Adrienne megérintette Balint vallit. ~ J6jj6n! — és megindultak a kerten. Messze vezetett el. Utkozben nem szdltak egyméshoz. A kert végére értek. Ott a dombhajlas szélén egyszerti pad, mar liléra Gregedett deszkabél. Leiltek. ~Ez.a kedvenc helyem, Mindig ide szktem gyermekkoromban. Valéban gyényérii kilatds nyilt innen. Nem az a vadregényes tij, amit kézdnségesen szépnek hivnak. Nem afféle ,anzikszkdrtya"-dolog, sziklikkal, erdékkel, égbe meredé svirtekkel. O, nem! Egészen més. Furesa, idegennek szokatlan és talan estnya is, mert kopat. MMégis valami nagyszabasti szépség tolti be. Fatlan, enyhe hajlasti hegyek sorakoznak egymas mog6tt. Szdmtalan dombgerinc, ameddig a szem ellat, mindenikuk majdnem azonos gorbialésben. A tetévonalak kissé sitétebben irddnak egymas folé, mind jobban, jobban kékillve, ahogy tivolodnak, de kézel vagy messze, mindig és mindeniknél a lathatatlan volgyek pardja elhalvanyitja a hegyoldalt, és csak a peremdk rajzolédik tisztén. Sok, sok, sok gerinc, mondhatnam zenei ritmusban. — Kora dsz van. A szénafiivek — igy hivjdk ott a hegyi kaszalékat — mar elégve, Zoldessérga minden, ami kéizelebbi, minden sziirkén enyhil, ami tovabb van, fokozatos étmenetben viligosodva, mig, a léthatérra emelkeds utolsé hullémsorok mar ragyogéan galamb-sziniiek, akar az ég, az ember csak mozdulatlanséguk miatt tudja, hogy nem felhdk, hanem hegyek. Valami éridsi dcedn hullamzésa lehetne ez, melyet pogany istenek mozdulatlanné vardzsoltak. Es ahogy a hab a tengeren meg-megszakitja néha a hullamsikokat, igy hegycsuszamlisok, vizmosasok itt-ott apré kiipokat vetnek fl, zavaros meandereket rajzolnak, sAfranysdrga rendetlen szakadékokat tomek a mindent eltompité aszalyos gOzbe. A legkopdrabb helyeken arvalényhaj terem. Azt mér ezilstés honak hinnéd. — Valami méla, de hatalmas nyugalmat hirdet minden. Minden messze van és végtelendil tugyanaz és mégis més é més, némileg més. ~ Ort az a ponk, mely kibiivik egyedal, kerek, mint a cipd, amaz. hegyes, mint a sitor teteje, ~ onnan hirtelen indul le a hegyhét, hogy felszdkjén ijra, amott pedig alig lejt, mig végil lesill yed hirtelen, mas kékl6 testvérgerincek kézé. — A mélységes vélgyben a mi 16. A nidja még haragoszild, majdnem Fekete. Néhol megszakad az, és ott sikviz sOtétik. A tikrén néhdny vadkaesa karcol gyémént V betiiker, Es cstind van, mérhetetlen esond. Kézvetleniil a pad elétt elhagyott temeté. Néhiny édon kopjafa meredezik kia félburjénzott csaldnbél. Kélvinista temet6 Iehetett egykor, miclétt elpusztult az eklézsia. Lennebb egy dombocskén valami falmaradék nyomai, Talén a templom dllt ott valamikor 1 Adrienne kereszibe tet labakkal, jobb tenyerébe timasotott dllal ult mozdulatla Maga elé nézett és soké nem szélalt meg. Végiil eldvette a stirgényt & a szomszédjanak nydjtotta. ,Jéjjén haza azonnal - Uzdy." Ez volt a széveg. Balint kérdéleg nézett a fiatalasszonyra, Végill kérdezte is: —Ez mit jelent? ~Semmit. Semmi fontosat. Semmit, aminek jelentésége lenne. Ha a baba beteg volna, nem hivnanak. Olyankor nem kellek. Maskor sem, de olyankor éppen nem. Mikor fél éve lazas volt, kizartak a gyerekszobabél. Mindent az anyésom csindl. Midta megsziiltem, elvették télem. Mert én nem értek hozza, azt mondtak. Azt mondtak mind a ketten. — Semmihez sem értek, azt tartjdk. Akérmit prdbaltam, Nem. Nem kell! Nem kell lem semmi ~ csak... sak... mint egy szép butordarab, vagy valami héziallat... csak ez... sak ez vagyok én ott. Hosszabb sziinetet tartott, majd masként folytatta:= Mikor hozeémentem, azt hittem, hesznilni tudok. Segiteni a munkéjaban,térsa leon, Valoban az lenni. ~ Ameddig udvarolt, a matkasdgunk alatt is ilyencket magvarazot. ~ O! sokat & sokszot! ~ Hogy egyedul van, hogy senkijesincs. Hogy valaklér, hogy munkas, szorgalmas ember ~ és valaki szimra.. és valakivel egyurt, aki miatt.. ES misnap?! Mit masnap egészen més lett, mintha mindaz, amit mondoxt, mind csupan, — csak gy! maszlagnak. Isnt elallgatot egy ide 6s kifelé tek LLedinykort lazadozésaira gondolt vissza, Arra a sok Konvenciondlis Koratra, mely neki, ak <éveken at kulfoldh neveléintézetden szabadabb és emberbb levegoben éit,olyan tichetelen lefokozist jelentct. — Egyetlen valamirevalé kinyvst nem clvashatet, semmi_ komoly srindarabot meg nem aézhetet, legératlanabb lednyleveleit félboncontdk, miel6x hozza jutotak: sehol garde-dame neélkil nem tartickodhatot egyetlen percig se, mindig ériet mindig figyelték, minden szava, mozdulata miatt zsémbek vele az anyja. Ugy bint vele folndttleiny koraban, mintha kisgyerek lenne, akit flytonosan korholni & kommandirozni kell. Es viszaemlchezett egy Jelenetre, mely talin legsdlycsabban esett tbe akkor, midén lhatérorta, hogy hozzimegy Uzdy ‘Palihoz. — Uzsonnira vindk Laczék rokonalboz Advienno-t_ Az Greg nevoldné, Marin kisexszony boteg volt, Miléihné podig még sziesszou Hogy meg ne zavarja az anya él, amiért az mindlig hategudon, ~ & meghallvén, hogy a kocsijuk mar befogva, a kapu alat var, mi rosszat sem gondolva lement,beleit € a csukott hintoban inassl a bakonelhaitatot az alig6t percayre lako Laczdk nagynénigher Borzaszas kovetkezménye lett ennek a szirayt meréseségnek, ‘Az anyja a legborzasai6bb dolgokat mondka neld, elvewmilsdgi6l, romlowségrél, htdlansagral és saa mes védat, melyet esak aréri burkol be némileg, mert a nya elét a prostticidt kifejevetten nem nevezhette meg. Az apja is bimbéltrettetS nagy szdjival, de supa ezért, met alkalom volt reé. Akkor hatérorta el, hogy elfogadia Uzdy Palit. Komoly foglalkozast emiernek ismert, ki rtkin jot varosba és mis voli sokban, mint az. sok I¢ha, drbézol6 fefi. ~ Nem szerelem miat. O, nem! Hanem szabadulasi vagyb Kiszabadullni ‘ebbél a gyermeki rabssighsl. Maga ura lenni, ember foladacr vali. EE gondolatsor-végén se6lalt meg tt: — Tudor, maga nem éete, miért mentem hozza Palthor. ~ O, ne tagadja! — Eat mindig Greztem, ha talalkoztunk. ~ De itt leheretlen volt Slnem, Nem birtam tovabb. & azthittem, hogy oft kellek. Hogy hivatis, segités. ~ Hogy lényeges. Eihitem. ~ Es oft sem vagyok senki.. Csak eppen hogy azt olvashatok, amit akarok es eqyeditsealhatok az erdoben..! ~ Osmeri arta vidéket, 2 Almas mentée?~ Gyonytri erd3k vannak ot. = Szegény Addy! — mondia halkan Balint é megfogta a mellete fekvé Kezet. Lassan simogatta @ hosszd,hallékony uijaket, a puba tenyért, a simma csuklot, Adrienne nem vonta vissza a Kens. Bizakodva hagyta nla. Talin jélesett, megnyugtaté volt, mint mikor a Kisgyerek, ha megiute mag, elfeled a fijdalmét, hogyha cid ak ‘Occ macadta ea fort kezei kozatt és 6 tovabb besaelt: ~ Es vissea kell mennem, még ha ellent is mondhatnék... azoknak, de a mama tudja, hogy visszahivtak. Nem voina maradisom it! ~ Pedig it olyan j6. Ie a leinyokkal elelejtem, milyen borzaszt6an egyedl vagyok! ‘Ac utolsé sz6kat mir majgnem sigva moneta 6s elhallgatot. ‘A messziséybe nécettvalloztlanul. Nem fakadk srva, de tigra ny nagy seemeit hianyek oménca vonta be: a szempill: sixd sévényéd azonban nem léptek ‘Most Bilin: Kezdet heszéini. Meleg rokonszenviel, nagy-nagy szeretetel. Elmondka rilyen kivalénak tata, milyen egyetlennek. Elmondia, mi mindent gondoit réla. mini ‘menynyire becsilte mir leénykordban, milyen més, més! Senkihez sem hasonlénak tarota, 6 eddig soha el sem gondolt éraések tolonstak f81 az éntudataba, Koveteltek 5201, sk-sokdos 6 rajongé sz6t, melyek tovaszalltak e percben folfakacl indulatnak hédol6 himnokeiként, ~ Soka beszéh gy. A kezei e szavak ritmusival simogattak a n6 kezét és lassankint akaratén kivil elindultak a ‘mezielen Karon fol a konyokig, € ujra vissza az uijak heayéig, Elsobben csak a j6 barat beszélt Bilimb6l, a vigasztal6, a mogerts, de tan annak a virdgszirom bémnek a stmasdga, a2 cllankad visszahjl6 uljak passeiv engedékenysége miatt, vagy mert ia é most formic és kifejezést nyert, ami exlig ismecetlendl nOvekedest a szivében, a szavai mar nem 2 baratség sravai csupén, a kezei mar tObbé nem csak csillapité kezek. Zsolozsméz6 mondetai Kize ‘mintha pontot tenne olykor, meg-megesokolta a né ujait itor, a hajlékony tenyorét, a hivs csuklojat, 6 lassanként az aka folesuisziak @ még mindig akaratlan karon, Mar szevelemrél beseélt, azutin vagyrél, azutin Kivetelésrl, mar clint a baritsig, egéscen é esak a szenvedély beszélt, az asszony szépségérdl, ajkainak visszahajl6 ivérél, hnajanak loboge Oriletérdl, a borérol, a nyakarél, —halalrol 6s tljesulesr ar perc volte ez, vagy sok-sok id? Egyikik sem tudta Adrienne mozdulatlan hallgatott. Hallgatta tin, nem a szavakat, dea zenéjket. ‘Mikor azonban konyokének hajléssban hosszabban tapade meg a férfi szaje, hirclen folesamél. Elida a hart és folugeou. — Hat maga Is? ... Maga is..! Maga is csak azért.. azért! Maga is azért! ~ Hat senkim sines! Senkim! Senkim! GyGl615 szemmol nézett red, merev trtishan kiegyenosedve és clindult visza a haz fel6, ~Nézze, Addy, nézze... és bocsisson meg.. De a ni esak ment ftilemelt lal, kinydrtelen daccal. Végil némin mentek egymis mellet. Még aznap délutdn Abédy hazaindalt Hosszasan bicsizott a hiziaktl, Végigparolizta a Milé&th papst, 2 leinyokst, Zolénkst, ‘még a francia vénkisasszonyt is, Szerevet volna alkalmat tallni, hogy Adrienne-nel nétiny seit vélison. Bocsénatkéxt szemmel kisérte Gt folyton, de a7 kitért eldle, é mikor mély alézattal meghajtorta magit,fagyosan adott kezet neki & azonnal elfordult tle. Visszapillantott, mikor a hintja elindult Judith 6 Margit a verandérl integewtek bess, Adrienne nem volt velok, tin visszarnont a hizba. Lebajva a kerten, le a majorkapu mellet, le a meredek kaptat6n, & kia t6parti Ura, hol tegnap olyan boldog vigsdggal érkezet ide, a szive ott dobogott a torkaban, ‘Uay érezte, orokre elvesztetie Miloth Adrienne-t.