HATÁRVÉDELEM

ÉVSZÁZADAI
• SZÉKELYFÖLDÖN •
Csíkszék és a Gyimesek vidéke

Szépvíz 2018
 Tartalom

1. Ajánló 7
2. Bevezető 9
3. Ladó Árpád-Gellért: Hadakozó székelyek a középkorban 24
- Megtelepedés a mai Székelyföld területén. Határőrök vagy katonáskodó népesség 27
- A székely társadalom a XI-XIII. században 30
- Elővédek, portyázók. Székelyek az Árpádok seregeiben 33
- Átalakuló székely társadalom a késő középkorban. Székelyek az Anjouk és
Hunyadiak zászlai alatt 50
4. Botár István: Szépvíz a középkorban. Csíkszentmiklós
megyéjének középkori történeti vázlata 1562-ig 74
- Csíkszentmiklós egyházmegyéje 81
- Kőházkert 88
5. B. Szabó János: A székelyek katonai szerepe Erdélyben a mohácsi
csatától a Habsburg uralom megszilárdulásáig (1526-1709) 100
- A székely „natio” jelentősége a részekre szakadó Magyar Királyságban (1526-1562) 101
- A székely fegyveres erő új szerepei: lojálisok, lázadók, kitérők (1563-1613) 106
- A székely hadszervezet az Erdélyi Fejedelemség fénykorában (1613-1661) 113
- A kora újkori székely hadszervezet hattyúdala (1662-1709) 120
- Székelyföld az ország védelmének első vonalában (1526-1699) 127
- A székely katonaság felszerelése, fegyverzete (1526-1699) 143
- A hadakozók száma 1569-1685 között Csíkszék néhány településén a fennmaradt
összeírások szerint 152
6

6. Csikány Tamás: A csíkszéki határőrvidék története (1764-1851) 154

- A Katonai Határőrvidék kialakulása és fejlődése 155
- Az 1. székely határőr gyalogezred a határok védelmében a XVIII. században 171
- A székely határőrezredek a napóleoni háborúk idején 191
- A székely határőrség intézménye a XIX. században és az 1848-’49. évi szabadság-
harcban 195
7. Gottfried Barna: Határvédelem békeidőben és háborúban
(1867-1919) 206
- Határőrizet, határvédelem a dualizmus korában 207
- A nagy háború beköltözik Erdélybe 212
- Halogató harcok Csíkban, a gyergyószentmiklósi szakasz 216
- Határvédelem a határtól távol, a Maros-védőállás 219
- Vissza a határra, újra harcok Csíkban 222
- A Gyimesi-szoros visszafoglalása 226
- Amikor a háború is megfagyott, a m. kir. 10. honvéd gyalogezred a Gyimesekben 233
- „Székely tigrisek” a határon 237
- A magyarosi rohamtámadás 244
- Határvédelem a határtól egyre távolabb, a Székely Hadosztály 255
8. Illésfalvi Péter, Nagy József: Székely határvadászok, székely
határőrök. Szépvíz és a Gyimesek hadtörténete, 1940-1944 260
- A 32. határvadász-zászlóalj áthelyezése Csík vármegyébe 261
- Helyőrségi élet és kiképzés 266
- A csíki székely határőr-zászlóaljak 279
- A 70. határvadászcsoport megalakulása és a székely határőr kiképzőtáborok 291
- A 70. határvadászcsoport mozgósítása 1944 tavaszán 301
- Az 1944. évi harcok a Gyimesek és Felcsík térségében 309
9. Horváth Alpár: Határhelyzetek és kulturális törésvonalak a
turizmus szolgálatában.
Gondolatok a szépvízi történeti kiállítás koncepciójához 334
- A múzeumi küldetés gazdasági megközelítéséhez, a történelem fogyaszthatóságáról 335
- A múzeumok társadalmi-kulturális küldetése: emlékeztetés és identitáserősítés 341
- Szépvíz „határhelyzetben” 345
- Az örökségesítés és örökségturisztikai fejlesztés kihívásai Szépvízen 349
10. Fényképek, képek, térképek és illusztrációk jegyzéke 357
11. Válogatott irodalom 365
12. Személynévmutató 395
13. A kötet szerzői 405

•
Botár István
Szépvíz a középkorban.
Csíkszentmiklós megyéjének
középkori történeti vázlata 1562-ig
A
középkori csíki határvédelem kérdésében a régészet a közérdeklődés erre
vonatkozó elvárásainak, igényeinek jórészt képtelen megfelelni, kielégítést
nyújtani. Egyrészt a középkori határ és annak védelme nem a jelenkori
lineáris berendezkedéshez volt hasonló, és ez különösen igaz a keleti határra.
Itt,  ismereteink szerint nem voltak határvédő várak és nem volt ezek között
húzódó védelmi vonal (gyepű, fal, sánc, árok, palánk, stb.), amelyek régészeti kutatása e
témában új adatokkal szolgálhatna. A fent jelzett korszakban a határvidék csíki részén nem
tudunk megerősített védhelyekről, előretolt katonai telepekről sem.
Másrészt a Csíki-medencét, bár kétségtelenül határvidéknek számított és valóban
megközelíthető volt Moldva felől, elkerülték a jelentősebb útvonalak. A helytörténeti
irodalom és a köztudat előszeretettel emlegeti a késő középkori, koraújkori keleti betöréseket,
ezek azonban katonai mércével mérve nem sorolhatók a komoly hadjáratok közé, és jórészt
helyi villongásoknak tarthatók. A harcokban elhunytakat és/vagy elhurcoltakat, illetve a
javaikat elvesztőket aligha vigasztalhatja ez, a látszólag tiszteletlennek és lekicsinylőnek
ható megfogalmazás, de ettől még tény: komoly haderő keleti irányból foglalási, megszállási
céllal a középkor során nem hatolt be területünkre. Ez alól esetleg a nagy tatárjárás lehetett
kivétel, de erről egyetlen helyi, korabeli közvetlen, vagy közvetett adatunk sincs.
Harmadrészt a vizsgált kistérség, Csíkszépvíz község területén nem folytak ásatások,
így a vizsgálatba bevonható, a korszak haditechnikáját illusztráló helyi régészeti tárgyak is
hiányoznak. A Csíki-medencéből előkerült Árpád-kori fegyverleletek (sarkantyúk, kardma-
radványok, nyílhegyek, lószerszámok, stb.) amúgy sem a székely határvédők viseletének,
fegyverzetének jellemző darabjai – már ha egyáltalán voltak ilyenek –, hanem sokkal
inkább az erdélyi, magyarországi Árpád-kori katonáskodó elemek általánosnak tekinthető
76 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

felszerelésének tartozékai. Az azonban aligha véletlen, hogy az Árpád-kori fémleletek között

Csíkban viszonylag magas számban fordulnak elő lovas hadifelszereléshez köthető leletek.
Árpád-kori tüskés sarkantyúk kerültek elő Csíkkozmásról, Zsögödből, Vacsárcsiból, kengyel
és zabla szintén Zsögödből, nehéz kard markolatgombja és keresztvasa Kotormányból, ill.
Csíkszentkirályról.1
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a Csíki-medence védelmét a középkor
folyamán jórészt az útvonalaknak a hegyek túlsó, keleti oldalán elvégzett bevágása jelen-
tette, aminek régészeti nyoma aligha maradhatott. A nagyobb zsákmányra vágyó, a Magyar
Királyságra nézve érzékenyebb pusztítást tervező keleti támadók értelemszerűen aligha az
eleve nehezen megközelíthető, mindig is rurális jellegű Csíki-medencét szemelhették ki
célpontnak, ahonnan csak újabb erőfeszítések után lehetett a nagyobb, gazdagabb városokba
eljutni, hanem rögtön északon a Radnai-hágón átkelve Beszterce felé, vagy délebbre az
Ojtozi-szoroson Brassót érintve támadtak.
Nincs arra vonatkozó adatunk, hogy bármikor a jelzett századokban, jelentősebb
hadtest keletről felvonult volna a térségben és megkísérelt volna betörni, áthaladni a Csíki-
medencén. A középkor folyamán a csíki székelyek határvédelmi kötelezettsége nem abból
állt elsősorban, hogy a havasok hágóin, ill. a völgyekben megütközzenek az esetleg felvonuló
ellenséges hadakkal, hanem sokkal inkább abból, hogy ellenőrizzék a potenciális, akár kisebb
rangú, forgalmú útvonalakat, minél több hiteles információhoz jussanak, és ezt továbbadják,
illetve visszaverjék, vagy zavarják, hátráltassák az esetleges kisebb betöréseket. Sokkal
hangsúlyosabb feladatuk volt, hogy könnyen hadra fogható, mobil katonai egységekként a
mindenkori erdélyi katonai vezető, a vajda, illetve a király rendelkezésére álljanak, bárhol
is volt szükség közismert és elismert vitézségükre.
A határvidék védelmét, helyesebben felügyeletét, ellenőrzését azonban természetesen
az itt lakók látták el legkésőbb már az Árpád-kor derekától kezdődően. A védelem azonban
ebben az esetben sokkal inkább jelentett kémkedést, hírszerzést és hírvivést, illetve a közle-
kedési útvonalak megelőző jellegű eltorlaszolását. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a csíki
határvidéken élők szolgálata elhanyagolható, vagy fölösleges lett volna, csupán tevékenységük
eredménye, nem elsősorban a Csíki-havasok térségében hasznosult.
Székelyföld keleti határa a középkorban nem volt azonos az újkori (és jelenkori)
kiterjedéssel. E téma vizsgálata egy önálló kutatási projektet érdemelne, itt és most megelég-
szünk néhány adat és szempont felsorolásával. A középkori határőrzésről több adat szól.
Az őskori és népvándorlás kori kultúrák elterjedése alapján aligha lehet kétséges, hogy a
Keleti-Kárpátok vidékünkre eső, 100 km-t is meghaladó szakaszán mindig is léteztek járható
útvonalak, így szinte bizonyos, hogy ilyenekkel az Árpád-korban is számolni kell/lehet.

1  BOTÁR István: A Csíki medence középkori településtörténete (Doktori értekezés). Eötvös Lóránd Tudomány-
egyetem-Bölcsészettudományi Kar, Történelemtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2013. (a továbbiakban:
BOTÁR 2013)
Botár István | Szépvíz a középkorban 77

Gyergyószentmiklóstól keleti irányba mintegy 60-70 km-re, bőven a Kárpárok

túloldalán, a Beszterce folyó partján már a XII. század folyamán előretolt magyar határvár
létesült.2 Itt, a Bâtca Doamnei nevű várból gazdag, XII-XIII. századi, egyértelműen a
korabeli Magyarországhoz kötődő leletanyag került elő. Elég valószínűnek tűnik, hogy ez a
vár annak a jóval későbbről említett, ismert útnak az egyik állomása volt, amely Gyergyóból
indult, majd a pricskei hágón keresztül haladt Moldva felé. Ez a szakasz ugyanis lényegesen
rövidebb, mint a Besztercéről a Borgói-hágón, majd a Beszterce folyó mentén leereszkedő,
és ideérkező útvonal. Nincs azonban tudomásunk arról, hogy a Tatros, vagy az Úz mentén
hasonló vár emelkedett volna a hegyek keleti oldalán.
A keleti útvonalak védelme ettől függetlenül kiemelkedő fontosságú volt, hiszen
ebből az irányból folyamatosan érték támadások a Magyar Királyságot. Az erdélyi okleveles
anyag pusztulása miatt azonban ezekről az Árpád-kor eleji betörésekről nem maradtak fenn
adatok. A forrásokból jórészt kimaradó, besenyő, úz, kun, tatár, moldvai és török támadások,
illetve határmenti kisebb betörések jelentős része érinthette a Csíki-medencét is.
A határok és utak védelmét baj esetén természetes akadályok létrehozásával oldották
meg, a mellettük elhelyezkedő erdők fáinak az utakra való döntésével. A tatárjárás kapcsán
több forrás említi, hogy az átjárók és utak mentén a király „óriási erdőrészletek kivágásával
hosszú csapdákat készíttetett, a keresztbe fektetett fákkal eltorlaszoltatta”, amelyek eltakarítá-
sához a tatár sereg előtt haladó nagyszámú fejszés „utász” kontingens többnapi munkája volt
szükséges. „Volt pedig nekik [ti. a tatároknak] negyvenezer fejszésük, akik a sereg előtt járva
erdőket irtottak, utakat egyengettek, és mindenféle akadályt elhárítottak. Ezért aztán azokon
a torlaszokon, amelyeket a király készíttetett, olyan könnyedén keresztülmentek, mintha nem is
hatalmas fenyőkből és tölgyfákból lettek volna nagy tömegben összehordva.”3 Noha területünket
nem említik, hasonló védelmi intézkedéseket feltételezhetünk a Keleti-Kárpátok szorosai
esetében is. A keleti tatár főseregek látszólag elkerülték vidékünket, hiszen legközelebb a
Radnai-hágón és az Ojtozi-szoroson törtek be.
A tatárjárást követően szintén elvégezték az esetleges újbóli átkelést megnehezítő
akadályok létrehozását és minden utat eltorlaszoltak 1285-ben: „(…) sed siculi, olachi et
Saxones omnes vias ipsorum cum indaginibus stipaverunt sive giraverunt.”4 Marino Sanuto írta
valamikor a XIV. század első évtizedeiben, hogy a tatárjárást követően „visszavonulásuk
után [ti. a tatárok] Pannonia népei, akik az említett Erdők közelében laknak, azaz a románok
és a székelyek elzárták előlük az utakat, hogy ne kelhessenek át többé.”5 Majdnem szó szerint
ezt írta az 1383-ban elhunyt Johannes Longus de Ypra is.6

2  Legújabban: KARCZAG Ákos, SZABÓ Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Második, bővített kiadás.
Budapest, Semmelweis Kiadó, 2012. 244. alaprajzzal, irodalommal. (a továbbiakban: KARCZAG, SZABÓ 2012)
3  A tatárjárás emlékezete. Szerk.: KATONA Tamás. Budapest, Magyar Helikon, 1981. 173-174.; Erdélyi okmánytár.
I. Közzéteszi: JAKÓ Zsigmond. Budapest, 1997. 185-187. (a továbbiakban: EO I.)
4  EO I. 263-264.
5  A középkori székelység. Szerk.: KORDÉ Zoltán. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 2001. 45. (a továbbiakban: KORDÉ
2001)
6  KORDÉ 2001. 46.
78 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

A tatárjárást követően a korábbi előretolt – és bizonyára a tatárok által elpusztított

– helyőrsége(ke)t a jelek szerint felhagyták, legalábbis nem tudunk biztos és konkrét adatot
arról, hogy például a Bâtca Doamnei-i várat a XIII. század után használták volna, vagy a
hegyek túloldalán máshol hasonló szerepű vár állott volna.
A Lackfi András székely ispán vezette székely haderő 1345. évi hadjáratát követően,
amikor a székelyek a mai Moldva területén ütköztek meg sikeresen a tatárokkal,7 azok vissza-
szorítása után indulhatott meg a keleti területszerzés és népi expanzió második hulláma.
E során a Magyar Királyság, és így Székelyföld keleti határa nem a Kárpátok gerince volt,
hanem azokon jóval túllépve Moldva középső részein húzódott. Ezt Dimitrie Cantemir
moldvai fejedelem 1714-ben készült Descriptio Moldaviæ című művéből ismerjük: „Nyugat
felé Moldva ma sokkal messzibbre terjed, mint régen. Nagy István kora előtt [1457-1504] tudni-
illik valamennyi környező hegy az erdélyiek kezén volt, és ebből az irányból szűk határok közé
szorult. De miután néhányszor az ő vitézsége diadalmaskodott Mátyás, Magyarország királya
felett, az erdélyieknek vissza kellett vonulniuk. (…) Így hát a Cirimus folyó eredetétől a Suceava,
Moldva, Beszterce és a Tatros folyók forrásvidékén át a Milcov vizéig vontak egy vonalat, s az
lett a két tartomány közötti határ.” Később: „Ocna és Tatros, a Tatros folyó partján, leginkább
a szomszédságukban található híres sótárnákról nevezetes városok. Erre nyílik a legszélesebb
bejárás Moldvából Erdélybe.”8
A tatár veszély elhárultával a moldvai, illetve török betörések fenyegették a vidéket.
A legkorábbi biztosan helyi vonatkozású adat a kászoniak Zsigmond-kori oklevele, melyet
később Mátyás király is megerősített. Ebben konkrétan említik, hogy a kászoniak a moldvai
határt felügyelik.9 Határvédelmi kötelezettségükre utóbb, 1608-ban Bethlen Gábor oklevele
is utal.10
Egyes adatok arra utalnak, hogy a moldvai kereskedelem Csík térségét is érintette.
Erre utalhat Mátyásnak egy 1464-es oklevele, melyben arra inti a Sepsi-, Kézdi-, Orbai- és
Csíkszék-i székelyeket, hogy a barcasági szászokat moldvai kereskedésükben szokatlan
fizetésekkel és egyéb módon ne akadályozzák.11 A csíkiak említése alapján ez akár a gyimesi
útvonal használatának első, közvetett bizonyítéka is lehetne, mégsem tűnik valószínűnek,
hogy a brassóiak Csíkon keresztül utazva kívánták volna elérni moldvai piacaikat.
Szintén csak bizonytalanul köthető az említett átjáró létezéséhez egy 1587-es útleírás,
mely szerint az utazók az erdélyi határ őrhelyeit (!) elhagyva, Tatros városába érkeztek
(„tandem sumus circa solis occasum in oppidum Moldauiae Tartos”), majd másnap „Bako”
(Bákó) felé folytatták útjukat12 – tudniillik az ojtozi út is Tatrosra vezetett. Ezek egyike
7  KORDÉ 2001. 48-49.
8  CANTEMIR, Dimitrie: Moldva leírása. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1973.; illetve latin eredetiben, CANTEMIR,
Dimitrie: Descriptio Moldaviæ. Bucureşti, 1973. 24-25.
9  Székely Oklevéltár. I-VIII. Szerk.: SZABÓ Károly, SZÁDECZKY KARDOSS Lajos, BARABÁS Samu. Budapest-
Kolozsvár, 1872-1934. I. 194-196. (a továbbiakban: SzO)
10  SzO IV. 173-174.
11  SzO III. 81-82.
12  Moldvai csángó-magyar okmánytár. I-II. Szerk.: BENDA Kálmán. Budapest, Teleki László Alapítvány, 1989. I.
68. 7 lbj. (a továbbiakban: MCsMO)
Botár István | Szépvíz a középkorban 79

biztosan a Gyergyóban található pricskei vám, míg a fennmaradó kettő közül az egyik nagy
valószínűséggel a gyimesi vám kellett legyen (a harmadik kiléte egyelőre bizonytalan).
Csík közvetlen szomszédságában négy keleti útvonal jöhet számításba: a kászoni, az
úz-völgyi, a szépvízi-gyimesi és a gyergyói. A kászoni részekről a XVI. századtól maradtak
fenn adatok, itt a Nyerges alatt, azaz a medence belső oldalán zajlott a XVI. században több
török/moldvai-székely összecsapás is.13 Van azonban jóval korábbi közvetett nyoma az út
használatának. Kászonújfalu határából XI-XII. századi leletek (például cserépbográcsok)
kerültek elő, melyek aligha köthetők a kései típusú helynév alapján minden bizonnyal későkö-
zépkori kialakulású Kászonújfaluhoz. E lelőhely egykori lakóiban bizonyára a (moldvai?)
kászoni-csíki utat ellenőrző korai határőrök települését láthatjuk.
Kissé északabbra szintén vezet út keletre az Úz-völgyében. A helynév önmagában
is felveti azt a lehetőséget, hogy a völgy környéke valamiféleképpen kapcsolatba hozható az
úzokkal, de természetesen egy Árpád-kori személynévi eredetű névadás sem kizárható.14 A
viszonylag jó földrajzi viszonyok (mindössze 50 km a tatros-völgyi Dormánfalváig) alapján
azonban egyelőre csak valószínű, de nem bizonyított, hogy korszakunkban, annak korai
időszakában is (?!) használták volna. Feltehető ugyan, hogy Csíkszentmárton felől is közle-
kedtek erre, de a kászoniak Zsigmond császártól nyert kiváltsága alapján szinte bizonyos,
hogy elsősorban ők ellenőrizhették a tőlük északra húzódó Úz menti utat. Az oklevél szövege
szerint „ipsa Sedes Kazon prope terram nostram Moldauiensem sita est, ipsique Siculi nostri
non paruas vigilancias pro defensione personarum rerumque bonorum suorum facere haberent.”15
Kászon az Úz moldvai, jól járható völgyszakaszától mindössze kilenc, a Tatros-völgyétől
35 km-re található.
Kászon kapcsán egy későbbi 1608-as oklevél említi, hogy a kászoniak háború esetén
otthon maradhatnak az utak és ösvények őrzésére.16 Magyarán a keleti határon nem csak az
ismert utak, de a kisebb ösvények is potenciális és emiatt őrizetre szoruló veszélyforrások
voltak.
Noha név szerint nem említik, valószínűleg ez a gyimesi (és nyilván a pricskei) határ
és vám első ismert említése. Elsőre úgy tűnik, egy még korábbi adat is van a gyimesi átjáró
használatára. Georgius Reichesdorfer 1541-ben írta: „Hinc per praedictas alpes et asperam
admodum et saxosam angustamque viam, qua vix commode currus unicus progredi potest, per
unum et alterum diem non multo negotio ad civitatem Brassoviensem per Ciculiae metas finitimas
in terram Bartza deflectitur.”17 Az oklevéltár szerkesztője, Benda Kálmán, a „Ciculiae metas”-t
Csíkszékkel azonosítja,18 ez azonban egyáltalán nem biztos. Sőt Barcaság és Brassó említése
miatt valószínűbb, hogy a szerző a jóval fontosabb ojtozi útvonalat rögzítette, amely áthaladt
a kézdi és sepsi székelyek földjén keresztül, azaz Siculiae=Ciculiae elírásra gyanakszom.
13  A székely krónika. Történelmi Tár. Kiadja: BARABÁS Samu. Budapest, 1880. 639. (1550)
14  FEHÉRTÓI Katalin: Árpád-kori személynévtár (1000-1301). Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004. 787. (a továb-
biakban: FEHÉRTÓI 2004)
15  SzO I. 193-194.
16  IMREH István, PATAKI József: Kászonszéki krónika 1650-1750.Európa-Kriterion, Budapest-Bukarest, 1992. 12.
17  MCsMO I. 66-67.
18  KORDÉ 2001. 45.
80 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

Visszatérve a biztosabb csíki adatokra, 1606-ban Petki János székely főkapitánynak

jelentik, hogy „az csíki és gyergyói havasokon három helyen is volnának afféle vámok.”19 Ezek
egyike biztosan Gyergyóban található, a pricskei vám, míg a fennmaradó kettő közül az egyik
nagy valószínűséggel a gyimesi vám kellett legyen (a harmadik kiléte egyelőre bizonytalan).20
A szépvízi-pogányhavasi útvonal viszonylag jelentős voltára utal, hogy mellette
legkésőbb a XVI. században kápolna épült. Friss ásatási eredmények szerint ezek közül a
széphavasi Szent Lélek-kápolna a XVI. század végén már állt,21 így aligha kérdéses, hogy
maga a gerinceken haladó útvonal korábbi. A szépvízi havasi kápolnákat a XVII. században
források említik, illetve Andrea Visconti 1699-es térképén is szerepelnek.22
Az út vízválasztókon túli, moldvai részén létrejött helynevek (Palánka, Strázsa)
azt jelzik, hogy ezen a szakaszon már a folyó mentén haladt az út, ráadásul olyan helyeken,
településeken keresztül, amelyeket megerősítettek. Az útvonal használatának korai kelte-
zését a mellette folyó Tatros, Tatáros pataknév jelzi, ami bizonyára a moldvai fejedelemség

A szépvízi kápolnák Andrea Visconti térképén

kialakulása előtti politikai, hadi viszonyokat őrzi (tatáros). Magyarán a víznév és a mellette
haladó útvonal létrejöttét XIV. századnál korábbinak vélhetjük.
Szamosközy leírása alapján úgy tűnik, hogy Felcsíkon is volt egy közvetlen út
Csík és Moldva között. „Ezek után a székelyek népes csapata az imént említett szenttamási

19  Történelmi Tár. 8. (1885-diki évfolyam), Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 307-308. Az adatra Darvas Lóránt
hívta fel a figyelmemet, segítségét köszönöm.
20  A pricskei vám kutatásához ld. DEMJÉN Andrea: Gyergyószentmiklós a régészeti kutatások tükrében. Kolozsvár-
Gyergyószentmiklós, Erdélyi Múzeum Egyesület-Tarisznyás Márton Múzeum, 2016.
21  SZTÁNCSÚJ Sándor József: Raport de cercetare arheologică preventivă. Comiat-Széphavas, Capela Sf. Duh
(com. Lunca de Sus, jud. Harghita). Kézirat, 2012. (a továbbiakban: SZTÁNCSÚJ 2012)
22  BOTÁR István: Csíkszépvíz havasi kápolnái. In: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve. Csíkszereda, 2010. 19-30.
(a továbbiakban: BOTÁR 2010)
Botár István | Szépvíz a középkorban 81

hegy lábánál, már az esti szürkület beálltával, rajtaütött a lassan haladó, lépten-nyomon csak
sövényekbe, árkokba és kidöntött fatörzsekbe ütköző bíboroson, valamint a szakadékos úton
hol megálló, hol visszainduló kíséretén. (…) Így aztán a székelység még a bíboros odaérkezése
előtt sövénnyel, árokkal, rögtönzött töltéssel zárta el és erősítette meg a szűk átjárót. Ezt annál
könnyebben tehették, mivel a környékbeli népség valamikor ezt az – akkor már kissé beteme-
tődött – árkot ásta ki az illető körzet határjeléül.” A bíboros „Nem annyira az utat megrövidítő
ösvényeken, mint inkább a kanyargó országúton menekülvén mintegy két mérföldet tett meg.”23
Valószínű, hogy ez az út a Naskalaton áthaladva a Tatros-völgyében haladó úttal egyesült.
A keleti betörésekkel, határvédelemmel kapcsolatos középkori és fejedelemség
kori forrásokat kimerítő alapossággal nemrégiben Sófalvi András ismertette.24 Friss össze-
foglalása felment az alól, hogy az ezzel kapcsolatos adatokat újra részletesen idézzem, itt
megelégedhetünk annak rögzítésével, hogy a Csíkot is érintő moldvai betörések a XVI. század
első felétől kifejezetten gyakorivá váltak, annál is inkább, mert a székelyek elhanyagolták a
határok őrzését. Ellenséges támadás esetén, Csík elsősorban hadi útvonal és nem célpont
lévén, a csíkiak gyakorta az erdőkbe menekültek. Az útvonalak elzárásának legegyszerűbb
módja az Árpád-kortól a XVII. századig alkalmazott módszer, az utak bevágása volt.

Csíkszentmiklós egyházmegyéje

A keleti határvédelem kérdéskörének részletes tárgyalása meghaladná jelen dolgozat

kereteit. Ezzel szemben a középkori településtörténeti háttér felvázolása közelebb vihet
annak megértéséhez, hogy mikortól számolhatunk itt egyáltalán településekkel, ezekben
lakó katonáskodó elemekkel, milyen előzményekre épült a fejedelemség kori és az azt követő
századok határvédelmi berendezkedése, ezért a következőkben ezt kívánjuk valamelyest
megvalósítani. Amennyiben azonban a térség középkori településtörténetét szeretnénk
felvázolni, akkor az új- és jelenkori adminisztációs és egyházigazgatási átalakulások előtti
települési és egyházi viszonyokat kell követnünk. Esetünkben azokról a falvakról van szó,
amelyek az Árpád-kortól a XVIII-XIX. századig a Szent Miklósnak szentelt plébániatemplom
alá tartoztak, neveztesen Csíkszentmiklósról, Csíkszépvízről és Csíkborzsováról. A követke-
zőkben tehát e három településre vonatkozó középkori történeti, régészeti, helynévtörténeti
és környezettörténeti adatokat tekintjük át.25
A plébániatemplomot magában foglaló Csíkszentmiklós falu Felcsík keleti felén a
Moldvába vezető út mentén a hegyek lábánál a Szentmiklós pataka mentén fekszik (hivatalos
román neve Nicoleşti). Ma a falu Borzsovával és Csíkszépvízzel együtt Csíkszépvíz község
része. A falu neve a templom védőszentjének nevéből alakult, és bár meggyőződésünk, hogy

23  SZAMOSKÖZY István: Erdély története (1598-1599, 1603). Válogatta, a jegyzeteket írta: SINKOVITS István.
Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981. 293-298.
24  SÓFALVI András: Hadakozás és önvédelem a középkori és fejedelemség kori Udvarhelyszéken. Kolozsvár,
Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2017.
25  A szövegek forrása túlnyomórészt a szerző PhD dolgozata. Lásd: BOTÁR 2013.
82 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

Csíkszék déli részének egyházi közigazgatása a középkor végén (1540 körül)

a templomcímes helynevet megelőzően volt a településnek „korai”, Árpád-kori megnevezése,

erre vonatkozóan semmiféle adattal, vagy utalással nem rendelkezünk.26 Bár a faluval több
helytörténeti munka is foglalkozik, ezek szerzői kézzelfogható adatok híján a középkor
századainak vonatkozásában, jó esetben általánosságokat fogalmazhattak meg.
Székelyföld középkori története esetében általánosnak mondható forráshiány
Csíkszentmiklós esetében is érvényes. Nincsenek adatok a térség XIV. század előtti

26  A csíki helynevek történeti vonatkozásaihoz lásd, BOTÁR István: Csík Árpád-kori településtörténetének kérdései
a helynevek és a régészeti adatok fényében. In: Helynévtörténeti tanulmányok. 3. Szerk.: HOFFMANN István,
TÓTH Valéria. Debrecen, 2008. 71-94. A környék helyneveinek közlése: CSOMORTÁNI Magdolna: A Hargita
megyei Csíkborzsova, Csíkcsomortán, Csíkszentmiklós helynevei. In: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények,
LII. (2008) 1. sz. 89.
Botár István | Szépvíz a középkorban 83

A csíkszentmiklósi templom

eseményeiről, településeiről. A helytörténeti irodalom egy része előszeretettel emleget

Csíkban a történeti előzmények között avar ősöket, honfoglalókat, székely betelepülést,
szerzetesrendeket (bencéseket, legújabban pálosokat), de e fejtegetések mindegyike teljesen
adatolatlan kitaláció.
Első valós adatunk ez esetben is az, hogy plébániatemplomos településként a szent-
miklósi pap szerepel az 1333-1334-es tizedlista csíki részleteiben.27 Másfél évszázad múltán (!)
1495-ben egy jenőfalvi egyezségben említik Anthonius Miclosy, Paulus Domochus, Georgius
Ranchy, Thomas Abramfy, Demetrius Bartha, Blasius Kary de Senth Miclos nevét.28
1567-ban 25 denáros adólistán Zent Mijklos 22 portával szerepel, míg 1569 körül a
főemberek és lófők összeírásában Zentmijklos 14 fővel van feltüntetve („Zentmijklos. Botos
Marton Judex. Lofeijek. n. Erews Mathe Beno Istuan Kossa Mijhal Mezej Marthon Tamas Janus
Illies Ambrus Mjhal Deak Bolio Georne vidua Benedek Andras Thamas Lazlo Karj Miklos Kos
Mjhal Damokos Georgj”).29 Közülük Mezey Mártonnak, illetve családjának több szomszédos
27  Monumenta Vaticana historia regni Hungariae illustrantia. Series I. Tomus I. Budapest, 1887. 112., 116., 132.;
Erdélyi okmánytár. II. Közzéteszi: JAKÓ Zsigmond, Budapest, 1997. 412.
28  SzO VIII. 167-168.
29  SzO II. 221., 271.
84 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

faluban volt birtoka. Rakos-i Mezey Miklós, Péter és Mihály, illetve Amadefalwa-i Mezey
János és Zentmiklos-i Mezey Marton (nobiles et agiles) 1570-ben kapnak adománylevelet már
korábban is meglévő Rakkosffalwa, Georechifalwa és Zepwyszfalwa-i birtokaikra.30
1576-ban a főemberek által fizetett 50 denáros adóösszeírásban Szent Miklós-on a
következő birtokosok és adótételek szerepelnek: Illustrissimi Principis 11 fl 50 d, Ambrosy
Miklós 50 d, Stephani Antal 50 d, Mathei Vajda 50 d.31 1602-ben a császár hűségére 30 hadképes
férfi tett esküt, de a teljes férfilétszám az 1614-es összeírás szerint 71 volt.32
A Szent Miklósnak szentelt plébániatemplom a falu északi szélén áll egy dombtetőn.33
Bizonyára nem véletlenül, ugyanis a régi katonai térképek tanúsága szerint ide futott be a
XIX. század közepéig a szomszédos filiális Szépvízről az út. Ez különösen annak fényében
lehet fontos, hogy a templom biztosan állt az Árpád-kor derekán is (lásd alább), így elhelyez-
kedése akár a filiális Szépvíz létére is utalhat. Ugyanakkor aligha véletlen, hogy a templom
az alá rendelt falvak között helyezkedik el, így a templom legkorábbi keltezése közvetve a
leánytelepüléseknek az építés korabeli létére is utal(hat). A templomot szabálytalan alakú
lőréses védőfal övezi, melynek nyomvonala, keleti négyzetes felét leszámítva a középkori
cinterem vonalát követi. A templom megjelenését vakolatdíszekkel keretelt barokkos ablakai,
hangsúlyos párkánydísze, és a déli portikus határozza meg, az egyenes szentélyű templom
első látásra újkori épület benyomását kelti. Az 1777-1784 közötti bővítésről és javításról
a főbejárat feletti felirat emlékezik meg. A „fedelésről levett vas pléhen az 160-adik évszám
látszott.”34 Ezek a javítások és átalakítások annyira átformálták a templomot, hogy középkori
stílusjegyeiből semmi sem maradt meg. Éppen emiatt, XV. századra keltezett tornyát leszá-
mítva, a templomot vagy teljesen újkorinak tartották, vagy a hajó nyugati felének esetében
feltételeznek késő középkori részleteket.35
A templom nyugati oldalán álló vaskos, keskeny lőrésekkel és sarkain támpillé-
rekkel ellátott „legszebb és leghatalmasabb XV. századi gótikus csíki torony”,36 építéstörténete
azonban kérdéses. Az épületrész első adatolása 1626-ból ismert, már amennyiben ekkor a
kő toronyról esik szó: „Csik Szent-Miklóson csinaltatank egy tornyat 1626 esztendőben. Abba

30  Erdélyi fejedelmek királyi könyvei. I. Erdélyi Történelmi Adatok VII/I. Kolozsvár, 2003.
98. (335. reg.) (a továbbiakban: EFK 2003)
31  SzO IV. 44-45.
32  SzO IV. 81., 521-522.
33 A templom építéstörténetének és régészeti kutatásának bemutatására kettős ok szolgál. Egyrészt ez az épület a
község legfontosabb műemléke és így meghatározó történeti forrása is egyben, másrészt története és keltezése, mint
látni fogjuk, a kistérség, és nem csak, Árpád-kori történetének alapvető kérdéseiben hozott lényeges, új elemeket.
34 BENKŐ Károly: Csik-Gyergyó- és Kászonszékek leírása. Kolozsvár, 1853. 69. (a továbbiakban: BENKŐ 1853)
35  LÉSTYÁN Ferenc: Megszentelt kövek. I-II. Kolozsvár (új kiadás), Római Katolikus Érsekség, 2000. 258-259. (a to-
vábbiakban: LÉSTYÁN 2000); GYÖNGYÖSSY János, KERNY Terézia, SARUDI SEBESTYÉN József: Székelyföldi
vártemplomok. Budapest, TKM Egyesület, 1995. 109-112.; SZŐCS Imre, SZŐCS Miriam: Csíkszentmiklós – Római
katolikus templom. Csíki Műemlékek. 1. Csíkszereda, Státus Kiadó, 1999.; Lélek és kincs Csíkszentmiklóson.
Fejezetek a csíkszentmiklósi római katolikus egyházközség életéből. Szerk.: BALOG László. Csíkszentmiklós,
Római Katolikus Plébánia, 2009. 23.; KARCZAG, SZABÓ 2012. 611-612.
36  KEÖPECZI SEBESTYÉN József: A középkori nyugati műveltség legkeletibb határai. Kolozsvár, Lapkiadó
Nyomdai Műintézet, 1929. 389.; ENTZ Géza: Erdély építészete a 11-13. században. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-
Egyesület, 1994. 139.
Botár István | Szépvíz a középkorban 85

attam magam pénzét fl. 40.”37 A torony állítólag 1694-ben jelentős károkat szenvedett. „A
nyugati torony csaknem teljesen romos. Harangláb a cintermen kívül található, benne négy
harang” („Turris in fine ruinae proxima. Campanile extra coemeterium, in quo campanae 4”)
– írták róla húsz év múltán 1716-ban.38 Vélhetően a javításhoz köthető a torony déli falán
látható felirat: „Én Homorod-Szent Mártoni Bíró Sándor, Madarason laktomban voltam
ennek a toronynak fundatora és építőmestere. 1724.”39 A felirat azonban elég egyértelműen
új építésről és nem javításról ad hírt, amit egy 1731-es vizitáció is megerősít: „a torony az
alapoktól a tetőzetig nemrégiben emeltetett” („Turrim a fundamento ex lapidibus recenter
extructam”).40 A környékbeli, korábban szintén középkorinak tartott harangtornyok újabb
dendrokronológiai keltezése, illetve az írott adatok fényében tehát nem volt szentségtörés
azt feltételezni, hogy a torony építése valóban csak a XVIII. században történt volna meg.
Ezt a kérdést egy friss, még folyamatban lévő dendrokronológiai vizsgálat végérvényesen
eldöntötte.41 A torony falába befalazott, eredeti helyzetű födémgerendák mindegyikét az
1720-as évek elején kivágott tölgyfákból készítették. Bíró Sándor tehát nem túlzott, amikor
fundatornak és építőmesternek nevezte magát 1724-ben. Nem csupán javított, magasított a
tornyon, hanem valóban az alapoktól (újjá)építette azt.

A szentmiklósi plébániatemplom periodizált alaprajza

37  VESZELY Károly: Erdélyi egyháztörténelmi adatok. I. Kolozsvár, Római Katholikus Lyceum Nyomda, 1860.
143. (a továbbiakban: VESZELY 1860)
38  Inquisitio seu Visitatio Archidiaconalis in Sede Siculicali utriusque Csik et Kászon facta per Adm. R. D. Joannem
Antalfi utriusque Csik, Gyergjó et Kászon Archidiaconum, nec non Ecclesiae Sz[ent]Györgiensis parochum, et Adm.
R. D. Michaelem Lukács, Ecclesiae S[ancti] Martini parochum. Anno 1716. mense Novembri et partim Decembri.
Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár, I. Fondcsoport: Püspöki, Érseki Levéltár., 6. Fond állag. Canonica
visitationes., 6. doboz. 13. kötet. 50-63. Fehér János kéziratos jegyzete alapján.
39  Bíró Sándor egy 2012-ben előkerült hasonló felirat alapján, a csíkkarcfalvi templom tornyán is dolgozott.
40  Erdélyi római katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek és okmányok. I. Közzéteszi: KOVÁCS András, KOVÁCS
Zsolt. Kolozsvár, Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány, 2002. 130.
41  A kutatást Tóth Boglárka és Botár István végezte (Anno Domini Dendrolab, Csíkszereda). A dendrokronológiai
módszer ismertetéséhez lásd a www.dendrolab.ro honlapot.
86 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

A torony elhelyezkedése már önmagában is több kérdést vetett fel. Ugyanis nem
pontosan a nyugati homlokzat közepén, a jelenlegi templom hosszanti középső tengelyéhez
igazodva épült, hanem attól északra található. Feltevéseink szerint ennek oka és magyarázata
az lehet, hogy a torony építésekor nem a hajó jelenlegi nyugati bejáratához, hanem egy akkor
még használatban lévő, északabbra található bejárathoz igazodtak. Ez egyben azt is jelenti,
hogy lennie kellett egykor egy déli irányban keskenyebb, korábbi templomhajónak is. A másik
erre alapozott feltevés az volt, hogy a fentiek szerint az északi és a déli hajófal nem tartozhat
egyazon építési periódusba, a déli hajófal egy későbbi átépítés, szélesítés nyomán jött létre.
A gótikus építkezés idejére vonatkozó helyi hagyományt jelezheti a kerítőfalon
látható 1501-es felirat, amely az egykori karzaton olvasható, elpusztult rovásírásos szövegre
megy vissza. Orbán Balázs, Gyarmathy Sámuel nyomán ír erről az elveszett rovásfeliratról,
melynek olvasata: „Urunk megettege fogván iránk egy ezer négyszerte százegy esztendőt, Mátyás
mstr. Gergely mstr. Cseálták”.42 Endes Miklós viszont levéltári adatok alapján tévedésnek
tartotta a csíkszentmiklósi felirat létét és azt csíkszentmihályhoz kötötte, viszont ő emellett
egy állítólagos 1498-as építési dátumról is tudósított.43
A templomnak a XIV.
századi említés alapján biztosan
volt XIII-XIV. századi építési
periódusa, és nyilván későbbi,
gótikus bővítése is, melyre a
helyszínen több részlet is utal.
Az irodalom állításaitól eltérően
a XVIII. századi építkezés nem
járt a középkori templom teljes
lebontásával, sőt ennek jelentős
maradványai ma is állnak az új
köntös alatt. A hajó kétlépcsős,
vízvetős támpillérei közül
néhány nagy valószínűséggel
a gótikus korszak marad-
ványa, és az alapján, hogy a
lábazati párkányok nem folyta-
tódnak az északi hajófalon,
valószínűnek vehető, hogy a
támpillérek utólag épültek a
Középkori faragvány Csíkszentmiklósról
korábbi (!) hajófalak mellé. Az
42  ORBÁN Balázs: A székelyföld leírása. II. Csík-szék. Pest, Pesty Frigyes Könyvnyomdája, 1869. 74. (a további-
akban: ORBÁN 1869)
43  ENDES Miklós: Csík,- Gyergyó,- és Kászon székek földjének és népének története 1918-ig. Budapest, Akadémiai
Kiadó, 1938. 71.
Botár István | Szépvíz a középkorban 87

északnyugati támpillér esetében erre markáns repedés is utal. Eszerint nem csak a XV-XVI.
századi bővítések, de a korábbi hajófal is jelentős magasságig, vélhetően az egykori párkány-
magasságig áll. Egy késő gótikus periódus emléke a cinteremkertben azonosított íves, mély
hornyolatokkal közrezárt pálcatagos ajtószárkő-töredék is. Már korábban feltételeztük, hogy
a gótikus szentélynek szintén vannak álló falai, ugyanis a jelek szerint annak csak a záródását
bontották el a XVIII. századi építkezéskor. A szentély déli fala azonban megmaradt, ma is
áll, sőt ezen az egykori lábazati párkány is megfigyelhető, illetve a záródás indulásánál a
visszabontott délkeleti támpillér is látható. Innét toldották hozzá a jelenlegi egyenes záródást.
A fenti előzetes megfigyeléseket a 2016. évi régészeti ásatás egyértelműen megerő-
sítette.44 A templom helyreállítási tervéhez kapcsolódó kutatások során több szelvényt
nyitottunk a templom körül. Az ásatás eredményei közül a legfontosabb, hogy sikerült
igazolni a korábbi helyszíni megfigyelések alapján megfogalmazott feltételezéseket: a jelenlegi
templom felmenő részeiben is jelentős maradványokat őriz a középkori egyházból, magyarán
a szentélyzáródást leszámítva a jelenlegi épület falai középkoriak. Az alapozási különbségek,
ill. egyezések azt is megerősítették, hogy az északi hajófal korábbi, mint a gótikus szentéllyel
egyidős déli hajófal. Magyarán a hajó északnyugati negyede jóval a gótikus bővítés előtt épült
meg. Ennek eredeti nyugati bejáratát a gótikus szélesítés után is megtartották és ezért épült
még később a torony kissé aránytalan elhelyezkedéssel északabbra. A sekrestye padlásán
egy utólagos falszakaszba befalazva a gótikus szentély agyagból égetett boltozati bordáit és
további faragott köveit is megtaláltuk.
Bár ezek az észrevételek a templom építéstörténete szempontjából alapvető fontos-
ságúak, a korábbi csíki templomásatások eredményeinek fényében szokványosnak mondhatók.
A megkutatott csíki templomok esetében szinte kivétel nélkül mindenütt hasonló periodizáció
köszön vissza: késő gótikus szentély és korábbi hajó. Abban azonban a csíkszentmiklósi
templom mindenképpen egyedi, hogy itt a későbbi mély és széles sírgödrök nem tűntették
el teljesen a korábbi sírokat és végre sikerült olyan temetkezéseket is megfigyelni, amelyek
a hajófalnál is korábbiak, ennek alapozása ugyanis vágta, fedte a feltárt sírok egy részét. Az
pedig igazán kivételes szerencsének tartható, hogy e sírok egyike, amelyet az északnyugati
támpillér alatt (!) tártunk fel olyan mellékletet is tartalmazott, nevezetesen gömbfejes
hajtűk maradványait, amely a temetkezés korát a XII. századra valószínűsítette. A vázból
vett csontdarab C14-es elemzése szintén ezt a korszakot eredményezte és a mintát 1039-1213
közé keltezte! Az általunk azonosított, a gótikánál korábbi templom építése előtt tehát már
temető, és nyílván hozzátartozó (fa?) templom is állt a dombtetőn, amelynek kezdetei akár
a XI. század végéig is visszanyúlhattak.
Ezzel a keltezéssel sikerült pontot tenni egy kellemetlen vita végére is. Csík lakott-
ságát ugyan a terepbejárásokból és ásatásokból előkerült kerámialeletek egyértelműen
az Árpád-kor elejétől, derekától igazolták, mégis többen vélekedtek úgy, hogy a Magyar
44  BOTÁR István: A csíkszentmiklósi Szent Miklós plébániatemplom 2016. évi régészeti kutatása. Kéziratos ásatási
jelentés. Csíkszereda, 2017.
88 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

Királyság berendezkedése nem terjedt ki erre a keleti medencére. A (XI-) XII. századi temetőt
és templomot igazoló leletek tehát nem csak a Szent Miklós plébániatemplom kezdeteit, de
az egyházmegye falvainak korabeli létét, és egyben a Csíki-medence XII. századi egyházi
és világi hovatartozását is eldöntötték.

Kőházkert

A falu területén nem folyt régészeti ásatás és a belterületen végzett terepbejárások

során sem találtam jelentős és jól keltezhető régészeti leletanyagot. Ennek ellenére a bejárások
során sikerült egy késő középkori udvarház nyomát azonosítani. A templomtól mintegy 170
méterre, keletre a falu alaprajzán egy nagyobb összefüggő telek rekonstruálható. Néhány
idősebb adatközlő szerint ezt a részt egykor Kőházkertnek hívták. Ma a területen több külön
telek található, de északi fele ma is beépítetlen. A helynév eltűnőben van, a középgeneráció
és a fiatalabbak már nem is nagyon ismerik.45 Ismételt bejárások során viszont a templomtól
délre, mintegy 200 méternyire egyértelműbb nyomok kerültek elő. A szomszédok elbeszélése
szerint egykor ez a rész beépítetlen nagy telek volt, a „községé”, melyen nagy kőépület állt,
és ezt a részt hívták Kőházkertnek, ahol egy gróf lakott. Többen a méter vastag kő alapok
helyére és irányára is emlékeznek, melyet ház- és kerítés építésekor, illetve villanyoszlop
állításakor és csatornázáskor megtaláltak és részben kibányásztak, bolygattak. Az (egyik?!)
épület az elbeszélések szerint legalább 15 méter hosszú, és többosztatú alaprajza volt. A
szomszédos udvarok veteményeseiben jellegtelen, de egyértelműen késő középkori töredé-
keket gyűjtöttem. Közöttük mázas csempedarabok, kályhaszemtöredékek is előkerültek.
Ugyanitt egy kisebb díszítetlen, apró kavicsos, kézikorongolt (?) töredék alapján korábbi
objektumok is lappanghatnak.
A helyi hagyomány szerint tehát a falu belterületén legalább egy kőből épített
udvarház biztosan létezett és egy másik léte is valószínűsíthető, hiszen a „Kőházkert”
helynevek minden esetben elpusztult kő udvarházakat jelölnek, így ezeken a területeken
egy rangosabb nemesi, lófői udvarház kereshető. Az okleveles adatok nem utalnak lófői
rangnál magasabb státusú családra a faluban, valószínű, hogy az egyik emlék a lófőként
említett Mezey családhoz köthető, amelynek több felcsíki faluban voltak rokonai, birtokai.46
Előfordulhat azonban, hogy a másik egy további, rangosabb családhoz köthető. 1618-ban a
vacsárcsi Fejér Máté perel a csíkszentmiklósi templomban található állóhelyek és székek
ügyében csicsói Petki Farkasnéval. Fejér és felperes társa a templomi helyek kapcsán azt
állította, hogy: „nekem őstől maradt mind az két álló hely”, amit a tanúk is megerősítettek,
mondván, hogy az egyik álló hely a „Fejér gyükerére való”.47 Korabeli alcsíki rendelkezésekből
tudjuk, hogy a templomi ülésrendet, székhez való jogot szigorú rendszabályok határozták
45  CSOMORTÁNI 2008. 94.
46  Ferencz Béla szerint a puszta telken a Kósa családnak volt kúriája. Ld. FERENCZ Béla:
Csíkvármegye monográfiája. Miercurea-Ciuc (reprint), Tipografia Péter, 1935. 53.
47  SzO IV. 200.
Botár István | Szépvíz a középkorban 89

meg.48 Úgy tűnik, hogy a Csíkszentmiklósra vonatkozó források ilyen irányú hallgatása
ellenére is feltehetjük, hogy a csíkvacsárcsi Fejérek (egyik?) ősei a csíkszentmiklósi birtokosok
közé tartoztak a XVI. században. A Fejéreket nagy valószínűséggel tarthatjuk a vacsárcsi
úgynevezett Sándor-kúria tulajdonosainak, és egyben a XVI. század közepi Csíkszék egyik
legfontosabb családjának. Előfordulhat, hogy a Fejérek egyik udvarházának emléke lappang
valamely csíkszentmiklósi Kőházkert helynév mögött, de más, forrásokban nem szereplő
előkelő családra is gondolhatunk. Az valószínűnek tűnik, hogy a birtokos család korán
kihalt, vagy elköltözött, talán az 1575-ös Bekes-féle lázadás után (?), mert 1757-ben csak
annyit tudtak, hogy „Közep tizben (…) pusztában állo nemes Fundus” áll, de egykori lakóit
nem említették.49 Hasonló folyamatok másutt is lejátszódtak jóval tehetősebb, jelentősebb
családok esetében is, így Poklondfalván az Andrássiak, Kozmáson a Beczek, Szenttamáson
a Lázárok udvarháza merült szinte teljesen feledésbe.
A község legdélebbi faluja Csíkborzsova, a Borzsova és Szent Miklós patak össze-
folyásánál terül el, a katonai térképek tanúsága szerint a középkorban két egymástól jól
elkülönülő szege lehetett. A helynév a Bors személynév szláv birtokraggal ellátott változata

A borzsovai kápolna déli nézete

48  Ld. csíkszentgyörgyi, csíkkozmási XVII. századi határozatok.

49  SZABÓ T. Attila: Csík-, Gyergyó- és Kászonszék. Szabó T. Attila kéziratos gyűjtéséből közzéteszi:
HAJDÚ Mihály, MAKAY Emese, SLÍZ Mariann. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2006. 49.
(a továbbiakban: SZABÓ T. 2006)
90 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

(Bors birtoka, Borsé értelemben),50 ami arra utalhat, hogy a megtelepedéskor vegyes, magyar-
szláv népesség élt a környéken.
Írott forrásban csupán 1496-ban szerepel első alkalommal, amikor egy jenőfalvi
egyezségben a csíkszéki tisztségviselők között említik „agilis vir Matheus Fejier de Borsoua”-t.51
Viszonylagos kései említése, a fentiek ismeretében századokkal követi a falu tényleges létre-
jöttének idejét. Az 1567-ben a 25 denáros adólistán Borsowa 28 adózási egységgel, portával
szerepel.52 1569 körül a főemberek és lófők összeírásában Borssowa-ból három főt írtak össze
(Mijkola Janus, Janus Barrabasne vidua, Janus Ferenczne vidua),53 míg az 1576-os Udvarhely-,
Csík-, Gyergyó- és Kászon-széki főemberek által fizetett 50 dénáros adó összeírásában,
Borsowa-ban az alábbi tételek szerepelnek: Illustrissimi Principis 12 fl 50 d, Johannis Lázár 1
fl, 50 d, Andrae Lázár 50 d.54 1591-ben mások mellett a csíki vasbányák művelésénél szerzett
érdemeiért, többek között Borsova-i Béres Tamás kapott lófőséget Báthory Zsigmondtól.55
1614-ben 50 főt írtak össze a faluban.56
A falu legrégebbi épülete a Szent József-kápolna, amelyről kutatások híján sajnos
meglehetősen keveset tudunk. A falu felső felében álló kápolna hármas térfűzésű (torony,
hajó, szentély). A szentély sokszögzáródású, nem azonos szélességű a hajóval. Építéstörténete
bizonytalan. Léstyán Ferenc csupán XVIII. századi adatokat említ,57 de tudjuk, hogy egy
közelebbről nem pontosított borzsovai kápolnába már 1614-ben brassói harangot hoztak,58
azaz a kápolna nagy valószínűséggel állt a XVI. század legvégén.
A mostani épületet szemmel láthatóan nyugat felé megnyújtották és tornyot is
építettek hozzá, a források szerint a XVIII-XIX. században. A bővítést a párkány szabályta-
lansága, illetve függőleges repedések is jelzik. A bővítés előtti eredeti hossza 9,6 m lehetett.
Falkutatás nélkül csak feltételezni lehet, hogy a szentély oromfalainak közepén álló, nem
középkori jellegű támpillérei és barokkos ablakai is utólagos beavatkozás során készültek.
Szentélye, a szomszédos delnei Szent János templom szentélyéhez hasonlóan, a tizenhatszög
három oldalával záródik, ami talán az időrend szempontjából is perdöntő lehet, azaz a
kápolna magját külső jegyei alapján is középkorinak gyaníthatjuk.
A falu belterületén végzett terepbejárások során, Alszegen és Felszegen is kerültek
elő nagy valószínűséggel az Árpád-korra keltezhető kézikorongolt edénytöredékek, illetve
későbbre keltezhető leletek is. Sajnos a töredékek csekély száma, kis mérete és külső jegyei
nem teszik lehetővé a pontosabb következtetések levonását.

50  Földrajzi nevek etimológiai szótára. I-II. Szerk.: KISS Lajos. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988. I. 243.;
FEHÉRTÓI 2004. 144.
51  SzO VIII. 167-169.
52  SzO II. 221.
53  SzO II. 272.
54  SzO IV/45., Székely Oklevéltár. Új Sorozat. I-IV. Szerk.: DEMÉNY Lajos, PATAKI József, TÜDŐS S. Kinga.
Bukarest-Budapest, 1983-1999. IV. 42-43. (a továbbiakban: SzO ú. s.)
55  SzO V. 151.
56  SzO ú.s. IV. 524-525.
57  LÉSTYÁN 2000. 273.
58  VESZELY 1860. 145.
Botár István | Szépvíz a középkorban 91

A falu alsó végén a régi országút mellett, amely ma Vásárútja néven ismeretes, a
késő középkorban már egy malomhely volt: „Borsoafaluanak az Also uegin es az orszagh
utan altal az mely Hyd vagion (…) Malomgely”, írták 1633-ban. Ott, vagy valahol a közelben
egy halastó is volt a XVIII. század közepén.59 A malom Mikola Ferenczé volt, akitől Petki
István vásárolta meg 1637-ben.60
A község jelenlegi közigazgatási központját adó északi elhelyezkedésű Csíkszépvíz
a keleti irányból befolyó Szépvíz patak mellett húzódik. Helyneve leíró jellegű, önmagában
pontosabb keltezésre nem alkalmas. Kedves és újjáéledő népi magyarázat szerint a falu
nevét magától Szent Lászlótól kapta volna, aki a keleti betörő csapatokkal vívott sikeres
harca után, ló itatás közben mondta volna, e szavakat: „mily szép víz ez.” A mesés történet
ellenére, a fentebb említett adatok alapján, igencsak valószínűnek tűnik, hogy a település
már az Árpád-kor folyamán létrejött.
A saját plébániatemplommal nem rendelkező csíki falvak többségéhez hasonlóan,
Csíkszépvíz első hiteles adatolása csak 1567-ből ismert, amikor a 25 denáros adólistán „Zepwijz
...53/due sunt exempte ad hamor” bejegyzéssel szerepel.61 Úgy tűnik, a faluban nem élt fő ember,
a főemberek és lófők 1569 körül készített összeírásában Zepwijz 14 lófővel szerepel („Zepwijz.
Bernat Mathe Balint Mjhal Mijklos Anthal Kos Istuanne vidua Albert Ferencz Agaston Barrabas
Agaston Ferencz Agaston Pal Kos Mjklos Kos Balint Mijklos Istuanne vidua Cristok Andrasne
Thamas Mjklos Thamas Janus”).62 A faluban másoknak is voltak birtokaiak: Rakos-i Mezey
Miklós, Péter és Mihály, illetve Amadefalwa-i Mezey János és Zentmiklos-i Mezey Marton
(nobiles et agiles) 1570-ben kapnak adománylevelet már korábban is meglévő Rakkosffalwa,
Georechifalwa és Zepwyszfalwa-i birtokaikra.63
A lófőkön kívül azonban számos közrendű család élt a XVI. században Csíkszépvízen,
1576-ban a főemberek által fizetett 50 dénáros adó összeírásában a falu összesen 28 forinttal
szerepel. Ekkoriban tehát 56 jobbágyporta volt a településen, melyek közül 46 fejedelmi
jobbágy volt. („Zep Wiz 28 fl Illustrissimi Principis 23 fl, Pauli Agoston 2 fl, Stephani Sándor 1
fl, Nicolai Tamás 50 d, Thomae Jánossi 50 d, Colomanni Miklós 50 d, Alterius Thomae Janossi de

A szépvízi lándzsacsúcs

59  SZABÓ T. 2006. 9.

60  SÁNDOR Imre: A csíkszentmihályi Sándor család levéltára. I. 1539-1756. Kolozsvár, Stief Jenő és Társa
Könyvsajtója, 1914. 79-81.
61  SzO II. 221.
62  SzO II. 271.
63  EFK 2003. 98. (335.)
92 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

Sz.-Miklos 50 d, Pauli Bálinth 50 d”). 64 1602-ben 49 fő tett hűségesküt a császárnak, 1614-ben

113 családfőt írtak össze, főember nem volt a faluban.65
A faluban mindeddig szintén nem zajlottak feltárások, így középkori történetéhez
csak szórványértékű leletek vallomását használhatjuk fel.
Hampel József egyik levelében említi, hogy Szépvízen egy Bölcs Leó (866-912)
pénzveret került elő. Lelőkörülményei ismeretlenek.66 Amennyiben a veret lelőhelye valóban
Szépvízhez köthető és nem csak gyűjtés nyomán került ide, akkor fontos bizonyítéka
lehetne a havasokat átszelő útvonalak
korabeli használatának. A Katolikus
Főgimnázium leltárkönyvében egy
Szent László érmet említenek, amely
talán a Pogányhavasról került volna
elő, ma azonban nincs a múzeum
gyűjteményében, így pontos keltezése
bizonytalan.67
A falu belterületén, a Templom
utcában a patakmederből egy köpűs,
levél alakú lándzsacsúcs került elő.68
Hossza: 31,6 (33 cm) ebből a köpű
9,6 cm, a levél alakú penge 21,5 cm
hosszú. Szélessége a pengénél 5,6 cm,
a köpű: 2,5-3,6 cm. Vastagsága a penge
gerincénél 1,3 cm, súlya: 543 g. A köpű
végén kis dudor (nem letört!), felette
kis felerősítésre szolgáló lyuk. Ezzel
A pogányhavasi Szent László kápolna alaprajza
a 2010. évi ásatás alapján
átellenben a köpű hiányos, szimmet-
rikus kialakítású lehetett. Elképzelhető,
de nem valószínű, hogy itt visszahajló tüske lett volna. A forma meglehetősen általános, hosszú
ideig tovább élő típus, ami a későnépvándorlás idején kifejezetten gyakori.69 Legközelebbi
párhuzamai a Ruttkay-féle III/b típusban, jó eséllyel egy Árpád-kori határőr felszereléséhez

64  SzO IV. 43.

65  SzO ú.s. IV. 81., 523-524.
66  GÁLL Erwin: Az Erdélyi-medence, a Partium és a Bánság 10-11. századi temetői. Szeged,
SZTE Régészeti Tanszék, 2013. 89.
67  Rep. 127. Szőcs János egykori múzeumigazgató nem tud róla. Benkő Elek feltevése szerint ez esetleg
egy késő középkori, hátlapján Szent Lászlót ábrázoló veret is lehetett.
68  Sebestyén Róbert (Csíkszépvíz) szobrászművész találta meg, segítségét ezúton is köszönöm.
69  Hasonló arányú és alakú lándzsák ismertek az őskorból és az Árpád-korból is ld. KOVÁCS László:
A honfoglaló magyarok lándzsái és lándzsás temetkezésük. In: Alba Regia, XI. (1971) 81-108. 2/1., 7/1. kép.
Berecki Sándor és Csíki Gergely szíves közlése szerint nem valószínű ős- vagy népvándorlás kori keltezése.
Botár István | Szépvíz a középkorban 93

tartozhatottak és talán közvetve az itt áthaladó utak használatának, védelmének bizonyítéka

is lehet.70
A Patak utca egyik telkén egy vörös színű vonalköteges, kézikorongolt, kavicsos
anyagú oldaltöredék is előkerült. További kísérőleletek hiányában eldönthetetlen azonban,
hogy a késő népvándorlás korra vagy a kora Árpád-korra keltezhető-e.
A falu további régészeti emlékei már nem belterületen, hanem a Moldvába vivő
havasi utak mellől ismertek.
A pogányhavasi Szent László-kápolna a falutól mintegy öt km-re északkeletre, a
Pogányhavason áthaladó út mellett fekszik.71 A középkor folyamán Csíkszépvíz volt az utolsó
lakott település a Moldvába haladó országút mentén. A régi országút azonban nem a jelenlegi,
a XIX. század elején kialakított, a Szépvíz pataka folyását követő új nyomvonalon haladt,
hanem Szépvízről északkeleti irányba rögtön nekirugaszkodott a falutól keletre magasodó
Csere-oldalnak, majd a hegyek gerincén, a beszédes Utak-köze nevű részen kapaszkodva,
a Pohányhavasra, majd innen a Széphavas felé haladt, és ezt követően még hosszú ideig a
hegygerinceken futott. A XVIII. századig lakatlan Tatros-völgybe csak jóval keletebbre a régi
vámnál (Alte Schantz) ereszkedett be. A régi nyomvonalat nem csak az első katonai felmérés
rögzíti nagy pontossággal, de a hegyekben ma is számtalan, egymással párhuzamosan haladó,
egybefutó-szétváló, felhagyott út figyelhető meg.

A Szent László-kápolna keleti nézete (2010)

70  RUTTKAY, Alexander: Waffen und Reiterausrüstung des 9. bis zur ersten Hälfte des 14.
Jahrhunderts in der Slowakei. In: Slovenská Archeeológia, XXIV. (1976). 2. sz. 299-301. 36. kép.
71  BOTÁR 2010.
94 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

A pogányhavasi Szent László-kápolna első, általam ismert adatolása egy 1699-es

térképről ismert. Visconti térképén jól kivehető, hogy a hegyekben két kápolna található az
országút mellett. A keletebbi Széphavason az út jobb oldalán szerepel a Szent Lélek-kápolna,
míg tőle nyugatra az országút bal oldalán a Szent László-kápolna.72
A XVIII. század végén Benkő József szintén ugyanezt a helyzetet rögzítette,73 majd
egy évszázad múlva Orbán Balázs már mindkét kápolnát romosként írta le.74 Orbán a kápolna
méreteit és alaprajzát is megadta: „Szépvíz felett északra felmagasuló Pogányhavasnak falu
feletti előfokán kápolnarom van; a 12 lépés hosszu, 7 lépés széles félkör apsisu szentélynek alig
két láb vastag falai még most is néhány láb magasságban megvannak, mellette mély üreg, monda
szerint a kut helye, közelében azon szikla, melyben két lóláb nyomához hasonló bemélyülés van,
ez Sz-lLászló lovának patkóhelye, mert a hitrege szerint sz. László, a hont duló pogány kunoknak
egy csapatját (Losteiner 36. F törököknek mondja) e havasokon szétvervén és megsemmisítvén,
győzelme helyén hálaimát emelt az ég urához, s egy emlék-kápolnát épített, azután pedig táltos
lovával, a nyomait most is védő szikláról leugratott a völgybe, hol a lezugó tiszta patakban lovát
megitatván, azt mondá követőinek: „Mily Szépviz”, miből eredt az oda épült falu neve”.
Szintén ekkoriban romosként említették a helyiek is: „ahol a nevezett szent király
tiszteletére a régi időben kápolna állott, melynek romjai mostan is láthatók.”75
A kápolna rosszra forduló sorsa alighanem az országút áthelyezésével magyarázható,
az egykor országút melletti épületet elkerülte a forgalom, így a XIX. század elejétől már
nehezen megközelíthető, elhagyatott helyzetű lett. Éppen emiatt utóbb a kápolna elhelyez-
kedése, neve elmosódott a köztudatban, és egészen a közelmúltig összekeverték a széphavasi
kápolnával (erről később részletesen), ahol viszont nem állt Szent László-kápolna.76
A Szent László-kápolnát helyi, szépvízi hagyomány szerint a múlt század ’60-as
éveiben a kőbeszolgáltatásra kötelezettek teljesen lebontották, utóbb felnőtte az erdő, pontos
helyét a helyiek is elfeledték, annak ellenére, hogy a közelében látható teraszok (muzsdák,
mezsgyék) alapján itt rendszeresen szántottak. Ugyanígy járt a legendás Szent László lovának
patkóját (sőt „húgyjelét” is megőrző) hordozó kő is, többen emlékeznek a sziklára, kőtömbre,
de pontos helyét senki nem ismeri, és azt sem lehet kizárni, hogy a jeles szikla is a szépvízi
Termelőszövetkezet mészégetőjében végezte. A fákkal, avarral teljesen beborított romokat
Kosza Antal Hargita megyei régészfelügyelő és Daczó Katalin helytörténész, újságíró
azonosította 2007-ben.

72  VISCONTI, Morando: Mappa della Transiluani: e prouintie contigue nella qualesivedano li confini dell’Ongaria,
e li campam’ti: fatti dall’Armate Cesaree in queste ultime guerre. Dedicata all’Aug’ta Regia Maestà di Gioseppe
Primo, Re de Romani ed’Ongaria da Gio Morando Visconti, sup’mo ingegniere per SM Ces in Transiluania In
Hermannstadt An: 1699. Stephane Welzer de Corona fecit. Joh. Conrad Predtschneider de Norimbergae sculp.
Cartographia Kft., fakszimile kiadás, Budapest, 2002.
73  BENKŐ József: Transsilvania specialis. Kolozsvár (1999 reprint kiadás), 218.
74  ORBÁN 1869. 75-76.
75  PESTY Frigyes: Helységnévtár. 1864. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, F1/3814. Csíkszék, XIX. század,
13. kötet. Mikrofilm-másolatok. (a továbbiakban: PESTY 1864)
76  MAGYAR Zoltán: Szent László a magyar néphagyományban. Budapest, Osiris Kiadó, 1998. 227-237.
Botár István | Szépvíz a középkorban 95

A helyszínen 2010-ben a helyi önkormányzat kérésére régészeti ásatást folytat-

tunk.77 A kutatást 2010 tavaszán erdőirtás előzte meg, amely során a halomszerű helyszín
környékén kivágták és eltakarították a kisebb-nagyobb fákat. Az alapos tisztogatás ellenére
a kápolna körvonalait mindössze a keleti, szentély részen lehetett érzékelni, ahol a felszín
határozott szintkülönbséget mutatott. Kőépületre a kiforduló gyökerek között gyűjthető
habarcsmorzsa utalt.
A gyepréteg eltávolítása után egyértelművé vált, hogy az erdő által visszahódított
felületen kevés olyan részlet maradhatott meg, ahol bolygatatlan részekkel számolhatunk,
hiszen a fák gyökerei nem csak a járószinteket, de olykor a falakat is átszőtték. Ezen a helyzeten
súlyosbított a kápolna romjainak durva bontása, amely kompakt omladékkal töltötte fel
a belsejének nagy részét. Ennek ellenére világossá vált, hogy Orbán leírásától eltérően, a
kápolna szentélye sokszögzáródású, melynek keleti falához (nem a sarkokon!) az építéssel
egyidős támpillér támaszkodik. A hajóval azonos szélességű szentély formája azonban nem
hasonlít az ismert csíki középkori kápolnák szentélyéhez, a rézsűs oldalak jóval rövidebbek
a keleti zárófalnál, így formája meglehetősen nyomott. A kápolna külső hossza 650 cm,
szélessége 520 cm. Alaprajza leginkább a szépvízi temető kápolnájának alaprajzára hasonlít.
A falakat a legtöbb helyen közvetlenül a magasan jelentkező sziklás altalajra alapozták,
másutt a korabeli járószinttől 20-30-cm-re bemélyedő alapárkot ástak. A szentélynél kiugró
alapozási lábazat is megfigyelhető volt. A fél méter vastagságú falakat sok meszet tartalmazó
habarccsal rakták, amelybe olykor valóságos sziklatömböket is belefoglaltak, nem törődve
azzal, hogy ezzel néhol megbontják a felmenő falsíkok vonalát is. Szintén szokatlan megoldás,
hogy a kápolna keleti felén az alapterület nem a külső falsíkok sokszögű irányát követi, hanem
itt egy egyenes falat építettek, és így a belső tér négyszögű lett (ennek mérete: 470 × 410 cm),
úgy, hogy a hatalmas kőtömböket magába foglaló külső szentélyfal és a belső egyenes fal
között üreg maradt. Itt vélhetően egy oltár állhatott.

A széphavasi kápolna alaprajza

77  Itt is megköszönöm Ferencz Tibor csíkszépvízi polgármester, Imre Pál gépkocsivezető
csíkszépvízi közbirtokosság), Incze János, Burján Zsolt régészhallgatók, György Ottó és Tamás,
illetve Zakariás Szabolcs középiskolai diákok segítségét.
96 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

A kápolna belsejében az egyenetlenségeket a hajóban agyaggal, a szentély felé eső

részen habarcsos morzsalékkal töltötték fel, de jól megfogható, egyenes járószintet csupán
a kápolna középső részén sikerült lokalizálni, másutt az omladék közvetlenül a sziklás
altalajon terült el.
A szórványosan előkerülő zsindelyszegek arra utalnak, hogy a kápolnát zsindelytető
fedte. A járószintről, illetve alóla gyűjtött kerámiatöredékek alapján a kápolna építése nem
valószínű a XVII. század előtt. A fentiek alapján a kápolnát olyan fogadalmi, vagy magán-
kápolnának gondoljuk, amelyet talán egy szerencsés utazás, esemény emlékére építtetett
valaki a XVII. század folyamán.
A kápolnának saját harangocskája is volt, ennek sorsáról többféle történet kering.
Egyik változat szerint a harangot két sötétpatak-szádi ember vitte el és adta a gyimeskö-
zéploki kápolnának 1772 körül, majd innen az új templomba került, ahonnan 1917-ben hadi
célokra elszállították. A szépvíziek szerint viszont a pogányhavasi kápolna harangja a helyi
iskolába került, ahol ma is látható, míg egy további változat szerint Szépvízre a széphavasi
kápolna harangja került.78 A kis harang alighanem olyan hasonló kis huszártoronyban
lehetett elhelyezve, mint amilyet a szépvízi örmény temető kápolnáján, illetve a szentmártoni
Krisztus teste-kápolnán láthatunk.
A régi országút mentén az írott és a térképes források a Szent László-kápolna mellett
további havasi kápolnákról is tájékoztatnak.79 A XVII. század közepén két különböző forrás
is említi, hogy Széphavason kápolnák állnak.
1649-ben Jegenyei Ferenc obszerváns szerzetes X. Ince pápának írt levelében két
búcsúengedélyt kér. Egyet „In pago Somlio in ecclessia Sanctae Mariae Anuntiatiae fratrum
ninorum Sancti Francisci reformatorum eodem die festo Sanctae Mariae, et secunda die Pentecostes
indulgentiae plenariae”, azaz a csíksomlyói ferences kolostorhoz, míg Pünkösd másnapjára
szintén igényel egyet: „In capellis Alpium Szep hauas pro secunda die Pentecostes indulgentiae
plenariae.”80 Aligha lehet kétséges, hogy a széphavasi kápolnák (!) azért szerepelnek egyszerre
a somlyói búcsúval, mert a Moldvából érkező, Csíksomlyóra igyekvő pünkösdi zarándokok
itt megpihentek, és misét is hallgattak. Erről tudósít Losteiner Lénárd ferences szerző XVIII.
század végi, sokak által idézett leírása. Ez egyben a legkorábbi hiteles adat a csíksomlyói
pünkösdi búcsúról.81
Van azonban egy korábbi forrás is, amely már 1630-ból arról értesít, hogy Széphavason
kápolnák álltak. Kun Szerafin ferences szerzetes jelentése kissé zavaros: „(…) Szep hauas, hoc
est Beatae Virginis, ubi in praesens quoque extat capella miraculosa Beatae Virginis in regione

78  MAGYAR Zoltán: Szent László a magyar néphagyományban. Osiris, 1998. különösen a 227-237.
(a továbbiakban: MAGYAR 1998)
79  BOTÁR 2010.
80  Litterae missionarium de Hungaria et Transilvania (1572-1717). III. Szerk.: TÓTH István György. Roma-Budapest,
Bibliotheca Academiae Hungariae in Roma, 2005. APF SOCG Vol. 269. Fol 52.
81  MOHAY Tamás: A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2009. 136-139.
Botár István | Szépvíz a középkorban 97

A széphavasi kápolna keleti nézete

Czik.”82 Mivel sehol máshol nem értesülünk arról, hogy Széphavason Szűz Máriának szentelt
kápolna állt volna, valószínűnek tűnik, hogy a szerző Csíksomlyót és a széphavasi emlékeket
összekeverte.83 A szerzőt a forrás közlője is megbízhatatlannak tartja, így előfordulhat, hogy
az általa jelzett, későbbi forrásokból nem megerősített titulus elírás lehet. Az első katonai
felmérésen viszont két kápolna van feltüntetve egymás mellett a Széphavason. Szintén két
épületet említenek a szépvíziek is a XIX. század közepén: „és annak tetején [Széphavason]
hajdani időbe egy templom és egy kápolna állott, melynek romjai jelenleg is láthatók.”84
Mindettől függetlenül az 1630-as forrás egyértelműen tájékoztat arról, hogy itt,
Széphavason már ekkor kápolna is állt. A két évtizeddel későbbi Jegenyei-féle adat fényében
lehetségesnek tartjuk, hogy a széphavasi kápolna már ekkor a pünkösdi búcsúsok pihenő-
helye, így a csíksomlyói búcsú első, igaz közvetett adatolása további két évtizeddel korábbra
valószínűsíthető. Szintén erre utal az a helyi hagyomány, mely szerint a csíksomlyói Szent
Péter egyházmegye azért kapta két évszázada valamely, meg nem nevezett moldvai vajdától
Bálványos-havasát, hogy cserébe a moldvai zarándokokat ellássák: „Alpium Bálványos quae
per Vajvodam moldaviae ante duo Secula Parochiae S. Petri ea lege collati sunt, ut pro Festis
Pentecostalibus ad Cs. Somlyo ventitantibus vicinis Ungaris in limitibus Moldaviae degeatibus
82  Relationes missionarium de Hungaria et Transilvania (1627-1707). I. Szerk.: TÓTH István György. Roma-Budapest
Bibliotheca Academiae Hungariae in Roma. 1994. APF SOCG Vol. 219. Fol. 394-398.
83  A forrásra és a hozzákapcsolódó információkra Muckenhaupt Erzsébet hívta fel a figyelmemet, segítségét itt is
megköszönöm. Ugyanakkor Széphavason egy haranglábat is említ a gyimesi helyi emlékezet, ami talán magya-
rázhatja a térkép adatát is, ld. MAGYAR 1998, 235.
84  PESTY 1864.
98 A határvédelem évszázadai Székelyföldön • Csíkszék és a Gyimesek vidéke

Somlyoienses triduanum hospitium concedant et pro reditu eosdem commeatu provideant (…).”
Az irat 1823-ban készült, így az eseménynek valamikor a XVII. század elején kellett történnie.85
Szőcs János szerint a Bálványos-havasa már a XVII. század elején-közepén adatolhatóan
a somlyói egyházmegyéé, ezért az adományozásnak, eszerint a moldvai zarándoklatnak,
és így a somlyói búcsúnak is a XVII. század közepénél korábban kereshetők a gyökerei.
Minekutána az írott adat és az első katonai felmérés is két kápolnát (illetőleg haranglábat?)
jelöl Széphavason, nem tűnik valószínűnek, hogy a többes szám esetleg a pogányhavasi
kápolnára is vonatkoztatható lenne.
A széphavasi kápolna méreteit Orbán ekként adta meg: „26 lépés hosszú, 8 lépés széles
épület, félkör apsisu szentélye a hajó szélességével bír, illetőleg annak minden megszakadás nélküli
folytatása.”86 A kápolna romjai jelenleg nem nagyon láthatók (eredeti hossza 17,5 m, szélessége
6,5 m, falvastagsága a szentélynél 70 cm körüli). Alaprajza meglehetősen egyedi volt, hasonló
középkori épület nemigen áll(t) a távolabbi környéken sem. A kápolnánál 2009-ben, vagy
2010-ben egy kisebb feltárás is folyt, aminek célja az volt, hogy igazolja azt a prekoncepciót,
hogy a félköríves szentély valójában egy átépített rotunda lenne. Az ásatás során azonban
nem kerültek elő visszabontott falak, így a rotunda feltételezett léte nem bizonyosodott be.87
2012 nyarán egy hagyományőrzésként kommunikált „helyreállítás” során a középkori
szentélyfal elbontásával és a hajófalak részleges elbányászásával egy új épület építését kezdték
el, amely a hagyománytisztelet jegyében egy sosemvolt alaprajzú és Csíkban teljesen idegen
megjelenésű kápolna építését eredményezte. Ezt megelőzően csak annyit sikerült elérni, hogy
egy kisebb leletmentéssel megkutassák a régi kápolna még nem bolygatott részét. Sztáncsúj
Sándor József (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) leletmentése során a kápolna
omladéka alatt, a járószinten egy XVI. század végi veretet talált, ami alapján biztosak lehetünk
abban, hogy a kápolna legkésőbb a század közepén már állt.88
Sajnos a bolygatás, illetve a korlátozott felületű kutatás miatt a kezdeteket illetően
nem tudtunk meg többet, így a kápolna építésének ideje továbbra is ismeretlen maradt.
Tekintettel arra, hogy ehhez a kápolnához köthető a csíksomlyói búcsú első XVII. század
eleji közvetett említése, a jelenkori beavatkozás különösen sajnálatos és kegyeletsértő.
Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a széphavasi kápolnák (ezen belül is a Szent
Lélek-kápolna) szorosan kapcsolódtak a pünkösdi búcsúsokhoz, vélhetően már a XVI-XVII.
század fordulóján, míg a pogányhavasi Szent László-kápolnához a pogányverő királyhoz
kapcsolódó regék köthetők. Egyelőre megválaszolatlan kérdés marad, hogy egy korábbi népi
hagyomány és a helynév interpretációja vezetett-e a titulus választásához, vagy a kápolna
védőszentje generálta a Szent Lászlóhoz kapcsolódó hagyományt.
Szépvíz község, illetve a Szent Miklós plébániatemplom alá tartozó falvak középkori
adatainak áttekintése, illetve a csíkszéki településtörténeti rekonstrukciók nyomán az alábbi
85  BENKŐ 1853. 97. Az adatot Szőcs Jánosnak köszönhetem.
86  ORBÁN 1869. 76.
87  Darvas Lóránt közöletlen ásatása.
88  SZTÁNCSÚJ 2012.
Botár István | Szépvíz a középkorban 99

történeti kép vázolható: a területen legkésőbb a XII. század közepén már a Magyar Királyság
és az Erdélyi püspökség területén álló falvak álltak. Az itt lakó népesség alapvető feladata a
keleti határ felügyelete lehetett. A hegyeket átszelő utakról ugyan csak a késő középkortól
vannak adataink, de igen valószínűnek vehető, hogy ugyan nagy volumenű forgalom nem
zajlott rajtuk, de korábban is használatban voltak. A székelyek a tatárjárás körüli évtizedekben
kerültek erre a vidékre, aligha függetlenül attól, hogy a korábbi határvédelmi kereteket a
tatárjárás eltüntette. Valamikor ekkorra lezajlott a szláv helyneveket adó és átadó népesség
asszimilációja is. A székely haderő olykor védekező jellegű megelőző tevékenységgel védte
a határt (például az utak bevágása 1285-ben), máskor a hegyeken túllépve a potenciális
veszélyforrást saját területén megtámadva űzte el a közvetlen veszélyt (mint az 1345-ös
moldvai hadjárat). A határ biztosítása a XVI. század elejéig megbízhatóan működött ebben
a formában.