Hollós Dávid

Irodalmi művek elemzése 2.

2016/II.

Mikor a félév elején Bocatius János Öt év börtönben című művét választottam az egyébként
meglehetősen hosszú és sokszínű olvasmánylistából, még nem igazán tudtam, hogy mit lehetne
kezdeni vele. Tanárszakosként nyilvánvalóan az első gondolatom az volt, vajon hogyan lehetne a
művet bevinni a magyarórára? Az alapvető filozófiám az, hogy megfelelő körítéssel, tálalással és
néha bizony kis cenzúrával minden alkalmassá válik a tanításra. Éppen ezért a tanár feladata az,
hogy az adott regényben, szoborban, zenében, vagy akármi másban megtalálja azt a belső lényeget,
aminek segítségével ez a tárgy vagy szellemi termék összekapcsolhatóvá válik a törzstananyaggal,
így indokoltan bevihető az órára.

Az Öt év börtönbennel is valami ilyesmit próbáltam tenni. A nehézség abból fakad, hogy így
is van elég tananyag amit „le kell adni”, az idő erre kevés, ráadásul maga a mű nem is jut olyan
irodalmi magasságokba, hogy abból a gyerekek valamilyen hosszú távú, általánosítható ismeretet
tudjanak szerezni. Természetesen attól még ez egy komoly alkotás, de a magyar barokk
irodalomban sok más, megformálás szempontjából mívesebb, szebb alkotás található, melyek
segítségével a tanulók megismerhetik a korszakra jellemző stílust, irodalmi témákat, és közben
esztétikai élmények, tapasztalatok is érik őket. Bocatius János műve véleményem szerint inkább
tekinthető korképnek, egy érdekes ablaknak a múltba. Ebből a szempontból viszont egy értékes,
izgalmas műről beszélhetünk, amely mindezek mellett nem nélkülözi az irodalmiság eszközeit,
stílusjegyeit. (Ez elsőre ellentmondásnak tűnhet, de feloldása egyszerű: ugyan az Öt év börtönben egy
igényesen, művelt ember által megformált szöveg, mégis inkább a tartalma miatt fontos, míg más,
a hivatalos, központi kerettantervben foglalt művek esetében rendkívül lényeges a külalakot, a
mondatfűzéseket, szóképeket, költői-írói eszközöket vizsgálni.)

Tehát a probléma könnyen megérthető: adott egy viszonylag olvasmányos mű, amit
valamilyen módon a meglévő, már így is kolosszális méreteket öltő tananyaghoz kéne kapcsolni.
Az első feladat tehát ennek a kapcsolódási pontnak a megtalálása. A mű korszakát tekintve – ahogy
arra már feljebb utaltam – a barokk irodalomhoz tartozik. Ha belenézünk a Nemzeti
Kerettantervbe, azt láthatjuk, hogy ez a korszak kilencedik osztályban kerül szóba. Az alábbiakban
szeretném összefoglalni a hivatalosan a tananyag részét képező szerzők és művek listáját. Ennek
ismeretében könnyebben tárgyalhatunk és kaphatunk képet arról is, hogy Bocatius János Öt év
börtönben című műve hogyan kapcsolható be az irodalomórába és miért jó választás ennek a műnek
az ismertetése.

A tanterv nem említ sok szerzőt a magyar irodalomból, csak a legalapvetőbbeket. Mivel a
kerettanterv nem tér ki részletesen az ismertetendő művekre, megvizsgáltam Madocsai László
középiskolai irodalomtankönyvét. A magyarországi barokkról szóló fejezet egy általános
1
 Hollós Dávid
Irodalmi művek elemzése 2.
2016/II.

összefoglaló leírással kezdődik. Ebben szó esik Pázmány Péterről, illetve a jezsuiták által vezetett
ellenreformációról. Ezután a szöveg kitér az arisztokraták körében kialakuló barokk stílusra. Említ
néhány, a művészeteket pártoló arisztokratát, pl. Esterházy Pált. Természetesen szó esik az első
katolikus bibliáról is.

A bevezető ezután az országra akkoriban jellemző vallási viszonyokról beszél, a jelentős

létszámú protestáns közösségről, illetve a hazai református főiskolákról. A vallástörténeti leírás után
a három részre szakadt ország problémát említi a könyv. Ennek kapcsán kerül elő Zrínyi Miklós
neve, akinek természetesen irodalmi munkásságát is kiemeli ez a fejezet. Végül a Rákóczi-
szabadságharc leírása következik, némi kitéréssel Mikes Kelemen leveleire. Ezután még röviden szó
esik néhány fontos emberről (Apáczai, Rimay, stb.).

A ténylegesen irodalomról szóló rész ezután következik, Pázmány Péterről szól először, az
ő életútjáról, irodalmi munkásságáról. Ezen belül említik vitairatait, ájtatossági műveit és
természetesen prédikációit. Ezen belül néhány konkrét példát is hoznak, így tehát például szó esik
Az utolsó ítéletnek rettenetességérűl szóló prédikációjáról. Ezen kívül természetesen még található
néhány példa a szöveggyűjteményben. A tankönyvben Pázmányt Zrínyi Miklós követi.
Természetesen az ő életútját is összefoglalja a tankönyv, különös tekintettel hadvezéri, politikusi
tevékenységére. Ezután őneki is az irodalmi munkásságát elemezgeti a szerző. Először kisebb
verseiről van szó, majd pedig a Szigeti veszedelem részletes elemzése következik. A fejezet végezetül
a kuruc költészet témakörével foglalkozik. Ez jelenleg minket most nem érint.

A fentiekből látható, hogy ugyan a teljes, középiskolai irodalomórára szánt tananyag nagyon
nagy méreteket ölt, rengeteg művet, nevet, stílust kell a diákoknak megtanulni, ebből a magyar
barokk irodalom csak egy meglehetősen kis szeletet kap. Kevés szerző nem kifejezetten sok művét
kell megtanítani, ráadásul ugyan a magyar irodalom kiemelkedő alakjairól és az ő páratlan
alkotásaikról van szó, ezek viszonylag hasonlók, nem nagy a tartalmi és/vagy műfaji változatosság.
Ráadásul 14-15 éves diákok számára nem biztos, hogy Pázmány mélyen vallásos és filozofikus
prédikációi a legérdekesebbek.

Éppen ez az oka annak, amiért úgy érzem, hogy az Öt év börtönben és a hozzá hasonló
elbeszélések, útleírások, naplók jó helyen lennének az irodalomórán. Természetesen nem szükséges
a teljes szöveg ismerete – Bocatius sokszor hosszú oldalakon keresztül utalgat olyan mitológiai vagy
bibliai helyekre, eseményekre, alakokra, akiket az átlag gimnazista még hírből sem ismer, és az
esetleges könyvvégi jegyzetek sem sokat segítenek ezen. Inkább kisebb részletekben, szakaszosan
lenne értelme a művel foglalkozni.

2
 Hollós Dávid
Irodalmi művek elemzése 2.
2016/II.

De még mindig lényeges kérdés, hogy mit lehet a művel tanítani? A feljebb említett szerzők
(Pázmány, Zrínyi, stb.) mind valami olyat alkottak, amely művek alapján közvetlenül lehet valamit
tanítani, akár verstant, stilisztikát, stb. A következő részben erre a fontos kérdésre keresem a választ.
Ahhoz, hogy sikerüljön megoldást találni a problémára, első sorban fontosnak tartom a cselekmény
ismeretét. Éppen ezért a következő bekezdésekben azt fogom összefoglalni.

A mű életrajzi ihletésű, tehát először is fontos, hogy megismerjük azt az embert, akivel a
könyvben elmesélt kalandok megestek, és aki aztán (és közben) az egészet lejegyezte. Bocatius
János 1569-ben született és 1621-ben halt meg. Eredetileg a Bock nevet viselte, de történt róla
említés Bogáthyként is. Német családba született. Komoly megbecsülésre tett szert, hiszen az írói
és költői pálya mellett komoly állásokba is került. Több település (pl. Selmecbánya, Eperjes) után
Kassán iskolaigazgatóként, majd pedig főbíróként tevékenykedett. Fontos megemlíteni pedagógiai
tevékenységét. Neki köszönhetően sokat javult az oktatás ott, ahol épp dolgozott. Tett az iskolai
élet színesítéséért, pl. kirándulásokat szervezett. De újfajta vizsgákat és tanári gyakorlatot is vezetett
be. Tudományosságának nemzetközi híre volt. Az elbeszélésben leírt fogságot 1606-tól 1611-ig
kellett elviselnie.

A mű a három részre szakadt ország világában játszódik. A műben leírt események kezdetén
a Habsburgok éppen a magyar főurakat igyekeztek vagyonuktól megfosztani, hogy pénzt tudjanak
szerezni a további harcokhoz. Ezen kívül ekkoriban ért véget a Bocskai István vezette felkelés is.
Bocatius a fejedelem közvetlen környezetébe tartozott. A felkelés vége felé a felek kifogytak a
pénzből. A Habsburgok a már említett módon, Bocskaiék pedig kérés útján igyekeztek anyagiakat
szerezni. A fejedelem ezért leveleket küldött az elérhető, lutheránus vallást követő német (a pfalzi,
a szász és a brandenburgi) választófejedelmekhez.

A küldönc szerepét végül Bocatius János vállalta el. Azért őt kérték fel, mert beszélt
németül, csehül és magyarul is, az úton pedig ezekre a nyelvekre lehetett szükség. Bocatius az
eseményeket meglehetősen sajátos stílusban narrálja. Sokat megtudunk az ő lelki gyötrődéseiről,
illetve rengeteg példabeszédbe illő szakasszal is találkozhatunk. A szerző sokáig hezitált, hogy
menjen-e, végül arra jutott – és itt jön a képbe a sajátos stílus – hogy mártírrá válni nemes és büszke
dolog, így nem kell féltenie a jó hírét, elvállalja.

Maga az indulás mesei színezetet kapott az elbeszélésben. A szerző beszámol több baljós
jelről is útjuk során. Az első jel egy súlyos balsejtelem még az indulás előtt. Ettől tényleg tartani kell
– állítja Bocatius – mert őt sosem szokták rossz gondolatok gyötörni, ha indul valahová. A második
rossz jel nem más, mint az erős ellenszél rögtön az út elején. Ugye az ijesztő, ha a természet is az

3
 Hollós Dávid
Irodalmi művek elemzése 2.
2016/II.

ellenkező irányba akar irányítani. A harmadik baljós jelet a lovakhoz kapcsolhatjuk: nem akarnak
menni. Megmakacsolják magukat, nem lehet őket rendesen hajtani. Megint csak a természet űzhet
gonosz tréfát. Vagy tud valamit? Végül a negyedik rossz jelet egy hídon kapják, amikor részeseivé
válnak egy balesetnek melyben több ló a patakba zuhan.

Bocatius nem utazik nagy társasággal, egyedül egy megbízható íródeák kíséri el. Kissé
komikus, hogy Bocatiusnak ezen a titkos küldetésen az első dolga, hogy a kocsmában néhány
szimpatikusabbnak tűnő embernek elmeséli utazása célját és okát. Ez súlyos hiba, ugyanis a
társaságban tartózkodik Schlieff Antal, börtönviselt, kegyvesztett katona, aki ebben a történetben
meglátja az üzleti lehetőséget, és elhatározza, hogy elfogatja és a császár elé viszi a követet, ettől
remélve a jutalmat és a megbocsátást.

Sikerül is elfogatóparancsot szereznie, így végül lefogatják Bocatiust. Több helyen is fogva
tartják, de Schlieff mindenképpen Prágába akarja vitetni – ez idővel sikerül is neki. Mikor a szerző
ezt megtudja, öngyilkos akar lenni. Ezt többféle módszerrel próbálja meg. Először éhségsztrájkba
kezd, de nem bírja, abba kell hagynia. Ezután megpróbálja valamilyen gyógyszerrel megmérgezni
magát. Ettől valóban rosszul is lesz, de nem hal bele. Végül kétségbeesésében a cellájából
összeszedegeti a pókokat és azokat lenyelve próbál végezni magával. Ez is hatástalannak bizonyul.
Bocatius mindezt nagyon részletesen, egyszerre fellengzősen, és bensőségesen meséli el. Tanúi
lehetünk azoknak a gondolatoknak, érzéseknek, amelyek a fent leírt cselekmények mögött állnak.

A foglyot végül a hírhedt prágai Fehér Toronyba zárják. Itt Bocatius egy gondolatot oszt
meg: „Törökországból egy tapasztalt fogoly könnyebben szökik meg akár tízszer is, mint Prágából
egyszer.” Bocatius ott, a börtönben szerez végre tudomást letartóztatásának okairól. Kínvallatásnak
vetik alá ugyanis, ahogy a felkelésről faggatják. A kínzáson kívül egyéb módszereket is kipróbálnak.
Elviszik például egyszer egy lakomába, ahol mindenki kedves vele. Le akarják itatni, hogy valljon,
de ő tartja magát. Koholt vádakkal illetik, arról győzködik, hogy esélytelen a szabadulás.

A felkelésen kívül egy másik okkal is zaklatják: az erőszakos ellenreformáció idején nem
nézték jó szemmel a protestánsokat. Bocatiust is megpróbálják áttéríteni a katolikus hitre. Illetve
mikor ez nem sikerül, mégis az ellenkezőjét kezdik híresztelni, ezzel is rontva Bocatius nevét. Végül
egy koncepciós pert is szerveznek, ahol hivatalosan is elítélik, persze neki semmi esélye védekezni.

Rendkívül eseménydús műről van szó, ezért nagy vonalakban fejezném be az összefoglalót.
Tehát amíg Bocatius a börtönben senyved, a felesége ajtótól ajtóig rohangál segítséget kérve, de
senki nem hallgatja meg, ezért úgy dönt, kezébe veszi az ügyet.

4
 Hollós Dávid
Irodalmi művek elemzése 2.
2016/II.

Időközben összebarátkozik a börtönőr gyerekeivel, akiket Bocatius tanít (hiszen eredetileg

ő tanító) benn a börtönben. Ezen a kapcsolaton keresztül tudnak kommunikálni. Viszont ami ez
után jön, azt magából a műből nem, vagy épp, hogy csak derül ki, ugyanis Bocatius (véleményem
szerint a kortársak bosszújától félve) nem írta le pontosan ki hogyan segített neki.

Tehát a szerző felesége kezébe veszi az irányítást, „beépül” a börtön személyzetébe. Egy
idő után el tud jutni férje cellájáig. Egyszer becsempészik neki egy kötelet és egy reszelőt kenyérbe
sütve. Ezek segítségével Bocatius ki tudja vágni a rácsokat az ablakból. Egy sötét éjszakán, mikor a
börtönőr részegen alszik, ő kimászik és megszökik a börtönből. Végül hazajut Kassára, ahol kitörő
örömmel fogadják.

Ez tehát a mű története. Hogyan lehetne tanítani? Ahogy már említettem, semmiképpen

sem a teljes művet. A cél inkább a tananyag kis színesítése legyen. Nem szánnék rá többet egy
óránál (esetleg még egy ezzel kapcsolatos házi feladat, de nem több). Megpróbálnám kiemelni az
érdekességeket, pl. hogy Bocatiust rendre letöröközik, ami akkoriban nagy sértésnek számított, ma
már csak komikus hatása van, vagy az igyekezetet, hogyan próbálták katolikus hitre téríteni. Az
említett két példával kapcsolatban kissé elvonatkoztatva remekül lehet megtárgyalni a reformáció-
ellenreformáció, vagy a három részre szakadt ország kérdéskörét. Még hasznosabb lehet, ha a
történelemszakos kollégával együttműködünk, így nagyobb összefüggéseiben tanítható az anyag. A
szöveg alkalmas új fogalmak tanítására is, hiszen itt találkozhatunk egy koncepciós perrel, de feltárul
az udvari bürokrácia szövevényes dzsungele is.

A kötet végén találhatóak az eredti iratok szövegei. Érdemes onnan is válogatni. Be lehet
emelni az egyik levelet, ami Bocatius elengedését kéri, de bele lehet olvasni egy kémjelentésbe vagy
magába az elfogatóparancsba. Mindegyik nagyon izgalmas olvasmány.

Összefoglalva tehát látható, hogy Bocatius János Öt év börtönben című műve méltó arra,
hogy részévé váljon az iskolai tananyagnak. Mindemellett úgy vélem, hogy ezt a művet nem annyira
irodalmi, mint inkább történelmi jelentősége miatt érdemes beemelni az oktatásba. Remek képet
ad a kor gondolkodásáról, jogi eljárásairól, így a történelemórával összhangban segíthet bemutatni
a diákoknak Magyarországot a tizenhetedik század elején.

5
 Hollós Dávid
Irodalmi művek elemzése 2.
2016/II.

Források:

Szörényi László 2012. Jókai Mór: Bokáczius kalandjai című elbeszélésének forrásaihoz. In: Pusztai
Bertalan (szerk.). Médiumok, történetek, használatok – Ünnepi tanulmánykötet a 60 éves Szajbély Mihály
tiszteletére. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék. 179-
190.

Bocatius János 1985: Öt év börtönben: 1606-1610. Budapest: Európa Könyvkiadó

Nemzeti Kerettanterv, 3. melléklet 2012. Budapest, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet.

http://kerettanterv.ofi.hu/03_melleklet_9-12/index_4_gimn.html