KIEGÉSZÍTÉS

JURTH ATTILA
FESTSCHRIFT
AZ
ÖTVENÉVES
ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓRA

1963 – 2013
C. KÖNYVÉHEZ
Fénykép: dr. Greenwoodné Jurth Kinga, Ipswich, 2018. március 13.

© Attila Jurth
IPSWICH, AUSTRALIA, 2018
 11A

MI LETT BELŐLED, JURTH ATTILA?

Azt hiszem, ez az érettségi találkozók egyik kulcskérdése, ezért mindjárt röviden, szinte
táblázatosan megválaszolom, de előbb lássuk a téma ikerkérdését:

Attilácska, mi leszel, ha nagy leszel?

Budapesten 1945. május 15-én születtem. A negyvenes években villamosvezető,

majd mozdonyvezető szerettem volna lenni. Később apám mintájára
tervezőmérnök, de inkább gépész- vagy elektromérnök. Talán harmadikos
gimnazista koromban kristályosodott ki, hogy szerteágazó érdeklődéseimet
integrálandó a hangmérnöki pályát fogom megcélozni. Ugyanakkor önálló,
független életet kívántam magamnak: se főnök, se beosztott nem akartam lenni.
Ehhez képest itt álljanak a tények:

voltam/vagyok:
• nyelvtanár, idegenvezető, fordító, tolmács
• zenetanár, zongorakísérő, templomi orgonista, zeneszerző
• békebíró

nem voltam:
• katona

éltem/élek:
Magyarországon, Szovjetunióban, Ausztriában, Spanyolországban, Ausztráliában

tanultam/már nem tanulok:

a fenti országokban (44 éves koromig folyamatosan volt diákigazolványom; 56 éves
korom óta folyamatosan van nyugdíjas igazolványom, amiből következik, hogy
életemben 12 évig voltam „felnőtt”)

szerettem és tiszteltem/ma is szeretem és tisztelem:

családomat ‒ 1975-ben nősültem (Kocsárdi Réka, született Székesfehérváron
1950-ben; nyelvtanár, tolmács, kineziológiai szakoktató; 4 gyermek: 2 fiú, 2 lány,
születtek 1980-tól 1984-ig; 5 leányunoka: születtek 2012-től 2016-ig)

Életem adatait ennél részletesebben lásd a Vakbélben (infra 151–158.p.) és/vagy a

www.australianmusiccentre.com.au/artist/jurth-attila weblapon.

Mérleget vonva:
Mérnök nem lettem, de mindvégig megőriztem önállóságomat. Egyetlen egyszer
voltam teljes állásban: 1965-ben négy és fél hónapig (infra 149.p.). Minden további
tevékenységemet megbízóimmal és klienseimmel a jogegyenlőség szellemében
külön-külön szóbeli vagy írásbeli megállapodások, szerződések alapján a saját
nevemben, egyszemélyi felelősséggel végeztem. Minden munkámat élvezettel és
jókedvvel láttam el. A munkát használtam fel életemhez, nem az életemet
használtam el munkában. Jó mulatság, férfi szórakozás volt, ami máig is tart.
 144A
......

...értékelte első lépésünket, első kimondott szavunkat. Akkor „vizsgáztunk”, amikor

elkészültünk, nem akkor, amikor a pedagógia áltudósa jónak látta, vagy éppen-
séggel ráért. Hogyan tanultunk meg járni és beszélni – egyáltalán élni – bűntető
pontok és piros tinta nélkül? – Talány.
Hadd tegyek föl egy utolsó kérdést. Emlékszel-e tanár szájából ilyesfajta
szavakra, mert én nem: „Lányok, fiúk, már alig vártam, hogy órám lehessen veletek,
képzeljétek, tegnap olvastam a szaklapban, hogy…”; és/vagy: „Most még egyszer
elmondom, hogy itt, az órán tanuljátok meg, otthon nem lesz rá gondotok…”;
és/vagy: „Imádom a tanárgyamat, azért lettem tanár. Minden szándékom, hogy ti is
megszeressétek. Ha valamelyikőtök úgy érzi, hogy jól elkészült, jelentkezzen fele-
lésre, mert én nem tartok razziát…”; és legfőképpen: „Vidám, jó reggelt kívánok
nektek, érezzétek jól magatokat az én órámon!”; és végül: „Köszönöm, hogy meg-
hallgattatok, a jövő óra is izgalmas lesz, amire holnapután szeretettel várlak benne-
teket vissza ide az iskolába.” ?
Bizonyára az én memóriám halványul.
Én mindenesetre köszönöm Neked, hogy elolvastad eme ünnepi írásomat. A
már nem létező Budapesti IX. ker. Állami Fáy András Általános Gimnáziumról
általam kiállított posztumusz görbe bizonyítvány, amit ez a könyv tartalmaz,
ugyanúgy nem számít, mint a nevezetes középiskola által énrólam összeírkált ama
görbe tükör, amit az osztálykönyv tartalmaz. Azért az 1963-ban érettségizett
IV. E humán–orosz tagozat jelzésű osztályunk ötvenöt éves érettségi találkozójára
a 1024 Budapest, Margit krt. 101. sz. alatti Trombitás Sörözőbe 2018. május 12-én,
szombaton 11 órára elküldöm iskolánk végső, egyetlen skaláris mennyiségben
összefoglalt és kifejezett értékelését, melynek neve:

ÁLTALÁNOS TANÍTMÁNYI EREDMÉNY

½
Messze a bukástól, de távolról sem elégséges.
 150A
Portré: Chris Osborne, Brisbane-Carina, 2004. március 28. Csoportkép: Szalisznyóné Gárdonyi Lili, Brisbane-Westlake, 2004. augusztus 15. Levente, Tímea, Kinga, Gejza

13. kép. Tanka László [szerk.]: Ausztrália és Új-Zéland magyar világa. Panorama,
Médiamix Kiadó, Budapest, 2005, 241.p.
Frissítés, 2018. március 13.:
Réka – kineziológiai szakoktató is.
Levente – ügyvéd, jogszakértő (barrister) Ausztráliában és ügyvéd (lawyer) Pápua Új-Guineában; tiszteletbeli törzsfőnök Oro tartományban.
Kinga: dr. Greenwood Nigelné Jurth Kinga – muzikológus; családanya (Nigella *2012, Viola *2014, Annika *2016).
Gejza – önálló brácsaművész; karmester (Ambassade Orchester Wien); a Brazenlinx hard rock együttes alapítója és vezetője; családapa (Kinga *2012, Timea *2014).
Tímea – szív- és tüdősebész szakorvos (Epworth Richmond magánkórház, Melbourne); a Corpus Medicorum zenekar szólamvezető hegedűse; az Australian Doctors
Orchestra tagja és Victoria állam képviselője.