A marajó indiánok magyar-azonos jelei

hungaryfirst.hu/cikkek/2018-03-30/marajo-indianok-magyar-azonos-jelei

Invalid Date

Varga Géza küldte be 2018. 03. 30., p - 11:09 időpontban

A Brazíliában élő Tóth István küldte el a marajo-indiánok jeleinek
táblázatát (5. ábra), amely a tájékoztatása szerint a Ceará állami
régészeti múzeumból származik. Kérte, hogy hasonlítsam össze ezeket
a magyar jelekkel és válaszoljam meg azt a kérdést, ami az újságokban
kószál arrafelé, hogy származhat-e ez a marajo jelkészlet a pun, vagy a
föníciai írásból.

1. ábra. Az Eurázsiában gyakori "eget tartó fa" ábrázolási konvenció marajó

előfordulása három magyar jel (az Óg, az ős és a szár) indián megfelelőjéből áll,
az Óg jel az ég boltozatát, az ős jel a Tejút hasadékát (amelyben karácsonykor kél a
Nap), a szár "úr" pedig az Istennel azonos égig érő fa törzsét (a Tejutat) ábrázolja, az
úristent jelképezi, az írásemlék olvasata a magyar jelpárhuzamok alapján: Óg
ős, vagy égi ős

1/12
 2. ábra. Marajo edény két "eget tartó fa"
ábrázolási konvencióval

3. ábra. A pécsi székesegyház altemplomában kőbe faragva található meg az 1. ábrán

lévő marajo "eget tartó fa" ábrázolási konvenció magyar változata (balra), tőle jobbra
a pécsi jelek a székely írásban fellelhető párhuzamokkal: az "eget tartó fa"
képszerkezet a székely írás "g" (ég) jelének felel meg, azt követően az "o/ó" (Óg), az
"us" (ős) és a "gy" (Egy) jelek láthatók, az írásemlék olvasata: Óg az Egy ős

2/12
4. ábra. Marajo-magyar összehasonlító jeltáblázat (a szerző munkája), kiegészíthető
az edények jeleivel, például hiányzik belőle a függőleges egyenes
alakú szár hieroglifa, amely az 1. és 2. ábrán látható

3/12
 5. ábra. A marajo jelek táblázata, amit Tóth Istvántól kaptam

6. ábra. Marajo világmodell (balra) és hun párhuzama

(jobbra)

4/12
7. ábra. Marajo edény, fenekén az Óg hieroglifát is felhasználó világmodellel

5/12
 8. ábra. Kórós református templomának a mennyezetén is van egy világmodell,
amelyikben megjelenik az Óg hieroglifa

9. ábra. A marajo Ak ügy "Heraklész

folyó" jelpáros (mindkét jel
a zsenge jellel alkotott ligatúrában
szerepel)

6/12
10. ábra. Amur menti Ak ügy jelpáros (a középső ős jellel
együtt az olvasata mai magyarsággal: Heraklész az ősi
folyó)

7/12
 11. ábra. Dél-Dunántúli hun/avar(?) sírmelléklet, a felső sorban lévő jelek
olvasata: Ak, a nagyon nagy ügy (mai magyarsággal: Heraklész a nagyon nagy folyó)

12. ábra. Makói avar kereszt az isteni forrásból négy irányba induló szent folyók
jelképével, a folyókat az Ak ügy (mai magyarsággal: Heraklész folyó) jelpárossal
jelöli

13. ábra. Két Jóma ("jó magas" vagy

"magasságos folyó") ligatúra a
marajo jelek táblázatából

8/12
 14. ábra. A perui Nazca-kultúra edénye Jóma ligatúrákkal

15. ábra. Kínától északra előkerült hun múmia, halántékán a Jóma ligatúrával

A marajo (ejtsd: marazsó), vagy marajoara nép egy mára már kihalt indián törzs. A
9/12
felfedezéskor Brazíliában kb. 1400 indián törzs volt, mára csak 330 maradt. A marajo nép
az ország belsejéből költözött Para állam Marajo szigetére, az Amazonas torkolatához.
Gazdag kulturális örökséget hagytak maguk után, ami elsősorban szépen díszített
cserépedényeket és jelkicset jelent. Meglepődhetnénk azon, hogy a marajo edényeken
milyen sok magyar jel párhuzamát találjuk, ha ez nem lenne szinte törvényszerű az
amerikai indián népművészetben mindhárom Amerikában.

A marajo törzs népművészetét bemutató cikk közli a jelek táblázatát is. E jelek többsége
megtalálható a magyar jelkészletben, elsősorban a székely írás, másrészt a magyar népi
hieroglifák között. A székely jelek többnyire egy hangot jelölő betűk. A népi jelek és
némelyik székely jel is szójel. A székely betűk esetében a 90-es években elvégeztük az
akrofónia rekonstrukcióját, feltártuk a jelforma képi tartalmát, azaz sikerült tisztázni, hogy a
betű milyen képszerű szójelből keletkezett. Ebben a cikkben azokat a jelentéseket
mellékeltem a közös jelekhez, amelyek a magyar jelkultúrából származnak. Kötelességem
figyelmeztetni az olvasót, miszerint lehetséges, hogy a nagy távolságok miatt a marajo
jelpárhuzamok indián értelmezése nem egyezik meg pontosan a magyar jelentésekkel.
Nagyon érdekes és tanulságos kutatási feladat lenne az indián és a magyar jelentések
összehasonlítása, azonban ehhez szükség lenne olyan munkatársakra, akik ismerik az
indián jelek jelentését.

A jelek egyezése nem tulajdonítható a véletlennek. A Nemetz Tibor matematikussal

elvégzett valószínűségszámításunk azt bizonyította, hogy a hasonlóság a jelek világában is
a genetikus kapcsolat jele. Ehhez azt tehetem hozzá a több évtizedes kutatásaim alapján,
hogy a hasonlóság magyarázata az ősvallás eredendő rokonsága. A közös jelek a kőkori
ősvallás jelképei voltak kb. 50 000 évvel ezelőtt, amikor a Homo sapiens sapiens Eurázsia
belső területeit és Amerikát később benépesítő csoportjai még közös őshazában éltek a
Közel-Keleten (erről bővebben a Magyar hieroglif írás c. kötetből tájékozódhat az olvasó).
Ezt a közös jelkészletet örökölte és őrizte meg a marajo és a magyar nép is egy
beláthatatlanul hosszú folyamat során. E kőkori írás szójeleket használt, azokból
ligatúrákat, jelmontázsokat, ábrázolási konvenciókat és világmodelleket állított össze. Az
ősvallás korlátozott igényeinek megfelelően csupán néhány ősvallási jelentőségű szót,
vagy mondatot lehetett vele rögzíteni. A felhasznált képszerű szójelek fonetikusak voltak,
az eddigiek alapján eredetileg egy szótagos szavakat jelöltek. A lényegében azonos
jelforma-készlet mellett ezeket a tulajdonságokat (a ligatúra, jelmontázs, ábrázolási
konvenció és világmodell készítésének szokását) napjainkig ki lehet mutatni az eurázsiai
és amerikai archaikus jelhasználatban. Ezek a kőkori jelek ma elsősorban a
népművészetek jelkészletében találhatók meg.

A cikk elején feltett kérdésre válaszolva: a pun és a föníciai jelekkel nem hasonlítottam
össze a marajo jeleket, de annak talán nem is lenne sok értelme. Bizonyára találnánk egy-
két hasonló jelet (mert a kőkori jelkészlet maradéka a világ szinte minden táján fellelhető),
azonban az Ak-ügy jelpáros (9-12. ábra), vagy a Jóma ligatúra (13-15. ábra), amelyeket a
marajo jelek között megtalálni, jellegzetes sztyeppi szellemi termék, amelyek - ismereteim
szerint - a Földközi-tenger mellékén nem fordulnak elő. Ezeket nem az Atlanti óceánon,
hanem a Bering-földhídon keresztül vitték Amerikába.
10/12
 16. ábra. A marajo nép szigete az Amazonas
torkolatában

Az indián-magyar kulturális
kapcsolatok vizsgálatának lassan már könyvtárnyi
irodalma van. Bár e kulturális összefüggéseknek még
a felvetését is eleve tudománytalannak véli az
akadémikus "tudomány", a kapcsolatok ettől még
léteznek - mint azt írástani téren a jelen cikkben is
bizonyítjuk. Az amerikai indiánok népzenéjének a
magyar népzenével való megfeleléseit Ördög László
és Juhász Zoltán mutatta ki. Csőke Sándor és Otto von Sadovszky az indián-magyar nyelvi
egyezéseket kutatta.

A régészek, nyelvészek és történészek többsége - tisztelet a kivételnek - az indián-magyar

kulturális kapcsolatoknak a felvetését is eleve tudománytalannak tartja. Jellemző viszont,
hogy a matematikusokban hasonló ellenséges görcs nem található. Az eltérés azzal
magyarázható, hogy az előbbiek egy akadémikus agymosáson mentek keresztül, amelynek
legfontosabb összetevője az akadémikus dogmákról másként gondolkodók ócsárlása.
Ezzel szemben a matematikusok nyitottak maradtak, megőrizhették a minden értelmes
emberre jellemző kíváncsiságot és elemző képességet. Mosolyt fakaszt, ha egy körön
belüli szakképzett áltudósnak már az első mondataiban felbukkan a "finnugrista szókincs"
(a tudománytalantól a dilettánsig és az elmebetegig). Pedig csak arról van szó, hogy
fogalma sincs arról, ami a szeme elé került és még az sem jut az eszébe, hogy a
tudományos igényű vitákban a puszta jelzőosztogatás súlytalan. A tudományos igényű
cáfolathoz az szükséges, hogy a felmerült kérdésekre jobb választ dolgozzon ki
(esetünkben jobb magyarázatát adja az indián és a magyar jelek egyezéseinek - de nincs
jobb magyarázat). Tudóshoz illő válaszra a szakképzett "tudósok" többsége nem képes,
ezért marad számukra az elbődülés az új kapu láttán. Ez az egyetemeken beléjük oltott
indokolatlan és ostoba gőg aztán gyakran megakadályozza, hogy megismerkedjenek a
magyar-indián kulturális kapcsolatok tényeivel.

Pedig hallatlanul érdekes és jelentős eredményre vezethet ez a kutatás, amelynek a

papírforma szerint minden valódi tudóst érdekelnie kellene. A képszerű jelek ugyanis nagy
többségükben jól azonosíthatók. A jelentésük ugyan változhatott, mert igen régen volt a
közös állapot, azonban abban reménykedhetünk, hogy a változás nem volt jelentős és még
rekonstruálni tudjuk a közös, ősi állapot fontosabb paramétereit. Az adja a vizsgált
jelpárhuzamok hallatlan tudományos jelentőségét, hogy bepillanthatunk általuk a kőkori
őseink világába.

Varga Géza

Forrás

A marajo indiánok magyar-azonos jelei

11/12
Történelem

12/12