A világlátás és a megvilágosodás

A világlátás és a megvilágosodás két szervesen összefüggő fogalom. A világlátás

egy folyamatosan változó állapot, egy rezgésszerű tudati emelkedés, amely a sorozatos
megvilágosodások által lépcsőszerűvé válik. Tehát egy olyan göröngyös emelkedőként
ábrázolható, amelyen kisebb-nagyobb közökben apró vagy nagyobb lépcsőfokok
látszanak.
A világlátás mindaz a tudás és érzés, amit az ember önmagáról és a környező
világáról gondol, képzel és érez, tehát egy lelki tudati állapot. Ez az állapot a születéstől a
halálig változik. A befogadott ismeretek és tapasztalatok folyamatosan bővítik, szélesítik.
Tanulás, gyakorlat és felismerések által gazdagodik tartalmilag és válik minél színesebbé.
A világlátásnak két aspektusa van, az anyagi vagy világi ismeretek és tapasztalatok rétege
és a szellemi tudás és tapasztalat területe. Ez a kettő külön világ, de sok érintkező pontjuk
van és végső soron együtt alkotják az egészet.
Hogy láthatóan érzékeltessem veletek és könnyen érthetővé tegyem a világlátás és a
megvilágosodás összefüggését, a képzeleteteket hívom segítségül. Azt a képet szeretném
érthetően kivetíteni nektek, amely tudatomban már összeállt.
Képzeljetek el egy félgömböt, amelyik metszési síkján fekszik. A sík keresztmetszet
középpontja az ember érzékelt világának a közepe. A hagyományainkban is, ahova a
pásztor leszúrta a botját, ott volt számára a világ közepe és ide vonatkoztatott mindent. A
geocentrikus felfogás, mármint, hogy a föld egy álló vonatkoztatási pont és ehhez
viszonyulnak a bolygók, a Nap és a csillagok, ezt a felfogást tükrözi, csak valamiképpen
a materialista gondolkodók ezt az elvet nem értették meg és elvetették.
Képzeljük el, hogy a vízszintes metszési sík benne a középponttal az anyagi, földi
háromdimenziós világ, az iskola, amelyben a lélek el kell végezze életfeladatát a
leszületése után. Amit a megszületés után befog, megismer és átérez a lélek, az a
világlátás. Előbb csak a bölcsője, az anyuci szerető melegsége, majd mind több és több
megismerést szerez. Ezzel a síkból mind nagyobb területre terjed ki az érzékelése.
Idővel gyarapodnak ismeretei, bővül a tudása és a dolgok megértése. A viáglátása a
síkban úgy néz ki, mint egy egyenlőtlen tintafolt, amely folyamatosan terjed. Az
érdeklődési köre, a hobby és a szakosodás kialakulásával a folt bizonyos irányokban
küllőszerűen kiterjed. Az anyagias földhözkötött embernél a kialakult világlátása már alig
változik. Ha hallott is Istenről és Jézus Urunkról, azok nem jelentenek sokat a számára,
esetleg rendszeresen jár templomba, de az csak formaság, mert nincs élő hite, tehát
világlátása megmarad az anyagi síkban és számára a megvilágosodás elérése lehetetlen,
ezért nevezi Üdvözítőnk őket szellemi szempontból halottaknak.
Az érett lélek már a lelkében hordozza a megismerések és tapasztalatok
megszerzésének szomjúságát. Ezzel születni kell, ezt a fejlett lélek hozza magával. Lelke
nincs megelégedve már az átlagos világlátás pacájával. Ő törekszik, hogy megértse a
dolgokat és az összefüggéseket. Folyamatosan keres, olvas, tanul, érdeklődik, ezáltal
ismeretei a világáról gyarapodnak, de hogyan? A kibővült tintafolton kívül számos paca
jelenik meg minden összefüggés nélkül. Olyan ez a lélek számára, mint egy káosz
állapot, már semmi nem biztos, az össze-visszaságban tévelyeg. Csapong ide-oda, de
semmi nem biztos, mert holnapra lehet pont az ellenkezőjét fogja hinni mindannak, amit

1
ma elfogadott és vall. Fűnek-fának terjeszti ismereteit és csodálkozik, hogy az emberek
nem vevők rá, ha meg is hallgatják.
Ez az állapot talán így is maradna és az ember "okosbolondot" csinálna magából, ha
kutakodási szomjúsága nem vezetné az ezoteriák és a spiritualitás területe felé. Ebben a
lelki káosz állapotban érzi, hogy szüksége van egy biztos vonatkoztatási pontra, egy
olyan igazságra, amely örökké helytálló, ami megingathatatlan, amihez minden más igaz
ismeret igazodik, egy mindenkor érvényes mérce, hogy mit fogadhatunk el igazságnak és
mit nem. A világi tudást bármilyen szinten is sajátítja el az igazságot kereső lélek, az
összefüggéseket soha sem tudja ezzel a tudással feltárni és megérteni, mert azok
hétpecsétes lakatokkal vannak lezárva előlünk és akik lezárva őrzik, annyi hazugságot és
félrevezető hamis tudást terjesztettek el a földön, hogy azokon átvergődni a világi
ismeretek segítségével lehetetlen.
Térjünk vissza a félgömbünkhöz, amelyben amint láttuk a világi tudás és
tapasztalások a síkban helyezkednek el. A metszősík fölötti félgömb a szellemi világ és
ismeretek tere. A spirituális kutakodás eredményeként itt is tükröződnek a szellemi
tudattartalmak és a pont fölött mint egy beszíneződött égboltocska jelenik meg az
ábrázolásban. Az ismeretek bővülésével az égboltocska növekszik és rajta kívül is
megjelennek, mint apró felhőcskék a különböző összefüggéstelen megismerések.
Közben a világi ismeretek gyarapodásával a kereső rájön a szomorú valóságokra, az
elhazudott és letagadott galádságokra, melyeket a nemzet és az emberiség ellen követtek
el a gonoszok. Ez nagy szívfájdalmat és szenvedést okoz az ilyen léleknek, ezért gyűlöl,
haragszik és ítélkezik. Ez nagyon nehéz időszak és sok igazi magyar lélek meg is reked
ebben az állapotban, ami nagyon nagy baj nemcsak számukra, hanem a nemzet számára
is, mert olyanok, mint a gyutacsok a puskaporos hordón.
A kereső lélek közben rájön, hogy az igazságnak ősforrásai vannak és ha csak egy
mondat erejéig is de valamennyi ezoterikus és spirituális író ezekből merít. Ha közülünk
való keresztény kultúrában nevelkedett a lélek, előbb utóbb eljut Krisztus Urunk
tanításaihoz, amelyet valószinüleg már gyermekkorából ismert biblikus történetek, mesék
formájában. Most rádöbben a jézusi tanítások igazságára és egy idő után önkéntelenül is
ezek szerint kezd élni és gondolkozni, és a hite élővé válik.
Ezzel párhuzamosan egy csomó olyan ismeret birtokába jut (őrangyala révén),
amelyek segítségével a világi tudás szétszórt tintafoltjai a síkban összefüggő képpé
alakulnak. Ezt a pillanatot nevezzük megvilágosodásnak.
Másképpen úgy képzeljük el világlátásunkat, mint egy összerakós képet (puzzlet).
Ismereteink az összerakós darabjai előbb teljesen összefüggéstelennek látszanak, ha
sikerül is egy kis részt összeilleszteni, majd az angyali segítség olyan kulcsismeretekhez
juttat, amelyek segítségével könnyen összeáll a kép, a többi pedig gyerekjáték, mert az
összefüggések megértésével minden hiányzó lapocska önként keresi a helyét. Tehát nem
szükséges megismerni a hatalmas fehér foltokat a táblán, mert ezután a megvilágosodási
lépcső után bármelyik ismeretlen területről is érkezzen az ismeret, a megemelkedett
tudatosság azonnal felismeri hol a helye a síkban.
Az analógia törvénye alapján a szellemi félgömb szférában is folyamatosan
növekedik a megismerés, felismerés és tudás mennyisége. A krisztusi útra ráállással
könyebbé válik az eligazodás és az új megszerzett ismeretek szétválasztása és a helyükre
tevése. Lassan megértjük, hogy az anyagi világ minden jelensége és megnyilvánulása

2
csak letükröződése a szellevilági valóságnak. Megismerve a szellemi ok-okozat
összefüggéseket, sok mindent megértünk a világi történésekből, dolgokból.
Ha meg is értjük a világ dolgait, de a szellemi tudásunk még nagyon hézagos és a
felhőcskék között nem látunk semmi összefüggést. Ez elkeseríti a kutakodó lelket, de már
megállni nem tud az igazság keresésében. Most már tudatosan óhajtja és kéri Istent, hogy
adjon lelkének világosságot és a világosság erői teljesítik ezt az óhaját, amint érlelődő
lelkében az alábbi három tulajdonság egyenként eléri a megfelelő rezgésszintet. Ezek a
következők:
- Legyen élő hite Istenben és Jézus Krisztusban;
- Lelkében az önzetlen szeretet érje el a szükséges szintet;
- Az igazság utáni szomjúsága legyen állandó és apadhatatlan.
Ha őrangyala vagy másképpen vezető szelleme úgy ítéli meg, hogy a feltételek
teljesültek, rávezeti a tudás igazi forrására. Ezután sorban jönnek azok a kulcsismeretek,
melyek birtokában egy bizonyos szinten összeáll tudatában a félgömb szféra tér-képe.
Hasonlóan a világi tudatugráshoz, összeáll a kép és a tudatszint hatalmasat ugrik. Ez egy
újabb és magasabb szintű megvilágosodás-lépcső.
Most már az egész félgömb tér-képe összeállt egy bizonyos szinten. A további
fejlődés tágítja a félgömböt, majd egy újabb megvilágosodás a tágabb képet is ősszeállítja
és a folyamatnak soha sem lesz vége szellemünk számára.
Ez a "REND"-be visszatérés folyamatának egy kis része.
Kedves "Útkeresők"!
Beavatásainkat a szellemvilágtól kapjuk, ha kemény munkával és kitartással
kiérdemeljük. Minden világi beavatás csak hókusz-pókusz, önáltatás, önszuggesztiós
élmény, melynek semmi köze az igazi forrásból megszerzett szellemi kincsekhez. Az
igazi szellemi tudás, amely egy megvilágosodás eredménye, a világi értékrend szerint
megfizethetetlen. Ezt nevezzük szellemi kincsnek. Aki kiérdemelte ezt a kincset nem
tarthatja meg, mert csak akkor válhat az övé, ha egész hátralévő életét a tudása
továbbadására, tanítására áldozza. Ez a kegyelem ára. Ennél alább nem adhatja, mert
súlyos karmát gyűjt magának, ha nem ezt teszi. Aki pénzért árulja a "tudást", az nem ezt a
tudást birtokolja, hanem az anyag uráét és ez a lélek fejlődésének káros sőt olykor
végzetesen veszélyes. Látszólag minden szép és jó és hatalmas önszuggesztiós vagy
hipnotikus élmények kísérik, de alapjaiban romlott és káros, mert a mámor múltával csak
összezavarodottság és káosz marad a lélekben és a kielégítetlen szomjúság az igazság
megismerésére.
Jól gondoljátok meg mire áldozzátok pénzeteket, mert nem a guruk, a mesterek, a
mindenféle kurzusok, táborok és a beavatások viszik a lelket a tökéletesedés felé, hanem
a kitartó fegyelmezett önmagunkon végzett munkálkodás, amellyel megválthatjuk
magunkat és istenivé válhatunk, mint Krisztus Urunk. Gurukeresés és Indiába utazás
helyett igyekezzetek itt, szűkebb és tágabb környezetetekben szeretetteljes, segítőkész jó
emberek lenni. Szeressétek párotokat, szüleiteket, testvéreiteket, gyermekeiteket,
környezeteteket és munkátokat. Megállás nélkül törekedjetek a megismerésre és
igazságra. A többi jön magától.
Biró László

***************

3
4