Diadalmenetben

„A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások

pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és
utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának!
Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!” (Máté 21,8–
9)

Diadalmenet: öröm, hangulat, mámor, lelkesedés. Így várják a királyokat,

a népvezéreket, kiknek hálásak valamiért, kiktől várnak valamit.
Ha azokban a napokban, amikor az egész német nép örömmámorban volt
két testvér népe egyesülésének történelmi pillanatában, az ember a nap
és éjnek bármely percében bekapcsolta rádióját valamelyik német
leadónak hullámhosszába – mindenünnen mámoros, önfeledt lelkesedés
hangáradata zuhogott feléje. Százezrek kiáltása volt ez, kik vezérüket
várták, fogadták, ünnepelték, amikor eljött, hogy megpecsételje a két
német nép egymásra találásának örök sorsát. A százezrek
diadalkiáltásából az önfeledt örömöt és egybeolvadást éreztük
kicsendülni.
Ha ott lettünk volna s léleklátó erővel szemébe nézhettünk volna minden
egyesnek, mégis fel kellett volna ismernünk, hogy nem mindenki
lelkesedése egyforma. A lelkesedők között találtunk volna embereket, kik
együtt kiáltanak a többiekkel, de lelkükben kétkedés és aggály van.
Embereket, kiket a félelem késztet együtt kiáltani a többiekkel. S
olyanokat is nem kis számban, kik pár nappal előbb ugyanilyen hangosan,
lármásan kiáltottak éljent az ellenfélnek s kik holnap éppúgy tudnának
másnak kiáltani vagy halált követelni.
Minden tömeghangulatban titkon ott van a gyávaság, az irigység.
Diadalmenetből nagyon könnyen válik gyászmenet.
Virágvasárnap diadalmenetét is gyorsan követte lábon nagypéntek. A
hozsánnát kiáltók és a feszítsd meg őt követelők nagyobbára ugyanazok
voltak.
S ilyenek vagyunk mi is! Virágvasárnapi lelkesedésünket milyen gyakran
váltotta már fel a Krisztus halálát követelő gyűlölet!
Egyszer ott voltunk mi is a Krisztus diadalmenetében. Talán akkor, amikor
konfirmáltunk. Talán azóta is egy néhányszor. Lelkesedtünk érte, hűséget
fogadtunk neki. S bűneink azóta is hányszor követelték halálát. Vagy
hányszor tagadtuk meg gyáván s kiáltottuk hangosan: feszítsd meg őt!
Testvérem, ma is elvonul előtted a Krisztus. Hogyan veszel részt a
Krisztus diadalmenetében?
Gillich Fülöp

Megjelent az Evangélikus Élet 1938. április 10-ei számában.