TEMPORA OBSCURA 4.

SÖTÉT IDŐK TÚLÉLŐI

A kontinuitás fogalma, kutatásának módszerei
az 5–11. századi Kárpát-medence régészetében

2014-ben Debrecenben
megrendezett konferencia kiadványa

Szerkesztették:
Hága Tamara Katalin – Kolozsi Barbara

DEBRECEN
2018
A kötet a Déri Múzeum Régészeti Tárának kiadványa

A kötet megjelenését támogatta

Déri Múzeum

Debrecen Megyei Jogú Város

NKA Nemzeti Kulturális Alap

Tördelés, technikai szerkesztés: Zsibrita László

Borító: Jurás Ákos

Nyomás, kötészet:
Alföldi Nyomda Zrt. Debrecen, Böszörményi út. 6.
Felelős vezető: György Géza
Megjelent 250 példányban.

ISBN: 978 615 556 015 6

© Déri Múzeum Régészeti Tár, 2018

 TARTALOMJEGYZÉK

Előszó.................................................................................................................................................7

1. Mathédesz Lajos: Római kőemlékek másodlagos felhasználása

az 5–11. században a mai Szlovákia területén...................................................................... 9

2. Berta Adrián: A Nyugat-Bánság szlávként meghatározott lelőhelyei (6–12. század).... 25

3. Szentpéteri József: Újabb adatok Hajdú-Bihar megye avar kori lelőhelyeihez IV.
Tépe-Görbekert, Hajdú-Bihar megye, derecskei járás...................................................... 61

4. Bartosiewicz László: A régészeti állattan „állatorvosi lova”............................................. 83

5. Tóth Zoltán: Az áldozati állatok eltemetésének kontinuitása a késő avar korban...... 109

6. Szalontai Csaba: Újabb avar temető Kiskundorozsma határából.

Megjegyzések a hurkos végű csavart bronzdrótok rekonstrukciójához........................141

7. Fekete László: Újabb régészeti adatok a Bódva-völgy avar kor végi történetéhez.
Kontinuitás kutatás lehetőségei és eredményei a Bódva-völgyben................................ 185

8. Szalontai Csaba: Éltek vagy továbbéltek az avarok a 9. századi Alföldön?

(Kérdések, válaszok, módszerek és lehetőségek).............................................................. 209

9. Szabados György: Folytonosság és/vagy találkozás?

„Avar” és „magyar” a 9. századi Kárpát-medencében..................................................... 227

10. Lőrinczy Gábor–Szelekovszky Márta: 10. századi magányos sír

Berettyóújfalu, Nagy Bócs-dűlőből.................................................................................... 255

11. Bodri Máté: A belső időrend vizsgálata Püspökladány–Eperjesvölgy

10–11. századi temetőjében................................................................................................. 291

Rövidítések....................................................................................................................................314
 ELŐSZÓ

A debreceni Déri Múzeum munkatársai nagy feladatra vállalkoztak amikor útjára indították
a „Sötét idők…” munkacímet viselő konferenciasorozatot. A hazai és határainkon túli kutatókat
felvonultató tudományos seregszemle a népvándorláskor és a kora középkor alapvető fontossá-
gú kérdéseit vette vizsgálat alá. A példamutató alapossággal megszervezett konferenciasorozat
immár a negyedik összejövetelen is túl van. E sorok írója csak bizakodni tud abban, hogy a szer-
vezők lendülete továbbra is kitart, s még számos további hasonló rendezvény megvalósítására
lesz erejük, kitartásuk, s nem utolsó sorban eredményes pályázatok révén anyagi lehetőségük.
Aligha kell bizonygatnunk, hogy ilyen konferenciákra nagyon nagy szükség van. Szükség van
azért, hogy tudjunk egymás új felfedezéseiről és eredményeiről. Manapság, amikor a nagyvilág-
ban az információk áradása szinte robbanásszerű, a folyamatos forráskivonással küszködő ma-
gyar régészet komoly válságba került. Egyfelől örvendetes ugyan, hogy a nagyberuházásokhoz
kapcsolódó ásatások korábban sohasem remélt kiterjedésű felületeket érintenek, a múlt megis-
merésének teljesen új távlatait megnyitva előttünk, ugyanakkor döbbenetes, hogy ezzel párhu-
zamosan szinte teljesen eltűntek a palettáról a konkrét tudományos kérdések megoldását célzó
tervásatások. Jellemző módon e kötet 11 tanulmányából mindössze három témája kapcsolódik
az említett megelőző feltárásokhoz – a feldolgozások üteme nyilvánvalóan messze elmarad a
múzeumi raktárakban egyre nagyobb tömegben felhalmozódó leletanyag gyarapodásától. Ma
már az alapszintű tájékozódást is lehetetlenné teszi, hogy a szép emlékű Régészeti Füzetek után
2012-ben megszűnt az annak szerepét átvevő Régészeti Kutatások Magyarországon című perio-
dika is. A régészek többsége kora tavasztól késő őszig terepen van, kevéske múzeumban töltött
idejüket pedig nagyobb részt felemészti az ásatási dokumentáció összerendezése. A helyzetet
nem könnyíti az sem, hogy a folyamatos átszervezési lázban égő illetékeseknek köszönhetően
már-már követhetetlenül kaotikus szervezeti és jogszabályi keretek között próbálják a munká-
jukat végezni.
Aki mindezek mellett még elmélyült tudományos kutatásokra is vállalkozik, az minden tisz-
teletet megérdemel. Ezek közé tartoznak azok a szerzők is, akiknek tanulmányai a jelen kötetet
alkotják. Dolgozataiknak örvendünk, azt viszont mód felett sajnáljuk, hogy a konferencián el-
hangzott előadások többségét alkotóiknak nem volt módjuk írott formában megörökíteni. Még-
is, általuk is gazdagodtunk mindnyájan, akik meghallgathattuk őket. Régóta emlegetett közhely,
hogy egy konferencia jelentőségét nem csak az ott elhangzott előadások adják. Legalább ennyire
fontosak a találkozások, a kávészünetben lezajló információcserék, egyeztetések, az, hogy a napi
feladatok rutinjából kiszakadva rég nem látott kollégákkal beszélgethetünk.
A Kárpát-medence 5–11. századok közötti történetét az írott források gyér és esetleges volta
jellemzi. Ennek egyenes következménye, hogy igencsak felértékelődött a régészeti leletek jelentő-
sége. Érdekes kérdés, hogy a népvándorláskor népei hogyan, miként hasznosították az antik római
világ tárgyi örökségét. A nagy tisztelettel emlegetett Bóna István professzor örökérvényű megál-
lapítása, hogy egy adott területen az ott megtelepedett népesség emléke nem múlik el régészeti
nyom nélkül. Hol vannak akkor a Bánság korai szláv temetői, telepei, a 9. századi bolgár hagyaték?

7
 ELŐSZÓ

A történeti források, gyakran pusztán hipotézisek és a régészeti tények közötti ellentmondás jelen-
leg feloldhatatlannak tűnik. Mint a hasonló konferenciákon általában, ezúttal is az „avar szekció”
volt a legnépesebb. Ismét közelebb kerülhettünk egy lépéssel a tépei lelet rejtélyének a megol-
dásához – a végleges megfejtéshez azonban még sok hasonló lépést kell megtennünk. Az avar
kor népeinek, mindennapjainak jobb megismeréséhez alapvető fontosságú a temetkezési szoká-
sok részletes vizsgálata. Ezek egyikét tárja elénk az áldozati állatok eltemetésének hagyományait,
s e hagyomány változásait boncolgató dolgozat. Újabb ismeretekkel gyarapodhatunk a 16 síros
kiskundorozsma–subasai temető közzététele nyomán. Aligha írható pusztán a véletlen számlájá-
ra, hogy a 9. századdal, illetve az avar továbbélés problémájával három tanulmány is foglalkozik.
Egyikük a Bódva-völgy településtörténetének kérdéseit boncolgatja, a másik általánosságban fog-
lalkozik e témakör régészeti aspektusaival, míg a harmadik a történész szemszögéből vizsgálja a
9–10. századra vonatkozó forrásokat. A felvázolt hipotézisek szellemesek, elgondolkodtatóak, de
még sok-sok ásatás, aprómunka, konferencia kell ahhoz, hogy a sötét idők leghomályosabb év-
századának történetét valamelyest megismerhessük. A magyar honfoglalás és államalapítás korát
két tanulmány képviseli. Berettyóújfaluból egy érdekes magányos temetkezés alapos feldolgozását
olvashatjuk, a Püspökladány–Eperjesvölgyben feltárt 10–11. századi temető belső periodizáció-
ja, elemzett temetőtérképei pedig a lelőhely további értelmezésének fundamentumává válhatnak.
A dolgozatok sorát a korszak lóhasználati szokásait tárgyaló archeozoológiai elemzés zárja.
A színvonalas dolgozatokat tartalmazó, gazdagon illusztrált kötetet jó szívvel ajánlom mind
a kutatók, mind a korszak iránt érdeklődő olvasók figyelmébe.

Szeged, 2017. december 30.

Révész László

8
 Mathédesz Lajos✳
Római kőemlékek másodlagos felhasználása
az 5–11. században a mai Szlovákia területén

Bevezető

A mai Szlovákia területéről napjainkig 30 település kataszteréből 212 római kőemlék ke-
rült napvilágra.1 Az itt előkerült kőemlékek közül csak egyről állíthatjuk teljes bizonyossággal,
hogy in situ helyzetben találták meg. Ez pedig a későbbi trencséni várszikla falára vésett római
felirat, amely még napjainkig is hirdeti a római katonák dicsőségét, akik ellenséges területen
teleltek át.2
Már maguk a rómaiak is nagy előszeretettel használták a korábbi korokból származó kőem-
lékeiket katonai táboraik 4. századi átépítése során. Ez a tendencia a római uralom után se válto-
zott. A Kárpát-medencébe érkező, illetve itt hosszabb-rövidebb ideig megtelepedő népcsoportok
is szívesen használták a római és korábbi korok használati tárgyait.

Rövid kutatástörténet

A római tárgyak továbbélését a mai Szlovákia területén elsőként Ján Eisner figyelte meg. Le-
jegyezte, hogy gyakorta fordulnak elő római érmék, fibulák és kerámiák a „keszthelyi kultúra”
sírjaiban.3
1971-ben jelent meg Ľudmila Kraskovská összefoglaló cikke, amelyben összegyűjtötte az ad-
dig ismert régebbi tárgyakat, amelyek szláv-avar sírokból kerültek napvilágra. Habár figyelmét
főleg a latén és római tárgyak előfordulására fókuszálta, megjegyzi, hogy a neolitikum időszaká-
ból származó tárgyak kerültek elő Pozsonybesztercén (Záhorská Bystrica) a 20.4 és Cseklészen
(Bernolákovo) a 41. számú sírból.5 Ezenkívül említést tesz két bronz nyílhegyről, amelyek a
dévényújfalui (Devínska Nová Ves) temető 518. és 693. számú sírjából kerültek napvilágra. Az
518. számú sírból előkerült bronz nyílhegy meghatározása szerint egy bolygatott bronzkori sír-
ból származhat, míg a 693. számú sírban talált nyílhegy pedig a Hallstatt-kultúra emléke lehe-
tett. Jan Eisner azt feltételezte, hogy a nyílhegyek mint régiségek kerülhettek a sírokba.6

✳
  Šamorín 93101, Školská 39, lmathedesz@gmail.com
1
 M  ATHÉDESZ 2014, 245
2
  MATHÉDESZ 2014, 24
3
  EISNER 1933, 241–242; EISNER 1947, 121; KOLNÍK-REJHOLCOVÁ 1986, 343
4
  KRASKOVSKÁ 1971, 127
5
  KRASKOVSKÁ 1962, 434, Tab. IX:12–13; KRASKOVSKÁ 1971, 127
6
  EISNER 1952, 118, 150, 295; KRASKOVSKÁ 1971, 127

9
 Mathédesz Lajos

Egy-egy kék színű latén üveg karkötő töredéke került napvilágra az érsekújvári (Nové Zámky)
347.7 és a cseklészi (Bernolákovo) 41. számú sírból.8 A cseklészi 41. számú sírból még egy római
fehér színű plasztikus díszítésű üvegcse töredéke is előkerült. Mivel a római üveg és a latén kék
üveg karkötő töredéke, hét kovakő (köztük két neolitikus) és a vaskés töredékes pengéje egy he-
lyen, a jobb medencecsontnál került elő, az ásató azt feltételezte, hogy a tárgyak eredetileg egy
kis szütyőben lehettek elhelyezve az elhunyt mellett.9
További üvegtöredékek kerültek elő a Dunaradványhoz (Radvaň nad Dunajom) tartozó
Zsitvatőn (Žitavská Tôň) feltárt temetőből. A 12/37. számú gyereksírból egy zöldessárga szí-
nű plasztikus díszítésű üvegcse töredéke került napvilágra.10 Vojtech Budinský-Krička felveti,
hogy a lelet akár egy véletlen folytán is kerülhetett a sekély sírgödör betöltésébe, mivel a temetőt
kultúrréteg fedte.11 Egy római üvegcse nyakának 3,1 cm átmérőjű és 2 cm nagyságú töredékét
tárták fel a 29/60. számú gyereksírból. Az üvegtöredék az elhunyt mellkasának bal oldaláról
került napvilágra.12 Egy 4 cm nagyságú zöldes színű üvegpohár töredéke az elhunyt feje mel-
lett volt elhelyezve a dévényújfalui (Devínska Nová Ves) temető 689. számú sírjában.13 A persei
(Prša) avar temető 24. számú sírjában egy fekete színű üveg aljának felét dokumentálták, amely-
nek átmérője 6,8 cm.14
A szerző megemlíti, hogy három lelőhelyről kerültek elő római kerámiára emlékeztető ter-
mékek. Dévényújfaluról (Devínska Nová Ves) öt sárga kancsót és egy amforát,15 az érsekújvári
(Nové Zámky) temető 224. sírjából egy zöld mázas kerámiát,16 míg a gelléri (Holiare) 71. számú
sírból egy hármas tagolású kiöntővel rendelkező edényt ismertet.17 A szerző felveti a római fa-
zekasság továbbélésének gondolatát. Ám annak a lehetőségét sem zárja ki, hogy a dévényújfalui
leletek a közelben található római sírokból kerültek elő. Mivel ez a kérdés a munkája terjedelmét
meghaladja, ezért részletesebben nem foglalkozik vele.18
A pozsonybesztercei (Záhorská Bystrica) temető 140. számú bolygatott sírjából egy római vas
sarkantyú került elő.19
Ľudmila Kraskovská ezenkívül ismertet egy szintén a persei (Prša) avar temető 47. sírjából
előkerült meghajlított lemeztöredéket, amely feltételezhetően egy tükör részét képezte.20
Három avar temető négy sírjából egy-egy fibulát is közöl. Az érsekújvári (Nové Zámky) temető
két sírjából, a 290. és az 510. számú sírból római bronz fibulák kerültek elő, az egyik egy egyrészes,21

7
  ČILINSKÁ 1966, 69, Tab. LV:1; KRASKOVSKÁ 1971, 128
8
  KRASKOVSKÁ 1962, 435, IX:15; KRASKOVSKÁ 1971, 128
9
  KRASKOVSKÁ 1962, 434
10
  BUDINSKÝ-KRIČKA 1956, 20, Tab. XXI:18; KRASKOVSKÁ 1971, 129
11
  BUDINSKÝ-KRIČKA 1956, 55
12
  ČILINSKÁ 1963, 94, Tab. IX:7
13
  EISNER 1952, 149, Tab. 72:13; KRASKOVSKÁ 1971, 128, 130
14
  TOČÍK 1963, 129, Tab. III:36
15
  EISNER 1952, 249, Tab. 77, 78; KRASKOVSKÁ 1971, 127
16
  ČILINSKÁ 1966, 47, 141, Tab. XLI:1; KRASKOVSKÁ 1971, 127
17
  TOČÍK 1968a, 20–21, Tab. XXXIII:16; KRASKOVSKÁ 1971, 127
18
  KRASKOVSKÁ 1971, 127–128
19
  KRASKOVSKÁ 1971, 128, 130
20
  TOČÍK 1963, 134, Tab. VII:61; KRASKOVSKÁ 1971, 129
21
  ČILINSKÁ 1966, 59, Tab. L:3; KRASKOVSKÁ 1971, 128

10
 Mathédesz Lajos

a másik egy térdfibula.22 Mivel a fibulát mindkét esetben a mellkasnál találták meg (a 290. sír ese-
tében a jobb, míg az 510. számú sír esetében a bal oldalon), felvetődik, hogy az elhunytak ruházatát
díszíthették velük.23 Szintén egy római bronz térdfibula került napvilágra a párkányi (Štúrovo) te-
mető 119. sírjából, a lelet ebben az esetben a lábak végénél volt.24 A negyedik ismertetett ruhakap-
csoló tű, mely egy római bronz svasztika formájú fibula, pedig a gelléri (Holiare) temető 97. számú
sírjából, a koponya mellől került elő.25
Ľudmila Kraskovská cikkében öt lelőhelyről hat római érmét említ. Két esetben feltételezé-
se szerint az érméket mint „különlegességeket” helyezték a sírba.26 Ezek pedig a dévényújfalui
(Devínska Nová Ves) 765. és az érsekújvári (Nové Zámky) 327. sír. A dévényújfalui 765. sírba egy
II. Constantius (323–361), 27 míg az érsekújvári 327. sírba egy I. Valentinianus (364–375)28 érmét
helyeztek. További négy esetben az érméket átlyukasztották, amely arról tanúskodik, hogy füg-
gőként is használhatták őket. Ezt a tényt erősíti a persei (Prša) 2. számú sírban talált Gallienus
(253–268) érme, amely a nyak környékéről került napvilágra.29 A párkányi (Štúrovo) 261. sírba
egy I. Constantinus (306–337) átfúrt bronz érmét helyeztek.30 A gelléri (Holiare) 323. sírban
szintén egy I. Constantinus (306–337)31 átfúrt, míg a 37. sírban egy Constans (333–350)32 átlyu-
kasztott bronz érme volt.
1973-ban jelent meg a Numismatické Listy című évkönyvben Eva Kolníková tanulmánya,
amelyben a mai Szlovákia területén talált római érmék másodlagos felhasználásával foglalko-
zott. A lelőhelyeket és leleteket időrend szerint csoportosította.
Az első csoportba a 4. század végétől a 6. század végéig terjedő lelőhelyeket sorolta. Felveti,
hogy ebben az időszakban feltételezhetően még ismerték az érmék eredeti funkcióját és mint ér-
téket helyezték az elhunyt mellé.33 Ebben a csoportban csak Zsitvabesenyő (Bešeňov) lelőhelyet is-
merteti. A lelőhely két sírjából, mégpedig az 1. és a 11. sírból került elő több 4. századi bronz érme.
Az 1. számú sírban az elhunyt jobb kezénél egy II. Constantius (323–361), Arcadius (383–408),
Honorius (393–423) és egy Honorius vagy II. Theosodius (408–450) érmét helyeztek el. A 11. sír-
ból pedig egy I. Valentinianus (364–375) vagy Valens (364–378) és egy Honorius (393–423) érme
került napvilágra.34
A második csoportban a 7–9. század közé datálható lelőhelyeket tüntette fel, melyeket három
alcsoportba sorolt.
Az elsőbe a 7–8. századi avar-szláv sírokat helyezte. Munkájában szerepelnek a már Ľudmila
Kraskovská által ismertetett lelőhelyek is, aki „csak” öt lelőhely hat sírjából gyűjtötte össze az

22
  ČILINSKÁ 1966, 99, LXXV:6; KRASKOVSKÁ 1971, 128
23
  KRASKOVSKÁ 1971, 130
24
  TOČÍK 1968b, 36, Tab. XXVIII:4; KRASKOVSKÁ 1971, 129–130
25
  TOČÍK 1968a, 25, Tab. XXVII:4, KRASKOVSKÁ 1971, 128, 130
26
  KRASKOVSKÁ 1971, 130
27
  EISNER 1952, 161, Tab. 81:6; KRASKOVSKÁ 1971, 128
28
  ČILINSKÁ 1966, 66, Tab. LIV:1, 1A; KRASKOVSKÁ 1971, 128
29
  TOČÍK 1963, 124, Tab. I:8, 9; KRASKOVSKÁ 1971, 129–130
30
  TOČÍK 1968b, 69, Tab. LII:3; KRASKOVSKÁ 1971, 129
31
  TOČÍK 1968a, 58, Tab. LIX:8; KRASKOVSKÁ 1971, 129
32
  TOČÍK 1968a, 16, Tab. XXX:9; KRASKOVSKÁ 1971, 128
33
  KOLNÍKOVÁ 1973, 130
34
  KOLNÍKOVÁ 1973, 129

11
 Mathédesz Lajos

érméket, addig Eva Kolníková már kilenc lelőhelyről 16 sírt ismertet, ahol római érmék is elő-
fordultak. Míg Ľudmila Kraskovská a dévényújfalui (Devínska Nová Ves), a persei (Prša) és a
párkányi (Štúrovo) temető római érmeleleteit már ismertette, ezért ezzel részletesebben nem fog-
lalkoznék. Ám a gelléri (Holiare) és az érsekújvári (Nové Zámky) temető érméit csak részben
gyűjtötte össze, mert a gelléri lelőhelyről csak a 37. és a 323. számú sírból közölt római érméket.
Ezzel szemben Eva Kolníková további öt sírból ismertet római érméket, mégpedig a 110., 166.,
259. számú és két szétszántott sírból. A két szétszántott sírban egy-egy átfúrt II. Constantius
(323–361) és Constans Constans (?) (333–350) verete volt elhelyezve.35 A 259. számú sírból szintén
egy sérült II. Constantius érmét említ.36 A 166. sírban a bal kulcscsontnál egy kopott I. Constan-
tinus (306–337) érmét találtak.37 A 110. számú sírban az elhunyt állkapcsa alól két átlyukasztott
olvashatatlan érme került elő.38 Ľudmila Kraskovská az érsekújvári temetőből csak a 327. szá-
mú sírból közölt római érmet, ezzel szemben a 440. számú sírban is találtak egy kopott rossz
megtartású bronz érmet, amely a közepénél át volt lyukasztva. A rossz megtartása miatt csak
mint 4. századi veretet határozták meg.39 Eva Kolníková további négy lelőhelyről gyűjtötte össze
azon sírokat, ahol római érmék is előfordultak. A négy lelőhely pedig a következő: Dunaradvány
(Radvaň nad Dunajom), Vágsellye (Šaľa), Nagykeszi (Veľké Kosihy) és Hraničná pri Hornáde.40
Hraničná pri Hornáde lelőhelyen egy 155 síros temetőt tártak fel. A 76. számú sírból két bronz
átlyukasztott érme került elő. Az érmek I. Constantinus (306/7–337) és Constans (?) (333–350)
veretei voltak.41 A dunaradványi 139 síros temető 2. számú sírjában egy kis rossz megtartású
bronz érmét találtak, melyet medálnak használtak. A rossz megtartása miatt csak mint 4. századi
veretet közölték.42 A vágsellyei II. számú 171 síros temető 104. számú sírjából egy átlyukasztott
kopott 4. századra datált érme került napvilágra.43 A nagykeszin feltárt 29 síros temető egyik
sírjából egy kopott, töredékes, szintén csak a 4. századra datálható érme került napvilágra.44
A második alcsoportba a 7–8. századból származó depóleletek tartoznak. A cikke megjele-
néséig mindösszesen csak egy ilyen jellegű lelet volt ismert, amelyből római érme is előkerült. A
morvaszentjánosi lelet (Moravský Ján) vas mezőgazdasági tárgyakat, lószerszámokat és egy kis
bronz érmét is tartalmazott. A veretről részletek nem derülnek ki, mivel elkallódott.45
A harmadik alcsoportba a 9. századból származó azon sírokat sorolta, ahonnan római ér-
mék is előkerültek. A szerző ebben az alcsoportban is mindösszesen egy lelőhelyet tüntet fel.
A komáromszentpéteri (Svätý Peter, korábban Dolný Peter) temető egyik sírjából egy kétszer
átlyukasztott érme került elő. Vojtech Ondrouch a leletet, mint Alexander Severus (?) (222–235)

35
  KOLNÍKOVÁ 1973, 130
36
  TOČÍK 1968a, 49–50, Tab. LIV:2; KOLNÍKOVÁ 1973, 130
37
  TOČÍK 1968a, 37; KOLNÍKOVÁ 1973, 130
38
  TOČÍK 1968a, 28, Tab. XXXIX:7, 8; KOLNÍKOVÁ 1973, 130
39
  ČILINSKÁ 1966, 86–87, Tab. LXVI:10; KOLNÍKOVÁ 1973, 130
40
 A kelet-szlovákiai településnek nincs magyar megnevezése mivel 1964-ben Miglécnémeti (Milhosť) és Kenyhec
(Kechnec) települések egyesítésével hozták létre. A két települést 1986-ban Abaújszinához (Seňa) csatolták. Bővebben
lásd: http://adatbank.sk/lexikon/kenyhec-kechnec/
41
  PÁSTOR 1971, 110, Obr. 26:6; KOLNÍKOVÁ 1973, 130
42
  ČILINSKÁ 1970, 57–64; KOLNÍKOVÁ 1973, 130–131
43
  ČILINSKÁ 1973, 527–559; KOLNÍKOVÁ 1973, 131
44
  KOLNÍKOVÁ 1973, 131
45
  KOLNÍKOVÁ 1973, 131

12
 Mathédesz Lajos

vereteként ismertette, ám Eva Kolníková szerint feltételezhetően nem Alexander Severus, hanem
Elagabalus veretéről lehet szó.46
A harmadik csoportba a 10. századi temetőkből előkerült római érméket teszi, itt mindössze-
sen csak a bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) lelőhelyet ismerteti. Egyik sírból kétszer át-
lyukasztott kilapított Philippus (224–249), Herennia Etruscilla, Salonina és Valerianus (253–260)
érmék kerültek elő.47
A negyedik csoportban a későbbi korok depóleleteit közölte. Az újbányai (Nová Baňa) lelet-
ben Antoninus Pius (138–161), idősebb Faustina, Marcus Aurelius (161–180), Clodius Albinus
(193–197), I. Constantinus (306/7–337) és további 43 darab, 16–17. századi ezüst érme volt együtt
deponálva.48
1986-ban jelent meg Títus Kolník és Mária Rejholcová közös cikke, amelyben a szláv környe-
zetben előforduló római leletekkel foglalkoztak.
1974–1985 között Csekejen (Čakajovce) 69 hamvasztásos és körülbelül 900 csontvázas a 7–12.
század közé datálható sír került feltárásra.49 A temető három sírjában három szokatlan római
lelet is előkerült. A 471. számú sír egy gazdagon felszerelt gyermeksír, ahol az elhunyt jobb te-
nyerénél egy terra sigillata edény töredéke került napvilágra, mely feltételezhetően egy Drag
37 tálból származott és hatszög alakúra formázták. Kopottas felszínét növényi ornamentika és
valószínűleg egy kutya (?) alakja díszítette. Felső részénél át volt lyukasztva. A cikk írói azt felté-
telezik, hogy mivel a tárgy felszínét díszítő ornamentika hasonlít egy egyenlő szárú kereszthez,
talán ezért alakíthatták át medállá és így kerülhetett a 10. században a sírba.50
A gyereksír közelében, szintén a 10. századra datálható 468. számú sírban az ide eltemetett nő
mellkasán egy zöldes-kékes színű üvegtál darab volt. Megjegyzik, hogy Zlata Čilinská a zsitvatői
temetőben a 29/60. számú sírban szintén az elhunyt mellkasán talált egy római üvegtöredéket.51
Igaz nem sírból, hanem a hamvasztásos sírok közelében, rétegből került elő egy bronz mini-
atűr zárszerkezet veretének része (magassága 3 cm, szélessége 2,4 cm). Azt feltételezik, hogy egy
sekélyen fekvő szétszántott hamvasztásos sírból származhatott. A bronz tárgy közepét egy csu-
kott szemű férfi maszk díszíti. Analógiaként a Timotej Huszár nyitrai gyűjteményében található,
ismeretlen lelőhelyről származó hasonló épebb veretet hozzák fel.52
Említést tesznek a feketekelecsényi (Čierné Kľačany) pyxisről, amely feltételezhetően egy 10.
század elejéről származó sírból kerülhetett elő.53
Foglalkoztak a római építőanyag szláv környezetben való újrahasznosításával, illetve az épü-
letek későbbi használatának kérdésével is. Példaként a Pozsony V – Oroszvár Bergl (Bratislava V
– Rusovce Bergl)54 lelőhelyet hozzák fel. Pozsony IV – Dévényen (Bratislava IV – Devín) a róma-
iak után elfoglalták a stratégiai pontokat és épületeik maradványait is használták, erre utalnak

46
  KOLNÍKOVÁ 1973, 131
47
  KOLNÍKOVÁ 1973, 131
48
  KOLNÍKOVÁ 1973, 131
49
  KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986, 343
50
  KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986, 344
51
  KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986, 344
52
  KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986, 344–347
53
  KOLNÍK–VELIAČIK 1983, 18–84; KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986, 347
54
  KRASKOVSKÁ 1981, 106–108; KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986, 347

13
 Mathédesz Lajos

az itt előkerült kerámiatöredékek.55 A pozsonyi vár ásatása során került feltárásra egy 9. századra
datálható háromhajós bazilika maradványa. Az építéséhez másodlagosan felhasználtak római
kőemlékeket (köztük feliratosakat is) és a XIIII. légió bélyegével ellátott téglákat is, 56 Nagykér
(Veľký Kýr – 1948–1991 között Milanovce)57 és Cífer–Pusztapát (Cífer–Pác)58 római lelőhelyek
esetében említést tesznek arról, hogy az itt megtelepült új etnikum kiaknázta az építési anyago-
kat. Erre utal Nagykér esetében egy 8–9. századból származó településrész, amely lefedte a római
épület negatív falainak délkeleti sarkát. Azt feltételezik, az innen kitermelt építési anyagokat
használhatták fel az épületeiknél.59 Pozsony IV – Pozsonyhideghét (Bratislava IV – Dúbravka)
esetében is hasonló lehet a helyzet, mivel egy földbe mélyített házban római tegulát, üvegtöredé-
keket és prágai típusú kerámiát is találtak.60
Középkori településnyomokban szintúgy találtak másodlagosan felhasznált római téglákat.
A szerzők itt példaként Helembát (Chľaba) és Muzsla–Csenkét (Mužla–Čenkovce) tüntetik fel.61
A római téglák nagymorva épületeknél való másodlagos felhasználásával a szerzők morva-
országi lelőhelyeket is ismertettek, ahonnan pár esetben bélyeges téglák is napvilágra kerültek.
Mikulčice-ről a XIIII. légió, míg Stare Město-ból a XV. légió 62 és a C VAL CONST KAR63 magán-
gyártó bélyege került feltárásra.
Habár bevezetőjükben említést tesznek még Nyitrazávod (Závada)64 lelőhelyről is, részlete-
sebben nem foglalkoznak vele a cikkben. Az itt feltárt 36 sírból65 a 11. sírban az elhunyt jobb
könyöke mellett több tárggyal együtt egy római egyrészes bronz fibula volt.66 A fibulával kap-
csolatban egy „új“, az előző szerzők által nem ismertetett Karasznyán (Krasňany) lelőhelyre is
hivatkozik, ahonnan szintén római fibula került elő.67 Megemlíti a Gajar (Gajary) közelében,
Vrablicov pusztán talált depóleletet, amelyben egy bronz fibula töredéke is megtalálható volt.68
A bevezetőben szintén említést tesznek egy a Pozsony IV – Dévényi tető (Bratislava IV –
Devínska Kobyla) lelőhelyen feltárt kemencéről. A kemencét, amit többek között római tég-
lákból állítottak össze, az ott talált leletek tanúsága szerint üveg olvasztására használták. Egy
töredékes darabon a LEG] XIIII G AN felirat őrzödött meg. Az itt talált kerámiaanyag alapján
az ásatók a lelőhelyet a 8–11. századra datálták.69
2012-ben jelent meg Eduard Krekovič Roman Pottery in the Migration period címet vise-
lő cikke, melyben összegyűjtötte azon római kerámiákat, amelyek népvándorláskori Kárpát-

55
  KRASKOVSKÁ 1975, 73–95; PLACHÁ–HLAVICOVÁ 1981, 234–236; PLACHÁ 1976, 187, Obr. 125:7; KOLNÍK–
REJHOLCOVÁ 1986, 347
56
  ŠTEFANOVIČOVÁ 1975, 13, Tab. 23, 25; KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986, 347–348
57
  KOLNÍK 1959, 47–48; KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986, 348
58
 KOLNÍK 1976, 134–140; KOLNÍK 1980a, 142–155, Obr. 70:1, 77:5,6; KOLNÍK 1980b, 109, Obr. 56; KOLNÍK–
REJHOLCOVÁ 1986, 348
59
  KOLNÍK 1959, 47–48; KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986, 348
60
  KOLNÍK–REJHLCOVÁ 1986, 348
61
  KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986, 348
62
  KOLNIK–REJHOLCOVÁ 1986, 348
63
  HOCHMANOVÁ-VÁVROVÁ 1957, 23–36; KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986, 348
64
  KOLNÍK–REJOLCOVÁ 1986, 343
65
  BIALEKOVÁ 1982, 123
66
  BIALEKOVÁ 1982, 127, 148, Obr. 8:11
67
  BUDAVÁRY 1939, Tab. IX: Obr. 1; BIALEKOVÁ 1982, 148
68
  EISNER 1933, 242, Tab. LXXI:10; BIALEKOVÁ 1982, 148
69
  FARKAŠ–TURČAN 1984, 74–75

14
 Mathédesz Lajos

medencei lelőhelyekről kerültek napvilágra.70 A szerző cikkében a lelőhelyeket időrend szerint

csoportosította. Az első csoportba az 5. századból származó lelőhelyeket sorolta. Összesen 11
ilyen lelőhelyet ismertet, amelyek közül négy a mai Szlovákia területén található. Vágőrről (?)
(Stráže) egy kis szürke csésze,71 Kisudvarnokról (Malé Dvorníky) két szürke kancsó,72 Udvardról
(Dvory nad Žitavou) egy szürke kancsó,73 míg Sáróról (Šarovce) két zöld mázas kancsó74 került
elő. A második csoportba a 6. századi langobard temetőket sorolta. Ebbe a csoportba csak egy
lelőhelyet sorolt, amely nem a mai Szlovákia területén helyezkedik el. A harmadik csoportba a
7–8. századból származó avar temetők kerültek. A szerző összesen 11 ilyen lelőhelyet gyűjtött
össze, amelyek közül négy található a mai Szlovákia területén. A négy lelőhely közül hármat
már Ľudmila Kraskovská is említ,75 mégpedig Érsekújvárat (Nové Zámky), Gellért (Holiare)
és Dévényújfalut (Devínska Nová Ves). Érsekújvár és Gellér esetében a két szerző leírása meg-
egyezik. Dévényújfalu esetében Ľudmila Kraskovská öt sárga kancsót és egy amforát említ,76
míg Eduard Krekovič hat sárgás-barnás színű és egy zöld mázas kancsót ismertet.77 A negyedik
lelőhely pedig Ebed (Obid), ahonnan egy sárga kancsó került elő.78

Kőemlékek és újabb római leletek

A fentebb ismertetett irodalomból kiderül, hogy míg bizonyos római tárgyak továbbélésével
egyes kutatók foglalkoztak, addig a római kőemlékeknek nem szenteltek nagy figyelmet. A római
kőemlékek másodlagos felhasználásával mindösszesen csak Titus Kolník és Mária Rejholcová
cikkében találkozhatunk. A két szerző ott is csak egy rövid bekezdést szentelt ezen emlékeknek.
Talán ez annak is köszönhető, hogy amikor ezen összefoglaló tanulmányok íródtak még csak
egy ilyen lelőhely volt ismert.
A legrégebbi ilyen jellegű emlékek a pozsonyi várdomb 1958–1966 közötti feltárásából elő-
került római bélyeges téglák és legalább négy feliratos kőemlék. Ezen leleteket főleg a 9. századi
építkezéseknél használták.79 Az ásatók által I. objektumként jelölt épületből hat pillér (amit A, B,
C, D, E, F betűkkel jelöltek) és tőlük délnyugatra egy falrész (G betűvel jelölve) őrződött meg.80
A pillérek megmunkált kövekből lettek elkészítve. A B és az E pilléreknél az ásatók megjegyzik,
hogy a kövek közti részeket téglatöredékekkel töltötték ki. A G betűvel jelölt falrész sarkánál má-
sodlagosan egy római feliratos kő töredékét falazták be.81 A töredékesen megőrződött kőemlék
felirata a következő (1. kép):

70
  KREKOVIČ 2012, 89–96
71
  NEUSTUPNÝ 1930, 17, fig. 3; KREKOVIČ 2012, 95, fig. 6:1
72
  KRASKOVSKÁ 1951, 320, 333, obr. 218; KREKOVIČ 2012, 95, fig. 5:5, 5:7
73
  PIETA 1983, 178, obr. 4:3, obr. 5:2; KREKOVIČ 2012, 95, fig. 3:9
74
  NOVOTNÝ 1976, 15, 18; KREKOVIČ 2012, 95, fig. 3:11, fig. 4:3
75
  KRASKOVSKÁ 1971, 127–128
76
  KRASKOVSKÁ 1971, 127
77
  KREKOVIČ 2012, 95, fig. 6:2, fig. 6:4–9
78
  ZÁBOJNÍK 2004, fig. 35:8; KREKOVIČ 2012, 95, fig. 3:5
79
  ŠTEFANOVIČOVÁ 1975, 13
80
  ŠTEFANOVIČOVÁ–FIALA 1967, 154
81
  ŠTEFANOVIČOVÁ–FIALA 1967, 155, Obr. 20

15
 Mathédesz Lajos

---] / eq[ues ---] / feci[t] / S[e]veriana[e ---

A fal északi felének egy hasonlóan töredékes kőemlékénél két betű őrződött meg.82 Sajnos erről a
kőemlékről sem részletesebb leírást sem fényképet nem közöltek. Mivel az ásatás alatt ezt a falrészt
nem bontották szét, ezért lehetséges, hogy további feliratos emlékek is be lehetnek falazva ezen a
részen.
A II. számú objektum (amely részlegesen az I. számú objektumra épült) építésénél az I. objek-
tumhoz hasonlatosan megmunkált köveket és római, többek között bélyeges téglákat is felhasznál-
tak.83
A III. számú objektum részlegesen az I. és a II. számú objektumokra épült. A G betűvel jelölt
falrész északi sarkánál a destrukciós rétegből egy római feliratos kő töredéke került elő. A kőem-
lék felszínét habarcs fedte.84 A feliratból részlegesen négy sor őrződött meg, amelynek olvasata a
következő:

---] b(eneficiarius) t(ribuni) V / [an(norum) ---]er / [---] h(ic) s(itus) [e(st)] / [---] h(eres)
[f(aciendum?) c(uravit?)]

A harmadik, a várdombról származó feliratos kőemlék megtalálási körülményeiről az ásatók

nem közöltek részleteket. A harmadik feliraton egy részlegesen megőrződött négysoros votív
szöveg maradt meg számunkra, amelynek az olvasata a következő:

[In] h(onore) a(eterni) I(ovis) O(ptimi) M(aximi) [I(ovis)] O(ptimi) M(aximi) / Co(mmagenae)
I(ovis) O(ptimi) D(olicheni) et Op / [---] ex voto / [pro s]e s(uis) q(ue) [p]osuit

A Komárom–Hajógyár (Komárno–Lodenice) területén lévő késő avar temető kutatásának má-

sodik szakaszában, 1987–1989 között került feltárásra egy településrészlet. A lelőhely délnyugati
peremén, a temető szélső sírjainak közvetlen közelében találtak rá a telepmaradványra.85 A 4. ob-
jektum, ami egy földbe mélyített szabálytalan négyzet alakú ház, feltárása folytán az északkeleti
sarokban egy beomlott tűzhelyt tártak fel. A tűzhelyt többek közt római kövekből állították ös�-
sze, 86 melyek közül két töredék díszített.87 Az egyik töredéken három betű részlete, mégpedig egy
S és alatta egy P vagy R betű, az alatt pedig egy C, G, O vagy egy Q betű részleges körvonalai ismer-
hetők fel88 (2. kép). Ezen töredék feltételezhetően egy római szarkofág feliratos mezejéből szárma-
zik.89 A második töredéken egy félköríves vonal látható, amely egy koszorúra emlékeztet (3. kép).
A római sírsztéléken gyakorta ábrázoltak koszorút, amely a katonai győzelmet szimbolizálta.90

82
  ŠTEFANOVIČOVÁ–FIALA 1967, 155
83
  ŠTEFANOVIČOVÁ–FIALA 1967, 161–162
84
  ŠTEFANOVIČOVÁ–FIALA 1967, 163–165, Obr. 21
85
  TRUGLY 1996, 125
86
  TRUGLY 1996, 127–128, 20. kép 9, 10; MATHÉDESZ 2014, 247
87
  Szeretnék köszönetet mondanni Mgr. Csuthy András és Mgr. Marek Gere régészeknek, akik a leleteket a rendelkezésemre
bocsátották.
88
  KOVÁCS 2005, 114–115, kat. 98
89
  TRUGLY 1996, 127–128; TRUGLY 2008, 119; MATHÉDESZ 2014, 247
90
  MATHÉDESZ 2014, 247; MATHÉDESZ 2015, 103

16
 Mathédesz Lajos

A 6. objektum egy földbe mélyített avar ház, az északkeleti sarkában enyhén patkó alakú
tűzhellyel, mely kisebb-nagyobb római kövekből állt.91
A 3. objektum egy kora Árpád-kori ház belső kőtűzhellyel, melynek a betöltéséből római tég-
latöredékek is napvilágra kerültek a feltárás során.92 Ehhez hasonlóan a 7. objektumból, mely egy
földbe mélyített avar ház, szintén római téglatöredék került elő.93 Egy 9–10. századi kemencében
(9. objektum) – melyet egy földbe mélyített avar házba ástak – szintén római téglatöredékeket
találtak.94
Komáromhoz hasonlóan Bóna István Dunaújvárosból közölt három objektumot, amelyből
római téglatöredékek és kövek kerültek elő. A 33. és az 50. objektumok szabadon álló kemencék
voltak, az előbbiből római feliratos kő- és téglatöredékek 95, míg az utóbbiból római téglatöredé-
kek kerültek elő.96 A 62/1. objektum alját – amely egy szabadon lévő kemence – római téglatöre-
dékekkel rakták ki.97
Pozsony V – Oroszvár (Bratislava V – Rusovce) Pieskový hon lelőhelyen 2002–2003 között
feltárt langobard temetőt már 1996. május 25-én lefényképezték.98 Az első ásatás 1997–1998 kö-
zött folyt a területen. A lelőhelyről már ekkor római (terra sigillata, kerámia, üvegedény és tég-
latöredék) és 12–16. századra datálható leletanyag került elő.99 A temető 166 sírjából legalább
három sír a 10. századból származik. A 26. sír kivételével az összes ki volt fosztva.100 A 6. századi
sírok leletanyagában gyakorta feltűnnek 2–4. század közé keltezhető tárgyak, mint fibula, érme,
kulcs, üvegedény darabja. Az egyik sír betöltéséből egy fogadalmi oltár töredéke is napvilágra
került.101 Sajnos ezek a leletek a mai napig nem lettek publikálva.
Valalíky–Všechsvätých102 lelőhelyen egy avar temető került feltárásra. A 22/60. számú sír be-
töltéséből egy római bronz fibula töredéke és két, szintén római korra datált kerámia töredéke is
napvilágra került. A fibula töredékessége miatt típusa egyértelműen nem állapítható meg. Az egyik
kerámiatöredék egy edény pereméből származik, míg a másikon kör alakú pecsételt díszítés ismer-
hető fel.103 A 41/61. számú sír betöltéséből két díszítetlen római kori edénytöredék is napvilágra
került.104 A 14/60. számú sírból egy római kori tárolóedény töredéke105 és egy bronz karika106 került
elő. A karikát mint gyűrűt interpretálták. A hasonló leletek alapján a Kr. e. 1. század és a Kr. u. 1.
század közé datálták.107

91
  TRUGLY 1996, 129
92
  TRUGLY 1996, 127
93
  TRUGLY 1996, 130
94
  TRUGLY 1996, 130
95
  BÓNA 1973, 34–35
96
  BÓNA 1973, 45–46
97
  BÓNA 1973, 59
98
  BLAŽOVÁ et. al. 1998, 32
99
  SCHMIDTOVÁ et.al. 2000, 147–148; SCHMIDTOVÁ–RUTTKAY 2012, 289
100
  SCHMIDTOVÁ–RUTTKAY 2012, 290
101
  SCHMIDTOVÁ–RUTTKAY 2012, 293; MATHÉDESZ 2014, 247
102
  Valalíky település 1961-ben jött létre négy település: Búzafalva (Buzice), Bernátfalva (Bernátovce), Kassamindszent
(Všechsvätých) és Csontosfalva (Košťany) összevonásával.
103
  ZÁBOJNÍK–BÉREŠ 2016, 83
104
  ZÁBOJNÍK–BÉREŠ 2016, 83
105
  ZÁBOJNÍK–BÉREŠ 2016, 83
106
  ZÁBOJNÍK–BÉREŠ 2016, 84
107
  ZÁBOJNÍK–BÉREŠ 2016, 84

17
 Mathédesz Lajos

A nagykéri (Milanovce) római lelőhely mellett egy 10–11. századi temető 26 sírját tárták fel.108
A 24. sír az épület kiszedett falai alá volt beásva, a sír betöltéséből is római tégladarabok kerül-
tek elő.109 Ehhez hasonlóan a 4. és 5. sírok betöltéséből római téglatöredékek, míg a 7. számú sír
betöltéséből ezeken kívül kő- és habarcsdarabok is előkerültek.110 A 3. számú sírban a csontváz
mellett római téglatöredékek,111 míg a 6. számú sírban a töredékes téglák mellett még kövek és
habarcstöredékek voltak elhelyezve.112
Pozsony I – Óváros Ventúr utca 12. szám alatt többek között feltárásra került egy 9–10. századra
datált kenyérsütő kemence. A kemence destrukciójából 10–15 római tégla töredéke is napvilágra
került. A téglák közül két darabon bélyeg töredéke is felismerhető. Az egyik téglán LEG[, míg a
másikon ]XIII[ töredékes bélyeg vehető ki.113
Szeredről (Sereď) egy 10. századi sírból származik egy ezüst-ólom ötvözetű gyűrű, amelybe
agy antik gemmát helyeztek. A gyűrű köve karneol, amelyet egy profilból valószínűleg Afroditét
ábrázoló fiatal nő díszít. Jobb kezében gránátalmát tart, míg bal keze a mellkasán nyugszik.114

Összefoglaló

A mai Szlovákia területéről az 5–11. századot felölelő időszakból nagy számban kerültek elő
sírokból, épületmaradványokból, depóleletekből stb. római és korábbi korok emlékei. A tárgyak
között megtalálhatók éppúgy a római érmek, fibulák, sarkantyú, üvegtöredékek, gemma, kerá-
mia, feliratos kövek és téglatöredékek is. Megfigyelhető, hogy ezen leletek a közelben található
római, illetve germán lelőhelyekről kerülhettek elő. A kőemlékek és téglák esetében a leleteket
újra felhasználták épületeik, kemencéik építése során, míg a használati tárgyak főleg sírmellék-
letként, sírok betöltéséből vagy kincsleletből kerültek napvilágra.

ĽudoVÍT Mathédesz
Secondary utilization of Roman stone monuments in the 5th–11th
centuries in the area of modern Slovakia.

Already the Romans themselves utilized their own stone monuments from earlier periods
for the rebuilding of their military camps in the 4th century. This tendency did not change after
the Roman domination. The peoples who arrived to or settled down in the Carpathian Basin for
shorter or longer periods also had a penchant to reuse the Roman stone monuments, building
materials, and everyday objects from Roman or earlier times.

108
  HANULIAK–KOLNÍK 1993, 115
109
  HANULIAK–KOLNÍK 1993, 119, Obr. 8:3
110
  HANULIAK–KOLNÍK 1993, 118, Obr. 7:2
111
  HANULIAK–KOLNÍK 1993, 117
112
  HANULIAK–KOLNÍK 1993, 118
113
  BAXA 1977, 50, obr. 11:1-2
114
  KOLNÍK 1979, 99, 110, Kat. 67

18
 Mathédesz Lajos

In the region of modern Slovakia, Roman stone monuments and building materials (bricks)
were secondarily utilized in the course of the construction of buildings and kilns. Exceptions
are the fragments of a votive altar unearthed from the fill of graves at a Langobard cemetery in
Oroszvár, and Nagykér, where Roman building materials were unearthed from the fill of the
graves and from the graves as well. Objects and coins came to light mainly as grave goods from
the fill of graves, or as hoards.

IRODALOM

BAXA 1977 Baxa, P.: Archeologický výskum historického jadra

Bratislavy v roku 1976. AVANS v roku 1976 (1977) 49–54.
BIALEKOVÁ 1982 Bialeková, D.: Slovanské pohrebisko v Závade. SlA XXX-1
(1982) 123–164.
BLAŽOVÁ et.al 1998 Blažová, E.–Kuzma, I.–Rajtár, J.: Nové výsledky leteckej
prospekcie na Slovensku. AVANS v roku 1996 (1998) 32–36.
BÓNA 1973 Bóna, I.: VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar
falu Dunaújvárosban. Budapest, 1973.
BUDAVÁRY 1939 Budaváry, V.: Staroslovanské mohyly v Krasňanoch pri
Varíne (okres Žilina) Sborník Muzeálnej Slovenskej
Spoločnosti 32–33 (1938–1939). 85–105.
BUDINSKÝ-KRIČKA 1956 Budinský-Krička, V.: Pohrebisko z neskorej doby avarskej v
Žitavskej Tôni na Slovensku. SlA IV-1 (1956) 5–131.
ČILINSKÁ 1963 Čilinská, Z.: Slovansko-avarské pohrebisko v Žitavskej
Tôňi. SlA XI-1 (1963) 87–120.
ČILINSKÁ 1966 Čilinská, Z.: Slawisch-awarisches Gräberfeld in Nové
Zámky. Bratislava, 1966.
ČILINSKÁ 1970 Čilinská, Z.: Druhé predveľkomoravské pohrebisko v
Radvani nad Dunajom. SlA XVIII-1 (1970) 57–64.
ČILINSKÁ 1973 Čilinská, Z.: Dve predveľkomoravské pohrebiská v Šali, okr.
Galanta. Archeologické Rozhledy XXV (1973) 527–559.
EISNER 1933 Eisner, J.: Slovensko v pravěku. Bratislava, 1933.
EISNER 1947 Eisner, J.: Slovensko v dobe hradištnej. Slovenské dejiny I.,
časť 1. Slovensko v praveku. Bratislava, 1947.
EISNER 1952 Eisner, J.: Devínska Nová Ves. Bratislava, 1952.
FARKAŠ–TURČAN 1984 Farkaš, Z.–Turčan, V.: Záchranný výskum na Devínskej Kobyle
v Bratislave-Dúbravke. AVANS v roku 1983 (1984) 74–75.

19
 Mathédesz Lajos

HANULIAK–KOLNÍK 1993 Hanuliak, M.–Kolník, T.: Pohrebisko z 10.-11. storočia v

Milanovciach (teraz Veľký Kýr). SlA XLI-1 (1993) 115–132.
HOCHMANOVÁ-VÁVROVÁ 1957 Hochmanová-Vávrová, V.: Nálezy římských cihel ze Starého
Města u Uherského Hradiště. Sborník Prací Filozoficke
Fakulty Brněnska Universita 6 E 2 (1957) 23–36.
KOLNÍK 1959 Kolník, T.: Ausgrabungen auf der römischen Station in
Milanovce in den Jahren 1956–1957. In: Limes Romanus
Konferenz. Nitra–Bratislava, 1959. 27–48.
KOLNÍK 1976 Kolník, T.: Rímska stanica v Cíferi-Páci (výskum 1975).
AVANS v roku 1975 (1976) 134–140.
KOLNÍK 1979 Kolník, T.: Skvosty antiky na Slovensku. Bratislava, 1979.
KOLNÍK 1980a Kolník, T.: Výskum v Cíferi-Páci v roku 1978. AVANS v
roku 1978 (1980) 142–155.
KOLNÍK 1980b Kolník, T.: Výskum v Cíferi-Páci v roku 1979. AVANS v
roku 1979 (1980) 106–111.
KOLNÍK–REJHOLCOVÁ 1986 Kolník, T.–Rejholcová, M.: Rímske relikty na slovanských
náleziskách a problém antických tradícií u slovanov. SlA
XXXIV-2 (1986) 343–356.
KOLNÍK–VELIAČIK 1983 Kolník, T.–Veliačik, L.: Neskoroantická pyxida z Čiernych
Kľačian. SlA XXXI-1 (1983) 18–84.
KOLNÍKOVÁ 1973 Kolníková, E.: K sekundárnemu používaniu rímskych
mincí na Slovensku. Numizmatické Listy XXVIII (1973)
129–137.
KOVÁCS 2005 Kovács, P.: Tituli Romani in Hungaria Reperti
Supplementum. Budapest–Bonn, 2005.
KRASKOVSKÁ 1951 Kraskovská, Ľ.: Hroby z doby sťahovania národov na
Žitnom Ostrove, Slovensko. Archeologické Rozhledy III
(1951) 320–321.
KRASKOVSKÁ 1962 Kraskovská, Ľ.: Pohrebisko v Bernolákove. SlA X-2 (1962)
425–476.
KRASKOVSKÁ 1971 Kraskovská, Ľ.: Laténske a rímske relikty v slovansko-
avarských hroboch na Slovensku. Sborník Prací Filozoficke
Fakulty Brněnska Universita E. 16 (1971) 127–131.
KRASKOVSKÁ 1975 Kraskovská, Ľ.: Slovanské nálezy z hradiska na Devíne.
Zborník SNM 69 História 15 (1975) 73–95.

20
 Mathédesz Lajos

KRASKOVSKÁ 1981 Kraskovská, Ľ.: Slovanské osídlenie v Bratislave-Rusovciach v

polohe Bergl. Zborník SNM 75 História 21 (1981) 104–124.
KREKOVIČ 2012 Krekovič, E.: Roman Pottery in the Migration period. Rei
Cretariae Romanae Fautorum Acta 42 (2012) 89–96.
MATHÉDESZ 2014 Mathédesz, L.: Római kőemlékek a mai Szlovákia
területén. In: Firkák III. Fiatal római koros kutatók III.
konferenciakötete. Szerk.: Balázs, P. Szombathely, 2014.
245–254.
MATHÉDESZ 2015 Mathédesz, L.: Római szarkofágok a mai Szlovákia
területén. Studia Epigraphica Pannonica VII (2015) 102–
108.
NEUSTUPNÝ 1930 Neustupný, J.: Příspěvky v době stěhování národu v
Karpatské kotlině. Obzor Prehistorický IX (1930-3).
NOVOTNÝ 1976 Novotný, B.: Šarovce. Bratislava, 1976.
PÁSTOR 1971 Pástor, J.: Kostrové pohrebisko v Hraničnej pri Hornáde.
Východoslovenský pravek 2 (1971) 89–179.
PIETA 1983 Pieta, K.: Pohrebisko z doby sťahovania národov v Dvoroch
nad Žitavou. Študijné Zvesti 20 (1983) 175–186.
PLACHÁ 1976 Plachá, V.: Výsledky výskumu na hrade Devín v roku 1975.
AVANS v roku 1975 (1976) 186–188.
Plachá, V.–Hlavicová, J.: Výsledky archeologického
PLACHÁ–HLAVICOVÁ 1981 
výskumu na hrade Devín v roku 1980. AVANS v roku 1980
(1981) 234–236.
SCHMIDTOVÁ et. al. 2000 Schmidtová, J.–Baxa, P.–Jezná, J.: Záchranný archeologický
výskum na stavbe odkanalivania Rusoviec. AVANS v roku
1998 (2000) 147–148.
SCHMIDTOVÁ–RUTTKAY 2012 Schmidtová, J.–Ruttkay, M.: Longobardské pohrebisko
zo 6. storočia v Rusovciach. In: Dejiny Bratislavy 1 Od
počiatkov do prelomu 12. a 13. storočia. Szerk.: Šedivý, J.–
Štefanovičová, T. Bratislava, 2012. 289–297.
ŠTEFANOVIČOVÁ 1975 Štefanovičová, T.: Bratislavský hrad v 9–12. storočí.
Bratislava, 1975.
ŠTEFANOVIČOVÁ–FIALA 1967 Štefanovičová, T.–Fiala, A.: Veľkomoravská bazilika, kostol
Sv. Salvátora a pohrebisko na Bratislavskom hrade. Sborník
Filozoficke Fakulty Universita Kom. Historica XVIII
(1967) 151–216.

21
 Mathédesz Lajos

TOČÍK 1963 Točík, A.: Pohrebisko a sídlisko z doby avarskej ríše v Prši.
SlA XI-1 (1963) 121–198.
TOČÍK 1968a Točík, A.: Slawisch-awarisches Gräberfeld in Holiare.
Bratislava, 1968.
TOČÍK 1968b Točík, A.: Slawisch-awarisches Gräberfeld in Štúrovo.
Bratislava, 1968.
TRUGLY 1996 Trugly, S.: A komáromi avar telep. CommArchHung.
(1996) 125–150.
TRUGLY 2008 Trugly, S.: A Komárom-hajógyári avar temető és telep.
Budapest, 2008.
ZÁBOJNÍK 2004 Zábojník, J.: Slovensko a avarský kaganát. Bratislava, 2004.
ZÁBOJNÍK–BÉREŠ 2016 Zábojník, J.–Béreš, J.: Pohrebisko z obdobia avarského
kaganátu vo Valalikoch-Všechsvätých. Nitra, 2016.

22
 1. kép
A pozsonyi vár feltárása során előkerült római kőtöredék

2. kép
Komárom–Hajógyár 1. feltárása során előkerült római kőtöredék

23
 3. kép
Komárom–Hajógyár 2. feltárása során előkerült római kőtöredék

24