Professional Documents
Culture Documents
Művism
Művism
December 3-án döntöttem úgy, hogy itt az idő, hogy elmenjek egy kiállításra.
A Műcsarnokot választottam. Többfajta kiállítást is meg lehetett tekinteni, köztük a
„Kertek és műhelyek” nevet viselő kiállítássorozatot, melyben a modern kortárs
képzőművészet széles spektrumának bemutatását tűzte ki céljául. Viszont
konzervatívabb ember lévén, inkább választottam a számomra vonzóbb témájú „Az
első aranykor” című kiállítást; ez a Monarchia idején lévő közép-európai festészet
virágkorára hívja fel a figyelmet, és prezentálja a nemzetek individuálissá váló,
sajátos jegyekkel bíró festészetét.
Több alcímre volt osztva a kiállítás, helyileg is el voltak választva a bemutatni kívánt
képek az alcímek szerint.
Ezeket követően kettő gigantikus kép fogadott, az egyik Ferenc Józsefet, a másik
Erzsébet királynét ábrázolta. Mindkettő Eduard Swoboda osztrák festő alkotása.
Ezt követően – egy zenész számára különleges dolog – láttam meg a Beethoven-
zeneszoba feliratot. A négy pannót Joseph Maria Auchentaller festette a családi villa
zeneszobájába. Kedvenc szimfóniájuk a Pastorale volt, amit zongoraátiratban maguk
is játszottak. A pannók a mű témáját követik, viszont nem a pontos programot, hanem
a természeti élmények szülte érzelmeket fejezik ki. Mindegyik kékes árnyalatú, és az
éjszaka van lefestve, inkább asszociálok egy noktürnre.
A magyar festők közül voltak főként Lotz Károlynak, Vaszary Jánosnak, Ferenczy
Károlynak, Rippl-Rónai Józsefnek és Szinyei Merse Pálnak képei. Minden egyes
festmény remekmű, viszont nem szeretnék ezekre kitérni, mivel ezek közül sokat már
a Nemzeti Galériában már láttam, tehát a tapasztalatokról az előző esszémben már
beszámoltam.
Összességben élveztem a kiállítást. De mivel csak egy kis korszak alkotásai voltak
összesűrítve, eléggé egyhangúnak éreztem őket. Ez bizonyára szubjektív, egy
művészettörténész biztosan másképp vélekedne.