Professional Documents
Culture Documents
A Nagy Orvos Lábnyomán
A Nagy Orvos Lábnyomán
White
Ajánlás
"Hogy megismerjék e földön a Te utadat, minden nép közt a Te
szabadításodat."
Ajánljuk ezt a könyvet minden ORVOSNAK és ÁPOLÓNAK, aki a Nagy Orvos, a
legnagyobb Orvos-misszionárius munkatársaként bátran és önzetlenül dolgozik -
gyógyítja a betegeket, vigasztalja a szenvedőket és megmutatja az élet útját.
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Tartalomjegyzék
TARTALOMJEGYZÉK ............................................................................................................................ 2
ELŐSZÓ ............................................................................................................................................... 6
1. PÉLDAKÉPÜNK................................................................................................................................. 8
Testvéri szeretet ............................................................................................................................ 11
Személyes szolgálat ....................................................................................................................... 12
2. A SZOLGÁLAT NAPJAI ...................................................................................................................... 12
"Karjára gyűjti a bárányokat" ....................................................................................................... 17
Szülői felelősség ............................................................................................................................. 19
Öt kis árpakenyér táplálta a sokaságot ......................................................................................... 19
3. A TERMÉSZETBEN - ISTENNEL ........................................................................................................... 22
4. A HIT ÉRINTÉSE.............................................................................................................................. 25
"Az ő irgalmasságából tartott meg minket" .................................................................................. 27
"Megtisztíthatsz engem!" .............................................................................................................. 28
"Nyugalmat találtok" .................................................................................................................... 31
5. A LÉLEK GYÓGYÍTÁSA ...................................................................................................................... 32
"Akarsz-é meggyógyulni?"............................................................................................................. 35
"Eredj el, és többé ne vétkezzél" .................................................................................................... 37
"Adok néktek hatalmat" ................................................................................................................ 40
6. SZOLGÁLATRA VÁLTOTT MEG............................................................................................................ 41
"Rólad szól az én dicséretem szüntelen" ....................................................................................... 43
"Ingyen vettétek, ingyen adjátok!" ................................................................................................ 45
2
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
3
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
AZ OTTHON..................................................................................................................................... 174
4
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
5
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Előszó
A világ beteg, és mindenütt, ahol emberek élnek, elárad a szenvedés. Minden
oldalról segélykiáltások hallatszanak.
Nem a Teremtő akarata, hogy az emberiséget porba sújtsa a fájdalom; hogy
tevékenységeit korlátozza az élet megrövidítése a betegség; hogy ereje egyre
fogyjon. De azokat a törvényeket, amelyeket Isten az élet szabályozására létrehozott,
az emberek nagyon gyakran felháborítóan áthágják; bűn uralja szívüket, és szem elől
tévesztik Istentől, az élet és az egészség forrásától való függőségünket. Ezt követi a
törvényszegés büntetése - a szenvedés, a betegség, a halál.
Megismerni a testet szabályozó törvényeket, és összhangba hozni az
életgyakorlatot ezekkel a törvényekkel, elsődleges fontosságú dolog. Meg kell érteni
a boldogságot elősegítő sok tényezőt - ezek pl. a vidám otthon, az élet törvényei
iránti engedelmesség, a megfelelő kapcsolat embertársainkhoz.
Betegség esetén fontos alkalmazni azokat az eszközöket, amelyek a természet
erőfeszítéseivel karöltve építik a testet és helyreállítják az egészséget. Van egy ennél
nagyobb és sokkal fontosabb kérdés is - milyen a kapcsolatunk Istennel, aki
eredetileg adta az életet az embernek, aki mindent megtett tartós boldogságáért, és
akit ma is érdekel a jóléte.
A szerző egy asszony - aki nagy tapasztalatot szerzett az élet gyakorlati
dolgaiban, és különleges bölcsességre és tudásra tett szert -, e könyvben minden
apának és anyának, minden férfinak és nőnek, laikusnak és szakembernek az ismeret
gazdag tárházát nyitja meg az életről és az élet törvényeiről, az egészségről és az
egészség követelményeiről, a test és lélek betegségeiről és gyógymódjairól, és Gileád
gyógybalzsamáról.
E könyv világos, egyszerű, szép nyelvezeten íródott - tanulságos annak, aki
tanulni akar, reményt ad a csüggedt szívnek, megvidámítja a beteget, és nyugalmat
kínál az elcsigázott embernek. Számos évtizeden át százezrekhez vitte el üdvös
üzenetét, mivel a világ legfontosabb nyelvein tucatnyi kiadást ért meg.
Ez a mű - amely utat mutat egy jobb, szebb, egyszerűbb, kellemesebb,
örömteli élethez és segítséget nyújtó szolgálathoz, amelyben "jobb adni, mint kapni"
- bárcsak betöltené küldetését; ez a kiadók őszinte reménye, és ezt kívánják
az Ellen G. White kiadványok megbízottai
"...hogy a szegényeknek örömöt mondjak... hogy bekössem a megtört
szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek
6
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
7
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az igazi orvos-misszionárius
1. Példaképünk
8
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Jézus élete az állandó önfeláldozás élete volt. Ezen a világon nem volt
otthona, kivéve, amit barátai szeretetből - mint vándornak - nyújtottak neki. Azért
jött, hogy a legszegényebbek életét élje értünk, és hogy a nincstelenek és szenvedők
között éljen és munkálkodjék. Elismerés és megbecsülés nélkül járt-kelt azok között,
akikért olyan sokat tett.
Mindig türelmes és derűs volt; a szenvedők az élet és a béke hírnökét
üdvözölték benne. Meglátta, hogy miben szenvednek szükséget a férfiak és a nők, a
gyermekek és az ifjak. Mindnyájukat hívta: "Jöjjetek énhozzám."
Szolgálata során Jézus több időt szentelt gyógyításra, mint prédikálásra.
Csodái tanúsították szavainak igaz voltát: nem azért jött, hogy romboljon, hanem
hogy mentsen. Ahova csak ment, könyörületességének híre megelőzte. Amerre
elhaladt, egészségüknek örvendeztek és új képességeiket próbálgatták azok, akiken
könyörült. Tömegek gyűltek köréjük, hogy tőlük hallják meg, mit cselekedett az Úr.
Sokak számára az Ő hangja volt az a hang, amit életükben először hallottak, az Ő
neve az első szó, amit kiejtettek, az Ő arca az első arc, amire tekintetük ráesett.
Hogyne szeretnék Jézust és hirdetnék dicséretét! Amint áthaladt a városokon, olyan
volt Ő, mint az élet folyója, amely életet és örömet áraszt.
"Zebulonnak földje és Naftalinak földje,
A tenger felé, a Jordánon túl,
A pogányok Galileája,
A nép, amely sötétségben ül vala,
Láta nagy világosságot,
És akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala,
Azoknak világosság támada" (Mt 4:15-16).
A Megváltó minden egyes gyógyítását felhasználta arra, hogy mennyei
alapelveket ültessen az emberek értelmi és lelki világába. Ez volt munkájának célja.
Földi áldásokat hintett, hogy az emberek szívét kegyelme evangéliumának
befogadására késztesse.
Krisztus elfoglalhatta volna a legmagasabb helyet a zsidó nemzet tanítói
között, de Ő inkább az evangéliumot hirdette a szegényeknek. Helyről helyre
vándorolt, hogy az országutakon és az ösvényeken járók hallhassák az igazság igéit.
A tengerparton, a hegyoldalon, a városok utcáin, a zsinagógában hallható volt az
Igét magyarázó szava. Sokszor tanított a templom külső udvarában, hogy a
pogányok is hallhassák beszédét.
Krisztus tanítása annyira más volt, mint az írástudók és farizeusok
írásmagyarázata, hogy az emberek felfigyeltek rá. A rabbik hosszasan foglalkoztak a
hagyományokkal, az emberi elméletekkel és a spekulációkkal. Sokszor tették
9
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
10
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Testvéri szeretet
Krisztus nem ismert el semmilyen nemzetiségi, rangbeli vagy vallási
különbséget. Az írástudók és farizeusok helyhez és néphez akarták kötni a menny
ajándékait, és ki akarták zárni az áldásokból Isten földi családjának többi tagját.
Krisztus pedig azért jött, hogy ledöntsön minden válaszfalat; hogy megmutassa:
kegyelmének és szeretetének ajándékait szabadon élvezheti mindenki, akárcsak a
levegőt, a világosságot vagy a földet felüdítő záporesőt.
Krisztus élete olyan vallást alapított, amelyben nincsenek kasztok; olyan
vallást, amely közös testvéri kötelékbe von zsidót és pogányt, szabad embert és
rabszolgát. Isten előtt nincs különbség. Semmilyen diplomáciai meggondolás nem
befolyásolta cselekedeteit. Nem tett különbséget szomszéd és idegen, barát és
ellenség között. Az élet vizére szomjúhozó lelkület volt az, ami szívét megindította.
Jézus nem mellőzött egyetlen embert sem; minden emberben értéket látott.
Gyógyítását mindenkinek felkínálta. Bármilyen embercsoportban találta magát,
időhöz és körülményekhez szabott oktatást adott. Ha látta, hogy valaki semmibe
veszi vagy bántalmazza embertársát, még jobban tudatosult benne, hogy az
embernek milyen szüksége van az Ő isten-emberi megértésére. Reményt akart
ébreszteni a legdurvábbak, a legkevésbé ígéretesek szívében is; arra biztatta őket,
hogy ők is feddhetetlenné és ártatlanná válhatnak, olyan jellemre téve szert, amely
Isten gyermekeiként hirdetné őket.
Sokszor találkozott Sátán foglyaiként vergődő emberekkel, akiknek nem volt
erejük e csapdából kitörni. Ezekhez a csüggedt, beteg, megkísértett, elbukott
emberekhez Jézus a legnagyobb tapintattal és részvéttel szólt; azt mondta, amire
szükségük volt és amit megértettek. Mások éppen közelharcot vívtak a lelkek
ellenségével. Ezeket kitartásra bátorította, arról biztosítva őket, hogy győzni fognak,
mert Isten angyalai mellettük állnak, és győzelemhez segítik őket.
Jézus nagyra becsült vendégként ült a vámszedők asztalánál, megértő
magatartásával és közvetlen kedvességével tanúsítva, hogy elismeri emberi
11
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Személyes szolgálat
Krisztus nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, amely az üdvösség
evangéliumának hirdetésére nyílt. Figyeljük csak a samáriai asszonyhoz intézett
csodálatos szavait! Jézus Jákób kútjánál ült, az asszony pedig éppen vízért jött, és
meglepetésére Jézus szívességet kért tőle. "Adj innom!" - mondta. Friss vizet kívánt,
és ugyanakkor kaput akart nyitni, hogy felkínálhassa az asszonynak az élet vizét.
"Hogy kérhetsz inni zsidó létedre éntőlem, aki samáriai asszony vagyok?! - kérdezte
az asszony. - Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal." Jézus így válaszolt:
"Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!;
te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet... Mindaz, aki ebből a vízből iszik,
ismét megszomjúhozik. Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha
örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre
buzgó víznek kútfeje lesz őbenne" (Jn 4:7-14).
Micsoda érdeklődést tanúsított Krisztus egyetlen asszony iránt! Milyen
komolyak és sokatmondóak voltak szavai! Hallatukra az asszony otthagyta vedrét,
bement a városba, és ezt mondta barátainak: "Jertek, lássatok egy embert, aki
megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?" Azt olvassuk,
hogy "abból a városból... sokan hívének benne a samaritánusok közül" (29, 39. vers).
És ki tudja felmérni, micsoda lélekmentő hatása volt ezeknek a szavaknak az azóta
eltelt évek során is?
Ha valahol a szívek megnyílnak az igazság befogadására, Krisztus kész
útbaigazítást adni. Kinyilatkoztatja nekik az Atyát, és azt, hogy milyen szolgálatot
fogad el Ő, aki olvas a szívben. Jézus nekik nem példázatokban beszél, hanem - mint
az asszonynak a kútnál - ezt mondja: "Én vagyok az, aki veled beszélek".
2. A szolgálat napjai
12
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
13
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
14
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
15
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
(Ésa 61:1-2). A Názáreti Jézus volt az, akiről ez az ígéret szólt. A szenvedő
emberiségért végzett szolgálata istenségéről tanúskodott. Dicsősége mutatkozott
meg abban, ahogy lehajolt hozzánk és osztozott alacsony sorsunkban.
Krisztus cselekedetei nemcsak messiási voltát igazolták, de megmutatták azt
is, hogy országát hogyan fogja felállítani. János előtt feltárult ugyanaz az igazság,
amelyet Illés is felismert a pusztában, amikor "nagy és erős szél... a hegyeket
megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a
szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem"; és
a tűz után az Úr halk, szelíd hangja szólt a prófétához (1Kir 19:11-12). Jézus tehát
nem trónok és birodalmak megdöntésével, pompával és hivalkodással készült
feladatát végrehajtani, hanem úgy, hogy irgalmas és önfeláldozó élete által szólt az
emberi szívekhez.
Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Az Isten országa az Ige szelíd
érvelése, a Szentlélek belülről ható munkája által, a lélek Istennel való közössége
útján jön el, hiszen Isten az életet jelenti számára. A mennyek országának hatalma a
Krisztus jellemének tökéletességére eljutott emberek lényében nyilvánul meg a
legjobban.
Krisztus követőinek a világ világosságává kell lenniük; de Isten nem arra
szólítja fel őket, hogy erejük megfeszítésével világítsanak. Ő nem helyesli a jóság
látszatára való önelégült igyekezetet. Ő azt akarja, hogy lelkük átitatódjék a menny
alapelveivel; és a világgal való kapcsolatukban tegyenek bizonyságot arról a
világosságról, amely bennük van. Az élet minden területén megmutatkozó
rendíthetetlen hűségük által világítanak.
Gazdagság, magas állás, költséges felszerelések, pazar épületek és
berendezések nem lényeges kellékei Isten műve előhaladásának; az emberek
dicséretét kiváltó és a hiúságot tápláló eredmények sem. A földi csillogásnak,
bármennyire lenyűgöző is, nincs értéke Isten előtt, aki nem a láthatót és mulandót,
hanem a láthatatlant és örökkévalót értékeli. Az előbbinek csak annyiban van értéke,
amennyiben az utóbbit tükrözi. A legnagyszerűbb művészi alkotás szépsége sem
mérhető össze a jellem szépségével, amely a lélekben munkálkodó Szentlélek
gyümölcse.
Isten soha el nem múló gazdagsággal ruházta fel az embert akkor, amikor Fiát
a világnak ajándékozta - olyan gazdagsággal, amelyhez képest a világ kezdete óta
összegyűjtött emberi kincsek semmit sem érnek. Krisztus eljött a földre, és az
örökkévalóságban felhalmozott szeretettel állt az emberek fiai elé. Ez az a kincs,
amelyet a vele való kapcsolat útján kell megkapnunk, bemutatnunk és
továbbadnunk.
Isten művében az emberi erőfeszítést csak odaszentelt, imádkozó élettel, a
krisztusi kegyelem életet átformáló hatalmának megmutatásával lehet eredményessé
16
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
tenni. Különböznünk kell a világtól, mert Isten reánk helyezte pecsétjét; mert
bennünk kinyilatkoztatja saját szeretetét és jellemét. Megváltónk pedig befedez
minket igazságával.
Amikor Isten kiválaszt embereket a szolgálatra, nem kérdezi, van-e földi
gazdagságuk, műveltségük vagy szónoki képességük. Csupán ezt kérdezi: "Elég
alázatosak-e ahhoz, hogy megtaníthatom őket utaimra? Rájuk bízhatom-e igémet?
Képviselnek-e majd engem?" Isten minden embert csak annyira tud felhasználni,
amennyire Lelkével betöltheti a lélek templomát. Isten csak az Ő képmását tükröző
munkát fogadja el. Követőinek - megbízatásuk hitelesítéseként - magukon kell
viselniük a menny örökkévaló alapelveinek kitörölhetetlen jegyeit.
17
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
18
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Szülői felelősség
A Megváltó végtelen szeretettel figyeli a vérén megváltott lelkeket.
Szeretetének jogán tart igényt rájuk. Kimondhatatlan vágyakozással nézi őket. Szíve
nemcsak a jól nevelt, kedves gyermekekhez vonzódik, hanem azokhoz is, akiknek a
jelleme kifogásolható, mert ezt örökölték, vagy mert nem figyeltek oda rájuk. Sok
szülő nincs tisztában azzal, mennyire felelős gyermekeinek ezekért a
jellemvonásaiért. Nem tudnak tapintatosan és bölcsen bánni a botladozókkal, akiket
ők formáltak olyanná, amilyenek. Jézus azonban szánakozva tekint ezekre a
gyermekekre. Ő nemcsak az okozatot látja, hanem az okot is.
Krisztus szolgája a menny eszközeként a Megváltóhoz vonhatja ezeket a rossz
természetű, botladozó gyermekeket. Bölcs és tapintatos viselkedéssel megnyerheti
őket, bátorságot és reményt önthet szívükbe, és Isten kegyelméből megláthatja őket
átalakult jellemmel, amikor már elmondható róluk: "Ilyeneké az Istennek országa."
19
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
egészséget adott a betegnek és életet a haldoklónak. Úgy tűnt nekik, hogy aznap a
menny a földre szállt, és nem is gondoltak arra, hogy mióta nem ettek.
A nap már lemenőben volt, és az emberek még mindig ott várakoztak. A
tanítványok végül is odamentek Krisztushoz, és arra unszolták, hogy küldje el a
sokaságot saját érdekükben. Sokan messziről jöttek, és reggel óta semmit sem ettek.
A környező városokban és falvakban szerezhetnének élelmet. De Jézus így szólt:
"Adjatok nékik ti enniök!" (Mt 14:16). Azután Filephez fordulva megkérdezte:
"Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?" (Jn 6:5).
Filep végignézett a tengernyi tömegen, és azt gondolta, hogy milyen
képtelenség ennyi ember számára élelemről gondoskodni. Ezért így válaszolt: Kétszáz
dénár árú kenyér sem lenne elég ahhoz, hogy mindenkinek jusson egy kicsi.
Jézus megkérdezte, hogy mennyi élelem van a sokaság között. "Van itt egy
gyermek - szólt András -, akinek van öt árpakenyere és két hala; de mi az ennyinek?"
(9. vers). Jézus erre azt mondta, hogy hozzák azokat hozzá. Azután felszólította a
tanítványokat, hogy ültessék a népet a fűre. Amikor ez megtörtént, Jézus vette az
élelmet, "és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket,
adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. És mindnyájan evének és
megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral" (Mt 14:19-
20).
Az isteni hatalom csodája volt abban, ahogy Krisztus táplálta a sokaságot; de
milyen egyszerű volt az az étel - csak hal és árpakenyér, ami a galileai halászember
mindennapi eledele volt.
Krisztus gazdag lakomát is tudott volna tálalni a népnek, de csupán az étvágy
kielégítésére készített étel nem szolgált volna jó tanulságul számukra. E csoda által
Krisztus az egyszerűségről akart nekik tanítást adni.
Ha ma az emberek a természet törvényeivel összhangban élve szokásaikban
egyszerűséget tanúsítanának, ahogy Ádám és Éva kezdetben tette, bőven ki lehetne
elégíteni az emberiség szükségleteit. A bűn, a habzsolási vágy azonban bűnt és
nyomorúságot hozott, ami egyrészt a mértéktelenségből, másrészt a
nincstelenségből fakad.
Jézus nem akarta az embereket fényűzés utáni vágyuk kielégítésével magához
vonzani. Az elfáradt és éhes tömeg számára a hosszú, érdekfeszítő nap után az
egyszerű táplálék egyrészt Jézus hatalmát bizonyította, másrészt azt, hogy
mindennapi szükségleteikről is szeretettel gondoskodik. A Megváltó nem ígért
követőinek evilági fényűzést; az is lehet, hogy szegénység lesz a sorsuk. De szavát
adta, hogy szükségleteiket kielégíti, és földi javaknál többet ígért - saját jelenlétét,
amely állandó vigaszt jelent.
Miután a sokaság evett, nagy mennyiségű étel megmaradt, és Jézus ezt
mondta tanítványainak: "Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne
20
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
vesszen!" (Jn 6:12). Ez nem csupán azt jelentette, hogy az ételt a kosarakba kell
gyűjteni. A tanulság kettős volt. Semmit sem szabad eltékozolni. A mulandó
értékeket se hagyjuk elveszni! Ne mellőzzünk semmit, ami emberek javára
szolgálhat! Szedjük össze mindazt, ami a föld éhezőinek nyomorán enyhíthet!
Ugyanígy meg kell becsülnünk a mennyei kenyeret, hogy kielégíthessük vele a lélek
szükségleteit.
Élnünk kell Isten minden Igéjével. Semmi se vesszen el abból, amit Isten
mondott! Egy olyan szót se hagyjunk figyelmen kívül, ami üdvösségünket érinti! Egy
szó se essék a földre felhasználatlanul!
A kenyérszaporítás csodája Istentől való függőségünket példázza. Amikor
Krisztus az ötezret megvendégelte, nem volt kéznél étel. Látszólag nem állt semmi
sem rendelkezésére. Ott volt a pusztában ötezer férfival, és rajtuk kívül a nők és a
gyermekek. Jézus nem kérte őket, hogy kövessék oda. Hívás és parancs nélkül
jöttek, mert vágyakoztak közelségére. De Jézus tudta, hogy éhesek és kimerültek,
hiszen egész nap hallgatták tanítását. Távol voltak otthonuktól, és közelgett az éj.
Sokuknak pénzük sem volt élelemre. Ő, aki értük negyven napig böjtölt a pusztában,
nem tudta elviselni, hogy éhesen térjenek haza.
A gondviselő Isten helyezte Jézust oda, ahol volt; és mennyei Atyjától várta az
eszközt az emberek nyomorának enyhítésére. Amikor bajba kerülünk, Istenben kell
bíznunk. Minden válságban hagyatkozzunk Őreá, akinek tárházai kimeríthetetlenek.
Ezzel a csodával az Atya ajándékozta meg Krisztust, és Ő továbbította azt a
tanítványoknak, a tanítványok a népnek, az emberek pedig egymásnak.
Hasonlóképpen mindazok, akik Krisztussal egyesülnek, megkapják tőle az élet
kenyerét, és ők továbbadják másoknak. Tanítványai az eszközök, akik közvetítenek
Krisztus és az emberek között.
Amikor a tanítványok hallották a Megváltó utasítását: "Adjatok nékik ti
enniük!", minden nehézség eszükbe jutott. "Menjünk el a falvakba élelmet
vásárolni?" - kérdezték. De Krisztus mit mondott? "Adjatok nékik ti enni!" A
tanítványok odavitték Jézushoz mindazt, amijük volt. Jézus nem hívta őket enni,
hanem azt mondta nekik, hogy szolgáljanak a népnek.
Az élelem megszaporodott Jézus kezében; és a tanítványok keze sohasem
maradt üres, amikor Krisztus felé nyújtották. A kicsi készlet elég volt mindannyiuk
számára. Amikor a sokaságot kielégítették, a tanítványok is ettek Jézussal a
mennyből küldött drága ételből.
Milyen sokszor elszorul a szívünk a szegények, a tudatlanok, a szenvedők
nyomorának láttán. És megkérdezzük: Mit ér a mi csekélyke erőnk és szűkös
készletünk e roppant szükséglettel szemben? Nem kellene megvárnunk valakit, aki
tehetségesebb, hogy ő irányítsa a munkát; vagy valamilyen szervezetet, hogy az
21
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
3. A természetben - Istennel
22
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
23
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
voltak. Elcsukló hangon mondta: "Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre
és pihenjetek meg egy kevéssé" (Mk 6:31).
A Galileai-tenger északi csücskénél, Betsaida közelében volt egy elhagyatott,
üde, tavaszi zöldben pompázó vidék, amely nyugalmat kínált Jézusnak és
tanítványainak. Erre a helyre indultak csónakjukkal a tavon át. Itt a kavargó tömegtől
távol megpihenhettek. A farizeusok ellenségeskedésétől és vádaskodásától nem
zavarva figyelhettek Jézus szavaira a tanítványok. Remélték, hogy itt egy kis ideig
élvezhetik Uruk társaságát.
Jézus csak egy rövid ideig volt egyedül szeretett tanítványaival. Ó, milyen
drága volt nekik az a néhány perc! Beszélgettek az evangélium munkájáról, és arról,
hogy miként tehetnék eredményesebbé evangélizáló szolgálatukat. Amikor Jézus
megkínálta őket az igazság kincseivel, a mennyei erőtől új életre keltek, szívük
reménnyel és bátorsággal telt meg.
A sokaság azonban csakhamar újra Jézus keresésére indult. Feltételezték,
hogy ott van, ahova máskor is visszavonult, ezért a nép utánament. Meghiúsult Jézus
reménye, hogy egy órácskát pihenhet. De a juhok jó Pásztorának tiszta, könyörületes
szíve mélyén csak szeretet és szánalom volt e nyugtalan, szomjazó lelkek iránt. Egész
nap szolgált nekik. Este pedig elbocsátotta őket, hogy hazamehessenek pihenni.
A Megváltó, aki teljesen mások szolgálatára szentelte életét, szükségét érezte
annak, hogy olykor szakadatlan munkálkodásával és az emberek bajainak kezelésével
felhagyva Atyja felé forduljon, nála megpihenjen, vele zavartalanul beszélgessen.
Amikor a tömeg, amely követte, eltávozott, Ő kiment a hegyekbe, és ott, ahol
egyedül volt Istennel, imában öntötte ki szívét; e szenvedő, bűnös, szegény
emberekért imádkozott.
Amikor Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy az aratni való sok, de a
munkás kevés, nem szakadatlan munkálkodásra sürgette őket, hanem erre:
"Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába" (Mt
9:38). Kimerült munkásaihoz ma is olyan szánakozva szól, mint egykor első
tanítványaihoz: "Jertek el csupán ti magatok... és pihenjetek meg egy kevéssé".
Mindazoknak, akik Istentől tanulnak, szükségük van egy-egy csendes órára, a
természettel való kapcsolatra, a saját szívükkel és az Istennel való bensőséges
beszélgetésre. Általuk egy olyan életnek kell megmutatkoznia, amely szokásaiban,
életformájában egészen más, mint a világé. Ezért személyes tapasztalatból kell
megismerniük Isten akaratát. Személy szerint kell meghallanunk, amint szívünkhöz
szól. Amikor minden más zaj elül, és elcsendesülten várunk az Úrra, a lélek ebben a
csendben jobban megérti Isten szavát. Ezt mondja: "Csendesedjetek és ismerjétek
el, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46:11). Így lehet eredményesen felkészülni Isten
szolgálatára. Aki a rohanó tömeg közepette és az élet mérhetetlen sok tennivalójának
hordozása közben így felüdül, az a világosság és békesség légkörében él. Új erőt kap
24
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
mind fizikailag, mind szellemileg. Élete jó illatot áraszt, és az a mennyei erő, amelyről
bizonyságot tesz, megérinti az emberek szívét.
4. A hit érintése
"Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok (Mt 9:21). Egy szegény asszony
mondta ezt, akinek tizenkét éve tartó betegsége terhessé tette az életét. Minden
vagyonát orvosokra és gyógyszerekre költötte, de hasztalan. Gyógyíthatatlannak
nyilvánították Amikor hallott a nagy Orvosról, reménye újjáéledt. Úgy gondolkodott,
hogy ha csak közelébe férkőzhet, és beszélhet vele, meggyógyul.
Krisztus útban volt Jairus, a zsidó rabbi háza felé. Jairus esdve kérte, hogy
jöjjön el hozzá, és gyógyítsa meg a leányát. A megtört szívű apa könyörgése: "Az én
leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon" (Mk 5:23) -
megindította Krisztus szerető, megértő szívét. Azonnal útnak indult a főemberrel.
Csak lassan haladtak, mert a tömeg minden oldalról szorongatta Krisztust. A
Megváltó áttörte magát a tömegen, és megközelítette azt a helyet, ahol a
szerencsétlen asszony állt. Mindeddig hiába próbált újra és újra Jézus közelébe
férkőzni. Most itt volt az alkalom, de nem tudta hogyan szólítsa meg. Nem akarta
feltartóztatni a lassan haladó Jézust. De úgy hallotta, hogy ha megérintik ruháját,
gyógyító erő árad belőle. Attól való féltében, hogy elszalasztja a gyógyulás egyetlen
alkalmát, előretolakodott ezt mondva magában: "Ha csak ruháját illetem is,
meggyógyulok".
Krisztus ismerte az asszony minden gondolatát, és arra ment, ahol az asszony
állt. Tudott nagy ínségéről, és alkalmat adott neki hite gyakorlására.
Az asszony az előtte elhaladó Jézus felé nyúlt, és pusztán ruhája szegélyét
sikerült megérintenie. Abban a pillanatban tudta, hogy meggyógyult. Erre az egy
érintésre összpontosította egész hitét. Fájdalma és elesettsége azon nyomban
megszűnt. Megborzongott, mintha elektromos áram hullámzott volna át egész
lényén. Teljesen egészségesnek érezte magát. "Megérzé testében, hogy kigyógyult
bajából" (Mk 5:29).
A hálás asszony köszönetet akart mondani a csodálatos Gyógyítónak, aki
ebben az egyetlen érintésben többet adott neki, mint az orvosok tizenkét hosszú év
alatt. De nem mert megszólalni. Szívében hálával megpróbált elhúzódni a tömegtől.
Egyszer csak Jézus megállt, és körülnézve megkérdezte: "Ki az, aki engem illete?"
Péter meglepetten nézett Jézusra, és így válaszolt: "Mester, a sokaság nyom
és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki engem illete?" (Lk 8:45).
"Illete engem valaki - mondta Jézus -, mert én észrevettem, hogy erő
származék ki tőlem" (46. vers). Különbséget tudott tenni a hit érintése és a
vigyázatlan tömeg véletlen érintése között. Valaki határozott céllal érintette meg, és
választ kapott.
25
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Krisztus nem a saját tájékoztatása végett tette fel a kérdést. Tanítást akart
adni a népnek, tanítványainak és az asszonynak. Reményt kívánt ébreszteni a
megpróbált asszonyban. Tudatosítani akarta benne, hogy a hit volt az, ami gyógyító
erőt hozott. Az asszony bizalma nem maradhatott észrevétlenül. Istent kellett hálás
beismerésének megdicsőítenie. Krisztus tudatni akarta vele, hogy helyesli hitből
fakadó cselekedetét. Nem akarta, hogy csak részleges áldással távozzék el. Tudnia
kellett, hogy Jézus ismeri szenvedését; hogy szánakozva szereti, és helyesli, hogy
hisz hatalmában: hiszi, hogy Krisztus minden bajától korlátlanul meg tudja
szabadítani azt, aki hozzá jön.
Jézus az asszony felé fordult, és hallani akarta, ki érintette meg. Az asszony -
látva, hogy nincs kibúvó - remegve lépett elő, és Jézus lábához vetette magát. A hála
könnyeit hullatva elmondta neki ott mindenki előtt, miért érintette meg ruháját, és
miként gyógyult meg azonnal. Félt, hogy Jézus ruhájának megérintése vakmerő
cselekedet volt. De egyetlen rosszalló szó sem hangzott el Krisztus ajkáról. Csakis
jóváhagyásról tanúskodtak szavai. Ezek a szavak az emberi szenvedést igazán
megértő, szerető szívből fakadtak. "Bízzál leányom - szólt kedvesen -, a te hited
megtartott téged; eredj el békességgel!" (48. vers). Óh, milyen vigasztalóak voltak
ezek a szavak! Attól való félelme, hogy megsértette Jézust, nem mérgezte meg
örömét.
A Jézus körül tolongó kíváncsi tömeg nem kapott éltető erőt. A szenvedő
asszony azonban, aki hittel érintette meg Jézust, meggyógyult. A lelki dolgokban is
ez a különbség a véletlen kapcsolat és a hit érintése között. Ha Krisztusban csupán
mint a világ Megváltójában hiszünk, lelkünk soha nem fog meggyógyulni. A hit,
amely üdvösséghez vezet, nem csupán az evangélium igazságainak puszta
elfogadása. Az igazi hit az, amely személyes Megváltójaként fogadja el Krisztust.
Isten azért adta egyszülött Fiát, hogy mivel hiszek, el ne vesszek, hanem örök életem
legyen (Jn 3:16). Amikor Krisztushoz fordulok, ahogy Igéje javasolja, hinnem kell,
hogy megmentő kegyelmében részesít. Azt az életet, amelyet most élek, "az Isten
Fiában való hitben" kell élnem, "aki szeretett engem, és önmagát adta érettem" (Gal
2:20).
Sokan a hitet csak állásfoglalásnak tartják. A megmentő hit azonban egyezség,
amely által azok, akik befogadják Krisztust, szövetséges viszonyba lépnek Istennel.
Az élő hit az erő fokozódását, a gyermeki bizalmat jelenti, amely által Krisztus
kegyeméből a lélek diadalmas hatalommá lesz.
A hit erősebb, mint a halál. Ha a betegek hitben a hatalmas Gyógyítóra
néznek, az eredmény csodálatos lesz. E hit nyomán testük és lelkük megelevenedik.
A rossz szokások rabjainak ne reménytelenségről és gyorsan közeledő
pusztulásról beszéljünk. Inkább irányítsuk tekintetüket Krisztusra! Hívjuk fel
figyelmüket a menny dicsőségére! Ez többet fog tenni e tehetetlen és látszólag
26
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
27
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
"Megtisztíthatsz engem!"
A Keleten ismert összes betegség közül a lepra volt a legfélelmetesebb. E
gyógyíthatatlan, ragályos betegség és az áldozatain látható iszonyatos hatás a
legbátrabbakat is félelemmel töltötte el. A zsidók azt tartották, hogy ez a betegség
Isten büntetése, és ezért "csapásnak", "Isten ujjának" nevezték. Mélyen
gyökerezőnek, kiirthatatlannak, halálosnak, a bűn szimbólumának tekintették.
A ceremoniális törvény a leprást tisztátalannak tartotta. Amit csak érintett,
tisztátalan lett. Lehelete megfertőzte a levegőt. A leprást kizárták az emberi
28
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
29
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
30
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
"Nyugalmat találtok"
Kedvesen biztatta a küszködőket: "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és
tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok
a ti lelkeiteknek" (Mt 11:29).
Krisztus e szavakat minden emberhez szólta. Mindegyikük megviselt,
megterhelt, akár tudja, akár nem. Mindenkire nehezednek olyan terhek, amelyeket
csak Krisztus tud levenni róluk. A legsúlyosabb nyűg a bűnteher. Megsemmisülnénk,
ha azt egyedül kellene hordanunk. De a Bűntelen Lény helyünkbe lépett, és "az Úr
mindnyájunk vétkét őreá veté" (Ésa 53:6).
Bűneink terhét Jézus hordozta. Ő leveszi e terhet fáradt vállunkról. Ő
nyugalmat ad nekünk. A gond és fájdalom terhét is Ő hordozza. Hív, hogy adjuk át
neki minden gondunkat, mert Ő szívén visel minket.
Idősebb testvérünk az örökkévalóság trónjánál van. Szemmel tart minden
egyes lelket, aki mint Megváltójára tekint reá. Tapasztalatból ismeri az emberiség
gyengeségeit, tudja, mire van szükségünk, és hogy miben áll a kísértések súlyos
volta. Hiszen "hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban
ment maradt" (Zsid 4:15 - új kat. ford.). Jézus őrködik feletted, Isten remegő
gyermeke! Sátán megkísért? Jézus megszabadít. Gyenge vagy? Ő megerősít.
Tudatlan vagy? Ő megvilágosít. Megsebeztek? Ő meggyógyít. Az Úr, aki "elrendeli a
csillagok számát", "meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket" (Zsolt
147:4.3).
Bármi aggaszt és bánt, ügyedet tárd az Úr elé, és akkor erőt kapsz a próbák
elviseléséhez. Szorult helyzetedből és nehézségeidtől való szabadulásra is módot
találsz. Minél gyengébbnek és tehetetlenebbnek érzed magad, annál erősebb leszel
az Ő erejében. Minél súlyosabbak a terheid, annál áldottabb lesz a nyugalom, amikor
átadod ezeket a terheket a Teherhordozónak.
A körülmények barátokat elszakíthatnak egymástól. A széles tenger háborgó
hullámai köztük és köztünk csapkodhatnak. De semmilyen körülmény, semmilyen
távolság nem választhat el bennünket a Megváltótól. Bárhol vagyunk, Ő mellettünk
van, hogy támogasson, megőrizzen, védelmezzen és bátorítson. Krisztus jobban
szereti megváltottait, mint az anya gyermekét. Kiváltságunk, hogy megnyugodjunk
szeretetében, és ezt tudjuk mondani: "Bízni fogok Őbenne, mert Ő életét adta
értem."
Az emberi szeretet változékony, de Krisztus szeretete nem változik. Amikor
segítségért kiáltunk hozzá, Ő kinyújtja kezét, hogy megmentsen bennünket.
"Mert a hegyek eltávoznak,
És a halmok megrendülnek;
De az én irgalmasságom tőled el nem távozik,
31
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
5. A lélek gyógyítása
Sokan azok közül, akik Krisztus segítségét kérték, saját maguk okozták
betegségüket. Krisztus mégsem fordult el tőlük. Amikor Krisztus ereje átjárta e
betegeket, felismerték bűneiket, és sokan nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is
meggyógyultak.
Köztük volt a kapernaumi gutaütött is. Már nem is remélte, hogy meggyógyul,
akárcsak a bélpoklos. Betegsége bűnös életének következménye volt, és szenvedését
súlyosbította a bűntudat. Hiába könyörgött a farizeusoknak és az orvosoknak, hogy
könnyítsenek rajta. Gyógyíthatatlannak mondták ki, bűnösnek ítélték, és
kijelentették, hogy Isten haragja miatt meg fog halni.
A gutaütött kétségbe volt esve. Ám hallott Jézus cselekedeteiről. Mások, olyan
bűnösök, tehetetlenek, mint amilyen ő is, meggyógyultak, és kezdte hinni, hogy ő is
meggyógyulhat, ha elviszik a Megváltóhoz. Reménye azonban alábbhagyott, amikor
eszébe jutott, hogy mitől beteg; mégsem tett le teljesen a gyógyulás lehetőségéről.
Mélységesen vágyott arra, hogy letehesse bűneinek terhét. Nagyon szeretett
volna Jézussal találkozni, bűnei bocsánatáról megbizonyosodni, és a mennyel
megbékülni. Ezután szívesen élne tovább, vagy meghalna, ahogy Isten akarja.
Nem volt vesztegetni való ideje. Sorvadt teste már a halál jeleit hordta magán.
Esdekelve kérte barátait, vigyék el ágyán Jézushoz. Barátai szívesen vállalkoztak e
feladatra, de olyan sűrű tömeg szorongott a házban, és a ház körül, ahol a Megváltó
tartózkodott, hogy a beteg és barátai nem tudtak közelébe férkőzni, vagy akár csak a
hangját meghallani. Jézus Péter házában tanított. A tanítványok - szokásukhoz híven
- Jézus körül ültek; "és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, akik jöttek
Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből" (Lk 5:17). Sokan közülük
kémkedés céljából jöttek, hogy valamivel bevádolhassák Jézust. Rajtuk kívül ott
tolongott a sokarcú tömeg, a tudni vágyók, a tisztelők, a kíváncsiak és a hitetlenek
sokasága; különböző nemzetiségűek és a társadalom különböző rétegeiből valók. "És
az Úrnak hatalma vala ővele, hogy gyógyítson" (Lk 5:17). Az élet Lelke lebegett az
összegyűltek felett, de a farizeusok és a doktorok nem érzékelték jelenlétét. Nem volt
hiányérzetük, és nekik nem szólt a gyógyítás. "Éhezőket töltött be javakkal, és
gazdagokat küldött el üresen" (Lk 1:53).
Akik a gutaütöttet hordozták, újra és újra megpróbáltak utat törni a tömegen
keresztül, de hiába. A beteg leírhatatlan lelki gyötrelemmel nézett szét. Hogyan adná
fel a reményt, amikor a sóvárgott segítség olyan közel van?! Javaslatára barátai
felvitték a ház tetejére, felbontották a tetőzetet, és leeresztették őt Jézus lábához.
32
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
33
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
34
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
"Akarsz-é meggyógyulni?"
"Van pedig Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy tó, amelyet héberül
Bethesdának neveznek. Öt tornáca van. Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták,
aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását" (Jn 5:2-3).
A tó vize bizonyos időközökben felkavarodott. A közhiedelem szerint ezt
valamilyen természetfölötti hatalom okozta. Azt is hitték, hogy aki a víz felkavarodása
után először lép a vízbe, meggyógyul, bármi legyen is a betegsége. A
betegek százai látogattak el erre a helyre;
de amikor a víz zavaros lett, a betegek tömegei a tóhoz tódulva
eltaposták a gyengébb
férfiakat, nőket és gyermekeket. Sokan még csak a tó közelébe sem tudtak
jutni. Sokan pedig, akiknek sikerült eljutniuk a tóig, meghaltak a szélén. A tó körül
menedékhelyek épültek, hogy a betegek védelmet találhassanak a nappali hőség és
az éjszakai hideg ellen. Egyesek ezekben a fedett csarnokokban töltötték az éjszakát,
és a gyógyulás hiú reményében nap mint nap a tó széléhez kúsztak.
Jézus éppen Jeruzsálemben volt. Egyedül járkált: láthatóan elmélkedett és
imádkozott. Közben a tóhoz ért. Meglátta a szerencsétlen betegeket, akik lesték azt,
amit gyógyulásuk egyedüli lehetőségének véltek. Jézus szerette volna gyakorolni
gyógyító hatalmát, és minden beteget meggyógyítani. De éppen szombat volt.
Tömegek mentek istentiszteletre a templomba, és Jézus tudta, hogy az ilyen
cselekedet - a gyógyítás - fellobbantja a zsidók előítéletét, és munkájának hamar
véget vetnek.
De a Megváltó meglátott egy különlegesen súlyos esetet: egy harmincnyolc
esztendeje tehetetlen, rokkant embert. Betegsége nagyrészt saját bűnös
életmódjának következménye volt, és az emberek Isten büntetését látták benne.
Hosszú éveket élt meg nyomorultan, egyedül, társtalanul, az Isten kegyelméből való
kitaszítottság érzésével. Amikor a víz felkavarodása várható volt, tehetetlenségén
35
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
36
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Krisztus meg tud és meg akar szabadítani. Életet lehel a bűnei miatt "holt" lélekbe (Ef
2:1). Megszabadítja a gyengesége, a balszerencséje vagy a bűnei által láncra vert
foglyot.
A bűntudat gyökereiben mérgezte meg az életet. De Krisztus ezt mondja:
"Elveszem bűneidet; békességet adok neked. Megvásároltalak vérem árán. Enyém
vagy. Kegyelmem megerősíti meggyengült akaratodat; megszabadítalak a
bűntudattól." Amikor kísértések törnek rád, amikor gondok és problémák vesznek
körül, amikor levert és csüggedt vagy, és már-már erőt vesz rajtad a kétségbeesés,
tekints Jézusra, és az Ő jelenlétének fénye szétoszlatja a téged körülzáró sötétséget!
Amikor a bűn akarja uralni lelkedet, és megterheli lelkiismeretedet, tekints a
Megváltóra! Kegyelme elég a bűn legyőzéséhez. Bár még kétségektől remegsz,
fordulj hozzá hálás szívvel! Ragadd meg a felkínált reménységet! Krisztus szeretne
befogadni családjába. Ereje segít gyengeségedben; Ő vezetni fog lépésről lépésre.
Tedd kezedet az övébe, és engedd, hogy vezessen!
Sohase érezd azt, hogy Krisztus távol van! Ő mindig közel van. Szeretete
körülvesz. Keresd Őt! Ő szeretné, ha megtalálnád. Ő nemcsak azt akarja, hogy
ruháját érintsd meg, hanem azt is, hogy állandóan vele járj.
37
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
38
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
39
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
40
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
41
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
kiáltották: "Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy...
meggyötörj minket?" (Mt 8:29).
A gonosz lelkek kénytelenek voltak szabadon bocsátani áldozataikat, és
csodálatos változás történt a megszállottakkal. Elméjük megvilágosodott. Szemük
értelmet sugárzott. Arcuk, amely régóta a Sátán hasonlatosságára torzult, hirtelen
szelíd lett, vérrel mocskolt kezük megpihent, és ajkuk Isten dicsőítésére nyílt.
Eközben az emberi lakóhelyükről kiűzött démonok a disznókba költöztek, és
pusztulásba kergették őket. A disznópásztorok pedig siettek ezt elhíresztelni, és az
egész lakosság odacsődült, hogy találkozzék Jézussal. A két megszállott a vidék réme
volt. Most ezek az emberek felöltözve, józanul ültek Jézus lábánál, hallgatták szavait,
és dicsőítették annak nevét, aki meggyógyította őket. De e csodálatos jelenet
szemlélői nem örültek. A disznók elvesztése fontosabb volt számukra, mint Sátán e
foglyainak szabadulása. Rémülettel tolongtak Jézus körül, és könyörögtek, hogy
távozzék el tőlük. Jézus teljesítette kérésüket, és azonnal áthajózott a túlsó partra.
A meggyógyított ördöngősök egészen másként éreztek. Vágyódtak
Szabadítójuk társaságára. Közelében biztonságban érezték magukat az életüket
meggyötrő és lényüket emberi mivoltuktól megfosztó démonoktól. Amikor Jézus már
indult, hogy belépjen a csónakba, nem maradtak el mellőle. Lábához borultak, és
kérlelték, hadd maradjanak vele, ahol hallhatják szavait. De Jézus azt mondta, hogy
menjenek haza, és mondják el, milyen nagyszerű dolgot művelt értük az Úr.
Otthon munka vár rájuk. Pogány családjuknak el kell mondaniuk, milyen áldást
kaptak Jézustól. Nehéz elszakadniuk a Megváltótól. Küzdelmes lesz a sorsuk pogány
honfitársaik között. Sokáig éltek a társadalomból kirekesztve, és ezért látszólag
alkalmatlanok voltak erre a munkára. De mihelyt Jézus rávilágított feladatukra,
készek voltak engedelmeskedni.
Nemcsak családjuknak és szomszédaiknak beszéltek Jézusról, hanem bejárták
az egész Tízvárost; hirdették mindenütt Jézus megmentő hatalmát, és elmondták,
hogyan szabadította meg őket a démonoktól.
Bár Gadara népe nem fogadta be Jézust, Ő nem hagyta őket a sötétben - amit
ők maguk választottak. Arra kérték, hogy távozzék el tőlük, de Ő nem hallgatta meg
kérésüket. Hiszen nem tudták, mit utasítanak el. Ezért azok útján küldte el nekik a
világosságot, akiket készek voltak meghallgatni.
A disznók elpusztításával Sátánnak az volt a célja, hogy az embereket
elfordítsa a Megváltótól, és megakadályozza az evangélium hirdetését azon a
vidéken. De pontosan ez az esemény rázta fel az embereket úgy, ahogy semmi más
nem tudta volna, és a figyelmet Krisztusra irányította. Bár a Megváltó eltávozott, az
emberek, akiket meggyógyított, tanúskodtak hatalmáról. Akik a sötétség
fejedelmének eszközei voltak, a világosság csatornái, Isten Fiának követei lettek.
42
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
43
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Jobban bátorítja az embert a legkisebb áldás is, amit Istentől ő kap, mint a mások
hitéről és tapasztalatairól olvasható összes történet együttvéve. Az az ember, akit
Isten kegyelme megérint, olyan lesz, mint a megöntözött kert; gyorsan új erőre kap,
világossága felfénylik a sötétben: és Isten dicsősége láthatóvá lesz rajta.
"Mivel fizessek az Úrnak Minden hozzám való jótéteményéért?
A szabadulásért való poharat felemelem,
És az Úrnak nevét hívom segítségül.
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom Az ő egész népe előtt."
"Éneklek az Úrnak egész életemben;
Zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!
Legyen kedves néki az én rebegésem;
Örvendezem én az Úrban."
"Hívjátok segítségül az ő nevét,
Hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki,
Beszéljétek el minden ő csodatételét.
Dicsekedjetek az ő szent nevével;
Örvendezzen azoknak a szívük, akik keresik az Urat."
"Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél:
Az én ajakim hadd dicsérjenek téged ...
Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem,
Mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Ha reád gondolok ágyamban:
Őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
Mert segítségem voltál,
És a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem."
"Istenben bízom, nem félek;
Ember mit árthatna nékem?
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal;
Megadom néked a hálaáldozatokat;
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól,
Bizony az én lábaimat az eleséstől;
44
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
45
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
46
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
47
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
48
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az orvos feladatai
"Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is
akképpen cselekedjetek."
A gyógyulás forrása
Csodatetteiben a Megváltó kinyilatkoztatta azt a hatalmat, amely állandóan
munkálkodik az emberért gyógyulása és megmaradása érdekében. Isten a természeti
erők felhasználásával napról napra, óráról órára, pillanatról pillanatra azon dolgozik,
hogy életben tartsa, megerősítse és helyreállítsa az embert. Ha a test bármely része
megsérül, azonnal megkezdődik a gyógyulási folyamat; a természeti erők működésbe
lépnek az egészség helyreállítására. De az a hatalom, amely a természeti erők
felhasználásával munkálkodik, Isten hatalma. Minden életadó erő tőle van. Amikor
valaki felépül betegségéből, Isten az, aki meggyógyította.
A betegség, a szenvedés és a halál az ellenséges hatalomtól származik. Sátán
pusztít, Isten gyógyít.
Ma is igazak az Izraelhez intézett szavak, amiket Isten a testileg, lelkileg
meggyógyult emberekről mondott: "Én vagyok az Úr, a te gyógyítód" (2Móz 15:26).
49
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az alábbi szavakból kitűnik, hogy mit kíván Isten minden embernek: "Szeretett
barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó
dolga van a lelkednek" (3Jn 2).
Ő az, "aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg
téged" (Zsolt 103:3-4).
Sok beteget Krisztus e figyelmeztetés kíséretében gyógyított meg: "Többé ne
vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod" (Jn 5:14). Így tanította meg nekik,
hogy betegségüket ők maguk okozták Isten törvényeinek áthágásával, és hogy az
egészséget csak engedelmességgel lehet megőrizni.
Az orvosnak meg kell tanítania betegeit arra, hogyan működjenek együtt
Istennel a helyreállítás munkájában. Az orvos egyre jobban felismeri azt a tényt,
hogy a betegség a bűn következménye. Tudja, hogy a természet törvényei - éppúgy,
mint a Tízparancsolat előírásai - Istentől származnak, és csak az irántuk való
engedelmesség által állhat helyre és őrizhető meg az egészség. Az is nyilvánvaló
előtte, hogy sok szenvedés káros szokások következménye, és e betegek
meggyógyulhatnának, ha megtennék saját egészségük érdekében mindazt, amire
lehetőségük van. Meg kell tanítani őket arra, hogy minden olyan szokás bűn, ami
rombolja a testi, szellemi és lelki energiát, és az egészség helyreállhat azoknak a
törvényeknek való engedelmesség által, amelyeket Isten az egész emberiség javára
alkotott.
Az orvos árt embertársának, ha bár látja, hogy a beteg szenvedésének oka a
helytelen evés és ivás vagy más helytelen szokás, de elmulasztja erre felhívni a
figyelmét. Alkoholisták, tébolyodottak, erkölcstelenek mind arra késztetik az orvost,
mondja meg világosan és érthetően, hogy a szenvedés a bűn következménye. Azok,
akik tudják, milyen elvek szabályozzák az életet, komolyan igyekezzenek elhárítani a
betegség okait. Hogyan maradhat az orvos nyugodt, miközben a fájdalommal való
állandó küzdelmet látja, és folytonosan a szenvedés enyhítésén munkálkodik? Vajon
akkor jó és irgalmas ember, ha nem tanítja, hogy a szigorú mértékletesség a
betegség ellenszere?
Tegyük világossá, hogy Isten parancsolatainak útja az élet útja! A természet
törvényeit Isten állította fel, de Isten törvényei nem önkényes követelmények. A
törvény - mind a fizikai, mind az erkölcsi - minden egyes "ne tedd" parancsa egy-egy
ígéretet is rejt magában. Ha engedelmeskedünk, áldás kíséri lépteinket. Isten soha
nem kényszerít arra, hogy helyesen cselekedjünk, de meg akar óvni a rossztól, és rá
akar nevelni arra, ami jó.
Hívjuk fel a figyelmet az Izraelnek tanított törvényekre! Isten világosan
megmondta nekik, hogyan éljenek. Megismertette velük mind a fizikai, mind a lelki
jólétük alapját képező törvényeket, és megígérte nekik, hogy "távol tart az Úr tetőled
50
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
51
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
árad a föld felé. Ha az emberek Isten ajándékai iránti hálával kitárnák lelkük ablakait
a menny felé, a gyógyító erő sugarai beragyognának rajtuk.
Az az orvos, aki Krisztus igazi munkatársa akar lenni, igyekszik munkája
minden területén eredményesen dolgozni. Szorgalmasan tanul, hogy felelősségteljes
hivatásában jól képzett legyen. Állandóan magasabb szintre, nagyobb tudásra,
ügyességre és fokozott tisztánlátásra törekszik. Minden orvosnak tudatosítania kell,
hogyha gyenge, szakszerűtlen munkát végez, nemcsak kárt okoz a betegnek, de
igazságtalan orvostársával szemben is. Az az orvos, aki megelégszik alacsony szintű
szakképzettséggel és tudással, nemcsak rossz hírbe hozza az orvosi hivatást, de
meggyalázza Krisztust, a legfőbb Orvost.
Akik alkalmatlannak tartják magukat az orvosi feladatra, azok válasszanak más
foglalkozást. Akik alkalmasak a betegek gondozására, de tudásuk és egészségügyi
képzettségük korlátozott, jól teszik, ha vállalják a munka szerényebb részét, és mint
ápolók szolgálnak hűségesen.
Egy szakképzett orvos melletti türelmes munkával állandóan tanulhatnak, és
kihasználva minden alkalmat a tanulásra, végül megszerezhetik az orvosi képesítést.
Fiatalabb orvosok "mint együttmunkálkodók [a Nagy Orvossal] ... hiába ne vettétek
légyen az Isten kegyelmét ... senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy [a
betegeknek való] szolgálatunk ne szidalmaztassék: hanem ajánljuk magunkat
mindenben, mint Isten szolgái" (2Kor 6:1-4).
Isten azt akarja, hogy mindig felfelé tartsunk. Az igazi orvos-misszionárius
egyre ügyesebb lesz orvosi szolgálatában. Tehetséges, magasabb szakmai tudású
keresztény orvosokat kell keresni és arra biztatni, hogy álljanak Isten szolgálatába
olyan helyeken, ahol másokat orvos-misszionáriusokká tudnak nevelni és képezni.
Az orvos gyűjtse lelkébe Isten szavának világosságát! Növekedjék állandóan a
kegyelemben! Nála a vallás nem csupán egy befolyás a többi között, hanem minden
más befolyás felett áll. Az orvosnak magasztos, szent indítékokból kell cselekednie -
nyomós indítékokból, amelyek attól a Valakitől származnak, aki életét adta azért,
hogy erőt adjon nekünk a bűn legyőzéséhez.
Ha az orvos lelkiismeretesen és szorgalmasan igyekszik magát hivatásában
eredményessé tenni, ha életét Krisztus szolgálatának szenteli, és időt fordít saját
szívének vizsgálatára, akkor lesz képessége ahhoz, hogy megértse szent elhívásának
titkait. Olyanná fegyelmezheti és képezheti magát, hogy azon a körön belül, ahol
hatással lehet mások életére, látni fogja annak a nevelésnek és bölcsességnek
nagyszerű voltát, amelyhez az juthat, aki kapcsolatban áll a bölcsesség és hatalom
Istenével.
Sehol sincs szükség olyan szoros közösségre Krisztussal, mint az orvos
szolgálatában. Aki jól akarja végezni orvosi feladatait, annak naponta és óránként
keresztény életet kell élnie. A beteg élete az orvos kezében van. Egy gondatlan
52
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
diagnózis, egy téves recept, vagy ügyetlen mozdulat az operáció alkalmával, még ha
az egy hajszálnyi is, egy élet áldozatul eshet, és egy ember örök sorsa
megpecsételődött. Milyen ünnepélyesen komoly gondolat! Milyen fontos, hogy az
orvost mindig az égi Orvos irányítsa!
A Megváltó készségesen segít mindenkinek, aki tőle kér bölcsességet és
világos gondolkodást. És kinek van nagyobb szüksége bölcsességre és tiszta
gondolkodásra, mint az orvosnak, akinek döntésein olyan sok múlik? Aki megpróbál
életet meghosszabbítani, tekintsen hittel Krisztusra, hogy Ő irányítsa minden
mozdulatát. A Megváltó tapintatossá és ügyessé fogja őt tenni a nehéz esetek
kezelésében
Csodálatos alkalmak kínálkoznak a betegek gondozóinak. Lássák meg, hogy az
orvos mindennel, amit a beteg gyógyulása érdekében tesz, segít nekik Istennel
együttműködni a betegség elleni harcban! Éreztesd meg velük, hogy az Isten
törvényeivel összhangban tett minden egyes lépésnél várhatják az isteni erő
támogatását!
A betegek és szenvedők jobban bíznak abban az orvosban, akiről tudják, hogy
szereti és féli Istent. Építenek szavaira. Biztonságban érzik magukat, ha az az orvos
jelen van, és ő intézkedik.
A keresztény orvos kiváltsága, hogy - ismerve az Úr Jézust - imában
meghívhatja Őt a betegszobába. Egy kritikus operáció előtt kérje az orvos a Nagy
Orvos segítségét! Biztosítsa a szenvedőt, hogy Isten biztonságosan át tudja segíteni
őt a megpróbáltatáson; hogy Ő minden időben biztos menedék a benne bízóknak! Az
az orvos, aki ezt nem tudja megtenni, annak betegei egymás után halnak meg,
akiket különben megmenthetett volna. Ha szavaival a megértő, a szenvedés minden
nyilallását érző Megváltó iránt hitet tudna ébreszteni, és a beteg szükségleteit
imában Isten elé tudná tárni, a válságos állapot gyakrabban oldódnék meg.
Csak Ő, aki olvas a szívekben, tudhatja, hogy sok beteg milyen remegve és
rettegve fekszik a sebész keze alá. Tudják, milyen veszélyben vannak. Ha bíznak is
az orvos szaktudásában, tudják, hogy ő sem tévedhetetlen. De amint látják az orvost
imában fejet hajtva Isten segítségét kérni, bizalom ébred bennük. A hála és bizalom
megnyitja szívüket Isten gyógyító hatalma előtt, egész lényük megélénkül, és győz
az életerő.
A Megváltó jelenléte az orvosnak is éltető erőt ad. Sokszor a munkájával járó
felelősség és lehetőség megrémíti. A bizonytalanság és félelem miatti izgalom
ügyetlenné teszi kezét. De nyugodttá és bátorrá teszi az a bizonyosság, hogy a
mennyei Tanácsadó mellette van, vezeti és támogatja. Krisztus megérinti az orvos
kezét, és ez élteti, megnyugtatja őt, bizalommal tölti el, és képessé teszi a feladatra.
Amikor a válság elmúlik, és nyilvánvaló a siker, töltsön az orvos néhány percet
imában a beteggel! Fejezze ki háláját a megtartott életért. Amikor a beteg hálát
53
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
54
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Isten ígéretei
Az orvosnak különleges alkalmai kínálkoznak arra, hogy betegei figyelmét
Isten ígéreteire irányítsa. E tárházból hozzon elő új és régi dolgokat, alkalomadtán a
vigasztalás és tanítás olyannyira vágyott szavait szólva. Legyen az orvos elméje friss
gondolatok tárháza! Tanulmányozza szorgalmasan Isten szavát, hogy jól megismerje
ígéreteit. Tanulja meg és ismételgesse Krisztus vigasztaló szavait, amelyeket földi
szolgálata alatt tanítás és gyógyítás közben mondott. Beszéljen Krisztus gyógyító
munkájáról, gyengédségéről és szeretetéről! Sohase mulassza el betegei figyelmét
Krisztusra, a nagy Orvosra irányítani!
Ugyanaz a hatalom van Krisztus Igéjében, mint amelyet földön jártakor Ő
gyakorolt az emberek között. Szava volt az, amellyel betegséget gyógyított és
démonokat űzött ki; szavával csendesítette le a tengert, támasztotta fel a halottat; és
az emberek bizonyságot tettek arról, hogy szavában erő van. Isten szavát szólta,
ahogy az Ószövetség prófétáihoz és tanítóihoz is. Az egész Biblia Krisztus
kinyilatkoztatása.
Fogadjuk a Szentírást Isten hozzánk intézett - nem csupán írott, hanem
mondott - szavaként is! A hozzá jövő szenvedőkben Krisztus nemcsak azokat látta,
akik akkor segítséget kértek tőle, hanem mindazokat is, akik a korszakokon át
hasonló ínségben és hasonló hittel fordulnak majd hozzá. Amikor így szólt a
gutaütötthöz: "Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid", amikor ezt mondta a
kapernaumi asszonynak: "Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el
békességgel!" (Mt 9:2; Lk 8:48). Ezek a szavak más bűnterhet hordozókhoz is
szólnak, akiknek segítségét kellene igényelniük.
Így van ez Isten Igéjének minden ígéretével. Bennük Ő személy szerint
mindnyájunkhoz szól, olyan közvetlenül, mintha ténylegesen hallanánk szavát.
Krisztus megígéri nekünk kegyelmét és megosztja velünk hatalmát. Ezek azok a
falevelek, amelyek "a népek gyógyítására szolgálnak" (Jel 22:2 - új prot. ford.).
Elfogadva, belénk ivódva, jellemünk erősségévé, az élet mozgatórugójává,
fenntartójává lesznek. Semmi másnak nincs ilyen gyógyító ereje. Ezen kívül semmi
sem képes azt a biztonságot és hitet adni, amely az egész ember éltető erejévé válik.
A sír szélén álló, félelemtől remegő, a szenvedés és bűn terhétől elcsigázott
léleknek ismételje el az orvos - ha alkalma van rá - a Megváltó szavait, mert a
Szentírás minden szava az Ő beszéde:
"Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor
vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben
jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te
Istened, Izraelnek szentje, a te megtartód. ... Mivel kedves vagy az én szemeimben,
becses vagy és én szeretlek." "Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat
55
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!" "Ne félj, mert én veled vagyok"
(Ésa 43:1-4, 25, 5).
"Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk" (Zsolt
103:13-14).
"Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtelenné lettél az Úrhoz, a te
Istenedhez." "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és
megtisztítson minket minden hamisságtól" (Jer 3:13; 1Jn 1:9).
"Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt, bűneidet; térj
énhozzám, mert megváltottalak" (Ésa 44:22).
"No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! Ha bűneitek skarlátpirosak,
hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a
gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek" (Ésa 1:18-19).
"Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én
irgalmasságomat." "Elrejtém orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal
könyörülök rajtad" (Jer 31:3; Ésa 54:8).
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek." "Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Jn 14:1, 27).
"Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint
patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön" (Ésa 32:2).
"A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a
szomjúságban elepedt: én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem
hagyom el őket" (Ésa 41:17).
"Így szól az Úr, teremtőd": "Vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a
szárazra; kiöntöm Lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre." (Ésa
44:2-3).
"Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai" (Ésa
45:22).
"Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket." "Ő
megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek
büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg" (Mt 8:17; Ésa 53:5).
Az igazi orvos egyben nevelő is. Tudja, hogy nemcsak a közvetlen gondozása
alatt álló betegekért felelős, hanem a társadalomért is, amelyben él. Ő mind a fizikai,
mind az erkölcsi egészség őre. Nemcsak a betegek kezelésének helyes módszereit
56
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
57
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Természetes gyógymódok
Tiszta levegő, napfény, mértékletesség, pihenés, testedzés, megfelelő
táplálkozás, a víz használata, Isten erejébe vetett hit - ezek az igazi gyógyszerek.
Mindenkinek tudnia kell a természet gyógyító eszközeiről, és arról, hogy miként
alkalmazza őket. Fontos, hogy mindenki értse a betegápolás alapelveit, és hogy
olyan gyakorlati kiképzést is kapjon, amely tudásának helyes alkalmazására képesíti.
A természetes gyógymódok használata nagy gondot és erőfeszítést igényel,
amire sokan nem hajlandóak. A természet fokozatosan gyógyít és állít helyre. A
türelmetleneknek ez a folyamat lassúnak tetszik. A káros élvezetekről való lemondás
áldozatba kerül. A végén azonban megmutatkozik, hogy a természet - amennyiben
nem gátolják - bölcsen és jól végzi munkáját. Egészséges test és egészséges lélek
lesz azok jutalma, akik szívós kitartással engedelmeskednek törvényeinek.
Általában kevés figyelmet szentelnek az egészség megőrzésének. Sokkal jobb
megelőzni a betegséget, mint tudni, hogyan kezeljük, amikor már megkaptuk. Saját
érdekünkben és az emberiség érdekében mindenkinek kötelessége, hogy tisztában
legyen az élet törvényeivel, és hogy lelkiismeretesen engedelmeskedjék nekik.
Mindenkinek meg kell ismernie a legcsodálatosabb organizmust, az emberi testet.
Meg kell érteniük a különböző szervek szerepét, és hogy egészséges működésük
céljából hogyan függnek egymástól. Tanulmányozniuk kell a lélek hatását a testre és
a testét a lélekre, valamint az őket szabályozó törvényeket.
58
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
59
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
60
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A példa hatalma
Az orvos - aki az emberek otthonában szolgál - virraszt a betegek ágya
mellett, csökkenti aggodalmukat, visszahozza őket a sír széléről, reményt ébreszt a
haldoklókban, megnyeri bizalmukat és szeretetüket. Ez a lehetőség csak kevés
embernek adatott meg. Még az evangélium szolgájának sincsenek ilyen nagy
lehetőségei, és nincs ilyen messze ható befolyása.
Az orvos példájának - nem kevésbé mint tanításának - pozitív hatalomnak kell
lennie a jó oldalán. A reform ügye olyan férfiakat és nőket szólít meg, akiknek az
élete önuralomról tesz bizonyságot. Az elvek gyakorlása az, ami súlyt ad ezeknek az
elveknek. A világnak arra van szüksége, hogy a gyakorlatban mutassuk be, mit tud
Isten kegyelme tenni emberek elvesztett méltóságának helyreállításában azáltal,
hogy önuralomhoz segíti őket. Semmire sincs a világnak olyan szüksége, mint arra,
hogy az evangélium megmentő erejét Krisztuséhoz hasonló életek mutassák be.
Az orvos folytonosan kapcsolatba kerül azokkal, akiknek szükségük van a jó
példa erejére és bátorítására. Sokan erkölcsileg gyengék. Hiányzik belőlük az
önuralom, és könnyen legyőzi őket a kísértés. Az orvos csak úgy tud segíteni ezeken
az embereken, ha saját életében mutatja be annak az elvnek az erejét, amely
minden káros szokás és szentségtelen vágy felett képes diadalmaskodni. Saját
életében kell meglátszania egy olyan hatalom működésének, amely mennyei. Ha itt
kudarcot vall, bármilyen súlyosak és meggyőzőek is a szavai, ő maga rossz befolyást
áraszt.
Sok olyan ember kér orvosi tanácsot és kezelést, akinek az élete saját rossz
szokásai miatt futott erkölcsileg zátonyra. Megtörtek, gyengék, megsebzettek, érzik a
saját oktalanságukat, és azt, hogy képtelenek győzni. Környezetük legyen mentes
minden olyan dologtól, ami a jelenlegi állapotukat előidéző gondolatokat és érzéseket
ébreszti bennük. A tisztaság, a szent és nemes gondolatok légkörét kell magukba
szívniuk. Milyen félelmes a felelősségük azoknak, akiknek jó példát kellene
61
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
62
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
63
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az orvos-misszionáriusok és munkájuk
Olyanok lesznek,
"mint az Úrtól való harmat".
9. Tanítás és gyógyítás
A tanítványok szolgálata
Lukács, a nevét viselő evangélium írója, orvos-misszionárius volt. A Szentírás
"ama szeretett orvos"-nak nevezi (Kol 4:14). Pál apostol hallott Lukács orvosi
tudományáról, és felkereste őt, mint akire az Úr különleges munkát bízott. Megnyerte
munkatársának, és miközben egyik helyről a másikra utazott, Lukács elkísérte. Egy
idő után Pál Filippiben, Macedóniában hagyta Lukácsot. Lukács itt éveken át
dolgozott mind orvosként, mind pedig az evangélium tanítójaként. Mint orvos szolgált
a betegeknek, majd pedig imádkozott azért, hogy Isten gyógyító ereje nyugodjék
64
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
meg a szenvedőkön. Így nyílt meg az út az evangéliumi üzenet előtt. Lukács orvosi
eredményei sok alkalmat kínáltak neki arra, hogy Krisztust prédikálja a pogányok
között. Isten azt akarja, hogy mi is úgy dolgozzunk, ahogy a tanítványok tették. A
testi gyógyítás és az evangélium hirdetése szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az
evangélium munkájában a gyógyítás soha nem választható el a tanítástól.
A tanítványok feladata az evangélium ismeretének terjesztése volt. Isten rájuk
bízta ezt a munkát: hirdetniük kellett a világnak azt a jó hírt, amit Krisztus hozott el
az embereknek. Ezt a munkát ők végezték el koruk népe számára. Egyetlen
nemzedék alatt elvitték az evangéliumot az ég alatt élő minden nemzetnek.
Az evangélium világszéles hirdetése az a munka, amelyet Isten az Ő nevét
viselőkre bízott. A világ bűneinek és nyomorának az evangélium az egyetlen
ellenszere. Isten kegyelmének üzenetét meg kell ismertetni az emberiséggel. Ez
elsődleges feladatuk mindazoknak, akik ismerik ennek az üzenetnek a gyógyító
erejét.
Abban az időben, amikor Krisztus a tanítványokat megbízta az evangéliumi
üzenet hirdetésével, az Isten és Igéje iránti hit majdnem kihalt a világból. A zsidó
nép, amely Jahve ismeretével büszkélkedett, Isten Igéjét felváltotta a
hagyományokkal és emberi spekulációkkal. Önző becsvágy, hivalkodás, kapzsiság
töltötte be az emberek gondolatvilágát. Az Isten iránti tisztelet és az emberek iránti
irgalom ismeretlenné vált közöttük. Az önzés volt az uralkodó elv, és Sátán akarata
érvényesült az emberiség nyomorában és lealacsonyodásában.
Sátán ügynökei vették birtokukba az embereket. Isten lakóhelyévé teremtett
emberi testek démonok lakóhelyévé lettek. Érzékeiket, idegeiket és szerveiket
természetfölötti lények a leghitványabb vágyak kielégítésére késztették. Az
embereket gonoszok légiói vették birtokukba, és arckifejezésükre a démonok
nyomták rá bélyegüket.
Milyen a világ állapota ma? Vajon a Biblia iránti hitet nem rombolta le a
"magasabb kritika" és korunk bölcselkedése, akárcsak Krisztus idején a hagyomány
és a rabbinizmus? Most nem éppúgy a kapzsiság, a becsvágy és a szórakozás vágya
tartja rabságban az emberek szívét, mint akkor? Az állítólagos keresztény világban -
még Krisztus állítólagos egyházában is - milyen kevés embert irányítanak a
keresztény elvek! Az üzleti, a társadalmi és a családi életben, még vallásos körökben
is, milyen kevesen teszik Krisztus tanításait a mindennapi élet szabályává! Nem igaz-
e az, hogy "az igazság messze áll... az egyenesség nem juthat be... és aki a gonoszt
kerüli, prédává lesz" (Ésa 59:14-15)?
"Bűncselekmények járványa" közepette élünk, amit minden gondolkodó,
istenfélő ember rémülten vesz tudomásul. Nincs olyan emberi toll, amely le tudná írni
az eluralkodó romlottságot. Minden nap újabb meglepetéssel szolgál, ami a politikai
viszályt, megvesztegetést és csalást illeti. Minden nap magával hozza az erőszakos
65
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
66
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
67
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
68
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
69
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
70
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
titka Isten iránti bizalmuk volt. Naponta tanultak tőle, akinek csodálatos a
bölcsessége és nagy a hatalma.
Ezeket a munkásokat bátorítani kell. Az Úr kapcsolatba hozza őket jobb
képességű emberekkel, hogy kitöltsék a mások által hagyott réseket. Gyorsaságuk a
tennivalók felismerésében, készségük a rászorulók megsegítésére, kedves szavaik és
tetteik olyan ajtókat nyitnak meg, amelyek különben zárva maradnának. Közel
férkőznek a bajbajutottakhoz, és szavaik meggyőző befolyása sok remegő lelket vonz
Istenhez. Szolgálatuk mutatja, mit tehetnének sok ezren mások is, ha akarnának.
Tartalmasabb élet
Semmi sem ébreszt olyan önfeláldozó buzgóságot, és nem csiszolja és erősíti
úgy a jellemet, mint a másokért való szolgálat. Sok állítólagos keresztény a
gyülekezeti kapcsolatok keresésében csak önmagára gondol.
Élvezni akarják a gyülekezeti közösséget és a pásztori gondoskodást. Nagy és
virágzó gyülekezetek tagjaivá lesznek, és beérik azzal, hogy tesznek valami keveset
másokért. Így megfosztják magukat a legértékesebb áldásoktól. Sok embernek
nagyon hasznos lenne, ha feláldoznák kellemes, könnyen irányítható kapcsolataikat.
Menjenek oda, ahol energiájukat a keresztény szolgálat igényli, és megtanulhatnak
felelősséget hordozni.
Az egy csomóba zsúfolt fák nem fejlődnek egészségesen és masszívan. A
kertész átülteti őket, hogy legyen helyük a fejlődéshez. Hasonló munka nagy
gyülekezetek számos tagjának is javára szolgálna. Oda kellene helyezni őket, ahol
energiájukat aktív keresztény szolgálat köti le. De a másokért való szolgálat hiánya
miatt elvesztik lelki életüket, elkorcsosulnak és eredménytelenek lesznek. Valamilyen
misszióterületre áttelepülve pedig megerősödnének.
Senkinek sem kell várnia addig, amíg valamilyen távoli területre hívják, hogy
elkezdjen másoknak segíteni. A szolgálat ajtói mindenütt nyitva vannak. Ott élnek
körülöttünk azok, akik segítségünket igénylik. Özvegyek, árvák, betegek és
haldoklók, csüggedtek, lehangoltak, tudatlanok és kivetettek mindenütt találhatók.
Éreznünk kell, hogy különleges feladatunk a szomszédainkért való szolgálat.
Keressétek meg, hogyan tudtok a legjobban segíteni azoknak, akik nem érdeklődnek
a vallásos dolgok iránt. Amikor meglátogatjátok barátaitokat és szomszédaitokat,
tanúsítsatok érdeklődést lelki életük iránt éppúgy, mint földi jólétük iránt. Beszéljetek
nekik Krisztusról, a bűnbocsátó Megváltóról. Hívjátok meg szomszédaitokat
otthonotokba, és olvassatok nekik a Bibliából és annak igazságait magyarázó
könyvekből. Hívjátok meg őket, hogy énekeljenek és imádkozzanak veletek. Ezeken a
kis összejöveteleken Krisztus is jelen van, ahogy megígérte, és kegyelme megérinti a
szíveket.
71
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Apró alkalmak
Senki se keressen nagyobb feladatokat, kihasználatlanul hagyva az apró
alkalmakat. Míg sikeres lehetsz a kis feladatban, a nagyobb munkába belebukhatsz,
és akkor elcsüggedsz. Ha teljes erőbedobással végzed el a kezed ügyében lévő
feladatokat, akkor alkalmassá teheted magad a nagyobb munkára. A mindennapi
alkalmak figyelmen kívül hagyásával, a kéznél levő kicsiny dolgok mellőzésével sokan
gyümölcstelenek lesznek és elsorvadnak.
Ne támaszkodj emberi segítségre! Az embereken túl nézz arra a Valakire, akit
Isten fájdalmaink elviselésére, bánatunk elhordozására, szükségleteink kielégítésére
rendelt. Istent szaván fogva bárhol találsz munkát. Fogj hozzá, és rendíthetetlen
hittel lépj előre! Az a hit, hogy Krisztus jelen van, erőt ad és állhatatossá tesz.
Munkálkodj önzetlen érdeklődéssel, lelkiismeretes igyekezettel, kitartó erővel.
Egyes területeken, ahová az elviselhetetlen és csüggesztő állapotok miatt
sokan nem hajlandóak odamenni, önfeláldozó munkások erőfeszítései meglepő
változásokat hoztak létre. Nem emberi erőre, hanem Istenre támaszkodva
türelmesen és kitartóan dolgoztak, és az Ő kegyelme erőt adott nekik. Az így
megvalósított sok jót ez a világ soha nem fogja megismerni, de az áldott eredmények
láthatóak lesznek odaát.
Önfenntartó misszionáriusok
Önfenntartó misszionáriusok sok helyen eredményesen dolgozhatnak. Pál
apostol önfenntartó misszionáriusi munkával világszerte megismertette Krisztust. Míg
Ázsia és Európa nagyvárosaiban naponta hirdette az evangéliumot, kézművesi
mesterségét folytatva tartotta fenn magát és társait. Az efézusi vénekhez intézett,
munkamódszereiről bizonyságot tevő búcsúszavai értékes tanulságokkal szolgálnak
minden evangéliumi munkás számára.
"Ti tudjátok" - mondta -, "mint viseltem magamat tiköztetek az egész idő
alatt... hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem
néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként... Senkinek ezüstjét, vagy
aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam
72
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
73
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
74
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
"Az Úr Isten bölcs nyelvet adott énnékem, hogy tudjam erősítni a megfáradtat
beszéddel" (Ésa 50:4).
Körülöttünk szomorú szívű emberek vannak. Mindenütt - itt is, ott is -
megtaláljuk őket. Keressük meg ezeket a szenvedőket, és mondjunk vigasztalásul az
ő helyzetükhöz illő szavakat! Legyünk mindig jó eszközök, akikből üdítő vízként árad
a részvét. Senki se felejtse el, hogy mások életében is vannak a halandók szeme elől
elrejtett fejezetek! "Naplójuk" kíváncsi szemektől eltakart szomorú történeteket őriz.
Hosszú kemény harcokról, lehangoló körülményekről, talán családi bajokról szól,
amelyek napról napra csökkentik a bátorságot, a bizalmat és a hitet. Az élet csatáját
kilátástalanul vívók erősíthetők kis figyelmességekkel, amelyek csak szeretetteljes
fáradozásba kerülnek. Egy igaz barát erős, segítőkész kézszorítása többet ér nekik,
mint az arany vagy az ezüst. A kedves szavakat angyalok mosolyaként fogadják.
Tömegek küszködnek a szegénységgel, és kénytelenek kis fizetségért kemény
munkát végezni. Így is csak az élet legfontosabb szükségleteit tudják kielégíteni. A
jobb dolgok reménye nélküli gürcölés és nélkülözés teszi terhüket majdnem
elviselhetetlenné. Gondterheltek és lesújtottak; nem tudják, hova forduljanak
segítségért. Érezz velük együtt próbáikban, szívfájdalmukban és csalódásukban! Így
lehetőséged nyílik arra, hogy segíts rajtuk. Beszélj nekik Isten ígéreteiről, imádkozz
velük és értük, ébressz bennük reményt!
Amikor a lélek beteg és a csüggedt szív már alig ver, a Megváltó úgy tekinti a
vigasztaló, bátorító szavakat, mintha azokat neki magának mondták volna. Amikor a
szívek felvidulnak, a mennyei angyalok örömmel nyugtázzák azt.
A Úr korszakról korszakra fel akarja ébreszteni az emberek lelkében mennyei
testvériségük tudatát. Legyél Isten munkatársa! Amikor a világon eluralkodik a
gyanakvás, és az emberek elhidegülnek egymástól, Krisztus tanítványai tanúsítsanak
olyan lelkületet, amilyen a mennyben uralkodik!
Szólj úgy, ahogy Ő szólna, cselekedj úgy, ahogy Ő cselekednék! Mindig
tükrözd vissza kedves jellemét! Mutasd meg azt a végtelen szeretetet, amely minden
tanításának és az emberekkel való kapcsolatának az alapja. A legszerényebb munkás
is, ha Krisztussal együttmunkálkodik, olyan húrokat pengethet meg, melynek rezgése
a föld végső határáig elhallatszik, és dallama az örök korszakokon át elhat.
Mennyei lények várnak arra, hogy emberi eszközökkel együttműködve
megmutathassák a világnak, mivé válhatnak emberek, és Istennel egységben mit
valósíthatnak meg pusztulásba rohanó lelkek megmentéséért. Isten korlátlanul fel
tudja használni azt az embert, aki énjét megtagadva szabad teret enged szívében a
Szentlélek munkájának, és teljesen Istennek szentelt életet él. Azok, akik testüket,
lelküket és egész lényüket Isten szolgálatára szentelik, állandóan új fizikai, szellemi
és lelki erőt kapnak. A menny kimeríthetetlen tárháza áll rendelkezésükre. Krisztus
nekik adja saját Lelkének éltető leheletét, saját életét. A Szentlélek mennyei erővel
75
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
76
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Krisztus nem azért szeretett minket, mintha mi már előbb szerettük volna Őt,
hanem "mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt". Nem úgy bánik
velünk, ahogy megérdemeljük. Habár bűneink kárhoztatást érdemelnek, Ő nem
kárhoztat minket. Évről évre elviseli gyengeségünket, tudatlanságunkat,
hálátlanságunkat és makacsságunkat. Bár tévelygünk, szívünk kemény és Szent
Igéjét elhanyagoljuk, Ő mégis állandóan felénk nyújtja kezét.
A kegyelem Isten tulajdonsága, amelyet arra érdemtelen emberi lények iránt
gyakorol. A kegyelmet nem is kerestük, de Isten általa keres bennünket, és örömmel
árasztja reánk, nem mintha méltók lennénk rá, hanem mert végtelenül méltatlanok
vagyunk. Kegyelmére csak nagy szükségünk miatt tarthatunk igényt.
Az Úr Isten Jézus Krisztus által naphosszat a bűnös és elbukott ember felé
nyújtja hívogató kezét. Ő mindenkit elfogad. Szívesen lát mindenkit. Örömmel bocsát
meg a legbűnösebbeknek is. Elveszi a prédát az erőstől, megszabadítja a foglyot,
kiragadja az üszkös fadarabot a tűzből. A legmélyebb emberi nyomorúságig ereszti le
kegyelmének aranyláncát, és felemeli a bűnnel fertőzött, megrontott embert.
Minden ember Krisztus szeretetének és érdeklődésének tárgya. Életét adta
azért, hogy visszavezethesse az embert Istenhez. Ahogy a pásztor gondot visel
nyájának juhairól, úgy gondoskodik Ő is a bűnös, tehetetlen emberről, akit Sátán
mesterien szőtt hálói pusztulással fenyegetnek.
A Megváltó példát mutat arra, hogyan szolgáljunk a megkísértett és tévedő
embereknek. Nekünk is az általa tanúsított érdeklődéssel, gyengédséggel és
türelemmel kell másokkal bánnunk. "Amint én szerettelek titeket - mondja -, úgy
szeressétek ti is egymást" (Jn 13:34). Ha Krisztus bennünk lakik, akkor az Ő önzetlen
szeretetét tanúsítjuk mindenki iránt, akivel dolgunk van. Amikor együttérzést és
segítséget igénylő embereket látunk, nem azt kérdezzük: "Megérdemlik-e?", hanem
azt, hogy "hogyan lehetek hasznukra?"
77
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
78
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A reménység megtart
"Reménységben tartatunk meg" (Róm 8:24). Éreztessük meg a bűnbe esett
emberekkel, hogy számukra sincs még túl késő emberhez méltóan élni. Krisztus
megtisztelte az embert bizalmával, és ezzel irántuk való megbecsülését fejezte ki.
Még a legmélyebbre süllyedt embereket is tisztelettel kezelte. Krisztusnak mindig fájt,
amikor ellenségeskedéssel, romlottsággal és erkölcstelenséggel találta magát
szemben, de soha egyetlen szóval sem fejezte ki, hogy ez sérti érzékenységét, vagy
bántja finom ízlését. Bármilyen gonosz szokással, súlyos előítélettel vagy eluralkodó
szenvedéllyel találkozott, mindezt szánakozó gyengédséggel fogadta. Ahogy az Ő
Lelke megérint bennünket, minden embert a miénkhez hasonló kísértésekkel és
próbákkal küzdő testvérünknek tekintünk, akik sokszor elbuknak, és igyekeznek újra
talpra állni, megértésre és segítségre vágyva harcolnak a csüggedtséggel és
nehézségekkel. Ne csüggesszük és ne utasítsuk el őket, hanem ébresszünk reményt
a szívükben! Ekképpen felbátorodnak, és bizalommal mondhatják: "Ne örülj, én
ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr
az én világosságom!" Ő le fogja perelni ügyemet, "és meghozza ítéletemet. Kivisz
engem a világosságra, meglátom az ő igazságát" (Mik 7:8-9).
Isten "székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
Ő alkotta mindnyájuk szívét" (Zsolt 33:14-15).
Arra kér, hogy amikor megkísértett és tévelygő emberekkel foglalkozol, ügyelj
"magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is" (Gal 6:1). Saját gyengeségünk
tudatában legyünk könyörületesek mások gyengeségei iránt!
"Kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál?" (1Kor
4:7). "Egy a ti Mesteretek: ...ti pedig mindnyájan testvérek vagytok?" (Mt 23:8). "Te
79
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
80
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
81
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
82
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
83
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az akaraterő
A megkísértett embernek meg kell értenie az akarat igazi erejét. Ez az ember
természetét szabályozó erő - a döntés, a választás képessége. Minden az akarat
helyes működésén múlik. Ha szeretnénk jók és tiszták lenni, jól tesszük, ha ezt meg
is valósítjuk; de amennyiben itt megállunk, ez a vágyunk nem ér semmit. Sokan
84
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
jutnak romlásra, miközben remélnek és kívánnak bűnös hajlamaik felett győzni. Nem
hajolnak meg Isten akarata előtt. Nem választják az Istennek való szolgálatot.
Isten felruházott minket a döntés képességével, nekünk pedig használnunk
kell ezt a képességet. Mi nem tudjuk szívünket megváltoztatni; nem tudjuk
gondolatainkat, indítékainkat, érzéseinket uralni. Nem tudjuk önmagunkat
megtisztítani, Isten szolgálatára alkalmassá tenni. De el tudjuk határozni, hogy
Istennek fogunk szolgálni, át tudjuk adni neki akaratunkat; és akkor Ő munkálni
fogja bennünk az akarást és a cselekvést tetszése szerint. Így egész lényünk Krisztus
uralma alá kerül.
Az akarat helyes gyakorlása által életünk gyökeresen megváltozhat. Ha
átengedjük akaratunkat Krisztusnak, a mennyel lépünk szövetségre, és fentről
kapunk erőt az állhatatossághoz. A tiszta és nemes élet - az étvágy, a bűnös
kívánság feletti győzelem élete - lehetséges mindazok számára, akik gyenge, ingatag
emberi akaratukat egyesítik Isten mindenható, rendíthetetlen akaratával.
Az étvágy hatalma ellen küzdőkkel meg kell ismertetni az egészséges élet
alapelveit! Ki kell mutatni, hogy ha egészségtelen állapotok kialakításával és
természetellenes vágyaik következményeként áthágják az egészségügyi törvényeket,
ezzel lerakják az iszákosság alapját. Csak az egészségügyi elvek betartása esetén
remélhetik, hogy megszabadulnak a természetellenes doppingszerek utáni kínzó
vágytól. Mivel Isten erejétől függ a mohó étvágy bilincseinek széttörése, az erkölcsi
és a fizikai törvényeknek engedelmeskedve kell együttműködniük Istennel.
Azok részére, akik igyekeznek megjavulni, munkát kell szerezni. Egy
munkaképes embert sem szabad arra biztatni, hogy minden fizetség nélkül másoktól
élelmet, ruhát és szállást várjon el. Önmaguk és mások érdekében meg kell találni a
módját annak, hogy azzal egyenértékűt adjanak vissza, mint amit kaptak. Bíztasd
őket arra, hogy minden igyekezetükkel próbáljanak önfenntartók lenni. Ez erősíteni
fogja önbecsülésüket, és elősegíti függetlenségüket. Az értelem és a test hasznos
munkával való foglalkoztatásának fontos szerepe van a kísértéssel szembeni
védelemben.
Csalódások, veszélyek
Az elbukott emberekért munkálkodókat sok csalódás éri azok részéről, akik
ígérik, hogy megjavulnak, de csak felszínesen változtatják meg szokásaikat és
életmódjukat. Egy darabig talán úgy tűnik, hogy megjavultak, de cselekedeteik
mögött csupán érzelmek húzódnak; szívük valójában nem változott meg. Éppúgy
dédelgetik önző énjüket, éppúgy vágyakoznak káros élvezetekre, éppúgy szeretnék
vágyaikat kielégíteni. Nem tudják miben áll a jellemképzés, és nem lehet építeni
rájuk mint elvhű emberekre. Vágyaik kielégítésével és szenvedélyeikkel eltompították
értelmi és lelki képességeiket, és ez gyöngévé teszi őket. Ingatagok és állhatatlanok.
Indítékaik érzékiségre hajlóak. Ezek az emberek sokszor veszélyt jelentenek mások
85
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
számára is. Mialatt jó útra tért embereknek tartják őket, felelős tisztségeket bíznak
rájuk; olyan helyre állítják őket, ahol befolyásuk megmételyezi az ártatlanokat.
Még azoknál is fennáll a visszaesés veszélye, akik igyekeznek megjavulni.
Nagyon bölcsen és nagy tapintattal kell velük bánni. Hízelgéssel és dicsérgetéssel a
mocsárból kiemelt emberek romlását okozhatjuk. Nagy veszélynek tesszük ki őket és
hallgatóikat is, ha a nyilvánosság előtt elmondatjuk velük bűnös múltjuk történetét. A
gonosz dolgok kihangsúlyozása rombolja mind az értelem, mind a lélek világát. A
bűntől megszabadult embereknek ártunk azzal, ha nagy fontosságot tulajdonítunk
személyüknek. Sokukban azt az érzést keltjük, hogy bűnös életük kiemelkedő
szerephez juttatta őket. A hírnév utáni vágy és a magabízás szelleme tápot kap, és
vesztüket okozza. Csak akkor tudnak megállni, ha nem önmagukban, hanem Krisztus
kegyelmében bíznak.
Mindazokat, akik őszinte megtérésük bizonyságát adták, buzdítsuk a másokért
való szolgálatra! Senki se utasítsa el azt az embert, aki Sátán szolgaságát felcserélte
Krisztus szolgálatával! Ha valaki bizonyságát adta annak, hogy Isten Lelke küzd érte,
biztassuk, ahogy csak tudjuk, hogy lépjen az Úr szolgálatába! "Könyörüljetek
némelyeken, megkülönböztetvén őket" (Júd 22). Akik mennyei bölcsességhez
jutottak, azok észre fogják venni a segítségre szorulókat; azokat, akik őszintén
megbánták bűneiket, de akik biztatás hiányában aligha mernek reménykedni. Az Úr
arra fogja szolgáit késztetni, hogy fogadják szeretettel barátságukba ezeket a
remegő szívű, bűneikért bánkódó embereket. Bármilyen bűn rabságában éltek,
akármilyen mélyre süllyedtek is, ha töredelmes szívvel Krisztushoz térnek, Ő
elfogadja őket. Azután adjatok nekik valamilyen feladatot, amellyel szolgálhatnak
Krisztusnak! Ha szeretnének másokat is a pusztulás verméből kiemelni, amelyből ők
maguk már megszabadultak, adjatok nekik erre alkalmat! Hozzátok őket kapcsolatba
tapasztalt keresztényekkel, hogy lelkileg megerősödjenek! Töltsétek meg szívüket és
kezüket a Mesterért végzendő munkával!
A látszólag legbűnösebbek közül egyesek, amikor a fény bevilágít lelkükbe,
eredményes munkások lesznek, és épp olyan bűnösökért fognak dolgozni, amilyenek
valamikor ők maguk is voltak. Krisztusba vetett hittel nagy feladatokat látnak el, és
felelős tisztségeket kapnak a lélekmentés munkájában. Ők tudják, mi a saját gyenge
pontjuk, és látják lényük romlottságát. Ismerik a bűn erejét és a bűnös szokások
hatalmát. Ráébrednek arra, hogy Krisztus segítsége nélkül képtelenek győzni, és
egyre csak ezt kiáltják: "Tehetetlen vagyok, reád bízom magam!"
Ezek az emberek tudnak másokon segíteni. A megkísértett, megpróbált,
reménységét már-már elvesztett ember, de aki a szeretet üzenetének hallatára
megmenekült, az megérti a lélekmentés tudományát. Akinek a szíve tele van a
Krisztus iránti szeretettel, mert őt magát is a Megváltó kereste meg és hozta vissza a
nyájhoz, tudja, hogyan keresse meg az elveszetteket, és hogyan vezesse Isten
Bárányához a bűnösöket. Fenntartás nélkül Istennek szentelte magát, és Isten
86
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
87
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
adta Igéjét, hogy ellenálljunk vele a bűnnek. "Igen nagy és becses ígéreteket"
kaptunk, hogy általuk "isteni természet részeseivé" legyünk, "kikerülvén a
romlottságot, amely a kívánságban van e világon" (2Pt 1:4).
Mondd a megkísértett embernek, hogy ne a körülményeket és saját
gyengeségeit nézze, sem pedig a kísértés hatalmát, hanem Isten Igéjének erejét! Ez
az erő a mienk. "Szívembe rejtettem a te beszédedet - mondja a zsoltáríró -, hogy ne
vétkezzem ellened." "A te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire"
(Zsolt 119:11; 17:4).
Bátorítsd az embereket! Vidd őket imában Isten elé! A kísértés áldozatai közül
sokan szégyellik kudarcaikat, és úgy érzik, hogy hiába közelednek Istenhez. Ezt a
gondolatot azonban az ellenség sugallja. Amikor vétkeztek, és úgy érzik, hogy nem
tudnak imádkozni, mondd meg nekik, hogy éppen ilyenkor kell imádkozniuk. Ha
megszégyenülten bár, és mélyen megalázva, de bevallják bűneiket, akkor Ő, aki hű
és igaz, megbocsátja bűneiket, és megtisztítja őket minden gonoszságtól.
Látszólag nincs tehetetlenebb, valójában mégis legyőzhetetlenebb, mint az a
lélek, aki érzi semmiségét, és teljesen a Megváltó érdemeiben bízik. Ima, valamint
Isten Igéjének tanulmányozása által, és mert hiszi, hogy Isten állandóan jelen van, a
leggyengébb ember is kapcsolatban lehet az élő Krisztussal, aki fogja kezét, és soha
nem ereszti el. Ezeket a drága ígéreteket mindenki, aki Krisztusban marad, magának
igényelheti. Ezt mondhatja:
"Én az Úrra nézek,
Várom az én szabadításom Istenét;
Meghallgat engem az én Istenem!
Ne örülj, én ellenségem!
Elestem ugyan, de felkelek,
Mert ha még a setétségben ülnék is,
Az Úr az én világosságom!" (Mik 7:7-8).
"Hozzánk térvén, könyörül rajtunk;
Eltapodja álnokságainkat.
Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!" (Mik 7:19).
Isten ezt ígérte:
"Drágábbá teszem az embert a színaranynál,
És a férfit Ofir kincsaranyánál" (Ésa 13:12).
"Ha cserények között hevertek is:
Olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai,
88
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Vannak olyan nemes lelkű férfiak és nők, akik aggódva figyelik a szegények
helyzetét, és azt nézik, hogy milyen módon lehetne terheiken könnyíteni. Hogyan
lehetne segíteni a munkanélküli és hajléktalan embereknek, hogy ők is élvezhessék a
gondviselő Isten áldásait, és olyan életet élhessenek, amilyet Isten mindenkinek
szánt - ez olyan kérdés, amelyre sokan komolyan igyekeznek választ találni. De nem
sokan vannak, még a pedagógusok és államférfiak között sem, akik tudják, milyen
okok húzódnak a társadalom jelen állapota mögött. A kormány ügyeinek irányítói
képtelenek megoldani a szegénység, a tömegnyomor és az elszaporodó
bűncselekmények problémáit. Az üzleti tevékenységeket is eredménytelenül
igyekeznek biztosabb alapokra helyezni.
Ha az emberek nagyobb figyelmet szentelnének annak, amit Isten Igéje tanít,
megoldást találnának ezekre a bonyolult problémákra. Sokat lehetne tanulni az
Ószövetségből a munka és a szegények ügyének dolgában.
89
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
"A földet pedig senki el ne adja örökre - volt az Úr parancsa -, mert enyém a
föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam. Azért a birtokotoknak egész
földén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen. Ha elszegényedik a te atyádfia,
és elad valamit az ő birtokából, akkor álljon elő az ő rokona, aki közel van őhozzá, és
váltsa ki, amit eladott az ő atyjafia. Ha pedig ... maga tesz szert annyira, hogy elege
van annak megváltásához... és újra övé legyen az ő birtoka. Ha pedig nincsen
módjában... akkor maradjon az ő eladott birtoka annál, aki megvette azt, egészen a
kürtölésnek esztendejéig" (3Móz 25:23-28).
"Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a
földön, annak minden lakójának; kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja
vissza kiki az ő birtokát, és térjen vissza kiki az ő nemzetségéhez" (3Móz 25:10).
Így minden családnak be volt biztosítva a birtoka; ez biztonságot nyújtott a
szélsőségek - a nagy gazdagság, illetve a nagy szegénység - ellen.
Szakmai képzés
Izraelben kötelező volt valamilyen szakma elsajátítása. Minden apának meg
kellett tanítania fiait valamilyen hasznos mesterségre. Izraelben a legnagyobb
emberek is részt vettek szakmai kiképzésben. A háziasszonyi teendőkhöz tartozó
feladatokat minden asszonynak fontos volt ismernie. Az asszonyoknak e feladatban
való gyakorlottságát a legnagyobb tisztelet övezte.
A prófétaiskolákban különböző szakmákat tanítottak, és számos tanuló fizikai
munkával tartotta el magát.
Gondoskodás a szegényekről
Ezek az intézkedések azonban nem számolták fel teljesen a szegénységet.
Nem állt Isten szándékában, hogy a szegénység teljesen megszűnjék. Ez Isten egyik
eszköze a jellem fejlesztésére. "A szegény nem fogy ki a földről - mondja -; azért én
parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és
szegény atyádfiának a te földeden" (5Móz 15:11).
"Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid
közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te
szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; hanem örömest nyisd meg
a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére, ami
nélkül szűkölködik" (5Móz 15:7-8).
"Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg
őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted" (3Móz 25:35).
"Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le teljesen a te meződnek
szélét" (3Móz 19:9). "Mikor learatod aratni valódat a te meződön, és kévét felejtesz a
mezőn, ne térj vissza annak felvételére... Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le,
90
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
ami még utánad marad... Ha szőlődet megszeded, ne mezgeréld le, ami utánad
marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az" (5Móz 24:19-21)
Senki se féljen attól, hogy nagylelkűsége miatt szűkölködni fog. Az Isten
parancsolatai iránti engedelmesség minden bizonnyal jólétet eredményez. "Mert az
ilyen dologért - mondta Isten - áld meg téged az Úr, a te Istened minden
munkádban, és mindenben, amire kezedet veted." "Sok népnek adsz zálogos
kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és terajtad nem
uralkodnak" (5Móz 15:10, 6).
91
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Nagyvárosi nyomornegyedek
A nagyvárosokban tömegek élnek, olyanok, akik még a néma állatoknál is
kevesebb törődést és figyelmet kapnak. Gondolj a szánalmas bérkaszárnyákban, sőt
még sötét, nyirkosságtól és szennytől bűzlő alagsorokban is összeterelt családokra.
Ezeken a nyomorúságos helyeken gyermekek születnek, nőnek fel és halnak meg.
Semmit sem látnak a természet csodálatos dolgaiból, amelyeket Isten az érzékek
gyönyörűségére és a lélek felemelésére teremtett. Rongyosan és kiéhezetten
erkölcstelen és züllött környezetben élnek. Jellemüket az őket körülvevő nyomorúság
és bűn formálja. A gyermekek Isten nevét csak káromkodásban hallják. Csak
mocskos beszéd, átkozódás és gyalázkodás jut el a fülükhöz. A szesz- és
dohányszag, az émelyítő bűzök, az erkölcsi lealacsonyodás torzítja érzékeiket.
Tömegeket nevelnek így bűnözőkké, a társadalom ellenségeivé, amely
nyomorúságukban és züllöttségükben magukra hagyta őket.
A nagyvárosi nyomornegyedek nem minden szegénye tartozik ebbe a
kategóriába. Betegség és balszerencse, sokszor pedig az embertársaikon élősködők
becstelen cselszövése istenfélő férfiakat és nőket taszít a szegénység mélységeibe.
Sok becsületes és jó szándékú ember szegényedik el szakmai képzettség hiányában.
Tudatlanságuk miatt alkalmatlanok az élet nehézségeivel való megbirkózásra. A
nagyvárosokba sodródva gyakran nem tudnak álláshoz jutni. Az erkölcstelenség
92
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
93
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
segíteni őket? Mit lehet tenni ott, ahol túlsúlyban van a szegénység, és minden
lépésnél meg kell küzdeni vele? Ez a munka minden bizonnyal nehéz. A szükséges
reformáció sohasem valósítható meg úgy, hogyha az embereket nem segíti kívülről
egy hatalom. Isten célja, hogy a gazdagokat és szegényeket szorosan kössék össze
az együttérzés és segítőkészség szálai. Akiknek vannak képességeik, lehetőségeik és
anyagi eszközeik, azok használják ezeket az ajándékokat embertársaik áldására.
Keresztény gazdálkodók igazi missziómunkát végezhetnek azzal, ha segítenek
a szegényeknek otthont találni vidéken, és megtanítják őket arra, hogyan műveljék a
földet, és tegyék azt termékennyé. Tanítsátok meg őket, hogyan használják a
mezőgazdaság eszközeit, hogyan termesszenek különböző növényeket, hogyan
ültessék el és gondozzák a gyümölcsösöket!
Sokan, akik a földet művelik, hanyagságuk miatt nem jutnak elegendő
terméshez. Nem gondozzák megfelelően gyümölcsösüket, nem vetik el időben a
magvakat, és csak felszínesen művelik meg a talajt. Sikertelenségüket a föld
terméketlenségének tulajdonítják. Gyakran tanúskodnak hamisan, amikor
megbírálnak olyan földet, amely helyes művelés esetén gazdag termést hozna. A
nem megfelelő tervezés, a kevés erőfeszítés, a legjobb módszerek
tanulmányozásának hiánya sürgős reformot kíván.
Mindenkinek, aki kész tanulni, meg kell tanítani a helyes módszereket. Ha
valaki nem akar hallani a haladó ötletekről, akkor szavak nélkül kell megtanítani nekik
a leckéket. Tartsátok rendben a saját földeteket! Ejtsetek el egy-két szót
szomszédaitoknak, amikor csak lehetséges, és hadd bizonyítsa a föld termése ékesen
a helyes módszer eredményeit. Mutassátok be, mire képes a föld, ha megfelelően
művelik!
Figyelmet kell szentelni a különböző iparágak bevezetésének azért, hogy
szegény családok állást találhassanak. Ácsok, kovácsok és mindenki, aki ért
valamilyen hasznos munkához, tartsa feladatának, hogy tanítsa és segítse a
tudatlanokat és a munkanélkülieket.
A szegények megsegítésében épp olyan tág tere van a nők szolgálatának, mint
a férfiakénak. A jó szakácsnő, a háziasszony, a varrónő, az ápolónő - mindegyiknek a
segítségére szükség van. A szegény családok tagjait meg kell tanítani főzni, saját
ruházatukat megjavítani, a betegeket ápolni, otthonukat megfelelően gondozni.
Tanítsátok meg a fiúkat és lányokat valamilyen hasznos mesterségre vagy
foglalatosságra!
Misszionárius családok
Szükség van arra, hogy misszionárius családok parlagon hagyott helyeken
telepedjenek le. Gazdálkodók, pénzügyi szakemberek, építőmesterek és különböző
művészetekben és szakmákban jártas emberek menjenek el elhagyatott területekre,
94
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
95
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Remény és bátorság
Bátorság és kitartás nélkül semmit sem tudunk megtenni. Öntsetek bátorságot
és reményt a szegényekbe és elcsüggedtekbe. Amikor válságos helyzetbe jutnak,
kézzelfogható segítséggel bizonyítsátok be nekik - ha szükséges -, hogy érdekel
titeket a sorsuk. Akik sok előnyt élveznek, ne felejtsék el, hogy ők maguk is még sok
dologban hibáznak, és nekik is fáj, amikor rámutatnak hibáikra, és arra, hogy miként
kellene viselkedniük. Gondoljatok arra, hogy kedvességgel többet lehet elérni, mint
dorgálással. Amikor megpróbáltok másokat tanítani, éreztessétek meg velük, hogy
azt szeretnétek, ha a legmagasabb fokra jutnának, és hogy készek vagytok nekik
segíteni. Ha néha mulasztást követnek el, ne siessetek elítélni őket.
Az egyszerűséget, önmegtagadást, takarékosságot, amelyeket oly fontos a
szegényeknek megtanulniuk, sokszor nehéz és kellemetlen leckének tartják. A világ
példája és szelleme állandóan önteltségre, a hivalkodás szeretetére,
mértéktelenségre, tékozlásra és tétlenségre sarkall. Ezek a bűnök ezreket kergetnek
nyomorba, és ezreket gátolnak meg a lealázottságból és nyomorból való
kiemelkedésben. A keresztényeknek bátorítaniuk kell a szegényeket az ezekkel a
hatásokkal szembeni ellenállásra.
Jézus szerény körülmények között jött e világra. Szegény születésű volt. A
menny Fensége, a dicsőség Királya, az egész angyalsereg Parancsnoka megalázva
magát fogadta el emberi mivoltát, és a szegénységet és a megalázottságot
választotta. Nem voltak olyan lehetőségei, amelyeket a szegények nem élvezhetnek.
Fárasztó munka, nehézségek és nélkülözés között élte mindennapjait. "A rókáknak
barlangjuk van - mondta -, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs
fejét hová lehajtania" (Lk 9:58).
96
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
97
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
98
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Ő, aki öt kenyérrel és két kis hallal táplálta a sokaságot, meg tudja ma is adni
munkánk gyümölcsét. Ő, aki a galileai halászoknak ezt mondta: "Vessétek ki
hálóitokat fogásra", és aki - amikor engedelmeskedtek - szakadásig megtöltötte
hálóikat, azt akarja, hogy népének ez bizonyság legyen arra, hogy mit fog értünk
tenni ma. Az az Isten, aki Izrael gyermekeinek mennyei mannát adott a pusztában,
még él és uralkodik. Ő vezetni fogja népét, és ügyességet és értelmet ad abban a
munkában, amelynek elvégzésére hivatottak. Bölcsességet ad azoknak, akik
igyekeznek lelkiismeretesen és értelmesen elvégezni feladatukat. Ő, akié a világ,
bővölködik anyagi eszközökben, és megáldja mindazokat, akik áldásul akarnak lenni
másoknak.
Nézzünk hittel az ég felé! Ne csüggedjünk el a látszólagos kudarcok miatt, és
ne kedvetlenítsen el minket a késedelem. Dolgozzunk jókedvvel, reménnyel, hálásan,
és higgyük, hogy a föld gazdag, begyűjtésre kész kincseket tartogat kebelében a
lelkiismeretes munkásoknak, és aranynál és ezüstnél értékesebb dolgokat tárol. A
hegyek és dombok változnak; a föld elöregszik, mint a ruha; de Isten áldása, amely a
pusztában asztalt terít népének, soha el nem múlik.
Hitünk cselédei
"Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen
pedig a mi hitünknek cselédeivel" (Gal 6:10).
Krisztus különleges súllyal bízta meg egyházát azzal, hogy gondoskodjék a
szűkölködőkről, különösen a saját tagjai közül valókról. Istennek minden egyházban
vannak szegényei. Közöttünk is mindig vannak szegények, és Krisztus a gyülekezet
tagjait személy szerint teszi felelőssé a róluk való gondoskodásért.
Ahogy egy igazi család tagjai viselnek gondot egymásról - szolgálnak a
betegeknek, támogatják a gyengéket, tanítják a tudatlanokat, oktatják a
tapasztalatlanokat -, úgy "hitünk cselédei"-nek is törődniük kell szűkölködő és
elhagyatott tagjaikkal. Semmi esetre sem szabad őket elhanyagolni.
Özvegyek és árvák
Istennek különleges gondja van az özvegyekre és az árvákra.
"Árváknak atyja, özvegyeknek bírája
99
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
100
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az idősek
Az időseknek is szükségük van a család segítségére és befolyására. A
Krisztusban testvérek otthonában pótolható a legjobban saját elvesztett otthonuk. Ha
arra biztatod őket, hogy tegyék magukévá a család érdekeit és osztozzanak
foglalatosságaiban, azt fogják érezni, hogy még szükség van rájuk. Éreztesd velük
azt, hogy értékeled segítségüket; hogy van még mit tenniük mások szolgálatában. Ez
felvidítja szívüket, és értelmet ad életüknek.
Azok, akiknek szürkülő hajuk és bizonytalan lépéseik azt mutatják, hogy a sír
felé közelednek, hadd maradjanak, amennyire csak lehetséges, barátaik között és
megszokott környezetükben. Hadd imádkozzanak együtt azokkal, akiket ismernek és
szeretnek! Gondoskodjanak róluk szerető és gyengéd kezek!
Minden családtag kiváltsága, hogy szolgáljon saját rokonainak, valahányszor
ezt meg tudja tenni. Amikor ez nem lehetséges, ez a feladat a gyülekezetre hárul.
Fogadja ezt egyrészt kiváltságként, másrészt kötelességként. Akikben Krisztus lelke
van, azok szeretettel vigyáznak a gyengékre és idősekre.
Egy ilyen gyámoltalan ember jelenléte drága alkalmat kínál arra, hogy
irgalmas szolgálatot végezve együtt dolgozzunk Krisztussal, és az övéhez hasonló
jellemet alakítsunk ki. Az idősek és fiatalok együttlétében áldás van. A fiatalok
napfényt sugározhatnak az idősek szívébe és életébe. Azoknak, akiket egyre
gyöngülő szálak kötnek az élethez, szükségük van az ifjúság bizakodásával és
frissességével való kapcsolat áldásaira. A fiatalok pedig áldást meríthetnek az idősek
bölcsességéből és tapasztalataiból. Legfőképpen az önzetlen szolgálat leckéjét kell
megtanulniuk. Egy olyan ember jelenléte, akinek megértésre, türelemre és
önfeláldozó szeretetre van szüksége, sok családnak megfizethetetlen áldást jelent.
Megédesíti és megnemesíti a családi életet, és idősből és fiatalból előcsalja azokat a
krisztusi erényeket, amelyek mennyei szépséggel szépítik meg és a menny
elmúlhatatlan kincseivel teszik gazdaggá őket.
A jellem próbája
"A szegények mindenkor veletek lesznek - mondta Krisztus -, és amikor csak
akarjátok, jót tehettek velük." "Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és
az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és
szeplő nélkül megtartani magát e világtól" (Mk 14:7; Jak 1:27).
101
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
102
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
103
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
104
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
105
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
106
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
107
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
108
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A betegek gondozása
"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."
15. A betegszobában
109
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Étrend
Az ápoló egyik fontos feladata, hogy törődjék a beteg étrendjével. Nem
szabad megengedni, hogy a beteg táplálék hiányában szenvedjen vagy
indokolatlanul legyengüljön, sem pedig azt, hogy legyengült emésztőszerveit
túlterhelje. Gondot kell fordítani tápláléka elkészítésére, ízletességére és
felszolgálására; de bölcs megítéléssel kell a beteg szükségleteihez alkalmazni mind
mennyiségben, mind minőségben. Különösen a lábadozás időszakában, amikor a
betegnek már jó az étvágya, de emésztőszervei még nem erősödtek meg, a helytelen
táplálkozás nagy kárt okozhat.
A betegápolók feladatai
Az ápolók és mindazok, akik bejáratosak a betegszobába, legyenek derűsek,
nyugodtak és higgadtak. Kerülni kell minden kapkodást, idegességet és zűrzavart. Az
ajtót vigyázva kell nyitni és csukni; és az egész ház legyen csendes! Lázas
megbetegedés esetén különösen akkor kell vigyázni, amikor beáll a krízis, és a láz
szűnik; sokszor elengedhetetlen, hogy a beteget valaki állandóan szemmel tartsa.
Tudatlanság, feledékenység és hanyagság sok olyan ember halálát okozta, aki még
élhetett volna, ha hozzáértő, figyelmes ápolószemélyzet megfelelő gondozásban
részesíti.
Beteglátogatás
Rosszul értelmezett kedvesség és téves udvariasság az, ami a beteg gyakori
látogatására késztet. Súlyos beteget nem szabad látogatni. A látogatók fogadásával
járó izgalom elfárasztja éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volna nyugodt,
zavartalan pihenésre.
A lábadozó betegnek vagy a tartós betegségben szenvedőnek sokszor örömet
szerez és javára szolgál az a tudat, hogy kedvesen megemlékeznek róla; de a
személyes látogatásnál egy együttérző üzenet vagy valamilyen kis ajándék sokszor
jobb szolgálatot tesz, és ugyanakkor veszélytelen.
110
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Intézményi ápolás
Szanatóriumokban és kórházakban az ápolóknak, akiknek folytonosan több
beteggel van dolguk, határozott erőfeszítést kell tenniük azért, hogy mindig kedvesek
és derűsek legyenek, és minden szóra és tettre odafigyeljenek. Rendkívül fontos,
hogy ezekben az intézményekben az ápolók igyekezzenek munkájukat okosan és jól
végezni. Gondoljanak mindig arra, hogy mindennapi feladataik teljesítésével az Úr
Jézust szolgálják.
A betegeknek szükségük van arra, hogy okosan szóljanak hozzájuk. Az ápolók
tanulmányozzák naponta a Bibliát, hogy olyan dolgokat tudjanak mondani,
amelyekkel felvilágosítják és segítik a szenvedőket. Isten angyalai jelen vannak
azokban a szobákban, ahol a betegeknek szolgálnak. A kezelést végző személyt
körülvevő légkör legyen tiszta, és árasszon jó illatot! Az orvosok és ápolók kövessék
Krisztus elveit, és életükben legyenek láthatók az Ő tulajdonságai! Akkor tetteikkel és
szavaikkal a Megváltóhoz vonzzák a betegeket.
A keresztény ápoló kezelés közben kedvesen és eredményesen irányíthatja a
betegek figyelmét Krisztusra, a lélek és test gyógyítójára. A szavakba öntött
gondolatok - itt egy kicsi, ott egy kicsi - megteszik a hatásukat. Az idősebb ápolók ne
veszítsenek el egyetlen kedvező alkalmat sem, amikor felhívhatják a betegek
figyelmét Krisztusra. Legyenek mindig készek arra, hogy a lelki gyógyítást társítsák a
testi gyógyítással.
Az ápolóknak a legkedvesebben és a legnagyobb szeretettel kell azt
tanítaniuk, hogy aki meg akar gyógyulni, annak többé nem szabad Isten törvényét
áthágnia. Határozza el, hogy ezentúl nem él bűnös életet. Isten nem áldhatja meg
azt az embert, aki a menny törvényeinek tudatos megsértésével folytonosan
betegséget és szenvedést okoz magának. De Krisztus a Szentlélek által gyógyító
erőként jelenik meg azoknak, akik megszűnnek cselekedni a bűnt, és megtanulják
cselekedni a jót.
Azok, akik nem szeretik Istent, állandóan a lélek és a test legfőbb érdekei
ellen dolgoznak. De akik ráébrednek arra, hogy milyen fontos a jelenlegi gonosz
világban Istennek engedelmeskedni, azok készek lesznek minden rossz szokástól
elhatárolni magukat. Hála és szeretet tölti be szívüket. Tudják, hogy Krisztus a
barátjuk. Sok esetben az a felismerés, hogy ilyen barátjuk van, többet jelent a
szenvedőknek a betegségből való felépülésben, mint a legjobb gyógymód. De a
szolgálat egyik része sem nélkülözhető. A kettő együtt jár.
Az Ige mondja: "Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni" (Lk 18:1). Ha
máskor nem is érzi az ember az ima szükségességét, de akkor biztosan, ha ereje
fogy és élete gyertyája már-már kialszik. Az egészséges ember sokszor elfeledkezik a
111
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
napról napra, évről évre megújuló csodálatos kegyelemről, és nem dicsőíti Istent
áldásaiért. Ám amikor megbetegszik, eszébe jut Isten. Amikor az ember ereje
kevésnek bizonyul, akkor érzi, hogy szüksége van Isten segítségére. És a mi irgalmas
Istenünk sohasem fordul el attól a lélektől, aki őszintén igényli segítségét. Ő a mi
menedékünk egészségben és betegségben egyaránt.
"Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz,
Olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Mert ő tudja a mi formáltatásunkat;
Megemlékezik róla, hogy por vagyunk" (Zsolt 103:13-14).
Emberek "az ő gonoszságuknak útjáért,
És az ő hamisságukért nyomorgattattak.
Minden étket utála az ő lelkük,
És a halál kapujához közelgetének" (Zsolt 107:17-18).
"De az Úrhoz kiáltának szorultságukban:
Sanyarúságukból kiszabadította őket.
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket,
És kimenté őket az ő vermeikből" (Zsolt 107:19-20).
Isten most is éppolyan készségesen meggyógyítja a betegeket, mint amikor a
zsoltárírón keresztül a Szentlélek ezeket a szavakat mondta. Krisztus ma is ugyanaz a
könyörülő orvos, mint földi szolgálata idején volt. Nála gyógyír van minden
betegségre és gyógyító erő minden gyengeségre. Korunkban élő tanítványainak a
régi tanítványokhoz hasonlóan kell a betegekért imádkozniuk. És imáikat gyógyulások
követik majd, mert "a hitből való imádság megtartja a beteget". Miénk a Szentlélek
ereje, a hit csendes bizonyossága, amely igényelheti Isten ígéreteit. Az Úrnak az az
ígérete, hogy a "betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak" (Mk 16:18), ma is
éppoly megbízható, mint amilyen az apostolok korában volt. Ez az ígéret Isten
gyermekeinek kiváltságáról tanúskodik; és hitünknek igényelnie kell mindazt, amit ez
az ígéret átfog. Krisztus szolgái útján munkálkodik, és általuk akarja gyógyító
hatalmát is gyakorolni. A mi feladatunk, hogy a betegek és szenvedők ügyét hitben
Isten elé tárjuk. Tanítsuk meg őket hinni a nagy Orvosban!
Az Üdvözítő általunk akarja arra bátorítani a betegeket, a csüggedteket, a
lesújtottakat, hogy ragadják meg az Ő erejét. Hit és ima által Bétellé válhat a
betegszoba. Orvosok és ápolók szavaikkal és tetteikkel félreérthetetlenül kifejezhetik,
hogy "az Úr van ezen a helyen", de nem azért, hogy pusztítson, hanem hogy
megmentsen. Krisztus szeretné éreztetni jelenlétét a betegszobában úgy, hogy az
orvosok és ápolók szívét betölti szeretetének melegével. Ha a betegápoló személyek
élete olyan, hogy Krisztus elkísérheti őket a betegágyhoz, a betegben tudatosul az,
112
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Bűnvallás
Akik azt kívánják, hogy imádkozzunk gyógyulásukért, azok előtt világossá kell
tenni, hogy Isten törvényének - a természetinek és a lelkinek is - áthágása bűn,
amelynek megvallása és elhagyása nélkül nem részesülhetnek áldásaiban.
A Szentírás erre szólít fel: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak és
imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok" (Jak 5:16). Mondjuk el az imánkat
igénylőnek: "Mi nem tudunk a szívben olvasni, sem nem ismerjük életed titkait.
113
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Ezeket rajtad kívül csak Isten ismeri. Ha megbántad bűneidet, azokat meg is kell
vallani." A magánjellegű bűnt Krisztusnak kell megvallani, aki az egyedüli közbenjáró
Isten és ember között. Mert "ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz
Jézus Krisztus" (1Jn 2:1). Istent minden bűn sérti. Tehát neki - Krisztus
közvetítésével - minden bűnt meg kell vallani. Minden nyilvános bűnt pedig
ugyanolyan nyilvánosan kell megvallanunk. Az embertársunk elleni bűnt a sértett
féllel kell rendeznünk. Ha a gyógyulást kereső csúnyán beszélt; ha családjában, a
szomszédságban vagy a gyülekezetben a viszály magvát hintve elidegenedést és
nézeteltérést okozott; ha bármilyen rossz szokással másokat bűnbe vitt, mindezt meg
kell vallania Istennek és azoknak, akik ellen vétkezett. "Ha megvalljuk bűneinket, hű
és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól"
(1Jn 1:9).
A hibák rendezése után a beteg baját hittel, nyugodtan az Úr elé tárhatjuk,
ahogyan Lelke jelzi. Isten név szerint ismer mindenkit, és mindenkivel úgy törődik,
mintha a földön egyedül csak érte adta volna szeretett Fiát. Isten ilyen végtelen,
ilyen kiapadhatatlan szeretetének tudatában bátorítsuk a betegeket arra, hogy
bízzanak benne, és legyenek vidámak! Az aggodalmaskodás elgyengít és beteggé
tesz. De ha a csüggedés és lehangoltság fölé emelkednek, nagyobb kilátásuk van a
gyógyulásra; "mert az Úr szemmel tartja... az Ő kegyelmében bízókat" (Zsolt 33:18).
Amikor a betegekért imádkozunk, ne felejtsük el, hogy "amit kérnünk kell,
amint kellene, nem tudjuk" (Róm 8:26). Nem tudjuk, hogy az áldás, amit kívánnak,
jó lesz-e nekik vagy nem. Ezért imánkba ezt is foglaljuk bele: "Uram, te a lélek
minden titkát ismered. Ezeket a személyeket is ismered. Pártfogójuk, Jézus, életét
adta értük. Ő jobban szereti őket, mint ahogy mi egyáltalán szeretni tudunk. Ezért ha
gyógyulásuk a Te dicsőségedet és a betegek javát szolgálja, Jézus nevében kérünk,
gyógyítsd meg őket! Ha pedig gyógyulásuk nem egyezik meg akaratoddal, kérünk,
hogy kegyelmeddel vigasztald meg őket, és jelenléteddel segíts nekik elviselni
szenvedésüket."
Isten ismeri kezdettől fogva a véget. Tudja, mit rejt az emberi szív. Olvas a
lélek minden titkában. Tudja, hogy ha azok, akikért imádkozunk, életben maradnak,
képesek lesznek-e elviselni a próbákat. Tudja, hogy életük áldás lesz-e vagy átok
önmaguk és a világ számára. Ez az egyik oka annak, hogy kérésünkhöz ezt is hozzá
kell fűzni: "Mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!" (Lk 22:42). Jézus e
szavakkal hódolt meg az Atya bölcsessége és akarata előtt Gecsemáné-kerti
könyörgésében: "Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár" (Mt 26:39). És ha
Isten Fiához illettek e szavak, mennyivel inkább illő a véges, tévedő halandónak így
szólnia!
Mondjuk el kívánságainkat mindentudó, bölcs, mennyei Atyánknak, és azután
teljes hittel mindent bízzunk reá! Így lehet kiegyensúlyozott életet élni. Tudjuk, hogy
114
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
115
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
116
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Ésszerű gyógymódok
Sok esetben, amikor az ember addig viszi egészségtelen túlkapásait, míg
megbetegszik, senki más nem tudja megtenni érte azt, amit a beteg tehet meg
önmagáért. Először is fel kell ismerni, hogy milyen jellegű a betegség, és ezután az
ok megszüntetésére ésszerűen kell törekedni. Ha túlfeszített munka, túl sok evés
vagy más rendellenesség miatt bomlott meg a szervezet harmonikus működése, ne
úgy próbálj változtatni a bajon, hogy azt mérgező orvosságokkal csak tetézed!
A betegségnek sokszor mértéktelen evés az oka, és a természetnek arra van a
legnagyobb szüksége, hogy az indokolatlan tehertől megszabaduljon. Sok esetben a
betegség legjobb gyógyszere egy vagy két étkezés kihagyása, hogy a beteg
agyondolgozott emésztőszervei pihenhessenek. Szellemi dolgozóknak gyakran
nagyon jót tesz, ha néhány napig csak gyümölcsöt esznek. Sokszor hoz gyógyulást -
a természet saját regeneráló erőfeszítése nyomán - a rövid ideig tartó böjt, amit
egyszerű, mértékletes táplálkozás követ. Egy-két hónapos önmegtartóztató étrend
sok szenvedő embert meggyőzne arról, hogy az önmegtagadás útja egészséghez
vezet.
117
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
118
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
119
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Akaratátvitel
Van azonban a lelki betegségek kezelésének olyan formája is, amely igen
hatékony eszköz a gonoszság szolgálatában. Ezzel az ún. tudománnyal az egyik
ember olyannyira hatalmába keríti a másik ember akaratát, hogy a határozatlanabb
személy egyénisége beleolvad az erősebb akaratú személy egyéniségébe. Az egyik
ember véghezviszi egy másik akaratát. E "tudomány" állítása szerint az ember
gondolatmenete megváltoztatható, életadó impulzusok továbbíthatók, és a betegeket
a betegségekkel szemben ellenállóvá, és azok legyőzésére alkalmassá lehet tenni.
Ezt a gyógymódot olyan emberek alkalmazzák, akik nem ismerik annak valódi
jellegét és kimenetelét; és akik azt hiszik, hogy a betegnek jót tesznek vele. Ám ez az
úgynevezett tudomány téves elveken alapszik. Ez a gyógymód Krisztus lényétől és
szellemétől idegen és nem vezet hozzá, aki az Élet és az Üdvösség. Az az ember, aki
önmagához láncol embereket, elszakítja őket erejük igazi Forrásától.
120
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Nem Isten akarja azt, hogy egy ember egy másik ember irányítása alá
helyezze értelmét és akaratát, és így passzív eszközzé váljék kezében. Senki se
olvassza bele egyéniségét a másikéba! Ne tartson embert a gyógyulás forrásának!
Csak egyedül Istenben bízzék! Istentől kapott emberi méltósága megkívánja, hogy
ne emberi értelem, hanem Isten irányítsa.
Isten közvetlenül önmagával akarja kapcsolatba hozni az embert. Az emberrel
való bánásmódjában mindig tiszteletben tartja a személyes felelősség elvét. Azt
akarja tudatosítani velünk, hogy személy szerint tőle függünk, és hogy szükségünk
van közvetlen irányítására. Az emberit a mennyeivel akarja egyesíteni, hogy az
ember átalakulhasson Isten képmására. Sátán azonban meg akarja hiúsítani Istennek
ezt a szándékát. Arra ösztönzi az embert, hogy embertől függjön. Az ember értelmét
- ha elfordul Istentől - a kísértő a saját hatalmába tudja keríteni. Képes irányítani az
embert.
Az akarat ember általi irányításának elméletét Sátán találta ki, hogy az ő
befolyása érvényesülhessen; hogy az emberi filozófia foglalja el a mennyei filozófia
helyét. A magukat keresztényeknek vallók körében is meghonosodott tévedések
között nincs ennél veszélyesebb csalás; semmi sem szakít el ennél biztosabban
Istentől. Bármilyen ártatlannak látszik is, a betegeken való alkalmazása romlásukat
munkálja, nem pedig gyógyulásukat. Kaput nyit, amelyen Sátán belép, hogy birtokba
vegye a másnak alávetett emberi akaratot, és a befolyásoló akaratát is.
Félelmetes az a hatalom, amelyhez gonosz lelkű emberek ily módon jutnak.
Micsoda lehetőséget nyújt ez azoknak, akik mások gyengeségének és balgaságának
kihasználásából élnek! Hányan elégítik ki gyenge és beteg lelkű emberek
befolyásolása útján bűnös szenvedélyüket és nyereségvágyukat!
Az embernek a másik ember általi irányításánál jó dolog az, amit tennünk kell.
Tanítsa meg az orvos az embereket arra, hogy emberek helyett Istenhez forduljanak!
Ne emberektől várják testi-lelki gyógyulásukat, hanem Istentől, aki minden hozzá
fordulót meg tud menteni! Aki az ember agyát teremtette, tudja mire van szüksége
az agynak. Isten az egyedüli gyógyító. A testi-lelki beteg lássa meg Krisztusban a
helyreállítót. "Mert én élek - mondja Jézus -, ti is élni fogtok" (Jn 14:19). Ez az az
élet, amit meg kell ismertetnünk a betegekkel. Mondjuk el nekik, hogy ha hisznek a
gyógyító Krisztusban, ha az egészség törvényeinek engedelmeskedve és
istenfélelemmel, tökéletes szentségre törekedve együttműködnek vele, Krisztus
megeleveníti őket. Ha Krisztust így mutatjuk be, olyan hatalmat, olyan erőt kínálunk
nekik, amelynek értéke van, mert felülről származik. Ez a test és lélek gyógyításának
igazi tudománya.
Együttérzés
Nagyon bölcsen kell eljárnunk, ha olyan betegségekkel állunk szemben,
amelyek gyökere a lélek mélyén van. A fájó, beteg szívnek, a csüggedt léleknek
121
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
122
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
123
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
124
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A gyógyítás ígéretei
"Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét,
És senki meg nem lakol, aki őbenne bízik" (Zsolt 34:23).
"Az Úrnak félelmében erős a bizodalom,
És az ő fiainak lesz menedéke" (Péld 14:26).
"És szól Sion: Elhagyott az Úr engem,
És rólam elfeledkezett az Úr!
Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről,
Hogy ne könyörüljön méhe fián?
125
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
És ha elfeledkeznének is ezek:
Én terólad el nem feledkezem.
Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged" (Ésa 49:14-16).
"Ne félj, mert én veled vagyok;
Ne csüggedj, mert én vagyok Istened;
Megerősítelek, sőt megsegítlek,
És igazságom jobbjával támogatlak" (Ésa 41:10).
"...Ti, akiket születésetek óta hordozok,
Világra jöveteletek óta viszlek:
Vénségetekig ugyanaz maradok,
Ősz korotokig én hordozlak!
Én alkottalak, én viszlek,
Én hordozlak, én mentelek meg" (Ésa 46:3-4 - új prot. ford.).
A test és lélek gyógyítására a hálás és dicsőítő lelkületnél nincs jobb orvosság.
Éppoly kötelességünk leküzdeni a búskomorságot, az elégedetlen gondolatokat és
érzéseket, mint imádkozni. Ha úton vagyunk a menny felé - Atyánk háza felé -,
hogyan járhatunk egész úton sóhajtozva, panaszkodva, siránkozva, mint egy
gyászmenet?!
Azok az állítólagos keresztények, akik állandóan panaszkodnak, és akik a
jókedvet és vidámságot bűnnek tartják, nem tudják, mi az igazi vallás. Akik élvezettel
sajnálkoznak minden miatt, ami a természet világában lehangoló, akik nem a
gyönyörű élő virágokat szedik, hanem a halott leveleket nézik, akik nem látnak
szépséget a fenséges hegycsúcsokban és az élénk zöld völgyekben, akik nem hallják
meg a természet vidám hangjait, a nyitott fül számára kedves zenét, azok nem
Krisztuséi. Homályt és sötétséget gyűjtenek, pedig fényben járhatnának, sőt
szívükben felragyoghatnának az Igazság Napjának gyógyító sugarai.
Sokszor fájdalom felhője borul a lelkedre. Ilyenkor ne tépelődj! Azt tudod,
hogy Jézus szeret. Megérti gyengeségedet. Akaratát cselekedheted már azzal is, ha
csupán megpihensz karjában.
Lényünk törvénye az, hogy gondolataink és érzéseink elmélyülnek és nagyobb
súlyt kapnak, ha kifejezzük őket. Míg a szavak gondolatokat fejeznek ki, a
gondolatokat szavak követik. Ha többet beszélnénk hitünkről, ha jobban
örvendeznénk a nyilvánvalóan minket érintő áldásoknak - Isten nagy kegyelmének és
szeretetének -, akkor mélyebben hinnénk és boldogabbak lennénk. Emberi nyelv
képtelen kifejezni, véges elme nem tudja felfogni, hogy milyen áldások származnak
Isten jóságának és szeretetének értékeléséből. Már itt a földön is soha ki nem apadó
126
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Dicsőítsd Őt énekkel!
Adjunk énekben hálát és dicsőséget Istennek! Amikor Sátán megkísért, ne
adjunk hangot érzéseinknek! Inkább énekeljünk hittel hálaadó éneket Istennek!
Ím áldunk, nagy Úr, a mi Megváltónkért,
Aki meghalt és feltámadt bűnösökért.
Ím áldunk, nagy Úr, a te Szentlelkedért,
Aki Jézushoz vezet és gyújt bennünk fényt.
Ím dicséret zeng néked, égi Bárány,
Aki eltörléd bűnünket ott fenn a fán.
Ím dicséret zeng a te kegyelmedért,
Azzal bennünket bűnünktől megmentettél.
Kelts új életre, tölts be szerelmeddel,
Hogy ma minden szív teljék meg Szentlelkeddel!
127
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Kar:
Zengjen hála minden ajkon.
Zengjen alleluja;
Zengjen ének, hála néked,
Ó! egek Ura.
Az ének az a fegyver, amelyet mindig használhatunk a csüggedés ellen.
Amikor kitárjuk szívünket a Megváltó jelenlétéből áradó napfény előtt, egészség és
áldás lesz az osztályrészünk.
"Magasztaljátok az Urat, mert jó,
Mert örökkévaló az ő kegyelme.
Ezt mondják az Úrnak megváltottai,
Akiket megváltott a szorongatónak kezéből."
"Énekeljetek néki, zengedezzetek néki,
Beszéljétek el minden ő csodatételét.
Dicsekedjetek az ő szent nevével;
Örvendezzen azoknak szívök,
Akik keresik az Urat."
"Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket,
És az éhező lelket betölté jóval!
Akik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek,
Megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal...
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban,
Sanyarúságukból kiszabadítá őket.
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából,
Köteleiket pedig elszaggatá.
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért,
És az emberek fiai iránt való csodadolgaiért."
"Miért csüggedsz el lelkem,
És miért nyughatatlankodol bennem?
Bízzál Istenben,
Mert még hálát adok én néki,
128
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az én szabadítómnak És Istenemnek"
(Zsolt 107:1-2; 105:2-3; 107:9-15; 42:12).
"Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által
tihozzátok" (1Thessz 5:18). Ez a parancs egyben biztosíték is. Szavatolja, hogy még
a látszólag ellenünk szóló dolgok is javunkra szolgálnak. Isten nem kéri, hogy
legyünk hálásak azért, ami árt nekünk.
"Az Úr az én világosságom és üdvösségem:
Kitől féljek?
Az Úr az én életemnek erőssége:
Kitől remegjek?"
"Bizony elrejt engem az ő hajlékában a veszedelem napján;
Eltakar engem sátrának rejtekében...
És én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom,
Énekelek és zengedezek az Úrnak."
"Várván vártam az Urat,
És hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből,
És sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
És új éneket adott szájamba,
A mi Istenünknek dicséretét."
"Az Úr az én erőm és pajzsom;
Őbenne bízott szívem és megsegíttettem;
Örvend szívem, és énekemmel dicsérem őt"
(Zsolt 27:1, 5-6; 40:2-4; 28:7).
A beteg gyógyulásának egyik legbiztosabb akadálya az énközpontúság. Sok
megrokkant ember tart igényt mások sajnálkozására és segítségére, pedig az
segítené őket igazán, ha nem önmagukkal, hanem másokkal törődnének.
Sokszor kérnek bennünket, hogy imádkozzunk a szenvedőkért, a
szomorkodókért, a csüggedtekért; és ez helyes is. Imádkoznunk kell azért, hogy
Isten árasszon fényt a szomorú lélekbe, és vigasztalja meg azt, akinek fáj a szíve. De
Isten csak az azokért mondott imát hallgatja meg, akik áldásai előtt kitárják szívüket.
De miközben imádkozunk e fájó szívűekért, buzdítsuk is őket arra, hogy
igyekezzenek segíteni a még náluk is nyomorultabbakon! Szívükből elszáll a homály,
129
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
130
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Boldog bizonyosság
Tudom és érzem, Jézus enyém,
Boldogság, béke árad felém;
Megtisztít vére, Lelke vezet,
Tudom és érzem, nagyon szeret.
Refr.:
Megváltott engem, az üdv enyém,
Dicsérem Jézust boldogan én,
Megváltott engem, az üdv enyém,
Dicsérem Jézust boldogan én.
Boldog a szívem, hogy rá talált,
Örömmel zengem e szent csodát;
Lehajolt értem a kegyelem,
Amíg csak élek, énekelem:
Megtartja Jézus életemet,
Békesség lakja a szívemet;
Hirdetem híven üzenetét,
Őrködve várom jövetelét.
131
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
132
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
133
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
134
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Egészségügyi alapelvek
Az egészségügyi elvek ismerete nélkül senki sem alkalmas az élet
felelősségeinek hordozására.
A vérkeringés
Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, vérünknek egészségesnek kell lennie,
mert a vér az élet hordozója. Eltávolítja a salakanyagot, és táplálja a testet. Ha
megfelelő összetételű táplálékot kap, és ha tiszta levegővel érintkezve megtisztul és
felfrissül, életet és energiát visz a szervezet minden részébe. Minél tökéletesebb a vér
keringése, annál jobban látja el ezt a feladatot
A vérnek minden szívverésnél gyorsan és könnyen kell a test minden részébe
utat találnia. Nem szabad áramlását szoros öltözékkel vagy övvel, sem pedig a
végtagok hiányos takarásával gátolni. A keringés akadályozása esetén a vér
visszaszorul a létfontosságú szervekbe, és vértolulást okoz. Ennek gyakran fejfájás,
köhögés, erős szívdobogás vagy emésztési zavarok a következményei.
A légzés
Ahhoz, hogy vérünk egészséges legyen, megfelelően kell lélegeznünk. A tiszta
levegő mély belélegzése által a tüdő megtelik oxigénnel - felfrissíti a vért; élénk
színűvé teszi, és életadó folyadékként jut el a test minden részébe. A helyes légzés
nyugtatja az idegeket, javítja az étvágyat, az emésztést, és pihentető alvást
eredményez.
A tüdő működéséhez a lehető legnagyobb teret kell biztosítani. Térfogata nő,
ha akadálytalanul működhet; és csökken, ha összenyomódik. Ezért károsodik a
tüdeje a görnyedten dolgozó embernek. Ez különösen az ülő foglalkozásúaknál fordul
elő. Ilyen testtartásban lehetetlen mélyeket lélegezni. A felületes lélegzés csakhamar
szokássá válik, és a tüdő elveszíti tágulási képességét. Hasonló hatást vált ki a szoros
fűző is. Ilyenkor nincs elég hely a mellkas alsóbb részében, és a has izomzata nem
tudja teljes mértékben elvégezni feladatát: a légzés segítését. Ezért a tüdő csak
korlátozottan tud működni.
135
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Szellőztetés és napfény
Mind a középületeket, mind a lakóházakat úgy kell megtervezni, hogy
szellőztetésük megfelelő legyen, és bőségesen kapjanak napot. Sok templom és
tanterem nem felel meg ennek a követelménynek. Jórészt a megfelelő szellőztetés
hiányának tulajdonítható, hogy a hívek az istentiszteleten, illetőleg a diákok az
iskolában bágyadtak és álmosak. Ez sok prédikáció hatását lerontja, illetve a tanár
munkáját fárasztóvá és eredménytelenné teszi.
Amennyire csak lehetséges, minden lakóház épüljön magas, jó
szennyvízelvezető terepen. Így lesz a házhely száraz, és a nyirkosság és a gyilkos
pára miatti megbetegedés veszélye elhárul. Ezt a dolgot sokan nagyon is felületesen
kezelik. Állandó gyengélkedést, súlyos betegségeket és sokszor halált okoz az
alacsony fekvésű, rossz szennyvízelvezetésű házak nedvessége és párássága.
A házak építésénél különösen fontos az alapos szellőztetés és a bőséges
napfény biztosítása. A ház minden szobáját járja át a levegő és a napfény! A
hálószobákat úgy kell elrendezni, hogy a levegő éjjel-nappal szabadon cirkulálhasson
bennük. Csak a napos és a naponként szellőztethető szoba alkalmas alvásra. A
legtöbb országban a hálószobáknak fűthetőknek kell lenniük, hogy jó melegek és
szárazak legyenek akkor is, amikor hideg van és nedves az idő.
A vendégszobára épp olyan gondot kell fordítani, mint az állandó használatra
szánt szobákra. A többi hálószobához hasonlóan levegősnek és naposnak kell lennie,
és fűtését is biztosítani kell, hogy kiszáradjon a nyirkosságtól, ami mindig
megnövekszik a csak időnként használt szobában. Az egészségét és sokszor az életét
is kockáztatja az, aki olyan szobában alszik, amely soha nem kap napot, vagy olyan
ágyat használ, amely nincs alaposan kiszárítva és levegőztetve.
136
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
137
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Betegségek megelőzése
Nemcsak vallási szolgálatukban, de a mindennapi élet ügyeiben is különbséget
tettek a tiszta és a tisztátalan között. Mindazoknak, akik ragályos betegségekkel
kerültek kapcsolatba, el kellett a tábortól szigetelődniük, és ezek az emberek nem
térhettek vissza addig, amíg testüket és öltözetüket alaposan meg nem tisztították.
Egy ilyen fertőző betegségben szenvedő esetében a következő utasítás hangzott el:
"Minden ágy, amelyen fekszik... tisztátalan, és minden holmi is, amelyre ráül,
tisztátalan lesz. Valaki azért illeti az ő ágyát, mossa meg a ruháit, és mosódjék meg
vízben, és tisztátalan legyen estvéig. Az is, aki a holmira ül, amelyen (ő) ült vala...
mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. Az is, aki
illeti... testét, mossa meg a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen
estvéig... És akárki is, aki illet valamit, ami annak alatta vala, tisztátalan legyen
estvéig, és aki hordozza azokat, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és
tisztátalan legyen estvéig. És mindaz, akit illet... úgy hogy kezeit le nem öblíti vízzel,
mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig. A
cserépedény pedig, amelyet... illet, törettessék el, minden faedény pedig öblíttessék
ki vízzel" (3Móz 15:4-12).
A leprával kapcsolatos törvény is szemlélteti azt, hogy milyen alapossággal
kellett ezeknek a szabályoknak érvényt szerezni:
"Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék (lepra)...; csak ő
maga lakjék, a táboron kívül legyen az ő lakása. Hogyha pedig valami ruhán van a
poklos fakadék, gyapjú ruhán vagy len ruhán, vagy lenből és gyapjúból készült
fonadékon vagy szöveten; vagy bőrön, vagy valamely bőrből való készítményen...
nézze meg a pap a fakadékot... Ha terjed a fakadék a ruhán vagy szöveten, vagy
fonadékon vagy bőrön, és akármely készítményen, amivé a bőr feldolgoztatik:
emésztő poklosság az a fakadék, tisztátalan az. Azért égesse meg azt a ruhát, vagy a
gyapjúból vagy a lenből készült szövetet vagy fonadékot, vagy akármely bőrből való
eszközt, amelyen a fakadék leend; mert emésztő poklosság az, tűzön égessék meg
azt" (3Móz 13:46-52).
138
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Ugyanígy ha egy ház lakhatás céljára nem volt biztonságos, azt lerombolták. A
pap rontsa le "a házat köveivel együtt, és a fáit is, a háznak minden tapasztékát is;
és vigyék a városon kívül tisztátalan helyre. Aki pedig bemegy a házba akármikor,
amíg az zárva van, tisztátalan legyen az estvéig. És aki meghál abban a házban,
mossa meg a ruháit, és aki eszik abban a házban, az is mossa meg a ruháit" (3Móz
14:45-47).
Tisztaság
A személyes tisztaság szükségességét nagyon hatásos módon tanították.
Mielőtt a Sínai- hegynél összegyűltek az Isten által kihirdetett törvény
meghallgatására, a népnek meg kellett mosakodnia, és ruháit is ki kellett mosnia. Ezt
a parancsot halálbüntetés terhe alatt kellett betartani. Nem volt szabad Isten
jelenlétében semmilyen tisztátalanságot megtűrni.
A pusztai vándorlás alatt az izraeliták majdnem állandóan a szabad levegőn
tartózkodtak, ahol a tisztátalanságnak kevésbé volt káros hatása rájuk, mint a zárt
házak lakóira. De a legszigorúbban kellett odafigyelni a tisztaságra sátoron belül és
kívül egyaránt. Nem volt szabad sem a táboron belül, sem a tábor körül szemetet
hagyni. Az Úr ezt mondta:
"Az Úr, a te Istened a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és
elődbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod szent" (5Móz 23:14).
Étrend
Az étrend minden dolgában különbséget tettek tiszta és tisztátalan között:
"Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kiválasztottalak titeket a népek közül.
Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és
tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertőztessétek meg magatokat barommal
vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, amelyeket
megkülönböztettem előttetek, mint tisztátalanokat" (3Móz 20:24-25).
Sok olyan élelmiszer, amit a környező pogányok szabadon ettek, az
izraelitáktól el volt tiltva. Ez nem önkényes különbségtevés volt. Az eltiltott dolgok
egészségtelenek voltak. Tisztátalannak nyilvánításukból az volt a tanulság, hogy az
ártalmas ételek fogyasztása szennyez; hogy ami megrontja a testet, az megronthatja
a lelket is. Alkalmatlanná teszi fogyasztóját az Istennel való közösségre,
alkalmatlanná a magasztos és szent szolgálatra.
A helyes szokások kialakítását célzó fegyelmezés, amely már a pusztában
elkezdődött, kedvezőbb körülmények között folytatódott az Ígéret Földjén. A nép
nem zsúfolódott össze városokban, hanem minden családnak megvolt a saját
földbirtoka, ami biztosította a természetes, romlatlan élet minden gyógyító hatású
áldását.
139
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Jókedv
"A vidám (jókedvű) elme jó orvosságul szolgál" (Péld 17:22). Hála, öröm,
jóindulat, az Isten szeretete és gondviselése iránti bizalom - ezek az egészség
legnagyobb biztosítékai. Ez volt az izraeliták számára az élet igazi vezérelve.
Az út, amit évente háromszor tettek meg Jeruzsálembe az évi ünnepek
alkalmából, az egyheti sátorélet a sátoros ünnepen, lehetőséget adott a szabadban
való felfrissülésre és a társas életre. Ezek az ünnepek az örvendezés alkalmai voltak,
amelyeket kedvesebbé és kellemesebbé tett az idegenek, a léviták és a szegények
vendégszerető fogadtatása.
"Örömet találj mindabban a jóban, amelyet ád néked az Úr, a te Istened, és a
te házadnépének; te és a lévita és a jövevény, aki teközötted van" (5Móz 26:11).
Ezért évekkel később, amikor Isten törvényét felolvasták a Babilonból
visszatért foglyoknak, és a nép sírt bűnei miatt, ezek a kedves szavak hangzottak el:
"Ne sírjatok... menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle
részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne
bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek" (Neh 8:9-10).
És szétkürtölték és kihirdették "minden városaikban és Jeruzsálemben ezt:
Menjetek ki a hegyre, és hozzatok lombokat a nemes és vad olajfáról, mirtus- és
pálmalombokat, szóval akármely sűrű levelű fáról lombokat, hogy csináljatok leveles
színeket, amint meg van írva. Kiméne azért a nép, és hozának lombokat, és
csinálának maguknak leveles színeket, kiki a maga háza tetején és pitvaraikban,
továbbá az Isten háza pitvariban, a vizek kapujának piacán és Efraim kapujának
piacán. Csinála pedig az egész gyülekezet, mely hazatért a fogságból, leveles
színeket, és lakának a leveles színekben... és lőn felette igen nagy örömük" (Neh
8:1517).
140
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Isten minden olyan elvet megtanított Izraelnek, ami fontos a testi és erkölcsi
egészség megőrzéséhez, és ezekkel az elvekkel kapcsolatban - akárcsak az erkölcsi
törvény kapcsán - megparancsolta nekik:
"És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te
szívedben, és gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban
ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a
te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a
te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra" (5Móz 6:6-9).
"Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e
bizonyságtételek, rendelések és végzések, amelyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt
néktek: akkor azt mondjad a te fiadnak: ...megparancsolta nékünk az Úr, hogy
cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó
dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai
napon" (5Móz 6:20-21, 24).
Ha az izraeliták engedelmeskedtek volna ennek a rendelkezésnek, és okultak
volna belőle, ők lettek volna a világ előtt az egészség és jólét példaképei. Ha mint
nép az Úr terve szerint éltek volna, védve lettek volna a más nemzeteket sújtó
betegségektől. Minden más népnél erősebbek lettek volna fizikailag és élénkebbek
szellemileg. Ők lettek volna a föld leghatalmasabb népe. Isten ezt mondta:
"Áldottabb lészesz minden népnél" (5Móz 7:14).
"Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé
leszesz, amiképpen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, hogy
feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dicséretben,
névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek,
amint megmondta vala" (5Móz 26:18-19).
"És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az
Úrnak, a te Istenednek szavára. Áldott leszesz a városban, és áldott leszel a
mezőben. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te
barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott lesz
a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz
kimentedben" (5Móz 28:2-6).
"Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed
kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Az Úr
felkészít téged magának szent néppé, amiképpen megesküdt néked, ha megtartod az
Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő utain jársz. És megérti majd a földnek
minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled. És bővölködővé tesz
téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében..., azon a földön, amely
felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Megnyitja néked az Úr az
ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és
141
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
142
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
22. Az öltözködés
143
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
figyelmét, vagy hogy csodálatot keltsen, nem egyeztethető össze az Isten Igéje által
helyeselt szerény megjelenéssel.
Öltözetünk ne legyen költséges, "arannyal vagy gyöngyökkel" ékesített" (9.
vers)!
A pénzt letétbe kaptuk Istentől, de nem azért, hogy hiúságunkra vagy
nagyravágyásunk kielégítésére fordítsuk. A pénz Isten gyermekei kezében táplálék az
éhezőknek és ruha a mezíteleneknek; oltalom az elnyomottaknak, gyógyszer a
betegeknek, és eszköz arra, hogy hirdessék az evangéliumot a szegényeknek. Sok
embert boldoggá tehetsz, ha bölcsen használod fel azt az eszközt, ami most
kérkedésre megy el. Gondolkozz el Krisztus életén! Tanulmányozd jellemét, és
osztozz önmegtagadásában!
Az állítólagos keresztény világ ékszerekre és fölöslegesen drága ruhákra annyit
költ, amennyiből táplálni lehetne minden éhezőt, és fel lehetne ruházni a
mezíteleneket. Divat és hivalkodás emészti fel azokat az eszközöket, amelyekkel
enyhíteni lehetne a szegénységet és a szenvedést. A divatozás megfosztja a világot a
Megváltó szeretetének evangéliumától. A misszió lankadtan működik. Tömegek
pusztulnak el a keresztény tanítások hiányában. Szomszédságunkban és távoli
országokban tudatlan pogányok tanításra és megmentésre várnak. Míg Isten
gazdagon szórja ajándékait a földre; és megtölti minden jóval annak tárházait, és
míg bőven ontja igazságának megmentő ismeretét, hogyan hagyhatjuk, hogy
özvegyek és árvák, betegek és szenvedők, tudatlanok és megmentendők jajkiáltása
szálljon az ég felé? Milyen mentséget találunk erre? Az ítélet napján, amikor szemtől
szembe állunk majd Jézussal, aki életét adta e szűkölködőkért, milyen mentséget
hoznak fel azok, akik idejüket és pénzüket Isten által megtiltott élvezetekre fecsérlik?
Nem ez lesz-e Krisztus szava hozzájuk: "Éheztem, és nem adtatok ennem;
szomjúhoztam, és nem adtatok innom; ... mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel
engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem" (Mt 25:42-43)?
Míg ruházatunk szerény és egyszerű, legyen jó minőségű anyagból való,
előnyös színű, szolgálathoz illő. Inkább tartós legyen, mint hivalkodó! Melegítsen és
védjen. A Példabeszédek könyvének bölcs asszonya: "Nem félti háza népét a
hóeséskor sem; mert egész háza népe meleg ruhába öltözött" (Péld 31:21- új prot.
ford.).
Ruhánk legyen tiszta! A piszkos ruha egészségtelen; beszennyezi a testet és a
lelket. "Ti Isten temploma vagytok... Ha valaki az Isten templomát megrontja,
megrontja azt az Isten" (1Kor 3:16-17).
A ruha legyen minden szempontból egészséges! Isten azt kívánja, hogy "légy
egészséges" - testben és lélekben. Isten munkatársaiként vigyázzunk testünk és
lelkünk egészségére! Az egészséges öltözködés mindkettőt elősegíti.
144
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
145
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
ruháját olyan díszekkel lássa el, ami semmivel sem járul hozzá az egészséghez, a
kényelmességhez és a szépséghez. A divat kedvéért feláldozza egészségét és azt a
nyugalmat, ami pedig nagyon fontos ahhoz, hogy gyermekeit jól irányítsa.
Elhanyagolja értelmének és belső világának művelését. A lélek pedig elkorcsosul.
Az anyának nincs ideje a testi fejlődés elveinek tanulmányozására; arra, hogy
megtudja, hogyan vigyázzon gyermekei egészségére. Nincs ideje értelmi és lelki
szükségleteik kielégítésre, nincs ideje apró csalódásaik és próbáik megértésére, sem
arra, hogy részt vegyen tevékenységükben és osztozzék érdeklődésükben.
A gyermekek - szinte mihelyt a világra jönnek - máris a divat hatása alá
kerülnek. Többet hallanak az öltözködésről, mint Megváltójukról. Látják, hogy anyjuk
nagyobb buzgósággal tanulmányozza a divatlapokat, mint a Bibliát. Nagyobb
fontosságot tulajdonítanak a ruhával való hivalkodásnak, mint a jellem fejlődésének.
A szülők és a gyermekek nem ismerik meg az élet legjobb, legszebb és legigazabb
dolgait. A divat kedvéért elhanyagolják az eljövendő életre való felkészülést.
A minden jónak ellenségét kell a divat szüntelen változása mögött keresnünk.
Leghőbb vágya az, hogy Istent megszomorítsa és meggyalázza az emberek bajba és
romlásba sodrásával. Ennek egyik leghatásosabb eszköze: a divat, amely gyengíti az
embert testileg, szellemileg és lelkileg.
A nők súlyos betegségeknek vannak kitéve, és szenvedésüket jórészt
öltözködésük módja fokozza. Ahelyett, hogy egészségüket az elkerülhetetlen,
keserves körülményekre őriznék, sok esetben nemcsak egészségüket áldozzák fel
rossz szokásaikkal, hanem életüket is. Gyermekeiknek pedig megrokkant szervezet,
rossz szokások és hamis eszmék nyűgét hagyják örökségül.
A divat követésének egyik költséges és káros eszköze a földet söprő szoknya.
Tisztátalan, kényelmetlen, kellemetlen, egészségtelen - mindez és még ennél is több,
igaz a földet söprő szoknyáról. Ostoba dolog, egyrészt a felesleges többletanyag,
másrészt a szükségtelen hosszúság miatt. Aki csak látott olyan asszonyt, aki
csomagokkal teli kézzel földet söprő szoknyában próbált lépcsőkön fel-le lépni,
villamosra felszállni, tömegen áttörni, esőben vagy sáros úton járni, annak nincs
szüksége e ruhadarab kellemetlen és kényelmetlen voltának további bizonyítékaira.
E szoknyák viseléséből származó másik súlyos rossz, hogy az anyag súlyát a
csípőnek kell tartania. Ez a nagy súly összenyomja és lehúzza a belső szerveket,
legyengíti a gyomrot, fáradságérzetet kelt, görnyedtségre hajlamosít, összeszorítja a
tüdőt, és nehezíti a légzést.
Az utóbbi években olyan sok szó esett a derék összenyomásából eredő
veszélyekről, hogy kevés ember előtt lehet ismeretlen ez a dolog. De olyan nagy a
divat hatalma, hogy ez a veszély továbbra is fennáll. Ezzel a gyakorlattal asszonyok
és fiatal lányok kimondhatatlan károkat okoznak maguknak. Az egészség
szempontjából lényeges, hogy a mellkasnak legyen helye a maximális kitágulásra, és
146
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
147
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A táplálék kiválasztása
Olyan ételeket kell választani, amelyek leginkább szolgáltatják a test
felépítéséhez szükséges alkotóelemeket. Az étvágy nem megbízható tanácsadó a
táplálék megválasztásában. Helytelen étkezési szokások következtében az ízlés
elromlik. Sokszor olyan táplálékot igényel, amely rongálja és gyengíti az egészséget,
ahelyett hogy erősítené. A társadalmi szokások sem biztonságos útmutatók. A
betegség és a szenvedés, amely mindenütt megtalálható, jórészt a táplálkozással
kapcsolatos népszerű tévedéseknek tulajdonítható.
Ahhoz, hogy megtudjuk, melyek a legmegfelelőbb tápanyagok, meg kell
vizsgálnunk, hogy Isten eredetileg milyen étrendet tervezett az ember számára.
Isten, aki az embert teremtette, és tudja, mire van szüksége, megszabta Ádám
táplálékát. Így szólt: "Ímé néktek adok minden maghozó füvet... minden fát,
amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül" (1Móz 1:29). Az Édenből
kirekesztett embernek, akinek a bűn miatt megátkozott földet művelve kellett
kenyerét megkeresnie, Isten megengedte, hogy egye "a mezőnek füvét" is (1Móz
3:18).
148
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
149
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az ételek elkészítése
Helytelen, ha csupán azért eszünk, hogy étvágyunkat kielégítsük; ne legyen
közömbös ételünk minősége, sem elkészítési módja! Ha nem eszünk jóízűen,
szervezetünk nem tudja a tápanyagokat jól hasznosítani. Válasszuk meg gondosan
táplálékunkat, és készítsük el okosan, hozzáértéssel!
A kenyérsütéshez nem a finom fehér liszt a legjobb. Nem egészséges, és nem
is gazdaságos. A finomlisztből készült kenyérből hiányoznak a teljes búzakenyér
tápanyagai. A fehér kenyér sokszor okoz székrekedést és egyéb zavarokat.
150
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
151
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
152
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
153
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
154
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
155
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
156
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
157
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
158
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
159
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
160
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
161
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Fűszerek
Ebben a rohanó korban az étel annál jobb, minél kevésbé van izgató hatása. A
fűszerek természetüknél fogva ártalmasak. Mustár, bors, csípős ételízesítők, ecetes
savanyúság és hasonló dolgok izgatják a gyomrot, hevítik és szennyezik a vért. Az
alkoholisták gyulladt gyomrát ábrázoló képek szemléltetik az alkoholos italok hatását.
Az izgató fűszerek hasonló gyulladt állapotot idéznek elő. A szokásos táplálék
csakhamar nem elégíti ki az étvágyat. A szervezet kínzó vágyat érez valami izgatóbb
dolog után.
Tea és kávé
A tea izgatószerként fogható fel, amely bizonyos fokig kábít is. Ugyanezt teszi
a kávé és sok más közkedvelt ital is. Először élénkítenek: izgatják a gyomoridegeket,
amelyek továbbítják az ingert az agyba; az agy viszont serkenti a szívműködést, és
rövid ideig élénkíti az egész szervezetet. A fáradtság feledésbe megy, és mintha
növekednék az erő; a gondolkozás és a képzelőerő megélénkül.
Ezért aztán sokan azt gyanítják, hogy a tea vagy a kávé nagyon jót tesz nekik.
De ez tévedés. A kávé és a tea nem táplálja a szervezetet. Hatásuk megmutatkozik,
mielőtt idő lenne megemésztésükre és feldolgozásukra. Ami pedig erőnek tetszik,
nem egyéb, mint idegizgalom. Amikor az izgatószer hatása elmúlik, a
természetellenesen gerjesztett erő csökken, és vele arányosan nő a lankadtság és
gyengeség.
E doppingszerek tartós használatát fejfájás, álmatlanság, gyors szívdobogás,
emésztési zavar, remegés és sok egyéb baj kíséri, mert az izgatószerek felőrlik az
életerőt. A fáradt idegeknek pihenésre és nyugalomra van szükségük, nem pedig
izgatószerekre és túlfeszített munkára. A természetnek idő kell ahhoz, hogy
visszanyerje az elhasznált energiát. Az izgatószerek serkentő hatása alatt az ember
átmenetileg többre képes, de amikor szervezetét állandó élvezetük legyöngíti, egyre
nehezebben tudja életerejét a kívánt mértékre fokozni, és nehezebben tud az
izgatószerek utáni vágyának határt szabni, mígnem akaratereje megtörik, és képtelen
162
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A dohányzás
A dohány lassan, alattomosan ható, de nagyon veszélyes méreg. Bármilyen
formában használják, megviseli a szervezetet. Veszélyességét fokozza az a tény,
hogy hatása lassú, és először alig észlelhető. Izgalomba hozza, majd megbénítja az
idegeket. Gyengíti és elhomályosítja az agyat. Sokszor nagyobb erővel hat az
idegekre, mint a szeszes ital. Alattomosabb nála, és hatásától nehéz megszabadítani
a szervezetet. A dohányzás erős italok utáni szomjúságot kelt, és sok esetben
megveti az alkoholizmus alapját.
A dohányzás vesződséggel, piszokkal jár, és költséges. Bemocskolja magát a
dohányost, és kellemetlenséget okoz másoknak is. A dohányzók mindenütt
megtalálhatók. Ritkán haladhatsz át egy embertömegen úgy, hogy néhány dohányos
ne fújná arcodba füsttel mérgezett leheletét. Kellemetlen és egészségtelen
alkoholgőzös és dohányfüstös szobában vagy vasúti kocsiban tartózkodni. Ha már
valaki makacsul élvezni akarja ezt a mérget, mi jogon szennyezi azt a levegőt, amit
más kénytelen belélegezni?!
A gyermekek és az ifjúság körében a dohányzás kimondhatatlan kárt okoz. A
letűnt nemzedékek egészségtelen szokásai kihatnak korunk gyermekeire és
ifjúságára is. A szülők szellemi fogyatékosságot, fizikai gyengeséget, beteg
idegrendszert, természetellenes és kielégíthetetlen vágyakat örökítenek át
gyermekeikre. Ha a gyermekek is továbbviszik ugyanezeket a rossz szokásokat, akkor
fokozzák és tovább örökítik e szokások végzetes következményeit is. Nem kis
mértékben köszönhető ennek az oknak az a testi, szellemi és erkölcsi elkorcsosulás,
amely komoly aggodalomra ad okot.
Sok fiú már egész fiatalon elkezd dohányozni. Ez a szenvedély, amelynek
akkor válnak rabjává, amikor testük és értelmi világuk különösen fogékony hatásaira,
aláássa testi erejüket, gátolja testük fejlődését, tompítja szellemi képességeiket és
megfertőzi erkölcsüket.
De hogyan lehet ráébreszteni a gyermekeket és az ifjúságot egy olyan szokás
ártalmaira, amelyre szüleik, tanáraik, lelkészeik adnak példát? A kisgyermekkorból
épp hogy kinőtt fiúkat lehet cigarettázni látni. Ha valaki ezt szóvá teszi nekik, így
felelnek: "Apám is dohányzik." Hivatkoznak a lelkészre vagy a hitoktatóra, és ezt
mondják: "Ha ő is dohányzik, akkor mit árthat az nekem?" A mértékletességi
mozgalom képviselői közül is sokan rabjai ennek a szenvedélynek. Mi az az erő,
amellyel az ilyen emberek megakadályozhatják a mértéktelenség terjedését?
Azokhoz fordulok, akik azt mondják, hogy hiszik és követik Isten szavát:
lehettek-e ti, mint keresztények, olyan szokás rabjai, amely megbénítja a
gondolkodást, és megrabol attól a képességtől, amellyel igazán értékelhetitek az örök
163
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
164
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Enyhébb kábítószerek
A természetellenes izgatószerek utáni vágyat öröklő személyeknek sem a
szemük előtt, sem a kezük ügyében nem szabad bort, sört vagy almabort tartani,
mert ezek állandó kísértést jelenthetnek számukra. Sokan az édes almabort
ártalmatlannak tartva minden lelkifurdalás és korlátozás nélkül vásárolják. De az csak
rövid ideig marad édes; azután elkezdődik az erjedés. A csípős íz, amit felvesz, még
kívánatosabbá teszi sok ínyenc számára, és fogyasztója nem szívesen ismeri el, hogy
az ital alkoholos lett, vagyis megerjedt.
Még az édes almabor is - szokványosan elkészített állapotában - káros az
egészségre. Ha az emberek látnák, mit mutat a mikroszkóp az általuk vásárolt
almaborról, kevesen akarnának inni belőle. Sokszor azok, akik az almabort piaci
eladásra készítik elő, nem ügyelnek a felhasznált gyümölcs állapotára, és férges és
romlott almából préselnek levet. Azok, akik különben nem fogyasztanának mérgezett,
romlott almát, isszák a belőle készült bort, és élvezetesnek mondják; de a
mikroszkóp megmutatja, hogy még amikor frissen kerül is ki a présből, ez a kellemes
ital egyáltalán nem alkalmas fogyasztásra.
Sörtől és bortól éppúgy meg lehet ittasodni, mint a tömény italoktól.
Fogyasztásuk vágyat ébreszt erősebb italok megkóstolására. Így alakul ki az
alkoholizmus. A "mértékletes ivás" az az iskola, amelyben az ember felkészül
alkoholista "pályafutására". E kevésbé ártalmas izgatószerek olyan alattomosan
dolgoznak, hogy áldozatuk még nem is sejti a veszélyt, és máris rálépett az
iszákosság útjára.
Egyesek, akik egyáltalán nem állnak iszákos emberek hírében, állandóan
valamilyen enyhe izgatószer hatása alatt vannak. Izgatottak, megbízhatatlanok,
kiegyensúlyozatlanok. Biztonságban képzelik magukat, és elmennek addig, amikor
már minden gátlás megszűnik, és minden elv áldozatul esik. Nagy elhatározásaik
kudarcba fulladnak, és legjobb belátásuk sem elég ahhoz, hogy állatias étvágyukat a
józan ész uralma alatt tudják tartani.
165
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A Biblia sehol sem hagyja jóvá a szeszes italok fogyasztását. Az a bor, amit
Krisztus vízből teremtett a kánai menyegzőn, tiszta szőlőlé volt: must, amelyet
"lelnek a fürtben". A Szentírás ezt írja róla: "ne veszesd el, mert áldás van benne"
(Ésa 65:8).
Krisztus volt az, aki az Ószövetségben így figyelmeztette Izraelt: "A bor
csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!" (Péld 20:1).
Ő nem teremtett ilyen italt. Sátán akarja rávenni az embert olyan mértéktelenségre,
amely értelmét elhomályosítja, és a lelki dolgokkal szemben érzéketlenné teszi.
Krisztus pedig azt tanítja, hogy hajtsuk igába alacsonyabb rendű hajlamainkat. Ő
sohasem teszi az ember elé azt, ami kísértés lehet számára. Egész élete az
önmegtagadás mintaképe volt. Azért viselte el értünk negyvennapos pusztai
böjtölésével a legsúlyosabb próbát - ami súrolta az emberi tűrőképesség határát -,
hogy megtörje az étvágy hatalmát. Krisztus volt az, aki úgy rendelkezett, hogy
Keresztelő János ne igyék se bort, se részegítő italt. Krisztus volt az, aki hasonló
önmegtartóztatást parancsolt Manoah feleségének is. Krisztus nem cáfolta meg saját
tanítását. Az erjedetlen bor, amellyel ellátta a menyegző vendégeit, egészséges és
üdítő ital volt. A Megváltó és tanítványai ilyen bort használtak az első úrvacsorán.
Ilyen bort kell mindig az úrvacsorai asztalra tenni a Megváltó vérének jelképeként.
Ezt a szent szolgálatot Isten léleküdítő, életadó alkalomnak szánta. Semmi olyant
sem szabad beleszőni, ami bűnös célt is szolgál.
Annak a fényénél, amit a Szentírás, a természet és a józan ész a szeszes italok
fogyasztásáról tanít, hogyan foglalkozhatnak keresztények sörkészítéshez való
komlótermeléssel, bor vagy almabor előállításával, illetve eladásával? Ha úgy szeretik
felebarátaikat, mint önmagukat, hogyan segédkezhetnek a nekik szánt csapda
felállításában?
Az iszákosság sokszor otthon kezdődik. Az egészségtelen, zsíros ételek
gyengítik az emésztőszerveket, és az emberben még izgatóbb táplálék után keltenek
vágyat. Ezzel az ember arra szoktatja étvágyát, hogy egyre nehezebb ételeket
kívánjon; mind gyakrabban igényli az izgató dolgokat és egyre nehezebben tud
ellenállni nekik. Szervezete többé-kevésbé megtelik méreggel, és minél gyengébb
lesz, annál inkább kívánja ezeket a dolgokat. A rossz irányba tett egyetlen lépés utat
készít a következőnek. Sokan asztalukról száműzik ugyan a bort és az egyéb
részegítő italokat, mert nem akarnak vétkezni, de telerakják olyan ételekkel, amelyek
szomjúságot keltenek részegítő italok után; és ennek a kísértésnek szinte lehetetlen
ellenállni. A rossz étrendi szokások tönkreteszik az egészséget, és előkészítik az
iszákosság útját.
Rövid időn belül nem sok szükség lenne mértékletességi hadjáratokra, ha a
fiatalokba, akik a társadalmat formálják és alakítják, beleplántálnák a mértékletességi
elveket. A szülők saját otthonukban indítva hadjáratot a mértéktelenség ellen, már
166
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
"Jaj annak, aki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul;... aki ezt mondja:
Nagy házat építek magamnak, és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti, és
cédrusfával béleli meg, és megfesti cinóberrel. Király vagy-é azért, hogy cédrus után
167
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A szeszárus tevékenysége
Ez a bibliavers a szeszes italt készítők és árusítók tevékenységét ábrázolja.
Amit csinálnak, az egyenlő a lopással, mert portékájuk nem éri meg azt a pénzt, amit
érte kapnak. Minden forint, amivel gyarapítják nyereségüket, átkot jelent annak, aki
azt a pénzt kiadja.
Isten bőkezűen árasztja áldásait az emberekre. Ha ajándékaival bölcsen
bánnánk, a világ nagyon keveset tudna szegénységről és nyomorról. Az emberi
gonoszság teszi Isten áldásait átokká. Nyerészkedési vágy és féktelen ínyencség
miatt lesz a gabonából és gyümölcsből - amiket Isten táplálékul adott nekünk -
nyomorúságot és pusztulást hozó méreg.
Évről évre millió és millió liternyi szeszes ital fogy el. Rengeteg pénzt költenek
boldogtalanság, szegénység, betegség, züllöttség, kéj, bűncselekmények és halál
vásárlására. Az italárus nyerészkedésből olyan árut szolgáltat áldozatainak, amely
aláássa mind szellemi, mind fizikai egészségüket; az iszákos ember családját pedig
szegénnyé és boldogtalanná teszi.
A szeszárus zsaroló tevékenysége akkor sem szűnik meg, amikor áldozata már
meghalt. Megrabolja az özvegyet, és koldusbotra juttatja a gyermekeket. Nem
habozik, ha el kell vennie a nyomorgó családtól a létfontosságú dolgokat is azért,
hogy rendezhesse a férj és apa italszámláját. A szenvedő gyermekek sírása, a
kétségbeesett anya könnyei csak felbőszítik. Mit számít neki, ha ezek a szenvedők
éhen halnak? Mit számít neki, ha őket is nyomorba és romlásba hajszolja? Ő
meggazdagszik azoknak a kolduskenyerén, akiket romlásba dönt.
A nyilvánosházak, bűnbarlangok, bűnügyi törvényszékek, börtönök,
menhelyek, elmegyógyintézetek, kórházak - nagyrészt az italkereskedő tevékenysége
miatt telnek meg. Mint a Jelenések könyvének titkos Babilonja, a kocsmáros is
"rabokkal" és "emberek lelkeivel" kereskedik. Az italárus mögött ott áll a nagy
lélekrontó, és minden tudását - amit a földön vagy pokolban ki tudnak gondolni -
latba veti, hogy az embereket hatalmába kerítse. Városban és vidéken, vonatokon,
hajókon, hivatali helyiségekben, szórakozóhelyeken, a gyógyszertárban, sőt még a
templom szent úrvacsorai asztalán is elhelyezte csapdáit. Minden lehetőséget kiaknáz
a szeszes italok utáni vágy felkeltésére és táplálására. Szinte minden sarkon
nyilvános ház áll pompás fényeivel és csalogató vidámságával, tárt karokkal fogadva
a dolgozó embert, a vagyonos naplopót és a gyanútlan ifjúságot.
Privát vendéglőkben és elegáns szórakozóhelyeken a hölgyeknek tetszetős
nevű közkedvelt italokat szolgálnak fel, amelyek valójában részegítő italok. A beteg
és elcsigázott emberek számára agyonreklámozott, jórészt alkoholt tartalmazó
"gyomorkeserűk" is kaphatók.
168
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az egyház felelőssége
A szeszipar a világ egyik nagyhatalma. Érdekeit közösen képviseli ez a három
erősség: a pénz, a megszokás és a kívánság. Hatalma még az egyházban is érezhető.
"Rendes és köztiszteletben álló" emberek, akiknek a nevét az egyház nyilvántartja,
pénzüket közvetlenül vagy közvetve az alkoholkereskedelem útján keresik meg.
Sokan közülük bőkezűen adakoznak közismert, jótékony célokra. Adományaikkal
támogatják az egyházat vállalkozásaiban, valamint a lelkészkar fenntartásában; és
megkövetelik maguknak a pénz hatalmát "megillető" tiszteletet. Azok az egyházak,
amelyek ilyen embereket vesznek fel tagjaik sorába, tulajdonképpen támogatják az
alkoholkereskedelmet. A lelkésznek sokszor nincs bátorsága kiállni az igazságért.
Nem tárja fel nyájának, hogy mit mondott Isten az italárus tevékenységéről. Ha
nyíltan beszél, megbántja egyházát, feláldozza népszerűségét és elveszti jövedelmét.
De Isten ítélőszéke az egyház ítélőszéke felett áll. Ő, aki az első gyilkoshoz így
szólt: "A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről" (1Móz 4:10), nem fogadja el
169
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
azt az ajándékot, amelyet az italárus helyez oltárára. Haragra gerjedt azok ellen, akik
megkísérlik bűnüket bőkezűséggel palástolni. Pénzüket beszennyezte a vér. Átok van
rajta (Ésa 1:11-15).
"Mire való nékem véres áldozataitoknak
sokasága? ezt mondja az Úr...
Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek,
Ki kívánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot...
Ha kiterjesztitek kezeiteket,
Elrejtem szemeimet előletek;
Sőt ha megsokasítjátok is az imádságot,
Én meg nem hallgatom:
Vérrel rakvák kezeitek" (Ésa 1:11-15).
Az iszákos is képes volna pozitív cselekedetekre. Ő is kapott talentumokat,
amelyekkel megdicsőíthetné Istent, és használhatna a világnak. De embertársai tőrt
vetnek lelkének, és hasznot húznak lezülléséből. Ők fényűzően élnek, míg a szegény
áldozatok, akiket ők fosztottak ki, nyomorognak és boldogtalanok. De Isten
számadásra hívja azt, aki az iszákos pusztulását siettette. Aki uralkodik a
mennyekben, nem téveszti szem elől az iszákosság első okát, sem végső
következményét. Ő, aki még a kis verébről is gondot visel, és felruházza a mező
füvét, nem fordul el azoktól, akiket a maga képmására alkotott, és saját vérén váltott
meg; nem hagyja figyelmen kívül kiáltásukat. Isten feljegyzi mindazt a gonoszságot,
amely a bűnt és a szenvedést tovább örökíti.
A világ és az egyház talán tiszteli azt az embert, aki mások lezüllesztése árán
szerzett vagyont. Talán rá is mosolyognak arra, aki embereket lépésről lépésre egyre
lejjebb visz a szégyen és a züllés útján. Ám Isten mindezt megjegyzi, és igazságosan
ítélkezik. A világ talán jó kereskedőnek tartja az italárust; de az Úr ezt mondja: "Jaj
annak!". Őt vádolja mindaz a csüggedtség, nyomorúság és szenvedés, amelyet az
alkoholkereskedelem zúdít a világra. Felelnie kell majd éhező, ruhátlan, hajléktalan
anyák és gyermekek szenvedéséért, akik minden reményt és örömet eltemettek.
Felelnie kell majd azokért a lelkekért, akik őmiatta lépték át készületlenül az
örökkévalóság küszöbét. Az italárus munkájának támogatói pedig osztoznak
bűnösségében. Isten ezt mondja nekik: "Vérrel rakvák kezeitek" (Ésa 1:15).
Törvényesített szeszkereskedelem
Sokan helyeslik, hogy az italt csak engedéllyel lehet árusítani, mondván, hogy
így határt lehet szabni az ital okozta bajoknak. E kötöttséggel azonban az italmérés a
170
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
törvény védelme alá kerül. Az állam jóváhagyja létezését, és így támogatja azt a
bűnt, amelynek - állítása szerint - határt szab. A törvény védelme alatt az egész
országban sörfőzdéket, szeszfőzdéket és borászati üzemeket létesítenek. Az italárus
pedig szomszédságunkban űzi mesterségét.
Sokszor kimondták, hogy nem szabad részegítő italt ittas embernek vagy
megrögzött iszákosként ismert embernek kiszolgálni; de az a munka egyre folyik,
amely az ifjúságot iszákossá teszi. Az italkereskedés egész léte az ifjúság ital utáni
vágyának felkeltésén múlik. Egyik lépést követi a többi, mígnem az ifjúság
alkoholistává lesz, és szomjúsága minden áron kielégítést követel. Kisebb volna a
kár, ha inkább a megrögzött alkoholistának szolgálnának ki italt, akinek a pusztulását
többnyire már amúgy sem lehet megakadályozni, mintsem hagyni, hogy fiataljaink
színe-javát ez a rettenetes szokás romlásba döntse!
Az engedélyezett italárusítás állandó kísértésnek teszi ki azokat, akik próbálnak
megjavulni. Intézmények születtek, ahol az iszákosság áldozatai segítséget kapnak
alkoholszomjuk leküzdéséhez. Ez nemes munka. Mindaddig azonban, amíg az
italmérést szentesíti a törvény, az iszákosnak nem sok haszna van az alkoholisták
gyógyintézeteiből. Nem maradhat mindig ott. Újra el kell foglalnia helyét a
társadalomban. Az ital utáni vágya mérséklődik ugyan, de nem szűnik meg teljesen,
és a kísértésnek, ami mindenfelől fenyegeti, nagyon sok esetben könnyű prédaként
esik áldozatul.
Az ország törvényei felelőssé teszik a veszedelmes állat által okozott bajért az
állat tulajdonosát, aki ismeri a jószágának természetét, és mégis szabadon engedi.
Az Úr Izraelnek adott törvényeiben kimondja, hogy ha egy harapósnak tudott állat
megöl valakit, tulajdonosa életével fizet vigyázatlanságáért, illetve rosszindulatáért.
Ugyanennek az elvnek alapján az italkereskedelmet engedélyező hatóságot is
felelőssé kellene tenni ennek az ügyletnek a következményeiért. És ha halálra méltó
bűncselekmény szabadon engedni egy veszedelmes állatot, mennyivel nagyobb
bűntett szentesíteni az italkereskedelmet!
Az ital árusítására azzal az ürüggyel adnak engedélyt, hogy az bevételt jelent a
közpénztárnak. De mi ez a bevétel ahhoz a mérhetetlen összeghez képest, amibe az
italkereskedés áldozatai: a bűnözők, az elmebetegek, a nincstelenek kerülnek! Ha
egy ember alkoholos befolyásoltság alatt elkövet egy bűntettet, a törvény elé kerül,
és az ügylet törvényesítőinek kell foglalkozniuk saját tettük következményével.
Engedélyt adtak olyan ügyletre, amely normális emberből őrültet csinál; és most
nekik kell azt az embert börtönre vagy bitófára ítélniük, míg sok esetben a feleség és
a gyermekek teljes nyomorba jutnak, tehertétel gyanánt annak a közösségnek,
amelyben élnek.
Ha a problémának csupán az anyagi oldalát nézzük: milyen oktalanság eltűrni
egy ilyen üzleti vállalkozást! Milyen bevétel kárpótolhatná az embert elveszített józan
eszéért, Isten képmásának eltorzulásáért és megrontásáért, gyermekek
171
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Szesztilalom
Kétségbeejtő helyzetben van az az ember, aki rászokott a szeszes italra. Az
agya beteg, akaratereje meggyengült. Ital utáni vágyának saját erejéből nem tud
ellenállni. Nem lehet érvekkel meggyőzni, sem rábírni arra, hogy tagadja meg magát.
Ha valaki, aki elhatározta, hogy felhagy az itallal, a bűn vermébe csábulva újra
megragadja a poharat, amint megérzi az ital ízét, minden jó szándéka semmivé lesz.
Egy korty az őrjítő italból, és már nem is gondol a következményekre. Elfelejti vérző
szívű feleségét. A züllött apa nem törődik többé gyermekei éhezésével és
ruhátlanságával. Ennek az üzletnek a legalizálásával a törvény jóváhagyja a lélek e
csapdáját, és nem hajlandó azt a kereskedést betiltani, amely bajjal árasztja el a
világot.
Ez mindig így lesz? Kell-e az embernek a kísértés szélesre tárult ajtajával
szemben állandóan harcolnia a győzelemért? Örök csapásként telepszik az iszákosság
átka a civilizált világra? Emésztő tűzként fog továbbra is évről évre végigsöpörni
boldog otthonok ezrein? Amikor egy hajó partközelben zátonyra fut, az emberek nem
bámulnak tétlenül a partról, hanem életüket kockáztatva igyekeznek kimenteni az
embereket a hullámsírból. Mennyivel inkább kellene igyekezni arra, hogy
megmentsük őket az iszákosok sorsától!
Nemcsak az iszákost és családját veszélyezteti az italárus tevékenysége. Nem
is az adóteher a fő baj, amellyel ez az üzlet sújtja a társadalmat. Mindnyájan
egymáshoz vagyunk szőve az emberiség szövedékében. Az a rossz, ami a nagy
emberi testvériség bármely részét éri, veszélybe sodor mindenkit.
Sokan, akik nyereségvágyból és kényelemszeretetből semmit sem tesznek az
italkereskedelem megfékezésére, túl későn ismerik fel, hogy ez az üzlet őket sem
hagyja érintetlenül. Saját gyermekeiket látják italtól elbutítva és tönkretéve. A
törvénytelenség zavargáshoz vezet. A tulajdon veszélybe kerül. Az élet nem
biztonságos. Megsokszorozódnak a balesetek tengeren és szárazföldön. A piszokban
és nyomorban tenyésző betegségek utat találnak a nagyúri és fényűző otthonokba is.
A kicsapongó és bűnöző gyermekek erkölcstelen viselkedése megmételyezi a csiszolt
és kulturált családok fiait és leányait is.
Nincs olyan ember, akinek a szeszkereskedés ne veszélyeztetné érdekeit.
Nincs olyan ember, akinek saját biztonsága érdekében ne kellene fellépni ennek az
üzletágnak a megsemmisítéséért.
Minden más olyan helyet megelőzően, amelyeknek csupán evilági érdekekkel
van dolguk, a törvényhozó és igazságszolgáltató testületeknek kellene az iszákosság
átkától menteseknek lenniük. Kormányzóknak, szenátoroknak, képviselőknek,
bíráknak - akik hozzák és végrehajtják egy nemzet törvényeit; akik kezükben tartják
172
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
173
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az otthon
Az élet gyakorlóiskola, amelyből szülőknek és gyermekeknek úgy kell vizsgázniuk,
hogy beléphessenek a felsőb - a mennyei - iskolába.
174
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
175
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
176
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az élet alkalmai
Időnk itt rövid. Csak egy életünk van ezen a világon; és amíg itt alant járunk,
használjuk ki az életet a lehető legjobban! Az a munka, amelyre Isten elhívott
bennünket, nem igényel gazdagságot, sem társadalmi rangot vagy nagy tehetséget.
Kedves, önfeláldozó lelkületre és céltudatos kitartásra van szükség. Egy mécses,
bármilyen kicsi is, ha állandóan égve tartjuk, eszköz lehet sok más lámpa
meggyújtásához. Befolyásunk köre, ha szűknek látszik is, tehetségünk, ha kicsi is,
alkalmaink, ha ritkák is, tudásunk, ha korlátozott is, csodálatos dolgokat művelhetünk
a saját otthonunk kínálta lehetőségek hűséges felhasználásával. Ha szívünket és
otthonunkat kitárjuk a mennyei életelvek befogadására, éltető hatalom közvetítőivé
leszünk. Otthonunkból gyógyító erő árad, élővé, széppé és termővé alakítva az
aszállyal sújtott terméketlen pusztaságot.
Krisztus, aki Évát hitvestársként adta Ádámnak, első csodáját egy menyegzői
lakomán művelte. Nyilvános szolgálatát lakodalomban kezdte, ahol barátok és
rokonok együtt örvendeztek. Így szentesítette a házasságot, és olyan intézményként
ismerte el, amelyet Ő maga alapított. Úgy rendelkezett, hogy férfiak és nők szent
házasságban egyesüljenek, családot alapítsanak, amelynek tisztességgel
megkoronázott tagjait a mennyei család tagjainak kell tartanunk.
Krisztus megtisztelte a házastársi viszonyt azzal is, hogy a közte és
megváltottai közötti kapcsolat egyik szimbólumává tette. Ő maga a vőlegény, az
egyház a menyasszony, akiről mint választottjáról ezt mondja: "Mindenestől szép
vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!" (Énekek 4:7).
Krisztus "szerette az egyházat, és Önmagát adta azért, hogy azt megszentelje,
megtisztítván... hogy legyen szent és feddhetetlen. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő
feleségüket" (Ef 5:25-28).
A családi kötelék a legszorosabb, leggyöngédebb és legszentebb minden
kötelék között a földön. Isten az emberiség áldásául szánta. És áldás is az mindenütt,
ahol értelmesen, istenfélelemben és a vele járó felelősségeket kellően mérlegelve
lépnek a házasság kötelékébe.
Akik a házasság gondolatával foglalkoznak, fontolják meg, milyen lesz az
általuk alapított otthon jellege és befolyása! Amikor szülők lesznek, szent megbízatást
kapnak. Jórészt a szülőkön múlik gyermekeik boldogulása ezen a világon, és
boldogságuk az elkövetkezendőben. Sok tekintetben ők határozzák meg gyermekeik
fizikai és erkölcsi jellemvonásait. Az otthon jellegétől függ a társadalom állapota.
Minden egyes család befolyásának súlya latba esik a fel- vagy lefelé billenő
mérlegserpenyőben.
177
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
178
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
becsületes; aki szereti és féli Istent. Egy fiatalember olyan társat keressen magának,
aki tudja vállalni az élet terheinek reá eső részét; akinek a befolyása nemesebbé
teszi, csiszolja; és aki szeretetével boldoggá fogja tenni.
"Az Úrtól van... az értelmes feleség." "Bízik ahhoz az ő férjének lelke... Jóval
illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban." "Az ő száját bölcsen
nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. Vigyáz a házanépe dolgára, és a
restségnek étkét nem eszi. Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje,
és dicséri őt: Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!"
Aki ilyen feleséget kap, "megnyerte a jót... és vett jóakaratot az Úrtól!" (Péld 19:14;
31:11-12, 26-29; 18:22).
Bármennyire körültekintően és bölcsen lépnek is a házasság kötelékébe, kevés
új párnál van meg a teljes egység azonnal az esküvői szertartás után. Az új házasok
közötti igazi egyesülés a későbbi évek munkája.
Amikor az új házasok szembetalálják magukat az élet terheivel, kuszaságaival
és gondjaival, eltűnik a románc, amellyel a képzelet olyan sokszor kiszínezi a
házasságot. Férj és feleség megismeri egymás jellemét úgy, ahogy korábbi
kapcsolatuk során nem volt lehetséges. Ez életük legkritikusabb időszaka. Egész
jövendő életük boldogsága és hasznossága múlik az ekkor tett helyes lépéseken.
Sokszor felfedeznek egymásban addig nem is gyanított gyengeségeket és
fogyatékosságokat; de azok a szívek, amelyeket a szeretet köt össze, észrevesznek
addig nem látott értékeket is. Igyekezzék mindenki inkább a nagyszerű
tulajdonságokat felfedezni, mintsem a fogyatékosságokat! Sokszor saját
magatartásunk, a légkör, amely körülvesz bennünket, határozza meg, mi bontakozik
ki előttünk a másikból. Sokan gyengeségnek tartják a szeretet kifejezését, és
tartózkodásukkal taszítanak másokat. Ez a lelkület elzárja a megértés útját. A társ
utáni vágy és a nemes érzések elfojtása esetén elsorvadnak ezek az érzések, a szív
pedig üres lesz és hideg. Őrizkedjünk ettől a hibától! A szeretet nem él sokáig, ha
nem jut kifejezésre. Ne engedd, hogy annak a szíve, akivel sorsodat összekötötted,
hiába sóvárogjon kedvesség és együttérzés után!
Ha nehézségek, problémák és csüggesztő körülmények támadnak is, se a férj,
se a feleség ne adjon helyt annak a gondolatnak, hogy házasságuk tévedés vagy
csalódás! Határozzátok el, hogy mindaz lesztek egymás számára, ami csak
lehetséges! Folytassátok a korábbi figyelmességeket; minden módon bátorítsátok
egymást az élet harcaiban! Legyen gondotok egymás boldogságának elősegítésére!
Szeressétek egymást, és legyetek türelmesek egymáshoz! Akkor a házasság, ahelyett
hogy a szeretet végét jelentené, a házassággal kezdődik el igazán. Az őszinte
barátság melege, a szíveket egymáshoz kapcsoló szeretet a mennyei boldogság
előíze lesz.
179
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Minden családot szent kör övezi, amelyet töretlenül meg kell őrizni. Ebbe a
szent körbe senki másnak nincs joga belépni. Se a férj, se a feleség ne részesítsen
senki mást abban a bizalomban, amellyel csakis egymásnak tartoznak!
Inkább ti nyújtsatok szeretetet, mintsem követeljetek! Ápoljátok azt
magatokban, ami a legnemesebb, és gyorsan lássátok meg egymás jó
tulajdonságait! Az a tudat, hogy értékelnek, csodálatos ösztönzést és örömet ad.
Megértés és megbecsülés a tökéletesség elérésére bátorít; és maga a szeretet is
fokozódik, miközben nemesebb célokra sarkall.
Se férj, se feleség ne olvassza be egyéniségét a másikéban! Mindenki személy
szerint viszonyul Istenhez. Mindenki tőle kérdezze meg: "Mi a helyes?" "Mi a
helytelen?" "Hogyan tölthetem be legjobban életem célját?". Szereteted bőséggel
áradjon felé, aki életét adta érted! Legyen Krisztus mindenben az első, az utolsó és a
legfontosabb! Ahogy szívetekben mélyül és erősödik a Krisztus iránti szeretet,
egymást is tisztultabban és jobban fogjátok szeretni.
A férj és a feleség ugyanolyan lelkülettel viszonyuljon egymáshoz, mint ahogy
Krisztus viszonyul hozzánk. "Miképpen a Krisztus is szeretett minket", "járjatok
szeretetben." "Miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az
asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a
ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért"
(Ef 5: 2, 24-25).
Se a férj, se a feleség ne igyekezzék uralkodni a másikon! Ne próbáljátok
rákényszeríteni egymásra akaratotokat! Ezt nem tehetitek az egymás iránti szeretet
feláldozása nélkül. Legyetek kedvesek, türelmesek, elnézők, figyelmesek és
udvariasak! Isten segítségével boldoggá tudjátok tenni egymást, miként azt
házassági fogadalmatokban meg is ígértétek.
180
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
áll. A mennyei szövőszéken szőtt szálak finomabbak, mégis erősebbek, mint a földi
szövőszéken szőhetők. És az eredmény nem hitvány kelme, hanem minden
igénybevételt és próbát kibíró szövet. Szívet a szívvel a szeretet aranyszálai kötik
össze, és ez a kötelék eltéphetetlen.
181
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
182
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
idejekorán bölcs, az megérti, hogy miben áll az igazán eredményes élet, és otthona
kiválasztásánál szem előtt tartja az élet legértékesebb dolgait.
Olyan lakás helyett, ahol csak emberi alkotások láthatók, ahol a látott és
hallott dolgok sokszor bűnös gondolatokat sugallnak, ahol fárasztó és nyugtalanító
kavargás és zűrzavar van, menj olyan helyre, ahol Isten dolgait szemlélheted! Keress
lelki nyugalmat a természet szépségében, csendjében és békéjében! Nyugtasd
szemedet a zöld mezőkön, ligeteken és dombokon! Nézz fel a kék égre ott, ahol azt
nem homályosítja el a város pora és füstje, szívd magadba az égbolt pezsdítő
levegőjét! Menj messze a városi élet zaklatottságától és kicsapongó életmódjától oda,
ahol megajándékozhatod gyermekeidet társaságoddal, ahol alkotásain keresztül
megismertetheted velük Istent, és ahol becsületes, hasznos életre nevelheted őket.
Egyszerű berendezés
Mesterkélt szokásaink sok áldástól és örömtől fosztanak meg bennünket, és
alkalmatlanná tesznek az igazán hasznos életre. A túlzott műgonddal összeállított
pazar berendezés nemcsak pénzpocsékolás, hanem annál ezerszer értékesebb
dolgoknak az elfecsérelése is. Ezek a költséges berendezések sok gonddal, munkával
és üggyel-bajjal terhelik meg a családot.
Milyen állapotok uralkodnak sok családban, még ott is, ahol kevés a pénz, és
főként az anyát terheli a házi munka? A legszebb szobák berendezése messze
meghaladja lakóinak anyagi erőforrásait, és nem szolgálja kényelmüket és örömüket.
Drága szőnyegek, szépen faragott, finoman kárpitozott bútorok és ízléses függönyök
vannak ott. Az asztalok, a kandallópárkányok és minden más igénybe vehető hely
zsúfolva van díszítményekkel, a falat képek borítják, mígnem a látvány fárasztó lesz.
De micsoda munkát igényel ezek rendben tartása és portalanítása! Ez a munka és a
család minden más, divathoz alkalmazkodó szokása a háziasszonytól véget nem érő
gürcölést igényel.
Sok családban a feleségnek és anyának nincs ideje arra, hogy olvasson; hogy
tájékozottságát fenntartsa. Nincs ideje, hogy férjének segítőtársa legyen; nincs ideje
arra, hogy gyermekei értelmi fejlődését figyelemmel kísérje. Nincs idő és alkalom
arra, hogy drága Megváltójával szoros, bensőséges kapcsolatot tartson. Lassan-
lassan a család rabszolgájává süllyed, erejét, idejét és figyelmét lekötik a használat
folytán megsemmisülendő dolgok. Túl későn ébred rá arra, hogy szinte idegen saját
családjában. Kihasználatlanul, örökre elszaladtak azok a drága alkalmak, amelyekkel
szeretteit emelkedett életre befolyásolhatta volna.
A családalapítók határozzák el, hogy bölcs tervek szerint fognak élni!
Elsődleges célod legyen kellemes otthon alapítása! Gondoskodj olyan eszközökről,
amelyek megkönnyítik a munkát, és elősegítik az egészséget és a kényelmet! Még a
vendégek fogadására is készíts tervet! Krisztus mondta, hogy lásd őket szívesen, és
183
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Gyönyörű környezet
Isten szereti a szépet. A földet és az eget szépséggel ruházta fel; és atyai
örömmel figyeli, hogy gyermekei gyönyörködnek alkotásaiban. Azt akarja, hogy
otthonunkat a természet szépségeivel vegyük körül.
Vidéken szinte mindenkinek, ha mégoly szegény is, lehet a ház körül egy
darab pázsitos kertje néhány árnyas fával, virágos bokorral és illatos virággal. Ezek
minden mesterséges dísznél jobban szolgálják a család boldogságát. A család életére
megnyugtató, nemesítő hatással vannak, növelik a természet szeretetét, és közelebb
vonják a család tagjait egymáshoz és Istenhez.
31. Az anya
184
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
iskolái megalapítójának. Erzsébet pedig, a názáreti Mária testi és lelki rokona volt a
Megváltó előhírnökének anyja.
Mértékletesség és önuralom
A Szentírás arra tanítja az anyákat, hogy óvatosan tartsák kordában
szokásaikat. Amikor az Úr Sámson személyében Izraelnek szabadítót támasztott, "az
Úrnak angyala" megjelent az anyának, és különleges utasítást adott neki szokásaival
kapcsolatban és azzal, hogy miként bánjék gyermekével: "Megóvjad magad -
mondotta -, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi
tisztátalant" (Bír 13:4, 7).
Sok szülő nem tulajdonít nagy fontosságot a születendő gyermeket érő
hatásoknak; a menny azonban nem így látja ezt a dolgot. Az Isten angyala által
küldött üzenet - amely kétszer hangzott el a legünnepélyesebb módon - mutatja,
hogy ez a kérdés megérdemli a legkomolyabb megfontolást.
A héber anyához intézett szavakat Isten minden korban minden anyához
intézi. "Őrizkedjék" - mondta az angyal. "Mindazt, amit parancsoltam néki, tartsa
meg." A gyermek jólétét befolyásolják az anya szokásai. Elveknek kell szabályoznia
étvágyát és indulatait. Van olyan dolog, amelytől őrizkednie kell, és van olyan, ami
ellen küzdenie kell, hogy betölthesse Istennek azt a célját, amiért a gyermeket adta
neki. Ha gyermeke születése előtt az anya saját kívánságainak él, ha önző,
türelmetlen és követelőző, ezek a vonások megjelennek a gyermek természetében is.
Sok gyermek szinte leküzdhetetlen gonosz hajlamokat kapott örökségül.
Ha azonban az anya rendíthetetlenül ragaszkodik a helyes elvekhez, ha
mértékletes, önmegtagadó, ha kedves, gyöngéd, önzetlen, ugyanezekkel az értékes
jellemvonásokkal tudja megajándékozni gyermekét is. Nagyon világos volt a parancs,
amely az anyának megtiltotta az alkohol fogyasztását. Minden csepp részegítő ital,
amellyel kielégíti kívánságát, veszélyezteti gyermeke testi, szellemi és erkölcsi
egészségét, és ezzel közvetlenül a Teremtő ellen vétkezik.
Sokan nyomatékosan hangoztatják, hogy az anya minden kívánságát ki kell
elégíteni; hogy ha bármit akar enni, bármennyire ártalmas legyen is az, nyugodtan
elégítse ki étvágyát. Az ilyen fajta tanács helytelen és kárt okoz. Az anya fizikai
szükségleteiről semmi esetre sem szabad elfeledkezni. Két élet sorsa függ tőle.
Kívánságaira szeretettel kell figyelni, és szükségleteiről bőkezűen kell gondoskodni.
Ebben az időben viszont különösképpen kerülnie kell - étrendjében és minden egyéb
vonatkozásban - mindazt, ami gyengítené fizikai és értelmi erejét. Isten az anya
legkomolyabb kötelességévé teszi az önuralmat.
Túlhajtott munka
Az anya erejére gyengéd szeretettel kell vigyázni. Könnyíteni kell gondjain és
terhein, hogy drága erejét ne forgácsolja szét kimerítő munkában! Sok esetben a férj
185
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Derű és jókedv
Legyen az anya mindig vidám, elégedett és boldog. Minden erre irányuló
erőfeszítése bőségesen megtérül gyermekei testi jólétében és erkölcsi jellemében.
Vidámságával elősegíti családja boldogságát, és nagymértékben javít saját
egészségén is.
Megértésével és hűséges szeretetével a férj álljon felesége mellett! Ha azt
akarja, hogy asszonya mindig üde, vidám és igazán a család napsugara legyen,
segítsen terheit hordozni! A férj kedvessége és szeretetteljes figyelmessége a
feleségnek értékes bátorítást jelent; és az a boldogság, amit ezzel feleségének
szerez, örömet és békét ébreszt saját szívében is.
A mogorva, önző, erőszakos férj és apa nemcsak saját maga boldogtalan, de
rossz kedvre hangolja otthona minden lakóját is. Ennek gyümölcsét felesége
csüggedtségében, betegeskedésében és gyermekeinek saját visszataszító
természetében le is fogja aratni.
Ha az anya nélkülözi azt a gondoskodást és kényelmet, amire szüksége van,
ha a sok munka, aggódás és a nyomott hangulat felemészti erejét, gyermekeiből
hiányozni fog az az életerő, szellemi frissesség és derűs emelkedettség, amelyet
örökölniük kellene. Mennyivel jobb lenne verőfényessé és vidámmá tenni az anya
életét, megvédeni a nélkülözéstől, kimerítő munkától és a nyomasztó gondtól; és a
gyermekekre jó alkatot átörökíteni, hogy duzzadó erejükkel megküzdhessenek az
élettel!
Nagyon megtisztelő az apákra és anyákra háruló felelősség. Istent kell
képviselniük gyermekeik előtt. Jellemük, mindennapi életük, nevelési módszerük
186
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az anya lehetőségei
Van Isten odafent. A trónjáról áradó fény és dicsőség megnyugszik a
lelkiismeretes anyán, aki igyekszik gyermekeit a gonosz befolyás elutasítására
nevelni. Nincs munka, amely olyan fontos lenne, mint az anyáé. Ő nem olyan, mint a
művész, aki vászonra festi a szépséget, sem mint a szobrász, aki márványba vési azt.
Nem is olyan, mint az író, aki ékes szavakba önti a nemes gondolatokat, sem mint a
zenész, aki melódiában fejezi ki mély érzelmeit. Az anya feladata az, hogy a menny
segítségével kialakítsa Isten képmását az emberi lélekben.
Az anya, aki értékeli ezt, becsesnek tartja lehetőségeit. Komolyan törekszik
saját jellemében és nevelési módszerével bemutatni gyermekeinek a
legmagasztosabb eszményképet. Megfontoltan, türelmesen, bátran igyekszik saját
képességeit tökéletesíteni, hogy gyermekei nevelésében jól tudja hasznosítani az
187
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
32. A gyermek
188
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A kisgyermekek gondozása
Minél nyugodtabb és egyszerűbb a gyermek élete, annál kedvezőbben fejlődik
mind fizikailag, mind szellemileg. Legyen az anya mindig csendes, nyugodt és
igyekezzék uralkodni magán. Sok kisgyermek rendkívül érzékenyen reagál az
idegizgalmakra, és az anya szelídsége, nyugodt viselkedése olyan csillapító hatással
van rájuk, ami kimondhatatlanul jót tesz nekik.
* A csecsemőhalandóságról tett megállapítás megállta a helyét akkor, amikor
íródott (1905-ben). A mai orvostudomány és helyes gyermekgondozás azonban
nagyon lecsökkentette a csecsemő- és gyermekhalandóság arányát. - A kiadók.
A csecsemők igénylik ugyan a meleget, de súlyos hibát követnek el azok, akik
sokszor túlfűtött szobában tartják őket, megfosztva a friss levegőtől. Ártanak azzal is,
ha az alvó csecsemő arcát letakarják, mert ez gátolja őt a szabad lélegzésben.
A csecsemőt távol kell tartani minden olyan hatástól, ami gyengíthetné vagy
mérgezhetné szervezetét. A legaprólékosabb gondot kell fordítani arra, hogy
körülötte minden kellemes és tiszta legyen. Míg védeni kell a kicsinyeket a hirtelen
vagy túl nagy hőmérsékletváltozástól, gondot kell fordítani arra is, hogy alvás közben
és ébren, nappal és éjjel tiszta, éltető levegőt lélegezzenek be.
A csecsemő kelengyéjének elkészítésekor a praktikusságot, a kényelmességet
és az egészséget helyezzük a megcsodáltatás igénye és a divat elé. Ne töltsön az
anya időt a kis ruhácskák hímzésével és cicomázásával, szükségtelen munkával
terhelve magát saját és gyermeke egészségének rovására! Ne görnyedjen a szemét
és idegeit súlyosan terhelő varrás fölé olyankor, amikor sok pihenésre és kellemes
mozgásra volna szüksége. Lássa be, kötelessége erejét őrizni, hogy eleget tudjon
tenni a reá háruló követelményeknek.
189
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A gyermek étrendje
A csecsemő számára a legjobb táplálék az, amit a természet kínál. Ettől nem
szabad őt szükségtelenül megfosztani. Szívtelen dolog az anya részéről, hogyha
kényelemből vagy a szórakozás kedvéért igyekszik megszabadulni a szoptatás kedves
kötelességétől.
Az az anya, aki másnak engedi át gyermeke táplálását, gondolja meg jól, mi
lehet ennek a következménye! A szoptató dajka többé-kevésbé átadja saját
természetét és temperamentumát a szoptatott gyermeknek.
Aligha lehet túlbecsülni annak fontosságát, hogy a gyermekeket rá kell nevelni
a helyes táplálkozási szokásokra. A kicsinyeknek meg kell tanulniuk: azért esznek,
190
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
hogy éljenek, és nem azért élnek, hogy egyenek. A nevelést már a karon ülő
gyermeknél meg kell kezdeni. Csak rendszeres időközönként szabad őt etetni; és
ritkábban akkor, amikor már a gyermek nagyobb lesz. Nem szabad édességet, sem
az idősebbeknek való - számára emészthetetlen - táplálékot adni neki. A csecsemők
gondos és rendszeres táplálása nemcsak egészségükre van jó hatással, és általa
nemcsak csendesek és jó kedélyűek lesznek, de olyan szokásokat is megalapoz,
amelyek a későbbi évek során is áldást jelentenek számukra.
Akkor is nagy gondot kell fordítani a gyermekek ízlésének és étvágyának
nevelésére, amikor már kiléptek a csecsemőkorból. Sokszor megengedik nekik, hogy
ők döntsék el, mit és mikor egyenek, tekintet nélkül az egészségükre. Látva, hogy
mennyi fáradságba és pénzbe kerülnek az egészségtelen nyalánkságok, a fiatalok azt
gondolják, hogy az élet legfőbb célja és a legtöbb öröm forrása az étvágy kielégítése.
Az ilyen nevelés következménye falánkság, majd betegség, amelyet rendszerint
ártalmas gyógyszerek szedése követ.
A szülőknek kell gyermekeik étvágyát formálniuk, és az egészségtelen ételek
fogyasztását megtiltaniuk. De miközben étvágyukat szabályozzuk, óvakodjunk attól a
hibától, hogy ízetlen és szükségtelenül sok étel fogyasztását is megköveteljük tőlük.
A gyermekeknek is megvannak a jogaik. Az egyik ételből szívesebben esznek, mint a
másikból. Ha ez az ésszerűség határán belül mozog, vegyük figyelembe!
A rendszeres étkezésre nagyon oda kell figyelni. Az étkezések között semmit
sem szabad enni: Sem cukrászsüteményt, sem gyümölcsöt és semmiféle egyéb ételt.
A rendszertelen étkezés emésztőszervi panaszokat okoz, az egészség és a jókedv
rovására megy, és amikor a gyermekek asztalhoz ülnek, nem ízlik nekik az
egészséges táplálék; az után sóvárognak, ami árt nekik.
Azok az anyák, akik az egészség és jó kedély rovására eleget tesznek
gyermekeik kívánságainak, rossz magot vetnek; és ez a mag kikelvén termést hoz. A
mértéktelenség együtt nő a kicsinyek növekedésével, és mind értelmi, mind testi
erejük áldozatul esik. Azok az anyák, akik ezt teszik, keservesen fogják aratni vetésük
gyümölcsét. Gyermekeikből olyan felnőttek lesznek, akik szellemileg és jellemben
alkalmatlanok arra, hogy a társadalom vagy a család tiszteletre méltó és hasznos
tagjaiként tevékenykedjenek. Az egészségtelen táplálkozás következtében mind lelki
és szellemi, mind fizikai képességeik egyaránt károsodnak, lelkiismeretük eltompul,
és a jó hatások iránti fogékonyságuk megromlik.
Miközben meg kell tanítani a gyermekeket az étvágy feletti uralkodásra, és
arra, hogy az egészségre figyelemmel táplálkozzanak; azt is világossá kell tenni
előttük, hogy ezzel csak azt tagadják meg maguktól, ami ártalmas. Lemondanak
káros dolgokról olyan valamiért, ami jobb. Legyen asztalunk kívánatos és vonzó, jó
dolgokkal megrakva, amelyeket Isten bőségesen adott. Legyen az étkezés ideje
vidám és boldog! Miközben Isten ajándékait élvezzük, dicsőítsük hálás szívvel az
Ajándékozót!
191
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az élettan tanulmányozása
A szülők idejekorán keltsék fel a gyermekek érdeklődését az élettan
tanulmányozása iránt, és tanítsák meg őket egyszerűbb alapelveire! Tanítsák meg
őket arra, hogyan őrizhetik meg a legjobban testi, szellemi és lelki képességeiket, és
hogyan használják fel adottságaikat egymás áldására és Isten dicsőségére. Ez az
ismeret felbecsülhetetlen érték az ifjúság számára. Az életet és egészséget érintő
dolgok megismerése sokkal fontosabb, mint sok olyan tudomány, amit az iskolákban
tanítanak.
Fordítsanak a szülők több időt gyermekeikre és kevesebbet a
vendégeskedésre! Tanulmányozzátok az egészség kérdéseit, és gyakoroljátok azt,
amit megtanultatok! Tanítsátok meg a gyermekeket arra, hogyan következtessenek
az okból az okozatra! Tanítsátok meg őket arra, hogy ha egészségesek és boldogok
akarnak lenni, engedelmeskedniük kell a természet törvényeinek! Ne csüggedjetek,
ha nem láttok olyan gyors javulást, amilyet szeretnétek, hanem türelmesen és
kitartóan munkálkodjatok tovább!
A bölcsőtől kezdve tanítsátok gyermekeiteket az önmegtagadás és önuralom
gyakorlására! Tanítsátok meg őket élvezni a természet szépségeit, és hasznos
elfoglaltsággal módszeresen edzeni testük és értelmük minden képességét!
Neveljétek őket egészséges szervezetű és jó erkölcsű, jókedvű és kedves emberekké!
Véssétek zsenge lelkükbe és értelmükbe ezt az igazságot: Isten nem akarja, hogy
csupán a jelen örömeiért éljünk, hanem tartsuk szem előtt a végső célt. Tanítsátok
meg őket arra, hogy gyáva és gonosz dolog a kísértésnek engedni; ellenállni viszont
nemes és bátor tett. Ezek a leckék jó talajba vetett magként olyan termést fognak
hozni, amelyek boldoggá teszik szíveteket.
A szülők mindenekelőtt vegyék körül gyermekeiket a vidámság, udvariasság és
szeretet légkörével! Abban a családban, ahol szeretet honol, és ahol az kifejezésre
jut pillantásban, szavakban és tettekben, az angyalok is örömmel éreztetik
jelenlétüket.
192
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
193
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Az apa felelőssége
A család feje a férj és apa. A feleség szeretetet, megértést vár tőle, és a
gyermeknevelésben segítséget. Ez így van jól. A gyermekek éppen úgy az övéi, mint
az anyáé. Neki sem mindegy, mi lesz gyermekei sorsa. A gyermekek támogatást és
irányítást várnak apjuktól. Fontos, hogy helyes fogalmai legyenek az életről, és arról,
hogy milyen hatások és kapcsolatok szolgálják családja javát. Mindenekelőtt
szabályozza életét az Isten iránti szeretet és félelem, valamint az Ige tanítása, hogy
gyermekeit a helyes úton tudja vezetni!
Az apa a család törvényhozója, és Ábrahámhoz hasonlóan Isten törvényét
otthona vezérelvévé kell tennie. Isten így szólt Ábrahámról: "Tudom róla, hogy
megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének..." (1Móz 18:19); hogy nem fog
bűnös hanyagsággal szabad teret adni a gonoszságnak; nem lesz gyenge, oktalanul
engedékeny, részrehajló; nem fogja feláldozni a kötelességről vallott meggyőződését
a rosszul értelmezett szeretet oltárán. Ábrahám nem csupán helyes utasításokat
adott, hanem az igaz és igazságos törvények tekintélyét is megőrizte. Isten
rendszabályokkal mutat irányt nekünk. Ne engedjük, hogy a gyermekek az Igében
megjelölt biztos ösvényről a minden oldalról nyitott, veszedelembe vezető utakra
tévedjenek! Kedvesen, de határozottan, állhatatos, imádságos erőfeszítéssel kell
helytelen kívánságaikat féken tartani, és hajlamaiknak határt szabni.
Az apának kell családjában a szigorúbb erényeket érvényre juttatni: a
határozottságot, a feddhetetlenséget, a becsületességet, a béketűrést, a bátorságot,
194
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
195
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Nevelés a szolgálatra
A keresztény szülőknek és tanítóknak szem előtt kell tartaniuk ezt a célt. Nem
tudjuk, hogy gyermekeink milyen területen szolgálnak majd. Lehet, hogy életüket
családi körben élik le; talán az élet egyszerű dolgaiban foglalatoskodnak majd, vagy
pogány földeken az evangélium tanítóiként fognak szolgálni. De Isten mindnyájukat
egyaránt misszionáriusaivá hívta el, hogy a kegyelmi üzenetet hirdessék a világnak.
Isten képességeikkel, energiájukkal, bátorságukkal és élénk felfogásukkal
együtt szereti a gyermekeket és fiatalokat, és összhangba akarja őket hozni a menny
eszközeivel. Olyan nevelésben kell részesülniük, amely segíti őket abban. hogy
önzetlen szolgálatban Krisztus mellé álljanak.
Az idők végén minden gyermekéről - akárcsak az első tanítványokról - ezt
mondta Krisztus: "Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e
196
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
világra" (Jn 17:18), hogy Isten képviselői legyenek; hogy nyilvánvalóvá tegyék az Ő
Lelkét; hogy kinyilatkoztassák jellemét; hogy végezzék munkáját.
Gyermekeinket az élet válaszút elé állítja. A világ önzésre és vágyaik
kielégítésére biztatja őket. Mindenfelől a világ csábításait látják. Az önzés és a bűnös
vágyak vonzerejével akarja őket letéríteni arról az ösvényről, amelyet az Úr kijelölt
megváltottai számára. Döntésükön múlik, hogy életük áldás vagy átok lesz-e. Égnek
a vágytól, hogy túláradó energiájukkal kipróbálják szunnyadó képességeiket. Meg kell
találniuk annak módját, hogyan vezethetik le fölös energiájukat. Vagy a jó dolgokban
vagy a rosszakban fognak tevékenykedni.
Isten Igéje nem nyomja el a cselekvőképességet, hanem helyes mederbe
tereli. Isten nem mondja azt az ifjúságnak, hogy kevésbé legyen törekvő. Jellemének
azokat az elemeit, amelyek az embert igazán sikeressé és megbecsültté teszik az
emberek között - az elfojthatatlan vágyakozást valami jobb után, a rettenthetetlen
akaraterőt, a serény igyekezetet, a lankadatlan kitartást -, nem szabad gyengíteni.
Isten kegyelme által úgy kell az ifjúságot irányítani, hogy céljaikat a pusztán önző és
földi érdekeknél annyival magasabbra tűzzék, mint amennyivel magasabb az ég a
földnél.
Nekünk - mint szülőknek és keresztényeknek - kötelességünk gyermekeinknek
helyes irányt mutatni. Körültekintéssel, bölcsen, tapintatosan kell lábukat a krisztusi
szolgálat ösvényére helyezni. Istentől kapott szent megbízatásunk, hogy
gyermekeinket az Ő szolgálatára neveljük. Elsőrendű kötelességünk, hogy olyan
hatásoknak tegyük ki őket, amelyek eredményeként a szolgáló életet választják; és
hogy biztosítsuk számukra a szükséges kiképzést.
Isten úgy szeretett, hogy adott - "egyszülött Fiát adta", hogy el ne vesszünk,
hanem örök életünk legyen. "Krisztus... szeretett minket, és adta önmagát
miérettünk." Ha szeretünk, akkor adunk. "Nem azért jött, hogy néki szolgáljanak,
hanem hogy Ő szolgáljon." Ezt a fontos leckét meg kell tanulnunk és tanítanunk (Jn
3:16; Ef 5:2; Mt 20:28).
Értessük meg gyermekeinkkel, hogy ők nem a magukéi. Ők Krisztus
tulajdonai! Vére árán vásárolta meg őket; szeretete jogán igényt tart rájuk. Azért
élnek, mert hatalmánál fogva Krisztus őrzi őket. Idejük, erejük, minden képességük
az Övé, hogy az Ő szolgálatára fejlesszék, csiszolják és használják.
Isten teremtett művei között az angyalok után a legnagyszerűbb alkotást az
Isten képmására formált emberi család tagjai képezik. Isten azt akarja, hogy emberi
teremtményei mindent elérjenek, amit lehetővé tett számukra, és hogy hozzák ki a
legtöbbet a tőle kapott képességekből.
Az élet titokzatos és szent, Istennek, az élet forrásának megnyilatkozása.
Drágák azok az alkalmak, amelyeket az élet kínál, és ezeket az alkalmakat
lelkiismeretesen ki kell használni. Ha ezt egyszer elmulasztjuk, örökre elvesznek.
197
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Szilárd alap
Minden tudomány közül a legfontosabb a lélekmentés tudománya. A legszebb
munka, amelyre ember vágyakozhat: a bűnből kiemelni és szentségre vezetni
embereket. E munka végzéséhez szilárd alapot kell létrehozni. Mindenre kiterjedő
nevelésre van szükség. Ez a nevelés szülőktől és tanítóktól egyaránt olyan figyelmet
és erőfeszítést igényel, amire a csupán tudományokra való oktatásnál nincs szükség.
Valami több kell, mint az értelem művelése. A nevelés csak akkor teljes értékű, ha a
test, az értelem és a szív egyformán nevelést kap. A jellemet megfelelő módon kell
fegyelmezni, hogy teljesen kibontakozhassék. Az értelem és a test minden adottságát
fejleszteni és helyesen gyakoroltatni kell.
Az igazi nevelés az ember egész lényére kiterjed. Megtanít a helyes életmódra;
arra, hogy miként használjuk a lehető legjobban agyunkat, csontrendszerünket,
izmainkat, testünket, értelmünket és szívünket. A magasabb rendű - az értelmi -
képességek hivatottak a test birodalmának irányítására. A természetes vágyakat és
indulatokat a lelkiismeret és a lelki tulajdonságok ellenőrzése alá kell helyezni.
Krisztus áll az emberiség élén, és szolgálatával a szentség és tisztaság magaslataira
akar vezetni bennünket. Kegyelmének csodálatos munkája által eljuthatunk a benne
való tökéletességre.
198
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Jézus iskolája az otthona volt. Anyja volt első emberi tanítója. Tőle és a
próféták tekercseiből mennyei dolgokat tanult. Paraszti otthonban élt, és odaadóan,
jókedvvel vette ki részét a család terheinek hordozásából. Ő, aki a menny
parancsnoka volt, önként vállalta a szolgaságot. Kedves, engedelmes gyermek volt.
Szakmát tanult, és Józseffel fizikai munkát végzett az ácsműhelyben. A városka
utcáin, munkába menet és onnan jövet, egyszerű munkásruhát viselt.
Annak a kornak népénél a dolgok értékét a külső látszat határozta meg.
Amikor a vallás ereje hanyatlott, nőtt külső pompája. A kor pedagógusai
hivalkodással és kérkedéssel igyekeztek tiszteletet ébreszteni maguk iránt. Jézus
élete mindezeknek szöges ellentéte volt. Élete tanúsította, milyen értéktelenek azok a
dolgok, amelyeket az emberek az élet nélkülözhetetlen kellékeinek tartanak. Nem
kereste fel korának iskoláit, amelyek a jelentéktelen dolgokat nagyra értékelték, az
élet nagy jelentőségű dolgait pedig lebecsülték. Műveltségét a menny által kijelölt
forrásokból, hasznos munkából, az Írások tanulmányozásából, a természetből és az
élettapasztalatokból merítette - Isten tankönyveiből, amelyek tele vannak tanulsággal
mindazok számára, akik tettrekészséggel, látó szemmel és értelmes szívvel
tanulmányozzák őket.
"A kisgyermek... növekedék és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és
az Istennek kegyelme vala őrajta" (Lk 2:40).
Jézus ilyen felkészültséggel indult el missziós útjára; és miközben az emberek
között járt, a világ által addig soha nem tapasztalt áldás és átformáló erő áradt
folytonosan belőle. Az otthon a gyermek első iskolája; itt kell a szolgáló élet alapjait
lerakni. Alapelveit nemcsak elméletben kell tanítani. Formálniuk kell az ember egész
életét.
Már egész kicsi korban tanítani kell a gyermeket segítőkészségre. Mihelyt
testileg és lelkileg elég fejlett, meg kell bízni az otthoni feladatokkal. Próbáljon meg
apjának és anyjának segíteni, tanulja meg az önmegtagadás és önuralom leckéit;
mások boldogságát és kényelmét tartsa fontosabbnak, mint a sajátját; figyelje az
alkalmakat, amikor örömet szerezhet és segíthet testvéreinek és játszótársainak; és
legyen kedves az öregekkel, a betegekkel, a szerencsétlenekkel! Minél jobban áthatja
az otthont az igazi szolgálat szelleme, annál jobban kifejlődik a gyermekekben is ez a
lelkület. Megtanulnak örömet találni a mások javáért való szolgálatban és áldozatban.
Az iskola feladata
Az otthoni nevelést ki kell egészítenie az iskolai képzésnek. Állandóan szem
előtt kell tartani a gyermek testi, szellemi és lelki - tehát egész lényének - fejlődését,
valamint a szolgálat- és áldozatkészség megtanítását.
Elsősorban annak a munkának van jellemet formáló és önzetlen szolgálatra
nevelő ereje, amelyet Krisztusért a mindennapi élet apró dolgaiban végzünk. A szülők
és tanítók feladata, hogy ezt a lelkületet felébresszék, ébren tartsák, és jól irányítsák.
199
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Tanulás tanítással
Mélyítsék el tudásukat a fiatalok annyira és olyan gyorsan, amennyire csak
képesek rá! Tanulmányaik terjedjenek annyi területre, amennyit át tudnak fogni, és
tanulás közben adják tovább azt, amit megtanultak! Így lesz tudásuk nagy és
gondolkozásuk fegyelmezett. Neveltetésük értékét tudásuk felhasználása határozza
meg. A sok tanulás - a továbbadásra való igyekezet nélkül - sok esetben inkább
gátolja az igazi fejlődést, mintsem elősegítené azt. Igyekezzék a tanuló mind a
családban, mind az iskolában megtanulni, hogyan tanuljon, és hogyan adja tovább
azt, amit megtanult! Bármi is a hivatása, legyen élete végéig tanuló és egyszersmind
tanító is! Így mehet folyamatosan előre, ha bizalmát Istenbe helyezi, és ragaszkodik
ahhoz, akinek végtelen a bölcsessége, aki fel tudja fedni a korszakokon át elrejtett
titkokat. Ő meg tudja oldani a benne hívők legsúlyosabb problémáit is.
Isten Igéje nagy jelentőséget tulajdonít annak a befolyásnak, amelyet a
barátok gyakorolhatnak még a felnőttekre is. Mennyivel erősebb ez a hatás a
gyermekek és az ifjúság fejlődő értelmére és jellemére! Társaik, akikkel barátkoznak,
az elvek, amelyeket magukévá tettek, a szokások, amelyeket kialakítanak - döntik el
azt a kérdést, hogy hasznosak lesznek-e itt a földön, és hogy mi lesz a jövőjük és
örök sorsuk.
Félelmetes, szülői szívet remegtető tény, hogy oly sok iskolában, ahova a
szülők gyermekeiket művelődés és fegyelmezés céljából járatják, olyan szellem
uralkodik, amely jellemüket eltorzítja, figyelmüket az élet valódi céljaitól eltereli, és
erkölcsüket megfertőzi. A hitetlen, szórakozni vágyó, romlott társak befolyására
nagyon sok ifjú elveszti a keresztény szülei által körültekintő neveléssel és buzgó
imával ápolt és őrzött egyszerűséget, tisztaságot, Istenbe vetett hitet és önfeláldozó
lelkületet.
Sokan, akik abból a célból kezdenek tanulni, hogy alkalmasabbakká legyenek
valamilyen önzetlen szolgálatra, teljesen belemerülnek világi dolgok
200
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
201
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
202
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
203
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
204
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A lényeges ismeret
"Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."
205
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
206
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
207
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A föld teremtése
A teremtést nem lehet tudományosan megmagyarázni. Vajon melyik
tudomány tudja megmagyarázni az élet titkát?
"Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami
látható, a láthatatlanból állott elő" (Zsid 11:3).
"Ki a világosságot alkotom
És a sötétséget teremtem
Én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!"
208
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
209
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
210
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
211
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
212
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
213
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
214
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A kereszt dicsősége
A keresztben összpontosul Isten minden kinyilatkoztatása, amely az ember
iránti szeretetét hirdeti. Hogy ez igazán mit jelent, azt nyelv nem tudja kifejezni, toll
nem tudja leírni, emberi értelem képtelen felfogni. A Golgota keresztjét szemlélve
csak ennyit tudunk mondani: "Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát
adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3:16).
A mi bűneinkért keresztre feszített Krisztus, a halálból feltámadt Krisztus, a
mennybe szállt Krisztus - ez a megváltás tudománya, amit ismernünk és tanítanunk
kell.
Krisztus volt az
"Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy
ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl,
emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember,
megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig" (Fil
2:6-8).
"Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van"
(Róm 8:34). "Ennekokáért ő mindenképpen idvezítheti is azokat, akik ő általa
járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök" (Zsid 7:25).
"Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel,
hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől
azonban ment maradt" (Zsid 4:15 - új kat. ford.).
215
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
216
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Panteista elméletek
Oktatási intézmények és egyházak ma olyan spiritiszta tanításokat honosítanak
meg, amelyek aláássák az Isten és Igéje iránti hitet. Azt az elméletet, hogy Isten az
egész természetet betöltő valóság, sok olyan ember is elfogadja, aki vallja, hogy hisz
a Szentírásban. De bármilyen gyönyörű ruhába is öltöztessék, ez az elmélet
mérhetetlenül veszélyes csalás. Hamis színben tünteti fel Istent, és meggyalázza
hatalmas és fenséges voltát. Ez az elmélet nemcsak félrevezeti, de le is alacsonyítja
az embert. Sötétség az éltető eleme, érzékiség a hatóköre. Aki elfogadja, az elszakad
Istentől, és ez a bukott emberi természetnek pusztulást jelent.
Állapotunk a bűn miatt természetellenes, és annak a hatalomnak pedig, amely
helyreállít bennünket, természtfelettinek kell lennie, különben semmit sem ér. Csak
217
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
egy olyan hatalom van, amely a bűn vasmarkából ki tudja szabadítani az emberek
szívét. Ez a hatalom Isten hatalma Jézus Krisztusban. Csak a Megfeszített vére által
lehet a bűntől megtisztulni. Egyedül az Ő kegyelme tesz képessé a bukott természet
hajlamainak elutasítására és legyőzésére. Az Istenről alkotott spiritiszta elméletek
Isten kegyelmét hatástalanítják. Ha Isten az egész természetet átható valóság, akkor
Ő minden emberben lakik; és a szentség elnyerése érdekében az embernek csak
növelnie kell az önmagában rejlő erőt.
Ebből logikusan az következik, hogy ezek az elméletek elsöprik az egész
keresztény üdvrendet. Tagadják az engesztelés szükségességét, és az embert saját
maga megváltójává teszik. Ezek az Istennel kapcsolatos elméletek hatástalanítják az
Igét, és azok, akik elfogadják őket, abba a nagy veszélybe kerülnek, hogy végül az
egész Bibliát mesének tekintik. Lehet, hogy az erényt jobbnak tartják, mint a vétket,
de mivel Isten korlátlan uralmát kétségbe vonják, emberi erőben bíznak, ami Isten
nélkül semmit sem ér. A pusztán emberi akaratban nincs igazi erő a bűn elvetésére
és legyőzésére. A lélek védőbástyái leomlanak, és az embert semmi sem védi a
bűnnel szemben. Ha egyszer Isten szavának és Lelkének korlátozásait elutasítják,
nem tudni, hogy milyen mélyre süllyedhetnek.
"Az Istennek teljes beszéde igen tiszta,
És pajzs az ahhoz folyamodóknak.
Ne tégy az ő beszédéhez;
Hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy."
"A maga álnokságai fogják meg az istentelent,
És a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg"
(Péld 30:5-6; 5:22).
218
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
219
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
220
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
221
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
222
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
223
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
224
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
225
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
226
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
jónak lát kinyilatkoztatni. Az észnek tudomásul kell vennie, hogy van egy nála
nagyobb tekintély. A szívnek és értelemnek meg kell hajolnia a nagy VAGYOK előtt.
Hitetlen szerzők
Sokan úgy vélik, hogy a műveltség megszerzése érdekében tanulmányozniuk
kell hitetlen szerzők írásait, mert azok a művek a gondolatok ragyogó gyöngyszemeit
tartalmazzák. De kitől származnak ezek a gondolatok? Istentől, és csakis Istentől. Ő
minden világosság forrása. Akkor miért vergődjünk át hitetlenek művei által
tartalmazott tévedések tömegén néhány tudományos igazság kedvéért, amikor
minden igazság rendelkezésünkre áll?
Hogy van az, hogy Isten kormányzatával harcban álló emberek olyan
bölcsesség birtokába jutnak, amelyekről olykor bizonyságot tesznek? Maga Sátán is a
mennyei csarnokokban tanult, és mind jónak, mind gonosznak ismerője. Összevegyíti
az értékest a hitvánnyal, és így tudja elámítani az embert. S mivel Sátán mennyei
fényruhát öltött magára, fogadjuk őt a világosság angyalaként? A kísértőnek
megvannak a maga módszereivel kiképzett, szellemével áthatott és munkája
végzésére alkalmas ügynökei. És mi működjünk együtt velük? Fogadjuk műveiket a
műveltség megszerzésének szükséges kellékeiként?
227
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
228
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Nem minden megírt könyv szolgálja a szent élet célját. Tanuljatok tőlem -
mondta a nagy Tanító. "Vegyétek fel magatokra az én igámat!" Tanuljatok tőlem
szelídséget és alázatosságot! Az értelmi képességek fitogtatása nem segít azokkal a
lelkekkel való foglalkozásban, akik az élet kenyerének nélkülözése miatt pusztulnak
el. E könyvek tanulmányozásakor megengeditek, hogy azok töltsék be a Krisztustól
megtanulandó gyakorlati leckék helyét. E tanulás nem eredményezi az emberek
táplálását. Az a kutatás, amely annyira kimeríti az agyat, nem nagy sikerrel
kecsegteti az embert a lelkekért való munkálkodásban.
A Megváltó azért jött, "hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdesse" (Lk
4:18). Tanításában a legegyszerűbb kifejezéseket és a legvilágosabb jelképeket
használta Azt olvashatjuk, hogy "a nagy sokaság örömmel hallgatja vala őt" (Mk
12:37). Azoknak, akik korunkban igyekeznek Krisztus munkáját végezni, jobban meg
kell ismerniük az Ő tanításait.
Az élő Isten szavai jelentik a legmagasabb iskolát. Akik az embereknek
szolgálnak, azoknak az élet kenyeréből kell táplálkozniuk. Belőle lelki erőt merítenek.
Így készülnek fel az emberiség minden rétegének való szolgálatra.
A klasszikusok
Fiatalok ezrei életük legszebb éveinek nagy részét a görög és a latin nyelv
tanulásával töltik a főiskolákon és az egyetemeken. E tanulmányok folytatása közben
értelmüket és lelküket a pogány irodalom ördögi gondolatvilága formálja, amely
művek olvasása az általános nézet szerint e nyelvek tanulásának lényeges részét
képezik.
A klasszikus irodalomban jártas emberek mondják, hogy "a görög tragédiák
tele vannak vérfertőzéssel, gyilkossággal, kéjsóvár és bosszúszomjas isteneknek
bemutatott emberáldozatokkal". Sokkal jobb volna a világnak, hogyha az ilyen
forrásokból szerzett műveltséget felszámolnák. "Járhat-é valaki eleven szénen, hogy
lábai meg ne égnének?" (Péld 6:28). "Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki" (Jób
14:4). Elvárható-e akkor az ifjúságtól, hogy keresztény jellemet alakítsanak ki, ha
műveltségüket az Isten törvényének elveivel szembehelyezkedők tanítása formálja?
A korlátokat lerázva és meggondolatlan szórakozásba, kicsapongásba és
erkölcstelenségbe merülve utánozzák a tanulók azt, amit ezek a tanulmányok eléjük
tárnak. Egyes életpályákon szükség van a görög és latin nyelv tudására.
Némelyeknek meg kell tanulniuk ezeket a nyelveket. De a gyakorlati használatra
szükséges ismeret elsajátítható a romlott és megrontó irodalom tanulása nélkül is.
A görög és latin nyelvre azonban nem sok embernek van szüksége.
A holt nyelvek tanulása legyen másodrendű, és kerüljön azoknak a
tantárgyaknak a tanulása mögé, amelyek a test és értelem képességeinek helyes
használatát tanítják! Ostobán járnak el azok a diákok, akik idejüket holt nyelvek,
229
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Izgalmas kiadványok
Napjaink népszerű kiadványainak nagy része tele van izgalmas történetekkel,
amelyek az ifjúságot erkölcstelenségre nevelik és romlásba viszik. Vannak korban
olyan fiatalok, akik - ami a bűn ismeretét illeti - már öregek. A történetek, amelyeket
olvasnak, bűnre sarkallja őket. Képzeletben lejátsszák a leírt cselekményeket,
mígnem látni akarják, hogyan követhetik el ugyanazt a büntetés elkerülésével.
A gyermekek élénk fantáziája valóságként éli meg a jövő elképzelt jeleneteit.
Sokan megragadják a megjövendölt forradalmak és a törvény és önuralom korlátait
szétromboló cselekmények szellemét. Ha lehet, még e szenzációhajhász írók
leírásában megjelenő bűntetteknél is súlyosabb bűnök elkövetésére sarkallja őket.
Ezek a hatások rontják a társadalom erkölcsét, és szertehintik a törvénytelenség
magvait. Senki se csodálkozzék azon, hogy ez a magvetés bűntettek aratását vonja
maga után!
A regények, a sikamlós és izgalmas mesék aligha jelentenek kevésbé átkot az
olvasóknak. A szerző talán azt állítja, hogy erkölcsi tanítást ad, és művébe végig
belesző vallási nézeteket, de sokszor ezek csak arra jók, hogy leplezzék a mögöttük
rejlő oktalanságot és értéktelenséget.
A világot elárasztják a csábító tévelygésektől hemzsegő könyvek. Az ifjúság
igazságként fogad el olyan dolgokat, amelyeket a Biblia hazugságnak bélyegez.
Szeretik és megragadják az ámítást, holott az romlásba viszi lelküket.
Vannak olyan regények, amelyekkel írójuk igazságot akar tanítani, vagy
valamilyen nagy gonoszságot leleplezni. E művek némelyike jó munkát végzett.
Ugyanakkor végtelen sokat ártanak is. Megállapításaik és gondosan megfogalmazott
ábrázolásaik izgatják az olvasó képzeletét, és olyan gondolatok sorozatát keltik fel
benne, amelyek súlyos veszélyt hordoznak magukban, különösen az ifjúság számára.
A leírt jeleneteket gondolatban újra és újra átélik. Az ilyen olvasmányok
alkalmatlanná teszik őket a hasznos munkára és a lelki életre. Aláássák a Biblia iránti
érdeklődésüket. A mennyei dolgok nemigen kapnak helyet gondolatvilágukban. Amint
képzeletüket a megrajzolt szennyes jelenetek foglalkoztatják, szenvedélyeik lángra
gyúlnak, és a vége: bűn.
230
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Mítoszok és tündérmesék
A gyermekek és az ifjúság nevelésében nagy helyet kapnak a koholt dolgok és
elképzelt történetek. Ilyen jellegű könyveket használnak az iskolákban, és azok sok
családban is megtalálhatók. Hogyan engedhetik meg keresztény szülők
gyermekeiknek, hogy valótlanságokkal teli könyveket olvassanak? Amikor a
gyermekek megkérdezik, hogy mit jelentenek a szüleik tanításával szöges ellentétben
álló történetek, azt a választ kapják, hogy azok nem igazak Ez azonban nem
küszöböli ki olvasásuk káros következményeit. E könyvekben foglalt eszmék
megtévesztik a gyermekeket. Hamis képet festenek az életről; felkeltik és táplálják a
valószerűtlen dolgok utáni vágyat.
Az ilyen könyvek nagy népszerűsége korunkban Sátán egyik ravasz
cselszövése. Igyekszik elterelni mind idősek, mind fiatalok figyelmét a jellemépítés
fontos munkájáról.
Félre akarja vezetni gyermekeinket azokkal a lélekromboló csalásokkal,
amelyekkel elárasztja a világot. Ezért törekszik figyelmüket elterelni Isten Igéjéről, és
így elzárni őket a védőpajzsul szolgáló igazságok megismerésétől.
Sohasem szabad a fiatalok kezébe olyan könyveket tenni, amelyek elferdítik az
igazságot. Védjük gyermekeinket neveltetésük egész folyamán a bűn csíráinak
bizonyuló eszméktől! Az érett korúak is nagyobb biztonságban lennének, ha semmi
dolguk nem lenne ilyen könyvekkel; jóra befolyásoló példájukkal pedig sokkal
könnyebben tudnák az ifjúságot a kísértéstől megőrizni.
231
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Bőven van olyan olvasmány, ami valós, ami mennyei. Nem kell a tudásra
szomjazóknak fertőzött forrásokból meríteniük. Az Úr ezt mondja:
"Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit;
És a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra...
Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad,
Arra tanítottalak ma téged, igen, téged.
Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat,
Tanácsokban és tudományban?
Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát:
Hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldőidnek."
"Bizonyságot állított Jákóbban,
És törvényt rendelt Izraelben;
Amelyek felől megparancsolta atyáinknak,
Hogy megtanítsák azokra fiaikat."
"A jövő nemzedéknek el is beszéljük az Úr dicséretét,
Hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett."
"Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék,
A fiak, akik születnek;
És felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
Hogy Istenbe vessék reménységüket.
"Az Úrnak áldása, az gazdagít meg,
És azzal semmi nem szerez bántást"
(Péld 22:17-21; Zsolt 78:5, 4, 6-7; Péld 10:22).
Krisztus tanítása
Krisztus is feltárta az igazság alapelveit az evangéliumban. Tanítása útján
ihatunk az Isten trónjáról áradó tiszta folyókból. Krisztus feltárhatott volna az
embereknek minden korábbit túlszárnyaló tudományt, és háttérbe szoríthatott volna
minden egyéb felfedezést. Felfedhetett volna titkot titok után, és az idők végéig e
csodálatos kinyilatkoztatásokra összpontosíthatta volna az egymást követő
generációk élénk és mélyen gondolkodó elméjét. De egy pillanatot sem akart elvenni
a megváltás tudományának tanításából. Idejét, képességeit és életét csak eszköznek
tekintette, és az ember megváltására használta. Azért jött, hogy megkeresse és
232
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
megtartsa azt, ami elveszett; és célját nem akarta szem elől veszíteni. Nem engedte,
hogy ettől bármi is eltérítse.
Krisztus csak olyan tudományt tanított, amit hasznosítani lehet. Tanítása az
emberek szükségleteire, helyzetére és a gyakorlati életre szorítkozott.
Kíváncsiságukat, ami miatt fürkésző kérdésekkel fordultak hozzá, nem elégítette ki.
De ezeket a kérdezéseket ünnepélyes, komoly, létfontosságú felhívások alkalmaivá
tette. Azoknak, akik nagyon vágytak szakítani a tudás fájáról, felkínálta az élet
fájának gyümölcsét. Az érdeklődők minden utat elzárva találtak, csak azt nem, ami
Istenhez vezet. Minden forráson pecsét volt, kivéve az örök élet forrását.
Megváltónk nem biztatott senkit sem arra, hogy járjon kora rabbinikus
iskoláiba, mert nem akarta, hogy lelküket megrontsák a szüntelenül hajtogatott: "azt
mondják" vagy "azt mondták". Miért magasztalnánk bölcsességként emberek
megbízhatatlan szavait, amikor nagyobb és biztos bölcsesség áll rendelkezésünkre?
Az, amit az örökkévaló dolgokból és az emberi gyengeségből láttam, nagy
hatást tett rám, és munkámra is befolyással volt. Semmi dicséretre vagy dicsőítésre
méltót nem látok az emberben. Semmi okot a világi bölcsesség szerinti és az
úgynevezett nagy emberek nézeteiben való bizalomra, és e nézetek magasztalására.
Hogyan lehetnek helyes fogalmaik Isten szándékairól és utairól azoknak, akiknek
nincs mennyei világosságuk? Vagy teljesen tagadják Istent, és nem vesznek
tudomást létezéséről, vagy saját véges fogalmaik szerint írják körül hatalmát.
Válasszuk inkább azt, hogy Istentől tanulunk, aki a mennyet és a földet
teremtette; tőle, aki rendszerbe fogta az ég csillagait, és elrendelte a nap és a hold
feladatát!
Helyes, ha az ifjúság úgy érzi, hogy a legmagasabb fokra kell fejlesztenie
értelmi képességeit. Nem akarjuk korlátozni azt a művelődést, aminek Isten nem
szabott határt. De tudásunk nem ér semmit, ha nem hasznosítjuk azt Isten
dicsőségére és az emberiség javára.
Nem helyes elménket olyan ismeretekkel teletömni, amelyek nagy szorgalmat
igényelnek, de a gyakorlati életben semmi hasznuk nincs. Ez a tanulás csak
veszteség a tanulónak, mert csökkenti a vágyát és a kedvét olyan dolgok tanulására,
amelyek hasznossá teszik és kötelességeinek betöltésére képesítik. A gyakorlati
nevelés sokkal többet ér, mint pusztán elméletek alkotása. A tudás nem elég
egymagában. Tudnunk kell azt is, hogy ismereteinket miként alkalmazzuk.
Az időt, az anyagi eszközöket és a tanulást, amelyeket oly sokan többé-
kevésbé haszontalan művelődésre fordítanak, olyan műveltség elsajátításának
kellene szentelni, amely az élet felelősségeinek hordozására alkalmas gyakorlati
embereket farag belőlük. Az ilyen nevelésnek van igazán értéke.
Olyan tudásra van szükség, amely élénkíti az értelmet, erősíti a lelket; és jobb
emberekké formálja az embert. A szív művelése sokkal fontosabb, mint a pusztán
233
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Nem vagyunk eléggé tisztában azzal, hogy milyen fontos dolgok forognak
kockán a nagy küzdelemben, amelyben mi is részt veszünk. Nem ismerjük fel eléggé,
milyen értékesek Isten Igéjének igazságai, és hogy milyen veszélyben vagyunk, ha
engedjük, hogy a nagy csaló elterelje figyelmünket ezekről az igazságokról.
A megváltásunkat igénylő áldozat végtelen ára mutatja, hogy a bűn
mérhetetlenül nagy bajt okozott. Zavart keltett az ember egész szervezetében,
eltorzította gondolkodását, megrontotta képzeletét. A bűn elkorcsosította a lélek
képességeit. Az ember lelki világa rezonál a kívülről támadó kísértésekre, és lába
észrevétlenül a bűn útjára lép.
Miként az értünk hozott áldozat tökéletes volt, a bűn szennyétől való
megtisztulásunknak is tökéletesnek kell lennie. Isten törvénye semmiféle gonosz
cselekedetre nem ad mentséget; egyetlen bűn sem menekül meg a kárhoztatásától.
Az evangélium etikája a tökéletességnek csak egyetlen normáját ismeri el: és ez
Isten tökéletes jelleme. Krisztus élete a törvény minden előírásának tökéletes
betöltése volt. Ő mondta: "Megtartottam az én Atyámnak parancsolatait." Az Ő
példáját kell követnünk az engedelmességben és a szolgálatban. Szívünket csak Isten
tudja megújítani. "Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a
munkálást jókedvéből." De ugyanakkor ezt is mondja: "Vigyétek véghez a ti
üdvösségteket" (Jn 15:10; Fil 2:13, 12).
234
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A legfontosabb tudomány
A kereszténység tudománya annyival mélyebb, szélesebb, magasabb, mint
bármely emberi tudomány, amennyivel magasabb a menny a földnél. Ennek a
tudománynak mestereivé kell válnunk. Értelmünket fegyelmezni, művelni, képezni
kell, mert az Istenért végzett szolgálat módszerei nincsenek összhangban a
természetes emberi hajlamokkal. Meg kell szabadulnunk jellemünk öröklött és
szerzett rossz vonásaitól. Az embernek sokszor félre kell tennie azt, amit egy életen
át tanult és gyakorolt, hogy Krisztus iskolájában tanulhasson. Szívünket rá kell
235
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
236
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
értékével, ami felé törekszünk! Csak akkor nyerjük el az élet koronáját, ha úgy
győzünk, ahogy Krisztus győzött.
Az önmegtagadás szükségessége
Az embert az a nagy veszély fenyegeti, hogy önmagát becsapva önelégült
lesz, és így elkülönül Istentől, az erő Forrásától. Ösztönös tulajdonságaink - hacsak a
Szentlélek nem teszi helyre őket - magukban hordják az erkölcsi halál csíráit. Az
Istennel való élő kapcsolat nélkül nem tudjuk kivédeni önző énünk, önszeretetünk
megszenteletlen hatásait, és legyőzni a kísértéseket.
Ahhoz, hogy Krisztus segíthessen nekünk, fel kell ismernünk ínségünket, és
meg kell ismernünk önmagunkat. Krisztus csak azt az embert mentheti meg, aki
tudja, hogy bűnös. Csak akkor ragadjuk meg Isten hatalmát, ha belátjuk, hogy
tehetetlenek vagyunk, és cseppet sem bízunk önmagunkban.
Nemcsak a keresztény élet kezdetén kell megtagadnunk énünket. A menny
felé tett minden lépésünknél újra és újra ezt kell tennünk.
Minden jó cselekedetünk rajtunk kívül álló hatalom függvénye, ezért kitartóan
Istenre kell támaszkodnunk, bűneinket mindig őszintén megvallanunk, és lelkünket
előtte megaláznunk. Veszedelmek leselkednek ránk; és csak akkor vagyunk
biztonságban, ha gyengeségünket érezve hittel hatalmas Szabadítónkba
kapaszkodunk.
237
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
238
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
239
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Így hit által megismerik Istent, és ismeretük tapasztalaton alapul, mert saját
maguk győződtek meg Isten Igéjének gyakorlati, és ígéreteinek igaz voltáról.
Megízlelték és megtudták, hogy jó az Úr.
János, a szeretett apostol, aki saját tapasztalatából jutott erre az ismeretre,
tanúsítani tudta:
"Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit
szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről (és az élet megjelent, és
láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük néktek az örök életet, amely az
Atyánál vala, és megjelent nékünk), amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek,
hogy néktek is közösségtek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és
az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal" (1Jn 1:1-3).
Mindenki saját tapasztalatából győződhet meg arról, "hogy az Isten igaz" (Jn
3:33). Bizonyságot tehet arról, amit ő maga látott, hallott és megérzett Krisztus
hatalmából. Tanúsítani tudja:
"Segítségre volt szükségem, és azt megtaláltam Jézusban. Ő minden
hiányomat pótolta, lelki éhségemet kielégítette. A Biblia számomra Krisztus
kinyilatkoztatása. Hiszek Jézusban, mert Ő az én Megváltóm. Hiszek a Bibliában,
mert belőle Isten szól a lelkemhez."
Aki személyes tapasztalatból ismerte meg Istent és Igéjét, az felkészült a
természettudomány tanulmányozására. Krisztusról ezt olvassuk: "Őbenne vala az
élet, és az élet vala az emberek világossága" (Jn 1:4). A bűnbeesés előtt Ádámot és
Évát az Édenben tiszta és csodálatosan szép fény vette körül - Isten világossága. Ez
a világosság fénnyel árasztott el mindent, amihez közeledtek. Nem volt homályos az
a kép, amit Isten jelleméről és műveiről kaptak. De amikor engedtek a kísértőnek, a
fény eltávozott tőlük. Amikor elvesztették a szentség öltözékét, elvesztették azt a
fényt is, amely megvilágította a természetet. Többé nem tudtak belőle helyesen
olvasni. Nem ismerték fel Isten jellemét a műveiből. Így ma sem tudja az ember
magától megfejteni azt, amit a természet tanít. Az isteni bölcsesség irányítása nélkül
a természet Istene fölé magasztalja a természetet és a természet törvényeit. Ez az
oka annak, hogy a tudománnyal kapcsolatos emberi elgondolások olyan sokszor
ellentmondanak Isten Igéje tanításainak. De azoknak, akik befogadják Krisztus
életének fényét, a természet ismét fénybe öltözik. A keresztről sugárzó fényben
helyesen tudjuk értelmezni azt, amire a természet tanít.
Aki személyes tapasztalatból ismeri Istent és Igéjét, az szilárdan hisz a
Szentírás isteni eredetében. Megbizonyosodott arról, hogy Isten Igéje igazság, és
tudja, hogy az igazság sohasem mondhat ellent önmagának. Nem teszi a Bibliát
próbára a tudomány emberi fogalmai szerint; ezeket a fogalmakat méri a
csalhatatlan mércéhez. Tudja, hogy az igazi tudományban semmi sem lehet
ellentétben az Ige tanításával. Ha mindkettőt jól értjük, összhangot találunk
240
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
241
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
242
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
243
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Tanulás az örökkévalóságban
Földi életünk felkészülés az örök életre. Az itt elkezdődött tanulás nem
fejeződik be ebben az életben, hanem az egész örökkévalóságon át tart - mindig
folyik, és soha nem lesz vége. Egyre jobban kitárulkozik a megváltás tervében rejlő
isteni bölcsesség és szeretet. A Megváltó, miközben gyermekeit az élő vizek
forrásaihoz vezeti, az ismeret bőséges tárházát nyitja meg. Isten csodálatos művei, a
világegyetem teremtésében és fenntartásában megmutatkozó hatalma napról napra
új szépségben tárul fel. Az Isten trónjáról sugárzó fényben titkok tűnnek el, és az
ember elcsodálkozik azoknak a dolgoknak egyszerűségén, amelyeket soha azelőtt
nem értett meg.
Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes
az ismeretünk, akkor pedig úgy fogunk ismerni, ahogyan minket is megismert az
Isten.
244
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
245
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Izraelhez hasonlóan kérdezik: "Ha az Úr vezet minket, miért érnek minket ezek a
dolgok?"
Pontosan azért esnek meg ezek velük, mert Isten vezeti őket. A
megpróbáltatások és akadályok Isten fegyelmező eszközei - a sikernek Isten által
megszabott feltételei. Ő, aki olvas az emberek szívében, jobban ismeri jellemüket,
mint ők maguk. Egyes emberekben olyan képességeket és hajlamokat lát meg,
amelyek helyesen irányítva használhatók lehetnének műve előbbre vitelében. A
gondviselő Isten különféle helyzetekbe és körülményekbe viszi bele őket, hogy
felfedezzék jellemük előttük is rejtett fogyatékosságait. Alkalmat ad nekik arra, hogy
ezeket a hibákat kijavítsák, és hogy alkalmassá tegyék magukat szolgálatára. Sokszor
beleengedi őket a szenvedések tüzébe, hogy megtisztuljanak.
Az a tény, hogy próbákat kell elviselnünk, tanúsítja azt, hogy az Úr valami
értéket lát bennünk, amit fejleszteni akar. Ha nem látna bennünk semmi olyat,
amivel nevének dicsőséget szerezhetnénk, akkor nem fordítana időt a csiszolásunkra.
Értéktelen köveket nem vet kohójába. Értékes érc az, amelyet Ő tisztít. A kovács
tűzbe veti a vasat és az acélt, hogy megtudja, miként viselkednek ezek a fémek. Az
Úr beleengedi választottait a szenvedések kohójába, hogy meglássa, milyen a
természetük, és hogy alkalmassá tehetők-e szolgálatára.
A fazekas veszi az anyagot, és kedve szerint formálja. Gyúrja és dagasztja.
Széthasítja és összenyomja. Megnedvesíti, azután megszárítja. Majd egy darabig
hozzá sem nyúl. Amikor már teljesen képlékeny, újra munkába veszi, és edényt
készít belőle. Megformázza, és a korongon kiigazítja és csiszolja. Megszárítja a
napon, és kiégeti a kemencében. Így lesz használható edény. Így akar a nagy Mester
is bennünket alakítani és formálni. Mint az agyag a fazekas kezében, úgy vagyunk mi
is az Ő kezében. Ne próbáljuk mi végezni a fazekas munkáját! A mi részünk:
engedni, hogy a nagy Mester formáljon bennünket.
"Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett
támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt amennyiben
részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az Ő dicsőségének
megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek" (1Pt 4:12-13).
A kalitkába zárt madár teljes napvilágnál és más zenei hangok hallatán nem
énekli azt az éneket, amit a gazdája meg akar tanítani neki. Megtanul itt is egy
dallamfoszlányt, ott is egy trillát, de sohasem önálló, teljes dallamot. Ha azonban a
gazda letakarja a kalitkát, és olyan helyre teszi, ahol a madár csak azt az éneket
hallja, amit neki kell megtanulnia, a sötétben újra meg újra megpróbálkozik vele, míg
végül megtanulja, és aztán rázendít a teljes melódiára. Attól kezdve a világosságban
is mindig el tudja azt a dallamot énekelni. Isten is így bánik gyermekeivel. Van egy
ének, amit meg akar tanítani nekünk, és ha a szenvedések sötétjében megtanuljuk
azt, azután már mindig el tudjuk énekelni.
246
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
247
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
248
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Akik úgy érzik, hogy munkájukat senki sem értékeli, és akik nagyobb
felelősséggel járó feladatra vágynak, gondolkozzanak el ezen: "Nem napkelettől, sem
napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás, hanem Isten a bíró,
aki egyet megaláz, mást felmagasztal!" (Zsolt 75:7-8). Minden embernek megvan a
helye a menny örök tervében. De csak akkor tudjuk helyünket betölteni, ha
hűségesen együttműködünk Istennel.
Őrizkedjünk az önsajnálattól! Sohase tápláld magadban azt az érzést, hogy
nem becsülnek kellően, hogy fáradozásodat nem értékelik, hogy munkád túl nehéz!
Jusson eszedbe, hogy Krisztus mi mindent elviselt értünk, és ez az emlékezés fojtson
el minden zúgolódó gondolatot! Velünk jobban bánnak, mint ahogy az Úrral tették.
"Kívánsz-é magadnak nagyokat? Ne kívánj!" (Jer 45:5). Az Úr művében nincs helyük
azoknak, akik jobban szeretnék elnyerni a koronát, mint hordozni a keresztet.
Istennek olyan emberekre van szüksége, akik jobban törekszenek feladatuk
elvégzésére, mint a jutalom elnyerésére - olyan emberekre, akik inkább az elveket
szorgalmazzák, mint az előléptetésüket.
Az alázatos emberek, akik munkájukat Istennek végzik, talán nem tudnak
olyan látványosan dolgozni, mint a fontoskodva sürgölődők; de munkájuk mégis
sokkal többet nyom a latban. Sokszor azok, akik nagy reklámot csinálnak maguknak,
Isten és a nép közé állnak, és munkájuk kudarcnak bizonyul. "A bölcsesség kezdete
ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet. Magasztald fel
azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt" (Péld 4:7-8).
Sokan, mivel nem minden erejükkel igyekeznek megjavulni, rossz
eljárásaikban megrögződnek. Pedig ennek nem kellene így lennie! A legjobb
szolgálatra alkalmassá fejleszthetik képességeiket; és akkor mindig szükség lesz
rájuk. Becsülni fogják őket azért, amit érnek.
Az Úr nemcsak azokra helyez terhet, akik nagyobb feladatra alkalmasak,
hanem vizsgáztatóikra is, akik ismerik értékeiket, és megértéssel segíthetik őket
előbbre. Akik nap mint nap hűségesen elvégzik a rájuk bízott munkát, azokat Isten -
ha itt lesz az ideje - így fogja megszólítani: "Jöjj feljebb!"
Miközben a pásztorok Betlehem dombjain nyájukat őrizték, a mennyből
angyalok látogatták meg őket. Ma is, miközben Isten alázatos munkása teljesíti
feladatát, Isten angyalai mellette állnak, hallgatják szavait, és megfigyelik, miként
végzi munkáját, hogy lássák, lehet- e őt nagyobb felelősséggel is megbízni.
Isten nem vagyonuk, műveltségük vagy társadalmi rangjuk szerint értékeli az
embereket, hanem indítékaik tisztasága és jellemük szépsége szerint. Azt nézi, hogy
Lelkéből mennyi van bennük, és életük mennyiben tükrözi az Övét. Gyermeki
alázatosság, őszinte hit és tiszta szeretet a nagyság feltétele Isten országában.
249
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A jövő megtervezése
Sokan képtelenek határozott terveket készíteni jövőjükre. Bizonytalanságban
élnek. Nem látják ügyeik kimenetelét, és ez sokszor aggasztja és nyugtalanítja őket.
Ne felejtsük el, hogy Isten gyermekeinek az élete zarándokélet ezen a világon! Nem
vagyunk elég bölcsek saját életünk megtervezéséhez. De nem a mi dolgunk jövőnket
kialakítani. "Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki
arra a helyre, amelyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy" (Zsid
11:8).
Krisztus nem készített terveket földi életében a maga számára. Elfogadta Isten
terveit, és az Atya napról napra tárta fel e terveket. Így kellene nekünk is magunkat
Istenre bízni, hogy életünk az Ő akaratának egyszerű megvalósulása legyen. Ha
utunkat Őreá bízzuk, Ő igazgatja lépteinket.
Nagyon sokan, miközben ragyogó jövőt terveznek maguknak, kudarcra ítélik
az életüket. Engedd, hogy Isten tervezzen részedre! Kicsiny gyermekként bízzál
annak a vezetésében, aki "híveinek lábait megoltalmazza" (1Sám 2:9)! Isten
sohasem vezeti gyermekeit másképpen, mint ahogy ők maguk is választanák, ha
látnák kezdettől a véget, és fel tudnák fogni, hogy milyen dicső az a cél, amit Isten
munkatársaiként megvalósíthatnak.
Fizetség
Amikor Krisztus elhívta tanítványait, nem kecsegtette őket hízelgő földi
kilátásokkal. Nem ígért nekik nyereséget, sem evilági megbecsülést. De ők sem
szabtak semmiféle feltételt. A vámszedőasztalnál ülő Mátéhoz a Megváltó így szólt:
"Kövess engem! És az mindeneket elhagyván, felkele, és követé Őt" (Lk 5:27-28).
Máté, mielőtt szolgálatot tett volna Jézusnak, nem igényelt korábbi foglalkozásával
járó azonos fizetést. Kérdezés és tétovázás nélkül követte Jézust. Elég volt neki, hogy
a Megváltóval lehet, hogy hallhatja szavait, hogy vele dolgozhat.
Így volt ez a korábban elhívott tanítványokkal is. Amikor Jézus Pétert és társait
elhívta, ők azonnal otthagyták hajójukat és hálóikat. E tanítványok némelyikének
voltak olyan barátaik, akiket el kellett tartaniuk, de amikor meghallották a Megváltó
250
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
hívását, nem tétováztak. Nem kérdezték: "Miből fogok megélni, és hogyan tartom el
a családomat?" Engedelmeskedtek a hívásnak. Amikor pedig később Jézus
megkérdezte tőlük. "Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-
é valamiben fogyatkozástok?" - ezt válaszolhatták: "Semmiben sem" (Lk 22:35).
Ma az Úr minket is hív, ahogy Mátét, Jánost és Pétert is elhívta. Ha szeretete
megérinti szívünket, nem az ellenszolgáltatás kérdése lesz gondolataink
homlokterében. Örülni fogunk annak, hogy Krisztus munkatársai lehetünk, és nem
félünk magunkat gondjaira bízni. Ha Istent tesszük erősségünkké, világos képünk
lesz feladatról és önzetlen törekvésről; életünket nemes szándék fogja cselekvésre
sarkallni, ami bennünket a hitvány indítékok fölé emel.
251
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
41. Kapcsolataink
252
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
253
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
254
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
255
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
türelmetlen szót hallottak volna tőle! Sohase feledkezzünk el arról, hogy azoknak,
akik Krisztust szeretik, jellemükkel Őt kell képviselniük.
"Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást
megelőzők legyetek" (Róm 12:10). "Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy
szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra
hivattatok el, hogy áldást örököljetek" (1Pt 3:9).
Az Úr Jézus arra kötelez minket, hogy ismerjük el minden ember jogait.
Figyelembe kell vennünk mások társadalmi és keresztényi jogait. Mindenkivel szépen
és tapintatosan kell bánni, mint Isten fiaival és leányaival!
A kereszténység becsületessé és udvariassá teszi az embert. Krisztus még
üldözőivel is udvarias volt. Hűséges követőiben ugyanez a lelkület jut kifejezésre.
Figyeljük csak meg az uralkodók előtt álló Pált! Agrippa előtt mondott beszéde
őszinte udvariasságot és meggyőző ékesszólást példáz. Az evangélium nem a
világban szokásos merev udvariaskodásra buzdít, hanem olyanra, amilyenre igazi
jóindulat késztet.
Az illemszabályok szigorú betartása sem elég az ingerlékenység, a kíméletlen
ítélkezés és a modortalanság megfékezésére. Addig, amíg az "én" foglalja el az első
helyet, nem nyilvánulhat meg igazi jól neveltség. Szeretetnek kell a szívben lakoznia.
Egy ízig-vérig keresztény a Mestere iránti mélységes szeretetéből meríti tettei
indítékait. Ebből a szeretetből sarjad testvérei iránti önzetlen érdeklődése is. A
szeretet kedvessé, jó modorúvá, illedelmessé teszi az embert; arcát derűssé, hangját
szelíddé és egész lényét finommá és emelkedetté alakítja.
Az élet nemcsak nagy áldozatokból és rendkívüli teljesítményekből tevődik
össze, hanem főként apró dolgokból. Többnyire a figyelemre sem méltó kicsi dolgok
termik meg életünkben a nagy eredményeket és a nagy bajokat is. A kis próbákban
vallott kudarcok alakítják az ember szokásait, és torzítják el a jellemét; és amikor a
nagy próbák jönnek, azok készületlenül találják őt. Csak akkor lesz erőnk szilárdan és
hűen megállni a legveszélyesebb és legnehezebb helyzetekben is, ha elvhűek
vagyunk a mindennapi élet próbáiban.
Sohasem vagyunk egyedül. Akár akarjuk, akár nem, van egy társunk. Ne
felejtsd el, hogy bárhol vagy és bármit csinálsz, Isten jelen van! Egyetlen szó,
cselekedet vagy gondolat sem kerüli el figyelmét. Minden szavadnak és tettednek
tanúja van - a szent, bűngyűlölő Isten. Mielőtt megszólalsz vagy cselekszel, gondolj
erre! Mint keresztény a királyi család tagja vagy, a mennyei Király gyermeke. Semmi
olyant ne szólj, ne tégy, ami meggyalázná "azt a szép nevet, amelyről neveztettek"
(Jak 2:7).
Tanulmányozd figyelmesen az Istenember jellemét, és mindig tedd fel a
kérdést: "Mit tenne Jézus a helyemben?" Ez legyen mindenben a mérce. Ne keresd
szükségtelenül azok társaságát, akik mesterkedésükkel gyengítenék jóra való
256
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
257
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
258
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
259
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
A jellem ereje
Kitartó emberekre van szükség, olyan emberekre, akik nem várnak arra, hogy
útjuk simára legyen gyalulva, és hogy minden akadály leomoljék; olyan emberekre,
akik új életre keltik az elcsüggedt munkások lankadó erőfeszítéseit; olyan emberekre,
akiknek a szívét átmelegíti a keresztény szeretet, és kezük erős a Mester munkájának
végzéséhez.
Egyesek, akik a misszió szolgálatában tevékenykednek, gyengék, elpuhultak,
lankadtak és könnyen elcsüggednek. Nincs bennük semmi lendület. Nincsenek meg
bennük azok a pozitív jellemvonások, amelyek határozott cselekvésre ösztönöznek -
az a lelkület és energia, amely lelkesedést ébreszt. A sikerhez bátorság és kitartás
kell; nemcsak a passzív, de az aktív erények művelése is. Ha választ adnak, azt
szelíden kell tenniük; ezzel elhárítják a haragot. A bűnnek pedig a hős bátorságával
kell ellenállniuk. A mindent eltűrő szeretet mellett szükségük van a jellem olyan
erejére is, amely befolyásukat pozitív hatalommá teszi.
Vannak ingatag jellemű emberek. Terveik és szándékaik nélkülözik a
határozott formát és a következetességet. A világnak nem sok gyakorlati haszna van
belőlük. Ezt a gyengeséget, határozatlanságot és tehetetlenséget le kell küzdeni. Az
igazi keresztényt olyan állhatatosság jellemzi, amelyet nem törhetnek meg, sem nem
gyengíthetnek kedvezőtlen körülmények. Olyan erkölcsös, gerinces és becsületes
embereknek kell lennünk, akiket hidegen hagy a hízelgés, és akiket nem lehet sem
megvesztegetni, sem megfélemlíteni.
Isten azt akarja, hogy minden alkalmat kihasználva szerezzünk gyakorlatot a
menny munkájában. Elvárja, hogy minden erőnket vessük latba ennek végzésében,
és mindig érezzük, milyen szent és milyen félelmetes felelősséggel jár ez a munka.
Sokan, akik kiváló munkára lennének alkalmasak, keveset teljesítenek, mert
kevésre törekszenek. Ezrek élik le úgy az életüket, mintha nem volna semmiféle nagy
cél, amiért érdemes élni, és olyan magas szint, amelyre el lehetne jutni. Egyik oka
ennek az, hogy nem sokra értékelik magukat. Krisztus végtelen árat fizetett értünk,
és azt akarja, hogy ennek az árnak megfelelően értékeljük magunkat.
Ne elégedj meg alacsony színvonallal! Nem vagyunk azok, akik lehetnénk,
vagy akiknek Isten akarata szerint lennünk kellene. Isten nem azért adott nekünk
260
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
261
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
262
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
"Tudván - mondja Péter -, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon
váltattatok meg" (1Pt 1:18). Ó, ha ezek elegendők lettek volna az ember
üdvösségének megvásárlására, milyen könnyen megvalósíthatta volna Ő, aki ezt
mondja: "Enyém az ezüst és enyém az arany" (Agg 2:8). De a bűnöst csak Isten
Fiának drága vérén lehetett megváltani. Akik nem értékelik ezt a csodálatos
áldozatot, és nem hajlandók Krisztust szolgálni, azok elvesznek önzésükben.
Céltudatosság
Életében Krisztus mindent alárendelt feladatának, a megváltás nagy
munkájának, amelynek véghezviteléért jött. Ugyanezt az odaadást, önmegtagadást
és áldozatot, valamint Isten szavának követelményei iránti alárendelést kell
tanítványainak is kinyilvánítaniuk.
Mindenki, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójának, vágyik arra a
kiváltságra, hogy Istent szolgálhassa. Amikor elgondolkozik azon, hogy mit tett érte a
menny, szívét határtalan szeretet, imádat és hála hatja át. Ég a vágytól, hogy
képességeinek Isten szolgálatára való odaszentelésével jelezze háláját. Vágyik
megmutatni szeretetét Krisztus és megvásárolt tulajdonai iránt. Fáradozni kíván,
nehézséget hordozni, áldozatot hozni.
Isten őszinte munkása megtesz mindent, ami tőle telik, mert ezzel
megdicsőítheti Mesterét. Isten kívánalmait figyelembe véve azt cselekszi, ami helyes.
Igyekszik fejleszteni minden képességét. Minden feladatot úgy teljesít, hogy azt
Istenért teszi. Egyetlen vágya az, hogy Krisztusnak hódoljon, és tökéletesen szolgálja
őt.
Van egy kép, amely egy eke és egy oltár között álló tulkot ábrázol, ezzel a
felirattal: "Kész bármelyikre." Kész a barázdák között keményen dolgozni, vagy az
áldozati oltáron meghalni. Ez Isten őszinte gyermekének a beállítottsága - kész
odamenni, ahova a kötelesség szólítja, kész énjét megtagadni, a Megváltó ügyéért
áldozatot hozni.
263
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
264
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
miközben Isten és Krisztus együtt hirdeti ki: "Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz
többé."
Az eljövendő dicsőséget bemutató látomások, ezek az Isten kezével megrajzolt
jelenetek legyenek drágák Isten gyermekeinek!
Az örökkévalóság küszöbén állva halljátok meg a kedves üdvözlést, amely
azokhoz szól, akik ebben az életben együttműködtek Krisztussal, és kiváltságnak és
megtiszteltetésnek tartották, hogy érte szenvedhetnek. Az angyalokkal együtt
leteszik koronájukat a Megváltó lábához, és így kiáltanak: "Méltó a megöletett
Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat és
tisztességet és dicsőséget és áldást...
A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és
hatalom örökkön örökké" (Jel 5:12-13).
A megváltottak majd köszöntik ott azokat, akik a Megváltóhoz vezették őket.
Együttesen dicsőítik Őt, aki meghalt azért, hogy emberi lények elnyerhessék azt az
életet, ami Isten életéhez hasonlítható. A harc lezárult. Minden megpróbáltatás és
küzdelem véget ért. Amikor a megváltottak Isten trónja köré állnak, győzelmi ének
tölti be az egész mennyet. Mind együtt zengik a boldog éneket: "Méltó, méltó a
megöletett Bárány", aki megváltott bennünket Istennek.
"Látám, és ímé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott,
minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a
Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; és
kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül,
és a Bárányé!" (Jel 7:9-10).
"Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat,
és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyi széke
előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyi székben
ül, kiterjeszti sátorát felettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé;
sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: mert a Bárány, aki a királyi szék
közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten
az ő szemeikről minden könnyet" (Jel 7:1417). "És a halál nem lesz többé; sem
gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jel 21:4).
Sohasem szabad szem elől veszítenünk a láthatatlan dolgokról kapott
látomást. Így tudunk megfelelő értékrendet tartani az örökkévaló és az ideig való
dolgok között. Ez ad erőt ahhoz, hogy másokat a magasabb rendű életre
serkentsünk.
"Szent vagy, szent vagy, szent vagy, szentséges Isten!
Minden reggel szívünk és ajkunk téged áld.
Szent vagy, szent vagy, szent vagy, énekelje minden,
265
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Istennel a hegyen
"Jöjjetek fel énhozzám a hegyre" - szól Isten hozzánk. Mózesnek, mielőtt
Izrael megszabadításában Isten eszközévé lehetett, negyven évet kellett a puszta
magányában elvonultan Istennel bensőséges közösségben töltenie. Mielőtt Isten
üzenetét tolmácsolta a fáraónak, az égő csipkebokorban megszólaló angyallal
beszélt. Mielőtt Isten népe képviselőjeként átvette a törvényt, fel kellett mennie a
hegyre, és ott meglátta Isten dicsőségét. Mielőtt végrehajtotta az ítéletet a
bálványimádókon, elrejtőzött a szikla hasadékában, és az Úr így szólt: "Kiáltom
előtted az Úr nevét": "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy
irgalmasságú és igazságú... de nem hagyja a bűnöst büntetlenül" (2Móz 33:19; 34:6-
7). Mielőtt életével együtt letette Izraelért hordozott terhét, Isten felhívta a Piszga
tetejére, és eléje tárta az Ígéret Földjének dicsőségét.
Mielőtt a tanítványok elindultak misszióútjukra, Jézus felvitte őket a hegyre.
Pünkösd erejének és dicsőségének megnyilatkozása előtt volt a Megváltóval töltött
éjszaka, az együttlét a galileai hegyen, a búcsújelenet az Olajfák hegyén, és az
angyalok ígérete, valamint a napokig tartó imádkozás és bensőséges együttlét a
felházban.
Jézus, amikor valamilyen nagy próba vagy fontos feladat előtt állt, elvonult a
hegyek magányába, és az éjszakát az Atyához való imádkozással töltötte. Egy
éjszakai imádkozás előzte meg az apostolok elhívását, a Hegyibeszédet, a
megdicsőülést; valamint a tárgyalótermi és a kereszten elszenvedett lelki gyötrelmet
és a feltámadás dicsőségét.
Az imádkozás kiváltsága
Nekünk is időt kell szakítanunk az elmélkedésre, imádkozásra és lelki
felüdülésre. Nem értékeljük az ima erejét és hatékonyságát úgy, ahogy kellene. Az
ima és a hit megvalósítja azt, amire a földön semmilyen hatalom nem képes. Ritkán
kerülünk minden vonatkozásban kétszer azonos helyzetbe. Folytonosan új dolgok
266
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
267
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
nőkké, akiket semmi sem térít el attól, ami igaz, jó és igazságos. Ez súlyos
gondokkal, terhekkel és feladatokkal jár, de minél nehezebb a helyzet és súlyosabbak
a terhek, annál nagyobb szükség van Jézusra.
Komoly hiba a közös istentiszteletek mellőzése. E gyülekezés kiváltságát nem
szabad könnyen venni. A betegápolók sokszor nem élhetnek ezzel a kiváltsággal, de
vigyázzanak arra, nehogy szükségtelenül maradjanak távol Isten házától.
A betegek szolgálatában a siker inkább múlik az odaszentelt és önfeláldozó
lelkületen, mint bármely, pusztán világi foglalatosságban. Azok, akik felelősségeket
hordoznak, teremtsenek olyan helyzetet maguknak, ahol Isten Lelke mélységesen
tud hatni rájuk. Annyival buzgóbban kell vágyódniuk a Szentlélek segítségére és
Isten megismerésére, mint másoknak, amennyivel nagyobb felelősséggel jár az ő
megbízatásuk, mint másoké.
A mi munkánkban semmire sincs nagyobb szükség, mint az Istennel való
kapcsolat gyakorlati eredményeire. Mindennapi életünkkel kell megmutatnunk, hogy
Megváltónkban békét és nyugalmat találtunk. Az Ő békéje, amely szívünkben él,
arcunkról sugárzik. Hangunknak meggyőző erőt ad. Az Istennel való közösség
emelkedetté teszi a jellemet és az életet. Az emberek felismerik, mint az első
tanítványok esetében, hogy Jézussal voltunk. Ez olyan erőt ad a szolgálattevőnek,
amilyet semmi más nem adhat. Ne engedje, hogy bármi is elvegye tőle ezt az erőt.
Kettős életet kell élnünk - az elmélkedés és a cselekvés, a csendes imádkozás
és a buzgó munka életét. Az Istennel töltött együttlétből merített erő az éberség és
figyelmesség komoly, megfeszített gyakorlásával párosítva felkészíti az embert a
mindennapi feladatokra, és a legnehezebb körülmények között is lelki békességet ad.
A mennyei tanácsadó
Sok ember, ha bajba jut, azt hiszi földi baráthoz kell problémáival fordulnia és
segítségért folyamodnia. Nehéz helyzetekben kétely üli meg a lelküket, és az út
sötétnek tűnik. Pedig az örök, a hatalmas tanácsadó szüntelenül mellettük áll, és
bizalmukat kéri. Jézus, a nagy teherhordozó így szól: "Jöjjetek énhozzám... és én
megnyugosztlak titeket". Miért fordulnánk Krisztus helyett megbízhatatlan
emberekhez, akik éppúgy Istentől függnek, mint mi magunk?
Talán érzed, hogy milyen fogyatékos a jellemed és milyen gyengék a
képességeid a munka nagyságához mérten. De ha olyan lángelméd volna is,
amelynél nagyobb nem volt még senkinek, az sem volna elég munkádhoz. "Nálam
nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15:5) - mondja Urunk és Megváltónk. Minden
ténykedésünk eredménye Isten kezében van. De bármi történjék is, kapaszkodjunk
töretlen, kitartó bizalommal Istenbe!
Minden kapcsolatodat, ami az üzleti életet vagy szabad idődet érinti, vagy ami
egy egész életre szól, buzgó, alázatos imával építsd ki! Így mutatod meg, hogy
268
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Odaszentelődés és bizalom
Isten csak az alázatos és bűneit bánó embernek tudja és akarja
kinyilatkoztatni önmagát. Örül, ha a múltban kapott jótéteményekkel és áldásokkal
indokoljuk a még nagyobb áldásokra szóló igényünket. Isten többet ad a benne teljes
szívvel bízóknak, mint amennyit várnak tőle. Az Úr Jézus tudja, mire van
gyermekeinek szükségük; tudja, mennyi égi erőt fogunk az emberiség áldására
igénybe venni; és mindent megad, amit mások áldására és a saját lelkünk
nemesítésére használunk fel.
Kevésbé kellene bíznunk abban, amit mi magunk tudunk tenni, és jobban
abban, amit az Úr tehet értünk és általunk. Hiszen nem a saját munkádat végzed,
hanem Istenét. Minden fenntartás nélkül add át neki akaratodat, hadd irányítsa Ő az
utadat! Sohase alkudozz a lelkiismereteddel! Tudd meg, mit jelent Krisztusban
szabadnak lenni!
A prédikációk szombatról szombatra való puszta meghallgatása, a Biblia
ismételt átolvasása, vagy versről versre történő magyarázása, mit sem használ sem
nekünk, sem azoknak, akik hallgatnak minket, ha a Biblia igazságait nem visszük bele
személyes életünkbe. Az értelmi képességeket, az akaratot, az érzelmeket Isten
Igéjének irányítása alá kell rendelni. S akkor a Szentlélek munkája nyomán az Ige
szabályai az élet alapelveivé lesznek.
Amikor az Úr segítségét kéred, tiszteld meg Megváltódat azzal, hogy áldásait
hittel elfogadod. Minden erő, minden bölcsesség rendelkezésünkre áll. Csak kérnünk
kell.
Járj szüntelenül Isten világosságában! Elmélkedj jelleméről éjjel és nappal!
Akkor meglátod dicsőségét, és jóságában örvendezni fogsz. Szíved átforrósodik
szeretetétől; felemelkedsz, mint akit örökkévaló karok hordoznak. Istentől kapott
erővel és világossággal többet értesz meg, és többet tudsz megvalósítani, mint amit
valaha is lehetségesnek tartottál.
"Maradjatok énbennem"
Krisztus így kérlel bennünket: "Maradjatok énbennem és én is tibennetek.
Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén
marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok... Aki énbennem marad, én
pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem
269
Ellen G. White A Nagy Orvos lábnyomán
Egyet cselekszem
Aki Istenben bízik, elmondhatja Pál apostollal: "Mindenre van erőm a
Krisztusban, aki engem megerősít" (Fil 4:13). Bármilyen hibák és kudarcok tapadnak
is múltunkhoz, Isten segítségével le tudjuk győzni őket. Az apostollal mi is
elmondhatjuk:
"Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén,
azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az
Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára" (Fil 3:14).
270