B2.

MEGSZÁLLÁS ALATT

A parazitizmus a populációk közti kölcsönhatások közül az egyik fél számára

előnytelen együttélést jelent, amely során az élősködő egyed a gazdaegyeddel való együttélés
során csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit, ám rendszerint nem öli meg azt. Az én
esszém központi témája az egyes élőlények viselkedésmintáira gyakorolt befolyásuk lesz, ezt
igyekszem majd konkrét példákon keresztül, részletesen bemutatni. A fő kérdések: Hány
esetben szolgálják ezek a viselkedésminták a parazita szaporodását, és terjedését, mennyire
hatékonyak, és hány esetben csak a parazita tevékenységének melléktermékei?

A parazitákat alapvetően endo és ektoparazitákra szoktuk osztani, az alapján, hogy hol

élősködnek: a szervezeten kívül, vagy azon belül. Különleges típust jelentenek az
intracellulária paraziták, amelyek az endoparazitákon belül a gazdaszervezet sejtjeiben
élősködnek Ehhez kapcsolódóan kell megemlíteni a fakultatív és obligát parazitákat, amelyek
az alapján csoportosítják az egyes fajokat, hogy képes lenne-e túlélni az élősködő életmód
nélkül.

Csoportosíthatjuk a parazitákat az alapján, hogy min élősködnek, én itt leginkább az

állati parazitákkal fogok foglalkozni, mivel a viselkedésre való hatást itt figyelhetjük meg
legerősebben. Szintén csoportosítási szempont lehet magának az élősködőnek a faja, szinte
minden rendszertani világban találkozunk parazita fajokkal. A többsejtűeket makro, az
egysejtűeket mikroparazitákként szoktuk megnevezni.

Elsőként az ektoparazitákkal foglalkozom, mivel rájuk kevésbé jellemző a viselkedés

drasztikus módosítása a szaporodásuk szolgálatában. Ennek legfőbb oka az lehet, hogy az
ebbe a csoportba tartozó fajok, például a szúnyogok és atkafélék legtöbbször, a már említett
módon csak korlátozott ideig tartózkodnak a gazdaállat bőrfelületén, nem férnek hozzá az
idegrendszerhez, tehát alapvetően csak közvetett módon, méreg, vagy bakteriális fertőzés által
módosíthatnának a viselkedésén. Amennyiben a bőrfelületet szaporodási közegnek is
használják (például: fejtetvek), akkor is legfeljebb kellemetlenséget okoznak, a gazdaállatnak
nem fenyegetik az életét. Szúnyogok és kullancsok általános jellemzője, hogy bizonyos
betegségek elterjedését segítik elő, ezek azonban többnyire a gazdaegyeddel való rövid
kapcsolat „mellékhatása” ritkán van komoly szerepe az állat szaporodásában. A szúnyogok
kontaktusa pillanatnyi, legfeljebb percekig tart, és a kullancsok együttélése is legfeljebb
néhány napos. Ezután a vérrel telt állat (amely a kullancsok esetében eredeti méretének
 B2. M
Megszállás allatt / Medve
egy  Anna 2 
2
 

tízszerese is lehet) elhagyja a gazdaállatot

g t, és később
b újat keresh
het, de elenyyészően kiss eséllyel
kerül kaapcsolatba a korábbivall.

A
Az endoparraziták közö
ött már gyakkoribbakk a viselkedésm
módosító faajok. Ezek közül
k a
makroparazitákkal kezdem, tö
öbb példát vvizsgálok meeg részletesen, aztán téérek át a
mikropaarazitákra.

A makroparraziták közü k azok a méétely fajok, aamelyek a vízben,

ül talán a legghíresebbek v
vagy ann
nak közelébeen élő csigáákat
fertőzik meg.
m Ezeknnek szaporodási
stratégiájja, amely a csigát egyfa
fajta élő
parazitak
keltetővé vááltoztatja,
olyannyira hatékonyy, hogy a Cssendes-
1. ábra: M
Métellyel fertőzö
ött csigafaj  óceán kaliforniai parrtjainál található
mocsarak
kban szervees anyag töm
megük a
nagytestű állatokévval vetekszik
k. A lárvák olyannyiraa képesek felszaporodnii a csiga tesstében,
hogy tessttömegénekk harminck
kilenc százallékát tegyék
k ki. Ekkor a csiga márr nem ura a
cselekeddeteinek: a paraziták áttveszik az irrányítást a központi
k ideegrendszer ffelett, így az
a állat
már nem
m több egy mozgó
m méteelygyárnál. A paraziták
k végül arraa kényszeríttik az állatott, hogy
kijjebb m
másszon a vízből,
v és feelnyomakoddnak a szem
mébe, ahol zöldes
z színüük és pulzáló
ó
mozgásuuk felkelti a ragadozó madarak
m figgyelmét. Ezzek lecsapnaak szerencséétlen csigárra, és
elfogyassztják a méttelylárvákatt, amelyek a bélrendszeerükben hattékonyan kéépesek szap
porodni,
és az ürrülék el is teerjeszti őkett.

A viselkkedésmódossító hatás teehát az első szakaszban

n, amíg a csiiga egyfajtaa gyárként üzemel,
ü
nem nyiilvánvaló, ugyanúgy
u fo
olytatja létfeenntartó tev
vékenységeit, mint társaai, ám a második
szakaasz tulajdonképpen a teermészetes
életössztönt írtja ki
k az állatbaan

Brazília trópusi
t terülletein jellem
mző, ma
már széles
s körbeen ismert azz Ophiocord
dyceps
camp
ponoti-balzaani gombafaaj, hangyákrra
gyako
orol hasonló
ó hatást. Tuulajdonképp
pen négy
külön
nböző ismerrt gombafaj okozza ezeeket a
2. ábra: Az elpusztult hangya, melynek fején már  viselk
kedésminták
kat, de a tuddomány jeleen
kibukkantt a gomba 

V. ELTE TTermészettudományos tá
ábor 
 B2. M
Megszállás allatt / Medve
egy  Anna 3 
3
 

állásponntja szerint több

t ezer haasonló faj leehet jelen a trópusi eső
őerdőkben. A hangyák
szociális rendszerébben is zavarrt okoz a ferrtőzött egyeed rendellen
nes viselkeddése, erre már
m
számtalan védekezési stratégiáát kifejleszteettek. A parraziták ez elllen olyan aanyagok
kiválaszztásával is védekeztek,
v amelyek ellfedik, vagy
y fokozzák a boly nyuggtalanságát,
elleheteetlenítve ezzzel az egyed
d elkülönítéssét. A gomb
ba egyelőre ismeretlen folyamat so
orán
átveszi az irányításst a hangya központi
k iddegrendszeree felett, stab
bil helyre iráányítja, sőt az
esetek többségébenn rá is harap
patja a levélrre, vagy máás rögzítési pontra. Ezuután kezdi ig
gazán
felélni a testének nyersanyagtaartalmát, és csak legvég
gül bukkan ki a kitinpááncélon, a fejből,
fe
ezzel is mutatva, hoogy az agy a fertőzés kközéppontjaa. A gombák
k ezután küllönböző mó
ódon
szórják szét a továbbbfertőző sp
pórákat. A ccordyceps gombák
g bizo
onyos alfajaai pedig nem
m csak
hangyákkat, hanem legyeket, daarázsfélékett is megfertőznek, sőt, találtak olyyat, amelyik
k
tücskökket támad. A témával leegaktívabbaan jelenleg David
D Hugh
hes foglalkoozik, aki a
Pennsyllvania Egyeetem helyetttes professzzora.

A Sacculinaa, vagy gyökérfejű rák nagyobb teestű rákokon

n élősködik.. Módszere,, hogy
hormonállisan teszi m
meddővé a hím
h
rákokat (nagy mennyyiségű ösztrrogént,
vagyis nő
ői nemi horm
mont juttat a
szervezettükbe), majdd ugyanezen
hormon szintemelke
s edésének haatására a
hím rák kényszerese
k en fészket kezd
ásni. Amikor elvégeezte ezt a
folyamato
ot, ebbe a fé
fészekbe a sacculina

3. ábra: Taarisznyarák, ráaakaszkodva a sacculina  rakja le a saját petéitt. Természeetesen

lehetségees, hogy egyy nőstény ráák is
megjeleenik, de a hoormonok haatására, ha aaz egyik fészket elfoglaalják, a fertőőzött rák újaabb
ásásábaa kezd.

V. ELTE TTermészettudományos tá
ábor 
 B2. M
Megszállás allatt / Medve
egy  Anna 4 
4
 

A mikroparraziták közü
ül egy tipikuus példa meellett döntötttem, ez peddig a Toxopllasma
nevű eggysejtű eukaarióta. Az eg
gysejtűvel llegaktívabbaan Ajai Vyaas, a Stanforrd Egyetem
m
kutatójaa foglalkozik, és az ered
dményei eggyben magy
yarázattal szolgálhatnakk a tudatmódosító
parazitáák módszereeire is. A T. gondii, am
mennyiben megfertőz
m eg
gy rágcsálótt, az elveszííti
természzetes idegennkedését a macskavizele
m ettől. Mivell az egysejtű
ű számára ccsak a macska
bélrendsszere megfeelelő szaporrodási környyezet (itt azz ivaros szap
porodásra ut
utalok, az ossztódásra
más körrülmények között
k is kép
pes), ezért a rágcsáló egyéb
e ragad
dozókhoz vaaló viszonyaa,
azokkall szembeni viselkedése
v nem változzik. Mikor az
a egér közeel merészkeedik a vizeleettel
megjelöölt területhez, a macskaa elfogyasztj
tja, az élősk
ködő a bélren
ndszerébe kkerül, és késsőbb az
utódok a széklettel jutnak ki a külvilágba,, hogy újabb
b rágcsálók
kat fertőzzennek meg. Vy
yas azt
feltételeezte, az összzes létfenntaartó ösztönhhöz kapcsollódó viselkeedésminta át
átalakul, ám a
kísérleteei során azt tapasztalta, hogy az eggyetlen külö
önbséget az jelentette, hhogy amiko
or a
szoba eggyik sarkát a kutatók macskavizel
m lettel „illatosították”, a nem fertőzöött rágcsáló
ók azt a
területett ösztönösenn kerülték. A fertőzötteeket azonbaan láthatólag
g vonzotta a szag.

A kutatócsooport talán legnagyobb

l eredményee az volt, ho
ogy felfedezzték, a toxop
plasma
cisztákaat képez az agyban,
a ezeek pedig elssősorban az amygdala területén
t hallmozódnak fel. Az
agy ezenn területén találhatóak a félelemm
mel, és izgalo
ommal kapccsolatos közzpontok, am
mely

4. ábra:: A T. gondii éle
etciklusa 

V. ELTE TTermészettudományos tá
ábor 
 B2. Megszállás alatt / Medvegy  Anna 5 
 

megmagyarázza, hogyan manipulálta ez az élősködő a gazdaállat viselkedését. Ami azonban

egyelőre megválaszolatlan, az a végtelen precizitás: hogyan képes csak egy fajtól való
félelmet kiiktatni egy ilyen fertőzés? (Ez az élősködő faj embereket is megfertőzhet,
viselkedési zavarokat okoz)

Rövid összefoglalásként elmondható, hogy jellemzően a viselkedésmódosító hatás

azon fajoknál jelenik meg, amelyek élettere és szaporodási közege különböző. A
viselkedésmódosító hatások fajonként változóak, és sok még a megválaszolatlan kérdés…
honnan ez a pontosság? Van-e valamilyen általános módszer? A válasz megtalálása még a
jövő tudósaira vár.

Készítette:

Medvegy Anna
2016. június 17.
Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium

Források:

http://www.parasitesinhumans.org/toxoplasma-gondii.html

http://444.hu/2013/12/06/a-10-legijesztobb-zombi-az-allatvilagban

Charles Darwin: A fajok eredete

http://populaciodinamika.blog.hu/2014/09/30/ektoparazitak_altal_terjesztett_betegsegek_terje
desenek_modellezese

http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/eletmod/tamadnak-a-kullancsok

http://www.ronix.hu/kartevok/ektoparazitak_verszivok

http://www.ng.hu/Termeszet/2007/04/Elkepeszto_parazitara_bukkantak

http://www.slideshare.net/sciencepowerpointcom/parasites-lesson-powerpoint

http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20081029-egy-parazita-miatt-zombi-lesz-egy-
csigabol-kaliforniaban.html

http://sciencemeetup.444.hu/2015/03/17/a-szocialparazitizmus-mindennapjai-hangyaknal/

V. ELTE Természettudományos tábor