benneteket
a cigányoknak.

3
 1.
Egy Arby’s szendvics valakinek?

CLAIRE

H ELLÓ, AZ ÉN NEVEM CLAIRE MORGAN, és soha nem akartam

gyereket. Azoktól kérdezem, akik szintén így gondolják: csak én
érzem úgy, vagy tényleg olyan, mintha egy rettenetes Anonim
Alkoholisták—találkozóra keveredtem volna, amikor valaki rájön, hogy
nem akarsz gyereket? Most akkor álljak föl, üdvözöljek minden
egybegyűltet, és valljam be, mi szél hozott ide, a pokol hetedik körébe,
ahová minden alkalommal kerülök? Ez egy kész borzalmak háza, ahol
terhes nők kérik, hogy érintsem meg a duzzadó hasukat, miközben
mélyreható vitákat folytatnak körülöttem a vaginájukról. Képtelenek
megérteni, hogy a „méhlepény” és a „váladék” szavaknak soha nem
lenne szabad egy mondatban szerepelniük. Soha, de soha, fényes nappal,
kávézás közben pedig végképp nem.

Tudjátok, miért döntöttem így? Az egészségügyi oktatófilm miatt,

amit hatodik osztályban vetítettek nekünk. Még a hetvenes években
készítették, és egy nő úgy üvölt benne, mintha meg akarnák ölni, és
csorog az izzadság a homlokáról, amit a férje gyengéden törölget,
miközben azt ismételgeti a feleségének, hogy az milyen nagyszerűen
helytáll. Aztán a kamera a nő testére irányul, végigpásztázza, leér a
bűntény helyszínére, a lába közé, ami csupa vér, mocsok és mindenféle
testnedvek keveréke, no meg iszonyatos méretű szex bozót, amiből egy
aprócska fej préseli ki éppen magát. Míg a legtöbb lány, amikor a
kisbaba felsírt, meghatottan rebegte, hogy Jaj de cuki!, addig én
undorodva néztem körül, és magamban csak annyit mondtam:

4
 — Mi a fene baja van itt mindenkinek? Ez NEM normális!
Na, attól a perctől kezdve lett az a jelszavam, hogy: Soha nem
akarok gyereket.

— És, Claire, mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

— Soha nem akarok gyereket.
— Claire, tudod már, hol tanulsz tovább?
— Soha nem akarok gyereket.
— Kér mellé hasábburgonyát is?
— Soha nem akarok gyereket.

Persze mindig összeakadsz olyanokkal, akik azt hiszik magukról,

hogy meg tudnak győzni. Férjhez mennek, gyereket szülnek, aztán
meghívnak magukhoz, és azt várják, hogy érzékenyülj el, mihelyst
meglátod a csodálatos kis jövevényüket. Valójában viszont nem tudod
nem észrevenni, hogy a házat hat hete nem volt idejük kitakarítani, és
érzed a szagukon, hogy két hete nem tudtak egy jót fürödni, és látod,
hogy kissé idegesen néznek rád, amikor megkérdezed, hogy mikor
aludtak utoljára egy tisztességeset. És nevetnek minden büfin és
mosolyognak minden pukin. És valahogy sikerül minden egyes
megszólalásukba beleszőni a „kaki” szót, és eltűnődsz, hogy akkor most
ki is a bolond itt, de tényleg.

Aztán ott vannak azok, akik azt hiszik, hogy a könnyelműséged

mélyén valami sötét és mély titok lapul, ami a méheddel kapcsolatos, és
nyilván ily módon akarsz kompenzálni, és szánakozva néznek rád meg a
vaginád felé. Összesúgnak a hátad mögött, és addig—addig
sugdolóznak és pletykálkodnak, míg egyszer csak arra eszmélsz, hogy az
egész világ azt hiszi, hogy életveszélyes termékenységi problémáid
vannak, ami miatt, ha teherbe esnél, a vaginád magától kigyulladna, és
leesne a bal melled. Hé, álljon már meg a menet! Minden porcikám jól
működik, és amennyire tudom, nem szenvedek robbanóvagina—
szindrómában.

Az igazság egyszerűen csak annyi, hogy sosem éreztem káprázatos

ötletnek kinyomni magamból egy apró emberkét, amitől a vaginám a

5
sült húshoz válik hasonlatossá, amit egyetlen férfi sem akar majd
szemügyre venni, a dugásról már nem is beszélve. Ennyi.

Meg aztán, nézzünk szembe a tényekkel, emberek: senki sem mer

őszintén beszélni a szülésről. Még az ember saját anyja sem.

— Ó, elfelejtesz minden fájdalmat, amikor a kezedben tarthatod azt

az édes kis csöppséget!
Baromság! SZEMENSZEDETT HAZUGSÁG! Minden barát, rokon
meg okoskodó idegen a sarki boltban, aki azt mondja, hogy a szülés nem
is olyan rossz, az egy hazug szarzsák. A hüvelyed mérete nagyjából a
pénisz vastagságának felel meg, és akkorára kell tágulnia, mint egy
óriási denevérbarlang, hogy az az emberi parazita, akit kilenc hónapig
növesztettél magadban, dühösen kimászhasson végre belőled. Mégis, ki
az az őrült, aki önként vállalkozik ilyesmire? Sétálsz az utcán, és egy nap
egyszer csak eszedbe jut, hogy:

— Jut eszembe, itt az ideje, hogy a vaginámat egy Arby’s—féle

húsos és sajtos (mínusz a sajt) szendviccsé változtassam, és a nyakamba
vegyem valakinek a sorsát minimum tizennyolc évre, akinek ki kell majd
tennem a lelkemet is, miközben ő az életet is kiszívja a testemből, míg
végül csak árnyéka leszek egykori önmagamnak, ráadásul még egy jót
sem kefélhetek, akkor sem, ha fizetek érte.

Ezek után nyilvánvaló, hogy miután annyi éven keresztül arról

papoltam mindenkinek magam körül, hogy mennyire nem akarok soha
gyereket, én voltam az első a baráti körömben, aki anya lett — mindenki
legnagyobb megrökönyödésére, amin nagyon megsértődtem. De most
tényleg! Minden idióta tud gyereket nevelni. Erre legjobb példa az
anyám. Hiányzott, amikor a gyermeknevelésről szóló kézikönyveket
osztották, ehelyett inkább az ős öreg, ragyogó bölcsességű dr. Philhez és
a szerencsesütikhez fordult nevelési kérdésekben, és mégis egészen
rendes ember vált belőlem. Na, jó, talán nem én vagyok a legjobb példa.
De nem lettem tömeggyilkos, ez mindenképp mellettem szól. Anyámról
később még ejtek pár szót.

6
 Gondolom, azt mondani, hogy gyűlölöm a gyerekeket, egy kicsit
erős, figyelembe véve, hogy most már én is anya vagyok, igaz? Mondjuk
a saját gyerekemet nem is utálom. Csak más emberek maszatos képű,
taknyos orrú, ragacsos kezű, üvöltő, fingó, szaró, soha nem alvó,
nyávogó, veszekedő, síró kis emberkéit viselem nehezen. Bármikor
jobban örülök egy macskának, mint egy gyereknek. Teljes nyugalommal
felnyithatod a macskakaját, ledobhatod a földre egy vödör víz mellé,
elmehetsz egy hétre szabadságra, és hazajöhetsz úgy, hogy egy olyan
állat fogad, aki annyira el van merülve a saját segge nyalogatásában,
hogy fel sem tűnt neki, hogy nem voltál otthon egész idő alatt. Na, ezt
egy gyerekkel nem lehet megcsinálni. Vagyis hát, gondolom, meg
lehetne, de biztos vagyok benne, hogy a legtöbb ember erősen ráncolná a
homlokát, ha ezt megtudná. Mellesleg, ha a gyerekem ki tudta volna
nyalni a saját seggét, hát kurva sok pénzt megspóroltam volna a
pelenkán, az tuti.

Enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy kissé aggódtam a szülői

szerep miatt, tekintve, mekkora ellenérzésem volt a szüléssel és úgy
általában a gyerekekkel szemben. Azt mondják, hogy amikor
megszületik a saját gyereked, és először a nézel a szemébe, azonnal
beleszeretsz, és az egész világ megszűnik létezni számodra. Az ember
úgy gondolja, hogy a saját gyereke nem tud rosszat tenni, és feltétel
nélkül szeretni fogja őt az első pillanattól kezdve. Nos, bárkik mondják is
ezeket, nagyon komolyan vissza kéne venniük a crackszívásból, és jobb
lenne, ha kihúznák a fejüket a seggükből, és nem beszélnének
összevissza, miközben az Arby’s—szendvics—szerű vaginájuk szanaszét
lifeg a nagyibugyijukban.

Amikor megszületett a fiam, lenéztem rá, és azt kérdeztem: Ki a

fene vagy te? Nem is hasonlítasz rám.

Néha ez egyáltalán nem szerelem első látásra. Ám a Mire készülj,

ha nem számítottál rá, hogy felcsinálnak azon a főiskolás bulin? és a
többi mindent tudó babás könyv valahogy szereti kihagyni ezt a részt.
Néha igenis komoly tanulást igényel ezeket a kis szörnyetegeket az
utánuk igényelhető adókedvezményen kívül valami más miatt is

7
szeretni. Nem minden újszülött aranyos, bármennyire próbálnak is a
fiatal szülők meggyőzni téged az ellenkezőjéről. Ez csak egy újabb
hazugság, amit ezek a féleszűek el akarnak hitetni veled. Egyes kisbabák
olyanok, amikor megszületnek, mint az öregemberek: az arcuk gyűrött, a
bőrük foltos és kopaszodnak.

Amikor én megszülettem, az apám, George, elment a barátjához,

Timhez, és megmutatta neki a kórházban készült képemet, míg anyám
bent lábadozott. Tim vetett egy pillantást a képre, és azt mondta:

— Ó, édes Jézusom, George, reménykedj benne, hogy legalább

okos lesz!

Nem volt ez másképp a fiammal, Gavinnel sem. Elég furán nézett

ki. Én vagyok az anyja, úgyhogy én mondhatok ilyet. Hatalmas feje volt,
amin nem volt haj, és a fülei olyan messzire elálltak, hogy gyakran azon
tűnődtem, vajon nem úgy működik—e, mint egy lehallgató készülék,
aminek köszönhetően ki tudja hallgatni a beszélgetéseket egy sarokkal
arrébbról. Az alatt a négy nap alatt, amit a kórházban töltöttem, mindig,
amikor ránéztem a nagy fejére, skót kiejtéssel Mike Meyerst idéztem az
Elbaltázott nászéjszakából.

Telebőgi éjjel azt a hatalmas párnáját.

Mert akkora tök van a nyakán, mint egy kisebb bolygó, saját légkörrel.
Olyan, mint a narancs egy fogpiszkálón.

Szerintem hallotta, hogy róla beszélek a nővéreknek, és kiagyalt

egy tervet, amivel visszavághat. Erősen hiszek abban, hogy éjjelente a
kórházban ő és a többi újszülött izgatott beszélgetésbe kezdtek, és
eldöntötték, hogy forradalmat robbantanak ki. Viva la újszülöttek!

Tudom, hogy a szobámban kellett volna tartanom egész idő alatt,

amíg bent voltam. Na de emberek, ugyan már, pihennem kellett!
Könyörgöm, azok voltak az utolsó napjaim, amikor még alhattam egy
jót, miért ne használtam volna ki teljes mértékben? Mondjuk, azt jobban
megnézhettem volna, hogy melyik kölyök mellé rakják a fiam
mózeskosarát éjszakára. Tudtam, hogy az a nyavalyás kis Zénó rossz
hatással lesz a gyerekemre. A homlokára volt írva, hogy anarchista. És
8
különben is, ki nevezi Zénónak a gyerekét? A játszótéren ez azzal
egyenértékű, mintha a kissrác maga kérné, hogy porolják ki a seggét.

Gavin csendes volt, nem volt vele gond, és a kórházban végig

aludt. Amikor a barátaim meglátogattak, és azzal ijesztgettek, hogy nem
lesz ám ilyen, amikor hazamegyünk a kórházból, simán a képükbe
nevettem. Valójában Gavin volt az, aki nevetett, aprócska öklét rázva
dühösen az újszülött testvériségbéli társai felé. Esküszöm, hallottam,
ahogy álmában mindig azt mondja: Éljenek az újszülöttek, hajrá
kisbabák!

Persze, amint beraktam őt az autóba, hogy hazamenjünk, azonnal

elkezdte a műsort. Négy napig megállás nélkül üvöltött, mint egy sikító
szellem, majd’ leesett a feje. Addig fogalmam sem volt arról, hogy mi az
a sikító szellem, vagy hogy egyáltalán létezik—e ilyen, de ha létezik,
akkor tutira kibaszott hangos. Az egész megpróbáltatásban az volt az
egyetlen jó dolog, hogy a fiam nem volt hajlandó elhagyni a testemet a
nemi szervemen át. Ennek a nőnek nem lesz sült hús a sunájából,
gondolhatta. Az összes terhességről szóló könyvben, melyeket olyan nők
írtak, akiknek a legfantasztikusabb szülési élményeik voltak a világon,
mind azt mondták, hogy beszélni kell az anyaméhben lévő gyerekhez.
Nagyjából ez volt az egyetlen tanács, amit megfogadtam mind közül.
Mindennap elmondtam a kis parazitának, hogy videóra veszem a
születését, és ha tönkreteszi a vaginámat, akkor minden jövendőbeli
barátnőjének megmutatom, mi történik a nunijukkal, ha szexeinek, így
biztosítva, hogy ő soha senkivel ne tudjon lefeküdni. Szartam rá, hogy
Mozartot kéne játszani meg Shakespeare—t kéne olvasni neki. Én a
halálra ijesztős módszerben hiszek.

És lám, minden fenyegetésem, amit a fiam az anyaméhben hallott,

megtérült. Csak ült ott bent morcosan, keresztbefont karral tizenkét órán
keresztül, és egy tapodtat sem mozdult a kijárat felé. Ez nekem teljesen
megfelelt. Császármetszés, jövök! Egy percig sem gondolkoznék rajta,
hanem hagynám, hogy felvágjanak, ha kihagyhatnám ezt az egész
kisbabást részt, és a négy napot egy ötcsillagos helyen tölthetném, ahol
ágyba szolgálnák fel a reggelit, ebédet és a vacsorát, éjjel—nappal

9
morfiuminfúziót kapnék, és egyhavi adag Vicodinnal1 küldenének haza.
Mielőtt azonban túlságosan belelovallnám magam a törvényes
kábítószerek háborítatlan fogyasztásába, amibe nem zavar bele egy
újszülött fülrepesztő sírása, talán jobb lenne, ha visszaugranék az időben
ahhoz az estéhez, ami ezt a bajt hozta a fejemre. Mondjuk, az aznapi
horoszkópomnak figyelmeztetnie kellett volna az eljövendő
eseményekre: Egy csomó nagyszerű számítógépes kütyüt és ékszert szerzel a
szomszédaidtól, akik történetesen meg fognak halni, mihelyt belépsz a házukba,
lévén lelövöd őket, és mindenüket elszeded.

Nem tudom, persze, hogy mire kellett volna figyelmeztetnie, de

most komolyan, nem tele van rossz előjelekkel? Az egyetlen alkalommal
életemben, amikor úgy döntöttem, hogy egyéjszakás kalandba
bonyolódom, hogy végre bedobhassam a szűzkártyát, teherbe estem. Én
mondom nektek, engem gyűlöl a világegyetem.

Húszéves voltam, másodéves főiskolás, és jó úton haladtam, hogy

lediplomázzak üzleti adminisztrációból. Leszámítva legjobb barátnőm,
Liz állandó csesztetését, hogy mi a helyzet a szüzességemmel, az életem
jó volt. Legalábbis amilyen jó egy főiskolás élete lehet. Nem volt
semmilyen nemi betegségem, egyik barátomnak sem csempésztek
drogot az italába, nem erőszakolták meg őket, és nem kellett eladnom a
szerveimet tudományos célokra, hogy kaját és füvet tudjak venni.

Hadd tegyem hozzá, nem támogatom az illegális droghasználat

semmilyen módját, hacsak nem arról a természetes gyógynövényről
beszélünk, aminek elfogyasztása után nem lesz bűntudatod, amiért
megeszel egy egész doboz mogyoróvajas sütit, miközben órákon
keresztül Bob Rosst nézed A festés örömeiben. 2 Óóó, ez a szép kis zöld,
víz, hát, ez nagyon jól néz ki. Ide pedig festünk egy vidám kis fát! Lizt is
ellazítja, így nem mászik a falra meccs közben, és nem üvöltözik, mint
egy veszett bőgőmajom. Emlékeztek arra az „Ölelkezz, ne kábítózz!”
dumára, amit középiskolában próbáltak lenyomni a torkunkon? Szépen

1Eufóriát okozó, erősen addiktív fájdalomcsillapító, ópiát származék.

2Bob Ross amerikai festő volt, A festés örömei (The Joy of Painting) című tv—
műsora 1983—tól 1994—ig futott.
10
átvertük őket. Nem is kell választani. Tök jól lehet egyszerre csinálni a
kettőt, anélkül, hogy meghalnánk. De most komolyan, gyerekek, ne
drogozzatok!

Kellemes érzésekkel gondolok vissza arra az estére, és a kellemes

alatt azt értem, hogy némi keserű szemrehányással emlékezem
mindenféle alkoholtartalmú vagy pénisszel rendelkező dologra.

11
 2.
A sörpongtól teherbe eshetsz

CLAIRE

P ÉNTEK ESTE VOLT, ÉS MI A SZOKÁSOS MÓDON TÖLTÖTTÜK:

egy főiskolai buliban, nagy csomó részeg főiskolással és olyan
furcsa teremtményekkel, amik csak az egyetemi kollégiumokban
találhatóak. Tényleg nem értem, hogy bírt Liz elráncigálni magával
hétről hétre ezekbe a bulikba. Ez nem a mi társaságunk volt. A mi
barátaink a kollégiumban maradtak, és a Pink Floydtól a The Dark Side of
the Moon című albumot hallgatták meg az Óz, a nagy varázslót nézték,
miközben azon vitatkoztak, hogy a Dawson és a haverok utolsó
évadával a sorozat elindult—e a lejtőn, vagy sem (Pacey és Joey
mindörökké!). Nem tartoztunk az alapítványi kölykök csapatához sem,
akik a diákhitelről annyit tudtak, hogy a cserediákokhoz lehet valami
köze.

A mozgó bárpult felé vettük az irányt, ami a szoba egyik oldala

mentén állt, és hallottam, ahogy két teljesen elázott bige azon vitatkozott,
hogy kinek került többe az új Coach táskája, és ki feküdt le több fickóval
a múlt héten. Az egyikőjük panaszkodott, hogy szégyelli magát, amiért
elhozta magával a másikat erre a bulira, mert a lány Louboutin cipőt
viselt, ami „annyira tavalyi”. Hölgyeim és uraim, íme, országunk
jövőbeli vezetői! Jézusom, úgy éreztem magam, mintha a Heathers3
egyik jelenete elevenedett volna meg. (Elhoztam egy Remington—partira,
és mi a hála? Ott fekszik az előtér szőnyegén. Hányással lettem kifizetve.) Hála
istennek, Liz még időben leállított, mielőtt az egyiket megkínáltam volna
egy pohár lefolyótisztítóval.

3 Utalás a Bounty törlőkendő reklámszlogenjére: A gyorsabb felszedő.

12
 —Óóóó, és ahhoz a sráchoz mit szólsz? Nagyon cuki, és szépek a
fogai is! — kiáltotta izgatottan az egyik kockás mellényt viselő srác felé
biccentve, aki éppen a söröshordót verte csapra.
—Jézusom, Liz, nem egy lóról beszélsz! — morogtam, miközben a
szememet forgattam és a langyos sörömet kortyolgattam.
— Na, ja, viszont egész éjszaka lovagolhatnál rajta, ha jól kevered a
lapjaidat — mondta egy használtautó—kereskedő rémisztő
kacsintásával, miközben jelentőségteljesen meglökött a vállával.
— Aggódom miattad, Liz. Tényleg azt hiszem, hogy túl sokat
foglalkozol a szűzhártyámmal. Lefogadom, hogy titokban szerelmes
vagy belém.
— Ne legyél úgy eltelve magadtól — válaszolta szórakozottan,
miközben a srácokat stírölte.
— Most, hogy mondod, eszembe jutott, hogy én tényleg masztiztam
az egyik pompon csajszival valamelyik péntek esti Tom Corry—buli
után. De az ágyig nem jutottunk el. Bezárkóztunk a fürdőszobába, és
valaki bekopogott. Akkor hirtelen belém hasított, hogy én valójában a
péniszt szeretem — mesélte elgondolkozva.

Úgy néztem rá oldalról, mintha két feje lett volna, vagy a kezével
éppen egy punciba nyúlt volna. Miért csak most tudom meg, hogy a
legjobb barátnőmnek volt egy leszbikus korszaka is? Mostantól kezdve
mindig, amikor ránézek, ezt fogom látni, hogy éppen egy punciban
motoszkál. A kis kéz, ami úgy néz ki, mint egy punci, fel— alá üldöz
engem a házban, és alvás közben engem les. A puncikéz figyel téged.
Liz a vállam fölött átnézve közel hajolt hozzám, és így szólt.
— Minket bámul két célszemély, tőled hat óra irányban.

A szememet forgattam, és felsóhajtottam Liz újabb kísérletére, hogy úgy

csinált, mintha titokban lennénk itt.

— Fogadjunk öt dollárban, hogy ha ügyesen játszunk, akkor

nemsokára ingyen ihatunk — mondta Liz olyan jelentőségteljesen, mint
egy összeesküvő.
— Liz, amerre csak nézek, söröshordókat látok, és amint beléptünk,
a kezünkbe nyomtak egy—egy műanyag poharat. Szerintem ezt

13
nyugodtan értelmezhetjük úgy, hogy a pia ingyen van — feleltem neki, a
szeme elé tartva a saját piros műanyag poharamat emlékeztetőként.
— Jaj, fogd már be! Tisztára elrontod a hangulatot. Ha most egy
bárban lennénk, tutira meghívnának minket egy italra.
— Meg ha nagykorúak lennénk.
— Ne akadj fenn minden apróságon! — mondta fintorogva, majd
legyintett azzal a bizonyos puncis kezével.
Megigazította a haját, és annyira lehúzta elöl a pólóját, hogy a
dekoltázsával bármelyik fickót megvakíthatott volna.
— Liz, ha tüsszentesz, rögtön kibuggyannak a melleid. Rakd el
őket, mielőtt valakinek kiszúrod a szemét!
— Idejönnek! — visította, és félrelökte a kezemet, ami próbálta
feljebb húzni a pólót, hogy eltakarjam az ikreket.
— Jézusom, talán jelzőfényt bocsátanak ki a cicijeid? — suttogtam
magamban, és hitetlenkedve ráztam a fejem, látva, milyen hatalma van a
melleinek. — Olyanok, mint a Bounty törlőkendő. A gyorsabb
farokfelszedő4 — motyogtam, amikor végre megfordultam, hogy
megnézzem, ki közeledik.

Kívülálló számára tuti úgy nézhettem ki, mint Elmer Fudd, amikor
meglátta Tapsi Hapsit női ruhába bújva, és a szemei kiugrottak a fejéből,
a szíve pedig kitüremkedett az ingén. Ha a zene nem lett volna olyan
hangos, még azt is hallani lehetett volna, ahogy azt üvöltöm:
ARRROOOOOGA!
— Jó estét a hölgyeknek!

Liz nem túl finoman oldalba bökött a könyökével, amikor az egyik

fiú, aki úgy nézett ki, mint egy rögbi hátvéd, megszólalt. Egy pillanatra
felszaladt a szemöldököm, ahogy a mellizmaitól dagadó pólójára
pillantottam, amelyen az állt: Nem vagyok nőgyógyász, de vetek rá egy
pillantást. A figyelmem azonnal a mellette álló srácra összpontosult, aki
zsebre dugott kezekkel állt ott. A hosszú ujjú póló, amit viselt, a
könyökéig feltolt ujjakkal, szépen ölelte körül a testét, és látni engedte
mell— és karizmai finom vonalát. Össze sem lehetett hasonlítani őket a

4 Utalás a Bounty törlőkendő reklámszlogenjére: A gyorsabb felszedő.

14
mellette álló Mr. Szteroid pumpa izmaival, de nekem tökéletesen
megfeleltek. Azt akartam, hogy forduljon meg, hadd lássam, milyen jó a
segge abban a kopott farmerben, amit viselt. A többi főiskolás sráccal
ellentétben, akik éppen a Justin Bieber— korszakukat élték, ennek a
srácnak rövidre volt nyírva a világosbarna haja, a tetején éppen elég
hosszúra hagyva ahhoz, hogy néhány kócos tincsbe rendezhesse. Nem
volt túl magas, sem túl alacsony, pont jó volt, és egyszerűen... gyönyörű.
Öklömmel az arcomba akartam csapni, amiért azt mondtam egy srácra,
hogy gyönyörű, de ez volt az igazság. Olyan helyes volt, hogy be
akartam keretezni, és az éjjeliszekrényemre rakni, egy nem hajmeresztő
és emberi bőrt viselő Hannibal Lecter módjára. Úgy tűnt, hogy
unatkozik, és szívesebben lenne bárhol máshol, csak ne itt, ezen a bulin.
Mielőtt be bemutatkozhattam volna, hogy elmondhassam neki, ő a lelki
társam, valaki durván belém rongyolt hátulról, így előreestem, és
kecsesen a mellkasára zuhantam, a söreinket a padlóra döntve a lábaink
elé.

Szent ördög, de jó illata volt! Fiúillat, meg fahéj és finom kölni,

amitől bele akartam dörgölni az orromat a pólójába, és mélyet lélegezni
belőle. Na jó, ez utóbbi lehet, hogy megint visszavetett a hajmeresztő
vonalon túlra. Nem akartam, hogy Pólószaglászónak hívjon. Ez olyan
gúnynév lett volna, ami örökre az emberen ragad, akárcsak a Puncikéz.

A kezei azonnal kivágódtak a zsebéből, és megragadták a karjaimat,

hogy megtartsanak, míg én azzal voltam elfoglalva, hogy ne gyűrjem a
fejét a melleim közé és rohanjak el megszégyenülve a helyszínről.
Hallottam, hogy valaki nyerítve felnevetett mögöttem. Megfordultam, és
láttam, hogy az egyik Heather felelt azért, amiért ilyen bájosan léptem be
ennek a srácnak az életébe. Úgy látszik, nagyon viccesnek találták, hogy
egymásnak ütköztünk, mert hasonlóan bántó viselkedésű ikertestvére is
csatlakozott a csajhoz, és együtt mutogattak ránk és röhögtek. Mi ez?
Valami rossz tini film a kilencvenes évekből? Az várják, hogy sírva
elrohanjak, megrendítő zenei aláfestés alatt?

— Jézusom, mi bajod, Heather? — kérdezte egy férfias hang

ingerülten.

15
 A nevetés azonnal abbamaradt, és ők zavartan néztek mögém.
Azonnal hátrafordultam én is, és szájtátva néztem a fiúra. Csak ekkor
vettem észre, hogy a kezem még mindig a mellkasán nyugszik. Éreztem
a teste melegét a vékony pólón keresztül.
— Te most a Heathersből idéztél? Az a kedvenc filmem!
A fiú lenézett rám, és elmosolyodott. Átható kék szemének pillantása
szinte lyukat égetett belém.
— Nagyon tetszett Winona Ryder még a bolti lopásos ügye előtt —
mondta vállat vonva, kezét továbbra is a felkaromon tartva.
— Nem is Heathernek hívnak — hallottam egy nyávogó hangot
mögülem.
— Nahát, Winona Ryder! — nyugtáztam egy bólintással.
Jézusom, esélyem sem volt. Ilyen közel egy ennyire dögös pasihoz:
az agyam szivaccsá változott. Csak arra vágytam, hogy beszéljen, hogy
mondjon még valamit. A hangjától azonnal le akartam venni a
nadrágomat.
— Tetszenek az ilyen nem hétköznapi, okos, sötét hajú csajok —
mondta mosolyogva.
— Miért nevezett Heathernek, amikor tudja, hogy Nikinek hívnak?
— nyivákolt újra valaki a hátam mögött.
Én egy nem hétköznapi, okos és sötéthajú csaj vagyok. Engem, engem,
engem válassz! Ki a franc teszi tönkre a nyávogásával ezt a tökéletes pillanatot?
Szétvágom a ribancot!
— Hé, hellóóóó!
Álmaim férfija levette rólam a tekintetét, és a vállam fölött így szólt:
— Niki, a hangodtól vérzik a fülem, és idő előtt kijózanodom.
Hallottam, ahogy a lány puffogva elviharzott. Legalábbis azt
hiszem, ezt csinálta. Még mindig a fiút bámultam, és azon tűnődtem,
hogy mi lehet a legkorábbi időpont, amikor beráncigálhatom egy üres
hálószobába. Visszanézett rám, és az egyik kezét levéve a karomról,
kisimította a frufrumat a szememből. A művelet egyszerűsége és az a
könnyedség, amivel ezt végrehajtotta, olyan érzéssel töltött el, mintha
már ezerszer csinálta volna. Titokban széles vigyort akartam
megereszteni Liz felé, és feltartott hüvelykujjal jelezni, hogy mi a helyzet,
de ő éppen buzgón beszélt a Hú barátjához néhány lépésnyire tőlünk.
16
 — Kérsz egy másik sört? Vagy akarsz sörpongot játszani, vagy
ilyesmi?
Be akarok nyúlni a nadrágomba, kihúzni a szüzességemet,
becsomagolni és átkötni egy masnival. Vagy belerakni ajándéktasakba,
és átnyújtani neki, mint egy ajándékot, egy szép kísérőkártyával, amin az
áll: Köszönöm, hogy az vagy, aki vagy! Kérlek, fogadd el ezt a kis
szüzességet hálám jeléül!
— Persze — feleltem vállat vonva, megjátszva a hűvösen
tartózkodót.
Abból nem lehet baj, ha az ember kicsit megjátssza az elérhetetlent.
Nem szabad túl lelkesnek látszódni.

CLAIRE

— Ó, istenem, ne hagyd abba! — sóhajtottam, ahogy végigcsókolta a

nyakamat, és a farmerem gombjaival bénázott öt kör sörpong és egy
órákon át tartó beszélgetés és nevetgélés után, meg azután, hogy olyan
közel álltam hozzá, hogy egy idő után már nem bírtam megállni,
hozzáértem, tökéletesen elfelejtve, mit is jelent az, hogy elérhetetlen.

Annyit sikerült elérnem kiadós alkoholmennyiség bevitele után,

hogy mikor elvesztettem az utolsó játékot, nagy merészen átkaroltam a
nyakát, magamhoz húztam, és mindazok szeme láttára, akik még
buliztak (nem pedig ájultan feküdtek valahol a saját hányásukban),
mindent beleadva megcsókoltam őt. Aztán megfogtam a kezét, és csak
húztam magam után végig a folyosón, majd belöktem az első szobába,
amit találtam. Reméltem, hogy Liz ott lesz a közelben, hogy bátorítson,
vagy még egy utolsó jó tanáccsal lásson el arra vonatkozólag, amit
megtenni készültem, de ő eltűnt, miután hangosan bejelentette, hogy

17
ingyenes méh nyakrák szűrést tart a buli végén a leszbikusok által is
elismert kezével.

Ahogy beértünk a sötét szobába, egymásnak estünk. Félresikerült,

részeg csókok, mohón markolászó kezek. Beleütköztünk minden
utunkba eső bútorba, miközben nevetve végigbotladoztunk az ágyig.
Felbuktam valamiben a padlón, ami akár egy ember is lehetett, aztán
hanyatt estem, szerencsére az ágyra, és közben magammal rántottam a
srácot. Keményen rám esett, hirtelen úgy éreztem, mintha kiszorították
volna belőlem a levegőt.
— A picsába! Jól vagy? — kérdezte, és feltolta magát, hogy levegye
súlya egy részét rólam.
— Persze, semmi gond! — ziháltam. — És most vetkőzz!
Annyira részeg voltam, hogy kuncogtam, amikor lemászott rólam, és
levette a nadrágját meg a bokszeralsóját. A hálószoba ablakán beszűrődő
holdfény pont elég volt arra, hogy megvilágítsa, mit csinál a srác.
Mondjuk, az ereimben keringő alkohol miatt úgy tűnt, mintha
körhintáról nézném.
Anélkül, hogy behajlította volna a térdét, mindent letolt a bokájáig,
majd felállt, és pingvin módjára visszacsoszogott az ágyhoz. Szerencsére
az agyam egy aprócska része, amit még nem kerített hatalmába a sör és a
tequila, emlékeztetett arra, hogy nem jó ötlet egy vetkőző férfit kinevetni.
Csak hát annyira vicces volt! Rengeteg fütyköst láttam már ezelőtt, de
élőben és kétlépésnyire tőlem még egyet sem. Az az izé derékszögben
állt ki belőle, és egyenesen rám meredt. Esküszöm, hallottam, hogy
beszél hozzám:
— Isten hozta, matróz! Egy nagyszerű punci van a láthatáron.
A fütykösök mindig úgy beszélnek, mint a kalózok, amikor részeg
vagyok, biztosan azért, mert Liz félszemű kígyónak hívja őket, és a
kalózoknak be van kötve az egyik szeme, és csak egy szemük van, és...
szent isten, Hook Pénisz Kapitány közeledik!
Alighanem jobban tenném, ha odafigyelnék.

A fiú fölébem mászott, és megcsókolt. Kolbásza a lábamnak

ütközött. Ekkor már tényleg felnevettem. Elfordítottam a fejem a szájától,
és addig nevettem, amíg röfögni nem kezdtem. Csatak részeg voltam, és
18
az jutott eszembe, hogy valami deszkán lépkedek, és ekkor egy pénisz
csapódik a combomnak egy fura hálószobában, ahol egy hulla feküdt a
padlón. Hát hogyne röhögne az ember lánya visítva, mint egy kisiskolás,
egy ekkora baromságon?
A srác nem vette magára a kitörő kacajomat, és oldalról megcsókolta
a nyakamat. És Jééééézusom, attól kijózanodtam annyira, hogy vegyem,
milyen jólesett.
— Óóóóóóóóóóóó, igen! — nyögtem hangosan, magam is
meglepődve, hogy szavakká tudtam formálni a gondolatokat, amelyek a
sörrel átitatott zsibongó agyamban kavarogtak.
Ajkai egyre feljebb kerültek a fülem mögé, és ahogy a nyelve a
bőrömön siklott, a lábaim között finom remegést éreztem, ami
meglepett. A kezem felnyúlt, beletúrt a hajába, és a fejét azon a helyen
marasztalta. Nem gondoltam volna, hogy aznap este ilyen jól fogom
érezni magam. Én nem akartam mást, csak a szemetet eltakarítani az
útból, az, hogy jól érezzem magam, olyan különleges apróság volt, amire
nem is számítottam. Néhány percnyi idétlenkedés után végül sikerült
kigombolnia a nadrágomat, és lehúzta az alsóneműmmel együtt. Kezével
végigsimított a testem oldalán, magával sodorva a pólómat, amit aztán a
fejemen át le is vett rólam, és nagyjából a farmerem felé dobta. A
folyékony bátorság már rég új erőre kapott bennem, így aztán levettem a
melltartómat, és félredobtam. A kis ruhadarab falhoz csapódó hangja
rádöbbentett, hogy teljesen meztelenül fekszem az ágyon egy fiúval, aki
a lábaim között térdel, és szemügyre veszi mindazt, amim van.
Jaj, istenem! Ez tényleg megtörténik! Meztelen vagyok egy fiú előtt!
Tényleg végig akarom ezt csinálni?
— Jézusom, te kibaszott gyönyörű vagy!
Igen! A válasz igen! Ha továbbra is ilyeneket mond, máris bedughatja a
fülembe.
Végigjártatta a szemét a testemen, majd gyorsan levette magáról a
pólóját, és áthajította a szobán. Kezeim maguktól nyúltak fel a
mellkasához, hogy megérinthessem őt, amikor fölém ereszkedett. A
melle kemény volt, a bőre sima. Minden centiméterét megérintettem,
amit csak elértem. Tarkójára fontam a kezemet, magamhoz húztam, és
megcsókoltam. Tequila— és napfényíze volt.

19
 Kapatosságunk ellenére nagyon élveztem a csókjait. Most, hogy
meztelenek voltunk és ágyban feküdtünk, már nem csókolt annyira
mohón. Kifejezetten lágyak és édesek lettek a csókjai, amitől aléltan
sóhajtottam a szájába. Felemelte az egyik lábamat, és a csípője köré
kulcsolta. Megéreztem a pénisze hegyét közvetlenül a nyílásomnál.
Ó, a francba, itt vagyunk. Most tényleg megtörténik. De miért beszélek
magamban, amikor a nyelvem valaki más szájában van, aki épp arra készül, hogy
belém nyomja a cerkáját?
Jaj, istenem...
Habár részeg voltam, mint a disznó, arra emlékszem, mi történt
ezután. Két másodperccel később már bennem volt, én pedig búcsút
inthettem a szüzességemnek. Azt akartam, hogy örökké tartson.
Csillagokat láttam, háromszor is elmentem akkor éjjel, és az volt életem
legszebb élménye.
Na, persze. Most viccelsz? Veszítetted el mostanában a
szüzességedet? Kibaszottul fáj, és az egész olyan kínos és mocskos.
Bárki, aki azt mondja, hogy amit átélt, az akár csak távolról is
emlékeztetett az orgazmusra, az egy hazug szarzsák. Csillagokat
egyedül amiatt láttam, mert összeszorítottam a szemhéjamat, aztán
csukva is tartottam a szememet, és csak arra vártam, hogy vége legyen.
De hadd legyek őszinte, én pontosan ilyennek is képzeltem a dolgot.
Az nem a srác hibája volt, hogy nem tudtam mivel büszkélkedni. Ő
olyan édes és gyengéd volt, amennyire csak lehetett, tekintetbe véve az
alkohol mennyiséget, amit elfogyasztottunk akkor éjjel. Mindketten
korongrészegek voltunk, és egy olyan fiú vette el a szüzességemet,
akinek a nevét sem tudtam, csak mert nem akartam, hogy bármi
elterelhesse a figyelmemet a tanulmányaimról, így nem volt időm tartós
kapcsolatra. Mivel a szüzességem már nem volt többé útban, minden
figyelmemet a tanulásnak és a karrieremnek szentelhettem, és Liz végre
nem kezelt minden egyes bulit úgy, mintha húspiacra mennénk. Minden
tökéletesen a terveim szerint alakult. Legalábbis addig, amíg a
menzeszem el nem kezdett késni, és arra nem lettem figyelmes, hogy
degeszek egy vekni kenyeret és hét sajt rudat egy ültő helyemben a
konyhaasztalnál, miközben a naptárt nézem, és azt kívánom, bárcsak

20
jobban figyeltem volna a matekra óvodában, mert az hétszentség, hogy
valamit nagyon elszámoltam.

21
 3.
Látta Ön ezt a spermadonort?

CLAIRE

N ÉHA ANYÁMAT hibáztatom azért, amiért annyira nem akartam

gyereket. Nem volt ő különösebben rossz anya, egyszerűen csak
nem tudta, mit csinál. Hamar rájött, hogy a vidéki kisvárosi élet
nem neki való, és hogy az apámmal való tévénézésnél és egy szemtelen
tizenévessel való foglalkozásnál ő sokkal többet akar az élettől. Utazni
akart, kiállításokra, koncertekre és moziba járni, tetszése szerint
szabadon járni—kelni, és nem tartozni beszámolási kötelezettséggel
senkinek. Anyám egyszer azt mondta, hogy sohasem szeretett ki apából,
egyszerűen csak többre vágyott, mint amit apám nyújtani tudott neki.
Így aztán elváltak, és anyám elköltözött tizenkét éves koromban, kibérelt
egy lakást a városban, körülbelül negyvenöt kilométerre tőlünk. Soha
nem éreztem, hogy elhagyott volna, vagy ilyesmi, továbbra is
folyamatosan találkoztunk, és mindennap beszéltünk telefonon, arról
pedig szó sem volt, hogy ne kérdezte volna meg, hogy vele akarok—e
menni, amikor elköltözött. Megkérdezte, de szerintem csak azért, mert
úgy érezte, hogy ezt várjuk tőle. Mindenki tudta, hogy én inkább apával
maradnék. Mindig is apuci szeme fénye voltam, és már az is maradok.
Bármennyire szerettem is anyámat, úgy éreztem, sokkal több a közös
bennem apával, és ezért valahogy természetes volt, hogy úgy döntöttem:
vele maradok. Habár anyám nem élt velünk, próbált a képességeihez
mérten a lehető legjobban gondoskodni rólam. Ám eleve nem volt
valami hű, de tehetséges szülő, és miután elköltözött, ilyetén kísérletei
kezdtek egy—egy vonatszerencsétlenségre hasonlítani. Bármit gondoltak
is az emberek, ő nagyon szeretett engem. Viszont sokkal inkább
barátként viselkedett velem, mintsem anyaként. Három nappal azután,

22
hogy elköltözött, felhívott, és elmondta, hogy az Oprah—showban látta,
hogy mint anya és lánya, csinálnunk kellene valami olyasmit, ami
megváltoztatja az életünket, és szoros köteléket alakít ki közöttünk.
Javasolta, hogy csináltassunk ugyanolyan tetoválást. Emlékeztettem rá,
hogy még csak tizenkét éves vagyok, és hogy ez számomra törvénytelen.
Éppen elég életvezetési tanácsadó könyvet kaptam tőle az évek alatt
ahhoz, hogy akár saját könyvesboltot is nyithattam volna, és a
Facebook—oldalán túlságosan sok képen jelölt meg azzal az aláírással,
hogy Én és a legjobb barátnőm!

Az emberek furcsállották, ahogy mi hárman éltünk, de nekünk

bevált. Apámnak nem kellett hallgatnia, hogy anyám egész nap azzal
rágja a fülét, hogy soha nem viszi őt sehová, anyám pedig szabadon
élhette az életét, miközben továbbra is szoros kapcsolatot ápolt velünk.
Bizonyos emberek egyszerűen nem arra születtek, hogy együtt éljenek. A
szüleim sokkal jobban kijöttek egymással így, hogy huszonöt percnyi
autóút választotta el őket.

A rossz tévé show—okból elcsípett tippek mellett anyám szívesen

használta a Parenting with Idioms5 című könyvet is a nevelésemhez.

Minden egyes tanácsa valami szólásmondás volt, amit itt—ott olvasott,

vagy Paula Deentől6 hallott a Food Networkön. Sajnos ezeknek a
mondásoknak se füle, se farka nem volt, és soha nem a helyes
szövegkörnyezetben használta őket. Ha hatévesen elmeséled anyádnak,
hogy sírtál az iskolában, mert valaki megbántott, ő meg azzal válaszol,
hogy „Ne mondd, hogy esik, amikor te pisilsz a hátamra!”, akkor
megtanulod önállóan kezelni a dolgaidat, és nem fordulsz hozzá többé
tanácsért.

Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, nem arról álmodtam, hogy afféle
független „nem fogom borotválni a lábamat a férfiak kedvéért” típusú
női egyenjogúsági harcos legyek, aki büszke arra, hogy minden feladatát
ellátja egyedül, mindenféle külső segítség nélkül. Nem vagyok én mártír!

5 Magyar fordításban körülbelül: Nevelés közmondásokkal.

6 Kiismert séf, a Food Networkön van saját főzőműsora.
23
Bármilyen makacs és önálló voltam is, tudtam, hogy segítségre lesz
szükségem.

Mihelyst túl voltam kismillió terhességi teszten, és megittam vagy

három liter tejet, hogy mindegyikre tudjak pisilni, rájöttem, hogy meg
kell találnom a fickót. Ez persze azután volt, hogy rágugliztam a „tej és
terhességi teszt” összefüggésére, hogy biztos lehessek abban, nem
elvesztegetett harminckét perc volt az életemből az, amikor rettegve
bámultam a fürdőszoba padlóján a szerteszét heverő terhességi teszteket,
abban reménykedve, hogy talán nem is pontosak, lévén a pasztörizáció
bekavar a hormonoknak, és emiatt hamisan is jelezhetnek a tesztek.
Nos, nem kavarnak be egymásnak, ha esetleg te is ebben
reménykednél.
Huszonegy éves, nappali tagozatos főiskolai hallgató voltam, és
olyankor, anyámat idézve, „Nincs egy filléred sem, amit előránthatnál,
és a fogadhoz verhetnél.” Apám, George, tizennyolc éves kora óta
ugyanott dolgozott, és annyit keresett, hogy fizetni tudta a számlákat
meg a szállásomat. Hála istennek, apám legjobb barátjának, Timnek,
évekkel ezelőtt igaza volt. Okosabb voltam, mint ahogy kinéztem, így
ingyenjegyet nyertem az Ohiói Egyetemre, úgyhogy nem nyomta a
vállamat a tandíj vagy a tanulmányi kölcsön súlya. Sajnos azonban ez azt
is jelentette, hogy reggeltől estig tanultam és hajtottam, mint egy állat,
kétszer annyi órám volt, mint a többi diáknak, így nem maradt időm
dolgozni és pénzt félretenni.

Bizonyos szempontból anyámra ütöttem. Többet akartam annál,

mint hogy a Fosters Bar and Grillben legyek pincérnő, ahol végig a
középiskola alatt dolgoztam. Utazni akartam, keményen dolgozni, és egy
nap megnyitni a saját üzletemet. Az élet azonban nem dob magas
labdákat. Az élet egy három kiló hatvanöt dekás kisbabát vág a képedbe,
amikor éppen nem figyelsz. Az élet egy bosszúszomjas ribanc. Volt
annyi eszem, hogy tudjam: képtelen leszek egyedül végigcsinálni. Ám
apám előtt, ameddig csak lehetett, titokban akartam tartani a rázós
hibámat. Anya pedig? Nos, minden más nő valószínűleg azonnal az
anyját hívná, mihelyst a terhességi teszt rózsaszínné változik, hogy
elsírja a bánatát és segítségért esedezzen, de nekem akkor éppen nem
24
volt kedvem egy újabb anyai tanácshoz, miszerint „Jó munkához időben
kell ma egy veréb, mint később egy túzok.” Így aztán maradt az a
személy, akinek a segítségével ebbe a helyzetbe kerültem. Sajnos
azonban fogalmam sem volt róla, hogy hívják a fickót, akivel
lefeküdtem. Mivel eléggé gyötrődtem amiatt, amit aznap éjjel tettem,
nem ismételtem meg az előadást mással, így hát, biztos voltam benne,
hogy Mr. Sörpong az apa. Már csak meg kellett találnom őt.

Mégis, ki a fene áldozza fel a szüzességét egy fiúnak úgy, hogy

arra sem veszi a fáradságot, hogy megkérdezze, hogy hívják?

Hát igen, ez volnék én.

Miután eldöntöttem, hogy megkeresem őt, az első napomat azzal

töltöttem, hogy minden egyes idióta gyökérrel beszéltem, aki abban a
koleszban lakott, ahol a buli volt. Senkinek sem volt halvány fogalma
sem arról, hogy kiről beszélek, amikor leírtam a fickót és a barátját,
akivel együtt voltak akkor este. Lehet, hogy mindez azért volt, mert
mindenkinek, akivel beszéltem, olyan szaga volt, mint egy sörfőzdének,
és végig a melleimet bámulták, amíg ott voltam. Vagy talán azért, mert
nem beszéltem folyékonyan gyökérül. De tényleg, mindkét eshetőség
teljesen valószínűnek látszott. A vadászkalandom végeztével, visszaúton
a lakásba, amit Lizzel osztottam meg, nem akartam mást, csak jól seggbe
rúgni magam.

Másnap reggel, amikor felébredtem, még ostobábbnak éreztem

magam, mert be kellett ismernem, hogy még mindig vágyom a fiú ölelő
karjaira. A fenébe, miért nem maradtam? Meg kellett volna várnom,
amíg felébred, megköszönni neki az együtt töltött kellemes órákat, és
elmenteni a számát a telefonomba. De bármennyire viszketett is az
ujjam, hogy beletúrjak a hajába és végigsimítsak az arcán, tudtam, hogy
nem tehetem. Nem engedhettem meg semmi olyasmit magamnak, ami
elterelhette volna a figyelmemet a céljaimtól, márpedig ez a fiú pontosan
ilyen volt. Ha színjózanul is együtt lettünk volna, tutira teljesen
belegabalyodtam volna, és mindent elfelejtettem volna, amiért egész
addigi életemben dolgoztam. Úgy gondoltam, sokkal egyszerűbb
lesöpörni magamról az egészet, és azt mondani, hogy csak azért
25
csináltam, mert részeg voltam, mint elismerni, hogy hibáztam. Úgy
értem, nem az volt a hiba, hogy lefeküdtem vele, hanem az, ahogy az
egészet kezeltem, meg az, amit másnap reggel tettem. Ugyanis ahelyett,
hogy ott maradtam volna, kibújtam az öleléséből, elhagytam a teste
melegét, és arra gondoltam, milyen szörnyű lenne, ha most valami ronda
béka mellett ébredtem volna. De ő pokolian dögös volt nappali fényben
is. Könnyen szabadultam, nem kellett lerágni a karomat, mint a
csapdába esett prérifarkasnak, és úgy kibújnom alóla. Amilyen gyorsan
csak tudtam, felkaptam a ruháimat, és otthagytam őt meztelenül, mély
álomban, az ágyban. Senki sem mozdult, miközben keresztüllépkedtem
a házban szerte—szét heverő alvó testeken, hogy végrehajtsam a
szégyenteljes hazafutást, és kiléptem az ajtón a napfényes reggelbe.

Összesen hatszor fordultam meg és mentem vissza a házhoz, hogy

megvárjam, amíg felébred, de aztán minden egyes alkalommal le is
beszéltem magam erről — méghozzá ugyanazzal az indokkal: csak arra
kellett, hogy megszabaduljak a hülye szüzességemtől. Tényleg tudni
akarom, hogy ő mit akart? Tutira nem én voltam ott a legjobb csaj akkor
este. Mondják rám, hogy cuki vagyok, és gondolom, ez így is van, de
mégis, ő mit láthatott bennem, amikor rám nézett? Lehet, hogy csak úgy
volt vele, hogy engem tutira megkaphat. Nem, jobb, ha inkább úgy
emlékszem rá, mint egy kedves, becsípett, dögös srácra, aki
megszabadított a szüzességemtől és megnevettetett. És jobb, ha nem
tudom, hogy egy gerinctelen puncimágnes, aki ábécésorrendben fekszik
le minden diáklánnyal, és én csak egyszerűen szerencsés voltam, hogy
végre eljutott az M betűig.
Amikor aznap hazaértem, Liz újra és újra elmeséltette velem a
történteket, hogy mindahányszor visongatva elmondhassa, milyen
boldoggá tettem, és hogy egyáltalán nem nagy ügy, hogy nem jött össze
az én pasim kigyúrt barátjával, mert megismerkedett valami Jim nevű
sráccal, aki egyedül volt a buliban, és első látásra egymásba szerettek.

Öt héten keresztül visongatva örült és örvendezve veregetett háton,

mígnem egyszer arra jött haza, hogy a fürdőszoba kövén ülök,
körülöttem kis fehér műanyag pálcikák hevernek, mindegyiken a
„terhes” jelzés, én pedig magamból kikelve zokogok, a takony
26
belecsorog a számba, és összevissza hablatyolok neki tejről és terhességi
vizsgálatot végző tehenekről.
Liz két hónapig segítette a srác megtalálásáért folytatott keresztes
hadjáratomat. De még a fiú barátjának a nevét sem sikerült kiderítenie,
mert mihelyst Jim szemébe nézett, „a világ megszűnt létezni körülötte”,
vagy valami hasonló ocsmányság történt. Beszéltünk a tanulmányi
irodával is, és átböngésztünk egy tucat évkönyvet, abban a reményben,
hogy felismerjük a fiút valamelyik képen. Próbáltunk rábukkanni arra az
undorító Nikire is, aki belém rohant, de nem volt szerencsénk.
Ezek az emberek csak úgy a semmiből tűntek elő, vagy mi? Hogy a
picsába nincs a létezésükről semmilyen feljegyzés ebben az iskolában?
Liz beszélt a kollégiumban lakó srácokkal, Jimet is magával cipelve,
de nem volt több szerencséje, mint nekem. Viszont teljesen elázva ért
haza, mert mindegyik fickó, akivel beszéltek, megitatta őket egy felessel
minden alkalommal, amikor a „kecskehere” szó elhangzott. Őszintén
szólva, lövésem sincs, ez a szó hogy kerülhetett elő ilyen marha sokszor
újra és újra a beszélgetések során. Van róla fogalmad, milyen idegesítőek
a részegek, amikor te nem ihatsz? Különösen azok a részegek, akik
szerelmesek egymásba, és nagyban megy a tapizás meg a smárolás, és
Walt Whitmant szavalnak egymásnak, miközben a te szemeid vörösek és
dagadtak a sírástól, nem zuhanyoztál négy napja, és éppen most hánytad
ki a gyomrod tartalmát, mert láttál egy aranyhalas reklámot. Mármint
aranyhal formájú kekszről szólót. De azok az átkozott kekszek annyira
hasonlítottak az igazi halakra, hogy csak arra tudtam gondolni, hogy
lenyelek egy nyálkás, élő aranyhalat, ami végig engem bámul a kis
gyöngy szemeivel, míg a nyelvemre rakom.

Tudtam, hogy az esélyem arra, hogy megtaláljam ezt a srácot, szinte

a nullával egyenlő. Nem költözhettem be a koleszba, és nem lehettem a
fiúk terhes kabalaszobatársa abban a reményben, hogy a srác még azelőtt
visszatér, mielőtt a gyermek, akit a szívem alatt hordok, felnő, és
beiratkozik erre a főiskolára, hogy ő is itt éljen.
Nem tudtam tovább halogatni azt sem, hogy elmondjam apámnak a
történteket. Aznap reggel elmentem az iskolai orvoshoz, és a nővér
megerősített, kijelentette, hogy a vérvizsgálat alapján terhes vagyok.

27
Úgyhogy számításaim szerint az egyetlen alkalom után, hogy szexeltem,
tizenhárom hetes terhes lehettem.

Ami azt illeti, én maximálisan annak a pártján állok, hogy a nőknek

jogukban áll választani. Hiszek abban, hogy ez az én testem, és azt
teszek vele, amit csak akarok, blablabla. Ugyanakkor bármenynyire
kevéssé is kedvelem ezeket az apró kis emberkéket, nem bírnék a saját
húsomtól és véremtől megszabadulni, sem abortusz, sem örökbeadás
útján. Ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Így hát, miközben Liz fogta
a kezemet, nem szaroztam tovább, felhívtam apámat, és elmondtam neki
mindent.
Hadd mondjak el valamit apámról! Százkilencvenhárom centi
magas, száztizenhárom kiló, az alkarját televarratta kígyókkal,
koponyákkal meg egy csomó ijesztő szarral, és mindig olyan arcot vág,
mint aki dühös az egész világra. Jó néhány srác halálra ijedt
középiskolában, amikor bekopogtattak, és ő nyitott ajtót. Bevallották,
hogy azt hitték, apám meg fogja őket ölni. Ilyenkor megnyugtattam őket,
hogy nem, ő szinte mindig ilyen arcot vág.
Őszintén szólva, apám nagyon kedves ember. A tetoválásait még
fiatal korában csináltatta, katonaként, és csak azért tűnt morcosnak, mert
mindig kimerült volt. Napi tizenkét órát dolgozott, heti hét napon
keresztül, hónapokig, mire egy—két szabadnapot kapott. Nem nagyon
mutatta ki az érzéseit és nem volt különösképpen ragaszkodó, de én
tudtam, hogy nagyon szeret, és bármit megtenne értem. Nagyszerű
fickó. Persze azért nagyon észnél kell vele lenni, és hát, isten
irgalmazzon annak, aki valaha is bántani merészeli az ő kislányát. Liz
Chuck Norris—os idézeteket terjesztett az iskolában, de Chuck Norris
neve helyett az én apám nevét rakta a mondatba. Olyan sokáig
mondogatta, hogy egy idő után azon kaptam magam, hogy én is ezt
csinálom. Apám nagyjából úgy reagált a terhességem hírére, ahogy
vártam.
— Jó, akkor rendbe rakom a szobádat, hogy ott lakhass, amikor vége
lesz a félévnek. És ha időközben megtalálod ezt a fickót, akkor szólj,
hogy letéphessem a golyóit, és lenyomhassam a torkán — mondta a
szokásos mély, egykedvű hangján.

28
 Ha rosszul írod be George Morgan nevét a Google—ba, akkor nem
azt dobja ki, hogy „Nem szeretne inkább George Morganre keresni?”
hanem azt, hogy „Menekülj, amíg nem késő!”
Amikor a félév véget ért, egyéves halasztási kérvényt nyújtottam be,
hogy tartsák fenn az ösztöndíjamat. Egy évig marad aktív az ösztöndíj,
azután újra kell jelentkeznem. Nem állt szándékomban olyan sokáig
távol maradni a tanulástól, ugyanakkor arra sem számítottam, hogy egy
kisbaba fenekestül felforgatja az életemet. Akarom mondani, éveken át
tartó örömben lesz részem.
A következő hat és fél hónapban annyit dolgoztam, amennyit a
növekvő hasam és az elefántlábam csak bírt, hogy minél több pénzt
tudjak félretenni, mire megszületik a fiam. Sajnos egy olyan kisvárosban,
mint Butler, nincs túl sok jól fizető munkahely, amiből választani lehet,
hacsak persze nem akar az ember sztriptíztáncosnő lenni a város
egyetlen sztriptíz bárjában, az Ezüstrúdban. Amikor hét hónapos terhes
voltam, megkörnyékezett a bár tulaja az élelmiszer boltban. A
gabonapelyhes sor kellős közepén elmondta, hogy rengeteg támogatója
van a klubnak, akik úgy vélik, hogy egy várandós nő teste gyönyörű. Ha
nem lettek volna gyerekek a közelben, elküldtem volna a francba. Ugyan
már! Kit akarok átverni? Ha maga Jézus Krisztus állt volna mellettem,
akkor is elmondtam volna ennek a fickónak, hogy ha még egyszer a
közelembe jön, letépem a tökét, és a szájába tömöm, azzal fojtom meg.
Na, persze, Jézus Krisztustól azért elnézést kértem volna, mielőtt fizetek,
és távozom a boltból.
Természetesen a butleri iskola szülői munkaközösségének elnöke is
pont ott állt a hatéves gyerekével, és minden szót hallott. Hát, azt
hiszem, nem kell lélegzetvisszafojtva várni a meghívását, igaz? A fenébe!
Most miből fogok élni?
Miután a terhessztriptíz—karrierem véget ért, még mielőtt
elkezdődött volna, a közmondásos farkamat a lábam közé húzva,
szemlesütve kéredzkedtem vissza régi munkahelyemre, a Fosters Bar
and Grillbe pincérnősködni. Szerencsére a Fosters fenntartotta a
helyemet azóta, hogy a középiskolában ott dolgoztam, és nagyon
boldogok voltak, hogy segíthettek nekem, különös tekintettel a
körülményeimre.
29
 Amikor kisvárosi emberek rólad veled beszélgetnek, akkor azokat a
szavakat suttogva ejtik ki, amikről úgy gondolják, hogy megbánthatnak
másokat, akik véletlenül fültanúi a beszélgetéseteknek. Véleményem
szerint olyan szavakat kellene suttogni, hogy bassza meg; anális szex; vagy
hallottad, hogy Billy Chuckot rajtakapták bokáig tolt gatyával a Piggly Wiggly
mellett a kutyájával, Buffyval? Az olyan szavak suttogása, mint körülmény,
valahogy nem tűnt indokoltnak. Emiatt én véletlenszerűen suttogtam
mindenféle szavakat, csak hogy összezavarjam őket.
— Mrs. Foster, a mosdóban kifogyott a WC—papír.
— Mr. Foster, ma szeretnék korábban végezni, hogy elmehessek
orvoshoz.
Mindennap beszéltem Lizzel, miután hazaköltöztem. Ő tovább
folytatta a kutatást az eltűnt spermadonor után, amikor ráért. Az ő
családja is butleri volt, így olyan gyakran látogatott meg, amilyen
gyakran csak tudott, de a terhességem vége felé egyszerűen nem volt
ideje, hogy túl sűrűn megtegye a három és fél órás autóutat. A tanárai
meggyőzték, hogy duplázza meg az óraszámát, így egy évvel korábban
teheti le a vizsgáit kiskereskedelemből, vállalkozás szakiránnyal, olyan
főtárgyakkal, mint marketing és könyvelés. Tudtam, hogy nappali
tagozatos diákként, részmunkaidős gyakornokként (egy otthonról
dolgozó tanácsadó cégnél) és a virágba szökött kapcsolatával Jimmel,
már így is nagyon sok dolga volt. Nem irigyeltem tőle a sikereit és a
boldogságát. Elég felnőtt voltam ahhoz, hogy beismerjem, éppen csak
egy kicsit féltékeny voltam. Liz és én mindig is beszéltünk arról, hogy
valami üzleti vállalkozásba kellene fognunk együtt, és hogy majd
egymás melletti épületeket bérelünk ki közös ajtóval, és hogy egy tágas
lakásban fogunk élni a bolt feletti emeleten, ahol király bulikat tartunk
majd hétvégénként. Arról is álmodtunk, hogy hozzámegyünk az N’Sync
egy—egy tagjához, és hogy poligámiában élünk az új együttesünkkel,
amit N’Love—nak fognak hívni.
Az utóbbiban még mindig reménykedem, hogy összejön.
Amikor az üzletről beszélgettünk, Liznek sosem volt fontos, hogy
milyen tevékenységbe fogunk, neki csak az volt a lényeg, hogy ő legyen
a tulaj és a főnök. Én viszont, amióta az eszemet tudom, egy sütis és
cukorkás boltot szerettem volna nyitni.
30
 Ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig is a konyhában
sündörögtem, és állandóan csokival öntöttem le valamit, vagy sütit
sütöttem. Apám folyton azzal viccelt, hogy nem tudnék titokban mögé
settenkedni, mert egy mérföldről megérzi a csoki illatot. Szinte biztos,
hogy már akkor beleitta magát a sejtjeimbe az illat.
Nagyon boldog voltam, hogy a legjobb barátom álma valóra válik,
és próbáltam nem túl sokat merengeni azon, hogy az én álmaimnak a
lángját viszont takarékra kellett állítani, isten tudja, meddig.
Amikor hazaköltöztem, hiányzott, hogy nem láttam mindennap
Lizt, és szomorú voltam, hogy a jövőmet parkoló pályára kellett állítani,
de semmi nem tett be annyira, mint a vajúdás a huszonegyedik
születésnapomon. Míg minden barátom azzal ünnepelte a
huszonegyedik születésnapját, hogy a létező összes alkoholtartalmú italt
végigkóstolta egy nyilvános WC padlóján ülve, miközben a
hangszórókból dübörgő dalt énekelte, hogy aztán hazafelé az
anyósülésen ülve, az ablakon kihajolva azt üvöltse, hogy BEBASZTAM,
KÖCSÖGÖK!, addig én egy kórházban senyvedtem, és próbáltam nem
képen törölni minden egyes nővért, aki azt magyarázta, hogy még túl
korán van az érzéstelenítéshez.
Akkor és ott eldöntöttem, hogy egy nap szülésznő leszek. És ott
állok majd minden egyes vajúdó nő mellett, és amikor a nővér vagy az
orvos vagy a francba is, a nő férje olyan ostobaságot mond, hogy „Csak
lélegezz nagyokat, és elmúlik a fájdalom”, akkor kiszorítom az életet is a
szaporítószerveikből, amíg magzatpozícióba görnyedve, az anyjuk után
sírva el nem kezdenek könyörögni, és akkor majd azt mondom nekik:
„Csak lélegezz nagyokat, és elmúlik a fájdalom, seggfej!” És bárkinek
letörlöm a bíró uras ítélkező arckifejezést az ábrázatáról, aki csúnyán néz
a kismamára, mert (miután kivágtak belőle egy három kiló hatvan dekás,
véres, mocskos, üvöltő emberi csomagot) arra kéri az apját, hogy adja
oda neki az üveg vodkát a táskájából, lévén a morfium és a vodka
káprázatos módja annak, hogy megünnepeljük az új ivadék
megszületését.
Ezzel, azt hiszem, el is mondtam minden lényegeset magamról.

31
 A következő négy évet azzal töltöttem, hogy a belemet is
kidolgoztam, hogy elég pénzt tegyek félre a jövőbeli vállalkozásomhoz,
miközben neveltem a fiamat, és próbáltam nem eladni őt a cigányoknak,
nap mint nap.

Egy idő után alábbhagyott a Mr. Szűzhártyaszaggató utáni

kutatásunk, mert közbejött az élet. Ez nem jelentette azt, hogy nem
gondoltam már rá, hiszen amikor a fiamra néztem, óhatatlanul is
eszembe jutott a pasi. Mindenki azt mondta, hogy Gavin tisztára úgy néz
ki, mint én. És ez bizonyos mértékig így is van. Az orra, az ajkai, a kis
gödröcskék az arcán, sőt, a személyisége is olyan, mint az enyém. De a
szeme, az egy egészen más történet. Minden áldott nap, amikor a fiam
tengerkék szemének a mélyébe néztem, az apját láttam. Láttam, ahogy a
szeme sarkában összeszaladnak a kis ráncok, amikor felnevetett valamin,
amit mondtam neki, és láttam, ahogy felcsillannak, amikor lelkesen
mesélt nekem egy vicces történetet, és minden alkalommal láttam benne
az őszinteséget is, ahogy anno az apja kisimította a hajamat a szememből
akkor éjjel. Néha eltűnődtem, hogy merre járhat és mit csinálhat most, és
hogy vajon még mindig a Heathers—e az egyik kedvenc filmje. Néha
belém hasított a lelkiismeret furdalás, amikor arra gondoltam, hogy az az
ember nem találkozhat a saját fiával. De nem azért, mert nem próbáltam
megkeresni őt. Amit tudtam, megtettem. Mégsem adhattam fel hirdetést,
hogy „Helló Világ! A helyzet az, hogy egyszer egy kollégiumi buliban
úgy viselkedtem, mint egy kis kurva, és beengedtem egy vadidegent
oda, ahol férfi nem járt még azelőtt, és most van egy fiam. Segítenének
megkeresni a kisfiam apukáját?”
Jim ugyanolyan állandó része lett az én életemnek, amennyire
Lizének. Valószínűleg ugyanannyit beszéltem vele telefonon, mint Liz—
zel. Nem volt kétséges, hogy ők ketten lesznek Gavin keresztszülei.
Rettenetesen elkényeztették őt, és a gyerek nagyszájúságáért is hajlamos
voltam őket hibáztatni. Nem hiszem, hogy bárki hangosabban
sikoltozott nálam, amikor megtudtam, hogy Jim megkérte Liz kezét, és
Butlerbe költöznek, hogy közelebb legyenek a lány családjához és
hozzám. Amint hazaköltöztek, Liz fáradhatatlanul dolgozni kezdett. A
következő néhány évet kutatással és munkával töltötte, hogy

32
összehozzon egy komoly üzleti tervet. Néhány hónapja elárulta, hogy
végre rájött, mit akar eladni, de addig nem akar róla beszélni, amíg nem
biztos benne, hogy működni fog a dolog. Az ominózus
telefonbeszélgetés után Lizből csak egy elsuhanó árnyat láttam, ahogy
egyik megbeszélésről a másikra rohant, folyamatosan a telefonon lógott,
ingatlanosokkal és bankokkal tárgyalt, oda—vissza rohangált az ügyvédi
irodába, hogy papírokat írjon alá, és naponta ment az önkormányzathoz,
hogy minden hivatalos papírt kitöltsön és elintézzen. Egy csajos estén,
miután a kelleténél öttel több száraz martinit ittam, kelletlenül
beleegyeztem, hogy részidős tanács—adóként besegítek neki. Úgy
emlékszem, a következőket mondtam neki „Szeretlek, Liz! És szeretem a
vodkát. Megölellek és megszorongatlak, és ezentúl Lidkának hívlak.” Liz
ezt igennek vette, de a munkáról egyelőre csak annyit mondott, hogy
eladásról lesz szó, és imádni fogom. Csaposként úgy gondoltam
magamról, hogy nagyon jó leszek az eladásban.
— Micsoda? A feleséged elhagyott egy másik nőért, akivel egy
könyvklubba jár? Tessék, próbáld ki ezt az üveg Patront!
—Jaj, ne! A legjobb barátod szomszédjának a volt feleségének a
kutyáját elütötte egy autó? Tessék, a jó öreg Johnnie Walker majd segít!
Liz még a leghétköznapibb dolgoknak is igyekezett nagy feneket
keríteni, és nem árult el semmit, mert meg akart lepni azzal
kapcsolatban, hogy mit kell majd eladnom. És mivel azon az estén részeg
voltam, rábólintottam az ajánlatára. Abba is beleegyeztem volna, ha
otthoni beöntéshez való készletet kellett volna eladnom, ezt ő is tudta.
Majdnem minden este, miután Gavin lefeküdt aludni, néhány órát a
bárban dolgoztam, és kerestem egy kis extrát azzal is, hogy parti
kellékeket, cukros és sütis tálcákat állítottam össze, de egy kis pluszpénz
mindig jól jött, így részemről rendben volt a dolog, csak a közös munka
Lizzel ne menjen a Gavinnel töltött idő rovására.
Ma este volt az „eligazítás”, hogy úgy mondjam. Úgy volt, hogy
elmegyek Lizzel az egyik találkozójára, hogy egy kis ízelítőt kapjak a
vállalkozás természetéből. Jim vigyázott Gavinre. Felajánlottam, hogy
elviszem Gavint hozzájuk, amikor felveszem Lizt.

33
 A kocsibejárón vártak ránk, amikor behajtottam. Liz egy akkora
bőröndöt húzott maga után, amekkorát még soha nem láttam, de
félretolta Jim kezét, amikor az megpróbált segíteni neki berakni a
csomagot az autóm csomagtartójába. Hatalmas intő jelként kellett volna
értékelnem Jim mindentudó vigyorgását, amikor elváltunk. Nekem
legyen mondva, nem járok el túl sokat otthonról. Azt gondoltam, hogy
gyertyákat, Tupperware edényeket vagy kozmetikai cikkeket fogunk
eladni, csupa olyasmit, amit Liz szeret. Lehetett volna több eszem, vagy
jobban kellett volna figyelnem a „Hálószobai örömök” feliratra, amit
elegáns rózsaszín betűkkel véstek a bőrönd oldalára.

34
 4.
Szex és csokoládé

CARTER

—Ő VOLT A KEDVENC NAGYBÁCSIM, a kedves öreg Willie

bácsi. Nagyon fog hiányozni. Én csak forgattam a szememet, és
kiittam az utolsó csepp sört is a poharamból, miközben a
legjobb barátomat, Drew—t hallgattam, aki a mellettem lévő bárszéken
ült, és éppen az egyik pincérnőt próbálta felcsípni.
— Óóó, te kis szegény drága! Biztos nagyon szomorú vagy —
mondta neki a lány, és végigsimított Drew haján.
Az összes baromságot bekajálta, amivel Drew megkínálta.
— Nagyon le vagyok sújtva. És eszméletlenül kanos vagyok a
gyásztól.
— Mit mondtál? Nem hallottam a zenétől — kiabált vissza neki a
lány.
Fintorogva Drew—ra néztem a lány feje fölött, olyan arccal, amiből
egyértelműen le lehetett olvasni, hogy „Nem hiszem el, hogy tényleg ezt
mondtad.” A lány megpuszilta Drew—t, Drew pedig megpaskolta a
fenekét, és ezzel el is váltak útjaik. Drew megfordult a székén, hogy
nagyot húzzon az italából.
— Willie bácsikád két éve meghalt, és különben is utáltad —
emlékeztettem.
Drew lecsapta a sörét a pultra, és felém fordult.
— Hát már el is felejtetted az Ünneprontók ünnepét, azt a
fantasztikus műalkotást, Carter? A gyász a természet leghatásosabb
vágykeltője, barátom!

35
 Drew—val óvodás korunk óta legjobb barátok vagyunk, mégis a
mai napig totál el tud képeszteni. Az a tény, hogy ő a legjobb barátom, és
amikor baj van, mindig számíthatok rá, segített elfelejteni a másik tényt,
hogy többnyire undorító hímringyó módjára viselkedik.
Drew magához intette a csapost, és rendelt két pohár tequilát. Ha
így haladunk tovább, hordágyon fognak hazavinni. A létfontosságú
szerveim már kezdtek leállni a rengeteg szesz miatt, ami vér helyett
keresztülfolyt rajtuk, és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy egy kis
manó az agyamban az „Ice, Ice, Baby” szavakat suttogta és a látásommal
szórakozott.
Drew—val mindketten ugyanabban az autógyárban dolgoztunk, és
nemrég helyeztek át bennünket a toledói üzemből egy másikba, amely
csak pár órányi autóútra volt, Butlerben. Toledóban közösen béreltünk
lakást, de miután két évig hallgattam, ahogy végigkeféli a
telefonkönyvet, az Arany Oldalakat és nyolc kerületet tíz mérföldes
körzetben, úgy döntöttem, hogy az új helyen szükségem van saját
élettérre. A vidéki stílusú házban, amit kibéreltem, még mindig volt
egytonnányi csomagom, ami csak arra várt, hogy kipakoljam, és már
kezdtem bánni, hogy engedtem Drew rábeszélésének, miszerint fojtsam
inkább italba a bánatom. Túlságosan is jól ismert, és tudta, hogy ha
otthon maradtam volna, akkor sem pakolásztam volna. Ott ülnék
egyedül, kezemben az exem képével, és azon tűnődnék, hogy mi a
fenéért vesztegettem el rá annyi évet az életemből.
A csapos kitöltötte az italokat, hagyta, hogy kifolyjanak a pohárból.
Drew felkapta mindkettőt, az egyiket odanyújtotta nekem, a másikat
pedig magasra tartotta. Elvettem az italt, és kelletlenül utánoztam a
mozdulatot, miközben erősen koncentráltam, hogy egyenesen tartsam a
kezem, mert a helyiség megindult velem.
Drew szabad kezével a könyökömhöz kapott, visszarángatott a
székre, és közben az ital egy része a kezembe folyt. Hoppá, ezek szerint
én csúsztam félre, nem a kocsma.
— Mielőtt pofára esel, te gyökér, szeretnék tósztot mondani a legjobb
barátomra, Carterre. Kívánom, hogy ne essen még egyszer áldozatául
egy ilyen hűtlen, pénzleső szajhának!

36
 Ledöntöttük az italokat, és a pultra csaptuk a poharakat.
— Kösz, hogy nem kúrtad meg, haver! — motyogtam, próbálva
érthető szavakat formázni a számmal.
— Hé, öreg, először is, sosem dugnék meg olyan lányt, aki téged
csak egy kicsit is érdekel, főleg ha együtt jársz vele már nagyon régóta.
Másodszor pedig, sosem engednék egy ilyen romlott ribanc
csábításának. Nem tennék ilyet a farkammal, ő sem tett nekem semmi
rosszat, és nem érdemli meg, hogy ilyesféle nők vaginájával büntessem.

Nagyot sóhajtva a pultra könyököltem, és a fejemet a tenyerembe

hajtottam.
— Szegény kis farkam, megérdemelne egy ajándékot — motyogtam
magamban.
Nagyon rosszulesett nekem — és a farkamnak — rájönni arra, hogy
a barátnőm, akivel két éve együtt voltunk, megcsal. Mindezt két nappal
azelőtt, amikor már úgy volt, hogy ideköltözünk, és új életet kezdünk
együtt.
A pincérnő, aki segített feldolgozni Drew hatalmas gyászát,
visszasétált, hogy megvigasztalja őt, és ezzel megzavarta a faroksajnáló
bulimat. Abban a pillanatban valaki gyorsan elsuhant mellettem a
keményfa padlón kopogó cipőkben, a nyomában szellő fuvallatával.
Azonnal belélegeztem, és megéreztem a csokoládé illatát, ami minden
érzékemet eltöltötte, és visszaröpített a múltba, öt évvel ezelőttre.
— Mmmm, de jó illatod van, olyan, mint a csokis sütinek, amiben csoki
darabkák vannak — búgtam reszelős másnapos hangon, ahogy magamhoz
húztam hihetetlenül puha testét.
A mindenit, nincsenek csontjai, de tényleg, egy sincs! Hol a picsában
vannak a csontjai? Még mindig részeg vagyok? Egy guminővel aludtam már
megint! Nagy nehezen szétfeszítettem összeragadt szemhéjamat, egyiket a másik
után, hogy a szobát elöntő napfény ne vakítson meg. Amikor a szemeim
megszokták a fényt, lenéztem az ágyra és felmordultam. Nem, nem vagyok
részeg, éppen csak egy párnát ölelek. Elengedtem a párnát, hanyatt fordultam,
kinyújtottam a kezem oldalra, és a mennyezetet kezdtem bámulni.

Elment a lány, és még csak a nevét sem tudom. Hát mekkora tahó vagyok
én! Mondjuk, ő sem nagyon akarta tudni az enyémet, úgyhogy gondolom, ezzel

37
kvittek vagyunk. Bár ahhoz képest, hogy milyen részeg voltam múlt éjjel,
minden pillanatra emlékszem. Lehunytam a szemem, és felidéztem magamban,
hogy milyen jól nézett ki a feneke a farmerben, meg a bőre illatát, a nevetését, és
hogy milyen érzés volt hozzásimulni a testéhez, amit mintha pont az én
testemhez méreteztek volna. Átkutattam minden emlékemet, de valami oknál
fogva az arcát nem bírtam felidézni, bármennyire próbáltam. Isten verje meg!
Hogy fogom megtalálni, ha nem emlékszem az arcára és nem tudom a nevét? Én
vagyok a seggfejek királya. Tudom, hogy gyönyörű volt, még ha nem is
emlékszem minden részletre vele kapcsolatban. A bőre puha volt, a haja, mint a
selyem, és az ajkaitól úgy nyöszörögtem, mint egy lány. De ami a legjobb,
megnevettetett. Nem sok lány nevettet meg, sosem értik a vicceimet, vagy
túlságosan karót nyeltek ahhoz, hogy megértsék a humoromat. De ő értette.
Múlt éjjel nem voltam a legjobb formámban. Remélhetőleg nem áztam el
annyira, hogy ne bírtam volna felállítani és úgy is maradni. A francba! Ma
reggel elrohant, amilyen gyorsan csak tudott, mert biztos olyan béna voltam
tegnap. Sosem volt még egyéjszakás kalandom. Nem is tudom, hogy ilyenkor mi
a helyes eljárás. Vajon helytelen lenne, ha megpróbálnám felkutatni! Még ha
nem is akar tőlem semmit ezután, legalább bocsánatot kellene kérnem tőle,
amiért olyan istenverte béna voltam múlt éjjel.
És az igazság az, hogy szerettem volna újra látni őt. Tudni akartam, hogy
tényleg valódi, vagy csak képzeltem azt a tökéletességet, ami ő volt. Megfogtam a
párnát, és az arcomhoz nyomtam, mélyen belélegeztem a csokoládé illatát, és
elmosolyodtam. Lehet, hogy nem emlékszem mindenre, de az illatára nagyon is.
Olyan volt, mint a forró csoki egy hideg téli napon, mint a sülő csokis süti illata
egy esős délután...
Jaj, istenem, úgy beszélek, mint egy csaj. Jót tenne, ha belenéznék valami
sportműsorba, és belekeverednék egy jó kis kocsmai bunyóba, de azonnal.
A fürdőszobából jövő vécélehúzás hangjára azonnal felültem az ágyban.
Szent isten! Ez ő!
Lekaptam a lábamat az ágyról, és elkezdtem kikászálódni a takaróból,
amikor az ajtó kinyílt.
—Azt a kurva, haver, soha ne aludj fürdőkádban! Azt a szart csak a
madarak bírják. Kibaszottul fáj a seggem — panaszkodott Drew, miközben
odacsoszogott az ágyhoz, majd megfordult, és lezuhant az ágy végébe. Néhányat
rugózott, aztán megállapodva feküdt tovább. A karját szeme elé tartva
felmordult.
38
 — Mi a faszért kell ilyen hamar reggelnek lennie? — nyöszörögte.
Csalódottan felsóhajtottam, magamon tartva a takarót. Lehajoltam, és
felkaptam a földről a farmerem, ami összegyűrve hevert a padlón az
alsónadrágommal együtt, ami még mindig benne volt.
— Soha többé nem iszom — mondta Drew.
— Múlt héten is ezt mondtad — emlékeztettem, miközben az ágyra dobtam
a takarót, hogy fel tudjak öltözni.
Mi. A. Lófasz!
—Jaj, ne, bassza meg! A rohadt kurva életbe! Ez nem lehet igaz!
— Mi a nyávogás oka, Nancy? — kérdezte Drew, és elvette a karját a szeme
elöl.
— Vérzik a pöcsöm, Drew! VÉRZIK A PÖCSÖM!
Úgy sikoltoztam, mint egy lány. Én tudtam, most már ő is tudta, és
hamarosan az egész ház tudni fogja. De vérzik a farkam!
— Hallod, amit mondok, kurvára vérzik a kibaszott pöcsöm. Bassza meg!
Ennek sosem szabadna véreznie! Soha!
Azt hittem, szívinfarktust kapok. Alig kaptam levegőt. Nem sok mindent
tudtam a szexről, de azt igen, hogy mi az első szabály, ha az embernek töke van.
Első szabály: a farkadnak sosem szabad véreznie. Második szabály: nincs
második szabály. KURVÁRA SOHA NEM SZABAD VÉREZNIE!
Egy dilinyóssal feküdtem volna le, aki úgy döntött, hogy álmomban
kifaragja a pöcsömet, mint egy töklámpást? Vagy fogak voltak a vaginájában?
Apám mindig azt mondta, amikor tizenéves voltam, hogy maradjak távol a
puncitól, mert harap. Azt hittem, csak viccel. Jaj, istenem, oda sem bírok nézni.
Mi van, ha hiányzik belőle egy darab?
— Nyugi! Mérjük fel a helyzetet! — mondta Drew, keresztbevetve a lábait
és összefűzve a karját a térdén. — Tapasztaltad—e a következő tünetek
valamelyikét? Ismeretlen eredetű váladékozás, vizeletürítéskor fellépő égő érzés,
alhasi fájdalom, fájdalom a herezacskóban, fájdalom szex közben, láz, fejfájás, égő
torok, súlyvesztés, krónikus hasmenés, éjszakai izzadás?
Úgy beszélt, mintha egy kibaszott szifiliszreklámot olvasott volna fel.
— Pfuj, haver, nem! Simán csak véres a farkam — válaszoltam idegesen a
problémás részre mutatva, de odanézni már nem mertem.

Drew odahajolt, és az ölembe nézett.

39
 — Nekem úgy tűnik, rendben van — mondta vállat vonva, majd felállt. —
Valószínűleg csak egy szűz csajt sikerült felcsípned.
Én csak ültem ott tátott szájjal a véres nem clamidiafertőzött farkammal,
ami libegett a reggeli szélben.
Szűz volt? Ez nem lehet igaz.
Lehajtottam a fejem, és alaposan szemügyre vettem a dolgot. Rendben,
szóval, mégsem volt véres mészárlás, ahogy eredetileg gondoltam. A farkam nem
lett a texasi láncfűrészes gyilkos martaléka. Csak néhány rózsaszín csíkos folt
volt rajta. Viszont húztam óvszert, ez tuti. Akkor hogy a fenében történhetett
ilyen? Középiskolában vízzel tölti meg az ember, és még akkor sem reped szét, ha
szöges ágyra dobjuk. Egyszer kellene egyben maradnia, és erre szarik bele. Mi
volt ez, óvszerlázadás?
De ami még fontosabb! Szent isten! Miért hagyta, hogy elvegyem a
szüzességét? Mi a bánatért adott nekem egy ilyen értékes dolgot, amikor teljesen
ki voltam ütve, és egy kicsit sem tudtam élvezetessé tenni számára a dolgot.
Mekkora égés ez már? Valószínűleg örökre elvettem a kedvét a szextől. Most
biztos azt gondolja, hogy: komolyan, erre vártam idáig? Vicc az egész.
— Meg kell tudnom, ki volt ez a lány, és bocsánatot kell kérnem —
motyogtam magamban, ahogy felálltam, és felhúztam az alsógatyámat meg a
farmeremet.
— Tyű, haver, még a nevét sem kérdezted meg? Ez igen, te tényleg jó nagy
fasz vagy! — kommentálta Drew nevetve a történteket.
Odasétált a szobaajtóhoz, és kinyitotta.
Belebújtam a pólómba, és utánamentem, miközben egy lábon ugrálva
próbáltam felvenni a cipőt.
— Kösz, Drew, a szavaidtól most már sokkal jobban érzem magam. De
tényleg. Nincs még egy ilyen barát — mondtam gunyorosan, ahogy navigáltunk
kifelé az ájultan fekvő részegekkel teli házból.
— Hé, nem az én hibám, hogy megdugtad és dobtad a csajt, tesó —jelentette
ki, épp átlépve egy meztelen csajon, aki csak sombrerót viselt.
— Én nem dugtam meg és dobtam senkit. Ha nem vetted volna észre,
egyedül ébredtem ma reggel.
— Véres répával — tette hozzá, ahogy ment lefelé a lépcsőn.
— Egy kibaszott véres répával! — ismételtem morogva. — A francba, meg
kell találnom ezt a lányt. Szerinted rossz ötlet megkérni apádat, hogy vesse be a
magándetektíves kapcsolatait?
40
 Drew apja néhány évvel ezelőtt nyitotta meg a saját magánnyomozói
irodáját, amikor úgy döntött, hogy az ő sűrű munkarendjével nem egyeztethető
össze az, hogy még a rendőrség szabályzatát is kövesse.
—Azt akarod tudni, hogy erkölcsileg rossz—e, vagy hogy szerintem
rossz—e? Mert ez két teljesen különböző dolog, barátom! — válaszolta,
miközben átvágtunk az úton, és beszálltunk az autójába, ami az út szélén
parkolt.
Bárcsak Drew hasonlított volna valamennyire az apjára...
— Muszáj megtalálnom öt, Drew — mondtam neki, ahogy beindította az
autót.
— Oké, akkor megtaláljuk, én kis liliomtipróm.

— Sosem találtuk meg őt, igaz, nagyfiú? — motyogtam Drew—nak,

akiről úgy gondoltam, hogy még mindig ott ül mellettem.
— Valakihez beszélsz, vagy általában a feles poharak válaszolnak?
— felelte egy hang, amely egyáltalán nem emlékeztetett a Drew—éra.

CLAIRE

— Na most, ha a figyelmeteket arra a példányra fordítjátok, amit

Claire tart, azt a darabot úgy hívják, hogy Bíborszínű Puncifaló. Négy
sebességi fokozata van: az Igen, a Többet, a Gyorsabban és a Szent szar!
Beépített G—pont—izgatóval rendelkezik, amiben biztosan sok
örömötöket fogjátok lelni. Feltartanád egy kicsit magasabbra, Claire,
hogy mindenki lássa?
Mielőtt a lelkesedés legkisebb jele nélkül felemeltem a gumipéniszt
a fejem fölé, olyan pillantást vetettem Lizre, amivel egyértelműen azt
üzentem, hogy Hajolj le, hadd dugjam fel ezt az izét a seggedbe.
A tajtrészeg nőkkel teli szoba megtelt izgatott sikoltozásokkal, és a
nők fel—le ugráltak ültő helyükben, mintha az a tárgy, amit a fejem fölé
emeltem, legalábbis Brad Pitt hímvesszője lett volna. Ez mű—anyag,
emberek! És elemekkel van töltve, nem spermával!

41
 — Kérlek, Claire, add körbe! — kérte Liz kedvesen, miközben a
táskájában egy újabb gumibot után kutatott.
Kedvetlenül a legközelebbi segg részeg nő felé nyújtottam a
műpéniszt, hogy vegye át, de őt túlságosan lefoglalta a panaszkodás a
férje fokhagymaízű spermájáról.
Kérlek, istenem, ne hagyd, hogy szemtől szembe találkozzak ezzel a
férfival! Könyörgöm neked! Ha ránézek a csomagjára, azonnal
hagymagerezdeket látok kihullani a farkából.
— Hé, Lara — kiáltottam fel, próbálva magamra vonni a figyelmét,
hogy végre elvegye a kezemből a műbránert.
— Claire, kérlek, használd a „Hálószobai örömök” bulineveit! —
emlékeztetett Liz olyan émelyítően kedveskedő hangon, amitől majdnem
bevéreztek a füleim.
Fogcsikorgatva képzeltem el, ahogy hátrahajlítom a fejem fölött a
kezem, és a műanyag hímtagot a homlokához vágom, ami maradandó
pénisznyomot hagy az arca közepén, hogy az emberek ujjal
mutogassanak rá és röhögjenek rajta. Nahát, az egy anyajegy? Nem, az
egy faszjegy.
— Bocsáss meg, Lucskos Lara — mondtam gondosan artikulálva és
udvariasan, és közben igyekeztem nem telehányni a számat.
De most tényleg, feltétlenül szükség volt rá, hogy ilyen ostoba
beceneveket találjon ki mindenki magának? Liznek ez volt az első dolga,
amikor ideértünk. Megkérte a jelenlévőket, hogy találjanak ki egy szexi
becenevet maguknak a keresztnevük első betűjét felhasználva, és aztán
egész este csak ezen a néven szólíthattuk egymást.
Lucskos Lara, Játékos Jenny, Romlott Rachel, Töcskölős Tasha...
Ki találta ki ezt a marhaságot? Ja, igen, Liz, az egykori legjobb
barátom. Az a nő, aki úgy döntött, hogy szexuális segédeszköz—boltot
nyit, anélkül, hogy beavatott volna. Így aljas módon rávett, hogy
dolgozzak neki.
Hagynia kellett volna, hogy én találjak ki neveket. Tőgyarcú Tasha,
Járvány Jenny és Löttyedt Lara. Ezektől legalább nem akartam ceruzát
szúrni a szemembe.

42
 Liz lassan berekesztette a bulit, én pedig közben azt képzeltem,
hogy valami mással foglalkozom, bármivel, csak ne ezzel. Például brazil
gyantázást csináltatok, a tengerészgyalogosok kínvallatásnak vetnek alá,
vagy közelről lelövöm a nagylábujjamat egy bandába való beavatási
szertartás részeként. Bármelyiket szívesebben csináltam volna ennél.
Vadidegenekkel síkosításról, bimbószorítókról és gésagolyókról
beszélgetni! Agyrém.
Tüntetőleg nem szóltam Lizhez az úton, mialatt egy óra múlva a
bárba autóztunk. Lehetőséget kaptam, hogy beugorjak valaki helyett ma
este, és ezt nem hagyhattam ki, Liz pedig úgy volt vele, hogy
elszórakoztat, amíg nem a vendégekkel foglalkozom. Ki kellett volna
nyitnom az autó ajtaját, és kilökni őt a mozgó kocsiból azért, amit ma
este művelt velem, de nem akartam más autójában kárt okozni azzal,
hogy keresztülhajtanak rajta.
— Egyszer muszáj lesz beszélned velem, Claire! Ne legyél már ilyen
farok! — méltatlankodott Liz.
— Ha már a farkaknál tartunk, ezt komolyan gondoltad, Liz? Bulikat
akarsz tartani, hogy szexi játékszereket adj el? Mégis, amióta barátok
vagyunk, mikor érezted azt, hogy én VALAHA is abból akarnék élni,
hogy zsebpuncikat árulok? Meg aztán, mi az, hogy zsebpunci? Miféle
pasinak van olyasmire szüksége, amit zsebpuncinak hívnak? A férfiak
szerinted annyira szélnek akarják ereszteni a magjukat, hogy képesek
akár egy művaginát maguknál hordani, amit bármelyik pillanatban
előránthatnak?
Liz csak forgatta a szemét, én pedig ellenálltam a késztetésnek, és
nem fordultam felé, hogy a vaginájába üssek.
Punciütés: amikor egy sima paskolásnál több kell.
— Claire, ne hisztizz már! Nem kívánom tőled, hogy életed végéig a
játékszereim eladásából élj, csak amíg fel nem tudok venni néhány
tanácsadót. Gondold végig, ez hatalmas lehetőség mindkettőnk számára.
Szerinted mi volt az egyetlen dolog, ami hiányzott a ma esti buliból? —
kérdezte felém fordulva az ülésben, miközben én rákanyarodtam a bár
felé vezető lehajtóra.
— Méltóság — feleltem faarccal.

43
 — Nagyon vicces vagy. Nos, szerintem inkább a nyalánkságok,
Claire. Volt ott többtálnyi chips és sütemény, és annyi szesz, amennyiben
egy lovat is meg lehetett volna fojtani. Ezek pénzes nők, Liz, és a
pénzükön nem szégyellnek zsebpuncit venni a férjüknek, akivel már
nem akarnak lefeküdni. Meg csiklóizgató eszközöket a „barátnőjüknek”,
akiről tudják, hogy a férjük nem képes kielégíteni őket. Ugyan, mi
passzol jobban a szexhez, mint a csokoládé?
Szex és csokoládé. Az én csokoládém. Az én csokival bevont isteni
finomságaim, amikből nem tudtam annyit eladni, amennyit szerettem
volna, mert egyedülálló anyaként egy bárban dolgozva nem sok ideje
marad arra az embernek, hogy saját magát reklámozza. Azok az
emberek, akik körülvettek, inkább foglalkoztak azzal, hogy ki fizeti a
következő kört, mint azzal, hogy milyen desszert legyen a következő
bulijukon.
— Egy olyan épületet béreltem ki, amit két önálló helyiségre lehet
osztani. Az egyikben van konyha — folytatta Liz egy igazán nagy
konyha, ahol kedvedre varázsolhatsz, és amikor a nők időpontot
foglalnak nálam a bulikra, ugyanakkor megrendelhetik nálad a sütit is a
partikra.
Levettem a szememet az útról, elég hosszú időre ahhoz, hogy Liz—
re fordítsam a tekintetemet, azt várva, hogy csúfondáros mosoly terül
szét az arcán, és benyögi: csak vicceltem, de nem lenne nagyszerű?
Amikor semmi ilyesmi nem történt, csak ült ott, mereven engem nézve
és a válaszra várva, pislantottam, és a könnyeim majdnem kicsordultak.
Nem is voltam tudatában, hogy mindjárt elsírom magam.
— Te meg miről beszélsz? — kérdeztem remegő hangon a sötét
autóban.
— Na jó, csináltam valamit. Valamit, amitől biztosan felmegy majd
benned a pumpa, mert azt fogod hinni, hogy alamizsnának szánom vagy
sajnálatból teszem. Valójában azonban csak megadtam a kezdő lökést. A
többi rajtad áll — magyarázta Liz. — Mindenütt kerestem a megfelelő
üzlethelyiséget a boltom számára, és minden, amit találtam, vagy túl
nagy volt, vagy túl kicsi, ráadásul eszméletlen árakon kínálták őket.
Aztán pár hete felhívott az ingatlanügynököm, és mondta, hogy az
Andrea Péksége, ami a Fő utcán van, pénzhez jutott, és el akarják adni a
44
boltot, amilyen gyorsan csak lehet, mert nyugdíjba mennének és
leköltöznének Floridába. Ez olyan volt, mint valami jel, Claire. Az ár is
korrekt volt, a bolt fekvése is tökéletes, és pont olyan az egész, amiről
mindig is álmodtunk, kivéve azt, hogy osztozunk Justin Timberlake
kukiján. Egy gipszkarton fallal elválasztva elfér a két kapcsolódó
vállalkozás: az én játékszereim és a te sütijeid.
Az ajkamba haraptam, hogy ne törjön ki belőlem a sírás. Sosem
sírok.

— De én tényleg meg akartam veled osztani Justin farkát! —

feleltem szomorú ábrázattal az arcomon, próbálva oldani a helyzet
komolyságát, mielőtt kitör belőlem a zokogás.
Senki nem szereti a bőgőmasinákat. Kellemetlen minden érintett
számára.
Miután hosszú percekig egyikünk sem szólalt meg a sötét autóban,
Liz nem bírta tovább, és kitört belőle:
— Mondanál végre valamit?!
Hatalmasat sóhajtottam, és próbáltam megnyugtatni hevesen
dobogó szívemet.
— Liz, én nem tudom... alig hiszem el... az a sok pénz...
Liz a karomra tette a kezét, miközben befordultunk a Fosters par—
kolójába.
— Nehogy átmenj itt nekem nyavalyás köcsögbe idejekorán!
Gondolkozz rajta! Nem kell most azonnal döntened! Tudod, a pénzügyi
alap, amit a nagyapám hagyott rám, kezdi felemészteni minden
pénzemet, úgyhogy a pénzt most hagyjuk. Beszéld meg apáddal, nézd
meg az üzletet és a konyharészt, aztán visszatérünk rá. Addig meg told
be a formás kis segged abba a bárba, és készíts nekem néhány koktélt!
Van pár új termékem, amit ki akarok próbálni Jimen, miután apád elviszi
Gavint — mondta egy kacsintással kísérve, aztán kiszállt az autóból.

Miután Liz kiszállt, én csak ültem ott döbbenten, azon tűnődve, mi

is történt az imént. A legjobb barátnőm mindig is elemi erővel élte az
életét, de ez a mostani húzása minden józan észnek ellent—mondott.
Tényleg azt mondta, hogy vett nekem egy üzlethelyiséget? Úgy éreztem,
minden döntésemmel rossz irányba fordul az életem. Semmi sem a
45
terveim szerint alakult. Mindennél jobban akartam ezt a boltot, de egy
részem tiltakozott az ellen, hogy túlságosan beleéljem magam. De mégis,
ki tudja? Talán végre elkezdenek jó irányt venni a dolgok.
A műszerfal órájára pillantottam, és rájöttem, hogy túlontúl régóta
ücsörgök az autómban, és már el is késtem a műszakomból. Keresztül
rohantam a parkolón, feltéptem az oldalsó bejárati ajtót, és menet közben
a derekamra kötöttem a kis fekete kötényemet. Mr. és Mrs. Foster túl sok
True Bloodot nézett mostanában, és nemrégiben elhatározták, hogy
ugyanolyan uniformist vezetnek be nálunk is, mint amit a sorozatbeli
Merlotte’sban hordanak. Apró, fekete rövidnadrágot és egy szűk kis
fehér pólót, amire a cicinken keresztbe az volt zölddel nyomtatva, hogy
„Fosters”. Lehetne rosszabb is. Legalább azon nem kell aggódnom, hogy
van—e elég kitűző rajtam, és nem kell szánalmas szülinapi köszöntőket
énekelnem a csapat többi tagjával. „Boldog szülinapot, ha iszom, nem is
vagy olyan rút, boldog szülinapot, kedves ribancnak öltözött idegen,
boldog szülinapot neked!”
Liz után szaladtam, aki már a pultnál ült, és a szokásos vaníliás
vodkáját és diétás kóláját szopogatta. Odaintettem T. J.—nek, a
csaposnak, akitől átvettem aznap este a műszakot. Hála istennek, a
fiúknak nem kellett ugyanezt az egyenruhát hordaniuk. Nem hiszem,
hogy elbírtam volna viselni a látványt, ahogy a szőrös golyójuk
kibuggyan a szűk kis rövidgatyájuk szárából.
Egy csendesebb estén simán felültem volna a pultra, átlendítettem
volna a lábaimat, és leszálltam volna mögötte, de ma este tele volt a hely,
úgyhogy előírásosan kellett csinálnom: átbújtam a zsanéros, felemelhető
rész alatt a pult túlsó végén. Ahogy odakocogtam, elhaladtam egy
szegény ördög mellett, aki az asztalra könyökölve, fejét a tenyerébe
temette, és magában motyogott. Megjegyeztem magamnak, hogy majd
hívjak neki taxit, ha egyedül van.
A pult mögött T. J. eligazított, hogy kik a ma esti vendégek és mit
isznak, aztán hazament, én pedig munkához láttam, hogy újratöltsem a
törzsvendégek poharait. Az egyik pincérnő leadott egy rendelést tíz
felesre a legolcsóbb whiskyből. A szememet forgatva a pult végébe
mentem, ahol a whiskyket tartottuk. Mi baja ezeknek az embereknek? Az
olcsó whisky az iszonyatos macskajaj és minden testi kín biztos receptje
46
másnapra. Kezdtem felsorakoztatni a feles poharakat a tálcámon, amikor
meghallottam, hogy a részeg motyogó megszólal.
— Sosem találtuk meg őt, igaz, nagyfiú?
Ó, Jézusom! Utálom az ilyen sakál részegeket. Remélem, ez a fickó
nem fog itt sírva fakadni nekem. Olyan siralmasnak hangzott. Ha a
pultomra hány, biztos belenyomom az orrát, mint a szőnyegre szaró
kutyának.
— Valakihez beszélsz, vagy általában a feles poharak válaszolnak?
—kérdeztem, anélkül, hogy felnéztem volna.
Még raktam néhány feles poharat a tálcára, és a pult alá nyúltam,
hogy előhúzzak egy palack Wild Turkey—t. Elnyomtam a
kuncogásomat, miközben letekertem a kupakot, és megcsapott az ital
undorító szaga.
Ahogy töltöttem a poharakat, a szemem sarkából láttam, hogy a
részeg fickó életre kel, mint egy zombi, és felkapja a fejét.

— Tudod, az őrület első jele az, hogy élettelen tárgyak kezdenek cl

beszélni hozzád. De az is lehet, hogy ez az alkoholmérgezés első jele —
mondtam magamban.
— Ki a fene rendelte azt a mocskot? Holnap egész nap szarul
lesznek.
Nevetnem kellett azon, hogy még részegen is ugyanarra a
következtetésre jutott, mint én józanul. Összeszedtem a feles poharakat,
és a tálcára raktam őket egy tálkányi citromszelettel, majd
megfordultam, hogy ezt neki is megmondjam — és földbe gyökerezett a
lábam attól, amit láttam.
Mi. A. Lófasz?!
Éreztem, ahogy a tálca, mely tele volt poharakkal és egy üveggel,
kiesik a kezemből, de már nem volt mit tenni: a tartalma akadálytalanul
zuhant a padló felé. Úgy álltam ott, mint egy szobor, egyenesen
előremeredve, miközben a poharak szilánkokra törtek a lábam körül, és
a szesz a lábam szárára fröccsent.

47
 5.
Snickers—ujjak és karok és fogak

CARTER

L
ASSÍTVA JÁTSZÓDOTT LE MINDEN. Legalábbis én úgy
éreztem, hogy lassítva játszódik le. Valószínűleg azért, mert az
aznap este elfogyasztott alkoholmennyiség felemésztette a fél
agyamat, és olyan volt, mintha a Mátrixban lennék.
Vajon ha hátradőlök a bárszéken, én is meg tudom csinálni azt a
vagány mozdulatsort, ami a filmben volt, és el tudok hajolni a golyók
elől, félig a levegőben lógva? Kell egy dögös fekete bőrdzseki is, és a
hajamat hátra kéne zselézni. Vajon drótokat használtak, vagy az a Keanu
gyerek tényleg ennyire hajlékony? Tuti, hogy nyomja azt a szaros jógát.
Olyan fajtának néz ki, aki képes a lefele néző kutyapózt kitartani.
Hehehe, lefelé néző kutya, hát ez nagyon vicces. Nekem is kéne egy kutya.
Várjunk csak, mit is csináltam? Ja, igen. A csapos felém fordult, és
rám meredt, mielőtt egy alapos (nem részeg) pillantást vethettem volna
rá, aztán a tálcányi feles pohár kiesett a kezéből. Mind összetörtek a
földön, mielőtt reagálhattam volna. Az üvegcserepek hangja egy
pillanatra elnyomta a háttérzenét és a hangos beszéd zaját.
Fel kellett volna ugranom, és átvetve magam a pulton akcióba
lendülni, hogy segítsek neki. Mert tudod, most már úgy kifejlődtek a
reflexeim, mint a macskának — ha feltételezzük, hogy a macska megitta
a súlya háromszorosát tequilában, mert épp most jött rá, hogy a
barátnője, akivel két éve együtt voltak, nem akar gyereket, és úgy
döntött, hogy a punciját fél Toledó virsli melegítőjének fogja használni.
Kéne egy—két macska, azok nagyon kevés gondozást igényelnek.

48
 Talán még arra is meg tudnám tanítani, hogy hugyozzon a vécébe,
mint Malőr a Vejedre ütök című filmben. Válhat egy fickóból is őrült
macskanő? Hirtelen elképzeltem magamat öregemberként, ahogy
csoszogok a járdán, macskaszőrrel borítva, és nyávogok mindenkire, aki
elmegy mellettem.
Ha jobban meggondolom, nem akarok macskákat. Nem lenne
szabad gondolkodnom, amikor iszok.
A csapos lebukott a pult mögé, én meg egy percre hagytam a
hugyozó macskákat, hogy felállhassak és előredőlhessek, anélkül, hogy
kiesne alólam a bárszék, hogy megnézzem, nem kell—e segíteni neki.
És a „segítség” alatt azt értem, hogy megnézni, nem dől—e belőle a
vér. Aztán visszaültem volna, mielőtt az egész kocsma elindul balra, én
pedig idiótát csinálok magamból. A jó szándékom elillant, mielőtt bármit
is tettem volna, amikor egy hosszú szőke hajú aprócska valaki, aki
furcsán ismerősnek tűnt, bement a pult mögé, egyenesen arra a helyre,
ahová én is be akartam nézni, és a földre pillantott.
— Jézusom, drágám! Hát te meg...
Nem tudta befejezni, mert hirtelen egy kéz ragadta meg az alkarját a
pult mögül, és rántotta le durván a földre. A szőke lány halk sikkantással
eltűnt, én pedig megráztam a fejem a gondolatra, hogy miért
viselkednek ilyen furcsán a nők, és miért ekkora kurvák.
Baszd meg, Tasha, és hasszák meg a macskák, akik nem hugyoznak a
vécébe, és baszd meg te is, Keanu Reeves, és bassza mega kutyád is.
Drew visszaült mellém, és felkiáltott:
— Hé, csapos!
A szőke hajú lány egyszer csak kidugta a fejét a pult mögül, és
széles mosollyal az arcán egyenesen engem bámult.
— Kaphatunk két tequilát? — kérdezte Drew.
A nő nem nézett felé, kizárólag rám meredt, még csak nem is
pislogott, mintha valami kibaszott farkasszemnéző bajnokságon lettünk
volna.
Majd én megmutatom neki. Én vagyok a farkasszemet nézés kibaszott
királya.
Drew előrehajolt, és csettintett néhányszor a nő arca előtt.

49
 — Helllóóóó?
A francba! Pislantottam.
De a nő nem mozdult egy pillanatra sem a pult mögött, ahol térdelt,
és csak a kis feje kandikált ki mögüle. Mi az édesanyja picsája van ezzel a
csajjal? Kezdett kiborítani.
— Ööö, kérhetek tequilát? — kérdeztem, minden szót úgy
artikulálva, ahogy csak a részeg szám engedte. Így hát valójában az
hallatszott, hogy: — Téphetek shakirát?
Hatalmas, eszelős mosoly terült szét az arcán, és gyorsan felpattant.
— Szóval, mit hozhatok? — kérdezte tőlem élénken a pultra
könyökölve és előredőlve.
Drew és én lassan összenéztünk, majd megvontuk a vállunkat.
Aztán én újra a lányra néztem, és fél szemmel láttam, hogy Drew
sebesen tömködi be az ingét a farmerébe.
— T—e—q—u—i—l—á—t — mondtam nagyon lassan, és azon
tűnődtem, hogy vajon ez a csapos nem részegebb—e még nálam is.
A szája, ha ez egyáltalán lehetséges, még szélesebb mosolyra
húzódott.
— Szóval, whiskyt! Máris hozom!
Azzal sarkon fordult, de azon nyomban meg is botlott, gondolom, a
másik csapos lányban, aki még mindig a törött üvegeket szedegette
össze a földről.
A szöszi még időben megtámaszkodott, mielőtt a földre zuhant
volna, majd kiszökött belőle egy sóhaj, és lenyúlt, hogy felhúzza a másik
lányt. Némi káromkodás, hangos suttogás és huzavona után végül
durván talpra állította őt. Hosszú hullámos barna haja függönyként
lógva takarta el az arcát, ahogy ott állt, lehajtott fejjel. Folytatták a heves
kézmozdulatokkal kísért sugdolózást, majd megfordultak és
elviharzottak, egymás karjába ütögetve menet közben. A szemeim
azonnal a barna lány falatnyi fekete shortba bújtatott seggére tévedtek.
— Utálom, hogy elmész, de imádom nézni, ahogy távozol —
mondtam felhorkanva.
Drew a karomba bokszolt, és én kedvetlenül, de elfordítottam a
tekintetemet a lány fantasztikus fenekéről és hosszú lábairól, mielőtt
csorogni kezdett volna a nyálam.
50
 — Szóval, sikerült összejönni a pincérnővel? — kérdeztem Drew—t,
miközben vártuk, hogy a csapos kihozza az italunkat, bármi legyen is az.
— Nem, csak megdugtam a vécében. Olyan íze volt, mint a szárított
marhahúsnak és a Captain Morgan whiskynek. Különös, ugyanakkor
furcsán kielégítő volt. De amikor elélvezett, elhányta magát. Gondjai
vannak annak a csajnak.
— Hogy a picsába nem száradt még le a tököd? — kérdeztem
undorodva.
— Ne gyűlölj csak azért, mert te a kanócodat ugyanabba a redvás
viaszba mártogattad két évig. Szeretek új dolgokat kipróbálni, ízelítőt
kapni a felhozatalból. Plusz van egy Quickie Mart pontgyűjtő kártyám is.
Ha veszek még egy doboz óvszert, félliteres Pepsit kapok ajándékba.

A hölgyek visszaértek az italunkkal, mielőtt előállhattam volna egy

elmés válasszal. Az alacsony szőke, akinek gondjai voltak a
farkasszemnézéssel, lecsapott egy üveg Johnnie Walker Blue Labelt a
pultra, míg a másik néhány lépésnyire mögötte megállt. A haja még
mindig eltakarta az arcát.
— Szóval, mire iszunk ma este, fiúk?
Mivel már nem bámult úgy rám, mint az a Pennywise nevű bohóc az
Az című filmből, akitől kivert a frász, gondoltam, többé már nem
veszélyes.
— Ha iszik velünk egy italt, akkor talán elárulom — mondtam
kacsintva.
Legalábbis, úgy gondoltam, hogy kacsintottam. Furcsán nézett rám,
lehet, hogy túl erősen szorítottam össze a szememet. Újra probáltam.
A picsába, miért olyan kurva nehéz kacsintani?
— Valami gond van az arcoddal? — kérdezte.
Túl régóta nem csináltam ilyesmit. Nem tudok részegen már
csajozni sem. Viszont tudok gutaütésesnek látszani. Megráztam a fejem,
és a feles poharak felé biccentettem, jelezve neki, hogy töltse tele őket.
—Elnézést kérek a barátom viselkedéséért — lapogatta meg Drew a
hátamat. — Még mindig bánkódik a lotyója elvesztésén, és annak sem
örül, hogy elrángattam őt ide, ahelyett, hogy hagytam volna, hogy

51
otthon üljön és nézze a Beachest7, és bánkódjon az elveszített puncikája
miatt.
— Fogd be, gyökér! — morogtam, és megragadtam az egyik italt,
amit a szőke csaj töltött ki.
Hátrafordult, és odaszólt a másik lánynak.
— Vonszold ide az édes kis segged, és igyál ezekkel az elragadó
úriemberekkel!
— Dolgozom, Liz, nem ihatok — felelte ő fogcsikorgatva.
Felkaptam a fülemet a hangjára, mint a kutya, amikor azt a szót
hallja, hogy „süti”. Már félig felemeltem a poharat, de megmerevedtem,
amikor közelebb lépett, és kirázta a haját a szeméből.
Szent isten, milyen gyönyörű volt!
És nem azért, mert sokat ittam. Biztos vagyok benne, hogy ha józan
lettem volna, akkor is tetszett volna a lány. Hosszú, hullámos barna haja
volt, sima bőre, és neki voltak a leggyönyörűbb barna szemei, amit
valaha láttam.
— Oh! Fogd már be! Te is tudod, hogy Fosteréket nem érdekli, ha
iszol munka közben. Olyan vagy nekik, mint a lányuk, aki sosem lehetett
nekik.
Azok a szemek. Volt bennük valami, amitől egyszerűen nem bírtam
másra nézni.
— Liz, Fosteréknek van lányuk.
— Patty softballt játszik, és száztíz kilóval nyom fekve. Valószínűleg
nagyobb farka van, mint ennek a srácnak — mondta hüvelykujjával
Drew—ra mutatva.
— Hééé! — szólalt meg Drew védekezően.
Nem bírtam abbahagyni a lány bámulását, azt akartam, hogy
nézzen rám. Miért nem néz rám? A barátnőjének be sem állt a szája, ő
pedig nem volt hajlandó rám nézni.
— Bocs, nagyfiú, biztosan csodaszép farkad van!
— Nos, köszi! Mit szólnál ahhoz, ha te és én...
— Be se fejezd! — vágott közbe a lány a szemét forgatva és a fejét
rázva. — Alig húsz perce láttalak belopódzni a női vécébe, hogy

7 Beaches: 1988—as amerikai filmsorozat, két barátnő fordulatos életéről.

52
megdugd Jerky Jade—et. Most komolyan velem akarsz flörtölni?
— JerkyJade? Azt hittem, Alisonnak hívják.
— Te akkora egy hímringyó vagy! Jade—nek hívják, és mindig olyan
illatot áraszt, mint a szárított marhahús 8, ezért hívjuk Jerky Jade—nek.
Te meg beraktad neki. Beraktad a farkadat a húsos puncijába.
Amíg Drew és a szöszi a szócsatájukat folytatták, én egyre csak a
csendes lányt néztem. Meg akartam érinteni a haját, érezni, hogy tényleg
olyan puha—e, mint amilyennek kinéz. Fogadok, hogy úgy alhatnék a
haján, mint egy párnán. Mint egy selymes, puha hajpárnán, amit egész
éjjel cirógathatnék, hogy álomba ringassam magam.
Hát, ez tényleg nem hangzik hátborzongatóan! Abba kell hagynom az ivást.
Ki tesz folyton alkoholt az italomba?
— Jézusom, Liz, ne üvölts már úgy! Jade itt ül a közelben.
Újra hegyezni kezdtem a fülem, mint egy kutya, amikor a lány
megszólalt, és abba az irányba mutatott, ahol a kutyakolbász—illatú lány
volt.
Remélem, nem kezdek el ugatni.
— Jaj, ugyan már, mintha ő nem tudná, hogy hússzag árad a nemi
szervéből. Szerintem bolognai szószt használ intim mosakodó helyett,
hogy elcsábítsa a férfiakat. Löncshús az ő szexferomonja.
A barna hajú lány idegesen megrázta a fejét.
— Ha iszom veletek, akkor ejted végre a témát, és nem beszélsz
többet Jade visszataszító vaginájáról, és megígéred, hogy soha, de soha
nem ejted ki azt a szót, hogy „húsáru” a szádon?
— Vaúú!
Három szempár fordult egyszerre felém.
— Hangosan ugattam volna?
Három fej bólogatott egyszerre.
— Randiztam egyszer egy sráccal, akinek minden éjjel erotikus álmai
voltak. Arra ébredtem, hogy fekszik mellettem, és a párnáját ölelgeti,
miközben vonít álmában — mesélte Liz vágyakozóan, elterelve egy
pillanatra a figyelmet a bénázásomról.

8 Szárított marhahús angolul beef jerky.

53
 A gyönyörű lány ekkor odajött a pulthoz, és megragadta a hozzám
legközelebb álló feles poharat, de még mindig nem nézett föl. Ügy
bámulta a saját poharát, mintha abban lett volna az élet értelme.
— Szóval, mire iszunk? — kérdezte a pohártól.
— Szoktak a feles poharaid válaszolni? — kérdeztem nevetve, a saját
szavait idézve korábbról.
Erre felkapta a fejét, és a szemembe nézett, amitől úgy éreztem,
mintha gyomorszájon vágtak volna. Olyan barnák és fényesek voltak a
szemei, mint az olvadt csokoládé.
A picsába! Mi a francért kattogok már megint a csokoládén? Évek
óta nem gondoltam arra az éjszakára, most meg hirtelen más sem jut
eszembe. Az előbb is mintha éreztem volna azt az illatot, ez a buta
emlékkép újra és újra előjön, és most a csaj szemét is ahhoz
hasonlítottam. Ez csak csokoládé, a kurva életbe! Mindenütt kapni.
Semmi különös nincs a csokoládéban.
Kivéve, hogy ez a lány volt csokoládé illatú.
Az után a bizonyos éjszaka után szégyen, nem szégyen, de be kell
vallanom, hogy néhány hónapig mást sem csináltam, csak testápolókat
és szappanokat szaglásztam minden egyes boltban, ahol jártam, de
egyiknek sem volt olyan illata. Ami akárcsak távolról is hasonlított az
övére, az a valódi csokoládé volt. Anno azon tűnődtem, hogy vajon
Hershey—t9 dörzsöl—e a füle mögé parfüm helyett. Aztán eszembe
jutott, hogy vajon csokoládé íze volt—e, és seggbe akartam rúgni
magam, amiért nem kóstoltam meg őt akkor éjjel.
De ugyan kit akartam átverni? Nem évek teltek el azóta, hogy
utoljára rá gondoltam. Minden kibaszott alkalommal, ha egy mérföldes
körzetben valaki csokoládét evett, máris rá gondoltam. A francba. Tasha
hibája az is, hogy most itt vagyok, és csak a csokoládén jár az eszem. Az
áthelyezésem jó lehetőséget teremtett volna arra, hogy új életet kezdjünk,
új helyen. Nagyon sokat veszekedtünk az utolsó hónapokban, és
mindketten egyetértettünk abban, hogy egy kis levegőváltozás nagyon
jót fog tenni a kapcsolatunknak. Tudva, hogy ő is velem jön ebbe a
kisvárosba, az egész költözés nem tűnt olyan szar ötletnek.

9 Amerikai csokoládészelet márka.

54
 Kibaszott faszszopó. Szó szerint. Kár, hogy sosem az én faszomat
szopta. Egyszer csinálta, aztán azt mondta, hogy rágószervi
funkciózavara van, vagy valami ilyesmi, így aztán soha többé nem vette
a szájába.
Rágószervi funkciózavar, a nagy lószart!
A nők maguk a pokolbéli ördögök. Éveken keresztül az orrodnál
fogva vezetnek, már a közös jövőtöket tervezgetitek, és egy nap arra
mégy haza, hogy a szomszéd előtt térdel, a fickó farkával a szájában,
miközben megy a pornó a tévében. Egészen addig minden oké volt,
amíg valakinek a farka bele nem keveredett a barátnőd rágószervi
funkciózavaros szájába. És még csak nem is jó pornót néztek. A
Bolondos dallamok rajzfilmhőseivel készült pornófilmet. Nem szívatlak
benneteket. A barátnőm a szomszédot pippantotta le, miközben Tapsi
Hapsi hátulról tolta Dodó Kacsát, aki azt kiabálta: ke—ke—ke—
keményebben, Hapsikám! Ilyen kemény cuccot senkinek nem lenne
szabad látnia.
Számít az valamit, hogy majdnem biztos vagyok benne, hogy sosem
szerettem Tashát? Hogy minden nappal csak elütöttem vele az időt,
amíg megtalálom újra őt? Tudom, hogy szemét dolog volt tőlem, és hogy
valószínűleg megérdemeltem, hogy arra menjek haza, hogy Tasha a
szomszéd spermájával gargalizál, de attól még fájt.
Félresöpörtem a fejemben kavargó lehangoló gondolatokat és a
kacsabaszó nyulak képét, és dühösen felhördülve a levegőbe emeltem a
poharamat, és vártam, hogy a másik három is így tegyen.
— Igyunk a világ összes hazug ribancára, akik akkor sem vennék
észre, hogy mi az igazság, ha az pofán baszná őket! Egészségetekre!
Lehajtottam az italt, és a pultra csaptam a poharat, aztán
elgondolkoztam, hogy a velem szemben ülő gyönyörű lány miért nem
itta meg az övét, miért bámul rám ehelyett olyan rémülten. Láttam, hogy
a barátnője a könyökével meglöki, mire gyorsan úgy felhajtotta az italt,
mint egy nagyivó. Aztán öntött magának újabbat, aztán még egyet, és
ezután még vagy tízet egymás után. A jelek szerint túltette magát azon,
hogy nem jó ötlet munka közben inni. Drew és én csak ültünk, és néztük
őt tátott szájjal. Úgy értem, én kábé tízszer annyit ittam aznap este, de
nem egyszerre.
55
Megitta a fél üveget, amikor Liz odanyúlt, és kivette azt a kezéből.
— Jól van, drágám, szerintem ennyi elég lesz mára.
Ekkorra már totál szétcsúsztam. Meg akartam kérni, hogy hadd
kaphassam be az egyik ujját, mert tudni akartam, hogy tényleg olyan íze
van—e, mint a Snickersnek. A nevét is meg akartam kérdezni, és
megmondani neki, hogy nem csinálok mindig ilyeneket, de ő már
elment, és én nem tudtam rájönni, hogyan emeljem fel a kezemet, hogy
intsek neki, hogy jöjjön vissza. Néztem a pulton heverő karomat, ami
csak feküdt ott, mint egy semmirevaló darab szar. Keményen
rákoncentráltam, és szuggeráltam, hogy mozduljon meg, de nem jött be.
Az a kurva kar! Biztos benne van a szakszervezetben, és épp
munkaszünetet tart. Nem érzem a fogaimat.
— Drew, nem érzem a fogaimat — mondtam, és megtapogattam a
fogaimat.
Régi, visszatérő álmom, hogy kiesnek a fogaim. A picsába, mi van,
ha ezt is éppen álmodom? De ez nem lehet álom, mert nem emlékszem,
hogy elaludtam volna. Almomban a fogaim mindig az ölembe hullottak,
mindent vér borított, és senkit nem érdekelt, hogy köpködöm a fogaimat.
Minden fog, amihez hozzáértem, azonnal kiesett, és senki nem nézett
rám kérdőn, pedig ez azért elég fura szitu, nem igaz? Végigsimítottam a
fogaim kemény élén.
Semmi gond, rendben vannak. A fogaim még mindig a helyükön vannak.
— Igen, azt hiszem, itt az ideje, hogy elbúcsúzzunk, és ágyba bújj,
kishaver — felelte Drew, felkelve a székéről, és egy marék gyűrött
bankót dobott a pultra.
Aztán fogta az élettelen karomat, és a válla köré kerítette.
Felpillantottam Drew—ra, miközben segített kimenni a bárból.
— Meg akarom enni a snickerses ujjait, de nem érzem a karom meg
a fogam.
Ezután már nem sok mindenre emlékszem.

56
 6.
Jó nagy virslim van!

CLAIRE

A Z ELKÉPZELHETŐ LEGJOBB ÁLMOM VOLT. Az a fajta fülledt

erotikus álom, amiben szeretkezel, és már épp eljutnál a csúcsra,
amikor lassan felébredsz, és nem tudod, hogy tényleg orgazmusod
volt, vagy csak álmodtad, de abban biztos vagy, hogy folytatni akarod.
Finom meleg volt a takaró alatt, és a lábaim közé csúsztattam a kezem,
hogy újraéljem az álmot vagy befejezzem a dolgot. Épp amikor az ujjam
becsusszant volna az alsóneműmbe, kinyitottam a szememet, és
felsikoltottam.
— Te szent szar!
A fiam állt az ágy szélénél, és engem bámult. Komolyan mondom,
öt centire állt az arcomtól, és pont úgy nézett, mint azok a hátborzongató
ikrek a Ragyogás című filmben. Vártam, hogy az ikrek kísérteties
hangján elkezdi mondogatni, hogy „Gyere, játssz velünk!”, miközben
próbáltam nem szívinfarktust kapni.
— Gavin, komolyan mondom! Nem szabad csak úgy ott állni és a
mamit bámulni! Ez nagyon fura — mordultam rá, miközben a hasogató
fejemre tettem az egyik kezem, és próbáltam lenyugtatni a hevesen
verdeső szívemet.
Édes Jézusom, ki rúgott fejbe és szart a számba múlt éjjel?
— Csúnya szót mondtál, anyu! — közölte Gavin, ahogy felmászott
az ágyra, és lovagló ülésben a derekamra ült.
A másik kezemet is a fejemre tettem, attól félve, hogy szétrobban, és
beteríti az egész szobát.

57
 — Igen, anyu csúnya szót mondott. Néha az anyukák csúnya
szavakat mondanak. De neked soha nem szabad utánoznod,
megértetted?
A fiam elkezdett fel—le ugrálni a gyomromon, mintha egy idétlen
pattogó labdán lovagolt volna.
— Gavin, kérlek! Anyu nem érzi jól magát — panaszkodtam.
Gavin abbahagyta az ugrálást, és előrehajolt, aztán rám feküdt, arcát
az arcomra szorítva.
— Akarod, hogy megverjem a barátaidat, anyu? — suttogta sokat
sejtetően.
Levettem a kezem a fejemről, és kinyitottam a szemem, hogy
ránézzek.
— Te meg miről beszélsz, Gav?
Gavin felemelte, és a mellemre fektette a kezét, az állát meg rajta
nyugtatta.
— A barátaidról. Azokról, akik miatt beteg vagy — felelte olyan
hangon, amiből sütött, hogy „Mit nem értesz ezen?!”
Átöleltem a kis testét, és a szemébe nézve megráztam a fejemet.
— Nem tudom, miről beszélsz, kishaver.
Gavin kimerülten felsóhajtott. Szegény gyerek. Megverte az isten az
ostoba anyjával.
— Papa azt mondja, hogy a barátaid, Johnny, Jack és Jose miatt vagy
beteg. A barátok nem csinálnak ilyesmit egymással, anyu. Ha Luke miatt
lennék beteg, én biztos tökön rúgnám!
— Gavin! Nem szabad ilyet mondani! — szidtam meg.
— Na, jó — felelte puffogva. — Akkor megcsiklandoznám a golyóit.
Jézus Krisztus a palacsintában! Jó oka van annak, hogy az állatok egy része
megeszi az utódait.
— Csak ne beszélj tökökről, rendben? — sóhajtottam az oldalamra
fordulva, amitől Gavin kacagva lecsúszott rólam az ágyra.
— Luke, a legjobb barátom szokott beszélni a golyóiról. Egyszer
megmutatta a virslijét is. A lányoknak is van virslijük? Papa elvitt
reggelizni, és ettem három szirupos palacsintát meg kolbászt, és papa
megengedte, hogy igyak Dr. Pepperst is a vacsorához múlt éjjel. Én
szóltam, hogy nekem nem szabad üdcsit inni a vacsorához, de erre azt
58
mondta, hogy ne áruljam el neked. Én meg mondtam, hogy oké, de már
elfelejtettem. Mehetünk a parkba?
Állítsd le! Istenem, kérlek, állítsd le!
— NA, HOGY ÉRZED MAGAD, CLAIRE? — üvöltött apám
torkaszakadtából a szobám ajtófélfájának dőlve, egy pohár kávéval a
kezében.
Résnyire nyitottam az egyik szememet, és kikukucskáltam rajta.
Próbáltam morcos arckifejezést ölteni, de az arcom túlságosan fájt hozzá.
— Nagyon vicces vagy! Ne akard, hogy odamenjek, és bemossak
egyet! Na majd, ha már nem lesz hányingerem. És újra hajlanak a lábaim
— motyogtam, miközben Gavin ficánkolva és rúgkapálva átmászott
rajtam, és lekászálódott az ágyról.
Átszaladt a szobán apámhoz, és a lábának vetette magát, belefejelve
apám legnemesebb szervébe.
— A picsába! Gavin, legyél egy kicsit óvatosabb! — sziszegte apám,
ahogy felvette Gavint.
— Papa! Mehetünk a picsaparkba?
Apám soha nem nevetett az ilyen hülyeségeken. Vagyis, dolgokon.
Nem tudom, hogy tudta mindig megőrizni a komolyságát. Nekem nehéz
volt nem nevetnem, hacsak nem nyilvánosan csinált ilyen hü... dolgokat
Gavin, mert olyankor szörnyen zavarba jöttem.
— Gavin, emlékszel, hogy tegnap este a felnőtt szavakról
beszélgettünk? Na hát, a picsa is ilyen felnőtt szó. Neked nem szabad
ilyet mondani — közölte apám ellentmondást nem tűrően, Gavin
szemébe nézve.
— Mondhatom aztat, ha már nagyfiú leszek?
— Igen, mondhatod AZT, ha már nagyfiú leszel — felelte apám.
Úgy tűnt, Gavint kielégíti a válasz, és meg is feledkezett a
picsaparkról. Apám lerakta, ő meg kiszaladt az ajtón, át a nappalin, be a
szobájába.
— Kösz, hogy vigyáztál rá tegnap, miután Liz hazament Jimhez —
mondtam, feltolva magamat az ágyban, és nekitámaszkodva az
ágytámlának.
— Nincs mit.

59
 Állt csendesen az ajtóban, és engem figyelt, miközben a forró kávét
kortyolgatta. Tudta, hogy gáz van. Szerettem időnként meginni egy italt,
de így betintázni, ahogy tegnap este, különösen munka közben... ez csak
azt jelenthette, hogy valami rossz történt. Hála istennek, Liz velem
maradt egész este a pult mögött, és gondoskodott róla, hogy ne ejtsek el
több poharat és ne hányjak senki ölébe.
Még nem tudtam, hogy dolgozzam fel azt, ami előző este történt.
Pontosabban, aki tegnap este történt. Amint megláttam az arcát, tudtam,
hogy ő az. A szemei halálbiztosan elárulták. Eltekintve attól a ténytől,
hogy valaha ezekről a kék szemekről álmodtam, és emlékeznék az
arcára, bármennyi idő telne is el, az elmúlt négy évben mindennap bele
kellett néznem ezekbe a szemekbe.
A francba!
Tuti biztos, hogy a ma reggeli erotikus álmomban is ő szerepelt.
Dupla franc!
A hangja ugyanúgy halálbiztosan elárulta őt. A mély, reszelős
hangja, amin öt éve abban a sötét hálószobában azt suttogta, hogy
„Jézusom, te kibaszott gyönyörű vagy!”, állandóan a fejemben zakatolt.
Miután elejtettem a poharakkal teli tálcát, és lehuppantam a pult mögé,
teljes pánikban a pult másik vége felé pillantgattam, ahol Liz ült. Ő
habozás nélkül átjött az én felemre, hogy megnézze, mi a baj. Zaklatott
szavaim (JAJ, ISTENEM! JAJ, ISTENEM! JAJ, ISTENEM! Ő AZ! SZENT
SZAR, LIZ, Ő AZ! ÉS ITT VAN, ÉS MEGLÁTOTT! ÉS JAJ, ISTENEM,
EZT NEM TUDOM VÉGIGCSINÁLNI!) hatására akcióba lendült, és
kidugta a fejét a pult mögül, hogy megnézze magának a srácot. Néhány
másodperc múlva mellém térdelt a rejtekhelyemre, és visongva és
tapsikolva erősítette meg, hogy tényleg ő az.
Apám az ajtóban állt, és lábával a padlón kopogott, arra várva, hogy
előálljak a farbával. Időre volt szükségem, hogy kitaláljam, mit tegyek,
de apám elől soha nem rejtegettem semmit. Hatalmas drámai sóhajjal
kiböktem:
— Tegnap este ott volt a kocsmában.
Apa kérdőn meredt rám néhány másodpercig, mire leesett neki,
amit mondtam. A szemei kikerekedtek, és tátva maradt a szája. Pontosan
tudta, kiről beszélek. Alig néhány férfi fordult meg az életemben, és
60
mindketten tudtuk, hogy a nevükön említeném őket, ha róluk beszélnék.
És az egyetlen személy, akit az elmúlt néhány évben csak harmadik
személyben emlegettünk, az...
Kurva élet! Még mindig nem tudom az istenverte kibaszott nevét!
— Ez alkalommal megtudtad, hogy hívják? — kérdezte ironikus
hangsúllyal apám, gyakorlatilag olvasva a gondolataimban.
Megráztam a fejem, és a tenyerembe ejtettem.
Apám felsóhajtott, és így szólt:
Nos, ha újra betéved a bárba, és szeretnéd, hogy megöljem, csak
szólj! El tudom intézni, hogy balesetnek tűnjön.
Ha George Morgan ellensége vagy, és nem látod őt, késő. Már meg
is ölt, csak te még nem jöttél rá.

CLAIRE

Egy zuhany és két pohár kávé után majdnem embernek éreztem

magam. Amíg Gavin öltözködött, megnéztem, hogy van—e
hangüzenetem, és várt is egy Liztől. Kérte, hogy amint felébredtem,
találkozzunk a régi Andrea Pékségében. Azt akarta, hogy nézzem meg a
helyet, mielőtt esélyem lenne kiborulni a miatt a bomba miatt, amit előző
este dobott rám az autóban. Liz túlságosan is jól ismert. Tudta, hogy
mihelyst észhez térek, megmondom, hogy semmi szín alatt nem
engedem, hogy beruházzon az én részemre egy nyavalyás üzletbe.
Elment az esze. Aljas húzás volt tőle, hogy rá akart venni, hogy a boltban
találkozzunk, ám okos is, el kell ismerni. Tudta, hogy ezzel eltereli a
figyelmemet a másik dologról.
Butler kicsi egyetemi város volt egy főtérrel a szívében, ahol az
összes családi üzlet állt. Az Andrea Péksége a legforgalmasabb sarkon
volt. Le kellett csillapítanom a vágyaimat, ahogy bekapcsoltam Gavin
biztonsági övét a gyerekülésében, és elindultunk a városközpont felé.
Nem akartam hamis illúziókat kergetni ezzel az üzlettel
kapcsolatban. Összességében túl sok mindent kellett még kidolgozni és

61
átgondolni. Mennyi bérletet kell fizetnem Liznek? Mi lesz Gavin és az én
egészségbiztosításommal? Liz és én mindenben partnerek leszünk, vagy
két külön vállalkozást vezetünk, és csak az üzlethelyiségen osztozunk?
Túlélhet a barátságunk egy ilyen dolgot? Vajon Gavinnek fel kell adnia a
főiskoláról szőtt álmait meg a további életét, és férfiprostituáltként kell
megkeresnie a betevőt, csak mert én minden fillérünket egy csőd szélén
álló üzletbe öltem? A picsába, pánikrohamot kapok ettől az egésztől!
— Wiz nénihez megyünk? — kérdezte Gavin a hátsó ülésről, az
elsuhanó autókat és házakat nézve az ablakon át.
Ránéztem a visszapillantó tükörből, és emlékeztettem magam, hogy
bármit teszek is, azt érte teszem. Gavin csak a legjobbat érdemli, és én
elhatároztam, hogy azt meg is fogom adni neki.
— Nem, kishaver, nem hozzá megyünk, de találkozunk vele —
feleltem, amikor néhány perccel később beálltam az épület elé.
Egy percig csak ültem az autóban, és az üzletünket néztem. Pont a
sarkon állt, az ablakai elfoglalták a bolt teljes elülső részét, és a sarkon túl
ugyanez folytatódott a másik oldalon is. Tökéletes sarki üzlet volt, ahol
mindkettőnknek lehetett saját kirakata. Az Andrea Pékségét nemrégiben
festették újra ragyogó fehérre, és vadiúj virágládákat is szereltek az
ablakok alá, melyekből csak úgy ömlöttek a gerberák, minden
elképzelhető színben. Gyönyörű volt az egész.
A mi épületünk, a mi kirakatunk. Jézusom, már most úgy
gondoltam rá, mintha az enyém lenne, és még be sem léptem a boltba.
Liz zseniális gonosztevő!
Csak emlegetni kellett a nőstényördögöt, és már meg is jelent az
ajtóban, csípőjével tartva, hogy be ne csukódjon.
— Csukd be a szádat, és vonszold be végre a segged! — kiabált oda
nekem, majd megfordult, és visszament a boltba.
Gavin kikapcsolta a biztonsági övét, és megpróbálta kinyitni a hátsó
ajtót, de a gyerekzár megakadályozta.
— Gyerünk, anyu — nógatott —, Wiz néni azt mondta, hogy
vonszoljuk be a seggünket!
— Gavin, vigyázz a szádra! — mondtam neki, a szememet forgatva,
amiért már megint nem figyelt rám. Kiszálltam az autóból, és
körbementem, hogy kinyissam az ajtaját. Megfogtam a kis kezét, és
62
segítettem neki kiugorni az autóból.
— Légy jó kisfiú, megértetted? — kérdeztem, ahogy felléptünk a
járdára. — Ne rohangálj, ne kiabálj, ne fogj meg semmit, és ne mondj
csúnya szavakat, különben mész haza aludni!
— Az alvás bekaphatja.
Nem adom el a cigányoknak. Nem adom el a cigányoknak.
Megszólalt egy csengő az ajtó felett, ahogy beléptem. Gavin kitépte
a kezét a kezemből, Lizhez rohant, és a karjaiba vetette magát.
Ó, hát itt az én jóképű lovagom! — csicseregte Liz, ahogy felkapta,
és a levegőben körbeforgatta Gavint. — Mi a helyzet, kisember? —
kérdezte tőle, és leültette a fiamat a pultra maga mellé.
Anyu nem érzi jól magát, és nekem jó nagy a virslim! — újságolta
Gavin.
Lizből kitört a nevetés.
— Gavin, kérlek, elég volt a virslidből! — szóltam rá.
— De anyu, nézd! — folytatta, és mintha mi sem történt volna,
kezdte kigombolni a farmerét. — A virslim nagyon nagy, és most is kiáll,
és olyan fura érzésem van benne.
— Na, jó... — mondtam, és gyorsan odasiettem, hogy közbelépjek,
mielőtt előkapja. — Nem kell mindenkinek látnia. Emlékszel, mit
mondtam neked tegnap este?
Gavin jó fiú módjára bólintott. Levettem a pultról, és a kirakathoz
küldtem azzal a felkiáltással, hogy számolja meg a bolt előtt elhaladó
autókat. Amikor a kezét és az arcát az ablaküvegnek nyomta, Lizhez
fordultam, aki kezét a szájára tapasztva némán nevetett.
— Ez egyáltalán nem vicces! — pisszentettem le hangosan suttogva.
— Mi a picsáért nem mondta senki, hogy a négyéveseknek is lehet
merevedése? Én nem vagyok felkészülve arra, hogy megbirkózzak az
ilyen szarságokkal, Liz.
Liz kitörölte a könnyeket a szeméből, és bocsánatkérően nézett rám.
— Ne haragudj, Claire, de most komolyan! Ez tényleg nagyon vicces.
Sajnálom, de nem tudok semmit a négyéves kisfiúkról. Mégis, mikor a
fenébe történt ez először?
— EGY! — kiáltotta Gavin az ablakból, ahogy elment egy autó.

63
 — Egyik este, miután megfürdött. A törülközőjén feküdt a padlón, és
odaadtam neki egy könyvet olvasni, amíg leszaladtam a földszintre,
hogy kiszedjem a pizsamáját a szárítóból — fogtam hozzá a történtek
felidézéséhez.
— KETTŐ! — kiáltott fel újra Gavin.
— Mikor visszaértem, ő már a hátán feküdt, és az az izé úgy
meredezett a levegőbe, mint valami villámhárító. Szörnyű volt. Gavin
egyre csak ütögette a kis kukiját, és azt mondta, hogy olyan fura érzése
van benne. Jézusom, abbahagynád végre a nevetést?
— HÁJOM!
— Ne haragudj! Ne haragudj! — szabadkozott Liz, levegő után
kapkodva.
— És az összes könyv közül egyedül a Barney—t 10 olvashatta,
amikor ez történt. A fiamnak feláll a farka a kibaszott Barney—tól! —
szűrtem a fogaim között a szavakat, és gyorsan meg is fordultam, hogy
meggyőződjek róla, Gavin nem hallott meg.
Liz ekkor már hisztérikusan nevetett. A szája csukva volt, és a vállai
rázkódtak. Minden alkalommal, amikor próbált lélegezni és közben nem
nevetni, felhorkantott, aztán meg fulladozni kezdett.
— Nem kérdezted erről az apádat? — kérdezte a kuncogások és
köhögések között.
A szememet forgattam, mielőtt válaszoltam volna, mert
visszagondoltam arra a beszélgetésre, amit egyik reggel apámmal
lefolytattam.
— Tudod, hogy milyen. Amint kiejtettem a számon a pénisz szót,
sarkon fordult, és kisétált a szobából azzal, hogy hívjam fel anyát. Neki
pedig pont annyi hasznát vettem, mint neked most. Amikor
megkérdeztem, hogy ez normális—e, ő azzal válaszolt, hogy „vajon
körbe—körbe úszik—e az egylábú kacsa?” Le is tettem a telefont, amikor
tíz percig csak levegő után kapkodva nevetett, miután elmeséltem neki a
barney—s incidenst.

10Amerikai televíziós sorozat gyerekeknek, főszereplője, egy vidám lila

dinoszaurusz.
64
 Liz nagy nehezen lenyugodott, és mindketten Gavinhez fordultunk,
hogy megnézzük, elvan—e még az autókkal.

— Most meg minden alkalommal, amikor ez történik, meg akarja

mutatni, és azt mondogatja „anyu, nézd, milyen nagy virslim van”.
Úgyhogy mondtam neki, hogy ez teljesen normális, minden kisfiúval
megtörténik, de ez nem olyasmi, amit nagydobra kell verni.
Liz bátorítóan megpaskolta a hátamat, és szánakozó pillantást vetett
rám.
— Látod, ez is csak azt mutatja, hogy hiányzik egy férfi az életedből,
Claire. És ami az életedben felbukkanó férfiakat illeti...
— Ne! Meg ne próbáld! — fenyegetőztem, mutatóujjammal
hadonászva az orra előtt, hogy tudja, komolyan beszélek. — Nagyon
nem vagyok még kész erről beszélni veled. Még mindig azon tűnődöm,
hogy nem csak álmodtam—e a múlt éjszakai eseményeket, és hogy akit
láttam, az valójában nem is ő volt. Talán csak képzeltem a dolgokat
alkoholmámoromban. Mert érted, a sok bár közül, ami a világban van,
pont ebbe a városba és pont ebbe a bárba...
— Nyugi, Humphrey Bogart, ő volt az. Azonnal felismertem őt is és a
barátját is. Az a fickó ki akart kezdeni velem akkor éjjel, közvetlenül
azután, hogy bevallotta, ő a nagyobb mellű nőket szereti, de mivel ilyen
csini vagyok, a kedvemért kivételt tesz.
Tudtam, hogy merő önáltatás, amikor arról próbálom meggyőzni
magam, hogy talán mégsem ő volt az. De most, hogy Liz is megerősített,
totál idiótának éreztem magam.
— A picsába! A picsába! A picsába! Láttad a szemeit? Istenem,
mintha csak Gavint láttam volna! Ugyanaz a furcsa, kékesszürke szín,
fekete gyűrűvel a szélén. Mi a fenéhez kezdjek most? — kérdeztem
pánikba esve.
— TÍZ!
— Gavin, a három után a négy jön! — kiáltott oda neki Liz,
miközben én próbáltam nem összehányni a padlót.
— Ez unalmas — közölte Gavin.
— Na, gyere, hadd vezesselek körbe, mielőtt elkezdi mutogatni a
kukiját az összes járókelőnek, és megbüntetnek minket

65
közszeméremsértésért. Legalább a tinta hadd száradjon meg a tulajdoni
lapon — mondta Liz, azzal megragadta a kezemet. — Most azonnal
hagyd abba az aggódást emiatt! Élvezd, hogy az álmaid valóra válnak! A
kék szeműid miatt majd később parázunk.

CLAIRE

Még mindig a történtek hatása alatt voltam, amikor két órával később
hazafelé vezettem Gavinnel. Gavin azonnal elaludt, mihelyst
elindítottam az autót, úgyhogy semmiféle értelmetlen szövegelés nem
jött virslikről meg golyókról, ami megzavarhatott volna a
gondolataimban. A bolt konyhája sokkal szebb volt, mint amire
emlékeztem azokból az évekből, amikor gyakran megálltam ott egy
kávéra és muffinra, és tele volt olyan eszközökkel, amikről eddig csak
álmodni mertem, hogy egyszer talán majd használhatok hasonlókat. Az
pedig, hogy birtokoljam őket, soha fel sem merült bennem. Volt ott egy
kétajtós, polcos, ipari fagyasztószekrény, hozzá tartozó háromajtós
hűtővel, egy nagyteljesítményű, hatlapos elektromos főzőlap, két
Cyclone márkájú légkeveréses sütő, egy tároló szekrény, amiben tizenhat
tálca csokoládé tudott egyszerre hűlni, egy hűthető fiókos szekrény,
közvetlenül az elülső pult alatt, és két ezüstkanna csokoládé, karamell
vagy bármi olvasztásához, amire csak szükségem lehet. A helyiség
közepén egy 120—szor 180—as sziget állt, a tetején hűvös
márványpulttal, ami süti készítéshez pont tökéletes. A kezdetektől
fogva, hogy az Andrea Pékségét támogattam, mindig is imádtam az
üzlet nyitott elrendezését. Szerettem, hogy fizetés közben a pultnál állva
be lehetett látni a konyhába, és nézni, ahogy valaki éppen süteményt
vagy tortát készített.
Ez egyszerűen túl sok volt nekem, és ezt Liznek is megmondtam,
ahogy körbejártam a konyhán, végigsimítva minden berendezést.
Próbálta beadni, hogy az előző tulajdonosok nemrégiben újítottak

66
fel mindent, de én tudtam, hogy hazudik. Jártam ott nem sokkal ezelőtt,
és beszéltem a vezetővel. Biztosan tudom, hogy nem újítottak fel semmit.
Ráadásul Liz soha nem tudott a szemembe nézni, amikor hazudott, és
olyankor kétszer annyit káromkodott.
— Liz, ez túl sok! Nem engedhetem, hogy ezt tedd!
— Ó, a picsába, Claire! Az egész kibaszott szart a kurva bolttal
együtt adták, és az előző kibaszott tulajdonosok csak meg akartak
szabadulni mindentől a picsába!
A kurva hazug embert hamarabb utolérik, mint a kibaszott sánta kutyát.
A bolt Liz felőli oldala hasonlóan szép volt, kivéve, hogy ott nem
volt földöntúli szépségű konyha, mint az én részemen. Megmutatta,
hová szeretné felhúzatni a két boltrészt elválasztó falat, ami nem ért
volna el egészen a bolt elejéig. Liz helyet akart hagyni az ablak előtt,
hogy a vásárlók kedvük szerint járkálhassanak a két üzlet között. Ez
elegendő intimitást biztosítana az én vevőimnek, ha nem szívesen
nézegetnének műfütyiket, fehér neműket és síkosítókat Liz oldalán.
Lizben felmerült, hogy vághatnánk egy ajtót hátulra is, a konyha mögé,
hogy könnyen tudjunk közlekedni egymás boltja között, anélkül, hogy a
bolt fő részébe át kellene menni. Mindkét üzlethelyiség elülső részében
volt egy pult, ahová majd a kassza kerül, meg Liz oldalán vitrinek voltak
még szétszórva, amikbe ki tudja majd állítani az eladásra kínált áruit. Az
én elülső részem egye—lőre üresen állt, így oda később valószínűleg
beállíthatnék egy—két asztalt, ahová leülhetnének páran. Rájöttem, hogy
Liz még jóval azelőtt, hogy engem beavatott volna, változtatásokat
végzett a helyen. Biztos volt abban, hogy nem fogom visszautasítani az
ajánlatát, ha látom, milyen sokat dolgozott rajta. Míg az én részem
tejesen nyitott volt, így a bolt elejéből is be lehetett látni a teljes konyhát,
addig Liz üzletében közvetlenül az elülső pult mögött fal húzódott,
hiszen az üzlete teljes hátsó része raktár volt. Liz mindenre gondolt.
Elképesztett, mennyi mindent sikerült elvégeznie ilyen rövid idő alatt.
Amíg Gavin szabadon randalírozott, mi leültünk a padlóra, és
körbevettük magunkat mindenféle papírokkal. Térdig értek a működési
és kereskedelmi engedélyek, üzleti tervek, biztosítási kötvények és száz
másik nyomtatvány, amiktől csak úgy zsongott a fejem. Ez az álom olyan
közeli volt, hogy meg tudtam érinteni, és máris tövig rágtam a
67
körmömet azon aggódva, hogy nem fogom tudni fenntartani a boltot.
Persze vállalhattam volna még több műszakot a Fostersben, hogy
félretegyek még egy kis pénzt. Meg szerezhettem volna azzal is lóvét, ha
végigszenvedek még egy csomó Liz—féle szexuális játékszeres bulit. Ám
ezek sem lettek volna elegek ahhoz, hogy kifizessem a bérleti díjat, azt
pedig visszautasítottam, hogy Liz még több pénzt fektessen az én
üzletembe helyettem. Liz felhívta apámat, mielőtt tiltakozhattam volna,
ő pedig eljött a boltba, hogy körülnézzen.
— Szóval, mit gondolsz? — kérdeztem, amikor kinyitotta a
villanyóraszekrényt, és belenézett.
— A hálózat rendben van. A konyha és a riasztórendszer külön
körön van — felelte.
— Nem így értettem.
Azt akartam, hogy józanítson ki, hiszen ő a józan eszéről volt híres.
Mondja meg, hogy elment az eszem, amiért eszembe jut ilyesmibe
belefogni, nevezzen seggfejnek, amiért nem látok a szememtől.
Apám becsukta a villanyóraszekrényt, megfordult, és tekintetét a
mennyezetre emelte.
— Emlékszel, hogy minden hónapban fizettem a kollégiumi kosztot
és kvártélyt? — kérdezte, ahogy végigmérte az összes világítótestet. —
Na, az elmúlt öt évben megtakarítási számlára tettem be ezt az összeget,
arra az esetre, ha egy nap szükséged lenne rá. A kamatokkal mostanra
kicsivel több, mint ötvenezer dollár van a számlán.
A szám tátva maradt erre a hírre, Liz pedig — aki a közelben állt, és
még csak nem is próbált úgy tenni, mint aki nem hallgatózik —
hangosan visítozni kezdett, de olyan hangosan, mintha át akarná törni a
hanghatárt. Föl—le ugrált és az apámat ölelgette, míg én csak álltam ott,
és próbáltam felfogni, amit az imént hallottam.
Mr. Morgan, ha nem a legjobb barátnőm apja lenne, tutibiztos, hogy
azonnal megdugnám a lábát! — mondta neki Liz izgatottan.
— Van egy... az én... a kutyám az állatorvosnál van — dadogta apám
kínjában, és elhúzódott Liztől, majd lassan kioldalgott a boltból.
— Apádnak nincs is kutyája — állapította meg Liz, ahogy az ajtó
feletti csengő megszólalt apa távozásakor.
— Nincs bizony. A lábát célzó fenyegetésedtől begolyózott.
68
 Liznek még egy órájába telt meggyőznie, hogy nem önző dolog
elfogadnom a pénzt, amit apám ajánlott. Ezt a pénzt nekem szánta, hogy
rendelkezzek vele belátásom szerint, szóval, miért ne használhatnám
arra, hogy beindítsam azt a vállalkozást, amiről mindig is álmodtam?
Most, hogy a pénz miatt egyelőre nem kellett aggódni, Liz megkért,
hogy készítsek össze egytálcányi sütit, amit elviszünk egy bulira. Jenny,
Liz unokatestvérének egyik barátnője tartotta a bulit, aki számítógépes
grafikus volt. Megígérte Liznek, hogy segít neki katalógusokat
összeállítani, és megszerkeszti a szórólapokat, meg ilyesmik. Liz
tudatosította benne, hogy én szervezem a buliját, és jelezte, hogy nekem
is jól jönne, ha segítene összehozni valami jó kis reklámot az üzletemnek.
A lány megígérte, hogy segít mindkettőnknek, ha kap ingyen
termékmintákat. Felőlem vehet mintát a puncimból is, ha ezt összehozza
nekem.
Úgy volt, hogy a buli után elmegyek Lizékhez vacsorára, és némi
borozgatás mellett beszélgetünk még az üzleteinkről, és keresünk nekik
nevet.
A mi üzleteink. Újra és újra elismételtem magamban ezeket a
szavakat, ahogy hazafelé hajtottam a boltból. Próbáltam szokni a
gondolatot. Olyan gyorsan történt minden. Alig két napja még puszta
vágyálom volt a saját üzlet gondolata, és úgy tűnt, hogy csak valamikor
hosszú évek múlva válhat talán valóra.
Beálltam a házunk elé, és csendben kikapcsoltam Gavin biztonsági
övét, aki időközben elaludt, hogy bevihessem a házba, és lefektethessem.
Ahogy kiemeltem a kisfiamat a gyerekülésből, és a fejét a vállamra
fektettem, a nyakam köré fonta a karját, és megölelt.
— Kígyós pillecukojjal kell lenyíjnod a füvet — motyogta álmosan.
— Elcsúsztam egy pennyn.
Halkan kuncogtam az álmában beszélő fiamat hallgatva, miközben
bementem a házba és lefektettem az ágyába.
Nem tudom, vajon ő beszél—e álmában?
Liz hatékonyan elterelte a gondolataimat Gavin apjáról egész
délelőttre, de most, hogy egyedül voltam a gondolataimmal, belém
hasított a srác újbóli felbukkanása, és már csak erre tudtam gondolni.
Valahogy úgy képzeltem, hogy csak átutazóban járt itt, és hogy sohasem
69
fogom újra látni vagy hallani felőle. A történelem, úgy tűnik, ismételte
önmagát. Első találkozásunkkor túl részeg volt ahhoz, hogy most
emlékezzen rám, tegnap este fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok.
Nem akartam beismerni, de egy kicsit fájt, hogy semmi nyomot nem
hagytam a lelkében majdnem öt évvel ezelőtt, miközben én minden
napomat úgy éltem, hogy valaki állandóan rá emlékeztetett.

70
 7.
Szájat kinyitni, vodkát lenyelni

CARTER

L AZÁN A BÁRPULTON KÖNYÖKÖLVE KÖZELEBB HAJOLT

HOZZÁM. Teljesen elvarázsoltak a szemei. Olyanok voltak, mint két
tenger, Hershey csokoládészirupból. Ő volt az. Annyi év után végre újra
láthattam az arcát. Pont olyan ragyogó nő, ahogy emlékeztem.
— Már mindenfelé kerestelek — mondtam.
Ő felnevetett, és a hangjától libabőrös lett a karom. Emlékeztem a
nevetésére, zene volt füleimnek. Átnyúlt a pult fölött, végigsimított a karomon,
és nem is vette le végül a kezemről a kezét.
— Szoktak a feles poharaid válaszolni? — kérdezte mosolyogva.
— Várjunk csak, te vagy az a lány a bárból!—feleltem zavarodottan.
— Én volnék? — kérdezte huncut mosollyal az arcán.
Teljesen áthajolt a pulton, és arcát az arcomhoz nyomva, az ajkaival szinte
súrolva a fülemet, azt suttogta:
— Kérdezd meg, mi a kedvenc filmem!
Elfordítottam a fejem, és az arcához simítottam az orromat. Még mindig
csokoládéillata volt. Ennek így semmi értelme. Valaki kopogni kezdett a
bárpulton, mire ő elhúzódott tőlem, és a fejét felkapva a hang irányba fordult.
Elhátrált tőlem, ahogy a kopogás dörömbölésre váltott.
— Várj! Ne menj még! Csak a nevedet áruld el! — könyörögtem.
A lány egyre csak hátrált, én meg néztem az arcát, az agyamba véstem
minden részletét: a barna szemeket, a sűrű, gesztenyebarna haját, a telt, szív
alakú ajkait és a kis gödröcskéket az arcán.

71
 Így nézett ki a lány a tegnapi bárból. Ugyanolyan szeme és hangja volt,
mint az ÉN nőmnek. Mi a fene folyik itt?

— Kérlek, áruld el a nevedet! — kiáltottam utána.

Lassan felébredtem a dörömbölésre, és a szívem úgy zakatolt, mintha

épp most futottam volna le a maratont. Beletúrtam a hajamba, és
hátrasimítottam, miközben próbáltam visszaemlékezni arra, amit az
imént álmodtam. Ott volt a tudatom szélén, de nem ugrott be. Volt
valami ebben az álomban, amire emlékeznem kellett. Behunytam a
szemem, és igyekeztem felidézni. A csend két másodpercig tartott, aztán
újrakezdődött a dörömbölés a bejárati ajtómon, megzavarva a
gondolataimban.
— HAGYD MÁR ABBA, A PICSÁBA! — üvöltöttem a szűnni nem
akaró zajra, mert nagyon idegesített, hogy nem bírok visszaemlékezni az
álomra.
Jézusom, soha többé nem fogok inni!
Minden kibaszott alkalommal, amikor iszom, valami nagyon furcsát
álmodok. Miért nem bírok visszaemlékezni erre az álomra? Felkaptam
egy párnát magam mellől, és a fülemre tapasztottam, hogy elnyomjam
az ajtórugdosás hangját.
— Nyisd ki az ajtót, kecskebaszó! — kiabált Drew tompa hangon,
miközben tovább dörömbölt a bejárati ajtón.
Tudtam, hogyha nem kelek föl, tovább zajong, és akkor meg kell
ölnöm.
A dörömbölés folytatódott, ahogy felültem az ágyban, majd dühösen
lerúgva magamról a takarót, átbotorkáltam a házon, még mindig csukott
szemekkel. Dobozok hevertek mindenütt, arra vártak, hogy kipakoljam
őket. Ingerülten félrerúgtam őket az utamból. Eljutottam a ház ajtajáig,
anélkül, hogy eltörtem volna egyetlen végtagomat is, és dühös morgással
feltéptem.
— Hűha, haver, nem vagy valami szexi — mondta Drew, ahogy a
vállával utat törve belépett a házba, az egyik idétlen pólójában.
Esküszöm, hogy a palinak volt vagy kétszázötven ilyen pólója. A

72
mostani darabon az állt: „Kakiltam ma”.
— Helló, gyere csak be, Drew — motyogtam magamban, miután
becsaptam az ajtót, és követtem a nappaliba. — Teljesen tönkrevágtad a
jó kis álmomat. Legalábbis azt hiszem, jó álom volt, de neked
köszönhetően már nem emlékszem rá.
— A dögös pultos csajról álmodtál, akiről le sem bírtad venni a
szemed, és akiről úgy áradoztál tegnap este? — kérdezte nevetve.
— Nagyon vicces vagy — feleltem fapofával, az ajtófélfának dőlve, a
kezeimet összefűzve a mellkasomon.
— Hát, ha csak viccelnék, haver! A szőke hajú barátnője
megkérdezte, hogy te jöttél—e a kisbusszal a bárba, miután a szádhoz
emelted a sörödet, amit aztán az ingedre öntöttél a szád helyett, pedig
mit mondjak, eléggé tárva—nyitva volt, úgy bámultad a pultos lány
seggét.
Azt a, tényleg nem voltam csúcsformában tegnap este.
— Talán jobb lenne, ha elmennék, és bocsánatot kérnék...
A francba, most mellényúltam.
— Egy újabb lánytól, akinek nem tudtad meg a nevét — fejezte be
Drew a mondatot. — De most legalább tudjuk, hol dolgozik.
Kibaszott kupleráj ez a ház — mondta, miközben arrébb lökött a
lábával néhány dobozt, hogy utat vágjon magának a heverőhöz.
— Csak azért jöttél, hogy sértegess, vagy van valami oka is a korai
látogatásodnak?
— Korai? Fél egy van, ember! Egykor eligazításunk lesz — mondta,
és arrébb lökött egy doboz könyvet, majd lehuppant a heverőre.
— A PICSÁBA! Te most szívatsz engem? — kérdeztem dühösen, és
berohantam a konyhába, beleütközve néhány dobozba útközben.
Tény és való, a mikrosütő órája tizenkettő harmincnégyet mutatott.
Kurva életbe! Nem kéne elkésnünk az új üzemünkben az eligazításról!
Az orromhoz húztam a rajtam lévő pólót, megszagoltam, és
elfintorodtam. Olyan szagom volt, mint egy szeszfőzdének.
A fürdőszobába rohantam, és végrehajtottam az emberi történelem
leggyorsabb zuhanyzását, majd magamra hajítottam egy tiszta, hosszú
ujjú pólót és farmert. Drew minden sebességkorlátozást megszegett, de
sikeresen beértünk a Butler Autógyárba öt perccel egy óra előtt.
73
 Az üzem termelési részlege vasárnaponként zárva volt, így csak a
mi kis — más üzemekből áthelyezett — csoportunk volt ott aznap.
Körülbelül húszunkat helyezték át szerte az Egyesült Államokból más
gyárakból, és mind holnap állunk munkába. Minden üzem alapvetően
ugyanúgy működött, így nem kellett újratanulni a munkafolyamatokat,
vagy ilyesmi. Ki kellett tölteni a nyomtatványainkat a személyzeti
osztályon, megnéztünk pár videót a cég hátteréről és történelméről, meg
arról, hogyan ne zaklassuk szexuálisan a munkatársainkat. Ez utóbbi
mindig is a kedvencünk volt. Ugyanazt a videót mutogatták már
harminc éve, amit még a hetvenes években rögzítettek, valami
pornózenével a háttérben. Zárjanak be egy csapat nagyhangú melóst egy
szobába, tegyenek be egy videót, amin egy trapézgatyás, szíven szúrós
galléros ingű fickó a titkárnője seggére teszi a kezét, és már kész is a
teljes és totális anarchia, hölgyeim és uraim.
A dolgozói bejáraton léptünk be az üzembe, és egyből a bejárat
mellett nyíló konferenciaterembe mentünk. Drew és én aláírtuk az ajtón
függő jelenléti ívet, és leültünk az egyik asztalhoz a terem hátsó felében.
Körülnéztünk, hogy ismerünk—e valakit azok közül, akik szintén
velünk kezdenek.
— Szóval, mit gondolsz, miféle seggfej lesz a főnökünk? — kérdezte
Drew halkan.
A Drew másik oldalán ülő srác előrehajolt, és megszólalt, mielőtt
válaszolhattam volna.
— Valójában egész rendes fickó. Már vagy húsz éve van itt, és amíg
el nem baszol valamit, addig hagyja, hogy tedd a dolgod. Jim Gilmore
vagyok — mutatkozott be a fickó a kezét nyújtva.
Drew is bemutatott neki bennünket.
— Szevasz, én Drew Parritt vagyok, ő pedig itt Carter Ellis. — Kezet
ráztunk, miközben Drew folytatta. — Na és te mióta dolgozol itt?
— Csak néhány hónapja. A menyasszonyommal most költöztünk ide
Toledóból — mondta.
— Komolyan? Mi is onnan költöztünk ide. A toledói üzemben
dolgoztunk, és ide helyeztek át — magyaráztam.
Jim felnevetett.
— Milyen kicsi a világ! A menyasszonyom Butlerből származik, és
74
még az egyetem alatt ismerkedtünk meg. Mindketten az Ohiói
Egyetemre jártunk. Ő vissza akart költözni ide a diploma megszerzése
után, úgyhogy itt vagyunk.

— Hé, egyszer egy hétvégén mi is voltunk ott bulizni. Hehe, Carter,

te biztos nem emlékszel arra a bulira, igaz? — kérdezte Drew ironikusan,
tudván tudva, mennyire emlékszem arra a bulira.
— Fogd be, seggfej! — mordultam rá. — Jim, hogyhogy ma be kellett
jönnöd az eligazításra?
— Rávettek, hogy vezessem körbe az újoncokat az üzemben az
eligazítás végeztével, és mutassam be nektek az új főnökötöket.
— Ha nem jár a nyakamra és nem lesz mindig a seggemben, akkor
jól ki fogunk jönni egymással — mondta Drew.
— Azt hittem szereted, ha erős, tagbaszakadt férfiak bújnak a
seggedbe — vicceltem.
— Biztosan összekeversz magaddal és a frissen növesztett
punciddal. Kérlek, frissítsd csak fel az emlékezetem, mikor sikerült
utoljára megdöntened valakit? Csak mert egészen biztos vagyok benne,
hogy én tegnap este benedvesítettem a farkam, amíg te ugattál, mint egy
kutya, és elájultál a parkolóban.
— Nem kéne nagyon felvágnod arra, hogy egy olyan csaj tárta fel
előtted a seggét, akinek úgy becézik a punciját, mint egy bizonyos
hústerméket — emlékeztettem Drew—t.
— Hát igen, nem az volt életem legnagyszerűbb pillanata, igaz.
Akkorát csalódtam magamban, hogy szinte érzem az ízét.
— Na és olyan az íze, mint a gecinek? — kérdeztem.
— Baszd meg! De ő legalább nem fiú volt — felelte Drew, és
hátradőlt a székében és összefonta a karjait a mellén.
— Jim, kérlek, mondd, hogy ismersz néhány jó csajt! — kérlelte
Drew.
Jim halkan fölnevetett.
— Lehet, hogy szerencsétek lesz, fiúk! A menyasszonyomnak van
néhány egyedülálló barátnője.
— Ezzel a kis balfasszal ne is törődj itt jobbra tőlem — felelte Drew,
míg Jim ivott egy kortyot az ásványvizes palackjából. — Máig nem tette

75
túl magát az öt évvel ezelőtti egyéjszakás kalandján egy csajjal, akinek
olyan illata volt, mint a csoki golyónak.

Jim ezt hallva kiköpte a víz egy részét, a többit pedig fulladozva
próbálta lenyelni. Drew—nak kellett hátba veregetnie. Miután
rendbejött, furcsa szemeket meresztgetett rám.
Mi a francért méregetnek így engem mostanában az emberek?
Tegnap este is a bárban, meg most is. Valami gond van az emberekkel
ebben a városban.
Ekkor belépett az egyik munkavezető, és betolta a szexuális
zaklatásról szóló felvételt a videóba. Mindenki tapsolni és éljenezni
kezdett, amint megszólalt a zene.
— Miért nem jöttök át hozzánk ma este vacsorára meg néhány italra?
— kérdezte Jim a hangoskodó dolgozók zaját túlkiabálva, ahogy
visszafordult a terem eleje felé. — Legalább a menyasszonyom el tudja
dönteni, hogy méltók vagytok—e a barátnőihez — folytatta csibészes
mosollyal az arcán.

CLAIRE

— Hé, Claire, szerinted ez a síkosító tényleg epres sajttorta ízű?

— Ööö, hát persze — feleltem.
— Nyúl Úrfi stimulálja a G—pontot is, vagy ahhoz egy másik
terméket kell vennem?
— Biztos, hogy a masszázsolajos gyertya hűvös lánggal ég? Amikor
legutóbb forró olajat próbáltunk a barátommal, a micsodája másodfokú
égési sérüléseket szenvedett.
Öljenek meg! Öljenek meg itt és most!
— Hová is kell tenni pontosan a péniszgyűrűt? Biztosan rossz helyre
raktuk, mert néhány perc múlva elveszett a puncimban. Elég kínos volt
bemenni vele a sürgősségi osztályra, annyit mondhatok!

76
 Elborul az agyam, ha valaki még egy kibaszott kérdést tesz fel,
amire nem tudok válaszolni. Ezt csinálta mindenki az elmúlt fél órában.
A PICSÁBA! Vegyen végre mindenki valamit, és duguljanak el!

— Te hagyod, hogy a pasid vibrátort használjon veled? Azt mondják,

hogy az nagyon izgató.
— Na jó! — kiáltottam, és feltartottam a kezemet, hogy végre fogja
be mindenki a száját. — Nulla tapasztalatom van ezekkel a szarokkal,
csak azért csinálom ezt az egészet, mert szívességet teszek vele egy
barátomnak, meg így egy kis mellékeshez jutok, amit félretehetek a saját
üzletemre. Egész pontosan másfél szexuális partnerem volt egész
életemben, és elég rossz élményeim vannak mind a másfélről. Az első
még a főiskolán volt, és mindketten teljesen el voltunk ázva, és sosem
tudtam meg, hogy hívták, ráadásul ő csinált fel. A következő egy
barátom volt. Úgy döntöttem, hogy újra próbálkozom a szexszel, mert
kíváncsi voltam, jobb lesz—e, mint az előző. A haverom apjának volt
kulcsa a fiú házához, és persze, alig hatolt belém a srác, ránk nyitott,
amitől még az a kicsi kedvem is elment az egésztől. Levontam a
tanulságot, hogy a vaginám meg van átkozva. Minden orgazmusomat én
szereztem magamnak, de sosem használtam olyasmit, amihez elemek
kellettek volna, vagy speciális tisztítást igényelt volna, vagy használati
utasítást mellékeltek volna hozzá, vagy figyelmeztetést, hogy „Vigyázat,
tömegpusztító fegyver!” Ha rendelni akartok valamit, a konyhában
leszek. Amúgy meg kóstoljátok meg a csokimázas burgonyachipset!
Megfordultam, és kiviharzottam a szobából, egyenesen a konyhába.
Hol van ilyenkor egy óriási tátongó lyuk a padlón, amiben
elsüllyedhetne az ember? Most biztos minden nő arról beszél a
szobában, hogy mekkora lúzer vagyok, és hogy figyelmeztetni fognak
mindenkit, akit ismernek, hogy ne vegyenek tőlünk semmit. A francba!
Liz ki fog rúgni, nekem pedig szégyenszemre be kell majd vallanom az
embereknek, hogy kirúgtak a műfütyi—kereskedői állásomból. Még egy
csapat kiéhezett nősténynek sem tudok eladni egy műbránert. Hogy
lehet egy ilyenből jól kijönni? Mindennek tetejébe kiteregettem a
legnagyobb és legsötétebb titkaimat egy csapat idegennek.
— Jaj, szegény drágám — mondta Jenny, aki sietve utánam jött a

77
konyhába, és körbefont a karjaival.
Egy dolgot nagyon gyorsan megtanulnak rólam az emberek: ne
hatolj be a személyes terembe, különben nyakon váglak.

Álltam ott mereven, mint egy hulla, lógó karokkal. Nem értem az
ilyen ölelkezősöket. Tényleg nem. Egy kedves, visszafogott hátlapogatás
is tökéletesen megtette volna.
— Veszek neked egy Nyúl Úrfit! — határozta el magát Jenny.
— Hűha, nem kell, de tényleg! — utasítottam vissza az ajánlatát, és
kibontakoztam az öleléséből.
Az az izé teljesen megrémisztett. Négysebességes, és körbeforognak
a fülei és a szemei. Szerintem, már ahhoz önkormányzati engedély
kellene, hogy egyáltalán be lehessen kapcsolni egy ilyen cuccot.
Néhány perc hízelgés után Jenny visszaráncigált a nappaliba, és
miután bejelentette, hogy vesz nekem egy Nyúl Úrfit, az egész szoba
egyetértő örömujjongásban tört ki. Legnagyobb megrökönyödésemre
hirtelen mind arról beszéltek, hogy mit vesznek nekem. Amikor már ott
tartottak, hogy szerveznek nekem egy vibrátorszüzesség—elvesztési
partit, megálljt kellett parancsolnom az eseményeknek. A „pénisz alakú
jégkocka” és a „pénisz formájú tésztasaláta” szavak hallatán pokoli
fejfájásom támadt. Innentől bármelyik pillanatban megtörténhetett, hogy
kézen fogva körbeállnak, és kórusban énekelni kezdenek a vaginámhoz
— az én szegény, szeretet nélkül felnőtt vaginámhoz, amely sohasem
ismerhette meg egy műfütyi rezgő érintését. Sajnálom, drága vaginám,
bizonyára jobban gondodat kellett volna viselnem!
A buli végére kétszer annyi eszközt adtam el, mint általában, mert
mindenki kettőt vett mindenből, egyet magának meg egyet nekem. Ha a
puncim nem lett volna pamut és farmer mögé rejtve, tutira felháborodott
volna a sok szánakozó pillantástól. Esküszöm, hogy amikor leadták a
megrendelésüket, mindannyian lenéztek a lábam közé. Most már tudom,
milyen érzés lehet a nagymellű nőknek, amikor egy pasi nem néz a
szemükbe.
Amikor az utolsó csaj is megölelt, és elbúcsúzott tőlem és Jenny—
től, mindketten lerogytunk a kanapéra a nappaliban.
— Kösz, hogy megszervezted a ma esti partit, Claire — mondta

78
mosolyogva Jenny. — És külön köszönöm azt a tálca csodálatos
süteményt. Neked tényleg isteni tehetséged van ehhez. A karamellel
megszórt, csokiba mártott perecektől majdnem orgazmusom volt. És ez
nagy dolog, főleg, ha azt vesszük, hogy egész este fibrillátorok vettek
körül.
A szemeim kipattantak Jenny szavai hallatán, és felemeltem a
fejemet a kanapé háttámlájáról, amin addig pihentettem. Jennyre
meredtem, aki szórakozottan nézegette manikűrözött körmeit. Kedves
lány volt, és nagyon jól kijöttünk, de néhány dolog nem hagyott
nyugodni, ami kibukott a száján akkor este.
— Izé, Jenny, nem defibrillátort akartál mondani?
Hogy miért használta egyáltalán ezt a szót a szexuális
segédeszközök bemutató estjével kapcsolatban, képtelen voltam felfogni.
Hacsak nem feltételezte, hogy van olyan trükk a tarsolyomban, amitől
megállhat valaki szíve. Bár ha jobban belegondolok, majdnem
szívinfarktust kaptam, amikor megláttam, hogy mekkora a Hatalmas
Behemót. Mégis, pontosan hová kellene dugni azt az izét egy nőnek? Az
átkozott Hoover—gátba, tömítésként?
— Miért, mit mondtam? Vibrátort akartam mondani. Jaj, istenem, de
fura vagyok!
Megráztam a fejem, és felkeltem a kanapéról, hogy elrakjam a
holmikat a bőröndbe, amit Liz adott nekik. Amilyen szerencsém van,
tarthattam az összes cuccot a saját házamban. Ha bármi történne velem,
és a rendőrök vagy valamelyik másik hatóság kitalálja, hogy átkutatják a
házat, még a síron túl is porig fognak alázni, ha megtalálják ezt a
bőröndöt.
Jézus isten, mi lesz, ha apám találja meg ezeket? Azt fogja hinni,
hogy egy beteg állat vagyok! Ugyan miféle nőnek van szüksége egy
bőröndnyi, méghozzá pontosan harminchét vibrátorra és tizenkilenc
tégely síkosítóra? A picsába, jobb lenne ezeket a cuccokat Liz házában
tárolni. Még nem beszéltem apámnak Liz üzleti vállalkozásáról. Egy
lányt sem szabadna arra kényszeríteni, hogy műpéniszekről
kezdeményezzen beszélgetést az apjával. Ez egyszerűen nagyon sok
szempontból helytelen. Rájöhetne ő is magától, ahogy a többiek, amikor
majd először lép be a boltba.
79
 — Szóval, amint küldesz nekem képeket arról, hogy miket szeretnél
a szórólapokon látni, azonnal dolgozni kezdek rajtuk. Csinálok egyet
neked, egyet Liznek, és egy olyat, amin mindkettőtök boltja rajta lesz.
Ugye, azt mondtad, hogy ma este találkoztok, és kitaláljátok a bolt
nevét? — kérdezte Jenny.
— Igen, megyek Jimékhez ma este — magyaráztam, miközben
becipzáraztam a bőröndöt. — Tényleg, neked nincs kedved eljönni?
Segíthetnél az agyalásban.
— Hát, nem is tudom. Nem szeretnék a terhetekre lenni.
Kihúztam a műanyag fogót a bőrönd tetejéből, és Jennyre
pillantottam.
— Egyáltalán nem leszel terhünkre. Lizt ismered, tudod, hogy
mindig annyit főz, hogy egy hadseregnek is elég lenne. De tényleg,
biztos nem bánná ő sem.
— Hát, ha szerinted nem gond, akkor szívesen beugrok. Tényleg ki
kellene már mozdulnom, és lazítani egy kicsit. Talán Liz segítene találni
egy egyedülálló pasit is. Már annyira kétségbe vagyok esve, hogy
beérném egy ronda munkanélküli fickóval is, csak legyen tiszta és ápolt,
és tudja rendesen használni a nyelvét.
Üres tekintettel meredtem rá, és azt kívántam, bárcsak
kitörölhetném a teljes utolsó mondatot az emlékezetemből.
— Befejezem itt a takarítást, aztán talán egy orgazmust is beszorítok
az időmbe. Ott találkozunk.
Ekkor már valóban úgy éreztem, hogy szétdurran az agyam.
— Bocs, Jenny, de tényleg azt mondtad, hogy beszorítasz egy
orgazmust az idődbe?
Kérlek, istenem, add, hogy rosszul halljam, amit mondott.
— Még szép! Végül is, valahogy csak meg kell győződnöm arról,
hogy amit vettem, jól működik, nem igaz? Ha nem megyek el tőle elég
gyorsan, visszakérem a pénzem. Tartom magam a két és fél perces
szabályomhoz.
Ó, Jézusom! Kérlek, ne engedd, hogy visszaadjon egy használt
vibrátort, ami még ragad a puncija nedveitől! Mégis, mi a szart kezdjek
vele utána? Vegyek vegyvédelmi ruhát, hogy megfelelően fertőtlenítsek
egy használt vibrátort? Erről nem volt szó az új alkalmazottaknak szóló
80
kezdőcsomagban!
— Na jó, rendben, akkor találkozunk Lizéknél — feleltem, majd
kirohantam a házból, olyan gyorsan húzva a kerekes bőröndöt, ahogy
csak az imbolygó kerekei bírták.

CLAIRE

Tizenöt perccel később Liz és Jim házához értem, és beléptem a házba.

Liz épp akkor viharzott el előttem, az előtérbe tartva. Arcán félelemmel
vegyes döbbenet ült.
— Elizabeth Marie Gates, nagyon sokkal tartozol nekem! Ma este
éltem át életem legszörnyűbb élményét! — kiabáltam rá, miközben
kigomboltam a kabátomat.
— Claire, meg kell mondjam...
— Amikor áthívtam Jennyt vacsorára, megosztotta velem, hogy még
beszúr néhány intim percet a vibrátorával, mielőtt eljön ide — vágtam
közbe, teljesen kikelve magamból. — Egész este képtelen leszek a
szemébe nézni.
— Claire, van valami, amit...
— Figyelmeztetned kellett volna, hogy ezernyi kérdést tesznek majd
fel ezek a nők síkosítókról és G—pontokról, amikre nekem halványlila
gőzöm sem lesz, hogy mit kéne felelnem. „Ó, csak állnod kell, és felvenni
a rendeléseket” — utánoztam dühösen Lizt, miközben a kabátomat
hámoztam le magamról.
— Kérlek, ne...
— Annyira kiborultam a punciba ragadt péniszgyűrűre vonatkozó
kérdés után, hogy megosztottam velük az összes káprázatos szexuális
tapasztalatomat! Jézusom, Liz! Egy nőnek, akinek másfél szexuális
aktusa volt egész életében, de az orgazmusnak még csak a közelébe sem
került egyik alkalommal sem, NEM lenne szabad szexuális
segédeszközöket árulnia! — üvöltöttem, a kabátomat az ajtó melletti
fogasra dobva és újra feléje fordulva.
— Claire, jobb lenne, ha egy kicsit halkabban...
— Még Maxről is beszéltem nekik, Liz! MAXRŐL! Érted? Arról,

81
akiről pedig megesküdtünk, hogy soha többé nem beszélünk.
Elmondtam nekik, hogy épp csak kettőt tolt, miután belém hatolt, aztán
az apja ránk nyitott — folytattam, majd elkezdtem kihátrálni az
előtérből. — Kezded érteni, mi? Látom az arcodon, hogy felfogtad végre,
milyen szörnyű volt ez az este.
— Egy szót se...
— Honnan a fenéből gondoltad, hogy én jó leszek ebben? —
kérdeztem, és beléptem a nappaliba, majd megálltam. — Az est végére
minden nő szomorú pillantásokat vetett a vaginámra. Komplexusa lesz a
vaginámnak, Liz! Már így is elítél, amiért mindig csak kézzel elégítem ki.
Nem számítva azt az egy alkalmat, amikor első évben totál berúgtunk a
vizsgaidőszak után, és a lábadat keféltem megtettem hozzá dohogva,
amikor Jim odajött hozzám egy üveg Grape Three Olive vodkával a
kezében.
Jimre pillantottam, majd újra Lizre.
— Mi a fenéért bámultok így rám? — kérdeztem Lizt.
A szája nyitva volt, és a vállam fölött mögém pillantgatott.
Ó, a picsába!
Jimre néztem, aki biztatóan rám mosolygott, és átnyújtotta az üveg
vodkát.
Ó, a büdös picsába!
— Van valaki a hátam mögött, igaz? — suttogtam.
Liz némán bólintott. Nagyot nyeltem, és vakon oldalra nyúltam,
hogy kivegyem az üveget Jim kezéből. Ő addigra letekerte a kupakot,
így a számhoz emeltem az üveget, és nagyot húztam belőle. A szemeim
könnybe lábadtak, ahogy a torkomat égető alkohol lecsúszott a
nyelőcsövemen, és megmelegítette a gyomromat. Lassan a zene irányába
fordultam, és felkészültem, hogy belehaljak a szégyenbe. Amikor teljesen
körbefordultam, az üveg vodka kiesett a kezemből. Hála istennek,
Jimnek jók a reflexei. A keze azonnal kivágódott, és elkapta az üveget,
mielőtt összetörhetett volna a padlón.
— Na, ki kér egy újabb italt? — kérdezte mögöttem Liz vidáman.

82
 8.
Megőrülök a csokigolyóért!11

CARTER

A Z ELIGAZÍTÁS ELTARTOTT NÉHÁNY ÓRÁIG. Amikor

végeztünk, Jim, Drew és én megálltunk egy italra, mielőtt
továbbmentünk volna Jimékhez. Egy sportbárba ültünk be a következő
városban, és az egyik ablak melletti magas asztalhoz telepedtünk le.
Nagyon megkedveltem Jimet. Gyakorlatias, egyenes, barátságos fickó
volt. Egy nagy csomó jó tanácsot adott arra vonatkozólag, hogy mit
érdemes megnézni és miket lehet csinálni a környéken. A beszélgetés
könnyedén folyt, úgy éreztem, mintha évek óta ismerném a fickót.
— Szeretnék még hallani erről a Csokigolyó Kisasszonyról —
mondta Jim, miután belekortyolt a sörébe.
Lehunytam a szemem, és azt kívántam, bárcsak elfelejtette volna azt
a megjegyzést, amit Drew tett még az üzemben.
— Azt hittem, már sohasem hozod szóba! — válaszolta Drew széles
mosollyal az arcán, és a székében hátradőlve kezét a tarkójára tette.
— Drew, szó sem lehet róla, hogy ezt elmeséld, seggfej! — feleltem.
— Carter, én vagyok a lehető legalkalmasabb személy, hogy
elmeséljem a sztorit. Kívülállóként van rálátásom a dologra, és jobban fel
tudom idézni az akkor este történteket. Mindamellett, én éltem együtt az
elmúlt öt évben a siránkozásaiddal, meg azzal a jó szokásoddal, hogy
állandóan meg kellett állnunk a csajos boltokban női testápolókat
szaglászni. Talán Jim értelmet ver majd abba a süket fejedbe.
Éreztem, ahogy elvörösödöm, és nem azért, mert olyan fülledt volt a

11 Utalás a Cocoa Puffs nevű gabonapehely reklámjára

83
levegő a bárban. Nem hittem a fülemnek, hogy Drew miket mond.
Bőven itt lenne az ideje, hogy felülvizsgáljam a legjobb baráti pozícióját
az életemben. Visszavonom a „Carter Ellis Baráti Klub”—kártyáját. És
igen, tudom, mekkora köcsögségnek hangzik ez a szöveg.
— Na, szóval, valahogy úgy kezdődött a dolog — kezdett bele Drew,
teljesen figyelmen kívül hagyva a dühödt pillantásaimat, amiket felé
lövelltem —, hogy öt éve egy főiskolai bulin nyomultunk a te alma
materedben.
— Várj csak, szóval egyikőtök sem járt oda? — vágott közbe Jim
izgatottan.
Annyira azért ne élvezkedj már az én megaláztatásomon, gyökér!
— Nem bizony — felelte Drew, jól megnyomva az „m” betűt. — Egy
ismerősünk ismerősétől hallottunk a buliról. Tudod, hogy megy ez... Na,
mindegy, szóval, elmentünk a bulira, és a kis Carter egyből kiszúrta ezt a
csajt a helyiség másik végében, de szó szerint egyből, ahogy beléptünk.
Esküszöm, baszki, szinte hallottam felcsendülni a Dream Weavert, és
láttam a csillagokat körözni Carter feje körül. Már vagy fél órája stírölte a
csajt, amikor végül mondtam neki, hogy ne legyen ilyen puha pöcs,
menjen oda, és szólítsa meg. Volt egy dögös barátnője is, úgyhogy
részemről benne voltam.
A szememet forgattam Drew elbeszélését hallgatva. Én úgy
emlékszem, Drew elvitette magát velem egy voodoo papnőhöz, akit az
Arany Oldalakból nézett ki akkor héten, mert szerinte a csoki illatú
lány barátnője rontást küldött a farkára. Két hétig egy egykilós
kicsontozott és megnyúzott csirkemellel a farkán aludt, mert élő csirkét
nem volt hajlandó feláldozni.
— Szóval, Carter végre szóba elegyedett a lánnyal. Hülye filmes
idézeteket soroltak egymásnak, amivel halálra untattak, úgyhogy
minden csáberőmet latba vetve becserkésztem a barátnőjét, hogy
elüssem az időt. Egészen jól alakultak vele a dolgok, magára is hagytuk
ezt a két nyomit, ha már így egymásra találtak. Az én csajom tuti jó bőr
volt, egy egész estét betöltő seggel. Megkerestük a legközelebbi üres
szobát, és dugtunk, mint a nyulak egész éjjel.
Drew tekintete a távolba meredt, mintha felidéződött volna benne
minden részlet.
84
 — Ez érdekes, mert másnap semmire nem emlékeztél a lánnyal
kapcsolatban, kivéve, hogy megátkozta a pöcsödet és a mogyoróidat, és
te biztos voltál benne, hogy emiatt elfonnyadnak és leszáradnak. Most
hirtelen kitisztult a homály? Egyedül ébredtél a fürdőkádban, te gyökér!
— feleltem nevetve.
— Hé, most rólad beszéltünk, nem rólam! És úgy emlékszem,
megegyeztünk, hogy soha, de soha nem említjük többé az átkot.
Őfelsége, Zelda Crimson—Grass kihangsúlyozta, hogy ez milyen fontos!
— jelentette ki Drew komoly arccal.
— Na, de hol is tartottam? — kérdezte, miután gondosan
hátrapillantott mindkét válla fölött, hogy a nagyszerű és hatalmas Zelda,
aki harmincöt dollárt kért percenként, és Visát, Master Cardot és üdülési
csekket is elfogadott, nem áll—e mögötte, voodoobabával a kezében,
melynek tűk állnak ki a lábai közül. — Igen, szóval, Carter másnap
reggel felébredt, és kibaszottul beijedt, hogy le fog esni a töke.
Jim felnevetett, és az üveg sörét halk csörrenéssel az asztalra rakta,
hogy letörölje az állán lecsorgó cseppeket.
— Na, jó, de miért gondoltad, hogy le fog esni a tököd?
Felsóhajtottam, majd így szóltam:
— Azért, mert...
— Azért, mert ez a kis Carter fiú egy szűzlányt döntött hanyatt,
akinek még a nevét sem tudta, a félszemű kígyója pedig véres lett! —
vágott közbe nevetve Drew.
Mintha Jim morgott volna valamit a bajsza alatt, mire feléje
fordítottam a fejem, hogy megnézzem, mi a helyzet, de akkor már újra a
szájához emelte a sörösüveget, és nem nézett rám. Biztos csak képzeltem.
Újra Drew—ra meredtem, aki még mindig nevetett.
— Na, jó, most komolyan, ahogy te meséled, még szörnyűbbnek
hangzik az egész. Dolgoznod kéne a történet mesélőkéden, idióta! —
dohogtam.
— Semmi olyasmit nem mondtam, ami ne lenne igaz. Csak dühös
vagy, amiért annyi év keresgélés után sem szagolhatod őt újra.
Na, ez aztán nem hangzott beteg dolognak, tényleg.
Miután percek óta úgy éreztem, hogy furcsa, már—már ideges
kisugárzás árad Jim felől, most mintha megnyugodott volna végre.
85
 — Nahát, szóval, te tényleg kerested ezt a lányt, és soha nem tudtad
meg, hogy ki volt? — kérdezte Jim.
Drew válaszolni akart, de a karjába bokszoltam.
— Te most fogd be a szád, én jövök.
Felsóhajtottam. Utáltam a dologra gondolni. Valamiért mindig
összeszorult a szívem, ha eszembe jutott.
— Igen, kerestem őt. Bármit megadtam volna, hogy újra
beszélhessek vele, és nem érdekel, hogy ez mennyire hangzik buzisan.
Mindenkit megkérdeztem azon a kibaszott főiskolán, de senki nem
tudott semmit. Még a Tanulmányi Osztályra is elmentem, és próbáltam
megvesztegetni a titkárnőt, hogy hadd nézhessem végig az évkönyveket
— magyaráztam.
— Az a nő még a zsarukat is kihívta rád, emlékszel? — kérdezte
nevetve Drew.
— Igen, emlékszem. Azért hívta ki a zsarukat, mert te azt mondtad
neki poénból, hogy meg kell néznünk a fényképeket az összes női
hallgató testéről, hogy megtudjuk, melyiktől kapok merevedést.
— Na és mégis, miért akartad olyan nagyon megtalálni a csajt? Úgy
értem, mindenkinek vannak egyéjszakás kalandjai élete egy bizonyos
szakaszában. A legtöbb fickó inkább örülne, amiért könnyen
szabadulhatott a másnap reggeli kínos helyzettől — jelentette ki Jim.
Szégyellnem kellett volna az egészet, de őszintén szólva, nem
bírtam. Hiába csak most találkoztunk ezzel a sráccal, úgy éreztem, hogy
Jim az a fajta gyerek, akiben megbízhatok, és aki nem ítél el azért, amit
tettem, a volt legjobb barátommal ellentétben, aki csak eljátszotta, hogy
velem van a gyászomban.
— Volt benne valami — feleltem vállat vonva. — Valami, ami
nagyon vonzott, és ami miatt mindig mellette akartam lenni. Órákig
beszélgettünk sörpongozás közben. Értette a humoromat, és
ugyanazokat a zenéket és filmeket kedveltük. Minden, amire emlékszem
vele kapcsolatban, arra hajtott, hogy keressem meg, és lássam, hogy
tényleg létezik—e. És ennek semmi köze nem volt a szexhez, habár
bocsánatot is szerettem volna tőle kérni, amiért hullarészegen
tönkretettem az első szexuális élményét. De itt többről volt szó. Soha
még egyetlen nő sem kötötte le annyira a gondolataimat, mint ő. És
86
beleőrülök, hogy kurvára nem emlékszem az arcára! — mondtam
idegesen, a söröm kupakját lökdösve az asztalon.
Jim arca megenyhült, és megértően bólintott. A dühe (esküszöm,
hogy láttam, ahogy időnként eltorzította az arcát a beszélgetés alatt)
hirtelen eltűnt.
— Na, jó, most, hogy végre túl vagyunk a nyálas—csöpögős részen,
meséld el, milyen sunyi dolgokat csinálsz — mondta Drew csípős éllel a
hangjában.
— Baszd meg! Ezek nem sunyi dolgok.
— Na persze! Mert bevonszolni engem minden kibaszott csajos
boltba, hogy álljak és várjak, amíg te végigszaglászol mindent, ami
csokiból készült, csokival készült, vagy valami olyan csinálta, ami csokit
szarik, ez nem furcsa egyáltalán. És azt sem felejtettem el, amikor néhány
hónapja egy boltosnak, aki megkérdezte, mióta járunk együtt, azt
válaszoltad, miután átkaroltál, hogy „Ó, cukipofa, ez a nagy, erős, szexi
vadállat és én már ősidők óta együtt vagyunk!” — idézte fel Drew a
történteket, azon a magas hangon utánozva engem, ahogy akkor
beszéltem.
Jim ezt hallva a fejét hátravetve hahotázott, és még én is mosolyra
húztam a számat, ahogy eszembe jutott az eset. Amikor Drew
megfordult, hogy kirohanjon a boltból, én még utoljára a seggére vertem.
Megismételhetetlen pillanat volt!
— Oké, öt év elteltével sem tudom kiverni az illatát a fejemből. Mi
olyan kurva nagy cucc ebben? Nem arról van szó, hogy kiguglizok
minden testápolós boltot, és végigmegyek a listán minden hétvégén.
Csak ha történetesen egy olyan boltban vagyok, ahol lehet kapni
testápolót vagy szappant, akkor megszagolok párat, hátha véletlenül
rábukkanok arra, aminek olyan illata van, mint neki volt. Egyszerűen
nem akarom elszalasztani annak az esélyét, hogy megtaláljam azt az
illatot. Teljesen megőrjít ez az egész.
Mindketten mereven bámultak rám. A picsába, úgy látszik, tényleg
kezdek puncit növeszteni.
— Barátom, csupán egy jó kis dugásra van szükséged, hogy végre
egyszer és mindenkorra kiverd a fejedből azt a csajt. Muszáj találnunk
neked egy rendes lányt, aki nem fog átverni, és elfelejteti veled
87
Drakuládé Grófnőt — mondta Drew fejcsóválva.
— Talán tudok is valakit, aki pont neked való — szólalt meg Jim
titokzatos mosollyal.
— Tökéletes! — kiáltott fel Drew, keményen hátba vágva engem. —
Látod, kishaver? Talán még számodra is van remény! Figyuzzál, hátha
meg tudjuk győzni, hogy pocsékoljon szét egy kis Három Muskétást12 a
punciján. Majd azt mondjuk neki, hogy az a perverziód, hogy Willy
Wonkának13 képzeled magad! — folytatta Drew nevetve, lehúzva
maradék sörét.
Ahogy Drew hátradőlt a székében, a széke lábába rúgtam.
Miközben azt figyeltem, hogyan kapálózik Drew szélmalom módjára,
hogy visszanyerje az egyensúlyát, és ne essen hanyatt a hajópadlón,
mintha Jimet hallottam volna, amint valami olyasmit suttogott, hogy
„arra nem lesz semmi szükség.”

CARTER

Amikor megérkeztünk Jimékhez, a menyasszonya kijött elénk a

konyhából, hogy üdvözöljön bennünket, és Drew—val mindkettőnknek
a földbe gyökerezett a lábunk.
—Várjunk csak, nem te vagy az a lány a bárból? — kérdeztem. Ő
volt az a szőke lány, aki nem félt Drew szemére hányni a béna
próbálkozását, hogy bejusson a bugyijába. — Liz, ugye?
Amint meglátott minket a lány, nagy szemeket meresztett ránk, és
tátva maradt a szája, de gyorsan visszanyerte a lélekjelenlétét, és
elmosolyodott.
— Nahát, csodálkozom, hogy emlékszel! Amikor hazaindultál a
bárból, teli torokból üvöltötted, hogy „Kilencvenkilenc gondom van, és

Three Musketeers, USA—ban forgalmazott csokoládészelet.

12

A Charlie és a csokigyár című film különc csokoládégyár tulajdonosa, akit Johnny

13

Depp játszott a filmben.

88
mind ez a ribanc.”
Kínosan vigyorogtam a megjegyzésére, mert erre már tényleg nem
emlékeztem.
— Semmi gond, ne aggódj emiatt — mondta nevetve, látva milyen
kellemetlenül érzem magam. — Vicces volt egész este rajtad nevetni —
ugratott.
— Majd figyelmeztess, hogy többé ne rúgjak be a jelenlétedben! Még
véletlenül leborotvált koponyával ébredek — feleltem nevetve.
Liz invitált bennünket, hogy kövessük őt a nappaliba.
— Emiatt ne aggódj, soha nem tennék ilyet — ígérte mosolyogva,
miközben mindannyian helyet foglaltunk, ő pedig kényelembe helyezte
magát Jim mellett a kanapén.
— Ne hazudj, édes! — szólt rá Jim nevetve, miközben Liz köré fonta
a karját. — Akkor este, amikor találkoztunk, egy fekete filcet kellett
kitekernem a markodból, mert egy srác arcára akartad írni, hogy „Ebbe
nyomd a farkad!” Méghozzá nyíllal a szája felé mutatva. Nem az egyik
szobában a fürd...
Liz ekkor hirtelen felpattant a kanapéról, és megragadta Jim kezét.
— Szívem, beszélhetnénk négyszemközt a konyhában? — kérdezte,
és maga után rántotta Jimet, mielőtt az bármit válaszolhatott volna.
— Bocs, mindjárt visszajövünk — szólt hátra Jim a válla fölött,
miközben Liz kirángatta őt a szobából.
Drew előrehajolt, és a könyökét a térdére téve a dohányzóasztal
fölött odasuttogott nekem.
— Baszd meg, ez a csaj még mindig kurvára ismerős. Remélem, nem
feküdtem le vele. Az elég kínos lenne, nem igaz? Mert érted, most
ismertük meg ezt a srácot, aki elég jó fej, és elég gáz lenne azt mondani
neki, hogy már láttam a barátnője punciját. Az is lehet, hogy nem
kapnánk vacsorát, pedig én már kurva éhes vagyok.
— Drew, egész biztosan mondott volna valamit a lány, ha bármi
ilyesmi történt volna — nyugtattam meg.
— Nem tudom, haver. Meglepettnek tűnt, amikor az előbb meglátott
minket. Lefogadom, hogy most épp az én farkamon vitatkoznak. Mit
gondolsz, mit mondhat a csaj? Talán hogy velem élte át élete legjobb
szexuális élményét? Már rég nem bunyóztam. Lehet, hogy ideje lenne
89
bemelegítenem.
— Jézusom, hogy férsz be egyáltalán az ajtón ekkora arccal? —
kérdeztem, amikor Drew abbahagyta a merengést a bejárati ajtó
nyitódásának és csukódásának a zajára.
Gyorsabban, mint ahogy valaha is láttam embert mozogni, Liz
kirepült a konyhából, és a bejárati ajtóhoz ugrott. Volt egy kis előszoba a
nappali sarkán túl, úgyhogy nem láttuk, ki jött, de a lány hangját nagyon
is lehetett hallani.
— Elizabeth Marie Gates, nagyon sokkal tartozol nekem! Ma este
éltem át életem legszörnyűbb élményét!
Szent isten, én ismerem ezt a hangot! És miért jutott eszembe hirtelen a
kutyaugatás?
Tompa hangú beszélgetés zaja töltötte be a szobát, ahogy Jim
besomfordált a konyhából egy hatalmas üveg szőlővodkával az egyik,
két sörrel a másik kezében. Oldalra billentette a fejét, és furcsa
arckifejezéssel Drew—ra meredt. Egy percig komolyan elgondolkoztam
azon, vajon Drew tényleg lefeküdt—e Lizzel. Néhány másodperc múlva
azonban Jim elmosolyodott, mintha eszébe jutott volna egy olyan vicc
poénja, amit csak a beavatottak értenek. Ekkor lerakta a söröket elém és
Drew elé, majd az előszoba felé fordult, de nem mozdult onnan, ahol
állt.
Az előszobából kihallatszó hang hirtelen felerősödött.
— Annyira kiborultam a punciba ragadt péniszgyűrűre vonatkozó
kérdés után, hogy megosztottam velük az összes káprázatos szexuális
tapasztalatomat! Jézusom, Liz! Egy nőnek, akinek másfél szexuális
aktusa volt egész életében, de az orgazmusnak még csak a közelébe sem
került egyik alkalommal sem, NEM lenne szabad szexuális
segédeszközöket árulnia!
Hoppá! Ezt lehet, hogy jobb lenne, ha nem hallanánk. Nagyon dühös
lesz a csaj.
Jim letekerte a vodkásüveg kupakját, és a dohányzóasztalra dobta,
ahol forogva—zörögve megállt. Azt hittem, hogy egyenesen meghúzza
az üveget, de csak állt ott, mintha a megfelelő pillanatot várta volna. Liz
legalább igyekezett rávenni a lányt, hogy halkabban beszéljen. Hallottuk,
ahogy próbálkozott párszor, teljesen hasztalanul.
90
A francba, valakinek szólnia kéne. Tenni kéne néhány lépést a nappali
sarka felé, hogy felhívjuk a figyelmét a jelenlétünkre, vagy köhinteni,
vagy ilyesmi. De amekkora seggfejek vagyunk, csak ültünk ott, és
vártuk, hogy mit hallunk még.
Valamiféle Maxet is kiabált, meg valamit arról, hogy csak kettőt
nyomott, amikor a srác apja rájuk nyitott. Na, most már én is többet
akartam hallani. Drew is bizonyára ugyanerre gondolhatott, mert
mindketten közelebb húzódtunk az ajtóhoz, hogy jobban halljunk.
Szerencsére erre nem volt semmi szükség. Hirtelen minden hang
kitisztult, mert a lány háttal nekünk besétált a nappaliba. Liz rettegve
rázta a fejét, miközben követte őt.
— Honnan a fenéből gondoltad, hogy én jó leszek ebben? —
kérdezte a lány, amikor megállt, csípőre téve a kezét.
Ő volt az a csaj a bárból, akivel tegnap este találkoztam. Halleluja!
És ne ítéljetek el azért, amiért meglátva a seggét, azonnal felismertem őt.
Nagyon, de nagyon szép segge volt. Térdre akartam rogyni, és hálát adni
az Úrnak és az általa viselt farmer készítőinek. Azon nyomban seggbe
akartam dugni.
Várjunk csak, ez nem hangzott túl jól. Úgy értem, melyik fickó ne
akarta volna ugyanezt tenni a helyemben? De lehet, hogy neki nem lenne
ínyére az ilyesmi. Ez olyan dolog, amit meg kell a nőkkel beszélni. Nem
kalandozhatsz büntetlenül a szerszámoddal, amerre kedved tartja,
különben pofán vágnak, azt kiabálva, hogy „CSAK KIJÁRAT!”
Kizárólag a „vagina” szó hangos ismételgetése volt képes elterelni a
figyelmemet (és a már beleképzelt farkamat) a csaj seggéről abban a
pillanatban.
— Az est végére minden nő szomorú pillantásokat vetett a
vaginámra. Komplexusa lesz a vaginámnak, Liz!
Ekkorra már csak Jim volt képes józanul gondolkodni mindannyiunk
közül. Odament a két nőhöz, és csendesen megállt a jó seggű lány
mellett, még mindig a kezében tartva az üveg vodkát.
— Már így is elítél, amiért mindig csak kézzel elégítem ki. Nem
számítva azt az egy alkalmat, amikor első évben totál berúgtunk a
vizsgaidőszak után, és a lábadat keféltem meg.

91
 Minden motorikus funkcióm leállt. Valaki ellenőrizze, hogy elélveztem—e.
— Te jó isten, bepisilek a gyönyörűségtől! — suttogta Drew.
— Mi a fenéért bámultok így rám? — kérdezte a lány idegesen, Liz—
re és Jimre pillantgatva.
Aztán valamit suttogott, mire Liz bólintott, és felénk nézett. A
sebességből ítélve, ahogy a keze kinyúlt, megragadta a vodkás üveget és
meghúzta, úgy éreztem, nem állok messze az igazságtól, amikor azt
feltételezem, hogy akkor jött rá, hogy mások is vannak a szobában, és
hallják, amiket az önkielégítésről blablabla, leszbizésről blab labla
mondott. A lány lassan felénk fordult, és a pillantása azonnal rám
szegeződött. Úgy éreztem magam, mint akit fejbe vertek, és némán
néztem, ahogy a vodkás üveg kicsúszik a kezéből. Jim higgadtan
kinyújtotta a kezét, és elkapta az üveget, mielőtt az földet ért volna,
miközben én csak ültem ott, és néztem a leggyönyörűbb nőt, akit valaha
láttam.
Na, jó, tudom, hogy láttam őt múlt éjjel, de részeg voltam, és a részeg
szem dögösebbnek látja a dolgokat, mint amilyenek azok valójában. Az
arcára nem emlékeztem olyan kristálytisztán, mint ahogy hittem.
Szerencsére pont olyan gyönyörű volt, mint emlékeztem. És most
nagyon szörnyen éreztem magam, amiért ő annyira ledöbbent azok
miatt, amiket Liz szemére hányt, mert azt hitte, hogy senki más nincs
jelen.
— Na, ki kér egy újabb italt? — kérdezte Liz vidáman, és megkerülte
a barna hajú szépséget.
Drew és én némán felemeltük a sörünket, mutatván Liznek, hogy
nekünk már van mit inni. Liz karon fogta szegény lányt, és bevonszolta a
nappaliba. Néztem, ahogy a szájához emelte a vodkásüveget, és menet
közben újra nagyot húzott belőle. Liz kivette a kezéből az üveget, és
lecsapta a dohányzóasztalra.
— Carter, ő itt Claire, Claire, ő pedig Carter — mutatott be
bennünket egymásnak Liz, valami oknál fogva különösen erősen
hangsúlyozva a neveinket.
Egy kicsit aggódtam Liz életéért. Attól féltem, hogy Claire esetleg
kikaparja a szemét.

92
 — Tegnap este már találkoztunk futólag — mondtam mosolyogva,
próbálva magamra terelni a figyelmet, és ezáltal megmenteni Lizt a
maradandó sérülésektől.
Claire hisztérikusan felnevetett.
Liz leült a kanapéra, maga mellé húzva Claire—t.
— Nos, van még néhány percünk, amíg a vacsora elkészül. Jim
szerint épp most költöztetek ide Toledóból. Igaz, fiúk? — kérdezte Liz,
ahogy Jim elment előttük, hogy helyet foglaljon Claire másik oldalán.
Bólintottam.
— Igen, most helyeztek át bennünket a toledói autógyárból.
Újra Claire—re vetettem a pillantásomat. Idegesen járt fel—le a
térde. Liz odanyúlt, és rátette a kezét, hogy leállítsa.
— Na és, Claire, mióta dolgozol csaposként? — kérdeztem.
Mindent tudni akartam róla, és nem akarok hazudni, majd’
meghaltam, hogy újra halljam a hangját, és még többet tudjak meg a
vaginájáról, és hogy milyen gyakran keveredett leszbikus helyzetekbe a
barátnőivel. A francba, csak nehogy most álljon fel a farkam!
— Majdnem öt éve — felelte, miközben újabb kínos nevetés tört elő
belőle, és Jim odanyúlt, hogy megütögesse a hátát néhányszor.
Vajon mennyi vodkát sikerült benyakalnia abból az üvegből?
— Liz, én már nem bírom tovább! — vágott közbe Drew.
— Kibaszott ismerős vagy nekem valahonnan!
Claire talpra ugrott, térdével belerúgva a dohányzóasztalba, és
felrúgva a két sörösüveget. Szerencsére azok már kiürültek.
— Mintha lejárt volna a sütő órája. Liz, te nem hallod? — kérdezte.
Liz lazán megrázta a fejét, és így szólt:
— Nem. Biztos, hogy nem hallottam a sütő óráját — felelte
mosolyogva.
Néztem, ahogy Claire hátat fordít nekünk, és Lizre néz.
— Biztos, hogy lejárt az óra, csak te nem hallottad, mert nem
figyeltél. Meg kell néznünk a vacsorát. Az óra miatt. Mert lejárt.
— Hé, Liz! — szólalt meg Drew. — Szerintem Claire azt próbálja
elmondani, hogy lejárt a sütő órája! — nevetett Drew a saját viccén, mire
odanyúltam, és a karjába ütöttem.

93
Egyszerűen lenyűgöző volt, ahogy Claire rémülete zavarodottsággá,
majd idegességgé változott. Olyan volt, mint egy lerobbant, de gyönyörű
mozdony, és én nem bírtam róla levenni a szemem.
Liz felsóhajtott, és végül felállt, Drew—ra és rám mosolyogva
kimentette magát, és kiment Claire—rel a konyhába.
Drew hozzám hajolt, és a fülembe súgta:
— Láttad, hogy nézett rám Liz? Tuti, hogy megfektettem.

94
 9.
Claire nunija öl

CLAIRE

J ÉZUS EREJE! Belehalhat valaki a megaláztatásba? A büdös picsába...

— Szerintem szívinfarktusom van. Vagy agyvérzésem. Mitől zsibbad a bal
karja az embernek?
Minden agyi funkcióm leállt. Ennyi volt, itta vég, meghalok. Mondjátok meg a
családomnak, hogy szerettem őket.
— Agyvérzéstől — mondta Liz kifejezéstelen hangon, ahogy utánam
jött a konyhába.
— A francba. Agyvérzésem van. Nézd meg a pulzusom! Nem érzel
semmi szokatlant? — kérdeztem Liz kezébe nyomva a karomat.
Liz félrelökte a kezemet.
— Az isten szerelmére, Claire! Szedd össze magad!
— Carter. Carternek hívják. És fogalma sincs arról, hogy ki vagyok
— nyafogtam.
A francba, utálom a nyávogós csajokat. Kezdek egy bizonytalan,
nyávogós tyúkká változni. Seggbe kell rúgnom saját magamat. Liz
lehajolt a sütő előtt, és ránézett az odabent sülő lasagnéra, ezután
kiegyenesedett, a karját összefonta maga előtt, és a csípőjével nekidőlt a
sütő ajtajának.
— Azt hiszed, neked a rossz? Az a baszadék Drew azt hiszi, hogy
lefeküdt velem. Látom a szemén. Próbálja felidézni magában, hogy
nézhetek ki meztelenül. Mintha valaha is közel engednék magamhoz
olyasvalakit, aki „Kakiltam ma” feliratú pólót visel. Arra sem emlékszik,
hogy megpróbált felcsípni akkor éjjel, sem arra, hogy milyen közel volt
ahhoz, hogy örökre egy farkat és golyókat rajzoljanak az arcára.
Szerintem már az sincs meg neki, hogy megátkoztam a himbilimbijét.
Tényleg elhitte akkor éjjel, hogy boszorkány vagyok. Mekkora egy
95
idióta!
— Ez most komoly, Liz? Szerinted egy napon lehet említeni azt,
hogy egy fickó nem emlékszik rá, hogy kikezdett—e veled, mert szépek
a cicijeid, azzal, hogy az én egyéjszakás kalandom a fiam
spermadonorjává vált, és itt ül tőlem öt méterre, és lövése sincs arról,
hogy ki vagyok? Komoly? Most ezt játsszuk? Csak mert tisztán akarom
látni, hogy jól értem—e ezt az egészet, vagy idefele jövet véletlenül egy
mérgezett crackkel teli pipát kaptam be, amit észre sem vettem —
dühöngtem.
Liz a szemét forgatta.
—Jézusom, Begőzöltke Seggfalváról, higgadj már le!
Csípőre tettem a kezem, és felöltöttem a legdurvább „szétbaszom a
fejed!” arckifejezésemet.
— Oké, nem ez a legalkalmasabb időpont, hogy felmelegítsd a
kapcsolatodat a gyereked apjával, ezt elismerem. De ezen már kár
rágódni. A pasas itt van, és mi semmit nem tudunk tenni ez ellen.
Hosszú évek ábrándozása után végre megtudtad, hogy ki ő, és
beszélhetsz neki Gavinről. Úgyhogy kösd föl a tangád, és vonszold ki
hozzá a segged!
Egy pillanatig csak néztük egymást értetlenül.
— Tudom, hová akartál kilyukadni ezzel, de nem igazán jött össze —
feleltem.
— Igen, rájöttem, mihelyst kimondtam. Legközelebb maradok annál,
hogy kösd föl a gatyád.
Elkezdtem fel—alá járkálni a konyhában.
— Mégis, mekkora esélye volt ennek, Liz? Először, mint derült égből
a villámcsapás, felbukkan a bárban, most meg itt van. A te házadban. És
úgy beszél hozzám, mintha új lennék neki. Egy új csaj, akivel most
ismerkedett meg, és szeretne jobban megismerni.
— Ami azt illeti, neki tényleg egy új csaj vagy — vont vállat Liz,
mintha nem lenne ebben semmi különös. — Tudom, hogy tegnap este
még azon gondolkoztunk, hogy azért nem ismert—e meg téged, mert
részegebb volt, mint Mel Gibson, amikor tüzelő kocának nevezte a
feleségét, de szerintem nem túlzás azt állítani, hogy tényleg nem
emlékszik rád, Claire. Egyszerűen nem hagyott benne olyan mély
96
nyomot a puncid.
— Baszd meg... — morogtam.
— Ma este nem megy, drágám, fáj a fejem.
Nem az ő hibája volt, hogy ilyen félvállról vette a dolgot. Soha nem
árultam el neki, hogy mennyit gondoltam Carterre az évek alatt. Liznek
fogalma sem volt arról, hogy a nappaliban ücsörgő férfi mennyire
lekötötte a gondolataimat és az álmaimat. Minden verzió, amit csak
kiötöltem arról, hogy milyen lesz, amikor egy nap majd megtalálom őt,
ugyanúgy kezdődött. Carter azonnal emlékezett rám, és eszébe jutott
annak az éjszakának minden részlete, és bocsánatot kért, amiért nem
próbált megkeresni. Ezután csókolóztunk az esőben, egymás kezét fogva
beugrottunk egy medencébe, és ellovagoltunk a homokos tengerparton a
távolba.
Vagy talán csak túl sok tamponreklámot néztem életemben.
Újra látni őt, tudva, hogy fogalma sincs arról, hogy velem töltötte azt
az éjszakát, nagyon fájt. Különösen, hogy én neveltem annak az
éjszakának az emlékeztetőjét, aki minden alkalommal eszembe is juttatta
azt, amikor csak ránéztem.
— Mégis, hogy kezdjek bele egyáltalán elmondani neki, hogy Gavin
létezik, amikor azt sem tudja, hogy én ki vagyok? Miért hinne nekem?
Azt fogja gondolni rólam, hogy egy pénzhajhász ringyó vagyok, aki csak
gyerektartást akar kicsikarni tőle — fakadtam ki, majd egy pillanatra
abbahagytam a fel—alá járkálást, és Liz mellé álltam a sütőhöz.
— Nem feltétlenül. Jim sem jött rá azonnal, hogy Drew kicsoda, csak
nem sokkal azelőtt, hogy ideértél, és akkor ki is rángattam a konyhába.
Cartert viszont azonnal felismerte. Azt mondja, hogy egész délután a
rejtélyes csajáról beszélt, amikor a bárban voltak. És ő egyből tudta, hogy
rólad van szó, amikor megemlítette a szerencsétlen, hogy
csokoládéillatod van.
Megint abbahagytam az őrült járkálást, és Lizre meredtem. A
szívem újra dühös tempóban vert.
— Micsoda?!
— Ha jól értettem, egy lányról beszélt Jimnek — mondta Liz, kis
szünetet tartva, és idézőjeleket mutatva az ujjaival —, akivel egy
főiskolai bulin találkozott öt éve. Jimnek nem volt ideje, hogy mindent
97
részletesen elmeséljen, mert te ekkor toppantál be és meséltél el mindent
az elhanyagolt puncidról és szegény kétlöketű Maxről, minden jelenlévő
örömére.
— Kurva életbe... — suttogtam.
— Ezért hívta meg őket Jim. Nem volt alkalmam elmondani neki,
hogy tegnap este találkoztunk Carterrel a bárban, így nem is tudott róla,
egészen a mi kis konyhai összeröffenésünkig.
Carter TÉNYLEG emlékezett rám! Na, jó, nem rám, hanem „rám”,
akkor éjszakáról. Rám, akivel a bulin találkozott. Rám, akinek elvette a
szüzességét.
Ne mondogassam már annyit, hogy „rám”!
— Azért jó lett volna, ha egy kicsit hamarabb szólsz. Tudod, van ez a
klassz kis kütyü, úgy hívják, mobiltelefon. Ismered, ugye? —
méltatlankodtam.
—Jaj, fogd már be! Engem legalább annyira megleptek, mint téged.
Épp előtted értek ide, és Jimnek kerek harminc másodperce volt, hogy
elhadarja, mi folyik itt, amíg felakasztgattuk a kabátjaikat — vágott
vissza Liz, miközben elővette a tányérokat a konyhaszekrényből.
— Kizárt, hogy a te meglepődésed egy kicsit is a közelébe érhet az
enyémnek. Ha holnap arra ébrednék, hogy a cicimet a függönyhöz
varrták, akkor sem lennék ennyire megdöbbenve — feleltem sértődötten.
— Na, ide figyelj! Én próbáltalak elhallgattatni, többször is! Nem az
én hibám, hogy most már mindenki tud az irritábilis vaginádról! Hehe,
irritábilis vagina! — nevetett Liz a saját viccén. — Lehet, hogy ez is
olyan, mint az irritábilis bélszindróma, és van rá gyógyszer!
Jim ekkor dugta be a fejét a konyhába.
— Hahó, pletykamancik! Ha túl vagytok végre Claire veszett
dühkitörésén, a fiúk és én ennénk valamit, lehetőleg még ebben az
évszázadban.
— „A fiúk” és te? Csak ma ismerted meg őket! Na és van már a kis
csapatotoknak titkos kézfogása és jelszava is? — tréfálkozott Liz.
Jim színpadiasan megmarkolta a heréjét.
— Titkos kézfogás kipipálva. A jelszavunk pedig: Claire nunija öl.

98
Jim képébe vágtam egy edényfogó kesztyűt, és ekkor a sütő órája is
valóban lejárt, és csipogni kezdett, meg a csengő is megszólalt.
— Ez biztosan Jenny lesz — mondta Liz, ahogy kinyitotta a sütőt, és
kivette a tepsi lasagnét.
Én jó barátnő vagyok, és bennem volt annyi előrelátás, hogy egy
SMS—t küldjek neki azzal az üzenettel, hogy Jenny is csatlakozik
hozzánk vacsorára.
— Tökéletes időzítés. Most mindannyian leülünk, és
megvacsorázunk, Jenny pedig szokásához híven egy csomó baromságot
mond majd, mire mindenki szépen megfeledkezik a micsodádról. Ezzel
nyersz egy kis időt, és kitalálhatod, hogyan mondod el Carternek, hogy
milyen jól úsznak az ebihalai.

CLAIRE

Tizenöt perccel később mindannyian az ebédlőasztal körül ültünk, és a

tányérjainkat rakodtuk meg. Hála istennek, a korábbi megaláztatásom
partvonalra került, miközben Drew teljes erővel Jenny— re nyomult.
Sajnos a Carter—jelenséget nem tudtam tovább figyelmen kívül
hagyni, tekintve, hogy velem szemben ült, és le sem bírtam venni róla a
szememet.
A francba, de dögös! De tényleg, nagyon, nagyon dögös! Jól
megemberesedett az elmúlt öt évben. Tuti, hogy gyúr. Valószínűleg futni
is jár. Vékony, de nagyon izmos. Vajon ki vágja a haját? Látszik, hogy
egy vagyont költ arra, hogy úgy nézzen ki, mint akit nem érdekel, hogy
néz ki. Nagyon jól is áll neki.
Picsába! Szedd már össze magad! Kit érdekel, milyen hajzselét
használ? Azon agyalj, hogy mondod el neki, hogy apa lett?
Hé, Carter, mit szólsz ehhez az örült időjáráshoz? Az őrültségről jut
eszembe, a spermáid őrült jól úsznak háton!

99
A beszélgetés zaja kizökkentett a gondolataimból.
— Szóval, a belső sávban voltam, amikor egy idióta elém vágott. A
fékbe kellett taposnom, hogy ne rohanjak bele a médiumba.14
Mindenki abbahagyta, amit csinált, és várták, hogy Jenny kijavítsa a
hibáját. Hacsak nem tényleg úgy gondolta, hogy majdnem nekiment
valakinek, aki beszélni tud a holtakkal.
— Ööö, Jenny, a mediánra gondoltál, ugye? — kérdezte Jim, amikor
már kínosan hosszúra nyúlt a csend az asztalnál.
A lány kezében megtorpant a villa félúton a szájához, és furcsán
nézett Jimre.
— Azt a betonizét az autópálya közepén nem médiumnak hívják?
Carter köhögésnek álcázta a nevetését, és láttam, hogy Drew oldalba
vágja.
— Semmi gond, Jenny! Úgy nevezed, ahogy akarod — felelte Drew,
biztatólag megpaskolva Jenny kezét.
— Jaj, Claire! El is felejtettem mondani, hogy az áru, amit ma vettem,
csodásan működik!
Jobb lett volna, ha akkor éppen nem iszom. Amint Jenny kiejtette az
előbbi szavakat, ijedten mély lélegzetet vettem, és a víz rossz csőbe folyt
le. Egyből elkezdtem köhögni, prüszkölni, és csorgott a könny az
arcomon. Liz lerakta a villáját, és a hátamat ütögette.
— Mit vettél? — kérdezte Drew, szósszal és tésztával teli szájjal,
ügyet sem vetve arra, hogy az asztal túlsó végén én éppen haldokoltam.
Carter legalább aggódó tekintetet vetett rám, és félig felemelkedett a
székből, amiből azt éreztem, hogy ugrásra készen várta, szükségem
van—e valamire. Irtó izgató volt az aggódása.
Hé, Carter, az izgató dolgokról jut eszembe, hogy a felizgult hústűd jól
elszórakozott a petesejtjeimmel.
— A legjobb vibrátort, amit valaha próbáltam! — válaszolt Jenny
büszkén Drew kérdésére.
Most Drew kezdett fulladozni. A lasagne egy része kirepült a száján,
ahogy a mellét verte, Carter pedig oldalra nyúlva a hátát csapkodta.

14 A középső szalagkorlát neve angolul median.

100
A vacsora kezdett egyre inkább egy Heimlich—műfogás—konferenciára
hasonlítani.
— Komolyan mondom, Liz, nagyon jó termékeket árulsz! Alig
várom, hogy kipróbáljam a többi cuccot, amit vettem. Na és te, Claire?
Volt már egy kis időd magadra és a játékokra, amiket ma vettünk neked?
— kérdezte Jenny kacsintva és a szemöldökét rángatva.
— Várjunk csak, a lányok a bulin vettek neked vibrátorokat? —
kérdezte Liz, hirtelen megfeledkezve arról, hogy elvileg mindenkinek
valami másra kellene gondolnia, és nem az én lábam közére.
— Kösz, jó, hogy kérded, egyáltalán nem kényelmetlen a dolog —
motyogtam a bajszom alatt, a szememet forgatva.
— Visszatérhetnénk arra, amit Jenny mondott? Szeretnék több
részletet megtudni az egyedül töltött időről: helyszín, hangulatvilágítás,
állva vagy fekve csinálta, legközelebb nem lesz—e szüksége
megfigyelőre. Kitűnően izmok felsőtestem van — mondta Drew
kacsintva, amint kitisztult a légcsöve a tésztadarabkáktól.
— Fúj — morogtam.
— Szóval, tényleg szexuális játékszereket árulsz? — kérdezte Carter
elámulva, a könyökét az asztalon pihentetve, felém hajolva.
Éreztem, hogy elönti a forróság az arcomat. Vele aztán igazán nem
erről szerettem volna beszélgetni. Azt próbáltam kitalálni, hogyan
mondhatnám el neki, hogy a szerelmi majonéze veszettül jól működik,
de senki nem bírta abbahagyni a vibrátorokról való beszélgetést.
— Valójában nem Claire adja el az eszközöket. Ő csak szívességet
tett nekem ezzel — szólt közbe Liz, megmentve engem a
magyarázkodástól. — Együtt fogunk üzleti vállalkozásba. Én ilyen
játékszereket árulok majd, Claire pedig sütiket és cukorkákat.
— Szeretem a szexet és... a cukorkááááát, jeee! — énekelte Drew,
teljesen összekeverve a dal szövegét15.
— Ja, és a kérdésedre válaszolva, Liz: igen! — mondta Jenny,
túlkiabálva Drew szánalmas Sex and Candy—átiratát. — Ma este
mindenki vett Claire—nek egy vibrátort! Mennyit is kaptál végül?
Tizenegyet? — kérdezte Jenny. — Még mindig nem akarom elhinni,

15 Utalás a Marcy Playground együttes Sex and Candy című számára—

101
hogy eddig nem használtál ilyesmit. Ez tiszta őrültség, én mondom.
Nincs az az orgazmus, ami ahhoz lenne fogható, amit ezekkel a
drágaságokkal élhetsz át!
Nem hittem el, hogy ez történik. Csak álmodom az egészet, ugye?
Ahhoz hasonló álom volt ez, mint amiben ott állsz meztelenül az egész
suli előtt, és mindenki rád mutogat meg rajtad röhög. Azzal a
különbséggel, hogy most egy ebédlőasztalon feküdtem meztelenül, és
mindenki műfarokkal mutogatott rám.
— Jaj, istenem, annyira így van! — helyeselt Liz előredőlve, hogy
lásson engem. — Másodpercek alatt többszörös orgazmust élek át Nyúl
Úrfival!
Liz árulóvá vált. Liz Benedict. Ezentúl így fogom hívni. Kibaszott Liz
Benedict.16
— Ne haragudj, drágám! — szólt oda félénken Liz Jimnek.

— Nem vettem magamra, bébi. Én akkor vagyok boldog, ha te

kielégülsz — felelte Jim mosolyogva, azzal odahajolt Lizhez, és vál—lon
csókolta.

— Claire, ha hazamész, muszáj kipróbálnod Nyúl Úrfit! Utána pedig

hívj fel azonnal, és meséld el, milyen volt! — lelkendezett Jenny.

— Nem, nem hiszem, hogy egyből azzal kellene kezdenie, egy életre
elrettenne ezektől a játékszerektől. Fokozatosan kell hozzászoktatnia
magát. Vett neked valaki Lövedéket? — kérdezte Liz könnyedén, felém
pillantva. — A Lövedék a legjobb elsőre. Kicsi, nem csap nagy zajt, és
bivalyerős — magyarázta Liz. — Harminc másodperc alatt elmész,
maximum.
Ezek az emberek most tényleg arról beszélnek vacsora közben,
hogyan juttassam el magam az orgazmusig? Mintha csak arról
dumcsiznának, hogyan kell összeszerelni egy könyvespolcot! Helyezd az
A jelű tárgyat a vaginádba, és fordítsd el! Mi a lófasz történik itt?
— Sajnálom! — szabadkoztam Carternek. — A vaginám általában
nem szokott téma lenni a vacsoraasztalnál.

16Utalás Benedict Arnold tábornokra, aki a függetlenségi háborúban az amerikaiak

oldaláról átállt a britek oldalára.
102
 Ő volt az egyetlen, aki meghallott engem, miközben az asztal körül
mindenki... a picsába! még mindig az istenverte vaginámról beszélt!
— Talán kezdhetné a Kék Delfinnel. Az olyan cuki a palackorrával,
az elragadó kis szemeivel meg az uszonyával! Egy egész történetet tud
kerekíteni köré, ahogy felúszik a csatornájába — jelentette ki Jenny.
Carter felnevetett, és biztatóan rám mosolygott, és én valami furcsa
oknál fogva keresztül akartam mászni az asztalon, és meg akartam
nyalni a száját.
— Na, jó, most már kíváncsi vagyok. Lövedékek, nyulak, delfinek. ..
még mindig vibrátorokról beszélünk, vagy ti az ilyen állatos dolgokra
izgultok? Látni akarom ezeket a cuccokat, és azt is, hogy mire képesek.
Claire, menj ki az autódhoz, és hozd be mindet! — utasított Drew,
előhúzva a telefonját a zsebéből. — Van ezen videokamera is valahol... —
kalandozott el Drew, összevissza nyomkodva a gombokat a telefonján.
— Hát, ööö... nem. Nem hozok be vibrátorokat, amiknek az
elfogadását még nem erősítettem meg és nem is cáfoltam. Szóval, fogd
be a szád, és edd a vacsorádat! Ez mindenkire vonatkozik!
— Kár, hogy Maxnek nem volt Lövedéke. Legalább elélvezhettél
volna, mielőtt az apja hazaért — nevetett Jenny.
— Ő, ő az a fickó, akiről beszéltél, amikor beléptél a házba? Mi
történt vele? — kérdezte Drew, egy pillanatra elfeledkezve arról, hogy
amatőr pornót forgasson a telefonjával.
— Nem. Szó sem lehet róla — ellenkeztem.
— Ugyan már, Claire! Nem nagy ügy, meséld csak el neki! — kérlelt
Jenny nevetve.
— Gyerünk, Claire! — erősködött Drew, miközben én a karjaimat
összefűzve szúrós pillantásokat lövelltem felé.
— Felelj, Claire! — rivallt rám egyszerre Drew és Jenny, miközben
próbáltak uralkodni a nevetésen.
— Hát persze, hiszen még úgysem hallottam soha a Nulladik órás
utalást17 — morogtam.
—Jaj, ne érezd kellemetlenül magad, Claire! Mindenkinek vannak cikis
szexuális élményei. A francba, Carter például lefeküdt egyszer egy szűz

17 Utalás a Nulladik óra című 1985—ös filmre.

103
csajjal a főiskolán, akinek még a nevét sem tudta meg soha.
Valahol a mennyben a kis Jézus most biztosan felzokogott. De lehet,
hogy ez csak belőlem jött, és a haldokló méltóságom hangját hallottam.
Biztos voltam benne, hogy Jim, Liz és én most úgy néztünk, mintha egy
szörnyű autóbalesetnek lettünk volna a szemtanúi. És valóban így is
történt. Szinte láttam, ahogy körbekerítem az asztalt a baleseti
helyszínelői szalaggal. Haladjunk kérem, haladjunk, nincs itt semmi
látnivaló, csak az önbecsülésemet húzzák le éppen a klotyón.
Biztos, hogy a lélegzetem is elakadt, és Liz is mellbe vágta Jimet,
hogy csukja be végre a száját, amely tátva maradt a „Te jó isten, mi lesz
itt?!” pozícióban. Egy percre eszembe jutott, hogy ez az egész egy jól
kidolgozott terv része, hogy csapdába csaljanak és vallomásra
kényszerítsenek, és mindenki, aki az asztal körül ült, benne volt. Carterre
pillantottam, hogy lássam, miképpen reagál, de ő is zavarban volt. És
nem úgy, mint valaki, aki legszívesebben kitekerné a nyakamat, amiért
elhallgattam előle valamit, amiről ő is tudott, és tudta, hogy én tudom,
hogy ő is tudja.
Aaaah!
Idegesen járni kezdett a lábam, fel—le ugrált az asztal alatt. Liz
odanyúlt, és a térdemre rakta a kezét.
— Jézusom, Drew, észnél vagy? — mordult rá Carter, rosszallóan
csóválva a fejét. — Claire...
Eltoltam Liz kezét. Olyan pillantást vetett rám, amivel egyértelműen
azt közölte, hogy itt a tökéletes lehetőség, hogy mindent tisztázzak. Ám
én még nem álltam készen erre. Ez nem olyasmi, ami csak úgy kiböffen
belőled a vacsoraasztalnál mindenki előtt. Ehelyett inkább elkezdtem
fosni a szót.
— Szóval, Max a munkatársam volt a bárban. Nagyon jó barátok
voltunk, és úgy tűnt, hogy sok a közös bennünk.
Könnyedén átsiklottam azon tény fölött, hogy a legfontosabb közös
vonásunk az volt, hogy az idő tájt mindketten egyedülálló szülők
voltunk.
— Gondoltuk, kipróbáljuk ezt a „barátság extrákkal” dolgot. A
nemrégiben megözvegyült apja nem sokkal azelőtt ment nyugdíjba, és
beköltözött a Max garázsa fölötti lakásba. Nyár közepe volt, és
104
mindannyian otthon voltunk és filmet néztünk. Az apja fölkelt,
mondván, elmegy horgászni pár órára. El is ment, mi pedig
hozzáfogtunk a dologhoz ott a heverőn.
Mindenki abbahagyta az evést, és tátott szájjal hallgatták a
történetet, ahogy az, mint egy hosszú, összefüggő mondat, előtört
belőlem.
Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. Egyik megaláztatást a másikkal
próbálom elfedni.
— Szóval, ott feküdtünk deréktól lefelé meztelenül, és Max bele is
vágott a dologba, ám pontosan két másodperccel később kinyílt a
bejárati ajtó, és belépett Max apja. Túlságosan lekötötte, hogy
beevickéljen az ajtón a horgászbottal és a felszerelésével ahhoz, hogy
észrevegyen bennünket, amint éppen kétségbeesetten takargatjuk a
meztelen alfelünket.
Drew vállait néma nevetés rázta, Carter sajnálkozva nézett rám, a
többiek pedig bólogattak, mert ők már hallották ezt a történetet.
— Szóval, bejön az apja a nappaliba, leül a szoba közepén, háttal
nekünk, és elkezd pakolgatni a dobozában, közben meg morog nekünk,
hogy lezárták a tavat a horgászok elől. Eközben mi egy nehéz
gyapjútakaró alatt voltunk mögötte, a heverőn, július közepén.
— Gondolom, egy kicsit se nem volt gyanús — tréfálkozott Carter.
Ránéztem végül, és amikor rájöttem, hogy nem nevet rajtam, nagy
levegőt vettem, és folytattam.
— Hát igen, tényleg nem, tekintve, hogy Max lakásában nem volt
légkondi, és kábé harminchat fok lehetett aznap.
Drew elképedve megrázta a fejét.
— És végül mi a fenét csináltál?
— Nos, ültem ott rémülten, Max pedig keresni kezdte az alsóját a
heverő párnái között. Minél jobban kereste, annál közelebb jártunk
ahhoz, hogy lehúzza a takarót a meztelen ölemről. Úgy kapaszkodtam
abba a takaróba, mint az életembe, miközben az apja egy méterre tőlünk
csak tovább lamentált csalikról és beetetésről. Max végül nagy nehezen
megtalálta az alsónadrágját és a rövidnadrágját, és elkezdte azokat
magára rángatni a takaró alatt. Én továbbra is a takaróba kapaszkodtam,
és az alsóneműmet kerestem, de nem találtam sehol. Meglett viszont a
105
rövidnadrágom, úgyhogy azt magamra kaptam, és már majdnem
győzelemittasan felkiáltottam, amikor Max lekapta rólunk a takarót,
mert csatakosra izzadtam magam alatta.
Teljesen lenyűgözött mindenkit a történetem, és ekkorra már én sem
bántam, hogy elmondtam, mert így legalább nem az orgazmusomról
vagy Carter liliomtipró baklövéséről folyt a szövegelés.
— Kihagytad a legjobb részt, Claire — figyelmeztetett Jim.
— Ja, igen. Szóval, valahová a takaróba gyűrődhetett be a bugyim,
mert amikor Max lerántotta rólunk a pokrócot, átrepült a szobán, és
szépen tarkón találta Max apját.
— Na, és mit csináltál? — kérdezte Carter.
— Amit minden önérzetes, felnőtt nő tett volna ebben a helyzetben.
Felálltam, kirohantam a házból, és úgy tettem, mintha mi sem történt
volna.

CLAIRE

Az este hátralévő része egész jól telt, kivéve Liz jelentőségteljes

pillantásait, amiket olyankor vetett rám mindig, amikor a beszélgetés
kicsit leült. Komolyan azt várta tőlem, hogy két fogás között vezessem
elő a témát, mindenki előtt? „Igen, ez az almás pite tényleg nagyon
finom. Tudtad, hogy az alma szó a latin alum szóból származik, ami azt
jelenti, hogy felcsináltál?”
Befejeztük a vacsorát, és Liz rávette a pasikat, hogy mosogassanak
el, míg ő, Jenny és én agyalunk az üzletünk nevén. Leszűkítettük az
esélyes nevek számát háromra, amit imádtunk, és nem tudtunk
választani közülük. Aztán amikor a fiúk csatlakoztak hozzánk, minden
javaslatunk mehetett a lecsóba. Tényleg elképesztő, milyen gyorsan
jutottunk a nulláról a mocsokig.
MŰFÜTYIK ÉS MUFFINOK PÖCSÖK És PITÉK
SZEX ÉS CUKORKA (na vajon ez kitől származott?)

106
 SÍKOSÍTÓK És SAJTOS RUDAK
PÉNISZGYŰRŰK ÉS PRALINÉK
Egész idő alatt csak ültem ott a kanapén, és úgy tettem, mintha
figyelnék, de nem bírtam mást csinálni, mint Cartert bámulni. Amikor
elmosolyodott, mindig úgy éreztem magam, mintha gyomorszájon
vágtak volna, ami egyszerűen ostobaság volt. Egy egyéjszakás kaland
volt csupán.
Egy egyéjszakás kaland, akivel olyan jól éreztem magam, hogy
nekiadtam a legnagyobb ajándékot, amit csak egy lány adhat egy fiúnak,
és az a kis idő, amit együtt töltöttünk, elég volt ahhoz, hogy
feledhetetlenül belém vésse, milyen hasonlóak vagyunk is mi ketten.
Ahhoz is elég volt az együtt töltött idő, hogy maradandót alkossunk,
valakit, akit egyes—egyedül kellett szeretnem, táplálnom és ápolnom, és
aki reményeim szerint egy jól nevelt gyermekre hasonlít, és nem kell
majd évekig pszichiáterhez járnia a szülői képességeim miatt.
Csakhogy sem a hasonlóságunknak, sem a ténynek, hogy mennyire
vonzódtam hozzá, nem volt jelentősége a mai estével kapcsolatban.
Amint elárulom neki, hogy apa lett, és van egy négy és fél éves fia,
tutira meg fog gyűlölni. Nekem legalább volt kilenc hónapom, hogy
hozzászokjak a gondolathoz. Ugyan melyik egyedülálló, gyönyörű,
huszonéves férfi akarná a gyereknevelés hatalmas felelősségének a
rabigájába hajtani a fejét élete hátralévő részére?
Kirohan a világból, mihelyst elmondom neki. Sikoltozva fog
menekülni, mint azok a rajzfilmfigurák, amik átszáguldanak az ajtón, és
nem marad utánuk más, csak egy hatalmas lyuk a testük körvonalával.
Erre még nekem is fel kellett készülnöm. És szó sincs arról, hogy bármit
is a szemére vethetnék. Ez egy teljességgel eszement helyzet, amit senki
épeszű ember nem hinne el. Gavin és én jól megvoltunk nélküle eddig is.
Nem hiányozhat nekünk ezután sem olyasmi, ami sohasem volt a miénk.
Ha úgy dönt, hogy többé nem szól hozzánk, hát legyen.
De akkor miért szomorít el ez a gondolat?
Az órámra pillantottam, és rádöbbentem, hogy már majdnem tíz
óra. Haza kellett mennem, és felmenteni apámat a gyerekvigyázási
kötelezettsége alól.

107
 — Hát te meg hova mész? Még tíz óra sincs — kérdezte Drew,
amikor felkeltem a kanapéról, és az előszobába mentem, hogy felvegyem
a kabátomat.
— Bocsi, haza kell mennem a gyer... elindítani a mosást — feleltem
botladozó nyelvvel.
A francba, majdnem azt mondtam, hogy gyerek. Mekkora nyúl
vagyok! Csak simán ki kellett volna bökni, és már túl is lennék rajta. Liz
összerezzent, amikor majdnem elszóltam magam, Jim pedig köhintett.
— Holnap felhívlak, és megbeszélünk még néhány dolgot— köszönt
el Liz, felvonva a szemöldökét.
Tudom, hogy az ő olvasatában a „megbeszélünk még néhány
dolgot” azt jelentette, hogy a szart is kiveri belőlem, amiért nem
mondtam semmit Carternek ma este.
Remek. Már alig várom.
Búcsút intettem mindenkinek, és gyorsan elindultam kifelé a
házból. Épp fölvettem a kabátomat, amikor Carter kifordult a nappali
sarkán, és sietve utolért.
— Kikísérlek az autódhoz — mondta, és mosolyogva kinyitotta
előttem a bejárati ajtót.
Úgy álltam ott, mint egy idióta, és csak bámultam rá. El kéne mondanom
neki. Itt és most, amíg egyedül vagyunk. Hé, nem emlékszel rám? Én vagyok az
a lány, akinek elvetted a szüzességét öt éve, és képzeld csak, fiú lett!
Nem bírtam megtenni. Elfordítottam a tekintetemet, és kiléptem az
ajtón, lesiettem a lépcsőn, annyira leszakadva Cartertől, amennyire csak
tudtam. Nem azt mondta Liz, hogy Carter említette Jimnek az ő
„rejtélyes csaját”, aki csokoládéillatot árasztott? Nem akartam, hogy
összeálljon benne a kép. Még nem. Több időre volt szükségem. Ki kellett
még találnom, hogy mit mondjak neki, és rá kellett jönnöm, miféle
ember. Akar—e egyáltalán gyereket? Hosszú távon tervezi—e, hogy a
városban marad, vagy már készül is a következő áthelyezésére? Talán
már van hat másik gyereke szerte a világban, akiket nem támogat. Jaj,
istenem, mi van, ha úgy dönt, hogy Gavin apja akar lenni, és mellettünk
marad? Akkor nem történik ugyanez minden törvénytelen gyerekével,
és nem ő lesz a gyámja hirtelen mindnek, és nem egy, hanem egyből hét
gyerekünk lesz? És mindannyian gyűlölni fognak minket, mert soha nem
108
gondoskodtunk róluk, Gavin pedig az utcán fog élni, crackért fog
lopni—csalni, mert egy Zacsisajt nevű hajléktalan azt mondta neki, hogy
a crack egészséges.
Több időre volt szükségem. Ki kellett agyalnom egy olyan tervet,
amiben Gavinnek nem eshet bántódása. És le is kellett nyugodnom. Nem
arról volt szó, hogy Carter esedezett volna a figyelmemért, vagy hogy
újra látni akart volna. Simán csak kedves volt, és kikísért az autóhoz.
Ennyi az egész.
Carter szorosan a nyomomban jött, és megállt az autóm
csomagtartójánál, miközben én kinyitottam az elülső ajtót, és ránéztem.
— Szeretnélek újra látni, Claire — mondta lágyan.
— Ó, hogy kúrnál meg lágyan egy láncfűrésszel — motyogtam,
ahogy ott álltam a nyitott ajtóban.
A szája tátva maradt, és egy pillanatra mintha felismerés suhant
volna át az arcán.
A francba, a Heathersből idéztem. Fel sem fogtam, mit mondok. A
nem teljesen idióta részem azt akarta, hogy Carter emlékezzen rám, hogy
essen már le nála a húsz fillér, és jöjjön végre rá, hogy én vagyok az a
lány a főiskolai buliról. Jézusom, gyakorlatilag eljátszottuk az egész
filmet sörpongozás közben. Egymásnak idézgettünk a filmből, míg már
fájt az oldalunk a nevetéstől. De a némasága azt bizonyította, hogy
bármilyen emléke volt is rólam, az még mindig hét lakat alá volt zárva
elméje mélyén.
— Hívj fel! Liznek megvan a számom — nyögtem ki, mielőtt
meggondolhattam volna magam.
Nagy nehezen beültem az autóba, beindítottam a motort, és gyorsan
kihajtottam a bejáróról, a visszapillantó tükörből Cartert figyelve, aki
még mindig ugyanott állt, és egyre kisebb és kisebb lett, ahogy
távolodtam.

109
 10.
Csábítások és csemegék…
és nemi kavarodás

CARTER

N EM BÍRTAM LEVENNI A SZEMEMET CLAIRE—RŐL egész

vacsora alatt. Rosszulesett, hogy mindenki rajta ékelődött, de
közben meg olyan cuki volt, amikor elszégyellte magát. Az arca
elvörösödött, az ölébe pillantgatott, és a jobb fülcimpáját húzogatta.
Jézusom, úgy használtam a cuki szót, mintha valami baszott
kiskutyáról beszéltem volna. Na, várjunk csak, ez nem hangzott igazán
jól. Habár, ha Claire kiskutya lenne, akkor biztos baszna valamivel, mert
annyira dögös. Szóval, a valóságban tényleg baszott kiskutya lenne. De
most tényleg, melyik kutya ne akarná rávetni magát a formás seggére?
Azt hiszem, jobb lesz, ha nem nézek több Animal Planetet. Claire nem
kiskutya, se nem baszott, se nem nem baszott. Ennyi.
Nehezemre esett befejezni a vacsorát is. A lasagne isteni volt, de
nem bírtam másra gondolni, csak Claire—re, ahogy egy vibrátorral
kényezteti magát.
Vagy a kezével.
Vagy egy vibrátorral és a kezével.
Vagy egy vibrátorral és a kezével és az én kezemmel.
Nahát, isten hozta, Mr. Merevedés!
Komoly gondjaim voltak ezzel a nővel, akit csak most ismertem
meg. Egy részem le akarta tépni annak a Max gyereknek a fejét, amiért
megérinthette, megcsókolhatta és beléhatolhatott. Amikor azonban a

110
történet végére ért, már csak azért akartam megtalálni, hogy egy jót
röhöghessek rajta. Micsoda balfácán próbál lefeküdni egy nővel a
kanapén abban a házban, ahol az apja is él, aki kényekedve szerint jön—
megy? Szép húzás, haver! Innentől nem voltam többé féltékeny a fickóra.
Mostantól csak azon voltam, hogy megmutassam, hogy viselkedik egy
igazi férfi. Megmagyarázhatatlan vágyat éreztem arra, hogy mindent
megmutassak Claire—nek, ami kimaradt az életéből.
Na persze, mert én vagyok a szex koronázatlan királya. Meglett nők sírnak
a cerkám után az utcán.
Az indulatok kicsit elharapództak, amikor a srácok egyre többet
ittak, a nők pedig neveket kerestek Liz és Claire üzletéhez. Nem tudom,
miért szavazták le a „Nyalóka és Nyalakodást”. Szerintem zseniális név.
Az jutott róla eszembe, hogy egy nyalókát nyalok, aztán a nedves
édességgel finoman végigsimítom Claire lábai közét, majd a nyelvemmel
követem a nyalóka útját.
Eszembe jutott, amikor egyszer még felsős koromban, általános
iskolában, egy félig elnyammogott nyalókát raktam az öltözőszekrényem
tetejére, ami beleesett az egyik fiókba. Három zokni, egy ceruza és egy G.
I. Joe figura ragadt össze, amikor egy hónappal később rátaláltam.
Talán mégsem jó ötlet ilyesmit egy puncihoz tenni, különösen nem a
Claire—éhez. Claire punciját soha semmi bántódás nem érheti.
Valószínűleg csak beképzeltem a dolgot, de esküszöm, hogy
mindig, amikor ránéztem, ő éppen akkor fordította el a tekintetét.
Megmosolyogtam magam, amiért azt mertem hinni, talán ő is éppen
engem nézett. Tudtam, hogy Drew—nak igaza van. Abba kellett végre
hagynom az ábrándozást egy olyan nőről, akit valószínűleg soha többé
nem látok. Öt éve történt, az isten szerelmére! Úgy viselkedtem, mint
egy kislány, szalmaszálként kapaszkodtam abba a kevés dologba, amit
tudtam róla. Mostanra már lehet, hogy úgy néz ki, mint Lajhár a
Kincsvadászokból 18, és olyan szaga van, mint Drew izzadt golyóinak.
Próbáltam elfeledkezni róla, ezért kezdtem Tashá— val járni néhány
hónappal az után a bizonyos buli után. Majdnem öt év elteltével azonban
ugyanúgy róla fantáziálok. Valakiről, akit soha nem látok már viszont.

18 Steven Spielberg 1985—ös filmje. Eredeti címe: The Goonies.

111
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elejétől fogva sejtettem, hogy
Tasha és én nem voltunk egymáshoz valók. Időnk nagy részét azzal
töltöttük, hogy veszekedtünk és vitatkoztunk. Tasha már—már
betegesen féltékeny volt, és gyűlölte, hogy én nem voltam az, amikor egy
férfi ránézett. Jobban tettem volna, ha olyasvalakit keresek inkább, mint
Claire. Valakit, aki édes, vicces és okos. Valakit, akinek nincs egy egészen
különböző, másik énje is, mint Tashának volt. Egy gyönyörű nő ült most
velem szemben Claire személyében, aki már azzal bűnös gondolatokat
ébresztett bennem, ha csak lélegzett. Abba kellett hagynom a
szarakodást, és belevágni valami másba.
A féltékenykedések és veszekedések mellett azért sem tartott sokáig
köztünk Tashával, mert egyszerűen képtelen voltam száz százalékot
beleadni abba a kapcsolatba, ugyanis valahol legbelül még mindig abban
reménykedtem, hogy ő vár rám valahol.
No meg mert Tasha vaginájának ugyanaz volt a jelszava, mint a
McDonald’snak: több mint tízmilliárd elégedett vendég.
De eltértem a tárgytól.
Véget kellett vetnem ennek az őrült rögeszmének a rejtélyes,
arctalan lánnyal kapcsolatban, aki könnyen lehet, hogy csak a
képzeletem szülötte volt. Esélyt kell adnom ennek a lánynak, aki itt ül
velem szemben, vagy örökre egyedül maradok. Túlságosan lekötött a
szánalmas életem miatti önsajnálat ahhoz, hogy észrevegyem, Claire már
nem ül velem szemben, hanem fölkelt az asztaltól, és indulni készült.
Már kifordult a nappali sarkán az előszobába, amikor utolértem.
Elég ideig ültem ott őt (na jó, a seggét) bámulva ahhoz, hogy Drew a
karomba üssön. Fejével nem túl diszkréten a távozó lány felé intett, és
ekkor rádöbbentem, hogy minden szempár rám meredt, olyan
tekintettel, mintha azt kérdeznék: mi a fenére vársz még?! Liz összehúzta
a szemöldökét, és szúrós pillantást lövellt rám, és nem fogok hazudni,
egy kicsit meg is ijesztett. Felugrottam a kanapéról, és kirohantam a
szobából. Épp akkor értem őt utol, amikor felöltötte a kabátját. Hátulról
megkerültem, kinyitottam neki az ajtót, és megálltam mellette.
Claire—t meglepte, hogy ott lát, és kicsit össze is rezzent a
hangomra meg a nyitódó ajtó hangjára. Nem bírtam róla elszakítani a
pillantásom. Meg akartam csókolni, de annyira, mint ahogy lélegezni
112
akartam. Mi a jó francot csinál velem ez a nő? — gondoltam. Mielőtt
teljesen hülyét csináltam volna magamból, és elkezdtem volna
nyáladzani vagy a falhoz nyomtam volna, hogy nekiessek az ajkainak,
megfordult, és szó nélkül kilépett az ajtón. Mondtam neki, hogy
kikísérem az autójáig. Meg akartam tudni, miért pirult el (amellett, hogy
egész este a vaginájáról beszéltünk), melyik dalt játssza le többször
egymás után az iPodján, és mi a kedvenc könyve. Hallani akartam,
ahogy kimondja a nevemet.
A picsát, hallani akartam, ahogy sóhajtozza, kiabálja és sikoltozza a
nevemet!
Ezt el is mondtam neki. Na, jó, nem mindent. Nem akartam, hogy
távoltartási végzést kérjen ellenem. Láttam, hogy megremegett a szája
széle, amikor kimondtam a nevét, mintha örült volna, hogy hallja. Egy
pillanatra azt gondoltam, hogy simán bevágódik az autójába, és elhajt
anélkül, hogy egy szót szólna. Aztán mondott valamit, amit alig
hallottam a szomszédban beindított autó motorzajától. A szavaitól tátva
maradt a szám, és feltolult bennem az egyik nemrég látott álmom
emléke.
„Kérdezd meg, mi a kedvenc filmem!”
Félbeszakította a gondolataimat, amikor azt mondta, hívjam fel.
Mire eszembe jutott, honnan ismerős az idézet, addigra ő már elhajtott a
ház elől, és egyre gyorsabban távolodott az úton.

CARTER

A következő két hétben Claire és én minden éjjel beszéltünk telefonon.

Sajnos az üzemben éjszakai műszakba osztottak be, és túlóráznom is
kellett az első néhány hétben, így az időbeosztásunk nem engedte meg,
hogy találkozzunk. Az egyetlen beszélgetésre alkalmas időpont az első
negyedórás szünetem volt, éjfél körül. Mindig bocsánatot kértem tőle,
amiért ilyen alkalmatlan időpontban hívom, de ő esküdözött, hogy

113
nagyon is megfelel neki. Idejét sem tudom, mióta éreztem ezt, de most
őszintén vártam, hogy mehessek végre dolgozni, mert tudtam, hogy
akkor végre újra hallhatom Claire hangját. Drew, aki a futószalag
túloldalán dolgozott, szemben velem, hihetetlenül nagy örömét lelte
abban, ahogy elrohantam az üzem egy csendes sarkába telefonálni. Első
alkalommal, amikor megkérdezte, hová megyek, és én nem válaszoltam,
követett, és azt ordibálta, hogy a szüleimét hívom, hogy elújságoljam
nekik, végre mindenkinek bejelentettem, hogy homokos vagyok. Egy jól
irányzott ütés a tökére aztán megfékezte abbéli vágyát, hogy ezt még
egyszer megismételje. Az emberek viszont azóta is hátba veregetnek, és
gratulálnak a dologhoz.
Minden éjjel tizenöt percig beszélgettünk Claire—rel a semmiről és
mindenről egyszerre. Elmeséltem neki, milyen volt felnőni két idősebb
fiútestvérrel, akik meggyőztek arról, hogy a mumus létezik, és
felhívattak engem a barátaikkal, akik azt állították, hogy ők a Télapó, és
nem kapok több játékot ajándékba, ha nem takarítom ki a szobájukat,
miközben az alsónadrágjukat viselem a fejemen.
Claire beszélt a szülei válásáról, és hogy miért döntött amellett,
hogy az apjával fog élni, akitől már előre féltem, pedig még nem is
találkoztam vele. A fickó elment egy szülinapi bulira az előző hétvégén,
és amikor megpróbált szétválasztani két verekedőt, valaki odaszólt neki,
hogy „Ugyan, mit akarsz tenni, nagyapó?”, mire Claire apja egy
jobbegyenessel kiütötte az illetőt, és hozzátette: „EZT, seggfej.” Claire
próbált meggyőzni, hogy az apja olyan, mint egy hatalmas játék mackó,
de ahonnan én jövök, az ember nem fél találkozni egy játék mackóval
este egy sötét sikátorban, attól tartva, hogy az megskalpolja, és a nevét az
ember seggére tetoválja.
Sajnálatos módon beszéltem neki Tasháról is, és arról, miért
szakítottunk. Még azzal kapcsolatban is kiöntöttem neki a szívemet,
hogy nem is tudom, szerettem—e őt valaha, és hogy csak elvertem vele
az időt, amíg az igazira vártam. Az egyéjszakás főiskolai kalandomról
(akit Drew megemlített akkor este, vacsora közben) viszont nem
beszéltem neki, és szerencsére ő sem kérdezett róla. Tasháról nem esett
nehezemre beszélni Claire—rel, de az nem tűnt helyesnek, hogy arról a
nőről meséljek neki, akiről öt éven keresztül álmodoztam. Claire édes
114
volt, és okos és vicces, és nem akartam beszennyezni a kapcsolatunkat
holmi ostoba álommal. Minél többet beszélgettem vele, és minél jobban
megismertem őt, annál világosabbá vált számomra, hogy ő az a nő, akire
vártam. Úgy éreztem, hogy az időnk nagy részében inkább rólam
beszéltünk, mint róla, de amikor ezt szóvá tettem neki, ő csak nevetett,
mondván, nincs mit mesélnie magáról, mert az ő élete elég unalmas.
Ezzel együtt minden egyes telefonhívással hallottam valami újat róla, és
készen álltam arra, hogy tartson bármeddig, meg fogok tudni róla
mindent, amit csak lehet.
Tizenöt nap (hangos gépek zajától védett sarkokban) bujkálás után,
amikor hallgathattam Claire lágy, búgó hangját, ahogy a takaró alatt
összegömbölyödve velem beszélt, végre újra láthattam őt. Kaptam egy
szombati szabadnapot, és szíves örömest töltöttem azzal, hogy
megnézzem Claire és Liz boltját (na, jó, Claire seggét). Claire múlt héten
küldött néhány képet a helyről a telefonomra, és abból úgy tűnt, szépen
előrehaladtak. A valóságban az sem érdekelt volna, ha egy
szeméttelepen kell találkoznom Claire—rel. Csak lehessek a közelében,
más nem kellett a boldogsághoz.
Szombaton reggel tízkor beálltam a bolt elé. Egy percig csak ültem
az autóban, ujjaimmal a kormányt markolászva. Max. három órát
alhattam előző éjjel. Álmatlanul forgolódtam, és azon járt az eszem, hogy
újra láthatom Claire—t, és karnyújtásnyi távolságra leszek tőle. Nem
akarok hazudni, az idézete, amit szórakozottan elejtett telefonbeszélgetés
közben a múlt éjjel, jócskán hozzájárult az álmatlan éjszakámhoz. Már
másodjára használta a jelenlétemben ezt a kifejezést, amitől
(bármennyire próbáltam is elhessegetni magamtól) újra felmerült
bennem a lány idegesítő gondolata. Rengetegen látták annak idején a
Heatherst, és lehet mondani, hogy az „Ó, hogy kúrnál meg lágyan egy
láncfűrésszel!” kifejezés mára átvette a „Szent szar!” helyét.
Aha, na persze.
Az, ahogy ő használta ezt az idézetet, talán a legnagyobb véletlen
egybeesés az emberiség történelmében, de az is lehet, hogy most
szálltam fel a dilivonatra, és robogok egyenest Kakukkfalvára. Elővettem
a mobilomat a pohártartóból, és megnéztem rajta az időt.
Elmosolyodtam Claire fényképén, amit háttérképként használtam. Drew
115
sokáig szívatott ezzel, amikor meglátta, de nem érdekelt. Titokban
megkértem Lizt, hogy küldjön nekem egy képet Claire—ről, és ő
boldogan tett eleget a kérésemnek. Egy fekete—fehér, közeli fotót
küldött, amin Claire felszabadultan nevetett valamin, egyik kezét az
arcához emelve, és az ujjait oly módon széttárva, hogy látszott a
gyönyörű mosolya, a szemében csillogó vidámság és a kis gödröcskék az
arcán. Káprázatos volt a képen, és csak remélni tudtam, hogy egy nap
nekem is sikerül ilyen mosolyt varázsolnom az arcára, és jelen is lehetek,
hogy a saját szememmel lássam azt.
Claire arcát nézve kitörlődött az összes fejemben kavargó kérdés és
összevisszaság. Csak rá akartam összpontosítani, nem holmi múltbéli
kísértetekre. Leállítottam a motort, és kiszálltam az autóból, alaposan
szemügyre véve az épületet, ami előtt leparkoltam. Teljesen lenyűgözött.
Nagyobb volt, mint amire számítottam, és fantasztikusan festett kívülről.
Láttam Lizt a kirakaton keresztül. Bizonyára a saját részén
tevékenykedett, úgyhogy megkerültem az autómat, és felléptem a
járdára. Elindultam a bejárati ajtó felé, de azonnal meg is kellett állnom,
mert egy kisfiú rohant el előttem, keze—lába csak úgy repdesett
futtában.
— Gavin, azonnal gyere vissza!
Ösztönösen a kisfiú után nyúltam, és elkaptam a pólója hátulját,
megállítva a rohanásban. Egy ötvenes fickó kocogott oda, ahol álltam.
— Jó napot, köszönöm, hogy megállította! — mondta, szigorú
pillantást vetve a fiúra, amitől biztos sírva fakadtam volna, ha én lettem
volna a kissrác helyében.
Elengedtem a ruháját, megbizonyosodva arról, hogy a kis
szökevény már nem mehet sehová, most, hogy elkapták.
— Gavin, hányszor mondtam, hogy nem léphetsz le csak úgy,
amikor kiszállsz az autóból? Meg kell fognod a kezemet!
A kölyök megrántotta a vállát.
— Nemtom. Csak húztam a csíkot a jégkrémes boltba, mielőtt
minden szarrá olvad.
A szám elé kaptam a kezemet, hogy elrejtsem a nevetésemet. Ennek
a kölyöknek aztán volt vér a pucájában! Szegény fickó csak forgatta a
szemeit, és felsóhajtott.
116
 — Ha nem akarja elveszíteni a józan eszét, ne csináljon gyereket! —
szólt oda nekem a pasi, mielőtt kézen fogta a kisfiút, és elsétált.
— Kösz a jó tanácsot! — kiáltottam utána, ahogy beléptek a
szomszédos jégkrémes boltba.
Liz ekkor vette észre a kirakaton keresztül, hogy a bolt előtt állok,
kinyitotta az ajtót, és betessékelt.
— Jó reggelt! — köszöntött széles mosollyal.
Amerre csak néztem, mindenütt melltartók, alsóneműk és
mindenféle csipkés—fodros ruhadarabok lógtak a fogasokon és hevertek
kiterítve az asztalokon. Szinte éreztem, ahogy a farkam összezsugorodik,
és visszahúzódik a testembe. Szívesen veszek le ilyen holmit egy nő
testéről, de egy üzlet közepén állni, ami tele van zsúfolva ilyesmivel, azt
hiszem, ez túlságosan is közel vitt a saját feminin énemhez.
Jézus ereje, hát AZ meg mi a franc?!
— Az egy golyós szájpecek, Carter. Ezt akkor vehetem úgy, hogy
nem érdekel a kötözős szex? — kérdezte Liz halálos komolysággal,
amikor rájött, mit nézek.
— Hát, én... ööö...
Nem lett itt hirtelen nagyon meleg?
— Kötözted meg valaha a partneredet? Használtál már ostort?
Kísérleteztél anális szexszel? Domináns vagy inkább alávetett szerepet
vállalsz? Mikor voltál utoljára nemi beteg—gondozóban?
— Micsoda? Én csak...
— Hány szexuális partnered volt az elmúlt öt évben? Elítéltek valaha
szexuális jellegű bűncselekmények elkövetéséért ember, állat vagy
növény ellen?
— ELIZABETH!
Ó, hála istennek! Soha nem örültem még ennyire, hogy hallom Claire
hangját!
— Rajtad tartom a szemem! — suttogta Liz, miközben végigmért, és
két ujjával a két szemére, majd az enyémre mutatott.
— Megértettem — hebegtem, ahogy elmentem mellette, hátra a pult
mögé az ajtónyílásig, ahol Claire állt, csípőre tett kézzel.
Mivel el volt foglalva azzal, hogy dühös pillantásokat vessen Liz—
re a vállam fölött, így lehetőségem nyílt rajta legeltetni a szemem, a
117
lebukás veszélye nélkül. Hihetetlen, hogy megszépült, még ahhoz képest
is, amilyen utoljára volt. Talán azért láttam így, mert mostanra már
sokkal jobban ismertem őt, mint korábban. Kócos lófarokba volt fogva a
haja, amiből rakoncátlan hajtincsek hullottak alá, az arcát keretezve. Az
arcán volt egy kevéske liszt, esetleg porcukor, amit azonnal le akartam
nyalni. A farkam már a gondolattól megkeményedett, hogy megízlelem
a bőrét.
— Veled majd később számolok, Liz! — fenyegetőzött Claire.

— Fogd be a szád, és vonszold vissza a szőrös segged a konyhába,

ahol a helyed van, ribanc!
Claire csak forgatta a szemét, és dühösen Liz felé biccentett.
— Na, gyere, megmutatom az én részemet! — És úgy nyúlt a kezem
után, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Amikor egymáshoz ért a bőrünk, már a járás is alig ment. Meg
akartam állni, és csak őt bámulni. Claire elmosolyodott, hátrafordult és
finoman maga után húzott. Keresztülmentünk Liz raktár helyiségén, és
minden erőmre szükségem volt, hogy ne markoljam meg a seggét. A
picsába, már megint farmer volt rajta! Törvényileg be kellene tiltani
ennek a nőnek, hogy farmert hordjon. Leállt az agyam, amikor farmer
feszült rá.
— És ez itt az én felem a Csábítások és Csemegékből — jelentette ki
Claire büszkén, ahogy kimentünk Liz raktárából, és beléptünk az ő
konyhájába.
Kéz a kézben keresztülvezetett a konyhán a bolt elejébe, és
megmutogatott mindent. Míg Liz boltjának sötét alapszíne volt, és csupa
drága anyag burkolta, addig Claire oldala világos volt, levegős, és élénk
színekben ragyogott. A bolt elülső részében három világossárga és egy
halványrózsaszín fal állt. A pult mögött épp annyi hely volt, hogy
elférjen három plafonról lelógó palatábla, melyekre a bolt teljes kínálatát
felírták, árakkal együtt. A táblák alatt a fal véget ért, és be lehetett látni
egyenesen a konyhába.
Szerte a boltban muffinok és cukorkák bekeretezett képei és az
üzletre vonatkozó jelmondatok álltak. Egy rózsaszínre és barnára festett
fatáblán az állt, hogy „A pénz nem boldogít, de a pénzen vehetsz csokit,

118
és az már közel áll a boldogsághoz.” Az ajtón lógó sárga és barna színű
táblára az volt írva, hogy „A kiegyensúlyozott diéta azt jelenti, hogy
mindkét kezedben tartasz egy sütit.” A meleg, élettel teli légkör mellett
már maga az illat is jókedvre derítette az embert. Most az egyszer a
csokoládé illata sem zavart. Talán, mert Claire ott állt mellettem, és csak
arra bírtam gondolni, hogy őt ízlelhessem meg az emlékeim helyett,
amiket ez az illat általában felkavart. Egy lépést tettem felé, és biztató
jelnek vettem, hogy nem húzódott el.
— A Csábítások és Csemegék nagyszerű név. Sokkal helyénvalóbb,
mint a „Szopások és Száraz Sütik”.
Claire idegesen felnevetett, de továbbra sem távolodott el tőlem.
Ilyen közelről észrevettem, hogy a szeme nem egyöntetű barna, hanem
aranyszínű pettyek díszítették, mintha valaki egy marék csillámport
szórt volna beléjük.
— Csodásan néz ki a boltod — mondtam neki, és még egyet léptem
feléje, mert olyan közel akartam húzódni hozzá, amennyire csak lehetett.
A karomat leengedve szabad kezemmel megfogtam a másik kezét,
és egymásba fonódtak az ujjaink. Claire nyelt egyet, és idegesen
megnyalta a száját, de nem mozdult.
— Köszönöm — dadogta, miközben szemei a számra szegeződtek.
A francba! Azt akarja, hogy megcsókoljam? Most megtegyem, vagy sem!
Csak hajoljak oda, és nyomjam a számat az ajkaihoz! Miért érzem úgy magam,
mint egy tapasztalatlan tizenkét éves! És miért teszem fel magamnak vég nélkül
ezeket az idegesítő kérdéseket!

Tettem még egy utolsó lépést, legyőzve a maradék távolságot is kettőnk

között. Elengedtem a kezeit, átöleltem a derekát, és magamhoz húztam.
Claire elpirult. A kezeit a mellemre helyezte, de nem tolt el magától,
hanem csak pihentette őket, majd fölpillantott, és a szemembe nézett.
— Nagyon jó illat van itt nálad. Mit sütöttél? — kérdeztem
csendesen, az ajkaihoz hajolva.
Hálás voltam a sorsnak, hogy végre a karomban tarthatom őt, és
lenyűgözött, milyen természetesen simult hozzám.
— S... semmit — hebegte Claire. — Csak összeírtam, hogy miket
kellene még megrendelnem, és bepakoltam a lisztet a polcokra.

119
Egyelőre lefékeztem a számat, és nem közelítettem jobban az övéhez.
Magamon éreztem a leheletét, és el kellett számolnom tízig, hogy
lecsillapodjak, és ne nyomjam az ajtónak, és ne vessem magam a lábai
közé.
— Csokiillatot érzek — suttogtam, el—elhúzva számat az övé fölött.
A maradék önuralmam is elszállt most, hogy ilyen közel voltam
hozzá. Két hétig csak hallani a hangját, felért a világ legkínzóbb
előjátékával. Megcsókoltam a szája sarkát, az arcát és a füle alatt is,
mélyen magamba szívva bőre illatát. Az összes vér a fejembe tolult, és a
karjaim még szorosabban simultak vékony derekára.
Várjunk csak, hát ez meg mi a franc?
Éreztem, ahogy a mellemnek szorított mellkasában dobog a szíve,
de nem ettől kezdett el hirtelen forogni velem a hely.
Ez nem lehet valóság. Mi a fenéért játszik velem a tudatalattim
éppen most? Megcsókoltam a füle alatti pontot újra, csak hogy biztos
legyek benne, nem ment el az eszem. Ereztem, hogy Claire remegni
kezdett a karomban. Még egyszer mélyet szippantottam a bőre illatából,
beledörgölve orromat a puha hajába a nyaka oldalán.
Jézus Krisztus, nekem tényleg végem van. Hogyan lehetséges az,
hogy ilyen illata van? Csak álltam ott, és szívtam magamba az illatát. Öt
éve keresem ezt az illatot, és most itt tartom a karjaimban a gazdáját. És
mindjárt olyan leszek, mint egy romlott, perverz állat, mert megőrjít a
dolog. Tudnom kell, hogy mi ez az illat. Muszáj, hogy valami testápoló
vagy ilyesmi legyen, és a sors különös, kegyetlen fintora által Claire
ugyanazt a terméket használja, mint az a lány öt éve. Ha ezt a rejtélyt
megoldom, egyszer és mindenkorra megszabadulhatok ettől az
elmebajtól.
— Szerintem csak az én illatomat érzed. Mindig csokiillatom van —
suttogta, végigsimítva a karomon és a vállamon, majd kezei felkúsztak
egész a nyakamra, és finoman beletúrtak a hajamba a tarkómon.
Volt valami a mozdulatban, ahogy az ujjai végigsimítottak a
fejemen, ami olyan ismerősnek érződött, hogy most rajtam volt a sor,
hogy kirázzon a hideg. Te most a Heathersből idéztél? Az a kedvenc
filmem!

120
 Tetszenek az ilyen nem hétköznapi, okos, sötét hajú csajok.
Egy pillanatra elfelejtettem lélegezni, ahogy az emlékképek darabkái
próbáltak előtörni a múltból. Olyan jó volt őt a karomban tartani, mintha
oda teremtették volna, vagy mintha már öleltem volna őt korábban...
Ne, ne legyél hülye! Claire édes és gyönyörű és nagyon kedves lány. Ne
keverd össze egy emlékkel, különösen ne most!
Ó, hogy kúrnál meg lágyan egy láncfűrésszel!
Kérdezd meg, mi a kedvenc filmem!
A múlt, a jelen és a hülye álmaim egymással kergetőzve küzdöttek
az agyamban az első helyért. Hirtelen bevillant, ahogy őrá zuhanok,
miközben valami fura ágyon fekszik. A teste puha volt, ahol csak kellett,
a bőre sima, és nem tudtam betelni az érintésével. Csodás hangokat adott
ki, miközben a füle alatt nyalogattam a nyakán a bőrt. Emlékszem, hogy
beléhatoltam, és lehunytam a szemem, mert olyan izgató volt, és olyan
szűk, és nem akartam, hogy vége legyen, mielőtt egyáltalán elkezdődik.
Emlékszem, ahogy lassan mozogtam benne, ki és be, és reménykedtem,
hogy ő is élvezi, mert én már örökké csak vele akartam ezt csinálni.
Emlékszem, hogy másnap reggel felébredtem, beszívtam a jellegzetes
csokoládéillatát, ami még mindig áradt a párnából és az ágyneműből, és
imádkoztam, hogy sikerüljön megtudnom, ki is volt ő valójában.
Elhúzódtam Claire—től, hogy szemügyre vehessem az arcát.
Mélyen a szemébe néztem, azt kívánva, hogy térjen vissza minden egyes
emlékem, hogy ne legyek már ennyire összezavarodva. Az ujjait
továbbra is a tarkómon tartva a hajammal játszadozott, amitől egyszerre
minden kitisztult.
— Mi a kedvenc filmed? — kérdeztem suttogva.
Visszatartott lélegzettel vártam a választ. Néztem, ahogy az
arckifejezése nyugodtról zavarttá, majd idegessé vált. Miért lett ideges?
Csak egy egyszerű kérdést tettem föl. Hacsak...
Ide—oda pillantgatva nézett rám, és könnybe lábadt a szeme. És
ahogy így megláttam a szemeit, melyek fényesek és üvegesek lettek,
újabb emlék szakadt föl bennem, és elakadt a lélegzetem. Kristálytisztán
láttam magam előtt, ahogy rajta fekszem, felhúzom a lábát és a csípőmre
fektetem, miközben a szemébe nézek. Újra felrémlett bennem, ahogy
beléhatolok, és erőt véve magamon abbahagyom, amikor látom, hogy

121
könnybe lábad a szeme.
Emlékszem, hogy hallottam, ahogy felsóhajt, mintha fájna neki a
dolog, és rá is kérdeztem, hogy jól van—e. Ő nem felelt, csak nézett rám
azokkal a gyönyörű, tiszta, barna szemeivel, aztán magához húzott, és
megcsókolt. Claire arca, Claire szeme, Claire teste...
— A Heathers — suttogta.
Gondolataim visszaröppentek a jelenbe az elsuttogott beismerése
hangjára. Nem bírtam mást tenni, mint hitetlenkedve bámultam rá. Az
érzésre, ahogy a karomban tartom őt, a leheletére az arcomon, a
nevetésére, és ahogy mindig elpirult, amikor elszégyellte magát: végre
mindenre emlékeztem. Ahogy jelentőségteljesen összeérintettük a
vállunkat sörpongozás közben, az ajkára, amikor először
megcsókoltam... ő volt az. Claire volt az.
— A kedvenc filmem a Heathers — ismételte, mert azt hitte, hogy
rossz a hallásom, pedig csak megnémultam a döbbenettől.
Úgy nézett rám, mint aki azt akarja, hogy emlékezzek végre.
Remélte, hogy végre leesik, miért viselkedtek olyan furán Lizzel, amikor
találkoztak velem. Hogy miért volt olyan ideges a jelenlétemben akkor
este, amikor felbukkantunk Jimék házában, és miért kerülte mindenáron
a pillantásomat. Hogy miért nézett olyan döbbenten mindenki, mintha
szellemet láttak volna, amikor Drew azt a szűz lánnyal kapcsolatos
megjegyzést tette. Hogy miért húzódozott attól, hogy túl sok részletet
osszon meg velem saját magáról az elmúlt hetekben a beszélgetéseink
során — hiszen már mindent tudtam róla. Már mindent megosztott
velem akkor éjjel sok—sok évvel ezelőtt.
— Te vagy az — suttogtam, kezembe fogva az arcát. — Szent isten!
Claire halkan felnevetett, lehunyta a szemét, és a homlokát az
államnak döntötte.
— Hála istennek! — mondta magában, de elég hangosan ahhoz,
hogy én is halljam.
Az álla alá nyúltam, és felemeltem a fejét, hogy a szemébe
nézhessek.
— Miért nem árultál el semmit? Egy oltári nagy seggfejnek
gondoltál, igaz? — kérdeztem, mire Claire pajkosan rám mosolygott.

122
 — Először igen. Liz szét is akarta rúgni a seggedet.
— Szerintem még mindig szét akarja — mondtam faarccal.
Claire elmosolyodott, amitől egészen elgyengültek a térdeim.
— De most őszintén, nem tudtam, mit gondoljak, amikor újra
láttalak, és te nem mondtál semmit. Azt hittem, te is csak egy tipikus
seggfej vagy, akinek számtalan egyéjszakás kalandja volt a főiskolán. De
miután Jim elmesélte, hogy miket mondtál neki, Liz nagyon gyorsan
rájött, hogy nyilván csak túl részeg voltál ahhoz, hogy mindenre
emlékezz, ami akkor éjjel történt köztünk. Én viszont még mindig azzal
magyarázom magamnak a történteket, hogy egyszerűen nem hagytam
benned különösebb nyomot.
Claire nevetett a saját szavain, de láttam rajta, hogy ő maga sem
hiszi el ezt a verziót.
— Ezzel igazán nem kéne viccelned! Van fogalmad róla, mióta
kereslek? Hogy mekkora seggfejnek hisz Drew, mert máig azt a
testápolót kerestem, ami csokoládéillatot áraszt, de semmi még csak a
közelébe sem ért annak az illatnak, amire emlékeztem veled
kapcsolatban? Már kezdtem azt hinni, hogy csak álmodtalak.
Újra magamhoz húztam a testét, és a homlokához hajtottam a
homlokomat, félve attól, hogy ha elengedem, megint eltűnik. Hogyan
lehetséges ez? Drew soha nem fogja elhinni. A picsát, hisz én is alig
hiszem el! Most, hogy Claire ilyen közel volt hozzám, és éreztem a bőre
illatát, anélkül, hogy különösebben szaglásznom kellett volna, olyan
öröm töltött el, hogy elmosolyodtam.
— Vagy nem ittál akkor este annyit, mint én, vagy csak átkozottul jó
a memóriád. Hogy a fenébe ismertél fel te engem? — kérdeztem.
Claire már éppen szólásra nyitotta volna a száját, amikor a bolt ajtaja
kivágódott, és Claire kibontakozott az ölelésemből. Mindketten azonnal
az ajtó felé fordultunk. A nagyszájú kisfiú rohant be az ajtón, és én
felnevettem, gondolván, hogy a kölyök megint megszökött az apjától.
— Anyu! Szejeztem jégkjémet! — kiabálta, és felénk rohant.
Csak álltam ott tátott szájjal, ahogy Claire lehajolt, és elkapta a
kisfiút, aki a karjába vetette magát. Claire mindent elsöprő pánikkal az
arcán nézett fel rám.

123
 Szent isten! Van egy fia! Öt éve keresem őt, erre kiderül, hogy
időközben gyereke született. Ezt jól megszívtad, pöcsfej!
— Drágám, ezt a kölyköt csak egy lépés választja el attól, hogy egy
olyan gyerekpórázt kapjon, amit itt lehet kapni a boltban. Vagy egy
sokkolós nyakörvet. Nem tudom, vajon kell hozzá hamis engedély, hogy
szerezzen az ember egy sokkolót?
Belépett az apa, akit korábban láttam, és én próbáltam nem
becsinálni, ahogy odajött Claire—hez, aki még mindig a földön guggolt
és a kisfiút ölelte, és kicsit úgy nézett ki, mint aki mindjárt hányni fog.
Claire az öregemberekre bukik. Ez a fickó már kábé az ötvenet
tapossa. Claire helyében én is hánynék. Ez azért elég undorító. És ő
megérintette azokat a ráncos, öreg golyókat. Amikor elélvez, tuti, hogy
füst pöfög ki az idősödő cerkáján. A fickó végül rám nézett, és tetőtől
talpig alaposan végigmért.
— Te meg ki vagy? — kérdezte, a jelek szerint megfeledkezve a pár
perccel ezelőtti találkozásunkról az Alzheimer—kórja miatt.
— Öregek a golyóid — morogtam dühösen.
— George! Tudtam én, hogy a te autódat láttam beállni a parkolóba
az imént! — kiáltott fel Liz, ahogy átsétált az ő részéből egyenesen
Claire—hez, és felsegítette a padlóról.
A fickó tarkójára meredtem, amikor Liz odalépett hozzá, és ő Liz—
hez fordult, hogy megölelje. A haja is ritkul, az isten szerelmére! Vajon
van még egyáltalán szőr a zacskóján? Bele akarok csapni a kopasz öreg
zacskójába!
Claire idegesen pillantgatott hol az öreg Mikulásra, hol rám. Nem
tudom, mit szólna a fickó ahhoz, hogy Claire—nek és nekem már volt
közünk egymáshoz, és hogy majdnem egymásnak estünk, mielőtt
belépett, és megzavart bennünket.
— Lefeküdtem a feleségével — jelentettem ki, és a karjaimat
összefonva a mellemen, szúrós szemmel méregettem az öreget.
Mindhárom felnőtt egyforma bamba tekintettel meredt rám.
— Az anyukámmal aludtál? Neked is olvasott esti mesét? A papa
szerint szokott horkolni.
George egy lépést tett felém, mire nagyot nyeltem. Akármilyen
vének voltak is a golyói, biztos szét tudná rúgni a seggem. Vagy
124
megölne, és balesetnek tüntetné fel.
— Apa — szólt rá Claire figyelmeztetőleg.
Apa? Ó, a picsába! Hát, én tényleg orbitális seggfej vagyok!
Tourette—szindrómám lehet, azért mondok ennyi hülyeséget. Claire
egyszer sem említette a nevét a telefonban, amikor róla beszélt. Ő volt az
a férfi, aki valakit szájba vert, amiért az nagyapónak nevezte. És én épp
most mondtam neki, hogy öregek a golyói. Itt a helyszínen ki fog nyírni.
— A francba! Nem feküdtem le a feleségével. Óriási félreértés
történt.
A férfi megtorpant, nem közeledett tovább felém. Ha lett volna egy
csöppnyi eszem, befogtam volna a számat. Sajnos azonban nyilván be
voltam rúgva, amikor az észt osztogatták.
— Összekevertem a dolgokat. Azt akartam mondani, hogy a
lányával feküdtem le.
Hallottam, ahogy Liz felmordul, és láttam, hogy Claire—nek tátva
marad a szája.
— De nem úgy volt, ahogy gondolja! — tettem hozzá gyorsan. —
Mert mindketten nagyon, de nagyon részegek voltunk, és azt sem
tudtam, hogy ki ő, egészen néhány perccel ez előttig.
Ó, te jó isten, állj már le! ÁLLJ LE!
A férfi felvonta az egyik szemöldökét, és esküszöm, hallottam, hogy
az ujjait ropogtatja.
— A lányának csokoládéillata van, és nem szeretném, ha elfenekelne!
— folytattam szinte sírva.
— Jézus Mária... — morogta George a fejét rázva.
— Én se szeretném, ha elfenekelnének. Hogyhogy nekem nincs szőr
a zacsimon? Anyu, ugye, nem fogod elfenekelni őt?
— Igen, anyu, mondd meg! Elfenekeled Cartert, amiért rossz kisfiú
volt? — kérdezte Liz, kitűnően utánozva Marilyn Monroe—t.
A teljes erővel zúgó szarzivatarban nem volt még alkalmam
alaposan szemügyre venni a kisfiút, akit Claire tartott a karjában.
Egészen néhány másodperccel ez előttig háttal volt nekem, és akkor sem
néztem meg igazán, amikor elkaptam az utcán, hogy ne szökjön el.
Claire—nek át kellett vennie őt a másik karjába, hogy Lizt oldalba
verhesse. A kisfiú most egyenesen rám nézett. Nagyon jóképű kis kölyök
125
volt, ami nem is volt meglepő, tekintve, hogy az anyjára hasonlított. De
volt benne valami...
Oldalra biccentettem a fejem, mire ő is azt tette. Észrevettem, hogy
mindenki elhallgatott, de én nem bírtam levenni a kisfiúról a szemem. A
perifériám kezdett elsötétülni, és úgy éreztem, mindjárt elájulok. A
szemei olyanok voltak, mint az enyémek. A szemei kurvára olyanok
voltak, mint az enyémek! Próbáltam utánaszámolni a dolgoknak, de
amilyen iszonyatos káosz volt az agyamban, azt sem tudtam, hogy a
krumpli után milyen szám következik!
Mi a lófasz történik itt? Ez nem lehet igaz! A spermáim elárultak
engem. Hirtelen láttam magam előtt a hímivarsejtjeimet, ahogy nagyban
úsznak előre, és megszólalnak Bruce Willis hangján, mint a Nicsak, ki
beszél!—ben. „Gyerünk, szedjétek össze magatokat! Ez a kis majom még
nem is vette észre, hogy kiszöktünk az óvszerből! Hippijájé, rohadék!”
A Bruce Willis—hímivarsejtem kőkeményen nyomja, és azt hiszi,
hogy ő John McClane a Drágán add az életedből. Ez az egyetlen
magyarázat erre az iszonyatra.
— Te ki vagy? — kérdeztem a kissrácot, akinek olyan volt a szeme,
mint az enyém, amikor végre újra meg bírtam szólalni.
— Én Gavin Morgan vagyok. És te ki a fene vagy?

126
 11.
Kellemes rezgések

CLAIRE

Ó , A PICSÁBA!
Apám meg fogja ölni Cartert, mielőtt elmondhatnám neki, hogy
apa lett, habár azt hiszem, az a hajó már elment. Mostanra vagy
elborult az elméje szegénynek, vagy sokkhatás alá került. Vagy csak én
hagytam teljesen figyelmen kívül, hogy szeret szőrös golyókról és
elfenekelésről kiabálni.
Tényleg, Gavin is állandóan a golyójáról beszél. Talán örökölte...
— Ki vagy te? — suttogta Carter Gavinre meredve, mintha csak a pí
négyzetgyökét akarta volna fejben kiszámolni.
— Én Gavin Morgan vagyok. És te ki a fene vagy?
— GAVIN! — rivalltunk rá mindannyian egyszerre, Cartert kivéve.
Ő még mindig úgy festett, mint aki mindjárt elhányja magát.
A francba, annyira nem így képzeltem az egészet. Miután olyan
sokat beszélgettünk, és sikerült megismerni Cartert, tudtam, hogy
nemsokára tisztáznom kell a helyzetet. És azt terveztem, hogy ma
mondom el neki, fokozatosan avatva be a részletekbe.
Miután leterítettem annyi szesszel, amivel egy lovat is meg lehetne
fojtani.
— Ő anyu egyik barátja, kincsem — magyaráztam Gavinnek.
A „barát” pillanatnyilag jobbnak tűnt, mint az „apa, akiről nem is
tudtad, hogy létezik” vagy „a fickó, aki felcsinálta anyut”. Várhatok az
igazsággal tizenegynéhány éves koráig, amikor már nem ijesztem meg őt
annyira ezzel a hírrel.

127
 Gavin kezdett unatkozni az izgalom teljes hiánya miatt, mivel
mindenki csak állt, és várta, hogy Carter agya felrobbanjon. Gavin
egyébként is nagyjából annyi ideig tudott egy dologra figyelni, mint egy
bekokainozott, figyelemzavaros kétéves. Elkezdett ficánkolni a
karomban, így hát leraktam a földre. Lélegzet—visszafojtva figyeltem,
ahogy odament Carterhez, és megállt előtte, csípőre tett kézzel.
— Te anyu barátja vagy? — kérdezte.
Carter csak bólintott némán, tátott szájjal, és egy szót sem bírt
kinyögni. Biztos vagyok benne, hogy ha Gavin azt kérdezte volna tőle,
hogy szeret—e homopornót nézni, miközben kiscicákat festeget, akkor is
ugyanúgy bólintott volna.
Mielőtt bárki közbeléphetett volna, Gavin hátrahajlította az egyik
dühös kis öklét, és behúzott egyet Carter férfiasságának. Carer azonnal
összegörnyedt, az ágyékára szorította a kezeit, és levegő után kapkodott.
— Jaj, istenem, Gavin! — kiáltottam rá, és odarohantam hozzá.
Lehajoltam elé, és magam felé fordítottam, miközben apám és Liz úgy
röhögtek mögöttem, mint a hiénák.
— Mi a fene ütött beléd? Nem szabad bántani senkit! SOHA!
Míg Carter lélegezni próbált, apámnak sikerült annyi időre
abbahagynia a nevetést, hogy elnézést kérjen.
— Ne haragudj, Claire, ez valószínűleg az én hibám. Megengedtem
Gavinnek tegnap este, hogy megnézze velem a Harcosok klubját.
Claire teljes megszégyenülése vagyok.
— A barátaid miatt betegedtél meg a múltkor. És most azt mondtad,
hogy ő a barátod — magyarázta Gavin, mintha ez lenne a világ
legegyértelműbb dolga.
Apám ezt hallván csak még hangosabban nevetett.
— Ezzel nem segítesz, apa — sziszegtem rá összeszorított fogakkal.
— Ne betegítsd meg az anyukámat, te macskajancsi! — kiabált Gavin
Carterre, két kis ujjával először a saját szemére, majd egyenesen Carterre
mutatva, pont úgy, ahogy Liz csinálta korábban.
— Jézus ereje — nyögött fel Carter. — Most tényleg megfenyegetett
ez a kisfiú?
— Jézus ereje! — ismételte utána Gavin.

128
 Liz odaosont, és felkarolta Gavint.
— Na jó, kis ember, mit szólnál ahhoz, ha te, a papa és én elmennénk
egyet sétálni, és beszélgetnénk a felnőtt szavakról? — kérdezte tőle,
miközben odasétált apámhoz, és belékarolt.
Felálltam a földről, és hálás pillantást vetettem Lizre, aki rám
mosolygott, és kituszkolta apámat az ajtón, miközben Gavin megállás
nélkül beszélt valamiről, amit a Spongya Bobban látott.
Amikor Carter és én végre kettesben maradtunk, félve
rápillantottam. Nem tűnt dühösnek. Szomorúnak sem. Egyszerűen úgy
nézett ki, mint akinek lövése sincs, hol van, és milyen nap van. Csak
álltunk ott némán és néztük egymást percekig, míg a csend terhessé nem
vált számomra.
— Mondanál végre valamit? — kérleltem.
Alig néhány perccel ezelőtt még üdvözült boldogságot éreztem,
hogy Carter végre rájött, ki vagyok. Magához ölelt, és meg akart
csókolni. Most viszont minden tönkrement, és ez az én hibám volt, mert
nem avattam be őt korábban.
Carter megrázta a fejét, mintha el akarná hessegetni a zavaró
gondolatokat.
— Az egy gyerek volt — állapította meg. — Én nem szeretem a
gyerekeket.
A nyelvembe haraptam. A jelek szerint még mindig sokkos
állapotban volt, így aztán nem is haragudhattam rá, amiért képes volt
ilyesmit kimondani. A pokolba is, hiszen én magam sem szeretem a
gyerekeket, pedig együtt élek eggyel. Szeretem a saját gyerekemet, de ez
nem jelenti azt, hogy a nap huszonnégy órájában imádom.
— Használtam óvszert. Tudom, hogy használtam óvszert — mondta
ijedt arccal, gyanúsítgató éllel a hangjában.
Na, jó, ennyit a nyelvharapdálásról. A gyönyör, amit korábban a
teste közelsége és a nyakamat érintő ajkai miatt éreztem, hirtelen
kirepült az ablakon.
— Na, ne mondd! Erre így emlékszel? Csak mert húsz perccel
ezelőtt halvány fingod sem volt még arról sem, hogy én ki vagyok. De
egyébként igazad van, tényleg használtál óvszert. Három lökéssel azután
vetted fel, hogy elvetted a szüzességemet. De valamit hadd tegyek
129
világossá számodra, Einstein: az óvszer nem ad százszázalékos
védelmet, különösen, ha nem megfelelően használják — dühöngtem.
— Én öklendezem, ha valaki hány a közelemben. És azt sem tudom,
hogyan kell pelenkát cserélni — mondta páni félelemmel az arcán.
— Carter, Gavin négyéves. Nem használ már pelenkát. És ő nem
Linda Blair az Ördögűzőből. Nem járkál fel—alá, és nem hány sugárban
egész nap — torkoltam le, a szememet forgatva.
— Fáj a farkam. Innom kell egyet — hebegte, majd megfordult, és
kisétált az ajtón.

CLAIRE

Mire Liz és az apám visszatért a boltba Gavinnel, már nem voltam olyan
hangulatban, hogy beszéljek velük. Beraktam Gavint a kocsiba, és
egyetlen szó nélkül elhajtottam haza. Biztosan úgy viselkedtem, mint
egy nagy gyerek, de nem érdekelt. Dühös voltam rájuk, amiért olyan jót
mulattak ezen az egészen, dühös voltam magamra, amiért nem
beszéltem Carterrel rögtön az első találkozásunkkor, és dühös voltam,
amiért mindez feldühített.
Kit érdekel, hogy beijedt, és valószínűleg soha többé nem szól
hozzám? Végül is nem arról volt szó, hogy bármi is hiányzott volna az
életünkből Carter nélkül. Gavinnek halvány sejtelme sem volt arról,
Carter kicsoda. Hogy hiányozhatna valami, ami sosem volt a tiéd?
De Carter az enyém volt. Szó szerint. És hiába voltam csúnyán
berúgva annak idején, nagyon jól tudom, mi maradt ki az életemből
nélküle. Az elmúlt két hétben megnyílt nekem, és egy csomó dolgot
tudtam már róla. Tudtam, hogy szereti a családját, és mindennél jobban
szeretne saját családot egy nap. Tudtam róla, hogy keményen dolgozik,
és bármit megtenne a szeretteiért. Egy pillanatra jó volt őt magam
mellett tudni. Egy szobában lenni vele, látni, ahogy mosolyog, hallani a
nevetését, érezni a karjait magam körül és tudni, hogy nem vagyok

130
egyedül ebben az őrült szülős cuccban.
A francba! Minden olyan jól indult, de elszúrtam. Azt akartam, hogy
Carter része legyen az életemnek, és Gavin életének is. Azt akartam,
hogy Gavin ismerje meg az apját, és hogy Carter tudja meg, milyen
vagány kis fickót segített a világra. Több időt akartam vele tölteni, és azt
akartam, hogy ismerjen meg. Nem csak azt az oldalamat, amit a
telefonon keresztül mutattam neki, amikor féltem, hogy elszólom
magamat Gavinnel kapcsolatban, vagy a csoki illatú álomképet, amit
annyi évig dédelgetett magában, hanem a valódi énemet. Azt az embert,
aki félretette a saját álmait, hogy felnevelhesse az ő fiát, és bármikor
megtenné újra, ha cserébe megint ott lenne neki Gavin. Azt a messze
nem tökéletes, bolond énemet, aki összevissza kombinál, és kiborul a
leghétköznapibb dolgokon is, és bármit megtenne, ha visszamehetne
addig az öt évvel ezelőtti reggelig, és ott maradhatna annak a fiúnak a
karjába bújva, akinek édes fahéjillata volt, és a csókjai a pokol tüzénél is
forróbbak voltak.
A nap hátralévő részét azzal töltöttem, hogy pincétől a padlásig
kitakarítottam a házat. Ez biztos jele volt annak, hogy mennyire zaklatott
voltam, mert utálok takarítani.
Négykézláb mászkálva húzgáltam ki a sok szart a kanapé alól.
Találtam egy kekszes zacskót, egy nyalókanyelet és egy itatópoharat,
amiben még volt valami darabos is. Valószínűleg tej lehetett egykor.
Jézusom, de hiszen Gavin már több mint egy éve nem iszik
itatópohárból!
— Anyu, bulit fogsz tartani?
— Nem, nem fogunk bulit tartani. Miért kérdezed? — tettem fel neki
a kérdést, miközben kihalásztam a kanapé alól két egycentest, egy
ötcentest és négy üres gumicukros csomagolópapírt.
— Mert takarítasz. Csak akkor takarítasz, ha vendégek jönnek —
felelte Gavin, mire kibújtam a kanapé alól, és a felhúzott sarkamra ültem.
— Nem csak olyankor takarítok, ha vendégek jönnek — vitatkoztam.
— De igen.
— De nem.
— De igen!
— Nem ám, á—á!
131
 — De igen!
Aaaaarrrrgghh! Egy négyévessel vitatkozom!
— Gavin, elég legyen! — kiáltottam rá. — Menj, és takarítsd ki a
szobádat!
— A büdös francba — morogta Gavin.
— Mit mondtál? — kérdeztem vissza keményen.
— Szeretlek, anyu! — mondta széles mosollyal az arcán, majd átölelt,
és megszorított.
Az isten verje meg! Ennek mindig bedőlök.
Liz háromszor is hívott aznap, apám is egyszer, de nem vettem föl a
telefont. Liz hangüzenetein nem lepődtem meg.
— Ne legyél már ilyen farok! Hívj vissza!
— Kihúztad már a karót a seggedből?
— Ó, IGEN! Keményebben, Jim! Ó, igen, ez az!
Az a ribanc valahogy véletlenül felhívott, miközben Jimmel kefélt.
Apám hangüzenete egyértelműen arról árulkodott, mennyire
aggódik értem.
— Nem hagytam nálad a múlt héten a budweiseres baseballsapimat?
Ahogy telt—múlt a nap, elkezdtem sajnálni Cartert. De most
tényleg, derült égből villámcsapásként érte őt az egész. Az egyik percben
odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon, a következő pillanatban pedig
rájött, hogy egy négyéves gyerek apja.
Te jó isten, majdnem megcsókolt!
A kezem megállt a levegőben, ahogy vacsora után a mosogatógépbe
pakoltam a tányérokat, és elmerengve felidéztem, hogy mi is történt
kettőnk közt, mielőtt minden elszaródott. Inkább azon kellett volna
gondolkoznom, hogy mit fogok mondani Carternek, amikor újra
beszélünk, de ahhoz a ma reggeli emlékek még túl elevenen éltek az
emlékezetemben, és túl régóta nem engedtem férfit ilyen közel
magamhoz. A testem éhezett a figyelemre és a törődésre, és még én sem
tagadhattam, hogy mélyen legbelül mindig is arról álmodtam, hogy újra
együtt leszek Carterrel. De ez alkalommal teljesen józanul, hogy minden
egyes részletre emlékezzek. Szégyelltem bevallani, hogy mindig ő volt a
szexuális fantáziáim első számú tárgya, azzal a megszorítással, hogy
ezeknek a fantázialgatásoknak semmi köze nem volt a valósághoz, mert
132
az első találkozásunkkal kapcsolatban nem sok emléket tudtam volna
használni maszturbációs célokra, ha nem számolom a csókjainkat, és
hogy milyen istenien nézett ki. Most már viszont valós tapasztalatokból
meríthettem. Az ajkai lágyan és melegen csókolták a nyakam érzékeny
bőrét. Ereztem, hogy a nyelve hegye kicsusszan a szájából, és megízlel,
és azt akartam, hogy ne hagyja abba. Ahogy megéreztem a leheletét az
arcomon, hevesebben vert a szívem, és a lábam közét elöntötte a
forróság. Amikor erős kezeivel és az izmos karjával átölelt és magához
húzott, éreztem a teste minden porcikáját, és azt is, hogy mennyire
kívánt. Az elmúlt évek alatt voltam randizni pár alkalommal, de sosem
jutottunk túl a csókolózáson azokkal a férfiakkal. Messze nem éreztem
egyikőjük mellett sem azt, amit Carter váltott ki belőlem. Nem vágytam
testileg egyikre sem. Sosem álmodoztam arról, milyen lenne az ajkukat
és a nyelvüket érezni, ahogy végigszántanak a meztelen testem minden
porcikáján. Vajon milyen lenne Carterrel az alkohol mámorát teljesen
nélkülözve? Vajon úgy nem sietné el a dolgot? És a kezei erővel és
követelőzően markolásznák a testem, vagy finoman és gyengéden
bánnának velem? Egy új SMS érkezése miatt a telefonom hangosan
csipogott, amitől azonnal felébredtem a fantáziálásból, és majdnem
elejtettem a tányért, amit a kezemben tartottam.
Belöktem a mosogatógépbe, és becsuktam az ajtaját, majd
odamentem az asztalhoz, és felkaptam a telefonomat.

Ha nem akarsz beszélni velem,

legalább ereszd ki a gőzt valahogy.
Használd a Lövedéket, amit Jenny buliján kaptál,
és vidd el egy menetre.
Holnap írd meg, milyen volt.
— Liz, a Lövedékes Lotyó. —

A szememet forgattam, és válasz nélkül kitöröltem Liz üzenetét.

Miért nem lep meg, hogy Liz épp most küldött egy üzenetet, amiben azt
parancsolja, hogy önkielégítsek? Lekapcsoltam a lámpát a konyhában, és
lementem a nappaliba, hogy belessek Gavinhez. Már mélyen aludt, így
aztán halkan becsuktam a szobája ajtaját, és a nappalin át bementem a

133
saját szobámba. Miután felkaptam egy alvós trikót és megmostam a
fogamat, bebújtam az ágyba, és a plafont bámultam. Carterre gondoltam.
És a kezeire.
És az ujjaira.
És az ajkaira.
A picsába!
Nem arra kéne inkább gondolnom, hogy fogok megbirkózni ezzel
az egész helyzettel?! Az egyéjszakás kalandom felbukkan majd’ öt év
elteltével, olyan istenien néz ki, mint még soha, és olyan érzéseket vált ki
belőlem, amiket nem lenne szabad éreznem. Terveket kellene
kovácsolnom. Át kellene mennem hozzá, és bocsánatot kérni azért,
ahogyan ezt a hírt tálaltuk, mert így olyan volt, mintha bombát dobtunk
volna rá. Nekem volt kilenc hónapom, hogy felkészüljek Gavin
érkezésére. Ő nem kapott időt, és nem volt mellette senki, akiben bízott,
vagy akit igazán jól ismert, aki segített volna neki észhez térni egy ilyen
sokkból.
A szívem azzal fenyegetett, hogy elolvad, ahogy az agyam gyorsan
új fokozatba kapcsolt, és eszembe jutott, hogy milyen volt az arca,
amikor végre felismert. Tényleg engem keresett egész idő alatt? Annyira
lehetetlennek és valóságtól elrugaszkodottnak tűnt. De Jézusom, az a
tekintet, amikor rájött, hogy én vagyok az... az már majdnem túl sok volt.
Olyan volt, mint egy haldoklóé, aki hirtelen haladékot kapott az élettől.
Az arca felderült, és a mosolyától megremegett a térdem.
Nem. Amit ereztél, az a nyelve volt, meg a csípődet birizgáló merevedése.
Ó, istenem, de jó illata volt! Még mindig ugyanaz a fahéj— és
fiúillat. Bár mostanra ez már Férfiillat lett, nem igaz? És te jó ég, micsoda
férfié! Egymáshoz dörzsöltem a combjaimat, mert elöntött az az ismerős
bizsergés a lábaim között. A fenébe, ha így haladok, soha nem fogok
elaludni, vagy bármiféle fontos döntést hozni. Úgy éreztem magam,
mint egy fedetlen elektromos vezeték, ami mindjárt lángba borul.
Végighúztam ujjamat az alsó ajkamon, ahogy felidéztem magamban a
szája érintését, amint finoman oda—vissza simogatta az ajkaimat. Te jó
ég! Annyira akartam akkor, hogy megcsókoljon. Nyelvemmel akartam
érezni a nyelvét, tudni akartam, hogy még mindig olyan íze van—e a
csókjának, mint sok évvel ezelőtt. Feldúlt ez az egész, és most már fel is
134
izgultam. Tudtam, hogy tennem kell valamit ez ellen, különben képtelen
leszek elaludni. Carterre gondolva akartam gondoskodni magamról,
amíg az emléke frissen él bennem, de hirtelen a gondolat, hogy saját
kezemmel enyhítsem a vágyamat, nem hangzott különösebben
izgalmasnak. Azt akartam, hogy az ő keze érintsen, és az ő ujjai
simogassák a testem, és juttassanak a csúcsra. Az én kezem most már
nem lett volna ehhez elég. Kedvetlenül a falnak támasztott fekete
bőröndre néztem, és dühös pillantást vetettem rá.
— Az isten verjen meg, Liz! — morogtam magamban, ahogy
mérgesen lekaptam magamról a takarót, és nagy duzzogva odasiettem a
bőröndhöz.
Elhúztam a zipzárt, benyúltam a táskába, és megmarkoltam az
egyik gyári csomagolású átlátszó műanyag zacskóba zárt tárgyat,
amiben egy olyan cucc volt, ami most kellett nekem. Amint a kezembe
fogtam, egy pillanatra megálltam, és körülnéztem a szobában, hogy
biztos legyek abban, hogy senki nem lát. Tudod, mintha hirtelen tíz
emberrel laktam volna együtt, akik a szobában állva engem néztek,
anélkül, hogy ezt eddig észrevettem volna. Dühösen puffogva
visszamásztam az ágyba, és nekidőltem az ágytámlának. Felnőtt,
független, huszonnégy éves nő vagyok! Mi a fenéért voltam annyira
kiakadva azon, hogy esetleg én is használhatok vibrátort? A
huszonegyedik században élünk, az isten szerelmére! Valószínűleg már
a nagymamámnak is volt ilyenje.
Öööaaaagghh blupp, sikerült egy kis anyagot a számba öklendeznem.
Megjegyzés saját magamnak: önkielégítést végző nagymamákra gondolni, nem,
ismétlem, NEM elfogadható fantáziálási alapanyag maszturbáláshoz.
Elhatározva, hogy végigcsinálom ezt a dolgot, mielőtt újabb
gusztustalan gondolatom támad a rokonaimról, akik esetleg
rendelkeztek ilyen elemes szeretővel. Feltéptem a műanyag zacskót a
fogammal, és az ölembe öntöttem a tartalmát. Kezembe vettem az ovális,
kék, műanyag távirányítót, és hagytam, hogy a távirányítóhoz
csatlakozó, körülbelül harminc centis zsinór kitekeredjen, mígnem egy
kis ezüsthenger himbálódzott a zsinór végén a szemem előtt, mint egy
óramutató, előre—hátra lengve.
Egyre jobban felizgulsz. Elkezdek visszafelé számolni, és mire az egyhez

135
érek, te kielégült nőként ébredsz.
A szememet forgatva lejjebb csúsztam az ágyban, vízszintes
helyzetbe. Leraktam a távirányítót a csípőm mellé, és szemügyre vettem
a gyönyör eme kis ezüst mogyoróját. Egy pillanatra elfogott a pánik,
mert eszembe jutott, hogy nem tudom, én most akkor hiszek—e a
szellemekben, vagy sem, és ha igen, akkor ők figyelnek—e engem? Vajon
Mr. Phillips, az a ronda öregember, aki kiskoromban a szembe
szomszédunk volt, és tizenkét éves koromban szívinfarktusban meghalt,
ott áll—e a sarokban, várva, hogy megkettyintsem magam? És Rebecca
dédnagymamám? Ő is itt áll, készen arra, hogy kiabálva rendre
utasítson, hogy megyek a büntibe, ha nem bírom türtőztetni magam?
Az isten verje meg!
— Nagyon remélem, hogy érdemes ennyit tépelődni miattad,
barátocskám — fenyegettem meg az elemes játékszert.
Megráztam a fejemet a hülyeségem miatt, amiért hangosan beszélek
egy vibrátorral. Lehunytam a szemem, és bekapcsoltam azt az átkozott
kütyüt a szabad kezemmel, amely azóta a távirányítón pihent, hogy
elborult az agyam.
Hát, kicsi volt a játékszer, de volt ereje rendesen. Zizegve életre kelt
a kezemben, és ha addig nem voltak szellemek a szobámban, akkor a
vibrátor berregő hangja biztosan felkeltette a nyavalyásokat a
hamvaikból, és egyenesen a hang forrásához vezette őket, hadd tudják
meg, mi ez a ricsaj.
Gyorsan beugrottam a takaró alá, magammal rántva a lövedéket, és
szorosan a gyomromhoz szorítottam, hogy elnyomjam a hangját.
Kicsi korodban, ha félsz a mumustól, csak bebújsz a takaró alá, és
akkor a mumus nem vesz észre, és nem fogja meg a lábadat, miközben
alszol. És ez tényleg így van. Gondoltam, ugyanez a szabály vonatkozik
arra is, ha szellemek néznek, miközben maszturbálsz. Ami a takaró alatt
van, az igazából nem is történik meg. Láthatatlan vagyok, varázstakaró
van fölöttem, ami eltünteti a puncimat.
Furcsa módon nagyon jólesett a rezgés a gyomromnak. Olyan volt,
mint egy masszázs, nyugalommal töltött el. A nyugalom jó. Szükségem
volt a nyugalomra. Mély levegőt vettem, kényelmesen belesüppedtem a
matracba, majd újra becsuktam a szemem, és felidéztem magamban a
136
Carterrel kapcsolatos reggeli emlékeimet, a szemeit, a száját, a nedves,
meleg nyelvét, amellyel végigszántott a melleim között.
Na, jó, ez utóbbi nem történt meg. De most éppen magamhoz
nyúlva fantáziáltam, és az elképzelt Carterem, ha akarom, akár meg is
nyalogathat. És én akartam. Azt akartam, hogy nyalogassa és szívogassa
a nyakamat. Azt akartam, hogy nyalogassa és szívogassa a
mellbimbóimat, azt akartam, hogy nyalogassa le magát a gyomromig, és
temesse a száját a lábaim közé. A lövedékkel a kezemben követtem azt
az utat, amit Carter szája tett meg a képzeletemben, mígnem az apró,
rezgő cső közvetlenül az alsóneműmnél rezgett.
Hűha, hát ez tényleg jó!
Egy kicsit erősebben nyomtam magamhoz a lövedéket, és a csípőm
önkéntelenül előremozdult, ahogy a gyönyör apró tűszúrások
formájában belém hasított.
— Jézus isten... — búgtam, majd hozzátettem még néhány
összefüggéstelen szót a döbbenettől és az áhítattól.
A csípőm a vibrátorral együtt ringott, és én halkan nyüszítve
felnyögtem az élvezettől, olyan jólesett. Őrült jó volt. Maximum egy
percig húzom ezzel a dologgal. A bugyimon át éreztem, hogy
benedvesedem, és lüktet a puncim. Hirtelen mindennél jobban vágytam
arra, hogy a hűvös, sima fémeszköz a puszta bőrömet érintse.
Gyorsabban, mint ahogy valaha, arrébb húztam a lövedéket a
gyomromra, majd benyúltam vele az alsóneműmbe, és bedugtam oda,
ahová tartozik. Amint a rezgések és a sima fém közvetlen kapcsolatba
kerültek a lábam közötti puszta bőrrel, hangos nyögés hagyta el a
számat, a fejem hátrabicsaklott, és lehunytam a szememet. Ezzel a lábam
között rezgő játékszerrel még arra sem volt szükség, hogy Carterről
képzelődjek, de azért én mégis úgy csináltam. Elképzeltem, ahogy belém
nyomja a sima ujjait, ajkaival a szájába húzza a mellbimbómat, és a
hüvelykujjával körkörös mozdulatokat tesz a lövedék által éppen
kezelésbe vett nagyon érzékeny terület körül. Szinte már túl sok volt az
egész, és halkan felsikoltottam, íjként megfeszítve a hátamat, ahogy az
orgazmus első hulláma végigdübörgött a testemen, miközben
magamhoz dörzsöltem a lövedéket.

137
 — Ahh, szent isten! — nyögtem, ahogy a gyönyör egymást követő
hullámai elértek, amitől még a lábujjaim is begörbültek.
Megkönnyebbülten lihegtem, és lassan minden erőm elhagyott, de
én továbbra is a nedves részemet simogattam a műszeremmel, ami
azonban gyorsan túlérzékennyé vált a ritmusával szemben. Mielőtt meg
tudtam volna fogalmazni egy értelmes gondolatot, újabb orgazmus áradt
szét a testemben és bénította meg minden mozdulatomat. Ez valamivel
kevésbé volt intenzív, mint az előző. A szám nyitva volt, de hang nem
jött ki a torkomon, ahogy a lélegzetemet visszafojtva elöntötte a
megkönnyebbülés a testemet. Néhány perc elteltével az agyam újra
működni kezdett. Kiráncigáltam a lövedéket az alsóneműmből, mielőtt
olyanná változok, mint az a fura alak.
Az én furcsa szenvedélyem 19 című sorozatban, aki bezárkózott a
szobájába, és nem csinált mást, csak önkielégített és a Food Networköt
nézte egész nap. Gyorsan kikapcsoltam a vibrátort. A zizegés hirtelen
megszűnésével a szoba kísértetiesen csendessé vált.
Úgy feküdtem az ágyban, mint egy csiga, és néhány percig arra is
képtelen voltam, hogy felemeljem bármelyik végtagomat, a szemhéjam
pedig ólomnehézzé válva csukódott le. Amikor végül újra használni
bírtam a karomat, anélkül, hogy felültem volna az ágyban, az
éjjeliszekrényhez nyúltam, felvettem a telefonomat, és bepötyögtem egy
SMS—t.

Lövedékes Lotyó: kész a házi feladat.

A puncim már soha nem lesz olyan, mint régen.
— Claire —

CARTER

Kopogtattak az ajtón, ami felrázott a gondolataimból. Oké, talán a

gondolkodás túlzás, a katatónia pontosabban írja le az állapotomat. Nem

19Amerikai valóságshow, meghökkentő szenvedélyekkel rendelkező emberekről.

Eredeti címe: My Strange Addiction.
138
csináltam semmit az elmúlt két napban, azóta, hogy Claire letaglózott
azzal a hírrel. Semmi mást, mint elmentem dolgozni, aztán meg az üres
falakat bámultam otthon. Mogorván az ajtóhoz csoszogtam, és
kinyitottam. Drew állt az ajtóban. Fekete póló volt rajta, melyen az
„Alice in Chains” felirat állt, Alice—szel a Brady Bunchból20 aki a képen
golyós szájpecket, bilincset és láncokat viselt. Drew elmosolyodott, és
feltartott egy hatos csomag sört.
— Józanul be, részegen ki.
Becsaptam előtte az ajtót, és visszaültem a kanapéra.
Drew erre benyitott, és belépett.
— Na, jó, Mary, nem kell úgy viselkedni, mint egy csecsemő —
mondta, azzal letette a sört a dohányzóasztalra, és lehuppant mellém a
kanapéra.
Undorodva fintorodtam el a felőle áradó szagtól.
— Jézusom, Drew! Mi a lófasz ez a szag? — mordultam rá, és a
kezemmel eltakartam az orromat.
— Ne legyél ilyen negatív! Ma vettem. Ez egy Tim McGraw arcszesz.
— Úgy érted, Tim McGraw golyója? Olyan szaga van, mint a
vegytiszta macskahúgynak.
— Kapd be! — mordult rám Drew.
— Nem, köszönöm, nem izgulok a húgyszagra.
Drew puffogva összefonta a karját a mellén, és rám nézett.
— Na, jó, ki vele, mielőtt elrohanok Midolért21 és tamponért a
boltba.
A fejem visszahanyatlott a kanapé háttámlájára. Tudtam, hogy
rinyálok, mint egy hülye kis pöcs, de nem tudtam mit csinálni. Nemrég
esett darabokra a világom az orrom előtt.
— Van egy gyereke. Én valakinek az apja vagyok — dünnyögtem.
— Igen, ezt sikerült kihámoznom a hangüzenetből, amit tegnap este
hagytál, habár meg kell mondjam, eltartott egy ideig, mire dekódoltam
azt a kijelentésed, hogy „Bruce Willis teherbe ejtette őt az én szőrös csoki

20 Utalás az Alice in Chains nevű rock zenekarra (a nevük körübelül annyit tesz, mint
Alice leláncolva) és a Brady Bunch című sorozatra, ami egy amerikai családsorozat
volt a hetvenes évekből.
21 Menstruációs panaszok elleni gyógyszer.

139
golyómmal, azon a főiskolai bulin.” Szerencsére beszéltem Jimmel és
Lizzel, mivel te nem voltál képes felvenni a telefont.
— Most mi a francot csináljak? — kérdeztem Drew—t, kérdőn
emelve rá a tekintetemet.
— Először is menj, és beszélj vele! Tudj meg mindent! Vágom, hogy
le vagy döbbenve, de azzal, hogy itt ülsz egész nap és ujjazod magad,
nem oldasz meg semmit. Gyerünk, haver, menj, és beszélj vele! Annyi
éven át kerested, és most itt van, itt a szemed előtt. Oké, van egy kis
csomagja, na de kinek nincs?
— Egy kis csomag? Drew, van egy fia! Az azért több egy kis
csomagnál! — vitatkoztam felháborodva.
— Állj fel, és nézz a tükörbe végre, apuci! Ő a te fiad is! És te az
elmúlt néhány évet azzal töltötted, hogy megpróbáltad kiverni ezt a
lányt a fejedből, egy olyan csajjal, akit alig bírtál elviselni. Oké, nemcsak
egy aprócska csomagot találtál, ez poggyász, táska, bőrönd, kézitáska,
hátizsák és még egy Clinique sminktáska is.
Kérdő pillantást vetettem rá.
— Most mi van? Szeretem, ha hidratált a bőröm. Az egészséges bőr
az egészséges élet jele. Egy sminktáskában hordom a bőrradírjaimat, a
mélytisztítókat és a hidratáló testápolókat.
Drew felállt, és felém fordult.
— Ahogy a nagyszerű Maury Povich22 mondaná: TE vagy az apa.
Megköszöntem neki a sört, és hogy próbált a lelkemre hatni. Aztán
elment, mert randija volt Jennyvel. Nem lepett meg a dolog, tekintve,
hogy már akkor majdnem rámászott, amikor először találkoztak azon a
vacsorán. Drew azt mondta, hogy azóta sülve—főve együtt voltak. Az
emberek randiznak, egymásba szeretnek, élik az életüket, én meg csak
ülök itt, mint egy rakás szerencsétlenség, seggembe dugott fejjel, és
bírósági ügyekre guglizok rá az óvszergyártók ellen, mert rájöttem, hogy
NEM BÍROK MEGBIRKÓZNI AZ IGAZSÁGGAL!
Meg bírok én ezzel birkózni? Tényleg lehetek én valakinek az apja?
Azt hiszem, ezt csak egy módon tudom kideríteni.

22 Ismert amerikai televíziós személyiség.

140
 12.
P. O. R. N. Ó.

CLAIRE

A
KÖVETKEZŐ HÉT NAGYON GYORSAN TELT — olyankor,
amikor nem gondoltam Carterre. Csak hát gyakorlatilag
minden nap minden percében ő járt a fejemben.
Jó, igen, lehet, hogy mégsem suhant el olyan gyorsan ez a hét, mint
amilyen kurva lassan telt, olyan lassan, hogy legszívesebben egy rozsdás
villát szúrtam volna a szemembe. Beszélni akartam vele, tudni, hogy
van, de minden alkalommal, amikor felvettem a telefont, hogy felhívjam,
azonnal le is raktam. Bármennyire ocsmány körülmények között tudta is
meg, hogy apa lett, most már tudta. Ha még többet akart volna tudni,
vagy ha kérdése lett volna, vagy bármi aggasztotta volna, vagy csak le
akarta volna harapni a fejemet. .. hát, most már nála volt a labda. Tudta,
hol dolgozom, és tudta, hogy talál meg, ha beszélni akar velem. Lehet,
hogy nagyon makacs voltam, de hát, istenem, mégiscsak nő vagyok, és
jogomban áll toporzékolni és elvárni, hogy ő jöjjön utánam, nem pedig
fordítva.
Két bulit is rendeztem Liznek a héten, és három megrendelést
kaptam az ott megismert nőktől, úgyhogy ilyen szempontból
reménytelinek ígérkezett a jövő. A Liz—féle buliktól eltekintve is elég
sok dolgom volt napközben. Sütögettem, és igyekeztem mindent
elrendezni a boltban a nyitáshoz, esténként pedig továbbra is a bárban
dolgoztam, és próbáltam nem az ajtót lesni minden alkalommal, amikor
valaki belépett, remélve, hogy Carter lesz az.
Csütörtökre Liz varázskészletéből minden egyes árut kipróbáltam,
és úgy döntöttem, hogy pokolba a férfiakkal. Hozzámegyek Nyúl

141
Úrfihoz. Megszökünk együtt, és boldogan hozzuk létre egyik Nyúl Úrfi
almot a másik után. Viszont jobb lesz, hogy ha az a kis játékszer karokat
és lábakat is növeszt magának, mert néhány évi házasság után Nyúl Úrfi
mellett nem leszek képes többé járni. Nyúl Úrfinak kell majd elvinnie
engem a Gyönyörök Városába.
Az egész csütörtököt az üzletben töltöttem, fehér csokiba mártott
burgonyachipset készítettem, és snickerses meglepetés sütiket arra a
bulira, amit szombat este rendeztem. Ez lesz az utolsó buli, amit tartok,
mert jövő héten megnyílik a boltunk. Most, hogy tudtam, mire fel volt ez
a nagy felhajtás a kis játékszerek körül, kicsit szomorú voltam, hogy
többé már nem lesznek ilyen bulik. Mondjuk Liz nekem adta a bőröndöt
a huncut kis eszközökkel.
Aláírattam vele egy nyilatkozatot, amiben kötelezte magát arra,
hogy Claire Donna Morgan halála vagy bármilyen vészhelyzet esetén
eltávolítja a bőröndöt a lakásomul szolgáló ingatlanból az említett
vészhelyzet, illetve a halálom beálltától számított tizenöt percen belül. Jó,
ha van az embernek egy ilyen terve a biztonság kedvéért. Isten ments,
hogy apád vagy nagymamád érjen oda a helyszínre először, és találja
meg a motyódat. Ilyesmit nem engedhet meg magának az ember. Jó ötlet
kitöröltetni az internetes böngészési előzményeket is. Jobb, ha nem
engedjük, hogy bárki azon morfondírozhasson, vajon miért gugliztál rá a
„teknősnek orgazmusa van” szavakra, vagy hogy miért követtél nyomon
egy árverést az eBayen, amiben egy pöcsös jézusos gyertyát kínáltak
eladásra.
Legyetek velem megbocsátóak! Néhány pohár bor után a Google az
ellenségemmé válik.
Hasonló szerződés kötelezett engem is arra, hogy hasonló esetben
haladéktalanul menjek Liz és Jim házába, és töröljem ki a teljes internetes
böngészési előzményt a számítógépükről tizenöt percen belül, és dobjak
ki minden egyes pornófilmet az éjjeliszekrényükről, az ágyuk alól, a
ruhásszekrényük felső polcáról, töröljek mindent, ami a DVD—
felvevőjükön van, dobjak ki mindent, ami a garázsban balról a harmadik
dobozban van, meg a konyhaszekrényben a vágódeszkák mellett.
Nem viccelek, Liz egy egész listát írt.

142
 Ahogy belemártottam a burgonyachipset a nagy ezüsttálnyi
olvasztott fehér csokoládéba, kinéztem az üzlet elejébe, és
elmosolyodtam. Gavin a hasán feküdt az ablak előtt, és egy képet
színezett éppen. Amikor nem sokkal ezelőtt kimentem hozzá, hogy
megnézzem, eltakarta a képet, és mondta, hogy még nem szabad
megnéznem. Feltartottam a chipset, hagytam, hadd csöpögjön le a
felesleges csoki róla, aztán leraktam egy zsírpapírra magam mellé,
amikor hallottam, hogy a Liz és az én boltomat összekötő ajtó kinyílik.
— Azonnal visszafordulhatsz, és mehetsz is vissza a helyedre!
Utoljára mondom, nem fogom elmesélni, hogy az egytől a „Szent
isten!”— ig terjedő skálán milyen hatalmas orgazmusom volt múlt éjjel a
lepkés vibrátorral.
— Hát, ez szomorú, de akkor legalább nézhetem legközelebb?
Azonnal a hang irányába kaptam a fejem, és tátva maradt a szám
Carter mély baritonja hallatán.
Mi a picsáért beszélek mindig baromságokat, amikor Carter a közelemben
van? És ő meg mi az ördögért áll ott annyira istenverte dögösen, hogy azonnal
rá akarok mászni?
— Ööö, csöpögsz — mondta.
— Tudom — motyogtam az ajkait bámulva.
Carter felnevetett, és némi pislogás után visszatértem a valóságba,
követve az ujját, ami az ezüsttálra mutatott.
— Úgy értem, a tál megdőlt, és csöpög belőle a csoki.
Odanéztem, és elhagyta néhány káromkodás a számat, amikor
vízszintesbe állítottam a tálat, és az ujjaimmal letöröltem a kicsorgó
csokit a tál széléről és a pultról.
Carter elém lépett, és ahogy az az utolsó pár találkozásunkkor
történt, a közelségétől a szívem turbó fokozatba kapcsolt.
— Sajnálom, hogy csak így besurrantam. Liz elkapott, amikor
kiszálltam az autómból, és berángatott a boltjába, hogy jól kiosszon —
mondta Carter, miközben én arra figyeltem, hogy sikerüljön feltörölnöm
a kifolyt csokoládét, és próbáltam tudomást sem venni a testéből áradó
hőről. — Remélem, nem bánod, hogy csak úgy beugrottam. Olyan
ostobának érzem magam, amiért ilyen sokáig tartott rávenni magam,
hogy beszéljünk.
143
Úgy álltam ott, mint egy idióta. Próbáltam nem hozzáérni semmihez,
mert könyékig csokis voltam. Oldalra fordítottam a fejemet, és ekkor már
csak centikre volt az arca az enyémtől. Láttam a szemében, hogy
őszintén beszél, és tudtam, hogy sosem lennék dühös rá a történtek
miatt.
— Megértem, hidd el! Nekem rengeteg időm volt felkészülni a
dologra. Sajnálom, hogy derült égből villámcsapásként zúdítottunk rád
mindent. Esküszöm, el akartam mondani! Nem szeretném, hogy azt
hidd, szándékosan titkoltam Gavint. Azóta el akartam mondani
mindent, hogy újra találkoztunk. Csak próbáltam rájönni, hogy mi lenne
ennek a legjobb módja. Aztán hirtelen bombaként robbant az egész,
mielőtt bármit tehettem volna — magyaráztam.
Nem akartam, hogy haragudjon rám. Mindennél jobban vágytam rá,
hogy megbirkózzon a helyzettel, és maradjon mellettem. Nagyon
szomorú és lehangoló volt úgy feküdni le végig a múlt héten, hogy nem
hallottam a hangját. Most, hogy itt volt, rádöbbentem, hogy mennyire
hiányzott.
— Hát, azt hiszem, hogy elég sok mindenről kellene beszélnünk.
Fogalmad sincs, mennyi kérdés zakatol a fejemben — folytatta.
Bólintottam, de mielőtt felelhettem volna, témát váltott.
— Csakhogy most itt vagyok a konyhában egy gyönyörű nővel,
akinek csupa olvadt csoki minden ujja — mondta, és elmosolyodott.
Mielőtt megfoghattam volna egy konyharuhát, a kezem után nyúlt,
elkapta a csuklómat, és magához húzta a kezemet. Visszafojtott
lélegzettel néztem. Kinyitotta a száját, és bekapta a csokival borított
mutatóujjamat. Az ujjbegyem végigsiklott a nyelve érdes felszínén,
ahogy leszopogatta róla a csokoládét, miközben lassan kihúzta az
ujjamat a meleg, nedves ajkai közül.
A számlát kérem!
— Anya, kiszíneztem a képet! — rontott be Gavin a konyhába.
Izgatott kiabálása és dübörgő léptei úgy hatottak rám, mintha egy
vödör hideg vizet öntöttek volna a vaginámra. Most az egyszer örültem,
hogy volt egy beépített farokgátlóm egy négyéves kisfiú formájában. Ha
még egy ujjamat lenyalta volna Carter, akkor tuti a földre döntöm, és
megmutatom neki, hogy milyen hajlékony is vagyok.
144
Gyorsan megtöröltem a kezem a kötényemben, elfordultam Cartertől, és
lehajoltam a fiamhoz.
— Most már megmutatod a képet?
Gavin továbbra is szorosan magához ölelte, és tagadólag megrázta a
fejét.
— Ne haragudj, anyu, a kis törpének rajzoltam a képet — mondta
nagy komolyan.
Hallottam, ahogy Carter felnevet mögöttem.
— Várj csak, azt mondtad, hogy „kis törpe”? — kérdeztem.
— Igen — felelte szépen artikulálva a szót.
— Nem biztos, hogy tudni akarom, kiről beszélsz — feleltem.
Gavin erre a mögöttem álló Carterre mutatott.
— Őrá. Papa nevezte úgy, amikor először találkoztunk vele.
Szégyenkezve felmordultam. Apámnak rég rá kellett volna jönnie,
hogy Gavin egy papagáj.
— Nagyon furcsa a neved, nem tetszik. És nem is tűnsz olyan
kicsinek — mondta Gavin Carternek. — De attól még rajzoltam neked
egy képet.
Gavin átnyúlt mellettem, és Carter kezébe nyomta a papírlapot.
Gyorsan rápillantottam, és rájöttem, hogy a képen egy nagyobb
pálcikaalakot egy kisebb pálcikaalak vág éppen tökön.
— Hát, legalább van egy fényképem, ami emlékeztet az első
találkozásunkra — köszönte meg Carter fapofával a képet.
— Gavin, mi lenne, hogy ha mostantól inkább Carternek hívnád őt?
— kérdeztem, miközben felvont szemöldökkel Carterre néztem, némán
tudakolva, hogy ez számára is elfogadható—e így.
Carter mosolyogva bólintott, majd leguggolt, hogy mindannyian
Gavin szemmagasságában legyünk.
— Köszönöm szépen a képet! — mondta mosolyogva.
Gavin nem volt túl barátságos az idegenekkel, leginkább azért, mert
elültettem benne a félelmet, amikor először beszélgettünk arról, hogy
milyen veszélyesek lehetnek azok, akiket nem ismerünk. Így
visszatekintve lehet, hogy nem volt jó ötlet azt mondani neki, hogy
minden idegen meg akarja őt enni. Az sem volt leányálom, amikor egy
nagy csomó kölyök előtt kellett magyarázkodnom, hogy miért üvölti azt
145
a gyerekem az egyikük bátyjára, hogy „NE MENJETEK A KÖZELÉBE,
MERT LEHARAPJA AZ UJJATOKAT!” Liz beszélt le arról, hogy
elvigyem Gavint az állatorvoshoz, és GPS nyomkövető chipet tetessek a
nyakába. Ugyanakkor valami azt súgta, hogy akárki rabolná is el a
gyerekemet, egy óra múlva úgyis visszahozná. Tutira nem bírnák a
tökön rúgásokat és a folyamatos káromkodást.
Gavin tehát általában nem beszélt idegenekkel, hacsak én nem
kértem rá. Így aztán nagyon meglepett, hogy milyen könnyen megnyílt
Carter előtt.
— Nagyon szívesen, Carter. Nemsokára értem jön a papa, hogy
anyu tudjon sört adni az embereknek. Papa engedi, hogy olyan filmeket
nézzek, amit anyu nem enged, és kapok tőle üdítőt. És akarok egy
kutyát. A barátomnak, Luke—nak van egy dzsipje, amivel az udvarban
mászkál, és egyszer beütöttem a térdemet, és meg is vágtam, és mami
rakott rá ragtapaszt, és mondta, hogy katonadolog, és ne sírjak, és te
láttad már a vámpíros filmet?
— Gavin! — ripakodott rá apám, mielőtt én megszólalhattam volna.
Gavin szómenése közben lépett be az öregem a boltba, és már
majdnem a konyhába ért, amikor meghallottam a hangját. Gyorsan
felálltam, és csípőre tett kézzel feléje fordultam.
— Apa, mondtam már, hogy Gavin nem nézheti meg azt a filmet!
— Hé, Carter, én Jacob csapatában vagyok, te köcsög! — kiabált
Gavin.
— Gavin Allen! Szappant tömök a szádba! — szóltam rá szigorúan.
Gavin megvonta a vállát.
— A szappannak olyan íze van, mint a gyümölcsös
gabonapehelynek.
Apám megkerülte a pultot, és felvette Gavint, mielőtt belerúghattam
volna, mint egy focilabdába.
— Ne haragudj, Claire, de a vámpíros film volt a tévében valamelyik
nap, és semmi más. De annak biztosan örülni fogsz, hogy az s—z—e—x
jelenetek alatt eltakarta a szemét — magyarázkodott apám.
— Nagyszerű — feleltem morogva.
— Láttam ciciket! — kiáltott vidáman Gavin.
— Na, jó, lehet, hogy néhányszor kukucskált — ismerte be apám
146
Gavin bejelentése után.
Gavinnek annyi alkalma lett volna így viselkedni, mint... hát, ahogy
szokott, de persze olyankor veszi elő a legrosszabbik énjét, amikor Carter
felbukkan. Nem csoda, hogy egy mukkot sem szólt az elmúlt néhány
percben. Valószínűleg teljesen megkukult.
A hátam mögé pillantva láttam, hogy Carter teljesen lemerevedve
áll, és a vállam fölött apámat figyeli. Megfordultam, és még éppen
elkaptam, amikor apám ugyanazt a kétujjas szemtől szemig mutogatást
művelte, amit Gavin és Liz valamelyik nap.
Ó, az isten áldja meg, mintha hirtelen lenne egy családi köszöntésünk.
— Apa, hagyd abba! Carter, ti hivatalosan még nem ismeritek
egymást. Ő az apám, George.
Carter kinyújtotta a kezét apám felé.
— Nagyon örülök, hogy...
— Nem kell az l—ó—sz—a—r! — vágott közbe apám.
Apám káromkodásai valahogy nem tűntek olyan fenyegetőnek,
hogy mindent betűzött. És így még akár féken is tarthatom, amíg Gavin
itt van villámhárítóként.
— Rajtad tartom a szemem. Vietnámban is voltam, és még mindig
őrzöm a b—o—m—b—a—szilánkokat a bőröm alatt. Szereted a reggeli
napalm szagát, fiam?
— APA! Elég legyen végre! — rivalltam rá.
Lehajoltam Gavinhez, és adtam neki egy puszit.
— Később találkozunk, kincsem. Legyél jó kisfiú, és fogadj szót
papának! Rendben?
Gavin hamiskás mosollyal felém nyúlt, és a pólómat húzogatta.
— Mutasd meg a cicidet!
Megragadtam a kezét, mielőtt mindenkinek peepshow—t rendezne
az anyja főszereplésével, és dühös pillantást vetettem apámra, aki csak
állt hahotázva.
— Ne nézz így rám! Én aztán nem tanítottam neki ilyet. Biztosan a
cicik a gyengéi.
Carter felnevetett, de mihelyst apám ránézett, azonnal abbahagyta.
— Te szereted a ciciket, Carter? — kérdezte fenyegetően.
— Hát... én nem is... tudom.
147
 Lesújtóan a szememet forgatva apámra néztem, és megmentettem
tőle Cartert.
— Köszönj el szépen Cartertől! — mondtam Gavinnek.
— Szia, Carter! — integetett Gavin mosolyogva, miközben apám
megfordult, és kivonult a konyhából.
Nagyot sóhajtva Carterre néztem.
— Ne haragudj! — mondtam szégyenkezve. — Tökéletesen
megértem, ha most sarkon fordulsz, és elszaladsz jó messze. Tényleg,
nem fogom felhozni ellened.
— Claire?
Abbahagytam a kötényemmel vacakolást, és lassan felnéztem rá.
— Fogd be a szád! — mondta elmosolyodva.

CLAIRE

Miután apám elment Gavinnel, Carter segített kitakarítani a konyhát és

mindent elrakni. Sokkal őszintébben tudtunk beszélni most, mint a
telefonban, mivel már nem féltem attól, hogy elszólom magam. Végre
megtudtam, hogy Carter hívatlanul állított be arra a főiskolai bulira
akkor éjjel, és egyáltalán nem is az Ohiói Egyetemre járt. Szörnyen érezte
magát amiatt, hogy Lizzel és Jimmel olyan sokáig kerestük, nekem pedig
újra bűntudatom lett, amiért magára hagytam őt akkor reggel.
Különösen most, hogy láttam, milyen kedves és hihetetlenül megértő
minden tekintetben.
Carter egyelőre nem akart elhagyni minket. De elhatároztam, hogy
nem fogok csak ülni és várni. Azt mondta, hogy szeretne több időt
tölteni velünk, és jól akarja csinálni, viszont még Gavinnel sem volt
egyedül soha.
Ahogy Gavin olyan szépen megfogalmazta, sört kellett adnom az
embereknek ma este, úgyhogy miután befejeztük a takarítást, Carter
elkísért a bárig, hogy addig is beszélgethessünk. Eszembe jutott, milyen

148
könnyedén elcsevegtünk öt évvel ezelőtt, és hogy mennyire megértett
engem és a fura humoromat, ami senki másnak nem ment át. Nagyon jól
éreztem magam mellette, és megnevettetett. Ugyanez történt és ugyanezt
éreztem akkor is, amikor telefonon beszéltünk. Ám élőben sokszor
nehezebb, mert olyankor megduplázódik az az élmény, amit a telefonos
beszélgetés ad. Nekem viszont könnyebb volt vele így, hogy le tudtam
mérni az arcán a reakciókat mindenre, amit mondtam, és láttam, hogyan
változik az arckifejezése, amikor Gavinről beszéltem. Azt kívántam,
bárcsak másként csináltam volna egy csomó dolgot. Elszomorított, hogy
Carter kimaradt Gavin életének első éveiből. Most már úgy látja őt, mint
egy sétáló, beszélő, nagyszájú kisfiút, de nem volt alkalma átélni a
legjobb részt, azt az időszakot, amiért érdemes volt végigszenvedni
Gavin rosszalkodását, hangulatváltozásait, hisztijét és rossz szokásait: az
első mosolyát, az első szavait, első lépéseit, az első ölelését és az első
„szeretlek”—et.
Ezek a dolgok tartottak vissza nap mint nap attól, hogy eladjam a
gyereket a kert végében, ám Carter életéből ez mind kimaradt.
Aggodalommal töltött el, hogy talán túl nagyok az elvárásai Carternek.
Mi van, ha nem alakul ki megfelelő kapcsolata Gavinnel? Az én
viszonyom olyan volt Carterhez, amit még senki mással nem éreztem.
Olyasmiket éreztem iránta, amikről korábban csak álmodtam. De már
másra is gondolnom kellett. Itt volt a fiam, és szem előtt kellett tartanom,
hogy milyen hatással lesz rá az, ami kettőnk között zajlott Carterrel.
Egyelőre úgy gondoltam, hogy csak hagynom kell, hadd legyen
Carter szépen lassan része az életünknek, aztán majd meglátjuk, hogy
alakul az életünk a továbbiakban.
Amikor elértünk a bárba, gyorsan átöltöztem, és felvettem a fekete
rövidnadrágomat meg a „Fosters Bar and Grill” feliratú pólómat.
Amikor kiléptem a mosdóból, meglepve láttam, hogy Carter
kényelmesen elhelyezkedett a pultnál. Bementem a pult mögé,
odaléptem hozzá, és megálltam vele szemben.
— Azt hittem, hazamész — mondtam a pultra könyökölve.
Carter megvonta a vállát, és elmosolyodott.
— Hát, gondoltam, minek menjek haza egy üres házba, amikor itt is
ülhetek, és bámulhatok egy kurva jó csajt egész este.
149
 Éreztem, hogy elvörösödöm, és próbáltam elnyomni az idétlen
vigyort, ami majdnem szétterült az arcomon.
— Hát, nincs szerencséd, mert ma este, csak én vagyok itt.
Ó nem, egyáltalán nem akarok bókokat kipréselni belőle.
—Akkor jó nagy mákom van, mert te vagy a legistenibb, legszexibb
nő, akit valaha láttam.
Tessék, már dolgozik is a prés.
Kicsit áthajoltam a pulton, hogy közelebb kerüljek hozzá. Carter
ugyanezt tette. Nem érdekelt, hogy mindenki megláthat. Meg akartam
csókolni. Különben is, alig voltak a kocsmában. Még mindig elég korán
volt.
Megnyaltam a számat, és az ő száját néztem. Hallottam, ahogy búgó
hangon halkan felmordul. Még pár centi, és a nyelvemmel megérinthetem a
felső ajkát.
— Auu! — kiáltottam fel, és elhúzódtam Cartertől, mert valami a
tarkómnak csapódott.
A fájdalmas pontot dörzsölgetve megfordultam, és láttam, ahogy T.
J. két kezét a levegőbe tartva örömtáncot jár.
— Telitalálat, Morgan! Újabb pont nekem! — kiáltotta, majd
odarohant a fekete palatáblához a pult túlsó végébe, és egy vonással
jelezte a pontot a saját neve mellett.
— Nyavalyás gazember — szűrtem a fogaim között, ahogy
visszafordultam Carter felé.
— Hát ez meg mi a fene volt? — kérdezte nevetve.
Mielőtt annyit mondhattam volna, hogy „Á, csak T. J. idétlenkedik,
mint egy fasz”, a kérdéses úriember beszaladt a pult mögé, és odaállt
mellém. Lecsapta a pingponglabdát a pultra, éppen Carter elé.
— Ez, kérlek szépen, csak egy kis apróság, amit mi úgy hívunk: P. O.
R. N. Ó.
— Ó, tényleg? Akkor ti egy kissé másképp értelmezitek a pornó
fogalmát, mint én! — felelte Carter, és kezébe véve a pingponglabdát,
forgatni kezdte az ujjai között.
— Nem, nem, nem. Nem pornó. P. O. R. N. Ó. — betűzte T. J.
Carter teljesen elvesztette a fonalat.

150
 — Csak egy játék. Olyankor játszuk, amikor gyenge a forgalom —
feleltem.
T. J. egyik kezével a pultra támaszkodott, a másikat pedig csípőre
tette.
— Claire, ne becsüld alá a P. O. R. N. Ó. nagyszerűségét! Lehúzod
az egyetlen dolgot, ami visszatart attól, hogy megöljem magam minden
egyes alkalommal, amikor munkába kell jönnöm. Kicsit több tiszteletet a
P. O. R. N. Ó. iránt, kérlek!
T. J. Carter felé fordulva folytatta.
— Claire alakította ki a szabályokat! — mondta izgatottan, majd
kihúzott egy darab papírt a pult alól.
— Szabályokat? — kérdezte Carter meghökkenve. — Hát nem lehet
csak úgy simán megdobni valakit egy pingponglabdával?
T. J. Carter elé tolta a papírt, aki a kezébe vette, és átfutotta.
— Éppen ellenkezőleg, barátom. Nagyon is kellenek szabályok a P.
O. R. N. Ó.—ba, különben ez is dob egy labdát, az is dob egy labdát,
végül már mindenki labdákkal fog dobálózni, és kész a teljes káosz.
— Na, jól van, Nulladik óra23, le lehet lépni, mielőtt megszegem a
háromméteres szabályt, és jól szájba nem váglak egy golyóval —
mondtam neki.
T. J. elsomfordált, Carter pedig nevetve olvasta fel a szabályokat.
— Egyes számú szabály: a P. O. R. N. Ó. sokkal élvezetesebb
barátokkal, úgyhogy hívd meg őket is, hogy játszanak, különben elég
szánalmasan fogsz kinézni, ahogy egyedül merülsz el a P. O. R. N. Ó.
élvezetében. Kettes számú szabály: hegyes tárgyakat soha nem szabad a
P. O. R. N. Ó. során használni. Elrontja a hangulatot, ha kiszúrjuk
valakinek a szemét. Hármas számú szabály: váratlanul vagy hátba
támadás esetén időben figyelmeztetni kell az ellenfelet, vagy a
beleegyezését kell kérni. Négyes számú szabály: csak két labdával
szabad egyszerre játszani, elkerülendő a labdák összekeveredését,
kivéve, ha erre a bírók engedélyt nem adnak. Ötös számú szabály: a játék
addig tart, amíg valamelyik játékos azt nem mondja, hogy vége.
Különben valaki ott marad haszontalan golyókkal a kezében.

23 Utalás a Breakfast Club című 1985—ös filmre.

151
 Igen, néha úgy viselkedem, mint egy tizenkét éves fiú, de ezért kérem, ne
ítéljen el senki!
— Szóval, pontosan mit is jelent a P. O. R. N. Ó.? És hogy szállhatok
be én is a játékba? — kérdezte Carter, a szemöldökét húzgálva.
— Nos, a játék hivatalos neve, Pingponglabdás Otromba Roham, de
Nagyon Óvatosan. De mi néha csak úgy rövidítjük, hogy „szardobálás”.
Őszintén szólva, nem vagyok benne biztos, hogy neked való játék a P. O.
R. N. Ó., Carter. Ehhez a játékhoz szaktudás, elszántság és ügyesség kell
— magyaráztam vigyorogva, és közben kivettem a pingponglabdát a
kezéből, gyorsan megfordultam, és keresztülhajítottam a labdát a báron,
egyenesen T. J. seggét találva telibe, aki éppen az egyik asztalt törölte le.
— A picsába! — kiáltott fel T. J.
— Az egész csak attól függ, hogy mennyire ügyesek a kezeid —
folytattam újra Carter felé fordulva.
Fogalmam sem volt róla, hogy tudtam ilyen merészen marhaságokat
mondani. Olyan volt, mintha Liz beszélt volna belőlem.
— Ne aggódj, Claire, nagyon jó a kézügyességem. Sőt, ami azt illeti,
szerintem igazán jól fogok teljesíteni a P. O. R. N. Ó.—ban. Csak arra kell
figyelni, hogy milyen szögben tartod az ujjad és milyen erősen. .. dobod
a labdát. Néha lassan és finoman, máskor viszont keményen és gyorsan
kell csinálni.
Ó, azok az édes kis célozgatások, Batman.
— Mikor mégy el?
Tíz másodpercen belül.
— Egyig itt kell lennem, ma éjszaka én zárok — mondtam neki
összeszorított combokkal, miközben az ujjaira gondoltam, ahogy forgatja
és nyomja, és keményen és gyorsan, és finoman és... ó, a picsába!
— Megvárhatlak, amíg végzel, utána segíthetek bezárni. És
beszélgethetnénk. .. vagy ilyesmi — mondta, miközben az ajkaimat
bámulta.
NANA! Hát hogy a picsába ne! Még jó, hogy igen! Igen, igen, igen!
— Felőlem rendben — feleltem vállat vonva, miközben a sörhűtőhöz
mentem, hogy feltöltsem, és bedugjam a puncimat, hogy egy kicsit
lehűtsem.

152
 13.
Remegő ágyékok

CARTER

A
KÖVETKEZŐ NÉHÁNY ÓRÁBAN CLAIRE SEGGET
BÁMULTAM, akarom mondani figyeltem, ahogy dolgozott,
illetve csevegtünk, amikor volt rá néhány másodperce.
Elismert tagja lettem a P. O. R. N. Ó.—csapatnak is, amikor úgy
sikerült eldobnom a pingponglabdát, hogy az lepattant T. J. fejéről és
Claire cicijei közé ugrott. Még az is felmerült, hogy engem tesznek meg
csapatkapitánynak ez után a mesés dobás után. Claire beismerte, hogy
tényleg jól bánok a golyóimmal, és én kezdtem azon tűnődni, hogy nem
válok—e a mostaninál is nyálcsorgatóbb disznóá amiatt, hogy
akárhányszor csak Claire kimondta, hogy „golyók”, mindig felizgultam.
Vajon hogy érhetném el, hogy kimondja azt aszót, hogy „farok”?
T. J. épp akkor járt arra, levette a kötényét, és berakta a pult alatti
polcra. Valószínűleg kicsit féltékenynek kellett volna lennem rá, amiért
jóképű volt, és a munkája miatt állandóan Claire közelében mászkált, de
elnéztem őket együtt, és csak jó kedvem lett tőlük.
Olyanok voltak, mint a testvérek, ahogy oldalba lökdösték egymást,
ahogy odamondogattak egymásnak, és ahogy fecsegtek bárkivel, aki
hajlandó volt meghallgatni őket. Ennek eredményeképp úgy döntöttem,
hogy kedvelni fogom T. J.—t, és hogy nem kell megölnöm.
— Hé, T. J., tegyél meg nekem valamit! Vedd rá Claire—t, hogy
mondja ki azt, hogy farok, és adok neked egy húszast.
— Megegyeztünk — vágta rá automatikusan, majd elfordult.
Minden törzsvendég hazament. Claire éppen kirakta a „Zárva”
táblát az ajtóra, és visszafelé tartott a pult felé a bejárati ajtótól.

153
 — Figyelj csak, Claire, emlékszel még arra a fickóra, aki néhány
hónapja bejött, a seggedre vágott és cuki Claire—nek hívott? Minek is
nevezted őt?
— Faroknyelőnek — válaszolta szórakozottan Claire, ahogy
visszament a pult mögé, és elkezdte a sörösüvegeket pakolni.
Áhítatos mosollyal az arcomon egy húszdollárost csúsztattam a
pulton T. J. felé, ő pedig elvonult. Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság
kezdete volt. Gondoltam, ha arra is ráveszi Claire—t, hogy azt mondja,
„kúrj meg keményen, Carter”, talán még egy pónit is veszek neki.
T. J. elköszönt, és kisétált az ajtón, miközben Claire záráshoz
készülődött. Néhány perccel később a pultot megkerülve odajött
hozzám, és leült mellém egy bárszékre.
— Kimerültnek tűnsz — mondtam neki, látva, hogy a tenyerébe
süllyeszti az állát, és nagyot sóhajt.
— Így adod finoman a tudtomra, hogy szarul nézek ki? — kérdezte
tréfásan.
— Természetesen nem. Ha szarul néznél ki, azt mondtam volna.
Ahogy azt is elmondanám, ha a farmerben, amit viselsz, túl nagynak
tűnne a feneked, vagy ha a főztödnek olyan íze lenne, mintha a
cipőtalpamat nyalogatnám, vagy ha egyáltalán nem lehetne nevetni a
viccen, amit mesélsz.
— Nahát, ez igazán kedves tőled! — mondta nevetve.
— Én már csak ilyen vagyok.
Néhány percig csak ültünk ott egymást nézve. Még mindig olyan
valószerűtlennek tűnt az egész. Még mindig alig akartam elhinni, hogy
itt ül Claire velem szemben. És még mindig ilyen lenyűgöző és vicces és
gyönyörű. Azt pedig végképp nem tudtam elhinni, hogy gyereke van,
aki ráadásul az enyém is.
— Hihetetlen nő vagy, tudsz róla? — törtem meg a csendet.
Láttam, ahogy a pír felkúszik az arcára. Elfordította a tekintetét, és a
kezében lévő szalvétára nézve elkezdte azt gyűrögetni.
— Nem vagyok én olyan nagyszerű, hidd el nekem!
Hitetlenkedve megráztam a fejemet, látva, mennyire rosszul látja
saját magát.

154
 — Te most viccelsz velem? Összejöttél egy irdatlan vesztessel
egyszer egy főiskolai bulin, teherbe estél, fel kellett adnod az álmaidat, és
ott kellett hagynod a sulit, a beledet is kidolgoztad, és felneveltél egy
fantasztikus kis kölyköt, most pedig nemsokára megnyitod a saját
üzletedet. Ha ez nem hihetetlen, akkor nem tudom, mi az.
Miközben folytattam, Claire egyre gyorsabban tépkedte a kezében
tartott szalvétát.
— Erős vagy, és magabiztos és gyönyörű, és a te szádból hallva
minden olyan egyszerűnek tűnik. Iszonyú hálás vagyok a sorsnak,
amiért újra találkoztunk. Örökké az adósod leszek, mert gondoskodtál
a... a fiunkról. Csodálatosan neveled, és annyira önzetlen vagy, hogy én
teljesen le vagyok nyűgözve.
Huhh, végre kimondtam! A fiam. Gavin az én fiam. Furcsa módon
mégsem akartam egy rozsdás kardba dőlni, miután kimondtam.
Claire azonban továbbra sem nézett rám, amitől kezdtem ideges
lenni. És nagyon sajnáltam szerencsétlen szalvétát, ami mostanra egy kis
kupac hónak látszott leginkább. A kezéhez nyúltam, és megfogtam, hogy
megállítsam az ujjai ideges ficánkolását, és hogy ne babráljon tovább a
rongyossá tépett papírszalvétával.
— Mi a baj? — kérdeztem.
Claire végre felém fordult, és nem fogok hazudni, teljesen
kiborultam, mert könnyeket láttam a szemében. Én igazán nem akartam
őt megríkatni, de tényleg. Ha most azt kérné, hogy gyújtsam fel magam,
biz’ isten megtenném, csak ne lássam őt sírni.
— Gavin csodálatos. Nagyon okos. Tökéletes. Vicces, és a legjobb
gyerek a világon. Nem mindig könnyű vele, de nagyon jól viselkedik, és
egyszerűen tökéletes. Mindenki, aki csak meglátja őt, azonnal imádja, és
én az anyaság minden percét szeretem... — mondta, majd elhallgatott.
Tudtam, hogy szépíti a dolgokat. Ha még egyszer kimondta volna
azt, hogy tökéletes, tutira sírva fakadok. Nem ezt a Csipkerózsika
változatot akartam hallani róla. Minden részletre kíváncsi voltam,
mindenre, ami kimaradt az életemből. A jóra, a rosszra és a csúfra is. A
térde idegesen járt fel—alá, ahogy a bárszéken ült, és úgy tűnt, mindjárt
felrobban. Tudtam, mennyi dolga van mostanában, biztos rengeteg
stressz érte. Egyedülálló anya volt, ezernyi tennivalóval, és saját
155
tapasztalatból tudtam, hogy Gavin nem egy ma született bárány. Na de
melyik gyerek az? Claire mégis ezt akarta velem elhitetni. Tényleg attól
félt, hogy meggondolom magam, ha megtudom, milyen szörnyű tud
lenni a szülői lét? Mindig is akartam egy nap gyerekeket, ez volt az egyik
legnagyobb konfliktusforrás Tasha és köztem. Tudtam nagyon jól, hogy
szülőnek lenni nem fenékig tejfel. Tudom, hogy az életet is ki tudja
szívni a gyerek az emberből, és hogy könnyű eljutni arra a pontra, hogy
az ember már kezdi azt hinni, hogy elment a józan esze.
— Teljesen normális, ha elmondod, ami bánt. Csak elképzelni
tudom, hogy milyen kemény lehet ez most neked.
— Szeretem Gavint — ismételte mély meggyőződéssel.
Aprót kuncogtam, látva a riadalmat a szemében.
— Efelől semmi kétségem, de nem kell úgy tenned, mintha mindent
az ellenőrzésed alatt tartanál, a nap huszonnégy órájában. Nem foglak
lenézni sem téged, sem Gavint, ha úgy érzed, hogy néha egy kicsit
eleged van, hidd el! Mindent tudni akarok. Nem hazudtam, amikor ezt
mondtam az előbb.
Claire erre kezdett kicsit felengedni. A szalvéta megszabadult
erőszakos ujjaitól, és már a lába sem járt úgy fel—alá, mint egy
eszelősnek. A szemei azonban még mindig nagyon zaklatottak voltak,
Egyetlen módot tudtam, hogyan lehet őt lenyugtatni, és elérni, hogy
megnyíljon. Felálltam, amennyire csak tudtam, áthajoltam a pulton,
kinyújtottam a kezem, és megmarkoltam azt, amire szükségem volt.
Visszaültem, magam elé vettem egy üres feles poharat, ami fejjel
lefelé állt a bárpulton, és megtöltöttem Three Olive Grape vodkával,
amiről már tudtam, hogy az a kedvence. Visszaraktam az üveget a
pultra, és eltoltam az útból.
— Légy őszinte! — mondtam neki, és elébe toltam a feles poharat.
Claire az ajkába harapott, a pohárra pillantott, aztán rám. Olyan volt,
mint egy nyitott könyv, és éreztem a szívében kavargó és egymással
küzdő indulatokat, amik mind az arcára voltak írva, míg végül kiadta
magából, ami a szívét nyomta.
— SzeretemGavintamígcsakélekdeafalramászoktőle! — hadarta a
szavakat, amilyen gyorsan csak tudta, és utána azonnal be is csukta a
száját.
156
 — Igyál egyet! — mondtam neki, bátorítóan biccentve a pohár felé.
Claire gondolkodás nélkül felkapta a poharat, lehajtotta a tartalmát,
és lecsapta a pultra, amikor kiitta.
— Folytasd! — biztattam, azzal közelebb hajoltam hozzá, és újra
teletöltöttem vodkával a poharát.
— Amikor először mondta, hogy „anya”, azt hittem, elolvadok. De
soha nem fogja be a száját! Egyetlen percre sem. Még álmában is beszél!
Egyszer, amikor együtt mentünk valahova kocsival, egyre csak mondta
és mondta, birkákról beszélt és sült krumpliról és a kis nudlijáról, meg a
fűnyíróról, és akkor megállítottam az út közepén az autót, és kiszálltam.
Tettem egy kört az autó körül, majd újra beültem, de még mindig
beszélt, meg azt kérdezgette, hogy van—e a fűnyírónak is nudlija. Soha
nem fogja be a száját!
— Igyál még egyet! — mondtam neki bátorítóan mosolyogva.
Claire ezt is lehajtotta, és ezúttal elém csapta le a poharat, hogy újra
tudjam tölteni. Úgy is tettem, és elébe toltam a felest.
— Huszonöt kilót híztam a terhességem alatt. Van fogalmad róla,
milyen érzés az, hogy lenézel, és nem látod a saját puncidat?
— Hát, ööö, nincs — hebegtem.
— A seggemnek saját irányítószáma volt.
— Hát, ha ez megnyugtat, fantasztikus segged van — mondtam neki
őszintén.
— Kösz!
Töltöttem neki még egy italt, és már nógatnom sem kellett, hogy
igya meg.
— Az ölelése, mintha varázsszer lenne minden bajomra, de el tudod
képzelni, hogy milyen sokat szarik, öklendezik és sír egy kisbaba?
Sugárirányban hányt ki mindent, amit csak megivott. Ivás, büfi, hányás.
Szappanozás, öblítés, ismétlés.
Már el is tűnt a következő feles.
— Három és fél éves koráig nem aludt végig egyetlen éjszakát sem.
Annyira elegem volt ebből, hogy elhitettem vele, hogy a mumus az ágya
alatt lakik, és leharapja a lábát, ha kimászik az ágyból az éjszaka
közepén, akármi legyen is az oka, kivéve, ha ég a ház.

157
Hátrahajtotta a fejét, és eltüntetett egy újabb pohár italt.
— Nem hiszem el, hogy most nem gyűlölsz.
— Ugyan, miért gyűlölnélek?
— Mert gyakorlatilag csak szexre használtalak, és utána soha többé
nem beszéltünk — magyarázta Claire.
— Ugyan, drágám, ahonnan én származom, ez olyan a fickóknak,
mintha korábban érkezett volna a karácsony! — feleltem nevetve,
próbálva kicsit felderíteni őt. — Nekem kéne bocsánatot kérnem tőled.
Az arcához nyúltam, és felém fordítottam. Istenem, milyen
gyönyörű volt, én meg egy hatalmas pöcs, mert ki akartam használni,
hogy egy kicsit becsípett. De a francba is, muszáj volt megcsókolnom! Öt
éve vártam, hogy újra megízlelhessem őt. A tenyerembe hajtotta a fejét,
hogy meg tudjam simogatni az arcát, és majdnem elfelejtettem, hogy mit
is akartam mondani neki.
— Tény és való, mindketten eléggé kikészültünk akkor este. De ha a
leghalványabb sejtésem lett volna, hogy te még soha... hogy neked...
hogy én voltam az első, kurvára másképp csináltam volna mindent —
ismertem el.
Például végignézném a meztelen testedet, és minden négyzetcentiméterét az
agyamba vésném. Körbenyalogatnám és a számba venném a mellbimbóidat, és
addig szopogatnám őket, míg kéjesen a nevemet nem kezded búgni. Megízlelném
a bőrödet, és a lábaid közé temetném az arcomat, és addig nyalnálak, míg úgy
elélvezel, hogy a nevedet is elfelejted.
— Szent isten! — suttogta Claire döbbenten.
Az istenit, tényleg kimondtam mindent hangosan?
Claire csak ült ott, és tátott szájjal bámult rám, én pedig kétségbe
estem, hogy most rettenetesen elkúrtam. Túl korai volt még a puncijáról
beszélnem, meg arról, hogy mennyire szeretnék közeli ismeretséget
kötni vele.
Tény, hogy az elmúlt öt évet azzal töltöttem, hogy piedesztálra
emelve imádtam minden apró részletet, amire emlékeztem vele
kapcsolatban, és egy kicsit aggódtam is az elmúlt héten, hogy az
emlékeim talán szebbek, mint a valóság, de ez ostobaságnak bizonyult.
Pont olyan elképesztően gyönyörű volt, ahogy itt ült előttem, mint
amilyen az álmaimban, és én azt akartam, hogy ezt tudja. Kinyitottam a

158
számat, de mielőtt egy szó is elhagyhatta volna, Claire leugrott a székről,
és arról motyogott valamit, hogy tele kell pakolnia a sörhűtőt hátul.
Finoman súrolva az oldalamat, elrohant mellettem, és otthagyott a
bárszéken ülve egy üveg vodkával a kezemben és a levegőben lengedező
csoki illattal.

CLAIRE

Jaj, istenem! Ó, te szent szar!

Olyan egy kibaszott gyáva nyúl vagyok. Úgy elrohantam tőle,

ahogy csak a lábam bírta, és most itt vagyok a raktárban, és úgy csinálok,
mintha sört pakolnék.
Megízlelném a bőrödet, és a lábaid közé temetném az arcomat, és addig
nyalnálak, míg úgy elélvezel, hogy a nevedet is elfelejted.
Jézus Krisztus a kekszen! Nekem semmi gyakorlatom nincs az
ilyesmiben. Azonnal rá akartam vetni magam, amint a száját elhagyták
azok a szavak. A döbbent arckifejezéséből nyilvánvaló volt, hogy nem
akarta hangosan kimondani őket.
— Picsába! — mordultam fel hangosan, mert véletlenül
szétszakítottam egy üres sörös papírrekeszt. A gond csak az volt, hogy
nem volt üres, és bevertem a kezem a teli sörös dobozokba.
— Ó, hogy rohadna meg a szíved! — káromkodtam a beütött
kezemet rázva és a lábammal rugdosva, hogy el is találtam egy üveg
tequilát, ami keresztülgurult a padlón.
— Remélem, hogy nem amiatt zaklatod itt a szeszeket, amit
mondtam.
Megfordultam. Carter ott állt mögöttem, lazán az ajtókerethez dőlve.
Miért szemtanúja mindig a legidétlenebb pillanataimnak?
— De most tényleg, mit ártott neked az az üveg tequila? — kérdezte,
lassan felém lépve.

159
 — Mármint azon kívül, hogy elhomályosította a józan
ítélőképességemet, aminek köszönhetően elvesztettem a szüzességemet
egy szuperdögös sráccal, akit egy főiskolai bulin szedtem össze, és aki
felcsinált, és sosem tudtam meg a nevét, mert teljesen és reménytelenül
ribanc voltam, és most, hogy itt van, lövésem sincs, hogy mihez kezdjek
magammal, mert semmi gyakorlatom nincs az ilyesmiben? —
dühöngtem.
Carter megállt közvetlenül előttem, és elvigyorodott.
— Szóval, szerinted dögös vagyok?
A szememet forgattam, mert rájöttem, hogy csak a hangulatot akarja
oldani, és az én ideges beismerő vallomásom egyik fülén be, a másikon
pedig kiment.
— Tudod, tökéletesen igazad van. Az a tequila tényleg egy mocsok
seggfej. Gyerünk, rúgd ki belőle a szart is, és ha már nekiduráltad
magad, kivégezhetnéd a sört is! Elég furcsa szemeket meresztget rád.
Nevethetnékem támadt ettől az idétlen beszélgetéstől. Nem voltam
részeg, de kellemesen becsiccsentettem még az előző igazmondós
játékunk óta ahhoz, hogy lássam a helyzet humoros oldalát. Amikor
abbahagytam a nevetést, az arcomhoz nyúlt, és kifésült belőle egy
hajtincset, ami kiszabadult a lófarokba kötött hajamból. A mozdulatról
azonnal felidéződött bennem az az este, amikor találkoztunk, és halkan
felsóhajtottam.
— Valamit tisztázzunk! Nem vagy ribanc. Nem hibáztatlak
semmiért, amit tettél. Nem akarok hazudni, és azt mondani, hogy nem
volt totál szívás másnap arra ébredni, hogy nem vagy velem, és a
következő öt évet azon tűnődve tölteni, hogy vajon csak álmodtalak—e.
De sosem gondoltam, hogy ribanc lennél azért, amit tettél — mondta
Carter, és egyre közelebb nyomult hozzám. — Akkor sem hazudtam,
amikor azt mondtam, hogy egészen másképp tettem volna bizonyos
dolgokat veled akkor éjjel — mondta lágyan, és olyan közel húzódott,
hogy összeért a mellkasunk és a combunk.
Nagyot nyeltem, amikor a kezét felemelte, és a csípőmre helyezte.
— Többször csókoltalak volna meg — mondta, majd hozzám hajolt,
és lágyan megcsókolta a szám sarkát.

160
 — Tovább szorítottam volna a tested az enyémhez, hogy minden
egyes porcikádat érezzem — suttogta a fülembe, miközben a másik
karjával is átölelte a csípőmet, és szorosabban magához húzott.
Egyik kezével végigsimított az oldalamon. Végigjártatta ujjait a
bordáimon, végigsiklott a mellem oldalán, aztán a tenyerét a szívem fölé
szorította.
— Mindenütt megérintettelek volna, és hagytam volna, hogy a
tenyeremen át sokáig érezzem a szívverésedet.
Megnyaltam az ajkaimat, és próbáltam normális ritmusban lélegezni.
Ó, istenem, úgy imádtam az illatát, meg azt, ahogy beszélt és hozzám
ért! Hogy élhettem olyan sokáig ezek nélkül?
— De ami a legfontosabb, egy korty alkoholt sem ittam volna akkor
éjjel, és így minden egyes veled töltött pillanat belevésődhetett volna az
agyamba, és a bőröd érintése a tenyeremen örökké bizsergő emléket
hagyott volna.
Biztos voltam benne, hogy az egész raktárban lehetett hallani, ahogy
ver a szívem. Tudtam, hogy érzi, hogyan gyorsul a szívverésem minden
kimondott szavára.
— A picsába, Claire — búgta —, már attól megőrülök, ha a
közeledben lehetek!
Enyhén behajlította a térdeit, és nekem nyomta a testét, és én
tökéletesen értettem, hogy miről beszél. Karjaimmal átöleltem a vállát,
hogy belekapaszkodjak, és magamhoz húzzam. Egyik lábam szinte
magától felemelkedve a csípője köré fonódott. A nyakamat csókolta, és
biztos vagyok benne, hogy én közben kéjesen morogtam. Amikor a
fülemhez ért, belesúgta:
— Ha ez neked túl sok, vagy túl gyors, csak szólj, hogy álljak le, és
abbahagyom.
Túl korai lenne? Vagy úgy viselkedek, mint egy mocskos ribanc, amikor így
rávetem magam Anya volnék, az isten szerelmére.
Egy anya, akit soha nem keféltek meg rendesen, és most olyan
kívánós lett, mint egy szuka.
— Ha abbahagyod, biztos, hogy itt helyben agyoncsaplak —
suttogtam, ahogy az ajkai utat találtak a számhoz, és végül összeforrtak.

161
 Amint összeért a szánk, a nyelve finoman behatolt az ajkaim közé. A
nyelvünk egymáson siklott, és Carter kéjesen morgott a számba, egyre
erősebben nyomva a csípőjét hozzám. Bizsergett az egész testem, mint
valami szirupos lányregényben. Ziháltam, és az ágyékom remegett.
REMEG AZ ÁGYÉKOM!
Úgy éreztem felrobbanok, ha nem nyúl hozzám. Annyira akartam,
hogy hozzám nyúljon, hogy szinte fájt. Nem vagyok valami jó a mocskos
beszédben, már a gondolatra, hogy azt mondjam, „Érintsd meg a kurva
puncimat!”, összerándult a gyomrom. Talán megpróbálhatnám azt, hogy
„Engedd szabadjára az ujjacskáidat!”, vagy hogy „Dugd a virslidet a
kiflimbe!”
Figyelj oda, Claire!
Jaj, istenem, varázserejű nyelve van. Hol a fenében tanult meg így
csókolni? Biztos az apja tanította meg.
Na, várjunk csak, ez így elég undorítóan hangzik.
Jézusom, mindjárt elolvadok, és nem marad más belőlem, mint egy
pocsolya, amivé az alsóneműm is válik éppen.
ÉRINTSD MEG A PUNCIMAT!
Ha hangosan sikoltok magamban, akkor talán megérti. Nyelvével a
nyelvem körül körözött, és a keze lesiklott a fenekemre, hogy fel és
ledörzsölje a testem kemény férfiasságán.
TEDD A KEZEDET A PUNCIMRA!
A lábam lassan lecsúszott a csípőjéről, és kéjesen felnyögtem, ahogy
a durva farmervászon a sima combomhoz ért. Betolt a raktárhelyiségbe,
nekinyomott a falnak, és egyre forróbban, ugyanakkor egyre lassabb
ritmusban csókolt. Ujjaimmal a haját markoltam, olyan erővel, hogy
szerintem ki is téptem valamennyit gyökerestül.
A fenekemet markolászó keze lassan elhúzódott, és én majdnem
felkiáltottam elkeseredésemben, mígnem éreztem, hogy combom elülső
felére csúszik a keze, és lassan a sortom szára felé vándorol.
Ó, TE JÓ ISTEN! HOZZÁ FOG NYÚLNIA PUNCIMHOZ!

Reméltem, hogy szexi bugyit vettem fel, nem nagyi bugyit, amit akkor
hordok, amikor megjön. Tudjátok, miről beszélek. Azokról a rettenet
nagy bugyikról, amiket csak olyankor hordasz, amikor dől belőled a

162
vörös áradat. Azokról, amiket egyetlen férfinak, de még egy
szörnyetegnek sem mutatnál meg soha.
Elhúzta a száját a számtól, és az ujjait bebújtatta a nadrágom szára
alá. Ó, köszönöm, drága kis jézus és az összes bölcsek! Most jutott
eszembe, hogy Victora’s Secret tangát vettem fel, amikor felölöztem.
— Tudom, hogy ezzel nem hozhatom helyre mindazt a szart, amit
akkor éjjel okoztam, de szeretném, ha jól éreznéd magad. Claire, hozzád
nyúlhatok? — kérdezte a számba suttogva a szavakat, miközben végig a
szemembe nézett.
Hát nem érzi, hogy remeg az ágyékom, és nem hallja, ahogy némán
sikoltozom?
Érezni akarom magamban az ujjaidat!
Igen, kitaláltátok.
— A picsába! Ez volt a legszexibb dolog, amit valaha hallottam!
Nem volt időm elszörnyülködni azon, hogy már megint hangosan
kimondtam, amit gondoltam, mert azt csinálta, amit kértem tőle, a keze
becsúszott egészen a rövidnadrágom alá, és az ujjai megálltak a bugyim
peremén.
— Ó, te jó isten! — sóhajtottam, és addig izegtem—mozogtam, míg a
tenyerébe nem illesztettem magamat.
Soha senki nem nyúlt még így hozzám. Azt hittem, minden érintés
ugyanolyan, és ugyanazt az érzést váltja ki belőlem, származzon az egy
fickótól vagy tőlem, ahogy odalent szöszmötölök magamon.
Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Carter ujjai csigalassúsággal mozogtak le és fel a vékony szatén
anyagon, amitől olyan gyönyörűség járta át a testem, hogy
legszívesebben torkom szakadtából sikítoztam volna.
— Milyen nedves vagy — suttogta, és az ujjai oldalra siklottak, és az
alsóneműm szélével kezdtek játszani.
Mindig elvörösödtem, amikor mások illetlenül beszéltek intim
helyzetben, és zavarba jöttem a sok idétlenségtől, ami ilyenkor kijött a
szájukon. De most tényleg, ezek nem hallják magukat? Tiszta giccs az
egész. Olyanokat mondanak, hogy „Kúrj meg keményebben, nagyfiú!”
vagy „Ó, bébi, olyan szűk a puncid!” Ki mond ilyen faszságokat? Ebből
is látszik, hogy nem hallottam még Cartert mocskosul beszélni. Nagyon
163
izgató volt, és nem akartam, hogy abbahagyja. Felőlem akár egész éjjel
beszélhet arról, hogy milyen szoros, nedves és kibebaszott jó csaj
vagyok. Sok apró kis csókkal borította az ajkaimat, miközben ráérősen
mozgatta ujjait a vékony anyag alatt, és a gyógyító kezeit használva
szélesebbre tárta a rövidnadrágom szárát, hogy jobban hozzám férjen.
Lélegzet—visszafojtva vártam, mi történik, és próbáltam nem arra
gondolni, hogy soha nem érintett még így egyetlen srác sem. Ez igazából
elég szomorú volt. De ami még lehangolóbb volt, hogy magamat
sajnáltam, amikor az ujjai éppen arra készültek, hogy fejest ugorjanak az
én kis medencémbe.
Hagytam is a fenébe az önsajnálatot, amikor megéreztem, hogy a két
ujja közvetlen kapcsolatba került a puszta nedves bőrömmel.
— Istenem... — nyögtem.
A fejem hátrahanyatlott, koppanva dőlt a falnak. Tény és való, az ő
ujjai sokkal jobbak voltak, mint az enyémek. A saját ujjaim ezután úgy
fogják érezni magukat, mint ahogy a Véndögség című filmben érezhettek
Sinbad kezei, amikor novokainosak lettek, és döglött halként lebegtek
szerteszét, leverve minden szart az asztalról. Az ujjai simák és puhák
voltak, és ó, szent ég, engem érintettek. Rádöbbentem, hogy milyen
nagyon vágytam már erre, és az is eszembe jutott, ahogy Liz nemrég
elrángatott gyantázásra.
Megjegyzés saját magamnak: bocsánatot kérni Liztől, amiért
szadista, vaginanáci ribancnak hívtam őt minden alkalommal, amikor
időpontot foglalt nekem brazil gyantázásra. Most, köszönhetően Liz
sunám iránt mutatott elkötelezettségének, nem tettem ki Cartert annak
az élménynek, hogy egy vadállatot találjon a nadrágomban, és abba
kelljen hagynia, amit csinált, hogy elmenjen sövénynyíróért.
Carter hozzám simult, nyitott szájjal megcsókolta a nyakamat, és
lassan belém nyomta az ujját, hüvelykujját pedig a csiklómon tartotta.
Várta, hogy a testem megszokja, amit az ujjai műveltek velem.
Teljesen mozdulatlanul tartotta bennem az ujját, én pedig
szorosabban szorítottam magamhoz a fejét, és a csípőmet előretoltam,
amitől az ujja mélyebben belém csúszott, a hüvelykujja pedig
nekidörzsölődött az altestemnek.

164
 Amit éreztem, az egyszerre volt túl sok és túl kevés, és úgy éreztem,
hogy jóval hamarabb végem lesz, mint ahogy szeretném, mert
egyszerűen hibátlanul használta az ujjait. Egyik kellemes sokkhatás ért a
másik után. Amikor egyedül csináltam, olyankor mindig végig kellett
pörgetni egy teljes tekercsnyi pornójelenetet a fejemben ahhoz, hogy
elmenjek. Most azonban nem bírtam másra gondolni, csak rá. Pajkos
szomszédok, Dögös anyukák — ezekre most semmi szükség nem volt.
Elkezdte ki—be tologatni lassan az ujját a puncimban, és valami
fenomenális manővert hajtott végre, amikor behajlította az ujját, mielőtt
kihúzta volna belőlem, amitől legszívesebben úgy lihegtem volna, mint
egy kutya, még az arcát is megnyaltam volna. Az ajka és a nyelve a
nyakam minden négyzetcentiméterét bebarangolta, a hüvelykujja pedig
egyre gyorsabban körözött a csiklóm körül, mígnem szinte erőszakosan
járt fel—alá a csípőm a kezében.
Nyögtem és morogtam, de nem volt időm szégyellni magamat,
amiért olyan hangokat adok ki, mint egy mocskos ribanc, vagy amiért
egy valódi hús—vér fickó simogatta a puncimat, mert tényleg
másodpercekre voltam attól, hogy felrobbanjak.
Tényleg.
Kihúzta belőlem az ujját, és két ujjbegyével a csiklóm körül körözött,
míg teljesen szét nem estem az érintésétől.
— Ó, te jó isten! A picsába, Carter!
Az ujjai nem álltak meg, és lecsókolta a könnyeimet, én pedig
továbbra is a csípőmet ringatva dolgoztam a keze ellenében, mert azt
akartam, hogy soha ne legyen vége ennek az érzésnek. Mindenféle
hangot adtam ki magamból, miközben ő egyre csak csókolt, és az
orgazmusom minden cseppjét kiélveztette velem, egészen addig, amíg
már a lábaim remegtek és alig bírtam megállni rajtuk. Amikor
abbahagytam a csípőm ringatását, és a maradék feszültségem is elszállt,
kihúzta a kezét a nadrágomból, és átölelt, majd megcsókolt, a nyelve
lustán körözött az enyém körül. Nem tudom, mennyi ideig
csókolózhattunk ott a raktárban, egymás karjába burkolózva. Órákat
tudtam volna őt csókolni, anélkül, hogy feljöttem volna levegőt venni.
Végül az ajkaink elváltak egymástól, és csak álltunk ott egymást
nézve.
165
 — Ez volt a legszexibb dolog, amit valaha láttam. Öt évvel ezelőtt is
ezt kellett volna tennem — mondta Carter elmosolyodva.
— Szívem, ha öt évvel ezelőtt ezt tetted volna, odabilincseltem volna
a kezed a vaginámhoz, és arra kényszerítettelek volna, hogy mindennap
ezt tedd velem.
Carter felnevetett, aztán az arca hirtelen elkomolyodott.
— Claire, kérdeznem kell valamit. Valami nagyon fontosat.
Ó, te jó isten! Bele akar rángatni egy édes hármasba, vagy bejelenti, hogy
valójában Kanadából származik, zöldkártyára van szüksége, és egyedül ezért van
most itt. Picsába! Mi van, ha nem is tetszett neki a puncim? Furcsának
érezte? Kicsit több időt kellett volna foglalkoznom azzal a résszel ott alul.
A nőgyógyászom sosem mondott semmit. Sőt, valójában azt mondta,
hogy nagyon szép méhem van. De akkor mi a fenéért nem tetszett
Carternek a puncim? Mi van, ha dendrofil, és fákkal akar szexelni?
— Szeretnék több időt tölteni Gavinnel.
Tudtam, hogy ezt fogja kérdezni.
— Megértem, ha kényelmetlennek érzed, hogy máris egyedül hagyj
a fiaddal, hiszen még alig ismer. De szeretnék elmenni hozzátok, és
meglátogatni őt.
Nem tudtam levakarni a képemről a vigyorgást a szavai hallatán.
Nem csak, hogy az ujjai érdemelnek rangos kitüntetést — például egy
női lábat formázó állólámpát, vagy egy nemzeti műemléket, amit az ő
tiszteletére állítottak föl (hehehe, állítottak!) —, kezébe vette az
irányítást, és megkérdezte, hogyan tölthetne egy kis időt Gavinnel,
mindazok ellenére, hogy tökön verték és megfenyegették a kétujjas
szemtől szemig mutogatós jellel.
Gavinnel végre más férfi is foglalkozik majd, nem csak apám és Jim.
Én pedig hamarosan újra élvezhetem, ahogy Carter végigtipeg a
kertecskémen.

166
 14.
Narkolepszia Kapitány

CARTER

S ZÓVAL, AKKOR AZT MONDOD, hogy a mi kis Claire—ünknek

sima a sunája, tuti a nunija és nagyon fincsi a húsospitéje? — szólt
hozzám Drew, túlkiabálva a futószalag zaját.
— Nahát, most aztán már tényleg megbántam, hogy egy szót is
szóltam neked az elmúlt estéről! — kiáltottam vissza.
A mennyezetre erősített rácsról lelógó hidraulikus csavarhúzó után
nyúltam, és lehúztam, hogy az előttem lévő autó ajtaját a karosszériához
rögzítsem. Három percem volt erre mindösszesen, mielőtt a következő
autó megjelent a futószalagon, úgyhogy az, hogy még Drew
seggfejségével is meg kellett birkóznom, csak arra volt jó, hogy mindent
elszúrjak, és feltartsam az egész sort.
Drew—val, és azzal a ténnyel, hogy nem bírtam másra gondolni,
mint arra, ami tegnap este történt Claire és köztem a bár hátsó
raktárhelyiségében. Istenem, milyen gyönyörű volt, amikor elment! És
azok az édes kis hangok, amiket közben kiadott... A picsába, ha csak rá
gondolok, ifjabbik Carter máris feláll, és őérte könyörög. Remélem, nem
gondolja úgy, hogy elsiettünk valamit, mert én nagyon kívántam egy
ismétlést. Még az sem érdekelt, hogy nem élveztem el tegnap. Nézni őt,
ahogy elolvadt a kezeim között, teljesen kielégített.
— Haver, tudod, hogy nem árulom el a titkodat. Soha nem
mondanám el senkinek, hogy sikerült becserkészni a dögös kis anyucidat
tegnap, és hogy nem Chewbacca lakik a bugyijában. Most már legalább
nem kell aggódnom miattad.
Lekapcsoltam a szerszámot, és az autón átnézve Drew—ra
pillantottam, aki éppen a kilincset szerelte fel az ajtóra.

167
 — Miért aggódtál miattam?
— Jaj, ugyan már, tesó! Csak egy lépés választott el attól, hogy
csokoládéfondüvel díszítsd fel a farkad, és megpróbáld leszopni magad
— mondta.
— Te tényleg azt a szót használtad, hogy „fondü”?
Drew megvonta a vállát.
— Hát, igen. Jennyvel muszáj állandóan a Food Networköt nézni
mostanában. Azóta, hogy ő tervezi a szórólapokat Claire—nek, a fejébe
vette, hogy megtanul főzni. Egyik nap húsz percig bóklászott az
interneten, hogy találjon valami borcukros receptet, ami alapján
cukormázat tud készíteni.
Drew szavai hallatán kitört belőlem a nevetés, és visszatértem a
munkámhoz.
— Mondtad neki, hogy megkereshetné azt a cukrot lenn délen is? És
felhívhatnád a figyelmét a cukorsüvegre is! — mondtam nevetve.
— Jaj, maradj már, ne legyél farok! Nem volt szívem elmondani
neki, hogy azt igazából porcukornak hívják.
Nem. Magas labda, de nem csapom le.
— Szóval, eljöttök Jennyvel ma este Claire—hez? — kérdeztem
másra terelve a szót.
Claire határozottan támogatta, hogy találkozgassak Gavinnel. Úgy
gondolta, az lesz a legjobb, ha valamilyen csoportos esemény keretében
látunk hozzá a dologhoz, így hát meghívott mindenkit magához ma
estére vacsorára.
— A világért sem hagynám ki. Még egy új pólót is vettem, külön erre
az alkalomra! — felelte Drew mosolyogva.

CARTER

Hat órakor bekopogtattam Claire ajtaján. Dübörgő léptek közeledtek,

majd az ajtó hirtelen szélesre tárult előttem. Lenéztem a kisemberre, aki

168
ott állt előttem, nagy szemekkel bámulva rám, és önkéntelenül is
elmosolyodtam.
Jézusom, tisztára olyan volt, mint Claire. De azok a szemek... nahát,
a szemei meg az enyémek.
— Szia, Gavin — köszöntem neki, miközben előhúztam a
becsomagolt ajándékot a hátam mögül, és átnyújtottam neki. — Ezt
neked hoztam.
Gavin kikapta az ajándékot a kezemből, majd megfordult, és
elrohant Claire után kiabálva.
— Aaanyuuuuu! Hozott nekem valamit az a fickó!
Nevetve beléptem a házba, és becsuktam magam mögött az ajtót.
Claire egy kicsi, de takaros, kétszintes házban élt, és az első dolog,
amire figyelmes lettem a nappaliban, hogy milyen otthonos a lakása.
Gyertyák égtek a dohányzóasztalon és a kandalló párkányán, és a
vacsora ínycsiklandó illata áradt a konyhából. Körbejártam a szobában,
végignéztem a képeket, amik gyakorlatilag minden szabad helyet
elfoglaltak. Voltak képek Claire—ről, amikor még kislány volt, Claire—
ről, amint az apjával volt, képek a barátairól, és persze Gavinről.
Összeszorult a szívem, amikor megláttam az egyik képen Claire—t
terhesen, nagy kerek hassal, amiben a fiunk növekedett. Olyan fiatalnak
tűnt még. Felemeltem a képet a kandallópárkányról, hogy jobban
megnézhessem. Ilyen volt Claire, amikor először találkoztunk,
leszámítva a nagy pocakot. Szomorúsággal és dühvel töltött el a
látványa, de nem rá haragudtam, soha nem tudnék haragudni rá
semmiért. Mindketten fiatalok és ostobák voltunk, és akkor este
elveszítettük azt a kevés józan eszünket is. Egyszerűen csak feldühített,
hogy ez mind kimaradt az életemből. Nem láthattam, ahogy növekszik a
hasa, nem tehettem a kezem a pocakjára, és nem érezhettem, ahogy
Gavin rugdos.
— Aúú! — kiáltottam fel, mert valaki a sípcsontomba rúgott.
Lenéztem, és láttam, hogy Gavin engem figyel. Ennyit arról, hogy
kimaradt az életemből Gavin rugdosása. Szerintem a sípcsontom örökké
emlékezni fog erre a rúgásra.
— Hé, elfelejtettem a neved! Nem baj, ha mostantól kutyaguminak
hívlak?
169
 Mielőtt bármiféle választ megfogalmazhattam a kérdésére,
meghallottam Claire hangját magam mögül.
— Gavin!
— Nem én voltam! — esküdözött riadt tekintettel az arcán.
— Na, persze — felelte komoran Claire. — Ezt a kedves bácsit úgy
hívják, hogy Carter. Emlékszel? Légy szíves, próbálj meg ne
kutyaguminak hívni mindent és mindenkit.
Megfordultam, és láttam, hogy Claire összevont szemöldökkel néz
Gavinre a konyhaajtó keretének dőlve.
— Ne vedd magadra! — mondta Claire felém fordítva a tekintetét. —
A múlt héten bármit kérdeztem tőle, azt válaszolta, hogy „azok a hülye
kövér tehenek olyan hülyék”, függetlenül attól, hogy mi volt a kérdés.
Megkönnyebbülve felnevettem, mert megörültem, hogy nem azért
találta ki a kutyagumi elnevezést, mert máris gyűlölt. Claire átvágott a
szobán, odajött hozzám, és a még mindig a kezemben tartott képre
pillantott.
—Jaj, istenem, kérlek, tedd le azt a képet! Olyan vagyok rajta,
mintha egy hatalmas daganat nőne ki belőlem. Egy daganat, ami majd
szétszakította a puncimat, és amitől bepisiltem, amikor tüsszentettem —
morgott Claire, visszaemlékezve azokra az időkre. — Azt már mondtam
ugye, hogy bepisiltem? — kérdezte.
— Igen, de semmi gond, csak négy embernek küldök róla SMS—t,
nem pedig a telefonomban lévő összes címre.
Ekkor rádöbbentem, hogy olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy
szinte összeér a lábujjunk. Olyan közel, hogy akár meg is csókolhatnám
Claire—t. Hozzá hajoltam, hogy megtegyem, teljesen megfeledkezve
arról, hogy nem voltunk egyedül a helyiségben.
— Anyuuu, kinyithatom végre az ajcsimat?
Centikre egymás szájától megtorpantunk, és lenéztünk magunk
mellé. Claire felsóhajtott, és hátrahajolt.
— Igen, most már kinyithatod az ajándékodat — felelte.
Gavin azon nyomban lehuppant a padlóra, és elkezdte letépni az
ajándék csomagolását, olyan hévvel, hogy mindenfelé papírdarabkák
repkedtek.
— Nem kellett volna hoznod semmit — mondta lágyan Claire.
170
 Megvontam a vállam.
— Nem nagy dolog, igazán csak egy kis apróság.
— Nézd, anyu, kaptam zsírkrétát meg filctollat, és festéket, és azta,
de jó, kiszínezhetek bármit és rajzolhatok képeket! — kiáltott fel
izgatottan Gavin, Claire elé tartva mindent a kezében.
— Ez szuper, kincsem! Beraknád mindet az ágyamra? Majd játszunk
velük később, jó?
— De én most akarok festeni! — akadékoskodott Gavin, és ledobta a
doboz zsírkrétát a lábára. — A francba!
— Gavin Allen! — kiáltott rá Claire dühösen.
Tudtam, hogy most nem szabad nevetnem, így hát elfordultam, és
halott kiskutyákra gondoltam, és arra a jelenetre a Baseball álmok című
filmből, amikor Kevin Costner fogócskázik az apjával. Az az átkozott
jelenet minden alkalommal meghatott.
— Ha még egy csúnya szót kiejtesz a szádon, elfenekellek,
megértetted? Köszönd meg szépen Carternek az ajándékot, és vacsoráig
menj vissza a szobádba!
— Köszönöm, Carter — morogta Gavin, és duzzogva kivonult a
nappaliból.
Amikor már hallótávolságon kívül volt, kitört belőlem a nevetés,
mire Claire a karomra ütött.
— Ne haragudj, de pokolian vicces ez a kis fickó!
Claire erre csak a szemét forgatta, majd visszament a konyhába, én
pedig követtem.
— Hát igen, olyan, mint egy tornádó. De majd akkor beszéljünk, ha
voltál vele nyilvános helyen. Mondjuk egy templomban. És a mise
elérkezik a legcsendesebb részéhez, és nem hallasz mást, csak a víz
csobogását a templom végében lévő falikútból. NA és akkor Gavin
nagyon hangosan elkiáltja magát, hogy „anyu, hallom, ahogy Jézus
pisil!” Szerintem akkor már nem lesz őszinte a mosolyod.
Claire mögött a konyhapultra pillantottam, és tátva maradt a szám.
Az összes létező felületet csokoládé, sütemények és cukorkák borították,
minden elképzelhető színben és formában.
— Willy Wonka műhelyében lennék?

171
 Claire felnevetett. Felemelte a tűzhelyen rotyogó hatalmas edény
fedelét, és megkeverte annak tartalmát.
— Nos, úgy döntöttem, hogy ma este ti lesztek a kísérleti nyulaim,
Jenny pedig készít néhány fényképet egyik—másik sütiről a reklámhoz,
amin dolgozik, mert nekem nincs egyebem, mint a mobilom kamerája.
Ámultan néztem a csodát. Elképzelhető, hogy egy kicsit édesszájú
vagyok, és elgyengültem a látványra.
— Szentséges pokol, hát ezek meg micsodák? — kérdeztem egy sor
öklömnyi fehér csokis gombócra mutatva, melyeknek karamell díszítette
a tetejét.
— Ó, ez csak amolyan próbálkozás, még kísérleti fázisban van.
Felolvasztottam egy tál fehér csokit, összetört ropi darabkákat és
burgonyachipset adtam hozzá, és amikor a gombócok megszilárdultak,
karamellt szórtam a tetejükre. Persze lehet, hogy egy kicsit túlzásba
vittem a méretüket. Egyelőre úgy hívom őket, hogy Gömböcök.
Jézus, Mária és az összes szentek! Gyereket akarok ettől a nőtől.
Várjunk csak...
Arra lettem figyelmes, hogy valaki kopogtatott a bejárati ajtón, és
Claire megkért, hogy nyissam ki az ajtót, amíg ő megterít, és befejezi a
konyhai előkészületeket.
Jenny és Drew érkezett menetrend szerint. Kinyitottam nekik az
ajtót, ők pedig beléptek. Jenny egyenesen a konyha felé vette az irányt,
hogy beszéljen Claire—rel. Eközben én Drew—ra nézve rosszallóan
csóváltam a fejem.
— Ezt most komoly, Drew? — kérdeztem a pólójára nézve.
A kép egy kisgyereket ábrázol, aki a feje fölé tartott fegyverét süti el.
Alatta pedig a következő felirat volt: „Nem szabad verni a gyerekeket,
de tényleg. Már fegyverük is van.”
— Most mi van? A mai gyerekek olyanok, mint az ördög. Vedd úgy
ezt az üzenetet, mint egy rögtönzött szülői értekezletet, haver. Szóval,
hol van a kiskölyök? Nem kell pelenkát cserélni rajta, vagy ilyesmi?
Vagy megmutathatnám neki az autómat, esetleg adhatnék neki cukorkát
— mondta, miközben körülnézett a tenyerét dörzsölte.
— Gavin négyéves, Drew, már nem hord pelenkát. És jó lenne, ha
visszavennél ebből a dumából, mert olyan vagy, mint egy gyerekrabló,
172
és ez így elég ijesztő.
— Ahogy akarod. Vezess hát a démoni sarjadhoz — felelte Drew.
El is indultunk. Ahogy a konyhához értünk, bedugtam a fejemet az
ajtón, és megkérdeztem Cliare—t, hogy nem gond—e, ha bemegyünk
Gavin szobájába.
Elmondta, hol találjuk a szobát. Az iránymutatását követve át—
mentünk a nappalin, és meg is találtuk Gavint, aki a szobája közepén ült
a földön, és éppen egy tubus fogkrémet nyomott ki a szőnyegre.
— Ácsi, nagyfiú, te meg mit csinálsz? — kérdeztem, és gyorsan
odaugrottam hozzá, de már csak a kiürült fogkrémes tubust tudtam
kivenni a kezéből.
Gavin csak megvonta a vállát, és ennyit mondott:
— Nem tudom.
A francba, most mit csináljak? Szóljak Claire—nek? Nem akarom,
hogy azt higgye a fiú, hogy elárultam. Dühös lenne, amiért szóltam az
anyjának. Na de várjunk csak, én vagyok itt a felnőtt. Nem hagyhatom,
hogy máris a fejemre nőjön, tudnia kell, hogy ki a főnök. És én most nem
Tony Danza24 voltam.
— Szerintem nem lenne szabad fogkrémet kenni a szőnyegre. Te mit
gondolsz? — kérdeztem Gavint.
— Ez elég hülye kérdés, Carter. Naná, hogy nem szabad fogkrémet
kenni a szőnyegre — szólalt meg Drew halál komolyan.
Dühösen hátrapillantottam a vállam fölött Drew—ra.
— Kösz, Drew! Szerinted, én nem tudom? Csak próbálom elérni,
hogy ismerje be, hogy butaságot csinált — sziszegtem összeszorított
fogakkal.
—Jól van, na, dr. Phil! Tudom, hogy tudja, hogy rosszat csinált,
különben nem tette volna. A kölykök baromi hülyék. Állandóan
olyasmiket csinálnak, amiket nem lenne szabad, csak azért, mert
megtehetik. Felnőttnek lenni szívás. Én sosem úsznám meg, ha
fogkrémet nyomnék ki a szőnyegre.
Úgy éreztem magam, mintha hirtelen két gyerekkel kellett volna

24Utalás a Ki a főnök? című amerikai vígjátéksorozatra, amelyben Tony Danza egy

családapát játszik.
173
foglalkoznom.
— És te miért... de tudod mit? Hagyjuk! — feleltem, és
visszafordultam Gavinhez.
— Anyukád elég szomorú lesz, ha megtudja, hogy rendetlenséget
csináltál. Mit szólnál ahhoz, ha keresnél nekem egy törülközőt, és
feltakarítanánk itt mindent, mielőtt meglátja? Hm?
Tessék! Nem fog megutálni, hiszen nem árulom be, mégis tudatom vele,
hogy rosszat csinált. Elképesztő király szülő vagyok.
Gavin persze kapva kapott az alkalmon, hogy feltakaríthat, ha így
megúszhatja azt, hogy nem mondjuk el Claire—nek, mit csinált. Utólag
eltűnődtem azon, vajon Claire rájön—e, hogy mi történt, és ezért vajon
levágja—e a farkamat, vagy megfojt álmomban. Aztán meg az jutott
eszembe, hogy ha én magam mondanám el neki, mit csinált Gavin, akkor
a fiam újra tökön vágna, vagy ezúttal a torkomnak esne? Nem tudtam,
hogy az anyától vagy a gyerekétől kéne félnem inkább.
Húsz perccel később a szőnyeg szebb volt, mint új korában, és
Drew—val indián módra Gavin szobája közepén ültünk, minden létező
felső erőhöz imádkozva, hogy ne most lépjenek be a lányok.
Gavin ugyanis kitalálta, hogy játszunk beöltözősdit. Próbáltuk
rávenni inkább a rabló—pandúrosra, vagy valami hasonló fiúsra
(rohangáljunk ollókkal, vagy gyújtsunk fel valamit), játsszunk bármit,
csak ne ezt. De persze egy négyévessel nem lehet vitázni, bármenynyire
igyekszik is az ember. Drew—t és engem kisbabáknak öltöztetett, még
cumit is kaptunk a szánkba és plüssállatkákat a kezünkbe. A fejünkbe
Claire egy—egy hatalmas nyári szalmakalapját nyomta, ami eltakarta a
fél arcunkat. Drew fején rózsaszín, az enyémen fehér kalap díszelgett.
Azt már nem engedtem, amikor rám akarta adni az egyik régi, nem
használt pelenkáját, amit a szekrényben talált még azelőttről, hogy
szobatisztává vált volna.
— Figyelj csak, Drew bácsi, van egy titkom, elmondjam? — kérdezte
Gavin.
Drew kihúzta a cumit a szájából.
— Hadd halljam!

174
 Gavin odahajolt a füléhez, és belesuttogott, de olyan hangosan, hogy
én is hallottam.
— Olyan a szagod, mint a sajtos marhasültnek.
Gavin elhajolt Drew fülétől, aki szemeit forgatva így szólt.
— Haver, ez elég béna titok.
— Te vagy a béna! — rivallt rá Gavin.
— Fiúk, a vacsora kész, úgyhogy...
Claire—nek elakadt a szava, amikor a nappali sarkán befordulva
meglátott bennünket. Hirtelen megtorpant, így Jenny, aki közvetlenül
mögötte jött, nekirohant a hátának. Claire kezét a szája elé téve próbálta
elrejteni a nevetését. Jenny viszont egyáltalán nem zavartatta magát, elég
lelkesen fejezte ki, mennyire tetszik neki a mi kis életképünk. Hétrét
görnyedve hahotázott, a térdét csapkodta, és közben ránk mutatott.
— Jaj, istenem, kérlek, mondjátok, hogy van valakinél
fényképezőgép! — mondta a nevetéstől elfúló hangon.
— Azt akarod, hogy elhányjam magam? Mert nem félek megtenni!
— fenyegetőzött Drew.
Mindketten lekaptuk magunkról a babaruhát, a lányok pedig csak
nevettek és pacsit adtak Gavinnek. Drew és én felálltunk. Jenny a
karjaiba vette Gavint, és megdicsérte, hogy milyen ügyes volt,
összevissza ajnározta a kisfiút. Gavin szivacsként szívta magába Jenny
minden szavát, és esküszöm, gúnyosan mosolygott ránk, amikor
lehajtotta a fejét Jenny melleire, melyek teljesen kirakatba voltak téve a
mély kivágású pólónak és a push—up melltartónak köszönhetően.
— Úristen, de irigylem most azt a kölyköt! Bárcsak engem ölelne így
a cicijéhez! Úgy, mint egy kisbabát — suttogta Drew.
— Te hallod, mit beszélsz? — kérdeztem tőle, ahogy kimentünk
Gavin szobájából, be a nappaliba, ahol Liz és Jim üdvözölt bennünket,
akik már az asztalnál ültek.

175
 CARTER

Az elképesztően finom vacsora után, miközben alig volt veszekedés a

két gyerek között (és a gyerekek alatt Drew—t és Gavint értem), Claire
elkezdte behordani az egyik tálcát a másik után, megrakodva az édes
finomságaival.
Most már másra sem tudtam gondolni, mint Claire édes
finomságaira egy tálcán, az ő ínycsiklandó fincsi falatkáira egy
ezüsttálcán. Imádnám, ha felfalhatnám őt egy ezüsttálcáról. Meg akarom
nyalni a Gömböckéit.
— Carter, kérsz te is?
— Hogy a picsába ne!
— Fúúúj, Carter! Anyu, Carter kimondta a c—u—ny—a szót! —
árulkodott Gavin.
Hoppá!
— Ki tanított téged betűzni? — kérdezte Drew cinikusan.
— Még csak négyéves vagyok, haver! — vágott vissza Gavin.
Kikéredzkedtem a fürdőszobába, mielőtt még nagyobb marhaságot
csinálnék. Ott álltam, hugyoztam, és próbáltam nem Claire—re
gondolni, amint meztelenül fekszik egy tálcán, amikor a fürdőszoba
ajtaja hirtelen kinyílt, és belépett Gavin.
— Ó, nahát, szevasz, Gavin! — köszöntöttem idegesen, miközben
anélkül, hogy abbahagytam volna a dolgot, próbáltam úgy fordulni,
hogy ne lássa, mit csinálok. — Figyelj csak, én itt éppen pisilek.
Becsuknád az ajtót, kérlek?
Gavin megtette, amit kértem, ám nem ment ki a fürdőszobából.
Együtt voltunk egy szűk, zárt térben miközben én pisilni próbáltam, és
most a pöcsömet bámulta. Hát mondhatom, tényleg nem volt kínos a
helyzet.
— Ööö, Gavin, nem fordulnál el, kérlek? Ó, nézd csak, milyen cuki
kis kacsa van a fürdőkádban!
Még mindig engem néz. Vajon aggódnom kéne emiatt?
— Nahát, Carter, milyen hatalmas virslid van!

176
 Hirtelen már nem is tűnt olyan kellemetlennek, hogy Gavin itt van
velem a fürdőszobában, miközben én a dolgomat végzem. Bárcsak
nyolcadikos koromban is ott lett volna velem, és megosztotta volna ezt a
kis információt Penny Franklesszel, akkor talán nem kellett volna
egyedül mennem a ballagás utáni bankettre. Befejeztem a vizelést,
felhúztam a nadrágomat és leöblítettem a vécét, miközben próbáltam
nem vállon veregetni magam. Igen. Hatalmas virslim van. Abban biztos
lehetsz, hogy orbitális nagy virslim van. Majdhogynem talicska kell
hozzá, hogy elbírjam. És mivel egy ovis mondta, tutira így is van.
Visszaültünk az asztalhoz, és én le sem bírtam vakarni az idióta
vigyort az arcomról.
— Hát te meg mit vigyorogsz? Fingottál? — viccelt Drew.
— Anyu, Carternek eeekkora virslije van! — mondta Gavin keksszel
teli szájjal, magasba tartva a kezét, körülbelül egy méterre egymástól,
mint a dicsekvő horgászok, amikor azt magyarázzák, hogy mekkora
halat fogtak.
Claire gyorsan odanyúlt, és lehajtotta Gavin kezét, de mindenki más
csak nevetett az asztalnál. Én mosolyogva visszaültem, és próbáltam a
félszemű anakondámat betűrni az asztal alá, hogy ne ijesszek meg vele
senkit.
— Hé, Drew bácsi, akarsz hallani egy mocskos viccet? — kérdezte
izgatottan Gavin.
— Nem is tudom. Nem fogsz kikapni érte? — kérdezett vissza Drew
aggódva.
Majdnem megható volt, hogy mennyire törődött Drew azzal, hogy
ne kerüljön miatta Gavin bajba.
— A disznó beleesett a sárba, aztán átment a mocskos utcán, aztán
felmászott a tetőre! — mesélte a viccet Gavin kiabálva, de alig bírta
végigmondani, máris kacagásban tört ki a saját „mocskos” vicce hallatán.
Mindenki hangosan nevetett Gavin humoros próbálkozásán —
Drew—t kivéve.
— Haver, ez egyáltalán nem is volt vicces — mondta Drew megnyúlt
arccal.
— Bemossak neked egyet? — kiabálta Gavin, a kis öklét rázva a
levegőben.
177
 — Na, jó, ennyi elég volt! Gavin, menj a szobádba, és vedd fel a
pizsamádat, mindjárt én is ott leszek, és mesélek neked — utasította
Claire Gavint.
Gavin lekászálódott a székről, majd még egy utolsó fenyegető
pillantást vetett Drew—ra, és a szobájába szaladt. Erre öt szempár
fordult azonnal Drew felé.
— Mi az? — kérdezte. — Tényleg nem volt vicces, és semmi értelme
sem volt annak, amit mondott.
— Na, jól van, Claire — szólalt meg Liz, elfordulva Drew—tól,
valószínűleg azért, hogy meg ne fojtsa a fickót. — Itt az ideje, hogy előállj
a kincseiddel! Mutasd, miket alkottál! — kérte az asztalon díszelgő
tálcákra mutatva.
Claire körbejárta az asztalt, és közben bemutatta a sütiket. Voltak ott
Snickersszel töltött sütik, házi készítésű „teknőcök”, csokis perecek,
fehér csokis gesztenyék, fehér és tejcsokiba mártott burgonyachipsek,
perecek, kesudiók, mogyorók, mazsola, puffasztott rizs, szalonna, és egy
epres omlós süti, amit Drew következetesen epres romlott nuninak
nevezett.
Fenségesek voltak. Mindegyiket végigkóstoltuk, majdnem kómába
estünk a végén a sok cukortól. Jenny körbejárta az asztalt, és mielőtt
bepusziltuk a sütiket, elkattintott néhány képet a készülő reklámokhoz.
Claire arca élénkvörös színben tündökölt, úgy elpirult a sok dicsérettől,
amivel elhalmoztuk.
— Csináltam néhány tök jó képet, Claire. Szerintem a katalógus
címoldalára mindenfélepéken a csokimázas sütikből kellene
választanunk — magyarázta Jenny.
— Úgy érted, mindenféleképpen? — kérdezett vissza Jim.
— Én is azt mondtam — felelte Jenny. — Mindenfélepéken.
— Mondd csak, Claire, segíthetek lefektetni Gavint? — kérdeztem,
remélve, hogy elterelhetem a figyelmet Jenny fura szóhasználatáról.
Claire arca azonnal felderült a kérdésem hallatán, én pedig
megörültem, hogy voltam annyira előrelátó, és feltettem a kérdést.
Az asztal letakarítását a többiekre hagytuk, és visszamentünk Gavin
szobájához. Amikor beléptünk, Gavin már az egyik játékokkal teli doboz
tetején aludt. Amint megláttam, felnevettem.
178
 — Ne nevess! — suttogta Claire mosolyogva. — Nem ez a
legviccesebb hely, ahol valaha elaludt. Egy egész fényképalbumot
szenteltem az alvási szokásai dokumentálására. Aludt már a kanapé
háttámláján, mint egy macska, az ebédlőasztalnál ülve, arccal az
asztalon, a karácsonyfa alatt egy nagy halom játék közepén, a
szekrényében, a vécén... nem tudsz olyan helyet mondani, ahol ne aludt
volna. Olyan, mint egy ló. Gyakorlatilag állva is képes aludni. Jim a
„Bárhol Elalvó Nagyfőnök” indiánnevet adta neki, amit Liz
Narkolepszia Kapitánnyá változtatott.
Claire csendesen belépett Gavin szobájába, könnyedén felkapta az
apró testét, és csókot nyomott a fejére, ahogy az ágyhoz sétált vele. Az
ajtófélfának dőlve néztem őket, és próbáltam nem elérzékenyülni, mint
egy lány, a látványtól, hogy milyen édesen gondoskodik Claire Gavinről.
Claire óvatosan betakarta Gavint, hátrasimította a haját és újra
megpuszilta, mielőtt megfordult, és kisétált a szobából hozzám.
— Nos, Mr. Ellis, mennyire esett kétségbe ettől a sok szülősditől meg
otthonosditól? — kérdezte Claire.
A szája mosolyra húzódott, de láttam rajta, hogy ez csak a látszat.
Valójában az idegességét leplezte amiatt, hogy vajon hányadán is állok
én most az ő kis családjával. A válla fölött átpillantva az ágyában mélyen
alvó kisfiúra néztem, és a szívem azonnal gyorsabban dobogott.
Leküzdhetetlen vágy ébredt bennem, hogy magamhoz öleljem, és soha
ne engedjem el, megvédjem minden rossztól, ami az útjába kerül, és
megóvjam az olyan ijesztő teremtményektől, mint a mumusok meg a
bohócok.
Csend legyen! A bohócok tényleg kibaszott ijesztőek!
Aztán lepillantottam erre a hihetetlen nőre, aki itt állt velem
szemben, és ugyanazt éreztem vele kapcsolatban is.
— Nem akarom, hogy elkapjon a mumus, és utálom a bohócokat —
böktem ki végül.
Claire felnevetett, és kedvesen megpaskolta az arcomat. Nagyon
béna vagyok az ilyesmiben. Rosszul viselem az éles helyzeteket. Igenis,
gondoskodni akarok Claire—ről és Gavinről, és azt akarom, hogy tudja:
eszem ágában sincs magukra hagyni őket. De mi a picsáért ilyen nehéz
ezt kimondani?
179
 — Nem ezt akartam mondani. Vagyis de, utálom a bohócokat. Olyan
ostobák és ijesztőek, és felnőtt férfiaknak eleve nem lenne szabad pöttyös
ruhákat meg óriási cipőket viselni.
Az isten verje meg! Álljak már le a szófosással!
Mielőtt újra kinyitottam volna a számat és tovább folytattam volna a
bohóccipős agymenést, Claire a számra tapasztotta a kezét.
— Teljesen normális, ha megijedtél. Nem hibáztatlak érte, hidd el!
Tudom, hogy sok ezt így egyszerre megemészteni — mondta halkan. —
Egyik nap még egyedülálló, facér fickó vagy, másnap meg már a
nyakadon egy egész család.
Mély levegőt vettem, és újra nekifutottam. A számhoz nyúltam,
lehúztam a kezét, és a mellemre fektettem.
— Hadd kezdjem azzal, hogy tényleg, de tényleg nagyon rosszul
megy nekem ez a nyálas, „beszéljünk az érzéseimről” dolog. Habár, ha
Drewt kérdeznéd, biztos ellenkezne, mert öt évet töltött a nyávogásomat
hallgatva, hogy mennyire meg akarlak találni. Miután rengeteg időm
ment el, és sok embert kergettem az őrületbe azzal, hogy újra érezni
akartam az illatodat, nem szeretném most elkúrni, és elmenekülni a sötét
éjszakába.
Claire a hüvelykujjával a mellkasomat simogatta, és a másik kezét is
a mellemre helyezte, majd hozzám dőlt, és lágyan megcsókolt. Amikor
újra kiegyenesedett, átkaroltam a vékony derekát, és homlokomat a
homlokának döntöttem.
— Tudom, miután rájöttem, hogy apa vagyok, úgy elrohantam a
helyszínről, mint egy cserbenhagyó gázoló, de ígérem neked, Claire,
többé nem fogok így kiborulni.
Claire hátrébb húzódott, a szemembe nézett, és a szája sarka
mosolyra kunkorodott.
— Te most tényleg a Koktélból idéztél nekem?
— Igen, igen, pontosan. Ha azt akarod, hogy átmenjek Tom
Cruiseba, és fel—alá ugráljak a kanapén, a kedvedért megteszem.
— TE MOST SZÓRAKOZOL VELEM? INKÁBB SEGGBE! — dörgött
Drew hangja a nappaliból, és ez elvonta egymástól a figyelmünket.
Még vetettünk egy utolsó pillantást Gavinre, majd becsuktuk a
szobája ajtaját és kéz a kézben a nappaliba mentünk, ahol már mindenki
180
szerteszét ücsörgött, és a „Mit tennél inkább” játék egy elborult verzióját
játszották.
Claire és én leültünk egymás mellé a kanapéra. Átkaroltam a vállát,
ő pedig hozzám bújt. Hosszú idő óta nem éltem át ilyen tökéletes
pillanatot.
— Na, jó, én jövök — mondta Drew. — Jim, ha pornóznál, melyik
művésznevet vennéd fel? Horgos Hugh vagy Menetrekész Mike?

181
 15.
Egy mocskos ribanc vagyok!

CLAIRE

A Z OSTOR ÉS A BILINCS MINDIG FELIZGAT, ÓÓÓÓ, JEEEEEE!

— Gavin Allen Morgan, ha nem hagyod abba ezt a dalt, kiraklak
az utcára a szemeteseknek, hogy vigyenek el téged is! — kiabáltam
ma már tizedszerre, miközben takarítottam a konyhában az ebéd
maradékát.
— Ez uncsi — motyogta Gavin, majd elviharzott a szobájába.
— A szemétről jut eszembe. Mikorra is lesz itt az a Christy gyerek?
— kérdezte apám a konyhaasztalnál ülve.
Ma mindenki eldöntötte, hogy az idegeimre fog menni?
— CARTERNEK hívják, apa! Ne legyél már seggfej! Majd itt lesz,
miután felkelt.
Apám látványos mozdulattal a csuklójára pillantott, amin ráadásul
még óra sem volt.
— 12:48. Micsoda naplopó ez a fickó?
A konyhapultra dobtam a konyharuhát, és dühösen apám felé
fordultam.
— Éjszakai műszakban dolgozik, apa, de ezt már megtárgyaltuk.
Még egy ilyen megjegyzés, és kiteszem a Facebookod üzenőfalára, hogy
„szeretem a péniszt”.
A hűtőhöz léptem, hogy felírjak még néhány dolgot a
bevásárlólistámra, ami a hűtő ajtaján lógott. Próbáltam nem az órára
pillantgatni. Határozottan ideges voltam, hogy újra láthatom Cartert.
A nagy megnyitó előtt ki sem láttam a munkából, és Carter is sokat
túlórázott, így egy hete nem találkoztunk, pontosan azóta, hogy nálam
volt a barátaimmal vacsorázni. Telefonon persze többször beszéltünk, és

182
néhányszor csak azért is hívott, hogy Gavinnel cseverésszen, amitől
teljesen elolvadtam.
A Liz által rám kiszabott házi feladat után szorgalmi feladatokat is
csináltam, mert másodjára is végigmentem a „minek ide férfi”
termékcsomagon, felidézve gondolatban a raktárban töltött perceket
Carterrel. Liz majd’ megfulladt a telefonban, amikor elmeséltem neki.
Csodálatos pillanat volt mindkettőnk számára.
Ma este a bárban dolgoztam. Ügy volt, hogy Carter eljön értem, és ő
visz munkába. Felhívtam Lizt, mondtam neki, hogy jöjjenek el ők is
Jimmel, hogy Carter ne unatkozzon.
— Lehet, hogy elbújok a kanapé mögé, és előugrok, amikor ideér.
Csak hogy beléültessem a George—félelmet — mondta apám, viccesen
biccentve.
— Hát ez elég gyenge poén. És nem istenfélelmet akartál mondani?
Apám megvonta a vállát.
— Az egy és ugyanaz.
És mondá az úr „Legyen világosság”, és George Morgan felkapcsolta
a villanyt.
Ez volt a legtöbb, amit apám Carterről mondott, azóta, hogy
találkoztak. Való igaz, nem volt túl hízelgő a részéről, de mégis csak
fejlődés. Legalább tudomásul vette, hogy Carter létezik, és nem újabb és
újabb módszereken törte a fejét, hogyan tehetné el láb alól. Már egy hete
haladt végig az ABC—n, de most végre megállt az S—nél.
Serpenyővel történő tarkón ütés okozta halál. Ha esetleg kételyeitek
lennének.
A csengő megszólalt, és én sietve mentem ajtót nyitni. Megtöröltem a
kezemet a nadrágom elejébe, hátrasimítottam a hajamat, és előrehajolva
benyúltam a pólómba, és feljebb pakoltam az ikreket, hogy a legjobb
formájukat mutatva tegyem őket közszemlére. Egy lépést hátráltam,
mély levegőt vettem, és kinyitottam az ajtót. A szívem kihagyott egy
ütést, amikor megláttam Cartert az ajtóban.
— Ugye, tudod, hogy a lakásod ajtajának mindkét oldalán van
ablak? És hogy a függönyök áttetszőek? — kérdezte Carter pajkos
mosollyal.
Miérti?Az isten szerelmére, MIÉRT?
183
 — Megkapod a jövő havi teljes fizetésemet, ha bedőlsz előttem, és
még egyszer felpolcolod a cicijeidet — mondta, miközben belépett az
ajtón, én pedig becsuktam mögötte.
Lehunytam a szememet, készen arra, hogy szégyenkezve kerüljem a
tekintetét, de még arra sem volt időm, hogy azt kívánjam, nyíljon meg
alattam a föld, Carter ajkai máris az enyémre tapadtak. Karját a derekam
köré fűzte, és magához húzott. A tenyerébe fogta az arcomat, nyelvét az
ajkaim közé dugta, és lassan benyomta a számba. Napokig tudnék
csókolózni ezzel a pasival anélkül, hogy megunnám. Ajkai együtt
mozogtak az én ajkaimmal, lágyan, érzékien, míg a keze lesiklott az
arcomról a nyakamra, és megállt a szívem fölötti fedetlen bőrfelületen.
Fel akartam nyúlni, és be akartam dugni a kezét a melltartómba, de a
kezem gyáván ökölbe szorult, és a pólójába kapaszkodott a mellén.
Halkan felnyögtem, ahogy a keze alig érzékelhetően lejjebb csúszott. Ha
most nem olvadt volna össze a szám az övével, hangosan kimondtam
volna, mit szeretnék. De talán amúgy is olvasott a gondolataimban.
Fogd meg a mellemet! Tedd meg! Engedelmeskedj az akaratomnak!
A kezei megtorpantak, és nem mozogtak tovább lefelé, én pedig
sikítani bírtam volna ettől. A nyelve lassan siklott az enyémen, és azt
kívántam, bárcsak lenne egy olyan zöld zászlóm, amit a NASCAR
versenyeken használnak, mert most összevissza lebegtettem volna. Úgy
lobogtattam volna a szélben, mint akit semmi nem érdekel.
Carter, indítsd a motort! Zöld zászlót kaptál, minden rendszer menetkész.
Lépj a gázra, és hagyd, hogy a kezed megmarkolja a cicit!
— Ha hozzáérsz a lányom melléhez, miközben én itt állok
mellettetek, töltött cukorkával tömöm tele a torkodat, és végignézem,
ahogy megfulladsz.
Carter és én olyan gyorsan rebbentünk szét, mintha tizenévesek
lettünk volna, akiket rajtakaptak szex közben, nem pedig felnőttek,
akiknek ráadásul már közös gyerekük is van.
— Tényleg azt mondta apád, hogy töltött cukorkával akar
megfojtani? — kérdezte suttogva Carter.
— Igen. A T betűnél jár. Viselkedj, vagy nemsokára egy esernyőt dug
az Uránuszodba — suttogtam vissza.
Apám hozzánk lépett, és végigmérte Cartert.
184
 — Van tetoválásod, fiam?
Carter segélykérően nézett rám, én pedig tanácstalanul vontam meg
a vállam. Sosem lehetett tudni, milyen szavak hagyják el apám száját.
— Hát, ööö... nem, nincs uram. Nincs tetoválásom — felelte Carter.
— Na, és van kétkerekűd?
— Hát, van egy nagyon szép mountain bike—om, ami még mindig a
raktárban porosodik, mert nem volt időm elővenni, és elvinni egy...
— Motorod, Cathy — vágott közbe az apám, idegesen sóhajtva. —
Van motorod?
Carter megrázta a fejét.
— Nem, és a nevem Cart...
— Letartóztattak valaha, vagy belekeveredtél kocsmai verekedésbe?
— vágott közbe újra apám.
— Nem. Soha nem tartóztattak le, és nem kerültem semmilyen
verekedésbe, Mr. Morgan — felelte Carter magabiztos mosollyal.
Apám odahajolt hozzám.
— Claire, biztos vagy benne, hogy ez a fickó nem homokos? —
kérdezte suttogva.
— Jézusom, apa, hát persze hogy nem homokos! — feleltem
kiabálva.
— Hé! — szólalt meg Carter, megsértődve apám kérdésén.
Apám Carterhez fordult, és felsóhajtott.
— Rendben. Találkozhatsz a lányommal, és megismerheted a fiadat.
De ha újra felcsinálod...
—APA!
Apám rám nézett, ahogy ott álltam csípőre tett kézzel, és
gyakorlatilag dőlt a füst a fülemből, majd úgy folytatta a
figyelmeztetését, mintha ott sem lettem volna.
— ...akkor átfésülöm az egész világot, levadászlak, mint egy kutyát,
és otthagyom ezt a félbolond tyúkot a küszöbödön. Még egyszer nem
fogok végigcsinálni kilenc hónapot Hugyosgatyás Kisasszonnyal.
Ó, az isten szerelmére!
Hol az egyikre, hol a másikra néztem, miközben végigmérték
egymást. Carter bólintott, és a kezét nyújtotta apámnak.
— Megegyeztünk! — mondta Carter, és kezet ráztak.
185
 Csodálatos! Mint egy nagy, boldog és totál hibbant család!
Ekkor Gavin rohant be a nappaliból, valamit a feje fölött lóbázva.
— Carter! Nézd, milyen új kardom van!
Jézus a kereszten!
A fiam Nyúl Úrfit tartotta a feje fölött, mintha egy csatába rohanó
gladiátor lett volna. Gladiátor, egy ötsebességes, lila „karddal”.
— Nahát, ez a gomb mire jó? — kérdezte Gavin, majd megállt, és
benyomta a gombot, mire a Nyúl Úrfi fején lévő bütykök forogni
kezdtek.
Odaugrottam hozzá, és próbáltam kicsavarni a kezéből a vibrátort,
de sehogy sem eresztette el. Teljes pánikban nyomkodtam az összes
létező gombot, hogy megállítsam a forgást, miközben kötélhúzást
játszottam Gavinnel, aztán hirtelen eltaláltam egy gombot, amitől a
vibrátor maximális sebességre kapcsolt, és a teljes felső rész forogni és
rezegni kezdett, olyan erővel, hogy Gavin karja is beleremegett.
— Aaannnyyyuuu, eeezzz csiiikkkiiisss.
A büdös picsába, mikor erősödött így meg ez a gyerek?
— Gavin, hagyd abba, ez nem játék! — szűrtem a szavakat a fogaim
között.
Kötélhúzást játszottam egy műbránerrel és a fiammal. Ez így nincs
rendben, emberek!
— De igenis játék! Miért csak neked lehetnek ilyen jó játékaid? —
durcáskodott Gavin, és teljes erővel nekifeszült, hogy kitépje a vibrátort
a kezemből, mire majdnem előreestem.
— Ó ne, srácok, ne segítsetek, elintézem! — mondtam gúnyosan
apámra és Carterre nézve.
Ott álltak pár lépésnyire, és csak bámulták az előadást. Egymásra
néztek, és kitört belőlük a nevetés. Hát persze, MOST hirtelen egy húron
pendültek. Most, amikor ki akarom csavarni a vibrátoúromat a fiam
kezéből.
— Gavin, engedd el, de AZONNAL! — kiáltottam.
—Jobb, ha azt csinálod, amit anyád mond, Gavin, elég morcos lesz,
hogyha nem játszhat a játékával — nevetett apám.

186
 Carter vele együtt nevetett, mire olyan pillantást vetettem rá, amiben
az volt, hogy „ha nem fogod be a pofád, és nem segítesz, többé nem
engedlek be a bugyimba”.
Carter azonnal befogta a száját, és nagy nehezen akcióba lendült.
— Hé, Gavin, hoztam neked valamit! Kint hagytam a verandán, és az
sokkal jobb játék, mint az anyukádé. Menj ki, és hozd be! — javasolta
Carter.
Gavin lazított a halálos szorításán a vibrátoron, és szó nélkül
kirohant a bejárati ajtón.
— Szerencséd, hogy segítettél, máskülönben nagyon kellemetlen
következményei lettek volna az ügynek rád nézve! — dorgáltam meg
dühösen Cartert.
Ő persze nyilvánvalóan nem értette meg a helyzet komolyságát,
mert most is csak kuncogott, apám meg a könnyeket törölgette ki a
szeméből. A kezemre néztem, és rájöttem, hogy a vibrátort Carter orra
előtt lóbálva adtam nyomatékot a szavaimnak.
Gyorsan leengedtem hát a kezemet, kihúztam az egyik fiókot az
asztal végén, és bevágtam azt az átkozott kütyüt a fiókba, épp akkor,
amikor berontott a házba Gavin egy játék pisztollyal, cowboykalapban és
serifjelvénnyel a pólóján.
— Rossz fiúk, rossz fiúk, mihez kezdetek, mihez kezdetek, ha
levágják a virsliteket — énekelte Gavin, véletlenszerűen célozgatva
mindenfélére a lakásban.
— Nahát. Elég kemények lettek a zsaruk mostanában — mondta
halkan Carter.

CLAIRE

Mialatt a bárba tartottunk, megbocsátottam Carternek, mert hát, most

nézzetek rá! Nem durcáskodhatok vele és fantáziálhatok a farkáról
egyszerre. Ez komoly érdekellentétet jelent.

187
Hét óra körül elkezdtek beszállingózni a bárba a munkából hazafelé
jövet betérő vendégek, lassan beindult a forgalom. Liz és Jim Carterrel
vacsorázott az egyik bokszban, aztán, amikor befejezték, mindhárman a
pulthoz ültek. Jó néhányszor elmentem mellettük. Egyik alkalommal
Carter kinyúlt, és megragadta a karomat. Oldalra fordult a székében, és
behúzott a lábai közé. Leraktam az üres tálcát a pult tetejére, a csípőmre
tette a kezét.
— Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy mindig meg fogom
mondani, ha nagynak találom a seggedet? — kérdezte.
Ó, a fenébe, tudtam, hogy nem kellett volna tisztára nyalni azt a
tejcsokis tálat tegnap este, miután végeztem a teknősökkel. Érzem, ahogy
vastagszik a combom már attól is, hogy itt állok. Vajon súrolták is
egymást a combjaim járás közben? Tuti, hogy azon aggódott Carter,
hogy a nagy súrlódástól szikrát vetnek a combjaim.
Csak te tudod megakadályozni, hogy lángra kapjon a combom25. Az
a béna Smokey medve csak az erdővel foglalkozott. Le van szarva az
erdő! A puncim kigyulladhat, mert Carter úgy érzi, kövér vagyok.
— Légy szíves, most ne agyalj egy percig! Nem arra céloztam, hogy
kövér vagy — rótt meg.
Tudtam!
— Csak azt akartam mondani, hogy a múltkor elfelejtettem
hozzátenni, hogy azt is mindig szóvá teszem, ha a feneked olyan
kibaszott lenyűgöző, hogy minden alkalommal a kezembe akarom fogni,
amikor elmész mellettem.
Az alsóajkamba haraptam, és elmosolyodtam.
— Még valami?
Igen, megint bókokat akartam kipréselni belőle. Az előbb égtem
szénné egy pokoli combtűzben. Megérdemeltem.
— Igen — folytatta Carter, miután lágyan megcsókolt. — Azt is
mindig el fogom mondani, amikor a lábaid olyan hosszúak és szexik,
hogy csak arra tudok gondolni, hogy a derekam köré fűzzem őket. —
Újra megcsókolta az ajkaimat. — És nem hagyom megjegyzés nélkül, ha

25Utalás az 1940—es évekből származó kampányra, mely során az erdőtüzekre

hívták fel a lakosság figyelmét, egy Smokey nevű medvefigura segítségével.
188
olyan gyönyörű vagy, hogy kedvem lenne felhívni istent, nem
vesztette—e el az egyik angyalát.
—Jaj, ne már, ilyen béna csajozós dumával etetsz? — kérdeztem.
— Tizenöt éves korom óta várom, hogy elsüthessem — mondta
Carter mosolyogva.
— Befejeznétek végre? Elhányom magam, ha tovább hallgatom ezt a
szart — szólalt meg Liz Carter másik oldalán.
— Nahát, milyen édes kis párocska!
Elfordultam Cartertől, amikor meghallottam a gúnytól csöpögő
hangot.
— Tasha, te meg mi a faszt keresel itt? — kérdezte Carter,
ellentmondást nem tűrően, miközben mögém állt.
Azt a kurva! Hűha! Tasha, az exe? Ezzel a nővel járt Carter, mielőtt
ideköltözött? Hát, ez aztán tényleg az uborka a szaros szendvicsem
tetején, ami az életem. Naná, hogy úgy nézett ki, mint egy
pornószínésznő. Mérföld hosszú szőke haj, világító kék szemek és
tökéletes babaarc. Nem is beszélve az emberiség által ismert
legvékonyabb derékról és a legszebb cicikről, amiket valaha láttam.
Tutira nem igaziak. Az igazi cicik nem ilyen tökéletesen gömbölyűek. Ha
nem gyűlöltem volna már első pillanatban, akkor talán meg is kértem
volna, hogy hadd érintsem meg őket. Ismerősnek tűnt. Az egyik válla
mögé igazította a haját, és ekkor bevillant, honnan ismerem.
— Hé, te ott voltál Jenny egyik szexuális játékszeres buliján néhány
hete!
Liz odalépett elém.
— Ó igen! Már emlékszem rá. Tőgyarcú Tasha — mondta
mosolyogva, miközben összefonta a karját maga előtt.
Tőgyecske idegesen puffogva válaszolt.
— Töcskölős Tasha volt a nevem.
— Nem, biztos vagyok benne, hogy Tőgyarcú volt — erősködött Liz
felém fordulva, megerősítést várva.
Egyetértően bólintottam.
— Igen, igen, biztos, hogy az volt. Lehet, hogy ő azért nem emlékszik
rá, mert a háta mögött neveztük így — mondtam vállat vonva.

189
 Erre, mielőtt bármit is szólhattam volna, Donna Pina máris az
arcomba mászott.
— Na, idefigyelj, te lotyó! Csak azért, mert te vagy Carter aktuális kis
kedvence, még nem lettél különleges!
Ekkor elszabadult a pokol. Carter Tashával kezdett ordibálni, Tasha
mindenkivel, Liz próbálta távol tartani tőlem Tashát, míg én csak álltam
ott a felfordulás közepén döbbenten.
— Elég legyen, Tasha! — kiáltott rá Carter dühösen. — Mondd meg,
mit akarsz, vagy tűnj el! Nem bukkanhatsz fel csak úgy a semmiből, és
zaklathatod Claire—t büntetlenül.
Tasha újabb lesújtó pillantást vetett rám, majd Carter felé fordult.
— Nahát. Nem tartott sokáig, hogy találj egy kis kurvát, akit
kúrogathatsz, mi? — kérdezte Tasha gúnyosan Cartert.
Na, álljon mega menet! Engem nem lehet csak úgy lekurvázni!
Egy lépést tettem feléje, és dühösen ráztam az öklömet az arcába,
mert forrt bennem a vágy, hogy letöröljem azt az öntelt vigyort a
képéről.
— Ez azért merész. Még te beszélsz?! Ha jól hallottam, végig kúrtad
magad a telefonkönyvön, amikor még Carterrel voltál! A vaginád egy
akkora tátongó lyuk, mint amit a jéghegy ütött a Titanicon! Egy bűnügyi
helyszín van a bugyidban, ahol több száz ember sikoltozik
kétségbeesetten, és félelmükben levetik magukat a mélybe!
Ekkor már azt sem tudtam mit beszélek. Dühömben összehordtam
mindenféle sületlenséget. Ám úgy tűnik fején találtam a szöget — vagy a
punciját. Tasha elszabadult bikaként rontott nekem, mire mindenki egy
emberként mozdult meg. Én elléptem az útjából, Carter, Liz és Jim pedig
elém kerültek, és megragadták Tashát, aki csak azt üvöltözte, hogy meg
fog ölni. Úgy látszik, az ilyen pornósztár—ribanc—exbarátnők máris
nem olyan cukik, amikor paprikavörösre válik az arcuk, fröcsög a nyál a
szájukból és jár a kezük—lábuk mindenfelé.
Carter végül sikeresen megragadta Tasha könyökét, és elkezdte
kifelé vonszolni a bár kijárata felé, miközben a ribanc folyamatosan
engem sértegetett és halálos fenyegetésekkel bombázott. Carter a
szemembe nézett, és némán azt tátogta „sajnálom”, majd eltűnt az ajtó
mögött a féleszű nővel.
190
 Nem akarok kertelni, kicsit megijedtem. Úgy éreztem, hogy a bárban
mindenki engem néz. Olyan hangzavar volt a kocsmában, hogy senkinek
nem lehetett fogalma arról, hogy minek is voltak szemtanúi, de attól még
idegesített a helyzet. Mindig is utáltam a figyelem középpontjában lenni.
És azt is utáltam, hogy bizonytalanság fogott el, most, hogy Carter
odakint volt egyedül a volt barátnőjével. Tény és való, a nő elméje
annyira megbomlott, hogy épp csak a kakiját nem hajigálta, de ettől még
nem éreztem jobban magam.
Szóltam az egyik arra járó pincérnőnek, hogy pár perc szünetet
tartok. Liz leültetett az egyik bárszékre, Jim mögém állt, és a vállamat
masszírozta, hogy oldja a feszültségem. Alig szóltak valamit. Szerintem
arra vártak, hogy mindjárt összeomlok, összekuporodom
embriópozícióba és a hüvelykujjamat kezdem szopni.
Még sohasem keveredtem verekedésbe. Mindig is nagy volt a szám,
de mihelyst valaki ellenem fordult, azonnal elrohantam. Még
középiskolában történt, hogy egyszer Lizzel sétáltunk a plázában, és egy
féleszű emós csaj elment mellettünk, és meglökött a vállával.
Gondolkodás nélkül megfordultam, és utána kiáltottam, hogy „Nem
verseket kéne írogatni és bőgni, hanem inkább a lábad elé kéne nézni!”
A csaj erre megfordult a többi búskomor, túl sok feketével kikent
szemű barátnőjével egyetemben, én meg gyorsan bedugtam a
cseresznyés nyalókámat a számba, és a hüvelykujjammal Lizre
mutattam.
— Mit hagytunk ki, gyerekek? — kérdezte Drew, amint néhány
perccel később Jennyt átkarolva odajöttek hozzánk, miközben mi többiek
csak álltunk ott az ajtót bámulva, amin Carter eltűnt.
Drew felé fordultam, és a pólójára néztem, amin az állt: „Hát ezért
borotváltam le a golyóimat?”
— Valaki épp most próbált megölni — mondtam neki halálra vált
hangon.
— Micsoda? Ki volt az? — kérdezte Drew.
— Tasha — felelte Liz undorodva.
Jenny arcára azonnal kiült a bűntudat.
— Ó, a francba, ilyen hamar? Claire, annyira sajnálom. Az egész az
én hibám.
191
 — Te meg mi a fenéről beszélsz? Ismered ezt az őrült tyúkot? —
kérdezte Liz.
— Egy főiskolára jártunk, és néhány hete felhívott, mondta, hogy itt
lesz a városban, és szeretne találkozni velem. Azért jött el a játékszeres
buliba is. Úgy volt, hogy csak arra a hétvégére marad, de aztán úgy
döntött, hogy eltölt itt még egy kis időt. Fogalmam sem volt róla, hogy
ismerte Cartert, ezt csak nemrég tudtam meg. Tőlem kérdezte, hogy
ismerem—e őt. Mondta, hogy régi barátok, és szeretné üdvözölni. Csak
azután jutott eszembe, hogy ő régebben randizott egy Carter nevű
fickóval, miután elmondtam neki, hogy hol lesztek ma este. Ezért is
jöttünk el. Nagyon bíztam abban, hogy még előtte ideérünk, hogy
rendbe hozhassam a dolgot.
Drew elvette a karját Jenny derekáról, megfordult, szembenézett
velem, és azonnal akcióba is lendült.
— Jól van, Claire, megmondom, mit kell tenned. Tudod, hogy kell
ököllel ütni? — kérdezte Drew a karomat markolva, miközben komolyan
nézett a szemembe.
— Micsoda? Dehogy! Miről beszélsz? Csak nem fogok vele
verekedni?! — mondtam a szememet forgatva.
— Te ezt nem érted. Én hosszú évek óta ismerem ezt a nyomingert.
Megfenyegetett? — kérdezte Drew.
— Igen, az a spermanyelő azzal fenyegetőzött, hogy szétrúgja Claire
seggét — felelte Liz Drew—nak.
— Ó, akkor elkezdődött, megy, mint a Frogger! — kiabálta Drew
izgatottan.
— Nem a Donkey Kongra gondoltál? — kérdezte Jim, miközben Liz
mögé állt, és karját a dereka köré fonta.
— Hát, sosem komáltam a Donkey Kongot, nem jött be nálam. A
Frogger26 jobban fekszik nekem.
— Drew, semmi sem kezdődött el! Még soha életemben nem
verekedtem, és nem most fogom elkezdeni. Carter kivitte a csajt, és
remélhetőleg elküldi a francba. Ezzel meg is van oldva a probléma —
feleltem.

26 Frogger és Donkey Kong: számítógépes játékok.

192
 Drew őszinte aggodalommal a tekintetében így szólt.
— Claire, azt hiszem, nem érted, milyen komoly a helyzet. Az
igazság az, hogy hiába gyűlölöm úgy Tashát, mint egy égő viszkető
kiütést a farkamon, attól még kurva jó csaj. Te pedig, Claire, te vagy a
legdögösebb anyuka, akit valaha láttam.
Értetlenül meredtem rá.
— Mi köze ennek bármihez is, Drew?
— Claire, úgy csinálsz, mintha nem ismernél — felelte Drew
szomorúan a fejét rázva. Elengedte a karomat, hátrébb lépett, kitörölt
egy képzeletbeli könnycseppet a szeme alól, és így szólt:
— Jim, segíts, haver, nem vagyok abban az állapotban, hogy
folytassam.
Jim eleresztette Lizt, egy lépést tett előre, és megveregette Drew
hátát.
— Ahogy azt már Drew is említette, te nagyon jó csaj vagy. És habár
abban mindannyian egyetértünk, hogy Miss Zizinek semmi
keresnivalója itt, sajnos ő is nagyon dögös. És ti mindketten hosszú hajú
csajok vagytok, és egy olyan étteremben vagyunk, aminek körülbelül
négy különböző ízű gyümölcszseléje van raktáron — magyarázta Jim
komolyan.
— Ó, te jó isten, te most szívatsz? — kérdezte Liz. — Szóval, arról
van szó, hogy látni akarjátok, ahogy két csaj verekszik egy
gyümölcszselével teli medencében?
— Liz, MINDIG arról van szó, hogy látni akarunk két csajt, ahogy
egy gyümölcszselével teli medencében verekszik. Ezt soha, de soha ne
felejtsd el! — felelte Drew a humor legcsekélyebb nyoma nélkül a
hangjában. — A Jell—O nagyon finom.
Liz a fiúk között rám nézett.
— Tudod, hiába irányítja a farka ennek a két nyomingernek a
gondolatait, tényleg jó lenne, ha megtanulnád, hogyan kell megütni
valakit. Csak a biztonság kedvéért, ha esetleg Carter nem bírná jobb
belátásra ezt a ribit. Ha Tasha visszajön, természetesen mindannyian itt
leszünk, hogy megvédjünk, de mi van, ha meglep, például olyankor,
amikor a teli bevásárlószatyrokat szedegeted ki az autódból? Vagy rád
ugrik a hátsó ülésről, amikor épp az autópályán hajtasz? — kérdezte.
193
 — Ó, te jó isten, itt mindenki megőrült? Ezzel kurvára nem segítetek!
— üvöltöttem.
— Na, jó, lehet, hogy egy kicsit eltúloztam. Meg az is igaz, hogy túl
nagyok a mellei ahhoz, hogy be lehessen szorítani egy autó hátsó ülésére
őket. Tuti biztos, hogy hamarabb látnád meg őt, mint ő téged — felelte
Liz vállat vonva. — Viszont megtanulhatnád, hogyan kell kilyukasztani
a mellimplantátumait, anélkül, hogy letörne a körmöd.
Ez most tényleg a valóság? Nem akarom megtanulni, hogy kell
verekedni. Jobb lett volna, ha nem szólok vissza ennek a nőnek, és nem
teszem azokat a megjegyzéseket a tőgyarcáról meg a hatalmas
vaginájáról.
Drew szembefordult velem, és mindkét kezét az ég felé emelte
tenyérrel kifelé.
— Na, jó. Csatold fel a tökeidet, és üss meg! — szólított fel, miközben
szélesebb terpeszállást vett föl.
Álltam ott, kezemet a csípőmre téve, és végignéztem rajtuk. Mind
arra vártak, hogy beleüssek Drew kezébe.
— Ennél hülyébbet még nem is hallottam — méltatlankodtam.
— Gyerünk, Claire, tépd szét, aztán mehetsz, és szétszedheted azt a
ribancot is, mint egy küklopsz — mondta Jenny.
— Küklopsz? — kérdezte Jim.
— Tudod, a másik neve a hurrikánnak, vagy a tornádónak.
Küklopsz.
Jenny megjegyzésére mindannyian felkaptuk a fejünket, és feléje
fordítottuk.
Drew felsóhajtott.
— Az a ciklon, drágám.
Kihasználtam a kis intermezzót arra, hogy hátrahúzzam a kezem, és
belebokszoljak Drew—éba, még mielőtt felkészülhetne. Drew értetlenül
nézett rám, ahogy egyik lábamról a másikra ugráltam, mint egy
bokszoló.
Ez jólesett. Ez nagyon jólesett. A szart is kivertem a kezéből. Gyere
csak, te ribanc!
— Claire, ez meg mi a franc volt? — kérdezte Drew.

194
 — Megijesztettelek, mi? Ez volt a bosszúm dühös ökle, RIBANC! —
kiabáltam.
Drew csípőre tette a kezét, és rám nézett.
— Olyan erővel ütsz, mint egy részeg kisbaba. Remélem, hogy a
puncid erősebben dolgozik, különben csak sajnálni tudom Carter farkát.
— Miért sajnálod te az én farkamat?
Carter megjelent mögöttem, mielőtt válaszolhattam volna Drew—
nak, hogy az én puncimhoz és Carter farkához neki semmi köze.
— Na, mi a helyzet, haver? Mit akart Miss Ribanc McKúr? —
kérdezte Drew.
Carter felsóhajtott.
— Ó, csak elmondta, milyen nagy hibát követett el, hogy a punciját
egy éjjel—nappali önkiszolgálóvá alakította, és hogy „nem tudod, mid
van, amíg el nem veszíted”.
— Nahát, egy Hamupipőke—dalt idézett. Nem fél bevetni a
nehézfegyverzetet, igaz? — kérdezte Liz.
Mindenki nevetett és jót poénkodott a dolgon, pedig nem volt vicces,
egyáltalán nem volt vicces. Az a ribanc meg akar ölni, de legalábbis
képen vágni. Erről már megfeledkeztek? Az a nő meg akart ütni. Az
arcomon. Az ÖKLÉVEL!
— Én nem akarom elrontani senkinek a kedvét, de ez az eszelős tyúk
szét akarja verni a képemet.
Liz biztatóan nézett rám.
— Nyugodj meg, Long Duk Dong27! Lehet, hogy úgy ütsz, mint egy
nagymami, miután megivott egy liter malátasört, de ne feledd, azt már
tudod, hogyan kell állni az ütést, és itt és most ez a legfontosabb —
biztatott Liz, megveregetve a hátamat.
Értetlenül néztem rá pár másodpercig, aztán beugrott, hogy mire
utalt. A részeg Fight Club esténkre még tavalyról.
— Bocsánat, de miért is tudja Claire, hogyan kell állni az ütést? Nem
biztos, hogy tetszik nekem ez az egész — jegyezte meg Carter idegesen.
— Nos, Jim tavaly megnézette velünk a Harcosok klubját kábé
tízezredjére. Én imádom a félmeztelen Brad Pittet akciózni látni, és

27 Karakter a 16 szál gyertya című 1984—es filmben.

195
Claire—rel eldöntöttük, hogy minden alkalommal iszunk egy kupicával,
amikor Edward Norton egyes szám harmadik személyben beszél.
Körülbelül húsz perc múlva teljesen eláztunk. Már nem tudom, kinek az
ötlete volt, de Claire és én megalakítottuk a saját klubunkat a
nappaliban.
— A te ötleted volt, Liz. Megálltál előttem, felemelted a pólódat, és
azt mondtad: „Vágj gyomorszájon teljes erővel, köcsög!” — jegyeztem
meg.
Jim nevetve emlékezett vissza arra az éjszakára. Hát, nem az volt
életem legszebb pillanata. Részegen még rosszabbul ütök, mint józanul.
Alig súroltam Liz bőrét, ő bezzeg úgy ütött, mint egy bekokszolt WWF—
birkózónő.
— Jaj, tényleg, igazad van! Az volt az egyik legjobb ötlet, ami valaha
megfogant az agyamban részegen. Oda—vissza ütöttük egymást, amíg
te el nem kezdtél nyávogni, hogy „Claire belső vérzése vagyok, és ki kell
vágnod ezt a szart belőlem.”
Carter hitetlenkedve kapkodta a fejét, és hol Lizre, hol meg rám
nézett.
— Ne aggódj a mi kis Claire—ünk miatt, Carter! Jó tíz menetet bírt,
mielőtt kidőlt volna — mondta Jim nevetve —, és biztos örülsz, ha
megtudod, hogy megvan az egész videón.
— Gyümölcszselé volt? Kérlek, mondd, hogy gyümölcszselé is volt!
— kérlelte Drew izgatottan.

CLAIRE

Néhány órával később lejárt a műszakom, és az este történtek után

mindennél jobban vágytam egy italra. Bedobtam a köpenyemet a pult
mögé, és körbeültünk egy nagy asztalt, hogy egy kupacban lehessünk.
Miután leültünk mi is Carterrel, elmesélte, mi történt odakint. Tasha azt
állította, hogy hatalmas hibát követett el, és vissza akarja kapni. Carter a

196
képébe nevetett, és megkérte, hogy vonszolja vissza a redvás vagináját
Toledóba. Azt is közölte vele, hogy mindig is engem akart, még akkor is,
amikor vele volt, és most, hogy megtalált, nem áll szándékában valaha is
elengedni engem.
Na, most lehet tapsolni!
Egy idő után már nem bírtam követni, hogy hány italt ittam akkor
este. Amikor leraktam az üres poharamat, az varázslatos módon mindig
telitöltődött. Szerintem Carter tudta, hogy nagyon kiborított ez a
Tasha—ügy, és azt akarta, hogy nyugodjak meg, és legyen egy kellemes
estém.
Vagy csak le akart itatni, hogy visszaélhessen a helyzettel.
A gondolatra minden nemi szervem ugrándozni és tapsikolni
kezdett, és izgatottan sikoltozták: „igen, igen!”
Folyton az ajtó felé pillantgattam, azt várva, hogy mikor ront be újra
Tasha. Egy idő múlva már nem tudtam megállapítani, hogy vajon
melyik ajtón is jönne be, mert legalább harmincat láttam abban az
irányban. Lenéztem a poharamra, és próbáltam megszámolni, hány
jégkocka van benne, de egy után elvesztettem a fonalat.
Hűha, mit raktak ebbe a vodkába?
Carter mosolyogva újra és újra rám pillantott, és minden erőmre
szükségem volt, hogy ne vessem az ölébe magam. Tényleg szerettem
volna valahogy jelezni a szándékaimat, de szart sem tudtam arról, hogy
is kellene ehhez hozzákezdeni. A kezem a combján pihent, és lassan
elindult felfelé. Megálltam pár centire a csomagjától, amiről alig bírtam
levenni a szememet. Neki akarom dörzsölni a puncimat a farkának.
Igen, tisztában voltam vele, hogy egy asztalnál ülök, amit
körbevesznek a barátaim, én meg úgy bámulom Carter ölét, mintha az
egy sivatagi oázis lenne, és én hónapok óta nem ittam volna egy korty
vizet sem.
Próbáltam kitalálni, hogy mit suttogjak a fülébe, amitől beindul.
— Szexelnünk kéne!
Carter felnevetett, és megpuszilt.
— Ezt most mondtam, vagy csak gondoltam?
— Határozottan állíthatom, hogy ki is mondtad, igen — felelte
mosolyogva.
197
 Elfordultam tőle, megragadtam Liz karját, és elráncigáltam az
asztaltól.
— Mindjárt visszajövünk — buggyantak ki belőlem a szavak, úgy
általában mindenkihez.
A pulthoz húztam Lizt, körülbelül háromméternyire az asztaltól.
— Nem tudom, hogyan kell szexelni — panaszkodtam.
— Hogy micsoda? — kérdezett vissza Liz.
— Úgy értem szexi. Nem tudom, hogyan kell szexizni.
Liz felnevetett.
— Ügy érted, nem tudod, hogyan legyél szexi?
Bólintottam. Liz mindig megértett. A legjobb barátom volt a legjobb
barátom. Olyan csinos és kedves és csinos volt.
— Ugyan, drágám, nagyon jól csinálod! Ha nem vetted volna észre,
Carter le sem tudja venni rólad a kezét egész este. És te ugyan nem látod,
de amikor a lábára teszed a kezed, ő nagyokat nyel, és csak néz bele a
világba, mint aki próbál nem beleélvezni a nadrágjába.
Kezdtem pánikba esni. Valószínűleg azért, mert az ital beszélt
belőlem, de hát kit érdekel. Még annyit sem tudtam, hogyan csábítsam el
Cartert. Teljesen hülyét csinálok magamból.
— Te tényleg nagyon be vagy tojva ettől az egésztől, igaz? —
kérdezte Liz, és a hangjából elszállt minden viccelődő él, amikor látta,
hogy mennyire aggaszt a dolog.
— Olyan ideges vagyok, hogy mindjárt hányok.
Liz felsóhajtott.
— Claire, egy dögös ribanc vagy. Ha csak ott állnál, és nem csinálnál
semmit, ő még akkor is rád akarná vetni magát. Bízz egy kicsit jobban
magadban! Mondd utánam: „Egy mocskos, mocskos ribanc vagyok.”
Liz csípőre tett kézzel állt, és várta, hogy engedelmeskedjek.
Idegesen Carterre tekintgettem, de éppen nagyban beszélgetett Drew—
val.
— Ez nevetséges — ellenkeztem.
— Az a nevetséges, hogy azt hiszed, nem lehetsz eléggé ribancos.
Gondolod, hogy a barátnőd lennék, ha egy szemernyi kétségem is lenne
afelől, hogy egy mocskos kurva bujkál benned valahol? Ennél egy kicsit
jobban ismerhetnél már. Te kifogástalan hölgy vagy társaságban, és egy
198
állat az ágyban.
—Jó lenne, ha abbahagynád ezt az idétlen szleng dumát —
mondtam neki.
Carter bizonyára rengeteg nővel volt már. Olyan nőkkel, akik egy
locsolócsőből is ki tudnák szívni a golflabdát, és tudnak rúdon táncolni.
Liz jót akart, de ettől még nem voltam benne biztos, hogy ez nekem is
sikerülhet.
— Kezdesz feldühíteni! Mondd már ki végre! Én egy mocskos,
mocskos ribanc vagyok.
A szemeimet forgattam. Jobb lesz, ha teszem, amit mond, különben
sosem hagyja abba.
— Egy mocskos, mocskos ribanc vagyok — motyogtam halkan.
Nos, ami azt illeti, egy kicsit tényleg jó érzés volt hangosan
kimondani. Lehet, hogy Liz tényleg tud valamit.
— Gyerünk, te romlott nőszemély, megy ez jobban is! Mondd ki újra,
de ezúttal érezzem, hogy a puncidból jön! — biztatott Liz.
Nagy levegőt vettem, és egy kicsit hangosabban újra kimondtam.
Hála istennek, szólt a zene, és az emberek beszélgettek.
— Na! Látod? — szólalt meg Liz. — Carter varázspálcája most
elszáradt és meghalt. Szívás, ahogy csinálod, és nem jó értelemben. Újra!
A karom lelógott, a kezemet ökölbe szorítottam, és a lélegzetem
felgyorsult. Igenis tudok mocskos ringyó lenni. Mocskosabb tudnék
lenni, mint egy kurva egy tömegszexpartin.
Na, jó, annyira talán nem mocskos.
Nagy levegőt vettem, és kiadtam magamból minden idegességemet,
minden feszültséget és minden irracionális félelmemet egyetlen
mondattal:
— ÉN EGY MOCSKOS, MOCSKOS RIBANC VAGYOK!
Sajnos a zenegép éppen akkor döntött úgy, hogy új számot játszik,
így a háttérzaj pár másodpercre szinte teljesen megszűnt. Engem persze
túlságosan lekötött a bennem élő ribanc mozgósítása ahhoz, hogy ezt
észrevegyem. Szerencsétlenségemre, senki nem volt elég elfoglalt ahhoz,
hogy ne hallották volna meg a világgá kürtölt vallomásomat.
A hallótávolságon belül lévők mindannyian azonnal éljenezni és
tapsolni kezdtek. Néhányan füttyögtek és farkasüvöltést hallattak, az
199
egyik elragadtatott hím pedig bekiabálta, hogy „Dönts meg egy mocskos
ribancot, és ments meg egy hordót!”
Drew kapott is a karjába egyet Jennytől ezért az utóbbiért.
Mindenki annyira megsajnált, hogy egy órán át folyamatosan
küldték nekem az italokat, és nem sérthettem meg őket. Muszáj volt
meginnom mindet, ezért aztán Carternek kellett besegítenie a házamba,
mert a lábaim nem akartak együttműködni és...
— Odass’, egy pizza!
Botladozva kiszabadultam Carter kezei közül, felnyitottam a
papírdobozt, amit apám hagyott a konyhapulton, és betoltam egy egész
szelet pizzát a számba.
— Mmmm, úúú, de kibaszott jó! — mondtam teli szájjal.
Carter mögöttem állt, és a csípőmet fogta, hogy ne dőljek el,
miközben én lenyeltem még két szeletet és lehajtottam két nagy pohár
vizet.
— Ó, a picsába, ez a pizza de kurva jó — mondtam neki, beletörölve
az olajos kezemet a doboz mellett talált konyharuhába.
Na, jó, elég volt az előjátékból, itt az ideje munkához látni!
Carter felé fordultam a karjai között, és a legcsábítóbb pillantásomat
vetettem rá, amit csak tudtam, miközben újra és újra mormoltam
magamban a mantrát:
Egy mocskos ribanc vagyok, egy mocskos ribanc vagyok.
—Jól vagy, Claire, valami belement a szemedbe?
Carter a kezébe fogta az arcomat, és hátrahajtotta a fejemet, hogy
belenézhessen a szemembe, amiben NEM volt semmi, csak szexuális
vonzerő.
Egy részeg, mocskos ribanc vagyok. Egy részeg, mocskos ribanc vagyok.
Kihúztam az arcomat a kezéből, és úgy elöntöttem, hogy maradok a
mosolynál, az biztonágosabb.
Meg tudom csinálni. Annyira meg tudom csinálni!
Felhúztam a pólómat a hasamról, majd a melltartómról, és végül át a
fejemen.
Kivéve, hogy a póló beleakadta a hajcsatba a fejemen. Ott álltam
Carter előtt pólóval az arcom és az állam körül, a karom pedig bénán
lógott előre.
200
 Én vagyok a nagy Fartúrió, klotyópapír kell a kakilókámnak28.
Szuszogni kezdtem. Carter beroggyantotta a térdét, hogy belessen a
pólóm nyílásába.
— Bébi, mégis, mit csinálsz? — kérdezte nevetve.
— Lehet, hogy kéne egy kis segítség a levetkőzéshez — mondtam a
nevetéstől elfúló hangon.
— Hogy mihez? A levegőzéshez?
Carter kérdésétől csak még jobban nevettem, majd természetes
folyományaképpen bőgni kezdtem. Mélyről feltörő sírással nagy
krokodilkönnyeket ejtettem, miközben folyt a takony az orromból.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Elérkeztünk az este részegen sírós
szakaszához. Kérjük, helyezzék üléseiket felső állásba, és igyekezzenek
ne az önöktől balra látható vonatszerencsétlenségre figyelni!
Carter segített visszavenni a pólómat, majd újra a kezébe fogta az
arcomat, és letörölte a könnyeimet a hüvelykujjával.
— Hé, most miért sírsz? Mi a baj'? — kérdezte lágyan.
Ettől persze csak még jobban zokogtam. Olyan kedves volt és csinos
és... kedves. Hangosan szipogtam.
— Én csak egy ribanc akartam lenni, hogy tetsszek neked, mert nem
akarom, hogy csalódjon bennem a farkad... és a tőgyarcú meg fog verni,
amiért személyszállító vonatnak neveztem a punciját.
Carter felnevetett a kirohanásomat hallva, majd lehajolt, és a
karjába vett, mint ahogy a menyasszonyt szokás. Átment a nappalin, és
bevitt a szobámba, aztán lefektetett, és én a mellére hajtottam a fejemet.
— Először is, soha nem engedném, hogy Tasha megverjen, úgyhogy
erre ne vesztegess többé egyetlen gondolatot se! — nyugtatott meg,
ahogy lágyan az ágyamba fektetett.
Kivett néhány papír zsebkendőt az éjjeliszekrényen lévő dobozból,
és ideadta őket, ő pedig letérdelt az ágyam mellé.
— Amúgy meg — folytatta halkan, ahogy kifújtam az orromat,
miközben ő felemelte a takarót, hogy alá tudjak bújni — semmit sem kell
tenned ahhoz, hogy mocskos vagy szexi legyél. Már így is az vagy, sőt,
sokkal több, csupán azáltal, hogy lélegzel. Folyamatosan kanos vagyok a

28 Utalás a Beavis and Butthead című rajzfilmsorozatra.

201
közeledben, vagy csak ha rád gondolok. Nem akarom, hogy azon
idegeskedj vagy aggódj, hogy milyen lesz majd köztünk a szex. Te vagy
minden, amire valaha vágytam, Claire. Ebben soha ne kételkedj!
Bárcsak ne lennék most részeg, annyira bevenném a cerkáját a számba.
Carter kéjesen felmordult, de én túl részeg voltam ahhoz, hogy azzal
foglalkozzak, hogy talán megint kimondtam, amit gondoltam.
Bebugyoláltam magam a takaróba.
— Ha továbbra is ilyeneket mondasz, meg fogom szegni azt a
szabályt, amit felállítottam magamnak, amikor újra rád találtam —
mondta Carter a fejét csóválva, miközben felhúzta a takarót a vállamig,
és kisimította a hajamat az arcomból.
— Miféle szabályt? — suttogtam csukott szemmel, mert már nem
bírtam nyitva tartani.
Carter hozzám hajolt, és az ajkai szinte érintették a fülemet.
— Azt a szabályt, hogy ha legközelebb benned leszek, emlékezetessé
teszem számodra a dolgot, és élvezni fogod minden egyes pillanatát.
Meg akartam mondani neki, hogy most olyan nagyképű volt, mint
egy kakas, de eszembe jutott, hogy a kakasnak is van farka, és ettől csak
még jobban megkívántam.
Az Alice in Chains Jöttek, hogy kinyírják a kakast című dalát énekelve
aludtam el.

202
 16.
Ezeket úgy hívják, hogy ,,mellbimbók”

CARTER

C LAIRE A MELLEMRE SIMULVA LASSAN LETÉRDELT ELÉM, és

miközben lefelé siklott, kigombolta a farmeremet. A cipzár lehúzásának a
zaja betöltötte a csendes szobát. Lenéztem rá, ahogy ott térdelt előttem, és erőt
kellett vennem magamon, hogy ne ragadjam meg durván a haját, és ne nyomjam
őt oda, ahová kívántam öt. Puha sima kezei benyúltak a nadrágomba, és kihúzta
ágaskodó farkamat, majd finoman körbeölelte telt ajkaival. Közben felnézett rám
macskaszemeivel, elmosolyodott, és úgy igazán rám nyomta meleg, nedves
száját. Tövig bekapta a farkamat, és körbe—körbe jártatta körülötte a nyelvét. Az
arca behorpadt, ahogy teljes erejéből szívta, miközben a szája fel és lejárt rajta. A
péniszem minden ütemnél a torkának ütközött, amitől kéjesen és hangosan
felnyögtem. Kezével közvetlenül a szája alatt fel—alá pumpálta a farkamat, és én
éreztem, ahogy a golyóim megfeszülnek, majd elernyedek. A tövétől a hegyéig
végignyalta a cerkámat, néhányszor körbenyalta a makkomat, mielőtt hátradőlt,
és azt kérdezte, „Mi a baj a virsliddel?”
Én újra felnyögtem, és próbáltam visszanyomni a fejét, hogy újra a szájába
vegyen.

— Hé, mi a baj a virsliddel?

Lassan kinyitottam a szemem, és a hang felé fordultam. Amikor
megláttam Gavint — aki egylépésnyire állt a heverőtői, amin feküdtem,
és a lábam közét bámulta —, teli tüdőből felüvöltöttem. Követtem a
pillantását, és morogva konstatáltam, milyen hatalmas hajnali
merevedést produkáltam a takaró alatt.
Gyorsan felültem, és amennyire csak tudtam, magam elé tekertem a
takarót, mert Claire már futva sietett be a nappaliba. Arca riadt volt a
kiáltásomtól.

203
 — MI történt? — kérdezte a legrosszabbtól tartva, miután berohant
és letérdelt Gavin mellé.
Ne gondolj Claire—re, ahogy előtted térdel! Ne gondolj Claire—re, ahogy
előtted térdel! Gondolj inkább az öreg nénire a Titanicból, meztelenül!
Gavin rám mutatott.
— Carternek nagy virslije van, anyu, de valami baja van. Olyan
hangokat adott ki, amiket én szoktam, amikor fáj a hasam.
Claire elnyomott egy nevetést, és végre rám nézett.
— Hát, gondolom ezek után felesleges megkérdeznem, hogy jól
aludtál—e — jegyezte meg kedvesen csipkelődve.
Hitetlenkedve ráztam meg a fejem, elképesztő, milyen üde volt a
tegnapi éjszaka után ilyen korán reggel.
— Hogy bírod egyáltalán nyitva tartani a szemedet? — kérdeztem
tőle, végignézve rajta.
Eltekintve attól, hogy egy kicsit álmosnak tűnt, lenyűgözően szép
volt. A haja bozontos volt, és egy kis smink elkenődött az egyik szeme
alatt. Egy régi trikót viselt, és rövidnadrágot, ami szintén látott már jobb
napokat, ezzel együtt mégis ő volt a leggyönyörűbb nő, akit valaha
láttam.
Claire felnevetett, és Gavinre mutatott.
— Szülőként gyorsan megtanulod, hogy nincs idő másnaposkodni.
Az extraerős, gyors enyhülést hozó Tylenol és én nagyon közel
kerültünk egymáshoz az elmúlt évek alatt.
Megszólalt a telefon, és Claire kisietett a nappaliból, hogy felvegye.
Gavin viszont ott maradt, és engem bámult.
— Na, és milyen volt a nagypapánál aludni múlt éjjel? — kérdeztem,
és lekaptam magamról a takarót, mivel a reggeli ragyogásom
alábbhagyott.
Gavin megvonta a vállát.
— Nekem van vaginám?
Üres tekintettel meredtem rá, mert nem voltam benne biztos, hogy
jól hallottam, amit kérdezett.
— Hogy micsodád? — kérdeztem, és átlendítettem a lábamat a
kanapén, és leraktam a földre.

204
Gavin idegesen felsóhajtott.
— Azt kérdeztem, van—e vaginám?
A konyha felé fordultam, és láttam, hogy Claire még mindig
telefonál. Ütemesen járkált fel—alá. A francba, ezzel most magamra
maradtam. Honnan a picsából ismeri egyáltalán azt a szót, hogy vagina?
Várjunk csak, lehet, hogy nem is ismeri a jelentését! Még csak négyéves,
a rohadt életbe! Biztos azt hiszi, hogy a vagina ugyanaz, mint Cleveland.
— Nos, Gavin... tudod, mit jelent ez a szó?
Kérlek, mondd azt, hogy Cleveland! Kérlek, mondd azt, hogy
Cleveland!
— A papa nézett tegnap este egy filmet, és abban az egyik fickó azt
mondta, hogy úgy érezte magát, mintha egy vaginában közlekedett
volna. Vezethetek én is egy vaginát? Van a vaginán ablak és duda?
Ó, te szent szar!
— A picsába! A kurva életbe! — káromkodott Claire, ahogy
visszajött a nappaliba.
Gavin szólásra nyitotta a száját, de Claire gyorsan a szavába vágott.
— Eszedbe se jusson elismételni, amit mondtam! Menj a szobádba,
keress valami ruhát, és öltözz fel! Anyuval jössz ma dolgozni.
Gavin feltápászkodott. A vaginás kérdéseit el is felejtettem egy
pillanatra, ahogy láttam Claire aggódó arckifejezését.
— Mi a baj? Mi történt?
Lehuppant mellém a kanapéra, hátrahajtotta a fejét, és lehunyta a
szemét.
— Úgy volt, hogy apa vigyáz ma Gavinre, mert néhány dolgot még
be kell fejeznem a boltban, de behívták dolgozni — sóhajtotta Calire.
Hirtelen világosság gyúlt az agyamban.
— Én vigyázhatok rá, ha akarod! — vágtam rá azonnal.
Claire felemelte a fejét, és tátott szájjal bámult rám.
— Komolyan mondom, Claire, hadd vigyázzak Gavinre! Nagyon
örülnék, ha velem lenne ma, és végre eltölthetnék vele egy kis időt.
Miután Claire negyven percen keresztül sorolta az összes apró
tárgyat, ami befér Gavin szájába, és nyolcadjára is elismételtette velem a
toxikológiai osztály telefonszámát, majd egy papír törlőkendőre rajzolt
egy ábrát pálcikafigurákkal arról, hogyan kell újraélesztést csinálni,
205
Gavin és én egy—egy nagy csókkal elbúcsúztunk tőle, beszálltunk az
autómba, és elindultunk a könyvtárba mesét olvasni.
Ez nyilvános hely volt, tele kölykökkel és szülőkkel, akik nyilván
tudták, hogyan kell ellátni a gyerekeket, ha bármi kérdésem vagy
gondom lett volna. Ugyan, mi baj történhetne velünk?

CARTER

— ...na és a szex? Annak, barátom, máris búcsút inthetsz. Mielőtt

megszületett a fiunk, a feleségem egy mocskos kis ribanc volt az ágyban.
Rendszeresen lepippantott az autópálya—parkolókban, dögös
nővérkejelmezbe öltözve várt az ajtóban, amikor hazaértem, és amikor
elmentünk szórakozni, hazaúton mindig leálltunk az út szélén, és
keféltünk egy jót az első ülésen.
A mellettem ülő férfi nagyot sóhajtott. Ő volt az egyik apuka, akivel
találkoztam, amikor ideértem a könyvtárba Gavinnel. A hároméves
kisfiával és a nyolcéves lányával volt itt. A lánya az előző kapcsolatából
származott, a fia pedig a jelenlegi feleségétől. Leültem mellé az egyik
kanapéra, és beszélgetni kezdtünk, miközben a srácok néhány lépésre
tőlünk egy csomó másik gyerekkel körbeülték a könyvtárost, aki
felolvasott nekik. Miután elmeséltem neki a Claire— rel és Gavinnel való
kapcsolatom kivonatos történetét, megkértem, hogy adjon néhány
nevelési tanácsot, hiszen már jóval régebben űzi az ipart, mint én. Nem
sokkal később azonban a beszélgetés szónoki beszéddé alakult arról,
„hogyan kúrták el a gyerekek az életemet”.
— Ám miután a fiunk megszületett, a farkam tiltólistára került.
Néha, hogyha nagyon csendben figyelek, hallom, ahogy a gyászindulót
játsszák a magányos golyóim — suttogta a fülembe, miközben
mosolyogva integetett a fiának.
Jézusom, Claire—rel még el sem jutottunk a szexig. Ez tényleg így
lesz velünk is? Mielőtt kényszeríthettem volna a fickót, hogy mondjon

206
valami jót is, nehogy rémálmaim legyenek az éjjel, odarohant hozzá a
lánya, Finley, egy könyvet tartva a kezében.
— Apa, elolvasod nekem ezt a lovas könyvet? — kérdezte édesen, és
felmászott apja ölébe.
— Hát persze, aranyom — felelte a férfi, és kivette a könyvet a
kislány kezéből.
Na, tessék! Milyen édesek is tudnak lenni a gyerekek. Lehet, hogy
néha kis ördögfiókák, de nekik aztán tényleg aranyból van a szívük. És
nincs is annál szebb, mint egy apa a kislányával.
— Jézus, Mária, Szent József! Hol találtad ezt a könyvet? — kérdezte
a férfi, miközben néhány szülő elmarasztaló pillantásokat vetett rá.
Én is odanéztem, hogy lássam, mi a gond, és azonnal észrevettem a
címet: Leszbikus lovas történetek nagy könyve. A szám tátva maradt az
ijedtségtől, és körbepillantottam, hogy vajon más is észrevette—e, hogy
pornókönyvek kerültek a könyvtár gyerekrészlegébe.
— Szívem, menj, és válassz egy másik könyvet! — mondta a férfi, és
a háta mögé dugta a könyvet.
— De én ezt akarom, mert ebben lovak vannak! — vitatkozott a
kislány.
— Hát, ezt sajnos nem olvashatod el, mert felnőtteknek való, nem
gyerekeknek.
Finley dühösen puffogva és a szemét forgatva egy másik könyvet
nyújtott át a férfinak, aminek az volt a címe: Kakifalók.
Ezúttal az apán volt a sor, hogy forgassa a szemeit.
— Kakifalók? Most tényleg? Komolyan mondom, Finley, találj
magadnak valami más szórakozást! Valamiért nagyon rá van kattanva a
kakira — magyarázta nekem, miközben elvette a lányától a könyvet. —
Amikor kicsi volt, az ujját használva ecsetként, a pelenkában talált
kakival festegette a szobáját.
Kuncogva emlékezett vissza a történtekre a férfi, én pedig
eltakartam a számat a kezemmel, hogy bent tartsam a hányást. A kislány
kezére néztem, azt várva, hogy könyékig szaros lesz.
—Néhányszor, amikor a parkban voltunk, odaszaladt hozzám,
mondván, hogy van egy ajándéka számomra. Ilyenkor kinyújtotta a
kezét, ami tele volt a homokozóban talált macskaszarral. Ó, azok a régi
207
szép idők! — mondta nagyokat bólogatva.
Néhányszor? Ez egynél többször is megtörtént? Kakival fest, és
kézzel? Kakiajándék? A gyerekek nem eleve úgy születnek, hogy tudják,
a kakihoz nem szabad hozzányúlni? Gavin vajon tudja, hogy ez egy
olyan szabály, amit senkinek sem szabad megszegnie?
Végignéztem Gavinen, ahogy könyékig turkált egy doboz
könyvben, amit valaki a felolvasókor mellé tett, és már elképzeltem,
hogy mi lesz, ha talál a dobozban egy kis kakit, és idehozza nekem. Mi
van, ha ő is be akar festeni az ujjával engem? Biztos, hogy kiabálnék,
márpedig a könyvtárban nem szabad kiabálni. Mit tegyek? MIT
TEGYEK???
— Hát akkor, sok szerencsét az apasághoz, haver! — szólt oda a férfi,
majd az induláshoz készülődve felállt.
Én ülve maradtam a kanapén, próbáltam megállítani a
pánikrohamot, ami úgy éreztem, mindjárt rám tör. Kell egy papírzacskó,
hogy abba lélegezhessek. Mi a francért nem hoztam magammal
papírzacskót? Ó, Jézusom! Kakis kezek. KAKIS KEZEK!
— Hé, Carter! — kiabált Gavin, és rohanva elindult felém, mire
néhány felnőtt csendre intette.
Meredten néztem a kezeit, és rimánkodtam istenhez, hogy ne
legyenek szarosak. Hogy magyarázom meg Claire—nek, hogy
gyaloglásra kényszerítettem a fiunkat a könyvtárból egészen hazáig,
mert nem akartam, hogy a szaros kezével összefogdossa az autóm
belsejét.
Összeszorítottam a szememet, ahogy Gavin felém rohant, és magam
elé kaptam a karomat, hogy megvédjem az arcomat a tehénlepényektől
vagy a szargalacsinoktól. Olyan gyorsan futott, hogy nem bírt lefékezni
időben, és beleütközött a lábamba.
—Aúú — kiáltott fel.
Ó, istenem, kérlek, csak ne legyen szaros a lábam!
Amint nekirohant a lábamnak, felkapaszkodott az ölembe, vigyázva
arra, hogy ne ejtse ki a kezéből, amit benne szorongatott. Úgy látszik, az
ember nem lehet eléggé óvatos, ha tele van a keze szarral.
Feltérdelt a combomra, és éreztem, ahogy az ölembe mászik. Olyan
szorosra csuktam a szemem, hogy kezdett belefájdulni a fejem.
208
 Ó, édes Jézusom! Már jön is. Egy szaros szendvics. Majd azt akarja,
hogy úgy tegyek, mintha megenném, ahogy a kisgyerekek szokták,
amikor homokból csinálnak sütit. Végre saját tapasztalatból fogom tudni,
mit jelent a „szarrágó vigyor” kifejezés.
— Hoztam neked valamit, Carter. Na, melyik kezemben van? —
kérdezte izgatottan.
Istenem, kérlek, ne kelljen választanom! Azt választom, amiben nincs szar.
Gavin gyorsan türelmetlenné vált, amikor nem válaszoltam.
— Na, gyerünk má’, Carter! Nyisd ki a szemed! Ne legyél nyuszi!
Idegesen nyeltem egyet, és próbáltam felidézni magamban az összes
módját annak, hogyan lehet a kakától fertőtleníteni a kezemet. Vajon a
hipó lemarja a bőrömet? Miután a felső réteget ledörzsölöm smirglivel,
biztosan marni fog. Lassan kinyitottam a szememet, egyiket a másik
után, és megláttam Gavint, ahogy a háta mögé tette a két kezét.
— Na, gyerünk, válaszd ki valamelyik kezemet, és meglátod, mi van
benne! — sürgetett izgatottan.
— Hűha! Ezt a kezedet választom — mondtam minden lelkesedés
nélkül, és megérintettem a jobb karját.
Viszlát, szarmentes bőr! Emléked örökké szívemben él.
Gavin fel—le ugrálva a combomon, maga elé lendítette a jobb karját.
— A jobb kezemet választottad! Tessék! — kiáltotta lelkesen.
Idegesen lepillantottam, de rögtön utána megkönnyebbülten
felsóhajtottam, amint megláttam, hogy mi van a kezében.
Egy könyv. Egy gyönyörű, ropogós, vadonatúj könyvtári könyv.
Nem egy könyv, ami csupa szar, vagy egy könyv, ami szarból van. Nem.
Csak egy könyv, melynek az volt a címe, hogy Gyerünk, légy boldog!
Kivettem a könyvet Gavin kicsi kezéből, és a levegőbe tartottam,
hogy megnézhessem a címoldali fényképet, melyen kiskutyák
játszadoztak a mezőn.
— Ez egy nagyon jó kis könyv! Miért pont ezt választottad? —
kérdeztem Gavint, ő pedig a vállamra tette a most már üres jobb kezét,
belenézett a szemembe, és így felelt:
— Azért, mert bírlak, és anyu azt mondja, hogy szép dolog
olyasmiket tenni, amivel boldoggá tesszük az embereket. És én azt
akarom, hogy boldog légy.
209
 A szavai hallatán csak ültem, és néztem őt. Most már értem.
Megértettem, miért nem hadakozott a tény ellen Claire, amikor rájött,
hogy terhes, miért maradt ki az iskolából és adott fel mindent ezért a
kissrácért. Hirtelen rájöttem, hogy a szívem ül velem szemben az
ölemben, és hiába maradtam ki életének első négy évéből, feltétel nélkül
szerettem őt egyszerűen azért, mert az én fiam. A részem. Minden
kétséget kizáróan tudtam, hogy az életem árán is megvédeném őt.
Átöleltem a kis testét, remélve, hogy nem néz már rám úgy, mint egy
idegenre, és engedi, hogy magamhoz öleljem.
Gavin habozás nélkül hozzám bújt, és én a homlokához döntöttem a
homlokomat.
— Én már így is a legboldogabb fickó vagyok a földön, kishaver —
mondtam neki halkan.
Gavin egy ideig csak nézett engem, majd előhúzta a bal karját is a
háta mögül, és így szólt:
— Akkor jó. Akkor miután azt elolvastad, elolvashatod ezt is.
Elhúzódtam tőle, és a kezében tartott könyvre pillantottam, melynek
címoldalán az állt: A vagina monológok.

CARTER

Miután elhagytuk a könyvtárat, vettem Gavinnek fagyit, majd

elindultunk vissza Claire házához. Gavin szokásához híven
végigbeszélte az egész utat. Már kezdtem azt hinni, hogy ő is olyan, mint
egy régi lemezjátszó, amin ugrál a tű, és talán neki sem kell más, mint
egy kicsit oldalba csapni, és akkor abbahagyja.
Ellenálltam a kísértésnek, bár nem volt könnyű.
Amikor visszaértünk a házhoz, leültem a kanapéra, Gavin pedig
levett egy fényképalbumot a kanapé melletti egyik polcról, és az ölembe
kuporodott vele. Végiglapozta a teljes albumot, és az összes képhez
fűzött magyarázatot. Láttam minden egyes születésnapot, karácsonyt,
210
mindenszenteket és mindent, ami ezek között volt, mindent, amit
kihagytam. Gavin magyarázataival ezek a családi események olyanok
lettek, mintha én is ott lettem volna.
Claire—ről is megtudtam jó néhány dolgot. Például azt, hogy van
egy unokatestvére, akit ki nem állhat.
— Ő Heather. Anyu unokatestvére. Anyu azt mondja, hogy ő egy
kurva — magyarázta Gavin a csoportképre mutatva, mely valami
nagyobbacska családi eseményen készülhetett.
Azt is megtudtam, hogy Gavin ellenállhatatlan késztetést érzett arra,
hogy szerteszét spricceljen mindenféle anyagokat a házban, melyre
fényképes bizonyítékokat is szolgáltatott legalább öt oldalon keresztül.
Lehet, jobb lett volna, ha lefényképezem a néhány héttel ezelőtti
fogkrémes balesetet is.
— Gavin, hogy lehet az, hogy olyan sok kép van arról, ahogy
rendetlenséget csinálsz? — kérdeztem a következő képre lapozva,
melyen Gavin a konyha kövén ült, egy kupac tetején, ami őrölt kávéból,
gabonapehelyből, rozslisztből és valamilyen szirupos ragacsnak látszó
anyagból állt.
— Remélem, ezután feltakarítottál, és nem anyának kellett.
— A takarítás hülyeség — felelte Gavin.
Figyelembe véve, hogy milyen állapotban volt jelen pillanatban a
lakásom, nem tudtam Gavin kijelentésével érdemben vitatkozni.
Tovább nézegettük a képeket az albumban, és végiglapoztunk még
négyet, amikor észrevettem, hogy Gavin szokatlanul csendesen ül az
ölemben. Lepillantottam, és láttam, hogy az ölemben ülve elaludt.
Sután benyúltam a lábai alá, és a szobájában vittem pontosan abban
a pozícióban, ahogy elaludt, háttal a mellemnek, a kezemből kikandikáló
lábakkal. Tudtam, hogy van valami olyasmi szabály, hogy „Soha ne
ébreszd fel az alvó babát”, és úgy gondoltam, hogy ez alkalmazható az
ilyen kisfiúkra is, hiszen ők sokkal több bajt tudnak csinálni, mint egy
kisbaba.
Miután bedugtam az ágyba, visszajöttem a nappaliba, és
elnyújtóztam a kanapén. Bekapcsoltam a tévét, végigböngésztem a
csatornákat, aztán kikötöttem az egyiknél, és nézni kezdtem. Egy órával
később, épp amikor már kezdtem volna elszundítani, megzizzent a
211
telefonom, legalább tizedszerre azóta, hogy aznap reggel elhagytuk a
házat Gavinnel.
Elmosolyodtam, és előhúztam a telefonomat a zsebemből, tudtam,
hogy megint Claire lesz az.

Na, mi a helyzet? Minden rendben?

— Claire —

Nem sértődtem meg azon, hogy ennyire aggódik. Teljesen

érthetőnek találtam. Érdekes módon azonban egyáltalán nem volt rossz
együtt lenni Gavinnel. Nagyon jól viselkedett, sokkal jobban, mint
bármelyik gyerek, akivel valaha összehozott a sors.

Minden a legnagyobb rendben! Gavin épp most lett túl élete első sztriptízén.
Be van állva a Red Bulitól és a cracktől, és rájöttem, hogy nem szereti a
whiskyt.
— Carter —

Jót nevettem magamban, és megnyomtam a Küldés gombot. A

telefonom azonnal zizegett, ahogy megérkezett Claire válasza. Biztos
voltam benne, hogy nem hagyja annyiban.

Remélem, legalább jó csajt fogtál ki neki, nem egy tésztaképű, nemi beteg
tyúkot. És a fiad a vodkát szereti, ahogy az anyja.
— Claire —

Olyan hangosan nevettem a válaszán, hogy benéztem a nappaliba,

nem ébresztettem—e fel Gavint. Gyorsan visszaírtam Claire—nek. Bár
viccet csinált belőle, tisztában voltam vele, hogy mélyen legbelül
aggódik.
212
Minden rendben van, anya, ahogyan öt perccel ezelőtt is rendben volt, amikor
utoljára kérdezted :)
— Carter —

Nem egészen öt másodpercen belül újra zizzent a telefonom.

Jaj, vegyél már vissza!

Én nem Gavin miatt aggódom.
Attól féltem, hogy hozzá szikszalagozott egy székhez, és leborotválta a fejedet
mostanra.
— Claire —

A lakás csengője megszólalt. Felkeltem, hogy megnézzem, ki az, de

előtte gyorsan elküldtem egy üzenetet Claire—nek, csak hogy tudja, a
fiunk nem bírt felülkerekedni rajtam.
Egyelőre.
Kinyitottam az ajtót, és Drew állt velem szemben, kezében egy
dobozzal.
— Hát te mit keresel itt? — kérdeztem.
Drew félretolt, és belépett a házba.
—Én is örülök, hogy látlak, kecskebaszó! Itt van nálam Claire
minden anyaga. Szórólapok, brosúrák és az összes szar, amit Jenny
csinált neki. Ő kért meg, hogy hozzam el ezeket. Na és te, mit csinálsz
itt? És miért van rajtad még mindig a tegnap esti ruha? Sikerült végre
becserkészni a lompost a dögös anyucidnak?
Kivettem a dobozt a kezéből, és fintorogva a szememet forgattam
Drew—ra.
— Nem fognád be végre a szádat, te tahó? Gavin alszik.
Drew elnézett a vállam fölött Gavin szobája felé.
— Helyes. Hoztam ajándékot a kis ivadékodnak — felelte
mosolyogva, azzal előhúzott egy pólót a hátsó zsebéből.
Kitartotta maga elé. A fejem csóváltam nemtetszésem jeleként.

213
 — Hát ezt tényleg nem kellett volna. Szent isten! Claire ki fog nyírni
— mondtam neki.
Az órámra pillantottam, és rádöbbentem, hogy elég régen nem
hallottam Gavin hangját.
— Figyelj csak, szerinted meddig alszik egy gyerek?
—Tőlem kérded? Honnan a picsából tudjam? Mikor néztél rá
utoljára?
Értetlenül meredtem rá. Ó, a francba! Rá kellett volna néznem? De
hát aludt! Ugyan, mi a fene történhetne vele, amíg alszik?
Megfordultam, és végigszaladtam a nappalin, be Gavin szobájába,
Drew— val a sarkamban.
— A francba! A picsába!
Gavin ágya üres volt, a takarója hátradobva, nyilván felébredt, és
lehajította magáról. Berontottam a szobába, benéztem az ajtó mögé, az
ágy alá, még a szekrénybe is.
— Jézusom! Máris elveszítettem őt, a picsába! — kiabáltam teljesen
kétségbe esve, miközben áttúrtam a szekrényt Gavin után kutatva, és
kihúztam egy plüssbohócot a kupac aljáról.
Nem az volt a Poltergeistban is, hogy a gyereket egy gonosz bohóc
vonzotta be magához a szekrénybe? Te jó isten!
— Nem veszítetted el. Nem mehetett nagyon messzire. Csak egy út
vezet ki a házból, úgyhogy el kellett volna mennie melletted ahhoz, hogy
kijusson.
Drew kiment Gavin szobájából, én pedig csak álltam ott, és
próbáltam nem elsírni magam, miközben az utolsó szuszt is
kiszorítottam abból az idióta bohócból, amelyik elragadta a gyerekemet.
Claire meg fog gyűlölni. A fiunkat elragadták, és a pokol
legmélyebb bugyrába vetették, amíg én a General Hospitalt néztem. Ó,
hogy az isten verjen meg benneteket Brenda és Sonny, amiért eltereltétek
a figyelmemet!
Mi van, ha bemászott a szellőzőbe, és valahol elájult a falban? Ó,
istenem, az is lehet, hogy bejutott a hűtőbe, és ott megfulladt. Nem azt
szokták mondani, hogy kötelet kell kötni a hűtő köré? Vagy az csak
olyankor érvényes, ha kirakjuk a járda szélére lomtalanításkor, ugye?

214
 A picsába, nem tudok semmit!
— Carter! Megtaláltam! — kiáltott Drew a nappali felől.
Kisprinteltem Gavin szobájából, át a nappalin. Drew—t a
fürdőszoba ajtajában találtam, teli szájjal nevetett.
— Te meg mi a fenét röhögsz? — kérdeztem dühösen, majd
félretoltam, és beléptem.
Aztán megláttam.
Gavin a mosdókagyló szélén ült, és az arcát valami fehér szar
borította.
— Gavin, mivel kented be az arcodat? Anya sminkjével?
Gavin megrázta a fejét.
— Nem. Ez volt az — mondta, és átnyújtotta az üres tégelyt.
Elvettem a dobozt a kezéből, és belenéztem. Popsi kenőcs volt.
A fiam popsi kenőcsöt kent az egész arcára. És az egész arcát szó
szerint értem. Gyakorlatilag az arca teljes felületét bekente, a száját is
beleértve. Drew mögém lépett, és átnézett a vállam fölött.
— Haver, a kölyök seggkrémmel kente be az arcát! Azt ugye, tudod,
hogy mostantól kezdve seggarcnak kell neveznem a fiadat? — kérdezte
Drew nevetve.
— Fogd be, majom! — kiáltott rá Gavin.
— Te fogd be! Kettőnk közül te vagy a seggarc — torkolta le Drew.
Kivettem egy kis törülközőt a beépített szekrényből, és
végigtöröltem vele a mosdókagyló alját.
— Mind a ketten fogjátok be a szátokat, és azonnal hagyjátok abba a
veszekedést! — mondtam nekik, és elkezdtem ledörzsölni a fehér
mocskot Gavin arcáról.
Mégis, mi a francból csinálják ezt a szart? Betonból? Olyan, mintha
gipsz lenne benne. És miért van ennek a törülközőnek mentaillata?
A fehér trutyi elkezdett lejönni Gavin arcáról, de a helyét valami kék
szutyok vette át. Mi a...?
Felemeltem a törülközőt, és észrevettem, hogy tele van ezzel a kék
anyaggal. Az orromhoz emeltem, és beleszagoltam.
— Fogkrém — motyogtam.
Drew benyúlt a szekrénybe, és kivett egy másik törülközőt.
— Fúj, mi a franc ez? — kérdezte, és ledobta a törülközőt a földre.
215
 A kezére pillantottam, ami tiszta fogkrém volt. Visszamentem a
szekrényhez, és kivettem még néhány törülközőt. Mindegyik ragadt a
fogkrémtől, és a szekrény egyik polcán mélyen a belső sarokba
begyömöszölve meg is találtam az üres fogkrémes tubust.
Gavin felé fordultam.
— Miért kentél mindenre fogkrémet?
A kisfiú megvonta a vállát, és csak annyit mondott:
— Nem tudom.
Végül találtam egy tiszta törülközőt az egyik polcon a kupac alján,
és letakarítottam vele Gavint. Aztán Drew elment a fiammal a szobájába
játszani kicsit, én pedig feltakarítottam a fogkrémet meg a popsi kenőcs
okozta kupit, és az összes friss mentaillatú törülközőt a mosógépbe
raktam. Beindítottam a gépet, és épp a bejárati ajtó előtt haladtam el,
amikor belépett Claire.
— Ó, drágám, hazajöttél? — köszöntöttem mosolyogva.
Claire elnevette magát, odajött hozzám, és a derekam köré fűzte a
karjait.
— Nagyon csajosan hangzana, ha azt mondanám, milyen király úgy
hazajönni, hogy itt talállak? — kérdezte.
Megcsókoltam az orra hegyét, és így feleltem.
— Igen. Teljesen olyan lennél, mint egy kiéhezett nőstény, ha
ilyeneket mondanál. Csak ne tapadj rám nagyon, mert az már elég kínos.
Finoman megpaskolta az arcom, és a szemét forgatta.
— Az, ahogy én tapadnék rád, biztosan tetszene neked! — mondta
sokat sejtető mosollyal, és hozzám szorította a csípőjét.
A derekára tettem a kezem, és a testét a hímtagomhoz dörzsöltem,
mely azóta merev volt, amióta belépett az ajtón.
— Azt hiszem, igaza van, Miss Morgan — feleltem, és odahajoltam,
hogy megcsókoljam.
— Vedd le a kezedet a csajomról!
Elhúzódtam az ajkammal Claire szájától, és mindketten
felnevettünk Gavin dühkitörése hallatán.
— Gavin, rajtad meg mi van? — kérdezte Claire kibontakozva az
ölelésemből, ahogy odalépett a fiához.
Drew mosolyogva megjelent mögöttem.
216
 — Szevasz, te dögös nőstény! Tetszik a póló, amit a fiadnak vettem?
Gavin büszkén feszített az új pólójában, jól lehúzva az alját, hogy
Claire el tudja olvasni.
— Lóg, mint egy ötéves? — kérdezte dühösen Claire, Drew—ra
nézve.
— Vehettem volna olyat is, amilyen az enyém, volt az ő méretében
is — mentegetőzött Drew.
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Gavin pólója még
mindig sokkal jobb volt, mint Drew—é, amin az állt: „Nézz rám
undorodva, ha le akarsz szopni.”
Claire kidobta Drew—t, miután megköszönte neki, hogy elhozta a
dolgait Jenny—től, és úgy döntött, hogy nem veteti le Gavinnel a pólóját,
mert valljuk be, azért elég vicces volt. Még messze nem gondoltam arra,
hogy magára hagyjam Claire—t és Gavint mára, de muszáj volt
lezuhanyoznom, és tiszta ruhát húznom. Mivel Claire egész nap
dolgozott, meghívtam őt és Gavint az én házamba vacsorára. Mondtam,
hogy úgy csomagoljanak, hogy nálam alszanak.

CLAIRE

Veszettül rohangáltam fel—alá a szobámban, olyan ruhát kerestem,

amiből az jön le, hogy „Szénné akarlak kefélni, mihelyst a gyerekünk
lefeküdt aludni, de nem akarok túl kurvásnak vagy kiéhezettnek tűnni.”
Háromszor mostam meg és balzsamoztam be a hajamat, kétszer
borotváltam le a lábamat, és elég testápolót kentem magamra ahhoz,
hogy Carternek legközelebb elég legyen kölcsönkérnie a lábamat, ha ki
akarja verni.
A ruhásszekrényem előtt álltam, kezemben egy fehér csipketangával,
miközben a karjaimat az oldalamhoz szorítva próbáltam magamon
tartani a törülközőt. Visszadobtam a fehér bugyit a fiókba. A fehér
szüzeknek való. És én nem akartam szűznek látszani. Vadállat akartam

217
lenni, egy vad, szexi csaj, aki kurvás, vörös alsóneműt hord. De azért
nem túl kurvásat.
A mobilom megszólalt, és a törülközővel szerencsétlenkedve, mi—
közben a fiókban kotorásztam, a telefonom után nyúltam. Felvettem a
telefont, és a vállammal a fülemhez szorítottam.
— Azt a vörös, csipke, fiús fazonú alsót vedd fel a hozzá való
push— up melltartóval.
—Liz, mi a franc ez? Te meg honnan... Én nem is... — dadogtam a
telefonban.
Liz drámai hangon felsóhajtott.
— Nos, szagos sunájúkám, mivel te nem mondtad, hogy ma este
felülsz a Carter—expresszre, máshonnan kellett megtudnom.
— Liz, én is csak fél órája tudtam meg. Hívni akartalak, esküszöm!
De amúgy, honnan a francból tudtad meg?
— Ó, hát Jim belefutott Carterbe, aki épp óvszert vásárolt a sarki
boltban. Szuper kicsiket. Nem is tudtam, hogy gyerekméretben is
kapható gumi.
— Haha, nagyon vicces vagy, Villámpunci — feleltem gúnyosan. —
Az óriás vaginákról jut eszembe, mostanában nem hívtál fel szex közben.
Netán Jim barlangászati szünetet tart, és mostanában nem barangol a
feneketlen puncidban?
Gavin ekkor belépett a szobámba a Toy Story—s hátizsákjával a
hátán. Teljesen felvillanyozódott attól, hogy Carternél fogunk aludni.
Erősködött, hogy majd ő bepakol a saját táskájába. Persze, amikor el lesz
foglalva valami mással, bele kell kukkantanom a zsákjába, mert a
múltkor, amikor apámnál aludt, úgy jártunk, hogy egy piszkos zoknit,
nyolc plüssállatot és egy műanyag villát sikerült bepakolnia.
— Liz, mennem kell, a keresztfiad épp most lépett be, és még el kell
készülnöm — magyaráztam, miközben Gavin felmászott az ágyra, és
elkezdett fel—le ugrálni rajta.
Csettintettem az ujjammal, és az ágyra mutattam. Gavin azonnal
előrerúgott a lábával, és a fenekére zuhant.
— Mindenképp pakolj allergia elleni gyerekgyógyszert és
szigetelőszalagot! Semmi szükség arra, hogy valaki az anyukája után
kiabáljon, amikor egy pénisz lesz benned. Tudod, bármilyen
218
meggyőzően állítja Carter az ellenkezőjét, az nem igazán izgató, ha ezt
hallja. Soha! Oké? Hidd el, ha én mondom!
Most arra tényleg nem volt szükségem, hogy elképzeljem, amint Jim
azt kiabálja „anyu”, miközben Lizt pumpálja. Gyorsan leraktam a
telefont, és előszedtem a vörös fehérneműszettet a második fiókból. Liz
vette két éve egy vak randi előtt, amit ő szervezett nekem. A fickó egy
órával korábban jött el, és azt kérdezte, kezdhetnénk— e hamarabb, mert
neki mennie kell. Az anyja nyilván vissza akarta kapni az autót időben,
és a fiúcskának még ki is kellett takarítania a szobáját, mielőtt az asszony
hazaért. Mondanom sem kell, azóta sem sikerült felavatnom a vörös
csipke alsóneműmet.
Belebújtam a melltartóba, miközben Gavin csak ült, és engem nézett
a tükörből. Hamar megtanultam, hogy lehetetlen bármit is egyedül
csinálnod, amikor egy kiskölyök totyog állandóan körülötted. Eltakarni
magamat, és rohanvást az ajtó mögé bújni, amikor rám nyit öltözködés
közben, szintén nem volt jó ötlet, mert az csak még kíváncsibbá tette, és
még kérlelhetetlenebbé. Kérlelhetetlen alatt azt értem, hogy idegesítő. A
legjobb megoldás ilyenkor az, hogy csak teszem a dolgomat, és ha
kérdései támadnak, akkor érett és profi módon reagálok rájuk. Elvileg.
— Felveszed a cicijeidet, anyu? — kérdezte Gavin.
Felnevettem, és megráztam a fejemet válaszképpen.
— Hát, ez a melltartó csupa szivacs, szóval, mondhatjuk úgy is,
hogy igen, felveszem a melleimet.
Felé fordultam, miközben a helyére illesztettem a melltartó pántjait,
és a farmer után nyúltam, amit az ágy végében kiterítve hagytam.
— Figyelj csak, anyu, mik azok a piros pöttyök? — kérdezte.
— Milyen piros pöttyök? — kérdeztem vissza, de a figyelmemet az
kötötte le, hogy felhúztam a farmeremet és a négy különböző felső
között válogattam, amelyek szintén ki voltak terítve az ágyra.
— Azok a vörös izék a ciciden.
Becsuktam a szemem, és lehajtottam a fejemet.
Na, jó, itt az alkalom, hogy felnőttként viselkedjek. A fiam feltett egy
értelmes kérdést, és nekem hasonlóan értelmesen illik válaszolnom, nem
igaz? Na de még csak négyéves! Mikor van itt az ideje annak, hogy
megtanulja azt a szót, hogy „mellbimbó”? Legyek vele őszinte, vagy
219
találjak ki valamit? Néhány hónap múlva iskolai előkészítőbe fog járni.
Mi lesz, ha majd a cumisüvegről beszélnek? Vagy ha meglát egy kiscicát,
aki éppen szopizik az anyukájából? Ha most kitalálok valamit, a
gyerekem majd azzal jön, hogy „Nem ám, tanító néni, anyukám azt
mondta, hogy azok a boci bigyók, és csak dísznek vannak!”
A fiam egy életre megijedne a mellbimbóktól, amikor a többiek
kicsúfolnák, amiért boci bigyónak nevezi a cumisüvegen a cumit. Szinte
hallottam magamban Robert De Niro hangját: „Nincsenek boci bigyóim,
Greg, meg tudnál fejni?”
— Ezeket úgy hívják, hogy mellbimbók.
Az őszinteség a legjobb módszer. Próbáljuk meg!
Gavin csak ült ott néhány percig szótlanul. Gondolatban vállon
veregettem magam, amiért ilyen jó szülő voltam, és ilyen őszintén
beszéltem a fiammal.
— Mellbimbó — mondta halkan.
Bólintottam, és büszke voltam rá, amiért ilyen ügyesen használja ezt
a felnőtt szót, és nem farag belőle valami butaságot. Még mindig
rémálmaim voltak amiatt, hogy apám a vaginát subidubinuninak
nevezte, amikor még kicsi voltam.
— Mellbimbó, mellbimbó, mellbimbó! Hát ezt nagyon vicces
kimondani!
A francba, lehet, hogy túl korán örültem.
Gavin leugrott az ágyról, és kirohant a szobámból, miközben a Hull
a pelyhes fehér hót énekelte, de a szöveg egyes szavait kicserélte a
„mellbimbóra”.

220
 17.
A szigetelőszalag a nyerő

CARTER

T ROJÁN, DUREX, LIFESTYLES, TROJÁN MAGNUM (Ó, igen, a

méteres farkamra határozottan ez való), Contempo, Vivid és
Kemény Motoros.
Ez most komoly? Tényleg van ilyen óvszermárka, hogy Kemény
Motoros? Miért nem lehet simán Kúrd Meg Keményennek nevezni, és
kész?
A „Családtervezés” sorban álltam a boltban, és azt próbáltam
kitalálni, hogy melyik óvszermárka lehet a leghatékonyabb.
Családtervezés, ugyan már! Mégis, hány olyan ember fordult már meg
ezen a soron, aki éppen családot tervezett? Pont azért jönnek ide az
emberek, hogy NE legyen családjuk!
Trojant nem vehetek. Minden alkalommal, amikor kinyitottam a
dobozát, annak az idétlen reklámnak a hangja csendült fel a fülemben,
amiben azt kiáltják: „Trójai!”, és egy lovagló fickót láttam magam előtt.
A Durexről a Playtex jutott eszembe, arról viszont a tampon, arról meg a
menstruáció, amitől rám jött a nehézlégzés. A Lifestylestói Robin
Leachre29 asszociáltam, meg a kaviárra. A halikra nem szexi, Robin
Leach pedig még kevésbé.
Nem fogok magamból egy kapitális barmot csinálni, és Troján
Magnumot vásárolni. Ha olyat vennék, úgy kellene beszélnem a
hálószobában, mint a Dirty Hairy. „Szerencsésnek érzed magad, mi,

29Robin Leach: a Lifestyles os the rich and famous (A gazdagok és híresek életstílusa)
című amerikai műsor házigazdája, ismert riporter a nyolcvanas évekből.
221
hogy látod az óriási dákómat, te senkiházi?”
Claire valószínűleg nem szívesen engedne magához azután, hogy
senkiházinak nevezem, pont mielőtt lefeküdnék vele.
A Contempo épp olyan unalmasnak hangzott, mint a kortárs zene,
mondjuk John Tesh30, vagy valami ilyesmi. Abból ott alvós buli lenne.
Ha a csaj elalszik, miközben szexelni próbálsz vele, az elég erős jelzés.
A Kemény Motoros már kifogyott, úgyhogy maradtam a Vivid—
nél. A Vivid Video egy pornófilmgyártó cég neve, és amiket Claire— rel
szerettem volna csinálni, azoknak határozottan pornófilmben volt a
helyük. Bár az, hogy fedexes kézbesítőnek öltözve szállítom ki a
hatalmas csomagom a kanos háziasszonynak, miközben ő a konyhai
mosogató fölé hajol, még váratott magára pár hetet, azt hiszem.
Megragadtam hát a negyvennyolc darabos kartont, amihez járt egy
üveg KY izommelegítő folyadék és egy rezgő péniszgyűrű ajándékba, és
bedobtam őket a bevásárlókocsiba. A péniszgyűrű kicsit megijesztett.
Már a gondolattól ideges lettem, hogy valami rezegtesse a
golyóimat. Mi van, ha zárlatos lesz? Nem kéne a hálószobában
prezentálni a Nagy tűzgömbök31 című számot, a zacskómról leégő szőr
szaga ugyanis tutira elrontaná a hangulatot.
— Ne aggódj, Claire biztosan nem fogja észrevenni, hogy milyen kis
farkincád van.
Megfordultam. Jim állt velem szemben a polcok között, vigyorogva,
egy doboz tamponnal a kezében.
— Nagyon vicces vagy. Á, látom, a héten Vér néni lesz a
vendégetek. Ne felejts el Midolt venni magadnak, és szerezd be a Becéző
szavakat is DVD—n, hogy végre rendesen kisírhasd magad! — vágtam
vissza.
— Hé, a Becéző szavak igenis nagyon megható, gyönyörű történet
arról, hogyan változik egy anyának és a lányának a kapcsolata. Jobb
lenne, ha tiszteletet mutatnál Shirley MacLaine és Debra Winger iránt, az
isten áldjon meg. Az a film öt Oscar—díjat nyert a legjobb...

30Amerikai zongorista, zeneszerző, rádiós és televíziós műsorvezető

31Utalás Jerry Lee Lewis Great Balls Of Fire című számára és az azonos című
amerikai filmre, amit Jerry Lee Lewis életéből készítettek Dennis Quaid és Winona
Ryder főszereplésével.
222
 — Jézusom, Nancy, nyugodj már meg! Liz tudja, hogy ma te hordod
a punciját? — kérdeztem elborzadva.
Jim elmosolyodott.
— Úgy teszek, mintha nem is hallottam volna, amit mondtál, mert
ha elmondanám Liznek, tutkóra levágná a golyóidat.
Ebben igaza volt. Liz olyan tudott lenni, mint egy veszett buldog,
ami ráadásul szivacsos agysorvadásban szenved. Biztosan kinyírna, ha
keresztbe tennék neki.
— Tekintve, hogy épp rajtakaptalak, amint óvszert vásárolsz, és
Claire olyan, mintha a nővérem lenne, úgy érzem, szólnom kell pár szót
ez alkalomból — magyarázta, és a mellette lévő polcon arrébb tolt
néhány síkosítós tégelyt, hogy lerakhassa a tampont, majd keresztbe
fonta a karját a mellén.
Bólintottam, és így feleltem:
— Természetesen. Hallgatlak.
— Én kedvellek, Carter, de Claire—t régebb óta ismerem, és
eljegyeztem a legjobb barátnőjét. Így aztán a csajok törvénye alapján őt
jobban kell kedvelnem. Szükségesnek érzem megidézni a történelem
nagy klasszikusait, hogy a ő szavaik segítségével ragadhassam meg eme
őszinte pillanat varázsát.
Elhallgatott, én pedig a bevásárlókocsi toló részére könyökölve
vártam, hogy folytassa.
— Ha egy bikával szórakozol, szarvakat kapsz a seggedbe... Ha
puszta kézzel akarsz harcolni, akkor itt van Jack Johnson és Tom
O’Leary32, akik már alig várják, hogy megküzdjenek veled... Elkaplak,
szépségem, téged is, és a kis kutyádat is!33 ... Kikaparom a szemedet, és
megdugom a koponyádat.
Lenyűgözve bólogattam.
— Ez az Acéllövedékből volt? — kérdeztem.
— Aha.
— Tetszik — feleltem.
Jim megfordult, megragadta a tamponos dobozt, és levette a polcról.

32 Utalás két híres, múlt századi ökölvívóra.

33 Utalás az Óz, a nagy varázsló című filmre.
223
 — Nos, akkor rendben. Megbeszéltük, amit kellett, ezzel a munkám
bevégeztetett. Még néhány dolgot össze kell szednem, úgyhogy viszlát
később.

CARTER

Másfél órával később sikeresen túl voltam a ház kitakarításán,

lecseréltem az ágyneműt, megágyaztam a kisszobában a pótágyon
Gavinnek, és beraktam neki néhány dolgot, amit a múlt héten vettem.
Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittem, na de, ugyan már! Kihagytam
négy szülinapot, karácsonyt, Valentin napot, a madarak és fák napját, a
vasárnapokat, és minden napot, amikor kaphatott volna tőlem valamit.
Nagyon sok időt vesztegettem el, ezt most be kell pótolnom.
A fiam a házamban tölti az éjszakát.
Örömömben fel—le akartam ugrálni és tapsikolni, mint egy kislány.
Már alig vártam, hogy hozzábújjak a pizsamás kis Gavinhez a kanapén,
és megnézzük együtt az új filmet, amit nemrég hoztam. Azt is vártam,
hogy ágyba dughassam, aztán holnap reggel felébreszthessem, és
csinálhassak neki reggelit. Kis élete minden eseményét szerettem volna
átélni. Hallani akartam, ahogy nevet, ahogy beszél, és figyelni, ahogy
Claire—rel érintkezik.
Claire.
A gyönyörű, okos, vicces és szexi Claire, aki szintén a házamban
tölti az egész éjszakát. Alig vártam, hogy mellette ébredhessek holnap
reggel. Öt éven keresztül kimaradt ez az életemből, és nem akartam
egyetlen napot sem e nélkül tölteni ezután. Azt akartam, hogy az ő arca
legyen az első dolog, amit meglátok, amikor felkel a nap, a testemhez
kucorodó teste az első dolog, amit megérzek reggelente. De mindenek
előtt, nem akartam egy pillanatra sem szétesni. Nem akartam, hogy
alkoholmámorban bármilyen élményt is elszalasszunk ma este.

224
Remélem, az óvszervásárlásról nem fogja azt gondolni, hogy túlságosan
nyomulós vagyok. Ha ő semmit nem akar csinálni, akkor nincs az az
isten, hogy én bármit is ráerőltessek. De ha azt akarja, hogy engedjük ki
a szerelem lüktető pitonját a nadrágomból, hadd játsszon vele, én nem
fogok ellenkezni.
Éppen beleöntöttem egy edény lobogó forró vízbe egy doboz
tésztát, amikor megszólalt a csengő. Beállítottam a gáztűzhely időzítőjét,
és a nappalin átvágva gyorsan az ajtóhoz siettem. Amint kinyílt az ajtó,
Gavin rohant be rajta, egyenesen a nappaliba.
— Szia, Carter! Anyának van mellbimbója! Neked van mellbimbód?
— kérdezte, és már dobta is le a hátizsákját, a tartalmát pedig kiürítette a
padlóra.
— Istenem, Gavin, tegyél már lakatot a szádra! — rótta meg Claire,
ahogy belépett az ajtón, a szemét forgatva.
Nevetve csuktam be mögötte az ajtót, és próbáltam nem
megmarkolni a fenekét és beleszagolni a hajába.
Jézusom, tényleg fantasztikusan jó segge van.
— Hogy került elő ez a mellbimbótéma? — kérdeztem Claire—től,
ahogy megálltunk a nappaliban, és Gavint néztük, aki áttúrta a magával
hozott holmikat.
— A szobámban volt, amikor öltözködtem, és megkérdezte, hogy
mik azok. Gondoltam, jobb, ha őszinte leszek vele, de már rájöttem,
mekkorát tévedtem. Egész úton idefelé azt énekelte, hogy „Nem akarok
karácsonyra mást, csak két mellbimbót a mellemre.” Már azon voltam,
hogy kinyitom az ajtót, és belököm a szembejövő autók alá! — mondta
Claire nevetve.
— Anyu megállította az autót, kinyitotta az ajtót, és mondta, hogy
szálljak ki, és menjek tovább gyalog — tudatta velem Gavin.
— Na, jó, ez így nem teljesen igaz — mondta Claire váll rándítva. —
Azt tényleg mondtam neki, hogy ha még egyszer kimondja a
„mellbimbót”, megállok az autóval, ő pedig mehet gyalog. És a
gyerekorvos szerint nagyon fontos, hogy következetesek legyünk, ha
fenyegetőzünk.
Lesegítettem Claire—ről a kabátját, és felvettem a Gavinét, amit
ledobott a padlóra. Mindkettőt beakasztottam a beépített szekrénybe.
225
 — Akkor lehet, hogy nem a legjobb időpontot választom arra, hogy
elmondjam, ma megkérdezte tőlem, hogy van—e vaginája, aztán pedig
megkért a könyvtárban, hogy olvassam el neki A vagina monológokat.
Claire morogva megrázta a fejét.
— Mihez kezdek, ha néhány hónap múlva elkezdi az iskolai
előkészítőt? Olyan lesz, mint az a gyerek az Ovi zsaruban, kivéve, hogy ő
azt fogja hajtogatni, hogy „A fiúknak kukijuk van, a lányoknak nunijuk,
anyukámnak meg mellbimbói!”
A dereka köré fontam a karomat, és az oldalamhoz húztam. Megint
elméláztam rajta, hogy milyen jól passzol a teste az enyémhez.
— Úgy érted, mi a fenét fogunk csinálni? — javítottam ki.
Biztos akartam lenni benne, hogy megérti, nem gondoltam meg
magam velünk kapcsolatban.
— Ne felejtsd el, hogy azt is el fogja mondani mindenkinek, hogy
milyen hatalmas virslim van. Vagy legalábbis, remélem, hogy elmondja.
Lehet, hogy emlékeztetnem is kéne rá, hogy micsoda fantasztikus dolog
az én virslim.
Claire felvonta a szemöldökét, és ekkor leesett, hogy elég rosszul jött
ki, amit mondtam.
— Azt hiszem, ez betegebben hangzott, mint szerettem volna.
Claire hozzám simulva elém fordult, így egymással szemben
álltunk, én Gavinnek háttal. Claire a vállamon pihentette a karját, és
ujjaival a hajamat birizgálta a tarkómon. Libabőrös lett a karom attól,
amit csinált, sőt, Vidám Úrfa is felébredt a délutáni szunyókálásból, és
elkezdett mocorogni.
— Nem tehetnénk tiltólistára a „virsli” szót, kérlek? — kérdezte
nevetve.
A vállam fölött hátrapillantottam Gavinre. Nekünk hátat fordítva
nagyon elfoglalt volt, éppen a játék Batmanjét faggatta arról, hogy neki
vannak—e mellbimbói.
Visszafordultam Claire felé. Végigsimítottam az oldalán, a kezem
továbbsiklott a csípőjét érintve egész a fenekéig, amit megmarkoltam, és
magamhoz húztam őt.
— Csak ha mostantól a „farok” szót használjuk helyette — feleltem
huncut mosollyal.
226
 Nekem nyomta a csípőjét, és felnyögtem az élvezettől, amikor
hozzáért a dagadó vitorlámhoz.
— T. J. elárulta, hogy húsz dollárt fizettél neki a múltkor, hogy ezt
kimondassa velem.
A francba! Amikor legközelebb P. O. R. N. Ó.—t játszunk, T. J.
megkapja a magáét. Kap egy golyót egyenesen a torkába. Megcsókoltam
Claire szája sarkát, majd végig az arcát, és eljutottam a füle mögötti
finom bőrhöz. Amikor odaértem, a nyelvemmel újra megízleltem őt.
Halkan felsóhajtott, és csípőjével szorosan hozzám simult. Arcát
elfordítva a fülemhez hajolt, az ajkaival szinte érintve azt.
— Farok, farok, f—a—r—o—k — suttogta, az utolsó szót betűnként
ejtve ki.
— Ó, te atyaúristen... — mormogtam, Claire dereka köré fűzve a
kezemet, és olyan szorosan magamhoz ölelve, hogy a csípőjét már ne
tudja nekem dörzsölni.
A konyhai óra lejárt, és a csengő megszólalt, én pedig parkoló
pályára tettem az összes gondolatom Claire ajkairól és a „farokról”.
Kibontakoztam az öleléséből, és bementünk a konyhába, hogy
befejezhessem a spagettit.
A vacsora nagyon jól telt, habár Claire—nek tíz másodpercenként
rá kellett szólnia Gavinre, hogy ne beszéljen, hanem egyen. Soha
életemben nem láttam még olyan gyereket, aki ennyit beszélt volna
akármiről és mindenről, és én minden pillanatát élveztem. Amikor
megvacsoráztunk, mondtam Gavinnek és Claire—nek, hogy menjenek a
vendégszobába, amíg elmosogatok.
Néhány másodperccel később hallottam, ahogy Gavin felkiált.

227
 CLAIRE

Megragadtam Gavin kezét, és elindultunk a ház végébe, a

vendégszobába, ahova Carter küldött minket. Nagyon bejött, hogy
Carter előkészített egy külön szobát Gavinnek.
Amikor az ajtóhoz értünk, benyitottam. Gavin belépett, és azonnal
felkiáltott:
— HŰ, EZ DE KURVAJÓ!
Azzal berontott a szobába, én pedig csak álltam az ajtóban tátott
szájjal, még arra sem voltam képes, hogy összeszedjem magam, és
rászóljak, ne beszéljen ilyen csúnyán.
Carter egy egész játékboltot rendezett be a vendégszobában. Még
egy istenverte fából készült házikó is volt a sarokban. Egy faház! Hogy
tudta egyáltalán behozni ide?
Apránként magamba fogadtam a szoba látványát, majd újra
körbenéztem, csak hogy meggyőződjek róla, nem képzelődöm. Nem.
Minden kétséget kizáróan volt egy legalább száz plüssállatból álló kupac
a sarokban, egy emeletes ágy versenyautós huzattal, három Hot Wheels
versenypálya, amelyek összevissza tekergőztek a szobában, egy halom
kirakó, egy rajzasztal, tele kifestőkkel és színezőkkel, és egy polc, ami
dugig volt pakolva színes tárolókkal, amik játék autókat, kamionokat,
katonákat, legókat és még isten tudja, mi mindent rejtettek. Gavin ide—
oda cikázva a szobában mindent a kezébe vett.
— Te szent szar... — motyogtam elhűlve.
Gavin, miközben mászott fel a faházba, meghallotta, mit mondtam,
és megállt, majd felém fordult.
— Anyu, nem mondhatod azt, hogy szar! — szólt rám, mire
hisztérikusan felnevettem.
— Dehogyisnem mondhatom! Nagyon is mondhatom, hogy szar!
Felnőtt vagyok, az isten szerelmére! Te nem mondhatod azt, hogy szar!
A szaros mindenit!
Éreztem, hogy csomó gyűlik a torkomban, és szúrt a szemem, ami
azt jelezte, hogy mindjárt sírva fakadok. Ó, a francba! Megtörtént.

228
Beleszerettem ebbe a nyavalyásba. Vett a fiamnak... a fiunknak egy
kibaszott játékboltot. Nem tette volna, ha nem lennének komolyak a
szándékai. Persze, többször is mondta már, hogy komolyan gondolja, és
én el is akartam hinni ezt neki, de mégsem sikerült teljesen. Addig nem
tudtam igazán elfogadni és elhinni, hogy mostantól ez így lesz, amíg
nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy soha nem fogja elhagyni
Gavint. Engem elhagyhat, kettőnkkel kapcsolatban meggondolhatja
magát, tudom, hogy túlélném. De azt soha, de soha nem engedném,
hogy a fiunkkal ezt tegye. Viszont most, hogy körülnéztem a szobában,
és belegondoltam, milyen magától értődően hagyta, hogy eluralkodjunk
az életén és megváltoztassuk a terveit, bármik voltak is azok, kétségem
sem maradt afelől, hogy őt akarom Gavin apjának. Többé már nem csak
egy spermadonor volt. Apa lett, és tudtam, hogy átkozottul jó apja lesz
Gavinnek.
Hagytam, hogy kicsorduljanak a könnyeim, és végigfolyjanak az
arcomon, ahogy a fiamat néztem, aki boldogan vette birtokba az összes
új játékát. Hallottam, hogy Carter a torkát köszörüli mögöttem.
Megfordultam, és láttam, hogy zsebre dugott kézzel, szégyenlősen
áll az ajtóban.
— Szóval, nagyon nagy bajban vagyok? Nem akartam ilyen sok
mindent venni, de amikor a boltban voltam, nem tudtam fékezni
magam. Képzeld, Claire, gyártanak olyan Hot Wheelst, amelyik a vízben
megváltoztatja a színét, és van egy Büdöske nevű szemetes autó, ami
magától mozog, és összeszedi a játékokat, aztán amikor végzett, büfög.
És tudtad, hogy van valami holdhomoknak nevezett dolog? Ja igen, és
van vízi homok is, ami furcsa mód olyan, mint a malter, amikor a vízbe
rakod, de amikor kihúzod...
A karjai közé vetettem magam, és az ajkaimmal beléfojtottam a szót.
Láthatóan meglepte a dolog, de könnyedén elkapott, és viszonozta a
csókomat. Minden érzésemet beleadtam abba a csókba, minden
boldogságomat, minden hitemet és szerelmemet. Az ajkaimmal
közöltem vele, hogy mennyire hálás vagyok, amiért abban az áldásban
lehet részem, hogy egy ilyen férfi az életem része. Napokig tudtam volna
csókolni anélkül, hogy levegőt vennék. Egyedül azért hagytam abba,
mert egyszer csak tökéletes csend lett körülöttünk a szobában.
229
Elhúzódtam a szájától, mire Carter panaszosan nyöszörögni kezdett,
amitől az altestem bizseregni kezdett, hiszen ez azt jelentette, hogy
Carter nagyon nem akarta abbahagyni a csókolózást. Továbbra is őt
ölelve körbenéztem a szobában.
— Hol van Gavin?
— Ó, ez finom meleg, és csiklandozza a kezemet — hallottuk Gavin
hangját egy másik szobából.
Felsóhajtottam.
— A fenébe, már megint mibe keveredett?! — morogtam, majd
vonakodva, de kibontakoztam Carter karjaiból.

Carter elmosolyodott, ám hirtelen riadt arckifejezést öltött. Megfordult,

és kirohant a szobából, mielőtt megkérdezhettem volna, mi a baj.
Utánamentem, végig a nyomában voltam. A saját szobája felé
tartott. Olyan volt, mint egy filmben. Az ajtóban Carter felugrott, és
átszelte a levegőt, maga elé nyújtott karral, mint Superman. Átrepülte a
szobát, és a hasára érkezve az ágyra zuhant, éppen Gavin mellé.
Kikapott valamit a kezéből. Én meg csak álltam ott a számat tátva, és
próbáltam megérteni, mi a fene történik itt.
— Hé! — méltatlankodott morcosan Gavin.
Carter arccal lefelé az ágyon feküdt, és a vállai úgy rázkódtak, hogy
Gavin teste is fel—le ugrált. Most akkor sír? Jaj, istenem, csak nem kapott
idegösszeomlást?
— Carter, mi a franc van? — kérdeztem.
— Mi a franc van, Carter? — ismételte Gavin is.
— Gavin! — szóltam rá, miközben Carternek továbbra is rohama
volt, de legalábbis folytatta azt, amit csinált, bármi volt is az.
— De aaaanyuuu, Carter elvette a testápolómat! — sipákolt Gavin.
Odaléptem az ágyhoz, hogy megnézzem, mire mutat Gavin. Egy kis
tubus valami volt Carter kezében az ágyon. Amikor elég közel értem
ahhoz, hogy kivegyem, mi lehet az, Carter megfogta, és a hátára fordult.
Így most már azt is láttam, hogy nem epilepsziás rohama van és
haldoklik, hanem szétröhögi a fejét.
— Ez nem vicces, Carter, elvetted a testápolómat! — sopánkodott
Gavin.

230
Carter csak még jobban nevetett, a végén már levegő után kapkodott.
Zavartan néztem rá, mire felemelte a karját, és átnyújtotta nekem a...
Melegítő folyadék?
Ó, te szent isten! Síkosító? Gavin síkosítót rakott a kezére. Néhány
másodperc alatt azt is észrevettem, hogy Gavin körül szerteszét óvszeres
dobozok hevertek, néhányat közülük már ki is bontott, és kiszedte a
gumikat a csomagolásból.
— Nagyon béna lufijaid vannak, Carter — panaszkodott Gavin.
Lerogytam az ágyra Carter mellé, és én is nevetésben törtem ki.

CLAIRE

Amikor már húsz perce néztük a Toy Story 2—t, Gavin álomba zuhant, a
fejét Carter ölébe hajtva.
Felkeltem, kimentem a fürdőszobába, és közben a konyhaasztalról
magamhoz vettem a mobilomat, hogy lopva lefotózhassam őket.
Iszonyúan cukik voltak. Meg kellett örökítenem. Amikor elraktam a
telefonomat, megérintettem Carter vállát, és Gavinre mutatva jeleztem,
hogy le kellene őt fektetni a szobájában. Először ügyetlen mozdulatokkal
próbálta felkarolni Gavint, láttam rajta, hogy nagyon fél attól, hogy
felébreszti a kisfiút.
— Ne aggódj! — suttogtam neki. — Nem fog felébredni.
Carter tagadólag megrázta a fejét, és valami olyasmit motyogott,
hogy „na persze, aztán egyszer csak eltűnik, és rájössz, hogy megette egy
bohóc”.
Viszont most határozott mozdulatokkal vette a karjába Gavint, mint
aki már ezerszer csinálta ezt. Gavinnek a szeme sem rebbent, hogy
megzavarták az álmát. Cartert követve végigmentem a nappalin, és
elmosolyodtam, ahogy láttam Gavint, aki a fejét Carter nyakába dugta,
miközben karjai ernyedten lógtak. Bementünk Gavin szobájába,
átlépkedtünk a játékokon, hogy ne bukjunk fel. Én hátrébb léptem, és
néztem, ahogy Carter óvatosan lefekteti Gavint az alsó ágyra, és

231
betakarja. Alig bírtam visszafojtani a könnyeimet, amikor megláttam,
hogy ugyanazzal a mozdulattal simítja ki Gavin haját a homlokából,
ahogy én is szoktam esténként lefekvéskor.
— Az uzsis dobozomnak olyan mellbimbói vannak, mint a bociknak
— motyogta Gavin álmában, majd a fal felé fordult.
Carter visszanézett rám.
— Hát ez meg mi a fene volt? — kérdezte halkan nevetve.
Megkerültem őt, és lehajoltam, megcsókoltam Gavin homlokát.
— A fiad beszél álmában — közöltem Carterrel, majd megfogtam a
kezét, és elhúztam az ágytól. — Azt reméltem, hogy tőled örökölte. Én
nem beszélek álmomban, de ha te sem, akkor talán ahhoz van köze, hogy
mit eszik lefekvés előtt.
Egymás kezét fogva elindultunk az ajtó felé.
— Hát, sajnálom, de azt kell, mondjam, hogy én sem beszélek
álmomban. Mit szokott enni Gavin lefekvés előtt?
— LSD—t, varázsgombát, a szokásos gyerekkajákat.
Mielőtt az ajtóhoz értünk volna, Carter elengedte a kezemet, a
falhoz ment, és bekapcsolt egy versenyautó alakú éjjeli lámpát. Visszajött
az ajtóhoz, és megint megfogta a kezemet.
— Látod, ez a baj a mai fiatalokkal. Túl sok csokis sütit esznek, és túl
kevés LSD—t.
Álltam, és őt néztem. A szoba tele játékokkal, és még éjjeli lámpa is van? Ez
a férfi mindenre gondolt.
— Mi az? — kérdezte, amikor látta, hogy nem mozdulok.
— Egyszerűen lenyűgöző vagy, ez minden — mondtam neki
elmosolyodva, majd magammal húztam a nappaliba, miután becsuktuk
Gavin szobájának az ajtaját.
Csendesen átmentünk a nappalin Carter szobájába, mert a napnál is
világosabb volt számunkra, hogy most ez következik. Azóta le akarok
feküdni vele (megint), amióta újra megláttam a bárban. Azt hiszem,
mindketten régóta vágytunk erre, és irt és most végre helyesnek is tűnt a
dolog.
Carter becsukta a szobája ajtaját. Én őt átkarolva a kulcsot is
ráfordítottam, a biztonság kedvéért. Gavin úgy alszik, mint a bunda, de
most új helyen van, és nem tudom, hogy reagál rá. Lehet, hogy ez önző
232
dolog volt tőlem, de öt hosszú évig semmi magánéletem nem volt, úgy
éreztem, hogy ennyit megérdemlek. Arról nem is beszélve, hogy sokkal
inkább szerettem volna, ha a kopogásából tudom meg, hogy ébren van,
mintsem abból, hogy ránk ront, és megkérdezi, miért birkózunk
meztelenül.
Az egyetlen fényforrás egy kis éjjeli lámpa volt, mely az ágy melletti
asztalkán állt, és lágy fénnyel ragyogta be a szobát. Álltunk az ajtóban, és
néztük egymást. Fura módon egyáltalán nem éreztem kínosnak a
pillanatot. Mindent magamba szívtam, ennek a percnek minden
pillanatára emlékezni akartam. Semmiképp nem szerettem volna, hogy
csak egy átmulatott éjszaka részeg emlékképei keringjenek majd a
fejemben. Emlékezni akartam minden érintésre, minden pillantásra és
minden érzésre. Soha nem fogom megbánni, hogy szeretkeztünk aznap
éjjel, mert annak az éjszakának az ajándéka Gavin. De ez a mostani
alkalom többet jelentett, mert már tiszta szívből szerettem ezt a férfit.
Néhány perc múlva teljesen meztelen leszek előtte.
Te jó isten, néhány perc múlva teljesen meztelen leszek! Carter előtt!
A francba, terhességi csíkok vannak a seggemen! Na, jó, akkor csak el kell
terelni a figyelmét a meztelen fenekemről.
Carter lenyúlt, megfogta a kezemet, és a mellkasához húzott.
Ujjainkat összekulcsolva a karjainkat a hátam mögé hajtotta. A másik
kezét az arcomra fektette, miközben mélyen a szemembe nézett.
— Mielőtt megtennénk, valamit el kell mondanom — suttogta.
Most be fogja vallani, hogy meleg.
— Százszázalékosan, teljes szívemből szeretlek téged és Gavint.
Az ajkam remegett és a szívem összeszorult. Lehunytam a
szememet, és próbáltam visszafojtani a könnyeket, ahogy egymáshoz
hajtottuk a homlokunkat. Amikor újra uralkodni tudtam magamon,
hátrahajtottam a fejem, hogy láthassam az arcát.
— Én is szeretlek téged, Carter! — feleltem suttogva.
Felderült az arca, és elmosolyodott. Felemeltem a kezemet, és
ujjaimmal az ajkát cirógattam. Megcsókolta az ujjam hegyét, és
elindultunk együtt az ágy felé. Imádtam, ahogy rám nézett, mintha én
lennék számára az egész világ. Nem hiszem, hogy az első együttlétünk
alkalmával egyáltalán egymás szemébe néztünk volna.
233
Amikor a térdhajlatom elérte az ágy szélét, Carter szorosan fogva lassan
hátradöntött. Éreztem az ágy puhaságát a hátamon és a Carterből áradó
kemény hőt. Szorosan átölelte a derekamat, és megemelt, épp csak
annyira, hogy mindkettőnket kicsit feljebb húzzon az ágyra. Felemeltem
a lábamat, és átkulcsoltam vele Carter csípőjét. Arcát a két kezem közé
fogtam, és felemeltem a fejemet, hogy megcsókolhassam. A csókunk
lágyan és finoman indult, de gyorsan megváltozott. Éreztem a combom
hajlatában a merevedését. Hirtelen hőhullám öntötte el a testem és
nedvesítette meg az alsóneműmet. Carter kicsit elmozdította a csípőjét,
és én kéjesen a szájába nyögtem. A hangot bizonyára az „egész rendszer
menetkész” jelének vélhette, mert nyelvét mélyen a számba nyomta, és a
farmerében ágaskodó férfiasságát nekem feszítette. Lenyúltam a pólója
aljára, és alácsúsztattam a kezemet. Sima bőrének forróságától azonnal
felmelegedtek hűvös kezeim, ahogy végigsimítottam a hasán és a
mellkasán. Felemeltem a kezem, hogy feljebb húzzam a pólóját.
Elhajolt tőlem, hátranyúlt, és megragadta a pólóját, majd áthúzta a
fején, és félredobta.
Egyik kezére támaszkodva megismételte azt a mozdulatsort, amit az
előbb én. Sima tenyerét a hasam aljára helyezte, és ujjai becsúsztak a
felsőm alá. Nézte, ahogy a keze lassan felcsúszik a hasamon a melleim
közé. Megragadtam a felsőm alját, és felhúztam, behajlítva a hátamat,
hogy könnyebben le tudjam vetni, és eldobhassam ugyanabba az
irányba, ahová az ő pólója is repült. Sima tenyere, mely a mellkasomon
nyugodott, oldalra siklott, végigfutott a mellemen, mely kidomborodott
a vörös csipkés push—up melltartóm felső részén. Felsóhajtottam,
lehunytam a szemem, hátrahajtottam a fejem, és csak élveztem, ahogy a
kezei magukba fogadják a melleimnek a melltartó által szabadon hagyott
részét.
— Te annyira gyönyörű vagy! — suttogta, ahogy finoman
markolászta a lágy halmokat, halk nyöszörgésre késztetve ezzel.
Mielőtt bármi értelmes gondolat eszembe juthatott volna, ujjai
kiszabadították a melleimet a melltartó fogságából, és a feje alábukott,
hogy meleg, nedves ajkaival foglyul ejtse és a szájába húzza a
mellbimbóimat.
Ekkor már teljesen kész voltam. Kezemmel a vállára csaptam, és a
234
körmeimet a bőrébe mélyesztettem, ahogy körbe—körbe nyalogatta az
érzékeny területet. Nem is tudtam, hogy a mellbimbóm összeköttetésben
van a vaginámmal! Ó, te jó isten! Minden egyes szívásnál bizsergést
éreztem odalent, és ettől teljesen megőrültem.
— Túl sok ruha van rajtad — búgtam a fülébe, és lenyúltam kettőnk
közé, hogy kigomboljam és kicipzárazzam a farmerét.
Elhúzódott tőlem, és megállt az ágy mellett, hogy levegye a farmerét
és az alsónadrágját, amíg én is kigomboltam a saját farmeremet.
Atya úr isteni Ott van a farka, a felséges pénisze, amely most már
bármelyik pillanatban bennem lehet! Ilyen nagy, vagy csak a fények miatt van?
Remélem, hogy a fények nem olyanok, mint a próbafülkében, és nem látszik
nagyobbnak tőlük a seggem.
— Hízik a májam a büszkeségtől, ha ilyen meredten nézed a
farkamat. Viszont remélem, hogy nem mutatványra vársz, mert nem fog
bűvészkedni, vagy ilyesmi, nem tud semmilyen trükköt — mondta
Carter mosolyogva, majd lehajolt, beakasztotta az ujját a farmerem
övébe, és elkezdte lassan lehúzni a lábamról, az alsóneműmmel együtt.
Ne gondolj arra, hogy látszik a császármetszés helye, és hogy
megereszkedett a bőröd körülötte! Ha nem gondolsz rájuk, akkor nem is léteznek.
A francba, meztelenül fog látni. Talán ha elfordítja a fejét, vagy
becsukja a szemét, akkor jobban nézek ki. Lehet, hogy olyan lenne, mint
abban az Old Spice—reklámban.
Nézz le, és most nézz újra rám! Egy Maxim—modell vagyok.
— Csak azon tűnődöm, hogy van—e engedélyed arra az izére, és
hogy belém fog—e férni — vicceltem szégyenlősen a kis háromszög
fazonra nyírt fanszőrpamacs fölé helyezve a kezemet, hogy eltakarjam a
sebhelyet. Na, jó, igazából nem vicceltem. Hogy a francba fért belém a
micsodája legutóbb? És hogy bírtam egyáltalán lábra állni másnap
reggel?
Carter átlátott a machinációmon. Azonnal félrehúzta a kezeimet, és
lefogva tartotta őket az ágyon.
Ha még jobban behúzom a hasamat, meghúzódik valamelyik izmom.
— Kérlek, ne takard el magad! Minden porcikádat szeretem —
mondta őszintén, majd egyik lábával feltérdelt az ágyra a combom mellé,
és lágyan megcsókolta a császármetszés sebhelyét.

235
Na, persze, a testem minden porcikáját szerette, mielőtt Gavin úgy
kinyújtotta, mint egy csúzli gumiját. Azt aláírom, hogy az együtt töltött
éjszakáról nem rendelkezett túl sok pontos emlékkel, de abban biztos
vagyok, hogy arra emlékszik, hogy a seggem nem volt úgy
megereszkedve, hogy térképet rajzoltak rá a ráncok, és simán
taníthattam volna földrajzot vele, ha a diákok előtti meztelenkedést nem
nézték volna rossz szemmel.
Elengedte az egyik kezemet, a karjára támaszkodva fölém hajolt, és
végignézett a testemen. Ujjhegyével végigsimított a sebemen oda—
vissza, többször is. Egy pillanatra szomorúság tükröződött a szemében,
de nem engedhettem, hogy ilyesmi elrontsa a hangulatot, amikor
másodpercekre voltunk a szexeléstől. Megfogtam az ujjait, és feljebb
húztam őket, a melleimre.
Jól van, egyre jobban csináltam. Tényleg nem volt kínos. Azt
akartam, hogy a melleimre tegye a kezeit, így hát a melleimre raktam a
kezeit. Ennyi.
Rám nézett, és elmosolyodott, majd letérdelt a padlóra az ágy mellé.
Kérdőn néztem rá, ahogy végigsimított a csípőmön. A keze továbbsiklott
a combjaim közé, és becsúszott a térdeim mögé. Már szólni akartam
neki, hogy jöjjön vissza mellém, amikor hirtelen maga felé húzott, hogy a
térdeim elérték az ágy szélét, a lábaim pedig lelógtak mellette. Mielőtt
ellenkezhettem volna, lehajolt, és megcsókolta a combom belső oldalát.
Jézus isten! Te szent szar! A szájával ér hozzám odalent!
A nyelve hegye végigkúszott a combom belsején, végig a
csípőcsontomig, ahol finoman rám tapadt a szájával, és enyhén
beszippantott. Behunytam a szemem, és a lepedőt markolásztam, ahogy
csókolgatva haladt a csípőmtől a szeméremdombomig.
Ó, a francba, pont ott tartott. Iszonyatosan benedvesedtem, biztosan
érzi is az illatomat. Földiepret kellett volna ennem, vagy dinnyét, vagy
egy tucat rózsát, vagy mentát gyökerestől. Vajon ez a nőknél is
működik? Egyszer olvastam, hogy a férfiaknál beválik. A spermájuk íze
attól függően változik, hogy mit esznek. Vajon most a puncimnak olyan
íze van, mint a spagettinek? Az isten verje meg! Jobb lett volna, ha nem
is vacsorázom.

236
 Kezével végigsimított a lábamon, egészen a combom tövéig, majd a
hüvelykujjai becsúsztak a nagyajkaim közé. Egy időre abbahagyta a
göndör háromszögem csókolgatását, hátrahajtotta a fejét, és azt nézte,
hogy mit csinál az ujjaival. Kinyitottam az egyik szememet, hogy lássam,
ezután mit fog tenni. Habár teljesen megrémültem a gondolattól, hogy a
vaginámnak olyan íze lesz, mint a leves konzervnek, azért nagyon izgató
volt Cartert figyelni, ahogy kezét a combomon nyugtatva engem figyelt,
miközben a hüvelykujjaival fel—le simogatta a nedves szemérmemet.
Aztán a hüvelykujjai még egy utolsó alkalommal felsiklottak,
szétnyitva az ajkaimat a mozdulattal. Carter kéjesen felsóhajtott, és
mielőtt bocsánatot kérhettem volna, amiért odalent nem öblögettem
szájvízzel, a combjaim közé temette a fejét, és falni kezdte a szájával és a
nyelvével a puncimat.
Kiszakadt belőlem egy nyögés, ahogy íjként megfeszült háttal,
kinyújtott karral az ágyra csaptam.
Minden szégyenérzetem elszállt, amikor a szája hozzám ért. Minden
gondolat elhagyta az agyamat, és csak arra koncentráltam, amit velem
csinált. Nyalt és beszippantott a szájába, ajkával és nyelvével siklott
végig a nyílásomon fel és le. Ellapított nyelvével járt újra és újra fel—alá
a csiklómon. A nedves bőrömhöz érő érdes nyelvétől és forró leheletétől
felsóhajtottam, és a csípőmet a nyelve ritmusára kezdtem mozgatni.
Ajkait elhúzva, csak nyelve kemény hegyét használva fel—alá
csapkodott észvesztő sebességgel a legérzékenyebb ponton.
Már éreztem ezt a fajta bizsergést, amiből tudtam, hogy az orgazmus
karnyújtásnyi távolságra lopakodik tőlem. Észleltem a hangot, amit a
szája és a nyelve keltett a vaginámon, de most egyáltalán nem érdekelt,
hogy mennyire visszhangzik ez a csendes szobában. Orgazmusom lesz
Cartertől, amiatt, amit a szájával csinál velem. Már erre a gondolatra
felforrt a vérem, és egyre gyorsabban nyomtam a szájának a csípőmet. A
nyelve végigsiklott a csiklómon, és belém csusszant. A lábaim
megkönnyebbülésre vágyva remegtek, hallottam magamat, ahogy
zihálok a vágytól. Lassan ki—be tologatta a nyelvét a hüvelyembe, újra
és újra, majd megint elindult felfelé, útjában végigszívogatva mindent.
Úgy csókolta meg a csiklómat, ahogy a számat már annyiszor puha
ajkaival, körbe—körbeforgó nyelvével szívogatva az érzékeny testrészt.
237
Az egyik kezét elhúzta a combomtól, és éreztem, ahogy az ujja hegyével
körözve a nyílásommal játszik. Az ujja körbe és körbe járva ingerelt, míg
a szájával egyre csak kényeztetett.

A testemet elöntő gyönyör hullámai közepette hallottam, ahogy azt

ismételgetem újra és újra, hogy „igen, igen”, egyre arra biztatva őt, hogy
nyomja belém az ujjait. Mindeközben a nyelve és az ajka fáradhatatlanul
kényeztette a csikómat, Carter pedig engedelmeskedett a sürgető
kérésemnek. Hosszú ujja lassan belém csusszant, olyan mélyre dugta,
hogy éreztem a bütykeit a bőrömön. Akkora merészséggel, amiről nem is
tudtam, hogy bennem rejtezik, megragadtam a tarkóját, és magamhoz
nyomtam a fejét, miközben eszeveszetten dobáltam a csípőm, ahogy az
ujja ki— és becsusszant a testembe. Jobbra—balra forgatta a fejét, és a
szája oda—vissza csúszkált a testemen, miközben egyre csak nyomta
belém és húzta ki az ujját belőlem. Éreztem, hogy hamarosan kielégülök.
Belemarkoltam a hajába, és magamhoz szorítottam a fejét, miközben a
csípőmet dobáltam és kiabáltam a gyönyörtől.
—Jaj, istenem! Óhhhhhhh, IGEN!
Carter egyre csak nyalva beszippantott minden cseppet, amíg én
lihegve és levegő után kapkodva lassan megkönnyebbültem, és
magamhoz tértem. Ha nem húzom el őt magamtól, talán soha nem
hagyja abba. De most szükségem volt rá. Engedtem hát a halálos
szorításomon, és eleresztettem a haját, megragadtam a karját, és
magamhoz húztam. Carter odamászott mellém, fölém hajolt, és
elmosolyodott.
— Annyira finom vagy. Egész éjjel tudnám ezt csinálni.
Carter szemérmetlen szavai érdekes módon megint felajzottak.
Határozottan úgy emlékszem, hogy kéjesen felnyögtem, amikor
benyúltam kettőnk közé, és megmarkoltam a combom belső oldalához
simuló kemény férfiasságát. Szabadjára eresztettem a bennem lakozó
mocskos ribancot, és elkezdtem fel—le húzgálni a kezemet a sima,
kemény szerszámán. Hüvelykujjammal körkörösen szétkentem a
pénisze hegyéből kiszivárgó folyadékot.
— Ó, a francba, azonnal beléd kell hatolnom — hebegte
összefüggéstelenül Carter.

238
 Gyorsan kinyújtotta a karját, és az ágy végében tapogatózva vakon
kereste az óvszert. Amikor végül megtalálta, feltérdelt a lábaim között.
Figyeltem, ahogy kicsomagolja az óvszert, ráteszi a farka hegyére, és
letekeri. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a tevékenység is izgató
lehet, de a mindenit, eszméletlen dögös volt, ahogy magához nyúlt, még
ha csak azért is, hogy felhúzza az óvszert. Amint felszerelkezett,
lenyúltam kettőnk között, és megragadtam a hosszú hímtagját, mert
muszáj volt hozzáérnem. Carter fölém hajolt, átölelte a derekamat, és
magához húzott, majd az ágy közepére tett bennünket. Szabad
karommal átöleltem a vállát, és közelebb húztam magamhoz, hogy a
nyílásomhoz illeszthessem a farkát. Behajlítottam a térdemet, így a testét
átölelhettem a lábaimmal. Carter előrenyomta a csípőjét, és a duzzadt
makkja belém csusszant.
Teljesen más volt, mint az első alkalom, mégis ugyanolyan. A teste
még mindig olyan volt, mintha nekem teremtették volna. Ahogy a bőre a
bőrömhöz ért, az egész testemet átjárta a bizsergető vágyakozás. A
karomat levettem a válláról, és átöleltem a hátát, szorosan magamhoz
húzva őt. Carter a szemembe nézett, és kibökte:
— Szeretlek.
Remegve felsóhajtott, majd suttogva így folytatta:
— Nagyon szeretlek. Soha, de soha nem fogom megbánni, hogy
akkor együtt voltunk, de bármit megadnék, ha legalább egy kicsit
olyanná tehetném, mint amilyen ez a mostani alkalom.
Még szorosabban magamhoz húztam. Behajlította a könyökét, és
alkarja a fejem mellé került. A csuklóját behajlítva kisimította a hajamat a
homlokomból.
— Nekem most csak az számít, hogy itt vagyok veled — feleltem
halkan.
Carter a szemembe nézett, lágyan megcsókolta az ajkamat, és lassan
belém tolta a hímtagját.
Jééézusom!
Az összes levegő kiszökött a tüdőmből, és én hálát adtam a nedves
vaginák összes istenének, hogy elég nedves voltam odalent, és Carternek
nem kellett erőltetnie semmit. Nem mozdult, éreztem, hogy visszatartja a
lélegzetét. A fenébe is, inkább nekem kellene most visszatartanom a
239
lélegzetemet. Végül is éppen most tolt bele egy hatalmas baseballütőt
egy szalmaszálba. Ügy éreztem, tele vagyok, és teljességgel elképedtem
azon, hogy voltam képes annyira kitágulni, hogy befogadjam. Az pedig
még jobban megdöbbentett, hogy milyen jó érzés volt őt magamban
érezni. Kifújta a levegőt, és újra lélegezett, ahogy lassan kihúzta és
megint belém nyomta a péniszét.
— Ó, a francba, nagyon finom vagy — morogta kéjesen a fülembe,
miközben ráérősen ki—be csúszkált bennem.
Biztosra vettem, hogy visszafogja magát, mert attól tart, hogy
fájdalmat okoz. Tudom, hogy rosszulesett neki, hogy annak idején,
amikor először voltunk együtt, az nekem mennyire fájt. De hát akkor
még szűz voltam, és olyankor elkerülhetetlenül fáj az együttlét. Nem
akartam, hogy visszatartsa magát. Most nem. Erezni akartam a
szenvedélyét és az irántam érzett vágya erejét. Bátran végigsiklott a
kezem a hátán, megmarkoltam a fenekét, és mélyebben magamba
toltam.
— Még — búgtam az ajkaiba.
Carter azonnal majdnem teljesen kihúzta magát belőlem, majd
keményen újra belém hatolt, nekem csapva a medencéjét. Tökéletesen
mozdulatlanná dermedve, remegve felsóhajtott, és homlokát a
homlokomhoz hajtotta.
— Ó, a picsába! Ne haragudj, nem akarok fájdalmat okozni, de
annyira kívánlak! — suttogta.
— Nem fogok szétszakadni, Carter. Ne fogd vissza magad!
Szükségem van rád.
Hátrahajtotta a fejét, hogy a szemembe nézhessen, én pedig
amennyire csak tudtam, igyekeztem azt sugározni felé, hogy jól vagyok.
Látnia kellett, hogy mi a helyzet. Felemelte a karját a fejem mellől, és a
kezét végighúzta az oldalamon. Átfogta a lábamat, és felemelte, így a
térdemet az oldalának szorítottam. Újabb édes csókot nyomott a számra,
hátrahúzta a csípőjét, és kihúzta magát belőlem. Vágyakozóan az
oldalához szorítottam a térdemet, mire újra belém hatolt, ezúttal az
egész farkát belém nyomva egy gyors mozdulattal.
Most sokkal mélyebbre hatolt, és én előretoltam a csípőmet, hogy
felvegyem a ritmust. Az élvezettől nagyot sóhajtott. Magamba
240
szippantottam a hangját, és megcsókoltam, beleadva mindent, amit csak
éreztem iránta. A kezeim még mindig a fenekét szorították, és egyre
erősebben toltam magamat, hogy érezze: szeretném, ha folytatná. Carter
nem tétovázott, ritmusosan elkezdett ki—be mozogni bennem. Az
ütemet fenntartva mindig olyan mélyen hatolt belém, ahogy csak tudott,
míg mindkettőnket vékony izzadságréteg borított, és lihegve, nyögve
csókoltuk egymást.
— Úh, édesem, ha így folytatom, nem sokáig bírom — nyögte,
miközben próbálta lelassítani a mozdulatait.
— Ne hagyd abba! Érezni akarlak — suttogtam a szájába.
Magam sem hittem el, hogy ezek a szavak az én számat hagyták el,
pedig így volt. Azt akartam érezni, hogy elfeledkezik mindenről, és
örömet tudok szerezni neki a testemmel. Tudnom kellett, hogy képes
vagyok erre.
Carter egy mély, észbontó csókkal morogva, nyögve a számra
tapadt, miközben az ágyéka egyre gyorsabb ütemben csapódott hozzám.
Az ágy nyikorgott minden egyes lökésre. A hátába mélyesztettem a
körmeimet, és mindkét lábammal átöleltem a derekát, hogy
belekapaszkodjak, amíg tart a vágtánk. A nyelve úgy hatolt a számba,
mint a kemény férfiassága a hüvelyembe, és olyan izgató volt, hogy
újabb orgazmusom lett volna, ha nem kap el az az érzés, hogy halk
kopogást hallok az ajtón.
Carter már minden gátlása alól felszabadult, így én is becsuktam a
szemem, és csak remélni mertem, hogy nem hallgatózik a fiunk az ajtó
előtt, hogy egy életre traumatizáljuk őt a hangokkal.
Carter elvette a száját a számtól, és erősebb ütemre kapcsolt.
Tudtam, hogy már közel jár. Nagyon szerettem volna, ha nem kell
abbahagynia, de most már biztos voltam benne, hogy nem csak
képzeltem a kopogást.
A francba! A francba! A francba! Az isten szerelmére, Gavin, kérlek, ne
szólalj meg! Azt akarom, hogy ez most nagyon jó legyen Carter— nek. Azt
akarom, hogy ne rontsa el egy cérnavékony hang, azon keseregve, hogy pisilnie
kell.
Szörnyű anya vagyok.

241
 — Ó, a picsába, Claire, a picsába! — nyögte Carter.
Istenem, hallgattassam el? Tegyem finoman a kezemet a szájára?
Még egy utolsót lökött rajtam, aztán éreztem, hogy
megkönnyebbülten belém robban. Hála a jó istennek, úgy értem, a fene
egye meg, máris vége?!
— Anyu, szomjas vagyok.
Carter az orgazmusa közben félúton felnevetett, és még néhányszor
ki—be csúszott bennem, mielőtt fáradtan rám rogyott. Pár másodpercig
még feküdtünk, levegő után kapkodva.
Soha többé nem akar szexelni velem. Nem a gyerekünk lesz
traumatizálva, hanem a pénisze. Ez volt életem legjobb szexuális
élménye, és soha többé nem kapok repetát, mert Carter pénisze elhunyt.
Nyugodj békében, barátom! Nyugodj békében! Itt fekszik Carter pénisze.
Szeretett tag, kemény munkás, és minden tekintetben rendes srác.
— Anyu! — kiabált Gavin a nappaliból.
— Máris megyek! — kiáltottam neki Carter füle mellett.
Carter eltolta magát tőlem, és mosolyogva rám nézett. Na, tessék,
máris kezdődik a búcsú a péniszektől.
— Kérlek, adj fél órát, és máris folytathatjuk! De legközelebb az
ágyához szigetelőszalagozzuk.

242
 18.
Apababa

CARTER

N EM FOGOK HAZUDNI. Éppen nagyban szexeltünk, amikor,

esküszöm, hallottam, hogy valaki kopogtat. Fel nem foghattam, ki
kopoghat ilyenkor a szobám ajtaján. Különösen éjjel egykor, miközben a
farkamat tövig toltam álmaim nőjébe. Mi van, ha egy sorozatgyilkos áll
az ajtóban? Őszintén szólva, még ha így lett volna is, és rám rúgta volna
az ajtót egy gyilkos, akkor sem hagytam volna abba. Hacsak nem
fegyverrel kényszerít. Ha késsel támad, jó eséllyel el tudunk szaladni
előle. Egy fegyveres támadást azonban nem úsztunk volna meg. Ha már
választani kell, akkor legyen ez, hiszen úgyis szívesen halnék meg
Claire—ben.
Aztán egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy Jim tört be hozzám,
és ott áll és üvöltözik az ajtó előtt, és olyanokkal zaklat, hogy „Remélem,
tudod, mit csinálsz azzal az izével!” vagy „Claire olyan, mintha a
testvérem lenne. Ha nem fog elélvezni legalább hatszor, kifilézlek,
haver!”
Egy ilyen pillanatban Jimre gondolni sok szempontból nem volt
helyén való, és majdnem el is ernyedtem miatta, de csak majdnem, mert
Claire ekkor olyan trükköt hajtott végre a puncijával, amitől úgy
éreztem, mintha marokra fogta volna. Úgy megszorította a farkamat,
mint egy stressz labdát. Ó, vaginák szent anyja!
Ezután újra visszatért belém az élet — egy kicsit talán túlságosan is.
Olyan jó érzés volt benne lenni, hogy legszívesebben soha nem hagytam
volna abba, és a kis kéz a puncijában egyre csak szorongatott, és én sírni
tudtam volna a gyönyörűségtől. Meleg volt és szoros, és tökéletesen
passzoltunk egymáshoz. Már ott tartottam, hogy totál idiótának állítom

243
be magam, és elmondom neki, hogy olyan a puncija, mint a meleg almás
pite abban a bizonyos filmben. De nem ám akármilyen almás pite,
hanem a mcdonald’sos fajta. Az, amelyik olyan meleg és finom, hogy
bele kellett tenniük az akciós menübe, hogy bírjál belőle venni vagy
tizenegyet. Claire almás pite puncijából megennék akár
tizenegymilliárdot is! A finom kis nyögések, amiket hallatott, amikor
beléhatoltam, engem is az orgazmus felé űztek, sokkal gyorsabban, mint
ahogy szerettem volna. És mikor azt mondta, hogy nem akarja, hogy
leálljak, és hogy érezni akarja a testem, majdnem felrobbant a fejem...
mind a kettő.
Megcsókoltam Claire—t, próbáltam késleltetni az alakulóban lévő
orgazmusomat, de ettől csak rosszabb lett. A szája volt a legfinomabb
dolog, amit valaha kóstoltam, és a nyelvemen csúszkáló nyelvétől a
farkam lüktetni kezdett a puncijában. Tövig nyomtam hát a hímtagomat
a teste körülölelő melegébe, és szökőkútként tört ki belőlem az áradat.
Egy pillanatra el is fogott a félelem, hogy olyan erősen élvezek el, hogy
szétszakad az óvszer.
Mindketten tudtuk, hogy nagyon erős spermáim vannak.
Megtörténhet a dolog újra. A kis nyavalyások a fejüket verik az óvszer
hegyébe, és felháborodva lázadoznak, hogy „Ez a fickó vissza akar fogni
minket! Az isten verje meg ezt a fickót!”
Kirobbanó orgazmusom első kitörése után vékonyka hang
hallatszott a bezárt ajtón túlról. „Anyu, szomjas vagyok.”
Nevetésben törtem ki, miközben ezernyi dühös, öklét rázó ondósejtet
lövelltem az óvszerbe. Claire szorosan átölelt a karjaival és a lábaival, és
én erőmet vesztve rárogytam, persze vigyázva, hogy ne nehezedjek rá a
teljes súlyommal. Nem akartam, hogy ilyen hamar meghaljon, mert
szeretettem volna ezt még újra és újra végigcsinálni vele. És nem vonz
különösképpen a nekrofília.
Néhány percig csak ziháltunk, aztán újra előtört belőlem a nevetés.
Hogyan felejthettem el, hogy egy gyerek van a házban? Tényleg arra
gondoltam, hogy egy baltás gyilkos tört be a házba, és udvariasan kopog
az ajtón, mielőtt ránk törné? Valamiért ez ésszerűbbnek tűnt, mint az,
hogy van egy gyerekem, aki történetesen itt is van a házban.
— Anyu!
244
 — Máris megyek! — kiáltotta Claire a fülem mellett.
Feltámaszkodtam a kezemre, hogy Claire szemébe nézhessek, és
megkérdeztem, hogy legközelebb, amikor ezt csináljuk, nem
ragaszthatnánk—e Gavint szigetelőszalaggal az ágyához. Nem
gondoltam, hogy így felderül majd az arca, de tény, hogy ez történt,
pedig én csak viccnek szántam a szigetelőszalagos megjegyzést.
Nagyjából.
— Ki kell találnunk valamit, hogy megmagyarázzuk neki, mit
csináltunk — szólalt meg Claire.
— És te... ó, azt a mindenit! Jaj, nekem! — törtek fel belőlem a
szavak, miközben áhítatosan csücsörítettem a számat.
Már megint itt van az a bizonyos punciszorítás. Mi a fene ez?
— Na, jó. Mi a francot csináltál a punciddal? Szerintem, megint
elélveztem.
Claire felnevetett, és egy határozott mozdulattal kitolta magából az
ernyedt péniszemet. Már éppen méltatlankodni kezdtem volna a
veszteség miatt, amikor eszembe jutott, hogy Gavin még mindig az ajtó
előtt áll.
A francba, ezt megszívtuk. Remélem, nem vérzik a feje, vagy
ilyesmi.
Ne haragudj, kisfiam, anya és apa nem értek rá, mert azt játszották, hogy
eldugják a virslit. Hogy van a fejsérülésed?
Lefordultam Claire—ről, és elővettem egy pár zsebkendőt az
éjjeliszekrényen lévő dobozból, hogy kidobjam az óvszert.
Legszívesebben a spermákra vigyorogtam volna, és beintettem volna
nekik. Hehe, kis gecik, ez most nem jött be!
— Kegel—gyakorlatok — mondta Claire, ahogy gyorsan magára
kapta a felsőjét, majd belecsusszant a szoknyájába.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy az alsóneműjét nem vette fel.
— Várj csak, mit mondtál? Kegel? Hogy jön most ide a
gabonapehely?
Ekkor Gavin már olyan hangosan rázta a kilincset, hogy nem
csodálkoztam volna, ha a kezében marad. Leugrottam az ágyról,
felkaptam én is a bokszeralsómat, és odamentem az ajtóhoz Claire—rel.

245
 — Nem Kellogs, Jenny, Kegel! — nevetett Claire. — Ez a
magyarázat a fantasztikus puncimra.
Szerettem volna a feszes kis fenekére csapni a jennys megjegyzésért,
de erre most nem volt idő. Gyorsan kinyitotta az ajtót, ahol ott állt Gavin,
homlokával az ajtófélfának támaszkodva unatkozott. Claire letérdelt, és
a karjaiba vette a kisfiút.
— Mi baj, kincsem? Jól vagy? Megijedtél, vagy mi történt? —
kérdeztem összeborzolva a haját a feje tetején.
— Mit csináltatok?
Ez igen! Így kell egyenesen a lényegre térni. Claire elhúzódott a kisfiútól, és
felnézett rám.
— Hát... ööö... — hebegett Claire.
—Játszottatok valamit? — kérdezte Gavin.
Erre a kérdésre mosolyra húzódott a szám, és megfordult bennem,
vajon Claire gyomorszájon vágna—e, ha elmondanám neki a virsli
rejtegetés szabályait. A virsli rejtegetés első szabálya, hogy játék közben soha
nem kopogtathatsz zárt ajtón, hacsak nem vérzik a szemed, vagy valami lángra
nem kapott, például a hajad. Minden más várhat, amíg a játék véget nem ér.
— Nos, hát, el kellett intéznünk egy telefont. Egy nagyon fontos
telefont — magyarázta Claire.
Gavin úgy nézett rá, mint aki egy szavát sem hiszi.
— Távolsági hívás volt — folytattam. — Nagyon hosszú és nagyon
fontos hívás. Egy percet sem várhattunk vele, és amikor már
telefonáltunk, akkor nem hagyhattuk abba, különben nagyon... fájdalmas
lett volna. Ezért nem nyitottunk ajtót, amikor kopogtál. Igen. Nagyon
hosszú hívás volt. A mamád fel is sikoltott, amikor látta, milyen hosszú.
Claire a combomhoz nyúlt, és belecsípett az utolsó megjegyzésem
hallatán, de nem bírtam kihagyni.
— Apád eltúlozza, hogy milyen hosszú is volt az a telefonhívás —
mondta szárazon.
Tátva maradt a szám, és Gavin is furcsán nézett rám. Claire
továbbra is csak ott térdelt és nézett rám kissé idegesen és zavartan, fel
sem fogva, hogy mi csusszant ki a száján.
Szavai hallatán mintha pillangók keltek volna szárnyra a
gyomromban, és olyan öröm töltött el, hogy le akartam hajolni,
246
felkarolni mindkettőjüket, és körbeugrálni velük a szobát. Még nem
beszéltünk arról Claire—rel, hogy mondjuk el Gavinnek, hogy ki vagyok
én. Mindennél jobban akartam, hogy apának szólítson, de nem szerettem
volna semmit erőltetni Claire—rel. Olyan régóta nevelte egyedül Gavint,
és én semmiképpen nem akartam beleütni az orromat a dolgába, vagy
siettetni őt. Vártam, hogy önállóan hozza meg ezt a döntést, tudván,
hogy rám bízhatja Gavint.
Láttam a pillanatot, amikor rádöbbent, hogy mit mondott. Az arca
holtsápadtra vált, egy kicsit meg is ijedtem, hogy le fogja hányni a
meztelen lábamat. A pillantását hol Gavinre, hol rám vetette, mígnem a
szemembe nézve felpattant.
— Jaj, istenem, ne haragudj, nem is tudom, hogy miért szóltam el
magam! — suttogta Gavinre pillantgatva, hogy vajon hallja—e, amit ő
most mond.
Gavin azonban csak állt ott, és úgy nézett ránk, mint két idiótára.
— A francba, ne haragudj, megmondom neki, hogy csak vicceltem.
Megmondom neki, hogy még mindig a telefonbeszélgetésről beszélek,
vagy ilyesmi. Jaj, istenem, mekkora egy seggfej vagyok — motyogta.
A karját simogatva próbáltam megnyugtatni.
— Figyelj! Semmi gond, sőt, valójában örülök neki. Már akartam
beszélni veled, hogy mikor mondjuk el neki, de attól tartottam, hogy azt
mondod, még túl korai.
Claire megkönnyebbülten felsóhajtott.
— Tényleg? Nem akarom, hogy olyasmibe ugorj bele, amire még
nem állsz készen.
— Drágám, azóta készen állok rá, hogy anno az első héten
összeszedtem magam, és eljöttem beszélni veled.
Claire erre hozzám hajolt, gyors csókot lehelt a számra, majd
Gavin—hez fordult, és a karjába vette.
— Szóval, Gavin, tudod, mit jelent az, hogy apuka? — kérdezte.
Gavin Claire—t nézte, és elgondolkodva hallgatott pár percig.
Kezdtem aggódni. Mi van, ha nem akarja elfogadni, hogy én vagyok
az apja? Mi van, ha úgy érzi, hogy túl szigorú vagyok, vagy túl hülye? A
francba! Nem kellett volna feltakaríttatnom vele a fogkrémet a padlóról.
A jó fej apukák nem csináltatnak ilyesmit a gyerekükkel. A vagány
247
apukák sztriptíz bárba viszik a gyerekeiket, és hagyják, hogy nagy
bulikat rendezzenek a házukban, és füvet szívnak velük vasárnap
délutánonként, miközben összeállítják a kedvenc képzeletbeli
futballcsapataikat.
— Papa a te apukád? — kérdezte Gavin Claire—t.
Claire bólintott.
— Nagyon okos fiú vagy, kisember. Igen, papa, az én apukám,
Carter pedig a te apukád.
Csendben álltunk és vártunk, miközben Gavin hol Claire—re, hol
rám pillantgatott. Most aztán tényleg tetőtől talpig végigmér.
— Elviszlek egy sztriptíz bárba, és szívok veled füvet, és majd
együtt fantáziálgatunk — buggyant ki belőlem.
Claire úgy nézett rám, mintha teljesen elment volna az eszem.
— Hívhatlak punkapunak? — kérdezte Gavin közömbös hangon,
teljesen figyelmen kívül hagyva kitörésemet.
És apát kért Gavin, és látá, hogy az jó.
Igen, a Bibliát idéztem, és istenhez hasonlítottam a fiamat. Elég
legyen!
Claire felnevetett Gavin kérését hallva.
— Mi lenne, ha csak simán apának szólítanád?
— És mi lenne, ha apafejnek hívnám? — replikázott Gavin.
Ez a kölyök azon alkudozott, hogy melyik elnevezést használhatja
rám. Zseniális gyerek! És én még aggódtam, minden ok nélkül. Kivettem
Gavint Claire karjából.
— Mi lenne, ha hagynánk, hogy anya lefeküdjön, én pedig
lefektetlek téged, és közben kitaláljuk az új nevemet, jó? — kérdeztem.
Claire pipiskedve adott egy puszit Gavinnek, majd hozzám hajolt,
és velem is ezt csinálta. Gavin a vállamra hajtotta a fejét, és átkarolta a
nyakamat.
— Rendben, apababa.
Claire és én nevetésben törtünk ki ezt hallva. Ahogy beléptünk a
nappaliba, visszafordítottam a fejem Claire felé, és némán azt suttogtam
neki „köszönöm”, mielőtt bevittem volna Gavint a szobájába.

248
 CLAIRE

Tényleg nem tudom, miért aggódtam azon annyira, hogy Carter ki fog
borulni, amikor Gavin előtt véletlenül az apjának neveztem őt. Ez is csak
azt bizonyítja számomra, milyen csodálatos férfi.
Míg Carter újra lefektette Gavint, kivettem a táskámból a trikót és a
férfialsót, amit pizsama gyanánt magammal hoztam. Megmostam a
fogamat, majd visszabújtam az ágyba, és betakarózva vártam, hogy
Carter visszajöjjön. Kezdtem elszenderedni, amikor éreztem, hogy
megsüllyed a matrac, és a karja a derekam köré simul. Elmosolyodtam,
és a meleg testéhez bújtam.
— Minden rendben ment? — motyogtam álmosan.
— Igen. Kitalálta, hogy mégsem szomjas, de egy mesét azért még
elolvastatott velem, és megállapodtunk abban is, hogy egyelőre apucinak
fog hívni — mondta kuncogva.
— Gyorsan túl lesz azon is. Engem két hete még öreg hölgynek
nevezett.
Némán feküdtem Carter karjában, és úgy éreztem, ez a
legkényelmesebb testhelyzet, amiben valaha voltam. Körülbelül öt
percig.
Ebből is csak az következik, hogy minden, amit a filmekben látunk,
hazugság. A karja a nyakam alatt volt, amitől a fejem kényelmetlen
pózba merevedett. Éreztem, hogy ha így marad, meg fog fájdulni a
nyakam.
Kezdtem úgy izzadni, mint egy kurva a templomban a másik
karjától, ami a derekamra nehezedett, és a lábai miatt, amelyek az
enyéimbe gabalyodtak. Az izzadt seggem és a szőrős lába miatt úgy
éreztem, mintha száz szúnyog csipkedte volna a lábamat.
Elég rosszul venné ki magát, ha most lerúgnám őt magamról, igaz?
Alig észrevehetően arrébb húzódtam. Nem akartam, hogy azt
gondolja, nem jó hozzábújni, de úgy éreztem, ha továbbra is
mozdulatlanul fekszem, tutira megbolondulok. Talán ha elég sokáig
várok, elalszik, és kibújhatok alóla. Cunninghamék csinálták jól a Happy

249
Days című sorozatban, amikor elejétől fogva külön ágyban aludtak.
Azért néztek ki azok az emberek olyan kipihentnek és jól fésültnek.
Marionnak nem kellett állandóan Howard szőrős lábát éreznie magán.
— Ki vele, Claire! — mormogta Carter a fülembe.
A fene egye meg! Kezdett kínossá válni a szitu. Az előbb szexeltünk
évek óta először, én meg arra készülök, hogy megkérem, húzódjon
arrébb, mert így nem tudok aludni. Én vagyok a legnagyobb
romantikagyilkos a világon.
— Mivel? — kérdeztem vissza.
— Tíz perce csak mocorogsz és sóhajtozol — felelte.
Tourette—szindrómám van, nyugtalanláb—szindrómám van, és egy
pávián szívét ültették belém, amitől remegek és sóhajtozom mindig, amikor üt
egyet az a szőrös kis csomag a mellemben.
A francba, de hát nem az őszinteségről papolok mindig Gavin—
nek? És tessék, itt vagyok, és azon agyalok, hogy azt kéne mondanom
Carternek, hogy egy majom szívét ültették belém ahelyett, hogy
elmondanám neki az igazat.
— Hát, az a helyzet... hogy még sohasem aludtam senki mással.
Kivéve Lizt, de olyankor mindig részegek voltunk.
Carter fulladozni és köhögni kezdett.
— Elismételnéd ezt, kérlek? Lassabban, és ne hagyj ki egyetlen
részletet sem! — mondta halkan.
Felnevettem, és a csípőmet ölelő karjába ütöttem.
— Komolyan beszélek.
— Én is. Szóval, mindketten meztelenek voltatok, amikor ezt
történt? Mondd, hogy meztelenek voltatok! — felelte.
Majomszív vagy az igazság? Majomszív vagy az igazság...
— Nagyon fáj a nyakam, és olyan melegem van, hogy mindjárt
kigyullad rajtam a paplan! — hadartam el a gondjaimat.
Carter csendben feküdt. Túlságosan is csendben.
Az isten verje meg, most tutira megbántottam.
— Hála a jó istennek — felelte, azzal kihúzta a kezét a nyakam alól,
és a másikat is elvette a csípőmről. — Már teljesen elzsibbadt a karom, és
a lábam is elgémberedett.

250
 CLAIRE

— Bekrémeztem a bolhákat, és megcsiklandoztam a kutyát. Hehe, gazda!

Percek óta csak feküdtem az ágyban, és figyeltem, ahogy a hajnal első

sugarai áttörik a függönyt. A számra kellett szorítanom a kezemet, hogy
ne nevessek fel, amikor Carter elkezdett álmában beszélni.
Jézusom! Ez aztán a klasszikus esete annak, hogy nem esett messze
az alma a fájától.
Nyilvánvalóan senki sem világosította fel Cartert a különleges alvási
szokásáról. De már a gondolattól, hogy egy másik nő aludjon vele egy
ágyban, gyilkos hangulatom támadt, így félresöpörtem ezeket a
gondolatokat egy időre.
Hanyatt feküdt. Egyik kezét a feje fölé hajtva a párnán nyugtatta, a
másikat pedig a hasára fektette. Ha most egy pornófilmben lennénk,
meztelenül feküdne a takaró alatt, a gigászi méretű pénisze árbocként
meredezne, én pedig egy velejéig romlott kurva módjára lehúznám róla
a takarót, és leszopnám. Bow—chica—wow—wow.
Nem voltam kurva, és nem is pornófilmben voltunk, de már elég
olyat láttam ahhoz, hogy legyen sejtésem, mit kell tennem. Az
éjjeliszekrényen lévő órára pillantottam, és úgy számoltam, hogy
körülbelül még egy órám van, amíg Gavin felébred.
Visszafordítottam a tekintetemet Carter békés és nyugodt arcára, és
eszembe jutott, milyen jó érzés volt tegnap éjjel a száját a lábaim között
érezni.
Jól van. Ezt én is meg tudom csinálni. Két észbontó orgazmussal
ajándékozott meg, mióta találkoztunk. Most én veszem át az irányítást.
Itt az ideje, hogy viszonozzam mindezt, hogy ne érezzem magam olyan
önzőnek.
Lassan kinyújtottam a kezem, és kitakartam Cartert, egészen a lába
száráig lehúztam a takarót. A könyökömre ereszkedve az ujjaim
hegyével finoman felemeltem az alsónadrágja peremét, hogy
bekukucskálhassak.
Ó, hát szia, nagyfiú!

251
A mindenit, igazi ribancnak éreztem magam. Nyalókázni akartam a
nyulacskájával.
Hehe, ez szójátéknak is elment.
Koncentrálj, Claire!
Közelebb húzódtam Carterhez, majd lejjebb ereszkedtem, így az
arcom egy magasságba került a derekával. A könyököm egy kicsit
megcsúszott a lepedőn, amiért aztán az ujjaim kiugrottak az
alsónadrágjából, hogy meg tudjanak támasztani, és ne zuhanjak rá az
alvó Carterre. Az elasztikus gumiszalag halk csattanással újra a bőrére
tapadt, én pedig mozdulatlanná dermedve és lélegzetemet visszafojtva
figyeltem Cartert, nem ébred—e fel.
— Muffinok a pincében — motyogta Carter álmában.
Lepillantottam a lábai közé, és láttam, hogy Sir Bővenlő ébredezik.
Nahát, ki gondolta volna? Muffinokról álmodik, és közben beindul.
Lehet, hogy muffint kéne sütnöm reggelire. Vajon Carter szereti az
áfonyát? A friss áfonyás muffint nem sok minden űbereli, de talán ha...

Az isten verje meg, miért nem tudok a farkára koncentrálni, különösen

egy ilyen szépre, mint a Carteré?! Nahát, egy merev farok!
Lehunytam a szememet, és igyekeztem előbányászni a bennem élő
Jenna Jamesont, persze az undorító ajakfeltöltés és a monokli nélkül,
amit Titótól34 kapott. Amilyen lassan csak tudtam, négykézlábra
ereszkedtem, és a lábaim közé fogtam Carter lábait. Nem agyaltam
tovább muffinokon és pornószínészeken, lehajtottam a fejemet, és az
orrommal birizgálni kezdtem a hosszú hímtagját az alsónadrágon
keresztül.
Nahát, még keményebb lett, ahogy ezt csináltam. Szuper! Látni
akarom, ahogy növekszik. Cha—cha—cha—chia!35 A francba, hogy ilyenkor,
mikor mindjárt megnyalok egy péniszt, nem harsan fel a Chia Pet—reklám
hangja!

34 Jenna Jameson ismert egykori pornó színésznő, Tita Ortiz pedig a volt férje.

35Utalás egy amerikai reklámra, melyben állatokat formázó, öntözhető, és az öntözés

hatására kizöldülő játékokat reklámoznak.
252
Carter csípője mellett könyökölve, a seggemet az égnek meresztve
térdeltem, mert így nem értem hozzá a lábaihoz, és nem zavartam őt.
Rendkívül óvatosan elhúztam az alsónadrág elasztikus peremét a
bőrétől, és lehámoztam a felálló péniszéről.
Gyorsan az arcára pillantottam, és elégedetten konstatáltam, hogy
még mindig alszik. Kifújtam a levegőt, amit visszatartottam, egyenesen a
farkára, mivel a szám csak centikre volt tőle. Láttam, hogy a szerszáma
erre hihetetlenül megkeményedett és megnőtt.
Ez most komoly? A leheletemnek ilyen hatása van? Vagy még mindig a
muffinokról álmodik?
Megvontam a vállam. Nem fogom megkérdezni a péniszt, mely nagy
volt és fenséges, mint Óz, a nagy varázsló. És most a varázsló azt kívánta
tőlem, hogy nyaljam meg a vörös téglapöcsét. Lehajtottam a fejemet, és
nyelvemet a farka tövére helyeztem, az alsónadrágja széle fölé, amibe
még mindig kapaszkodtam. Végignyaltam a hímvesszője teljes hosszát,
és teljesen lenyűgözött, milyen sima és puha rajta a bőr.
Belemélyesztettem a nyelvemet a makk alatti perembe, és egy kicsit
odanyomtam a nyelvemet, ahogyan azt a filmeken láttam.
Carter halkan felmordult álmában. Elmosolyodtam.
Egy csöppnyit feljebb húzódtam, és a nyelvemmel végignyaltam a
makkját is. Körbenyaltam párszor a hímvesszője hegyét, majd a számba
szippantottam.
Carter ekkor hangosabban nyögött fel, és én felpillantottam, hogy
lássam, még mindig csukva vannak—e a szemei.
Na, jó, eddig nem rossz, menni fog ez! Egy mocskos fasszopó vagyok! Liz
büszke lenne most rám.
Erről eszembe jutott, hogy később fel kell hívnom Lizt, megkérdezni,
tudna—e segíteni elkészíteni háromszáz csokoládépéniszt hétvégére, az
egyik bulijára.
Kicsit lejjebb eresztettem a fejem, és még több Cartert vettem a
számba, miközben a nyelvem tovább siklott körbe—körbe a makkja
körül. Éreztem, hogy egy kis nedvesség csordul ki belőle, és
varázslatosan finomnak találtam. Olyan volt, mint a Lucky Charms
gabonapehely, csak sósabb. És kobold nélkül.

253
 Zöld lóherék, sárga patkók és rózsaszín péniszek36
Magamban kuncogtam, amikor ez eszembe jutott. Carter farkával a
számban röhögök. Hála istennek, még mindig alszik. Nem hiszem, hogy
bármelyik férfi örülne, ha egy nő a farkával a szájában röhög.
Erősebben szívtam a hímtagját, és olyan mélyen vettem be a számba,
amennyire öklendezés nélkül bírtam. Ha lehánynám a farkát, az biztosan
nem lenne jó belépő a pippantások világába.
A pénisze nagy volt, teli lett vele a szám, és én alig akartam elhinni,
hogy ez tényleg megtörténik, és nincs itt senki, aki láthatná. Én, Claire
Morgan, egy péniszt tartok a számban. Az embereknek tapsolniuk kéne
és vállon veregetniük. Lehet, hogy várnom kellett volna, amíg Carter
felébred. Lefogadom, hogy kapnék tőle egy diszkrét tapsot, mint a
filmekben, vagy legalább annyit mondana, hogy „ez igen!”
Nedves ajkaimmal lassan fel—le mozogtam a pénisze sima bőrén.
Carter egy kicsit előrébb lökte a csípőjét, és újra felnyögött, amitől
feltámadt bennem a hatalomvágy. Ami azon nyomban el is párolgott,
amikor még egy fel—le menetet megtettem a Hoover37 Számmal (igen, a
számat egy porszívó után neveztem el, ne ítélkezzetek felettem), de
feltekintve láttam, hogy Carter szemei kipattantak, és a teste teljesen
lemerevedett.
Ajkaim a hímvesszeje makkjára zárultak, amikor felkiáltott:
— SEMMI BAJA A VIRSLIMNEK, EZ MINDENKIVEL
MEGTÖRTÉNIK!
Kikapta alólam a lábait, és a mozdulattal egyúttal hátrarúgott az ágy
végébe, aztán eliszkolt, az ágytámlához húzódott, mindkét kezével
hímvesszőjének azon részét takargatva, ami kilógott az alsónadrágjából.
— Hol van Gavin? — kérdezte, riadtan tekingetve körbe a szobában.
— Neki nincs puncija.
Hanyatt az ágy végében fekve feltámaszkodtam a könyökömre, és
azon tűnődtem, mi a franc történhetett.
— Nos, szerintem, még alszik, és azt hiszem, még te is alszol.
— Hol van a gazda a muffinokkal?

36 Utalás a Lucky Charms gabonapehely reklámszlogenjére.

37 Ismert porszívómárka.
254
 Az egyik lábamat kinyújtva finoman a combjába rúgtam.
— CARTER! Ébredj fel!
Carter ekkor végre rám nézett, és döbbenettel vegyes zavarodottság
ült ki az arcára. Gyorsan pillantgatva megrázta a fejét, mint aki helyére
akarja rázni a dolgokat.
—Volt egy másik álmom is. Azt álmodtam, hogy éppen engem
szoptál, mint akkor reggel, amikor Gavin a nappaliban nézte, ahogy
alszom. A francba, olyan kibaszott valóságosnak tűnt — motyogta.
Fogalmam sem volt, hogy miről beszél.
Még mindig aggódva pillantgatott körbe—körbe a szobában, mintha
azt várta volna, hogy Gavin előugrik valahonnan az ágy alól, és azt
kiáltja: „Most megvagy! Láttam, ahogy anyu leszop téged!”
Újra rám pillantott.
— Miért fekszel ott az ágy végében? — kérdezte.
Felsóhajtottam, és feltámaszkodtam, majd visszamásztam az ágy
másik végébe, Carter mellé.
Amikor odaértem, nekidőltem az ágytámlának, és az ölébe
pillantottam, ahol a két tenyerét keresztbe téve még mindig az
alsónadrágjából kikandikáló farkát rejtegette. Carter követte a
pillantásomat, és gyorsan elhúzta a kezét, majd felrántotta az alsóját,
hogy eltakarja magát.
Milyen kár!
— Nos, ezúttal nem álmodtál. A szám a péniszeden volt, amikor rád
jött a kapálózhatnék, és elkezdtél kiabálni a virslidről, meg arról, hogy a
fiunknak nincs puncija.
Nagyon szórakoztatónak tartottam volna most az ábrázatát, ha a
szám nem lett volna még mindig szomorú, amiért meg kellett válnia a
farkától. A farkának ugyanaz kellene, hogy a jelmondata legyen, mint a
Twizzlernek38, „boldoggá teszi az ajkakat”.
— Ó, te jó isten! Mondd, hogy nem szakítottam félbe egy szopásos
ébresztést. Mondd, hogy nem ez történt, és akkor úgy tehetünk, mintha
nem rúgtalak volna le a tökömről. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen
után romokban heverne a büszkeségem.

38 Amerikai édességmárka.
255
 Az arcához nyúltam, és megpaskoltam.
— Sajnálom, drágám, de ami azt illeti, az ajkaim összevissza
nyalták—falták a vesszőcskédet, amíg te aludtál — suttogtam.
Carter felnyögött.
— Azonban el kell mondanom, kicsit meglepődtem, mert nem
tudtam, hogy szopás közben az ember jókora rúgást is kaphat a
szegycsontjába.
Carter újra felnyögött, de ezúttal zavarában.
— Ó, a picsába! Nem az én hibám. Amikor a közelemben vagy, még
ha nem tudok is róla, mindig merevedésem támad, és erotikus álmokat
látok a te főszerepléseddel. Azt hittem, a múltkori reggeli jelenet
ismétlődik meg, és totál kiborultam.
Rám nézett, és legörbítette a szája sarkát.
— Kérlek szépen, csináld újra! — könyörgött.
Önkéntelenül is felnevettem, mert annyira hasonlított most egy
kisgyerekre.
A szobánk ajtaja hirtelen kivágódott, és Gavin rohant be és mászott
fel az ágyunkra, kettőnk közé.
—Jó reggelt, mami — szólalt meg, és már fúrta is a fejét az
oldalamba.
Carter felsóhajtott, tudomásul véve, hogy innentől hiába könyörög.
Ám a szája mosolyra húzódott, látva, hogyan ölelem Gavint a karomba,
és csúszok le az ágytámláról vissza az ágyba, hogy betakarózzak vele.
Amikor elhelyezkedtünk, Gavin a válla fölött Carterre nézett.
— Jó reggelt, morcipapi — mondta, majd visszafordult, és a
hajammal kezdett játszani.
Felnevettem a néven. Carter tényleg morcosnak tűnt egy kicsit. Ő
csak ingatta a fejét, de aztán ő is felnevetett.
Gavin két kezébe fogta az arcomat, és nagy komolyan a szemembe
nézett.
— Ide figyelj, anyu — mondta Megszorongattam a kis testét, és
rámosolyogtam.
— Tessék, kincsem!
— Mutasd meg a cicidet! — mondta.

256
 19.
Ennek a betegnek
azonnali beöntésre van szüksége!

CARTER

A SZÁJA A FARKAMON VOLT!

Ebéd után a kanapén ültünk, és én nem bírtam másra nézni,
mint Claire szájára Gavin feje fölött.
Ez annyira, de annyira helytelen.
Jézusom, azok a duzzadt vörös ajkak körbeölelték a péniszemet, és
én képes voltam elrúgni őt. Persze, öntudatlan voltam, de mégis. .. Úgy
arrébb rúgtam a pöcsömtől, mint egy focilabdát. Ez olyan, mintha
megsértettem volna a szex első szabályát. Soha ne rúgj le nőt a farkadról,
főleg ha már rácuppant a műszerre! Persze, ha belemélyeszti a fogait, és
úgy csapkodja a fejét jobbra—balra, mintha egy gumicsont lenne a
szájában, az megint más.
Nagyot sóhajtottam, és újra a tévére figyeltem.
— Mi is a címe ennek a filmnek, amit nézünk? — kérdeztem.
Gavin az oldalamnak dőlve, lábát Claire ölébe helyezve feküdt.
— Némó nyomában — mormogta válaszként.
Pár percig csendben néztük a filmet, és újra gyereknek éreztem
magam, annyira élveztem a képernyőn kibontakozó cselekményt.
Nagyon régen nem láttam rajzfilmet.
— Ó, te jó isten! Tényleg kinyírták annak a halnak a feleségét? —
törtek elő belőlem a megdöbbenés szavai.
— Aha — felelte Gavin —, az a nagy ronda hal megette.
Olyan nyugodtan mondta ezt ki Gavin, mintha nem lenne nagy
dolog, hogy azt a melegszívű édes kis rajzfilm halacskát meggyilkolták.
Mi a francot képzel ez a film? Ez nem való gyerekeknek, még nekem se,
257
nem hogy nekik!
— Biztos vagy benne, hogy ez gyerekfilm? — kérdeztem Claire—t,
aki válaszul felnevetett, és a fejét csóválva rám nézett.
Egy órával később Gavin a fejét az ölembe hajtva aludt, Claire pedig
velem szemben feküdt a kanapé karfájára könyökölve és fejét a
tenyerébe támasztva.
— Ha még egyszer meghallom, hogy Némó az apukáját hívja,
akkora bömbölést csapok, mint egy kisbaba.
Felkaptam a távirányítót, és kikapcsoltam a tévét.
Claire felemelte a fejét, és kérdőn nézett rám.
— Rakjunk be egy másik filmet, jó? Ez iszonyúan lehangoló. Az első
öt percben kinyírták a szerencsétlen hal feleségét, aztán meg a film
hátralevő részében azt kell néznünk, hogy hogy keresi szegény ördög a
fiát, aki elszökött. Milyen beteg állatok csinálnak ebből a sztoriból
gyerekfilmet? — suttogtam dühösen, próbálva nem felébreszteni Gavint.
— Isten hozott a Disney Pixar—féle Élet iskolájában — felelte Claire
szárazon.
Felnevettem a hasonlat hallatán.
—Jaj, ugyan már, nem hiszem, hogy mindegyik ilyen. Nem
emlékszem, hogy rettegtem volna egyetlen gyerekfilmtől is
kiskoromban.
— Hát persze, mert akkor még gyerek voltál. Fel sem fogtad, hogy
mi történik, mint ahogy Gavin sem érti teljesen. Különben is, ezeket a
filmeket szerintem inkább felnőtteknek készítik — magyarázta Claire.
Tagadólag ráztam meg a fejem.
— Ne haragudj, de én emlékszem az összes klasszikus Disney—
mesére, és ki van zárva, hogy bármelyikben is találnál olyasmit, amitől
rémálma lehetne egy gyereknek.
Claire kihívásként értékelte a megjegyzésemet, és felvonta a
szemöldökét.
— Oké, ott van például a Bambi— feleltem, mire Claire felnevetett.
— Ugyan, kérlek, ez a legegyszerűbb! Bambi apja a hegyek felé vette
az irányt, mihelyst kiderült, hogy a nője terhes. Bambi anyja egyedülálló
őzanyuka volt, egy olcsó bérlakásban élt kurvák és drogosok között az
erdőnek azon a rosszhírű környékén, amit a nyuszik bandája uralt.
258
Aztán az anyját megölték egy utcai lövöldözés során, Bambi pedig
egyedül maradt, és a körülmények miatt túl gyorsan kellett felnőnie.
Az isten verje meg, erről megfeledkeztem! Úgy látszik, elég régen
láttam a Bambit.
— Na, jó, rendben, és mi a helyzet A kis hableánnyal? Egy gyönyörű
tengeri teremtmény, aki beleszeret a jóképű hercegbe.
Fogjátok be! Nekem kis unokatestvéreim vannak, és Ariel igenis
szexi. A férfiak pedig órákat tudnak eltölteni azzal, hogy egy ilyen fincsi
kis sellőlányt bámulnak, és azon tűnődnek, hová lehetne bedugni neki.
De most komolyan, hogyan kefélnek a sellök?
Claire bólogatott.
— Ó, igen. Az édes kis Ariel, akinek mindent fel kell adnia egy
férfiért, a saját faját is beleértve. Isten őrizz, hogy Eric herceg növesszen
kopoltyút, dehogy is! Arielnek kell hátrahagynia a barátait, a családját,
az otthonát és az egész életét a férfiért. Eric csak kap és kap, de soha
semmit nem ad cserébe.
Azon törtem az agyam, hogy melyik klasszikus gyerekfilm jöhet
még szóba, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy mégis, hogy lehet
egy sellőt megdugni. Talán elég lenne annyi, hogy egy szék fölött
előredöntjük, és az ember farka, mintegy varázsütésre megtalálja a
lyukat a pikkelyek között.
— Oké. És mi van a Szépség és a szörnyeteggel? A messze földön
leggyönyörűbb lány beleszeret egy szörnyetegbe, pusztán annak
személyisége miatt, a szörnyeteg kinézete ellenére. Ebben igazán nem
találhatsz semmi kivetnivalót. És ez ráadásul komoly erkölcsi
tanulsággal is szolgál! — mondtam neki kaján vigyorral az arcomon.
Lehet, hogy van egy varázsgomb, amitől szétnyílnak a sellő lábai,
hogy meg lehessen kefélni. Ó igen, mint egy varázsmellbimbó. Csak meg
kell nyomni a mellbimbóját, és a lábai szétnyílnak.
— Tévedsz — felelte. — Egy csinos lány, akinek semmije sincs,
belezúg a gazdag, erőszakos szörnyetegbe. De annyira szereti őt, hogy
mindenféle magyarázatot talál ki a szörnyeteg erőszakosságára. „Hogy
mi az a horzsolás? Ó, csak legurultam a lépcsőn.”
Felém fordította a testét, hogy a szemembe nézhessen.
— Hidd el nekem, egész nap tudnám folytatni — mondta —, és azt
259
se felejtsd el, hogy milyen király az a pénisz, amit az eredeti Kis
hableány—videokazetta borítójára rajzoltak, és hogy az Aladdinban azt
suttogják, hogy „gyerekek, vetkőzzetek le!”
Dermedt rettegéssel néztem rá.
És nem hazudok, a mellére pillantottam, és azon járt az agyam, hogy
vajon milyen lenne, ha neki is varázsmellbimbói lennének. Azzal aztán
biztos, hogy azonnal elnyerném a Nobel—békedíjat.
— Ezentúl Gavin csakis olyan egészséges filmeket nézhet, mint a
híres Ron Burgundy legendája vagy a Chucky ivadéka — közöltem
Claire—rel. — Neked pedig idén mindenszentekkor Ariel—jelmezbe kell
bújnod.
Claire a szemét forgatta, majd az ölembe nyúlt, felvette Gavint, és
eltűnt a nappali végében. Néhány perccel később visszajött. Néztem,
ahogy átszeli a szobát, és felém közelít. Az ölembe ült. A kezem azonnal
megtalálta a csípőjét, míg ő a nyakam köré fűzte a karját, és beletúrt a
hajamba.
— Most egy ideig nyugtunk lesz tőle. Akarsz rosszalkodni? —
kérdezte kuncogva.
— Megfoghatom a melled? — kérdeztem reménykedve.
Nem mintha visszautasítottam volna őt, ha nem engedi, hogy
játsszak az ikrekkel, de jó előre tisztázni a játékszabályokat, hogy ne érje
kínos meglepetés egyik felet sem.
Claire felnevetett, és megcsókolta a szám sarkát.
— Igen, afelől biztosíthatlak, hogy mindenképpen megfoghatod a
mellemet — felelte, félig a számhoz tapadva. — Nem viselek melltartót.
Még könnyebb hozzáférés a varázsbimbókhoz.
— Király! — ujjongtam.
A nevetését a csókjaimba fojtottam, és hosszan bebarangoltam és
felfedeztem a szája minden négyzetcentiméterét. Félig már akkor
megkeményedtem, amikor Claire belépett a szobába, de ahogy a halk,
kéjes nyögéseit hallgattam, miközben csókoltam, hát, attól egyből felállt
a cerkám. Megragadtam a fenekét, és lejjebb húztam, hogy pont a
kemény férfiasságomon üljön, mely kidudorodott a farmeremből. Fel—le
csúszkált az ölemben, és én a pólója alá csúsztattam a kezemet, mert
érezni akartam a meztelen bőrét. Ujjaimmal végigzongoráztam a
260
gerincén egészen a nyakáig, majd újra le lassan, amíg azt nem éreztem,
hogy libabőrös lett.
A nyelveink összegabalyodva kavarogtak, mialatt a ruhája alá
bújtatva a karjaimat, átkaroltam, hogy könnyebben magamhoz
húzhassam. A csípője tovább mozgott fel—alá rajtam, és újra
tizenévesnek éreztem magam, mintha a szüleim kanapéján a pincében
pettingeltem volna, kivéve, hogy ez alkalommal Abby Miller
fogszabályzója nem akadt bele a hajamba, amikor a fülcimpámat
próbálta megnyalni. És nyalás alatt azt értem, hogy egy vödör nyálat
eresztett bele, míg olyan érzésem nem volt, mintha víz alatt úsznék.
Végigsimítottam Claire oldalán, majd a kezem feljebb csúszott a
mellkasára. Két tenyerem a két melle körül körözött, és éreztem, ahogy a
mellbimbói megkeményednek. Egyre keményebben tolta neki magát a
farkamnak, amitől mindketten kéjesen nyögdécseltünk. Ó, a francba,
nagyon szerettem volna beléhatolni, de ezt sajna, nem tehettük meg csak
úgy simán, lévén egy négyéves gyerek aludt a másik szobában.
Elvette a kezét a nyakamtól, és benyúlt a pólója alá, megkereste a
kezeimet. Tenyerét az enyémre téve megszorította a kezemet, és kicsit
nagyobb nyomást gyakorolt vele a puha melleire. Odaadtam volna a bal
herémet, ha most rögtön a számmal illethettem volna őket.
Na, jó, talán a bal herémet mégsem.
Meg annyira a jobbot sem.
Hagyjuk a francba a golyóimat! A lényeg, hogy nagyon, de nagyon
szerettem volna megnyalni a melleit.
A csókjaink egyre szenvedélyesebbé váltak, ahogy együtt mozogva
markoltuk és szorongattuk a melleit. Combjaival satuként szorította a
csípőmet és kéjesen nyögdécselt a számba, miközben egyre
keményebben dörzsölte hozzám a testét. Új célomul tűztem ki, hogy
Claire—t mindennap egy orgazmussal ajándékozzam meg. Ezek a
hangok, amiket kiadott, és ahogy rajtam mozgott, isteniek voltak. Muszáj
volt hozzáérnem. Erezni akartam, mennyire kíván engem.
Épp amikor erre gondoltam, egyik kezemet letolta a melléről, le
egészen a hasán, majd mindkettőnk keze a leggingse gumis pántja alá
csúszott.

261
 — A mindenit, rajtad nincs bugyi! — nyögtem meglepetten,
miközben ő keresztültolta a kezem a lágy, göndör szőrén, és az ujjaim
könnyedén siklottak végig a nedves nagyajkain.
Nem is bírt mást tenni, mint halkan nyögdécselni, amikor
benedvesítettem az ujjamat a punciján. Claire keze továbbra is az
enyémen maradva megmutatta, mikor nyomjam erősebben, és mikor
lassítsak le. Ez volt a legizgatóbb dolog, amit el tudtam képzelni az
ujjaim számára: végigsiklani a forró altestén, miközben kicsi, puha
kezével mutatja az utat ujjaimnak.
A másik karjával szorosan átölelve a nyakamat hátracsapta a fejét, és
feltárta előttem a nyakát. Könnyedén becsúsztattam két ujjamat a
puncijába, és végigcsókoltam a nyakát, miközben a hüvelykujjam
gyorsan körözött a teste legérzékenyebb pontja körül. Csípőjét
keményen nekifeszítette a kezemnek, én pedig elkezdtem gyors
egymásutánban benyomni és kihúzni a két ujjamat. A hüvelykujjamat
mozdulatlanul tartottam, így Claire a csípője mozgatásával előre—hátra
csúszkált az ujjbegyemen, és kedve szerint diktálhatta a ritmust.
Megragadtam a tarkóját, és magamhoz húztam, hogy forrón
megcsókoljam. Amint az ajkunk és a nyelvünk összeért, Claire mintha
felrobbant volna. A nyögdécselésének és duruzsolásának a hangját
tompította a szám, ami nagyon hasznosnak bizonyult, mert az volt az
érzésem, ha nem lennénk így összeforrva, hangosan kiáltozna. Egészen
addig az ujjaimon lovagolt — miközben én forró és szűk altestében
tartottam azokat —, amíg az orgazmusa utolsó hullámai is
elcsendesedtek. Elhúzódott a számtól, és a mellkasomra rogyott, arcával
a nyakamba bújva. Ujjaim mélyen a hüvelyében maradtak, amíg ő
levegő után kapkodott. Ereztem a teste minden lüktetését. Claire
felemelte a fejét, és ábrándos tekintettel az arcán így szólt:
— Csak két másodpercet kérek, és úgy leszoplak, hogy...
— Ga ga ah—ah—ahhhh, rama llama llama, want your bad
bromance.
Ahogy meghallottuk Gavint énekelni a nappali túlsó végén,
mindketten lemerevedtünk. Gavin felénk tartott, és mi kővé váltunk.
Claire nagy szemeket meresztve nézett rám, én pedig meg sem bírtam
mozdítani az ujjamat.
262
 Mi a picsáért nem bírom kihúzni az ujjamat a puncijából?!
Más körülmények között a nap huszonnégy óráján keresztül
tároltam volna ott az ujjamat, de láttam, hogy azért ez nem mindig
kivitelezhető. Vannak helyzetek, amikor nehezen indokolható, hogy
miért van az ujjad egy punciban. Például amikor az ember olajat cserél
az autójában, fogat mos, vagy amikor a négyéves fia belép a szobába.
— Micsináltok?
Egyedüli reményünk a lebukás elkerülésére abban nyugodott, hogy
a kanapé a folyosónak háttal állt. Gavin most csak a tarkómat és Claire
döbbent arcát látta.
— Hát ööö... apukád szerette volna, ha megölelem — felelte Claire.
—Jaj de jó, én is meg akarom ölelni apát!
— NE! — kiáltottunk rá egyszerre.
Claire az ölébe pillantott, majd rettegéssel a szemében újra rám
nézett. Vállat vontam. Most már nem is akartam kihúzni az ujjaimat. Mi
van, ha Gavin kezet akar fogni velem? Tudom, hogy ez nem jellemző a
négyévesekre, de az isten szerelmére, évekig pszichológushoz kellene
járnia egy ilyen eset után!
Amennyire csak tudtam, hátrahajtottam a fejemet, így láttam, ahogy
a fejjel lefelé álló Gavin unatkozva rugdossa a cipője hegyével a szőnyeg
szélét.
— Hé, kishaver, megtennél nekem valamit? A szobámban a
ruhásszekrényen van egy csomó pénz. Megtennéd, hogy átviszed a
szobádba, és belerakod az új malacperselyedbe? — kértem.
Gavin szemei kikerekedtek, és fel—alá kezdett ugrálni.
— Igen! IMÁDOM a pénzt! — kiáltott fel ujjongva, azzal
megfordult, és kirohant a nappaliból.
Hallottuk az aprópénz csörgését, ahogy felszedegette mindet a
ruhásszekrényről, és átvitte a szobájába. Amikor rájöttünk, hogy elég
sokáig le fogja kötni a számolgatás ahhoz, hogy összeszedjük magunkat,
vagy legalábbis hogy kihúzzam az ujjaimat Claire puncijából, végre
megnyugodtunk. Claire kicsusszant az ölemből, és a kanapéra zuhant
mellém. Közben hallottuk, ahogy Gavin a malacperselyébe dobálja az
aprókat és a Bad Bromance újabb versszakát énekli.

263
 — Tényleg ideje lesz mutatni neki néhány rendes zenét, például a
Led Zeppelint, vagy egy kis Beatlest — mondtam, miközben
megigazítottam a problémás testrészemet az alsónadrágomban.
—Ami azt illeti, én arra gondoltam, hogy felvehetnénk a saját Kidz
Bop albumunkat. Viszont mi Kidz Bop 39 — Tiltott Dalok néven
forgalmaznánk — mondta Claire mosolyogva.
— Ragyogó ötlet! Úgyis olyan régóta lóg a nyakadon ez a kölyök,
ideje lenne munkát keresnie.
Claire komoly arccal bólintott.
— Való igaz. Már kívülről fújja az S&M 40—et, de talán
bedobhatnánk egy kis Golddiggert Kanyétől.
— Szerintem jobban fogyna az album, ha rappelne is kicsit —
feleltem. — Például előadhatná a Bitches Ain't Shit vagy a Ninety—nine
Problems című számokat. 41 Csak meg kell tanítanunk viselkedni.
Miközben ezen nevettünk, Gavin berohant a szobába.
— Tizenhuszonhét cented van, apuci. Menj, és vegyél nekem marhát
meg pulykát ebédre, pöcsös!
Azt hiszem, nem lesz szükség az illemtanórára.

CLAIRE

Az ezután eltelt néhány nap eseményei miatt végtelenül hálás voltam a

sorsnak Carterért. Segített mindenben, amiben csak tudott, és vigyázott
Gavinre minden este, amikor hazaért a munkából.

Vagyis majdnem minden este. Egy estére kimenőt kapott, mert Liz
elvitte Gavint hozzájuk éjszakára, hogy végre kettesben lehessünk, és ne
kelljen azon aggódni, hogy Carter megint lerúg magáról. Megeskettem

39 Gyerekek által előadott könnyűzenei slágerek.

40 Rihanna egyik száma
41 Dr. Dre és Jay—Z számai.

264
Lizt, hogy az említett esetet senkinek nem árulja el, de biztos vagyok
benne, hogy Carter azonnal rájött, mi az ábra, amikor Liz olyan ártatlan
kérdéseket tett fel neki, mint „Láttad már a Tarkóncsapás42 című filmet?”
vagy „Claire—rel azon gondolkoztunk, hogy kick—box leckéket
veszünk, mi a véleményed erről, Carter?”
Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy ugyanolyan jó volt vele a
szex most, hogy egyedül voltunk, és nem kellett félnünk attól, hogy
bármelyik pillanatban ránk ronthat egy gyerek, mint korábban. Aznap
este olyan teljesítményt nyújtottam, hogy még az „Orális szex 101”
tanárai is öt csillaggal díjaztak volna. És nem rúgtak sem arcon, sem ki az
iskolából.
Jóval kevesebbet dolgoztam már a bárban, így több időm maradt
arra, hogy a nyitásig mindent elrendezzek a boltban. Ez gyakorlatilag azt
jelentette, hogy állandóan ott voltam. Amikor volt néhány óra
szabadidőm, felhívtam a bárt, hogy szükségük van—e rám. Habár nem
volt egy álommunka, és nem terveztem, hogy onnan megyek nyugdíjba,
mégis némi keserűséggel vettem tudomásul, hogy nem töltök ott minden
estét. Fosterék nagyon jók voltak hozzám, munkát adtak, és nem
kérdeztek semmit, amikor öt évvel ezelőtt megjelentem náluk terhesen,
miután kimaradtam az iskolából.
Amikor múlt éjjel felhívtam őket, és T. J. azt mondta, hogy már nincs
szükségük rám, úgy bőgtem, mint egy kisbaba. Az a bár volt a második
otthonom, és rengeteg emlékem kötődött hozzá. Ott fojt el a
magzatvizem a raktárban, kezemben egy vodkás üveggel. Gavin ott tette
meg az első lépéseit az ajtóban, amikor apám behozta őt ebédre az egyik
délután. De ami a legfontosabb, ott találtam rá újra Carterre.
A bár ugyanabban az utcában volt, mint a bolt, és tudtam, hogy
ezután is sok időt fogok ott tölteni, de akkor is furcsa volt, hogy nem
leszek ott mindennap. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a
szomorúságom egyik oka nem az volt, hogy ezentúl kimarad az
életemből a P. O. R. N. Ó. Mindenesetre T. J. tegnap este nagyot alakított,
amikor éppen a boltomban lévő elülső hűtőt pakoltam tele csokoládéval.
Hallottam, ahogy megszólal a bejárat feletti csengő. Azt gondoltam,

42 Utalás a Donkey Punch című filmre.

265
hogy biztos Carter ugrott be Gavinnel. Azonban, amint megfordultam,
egyenesen az arcomba csapódott három pingpong labda, és T. J. valami
olyasmit kiabált, hogy ilyen sok golyó sosem volt még az arcomban
józanul, aztán megfordult, és kirohant az ajtón.
Az este hátralevő részét azzal töltöttem, hogy néhány új P. O. R. N. Ó.
szabályt alkottam, amiből az egyik az volt, hogy büntetődobás jár akkor,
ha valaki egyszerre több labdával játszik az ellenfele beleegyezése
nélkül. A szabály szerint ilyenkor egy poharat kell az asztalra tenni, és
egy labdát kell beledobni, és ha sikerül, akkor megmenekül az illető, de
ha a pingponglabda nem az említett pohárban landol, akkor a
dobójátékosnak el kell tűrnie, hogy arcon dobják. Ezt a szabályt „Poharas
labdának” neveztem el.
Drew is beugrott, hogy segítsen feltenni néhány nehéz dobozt, és
megtalálta a szabályok egyik példányát a kasszánál. Három órával
később visszajött, és mindenkinek adott egy—egy pólót, amire az volt
írva: Szeretem a P. O. R. N. Ó.—t. Magát pedig kinevezte tiszteletbeli
csapatkapitánnyá.
Mielőtt aggódni kezdhettem volna, hogyan fizetem ki a számláimat
addig, amíg a bolt nem hoz pénzt, Carter szólt, hogy valamit meg akar
velem beszélni. Ez másnap történt, hogy Gavinnel először nála töltöttük
az éjszakát. Carter azt mondta, hogy amíg az üzlet nem indul be,
szívesen átvállalja a számlák fizetését. Akkor este veszekedtünk először.
Én önálló voltam, és mindezidáig egyedül láttam el Gavint és magamat.
Hallani sem akartam arról, hogy elfogadjam Carter anyagi segítségét.
Makacsul nem voltam hajlandó az ő szempontjából nézni a helyzetet, így
aztán jól összekaptunk. Carter elmondta, hogy olyan sok minden
kimaradt már így is az életéből, és bűntudatot érez minden egyes
kihagyott nap miatt, még ha ez nem az ő hibája volt is. Azzal, hogy
kifizethette a telefonszámlámat és vehetett Gavinnek egy pár új cipőt,
meg állta az orvosi látogatás díját is, úgy érezte, hogy végre szerves
részévé vált az életünknek, és nem csak az a fickó volt, akit apának szólít
Gavin. Bármennyire független voltam, és akármennyire elvetettem az
ötletet, hogy más fizesse a költségeimet, nem tudtam ezt megtagadni
tőle, ha tényleg úgy érezte, hogy ez teszi boldoggá, és komolyan ezt
szeretné. Abbahagytam a hisztizést, és beleegyeztem Carter kérésébe,
266
aztán pedig egy iszonyatosan tüzes „békülős telefonhívást”
bonyolítottunk le, miután bezárkóztunk a mosókonyhába, amíg Gavin
egy filmet nézett a nappaliban.
Így aztán Carter segítségével, meg mert már olyan keveset
dolgoztam a bárban, sikerült szinte mindent elrendezni a bolt hivatalos
megnyitása előtt pár nappal. Mivel ilyen jól haladtunk, egyedül az
maradt hátra ennyi idővel a nyitás előtt, hogy összehajtogassuk a
brosúrákat, amiket Jenny állított össze nekünk. Gavin Carternél aludt, én
pedig így együtt tölthettem az estét a csajokkal, akik segítettek a
hajtogatásban.
Úgy volt, hogy Jim és Drew Carterrel töltik az estét, hiszen a nőik
úgyis velem lesznek egész este. Drew—val szemben nagyon szigorúnak
kellett lennem. Megmondtam neki, hogy veszek egy teniszütőt, és úgy
ütöm meg vele a seggét, mint John McEnroe a labdát, ha a fiam már
megint valami izgalmas, új szót tanul tőle.
Liz, Jenny és én a nappalim padlóján ültünk, körülöttünk ezernyi
összehajtott és még hajtogatatlan brosúrával meg négy üres üveg borral.
Várjunk csak! Legyen inkább öt!
Éppen az utolsó cseppeket ürítettem Liz poharába, amikor felugrott,
és kirohant a fürdőbe az ágyékára szorítva a kezét, mint egy kisgyerek,
mert már annyira kellett pisilnie. Felálltam én is, és kimentem a
konyhába, hogy hozzak még egy üveg bort. Ahogy elmentem a
fürdőszoba mellett, láttam, hogy nyitva van a fürdőszoba ajtó.
— Liz, te nyitott ajtónál pisilsz?
Liz felnézett rám, zavaros, részeg szemekkel, miközben imbolyogva
ült a vécén, és pisilt.
— Igen, talán zavar?
— Csak akkor, ha leesel a vécéről, és a földre hugyozol — feleltem,
azzal otthagytam.
— Jogos, kisanyám, szőrös a nunám! — kiabált utánam Liz.
Miután felbontottam még egy üveg bort, és telitöltöttem mindenki
poharát, Liz visszajött a nappaliba, elrúgta a brosúrákat az útjából, és
hasra feküdt, állát a kezére támasztva.

267
 — Na, jól van, redvás ribancok, itt az ideje egy kis Igaz vagy
merésznek! — mondta akadozó nyelvvel. — Jenny, milyen becenevet
adtál a puncidnak?
Jenny elpirult, az ajkába harapott és az ölére szegezte a pillantását.
Miután hosszú percekig biztattuk, végül valami olyasmit nyögött ki, ami
úgy hangzott, hogy „water”.
— Ismételd el, kérlek, nem vagyok én kutya, hogy mindent halljak
— mondtam neki.
— De a sunádnak mégis olyan a szaga, mint egy kutyának! —
nevetett Liz.
— Baszd meg, anális kanális!
— Úgy nevezem a puncimat, hogy „Waterford” — felelte Jenny,
megszakítva a szócsatát Liz és köztem.
Egyformán értetlen ábrázattal Jenny felé fordultunk.
— Ezt magyarázd el! — kérte Liz, és belekortyolt a poharába.
Jenny megvonta a vállát.
— Hát, tudod, a Waterford az csupa ilyen szép edényt, meg
ilyeneket árul. Én meg csak a legjobbaknak engedem, hogy az én
Waterfordomról egyen.
Liz felröhögött.
— Akkor miért nem nevezed inkább kínai porcelánnak?
Jenny egy pillanatra elgondolkozott a dolgon.
— De hát én még soha nem voltam Kínában! — felelte Jenny
tanácstalanul.
— Rendben. Kérjük a következőt! — jelentettem be. — Liz! Ugyanaz
a kérdés. Nevezd meg a muffodat!
Miért forog velem a szoba?
Liz újra nagyot kortyolt a poharából.
— Madárka — mondta. — Mint a „lehet, hogy a madárka nyelte el a
szerszámodat” kifejezésben — folytatta ausztrál akcentussal.
A konyhai rádió végre abbahagyta a reklámokat, és újra zenét
játszott.
— Ó! Imádom ezt a dalt. Ez mindig megérint — mondta Jenny
ábrándos hangon.
— Na és, hol érint meg? — kérdezte Liz röhögve.
268
 — Biztosan a Waterfordján! — kiabáltam.
De miért kiabálok?
— Nincs is rajtam márkajelzés! — vitatkozott Jenny.
— Most Claire jön, és én azt választom, hogy legyen merész! —
jelentette ki Liz.
— Ide figyelj, én választok, nem te! — próbáltam érvelni.
— Fogd be a szád, ribanc! Fogadjunk, hogy nem mersz elküldeni
Carternek egy képet a cicijeidről!
— Várj csak, mit mondtál? — kérdezte Jenny. — Nem hallok
rendesen, ha nincs rajtam a szemüvegem — motyogta, miközben újra
teletöltötte a poharát.
Liz figyelmen kívül hagyva Jennyt, négykézlábra ereszkedett, és
átkúszott a szobán, mintha a harcmezőn lenne. Megragadta a
telefonomat, ami ott feküdt közöttünk, és átnyújtotta nekem. Pillanatnyi
habozás után kikaptam a kezéből, bekapcsoltam rajta a kamerát, és
lenyeltem a maradék bort a poharamból némi folyékony bátorítás
gyanánt.
Felemeltem a pólómat és a melltartómat a nyakamig, amennyire
csak tudtam, kinyújtottam magam elé a karomat, és gyorsan csináltam
egy képet. A pólóm és a melltartóm azonnal vissza is került a helyére, és
én már a névjegyzéket böngésztem a telefonomban, mielőtt bárki
szólhatott volna bármit.
— Azt a kurva, csajszi! Én csak a dekoltázsodra gondoltam, nem
akartam, hogy előkapd itt nekünk a csöcseidet. Ugyanakkor meg kell
hogy mondjam, nagyon büszke vagyok rád! — mondta Liz ámulva.
— Claire—nek nagyon szép cickói vannak — dünnyögte Jenny, és
lenézett a saját felsőjére.
Csatoltam a cicifotót egy üres üzenetbe, mellé írtam, hogy
„Hiányzol nekünk”, és megnyomtam a Küldés gombot. Felemelő érzés
volt! Olyan erősnek éreztem magam, mint Szent Johanna, az orléans—i
szűz. De én inkább az a fajta mártír lennék, mint a Billie Jean legendája
című filmben a csaj, mert máglyán elégni nem tűnik túl nagy bulinak.
Ezzel együtt azt viszont nagyon bírnám, ha rövid hajam lenne, és az
emberek azt kántálnák, hogy „ami jár, az jár”, miközben engem és a
törvényen kívüli barátaimat követnek keresztül az államhatárokon.
269
Liz felé fordítottam a telefonomat, és megmutattam neki az üzenetemet.
— Ó, te kis tücsök. Látom, jó tanítvány vagy — szólt Liz, és kitörölt
egy nem létező könnycseppet a szeme sarkából.
— Nem érzem magam valami gébernek — mondta Jenny akadozó
nyelvvel, és ahogy ezt kimondta, hanyatt is dőlt, és a mennyezetet
kezdte bámulni.
— Éber! Az helyesen éber, Jenny. A kurva életbe! Valaki adjon már
ennek a lotyónak egy Encyclopaedia Britannicát! — kiáltott Liz a padlón
ülve.
— Ami jár, az jár! — kiabáltam az öklömet rázva.
Megint hozzáláttam pár szórólap összehajtogatásához, Liz pedig
odamászott Jennyhez, és arról győzködte, hogy iratkozzon be egy
nyelvtanos kiképzőtáborba. Miközben Liz fekvőtámaszokat csináltatott
és szavakat ismételtetett Jennyvel, én felkeltem, kimentem a konyhába,
hogy felszeleteljek egy kis sajtot, és behozzak egy tányér kekszet.
Így utólag visszagondolva kezembe fogni egy sajtreszelőt, amikor a
vércsoportom éppen Merlot pozitív volt, hát, nem volt valami nagy ötlet.

CARTER

— Rúgd tökön!
Magamban dühöngve a szememet forgattam, és leültem a kanapéra
a tévé elé, mert egy bokszmeccset néztünk, és éppen kezdődött a
következő menet.
— Hé, elég legyen most már a tökön rúgásból! — szólaltam meg
szigorúan.
Drew rám nézett, és duzzogva így szólt.
— Jaj, ugyan már, nincs is ébren a gyereked.
Magam mögé nézve láttam, hogy Gavin tényleg elaludt a kanapén.
Kicsi testével a kanapé karfájára borulva feküdt, a feje és a karja
ernyedten lógott lefelé, a térdét pedig a párnába nyomta. Hogy a fenébe

270
képes ilyen testhelyzetben elaludni?
— Én csak igyekezlek megmenteni téged Claire haragjától. A saját
biztonságod érdekében mondom. De tényleg! — próbáltam hatni
Drew—ra, ahogy a pólójára néztem, ami egy a tengerparton sétáló párt
ábrázolt, alatta az alábbi szöveggel: „Kedvelem a hosszú tengerparti
sétákat... anális szex után”
— Mindenkire rárakom a golyómat — hallottuk Gavin fojtott
hangját, ahogy ott lógott a kanapé végében.
Jelentőségteljesen Drew—ra néztem.
— Figyelj csak, Carter — kezdte Jim, miután visszatért a konyhából.
— Miért küldözget nekem Claire képet a dudájáról azzal a szöveggel,
hogy „hibádzol velünk”?
— Micsoda? — kérdeztük egyszerre Drew—val.
Jim odatartotta nekem a telefonját, én pedig előredőltem, hogy
megnézzem a képet.
— Ez komoly? Claire cickói vannak a telefonodon? — kérdezte
Drew, azzal felugrott a kanapéról, és próbálta kikapni a telefont a
kezéből, mielőtt odaérhettem volna.
Pánikba estem attól, hogy meglátja, így felpattantam a fotelből, és
Drew hátára ugrottam, kezemet fojtó fogással szorosan a nyaka köré
fűzve.
— Mi a faszt csinálsz? Szállj le rólam, seggfej! — üvöltött Drew,
miközben forgolódva és kapálózva próbált ledobni magáról.
— Eszedbe se jussom, hogy a képre nézel, faszszopó! —
fenyegetőztem, miközben egyik kezemmel a nyakába kapaszkodtam, a
másikkal pedig Jim telefonja után nyúltam.
A telefon ekkor hirtelen csippant egyet. Jim maga elé vette, és a
szemeit forgatva elolvasta az üzenetet.
Drew abbahagyta a kapálózást, és csak álltunk mindketten. Vagyis
jobban mondva Drew állt, és én pedig még mindig úgy csüngtem a
hátán, mint egy darab főtt tészta.
— Na, jó. Most meg Jenny kérdezi, hogy akarok—e enni kínai
porcelánból ma este. Mi a fene ütött a nőitekbe?
Leugrottam Drew hátáról, és Jim átnyújtotta a telefonját. Claire
üzenetéhez görgettem, és leesett az állam. Te atyaúristen! Igen, ezek
271
minden kétséget kizáróan az ő mellei! Átküldtem az üzenetet a saját
telefonomra, tudjátok, hogy ezt később megbeszéljem vele... meg
ilyenek.
Megszólalt a telefon a kezemben, a kijelzőn láttam, hogy Liz az.
— Nyugodtan vedd föl, és akkor már meg is kérdezheted tőle, hogy
miért küldözget nekem Claire meztelen képeket! — mondta Jim nevetve.
Felvettem a telefont, és a fülemre raktam, de gyorsan arrébb is
húztam, amikor elfojtott sikoltozást hallottam a vonal túlsó végéről.
— Jézus, Mária! Ki sikoltozik? — kérdezte Drew a fogát csikorgatva.
Megráztam a fejem, megvontam a vállam, és visszatettem a telefont
a fülemhez.
— Esküszöm a kurva istenre, ha behánysz a taxiba, nyakon csaplak! Ne
legyél már ekkora balfasz!
— Hé! — kiáltottam bele a telefonba, hátha meghallják a nagy
kiabálásban. — HELLÓ!
A sikoltozás egyre csak folytatódott, mire mindhárman átmentünk
a konyhába, hogy ne ébresszük fel Gavint.
— Anya vagy, a kurva életbe. Ez csak egy kis vér! Abbahagynád végre a
nyafogást?!
— LIZ! HALLÓ! — kiabáltam újra, amikor már a konyhában
voltunk.
Drew nevetett, de én ismertem ezeket a sikolyokat, és amikor Liz
kimondta azt a szót, hogy „vér”, azonnal kivert a hideg veríték. Claire
vérzett?
— Drew, azonnal hívd Jennyt! — mondtam gyorsan.
Néhány másodperccel később hallottam a telefonban, hogy csörög
valakinek a mobilja, aztán beleszólt Jenny, miközben Claire sikoltozott,
Liz pedig kiabált. Én le is raktam, mert nem tudtam kihúzni belőlük
semmit, és Drew—hoz fordultam.
— Jaj, hát én is szeretlek, te dorombolós kiscica!
Vállon vertem Drew—t, és a középső ujjam feltartásával jeleztem,
hogy ideje lenne a tárgyra térnie.
— Hé, bébi, mi a helyzet, miért sikoltozik Claire? — kérdezte Drew,
majd visszahúzta magához a telefont, és kihangosította.

272
A kiabálás és veszekedés hangja hirtelen betöltötte a szobát, és mi
mindhárman összerezzentünk.
— Claire—nek nagyon szép cicijei vannak — felelte Jenny, mire
tehetetlen dühömben a szememet forgattam.
— Drágám, kérlek, összpontosíts! Mi történik ott? Hol vagytok? —
kérdezte Drew.
— Meg fogok halni, ó, istenem! El fogok vérezni egy húgy— és
curryszagú taxiban.
Mi a faszért vérzik Claire egy taxiban?
— Claire—rel baletes történt. Baselet. Bibis lett a kezén — mondta
akadozó nyelvvel Jenny.
— Rendben, hölgyeim, megérkeztünk a Butler General Kórházhoz. Nem,
nem kell fizetniük, csak tűnjenek el végre a taximból!

CARTER

Drew és Jim ott maradt nálam, én pedig elrohantam a kórházba. Mi van,

ha Claire—t egy szerencsétlen baleset érte a szemétkukánál, és
elveszítette a karját? Vagy egy kurva nehéz húsvágó bárd esett a lábára,
és le kell vágni?
Az én házamban nem lehet kerekes székkel közlekedni! A kurva
életbe! Vajon lehet kerekes székhez való rámpákat kapni a Walmartban?
Mire elértem a sürgősségi osztályra, már őszintén bántam, hogy
otthon hagytam Jimet és Drew—t. Össze lettem zárva egy szobába
három részeg nővel, akik közül az egyik hisztérikusan zokogva azt
üvöltötte, hogy „Félárva lesz a fiunk!”, a másik kettő meg minden szart
felborított, és baromságokkal traktálta az arra járókat.
— Ne haragudjon, uram, meg tudná mondani, hol
röntgeneztethetnénk meg a sunáját? Beleragadt egy tűzőgép — kérdezte
Liz az egyik arra járó dolgozót, hüvelykujjával Claire—re mutatva.

273
Bocsánatkérően néztem a srácra, majd újra Claire—re összpontosítottam.
— Drágám, minden rendben lesz. Csak egy kicsit megvágtad az
ujjadat. Két öltés még nem a világ! — vigasztaltam, miközben a
karjaimban tartva a hátát simogattam.
Az ujjaimmal csettintgetve próbáltam Jennyt és Lizt rendre
utasítani, akik a szoba sarkában állva gumikesztyűt próbáltak a kezükre
húzni. A kísérletemre olyan arcot vágtak, mint a ma született bárány,
majd csépelni kezdték egymást, és röhögtek tovább.
— Még hogy nem a világ? Mi az, hogy nem a világ! — kiabálta
Claire. — Megkérdezték, van—e végrendeletem! Majdnem
MEGHALTAM ma este!
Kuncogni kezdtem, de Claire dühös arckifejezése láttán lehervadt
arcomról a mosoly.
— Claire. Ez teljesen normális. Mindenkitől ezt kérdezik —
biztosítottam.
— Ezt én is megerősítem. Te is megerősíted? — kérdezte Liz.
— Ezzel nem segítesz — mordultam Lizre.
— Nem nagyon érdekel — válaszolta, és visszafordult a védő
felszereléses szekrényhez.
— Mi van, ha meghalok? Egyedül marad a gyermekem — szipogott
Claire.
— Hahó, van egy apja, itt áll előtted — emlékeztettem.
— Na, jó, de mi van, ha történik valami mindkettőnkkel? El fogják
küldeni Gertie nagynénémhez, aki a függönyeivel beszélget és szappant
eszik — folytatta Claire a nyávogást.
A kezeim közé vettem az arcát, letöröltem a könnyeit, és lágyan
megcsókoltam az ajkát.
— Figyelj! Ha holnap becsap egy természeti katasztrófa, és egyikünk
sem éli túl, biztos vagyok benne, hogy apád szívesen beugrik helyettünk.
Miért aggódsz most ennyire emiatt?
— Megkérdezték, hogy végszükség esetén van—e valaki, aki feladja
nekem az utolsó kenetet. Azt hitték, hogy meg fogok halni, Carter! Ez
halálosan komoly! — kiabált Claire. — Mi van, ha apám holnap
szívrohamot kap, vagy fejére esik egy meteor, amikor munka után éppen
az autójához igyekszik?
274
Azt hiszem, jobb, ha Claire nem nézi többé a sci—fi csatornát lefekvés előtt.
— Esküszöm, mindenkit megkérdeznek az utolsó kenetről, Claire.
Jobban éreznéd magad, ha csinálnánk erről valami írást, hogy ne aggódj
végre? Írunk egy tízoldalas listát az értesítendő személyekről, ha attól
jobban érzed magad. Rendben?
Claire boldogan bólintott, és a nyakamba ugrott.
— Köszönöm szépen, drágám! Jobban szeretlek, mint a kurvák az
ingyenes AIDS—tesztet! — felelte részegen duruzsolva.
Megsimogattam a hátát, és elmarasztaló pillantásokat vetettem
Lizre és Jennyre, amikor láttam, hogy megvariálták az üzenő táblát,
amely a falon lógott, és fontos kórházi telefonszámok voltak ráírva.
„Ételrendelés” helyett most „Lotyórendelés” állt rajta, és a „Ha meg
szeretné látogatni a kápolnát, kérem, hívja a nővért” helyett az, hogy
„Ha szeretné, hogy kellemesen érjen véget az estéje, kérem, hívjon egy
nővért”.
Az orvos belépett a szobába Claire zárójelentésével és egy recepttel,
amire antibiotikumokat írt fel neki. Mindent elmagyarázott nekünk,
majd megfordult, és elindult kifelé a szobából.
— Doktor úr, várjon! Ennek a betegnek azonnali beöntésre van
szüksége! — kiáltotta utána Liz, Jenny pedig mindeközben egy
gumicsövet lóbált a feje fölött lasszóként.
Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy lesznek páran, akiket
máris lehúzhatunk arról a bizonyos tízoldalas listáról.

275
 20.
Látta valaki Pun Csillát?

CLAIRE

A ZT A MOCSKOS KURVA ÉLETBE! Melyik majom rúgott fejbe és

szart a számba?
— Azt hiszem, meg fogok halni — krákogtam rekedten.
Carter nevetésébe még az ágy is beleremegett, és a rángatózástól a
torkomba tolult egy kis gyomortartalom. A számra tapasztottam a
kezemet, és néhányszor mélyet szippantottam az orromon át, hogy
elmúljon a hányingerem.
— Kérlek, ne kezdd el megint a haldoklós műsort! Még túl korán
van, és nem ébredtem fel eléggé ahhoz, hogy bármi bátorítót tudnék
mondani — felelte Carter, és lassú, körkörös mozdulatokkal simogatni
kezdte a hátamat.
Már éppen meg akartam kérdezni tőle, hogy mi a francról beszél,
amikor a fejemben dübörgő hangokból egyszer csak kezdtek bevillanni a
tegnapi este emlékképei.
— Ó, te jó isten! Elküldtem egy képet a didkóimról Jimnek! —
dörmögtem, és újabb hányingerhullám rohant keresztül rajtam.
— Igen, ezenkívül hánytál egy jót a kórház sürgősségi osztályának a
parkolójában, aztán felhívtad Drew—t, és megmondtad neki, hogy te
vagy a Tarkónverős Farokkirálynő. Végrendeletet is írtál egy Burger
King—es szalvétára, majd az autós kiszolgáló ablakban dolgozó srácot
felkérted tanúnak, hogy az aláírásával hitelesítse a végrendeletedet.
Soha többé nem iszom.
Soha többé nem iszom.
— Miért nem bírok én is olyan valaki lenni, aki elájul, amikor iszik?
Annyira jólesne most, ha nem kellene ilyesmikre emlékeznem —

276
morogtam.
Éreztem, hogy az ágy megsüllyed mögöttem, és néhány pillanattal
később Carter karja lendült fölém, és egy papírszalvétát tartott az orrom
elé.
— Sajnálom, drágám! Az az igazság, hogy tegnap elájultál, nekem
mégis van bizonyítékom arra, hogy milyen idióta voltál — felelte
nevetve Carter.
Kikaptam a szalvétát a kezéből, és a zavaros írásra hunyorítottam,
amivel teli volt a szalvéta, Carter pedig visszabújt a takaró alá, és mögém
kucorodott.
Nem akarok kihalni. Behalni. Meghalni. Ez a Burger Twtin szalvéta lesz
most nekem az én végakaratom, KURVÁÁÁÁK! Ja, és egyébként szar a sült
krumplitok. Ha meghalok, nehogy ezzel a szar sült krumplival tömjétek a fiamat!
Ne adjátok oda a fiamat annak a rémes, gyerekmolesztáló királynak se, akivel tele
vannak a reklámjaitok! És különben is, mi a franc baja van annak a fickónak?
Rendes teste van műanyag arccal, ami mindig mosolyog.
Ez nincs rendjén, ember. Ez így egyszerűen nem okés. Valami baj van a
fülemmel.
Az jutott eszembe, hogy vajon nem adott—e valaki drogot, amitől
így kikészültem tegnap este. Ez volt az egyetlen alkalom az életemben,
mikor őszintén reméltem, hogy ez történt, mert így legalább másra
foghattam volna a rosszullétemet, nem arra, hogy milyen eszméletlen
részeg voltam.
— Nahát, viszont az igaz, hogy egy ideje tényleg meg akarom veled
beszélni, hogy menjünk el egy ügyvédhez végrendeletet íratni, és új
születési anyakönyvi kivonatot csináltatni Gavinnek, amin rajta van a te
neved is. Persze, lehet, hogy okosabb lett volna azelőtt felhozni a témát,
mielőtt megittam a saját súlyomnak megfelelő alkoholmennyiséget —
magyaráztam.
— Nos, szerencsédre folyékonyan beszélem a Claire—féle részeg
hőbörgést, és habár te magad alig fogtad fel tegnap este, hogy miket
beszélsz, én megértettem, hogy ez nagyon fontos neked. És nekem is,
hidd el! Isten ments, hogy bármi is történjen velünk, de ha mégis, akkor
én is jobban érezném magam, ha tudnám, hogy Gavin sorsa jó kezekben
lesz. Tudom, hogy apádra számíthatnánk, és habár még nem találkoztál

277
a szüleimmel, biztos vagyok benne, hogy ők is bármikor vállalnák, hogy
vigyáznak rá, de egyetértek veled, hogy jó lenne valaki fiatalabb is,
szükség esetére, csak a biztonság kedvéért. Tisztában vagyok vele, hogy
eszméletlenül sok dolgod lesz az elkövetkező egy hónapban, most, hogy
holnap nyit a bolt, és nem lesz időd arra, hogy leüljünk és megbeszéljük
ezt a dolgot, így aztán azt gondoltam, hogy beugorhatnánk a
barátainkhoz a következő néhány napban, megnézni, hogyan
viselkednek, ha ott van körülöttük Gavin. Érted, afféle titkos felvételi
beszélgetésként.
Most már nagyon kellett volna hánynom, de visszanyeltem, mert
Carter osztatlan, rókamentes figyelmet érdemelt.
— El sem hiszem, hogy egy szót is komolyan vettél abból, amit
tegnap este összehordtam.
Carter átcsúszott az ágyban az én felemre, hozzám simult, és
átkarolta a derekamat.
— Mindent komolyan veszek, amit mondasz. Még akkor is, amikor
szexi üzeneteket küldesz a barátainknak, és bekiabálsz a gyorsétterem
autós részlegének ablakán, hogy „Akárki csinálja is a hamburgeremet,
jobban teszi, ha nem köp bele!” — felelte Carter, és egy csókot nyomott a
halántékomra.
Az arcom elé emeltem a kezemet, és most vettem észre az ujjamon
lévő kötést.
— Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy majdnem
levágtam a középső ujjamat. Vicces lett volna így beinteni mindenkinek,
amikor megkérdezik, hogy mi történt — mondtam nagyot sóhajtva. —
Tudod, mi jutott eszembe? Liz és Jim ma este Jim kis unokahúgára
vigyáz néhány óra hosszát. Úgyis azt terveztem, hogy átmegyek
hozzájuk. Gavin játszhatna a kislánnyal, mialatt Liz meg én megcsináljuk
a maradék papírmunkát. Te is velünk jöhetnél, és le is bonyolíthatnánk
az első szupertitkos kéminterjúnkat.
Carter felkönyökölt, és lepillantott rám.
— Viselhetek titkos kódfejtő gyűrűt és használhatok álnevet a
kémkedéshez? Lehetnék például Ichybon Snagglewhip vagy Bonanza
Challywag?

278
 Felé fordultam, és felnéztem rá.
— Ki kell mondanom valaha is ezeket a neveket hangosan olyan
emberek előtt, akiket ismerünk? — kérdeztem.
— Csak akkor, ha lelepleződünk — felelte Carter, azzal visszafeküdt
a párnára, és másodperceken belül éreztem a fenekemnek feszülő
kemény férfiasságát.
— Ez most komoly? A Bonanza Challywag név így felizgat? —
kérdeztem nevetve, és közben próbáltam nem fintorogni, amikor a
jókedvemet hirtelen elrontotta a felkavarodó gyomrom.
A keze, mely eddig a hasamon pihent, a trikóm alá bújt, és
fölkúszott a testemen, egészen a meztelen mellemig.
— Minden, amit veled kapcsolatban mondok vagy csinálok, felizgat,
de még az is, ha csak rád gondolok — felelte halkan, és ujjaival, mint egy
tollpihével alig érintve bőrömet, végigsimított a mellemen.
Hátratoltam a csípőmet, és nekinyomtam a fenekemet hosszú
szerszámának, miközben ő a melleimet markolászta és a nyakamat
csókolgatta.
Ekkor azonban hirtelen elkapta a fejét, és a keze is abbahagyta
testem feltérképezését.
— Mindjárt elhányod magad, igaz? — kérdezte, én pedig a
szememet összeszorítva a szivárványra és kiscicákra és minden egyébre
gondoltam, amitől azt reméltem, hogy elmúlik a hányingerem, de nem
jött be. A szivárványról az jutott eszembe, hogy „Kóstolj bele a
szivárványba!”, amiről meg a Skittles cukorka képe és az a hatalmas
csomag, amit megettem belőle tegnap este lefekvés előtt. A kiscicák a
bolhákra és a macskaalomra emlékeztettek, az utóbbiban kis kakákkal,
melyek úgy néztek ki, mint az aprócukorka—darabkákkal meghintett
tejkaramella és...
Kiugrottam az ágyból, és a fürdőszobába rohantam. Éppen
odaértem, mielőtt a gyomrom tartalma (ami történetesen egy kicsit a
szivárvány színeire emlékeztetett) kibukott volna belőlem.
— Semmi gond, a farkamnak meg se kottyan, hogy elhánytad
magad tőle! — kiabált Carter az ágyból.

279
 CLAIRE

Carter felébresztette Gavint, felöltöztette és reggelit készített neki, amíg

én lezuhanyoztam, és próbáltam újra emberi alakot ölteni. Bármennyire
utáltam is hányni, tényleg jobban lettem utána. Kiűztem magamból a
démont. Amikor kiléptem a zuhany alól, rádöbbentem, hogy nincsenek
meg a ruháim, kivéve a trikót és a férfialsót, amiben aludtam. Hova a
fenébe tűntek?
Áttúrtam Carter ruhás szekrényét, és elővettem az egyik ingét.
Belebújtam, majd az alsónadrágos fiókjában keresgéltem megfelelő gatya
után, ám ahelyett mélyen eltemetve a fiók hátuljában egy falatnyi, piros
színű, zsebes, banános tangát találtam.
A bosszú istenei ma lemosolyogtak rám, barátaim.
Belecsusszantam a kis tangába, és elindultam ki a konyhába, ahol
Carter éppen a reggeli utáni romeltakarítást végezte, Gavin pedig
próbált túljárni az eszén.
— Mami mindig megengedi, hogy cukorkát egyek reggeli után.
Megálltam az ajtón kívül, úgy, hogy én láthassam őket, de ők ne
vehessenek észre engem. Gavin a konyhaasztalnál ült, Carter neki háttal
éppen a mosogatógépbe rakta be az edényeket.
— Na, persze, cukorka reggeli után. Én meg a Télapó vagyok —
morogta Carter félhangosan.
—Te vagy a Télapó? — kiáltott fel Gavin izgatottan, és felállt a
széken.
Carter megfordult, és riadt tekintettel az arcán így szólt:
— Hogy micsoda? Nem, dehogyis! Vagyis, ami azt illeti... de
várjunk csak! Nem, nem, dehogy vagyok én a Télapó! Ez csak egy
szófordulat — magyarázta Carter.
— Mit mondtál? Szopórudat?
— Picsába... — mérgelődött Carter, mire Gavin ujjal mutogatott rá,
és felkiáltott:

280
 — Juj, azt mondtad, picsa! — árulkodott, de arra azért odafigyelt,
hogy a csúnya szót csak suttogva ejtse ki a száján.
— Te is kimondtad! — vitatkozott Carter. — Ne mondd el
anyádnak!
— Mit ne mondjon el? — kérdeztem mosolyogva, ahogy beléptem
az ajtón.
Carter felsóhajtott.
— Hallottál mindent, igaz?
Odaléptem Gavinhez, felnyaláboltam és a karjaimba vettem, hogy
megölelhessem.
— Fogalmam sincs, miről beszélsz — feleltem, és megpusziltam
Gavin mindkét orcáját. — Hogy aludtál, kis ember?
Gavin teljes erejéből magához szorított, végül le kellett feszegetnem
a karjait a nyakamról, hogy ne fulladjak meg.
— Jól aludtam, de te bemásztál hozzám az ágyba tegnap, és azt
mondtad, hogy soha ne álljak szóba a vigyorgó királyokkal — mesélte.
Carter elnevette magát, én pedig felnyögtem.
Még egyszer megszorítottam és szorosan magamhoz öleltem
Gavint, aztán leraktam a földre.
— Szaladj a szobába, és keresd meg a cipődet, jó? Mindjárt indulunk
Liz nénihez és Jim bácsihoz!
Gavin örömteli csatakiáltást hallatva elfutott a szobája felé.
Carterhez sétáltam, és hozzáhajoltam. A konyhapultnak dőlve állt.
— Nagyon jól áll neked az ingem — mondta, és átölelt.
Állon csókoltam, és fölnéztem rá.
— Még jobban áll a szűk kis alsónacid—mondtam nevetve, majd
hátranyúltam, és felemeltem az ingje sarkát, hogy láthassa, mi van alatta.
Carter megcsóválta a fejét, és felsóhajtott:
— Nem hiszem el, hogy megtaláltad. A bokszergatyáim már
kidörzsölték a bőrömet a munkaruhám alatt, szóval, gondoltam, ki—
próbálom. ..
— Ne aggódj — szakítottam félbe —, gondoskodom róla, hogy
mindenki megtudja, hogy most már nagyfiúknak való alsót hordasz! —
feleltem nevetve, és átkaroltam a nyakát.

281
Carter lehajolt, édesen megcsókolt, és közben beszívta a felső ajkamat a
szájába, amitől még a lábujjaim is begörbültek.
— Hol vannak a ruháim? — kérdeztem csókolózás közben.
— A felsőd a szemétben. Te dobtad ki tegnap este, amikor
hazaértünk, és megláttad, hogy tiszta vér. Azt mondtad, hogy soha többé
nem tudnál olyan ruhát felvenni, ami örökké arra a szörnyű balesetre
emlékeztetne, amiben majdnem meghaltál. A farmeredet viszont
elvettem, mielőtt azzal is ugyanezt tehetted volna. Éppen a szárítóban
van.
A fejemet csóválva felsóhajtottam, Carter pedig szorosabban
magához ölelt, és újra megcsókolt.
— Költözz ide hozzám! — bukott ki belőle hirtelen. Az ajkai
továbbra is a számhoz tapadtak, én pedig kinyitottam a szememet, hogy
láthassam őt. Carter olyan élénk tekintettel nézett rám, hogy kétségem
sem lehetett afelől, hogy jól hallottam, amit mondott.
— Szeretlek — hadarta tovább —, és szeretem Gavint is. Imádok
úgy felébredni, hogy itt vagytok velem ebben a házban. Nem akarok
többé egyetlen alkalmat sem kihagyni, hogy láthassam, ahogy megköti a
cipőjét, vagy ahogy először leírja a nevét. Nem akarok úgy felébredni
még egyszer, hogy nem fekszel mellettem, a nyáladat csorgatva a
párnára.
Felnevettem, és a karjába bokszoltam, amitől ez a túlságosan
komollyá vált beszélgetés egyből felszabadultabbá vált.
— Mindamellett kéne nekem ide egy nő, aki meztelenül és terhesen
csinálja nekem a konyhában minden este a sütiket — folytatta
mosolyogva.
— Hát, akkor biztos nem ismersz még, ha ilyen szerepet szánsz
nekem!
Álltunk a konyhában egymást átölelve, és miközben Carter szexi
gatyácskája felkúszott a fenekembe, rájöttem, hogy soha életemben nem
voltam ilyen boldog.
— Igen! — feleltem.
Carter szemöldöke erre egyből felszaladt, az arca felderült, és széles
mosoly terült szét rajta.

282
 — Igen? Tényleg? — kérdezte. — Pedig biztos voltam benne, hogy
zsaroláshoz vagy megvesztegetéshez kell folyamodnom.
Bólintottam, és felnevettem.
— Igen! Ideköltözöm hozzád, hogy ellenőrizhessem azt a sok
baromságot, amit összehordasz, és leverhessem a vesédet, ha még
egyszer azt javaslod, hogy mezítláb és terhesen szaladgáljak a
konyhában.

CLAIRE

Néhány órával később végre befejeztük a papírmunkát Lizzel a

konyhában, ahol Jim és Carter is ült és beszélgetett, miközben Gavin és
Jim nyolcéves unokahúga játszott.
Gavin éppen a nappaliban nézett egy filmet, Melissa viszont közel
fénysebességgel rohant fel—alá a konyhában, olyan hangosan üvöltözve,
ahogy csak a torkán kifért. Carter és én lopva egymásra pillantgattunk,
arra a beszélgetésre utalva, ami még az autóban zajlott köztünk, idefelé
jövet. Megállapodtunk, hogy nem fogjuk Gavint fegyelmezni, amíg
Lizéknél leszünk, hanem hagyjuk, hogy Liz és
Jim irányítsák az eseményeket, és majd meglátjuk, mit csinálnak. Én
saját tapasztalatból tudtam, hogy viselik gondját Lizék a gyerekeknek,
hiszen ők voltak a legjobb barátaim, így ez az egész akció inkább
Carternek jelentett segítséget. Biztosan tudtam, hogy Liz és Jim
csodálatosan bánnak a gyerekekkel, és Carternek semmi kifogása nem
lesz az ellen a mai este után, hogy fölvegyük őket a pótszülők listájára.
Érdekes módon Gavint egyáltalán nem kellett fegyelmezni, olyan jól
viselkedett. Melissa viszont megint eszembe juttatta azokat a
vadállatokat, amelyek megeszik a kölykeiket. Egy igazi kis szörnyeteg
volt. Miután huszonhetedjére is keresztülrohant a konyhán, a feje fölött
magasba tartott kézzel integetve és üvöltve, Liznek elege lett.

283
 — Melissa! Fejezd be! — kiáltott rá határozottan.
A rémálom egyből abba is maradt. Két kerek másodpercre, aztán
újra rohangálni kezdett, és úgy futott ki a szobából, üvöltve, mintha
lángra kapott volna a popója. Mondjuk, tutira ki is fog gyulladni, ha nem
hagyja abba hamarosan az üvöltözést.
— Ez minden, amit tenni szándékozol? — kérdeztem.
— Nem — felelte Liz, fölnézve a papírból, amit éppen aláírt. — Ha
legközelebb erre rohan, bele is rúgok egyet.
Nem ez a megszokott módszer semmiféle szempontból, de nekem
semmi kifogásom nem volt ellene. Én magam is arról ábrándoztam, hogy
egy római gyertyát dugok a nadrágjába, és leöntöm valami gyúlékony
folyadékkal.
— Melissa úgy tűnik, egy kicsit... fel van spannolva — szólt oda
Carter Jimnek, aki beleegyezően bólintott.
— Aranyos gyerek, de csak kis adagokban tudom elviselni. Egyszer
elvittük vacsorázni, olyan volt, mint egy rémálomban. Liz kiküldte, hogy
üljön be az autóba, amíg mi kifizetjük a számlát. Félúton voltunk
hazafelé, amikor észrevettük, hogy nincs az autóban — nevetett Jim. —
Emlékszel, Liz? Hihetetlen volt, nem?
Carter elborzadva fordította felém a tekintetét, és én próbáltam nem
a szemébe nézni. Egész úton idefelé azt ecseteltem, hogy Liz és Jim
ösztönösen jó szülők lennének, és hogy mindig jól vigyáztak Gavinre.
Hoppá! Erről a történetről megfeledkeztem. Az ő javukra szóljon, hogy
Melissa maga volt a sátán. Én is elhajtottam volna simán nélküle.
Melissa újabb kört tett a konyhában, és Liz, korábbi ígéretéhez
híven, ki is rakta elé a lábát. Az idegesítő kis harmadikos elterült a
padlón, mint egy béka.
— Meg ne lássam még egyszer, hogy drótból készült akasztó van
nálad! — kiabált rá Liz.
— Te gyogyós vagy! — jelentette ki Melissa, azzal felállt, és
visszarohant a szobába.
— Szép munka, kedves édesanyám! — mondtam neki.
— Na és, Liz, amikor majd nektek is lesz gyereketek, hogy akarod
fegyelmezni őket? — kérdezte Carter.

284
Rosszalló pillantást vetettem rá. Úgy volt, hogy nem hívjuk fel magunkra
a figyelmet. Ha ilyen kihívó kérdéseket teszünk fel, akkor tutira
gyanakodni kezdenek. Liz megvonta a vállát.
— Áh, én nem vagyok valami jó a fegyelmezésben. Amíg a gyerek
nevet, és nem vérzik semmije, addig minden rendben. Ez az én
hitvallásom.
Gavin ekkor belépett, és fejét a karomra hajtotta.
— Melissa azt mondta, hogy senki nem mehet az ő tiltott zónájának
még a közelébe sem. Ez mit jelent? Nem szeretem ezt a lányt. Mondtam
neki, hogy anyukám nem fél megütni egy gyereket — mondta nagyot
sóhajtva.
Hallottuk, ahogy Melissa a másik szobában ordibál, és valamit
nagyon csapkod.
— Mi a fenét csinál Melissa? — kérdezte Liz.
— Csúnyán viselkedett a macska — felelte Gavin.
Liz és Jim macskájáról közismert volt, hogy egy kis ideg betyár, aki
pusztító viharként szokott lecsapni a gyanútlan áldozatokra, a
legváratlanabb pillanatokban. Egyszer, amikor a földön fekve Gavint
csiklandoztam, a macska, ki tudja honnan, rám vetette magát, és a
hátamra érkezve öt centi mélyen belém eresztette a karmát és a fogait.
Gyűlöltem azt a macskát, de Melissát még jobban. Reméltem, hogy a
macska végre helyre teszi a kislányt.
— Megkarmolt benneteket a macska? — kérdeztem Gavint, és
megvizsgáltam a karját, karmolásnyomok után kutatva.
— Nem, de nem akart bent maradni a bőröndben — magyarázta
Gavin.
Az asztal körül ülő összes felnőtt némán egymásra nézett. A
nappaliból beszűrődő újabb dulakodásszerű zajra mindannyian
felugrottunk, és kirohantunk a konyhából.

285
 CLAIRE

Miután meggyőződtünk róla, hogy Melissa nem lépett a tömeggyilkossá

válás útjára, és nem fojtotta meg a macskát, elindultunk hazafelé.
— Hát, most tényleg nem a legjobb formájukat hozták, mint szülők
— magyarázkodtam Carter előtt, ahogy kihajtottunk Lizék
kocsifelhajtójáról.
— Figyelj csak, Gavin! — szólt oda Carter Gavinnek a visszapillantó
tükörbe nézve. — Milyen új szót is tanított neked Liz néni ma délután?
— Lánygörcs — felelte Gavin, az ablakon kibámulva. Carter
jelentőségteljesen rám pillantott. — Liz néni azt mondta, hogy
lánygörcsöd van aputól. Kaptál ajándékot tőle? Én is akarok egyet! —
reklamált Gavin.
Miután beugrottunk az én házamba, hogy összeszedjünk pár dolgot,
visszamentünk Carterhez, és lefektettük Gavint aludni. Carter végül
feladta abbéli próbálkozását, hogy húzzuk le Lizt és Jimet a listáról,
miután kimondtam egy nevet.
Drew.
Ha Carter azt akarja, hogy annak az óriáscsecsemőnek is adjak egy
esélyt, akkor jobban teszi, ha nem zárja ki kapásból az én barátaimat,
hanem nyitott marad velük kapcsolatban. Megállapodtunk, hogy addig
nem mondjuk meg Gavinnek, hogy költözünk, amíg meg nem nyitjuk a
boltot holnap. Ha most árulnánk el neki, ötpercenként kérdezgetné, hogy
mikor megyünk végre. Nem akartam azzal küzdeni, hogy kizárjam őt a
házból, amíg én a bolttal foglalatoskodom. Az ember nem bír ki
mindent.

286
 CARTER

Miután Gavin aludt egyet, Claire apja ugrott be hozzánk, hogy elvigye
Gavint, mert úgy volt, hogy nála alszik a fiunk. Kopogás nélkül csörtetett
be a házba, és a legnagyobb nyugalommal nézett be az összes szobába.
Amikor mindent látott, amire kíváncsi volt, kijelentette, hogy „elég jó” a
ház. Érdekes módon ez volt a legkedvesebb dolog, amit valaha mondott
nekem, és úgy éreztem, hogy most végre egymásra találtunk. Már
odahajoltam volna hozzá, hogy megöleljem, de a homlokomra tette a
kezét, és megállított.
— Ne tedd ezt, fiam!
Hátrébb léptem hát, és együtt érzően a szemébe néztem.
— Vietnam miatt, igaz? Még mindig nehezen teremt kapcsolatot az
emberekkel.
— Nem. Egyszerűen csak máig nem tudtam eldönteni, hogy nem
vagy—e homokos. Márpedig, ha megmarkolod a seggem, az elég kínos
lesz, mert ketté kell törnöm az ujjad.
Egyszer még lecsapom ezt a fickót, csak figyeljetek!
Elbúcsúztunk Gavintől, Claire pedig nem sokkal később elindult a
boltba, hogy a másnapi megnyitó előtt elintézzen még néhány dolgot.
Abban maradtunk, hogy ott találkozzunk, miután lezuhanyoztam, és
elintéztem pár dolgot.
Claire adott kulcsot a bolthoz. Két órával később kinyitottam a
főbejáratot, és beléptem. Odakint már sötét volt, de nem kapcsoltam fel a
bolthoz vezető lámpát, hanem némán beosontam az üzlet végébe, a
konyhába.
Hallottam a konyhából kiszűrődő zenét, és a pult sarkán befordulva
megláttam Claire—t, amint éppen olvadt csokit nyalogatott le a középső
ujjáról. A farkam azonnal életre kelt, ahogy elnéztem, hogyan
játszadozik az ujjával a szájában, és hogyan ringatja erotikusan a testét a
zene ritmusára.
Megkerültem a pultot, ahol dolgozott, megálltam mögötte, és a két
karom közé fogtam, tenyeremet a pultra helyezve. Közel hajoltam hozzá,

287
egymáshoz simultunk. A kezemet fölemelve kisimítottam a haját a
nyakából, és a válla mögé rendeztem a tincseket. Claire folytatta a
munkát. Csokoládéhalmokat forgatott a kezében, és a kész édességeket
papírtörülközőkre rakta sorba, hogy egyik se törjön össze. Teste a zene
ütemére ringott és időről időre hozzám simult. Amikor megcsókoltam a
nyaka oldalát, a mozdulatai hirtelen darabosakká váltak.
— Azok ott csokiból formázott fütykösök és cicik? — kérdeztem.
— Igen — búgta Claire, miközben a nyelvem hegyével megízleltem
a bőrét. — Egy bulira készítem őket... Ó, ez az...!
Elmosolyodtam, ahogy Claire kéjesen sóhajtozott, és újabb csókot
nyomtam a nyakára, ezúttal a fogaimmal finoman karcolva a bőrét.
Láttam, ahogy libabőrős lesz, és hallottam, hogy remegve felsóhajt.
Egyre csak csipkedtem a számmal és finoman szívogattam a nyakát, míg
végül elege lett abból, hogy a csoki golyókra koncentráljon. A pultra
csapta a kezét, a heves mozdulattal felborított egy tál olvasztott
csokoládét is. Összefröcskölte a kezét a meleg folyadékkal, ami lefolyt a
pultról, és tócsába gyűlt a padlón.
— A picsába! — nevetett Claire.
Fölemelte a kezét a pultról, és próbálta lerázni róla a csokoládét.
Lehajtotta a fejét, hogy megnézze a csokoládétócsát a padlón, én pedig a
haját összefogva egyik tincsét a másik fölé rendeztem, hogy feltáruljon
előttem a tarkója és a nyaka hátsó része. Végighúztam az ujjam a csokis
pulton, és a tarkóját kezdtem cirógatni, maszatos csokoládényomot
hagyva a bőrén.
— Összecsokiztam a hajam? — kérdezte szórakozottan.
A kezem a dereka köré fonódott, és besurrant a pólója széle alá.
Ereztem a hasa meleg bőrét a kezem alatt. A szám elindult a nyaka hátsó
része felé, a kezem pedig lefelé csúszott a nadrágjába. Az ujjaim egyből
az alsóneműjébe bújtak, miután keresztülvágtak a buja, göndör fürtök
háromszögén. Ajkaim a csokoládéval borított bőrére tapadtak, és
finoman szívogatták, miközben a két ujjam egyre lejjebb csúszott, és
végigsiklott Claire punciján.
— Te jó isten! — nyögte halkan, ahogy ki—be húzogattam az
ujjamat a testéből, bevonva azt a teste nedvével. — Felejtsd el!
Összecsokizhatsz bárhol, ahol csak akarsz!
288
 Nagyon jó érzés volt hozzáérni, jobb, mint bármi a világon. Itt
tudnék állni egész éjjel és csak csókolnám őt anélkül, hogy megunnám
vagy belefáradnék.
Finoman harapdáltam és szívogattam a nyakát hátul, közben
gondosan eltávolítva minden csokoládét, amit én kentem oda. Örömmel
konstatáltam, hogy a hajkoronája alatti bőrfelület a nyakán milyen
eszméletlenül érzékeny. Mindig, amikor ezt a területet harapdáltam,
élvezettel sóhajtozott és a csípőjét mozgatta a kezemben. Felemeltem a
szabad kezemet a pultról, és a pólója, majd a melltartója alá nyúltam, a
mellét kezdtem simogatni. Megmarkoltam telt kebleit, majd két
ujjammal a mellbimbója körül köröztem. A másik kezemet is ugyanígy
mozgattam, ujjaimmal körözve a forróságban a lábai között.
A ritmusos zene és Claire kéjes nyögdécselése betöltötte a teret. Már
én is csak két másodpercre voltam attól, hogy eldurranjak, és
beleélvezzek a nadrágomba, csak amiatt, hogy őt hallgattam, és éreztem,
ahogy darabokra hullik a kezeim között. Ütemesen ringó csípőm a
fenekéhez feszült, amitől én is nyögdécselni kezdtem. Kemény farkam
nekifeszült a puha fenekének, puncija nedvesen ölelte körbe forró
ujjaimat, és a nyaka egyszerre volt sós és édes, mint az általa készített
csokis perecek. Valami igazi ostobaságot szerettem volna mondani, mint
például, hogy ő a jin, én meg a jang, de őszintén szólva, ez így is volt.
Mindennél jobban akartam, hogy enyém legyen örökre. Ettől a
gondolattól meg kellett volna rémüljek, és bármelyik másik nőről lett
volna szó, valószínűleg meg is ijedtem volna. De Claire—rel másképp
volt. Vele kapcsolatban semmi nem ijesztett meg, azt a gondolatot
kivéve, hogy esetleg elveszíthetem őt. Claire egyre ütemesebben
mozgatta a csípőjét, és én végigcsókoltam a nyakát, egészen a füléig.
— Annyira szeretlek! — suttogtam, miközben lejjebb csúsztattam a
kezemet, és mélyebbre nyomtam a két ujjamat teste szűk forróságába.
Claire hangosan felnyögött, ahogy ki—be húzogattam az ujjaimat,
míg a másik kezemmel egyre csak a mellbimbóját cirógattam.
Aztán a kezeim hirtelen a levegőt markolták, mert kicsusszantak
belőle, amikor Claire váratlanul felém fordult. Egyszerre néztünk le a
ruhája elülső részére, ami merő csokoládé volt a kezünktől, meg attól,
hogy beledőlt a pulton kifolyt csokiba. Jót nevettem egészen addig, amíg
289
mindkét kezét az arcomhoz nem emelte, és összekente csokival.
— Jobban szeretlek, mint a csokit — mondta mosolyogva.
Kezei végigsiklottak az ingem elején, csokoládényomot hagyva
maguk után, és a nadrágomon kezdtek matatni. Mielőtt bármit
szólhattam volna, Claire a combomig lehúzta a gatyámat. A csípője után
nyúltam, de félrelökte a kezemet.
— Nem, nem, nem! Most én játszom veled! — mondta hamiskásan
mosolyogva.
A farkam olyan erővel csapódott a hasamnak, mintha táncra akart
volna perdülni. Amikor Claire megnyalta a száját, és lepillantott a merev
szerszámomra, beleremegett a lábam. Egy pillanatra a háta mögé nyúlt,
és valamivel szöszmötölt. Mielőtt mondhattam volna, hogy nem most
van itt az ideje a nagytakarításnak, megcsókolta a számat és éreztem,
hogy valami meleg és nedves folyik végig a makkomon. Claire
hátrahúzta a bőrt, hozzám simult, térdre ereszkedett, és a szám tátva
maradt. Ó, te jó isten! Csak nem... most be fogja...
Marokra fogta a farkam tövét, az ajkaival pedig körbezárta a
makkomat, és magába szippantott. Fogalmam sincs, miféle csúnya
szavak hagyták el a számat. Feltételezem, hogy a „basszamegjajnekem”
és az „ójehhezaz” közte volt. Claire fölé dőltem, és a pultra csaptam,
szerteszét fröccsentve a csokoládét az ingemre, amikor Claire elkezdett
vadul nyalogatni, gondosan letakarítva minden csepp olvadt csokoládét,
amit odakent az ujjaival, miközben megcsókolt. Csokoládét nyalt a
pöcsömről! Úgy éreztem, mintha egy pornófilmben lettem volna, egy
nagyon, nagyon jó pornófilmben, király zenével és egy atomjó sztorival.
Nem azzal a tényleg hajmeresztő fajtával, amiben egy fickó
mogyorókrémet kent a cerkájára, és a kutyájával...
Claire ajkai fel és le jártak a szerszámomon, és olyan mélyen vett be
a szájába, amennyire csak tudott, mire egyből megfeledkeztem a
faroknyaló kutyáról. Hála istennek! Claire lassú ritmusra váltott, fel és le
mozgatta a fejét, és egyre erősebben szívott, ahogy a makkomhoz ért,
majd újra elindult a farkam töve felé. Úgy éreztem magam, mint egy
bokszoló a győztes meccs után, és kedvem lett volna ökleimet a levegőbe
emelni, vagy megtapsolni Claire—t, de tudtam, hogy ettől egyből
olyanná válna a jelenet, mint egy rossz pornófilmben.
290
Éreztem, ahogy a zacskóm megfeszül, és a karjára kulcsolva a kezemet,
felhúztam őt magamhoz. Bármennyire jó érzés volt is a szájában lenni,
muszáj volt azonnal beléhatolnom. Becsúsztattam a kezemet a
nadrágjába a bugyija gumis dereka alá, és letoltam mindkettőt annyira,
hogy ki tudja húzni az egyik lábát.
Felemeltem Claire—t, és felültettem a pult szélére. Kicsit arrébb
toltam, hogy ne a csokitócsában üljön. Szétnyitottam a térdeit, hogy
közéjük kerülhessek. Claire kezei a csípője mellett két oldalt terjengő
csoki foltokba csapódtak. Megfogtam a derekánál, ahogy elkezdett
tovacsúszni a csokis masszában. Rácsapta ragacsos kezét a vállamra,
csokis kézlenyomatot hagyva maga után, mire mindketten felnevettünk.
Felemelte csupa csoki másik kezét, a szájába vette az egyik ujját, és
szétkente az édes nedves anyagot az alsó ajkán.
Te atyaúristen! Pornózene szól a háttérben? A Farkak és a csoki gyárban
játszom főszerepet éppen? Vagy A csoki csak a puncidban olvad, nem a kezedben
című filmben?
Azonnal nekiestem, és csókolni kezdtem, a számba szippantva az
ajkait, mohón lenyalva róla a csokit. Amikor végeztem, benyomta a
nyelvét a számba, és a nyelveink vadul kergetőzni kezdtek egymással.
Claire— és csokoládé íze volt Claire—nek, és volt egy pillanat, amikor
örömömben sírni lett volna kedvem, mint egy kisbabának, mert mindaz,
amiről az elmúlt öt évben álmodtam, itt volt előttem. Megragadtam a
térdhajlatát, és felhúztam a lábait a derekam köré. A kezem
végigcsúszott a combjain, és megmarkoltam a fenekét. A számba
szippantottam a nyelvét, és közelebb húztam őt a pult széléhez, kemény
farkamat nedves és forró punciján nyugtatva.
A karjával átölelte a vállamat, és én előretoltam a csípőmet, lassan
belémártottam magam, az ölem Claire öléhez simult. Ajkaink úgy
tapadtak egymásra, mintha soha nem akarnának elválni, és én mélyen
benne maradtam, miközben a csípőmet ringattam előre—hátra, Claire
testének dörzsölve az enyémet. Claire kéjesen nyögdécselt a számban, és
egyre keményebben tolta nekem magát, úgy dörzsölőzött hozzám,
ahogy az a legjobban esett neki.

291
A lábai egyre szorosabban ölelték a csípőmet, a kezeimmel
megmarkoltam a fenekét és egyre gyorsabban és keményebben
rángattam a testét a farkamon. Elég kimerítő volt nem mozdulni és nem
ki és be csúszkálni a forró testéből, ami olyan szorosan körülölelt, de
tudtam, hogy élvezi, amit csinálok, és csak ez számított.
A csókunk egyre mélyült, ahogy éreztem az erősödő szorítását
körülöttem. A csípője mind gyorsabban mozgott, és a körmeit a
vállamba mélyesztette, miközben én a csípőmet forgattam, és ki—be
mozogva a megsemmisülés felé löktem őt.
Nyelvemet mélyen a szájába nyomva a sikoltozását magamba
fojtottam, amikor elélvezett. A keze a hajamba kapaszkodott, de akkor a
legkevésbé sem érdekelt, hogy este majd ki kell belőle mosni a csokit.
Egyik kezemet levettem a fenekéről, a pultra támaszkodtam, majd szinte
teljesen kicsusszantam belőle, aztán újra nekiestem, miközben
csillagokat láttam a becsukott szemhéjam mögött, olyan eget rengető jó
volt, amit éreztem.
Claire nyögdécseléseitől és halk káromkodásától is egyre gyorsabbak
és keményebbek lettek a mozdulataim. Hála istennek, mert biztos, hogy
már nem tudtam volna finom lenni. Muszáj volt megkúrnom őt ott, a
konyhapulton. Ez ilyen egyszerű. Szabad kezemet az egyik térde alá
csúsztattam, míg a lába a könyökhajlatomba nem került. Magasabbra
emeltem a lábát, és mélyebben beléhatoltam, amíg mindketten sóhajtozni
nem kezdtünk a gyönyörtől.
Keményen és gyorsan döfködtem Claire—t, a csípőm
fénysebességgel mozgott. A csoki illat betöltötte a levegőt, a puncijából
áradó nedvesség hártyaként vonta be a farkamat, ahogy pumpáltam őt,
és az egymáshoz csapódó testünk ritmusától az orgazmus úgy dübörgött
át rajtam, mint egy tehervonat. Csak pár másodpercig bírtam, és Claire
nevét kiáltottam, miközben beléje lövelltem, de mindeközben egy
pillanatra sem lankadt a lendületem. Keresztülhasított rajtam az
orgazmus, és esküszöm, ez volt a legjobb, amit valaha átéltem.
Még egy utolsót löktem rajta, majd Claire testében megpihenve a
feszültség utolsó morzsái is eltűntek a testemből. Homlokomat a
homlokára ejtettem, és csak álltunk és ültünk, úgy, ahogy voltunk,
próbálva levegőhöz jutni. A karomat kihúztam a lába alól, mely
292
ernyedten zuhant alá. Még éreztem, ahogy benne lüktetek, miközben
átöleltem és magamhoz húztam.
Miután néhány percig így álltunk, végre visszanyertem a
beszédképességem.
— Nagyon fogom szeretni ezt a te csoki boltodat, ha így tölthetjük az
estéinket.
Claire felnevetett, majd körülnézve így szólt:
— Olyan, mintha csoki bomba robbant volna itt.
Csoki volt mindkettőnk hajában, és éreztem, hogy az arcomra és a
karomra is rászáradt. A ruháink is tiszta csokisak voltak. Lenéztem
Claire ölébe. Csokoládés kéznyomok borították a combját és a csípőjét, a
nadrágja lelógó szára pedig elázott a csokitól, ami a pult széléről folyt rá.
Annyira elmerültünk a szex utáni tündöklésben, és olyan jót
nevetgéltünk azon, mekkora koszt csináltunk, hogy nem is hallottuk,
amikor a Liz boltjára nyíló ajtó kitárult.
— MEGLEPETÉS! — kiáltott be néhány hang, mire rémülten a hang
irányába fordultunk.
— Ó, a kurva életbe! Ti most szívattok? — kiabált Liz, és próbálta
nem elejteni a tortát, amit tartott.
— Jézusom, a szemeim, A SZEMEIM! — kiabált Jim, majd mindkét
kezével eltakarta az arcát, és elfordult.
— Azok ott csoki cicik? — kérdezte Drew felénk lépve, majd fel is
vett egy sütit a pultról, és bedobta a szájába.
A farkam teljesen ernyedt állapotban még mindig Claire—ben
pihent. Mintha az a nap ismétlődött volna meg, amikor az ujjam Claire
puncijába ragadt. Mi a lófasz baja van az én életemnek?
— Bocs, hogy elkéstem! Claire, meglepődtél? — kérdezte Jenny,
miközben ő is betolakodott a boltba.
Keresztülvágott Lizen és Jimen, majd hirtelen megállt, amikor
meglátta, hogy milyen helyzetben vagyunk a pulton. Meztelen seggel,
talpig csokiban.
— Hehe, Claire—nek cicik és pöcsök ragadtak a seggéhez! —
nevetett Drew.
Ez megmagyarázza a furcsa dudorokat, amiket a fenekén éreztem.
Egy kicsit már aggódtam, hogy kelései vannak, vagy valami gázos
293
bőrbetegség, amiről nem is tudtam.
— Az istenre kérlek, fertőtlenítsd ezt a pultot! — rivallt rám Liz.
— És a szemeimet! — morogta Jim még mindig háttal nekünk.
Claire meg sem mozdult és egy szót sem szólt. Már majdnem az orra
alá dugtam az ujjamat, hogy lássam, lélegzik—e még.
— Meg akartunk lepni egy kis „sok szerencsét a boltnyitáshoz”
tortával, de úgy látszik, ti nélkülünk kezdtetek ünnepelni! — nevetett
Jenny. — Drew, mi miért nem játszottunk még csokiban? Ezt a hibát fejre
kell hoznunk.
— Helyre, kiscicám. Helyre — javította ki Drew, és közben elvett
egy újabb csokicickót néhány centire Claire fenekétől, és bekapta azt.
Mi a faszért van még mindig mindenki itt a konyhában?
— Hoztam neked egy kis mintát az új ehető testápolómból.
Tölcséres süti ízű. Gondoltam, te és a Carter fiú feldobhatjátok egy kicsit
a szexuális életeteket. Eljátszhatnátok, hogy Carter romlott mutatványos,
te pedig ártatlanul mulatsz a vásárban — mondta Liz, és lerakta a
testápolós flakont a pultra. — Úgy látszik, jobb lett volna, ha inkább
viaszos vásznat hozok.
— Gondolom, te és Jim már kipróbáltátok ezt a tölcséres süti ízű
testápolót, igaz? Na és, te mit játszottál? Te voltál a bohóc kurvás
kiadásban, akinek a sunájából milliónyi kis törpe rebben szét? —
kérdezte Claire gúnyosan.
— Ez itt a Butleri Városi Televízió, mely élőben jelentkezik a
Csábítások és Csemegék nevű ikerbolt csemegés felének konyhájából. A
két új üzlet holnap nyílik Butler városának a szívében.
Egy kosztümös nő lépett be minden figyelmeztetés nélkül az ajtón,
mikrofonnal a kezében és egy operatőrrel a nyomában. A kamera tetején
lévő hatalmas fényforrás mindannyiunkat elvakított. Mindenki kiabálni
kezdett, de annyit még sikerült elmondani a nőnek, mielőtt kiabálni
kezdtünk, hogy „élőben jelentkezünk...
Ezt csak álmodom. Ez az egész csak egy kibaszott álom.
A tökéletes megjelenésű, kontyot viselő nő megtorpant, amikor
meglátta az összecsokizott seggemet. A „Te szent szar!” felkiáltását
sikeresen közvetítették néhány ezer butleri nappaliba.

294
 Szerencsére az operatőr a bolt előtti részt rögzítette éppen, és
gyorsabban reagált, mint a nő. Azonnal elfordította a kamerát,
nekicsapva azt Jim fejének, majd a mozdulattól hátrahőkölve
megcsúszott a kiömlött olvadt csokin, és hanyatt a padlóra zuhant.

CARTER

— Kurva anyját, ez nagyon fáj! — hallatszott Jim hangja a kamera

látómezején kívülről.
A tévékészülékeken hirtelen a bolt mennyezete jelent meg, és egy
hangos „Upfff” hallatszott a hangszórókból, ekképpen jelölve meg az élő
adás azon pontját, amikor az operatőr a seggén landolt.
Liz leesett a kanapéról, és az oldalára zuhant, úgy nevetett. Jim—
nek sikerült a kanapén maradnia, de összegörnyedt, és a hasát fogva
versenyt nevetett Lizzel.
Claire és én dermedten néztük a ma esti eseményekről készült
videofelvételt, amit Liznek sikerült videóra vennie. A konyhai incidens
és a helyi tévé munkatársainak sűrű bocsánatkérése közepette (amiért
úgy gondolták, hogy egy meglepetés interjú jó ötlet lenne)
visszamentünk Liz és Jim házába, hogy megfürödjünk, és megnézzük,
hogy valamilyen csoda folytán nem volt—e adásszünet a környéken.
Nem volt szerencsénk.
— Óóóó, figyeljétek, itt jövök én! — kiáltott Drew izgatottan.
Felugrott a padlóról, és a tévéhez nyúlt, hogy felhangosítsa.
Egyszerre Drew arca töltötte be a képernyőt, amint a földre került
operatőr fölé hajolt, mögötte pedig a konyha mennyezetének látképe
jelent meg.
— Ugorjanak be holnap a Csábítások és Csemegék—be a nagy
megnyitóra, és kóstolják meg Claire cicijeit. Nagyon finomak! — mondta
mosolyogva, azzal beleharapott az egyik kezében tartott csokikebelbe.
A kép ekkor oldalra fordult, ahol az elképedt riporternő állt,

295
mögötte pedig Liz és Jenny integetett eszeveszetten a kamerába. Jim a
kép szélén a fejét dörzsölte, és azt mondta: „a picsába, ez nagyon fáj!”
— É—é—é—és most vissza a stúdióba, tied a szó, Sam — dadogta a
riporternő pislogás nélkül, elkerekedett szemekkel bámulva a kamerába.
A kép visszatért a stúdióba, ahol azonnal az időjárásról beszéltek.
— Nos, a jó hír az, hogy az operatőr sikeresen megakadályozta, hogy
egész Butler lássa, ahogy ti a pöcsötökkel és a puncitokkal kóstolgatjátok
a csokit — mondta Liz a földön ülve.
— Ha ez a jó hír, akkor mégis, mi a franc lehet a rossz hír? —
kérdezte Claire.
— Hát az, hogy mostanról Drew a Csábítások és Csemegék arca! —
nevetett Liz.
Mindannyian Drew—ra pillantottunk, aki szöszöket szedegetett le a
pólójáról, mely az előbb látott élő adás központi témájává vált.
Azt hiszem, nem a Látta valaki Pun Csillát? feliratú póló a legrosszabb
dolog, amiről a Csábítások és Csemegék híres lehet.

296
 21.
Viszkető láb és hervadt mosoly

CLAIRE

É
rdekes módon a szennyesünk kiteregetése, jobban mondva a
közszemlére tett szennyes konyhánk és mocskos szánk senkit sem
riasztott el attól, hogy ma beugorjon, és részt vegyen a Csábítások és
Csemegék megnyitóján. Viszont ha még egyszer valaki megkérdezi,
hogy Pun Csilla bejött—e dolgozni, annak biztos leverem a veséjét!
Carter, Gavin, Liz, Jim és én néhány órával a nyitás előtt itt voltunk,
hogy elvégezzük az utolsó simításokat és mindent előkészítsünk. Hála
istennek, a mai megnyitóhoz nem kellettek a csokicicik és fütykösök.
Drew mindet megette, ami tegnap este nem ragadt hozzá a seggemhez.
Bár ha jobban belegondolok, szerintem azokat is megette. Úgy rémlik,
hogy mondott valamit az „öt másodperces seggszabályról”, hogy nem
szabad összekeverni az „öt másodperces szabállyal”, ami arra az esetre
vonatkozik, amikor leejtünk egy ételt a földre. Amikor odaszólt
Carternek, hogy „Nagyon ajánlom, hogy olyan tiszta legyen a segge,
hogy lássam benne az arcomat!”, akkor elővettem a szelektív hallásomat,
és onnantól kezdve nem figyeltem rá.
Legnagyobb megdöbbenésünkre hosszú sor kígyózott már a járdán,
rengetegen várták, hogy kinyissunk és bejuthassanak.

Ez tényleg az én életem? Hogy jutottam el idáig? Néhány hónapja még

egyedülálló anyuka voltam, társasági élet vagy egy párkapcsolat
legkisebb reménye nélkül. Volt egy szar melóm egy bárban, és semmi
jóval nem kecsegtetett az életem. Most pedig megnyitom a saját üzletem,

297
mindennap azt teszem, amit imádok, és megtaláltam életem szerelmét,
aki az elképzelhető legjobb apja lett a fiunknak.
Ja, és a puncim rendesen igénybe van véve, majdnem naponta jár
edzésre. Nem feledkezhetek meg erről az apróságról, mert alighanem ez
most a legfontosabb. Korábban úgy éreztem, ha a puncimnak tovább kell
várnia arra, hogy történjen végre vele valami, akkor egy nap fölkel, és
kisétál a bugyimból, hogy keressen magának másik pár lábat, amik
között ellehet. És műnővé váltam volna. Ha szétnyitottam volna a
lábamat, úgy néztem volna ki, mint Barbie a műanyag nunájával, amin
nincs lyuk. Mondjuk, Ken biztos nem panaszkodott, hogy nem dughatja
be neki. Szegény fickón csak egy aprócska fecske feszült, amiben se
pénisz, se heregolyók nem rejtőztek. Biztosan ezért játszottam velük
papás—mamást kiskoromban. Szerencsétlenek, mást nem nagyon tudtak
csinálni.
A bolt két órája nyílt meg, és még nem ürült ki. Liz és én nyitva
tartottuk az üzleteinket összekötő ajtót, hogy az emberek akadálytalanul
járkálhassanak a két helyiség között. Egy kicsit tartottam attól, hogy a
sok jóravaló butleri polgár hogyan fogadja majd azt, hogy szexbolt nyílt
a város központjában, de kellemes meglepetésemre kiderült, hogy sok
mocskos ember él itt. Liz feltámasztja a város minden lakójának a
haldokló szexuális életét, egyik műbránerrel a másik után.
Liz a boltja kirakatába a lehető legkevesebb árut rakta ki, többnyire
csak fehérneműket, síkosítókat, masszázsolajokat, gyertyákat és
egyebeket, csupa olyan holmit, amit a tizennégy éven aluliak is
megnézhetnek, és nem botránkoztat meg senkit, aki elmegy előtte az
utcán. Az összes többi termékéről, amit a bolt hátuljában lévő raktárában
tárolt, képes katalógusokat tartott a pulton. Az ember egyszerűen csak
rábökött arra a termékre, ami megtetszett neki, Liz pedig bement a
raktárba, kikereste a vevőnek, és becsomagolta egy diszkrét fekete
tasakba, hogy senki ne tudja, mit vásárolt.
Apám olyan lelkesen szemlélte Liz boltját, ahogy arra számítottam.
Belépett Liz boltjába a közös ajtón át, és azonnal kővé dermedt az
állványon sorakozó harisnyakötők és fűzők láttán. Körülnézett, majd
nagy vidáman fújtatott egyet a szájával, hogy prrrhhhhh aztán sarkon
fordult, és visszajött az én részemre.
298
 Természetesen Gavin volt a bolt szíve—lelke. Kóstolásra szolgáló
falatkákkal szaladgált körbe—körbe, és kínálgatta a vendégeket azzal a
felkiáltással, hogy „Egy a tiéd, öt az enyém!” Mire dél lett, annyira
betépett a sok cukortól, hogy a nap végén úgy kellett lekaparni a
plafonról.
A pult mögött álltam, és éppen az egyik vevő által vásárolt sütiket
ütöttem be a kasszába, amikor észrevettem, hogy Carter egy fickóval
beszélget a bejáratnál. A férfi egy kisfiút tartott a karjában, Carter pedig
hangosan nevetett azon, amit a férfi mondott. A fickó háttal állt nekem,
így fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet, de volt benne valami
ismerős. Megköszöntem a vendégnek a vásárlást, adtam neki egy
szórólapot, és elindultam Carter felé. Carter észrevette, hogy feléje
közeledek, és rám mosolygott.
— Itt van az én kis drágám! — mondta, és felemelte a karját, hogy
hozzábújhassak.
A fickó megfordult Carter szavaira, és amikor egymás szemébe
néztünk, hát nem tudnám megmondani, ki volt jobban megdöbbenve.
— Te jó isten! Te vagy az, Max?
— Nahát! Claire! — felelte hasonlóképpen meglepve.
Carter hol az egyikünkre, hol a másikunkra nézett, és láthatóan nem
tudott mit kezdeni a helyzettel.
— Várjunk csak, ti ismeritek egymást? — kérdezte Carter.
— Hát, ööö... igen. De ami érdekesebb, te honnan ismered Maxet? —
kérdeztem Cartert.
Annyira kínos volt a helyzet, hogy azt kívántam, bárcsak meteor
csapódna az utca közepébe. Csak a teljes káosz lett volna képes elterelni
az emberek figyelmét erről az eszelős helyzetről.
— A könyvtárban találkoztam Maxszel, amikor egyszer elvittem
Gavint, mert neked dolgoznod kellett, emlékszel? Elmondta, milyen
örömökkel jár az apaság — nevetett Carter.
Max egész idő alatt le sem vette rólam a szemét, én pedig idegesen
nevetgéltem. Tudtam, hogy ennek nem lehet jó vége. Egy kicsit sem.
— Na és, ti hogy ismerkedtetek meg? — kérdezte újra Carter.
Ránéztem, és próbáltam a pillantásommal jelezni, hogy pillanatokon
belül nagy baj lesz, ha így folytatja. Carter nem fogta az adást, csak
299
nézett rám várakozóan.
— Halló! Torony hívja Claire—t! — folytatta Carter nevetve. — Mi
baja az arcodnak?
Felsóhajtottam, belátva, hogy talán jobb is, ha túl leszünk az
egészen, és kiböktem.
— Carter, ő itt Max — mondtam a szemöldökömet rángatva,
remélve, hogy ebből érteni fog.
Carter csak nevetett, és a fejét rázta.
— Igen, ennyit már sikerült megállapítanunk! De te jól vagy? —
kérdezte felém hajolva.
— Carter. Ő. Itt. MAX! — mondtam újra, nagy, széles, kényszeredett
mosollyal hangsúlyozva Max nevét.
Carter további teljes három egész két tized másodpercig úgy nézett
rám, mintha elment volna az eszem, amikor végre világosság gyúlt a
fejében. De most tényleg, hány kibaszott Maxet ismerhetett? Messze nem
Johnnak vagy Mike—nak hívták, hogy joggal feltételezhette volna, hogy
ez a Max nem az a Max. A srácot Maxnek hívták, az isten szerelmére!
Nem kellett volna azonnal gyanakodnia, amint megismerkedtek?
Most már mindenesetre leesett neki a húsz fillér. Carter oda vissza
kapkodta a fejét, hol rám nézett, hol Maxre, amitől majdnem úgy festett,
mintha tagadólag csóválta volna a fejét. Talán azt is csinálta. Talán
túlterhelődött az agya, és rettegve azt kiabálta: „Neeee!” Mindegy! Nem
bírtam rájönni!
— Te vagy Max? — kérdezte.
Max csak bólintott, és nagy nehezen levéve rólam a szemét, a fiára
pillantott.
— Te vagy Max! — jelentette ki.
Kínosan felnevettem.
— Szerintem ezen már túl vagyunk, édes — szűrtem a szavakat a
fogaim között, az arcomra erőltetett mosollyal.
Szabaduljon hát el az őrület. Carter elkezdett vihogni.
Lehunytam a szememet, mert nem akartam tanúja lenni annak,
amiről biztosan tudtam, hogy most bekövetkezik. Miért kellett nekem
egyáltalán megosztani Carterrel minden részletét ennek a történetnek?
Miért?
300
 —A kétlöketű! — kiáltott fel Carter izgatottan, egyre csak nevetve.
Max csak állt ott olyan arccal, mint aki nem érti az egészet.
Ekkor Carter felemelte a karját, és Maxre mutatott, jelzem, még
mindig röhögve.
— Te vagy az a balfasz!
— Ó, Jézusom... — motyogtam.
— Hogy micsoda? — kérdezte Max.
— Semmi — mondtam Maxnek. — Ne is törődj vele!
— Hol van Claire bugyija? — kérdezte Carter hirtelen
elkomolyodva.
Max fia elkezdett rúgkapálni az apja karjában, próbálta elérni, hogy
Max lerakja a földre. Az apja azonban, továbbra is a karjában tartva,
kicsit feljebb emelte a kisfiút, és rám mosolygott.
— Nos, azt hiszem, jobb, ha megyek. Örülök, hogy újra láttalak,
Claire! Sok sikert a bolthoz! — mondta búcsúzóul, majd elindult az ajtó
felé, és a hátával megnyomva kinyitotta azt.
— Elmondanád ezt még KÉTSZER? — nevetett Carter.
A pasim karjába ütöttem, Max pedig felemelte a kezét, és búcsút
intett.
Carter visszaintegetett neki olyan idióta módon rázva a kezét,
mintha egy kisgyerek lenne, aki a felvonulást nézi éppen.
— Várunk vissza! — kiáltotta Max után, aki kilépett az ajtón, és már
a járdán járt. — Claire szereti, ha az emberek KÉT másodpercnél tovább
maradnak!
Max végre eltűnt a szemünk elől, Carter pedig felém fordult, arcán
továbbra is ott ragyogott az idétlen vigyora.
— Mi az? — kérdezte, amikor meglátta, milyen arcot vágok.
— Majd szólj, ha felnőtt módjára tudsz viselkedni! — morgolódtam.
— A felnőttek azok a kicsik, igaz? — kiáltott utánam, mert közben
otthagytam.
Megráztam a fejem, és mentem tovább a pult felé. Ekkor apám lépett
be a Liz boltjával közös ajtón, egy fekete szatyrot szorongatva a kezében.
Édes Jézusom! Az agyam ma nem képes több őrültséget feldolgozni!

301
Megálltunk egymással szemben, miközben ő próbálta a táskát a háta
mögé rejteni.
— Apa, te tényleg vettél valamit Liz boltjában? — kérdeztem
elképedve.
Mi a patás ördög vérvörös seggére lehet szüksége apámnak Liz
boltjából? MIRE? Ó, istenem, hol van Jim? Szükségem van a
szemfertőtlenítőjére!
— Nos, randim van ma este — jelentette ki apám tényszerűen.
— Akkor vigyél valami finom csokit! Vagy egy doboz sütit! Abban
teljesen biztos vagyok, hogy ami a szomszéd boltban van, az nem első
randira való! — mondtam kétségbeesve.
Lehet, hogy ízesített síkosító van abban a zacskóban. Vagy
péniszgyűrű. Vagy felcsatolható műbráner. Ó, a betyár kurva életbe! Mi
van, ha apám olyan régóta nem volt nővel, hogy már a másik csapatban
játszik? Semmi bajom a melegekkel. Imádom a melegeket. Volt egy
meleg barátom főiskolás koromban, akivel azt kívánom, bárcsak máig
tartottam volna a kapcsolatot. Szerette villogtatni a kitűnő
homárradarját, kiszúrt minden homoszexuális férfit két mérföldes
körzetben. Vajon mit mondana most, ha itt lenne? „Ó, Claire, ez a férfi
melegebb, mint Richard Simmons 43, amikor az öregek előtt izzad egy
szivárványon!”
Múlt héten elvittem Gavint a könyvtárba, és volt ott egy könyv a
gyerekrészlegen, azzal a címmel, hogy Apu szobatársa. Most akkor
menjek vissza, és vegyem meg azt a könyvet? Lehet, hogy jól jönne az
elkövetkezőkben.
Volt egy olyan is, hogy Bárcsak ne inna annyit apu, meg egy másik, Fáj,
amikor kakálok címmel.
Az én gyerekkoromban messze nem ilyenek voltak a
gyerekkönyvek. Mi a lófasz történt azóta?
Tudtam, hogy történjék bármi, mindig szeretni fogom apámat. Ezen
nem változtat semmi. Hogy a kedvenc filmemet idézzem: „Szeretem a
halott, meleg fiamat!”
Nos, én is szeretem a halott, meleg apámat. Vagyis, akarom

43 Amerikai fitneszguru és televíziós személyiség.

302
mondani, a meleg apámat. Muszáj innom valamit!
— Egyet se félj, Pun Csilla visszatért! — kiáltott fel Drew, aki épp
akkor lépett be az ajtón Jennyvel kézen fogva.
Apám, meglátva Drew pólóját, amin az állt, hogy „Elő a
kagylócskákkal, és ereszd el magad!”, felvonta a szemöldökét.
— Helló, Mr. M., hogy ityeg a fityeg? — kérdezte Drew, és odalépett
apámhoz, hogy kezet rázzon vele.
Kicsit balra fityeg a Perez Hilton44 sugárúttól.
— Ó, nézzenek oda! Máris kóstolgatja a felhozatalt? — mondta
Drew, elismerően lapogatva apám hátát, aki közben a még mindig a
kezében szorongatott fekete táskára mosolygott.
— Claire, gyönyörű a boltod! — köszöntött Jenny, és gyorsan
megölelt.
— Köszönöm! Apámnak van egy szobatársa — buggyant ki
belőlem, mire döbbent némasággal meredtek rám mindhárman.
— Anyu, vehetek még egy sütit? — kérdezte Gavin, belerohanva a
lábamba.
— Nem! Nem vehetsz több sütit! Már ettél csokis kekszet. De ez
neked nyilván nem volt elég, és most ki akarsz próbálni valami mást,
igaz? Tuti, hogy mogyoróvajas sütit szeretnél, ami épp az ellentéte a
csokis keksznek. A mogyoróvajas keksz teljesen másik csapatban játszik,
mint a csokis keksz. Gondolom, a csokis keksz többé már nem elégít ki
téged, mi? Egy nap arra ébredtél, hogy egy egészen másfajta kekszet
akarsz enni, mint amit azóta eszel, hogy megszülettél? Ám a te korodban
nem váltogathatod kényed—kedved szerint a kekszeket, barátocskám!
Ez nem így működik! Választasz egy fajtát, és ahhoz ragaszkodsz!
Gavin megilletődve nézett rám. Kicsi négyéves agya valószínűleg a
szétdurranás határán állt.
— Na, jó, akkor ehetek egy csokis nyalókát? — kérdezte ártatlanul.
Tisztában voltam vele, hogy mindenki mozdulatlanul áll, és úgy
néznek rám, mintha azt várnák, mikor kapok idegösszeomlást. És talán
tényleg ez is történt. Apámról kiderült, hogy meleg, ilyenkor kiborulhat
egy kicsit az ember, nem?

44 Ismert amerikai médiaszemélyiség, aki nyíltan vállalja a homoszexualitását.

303
 — Anyu, képzeld, mi történt! Papa tegnap megcsókolt valakit! —
lelkendezett Gavin mosolyogva.
Tessék, te jó isten, már kezdődik is! Mégis, ki volt az? Bill a
barkácsboltból? Vagy Tom a sarki kávézóból? Ki lesz az én
mostohaapa— nagybácsi—házibarátom?
— Gavin, ezt titokban kellett volna tartani — nevetett
kényszeredetten apám.
Nahát, milyen vicces helyzeti Apámnak és Gavinnek közös titka van. Hát
nem édesek? Hát nem kibaszott édesek? Tetszik, hogy a fiam mennyire nem
borult ki azon, hogy meglátott két csókolózó férfit.
Ez igazán szép reményekkel kecsegtet az országunk jövőjére nézve.
Ugyanakkor nem tetszik, hogy egyáltalán nem borult ki azon, hogy
meglátta, ahogy a nagyapja bedugja a nyelvét egy másik fickó szájába!
— Ha, ha, ha! Jó kis titok! — nevettem hisztérikusan. —
Kiugrasztottuk a nyulat a bokorból, igaz, apa? Vagy mondjam inkább
azt, hogy a szekrényből? Hűha, nincs itt meleg? — fecsegtem
összevissza, az arcomat legyezgetve a kezemmel.
Carter ekkor lépett be, elhagyva a kinti állomáshelyét, a bejárati
ajtót, ahol eddig a betérő vendégeket üdvözölte. Biztos látta az eszelős
tekintetemet a bolt túlsó végéből, és észrevette, hogy kezdek komolyan
kiborulni. Jobban, mint amikor egyszer vidám sütit ettem középiskolás
koromban, és megnéztem az Óz, a nagy varázslót, miközben a Pink
Floyd The Wall című albumát hallgattam, amikor pedig köztudott, hogy
ilyenkor a Dark Side of The Moont kellene hallgatni, és sírva fakadtam,
mert Toto olyan furcsán nézett rám, és amikor ugatott, valójában azt
mondta, hogy „Hé, te, a polcsorok között, aki ott állsz viszkető lábbal és
hervadt mosollyal, hallasz engem?”45 És én tisztán hallottam őt, és a
lábam elkezdett viszketni. Három órán keresztül sírtam, és mindenkinek
azt magyaráztam, hogy ez egy gonosz süti, ami meg fog ölni álmomban.
Ne drogozzatok!
— Claire, jól vagy? — kérdezte Carter, fölkapva Gavint, hogy
odaállhasson mellém.
— Ragyogóan! Soha jobban! Ez életem legszebb napja! — mondtam

45 Idézet a Pink Floyd Hey You című számából.

304
széles mosollyal az arcomon. — Menjünk, és szívjunk egy kis füvet
mindahányan!
Miféle baromságok hagyják el a számat?!
— George, itt felejtetted a számlát! — szólt apám után Liz, aki
kezében egy kis papírdarabot tartva átsétált hozzánk az ő részéről.
— Sue imádni fogja ezt a hálóinget, én mondom neked! Az anyaga
puha selyem, és a barackszín istenien passzol a bőréhez! — folytatta Liz
apám mellé lépve, és átnyújtotta neki a számlát.
Hogy micsoda? Sue? Van egy Sue nevű fickó Butlerben? És erről én
hogyhogy nem tudok? Apám csodálatosképpen elpirult, és gyorsan rám
pillantott.
—Ja, igen. Köszönöm, Liz! Igen, biztos vagyok benne, hogy szeretni
fogja az a lány.
Egy nő! Sue nő! Ő egy női Sue!
— De hiszen Sue egy nő! — kiáltottam föl.
Carter szabad keze, mellyel nem Gavint tartotta, a derekam köré
fonódott, hogy megtartson. Biztos voltam benne, hogy rájött, bármelyik
percben összeroppanhatok, és úgy zuhannék arcra, lógó karokkal, mint
azok az idióták a Tosh. O—ban46.
Hallottam is magamban Tosh hangját: „Rendben, akkor nézzük meg
ezt az utolsó felvételt lassítva is. Nézzük, ahogy zuhan előre, de ki nem
rakná a kezét, aztán egyszer csak, BUMM! Jön a pofára esés! Jujj, ez
biztos fájt!”
— Már mondanom kellett volna korábban, Claire. A helyzet az,
hogy együtt vagyok Sue Zammonddal. Tudod, aki azt az utazási irodát
vezeti a Short sugárúton. Hát, igen, járunk — mondta George, egyik
lábáról a másikra állva.
— Örülök maguknak, George! — mondta Carter, én pedig
gratulációképpen átöleltem apámat.
Apámnak nem volt komoly kapcsolata, mióta anya elhagyta őt. De a
szeméből azt vettem ki, hogy a dolgok Sue—val eléggé ebbe az irányba
tartanak, és ennek nagyon örültem.
Carter, George és Drew odajött a pulthoz, hogy segítsen néhány

46 Amerikai vígjátéksorozat.
305
vevőnek. Közben mi a lányokkal a bolt hátuljába húzódtunk, és őket
figyeltük.
— Én olyan szerelmes vagyok Drew—ba! — mondta Jenny nagyot
sóhajtva. — Nem bírok úgy ránézni, hogy ne látnám magam előtt, ahogy
elélvez.
—Jézusom, Jenny! Kicsit túl sok az információ! — háborgott Liz.
— Szóval, akkor ez tényleg komoly köztetek? — kérdeztem Jennyt,
és próbáltam nem levegő után kapkodni a „Drew” és az „elélvezés”
szavak egy mondatban elhangzása után.
Jenny bólintott, és elmosolyodott.
— Igen, az! Jövő héten bemutat a szüleinek. Már alig várom! Soha
nem voltam még a Zselés Városban47! — mondta vidáman Jenny.
Liz már szólásra nyitotta a száját, de én időben befogtam a
kezemmel.
— Ne! Kérlek, ne! — mondtam neki.
Drew ekkor felbukkant Jenny háta mögött, átkarolta a derekát,
odahajolt hozzá, és arcon csókolta.
— Elnézést, nem tudna egy helyet ajánlani, ahová eldughatnám a
merevedésemet? — kérdezte Drew, mire Jenny kuncogni kezdett, Liz
pedig felhördült.
— Na és, Liz, te és Jim kitűztétek már az esküvő időpontját? —
kérdezte Drew, továbbra is szorosan átölelve Jennyt.
— Ami azt illeti, igen, úgyhogy jobb, ha nem nagyon kötitek le
magatokat a következő néhány hónapban, mert sokat fogunk találkozni,
rengeteg a megbeszélnivalónk, ruhát kell próbálni, meg midenféle
találkozókra kell majd mennünk — sorolta Liz, az ujjain számolgatva a
teendőket. — Ja, és Claire, szeretnénk, ha Gavin lenne a mi kis
gyűrűhordozónk.
A kérdés hallatán olyan pillantással néztem Lizre, amiről lerítt, hogy
nem tartom épeszűnek.
— Ismered te a fiamat? — kérdeztem tőle, mire Liz felnevetett.
Szegény, oktondi kis Liz! Gyorsan rá fog jönni, hogy mi a helyzet,
amikor élete legfontosabb napján ott áll majd az oltár előtt, a fiam pedig

47 A Szeles Város: Chocago legelterjedtebb beceneve.

306
teljes sebességgel rohan feléje, miközben a gyűrűs párnát hozzávágja a
nagyi fejéhez, és Jim bácsikájának azt kiabálja, hogy „Te vén szar!”
— Liz, mit szólnál ahhoz, ha megnöveszteném az arcszőrzetemet az
esküvődre? — kérdezte komolyan Drew, az állát simogatva.
— Eszedbe ne jusson kecskeszakállt növeszteni az esküvőmre,
Drew! Köcsögök nem jöhetnek be! — torkolta le Liz, majd felém fordulva
így szólt: — Ha már a jövőről beszélünk, mi lesz Claire—rel és Carterrel?
— kérdezte.
Mi lesz? Helyénvalóbb lenne inkább azt kérdezni, hogy mi nem lesz!
Minden változik folyamatosan. Jézusom, mennyi minden változott az
utóbbi időben!
Cartert figyeltem, ahogy Gavinnel a karjában felém tart, és közben a
fiunkat csiklandozza, amitől Gavin hangosan kacagott. Néhány nagy
levegőt vettem, és megnyugodtam. Mindenki, akit szeretek, itt volt
körülöttem, az én boltomban, boldogan és egészségesen. Carter
odalépett mellém, átkarolta a derekamat, eszembe juttatva, hogy bármi
történjék is velem, többé már nem kell egyedül megbirkóznom a
dologgal. Vannak barátaim, van családom, és itt van nekem Carter is.
Jövő héten meghirdetem eladásra a házamat. Egy csöppnyi félelem
persze volt bennem ezzel kapcsolatban. Abban a házban lettem anya.
Abban a házban tanultam meg, hogyan kell saját magamnál jobban
szeretni egy emberi lényt. De itt volt az idő búcsút venni az emlékektől,
és továbblépni, mert új és még nagyszerűbb dolgok vártak ránk. Néhány
hónap múlva megkezdjük a közös életünket, és együtt nézünk szembe
azzal, amit a sors elébünk vet, bármi legyen is az. Tudom, hogy lesznek
még nehéz időszakaink. Tudom, hogy meg kell tanulnunk sok
mindenben alkalmazkodni egymáshoz, miközben szépen rájövünk az
együttélés csínjára—bínjára, de azt is tudom, hogy meg fogunk tenni
mindent, hogy ez működjön.
Találkoztam egy fiúval egy főiskolai bulin, megvertem sörpongban,
aztán hagytam, hogy elvegye a szüzességemet, és cserébe kaptam tőle
egy gyereket. Nem volt valami jó üzlet, de a világ minden kincséért sem
csinálnám vissza.
Carter felé fordultam, mindkét karommal átöleltem a derekát, és
lábujjhegyre álltam, hogy megpusziljam Gavint, miközben a barátaim
307
apámmal beszélgettek a hátunk mögött.
— Képzeld, Gavin! Apunak és nekem van egy meglepetésünk a
számodra! — szólaltam meg.
Carter meglepetten nézett rám. Megbeszéltük, hogy várunk még
egy kicsit azzal, hogy elmondjuk Gavinnek, de nem bírtam tovább
magamban tartani a dolgot. Az sem érdekelt, ha az őrületbe fog kergetni
azzal, hogy ötpercenként megkérdezi majd, mikor van itt az idő. Boldog
és izgatott voltam, és azt akartam, hogy az én kis fiacskám is ugyanezt
érezze.
Vártam, hogy Carter bólintson, hogy folytathatom. Szeretlek,
súgtam neki némán, és próbáltam nem sírva fakadni. Ez a férfi volt
minden, amiről valaha álmodtam, meg még annál is több. És csak az
enyém volt.
Carter beleegyezően bólintott, és ajkai válaszképpen ugyanazt a szót
formázták. Szeretlek!
Gavin arcához nyúltam, és kisimítottam a haját a homlokából,
végigcirógatva az arcát és az édes kis gödröcskéit az ujjaimmal.
— Eladjuk a házunkat, és együtt fogunk élni apuval az ő házában —
mondtam neki.
Gavin pár pillanatig csak nézett rám nagy szemekkel, majd
Carterhez fordult.
— Ez komoly? — kérdezte.
— Komoly, kishaver — bólintott Carter.
Gavin újra rám pillantott, elmosolyodott és kinyitotta a száját, hogy
reményeim szerint elmondja milyen boldoggá is tette őt a hír.
— Te szent szar! — kiáltott föl.

308
 Tartalom
1. • Egy Arby’s szendvics valakinek? 4

2. • A sörpongtól teherbe eshetsz 12

3. • Látta ön ezt a spermadonort? 22

4. • Szex és csokoládé 35

5. • Snickers—ujjak és karok és fogak 48

6. • Jó nagy virslim van! 57

7. • Szájat kinyitni, vodkát lenyelni 71

8. • Megőrülök a csokigolyóért! 83

9. • Claire nunija öl 95

10. • Csábítások és Csemegék... és némi kavarodás 110

11. • Kellemes rezgések 127

12. • P. O. R. N. Ó. 141

13. • Remegő ágyékok 153

14. • Narkolepszia Kapitány 167

15. • Egy mocskos ribanc vagyok! 182

16. • Ezeket úgy hívják, hogy „mellbimbók” 203

17. • A szigetelőszalag a nyerő 221

18. • Apababa 243

19. • Ennek a betegnek azonnali beöntésre van szüksége! 257

20. • Látta valaki Pun Csillát? 276

21. • Viszkető láb és hervadt mosoly 297

309