Jó szokások kialakítása -rossz szokások kitakarítása

TIZENNÉGY ÚJ VISELKEDÉSFORMA, AMELY ENERGIÁVAL TÖLTI BE ÉLETED

JOYCE MEYER

Immanuel

A magyar fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Joyce Meyer: Makinggood habits, breaking bad habits (14 new behaviors that will
energ ize your life)
Copyright © 2013 by Joyce Meyer
FaithWords/Hachette Book Group
237 Park Avenue, New York, NY 10017
www.faithwords.com
Printed in the United States of America
First Edition: April 2013
ISBN 978-1-4555-1738-1
Hungárián edition © Immánuel Alapítvány 2014 Magyarországon kiadja:
az Immánuel Alapítvány Kiadója: az Immánuel Szószóró
9700 Szombathely, Pf.: 320
Tel.: +36 1 267 1551
www.immanuel.hu
immanuel@immanuel.hu
Felelős kiadó: Géczi Károly Fordító: Jávorné Barsi Boglárka Olvasószerkesztő:
Molnár Mária Műszaki szerkesztő: Horváth Gábor
A bibliaidézetek közléséhez Károli Gáspár fordításának revideált változatát
használtuk, az ettől eltérő fordítást külön jeleztük. Ahol a
szövegértelmezés megkívánta, az angol verzió saját fordítását adtuk közre.
A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.
Minden jog fenntartva.
A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes,
írott engedélye szükséges, kivéve a rövid idézeteket.
ISBN 978-615-5246-37-1
Nyomdai munkák: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.
Felelős vezető: Vágó Magdolna vezérigazgató

BEVEZETÉS
Mindannyiunknak vannak szokásai. Némelyek jók, míg mások rosszak. A jók használnak
nekünk, életünket örömmel és erővel gazdagítják, a rosszak azonban nem tesznek
mást, mint megfosztanak minket örömünktől, és megakadályozzák a sikereinket.
Szokás az, amit gondolkodás nélkül megteszünk. Ez a megszokott viselkedésünk, vagy
egy olyan viselkedésforma, amit gyakori ismétléssel sajátítottunk el. Azt olvastam,
hogy tetteink kerek negyven százalékát puszta megszokásból tesszük.
Ha a kezedben tartod ezt a könyvet, valószínűleg azért teszed, mert hozzászoktál,
hogy gyakran olvasol. Mások, akiknek kétségbeesett szükségük volna a könyvben
található információkra, nem jutnak hozzá, egyszerűen azért, mert nem tették
szokásukká az olvasást. Valószínűleg azt mondják, „utálok olvasni”. Ha folyton
azt ismételgeted, hogy utálsz valamit csinálni, attól az a teendő csak még
nehezebbé, még kevésbé élvezhetővé válik.
Kifejleszthetünk jó szokásokat és kitakaríthatunk rosszakat ismétlés útján. A
szakemberek szerint harminc nap alatt kialakítható vagy kitakarítható egy szokás,
ezért arra hívlak, hogy próbáld meg: változtasd meg az életedet szokásaid
megváltoztatásával! Először talán nehéz lesz, de szorgalommal és türelemmel végül
sikerülni fog. A jó szokásokat, amelyeket állításunk szerint szeretnénk
kialakítani, többek között azért nem sajátítjuk el, mert az azonnali kielégülés
kultúrájában élünk. Mindent azonnal akarunk, és nem értjük, hogy a sok jó dolog,
amire vágyunk és amire szükségünk van, nem lesz csak azért a miénk, mert akarjuk.
Jó szokásokat azok tudnak kialakítani, akik kitartanak, és semmiképpen sem adják
lel.
Vince Lombardi azt mondta: „A győzelem szokás - sajnos, a vereség is az.” Azt is
mondta: „Amikor megtanulunk feladni valamit - a feladás már a szokásunkká is vált.”
Hozd meg most azonnal a döntést, hogy a jó szokások kialakításának és az elhagyni
kívánt rosszak kitakarításának területén győztes lehetsz, és az is leszel!
Sose fogj hozzá semmihez kételkedve és attól rettegve, hogy kudarcot vallasz! Úgy
kezdj hozzá ehhez a könyvhöz, hogy hiszed: meg tudsz változni! Isten segítségével
képes vagy jó szokásokat kialakítani és rosszakat kitakarítani. Jó szokások
kialakításával jobb emberré válhatsz.
Nemrégiben a Real Simple magazin megkérdezte olvasóitól, milyen szokásokkal
szakítanának. A válaszok listája hosszú volt! Ilyenek voltak rajta:
• Mobiltelefon-függés
• Hallgatózás
• Dolgok félbehagyása
• Körömrágás
• A vásárlás mint szórakozás
• Rendetlenség
• Önmagunk kritizálása
• Túl sok tévénézés
• A „szundi” gomb lenyomása
• Gyorshajtás

Most képzeld el, hogy mindezekről egyszerre akarsz leszokni. Gondolod, hogy
sikerülni fog? Biztosíthatlak, hogy nem! Túl sok lesz egyszerre. Ráadásul egy
szokás elhagyásához összpontosítás és erőfeszítés szükségeltetik, és minél régebbi
a szokás, annál jobban berögzült. Vagyis az első kulcsfontosságú lépés, hogy
kiválasztasz egyetlen legyőzendő szokást. Ha egy kisebbet választasz,
hamarabb leszámolsz vele. Kezdd kicsiben! A győzelem arra bátorít majd, hogy
kezelésbe vegyél egy következő, talán már nehezebben legyőzhető szokást. Ez a
győzelem fellelkesít, és eltökéltté tesz, hogy még eggyel leszámolj.
Hja, a szokás! Senki sem hajíthatja ki az ablakon keresztül: ki kell
kísérni a lépcsőházba, s azután fokonként lecsalogatni.
Mark Twain

Írj listát azokról a szokásokról, amelyeket szeretnél kialakítani, valamint azokról

is, amelyeket szeretnél kitakarítani! Most válassz ki egyet, és alkalmazd az e
könyvben bemutatott elveket annak érdekében, hogy tedd, amit tenni akarsz, és ne
tedd, amit nem akarsz!
Ha egyesével fókuszálsz a kialakítani kívánt szokásokra, végül a természeteddé
válnak. Ha - egyenként - azokra irányítod a figyelmedet, amelyeket le akarsz
küzdeni, végül egytől egyig mindet legyőzöd. Ha azonban egyszerre tekintesz az
összesre, túl soknak fogod találni, és elveszted a csatát, mielőtt még
hozzákezdenél. Úgy a legkönnyebb a változáson munkálkodni, ha egyszerre egy
napra és egy témára koncentrálsz, és ebben kitartasz egészen addig, amíg meg nem
tapasztalod az áttörést. Soha ne vegye el a kedvedet, hogy még nem arattál sikert,
inkább légy elégedett, mert a siker felé tartasz. A csüggedés csak leszívja az
erődet, amelyre pedig szükséged van - és amellyel rendelkezel is - a siker
eléréséhez.
Meg kell vallanom, hogy íróként nagyon lelkes vagyok magam és az Olvasó miatt is,
mivel tudom, hogy ez a könyv mindkettőnknek hasznára válik. Alig várom, hogy
kialakíthassam a még jobb szokásokat, és imádkozom azért, hogy te is így érezz,
kedves Olvasó! Csupán ennek a könyvnek az elolvasása még nem juttat el az áhított
sikerhez, de megadja a szükséges eszközöket, és remélhetőleg fellobbantja szívedben
a változás iránti szenvedélyt. Ez a szenvedély pedig olyan, mint a kerozin: ha
megvan, már nincs megállás!

Jó szokások kialakítása -rossz szokások kitakarítása

1.
FEJEZET
A szokás anatómiája

A szokás olyan cselekvés, amit ismétléssel sajátítunk el, és végül tudtunkon kívül
vagy nagyon kis erőfeszítéssel gyakorolunk. Először mi alakítjuk a szokásokat,
azután azok alakítanak minket. Azok vagyunk, amit újra meg újra megteszünk. Ne dőlj
be a gondolatnak, hogy egyszerűen képtelen vagy máshogyan cselekedni -az igazság
az, hogy képes vagy valamit megtenni vagy nem megtenni, ha igazán akarod.
Legalábbis mindazt, ami Isten akarata, meg tudod tenni, és ebben a könyvben éppen
ilyen dolgokról lesz szó.
Megtanultam, hogy ha az általam kívánt és szükséges jó dolgok megcselekvésére
koncentrálok, az segít legyőznöm a rosszakat, amelyeket nem akarok tenni. A Biblia
azt mondja a Róma 12:21-ben, hogy a gonoszt jóval győzzük le. Azt hiszem, ezt az
igét kell alapul vennünk ebben a könyvben, illetve azon az úton, amelyre most
együtt indulunk.
A másik igevers, amire szeretnélek emlékeztetni, miközben célod felé törekszel, a
galatákhoz írt levélben található.
Mondom pedig, [Szent] Szellem szerint [Őt meghallani, uralmát
és vezetését elfogadni készen] járjatok és éljetek [szokás szerint],
és akkor biztosan nem tesztek eleget a test (az Isten nélküli emberi természet)
kívánságainak és vágyainak.
Galata 5:16- az angol fordítás alapján

Ha a gonosz tetteinkre koncentrálunk, az nem segít az általunk vágyott jó dolgok

megtételében. Ez nagyon lényeges bibliai igazság. A jó hatalmasabb, mint a gonosz.
A világosság elnyeli a sötétséget, az élet legyőzi a halált. Bármit kínál Isten, az
mindig hatalmasabb, mint az, amit a sátán kíván nekünk. Az ördög azt akarja, hogy
rossz szokásaink legyenek, Isten vágya azonban az, hogy kövessük a Szent Szellemet,
és engedjük, hogy elvezessen abba a jó életbe, amelyet Jézus a kereszthalálával
szerzett nekünk, hogy élvezhessük azt. A jó élet pedig a jó szokásokkal teljes
élet.
A jó szokások kialakításának és a rosszak megtörésének egyik összetevője, hogy arra
fókuszálunk, amit tenni szeretnénk, és nem arra, amit abba szeretnénk hagyni.
Például, ha hajlamos vagy rá, hogy többet egyél a kelleténél, és szeretnél
kiegyensúlyozott, egészséges étkezési szokásokat kialakítani, akkor ne gondolj
egyfolytában az ételre! Ne ínycsiklandó desszertekkel teli
szakácskönyveket olvasgass, inkább vegyél a kezedbe egy jó könyvet a
táplálkozásról, amely segít jó döntéseket hozni. Foglald el magad olyasmikkel, amik
elterelik a gondolataidat az ételről.
Ha a rendszeres testmozgás szokását szeretnéd kialakítani, ne azon gondolkodj és ne
azt mondogasd, hogy ez mennyire nehéz, hanem inkább arra gondolj, micsoda eredménye
lesz a kitartásodnak. Igen, kell, hogy időt szánj rá, bár úgy hiszed, abból
neked sosincs elegendő, és kezdetben természetesen izomlázad lesz. Amikor 2006-ban,
hatvannégy évesen először kezdtem edzővel tornázni, annyira fájtak az izmaim,
mintha megbetegedtem volna. Fájtak is még vagy két évig, én legalábbis úgy éreztem.
Őszintén szólva, valahol valami mindig fájt. Végül azonban elkezdtem élvezni ezt
az érzést, mert tudtam, csak azt jelzi, hogy fejlődöm.
Ha az adósságaidtól szeretnél megszabadulni, ne arról gondolkozz és beszélj, mi
mindent nem csinálhatsz majd, és mennyi mindennek híjával leszel, amíg vissza nem
fizeted a tartozásodat. Ahelyett, hogy a céllal együtt járó negatív dolgokra
gondolnál, arról beszélj, milyen csodálatos lesz az adósság nyomasztó,
zsarnoki uralmától szabadon élni.
Az embert motiválja a jutalom, vagyis ha előretekintesz a jutalomra, meglesz a
kitartás is, amely a cél felé való továbbhaladáshoz szükséges. Ne add át magad a
vereségnek még a harc előtt azzal, hogy elmédet a helytelen dolgokra irányítod. Az
ember arra megy, amerre az elméje vezeti, úgyhogy ügyelned kell, hogy gondolataidat
inkább arra fókuszáld, amit szeretnél, és ne arra, amit nem.
Ismétlés
A (jó és a rossz) szokások kialakításának a kulcsa az ismétlés. Miközben egy jó
szokás kialakításán dolgozol, szükség lehet emlékeztetőkre, hogy a kívánatos dolgot
cselekedd. Kérd a Szent Szellemet is, hogy juttassa eszedbe azokat. A Biblia azt
mondja, Ő mindent eszünkbe juttat majd, amikor szükségünk van rá (János 14:26).
A lányomnak, Sandrának szüksége van biztató szavakra. Ez a szeretetnyelve, ami azt
jelenti, hogy akkor érzi az emberek szeretetét, ha biztatják őt. A férje, Steve,
nem „beszéli ezt a nyelvet”, ezért a házasságuk elején fel sem vetődött benne, hogy
Sandrát szavakkal bátorítsa. Néhány könnyes jelenet után, amikor Sandra újra
és újra elmondta, mennyire fontos ez a számára, Steve emlékeztetőket helyezett el a
naptárában, hogy bátorítsa a feleségét, és bókoljon neki. Probléma megszüntetve! Az
új szokások kialakításának legjobb módja az, ha időnként olyan egyszerű dolgokat
alkalmazol, mint például az automatikus emlékeztető.
Valaki egyszer elmesélte, hogy egy évig a csuklóján tartott egy gumiszalagot, és
ahányszor azon kapta magát, hogy a körmét rágja, meghúzta, hogy megcsípje - így
emlékeztette magát arra, hogy ne rágja többet a körmeit. Végül működött a dolog.
Van, aki keserű ízű anyagot ken a körmére. Amikor öntudatlanul rágni kezdi,
a kellemetlen íz emlékezteti, hogy hagyja abba.
A rossz szokások ellenségeink az életben, mivel hátráltatnak minket abban, hogy
azzá legyünk, akivé lenni szeretnénk. Amikor egy ellenség meg akar semmisíteni, nem
mutathatsz iránta könyörületet. Isten vezette Izrael népét, hogy birtokolják a
nekik megígért földet éppen úgy, ahogyan minket vezet a felé a jó élet
felé, amelyet megígért nekünk. Sok ellenséges nép került szembe velük, éppúgy,
ahogy a gonosz is velünk. Isten azt mondta a népnek, hogy teljesen irtsák ki az
ellenséges népeket, ne szövetkezzenek velük, és ne legyenek irántuk könyörületesek,
nekünk pedig éppen így kell tennünk a rossz szokásainkkal, amelyek megrabolnak
minket a célunktól (5Mózes 7:1,2).
Bánj kíméletlenül és irgalmatlanul a rossz szokásokkal! Találd meg a módját, hogy
azokat a jó dolgokat cselekedd, amelyeket valóban szeretnél! Ismerd fel, hogy a
rossz szokások megfosztanak bennünket az Isten által elrendelt élettől! Ne gondold:
„Ó, ez csak egy rossz szokás, nem nagy ügy!” Ha ezt gondolod, nagyon valószínű,
hogy az adott szokással sohasem fogsz leszámolni. Mondd magadnak inkább ezt: „Ez a
rossz szokás az ellenségem. Ellopja tőlem a Jézus által nekem szánt életminőséget,
én viszont nem tűröm, hogy az életem része maradjon!”
Theresa azzal a rossz szokással küzdött, hogy az ébresztőórán túl sokszor nyomta le
a „szundi” gombot, ezért folyton elkésett a munkahelyéről. Meg kellett törnie ezt a
szokást, nehogy elveszítse a munkáját, ezért a szoba legtávolabbi sarkában helyezte
el az ébresztőórát, hogy ki kelljen másznia az ágyból, ha el akarja hallgattatni.
Még azt is megtette, hogy az ágy végébe húzta a takaróját, hogy emlékeztesse magát,
nem szabad visszabújnia. Azzal, hogy így tett, Theresa nem csupán a rossz
szokásával bánt könyörtelenül, hanem az ellenségével is.
Rhonda férje naponta több pohár teljes tejet ivott, ami aggasztotta őt a férfi
zsír- és koleszterinbevitele miatt. Apránként zsírszegény tejet adott minden doboz
zsíroshoz, míg végül a férje csakis zsírszegény tejet ivott. A férfi ma úgy
találja, a teljes tejnek fura íze van. Ez jól illusztrálja, hogyan tudunk
fokozatosan hozzászokni valamihez, ami jobb nekünk, anélkül, hogy hiányolnánk a
régi, ártalmas szokásunkat.
Carolynnak az volt a rossz szokása, hogy dobozszámra ette a vajkrémes cukormázat.
Tévénézés közben képes volt egy egész doboznyit bekanalazni - torta nélkül. 3380
kalóriányi színtiszta cukrot kebelezett be egyetlen este. Tudta, hogy ez nagyon
rossz és egészségtelen szokás, ezért komoly lépéseket tett, hogy elhagyja. Megkérte
a férjét, hogy ha meglátja, hogy cukorbevonatot hoz haza a boltból, dobja ki a
kukába. Ez azonban nem működött, mert egyszerűen csak kikotorta a dobozt a
szemetesből. Végül arra kérte a férjét, hogy ürítse ki a tartót, és tegyen bele
mosogatószert. Carolyn ma már nem kanalaz cukormázat.
Programozd át magad!
Tudatalattink elképesztően erőteljes. Ahányszor csak teszünk valamit, a
tudatalattink az agyunkba programozza az adott dolgot.
Minél többször tesszük meg, annál alaposabban rögzül a program. Elképedtem azon,
milyen nehéz egy üj testgyakorlatot végeznem, és mennyivel könnyebbé válik minden
egyes alkalommal. Az edzőm elmondta, hogy ez nem azért van, mert gyenge
vagyok hozzá, hanem azért, mert a sejtjeimnek hozzá kell szoknia, hogy csinálják.
Ahányszor új gyakorlatot végzek, a sejtjeim megjegyzik, ezért legközelebb már
könnyebben megy. Isten csodálatosan alkotott meg minket, és képessé tett arra, hogy
nagyszerű ember váljon belőlünk, pusztán azáltal, hogy újra és újra megtesszük a
legjobb dolgokat, míg végül személyiségünk részévé válnak.
Nekem van egy olyan rossz szokásom, hogy a kozmetikai ecseteimet használat után
bedobálom egy fiókba. Amikor a következő nap festem magam, bosszankodom, mert úgy
tűnik, soha nem találom meg azt az ecsetet, amire éppen szükségem lenne. Most egy
új szokás kialakításán dolgozom. Ennek érdekében le kellett lassítanom, és arra
figyelnem, amit éppen csinálok. Most, ha használom az ecseteket, rászánom az időt,
hogy oda tegyem őket, ahol holnap keresni fogom. Még csak három napja gyakorolom,
de három-négy hét múlva már a szokásommá lesz, és nem kerül olyan erőfeszítésembe
majd, hogy emlékezzem rá, mint most. Szerintem a rossz szokásaink nagy része
egyszerűen annak az eredménye, hogy túlságosan sietünk, ezért eleve nem tudjuk
rendesen csinálni a dolgokat.
Vannak, akik oda se figyelnek arra, amit éppen csinálnak, ezért szinte soha nem
tudják, mit hol keressenek, amikor éppen szükségük volna valamire. Az ilyen
fejetlenség sok bosszúságot, stresszt és időveszteséget okoz. Ismétlés révén
bármilyen területen szervezetté válhatsz, ahol csak szükséges. Ne feledd: bár
elsőre nehéz, az idő múlásával egyre könnyebb lesz. Lassíts, lélegezz, és szánd rá
az időt, hogy arra gondolj, amit éppen csinálsz!
Charles Dickens mondta: „Soha nem lettem volna képes arra, amit véghezvittem, a
pontosság, a rend és a szorgalom szokásai nélkül, a nélkül az elhatározás nélkül,
hogy egyszerre csak egyetlen témára összpontosítok.” Isten hihetetlen elbeszélő
képességgel áldotta meg őt, mégis jó szokássá kellett tennie az összpontosítást, a
rendet és a szorgalmat, hogy talentumának jó sáfára lehessen.
Sok ember tehetséges, ám nem törődik a jó szokások kialakításával. Nem fegyelmezik
meg magukat, hogy azt tegyék, amiről tudják, hogy tenniük kellene, hanem arra
várnak, hogy valami külső erő mozdítsa meg őket. Ezt passzivitásnak hívják, és
hatalmas nyitott ajtót jelent az ördög előtt. Ha nem tesszük aktívan azt,
ami helyes, a gonosz könnyedén rávesz minket, hogy azt tegyük, ami helytelen.
Légy aktív!
Isten Igéje arra biztat bennünket, hogy aktívak legyünk, és így bezárjuk az ajtót a
lustaság, a halogatás és a passzivitás előtt. Ne feledd, ha a helyes dolgot
tesszük, nem marad hely a helytelen dolgok számára! Ne csupán arra törekedj, hogy
szakíts az összes rossz szokásoddal, hanem inkább használd arra az energiádat, hogy
hatékonyan jó szokásokat alakítasz ki! Hamarosan meg fogod látni, hogy a rosszak
számára nem jut hely az életedben.
Mielőtt megteszel valamit, ne várj arra, hogy kedved is legyen hozzá! Ne az
érzelmeidet, hanem a döntéseidet kövesd az életedben! Tapasztalatból tudom, hogy
minél többet üldögélek békés semmittevésben, annál inkább van kedvem üldögélni, ám
ha felkelek és mozgásba lendülök, energia kezd áramlani. Az aktivitás olyan, mint
egy villanykapcsoló. Az áram folyamatosan ott van, de addig nem ad fényt, amíg meg
nem nyomjuk a kapcsolót. Az aktivitásra való képességünk mindig megvan, de amíg
mozgásba nem jövünk, nem áramlik az energia.
Vannak reggelek, amikor le vagyok lassulva, és úgy érzem, egész nap csak üldögélnék
egy székben, de megtanultam, hogy a szokásos reggeli tornám után már energikusnak
érzem magam, és ez motivál, hogy elvégezzem a gyakorlatokat. Ha úgy érzed,
lelassultál, tegyél egy sétát, vagy bármi mást, amitől megindul a vérkeringésed! Ne
várj arra, hogy megjöjjön a kedved; egyszerűen tedd meg! Erősebb vagy, mint
gondolnád! Isten szabad akaratot adott nekünk, és ez azt jelenti, hogy döntést
hozhatunk: azt tesszük, ami helyes, és ebben semmi sem akadályozhat meg. Amikor
Isten útjai mellett döntünk, Ő egyesíti erőit a miénkkel, hogy bizonyos legyen a
győzelem.
Ennek a fejezetnek a végéhez érve válassz egy szokást, amit ki akarsz alakítani, és
alkalmazd a fenti alapelveket! Légy türelmes önmagaddal! A szokások kialakítása
időbe kerül, és lehet, hogy nem leszel mindennap sikeres. Ha ráébredsz, hogy
kudarcot vallottál, ne pocsékold az időt csüggedésre; folytasd ott, ahol
abbahagytad! Légy kedves magadhoz, mert önmagad ostorozása minden egyes hibáért
szintén olyan rossz szokás, amit ki kell takarítani.

2.
FEJEZET

Kezdd el most!

Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.

Lao-ce

A siker legnagyobb elrablója a halogatás. Gondolkozhatunk rajta, hogy helyesen

fogunk cselekedni, tervezgethetjük, beszélhetünk róla, ám amíg el nem kezdjük
következetesen megtenni, amit tennünk kell, semmi sem változik az életünkben.
Lehet, hogy olyan sok rossz szokásod van, hogy úgy érzed, teljesen elborítanak,
és egyáltalán nem vagy biztos benne, hogy el akarod olvasni e könyv hátralevő
részét. Szeretnéd a változást, de nem akarsz megváltozni. Valaki egyszer így
fogalmazott: „A rossz szokások olyanok, mint a kényelmes ágy: belekerülni könnyű,
de kimászni belőle igen nehéz.” Bruce Barton mondta: „Milyen különös jelenség, hogy
azok áldozzák az életüket a világ szabadságáért, akik nem hajlandóak egy kis
áldozat révén a saját, személyre szabott kötelékeikből megszabadulni!”
Vajon hajlandó vagy-e áldozatot hozni és megtenni a nehezebb dolgot annak
érdekében, hogy később élvezhesd a szabad életet? Ironikus, hogy gyakran nem
vagyunk hajlandóak a rövid ideig tartó szenvedést vállalni azért, hogy megtegyük,
amit kell; így végül folyamatos nyomorúságban, félelemben, bűntudatban és más
kellemetlen következmények közepette találjuk magunkat olyasminek az elmulasztása
miatt, ami pedig csupán néhány percünkbe vagy óránkba került volna. Más szavakkal,
amikor elodázzuk a „fájdalmat”, amivel egy nehéz dolog megtétele jár, gyakran
több időt töltünk azzal, hogy megpróbáljuk elkerülni, mint amennyit az venne
igénybe, ha egyszerűen csak megtennénk.
Semmi nem tölt el jobb érzéssel, mint ha tudom, hogy a tőlem telhető legjobbat
teszem, a lehető legjobb döntéseket hozom meg, és következetesen haladok az Isten
által nekem szánt legjobb élet felé. A középszerűség nem tölt el jó érzéssel, és
kétlem, hogy téged igen. Talán már hozzászoktál, és elfelejtetted, hogy van jobb
is, de ez itt egy ébresztő: állj fel, és légy a legjobb, ami csak lehetsz!
Most jött el a legjobb pillanat, hogy elkezdd!
Nagyon függővé válhatunk a kis szokásainktól, és még akkor is nehezen adjuk fel
őket, ha ártanak nekünk. Mindannyiunknak vannak jó és rossz szokásaink egyaránt, de
Benjámin Franklin azt mondta: „Nettó értékünket a világ számára az határozza meg,
ami marad, miután jó szokásainkból kivonjuk a rosszakat.” Kezdd el most a lehető
legtöbb jó szokás kialakítását! Hamarosan több lesz belőlük, mint a rosszakból, és
ezzel értéked exponenciálisan nő, mind saját magad, a családod, a barátaid, mind
pedig a társadalom számára!
Győzd le a halogatást!
Úgy kell valamit elkezdeni, hogy felhagyunk a beszéddel, és hozzáfogunk a
cselekvéshez.
Walt Disney

A halogatás igen csalóka. Önelégültté tesz, mert azt állítja, hogy helyesen fogunk
cselekedni. Igazolja a tétlenséget.
Egyszer hallottam egy történetet három démonról, akik az emberek megtévesztéséből
és az Isten-ismeret megakadályozásából vizsgáztak. A sátán minden démont
kikérdezett: mindegyiknek feltette a kérdést, hogyan tévesztené meg az embereket.
Az első azt válaszolta, elhitetné velük, hogy nincs Isten. A sátán így felelt:
– Nem fogsz sokakat becsapni, mivel az emberek a szívük mélyén hiszik, hogy van
Isten, akkor is, ha nem döntöttek ügy, hogy követik Őt.
A második démon azt mondta, azt hiteti majd el az emberekkel, hogy nincs menny és
pokol. A sátán így válaszolt:
– Te többeket hitetsz majd el, mint a társad, de te sem szerzel sok életet.
A harmadik démon azt mondta, elhiteti az emberekkel, hogy nem kell kapkodni, később
is dönthetnek Isten követése mellett. A sátán fellelkesedett, és hangosan
kiáltotta: - Sok-sok lelket aratsz a sötétség birodalma számára, egyszerűen úgy,
hogy ráveszed őket, hogy halasszák későbbre a döntést!
Bár vagy húsz éve hallottam, ezt a történetet azóta sem felejtettem el.
A halogatás egy rabló. Ellopja az időnket, a képességeinket, az önbecsülésünket és
a lelki békénket. Olyan, mint egy altatódal, amely azt suttogja: „Aludj csak;
minden rendben lesz!” De ha halogatjuk, amit tennünk kell, nem lesz minden rendben!
És a feladat nem végződik el magától! Nem jut sehova. A halogatás nagyon csalóka,
és csak az győzheti le, aki „most”-emberré válik. Amikor tudod, hogy meg kell
tenned valamit, légy rámenős! Ne halogasd folyton-folyvást... csak tedd meg!
Ma délelőtt a hálószobámban írom ezt a könyvet. Néhány perce ránéztem a bevetetlen
ágyamra. Felálltam, hogy elővegyek valamit, és amint elmentem az ágy mellett,
eszembe jutott, hogy bevetem. Azután azt gondoltam: „Ó, majd később megcsinálom!”
így is tehettem volna, de ismerem magam annyira, hogy tudjam, egész nap zavart
volna a rendetlen ágy kellemetlen látványa. Felismertem annak fontosságát, hogy
rögtön megtegyem, amit kell, ezért leküzdöttem a halogatást, és néhány percet
rászántam az ágyazásra. Most jobban érzem magam a bőrömben és a szobámban is,
így visszaülhetek a munkámhoz.
Amikor halogatjuk a dolgokat, azok ránk nehezednek. A befejezetlen tevékenységeink
nyomasztóan hatnak ránk, még ha nem is vagyunk ennek a tudatában. Biztos vagyok
benne, hogy amikor végigmégy a lakásodon, és a mosogatóban ott a piszkos edény, a
szennyes ruhák a padlón, a szemetesek tele vannak, az ágyak nincsenek bevetve, és
minden elképzelhető felületen szortírozásra váró posta hever, ez valamilyen szintű
nyomást jelent számodra. Még az is lehet, hogy a túlterheltségtől nyűgös leszel, és
valakivel csak emiatt vitába keveredsz. Amikor másokban hibát keresünk, ez eltereli
a figyelmünket a saját magunkkal kapcsolatos érzéseinkről. A halogatástól sohasem
érezzük jól magunkat.
Ha le kell nyírni a füvet, ha gyomlálásra vár a kert, ha az autót le kell mosni és
olajat cserélni benne, és a garázs is rendetlen, az nyomasztóan hat. Panaszkodhatsz
a rendetlenség miatt, vagy leállsz a halogatással, és cselekedni kezdesz: rendet
teremtesz az otthonodban - egyszerre egy dologgal elbánva. Isten a rend, a
szervezettség Istene. Noé bárkájának és a Templom építésének bizonyos részletei,
amelyeket a Biblia leír, engem lenyűgöznek. Isten gondoskodott róla, hogy minden a
lehető legnagyobb rendben, a lehető legjobb módon történjen. A káosz összezavarja
az embert,
Isten pedig nem a zavarodottság, hanem a rend és a békesség Istene (lKorinthus
14:33).
Szeretném elmesélni egy asszony történetét, akinek egyetlenegy rossz szokása volt.
Ellen melegszívű, nagylelkű asszony volt, intelligens és tehetséges. A férje,
gyerekei és unokái is rajongtak érte. Az általános iskolai pedagóguskollégák
csodálták a kisgyerekekkel kialakított kapcsolatát és a képességét, hogy
megszerettesse velük a tanulást. Közel állt a szüleihez, és nagyra értékelte
számos barátját. Ellent mindez annyira lefoglalta, hogy nagyon keveset volt otthon,
és amikor mégis, akkor teljesen kimerült volt.
Egy nap munka után kiment a postáért, és a leveleket egyszerűen letette egy kupacba
az íróasztalára. Nem volt kedve akkor rögtön foglalkozni vele; várhatott másnapig.
Be kellett még fejeznie az év végi osztályzatok lezárását, ami néhány órát vett
volna igénybe. De az év végéig még volt két hét, ezért úgy döntött, inkább egy
jól megérdemelt pihenőidőt ad magának, és megnéz egy filmet. Ellen az unokáit várta
egy hétre a tavaszi szünetben, amely pár nap múlva kezdődött. A házban nagy volt a
felfordulás, de hétvégén még volt ideje kitakarítani és rendet rakni. Ellen
megígérte a férjének, hogy elintézi az autóik pár napon belül esedékes
bejelentését. Az ezzel kapcsolatos utolsó figyelmeztetés az íróasztalon
halmozódó levélkupacban volt.
Másnap este Ellen ugyanolyan fáradtan ért haza, mint előző nap. A postát megint
csak az asztalra dobta, és már ment is a konyhába, hogy vacsorát készítsen. Vacsora
után az este elillant: visszahívta néhány barátnőjét, és egy rövid ideig tévét
nézett. Ennek a napnak is vége lett... és a kis dolgok csak halmozódtak, és
várták, hogy Ellen figyelmet szenteljen nekik.
Annak, hogy Ellen élete nehezebb és boldogtalanabb lett, nem volt egyetlen nagy
kiváltó oka. A halogatott, halmozódó apró teendők és felelősségek miatt történt.
Mint amilyen a csekkek befizetése időben, a ház rendbetétele, a diákok
osztályzatainak pontos, idejében való lezárása - egyik sem nagy ügy.
Lehet, hogy kitalálod a történet végét. A számlák befizetetlenül halmozódtak. Ellen
és a férje elegendő pénzzel rendelkezett a bankszámlán, hogy befizesse őket - Ellen
egyszerűen csak nem szeretett foglalkozni velük. Végül a bírságok felhalmozódtak,
és a kártyák nagy részét bevonták tőlük vétkes hanyagság miatt. Ellen nagyszerű
tanár volt, de az adminisztratív feladatokkal mindig késett. Amikor az iskolának
pedagógusokat kellett elbocsátania, őt küldték el. Emlékszel még a megújításra váró
autó-bejelentésekre? Ellen elfeledkezett róluk. Emiatt nem tudták elvinni az
unokákat a tervezett kirándulásra... a felfüggesztés a garázsban tartotta
az autókat azon a héten.
Ellennek egyetlen rossz szokása volt. Ám az az egy szokás, a halogatásé, olyan sok
kis problémához vezetett, hogy azok végül nagy bajokká adódtak össze.
Szokásoddá teheted, hogy „most”-emberré válsz, aki megteszi, amit kell, amint
lehet. A valóban sikeres emberek mind rendelkeznek ezzel a szokással. Ha halogatjuk
a teendőinket, nem válhatunk sikeressé. Alább olvashatsz néhány idézetet a
halogatásról, amelyek szerintem különösen hasznosak:
• „Ha vannak céljaid, és halogatsz, semmid sincs. Ha vannak céljaid, és
hozzáfogsz a cselekvéshez, amit csak akarsz, a tiéd lesz!” Thomas J. Vilord
• „A halogatás a lelkek elrablója és a pokol toborzótisztje.” Edward Irving
• „A halogatás az önrombolás csírája.” Matthew Burton
• „Ha szembekerülsz egy megmászni való heggyel, ne hidd, hogy a várakozástól
majd összemegy.” Ismeretlen szerző
• „A halogatás részletre történő öngyilkosság.” Ismeretlen szerző

A hit a jelenben él
Jézus Krisztusban bízó hívőkként azt tanuljuk, hogy mindent, amire csak szükségünk
van, hit által kapunk meg Istentől. A hit most van! Azt jelenti, hogy most bízunk
benne, hogy Isten gondoskodik a tegnapról és a holnapról. Egyedül hit által vagyunk
Isten előtt igazak, Jakab apostol mégis azt mondja nekünk, hogy a hit cselekedetek
nélkül halott.
Azonképpen a hit is, ha cselekedetei (az engedelmességnek a hitet támogató tettei
és tevékenységei) nincsenek, erő nélkül való (tehetetlen, halott) őmagában.
Jakab 2:17

Valószínűleg keresztények ezrei gondolják magukat a hit nagy embereinek, mégis

folyton halogatnak. A halogatás nem hit, mert a valódi hit cselekedeteket kíván. Az
igaz, hogy a hit néha Istenre vár, hogy Ő cselekedjen, azonban a legtöbb esetben
magának kell cselekednie, hogy engedelmesnek bizonyuljon, amikor Isten szól.
Nem kell Isten különleges üzenetére várnunk, hogy megmondja, mit tegyünk. Isten az
életünkhöz szükséges iránymutatás legnagyobb részét már megadta a Bibliában. Amikor
megláttam a bevetetlen ágyamat, nem volt szükségem Isten különleges üzenetére
ahhoz, hogy tudjam, legjobb lesz, ha bevetem. Már csak az maradt, hogy
engedelmeskedjem.
Tudom, hogy közületek sokaknak komoly rossz szokásai vannak, és most azt
gondolhatjátok, hogy a bevetetlen ágyról szóló példám meglehetősen jelentéktelen.
Én azonban azon a véleményen vagyok, hogy ha a legkisebb részletekben készségesnek
mutatkozunk az engedelmességre és a cselekvésre, akkor kevesebb problémánk lesz az
életben előadódó nagyobb feladatokkal.
Hadd hozzak segítségképpen néhány példát az életemből, hogyan okozott nekem
hatalmas gondokat a halogatás. Például hosszú éveken át fájt a hátam, de nem
annyira, hogy ne bírtam volna ki a napokat. A barátok és a rokonság gyakran
mondogatta, hogy menjek el orvoshoz vagy gyógytornászhoz, de én évről évre
halogattam. Végül egy reggel, amikor a felkelés után képtelen voltam járni, és nem
maradt más választásom, sürgősen időpontot kértem egy gyógytornásztól. A hátamban
gyulladás volt, és a porckorongjaim elkoptak. A fájdalom jel, hogy valami nincs
rendjén, és oda kell figyelni, ám ha nem veszünk róla tudomást, csak
tovább bonyolítjuk a helyzetet. Ha odafigyeltem volna a hátamra akkor, amikor
először jelentkezett a fájdalom, és tanácsot kértem volna szakembertől,
valószínűleg rengeteg szenvedést takarítottam volna meg magamnak, illetve több száz
órát, amit az évek során orvosi rendelőkben töltöttem. Ne feledd, a halogatás csak
addig szórakozás, amíg a valóság meg nem érkezik.
Emlékszem, egyszer egy fogorvos ezt mondta nekem: „El kell kezdenie rendszeresen
tisztításra és ellenőrzésre járni, hogy ezentúl ne kelljen fogfájás miatt sürgősen
időpontot kérnie.” Emlékeztetett, hogy csak akkor találkozott velem, amikor valami
sürgős bajom volt, és ez nem volt igazságos vele szemben, mert a sürgősen kért
időpontommal nyomás alá helyeztem amúgy is túlterhelt időbeosztását. Ezen felül a
halogatásom súlyos árat követelt tőlem. Végül is kevésbé fájdalmas - és kevésbé
költséges is - a fogak betömése, mint a szájsebészeti beavatkozás.
Azzal mentegettem a halogatást, hogy túl elfoglalt vagyok. Ismerősen hangzik?
Amikor nem vagyunk hajlandóak megtenni, amit kell, végső soron mindig időt
veszítünk a halogatás okozta kényszerhelyzetek és kellemetlenségek elhárításával.
Remélem, választottál már egy kialakítandó jó és egy kitakarítandó rossz szokást.
MOST van itt az idő, hogy hozzáfogj! Miközben ezt a könyvet írom, éppen karácsony
és újév időszaka van, és jó néhány ember fogadkozását hallottam, hogy mit fognak
megtenni, amint véget érnek az ünnepek. Lefogynak, elkezdenek tornázni,
megszervezik az életüket és hasonlók. Vannak köztük, akik véghez is fogják vinni,
de őszintén szólva, már most tudom, hogy a legtöbben nem. Ők halogatók, és aki ma
halogat, holnap is fog erre okot találni.
A jelenlegi edzéstervemet 2006. december 23-án kezdtem gyakorolni, és Isten
kegyelméből azóta is folytatom. Az edzőm azt mondta, huszonegy napos cukormentes
diétával kell hozzákezdenem, és olyan étrendet állított össze nekem, amelynek az
volt a célja, hogy megrázza a testemet, és helyreállítsa az anyagcsere-
folyamataimat. Emlékszem, hogy sokan kérdezték tőlem, mi a csudáért kezdtem hozzá
egy ilyen programhoz éppen karácsonyeste előtt. Azért tettem, mert úgy gondoltam,
ha az év legpazarabb lakomázásait kibírom így, a többi már meg sem kottyan majd.
Semmilyen feladattal kapcsolatban nem bölcs dolog olyan időpontra várni,
amely érzésed szerint kedvező lesz. A nagy jellemet nem a kényelem és a megfelelő
időpontok formálják, hanem az, hogy MOST megtesszük azt, amit kell, függetlenül
attól, hogy mennyire nehéz.
Lelkesedj a hódítási feladatokért!
Mindazok, akik Jézust befogadták mint Megváltójukat és Urukat, megkapták az Ő
Szellemét, az Ő Szelleme pedig hódító. Jézus hatalmas harcos, és minket sem arra
hívott el, hogy bátortalan szentek legyünk. Semmitől se félj tehát, hanem hódítsd
meg! Minél tovább halogatunk valamit és gondolkodunk rajta, annál nagyobb elefántot
csinálunk a bolhából. Amikor tevékeny emberek vagyunk, nem adunk időt a gonosznak,
hogy eltúlozza annak a valóságát, amivel szembenézünk. Ne rettegj a szokások
kialakításától vagy kitakarításától, hanem lelkesedj az előtted álló kihívás miatt!
Igazán nem szeretnék célok nélkül élni, és amikor egyet már elértem, alig várom a
következőt. Nem mindig van kedvemre mindaz, amivel a munka jár, de az eredményeket,
a hódítás és a beteljesedés élményét szeretem, szeretem, szeretem! Hiszem, hogy te
is így leszel ezzel. Hallottam embereket így nyilatkozni: „Én csak egy
halogató vagyok.” Mintha bizony ez lenne az identitásuk! Isten gyermekei vagyunk,
Krisztus társörökösei, Szent Szellemmel betöltött, Istentől felkent emberek,
tehetségesek, áldottak, és Krisztus által képesek mindazt megtenni, amit szükséges
(Filippi 4:13).
Ha az a lekicsinylő véleményed önmagadról, hogy csupán egy halogató vagy, akkor
valóban szánalomra méltó vagy! Bátorítalak, hogy tégy magadévá egy új hozzáállást,
a harcosét és hódítóét. Készülj örömmel a csúcsok megmászására! Káleb
nyolcvanévesen hegyet kért! (Lásd 4Mózes 13.) És miért ne? Tudta, hogy amíg
Isten vele van, nagy dolgokra lesz képes!
Gratulálok! Még mindig olvasol - vagyis jó úton haladsz a jó szokások kialakítása
és a rosszak kitakarítása felé! Válassz egyet, és kezdd el még ma! Tarts ki, amíg
győzelmet nem aratsz, azután válassz egy másikat, és ismételd meg a folyamatot! Ne
állj le egészen addig, amíg csak szert nem teszel mindazokra a
szokásokra, amelyeket magadénak szeretnél!

3.
FEJEZET
1. viselkedésforma: Az Isten-szokás

És kimenvén, ment az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követték pedig őt az ő

tanítványai is.
Lukács 22:39

Jézusnak nem azért volt szokása felmenni az Olajfák hegyére, mert szeretett hegyet
mászni. Imádkozni járt oda. Vegyük észre, hogy ez a szokása volt. Az egész
Szentírásban találkozunk azzal a ténnyel, hogy Isten minden nagy emberének ehhez
hasonló szokásai voltak. Mindannyian tudták, mennyire nélkülözhetetlenül
fontos Istennel időt tölteni. A Biblia azt mondja, hogy Énók, akinek szokása volt,
hogy Istennel járt, „eltűnt, mert Isten magához vette” (1 Mózes 5:24). Íme, egy
ember, aki olyan bensőséges kapcsolatba került Istennel, hogy a világ már nem
tarthatta magában. Énók kifejlesztette azt a szokást, amelyet nagy tisztelettel az
Isten-szokásnak nevezek itt.
Jézus földi életének legnehezebb időszaka előtt állt. Közeledett szenvedésének és
halálának ideje. Tudta, hogy erőre van szüksége, és azt is tudta, hol kaphatja azt
meg. Szokása, magától értetődő reakciója volt Mennyei Atyjával időt tölteni, nem
csupán a megpróbáltatások idején, hanem minden időben.
Amennyiben olyan vagy, mint én voltam egykor, és csak akkor fordulsz Istenhez,
amikor szükséghelyzetbe kerülsz, akkor elmondhatom, hogy bár Isten nem haragszik
rád emiatt, de nem is örül. Hogy tetszene, ha a barátaid vagy gyermekeid csak akkor
látogatnának meg vagy csak akkor beszélnének veled, amikor segítségre van
szükségük? Egyáltalán nem tetszene neked, és Istennek sem tetszik.
Azért tárgyalom először is az Isten-szokást, mert ha nem tesszük szokásunkká, hogy
imában és Igéje tanulmányozásában időt töltsünk Istennel, bármely más jó szokás
kialakítására is képtelenek leszünk, a rossz szokásaink erőt vesznek rajtunk, és
irányítják az életünket. Isten keresése és a Vele töltött idő a legelemibb
szükségletünk.
Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok,
Uram [mert szükségem van Rád, és mert Igéd erre hív]!
Zsoltárok 27:8 (Új protestáns fordítás)

Isten segítsége és jelenléte nélkülözhetetlen az életünkben. Ő minden valódi siker

és minden jó dolog szerzője, Nélküle nem tehetünk semmi valóban értékeset.
Rászánod-e az időt, hogy Isten segítségét kérd, mielőtt elkezded a napodat,
döntéseket hozol vagy bármibe belefogsz? Tedd szokásoddá, hogy minden utadban
megismerd Istent, akkor Ő igazgatja a lépéseidet (Példabeszédek 3:6)!
Általában hozzászoktunk, hogy mi magunk hozzuk meg a döntéseinket, és saját
erőnkből igyekszünk megvalósítani azokat a dolgokat, amelyekről azt szeretnénk,
hogy megtörténjenek, de ez valójában egy rossz szokás, amivel szakítanunk kell.
Talán az első és legfontosabb kialakítandó jó szokás az, hogy minden
dolgunkban megismerjük Istent.
Ismertem néhány rendkívül erős akaratú embert, akik önfegyelem révén jó szokásokat
sajátítottak el, de ez még nem jelenti azt, hogy valóban sikeresek. Nekem is erős
akaratom van, és ez sokszor a javamat szolgálta, de megtanultam, hogy az
akaraterőnk csak egy bizonyos hatótávolságra szól, és előbb-utóbb mindannyian
rájövünk, hogy szükségünk van Istenre.
Gazdálkodj az idővel!
Végeztünk egy rövid felmérést az irodánkban dolgozók között azokról a szokásokról,
amelyeket ki akarnak alakítani, illetve takarítani, és a lista legelső helyére ez
került: „Szeretném szokásommá tenni, hogy több időt töltök Istennel.” Mindannyiunk
napja ugyanannyi időből áll, mégis egyes emberek rendszeresen találnak rá időt,
hogy Istennel legyenek, míg mások sosem. Ha azt mondjuk, nincs időnk, amit Istennel
tölthetnénk, az csak kifogás. Az igazság az, hogy ha töltünk időt Istennel, Ő
megsokszorozza, ami megmarad - mint annak a fiúnak a maradékát, akinek kenyerei
és halai voltak (János 6) és végül több időre teszünk szert, mint amennyi akkor
állt volna rendelkezésünkre, ha kihagyjuk Istent a napirendünkből.
Az az igazság, hogy jelen pillanatban éppen annyira vagy közel Istenhez, amennyire
azt te akarod. Azt aratjuk, amit vetettünk, és ha nagyobb aratásra vágyunk,
egyszerűen több magot kell elvetnünk. Ha szorosabb kapcsolatra vágyunk Istennel,
több időt kell Vele töltenünk.
Tízéves lányunokám nemrég megkérdezte tőlem, hogyan tölthetne több időt Istennel,
amikor annyira leköti az iskola és az egyéb tevékenységek. Nagyon aranyosnak
találtam a kérdést. Már most nagyon elfoglaltnak gondolja magát; el sem tudom
képzelni, mit fog gondolni, ha az élete valóban beindul. Megvan az a nagyon rossz
szokása, hogy reggelente nyűgös, és ezt szeretné legyőzni, ezért azt mondtam neki,
a legjobb, ha felkelés után az első öt percet Istennel tölti. Úgy gondoltam, öt
perc kezdetnek jó lesz, és amennyiben még te sem alakítottad ki ezt a nagyon fontos
szokást, neked is jó kezdet lehet. A kicsiny kezdet jobb, mint ha egyáltalán el sem
kezdjük.
Szükségünk van Istenre, semmire sem vagyunk jók Nélküle. Ő azt mondta: „Kerestek
engem, és megtaláltok” (Jeremiás 29:13). Arra vár, hogy Hozzá kiáltsunk, és az
életünk minden területéről beszélgessünk Vele. Szeretné hallani, hogy azt mondjuk
Neki, szükségünk van Rá, szeretjük Őt, és Ő létfontosságú szükséglet az életünkben.
Tedd a legfontosabbat az első helyre!
Hogyan remélhetnénk, hogy rend lesz az életünkben, ha nem tudjuk, hogyan helyezzük
a legfontosabb dolgot a többi elé? Sok éven át próbáltam Istent beleilleszteni a
napirendembe, de az ördög mindig gondoskodott róla, hogy ne találjak Rá időt.
Minden este lelkiismeret-furdalásom volt, mert már megint nem sikerült Istennel
időt töltenem, és minden este megfogadtam, hogy másnap nem így lesz, ám a másnap
sajnos csak megismételte az előzőt. Megvolt bennem a jó szándék, de a halogatás
erősebb volt, mint én. Mindig kész voltam időt tölteni Istennel az egyetlen, még
előttem álló, feltétlenül figyelmet igénylő feladat elvégzése után.
Életemben és szolgálatomban nem sok dolog működött. Az idő nagy részében hol
emiatt, hol amiatt nyugtalankodtam, és úgy éreztem, csigatempóban haladok. Hálásan
mondhatom, hogy Isten végül elért engem, és megtanított, hogyan építsem a
napirendemet Köré, aki az első, ahelyett, hogy Őt próbálnám meg
beleilleszteni valahogy.
Jézus világosan fogalmazott:
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én
megnyugosztlak titeket [tehermentesítem, megkönnyebbítem, felüdítem a lelketeket].
Máté 11:28

Egyszerű volt a válasz a problémámra, a tiédre is az. Gyere Jézushoz! Mindennap az

legyen a legelső, hogy rászánod az időt, és beszélgetsz Mennyei Atyáddal, Aki
szeret, és Aki minden dolgodban részt akar venni. Lehet, hogy reggelente nincs túl
sok időd, amit Istennel tölthetsz, de ha egyáltalán nem törődsz Vele, az tragikus
és sértő. Mindennap sok időt kellene Neki adnunk, de mi döntjük el, hogy ezt mikor
tesszük. Délben vagy este is megtehetjük, de nagyon fontos, hogy ne hagyjuk Őt
figyelmen kívül. Nekem olyan az életmódom, hogy magam oszthatom be az időmet, ezért
minden délelőtt első felét Istennel töltöm, de nem az én dolgom megmondani, más
hogyan építse fel a szellemi életét. Csak annyit mondok, hogy hiszem és bibliai
bizonyítékokkal alá tudom támasztani, hogy kora reggel keresni Őt bölcs dolog. Még
ha nem is tudsz rögtön ébredés után sok időt Istennel tölteni, legalább annyit
mondj Neki:
„Jó, reggelt, Uram! Szeretlek. Köszönök mindent, amit értem teszel. Szükségem van
Rád. Kérlek, légy ma a segítségemre!”
Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel [imával, áldozattal] készülök
hozzád és vigyázok [várom, hogy a szívemhez szólj ].
Zsoltárok 5:4

Mária Magdolna látta elsőként Jézust a feltámadása után, de ő volt az is, aki kora
reggel kiment a sírhoz (János 20:1). A többi tanítvány ágyban maradt, de Mária
felkelt, és elment, hogy felkeresse az Urat.
Sok segítségre van szükségem Istentől, és sokat is kapok. Az alábbi ige bámulatos
módon segített nekem, mint iránymutatás az életemre:
Az Isten őközötte van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
Zsoltárok 46:6

Számos más igehelyet idézhetnék még, de úgy gondolom, már érted, amit mondani
szeretnék. Az Istenhez való kapcsolódás szempontjából az lehetne a mottónk, hogy
minél előbb, annál jobb. Ez az alapelv életünk sok más területén is jó szolgálatot
tehet.
A bölcsesség egy másik morzsája, amely hasznos volt számomra, ez: azért, mert nem
tehetsz sokat, még nem kell megmaradnod a semminél. Ha szokásoddá akarod tenni,
hogy időt töltesz Istennel, kezdd kicsiben, és folyamatosan fejlődj benne! Néha
azért szenvedünk vereséget, mert vagy ott kezdjük, ahova érkezni szeretnénk, vagy
megpróbáljuk azt csinálni, amit olyan valakitől láttunk, aki már negyven éve jár az
Úrral.
Nem hinném, hogy Isten számolgatja a Vele töltött perceinket vagy óráinkat; ezt az
elképzelést én magam már réges-régen letettem. Ha sok időt töltök Istennel, és ezt
nyilván is tartom, a büszkeség veszélye fenyeget, ha pedig úgy gondolom, nem töltök
Vele elég időt, bűntudatom lesz, márpedig Istennel való járásomban sem a büszkeség,
sem a bűntudat nem tesz jó szolgálatot. Mindennap éppen annyi időt töltök az Úrral,
amennyit szükségesnek érzek. Számomra olyan ez, mint az evés. Akkor hagyom abba,
amikor jóllakom, és néha többre van szükségem, mint máskor.
Nem áll szándékomban követni való programot adni; mindössze bátorítani szeretnélek,
hogy tedd Istent az első helyre, bármibe is fogsz.
Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát (Károli); Isten pedig majd
törődik azzal, amire szükségetek van (EFO) (Máté 6:33).
Tedd szokásoddá Istent!
Számomra életmóddá vált az Isten-szokás, és mondhatom, ez a legfontosabb minden
szokás közül. Isten Igéje arra tanít bennünket, hogy Nélküle semmit sem tehetünk;
így hát bölcs dolog kiemelt helyen kezelni a gyakorlatot, hogy Őt tegyük az első
helyre. Lehet, hogy már ott tartasz az életedben, hogy készen állsz a szokás
kialakítására, mely esetben jó helyen jársz. Igazából én arra buzdítanálak, hogy
menj végig az ütőn és válj Isten-függővé! Tedd Őt minden más teendő elé! Légy
képtelen az életben mindenfajta cselekvésre az Ő vezetése és jelenléte nélkül! Ha a
nélkül próbálnám elkezdeni a napot, hogy Istent keresném, ügy érezném magam,
mint némelyek a cukor vagy koffein nélkül elkezdett napokon. Függő vagyok! Sok évet
eltékozoltam ügy, hogy nem tettem Istent az első helyre, és visszatekintve, ezek
voltak életem legnyomorúságosabb évei. A jó dolgok együtt járnak Istennel, ezért,
ha jó, élvezetes életet szeretnénk, ki kell alakítanunk az Isten-szokást.
Az ószövetségi törvény idején, amikor az izraeliták csatába indultak, mindig
gondoskodniuk kellett arról, hogy az Isten jelenlétét hordozó szövetség ládája
menjen legelöl. Emiatt Izrael megnyerte a legtöbb csatát. Volt egy alkalom, amikor
Dávid megpróbálta a ládát új szekéren szállítani, és a szekeret húzó ökrök mellé
embereket állított, hogy hajtsák az állatokat. A dolog tragikus véget ért (1
Krónika 13). Az üzenet világos: ha Isten áll az első helyen, győztesek leszünk az
életben, de ha nem, semmi okunk arra számítani, hogy bánni is jól működjön. Billy
Graham azt mondta: „A menny telis-tele van válaszokkal azokra a kérdésekre,
amelyeket soha senki nem tett fel.” Kezdj el kérdezni, kérni és befogadni, hogy az
örömöd teljes legyen (János 16:24).
Hála az Úrnak, jelenleg mi vagyunk a szövetség ládája, vagyis Isten háza. Ő
mindazok szívében ott lakozik, akik hisznek Jézusban. Sehová sem kell mennünk, hogy
megtaláljuk, mivel mindig közel van. Egyszerűen csak oda kell Rá figyelnünk. Nem
szeretném, ha ott élnék valaki házában, és az illető többnyire tudomást sem venne
rólam, és azt hiszem, ezt Isten sem szereti.
Ámulatba ejt, hogy Isten úgy döntött, a szívünket teszi meg lakóhelyének. Gyönyörű
gondolat és hatalmas megtiszteltetés, úgyhogy ki kellene alakítanunk azt a szokást,
hogy rendszeresen beszélgetünk Vele. Ha túlszellemiesíted az imát, az a veszély
fenyeget, hogy nem is fogsz imádkozni. Ne feledd, az ima nem más, mint egyszerű
beszélgetés Istennel, az Ő imádata és dicsérete, és hálaadás minden időben.
Az Ige-szokás
Az Ige-szokás nélkül lehetetlen az Isten-szokást kialakítani. Isten és az Ő Igéje
mindig kapcsolatban áll egymással. Jézus a testté lett Ige, Aki azért jött, hogy
közöttünk lakozzon.
És az Ige (Krisztus) testté (emberré, megtestesülné) lett, közöttünk lakott
(felverte testi sátrát, élt egy ideig), és [mi valóban] láttuk az ő dicsőségét...
János 1:14

Nem ismerhetjük meg Istent Igéjétől függetlenül, ezért oda kell szánnunk magunkat
az Ige tanulmányozására, a róla való elmélkedésre, és arra, hogy mindent az Ige
alapján teszünk. Isten Igéje igazság, és megmutatja nekünk, hogyan kell élnünk. A
119. zsoltárnak mind a százhetvenhat verse Isten Igéje hallásának, a róla való
elmélkedésnek, az Ige szeretetének, befogadásának, a neki való engedelmességnek
életbevágó jelentőségére tanít bennünket.
Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
Zsoltárok 119:11
Ez jutott nekem [mint kegyelmed ajándéka, és mint jutalmam], mert megfogadtam
[meghallottam, befogadtam, szerettem és engedelmesen követtem] utasításaidat.
Zsoltárok 119:56 - Új protestáns fordítás
Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
Zsoltárok 119:97

Isten Igéjének tanulmányozása pontosan olyan módon válhat szokásunkká, ahogyan más
jó szokásokat kialakítunk. Némi erőfeszítést teszünk kezdetben, és kitartunk, amíg
csak visszatérő szokássá nem válik az életünkben. Olyasmivé fejlődik, amit
rendszeresen, erőfeszítés nélkül vagy igen kis erőfeszítéssel
megteszünk. Elkezdheted úgy, hogy elkötelezed magad napi tizenöt
percnyi igeolvasásra. Tegyél így két héten át, majd emeld hetente néhány perccel az
időtartamot, amíg az áhított célt el nem éred! Idővel már nem kell időtartamot
meghatároznod, mivel valószínűleg ahhoz kell önfegyelem, hogy abbahagyd az
olvasást, és egyéb dolgaiddal foglalkozz.
Azt is javaslom, hogy legyen nálad napló vagy számítógép, és olvasás közben vagy
után jegyezd le mindazt, amiről úgy érzed, megértetted. Ez segít megőrizni az
elsajátított tudást. Még több haszna van annak, ha elgondolkodsz napközben a
tanultakon, vagy valakivel megbeszéled azokat. Amikor egyedül vagy, hangosan is
kimondhatod azt, amit tanultál, hogy tudatosabbá tedd, elmélyítsd, és az
emlékezetedbe vésd.
Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
Zsoltárok 119:13

Olyan bibliai részekkel kezdd, amelyeket könnyen megértesz. A legtöbb ember szerint
könnyebb megérteni az Újszövetséget, mint az Ószövetség bizonyos részeit. Gyakran
javasolják a János evangéliumát kezdésként. A Zsoltárok és a Példabeszédek könyve
is nagyon gyakorlatias és könnyen megérthető, ezekkel is lehet kezdeni. Végül
rendre eljuthatunk addig, hogy Isten Igéjének teljességét olvassuk és meg is
értjük.
Isten Igéjének ismerete Isten ismeretéhez vezet. Megismered jellemét és utait,
megtudod, mennyire szeret, és milyen csodálatos terve van az életedre.
Amikor Isten Igéje már mélyen beleágyazódott a szívedbe, iránymutatást nyújt olyan
helyzetekben, amikor bölcsességre van szükséged.
Sok éve jártam már gyülekezetbe és hittem, hogy Krisztus a Megváltóm, mire
elköteleztem magam Isten Igéjének szorgalmas tanulmányozása mellett. Őszintén
mondhatom, hogy azok alatt az évek alatt szinte semmi szellemi növekedést nem éltem
át. Általában boldogtalan és csalódott voltam, és nem úgy viselkedtem, mint ahogyan
egy magát kereszténynek nevező személynek illene. Isten Igéje a szellemi
táplálékunk, nélküle nem növekedhetünk, és nem válhatunk erőssé Őbenne.
Kezdd el most kialakítani az Ige-szokást, és tedd Isten-szokásod egyik legfontosabb
részévé!
Óvakodj a „vallásos szakasztól”!
Ne oszd fel életedet szent és világi szakaszokra! Nem tarthatod Istent egy
fülkében, miközben életed többi részét te magad intézed. Nekem hosszú időn
keresztül volt ilyen „vallásos szakaszom”. Vasárnap elmentem gyülekezetbe.
Esténként néha kötelességszerűen elolvastam egy-egy fejezetet a Bibliából, majd
eldaráltam egy rövidke, gyakran értelmetlen imát. Nem csoda, hogy az életem
egy kisiklott vonathoz hasonlított. Mint már mondtam, boldogtalan, csüggedt,
bosszankodó, örömtelen keresztény voltam. Igen, azt mondtam, hogy keresztény!
Hittem Jézusban, Akit elfogadtam Megváltómként. Értettem, hogy kegyelemből van
üdvösségem, és tiszta szívemből bántam a bűneimet. Az volt a bajom, hogy
Istent csak vasárnap délelőttönként, illetve sürgős szükség esetén hívtam be az
életembe. Nem rendelkeztem sem az Ige-szokással, sem az Isten-szokással. Szomorú
voltam, de gondolom, Ő még nálam is szomorúbb, mivel végig kellett néznie a
szenvedésemet, miközben igénybe vehettem volna segítségét, csak kérnem kellett
volna. Azért voltam nyomorúságban, mert nem adtam Istennek hozzáférést az egész
életemhez. Amikor megtettem, minden jóra fordult az életemben.
„Nincsen semmitek, mert nem kéritek” (Jakab 4:2). Kezdd el istennel megbeszélni
mindazt, amit csak teszel! Hívd be a tevékenységeidbe, ha pedig nem megfelelő Isten
számára, amit teszel, vagy ahová mégy, akkor ne tedd azt!
Ettől persze esetleg kedved támad behúzni a féket, mivel ha ezt teszed, akkor
bizonyos életmódbeli változtatások is szükségessé válnak. De azok a dolgok, amikhez
ragaszkodnál, éppen azok, amik elrabolják békességedet és örömödet, úgyhogy mondj
csak búcsút nekik, és lépj tovább Istennek az életedre vonatkozó tervében!
Ha kialakítod azt az egy jó szokást, hogy Istent helyezed az első helyre, és
meghívod Őt mindenbe, amit csak teszel, ennek az egyetlen jó szokásnak a felépítése
által sok rossz szokás magától elrendeződik.
Minél több időt töltünk Jézussal, annál jobban hasonlítunk Rá. A Biblia azt mondja,
hogy Isten Igéjének tanulmányozásával az Ő képére formálódunk át, a dicsőség egyik
fokáról a másikra (2Korinthus 3:18). Ebben az igeversben a fokozatos növekedés
elvének működését látjuk. Ha szorgalmasan keressük Őt, lassan, de biztosan jobb
emberekké válunk.
Az ima nemcsak a dolgokat változtatja meg, hanem minket magunkat is. Az ima nem
kötelesség, hanem megtiszteltetés. Ha az ember időt tölt Istennel, az előbb-utóbb
szokássá válik. Kezdd el már ma!

4.
FEJEZET
2. viselkedésforma: A rossz szokások kitakarítása

Gyanítom, hogy azért vásároltad meg ezt a könyvet, mert bizonyos rossz szokásaidtól
szabadulni szeretnél. Lehet, hogy újra meg újra meg is próbáltad, de mindig
elbuktál, és most azt reméled, van egy varázsszerem, amivel elérheted a sikert. Azt
tényleg hiszem, hogy szolgálhatok egy-két jó tanáccsal, de a legelső tennivaló az,
hogy megkérdezed önmagadtól, mennyire gondolod komolyan, hogy ki akarod takarítani
az életedből az adott szokást. Nem rendelkezem háromlépéses varázserejű eljárással,
amely egyik napról a másikra megváltoztat téged. Azt viszont ígérhetem, hogy
semmihez nem kell odakötözve maradnod, ha valóban szabadulni szeretnél.
Némi őszinteséggel kezdem ezt a fejezetet. A rossz szokások kitakarítása erős
odaszántságot, nagy időráfordítást, sok kemény munkát és a rabságból a szabadság
felé való átmenet kellemetlenségeinek vállalását igényli. Ha minderre nem vagy
hajlandó, akkor kétlem, hogy segíthetek. A rossz szokások kitakarítása olyasmi,
mint amikor valaki a bántalmazó partnerével próbál szakítani. Az ember tudja, hogy
a szakítás a helyes döntés, de lehet, hogy hiányozni fog, annak ellenére, hogy ha
vele vagyunk, az fájdalommal jár. Meg kell tanulnunk Isten bölcsességét követni, és
azt tenni, amiről tudjuk, hogy hosszú távon a javunkat szolgálja, nem pedig az után
menni, ami pillanatnyilag jó érzéssel tölt el fizikailag és érzelmileg.
Kétségtelenül nem könnyű szakítani a rossz szokásokkal, ám Isten segítségével
képesek vagyunk rá.
A mai társadalomban az egyik problémánk, hogy túl kényelmes az élet, és ettől már
függővé váltunk. Hajlamosak vagyunk mindentől azt várni, hogy könnyű lesz, de Isten
a nehéz dolgokra kent és fegyverzett fel minket. Mindenre képesek vagyunk Krisztus
által. Ő a mi erőnk. Az az igazság, hogy azt, ami semmibe sem kerül nekünk, ritkán
tekintjük értékesnek. Ha egy rossz szokás kitakarítása nem követelne a részünkről
sem odaszánást, sem erőfeszítést, a szabadságunk annyit sem érne nekünk, hogy
megpróbáljuk megtartani.
Van néhány konkrét lépés, amelyeket, úgy hiszem, meg kell tenned, amikor egy-egy
rossz szokást igyekszel kitakarítani. Elsőként légy óvatos, hogyan beszélsz az
elhagyni kívánt szokásokról. A szabadság felé tett legelső lépéstől kezdve
nyomatékosan kérlek, ne mondd: „Egyszerűen túl nehéz; nem biztos, hogy képes
leszek rá.” Minél többször mondod ezt, annál nehezebb lesz. Amikor szórakozni mégy
a barátaiddal, ne meséld el, hogyan próbálsz ettől vagy attól a rossz szokásodtól
megszabadulni, és hogy ez mennyire nehéz. Véleményem szerint jobb, ha egyáltalán
nem is beszélsz róla sokat. Célodat tartsd meg magadnak és Istennek, esetleg
oszd meg egy-két megbízható barátoddal vagy hozzátartozóddal, akiket arra kérsz,
hogy imádkozzanak érted, és buzdítsanak az úton. Ezt a pontot még egyszer
hangsúlyozom, nehogy túl gyorsan átszaladj rajta, és esetleg elfelejtsd. Szánd el
magad, hogy nem fogod azt mondani: „Túl nehéz; nem biztos, hogy képes leszek rá”!
Olyasmit mondj, ami segít, ne olyat, ami hátráltat! Mondd ezt: „Isten segítségével
meg tudom tenni!”
Jézus nehéz dolgot vállalt, amikor értünk áldozta az életét, de sohasem mondta:
„Túl nehéz.” Imádkozott, szüntelenül Istenre hagyatkozva és erősen odaszánva magát,
hogy megtegye Isten akaratát. Azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a
kereszthalált is (Zsidó levél 12:2b - EFO). Amikor elindulsz a rossz szokások
kitakarításának útján, tekints a kilátásba helyezett jutalomra. A jutalom motivál
minket, Isten pedig kétségkívül a szorgalmasak Megjutalmazója. Amikor elcsüggedsz a
helytelen vágyakkal való küzdelemben, gondolj arra, milyen csodálatos lesz, amikor
majd a rossz szokás elmúlik, és a jó átveszi a helyét.
Számtalan rossz szokásról beszélhetnénk itt, és akárhányat említek is meg, esetleg
kimarad az, amivel éppen te küzdesz, de mindegyikre ugyanaz a válasz. Lehet, hogy a
cigarettázás, a túl sok evés vagy a kritizálás szokását akarod elhagyni. Az is
lehet, hogy ezeknél súlyosabb függéssel van dolgod, alkoholizmussal,
szerencsejáték-függőséggel, pornográfiával vagy valamilyen
étkezési rendellenességgel.
Nem a függőség megnevezése a lényeg. Az a fontos, hogy tudd: Isten feltétel nélkül
szeret, és Jézus azért jött, hogy lerombolja a gonosz munkáit, megszabadítsa a
foglyokat, és olyan élettel ajándékozzon meg, amelyet élvezhetsz.
Istennel minden lehetséges, tehát akár a túl sok cukor fogyasztása, akár a
drogfüggőség a problémád, Isten képes és kész arra, hogy megszabadítson tőle.
Tudom, hogy a mértéktelen kólaivás rossz szokását megtörni nem lesz annyira nehéz,
mint a drogfüggőséggel szakítani. A probléma nem ugyanaz, de Isten ugyanaz, és Neki
elegendő hatalma van bármelyikünk szükségének betöltéséhez.
Higgy!
Ha ki akarsz takarítani egy rossz szokást, hinned kell, hogy ez lehetséges. Ha úgy
próbálod meg, hogy közben a gondolataid és a szavaid kétségekkel és hitetlenséggel
vannak tele, nem valószínű, hogy győzelmet fogsz aratni. Ha korábban már ezerszer
próbáltad is sikertelenül, higgy abban, hogy ezúttal másként lesz.
Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ha hisznek, meglátják az Isten dicsőségét
(János 11:40). Még ha vannak is kevésbé sikeres napok, azért tarts ki a hitben. Úgy
hiszem, a gonoszt rettenetesen dühíti, amikor folyamatosan megvalljuk: „Hiszem,
hogy Isten munkálkodik, és megszabadultam.”
Higgy inkább Isten Igéjének, mint annak, ahogyan érzel, és tanuld meg azt mondani,
amit. Isten mond rólad és az életedről. Isten Igéje azt mondja, hogy meghaltunk a
bűnnek, a vele való kapcsolatunknak vége (Róma 6:2), és Istennek élünk, töretlen
közösségben Vele (Róma 6:11). Ez azt jelenti, hogy szellemi értelemben máris szabad
vagy minden rossz szokásodtól, csak el kell hinned és élned kell azzal a
szabadsággal, amelyet Jézus halálával és feltámadásával vásárolt meg számodra.
Lehet, hogy nem így érzünk, de Isten Igéje ezt mondja. Továbbá azt mondja, hogy úgy
kell tekintenünk (gondolnunk) magunkra, mint akik meghaltunk a bűnnek, és megszűnt
a kapcsolatunk vele (Róma 6:11). Hogyan gondolsz saját magadra? Úgy tekintesz
magadra, mint aki meg van kötözve és rossz szokások rabszolgája, vagy megteszel egy
hitbeli lépést, és elfogadod: már szabad vagy?
Azért nagyon lényegesek a problémáinkkal, a kitakarítandó rossz szokásainkkal
kapcsolatos gondolataink, mert cselekedeteinket a gondolataink táplálják. Képes
vagy uralkodni a gondolataidon, és sohasem szabad azt gondolnod, hogy egy-egy rossz
szokást képtelenség kiűzni az életedből. Folyamatosan arra gondolj:
„Isten segítségével meg tudom tenni!” Ne feledd, a szakértők szerint egy szokás
kialakításához vagy kitakarításához harminc nap kell, és ha egyszerre egy napot
teljesítesz, nem is tűnik majd olyan nehéznek!
Tudom, hogy a tapasztalást megelőző hit alapelve talán meghaladja az elmét, de ez
Isten receptje a sikerre. A világban csak akkor hiszünk, ha már láttunk, ha
bizonyítékunk van rá, ám Isten országában először jön a természetes bizonyítékokra
nem hagyatkozó hit, azután a gyümölcs. Először higgy, azután megtapasztalod a
szabadságot! Higgy Isten Igéjében, és megjönnek az eredmények is.
Az eddigiekben az alábbiakra buzdítottalak:
1. Kezdj minden napot Istennel - kérj Tőle erőt és vezetést mindennap, kora
reggel!
2. Légy nagyon elszánt, és állj készen arra, hogy szükség esetén ideig-óráig
szenvedni fogsz!
3. Légy óvatos, mit mondasz a szokással kapcsolatban!
4. Gondolj erre az útra pozitív, hittel telt gondolatokkal!
5. Akkor is higgy, amikor még nem látsz eredményeket!

Mi váltja ki?
Vizsgáld meg magad, és tudd meg, mi váltja ki belőled azt a viselkedést, amelytől
meg szeretnél szabadulni. A stressz vagy valamilyen más negatív érzelem késztet
arra, hogy rossz szokásodhoz fordulj? Esetleg akkor gyakorolod, amikor unatkozol?
Amikor magányos vagy? Minden reggel megteszed? Lehet, hogy délelőtt tízkor sosem
jelent kísértést a fagylalt és a pattogatott kukorica, de este, tévézés közben
mindig. Talán valamilyen más tevékenységhez kötődik a rossz szokás? Laura lányom
nagyon szereti a diétás Pepsit. Többnyire már elhagyta, de megfigyeltem, hogy ha
bosszús vagy nagyon kimerült, nyomatékosan kijelenti: „Most pedig megiszom egy
diétás Pepsit!” Az a vigasz-itókája. Néha-néha meginni egy diétás Pepsit talán nem
baj, de ha a szerencsejáték vagy a drog jelent vigasztalást bosszúság vagy stressz
idején, az már sürgős ellátást igényel. Kérd meg Istent, hogy mutassa meg, van-e
valami köze a szokásodnak más dolgokhoz. Előfordul, hogy ha megértjük,
miért teszünk valamit, máris a szabadulás küszöbén vagyunk.
Vedd észre az ismétlődést, és kerüld el a kiváltó tényezőket -ez segíthet legyőzni
a szokást. Az ok-okozat megértése mindenképpen segít abban, hogy felkészülj a
kísértésnek való ellenállásra. Ha jellemzően akkor eszel túl sokat, amikor
unatkozol, akkor ne hagyd, hogy unatkozz, vagy pedig találj valamilyen más,
egészségesebb időkitöltést a mértéktelen étkezés helyett. Ha vigaszképpen mégy
vásárolni, olyankor, amikor boldogtalan vagy, ennek a mintázatnak a felismerése
segíthet abban, hogy biblikusabb módot találj a boldogtalanság kezelésére.
Összpontosíts!
Már említettem, hogy a legjobb egyszerre csak egy szokásra koncentrálni, de ezt
szeretném még egyszer hangsúlyozni. Mindannyian beleesünk abba a hibába, hogy egyik
napról a másikra akarjuk helyrehozni, ami nincs rendben; de ez lehetetlenség. A
rossz szokásainkat egyesével alakítottuk ki, ezért egyesével is fogjuk
legyőzni őket. Az összpontosítás életbevágóan fontos. Lehetővé teszi, hogy minden
energiánkat és erőnket egy dologra irányítsuk, ahelyett,
hogy sok dolog között osztanánk meg. A türelmetlenség arra indít, hogy mindet
egyszerre győzzük le, a siker azonban hit és türelem által jön el.
Mondjuk, hogy három rossz szokást azonosítottál, amelyektől komolyan szabadulni
szeretnél. Ha mindegyik harminc nap alatt elrendezhető, akkor három hónap múlva
szabad leszel mindegyiktől, vagy legalábbis jó úton a cél felé. Ne feledd, a
szokások ismétlés útján alakulnak ki, és ismétlés útján takaríthatok ki. Ha
ismételten megteszünk egy dolgot, az hamarosan a részünkké válik, és önkéntelenül
fogjuk azt gyakorolni, szokás gyanánt. Ha ismételten nem teszünk egy dolgot, az
elhalványul, és egy idő után már nem lesz a részünk.
A túlsúlyos embereknek oda kell figyelniük arra, hogy mit esznek. Megfigyeltem,
hogy akik hajlamosak arra, hogy túl sokat egyenek, azok gyakran szórakozottan
esznek. Ha a kollégájuk asztalán ki van téve egy tál cukorka, amikor arra járnak,
puszta megszokásból, önkéntelenül a szájukba dugnak egyet. Kamasz és fiatal felnőtt
koromban én is túlsúlyos voltam, és azóta sok helyes étkezési szokást
kialakítottam, köztük azt, hogy sosem eszem meg semmit anélkül, hogy ne
tudatosítanám, mi is az, és körülbelül hány kalóriát tartalmaz. Bármit megehetek,
ha tényleg szeretném, de tudatosítanom kell, hogy megettem, és hozzászámolni
mindahhoz, amit még aznap elfogyasztok.
A legtöbb túlsúlyos ember sok mindent eszik egy nap során, amire később nem is
emlékszik; azután bosszankodik, mert úgy érzi, nem is evett olyan sokat, hogy
annyit nyomjon, amennyit a mérleg mutat. Ha problémád van ezen a téren, azt
ajánlom, körülbelül egy héten át jegyezz fel mindent, amit csak beveszel a
szádba. Ez szembesíthet a valósággal. Könnyen becsapjuk magunkat, ha nem figyelünk
oda igazán arra, mit is csinálunk.
Ha ki akarod takarítani a falánkság szokását, legalább harminc napon át oda kell
figyelned rá. Biztos vagyok benne, hogy jó néhány dolgot találsz majd, amelyek
nélkül jól megvagy, és amelyek jelentőséggel bírnak a testsúlyod szempontjából.
Hallottam egy asszonyról, aki egyszerűen azt a szokását hagyta el, hogy minden este
lefekvés előtt megivott egy nagy pohár tejet. Egy év alatt hét kilót leadott.
Ha a rendetlenség szokását szeretnéd elhagyni, arra kell odafigyelned, hogy a
környezetedet rendesen és tisztán tartsd. Naponta többször szándékosan nézz végig
az élettereden (az otthonodon, az íróasztalodon, az autódon stb.). Ha rendetlen
vagy zsúfolt lett, szánj rá pár percet, és tedd rendbe. Alakítsd ki azt a szokást,
hogy használat után mindent rögtön visszateszel a helyére. Jó észben tartani:
„Rögtön vissza a helyére!”
Priscilla folyton elvesztette a kulcsait. Apróságnak tűnik, de más rossz szokáshoz
is vezetett - például ahhoz, hogy mindig mindenhonnan elkésett. Miért? Mert még a
kulcsait kereste, amikor pedig már el kellett volna indulnia. Végül elhelyezett egy
díszedényt a bejárati ajtó közvetlen közelébe, és odafigyelt, hogy amint belép a
házba, rögtön beletegye a kulcsokat. Nem volt nehéz, és egy csapásra két problémát
is megoldott. Rendszeresen elvégezni a teendőket sokkal jobb, mint hagyni őket
halmozódni, amíg már kezelhetetlen méretet öltenek. Tarts ki egy dologban, amíg
csak győzelmet nem aratsz, utána pedig térj rá valami másra, miközben fenntartod a
már elért győzelmet is.
Segíthet az összpontosításban, ha a szemünk előtt tartunk valamit, ami emlékeztet
arra, mit szeretnénk vagy nem szeretnénk tenni. Az ember nagyobb valószínűséggel
iszik sok vizet, ha az mindig a keze ügyében van. írj emlékeztetőket magadnak, és
helyezd el őket ott, ahol mindenképpen meglátod. Ha a késés rossz szokásával
próbálsz szakítani, tarts a szemed előtt egy órát, vagy állíts be hangjelzést arra
az időpontra, amikor el kell kezdened készülődni!
Az is koncentráltabbá tehet minket, hogy bizonyos dolgokat távol tartunk magunktól.
Egy asszony, aki el akarta hagyni a cigarettát, minden öngyújtót és hamutartót
eltávolított a házából. Ha nem akarsz olyan sokat tévézni, vidd ki a távirányítót a
szobából! Talán majd annyira belefáradsz a csatornaváltogatásba, hogy inkább valami
más elfoglaltságot keresel. És ha mégsem, legalább mozogsz egy kicsit. A cukorkás
tálak más funkciót is betölthetnek; lehet bennük héjas mogyorót vagy pot-pourrit
tartani.
Végül pedig ne légy dühös magadra, amiért nem tudod azonnal észben tartani
mindazokat a jó dolgokat, amelyeket meg szeretnél tenni. Ne érezd ostobának magad,
ha emlékeztető cetliket kell elhelyezned, hogy valamit megtegyél! Még mindig jobb,
mint ha nem teszed meg, amit meg kellene. Élj minden lehetőséggel annak érdekében,
hogy az elérendő célra fókuszálj!
Ki a megszokott kerékvágásból!
Időnként könnyebb kitakarítani egy rossz szokást, ha szembesülünk azzal, mennyire
veszélyes vagy ártalmas folytatni. Nekem sokáig nehezemre esett szokásommá tenni a
fogselyem használatát, bár az évek során több fogorvos próbált erre rávenni,
igazából egyszerűen nem akartam rászánni az időt, és azt gondoltam, hogy nincs
semmi baja a fogaimnak. Bár nagyon elfoglalt voltam, végül mégiscsak rászántam az
időt. Abban az évben körülbelül hússzor voltam fogorvosnál. Az egyik fogam
begennyesedett, és összesen tizenhéttel kellett valamit csinálni. A koronáim és a
hídjaim közül nem egy elöregedett és cserére szorult. Mire a végére értem a
kezeléseknek, nagyon is készen álltam a fogselyem használatára, és bármi másra,
amit csak javasolt a fogorvos. Tudod, a nem-szokás eredményével szembesülve
fellelkesedtem, hogy megtegyem. Nem a fogselyemhasználat hiánya volt ugyan a bajok
egyetlen oka, de az is közrejátszott.
Tony mesélte, hogy a bátyja fogorvos, és többször is felhívta a figyelmét, hogy
naponta kétszer kellene fogselymet használnia. Elismerte, hogy tényleg jobb érzés,
amikor megteszi, ezért elment egy áruházba, és több tucat fogselymet vásárolt. Tett
belőlük a fürdőszobába, az autójába, a munkahelyi íróasztalára, oda, ahol
tévét szokott nézni, az edzőtáskájába és a mosókonyhába is. Mindenhova tett, nehogy
elfelejtse használni. Most, mivel már kialakult a szokása, már csak két helyen tart
fogselymet. Olyan jó szokásra tett szert, amely megóvja őt a későbbi szenvedéstől.
Az Egyesült Államok nyugati részének betelepítésekor az utak gyakran csak
kocsinyomok voltak. Ezek a göröngyös csapások komoly problémát jelentettek a rajtuk
utazóknak. Az egyik ilyen kanyargós ösvény elejére valaki kitett egy táblát:
„Kerülje el ezt a kerékvágást, aki nem akar az elkövetkező huszonöt mérföldre benne
maradni!” Ha nem akarod még tíz évig gyakorolni a rossz szokásodat, már most gyere
ki a kerékvágásból!
Biztos vagyok benne, hogy aki a dohányzás miatt tüdőrákot kap, azt kívánja, bárcsak
elszánta volna magát arra, hogy abbahagyja. Aki a szerencsejáték vagy az alkohol
miatt elveszíti a családját, azt kívánja, bárcsak hajlandó lett volna elvonóra
menni. Így van ez - ha nem fizetjük meg a szabadság árát, végül a rabságét
fizetjük. Mindenképpen megfizetjük az árat, mivel Isten törvénye azt mondja, amit
vetünk, azt le is aratjuk.
Bármi is legyen a rossz szokásod, szánj rá időt és gondold végig, milyen hosszú
távú következményei lehetnek annak, ha kitartasz benne! Ez segíthet abban, hogy
most rögtön leszámolj velük.
Tekintsük át még egyszer, milyen javaslatokat tettem eddig annak érdekében, hogy ki
tudd takarítani a rossz szokásodat!
1. Légy nagyon elszánt, és állj készen arra, hogy szükség esetén ideig-óráig
szenvedni fogsz!
2. Légy nagyon óvatos, mit mondasz a szokásodról!
3. Gondolj erre az útra pozitív, hittel telt gondolatokkal!
4. Akkor is higgy, amikor még nem látsz eredményeket!
5. Gondolkozz el azon, hogy milyen más viselkedéshez kapcsolódik a rossz
szokásod, és változtass a rutinon!
6. Arra az egy területre irányítsd a figyelmedet, amit éppen meg akarsz
változtatni!
7. Vizsgáld meg, milyen veszélyekkel járhat, ha kitartasz rossz szokásod
mellett!

Eredményes takarítást kívánok! Jó úton haladsz, és hiszem, hogy sikeres leszel a

vállalkozásban!
5.
FEJEZET
Gondolatok, szavak és szokások

Hogyan befolyásolják szokásainkat a gondolataink és a szavaink? Véleményem szerint

minden rossz szokás legyőzésének és minden jó szokás kialakításának kiindulópontját
jelentik. Általában azt mondjuk ki, amire a gondolataink irányulnak, és végül
mindig ez válik valósággá az életünkben.
Ezt a könyvet egy gyönyörű helyen írom. Ma délelőtt el kell mennem edzésre, mert
hétvégén előadást tartottam, és nem tudtam elmenni. Általában hétfőn, szerdán és
pénteken járok az edzőterembe, de hétfőn utaztam, ezért kimaradt. Ma kedd van,
úgyhogy most már igazán el kell mennem. Eszembe jutott, hogy
egyszerűen kihagyhatnám a mait, és akkor több időm maradna az írásra, de mivel
tisztában vagyok a gondolat erejével, és azt is tudom, hogy mit kell tennem, nem
engedtem, hogy ez a gondolat az elmémben időzzön. Inkább így szóltam Dave-hez:
„Felvetődött bennem, hogy kihagyom az edzést, de tudom, hogy el kell mennem,
úgyhogy el is megyek.” A gondolataim és a szavaim támogatást nyújthattak volna
valamihez, amit ha megteszek, később megbánok; így viszont segítettek megőrizni a
rendszeres edzés szokását. Olyan gyorsan kellett megszabadulnom a helytelen
gondolattól, amilyen sebesen jött, mert ha elelmélkedem rajta, hamarosan már azt
mondtam volna: „Nem igazán van kedvem ma edzésre menni.” Kicsit később pedig
kifogást is találtam volna arra, hogy ne menjek.
Ez az alapelv életünk bármely területén alkalmazható. Amikor megpróbálsz
kialakítani egy jó szokást vagy kitakarítani egy rosszat, mindig tartsd észben,
hogy a szavak megelőzik a cselekedetet. Vagy, ahogy mondani szoktam: „Amerre az
elme megy, követi az ember.” Rengeteget tanítottam és írtam már a gondolatok és
szavak témájában, és tapasztalatból is, Isten Igéjéből is tudom, hogy mindkettő a
siker vagy a kudarc kulcsfontosságú tényezője. Meg kell tanulnunk, hogy azt mondjuk
ki, amit valóban szeretnénk, ne pedig azt, amit érzünk, még csak ne is azt, amink
most van. Mondjuk, egy ember őszintén vágyik arra, hogy kimásszon az
adósságból, amelyben jelenleg nyakig ül. Ez az ember ilyeneket gondolhat: „Olyan
mélyen el vagyok adósodva, hogy sohasem leszek képes mindent visszafizetni.” Vagy:
„Lehetetlen, hogy megváltozzon a helyzetem, nekem befellegzett.”
Aki így gondolkodik, az így is beszél. Lehet, hogy az a vágya, hogy megszabaduljon
az adósságtól, de a saját gondolatai és szavai megakadályozhatják abban, hogy
megtegye a szükséges lépéseket annak érdekében, amit szeretne elérni. Hacsak nem
kezd egyetérteni Isten Igéjével, amely azt tanítja nekünk, hogy Istennel
minden lehetséges, beleragad ebbe a kerékvágásba. Az ilyen embernek céltudatosan
ezt kellene gondolnia: „Isten akarata nem az, hogy az adósság fogságában legyek, és
én minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy kikerüljek belőle. Ha megteszem a
részemet, Isten is megteszi mindazt, amit én nem tudok. Lehet, hogy sok időbe
telik, de addig nem adom fel, amíg meg nem szabadulok.” Az ilyen gondolkodásmód a
győzelem irányába fordítja az elmét. Ettől megváltozik az illető beszéde csakúgy,
mint az egész hozzáállása.
Gyakorlatilag belebeszélhetjük magunkat akár a győzelembe, akár a vereségbe.
Nemcsak hogy megkaphatjuk mindazt, amire gondolunk vagy amiről beszélünk, de mindaz
a miénk lehet, amit Isten az Ő Igéjében ígér. Sose elégedjünk meg kevesebbel,
mint az Isten által kínált legjobbal! Ez az egyik fő okunk arra, hogy kialakítsuk
az Ige szokását. Ha tudjuk, mit ígér Isten az Igéjében, jó irányba mehetünk, és
felbátorodhatunk, hogy az Isten által ajánlott legjobbat válasszuk. Isten Igéje azt
mondja, ne tartozzunk senkinek mással, mint kölcsönös szeretettel (Róma 13:8),
akkor miért törődnénk bele, hogy egész életünkben adósságban legyünk? Ne tegyük,
mert nem kell ezt tennünk!
Jézus azt mondta az embereknek, hogy legyen az ő hitük szerint (Máté 9:29). Meg
kellett újítaniuk az elméjüket, hogy úgy gondolkodjanak, mint Isten, és így
elnyerhessék az áldásokat, amelyeket Isten nekik szánt. Remélem, nem most hallasz
először erről az alapelvről, ám ha mégis, kérlek, hidd el, hogy ez a bámulatos és
hatalmas igazság mindazok számára működik, akik élnek vele! Isten Igéje mindig
ugyanaz marad, és megvan az ereje, hogy megváltoztassa a dolgokat. Mi azonban nem
vagyunk mind egyformák. Van, aki elhiszi Isten Igéjét, és megteszi, amit mond, és
van, aki nem. Aki nem hajlandó hinni, vagy lusta ahhoz, hogy megtegye az
erőfeszítést Isten utasításainak követése érdekében, annak megmaradnak a rossz
szokásai, amelyek rossz gyümölcsöt teremnek az életében. Ugyanígy, aki hajlandó
tanulni és változni, az ki tudja takarítani a rossz szokásait, és ki tud alakítani
jókat.
Nem tehetek róla!
Amint megérted, hogy változtathatsz az életed gyümölcstelen, problémákat okozó
dolgain, a gonosz számtalan kifogással áll elő, hogy minden a régiben maradjon. Az
egyik, amire számíthatsz, hogy „hallani” fogod, miközben a gondolatok és szavak
fontosságáról tanulsz, ez: „Nem tehetek arról, amit gondolok. A gondolatok csak úgy
jönnek, akár akarom, akár nem.” Az igaz, hogy a gondolatok invitálás nélkül is
jönnek, az viszont nem igaz, hogy semmit sem tehetünk ellenük. Isten Igéje arra
tanít, hogy rontsuk le vagy hiúsítsuk meg a helytelen gondolatokat (2Korinthus
10:5). Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy nem engedjük meg nekik, hogy az
elménkben maradjanak. Bármely nemkívánatos gondolattól megszabadulhatsz pusztán
azzal, hogy úgy döntesz, valami másra gondolsz. A szóbeli megerősítés tovább segíti
a folyamatot. Ha azt gondolom: „Nem szeretnék ma elmenni az edzőterembe”, de tudom,
hogy el kellene mennem, egyik részem (a szellemem) menne, míg a másik (a testem)
nem. Kimondhatom hangosan: -Ma elmegyek az edzőterembe. - Amit mondok,
félbeszakítja a gondolatomat, és új gondolnivalót kínál fel.
Ha elhiszed azt a hazugságot, hogy nem tehetsz arról, hogy mit gondolsz, akkor nem
is fogsz megváltozni. Vállalj felelősséget a gondolataidért és a szavaidért, és
gondosan válogasd meg őket, hiszen ezek jelentik a cselekedeteid nyersanyagát!
Isten jó terve
Istennek mindannyiunk számára jó terve van. Ki ne szeretne egy jó tervet az
életére? Biztosan mind ezt szeretnénk, de nem mindenki hajlandó megtenni, ami ahhoz
kell, hogy része legyen benne. Nem elég valamit akarnunk... cselekednünk kell! Pál
apostol arra tanít minket, hogy Istennek jó terve, tökéletes akarata van
mindegyikünk számára, de Igéje szerint meg kell újítanunk az elménket, ha ezt látni
kívánjuk az életünkben (Róma 12:2). Ez az igevers a siker kulcsa. Egy másik helyen
ugyanezt az alapelvet tanítja nekünk az Ige: Józsué könyvében, az 1:8 igeversben.
A törvény könyvét szüntelen tanulmányozd, igéit ismételd magadban, és gondolkodj
azokon, hogy mindenben annak megfelelően járhass el. Ha így teszel, akkor minden
utad sikeres lesz, és amibe belefogsz, felvirágzik. (EFO)
Szerintem ez az igevers mindent elmond. Isten Igéjéről rendszeresen kell
gondolkodnunk és beszélnünk minden helyzetben. Ha így cselekszünk - és ezt a „ha”-t
tartsuk észben! -, akkor tudni fogjuk, mit tegyünk, meg is tesszük, és sikeresek
leszünk. Isten nagyszerű lehetőséget adott Józsuénak, hogy bevezesse Izrael népét
az ígéret Földjére az út hátralévő részén, amit Mózes nem hódított meg. Isten azt
mondta neki, hogy ne féljen, csak legyen erős és bátor szívű, és gondolja, szólja
Isten Igéjét annak érdekében, hogy elérje a célját.
Te mit szeretnél elérni az életedben? Mi az, amit azonnal szeretnél megváltoztatni?
Vannak-e kitakarítandó rossz szokásaid vagy kialakításra váró jók? Csak akkor fog
valóra válni, amit szeretnél, ha a gondolataidat és a szavaidat összehangolod a
vágyaiddal.
Egyik jó szokás elvezet a másikhoz
Hiszem, hogy a jó dolgok gondolásának és szólásának szokása feltétlenül elvezet sok
más jó szokáshoz. Mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van, és ki miképpen
szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét (életet vagy halált) (Példabeszédek
18:21). Ha kialakítjuk azt a szokást, hogy minden időben életet szólunk, akkor
életünk lesz, és egyre bőségesebben lesz. Ha azonban halált (negatív dolgokat)
szólunk, azt is fogjuk megtapasztalni. A Példabeszédek könyvének írója azt állítja,
hogy szánk gyümölcsével kell jóllaknunk és az általunk választott szavak
következményeivel kell beérnünk, akár jó, akár rossz szavakat szóltunk
(Példabeszédek 18:20). Már több mint harminc éve tanulmányozom ezeket
az igeverseket, tanítok és írok róluk, mégis, máig lenyűgöznek. Van egyáltalán
fogalmunk róla, micsoda hatalmat adott nekünk Isten a szavaink megválasztásában?
Szerintem nincs, mert ha lenne, biztosan jobb döntéseket hoznánk.
Legyen ez szüntelenül imatémánk, mivel egy ember sem szelídítheti meg a nyelvét
Isten segítsége nélkül (Jakab 3:8). Több száz igevers szól a nyelvről, a szájról és
a szavakról. Többségüket már aláhúztam a Bibliámban, és nem ritka, hogy
végigolvasom, és egyszerűen emlékeztetem magam a szavaim hatalmára. Imádkozom
is ezért a területért, kérem Istent, hogy tegye a számból kijövő szavakat és a
szívem elmélkedéseit (gondolatait) elfogadhatóvá Őelőtte.
Szavaink az élet bármely területén lehetnek hasznunkra, de kárunkra is. A szavak
szellemi tényezők, mivel nem láthatóak, átnyúlnak a szellemvilágba, és elkezdik
formálni a jövőnket. Mózes első könyve szerint Isten mindazt, amit látunk, a szavai
által hozta létre! Az Ő képére teremtett minket, és minden dologban az Ő példáját
kell követnünk, hogyne működnének hát a mi szavaink is ugyanilyen módon?
Próbáld ki!
1977-ben Isten elkezdte felfedni előttem a szavaim hatalmát. Sosem hallottam az e
könyvben találhatóhoz hasonló tanítást, de Isten meggyőzött arról, hogy igen
negatív személy vagyok, és jelentős változásra van szükségem. Megmutatta nekem,
hogy a szavaim negatívak, és az életem addig nem változhat meg, amíg a szavaim meg
nem változnak. Listát készítettem azokról a dolgokról, amelyeket vágytam
megtapasztalni az életemben, és mindegyik alátámasztásához igeverseket kerestem.
Azután hat hónapon keresztül naponta kétszer kimondtam hangosan ezeket a dolgokat.
Amikor hozzáfogtam, a megvallott dolgoknak egyike sem volt valóság az életemben, de
ma már mindegyik az. Hozzáteszem, hogy ma is rendszeresen megvallom ezeket az
igéket, és Isten drága ígéreteinek más szeleteit is. Azt javaslom, próbáld ki!
Hiszem, hogy ha következetesen pozitív, jó, élettel teli dolgokat gondolsz és
mondasz, örömteli változásokat tapasztalsz majd az életedben.
Nemrég eljött hozzám egy asszony, én pedig mondtam neki valamit a pozitív
gondolkodásról. Gyorsan válaszolt: „Nem hiszek ebben a pozitív megvallásos
ostobaságban; a valóságban hiszek!” Szomorú voltam miatta, mert szemmel láthatóan
nem ismerte Isten Igéjét, és nem volt tudatában annak, hogy az élete valóságát
megváltoztathatja az által, hogy Istennel egyetértésben hisz, gondolkodik és
beszél. Én úgy örülök, hogy nem kell beérnünk a valósággal! Manapság nagyon
népszerűek a tévés valóságshow-k, és egyre több van belőlük. Én jobban örülnék egy
kis élet-megváltoztató hatalomnak, mint még több valóságnak. Reménységet akarok, és
hitet, hogy Istennel minden lehetséges.
Tedd a többi közt azt is szokásoddá, hogy a szerint gondolkodsz és szólsz, amit
tapasztalni szeretnél az életedben. Például, ha határozatlan vagy, ne mondogasd:
„Olyan nehéz döntéseket hoznom!” Kezdd el azt mondani: „Isten bölcsessége (van
velem) (lKorinthus 1:30), Krisztus értelme van bennem (lKorinthus 2:16), és
határozott ember vagyok.” Ha hajlamos vagy arra, hogy túl sokat egyél, és tenned
kell valamit az egészségedért, vagy esetleg fogynod kell, ne mondogasd: „Egyszerűen
képtelen vagyok úrrá lenni az étvágyamon! Ha egyszer enni kezdek, nem bírom
abbahagyni, amíg már majd’ szétdurranok. Mindennap muszáj cukrot ennem.” Ha mindig
azt mondogatod, amid van, akkor az meg is marad neked. Ha viszont Isten Igéjén
elmélkedve és vele egységben szólva megváltoztatod a meggyőződéseidet, a tiéd lehet
az, amiről Isten azt mondja, hogy a tiéd lehet. Igéje kijelenti, hogy a józanságnak
és az önmérsékletnek a szellemét adta nekünk (2Timótheus l:7), és nekünk ugyanezt
kell kijelentenünk.
Biztosan érted, amit mondok, és azért imádkozom, hogy meggyőződéseddé váljon, hogy
el kell kezdened gyakorolni is. Mint már javasoltam, próbáld ki! A tapasztalat meg
fog győzni, még ha én nem is tudlak. Jobban fogod érezni magad, és több
energiád lesz, ha olyan dolgokat mondasz, amelyek élettel szolgálnak, és
a körülötted élők is sokkal jobban fogják élvezni a társaságodat.
Ne feledd, kérlek, hogy a sikerhez nem elég ezt elhatározni! Egy ember sem
szelídítheti meg a nyelvet. Sok segítségre lesz szükséged Istentől ma és mindennap,
ahogyan nekem is. A nyelv olyan, mint egy fékezhetetlen, befoghatatlan vadállat
(Jakab 3:7,8), ám Isten ezt is meg tudja változtatni, ha odaszánjuk magunkat, és
kitartunk a sikerig.
A számítógép újraprogramozása
Amit gondolunk és kimondunk, különösen, ha gyakran tesszük, a szívünk memóriájába
vésődik. Hogy úgy mondjam, a merevlemezre rögzítjük. Éppen úgy, ahogy egy
számítógép is csak azt az információt képes továbbadni, amit beleprogramoztak, a
szívünk is csak azt adhatja vissza, amit beleírunk. Ha nem tetszik az eredmény,
amit a számítógépünk kidob, habozás nélkül új programot szerzünk hozzá, és azt
javaslom, tedd ugyanezt az életeddel is. Kezdd el felülírni azt, ami a szívedbe van
programozva. A számítógépben lévő program meghatározza a kimenetet, ugyanígy, ami
a szívünkben van, az jön ki a szánkon.
Mert a szívnek teljességéből (túlcsordulásából, feleslegéből) szól a száj.
Máté 12:34b
Biztosíthatlak, hogy Isten segítségével menni fog. Lehet, hogy rengeteg rossz
mentális és szóbeli szokásod van, de ezeket ki lehet cserélni pozitív, élettel telt
szokásokra. Ideje megújítani az elmédet, és azzá válni az élet minden területén,
akinek Isten látni szeretne.
Tele vagy lehetőségekkel
Isten jó akarata a számunkra nem válik csak úgy, a mi erőfeszítéseink nélkül
valóra, de lehetséges akkor, ha figyelünk, tanulunk és hajlandóak vagyunk az Ő
segítségével változni. A változáshoz idő kell, de ez hasznos idő, hiszen nagyszerű
jutalommal jár. Mindenki eltölti valamivel az idejét, miért ne töltenénk
olyasmivel, ami számunkra, a családunk és a barátaink számára haszonnal jár?
A változás lehetséges. Igazán mondom, tele vagyunk lehetőségekkel!
Mivel Isten gyermeke vagy, Isten benned lakozik, és Ő a Benne és az ígéreteiben
való hit által elérhető a számodra. Megismerheted Istent, és bensőséges közösséget
élvezhetsz Vele. Olyan életet élvezhetsz, amely által örökséget hagysz másokra.
Isten szeret téged, és egyedülálló, különleges személynek alkotott. Senki sem
tudja megtenni azt, amit te, pontosan úgy, ahogyan te. Isten azt szeretné, ha jól
éreznéd magad, és élveznéd az életed minden pillanatát, de ez nem történhet meg,
hacsak ki nem alakítasz életadó szokásokat az életedet aláások helyett. Az egyik
legfontosabb jó szokás, amire csak szert tehetsz, a helyes gondolkodás és szavak
szokása, ez pedig sok más jó szokás számára nyitja meg az ajtót, amely elvezet
a lehető legjobb élethez.

6.
FEJEZET
3. viselkedésforma: A határozottság szokása

A döntés bármely pillanatában a legjobb választás a helyes út, a második legjobb a

téves út, és a legrosszabb, ha nem választasz semmit.
Theodore Roosevelt

Aki az út közepén marad, azt elütik. A bölcsen és időszerű módon történő

döntéshozás szokása létfontosságú békességünk és az életben való sikerességünk
szempontjából. Hála az Úrnak, van azért, aki elsajátítja. Vannak azonban olyanok
is, akik túl gyorsan hoznak döntéseket, mások túl lassan, egyesek bölcsesség
nélkül, mások pedig egyáltalán nem.
Az élet tele van döntésekkel. Nap mint nap számos döntést hozunk. Eldöntjük, mikor
keljünk fel, mit együnk, mit vegyünk fel, és mit kezdjünk az időnkkel. Döntéseket
hozunk a munkánkkal és a kapcsolatainkkal összefüggésben, de legfőképpen szellemi
döntéseket hozunk. Még akik nem döntenek, azok is meghozzák azt az egy döntést,
hogy nem fognak dönteni. Pár percet szánj rá, és vizsgáld meg, a fent említettek
közül melyik kategóriába illesz! Ha határozott személyiség vagy, és úgy érzed,
legtöbbször bölcsen döntesz, akkor áldott vagy, és egy viszonylag kicsiny csoport
tagjának tudhatod magad. Ha a túl gyorsan, a túl lassan, az előrelátás
vagy bölcsesség nélkül döntést hozók közé tartozol, akkor itt a nagyszerű alkalom,
hogy elhatározd, megváltoztatod eddigi gyakorlatodat, és új szokást alakítasz ki.
Ha helyes szellemi döntéseket hozunk - és ez azt jelenti, hogy úgy határozunk,
minden dolgunkban Istent tesszük az első helyre -, akkor a többi döntésünk már
egyszerűbb lesz. Ennek ellenére a döntéshozás mégis olyasmi, amivel időről időre
meg kell küzdenünk. Annak az embernek, aki minden dolgában tetszeni akar Istennek,
az erkölcsi döntések meghozatala egyszerű lehet, mivel Isten Igéje útmutatással
szolgál a helyes és helytelen viselkedést illetően. Csak azt kell elhatároznunk,
hogy megtanulunk engedelmeskedni Istennek mindabban, amire tanít minket. De sok
más döntést is meg kell hoznunk a mindennapokban, amelyekkel Isten Igéje nem
foglalkozik konkrétan. Mit kezdjünk ezekkel? Aki igazán szeretne Istennek tetszeni,
beleeshet a döntésképtelenség csapdájába, mivel attól fél, hogy helytelen
döntésével megszomoríthatja Őt.
A döntésképtelenség nyomorúsága
Nincs nyomorultabb ember annál, akinek egyetlen szokása a döntésre való
képtelenség.
William James

Őszintén mondom, hogy a döntésképtelenséget nagyon kellemetlennek találom.

Általában igen határozott vagyok, időnként még azt a hibát is elkövetem, hogy túl
gyorsan határozok. Életem jelenlegi szakaszában már igyekszem ezt elkerülni, mivel
korábban előfordult, hogy így tettem, és azután meg is bántam a gyorsan hozott
döntést. Sajnos, ennek ellenére kezelnem kellett a következményeket. Noha a
határozott emberek közé tartozom, mégis időnként vacillálok két dolog közt, és
nehezemre esik egyik vagy másik mellett dönteni. Legtöbbször egyszerűen azért, mert
nem akarok olyat tenni, amiről nem vagyok meggyőződve, hogy Isten tetszésére van.
Szeretném minden helyzetben biztosan tudni, mit szeretne tőlem Isten, de nem tudom,
és így, mint mindenki másnak, nekem is ki kell lépnem hitben, és végül ezt vagy azt
meg kell tennem. És, akárcsak mindenki másnak, nekem is összeszorul a gyomrom,
és teljes szívemből imádkozom, hogy ha helytelenül döntöttem, Isten kegyelmesen
csukja be előttem az ajtót vagy állítson meg, mielőtt valami hatalmas hibát
követnék el.
A döntéshozatal tapasztalata nélkül lehetetlen megtanulni, hogyan válasszunk
megfelelően. A tanulási folyamat során hozunk helyes és helytelen döntéseket
egyaránt, és arra buzdítalak, kezdj el most határozottá válni és a saját
tapasztalataidból tanulni. Akármit is teszel, ne élj félelemtől lebénulva, örökké
összezavarodva, mert nem tudod, mit tegyél !
– Uram, mi az Ön sikerének titka? - kérdezte egy riporter egy bank
elnökét.
– Két szó.
– És melyik kettő, Uram?
– Jó döntések.
– És hogyan hoz jó döntéseket?
– Egy szó.
– Melyik az, Uram?
– Tapasztalat.
– És hogyan jut hozzá a tapasztalathoz?
– Két szó.
– Melyek azok, Uram?
– Rossz döntések.
Ismeretlen szerző
Jakab apostol a Szent Szellemtől vezetve arra tanít bennünket, hogy ha bölcsességre
van szükségünk, Istentől kell kérnünk, és Ő megadja azt. De hittel kell kérnünk,
kételkedés (kétségeskedés, habozás) nélkül. Ha mégis kétségeskedünk, habozunk vagy
kételkedünk, állhatatlanná és megbízhatatlanná leszünk minden dolgunkban, és nem
kaphatunk semmit az Úrtól (Jakab 1:5-8). Ezekből az igeversekből egészen világosan
látható a határozatlan ember helyzete. Nyomorult lesz, zavarodott, aki nem tud
hozzájutni Isten segítségéhez. Hitben kell Istenhez közelednünk, tettre
készen, amikor a szívünkben bizonyosság van valamely iránnyal kapcsolatosan. Ha
imádság és várakozás után is úgy érezzük, nem tudjuk az irányt, ez jelentheti azt,
hogy Isten egyszerűen megadja nekünk a szabadságot, hogy úgy döntsünk, ahogyan
nekünk tetszik.
Életem során nem egyszer, amikor egy-egy helyzetben Isten akaratát kerestem, Ő azt
súgta a szívembe: „Tedd, amit szeretnél.” Ezekben a helyzetekben megtanultam, hogy
Isten vágyakat helyez a szívembe, és nekem szabadságomban áll, hogy kövessem
őket. Van, aki megrémül ettől a fajta szabadságtól, de ha ismerjük Isten Igéjét,
akkor ismernünk kell az Ő szívét, és tudunk az Ő szíve szerint élni. Dave-vel négy
felnőtt gyermekünk van. Amikor kicsik voltak, mindent megmondtunk nekik, hogy mit
csináljanak és mit ne, de ahogy nőttek, fokozatosan egyre több és több
döntéshozási hatalmat adtunk át nekik, bízva abban, hogy megtanulták, mit várunk
tőlük, és az alapján határoznak. Nem mindig választottak helyesen, de a próbák és a
hibák révén megtanultak döntést hozni és felelősséget vállalni a következményekért,
ami a felnőttség része.
Isten gyermekeiként mi is növekszünk, pontosan úgy, mint ahogy a mi gyermekeink
növekszenek, és isten nem ad mindig pontos, konkrét iránymutatást. Azt várja
tőlünk, hogy az Ő Igéjét, Szellemét és Bölcsességét kövessük. Ha valami felől nincs
békességünk, vagy nem volna bölcs dolog, ha megtennénk, ne tegyük meg! Ennyire
egyszerű! Egy dolog biztos, mégpedig az, hogy nem kell félnünk a döntéshozástól. Ha
olyan döntést hozunk, amely helytelennek bizonyul, módosíthatunk rajta útközben.
Isten segít odajutnunk, ahová igyekszünk, de Ő sem tud leparkolt autót vezetni. Ha
őszintén be akarod tölteni Isten akaratát, de az élet útján valahol eltévedsz,
Isten megtalál, és visszavezet a helyes ösvényre.
Egyik kedvenc mondásom ez: „Csinálj valamit, nehogy a végén semmit se csinálj!”
Vannak, akik az egész életüket semmittevésben tékozolják el, mert nem akarnak
döntést hozni. A döntésképtelenségnek sok oka lehet, tekintsünk át egy párat:
1. Lehet valaki azért döntésképtelen, mert a szülei sosem hagyták, hogy meghozza
a saját döntéseit. A szülők talán úgy gondolták, a gyermekeiket óvják, valójában
azonban megfosztották őket a határozottság képességétől.
2. A döntésképtelen ember talán nem biztos magában és a képességeiben.
Társadalmunkban sok emberre jellemző ez. A sátán szeret sok-sok félelmet és
bizonytalanságot belénk oltani, hogy lebénuljunk, és így megakadályozza, hogy
betöltsük a rendeltetésünket. A határozatlan embereknek meg kell tanulniuk, hogy
Isten mennyire és milyen tökéletesen szereti őket, és hogy minden dolgot meg tudnak
tenni Krisztus által, Aki erőt, képességet és bölcsességet ad nekik.
3. Ha valaki az emberek tetszését keresi, attól is döntésképtelenné válhat. Az
ilyen ember folyton mások elismerését keresi, és amikor döntést hoz, soha nem a
saját szívét követi. Elég szomorú, mennyire függünk más emberek elismerésétől és
elfogadásától. Ha azért élünk, hogy mások tetszését elnyerjük, végül sosem lesz
lehetőségünk a saját életünket élni. Azzal, hogy nem azt tesszük, amit mi akarunk,
hanem amit mások akarnak, egyszerűen megengedjük nekik, hogy rajtunk keresztül
éljenek.
4. Van, aki egyszerűen fél a tévedéstől. Túl büszke szembenézni a gondolattal,
hogy rossz döntést hozott, ezért inkább nem is hoz döntést. Egyfolytában próbál
elhatározásra jutni, ám végül sosem teszi meg. Gyakran mondom, hogy az egyetlen mód
arra, hogy megtudjuk, jól gondoljuk-e, az, ha kilépünk, és kiderítjük.
Messze túlértékeljük azt, hogy mindig igazunk legyen. Ha tévedünk, azzal legfeljebb
a büszkeségünk sérül egy rövid időre, de ha döntésképtelenek vagyunk, azzal szinte
felmérhetetlen károkat okozunk saját magunknak.
5. Ha egy döntést meghoztunk, azt tettnek kell követnie. Előfordul, hogy valaki
azért nem határozza el magát, hogy ne kelljen a döntést követő munkáért
felelősséget vállalnia. A sikeres emberek bölcsen hoznak döntést, és határozottan
kitartanak az azt szükségszerűen követő tettekben is.
A felsorolt okok ellenére egy dolog biztos: A döntésképtelenség rossz szokás, amely
jó szokások kialakításával legyőzhető. Hozd meg a bátor döntést, hogy határozott
leszel! Minél többet gyakorolod, annál jobban fogod csinálni.
Hogyan hozzunk döntéseket?
Talán elkel némi gyakorlati tanács, ha hozzá akarsz fogni.
Írd le az összes lehetőséget! Hányfelé indulhatsz el? Ha például munkahelyet
szeretnél váltani, milyen lehetőségeid lennének? Pályát is változtatnál, vagy azon
a területen helyezkednél el, ahol már van tapasztalatod? Lehet, hogy csak azt
akarod eldönteni, mivel töltsd a mai napot. Szabadnapos vagy, milyen lehetőségek
állnak előtted? Befejezhetsz valamit, amit korábban elkezdtél, elmehetsz vásárolni
és együtt ebédelhetsz egy barátoddal, vagy meglátogathatod oly rég nem látott
szüléidét, esetleg heverhetsz a kanapén, és nézheted a tévét egész nap. Mi volna a
legjobb?
Igazán te vagy az egyetlen, aki meghozhatja a döntést. Lehet, hogy jobban
szórakozol, ha a vásárlást és az ebédet választod, de hosszú távon nagyobb
békességet hozhat, ha befejezed, amit elkezdtél. Ha pedig bölcsen gazdálkodsz az
időddel, valószínűleg beillesztheted a szüleid meglátogatását is valamelyik másik
választási lehetőséggel együtt. A kanapén heverni bizonyára nem jó döntés, mert a
végén fáradtnak fogod érezni magad, és úgy látod, elfecsérelted a napot.
Ha valamit vásárolni szeretnél, megveheted, és akkor a tiéd lesz, vagy nem veszed
meg, és megmarad a pénzed. Hosszú távon vajon melyik felel meg jobban? A
döntéshozás során gyakran hatalmas segítséget jelent, ha felteszünk magunknak
néhány kérdést a lehetőségeinkkel kapcsolatban. Végül is hogyan hozhatnánk igazán
jó döntéseket, ha még azzal sem vagyunk tisztában, mik a lehetőségeink?
Tedd mérlegre a lehetséges következményeket! Minden választási lehetőséghez
tartozik kimenet, amelyet vehetünk pozitívnak vagy negatívnak. Dave-vel jelenleg
egy döntéshozási folyamatban vagyunk, és épp ma délelőtt mondtam neki, hogy
összeírtam a negatív és pozitív következményeket, és a pozitívak többet nyomnak a
latban, mint a negatívak. Segített elhatározásra jutni, hogy ezt átláttuk.
Sosem bölcs dolog meghozni egy döntést anélkül, hogy időt szánnánk a lehetséges
következmény mérlegelésére. Ha azt próbálod eldönteni, hogy az idődet és az
energiádat odaszánd-e valamire, különösen, ha hosszú távú elköteleződésről van szó,
mindent alaposan gondolj végig.
Mennyi idődet veszi ez igénybe? Igazán van rá időd, és nem fogod túlterhelni vele a
tennivalóid listáját? Ha elköteleződsz, nem kell-e ennek érdekében lemondanod
valami másról? Hogyan hat majd a családodra ez az elköteleződés? Olyasmire mondasz-
e esetleg igent, amit valaki más vár tőled, de te nem igazán szívesen teszed? Ha
elkötelezed magad, nem fogsz-e panaszkodni amiatt, hogy meg kell tenned? Mindig
minden döntés következményeit gondold át, különben sokat meg fogsz bánni.
Ismerd el Istent! A Példabeszédek könyvének, a bölcsesség e tárházának írója arra
tanít, hogy ismerjük el Istent minden utunkban. A döntési helyzet kialakulásakor
kérnünk kell, hogy Ő vezessen, de akkor is keresnünk kell Istent, amikor már úgy
érezzük, tudjuk, mi a teendő, hogy meggyőződjünk róla, Ő is egyetért-e. Van-e
békességed? Bölcs döntést hoztál-e? Helyénvalóak-e a motivációid? Várj Istenre egy
ideig, hogy legyen lehetősége tudatni veled, ha esetleg valamit nem vettél
figyelembe.
Soha nem azután kellene imádkoznunk Isten áldásáért, miután már megvan a cselekvési
tervünk. Imádkoznunk kellene mindenféle tervezést megelőzően. Ha a szíved igazán
vágyik Istent követni minden dologban, Ő így vagy úgy tudatni fogja veled, hogy
helyesen cselekszel-e.
Kezdd kicsiben!
Talán most azt gondolod: „És ha én már mindezt megtettem Joyce, és mégsem tudom,
hogyan döntsék?” Ha ez a helyzet, azt tanácsolom, tegyél meg egy óvatos lépést
hitben, és lásd meg, hogy amire odaszántad magad, az vajon helyénvaló-e a számodra.
Nem minden döntés esetében teheted ezt, de sok esetben igen.
Például ha bizottsági tagságra kérnek fel, elköteleződhetsz egy hónapra, és így
meglátod, milyen, mielőtt egy évre is elköteleznéd magad. Sose félj őszintén
beszélni az emberekkel, és tudatni velük, hogy a helyes döntés meghozatala nagyon
fontos a számodra, és nem akarsz hosszú távú elkötelezettséget vállalni anélkül,
hogy „kipróbálnád a vizet”, hogy úgy mondjam. Én mindig bedugom a hüvelykujjam a
medence vizébe, mielőtt fejest ugranék, egyszerűen, mert nem szeretném, ha
sokkhatásként érne a víz hőmérséklete. Ha az első lépés működik, tedd meg a
következőt, majd az azt követőt is!
Minden nagyszerű dolog kicsiny dologként kezdődik. A nagy hitű emberek úgy kezdték,
hogy kicsiny hitüket gyakorolták, és eközben megtapasztalták Isten hűségét, amitől
növekedett a hitük. A mi szolgálatunk otthoni bibliatanulmányozó csoportként
indult.
Az első öt évben huszonötén jártak hozzánk. Mostanra szolgálatunk az egész világra
kiterjed, és tizennyolc országban van irodánk.
Isten Igéje arra buzdít, hogy ne vessük meg a kicsiny kezdeteket, ezért, ha
általában határozatlan vagy, azt javaslom, a kis dolgok terén kezdd el gyakorolni a
határozottságot. Hozz gyorsabb döntéseket azzal kapcsolatban, hogy mit fogsz enni,
mit veszel fel vagy mit kezdesz a mai napoddal. Ettem már étteremben
olyan emberekkel, akik negyvenöt percen keresztül tanulmányozzák az étlapot,
mielőtt eldöntenék, mit szeretnének. Még amikor a rendelésüket leadják, akkor is
ezt mondják: „Még mindig nem igazán tudom, mit szeretnék, szóval azt hiszem, ezt
rendelem meg.” Azt megértem, hogy a döntéshez szükség van egy kis időre, de az
ilyen mérvű határozatlanság valószínűleg mélyebb problémát jelez.
Mind tudjuk, mi lesz az olyan nap sorsa, amelyen úgy bújunk ki az ágyból, hogy csak
ülünk és várjuk, mi történik. Régebben volt egy barátnőm, aki minden reggel
felhívott, hogy megkérdezze, mit csinálok aznap. Sok időt töltöttünk együtt, és nem
akart semmit tervezni, amíg meg nem tudta, én mit csinálok. Gyakran ezzel
a kérdéssel feleltem neki: -Te mihez fogsz ma? - Mire ő ezt válaszolta: - Nem
tudom, úgy gondoltam, megkérdezlek, te mit csinálsz. -Ez a fajta szélsőséges
passzivitás és határozatlanság veszélyes. Sose hagyd, hogy valaki más döntése adja
meg az irányt a tiédhez!
Szeretem mondogatni: „Legyen terved, és állj készen arra, hogy megváltoztasd, ha
Isten közbeszól, mert szüksége van valamire!” Előfordulhat, hogy túl sok a tervünk,
ám ha egyáltalán nincs, az eltékozolt élet magvait vetjük el.
Ha egyszer meghoztál egy döntést, akármilyen kicsit is, próbálj meg ragaszkodni
hozzá. Isten nem a zavarodottság szerzője; tehát ne hagyd, hogy összezavarjanak a
döntéseddel kapcsolatos túlzott érvelésekkel. Szeretem ezt az igehelyet:
„Gondolataitokat irányítsátok (az odafelvalókra) és tartsátok is rajta!” (Kolossé
3:2). Sajnos, túl könnyű minket eltéríteni, és nehéz az elménket egy adott irányban
tartanunk. Fejleszd ki a határozottság szokását; ne légy kétszívű, ne vacillálj, ne
habozz, ne kétségeskedj és ne kételkedj! Valld meg naponta, hogy határozott vagy,
és bölcs döntéseket hozol!

7.
FEJEZET

4. viselkedésforma: Egészséges szokások

Minél több jó szokást alakítasz ki, annál kevésbé kell majd a rosszak ellen
küzdened. Nagyon hiszek benne, hogy inkább a jó dolgokra kell összpontosítani, mint
a rosszakra. Az egészséges szokások sok rossz szokásra megoldást nyújtanak.
Például, ha egészségesnek és energikusnak érzem magam, nagyobb a valószínűsége,
hogy jó együtt lenni velem, és nem kell a durcáskodás rossz szokásával
foglalkoznom. Amikor jól érzem magam, boldogabb, barátságosabb vagyok, és több a
türelmem.
A világ tele van beteg emberekkel. Dollármilliárdokat költünk orvosi vizsgálatokra,
gyógyszerekre és olyan kezelésekre, amelyektől azt várjuk, hogy jobban érezzük
magunkat. Valószínűleg több millió óránk a betegségeinkre megy el, miközben sokuk
elkerülhető lett volna, ha korábban az életünk során egészséges
szokásokat alakítottunk volna ki.
Kérlek, ne várj addig az egészség melletti döntéssel, amíg meg nem betegszel! Egy
grammnyi megelőzés felér egy kilónyi gyógyítással. A Look Great, Feel Great (Ép
testben ép lélek) című könyvemben a megelőzés sok alapelvét részletezem, ám ebben a
fejezetben a mindannyiunk számára talán legsürgősebbekről szeretnék szólni.
A testünk Isten háza
Mert áron vétettetek meg [megfizette értetek a drága árat, az Övéi vagytok];
dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben.
1Korinthus 6:20

Befektető vagy, vagy szerencsejátékos? Befektetsz-e most a jó egészségbe azért,

hogy később leszüretelhesd ennek a gyümölcseit? Vagy kockáztatsz, és semmit nem
teszel, sőt sok egészségtelen szokással rombolod magad, és bízol benne, hogy
valamiképp mégis megúsz-hatod? Sajnos, sok ember az egészsége szempontjából
szerencsejátékos, de ez nem bölcs dolog. A bölcs ember befektet saját magába azzal,
hogy olyan döntéseket hoz, amelyek nemcsak a jelenben, de a későbbi éveiben is
egészségesnek, erősnek tartják meg őt. Éppen ügy, ahogy a bölcs pénzügyi befektető
lemond bizonyos dolgokról a jelenben, hogy a jövőbe fektessen be, nekünk is
fegyelmeznünk kell magunkat, hogy energiánkat és egészségünket megőrizzük.
Isten Igéje szerint mi az Ő temploma vagy otthona vagyunk. Ő bennünk él. Az
Ószövetségben részletes és bőséges útmutatás szerepel arról, hogyan építsék,
díszítsék és gondozzák Isten templomát. Nem volt szabad, hogy az elhanyagolás
időszakai miatt megromoljon az állaga, ha mégis ez történt, nagy erőfeszítéssel
építették fel, javították meg újra. Csak egy újrafestésre vagy egy teljes
tatarozásra van szükséged az egészséged helyreállítása érdekében? Ha egészséges
szokásokat kell kialakítanod, ezeket helyezd a kialakítandó szokások listájának
élére, lehetőleg rögtön az Istennel töltött idő szokása után. Mert az egészséged
nemcsak rád van hatással, hanem mindazokra is, akikkel ezernyi módon kapcsolatban
vagy. Az egyik módja annak, hogy Isten iránti szeretetünket és
megbecsülésünket kimutassuk, az, hogy a Tőle kapott egészséggel jól sáfárkodunk.
A tested az a jármű, amelynek segítségével közlekedsz itt a földön, ha pedig
tönkreteszed, nem mehetsz el egy áruházba, hogy újat vegyél. Istennek célja van
veled, és olyan személyre szabott feladatot bíz rád, amit csak te teljesíthetsz.
Lényeges, hogy életed időtartama elég hosszú legyen a rád bízott feladat
teljesítéséhez.
2006 vége felé belefáradtam abba, hogy olyan sokszor érzem magam kimerültnek, és a
kinézetemmel sem voltam megelégedve. Ezért elkezdtem egy programot, hogy
újjáépítsem és helyreállítsam a testemet. Úgy éreztem, Isten mutatta meg nekem,
hogy ha nem kezdek rendszeresen tornázni, földi utam utolsó harmadában nem leszek
elég erős. Nagyon fontos számomra, hogy elvégezzem azt, ami miatt Isten ide
küldött, ezért komolyan vettem az útmutatását.
Vettem egy egyéves edzőtermi bérletet, találtam magamnak edzőt és dietetikust, és
hozzáfogtam a munkához. Évek teltek el azóta, és nagyon örülök, hogy akkor
cselekedtem. Igaz, hogy az idő nagy részében izomlázam volt, és hiányoztak a
megszokott zsíros, édes ételek, de túléltem, és hamarosan egészségesebb
szokásokra tettem szert. Igényelt bizonyos időráfordítást, ahogyan most is,
de hiszem, hogy több szempontból is jobb ember lettem.
Mark Twain írja: „Csak úgy őrizheted meg az egészségedet, ha azt eszed, amit nem
kívánsz, azt iszod, amit nem szeretsz, és azt teszed, amit nem akarsz.” Sok
szempontból így igaz, ám a jó hír az, hogy bár eleinte esetleg nem szereted a
szükséges dolgok egy részét, idővel megszokod őket, és éppen annyira vágysz majd
rájuk, amennyire ma taszítanak. Ha egy pár napig nem tudok edzőterembe menni, az
izmaimnak hiányzik a munka. Tudom, hogy ez lehetetlennek hangzik, mégis így van. Ma
már kívánom a zöldségeket, grillezett vagy párolt formában sokat megeszem belőlük
ebédre. Magam is alig hiszem, mégis ez az igazság. A testünk nem
igazán intelligens. Azt kívánja, amit újra meg újra adunk neki. Ha rosszat adunk, a
rosszat fogja kívánni, hajót, akkor a jót akarja majd. Az élet minden területén
visszaszoktathatod magad az egészséges döntések élvezetére.
Amennyiben tájékozatlan vagy ebben a témában, számos, a táplálkozásról íródott
nagyszerű könyv áll a rendelkezésedre. Tégy meg magadnak egy szívességet, vegyél
meg és olvass el egyet, mivel az ott megszerzett tudás megújítja az elmédet, és
egészségesebb döntések meghozatalára ösztönöz majd. Természetesen ajánlom a saját,
fentebb említett könyvemet (Look Great, Feel Great), és ajánlom dr. Don Colbert
könyveit is. Dr. Colbert nagyszerű keresztény orvos és dietetikus, aki emberek
ezreinek segített abban, hogy egészséges szokásokat alakítsanak ki. Ha tudomány
nélkül vagyunk, elveszünk, légy hát kész arra, hogy bármely területen, ahol erre
szükséged van, képezd magad.
Stresszmentesen
A stressz a huszonegyedik század betegsége. Betegségeink nagy részéért (olyat is
hallottam, hogy nyolcvan százalékukért) a stressz felel. A testünk úgy van
felépítve, hogy képes a stresszt kezelni, kivéve, ha az túlságosan erős és
ismétlődő. Ebben az esetben sok egészségtelen következménynek vagyunk kitéve. Ha
jobbítani akarod az egészségedet, mindenképpen el kell döntened, hogy nem engedsz
be az életedbe túlzott mértékű stresszt. Az élet maga valószínűleg nem fog
megváltozni, tehát ez azt jelenti, hogy a saját megközelítésedet, az életre adott
reakciódat kell megváltoztatnod. Az aggodalmaskodás, a szorongás és a félelem
például fontos stresszképzők, és ha Istenben bízunk, és Reá vetjük minden
gondunkat, ezek kiiktathatók.
A túl sok stressz túlzott kortizol hormon termeléshez vezet, ami veszélyes. Az
emberek akár függővé is válhatnak tőle, mint valami kábítószertől. Minél inkább
padlógázzal élik az életüket, annál kimerültebbek a stressztől, amit utálnak, de
annyira hozzászoknak, hogy már kívánják. Nem tudják, hogyan pihenjenek, hogyan
engedjék el magukat. Sokan azzal hencegnek, hogy az élet gyorsítósávjában hajtanak,
ám őszintén szólva, ebben a sávban történik a legtöbb karambol. Ha megkérdezik, a
legtöbb ember azt mondja, túlságosan elfoglalt. Pedig érdekes módon egyedül ők
maguk hozhatják meg azt a döntést, hogy sávot váltanak. A legtöbben egyfolytában
panaszkodnak zsúfolt időbeosztásuk miatt, de sosem tesznek ellene semmit.
Panaszkodni és semmit nem tenni a helyzet megjobbításáért tökéletes időpocsékolás
és nagy ostobaság.
Elmondom, hogyan hat a szervezetre már a szükségesnél kicsivel több kortizol is. A
szív túlzott működését okozza, így az a megszokott ritmusához képest négyszeres
tempót vesz fel; és ugyanezt teszi a tüdővel is. Az erek összeszűkülnek, a
vérnyomás pedig veszélyes magasságokba szökik.
A száj kiszárad, a gyomor és a belek elzáródnak. Az arcból és a bőrből kifut a vér.
Az immunrendszer összezavarodik. Az alvás romba dől, a szexuális érdeklődés és a
termékenység megszűnik, a gyógyulási folyamatok lassulnak, a fogágybetegségek,
bőrbetegségek és autoimmun betegségek kockázata megnő. Sérül a rövidtávú memória és
a racionális gondolkodás képessége. Tulajdonképpen az agy egy része
összezsugorodik. Emellett túlzott mennyiségű étkezéshez is vezet. Tudjuk, hogy
sokan a stressz miatt esznek túl sokat. Ez a korábban említett viselkedésminták
közé tartozik. Sokan az ételhez folyamodnak vigasztalásért, amikor túl nagy
stressznek vannak kitéve.
Mindez nem hangzik valami reményteljesen, ugye? Azt hinnénk, ezek után az emberek
bármit megtesznek, csak hogy távol tartsák magukat ettől a „kábítószertől”. Mégis
mindennap beadjuk a derekunkat. Én magam is függő voltam tőle hosszú ideig.
Mint említettem, a normális mértékű stresszt tudjuk kezelni. A kortizol hasznos,
amikor stresszes helyzetre kell reagálnunk, például egy másik autó bevág elénk az
autópályán, és el kell kerülnünk az ütközést. A kortizol valamennyi fizikai hatása
jelentkezik a szervezetben, ám az visszatalál a rendes kerékvágásba a veszély és
a stressz elmúltával. A folyamatos stressz viszont kimeríti a testet. Hosszú időn
keresztül lehetetlenség egészségesnek is maradni, és nagyfokú stresszt is átélni
(egy időben). Alakítsd ki most azt a szokást, hogy bölcsen élsz, így elkerülheted,
hogy negyven-ötven éves korodra teljesen elhasználódj.
Ha már éveket töltöttél el úgy, hogy nem vigyáztál magadra, ha beteg, fáradt,
kimerült vagy, akkor se gondold, hogy már késő a számodra. Kezdj el kialakítani
egészséges szokásokat most rögtön, és minden egyes most meghozott jó döntés az
okozott kár helyre-állítását szolgálja majd. Sohasem késő elkezdeni.
Kezdd el megfigyelni, mi okoz stresszt neked, és vezess be változásokat! Ez ilyen
egyszerű, és ha bonyolultabbá teszed, több mint valószínű, hogy sohasem fogsz
megváltozni. Akárhány érvet és mentséget tudunk is felsorolni arra, hogy miért kell
együtt élnünk a stresszel, az igazság az, hogy ha igazán akarjuk, nagy
részét kiebrudalhatjuk az életünkből.
A jó egészség hét oszlopa
Dr. Don Colbert javaslata az alábbi hét oszlopra építi a jó egészséget. Ezek mind
egyszerű és alapvető dolgok, de ha egészséges szokásokká tesszük őket,
megváltoztathatják az életünket.
1. Igyál sok vizet!
Szakértők szerint testsúlyunk (tizedének - a ford.) felét kellene víz formájában
elfogyasztanunk naponta. Erre persze mondhatja valaki: „Ennyi vízben megfulladnék!”
Ha azonban bőségesen fogyasztasz vizet, azzal javítod az anyagcserédet, és ez
segíthet a fogyásban. A vízivás megemeli az energiaszintedet is. Minél több vizet
iszol, annál többet akarsz inni. Ha nem iszol elegendő vizet, kezdd el most
azonnal! Igyál tiszta vizet, ha pedig nem ilyen folyik otthon a csapból, vásárolj
víztisztítót vagy palackos vizet! A vízivás szokásának kialakításához leghasznosabb
mindig a kezünk ügyében tartani egy palackkal. Legyen otthon a fő italod a víz!
Minél kisebb a hűtőben és a szekrényben a választék, annál nagyobb eséllyel
választod majd a vizet.
Sokan mondják, hogy nem szeretik a vizet, de ez csak azért van, mert nem szoktak
hozzá. Ne feledd, a tested végül azt fogja kívánni, amit adsz neki! Édesapám nem
szerette a vizet és nem is itta, és veseelégtelenségben halt meg. Testünket egyedül
a víz tisztíthatja meg rendesen a veszélyes méreganyagoktól. Testünk legnagyobb
részét víz alkotja, és mivel a víz folyamatosan párolog, pótolnunk kell.
2. Pihenj és aludj sokat!
Szinte hallom az elmédet bombázó kifogásokat. Nincs időd arra, hogy az ajánlott
nyolc órát alvással töltsd minden éjjel. De az az igazság, hogy amennyiben nem
teszed meg, valószínűleg gyorsabban fogsz kifutni az időből, mint gondolnád. Van,
aki nem igényel annyi alvást, mint más, de legtöbbünknek szüksége van a
lehető legtöbbre, amihez csak hozzájuthatunk. Ha sokszor érzed magad fáradtnak, az
egyik első kérdés, amit fel kell tenned magadnak, ez: „Eleget alszom?”
Lerövidíthetjük az életünket azáltal, ha nem alszunk és nem pihenünk eleget. E
nélkül elménk nem működik rendesen, immunrendszerünk veszélybe kerül, és kisebb
eséllyel küzdi le a betegségeket.
Nagyon érdekesnek találom, hogy Isten azzal a képességgel alkotott meg bennünket,
hogy mindent kizárjunk, és aludjunk. Alvás közben a szervezetünk a megújulás és
helyreállítás állapotába kerül, mi pedig értelmileg, érzelmileg és fizikailag
egyaránt felfrissülünk a következő napra. Sokaknak vannak alvási nehézségei,
és talán orvosi segítségre van szükségük, de az esetek legnagyobb részében az
alvásra való képtelenség a stresszhez kötődik.
Ha megtanulsz pihenni, az a jobb alvásban is segít. Nekem esténként három-négy óra
lazításra van szükségem. Ha hozzájutok, az idő 99,9 százalékában nagyon jól alszom.
Azt a szokást alakítottam ki, hogy este kilenctől reggel ötig alszom, kivéve, ha
úton vagyok és tanítok, és ez jól illeszkedik az életmódomhoz. Hiszem, hogy ez az
oka annak, hogy ilyen jól érzem magam és ilyen jól teljesítek, annak ellenére, hogy
a következő születésnapomon ifjúságom hetvenedik évét fogom betölteni. Az én
időbeosztásom a te életedben talán nem működőképes, és nem is akarom rád
erőltetni, ám az fontos, hogy legyen meghatározott időpontja a lefekvésnek, és
próbálj meg minden éjjel hét-nyolc órát aludni.
Isten Igéjében parancsként szerepel a pihenés. Isten a sabbat (nyugalom) napját nem
csupán az Ő imádata, hanem a pihenés végett rendelte el. Tiszteletben kell
tartanunk a sabbat elvét azzal, hogy rendszeresen megpihenünk. A legtöbb ember,
akivel szót váltok, fáradt, és arról beszél, hogy szüksége lenne pihenésre,
kikapcsolódásra, egy kis időre, amit magára szánhat. Ám az, hogy beszélünk róla,
önmagában nem javítja az egészségünket. Cselekednünk kell! Alakítsd ki a rendszeres
alvás és pihenés egészséges szokását, és az életed többi részét sokkal jobban fogod
élvezni!
3. Egyél jó minőségű ételeket!
Dr. Colbert a minőségi ételeket élő ételeknek nevezi, és ha hozzá akarunk jutni a
szervezetünk számára szükséges tápanyagokhoz, ezek fogyasztása nélkülözhetetlen. Az
egészséges szokások kialakításához vezető utunkat a föld által termett dolgok,
például sok gyümölcs és zöldség fogyasztásával a legjobb elkezdeni. Ezek az élő
ételek tele vannak tápanyaggal és rostokkal. Vásárolj minőségi (lehetőleg biológiai
termesztésből származó) ételeket, amelyek ízletesek és élvezhetőek. Sajnos a
legtöbb előre csomagolt ételből hiányoznak a természetes tápanyagok, és az
eltarthatóság miatt egészségtelen tartósítószereket tartalmaznak.
Tanuld meg elolvasni az élelmiszerek címkéjét, el fogsz képedni azon, mikkel tömöd
a szervezetedet. Amennyiben nem csupán a saját magad, de a családod élelmezésében
is te hozod a döntéseket, ennek jelentősége megsokszorozódik.
Egyél több halat, csirke- és pulykahúst, és kevesebb zsíros vörös húst. Amennyiben
erre mód van, egyél organikus módon előállított vagy hormonmentes hústermékeket. Az
a mondás, hogy az vagy, amit eszel, igazabb, mint szeretnénk.
Biztosan azon tűnődsz, ehetsz-e édességet, és a válaszom igen, módjával. Egyes
dietetikusok és egészségi tanácsadók azt mondják, egyáltalán ne egyél cukrot, de én
már tudom, hogy erre igen kevés az esély, kivéve, ha te egyike vagy azoknak a
rendkívüli embereknek, akik egyszerűen nem édesszájúak. Én heti kétszer
eszem édességet, és nekem így megfelel. Élvezem, amikor eszem, és nem érzem úgy,
hogy meg kell tagadnom magamtól, de nem viszem túlzásba. Egészségesen táplálkozom,
és edzem a testem, ezért úgy gondolom, heti kétszer el tudok viselni egy kis
cukrot. Dave érzékeny a cukorra, szinte soha nem is eszik. Mindannyian különbözőek
vagyunk, így Isten segítségével neked is magadnak kell kialakítanod az étrendedet,
és hiszem, hogy Ő vezetni is fog a szervezeted egyedi szükségei szerint.
Az egészséges táplálkozás egyik leglényegesebb irányvonala, hogy mindent
mértékletesen fogyassz, miközben a lehető legnagyobb változatosságot vigyél a
táplálkozásodba. Arra is kérlek, hogy élvezd az ételt! Hiszem, hogy Isten nem
véletlenül adott nekünk ízlelőbimbókat: az a szándéka, hogy élvezzük, amit eszünk.
A súlykérdés megoldása
Tudom, hogy sokan küzdenek túlsúlyproblémával, és a fogyás az életük központi
kérdésévé válhat. Én is sok éven át voltam túlsúlyos, különböző kúrákat követtem,
amelyek közül egy sem működött hosszú távon. Végül rájöttem, hogy a válasz az
egészséges életmódban keresendő, nem egy újabb fogyókúrában. Hiszem, hogy ha
ahelyett, hogy a soványságra koncentrálnál, inkább az egészségre összpontosítasz,
végül eléred a számodra ideális testsúlyt.
4. Testedzés
A testedzés felfoghatatlanul értékes. Miután egy évig edzettem, az edzőm azt
mondta, még ha ott és akkor felhagyok is az egésszel, tizenöt éven át profitálok
majd ebből az egy végigdolgozott évemből. Sokféle testedzési lehetőség van, csak
arra biztatlak, válassz egy olyat, ami megfelel, amit élvezni tudsz, és szokásoddá
tudsz tenni! Sétálj, biciklizz, ússz, űzz valamilyen sportot aktívan, vagy vásárolj
meg egy edzésprogramot bemutató videót! Végtelen a lehetőségek tárháza, csak
válassz és kezdj hozzá! Még ha ügy érzed is, hogy nem vagy képes sokra, jobb tenni
valamit, mint semmit sem tenni.
5. Táplálékkiegészítők
Nem mindenkinek van kedve vitaminokat és más táplálékkiegészítőket szedni, és ebben
a kérdésben neked kell döntened. Dave és én rengeteg kiegészítőt szedünk, mivel
minden tőlünk telhetőt meg akarunk tenni annak érdekében, hogy a szükséges
tápanyagokkal ellássuk a szervezetünket. Azt tanácsolnám, hogy vegyél be naponta
legalább egy multivitamint, egy adag D-vitamint és bármi mást, amire még szükséged
lehet. Például egyes embereknek szükségük van vasra, másoknak nincs. Ha szeretnél
táplálékkiegészítőket szedni, de hajlamos vagy megfeledkezni róluk, tégy valamit,
hogy emlékeztesd magad! Tedd őket olyan helyre, ahol biztosan észreveszed, írj
feljegyzést, vagy állítsd be magadnak a telefonos emlékeztetőt!
6. Méregtelenítés
Mindannyiunk szervezetében felhalmozódnak méreganyagok, és ezeket ki kell
ürítenünk. Sokféle testi nyavalyának a méreganyagok felhalmozódása az oka. Vannak
köztük olyanok, amelyektől lélegzésünk útján megszabadulunk, sok mást pedig a vesék
vagy a belek távolítanak el. Testmozgás közben verejtékezünk, ez is jó útja a
mérgek ürítésének. Elérhetőek az otthoni szaunák és sok más méregtelenítési mód,
amelyeket fontolóra vehetsz.
7. Stresszkezelés
Ebben a fejezetben már volt szó a stresszről, amely dr. Colbert listáján is
szerepel. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy fontos a lehető legtöbb stresszt
kiiktatni az életedből.
Lehet, hogy még számos egészséges szokást kell kialakítanod ahhoz, hogy úgy érezd,
optimális egészséget élvezel, és amennyiben ez a helyzet, ne ijedj meg. Kezdheted
esetleg azzal, hogy abbahagyod vagy megtanulod mértékkel fogyasztani azt az ételt,
amiről megfigyelted, hogy túl sokat eszel belőle. Azzal is kezdheted, hogy napi egy
órát pihensz, és majd meglátod, micsoda különbséget jelent. Próbáld meg a
munkahelyi ebédszünetednek egy részét arra használni, hogy sétálsz egyet! A lényeg,
hogy hozz döntéseket, kezdd el, és eltökélten törekedj egészséges, eleven és
energiával telt módon élni!

8.
FEJEZET
5. viselkedésforma: A boldogság szokása

Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez.

Példabeszédek 3:13

A világon mindenki boldog akar lenni. Valójában úgy hiszem, legtöbb cselekvésünk
során ez a vágy a fő motivációnk. De vajon tudjuk-e, mi tesz minket őszintén
boldoggá? És vajon a boldogság csupán egy érzés, egy érzelem, amit keresünk, vagy
mélyebb annál?
Abraham Lincoln mondta: „A legtöbb ember annyira boldog, amennyire elhatározza
magát.” Egyetértek. Meg vagyok győződve arról, hogy a boldogság döntés kérdése, és
kialakítható szokás. Először döntünk a boldogság mellett, azután jönnek az
érzések. A zsoltáros Dávid mondja: „Ez az a nap, amelyet az Úr
rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!” (Zsoltárok 118:24). Ez az „örvendezzünk”
döntő tényező a napunk élvezésében. Ha nem határozzuk el, hogy boldogok leszünk,
mindig lesz valami, ami ellopja az örömünket és megmérgezi a boldogságunkat.
Jézus azt mondta, hogy ezen a világon nyomorúságunk lesz, és azt a tanácsot adta,
hogy bízzunk - az angol fordítások szerint, hogy legyünk derűsek (János 16:33). Az
öröm erőt ad ahhoz, hogy kezeljük a problémáinkat. A szomorúság - legyen bármilyen
is - leszívja az energiánkat, és megtört szellemhez vezet. Az egyik legjobb szokás,
amit csak kialakíthatsz, a boldogság szokása. Minél több boldog napot élsz át,
annál kevésbé nyugszol bele, hogy boldogtalan legyél. Ha boldogtalan vagy, csak az
idődet pazarolod, bármi is okozta, ráadásul semmin nem változtat - hát akkor minek
legyél az?
Minden reggel, amikor a szememet kinyitom, ezt mondom magamnak: nem az
eseményeknek, hanem nekem van hatalmamban, hogy a mai napom boldogságáról döntsék.
Eldönthetem, hogy boldog leszek vagy boldogtalan. A tegnap halott, a holnap még nem
jött el. Egyetlen nap áll rendelkezésemre, a mai, én pedig ezen a napon boldog
leszek.
Groucho Marx

Úgy tűnik, Groucho Marx egyetértett a zsoltáros Dáviddal, aki viszont Istennel
értett egyet. Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk, és élvezzük az életet. Jézus
azt mondta, azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben élvezhessük azt (János
10:10). Meghozod-e azt a döntést, hogy Jézus boldogsága érdekében boldog leszel?
Még egy hasonlóképpen erőteljes gondolat a témában: „A tegnap történelem, a holnap
titok, a mai nap pedig ajándék.”
Összpontosíts!
Amikor időnket és figyelmünket olyan dolgokra irányítjuk, amelyeket rossznak
találunk, szomorúak, dühösek vagy szorongóak leszünk. Ha jó dolgokra
összpontosítunk, jól érezzük magunkat, lelkesek és erőteljesek leszünk. Valaki azt
mondta, a boldogság első törvénye a jó dolgokra való összpontosítás, mivel amire
fókuszálunk (amin gondolkodunk), az határozza meg az érzéseinket. Isten megadta
nekünk azt a képességet, hogy függetlenül attól, ami körülöttünk zajlik, a
boldogságot válasszuk. Nem azt mondom, hogy hagyjuk figyelmen kívül a
problémáinkat, de nagy különbség, hogy rájuk összpontosítunk, vagy dolgozunk a
megoldásukon.
Ha azt hiszed, hogy a boldogságot az határozza meg, ami körülötted vagy veled
történik, akkor sosem leszel tartósan boldog. Hiszed-e, hogy dönthetsz a boldogság
mellett, és szokásoddá teheted azt? Ha igen, ideje, hogy új helyzetet válassz
önmagadnak, és megváltoztasd a nézőpontodat azáltal, hogy mindenhez a
lehetséges legjobb gondolatokkal viszonyulsz! A negatív emberek nem lehetnek
boldogok, a következetesen boldog ember pedig nem lehet boldogtalan, legalábbis
sokáig biztos nem.
Vizsgáld meg a céljaidat!
A megfelelő dolgok után törekszel? Gyakran gondoljuk egy-egy dologról, hogy a
megszerzése boldoggá tesz majd, ám amikor elérjük a célunkat, csalódottan
tapasztaljuk, hogy éppoly boldogtalanok vagyunk, mint azelőtt. A tapasztalat arra
tanít minket, hogy a dolgok nem tudnak minket túl sokáig boldoggá tenni. Rengeteg
ember tapasztalta már, mi történik, ha a karrierjét teszi az első helyre. Sok-sok
óra munka, a személyes és a rokoni kapcsolataik elhanyagolása után gyakran
vagyonos, magányos és talán beteg emberekként végzik. Bármit megvehetnek, amit csak
akarnak, de nincs kivel megosztaniuk, és még ha lenne, sem éreznék magukat elég jól
ahhoz, hogy élvezzék is.
A boldogságot a jó kapcsolatok és a jó egészség táplálják, ezért érdemes ezeket
céljaink listájának élén tartani.
Mint már mondtam, legfontosabb célunkká azt kell tennünk, hogy szoros, bensőséges,
személyes kapcsolatot alakítsunk ki Istennel Jézus Krisztus által. Az, ha
folyamatos közösséget élvezel Istennel, és megtanulsz Neki mindenben
engedelmeskedni, nagyobb boldogságot okoz, mint képzelnéd. Ha Isten az Élet, hogyan
is remélhetnénk, hogy Tőle távol élvezhetjük az életet? Ha az emberek olyannyira el
vannak foglalva a siker létrájának megmászásával, hogy nem marad idejük Istenre,
lehet, hogy elérik a létra tetejét, ám ott ráébrednek majd, hogy a létra nem a
megfelelő épülethez van támasztva. Egész életük ráment, hogy eljussanak valahova,
de rájönnek, hogy ez egyáltalán nem az, ahol lenni szeretnének.
Saját boldogság-keresésemben felfedeztem, hogy ha másokért teszek dolgokat, az
táplálja örömömet. Ha azért élünk, hogy másokat boldoggá tegyünk, Isten az öröm
aratását hozza az életünkbe. Számomra a mindennapi boldogság kulcsa Isten és az
emberek szeretete. Akármilyen problémám adódjon is, ha arra összpontosítok, hogyan
csalhatnék mosolyt egy másik ember arcára, ügy találom, ez engem is boldoggá tesz.
Greta Palmer pszichológus mondta: „Csak azok boldogok, akiknek az esze nem a saját
boldogságukon jár... hanem a másokén... és az emberiség megjobbításán.” Mások
szolgálatáról Jézus azt mondta: „Ha tudjátok ezeket, áldottak, boldogok és
irigylésre méltók lesztek, ha cselekszitek ezeket (ha eszerint tesztek és valóban
megteszitek)” (János 13:17).
Mit hiszel?
Személyes meggyőződéseink nagyban befolyásolhatják öröm- és boldogságszintünket.
Hinnünk kell, hogy Isten szeret minket, és az életünknek célja van. A céltalan
emberek gyakran nagyon boldogtalanok, ahogy azok is, akik nem érzik szeretve
magukat. Isten szeret téged, és folyamatosan figyel rád. Jó terve van az életedre
nézve, és szüksége van arra, hogy betöltsd a szerepedet mesteri tervében.
Hiszed-e, hogy akármilyenek is jelenlegi körülményeid, van remény a változásra? Azt
tapasztaltam, hogy a reménykedő emberek a világon a legboldogabbak közé tartoznak.
A remény hatalmas erő. Elmélkedj ezekről az igeversekről:
Nemcsak pedig [örvendezzünk már most!], hanem győztesként dicsekedünk a
háborúságokban és örvendezünk szenvedéseinkben is, tudván, hogy a háborúság, a
körülmények nyomása, a nyomorúság, a nehézség békességes, megingathatatlan
tűrést nemz.
A békességes tűrés (lelkierő) pedig érett jellemet épít (kipróbált hitet,
megpróbált becsületességet). A[z ilyen] jellem pedig az örömteli és bízó, az örök
üdvösségre szóló reménység szokását.
Az ilyen reménység pedig sosem okoz csalódást, csap be vagy szégyenít meg...
Róma 5:3-5a (az angol fordítás alapján)
Ha elhisszük, hogy a bajaink az erős jellemet és a megpróbált becsületességet
építik bennünk, akkor minden baj közepette is bízvást, örömmel reménykedhetünk.
Azok az emberek, akik bármilyen körülmények között boldogok tudnak maradni,
valóban erővel bírnak.
Vizsgáld meg a meggyőződéseid rendszerét, vajon nincs-e köztük olyan, amely
hozzájárul a boldogság hiányához az életedben. Bízol-e Istenben (hiszel-e Neki) az
élet minden területén? A Róma 15:13-ban a Biblia azt mondja, a hívésben örömet és
békességet találunk.
Mit hiszel önmagadról? Ha azt hiszed, hogy csődtömeg vagy, senki sem szeret,
értéktelen vagy, és most már késő, hogy jó életed legyen, akkor meg kell
változtatnod a saját magadról alkotott meggyőződésedet. Azt hidd el, amit Isten
mond rólad az Igéjében, ne azt, amit mások mondtak, vagy azt, ahogyan érzed magad!
Változtasd meg a hozzáállásodat, és kezdj el olyasmiket hinni, amik növelik az
örömödet!
Mire vársz?
Talán későbbre halogatod a boldogságot? Én próbálom elkerülni, hogy azt mondjam:
„Akkor leszek boldog, amikor...”, inkább most vagyok boldog. Hajlamosak vagyunk
beleesni a csapdába, hogy így gondolkozzunk: „Akkor leszek boldog, amikor majd
pénteken megkapom a fizetésemet, és szabad lesz a hétvégém.” Vagy: „boldog leszek,
ha eljön végre a vakáció”, vagy „amikor nyugdíjba megyek, és nem kell többet
dolgoznom”, vagy „ha majd felnőnek a gyerekek, és végre a magam életét élhetem”.
Milliónyi akkor akadályoz bennünket a most élvezetében. Dönts úgy, hogy a
boldogságodat nem valamely jövőbeli eseményre alapozod - már ma légy boldog! Jobb
lenne így fogalmazni: „Élvezni fogom a vakációt, ha majd eljön, de most is boldog
vagyok.”
Tanuld meg élvezni az egyszerű mindennapokat, mert az élet legnagyobb része ezekből
áll. Nem alapozhatjuk boldogságunkat arra a néhány különleges alkalomra, amelyek
életünk során előadódnak, mert ha ezt tesszük, sok boldogságot kihagyunk. Nem
muszáj csak pénteken boldognak lenned; lehetsz boldog szombaton, vasárnap, hétfőn,
kedden, szerdán és csütörtökön is. Próbáld csak meg, és meglátod, ha akarod,
megteheted!
A holnapi megbánásokat úgy kerülhetjük el, ha a mával kapcsolatban jó döntéseket
hozunk. Mit kezdesz a mai nappal? A mai nap Istentől kapott ajándék, és arra
buzdítalak, ne fecséreld el olyasmi felett bánkódva, amin szomorúságod úgysem
változtat.
Valamilyen külső erőtől várod, hogy boldognak érezd magad? Ha igen, lehet, hogy
nagyon-nagyon sokáig kell még várnod. Tedd szokásoddá, hogy eldöntőd, hogyan éled a
mindennapokat, anélkül, hogy megvárnád, hogy érzed magad. Az élettel az a
dolgod, hogy élvezd, ez pedig csak akkor történik meg, ha szokásoddá teszed. Ha
hajlamos vagy a szomorúságra, boldogtalanságra (ami szintén szokás), helyezz el a
házadban itt is, ott is mosolygó arcokat, hogy emlékeztessenek, a boldogság
utazásod azzal kezdődik, hogy többet mosolyogsz. Ha mosolyogsz, attól már egy picit
boldogabb leszel, ettől az érzéstől függővé válhatsz, és majd egyre többet és
többet akarsz belőle.
Valaki más viselkedésének megváltozásától várod a boldogságot? Ha igen, hatalmas
hibát követsz el. Miért hagynád, hogy valaki más döntései határozzák meg életedben
az öröm szintjét? Azon kívül senki sem tehet tartósan boldoggá - sem a házastársad,
sem a gyermeked, sem a barátod vagy a barátnőd.
Melanie hatvanéves, és több mint negyven éve férjnél van. A férje, Don, történelmet
tanít egy kis keresztény főiskolán. Don mindig is szerette a történelmet, és
határtalan élvezetét leli a tanításban. Szenvedélye az amerikai polgárháború,
szabadidejében könyveket ír a háború egyes csatáiról, meghatározó szereplőiről.
Egy napon Melanie bizalmasan elmondta egy barátnőjének, hogy már évek óta
boldogtalan, mert Don nem keres eleget ahhoz, hogy jó helyekre menjenek nyaralni,
vagy hogy új bútort vagy egy szép gardróbot vehessen, amikre pedig már régóta
vágyik. Amikor Melanie panaszkodott, barátnői legtöbbször együtt éreztek vele,
és azt mondták, megérdemelné ezeket a szép dolgokat. Ám ez a barátnő így szólt
hozzá: „Nem Don a felelős a boldogságodért, Melanie. Te vagy a felelős érte. Don
szereti a munkáját, nem érdekli a meggazdagodás, de még ha érdekelné is, jelenleg
hatvanéves; számolj csak egy kicsit! Ha boldog akarsz lenni, legjobb lesz, ha
magad megtalálod a módját, mert ez nem Don dolga.”
Hat év telt el azóta, és ez a barátnő elmondta nekem, hogy Melanie nemrégiben
levélben köszönte meg neki, hogy kemény szeretettel szerette őt. Melanie vállalta a
felelősséget a saját boldogságáért, és azt írta, sosem volt jobb a házassága.
Ezenfelül kiderült, hogy drámaírói tehetsége van. Írt egy darabot, amelyet a régió
színházaiban játszanak. Boldog és megelégedett.
Nem irányíthatjuk az embereket, és minél hamarabb megtanuljuk ezt, annál
boldogabbak lehetünk. Az elmúlt néhány évben jöttem rá, hogy a legtöbb „boldogtalan
napot” az szerzi nekem, amit mások tesznek vagy nem tesznek. Valaki esetleg megsért
vagy megbántja az érzéseimet. Lehet, hogy olyan döntést hoznak, amivel maguknak
ártanak, és mivel szeretem őket, engem is bánt a döntésük. Néha az fáj, hogy az
emberek durvák és tiszteletlenek. Az emberek megbántanak és csalódást okoznak,
nekünk azonban nem kell azon elmélkednünk, amit tesznek. Megérthetjük,
hogy maguknak többet ártanak, mint nekünk, és ez a tudás motiválhat bennünket arra,
hogy őszintén imádkozzunk értük, ahelyett, hogy sajnáljuk magunkat és elveszítjük
az örömünket miattuk.
Vállalj felelősséget a saját örömödért és boldogságodért, és soha többé ne tedd
ezeket függővé mások cselekedeteitől!
Gondolkozz kevesebbet, nevess többet!
A nevetés azonnali felüdülés.
Milton Berle

Amikor nevetünk, egy pillanatra megfeledkezünk minden gondunkról és

küszködésünkről. A nevetés csodálatos dolog! Energiát ad, és az egyik
legegészségesebb dolog, amit csak tehetünk. Időnként túl sokat gondolkodunk,
megpróbáljuk a dolgokat kifundálni, és ebbe annyira belemerülünk, hogy elfelejtünk
magunkon és az élet sok egyéb dolgán nevetni.
A nevetés kihúzhatja az embert a depresszióból és kétségbeesésből, és emlékezetessé
tehet egy közönséges napot. Laura lányommal szinte bármin tudunk nevetni. Nagyon
különböző személyiségünk van, de a kémiánk, amikor együtt vagyunk, szívderítő.
Ahelyett, hogy bosszankodnánk a különbözőségeinken, ő engem talál viccesnek, én meg
őt. Amikor feltétel nélkül szeretünk valakit, megengedjük neki, hogy önmaga legyen,
anélkül, hogy mindenen bosszankodnánk, amit nem úgy csinál, ahogyan mi.
Hadd buzdítsalak nyomatékosan, hogy találd meg azokat az embereket, akikkel jókat
tudsz nevetni, és tölts velük több időt. A nevetés valószínűleg fontosabb, mint
gondolnád. Mi Dave-vel igyekszünk annyit nevetni, amennyit csak tudunk.
Isten egyszer azt mondta nekem, hogy túl sokat gondolkodom. Komoly és töprengő
ember voltam, minden tettemet, minden ismerősömet és az életem minden eseményét
szerettem volna kifürkészni. Az érvelésem csak összezavart. Rengeteg időt
fecséreltem arra, hogy megpróbáltam olyan dolgokat megérteni, amelyeket Isten akkor
még nem akart nekem megmagyarázni. Meg kellett elégednem a nem-tudással. Te meg
tudod ezt tenni? Meg tudod tenni, hogy nem ismered a választ egy kérdésre, mégis
továbbmégy, és élvezed a napodat, vagy olyan vagy, mint én voltam: komoly, folyton
töprengő, örömtelen? Hálás vagyok, hogy Isten segített nekem kialakítani a
boldogság szokását, és imádkozom, hogy azonnal hozzákezdj te is ennek
kialakításához, amennyiben ezt még nem tetted meg.
Egy átlagos gyermek naponta százötvenszer nevet, míg egy átlagos felnőtt négy-nyolc
alkalommal. Nem csoda, hogy Isten az Ő Igéjében azt mondja nekünk, hogy legyünk
olyanok, mint a kisgyermekek. Mark Twain mondta, hogy a leghathatósabb fegyverünk a
nevetés. Most lehet, hogy azt gondolod: Joyce, az a helyzet, hogy fogalmad sincs,
milyen boldogtalan az életem, ha pedig lenne, nem mondanád, hogy nevessek.”
Tisztában vagyok vele, hogy vannak az életben tragikus dolgok, és természetesen
vannak olyan pillanatok, amikor a nevetés nem volna helyénvaló, de sok
dologtól hagyjuk magunkat letörni, pedig jobb lenne, ha többet nevetnénk.
Hagyod, hogy saját magad miatt legyél boldogtalan?
Sok boldogtalanságunknak egyszerűen az a forrása, hogy nem vagyunk elégedettek
önmagunkkal. Nem vagyunk elégedettek a kinézetünkkel, az adottságainkkal vagy a
tökéletességünk mértékével. Lehet, hogy másokhoz hasonlítgatjuk magunkat ahelyett,
hogy boldogan azzá lennénk, akinek Isten szánt.
Mindannyian követünk el hibákat, és bár szeretnénk komolyan venni az életünkben
bevezetendő változásokat, jó dolog megtanulni nevetni magunkon, és nem olyan
keménynek lenni magunkhoz minden kis hiba miatt, amit elkövetünk. Mindegyikünknek
vannak hibáink, és lesznek is valószínűleg, amíg csak élünk, úgyhogy vidulj fel, és
ne vedd magad annyira komolyan! Ethel Barrymore azt mondta: „Amikor először tudsz
szívből nevetni magadon, azon a napon válsz felnőtté.” Tanuld meg jól érezni magad!
Több időt töltesz önmagaddal, mint bárki mással, ezért, ha megtanulod élvezni a
saját társaságodat, ez rengeteget javít majd az életed minőségén. Ne vedd naponként
leltárba a hibáidat, hogy azután siránkozz fölöttük! Bízd Istenre, hogy megmutassa,
mit kell megváltoztatnod, és a Szent Szellem segítségével munkálkodj ezeken a
változtatásokon! Én sokat változtam Istennel járásom harmincöt éve alatt, és még
mindig van egy pár változás, ami vár rám. Bárcsak utam egy korábbi állomásánál
megtanultam volna jól érezni magam a saját társaságomban - de legalább jó tanáccsal
tudok szolgálni neked! Nem változtam gyorsabban attól, hogy elégedetlen voltam
magammal, és ez neked sem lesz hasznodra. Kifejezetten arra buzdítalak, hogy élvezz
minden egyes lépést a szellemi érettség felé vezető úton!
Csak egyszer élsz!
Akár készen állsz, akár nem, egy napon véget ér az életed. Nem kapsz második
esélyt, ezért ezt az egy életet kell a lehető legteljesebben átélned. Az életed
Isten drága ajándéka, és tragikus lenne azt boldogtalanul leélni. Tedd hát a
boldogság szokását a kialakítandó jó szokások közé, és miközben építgeted, a
szomorú, ostoba szokásnak már nem lesz helye az életedben!
Az élni érdemes élet nem jön szembe velünk csak úgy véletlenül; olyasmi az, ami
mellett döntenünk kell, és meg kell valósítanunk. Őszintén mondhatom, hogy én
igazán boldog ember vagyok, de nem voltam az, amíg nem döntöttem úgy, hogy boldog
leszek.

9.
FEJEZET
6. viselkedésforma: A hit szokása

Mindaz, amit láttam, arra tanít, hogy bízzam a Teremtőre mindazt, amit nem.
Ralph Waldo Emerson

Hu általi élet - ez felszabadít a ránk nehezedő nyomás alól, és lehetővé teszi,

hogy nagyobb mértékben élvezzük az életet. A hit Isten akarata, és hiszem, hogy
szokásunkká válhat, és azzá is kell válnia. A Zsidó levél 11:6-ban azt mondja a
Biblia, hogy hit nélkül nem lehetünk Isten tetszésére. A Róma 14:23b szerint, amit
nem hit által cselekszünk, az bűn. A Róma 1:17 azt írja, hogy Isten Igéjében
kijelentetik az igazságosság, és ez hitről hitre vezet minket. Nekem ez azt
jelenti, hogy mindenkor hitben kell járnunk. Szokásunkká kell tennünk a hitet! A
hit az, hogy bízunk abban, amit Isten az Ő Igéjében mond, akkor is, ha semmi
bizonyítékunk nincs arra, hogy az valóság. A hit kapcsol minket a mindenható
Istenhez. Amikor nem tudunk Isten megbízhatóságától függeni, rövidzárlatót okozunk
a hitünkben, és ez két tragikus eredményhez vezet: az erőtlenséghez és a
reménytelenséghez.
A hit pedig a[z általunk] reménylett dolgok valósága (megerősítése, „tulajdoni
lapja”), és a[z általunk] nem látott dolgok bizonysága, az azokról való meggyőződés
[olyan hit, amely valós tényként fogja fel azt, ami az érzékek számára nem
jelentetett ki].
Zsidó levél 11:1 (az angol fordítás alapján)

Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban [azt, hogy teljes emberi

személyiségetekkel, tökéletes bizalommal támaszkodtok Őrá, teljesen megbíztok az Ő
hatalmában, bölcsességében és jóságában], és a szeretetet, amellyel minden szentek
(az Isten által megszenteltek) iránt vagytok [és amit ki is mutattok],
Kolossé 1:4

Ez a két igevers pontosan definiálja a hitet. A hit reményteli várakozással tölt

meg bennünket.
Az igaz hit sohasem áll önmagában; mindig várakozás kíséri. Az az ember, aki
elhiszi Isten ígéreteit, azt várja, hogy valóra is váljanak. Ahol nincs várakozás,
nincs hit sem.
A. W. Tozer
Isten akarata a számunkra az, hogy mindenkor hit által éljünk. Lehet, hogy ha a
számtalan legyőzendő rossz szokásodra és a kialakítandó jókra tekintesz, ügy érzed,
mindez tül sok. Az elméd legszívesebben ezt gondolná: „Ez túl sok, sosem leszek
képes rá!” Itt jön be a képbe a hit. Mondhatja: „Nem tudom, hogyan leszek rá
képes, de számítok Isten segítségére. Istennel semmi sem lehetetlen.”
Csak kezdd el, és haladj tovább napról napra! Minden előrelépésből meríts
bátorítást, és ne hagyd magad elbátortalanítani attól a távolságtól, amit meg kell
tenned. Isten örül neki, hogy elkezdted a jó szokások kialakítását!
Annyi hited van, amennyire szükséged van
Néha ezt hallom az emberektől: „Ehhez nincs elegendő hitem.” Igazság szerint
azonban amennyi hitre szükségünk van ahhoz, hogy megtegyük, ami Isten akarata a
számunkra, annyi pont van is nekünk. „Isten adta kinek-kinek a hit mértékét” (Róma
12:3). Mindannyiunknak van hite, a siker kulcsa pedig az, hogy ezt hová helyezzük.
Ha magadba vagy másokba helyezed a hitedet, csalódni fogsz, ám ha Istenbe veted, el
fogsz ámulni, hogy Ő mi mindent képes véghezvinni rajtad keresztül.
Amikor leülök a számítógép elé, hogy belefogjak egy új könyv írásába, van ugyan egy
téma az elmémben, és végeztem is némi kutatást, mégsem tudom biztosan, mit fogok
írni. Néha elkezdeni a legnehezebb. Ülök, nézem a billentyűzetet, míg végül
ráteszem az ujjaimat a betűkre, és a szavak elkezdenek jönni a szívembe. Azután
napról napra, fejezetről fejezetre hit által végül elkészül a könyv.
Megkönnyebbülten felsóhajtok: újabb vállalkozást látok megvalósulni.
A hit azt kívánja, hogy kilépjünk. El kell kezdenünk, és ha Isten akarata az, amit
teszünk, ő mindenképpen megsegít, egészen a befejezésig, ha nap mint nap kitartunk
hitben.
Van hited, de talán még növekednie kell, ez pedig használat közben következik be. A
kicsiny hit naggyá lehet, ha kilépsz Isten ígéretei alapján. A tanítványok közül
egyedül Péter járt a vízen, mert egyedül ő volt az, aki eléggé bízott Istenben
ahhoz, hogy kilépjen a csónakból. Készen állsz arra, hogy mostantól ne
csupán elképzelésed legyen a hitről, hanem hitbeli lépéseket tegyél? Szerintem
mindannyian ugyanannyi hittel indulunk, de van, aki soha nem használja a sajátját,
ezért az nem is növekszik. Ahogy Istennek való engedelmességből hitbeli lépéseket
teszünk, megtapasztaljuk a hűségét, és hitünk megerősödik.
Gondold végig ezt a történetet, amely egy kötéltáncosról szól.
Hogy mi a hit? Egy „Nagy Blondin”-ként hirdetett vakmerő ember tömegeket
kápráztatott el a Niagara-vízesés fölötti halálmegvető mutatványaival. A vízesés
felett kifeszített kötélre mutatott, és kötekedve megkérdezte az összegyűlt
tömeget: - Ki hiszi el, hogy át tudom tolni ezt a talicskát a vízesés fölött a
kötélen? - Szerte a tömegben kezek lendültek a magasba. A Nagy Blondin
rámutatott egy emberre, aki jelentkezett, és ezt a kihívást intézte hozzá: -
Ha tényleg elhiszi, üljön be! - Senki nem vállalkozott rá. Isten is azt mondja, ha
komolyan gondoljuk, szálljunk be.
Egy ember leesett egy szikláról, de zuhanás közben sikerült megkapaszkodnia egy
ágban. A következő párbeszéd zajlott ezután:
– Van valaki odafent?
– A Vagyok van itt. Én vagyok az Úr. Hiszel bennem?
– Igen, Uram, hiszek. Tényleg hiszek, de már nem sokáig tudom
tartani magam.
– Nem baj. Ha igazán hiszel, nem kell aggódnod, megmentelek.
Csak engedd el az ágat!
Kis szünet után:
– Nincs valaki más odafent?
Te valóban odaszántan, hit által élsz, vagy csak beszélsz a hitről? A hit bennünk
van, de fel kell szabadítani, ezt pedig ima, meg-vallás és tettek által érjük el.
Az ima viszi hittel telt kéréseinket Isten trónja elé, Ő pedig válaszol.
Imádkozzunk bizalommal, mert Ő többet megtehet, mintsem el tudnánk gondolni (Efézus
3:20, Zsidó levél 4:16).
Ami a szívedben van, az jön ki a szádon. Figyelj oda a szavaidra, ez gyakran segít
meglátni, mekkora is valójában a hited. Egy hitben járó ember pozitívan tud szólni
egy adott helyzetről, még ha a körülmények nem is változtak. Valaki bibliai
tanítások százait is hallgathatta végig a hitről, de én már egy beszélgetés után
meg tudom állapítani, valóban van-e hite, vagy nincs. Az Isten Igéjével összhangban
lévő szavak felszabadítják a hitet, és lehetővé teszik számára, hogy elvégezze
munkáját a természetfeletti világban.
Ha cselekszünk, azzal felszabadítjuk a hitet. Amikor a számítógép előtt ülök, és a
billentyűkre teszem a kezem, cselekszem. Felszabadítom a hitemet, és Isten
megjelenik. Ez olyasvalaki esetében, akinek nincs tehetsége az íráshoz, nem
működne, és bár nekem van talentumom, mégis hitben kell elkezdenem, és ki
kell tartanom az írás folyamán.
Amikor Péter kiszállt a hajóból, ez a tette azt bizonyította, hogy hisz Isten
Beszédének, amikor hallotta Jézust így szólni: Jöjj!” Téged is hív isten valamire,
te pedig arra vársz, hogy biztonságban érezhesd magad? Ha igen, az nem hit. Annak
érdekében, hogy a nagyobb dolog a miénk lehessen, először általában el kell
engednünk, amink van, és elindulni az ismeretlenbe. Isten arra hívta Ábrahámot,
hogy hagyja el a szülőföldjét, az otthonát, a rokonait, és menjen arra a földre,
amit Isten majd mutat neki, amikor már ütőn lesz. El kellett indulnia anélkül, hogy
tudta volna, hová megy. Ez a hit!
A mindennapi hit
Az a fajta hit, amelyről előzőleg szóltunk, nagyobb kihívásokhoz és feladatokhoz
szükséges, mint amelyekkel eddig szembenéztünk. Olyan hit is van azonban, amelyre
mindennapi életünkhöz van szükségünk - hit arra, hogy ki tudjuk fizetni a
számlákat, meg tudjuk tartani az állásunkat, fel tudjuk nevelni a
gyermekeinket, működőképessé tudjuk tenni a házasságunkat, jól ki tudjunk
jönni emberekkel, stb. A mindennapi hit nélkülözhetetlen, ha ki akarjuk küszöbölni
a stresszt, és élvezni szeretnénk az életet. A hit szokása kiszorítja az
aggodalmaskodás szokását. Kiűzi a félelem szokását is. Ha kialakítod azt a szokást,
hogy minden helyzetben egyszerűen bízol Istenben, az sok más rossz szokás
legyőzésében is segíteni fog. Adj hangot hitednek. Mondd gyakran: „Bízom az Úrban.”
Vagy: „Hiszem, hogy Isten itt és most munkálkodik az életemben és a
körülményeimben.” Hitből szólunk ilyenkor, és amit mondunk, az növeli is a
hitünket. A Bibliában Dávid kijelenti: „Azt mondom az Úrnak: én oltalmam, váram,
Istenem, Őrá támaszkodom, Őbenne bízom [bizodalommal]!” (Zsoltárok 91:2 - az angol
fordítás alapján).
Az aggodalmaskodás és a félelem legyőzésének legjobb módja, ha már akkor
ellenállunk nekik, amikor be akarnak lépni az elménkbe. Péter apostol azt mondta,
már a megjelenésekor ellen kell állnunk a gonosznak (1Péter 5:9). Vedd fel a hit
pajzsát, és azzal a gonosznak minden tüzes nyilát megolthatod (Efézus 6:16). Ha
kialakítod a hit szokását, az sok negatív, gyötrő érzelemmel szemben védelmet
nyújt. Megtanulhatunk hitből élni (Róma 1:17).
A hit reményteli várakozással van tele, és sosem adja fel. Valaki helyesen azt
mondta: „Amikor a hit piacra megy, mindig visz kosarat is.” Tartsd a kezed ügyében
a kosaradat, mert Isten bármelyik pillanatban megtöltheti.
Hit a múlt felől
Lehet ma olyan hitünk, amely múltbeli hibáinkat és bukásainkat is felöleli. Hacsak
nem hit által élünk, a tegnap miatti bánkódás tönkreteheti a mát. A gonosz azt
akarja velünk elhitetni, hogy nem tudjuk legyőzni a múltunkat, és most már túl késő
jó életet élnünk - de az ördög hazug. Isten Igéje arra tanít, hogy hit
által engedjük el a múltat, és haladjunk a még előttünk álló dolgok
felé. Amennyiben a múlttal kapcsolatban nyugtalanít valami, elmélkedj az alábbi
igeszakaszról, és hagyd, hogy az Istenben való bizalomra buzdítson.
Íme, újat cselekszem! Most készül; avagy nem vettétek észre és nem tudjátok még, és
nem figyeltek rá? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
Ézsaiás 43:19 (az angol fordítás alapján)

Ennek az igének a valósága a tiéd lehet egyszerűen úgy, hogy felszabadítod a

hitedet, és elhiszed, hogy bármi történt is a múltban, Isten nagyobb a múltadnál.
Megbocsátja a bűneidet, a tévedéseidet csodákká változtatja, és még te magad is
elámulsz azokon a jó dolgokon, amiket cselekszik az életedben.
Hit a jövő felől
Mind azt gondoljuk, jó volna tudni a jövőt. Azok, akik nem tudják, hogyan bízzanak
Istenben, dollármilliókat költhetnek jövendőmondókra és magukat látóknak nevezőkre,
azt remélve, hogy egy pillantást vethetnek a jövőbe. Nem kellene a pénzüket
pazarolniuk.
Egyedül Isten ismeri a jövőt. Dönthet úgy, hogy beszél róla egy próféta által, de
általában csak azt várja, hogy bízzunk Benne. Gyakran tesszük fel magunknak a
kérdést: „Most mi lesz?”, de nem kellene foglalkoznunk vele. Nem tudom pontosan,
mit tartogat számomra a jövő, de azt hiszem, bármi is legyen, az mindenképpen Isten
jó és tökéletes terve. Egy keresztény gyakran mondogatta: „Nem tudom, mit tartogat
a jövő, de azt igen, hogy Ki tartja a kezében.”
Bármikor, amikor aggodalom tör ránk a jövő felől, azonnal választhatjuk az Istenbe
vetett hitet az aggódás helyett.
A világ állapota ma nagyon ingatag, és nagy a nyomás, hogy aggódjunk miatta. Mi
lesz, ha összeomlik a gazdaság? Mi lesz, ha elveszítem az állásomat és az összes
nyugdíj-megtakarításomat? Napi százötven kilométert autózom a munkám miatt, mi
lesz, ha a benzinárak tovább szöknek felfelé? Nincsenek gyerekeim; ki fogja a
gondomat viselni, ha megöregszem? Vég nélkül jönnek a kérdések és a találgatások,
ha hagyjuk a gondolatainkat abba az irányba kószálni, de dönthetünk úgy is, hogy
kialakítjuk a hit szokását. Nem ismerjük az összes választ, de Istent ismerhetjük,
Ő pedig tudja az összes választ. Amikor a hit a szokásunkká vált, nem fecséreljük
időnket és energiánkat az aggodalmaskodásra.
Talán már látod is azt a félelmetes helyzetet a jövőben, amellyel szembe kell
nézned, de úgy érzed, képtelen vagy rá. Ne aggódj! Isten a maga idejében megadja
majd a szükséges kegyelmet, bölcsességet és erőt. Addig csak tarts ki a hitben!
A félelemtől a hitig
Természetes ösztönünk, hogy félünk, és igyekszünk megvédeni magunkat és vigyázni
magunkra; Isten azonban arra hív, hogy hitben éljünk. A félelem gyötrődéssel jár.
Sajnos néha olyan sokáig él az ember félelemben, hogy nem is érzékeli, hogy ez nem
normális. Képesek vagyunk olyan viselkedési rendszereket kifejleszteni, amelyek
lehetővé teszik, hogy a rendellenességek ellenére is működhessünk.
Sok félelmem volt az életemben, mivel bántalmazó és rendellenesen működő családban
nőttem fel. Megtanultam a jelenlétükben is létezni, de ahogy Isten Igéjét
tanulmányoztam, azt is megértettem, hogy nem kell velük együtt élnem. Megtanultam,
hogy van egy jobb út - a hit útja. Mindamellett a félelemtől eljutni a hitig akkor
is hosszú utazás volt, és most is az. Féltem az elutasítástól, attól, hogy nem
leszek az emberek tetszésére, és hogy önmagamért senki sem fog igazán szeretni.
Féltem, hogy mit gondolnak rólam az emberek. A hírnevem sokat jelentett a számomra.
Féltem a kudarctól, attól, hogy rossz döntéseket hozok, és attól is, hogy
döntéseimért és tetteimért kritikát, ítéletet kapok. Féltem a múltbeli hibáimtól,
az ismeretlen jövőtől, attól, hogy nem lesz elég pénzem a megélhetéshez, és valaki
mástól leszek kénytelen függeni.
Őszintén mondhatom, hogy mára ezek a félelmek mind elhagyták az életemet. Időnként
ugyan talán felütik csúf fejüket, de már nem ezek vezérelnek engem. Kialakítottam a
hit szokását, és ezt te is megteheted.
A félelemből az szabadít meg, ha felfogjuk és elfogadjuk Isten feltétel nélküli
szeretetét. Más nem szabadíthat meg! A tökéletes szeretet kiűzi a félelmet (lJános
4:18). Egyedül Isten szeretete tökéletes, ez pedig hit által a miénk lehet. Fogd
szaván Istent, kezdd elfogadni az irántad való szeretetét, és engedd, hogy minden
félelemtől megszabadítson. A hit szeretet által működik (Galata 5:6). Hogyan is
helyezhetnénk Istenbe a bizalmunkat úgy, hogy ne lennénk meggyőződve, Ő mindenkor
szeret bennünket? Isten szeretetét megismerni és hinni benne - ez a hitben való
élet képességének egyik kulcsfontosságú összetevője.
A hit felsétál a szeretet által épített lépcsőn, és kitekint a remény
nyitotta ablakon.
Charles H. Spurgeon

A Bibliában gyakran olvassuk: „Ne félj, mert veled vagyok.” Isten ott van veled is,
és megígérte, hogy soha nem hagy el, és nem feledkezik meg rólad. Nem azáltal
növekszel a hitben, hogy azt kívánod, bárcsak így vagy úgy éreznél, hanem azáltal,
ha kilépsz, és bízol Isten ígéreteiben. Ahányszor megteszed, olyan tapasztalatra
teszel szert, amely legközelebb segít majd bízni. Ne csüggedj, ha a hit szokását
kialakítani időbe telik. Nem hinném, hogy bárki tökéletes hittel rendelkezne, de
hála az Úrnak, folyamatosan növekedhetünk benne.
Ugye, örömteli, hogy nem kell nyomás alatt érezned magad, hogy tökéletesnek tűnj?
Jézus Krisztus, a Tökéletes, elkészítette számunkra az utat, és mi lépésről lépésre
haladhatunk előre.
Emlékezz: amíg csak törekszel előre, Isten örül neked, és nem csalódott, amiért nem
vagy tökéletes. Attól, hogy mi hűtlenek vagyunk, Isten hűsége mit sem változik
(2Timótheus 2:13).
Örömmel elfogadni
A hit szokása lehetővé teszi számunkra, hogy akármilyenek is legyenek a
körülményeink, örömmel elfogadjuk azokat, mivel bízunk benne, hogy Isten mindent a
javunkra fordít (Róma 8:28). Bízhatunk Istenben, akármilyennek is látjuk vagy
érzékeljük a dolgokat. Mrs. Charles E. Cowman, aki a Streams in the Desert
(Folyóvizek a pusztában) című könyvet írta, azt mondta: „Szaván kell fognunk
Istent. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen hittől nem süt ki hamarabb a nap,
ám az éjszaka rövidebbnek tűnik tőle.”
A bizalom az, hogy egyszerűen elkérjük Istentől, amit szeretnénk, amire szükségünk
van vagy amire vágyunk, miközben megadjuk Neki a tiszteletet és a megbecsülést, és
engedjük, hogy belátása szerinti időben és módon adja meg nekünk azt, amit kértünk.
Isten nem feltétlenül örül, amikor azt kérdezgetjük, hogy miért és mikor, ám azt
szereti hallani,, amikor így szólunk: „Bízom Benned.” Isten azt akarja, hogy
bízzunk Benne minden dolgunkban, nem csupán valaminek az érdekében. Az Ő útjai nem
a mi útjaink, az Ő
útjai tökéletesek. Az Ő időzítése nem a miénk, de soha nincs késésben. A hit
szokása segít megmaradnunk a boldogság szokásában.
Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek (bizakodva bízzatok), hogy mindazt
megnyeritek, és meglesz nektek [megkapjátok].
Márk 11:24

Ez az igevers izgalmas, de be kell látnunk, hogy arról nem szól, mikor kapjuk meg,
amit kértünk. Isten ígéreteit hit és türelem által örököljük (Zsidó levél 6:12).
Türelmetlenségünk nem fogja Istent gyorsabb cselekvésre késztetni - akár úgy is
dönthetünk, hogy a várakozást örömben töltjük. Az örömteli elfogadás a hit
bizonyítéka. Ez a hozzáállás hangosan és érthetően mondja: „Hiszem, hogy Isten
minden útjában tökéletes, és tudom, az Ő kezében vagyok.”
Bízd rá magad Istenre!
Engedd el teljesen az életed és a körülményeid irányítására vonatkozó törekvésedet,
és mindent bízz Istenre. Rábízni magad annyit tesz, mint a múltat teljes mértékben
elfelejteni, a jövőt teljesen az Ő kezében hagyni, és teljesen megbékélni a
jelennel, tudatában annak, hogy az a pillanat, amelyet éppen átélsz, magában
foglalja Istennek az adott pillanatra vonatkozó tökéletes akaratát a számodra.
Watchman Nee, egy nagyszerű kínai keresztény, aki hitéért mártírként szenvedett -
többek között kivágták a nyelvét a prédikálás miatt -, az alábbi üzenettel a
párnája alatt halt meg:
Krisztus Isten Fia. Azért halt meg, hogy az emberek bűnéért megfizessen, három nap
múlva pedig feltámadt. Ez a világegyetem legjelentősebb ténye. Krisztusba vetett
hittel halok meg.
Watchman Nee

Ő rendelkezett a hit szokásával; és ezt semmi sem tartóztathatta fel, még a

szenvedés és a halál sem. Ha megtanulunk ilyen hittel élni, az élet egésze hatalmas
örömmé lesz, mi pedig tökéletes nyugalomban várakozhatunk Istenre.

10.
FEJEZET
7. viselkedésforma: A kiválóság szokása

Hogy bizonyosan megtanuljátok felismerni, ami létfontosságú, és elfogadni és

értékelni, ami kiváló, ami valóban értékes...
Filippi 1:10 (az angol fordítás alapján)

Középszerű embernek lenni igen könnyű. Egyszerűen nem teszel semmiféle különleges
erőfeszítést, úgy sodródsz át az életen, hogy nem hagysz nyomot, ezzel garantálva,
hogy halálod után sem hagysz örökséget. Így valószínűleg észre sem vesznek, fel se
tűnsz majd senkinek, hiszen több millióan élnek hasonlóan középszerű életet. Ha
azonban veszed a bátorságot, hogy minden dolgodban kialakítsd a kiválóság szokását,
világossággá leszel a sötétben, Isten pedig éppen erre hívott el.
Isten kiváló, és az Ő képére teremtett minket; vagyis, ha el akarjuk érni Benne a
képességeink legjavát, nekünk is döntést kell hoznunk a kiválóság mellett. Istennek
nagyszerű terve van az életünkre, de a középszerű, lusta és kompromisszumokat
kötő ember nem tapasztalja meg, hogy csodálatos sorsa
beteljesüljön. Mindannyiunknak döntést kell hoznunk, hogyan fogunk élni, és hiszem,
hogy Isten ezt a könyvet fel akarja használni arra, hogy döntéshozatalra buzdítson,
amennyiben még nem tetted meg. Ha már meghoztad a kiválóság melletti döntésedet,
használd ki az alkalmat az újra-elköteleződésre, és tarts ki!
A kiválóság abban mutatkozik meg, hogy minden helyzetben a tőled telhető legjobbat
nyújtod, ami nem feltétlenül tökéletes. A kiválóság magas minőség, gyakorolni való
erény. Edwin Bliss mondta: „A kiválóság gyakorlása hálás és egészséges szokás. A
tökéletesség hajszolása dühítő, görcsös aggódásból fakadó szokás, és borzasztó
időpocsékolás.” Fontos, hogy felismerd a különbséget a kiválóságra törekvés és a
tökéletességre törekvés között. Ha nem látod meg, az út minden lépésénél csalódott
leszel, és csődtömegnek érzed magad.
Tudtad, hogy a legtöbb ember, akinek szokása a halogatás, perfekcionista? Mivel úgy
érzik, muszáj tökéletes munkát végezniük, és attól félnek, hogy nem sikerül majd,
elhalasztják a megvalósítást. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a halogatók
lusták, és lehet, hogy egyesek azok is. A legtöbben azonban nem lusták, hanem attól
félnek, hogy nem fognak megfelelni mások elvárásainak.
Éppenséggel nagyszerű dolog felismerni, hogy - hibákkal és gyengeségekkel élő
emberi lényekként - ritka, hogy mindent tökéletesen tudjunk végrehajtani, vagy soha
ne hibázzunk. Ezért küldte el Isten az Ő Fiát, mint tökéletes helyettest a
számunkra. A kiválóság hozzáállásával kellene bírnunk minden helyzetben,
és törekedni arra, hogy a tőlünk telhető legjobbat nyújtsuk, azután bízni Istenben,
hogy megteszi, amit mi nem tudunk. Azt szoktam mondogatni: „Tedd meg a tőled
telhetőt, a többit bízd Istenre!” Ha megteszed, ami tőled telik, Isten megteszi
azt, amit te nem tudsz.
Jézus azt mondta, legyünk tökéletesek, ahogy a mi mennyei Atyánk tökéletes (Máté
5:48). Amikor először olvastam ezt az igeverset, nyomás alatt éreztem magam, mivel
tisztában voltam vele, hogy nem tudok tökéletes lenni. De a magyarázó
bibliafordítás olvasásakor felfedeztem, hogy az eredeti görög nyelvben a
tökéletes szó azt jelenti: felnövekedni a jellem teljes érettségére. Isten azt
szeretné, ha mindig növekednénk és fejlődnénk, de sohasem haragszik ránk azért,
mert még nem értünk célba. Még Pál apostol is azt mondta, hogy bár a tökéletesség
felé törekszik, még nem érkezett meg.
A kompromisszum azt jelenti, hogy valamivel kevesebbet teszünk meg, mint amiről
tudjuk, hogy helyes, a kiválóság pedig azt, hogy valamivel többet teszünk az
elegendőnél. Azt jelenti, hogy elmegyünk még egy mérföldet. Volt idő, amikor a
kiválóság többé-kevésbé általánosnak számított a társadalomban, amit ma
nem mondhatunk el. A több iránti szenvedélyünk, azaz a mohóságunk miatt végül a
mennyiséget választottuk a minőség helyett, és ez szomorú. Stephen R. Covey mondta:
„Ha gyorsabban többet teszünk, az nem helyettesíti a helyes dolgok cselekvését.”
Amikor a házunkat építettük, láttuk, milyen nehéz olyan vállalkozást találni, amely
odaszántan gyakorolja a kiválóságot. Amikor valaki nem jelent meg a megbeszélt
időpontban, mindig ez volt a kifogás: „Annyira sok a dolgunk, hogy elmaradtunk
vele, és nem sikerült odaérnünk Önökhöz.” Más szóval többet vállaltak, mint amire
képesek voltak, és így munkájukban igen kevés volt a kiválóság, sőt, ígéreteik
megtartása is nélkülözte azt.
Ha elkötelezed magad arra, hogy szokás szerint kiváló legyél és betartsd
ígéreteidet, az szépen behozza az árát. A középszerűségben nincs semmi, amitől
magunkkal vagy döntéseinkkel kapcsolatban jól érezhetnénk magunkat.
Segíts magadon!
Ha ki akarod alakítani a kiválóság szokását, valamiféle rendszert kell kidolgoznod,
amely emlékeztet rá, hogy lépj túl a komfortzónádon. Könnyű a szoba közepén
porszívózni, ám ha kiváló munkát akarsz végezni, ahhoz a bútorok alá is be kell
nyúlni, és egy-egy dolgot odébb tolni. A kiválóságra törekedni először nem lesz
könnyű, de végül szokássá válik, és már nem is tudod magad jól érezni addig, amíg
nem a lehető legjobban teszel mindent.
Nagy kedvelője vagyok az emlékeztetőknek, kis jelzéseknek új szokások kialakítása
idején. Készíts öt KIVÁLÓSÁG feliratot, és helyezd el őket olyan stratégiai
pontokon, ahol napjában többször is látod őket! A szóbeli megvallások erejében is
nagyon hiszek új énképünk kialakításakor, ezért próbáld naponta legalább
tízszer hangosan kimondani: „Amit teszek, azt kiválóan teszem.” Egy ideig gyakorold
ezt, majd bővítsd ki a megvallást ilyenformán: „Kiváló ember vagyok, a munkámat
kiválóan végzem, kiválóan gondját viselem saját magamnak és mindenemnek, amim csak
van, kiválóan bánok az emberekkel, kiváló gondolatokat gondolok, és kiváló szavakat
szólok.” A megvallások, amelyeket kezdetben talán pusztán hitben mondasz ki,
nemcsak arra emlékeztetnek, hogy kiválóan végezd a dolgaidat, hanem önmagadról
kialakult képedet is megváltoztatják. Ha egyszer úgy tekintesz magadra, mint kiváló
emberre, nem fog nehézséget okozni, hogy kiválóan végezd a dolgodat.
Ne feledd: a szokások ismétlés útján alakulnak ki. Ahogy ismételten a kiválóbb utat
választod minden helyzetben, nem csupán a kiválóság szokását alakítod ki, de a
középszerűséggel is szakítasz.
Tedd meg a tőled telhető legjobbat Istennek
A kiválóság az, amikor közönséges dolgokat nem közönségesen
teszünk.
Booker T. Washington

A The White House Years (Fehér házi évek) című könyvében Henry Kissinger elmond egy
történetet a Harvard Egyetem egyik professzoráról, aki kiadott egy feladatot, majd
beszedte a dolgozatokat. Másnap visszaadta őket, és az egyik lap aljára ezt írta:
„Ez a legjobb, amire képes?” A diák úgy gondolta, nem, és újraírta a dolgozatot.
Beadta, és ugyanezzel a megjegyzéssel kapta vissza. Tízszer egymás után
lejátszódott ez, míg végül a diák így szólt: - Igen, ez a tőlem telhető legjobb. -
A professzor azt válaszolta: -Jó, akkor most már elolvasom. - A szívünk mélyén
tudjuk, hogy valóban a tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk-e. Ha nem, akkor
törekednünk kell rá, hogy azt nyújtsuk.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy nem szerethetjük Istent teljes szívünkkel, teljes
lelkűnkkel, teljes elménkkel és minden erőnkkel (Márk 12:30) anélkül, hogy a tőlünk
telhető legjobbat akarnánk nyújtani, hogy Neki dicsőséget szerezzünk. Amennyiben a
megfelelő motivációval törekszünk a kiválóságra, törekvésünk az érettség jele. A
motivációnk az legyen, hogy Istennek akarunk engedelmeskedni és dicsőséget
szerezni, Őt akarjuk megfelelően képviselni a földön. Törekedhet valaki kiválóságra
pusztán azért, mert mindenáron számítani akar, azt akarja, hogy észrevegyék, és
megdicsérjék vagy előléptessék. Tegyünk mindent Isten dicsőségére, Ő
pedig megjutalmaz minket: megadja szívünk kéréseit.
Én azért kezdtem el a kiválóságra törekedni, mert Isten ezt a kihívást intézte
hozzám. Szolgálatom kezdetén Isten három dologról szólt a szívemhez, és megértette
velem, hogy ha megteszem őket Érte, sikeres leszek. Az első az volt, hogy zárjam ki
a konfliktusokat az életemből, a második, hogy amit csak teszek, tegyem
kiválósággal, a harmadik pedig, hogy becsületes és egyenes legyek minden dolgomban.
Abban az időben szolgálatom egy otthoni bibliatanulmányozó csoport vezetésére
terjedt ki, de komolyan vettem a felelősséget, és minden héten nagyon készültem az
órámra. Feleség és három kisgyermek anyukája is voltam. Nem hagyhattam magam mögött
mindent, hogy bibliaiskolába vagy teológiára menjek, így Isten a mindennapi
életemben tanított.
Megtanított, hogy mindig mindent összeszedjek magam után, és ne hagyjak lustaságból
rendetlenséget, amit majd másnak kell elpakolnia. Megtanított, hogy mindent oda
tegyek vissza, ahonnan elvettem. Isten arra indított, hogy a bevásárlókocsit mindig
toljam vissza a helyére, miután bepakoltam az autóba. Ha vásárlás közben véletlenül
lelöktem egy ruhadarabot a vállfáról, megtanított, hogy a kiválóság azt kívánja,
vegyem fel és tegyem vissza, ne hagyjam ott azzal, hogy majd más visszateszi. Azok
alatt az évek alatt Isten több száz hasonló, aprónak tűnő dologgal kapcsolatban
szólt hozzám.
Eleinte nehéz volt, és az egyik legnagyobb kifogásom az volt, hogy ha mások nem így
csinálják, nekem miért kellene? Isten emlékeztetett, hogy arra kértem, tegyen
hatalmas dolgokat az életemben, azután megkérdezte, hogy igazán akarom-e őket.
Lényegében ezt mondta: „Azt aratjuk, amit vetettünk.” Sose elégedj meg azzal, hogy
olyan legyél, mint mindenki más, inkább dönts úgy, hogy a tőled telhető legjobbat
hozod ki magadból.
Voltak ezek között olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban két évig küszködtem az
érzelmeimmel, mire tökéletesen engedelmeskedni tudtam Istennek, és kialakítottam a
kiválóság szokását. Megtanultam, hogy ha kiválóságot vetünk, a legkiválóbb jutalmat
aratjuk. Mit akarsz az élettől? Hajlandó vagy elvetni a jó magot, hogy megkapd,
amire vágysz? Tégy fel magadnak néhány nehéz kérdést, és válaszolj az igazságnak
megfelelően.
Amit teszel, azt mind kiválóan teszed?
Milyen gyakran kötsz kompromisszumot és választod a könnyebbik utat?
Csak sodródsz az életben, vagy a legjobbra törekszel?
Megtartod az ígéreteidet?
Mindig igazat mondasz?
Szoktál magad után rendetlenséget hagyni, amit majd más eltakarít?
Ha véletlenül hazaviszel valamit a boltból, amit nem fizettél ki, visszaviszed?
Visszateszed a bevásárlókocsit a helyére, miután átpakoltál belőle az autóba?
Ha beleteszel valamit a kosaradba, később viszont úgy gondolod, hogy nincs rá
szükséged, visszaviszed a helyére, vagy ott teszed ki, ahol eszedbe jut, hogy
megszabadulj tőle?
Tudnék még hasonló kérdéseket feltenni, de azt hiszem, ennyiből érthető, mire
szeretnék kilyukadni. Sosem jutunk el oda, ahova szeretnénk, ha igazán nem ismerjük
be, hol tartunk most. Ha szembenézünk az igazsággal, az szabaddá tesz minket.
A kiválóság jutalma
Minden jó döntés meghozza jutalmát, és sajnos a rossz döntések ugyanígy. A
kiválóságnak nagyszerű jutalma van. Emlékszem egy asszonyra, aki elmondta, hogy
meghallgatta a tanításomat a kiválóságról és a becsületességről, és ez teljesen
megváltoztatta az élethez való viszonyulását. Azt mondta, korábban sosem hallott a
témában tanítást, és fogalma sem volt, mennyire középszerű és átlag
alatti. Köszönetét mondott, és így szólt: „Először nagy kihívás volt, de
a kiválóság az egész életemet megváltoztatta.”
Amikor kiválóak vagyunk, jobban érezzük magunkat. Bizonyosak vagyunk abban, hogy
azt tesszük, amit Isten szeretne tőlünk látni. Jó példává leszünk más emberek
számára. Szülők esetében különösen fontos, hogy példát mutassanak a gyermekeiknek.
Mindenfajta vezetőnek is fontos, hogy ezt a példát állítsák a beosztottaik elé.
Az alábbi bizonyságot egy asszony küldte be, és arról szól, milyen hatással volt rá
a kiválóság melletti döntése.
Kedves Joyce!
Csak azt szeretném elmondani, hogyan kaptam Istentől „lehetőséget”, hogy egy
délutáni élethelyzetben alkalmazzam a tanításodat, amelyet ma délelőtt láttam a
tévében. Arról van szó, ahogyan Isten foglalkozott veled a kiválóság területén, és
arra buzdított, hogy mindig takaríts fel magad után.
A környéken lévő gyűjtőbe vittem le a szelektív hulladékot, fémdobozokat és
üvegpalackokat, és ahogy a konténer fedelét nyitottam, a kezemben lévő papírzacskó
kiszakadt, és egy befőttesüveg kicsúszott, és összetört a betonon. Nagy volt a
kísértés, hogy csak a nagyobb darabokat szedjem össze, az apraját, a veszélyes
darabokat pedig otthagyjam. Azonnal mindenféle kifogás villant át az agyamon: „Nem
kéne a kicsit egyedül hagynom. Olyan fáradt vagyok!
Van seprűm, de hogy; hol van a szemétlapát, arról fogalmam sincs. Olyan meleg van
itt kint!” A tanítás azonban olyan frissen élt még bennem, hogy megparancsoltam a
lábamnak, hogy vigye vissza a testemet a lakásba, és levittem a seprűt meg a
lapátot, hogy összesöpörjek magam után. Az volt benne a legjobb, hogy így
felszabadultam arra, hogy miután a kiválóbb utat választottam, megfeledkezzem az
egész dologról.

A kiválóság békességet hozott ennek az asszonynak a szívébe. Azt hiszem, a békesség

az egyik legnagyobb jutalma annak, amikor erőfeszítést teszünk, hogy úgy végezzünk
el valamit, ahogy tudjuk, hogy kell, és nem alkuszunk meg azzal, hogy valamivel
kevesebbet teszünk, mint amennyiről tudjuk, hogy kellene. Nagyszerű dolog az,
amikor nem ítélnek el bennünket a tettek, amelyeket megengedünk magunknak. Néha a
bűntudat és a békesség hiánya csak ha-lovány bennünk, mégis jelen vannak, és
zavarják a szabadságunkat.
A Stradivarius név a nagyon jó hegedűk fémjele. Ez azért van így, mert Antonio
Stradivari ragaszkodott hozzá, hogy egyetlen, a műhelyében készült hangszert se
adjanak el addig, amíg a lehető legközelebb nincs ahhoz a tökéletességhez
(kiválósághoz), amire az emberi ügyesség és gondosság képes. Stradivari
megjegyezte: „Istennek szüksége van hegedűkre, hogy zenéje eljusson a világba, és
ha a hegedűk tökéletlenek, Isten zenéje látja kárát.” Munkafilozófiáját egyetlen
mondatban így összegezte: „Mások majd más hegedűket készítenek, de jobbakat senki.”
Stradivari azért kötelezte el magát a kiválóság mellett, mert a tőle telhető
legjobbat akarta Isten kedvéért megtenni. Jutalma az, hogy még ma is az ő hegedűit
tartják számon a legjobbként a világon.
Kiválóság a gondolatainkban
Sosem válhatunk kiválóvá a tetteinkben, ha előbb el nem kötelezzük magunkat a
gondolataink kiválósága mellett. A Biblia arra tanít, hogy azokról a dolgokról
gondolkodjunk, amelyek erénnyel és kiválósággal teljesek (Filippi 4:8). Mindig a
legjobbat feltételezzük, gondoljunk a tiszteletre méltó, igazságos, tiszta, kedves
és szeretetre méltó dolgokra. Minden könyvemben és majdnem minden üzenetemben
beszélek a gondolatokról nagy jelentőségük miatt. Abban az irányban változunk,
amerre a gondolatainkat engedjük (Példabeszédek 23:7).
Miféle gondolatoknak adsz helyt? Amikor felismered, hogy gondolataid nem jók,
teszel valamit azért, hogy kiűzd őket az elmédből, vagy hanyagul engeded, hogy
maradjanak? Lehetetlen kiváló emberré válni, ha először ki nem alakítjuk a kiváló
elmét.
Ne ess abba a hibába, hogy azt feltételezed, a gondolataid úgysem számítanak,
hiszen azokat senki sem ismeri! Igenis számítanak, és Isten ismeri őket. A
helytelen gondolatok megmérgezhetik az életünket, a magatartásunkat. Minthogy
minden szavunk és tettünk előfutárai, először velük kell elbánnunk. Azt
gondolhatsz, amit akarsz. Te vagy a helyzet ura, és bár a sátán megpróbál
rossz, sőt halálos gondolatokat helyezni az elmédbe, ezeket kiűzheted, és
választhatsz jó gondolatokat. Az elméd, a gondolataid a sajátjaid, és nem szabad
megengedned, hogy a gonosz szemétdombnak használja az elmédet, mert annak a vége
nem lehet más, mint élet helyett egy bűzös mocsár.
Kiválóság a beszédünkben
A zsoltáros Dávid így szól a Példabeszédek 8:6-ban: „Halljátok meg; mert jeles
dolgokat szólok, és az én számnak felnyitása igazság.” Döntést hozott arról, hogyan
fog beszélni, és nekünk is így kellene tennünk. Éppen úgy, ahogyan képesek vagyunk
gondolataink irányítására, Isten segítségével a szavainkat is tudjuk irányi-tani.
Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és ahogy szeretünk azzal élni,
úgy esszük annak gyümölcsét (Példabeszédek 18:21). Szavaink hatással vannak ránk és
a körülöttünk lévőkre. Arra is hatást gyakorolnak, hogy mit tud tenni értünk Isten.
Nem lehetnek negatív szavaink, ugyanakkor pozitív életünk.
Péter apostol arra tanít minket, hogy ha élvezni akarjuk az életet, és a
megpróbáltatások között is jó napokat akarunk látni, meg kell tiltanunk a
nyelvünknek a gonosz szavakat (1 Péter 3:10). Nekem valami rendkívül fontosat mond
ez az igevers, amire érdemes odafigyelnünk. Milyen életet szeretnél? Kiváló életet?
Ha igen, akkor a szavaid megválogatásában a kiválóság szokása mellett kell
döntened.
Nem mondhatjuk ki egyszerűen azt, amit kedvünk volna, hanem gondosan meg kell
válogatnunk a szavainkat, mivel hatalom van bennük. Alkotó vagy romboló erőt
hordozhatnak, és ezt mi döntjük el. Aprócska testrész a nyelv, de nagy bajt
okozhat, vagy nagy áldást is hozhat. Változtass a szavaidon, és az életed is
változni fog!
Ami engem illet, számomra kiváltság, hogy tisztában lehetek a szavak erejével.
Életem első harmincöt évét úgy éltem le, hogy fogalmam sem volt, hogy amit
kimondok, az hatást gyakorol az életem minőségére. A te szavaid is, az enyémek is
sokkal nagyobb hatással bírnak ránk, mintsem gondolnánk, és az Ige arra hív,
hogy kiváló szavaink legyenek.
Tedd szokásoddá, hogy ha nem tudsz olyasmit mondani, amit érdemes, inkább ne is
mondj semmit!
Kiválóság a kapcsolatainkban
Végül pedig hadd mondjam el, mennyire fontos, hogy mindenkivel kiválóan bánjunk.
Isten minden embert szeret, és nem veszi jó néven, amikor bárkivel is rosszul
bánunk. Légy udvarias, tisztelettudó és elismerő. Légy bátorító! A világon mindenki
szeretné értékesnek érezni magát, és sokan küszködnek alacsony önértékeléssel.
Abban a helyzetben vagyunk, hogy Isten használhat minket a megsegítésükre, ha
minden emberhez kiválóan viszonyulunk.
Pál apostol arra tanít bennünket, hogy törekedjünk a szeretetre, ami az élet
legkiválóbb formája.
De szívből vágyakozzatok és buzgón törekedjetek a legnagyszerűbb és legjobb
ajándékok és kegyelmek gyakorlására (magasabb rendű ajándékokra és válogatott
kegyelmekre). Ezenfelül mutatok nektek egy még kiválóbb utat [azt, amely
mindezeknél sokkal jobb, és mind közül a legmagasabb rendű - a szeretet útját].
lKorinthus 12:31 (az angol fordítás alapján)

11.
FEJEZET
8. viselkedésforma: A felelősség szokása

Az összes kudarc kilencvenkilenc százalékát olyan emberek élik meg, akiknek szokása
a mentegetőzés.
George Washington Carver

Nagyon rossz szokás mindannyiszor mentegetőzni, ahányszor csak felelősséget kellene

vállalnunk egy tettünkért vagy mulasztásunkért. Ha ez a szokásunk, könnyen
előfordulhat, hogy kisiklik az életünk, és nagy valószínűséggel nem leszünk
sikeresek. Ha felelősséget vállalunk az életünkért, az sok esetben megrázó
tapasztalat lehet, mivel hirtelen nincs kit hibáztatnunk. Jézus azt mondta, sokan
vannak a meghívottak, de kevesen a választottak (Máté 20:16). Szerintem ez azt is
jelentheti, hogy Isten sokakat elhív arra, hogy nagy dolgokat cselekedjenek Érte,
ám csak kevesen vállalják a felelősséget az elhívásukért. A felelősség vállalása
tesz bennünket tiszteletre méltóvá. Sir Winston Churchill szerint ez a nagyszerűség
ára.
A mentegetőzés nem új dolog. Az ember az idő kezdete óta használja, hogy kibújjon a
felelősség alól. Miután Ádám és Éva bűnbe estek az Édenben, Istennel szembekerülve
mindketten kifogásokat kerestek. Mindketten mást hibáztattak. Ádám Évát hibáztatta,
és Istent, amiért Évát adta neki, Éva pedig a gonoszt. Az emberek folyton
mentegetőznek a bűneik miatt ahelyett, hogy egyszerűen beismernék és megvallanák
őket, azután kérnék Isten bocsánatát. A tetteinkért való teljes felelősségvállalás
érzelmileg talán az egyik legfájdalmasabb dolog, amit csak átélhetünk.
Kétségbeesetten szeretnénk azt gondolni, hogy jók vagyunk, és úgy érezzük, ha
egészen beismerjük, hogy hibáztunk, és nem azt tettük, amit kellett volna, az
tönkreteszi a jóságunkat. Mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amikkel szembe
kell néznünk, és bátor, aki erre hajlandó is. Sosem kellene félnünk beismerni a
tévedéseinket és a hibáinkat. Az igazság tesz bennünket szabaddá (János 8:32).
Ha kibújunk a felelősség alól, ha elkerüljük azt, ha mentegetőzünk, rabságban
maradunk.
Mivel az igazság szabaddá tesz, ellenségünk, az ördög, teletömi a fejünket
kifogásokkal, mások és a körülmények hibáztatásával a saját hiányosságaink miatt.
Tudja, hogy ha nem vagyunk hajlandóak felelősséget vállalni a tetteinkért, akkor a
problémáink kelepcéjében maradunk.
Vegyük például a késést. Amikor az emberek elkésnek egy megbeszélésről vagy a
munkából, ritka, hogy egyszerűen ennyit mondjanak: „Bocsánat, hogy elkéstem. Nem
jól gazdálkodtam az időmmel, és későn indultam el otthonról.” Ehelyett
ilyeneket mondunk: „Azért késtem, mert elakadtam egy dugóban. Nem voltam tudatában,
hogy tankolnom is kell. A gyerekeim lehetetlenül viselkedtek, a férjem rossz helyre
tette a slusszkulcsot.” Eseten-
ként előfordulhat ez is, de ha folyton így van, akkor határozottan olyan
problémáról van szó, amivel szembe kell nézni. Még ha a felsoroltak közül egyes
dolgok meg is történtek, akkor is a mi felelősségünk, hogy elég korán elinduljunk
ahhoz, hogy a közlekedés akadályai is beleférjenek, illetve meggyőződjünk arról,
van-e elég üzemanyagunk, vagy ideje tankolnunk; és hogy olyan rendben tartsuk a
házunk táját, hogy elkerüljük a többi problémát.
Tudatában vagy annak, hogy amikor elkésel, azt az üzenetet közvetíted, hogy a te
időd drágább, mint azé, aki vár rád? Legalább hívd fel az illetőt, és közöld vele,
hogy késni fogsz, és azt is, hogy várhatóan mikor érkezel meg. Ezt jelenti
felelősnek lenni!
A késésért való mentegetőzés kis jelentőséggel bír mindazokhoz a kifogásokhoz
képest, amit az emberek felhoznak megszámlálhatatlan egyéb dolog miatt. De a
kifogások soha nem tetszenek Istennek, mert Ő szereti az igazságot, és azt akarja,
hogy mi is szeressük. A kifogások keresése könnyen átcsaphat hazugságba, és ezzel
már meg is szegtük a parancsolatot: „Ne hazudj!”
Amikor mentegetőzünk, gyakorlatilag magunknak is és másoknak is hazudunk.
Megtévesztjük magunkat az érvelésünkkel. Könnyű minden hibára okot találni, de
sokkal jobb egyszerűen vállalni a felelősséget a tetteinkért.
Természetesen megvan az oka, hogy miért úgy történnek a dolgok, ahogy, és nem
mindig baj, ha ezeket megosztjuk másokkal, hacsak nem annak kifogásaként használjuk
őket, hogy miért nem változunk meg. Szeretem ezt hallani: „Vállalom a felelősséget
ezért a hibáért.” Aki ezt mondja, az iránt azonnal tisztelet és bizalom ébred
bennem.
Bibliai személyek, akik kifogásokat kerestek
Jézus elmond egy példázatot egy emberről, aki nagy vacsorát készített, és sokakat
meghívott, de mindannyian elkezdtek kifogásokat keresni. Egyikük arra hivatkozott,
hogy most vett földet, és el kell mennie megnézni. Egy másik állatokat vett, azokat
akarta szemügyre venni, egy harmadik pedig azt hozta fel mentségül, hogy frissen
nősült. Ezek a kifogások pontosan azok voltak - kifogások. Igazság szerint nem
akartak elmenni a vendégségbe. Ez a példázat bemutatja, hogy Isten minden embert
meghív a Vele való kapcsolatra, és megmutatja a kifogásokat is, amelyeket az
emberek felhoznak, miközben az igazság az, hogy nem akarják ezt a kapcsolatot. Bár
rosszul csinálják, mégis ők akarják irányítani az életüket, és nem akarják, hogy
Isten beleavatkozzon.
Még a Jézusban hívőktől is bőségesen hallunk kifogásokat, hogy miért nem szolgálják
Őt egész lényükkel. Az embereknek nincs elég idejük; dolgoznak vagy a gyerekeiket
viszik sporteseményekre. Az, hogy mit kezdünk az időnkkel, a saját döntésünk, és az
igazság az, hogy azt tesszük meg, amit valóban meg akarunk. Ha valamit nagyon meg
akarunk tenni, arra megtaláljuk az időt. Van egy igazság, amelynek az útjából
egyikünk sem térhet ki. Eljön a nap, amikor mindenki megáll majd Isten előtt, és
elszámol az életével (Róma 14:12). Azon a napon nem lesznek kifogások.
Mózes is kifogásokat talált, amikor Isten szolgálatra hívta. Azt mondta, hogy ő nem
elég ékesszóló, és nem tud beszélni. Isten végül megharagudott a kifogásai miatt.
Saul király kifogásokat keresett arra, hogy miért nem engedelmeskedett teljesen
Istennek, miért nem pusztította el egészen az amálekitákat. Félix mentegetőzött,
amikor Pál az igazságosságról és az önuralomról beszélt neki. Azt mondta: „Most
menj el, és alkalmasabb időben gyere vissza!”
A pokolba vezető út azoknak a jó szándékaival van kikövezve, akik kifogásokat
találnak arra, miért nem teszik meg most azt, ami helyes, de azt állítják, hogy
később a szándékukban áll megtenni.
Péter elméjében sok mentség lehetett arra, hogy megtagadta Krisztust. Kétlem, hogy
egyszerűen bevallotta volna magának: „Gyáva vagyok.” Mindannyian kifogásokat
keresünk, ám itt az ideje, hogy elbánjunk velük, és kialakítsuk a felelősség
szokását.
Becsületesség
A becsületesség létfontosságú. A kiválóság része. A becsületes emberek felelősséget
vállalnak a tetteikért. Ahelyett, hogy kifogásokat keresnének ígéreteik
megszegésére, inkább megtartják őket. Megteszik, amit ígértek. Azt teszik, amit
mondanak, hogy tenni fognak, ha pedig valami okból nem tudják megvalósítani, akkor
kapcsolatba lépnek az érintettekkel, és magyarázatot adnak - nem kifogást -, majd
felmentést kérnek az elköteleződés alól.
Elvárjuk, hogy Isten megtartsa az ígéreteit, Ő pedig elvárja, hogy mi is megtartsuk
a mieinket. Manapság vannak, akik azt sem tudják, mit jelent a becsületesség.
Tanítani kellene erről az iskolákban, és akkor több erős jellemű emberrel
találkoznánk a világban. Mint már említettem, Isten azt mondta nekem, hogy ha
sikeres akarok lenni a szolgálatban, becsületesnek kell lennem. A Joyce Meyer
Ministries életében ez első számú prioritás. Tudom, hogy voltak esetek, amikor nem
tudtuk betartani, amit ígértünk, ez azonban sosem volt szándékos. Az évek során
megtanultam sokkal óvatosabbnak lenni az elköteleződést illetően. Amikor
meggondolatlanul, érzelmi alapon teszünk ígéretet, később gyakran azt kívánjuk,
bárcsak egyáltalán ne tettük volna, és néha végül nem is tudjuk betartani. Légy
nagyon óvatos, amikor a szavadat adod, hogy valamit megteszel! Jobb, ha egyáltalán
nem köteleződsz el, mint ha igen, később pedig kifogásokat keresel, hogy miért
nem teszed meg, amit vállaltál. Még azt se mondd valakinek, hogy visszahívod,
hacsak nem áll szándékodban valóban megtenni.
A felelős ember jellemzői
Amikor valaki elkötelezetten felelős, számíthatsz rá, hogy megbízható. Amihez
hozzáfog, azt végig is viszi, és megteszi, amit megígért. Mivel állhatatos és
odaszánt, ritkán ad fel bármit is.
A felelős ember időben kifizeti a számlákat. Előre gondolkodik, és nem költ több
pénzt, mint amennyit keres. Ha mégis nehéz időket él át, nem hagyja figyelmen kívül
a felelősségét, hanem őszinte azokkal, akik felé elkötelezte magát, és amint tudja,
elrendezi a dolgokat.
A felelős embernek nem kell aggódnia a jövő felől, mivel előre tervez. A keresete
egy részét félreteszi sürgős esetekre vagy a nyugdíj napjaira, így készül fel a
jövőre. A Példabeszédek 31. fejezetében olyan asszonnyal találkozunk, aki a felelős
személy tökéletes példája. Napkelte előtt talpon van, hogy megtervezze a
napot. Keményen dolgozik, és bár szeretne terjeszkedni, mindig komolyan
megfontolja, hogy ez bölcs volna-e. Időt tölt Istennel, ezért elegendő ereje van,
bármit hoz is az élet. Segíti a szegényeket, a rászorulókat. Nem fél a zord
időjárástól, mert a családját megfelelő ruházattal látta el.
A felelős emberek gondját viselik mindannak, amijük van. Jó sáfárai annak, amivel
Isten megáldotta őket. Vigyáznak magukra, mert tudják: életük és egészségük
Istentől jövő ajándék, amelyet óvni kell. Eleget tesznek a családi
kötelezettségeknek, ide értve az idős szülők vagy nagyszülők szükségeivel való
törődést. Ha feladatuk akad, elvégzik azt. Nem kell ismételten noszogatni vagy
emlékeztetni őket. Motiváltak, ezért nincs szükségük külső befolyásra ahhoz, hogy
elvégezzék, ami a dolguk.
Hiszem, hogy a szegények és a nálunk kevésbé szerencsések támogatása nemcsak szép
dolog, hanem a felelősségünk része. A Biblia azt mondja, ne feledkezzünk meg róluk.
Aki megutálja az ő felebarátját, vétkezik [Isten, a felebarát és saját maga ellen];
aki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog (áldott és szerencsés)
az!
Példabeszédek 14:21

A fájó lelkűek megsegítése nem függhet aktuális állapotunktól; Isten parancsot

adott nekünk, hogy tegyük. Ez a felelősségünk. Bárki, akinek van valamije, felelős
azért, hogy segítse azt, akinek nála kevesebbje van.
Engem Isten felelősségteljes természettel áldott meg, és életemben sokszor
tapasztaltam ennek előnyeit és jutalmát. A fivérem, aki már nem él, nem volt
felelősségtudó, és őszintén mondhatom, hogy egész életében egyik zűrzavar a másikat
követte. Szerettem, de lusta volt, középszerű és felelőtlen. Minden lehetősége
megvolt, ami bárkinek is megadatik, de ő másoktól várta, hogy megtegyék helyette,
amit neki magának kellett volna megtennie.
A sikeres emberek felelősségteljesek is. A siker nem különíthető el a személyes
felelősségvállalástól.
Mindegy, milyen sok lehetőségünk adódik az életben, ha nem vállaljuk felelősen,
hogy megtegyük a dolgunkat annak érdekében, hogy a hasznunkra váljanak.
Határozottan arra kérlek, hogy őszintén vizsgáld meg az életedet! Felelősségteljes
személy vagy? Vannak területek, ahol még javíthatnál? Szoktál mentegetőzni,
amikor hibát követsz el? Védekezel, amikor helyreigazítanak? Mint mondtam, az
igazsággal szembenézni gyakran fájdalmas, de a legerőteljesebb és legfelszabadítóbb
dolgok egyike, amit csak tehetünk. Ha még nem tetted szokásoddá a
felelősségvállalást, készen állsz arra, hogy elkezdd kialakítani?
A felelős emberek nem érzik szükségét az érzelmi ráhangolódásnak ahhoz, hogy
megtegyék, amit helyes. Fiatal koruk óta nem kérdezgetik maguktól, mit éreznek,
mert tudják, lesznek pillanatok, amikor nem lesz kedvük megtenni, ami a dolguk, de
már eldöntötték, hogy nem az érzéseik alapján hozzák a döntéseiket. Egy
kisgyermekes anyukának mindenképpen gondoskodnia kell a gyermekeiről, akár van
hozzá kedve, akár nincs. Fel sem vetődik benne, hogy ne lássa el őket, hiszen
tudja, hogy meg kell tennie. A többi felelősségünkre is eszerint kellene
tekintenünk. Többé ne vegyük a felelősségeinket lehetőségeknek, hanem
olyasmiknek, amiket mindenképpen meg kell tennünk!
Hogyan vess véget a kifogáskeresésnek - öt lépésben
Nézz szembe az igazsággal!
Csak úgy számolhatsz le bármely rossz szokással, ha először elismered, hogy
problémád van az adott területen. Ne halogasd, hogy szembenézz vele, azt remélve,
hogy majd magától elmúlik. Mindenki más tudja, hogy csak kifogásokat keresel, és
itt az idő, hogy ezzel te magad is tisztában légy. Mondd ki hangosan a problémádat!
Mondd el Istennek, mondd el önmagadnak, és hasznos lehet az is, ha elmondod egy
bizalmas barátodnak. Jakab apostol azt mondta, meg kell vallanunk egymásnak a
bűneinket, hogy meggyógyuljunk és helyreálljunk (Jakab 5:16).
Ne legyenek ésszerűtlen elvárásaid!
Mielőtt elköteleződnél - bármilyen kicsi dologról legyen is szó kérdezd meg
magadtól, hogy igazán hiszed-e, hogy végig tudod és végig fogod csinálni. Vannak,
akik irreális célokat tűznek ki, és mindig kudarcot vallanak. Némi előrelátás sok
bajtól óvhatná meg őket. Légy reális annak felmérésében, hogy mennyi időt vesz
igénybe egy-egy dolog, és hagyj magadnak elég időt, hogy stresszmentesen elvégezd.
Ha nemet kell mondanod egy kérésre, tedd meg habozás nélkül! Azért vagyunk
felelősek, hogy Isten felénk való elvárásainak feleljünk meg, nem a másokéinak.
Hagyd abba a panaszkodást!
Amíg panaszkodunk azok miatt, amik várnak ránk, addig valószínűleg kifogásokat
keresünk, hogy ne tegyük meg őket. Ha egy kötelességünk miatt panaszkodunk, azzal
gyakorlatilag a megcselekvésére fordítható energiánkat égetjük el. Ha
tornázni szeretnél, ne panaszkodj folyton, hogy mennyire nehéz! Csak tornázz!
Izrael népe sok dolog miatt panaszkodott, és negyven hosszú évig a pusztában
maradt. A panaszkodás nem engedi, hogy előrehaladjunk.
Légy rámenős!
Ne halogasd a felelősségvállalást! Gyakran a legjobb azzal kezdeni, amit a
legkevésbé szeretsz. így nem marad idő arra, hogy rettegj a feladattól, és akkor
tudod elvégezni, amikor a legtöbb az erőd. Közelíts rámenősen a feladathoz, ne
hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a levertség! Ha valamit túl sokáig halogatsz,
belefáradsz más tevékenységekbe, és végül a legfontosabb dolog elodázására
fogsz kifogásokat találni.
Találj megoldást, ha akadályokba ütközöl!
Ahelyett, hogy panaszkodnál és egy-egy dolog el nem végzésére kifogásokat keresnél,
inkább használd arra az energiádat, hogy megoldást találj az akadály legyőzésére,
így könnyebben tudod véghezvinni, amiért felelős vagy! Ha gyakran elkésel a
munkából, mert mindig nagy a forgalom, és ez bosszant, indulj el korábban! Évekkel
ezelőtt Dave egy otthonunktól távol eső vállalatnál dolgozott. Fél órával kezdés
előtt ért a munkahelyére, mert így el tudta kerülni a csúcsforgalmat. Ezt az időt
tanulásra, olvasásra használta fel. Ha igazán akarunk, minden problémára tudunk
megoldást találni.
Nem kell a kifogás, csak az eredmények!
Az edzőteremben, ahova járok, ezzel a felirattal árulnak pólókat: „Nem kell a
kifogás, csak az eredmények!” Ahányszor csak zúgolódni kezdek, az edzőm már mondja
is: „Nem kell a kifogás, csak az eredmények!” Tudatában vannak, mennyire hajlamosak
az emberek mindenféle kifogást találni, hogy miért nem járnak rendszeresen edzeni.
Vannak nagyon nehéz gyakorlatok, és az ember kísértést érez, hogy azokat valami
kifogással kihagyja.
A testünk igencsak tiltakozik az ellen, hogy a felelősség elkerülésére nem lehet
kifogás, ám ha valóban sikeres életet szeretnénk,
el kell hinnünk, hogy ez igaz, és gyakorolnunk is kell. Ha a hibáink miatt
kibúvókat keresünk és másokat teszünk felelőssé, a változáshoz szükséges erőnkről
mondunk le. Az igazság hatékony fegyver, és ha egyenesen szembenézünk vele, az
segít azzá válnunk, akivé állítjuk, hogy válni szeretnénk.

12.
FEJEZET
9. Viselkedésforma: A nagylelkűség szokása

Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönad; dolgait pedig igazán végzi.

Zsoltárok 112:5
Feltételek nélkül
Az egyik rossz szokás, amit ki kellene takarítanunk, az önzés és önközpontúság, ezt
pedig megtehetjük, ha kialakítjuk a nagylelkűség szokását. A nagylelkűség
csodálatosan széppé teszi a lelket. Isten nagylelkű, és mindazoknak, akik olyanok
szeretnének lenni, mint Ő, meg kell tanulniuk nagylelkűnek lenni. Egyszer azt
hallottam, hogy akkor hasonlítunk legjobban Istenre, amikor adunk.
Amikor valami a szokásunkká vált, az már hiányzik, ha nem tesszük meg. Olyan erős
szokássá kellene válnia a nagylelkűségnek, hogy már sóvárogjunk az alkalom után,
amikor másokért tehetünk valamit. Abból, hogy nagylelkűek vagyunk, szokást
csinálhatunk, és ezt meg is kell tennünk. Ez azt jelenti, hogy úgy döntünk, többet
teszünk meg, mint amennyit kellene, és mindig megteszünk mindent, ami tőlünk telik.
Sose legyünk olyan emberek, akik csak azt teszik meg, amit feltétlenül muszáj, és
még azt is morogva és panaszkodva! Isten a készséges, adakozó szívű embereket
kedveli. A jókedvű adakozót szereti (2Korinthus 9:7).
Egyáltalán nem okoz nekem örömet, amikor valaki megtesz nekem valamit, és közben
érzem, hogy nem szívesen. Ez éppenséggel tönkreteszi az egészet, és jobban
szeretném, ha az illető nem csinált volna semmit. Apám nem volt nagylelkű ember.
Valójában nem is emlékszem, hogy tett volna valakiért valamit, ha nem fűződött
hozzá érdeke. Még azt is többször hallottam tőle, hogy senkit nem érdekelnek igazán
mások, és mindenki csak érdekből cselekszik. Biztos vagyok benne, hogy azért hitte
ezt, mert ő ilyen volt, de milyen szomorú is leélni egy egész életet ezzel a
hozzáállással. Ahányszor apám megtett valamit valakinek, mindig várt
valamit cserébe. Ez a fajta adás azonban igazából nem is adás. Amikor valaki ilyen
lélekkel ad, az valójában vásárol. Gyakran halljuk, hogy feltétel nélkül adjunk,
ami azt jelenti, hogy ne várjunk semmi viszonzást. Nagylelkűen kellene adnunk,
semmit sem várva attól, akinek adunk, de tudatában annak, hogy Isten megáldja és
megjutalmazza a nagylelkű adakozót.
Az irgalmas, kedves és nagylelkű férfi magával tesz jót [mivel a tettei
visszafordulnak és megáldják őt], de a [mások szükségei láttán] kegyetlen és
érzéketlen ember büntetést szerez magának.
Példabeszédek 11:17 (az angol fordítás alapján)

Máig emlékszem, mennyire utáltam, amikor apám elengedett a moziba vagy kölcsönadta
az autóját, de bűntudatot keltett bennem miatta. Szörnyű érzés volt, és én soha
senkiben nem szeretnék ilyet kelteni. Nem hiszem, hogy lehetünk valóban
nagylelkűek, ha nem készséges szívvel cselekszünk. Az adás kezdetben lehet az
önfegyelem eszköze, de vággyá kell növekednie. Megtanulhatjuk, hogy az adás közben
átélt puszta örömért adjunk.
A nagylelkűség szelleme odáig viheti az embert, hogy akkor is ad, amikor
ésszerűtlennek tűnik. Pál apostol beszél a macedóniai gyülekezetek
nagylelkűségéről. Bár súlyos megpróbáltatásokat kellett kiállniuk, és nagy
szegénységben éltek, olyan nagy örömük volt, ami bőséges nagylelkűség formájában
csordult túl. Képességük szerint, és még azon felül (ami kényelmesen adható volt)
is adtak (2Korinthus 8:2,3). Ha csak olvasok ezekről az emberekről, csodálom őket,
és olyan szeretnék lenni, mint ők. Vonzódunk a nagylelkű emberekhez, és egy idő
után ösztönösen elhúzódunk a szűkmarkú társaságától.
A kapzsiságra a nagylelkűség a válasz
Mai társadalmunkban a kapzsiság hatalmas probléma lett. Biztosan mindig is
problémát jelentett, de a ma elérhető javak bősége még nagyobb problémává teszi. A
kapzsiság miatt az ember sosem elégedett, sosem hálás túl sokáig, akármennyivel is
rendelkezik. Pál apostol elmondja, hogy megtanult bőségben is, szűkölködésben
is elégedettnek lenni (Filippi 4:12). Ez a lecke mindenki számára értékes volna
manapság.
A kapzsiság megrabolja az embert az életétől, mivel a telhetetlen ember sosem tud
megelégedni. A mohó emberek sosem őszintén elégedettek, ezért nem is tudják élvezni
azt, amijük van. Nem helytelen vágyakozni dolgok után. Isten sok gyönyörű dolgot
alkotott, vagy nekünk adott képességet azok megalkotására, és hiszem, hogy azt
akarja, hogy gyermekei élvezzék ezeket. Ugyanakkor azt szeretné, ha megfelelő
hozzáállással élveznénk mindezt. Hálás, elégedett és nagylelkű adásra kész szívvel.
Harcolnunk kell a kapzsiság ellen, és én ennek a legjobb módját a nagylelkűség
szokásának kialakításában látom. A kapzsiság olyan nagy probléma, hogy Isten Igéje
figyelmeztet: semmilyen kapcsolatban ne legyünk közismerten telhetetlen emberrel.
Ezt vajon miért mondja? Hiszem, hogy azért, mert a kapzsiság gonosz szellem, és
Isten nem akarja, hogy a hatása alá kerüljünk. Isten azt akarja, hogy a
nagylelkűségben növekedjünk, és ne a mohóságban. A körülöttünk lévőknek könnyen a
befolyása alá kerülünk, kivált, ha szorosabb kapcsolatban vagyunk velük. Ha
nagylelkű ember szeretnél lenni, barátkozz nagylelkű emberekkel! Figyeld meg,
hogyan élnek, és tanulj a példájukból!
Eszembe jutnak néhányan, akikkel együtt szoktam ebédelni: mindig barátságosak,
bátorítóak, kedvesek az étterem dolgozóival. Akkor is jó a hozzáállásuk, ha nem
pont olyan az ebédjük, amilyenre számítottak, és bőkezűen adnak borravalót is. Az
egész viselkedésük nagylelkűségre vall. Ha velük eszem, étkezésem kellemes lesz, és
a viselkedésük engem is arra hív, hogy folyamatosan növekedjek a nagylelkűségben.
Olyanokkal barátkozz, akik jobb emberré tesznek! Természetesen mindig szeretnénk
azokat is elérni, akiknek a mi példánkra van szükségük, de nem jó, ha csupa ilyen
emberrel vagyunk körülvéve.
Légy szándékosan nagylelkű!
Aki még nem tette ezt szokásává, annak egy darabig talán kényszerítenie kell magát,
hogy nagylelkű legyen, ám biztosítok mindenkit, hogy egy idő után rabjává válik
ennek a szokásnak! Hozz döntést, hogy nagyobb áldás leszel mások számára, és kezdd
el keresni a lehetőségeket! Ha szükségben levő emberről hallasz, ne gondold:
„valakinek segítenie kell'’, hanem kérdezd meg Istent, nem te vagy-e az a valaki,
akit Ő használni szeretne.
Sokféle módon szeretek adni, és számos embert ismerek, akik ugyanígy vannak vele.
Mi sem így kezdtük, hanem az Istennel való kapcsolat és az Ő Igéje tanulmányozása
által sajátítottuk el. Hatással volt rám nagylelkű emberek példája is. Először úgy
kezdtem, hogy szándékosan kellett nagylelkűnek lennem, de végül
egészen megszerettem. A titkárom azt mondja, ő volt az egyik legzsugoribb ember az
élők sorában, de mára szélsőséges, mindenre elszánt adakozóvá vált. Azt mondja, a
tanításomból leszűrt legnagyszerűbb, leginkább életátformáló tanulság számára az
adás. Ahhoz, hogy ilyen mérvű zsugoriságból eljusson a nagylelkűségnek erre a
fokára, először szándékosan kellett nagylelkűen cselekednie.
A gyerekeink elmondták Dave-nek és nekem, hogy a legjobb, amit tőlünk tanultak, az
adás. Tanulj meg nagylelkűnek lenni, és taníts meg másokat is ugyanerre! Ha a
szellemed egyetért a nagylelkűségről itt olvasottakkal, de tudod azt, hogy nem
igazán vagy nagylelkű, azzá válhatsz! Imádkozz, és kérd Isten segítségét, azután
pedig egyszerűen kezdj el másokért megtenni dolgokat, amíg csak a szokásoddá nem
válik.
Ne gondold, hogy a nagylelkűséghez sok pénz kell! Akár sok, akár kevés van
valakinek, gyakorolhatja a nagylelkűséget. Ha szabadon megosztod mással, amid van,
akkor nagylelkű vagy. Megoszthatod az ételedet, segítő kezet nyújthatsz,
gyakorolhatod a vendégszeretetet, ha meghívsz másokat az otthonodba, vagy az
igaz barátság ajándékát adhatod. Szeretek ajándékozni, de nem kizárólag tárgyakat
adhatunk; ezek még csak nem is a legfontosabbak. A lényeg, hogy bőségesen áradjanak
belőlünk a jó dolgok mások felé. A mohóság megrémít, mert azt hiszem, könnyen a
hatalmába keríthet bárkit, aki nem küzd ellene. Amikor Isten elkezd bennünket
megáldani, semmiképp nem szabadna telhetetlenné válnunk. Amikor áradnak felénk az
áldások, elérkezett az idő, hogy minden eddiginél inkább áldássá lehessünk mások
számára.
És megáldalak téged [túláradó kegyelmemmel!, és felmagasztalom a te nevedet, és
áldás leszel [jókat árasztasz másokra].
1 Mózes 12:2

Isten megmondta Ábrahámnak, hogy szándékában áll bőségesen megáldani őt, de az

ígéret azzal az útmutatással együtt érkezett, hogy ő is legyen mások számára áldás.
Ha mindannak, ami hozzánk áramlik, „megtartóivá” leszünk, és nem engedjük, hogy
átfolyjon rajtunk, akkor olyanokká válunk, mint a betemetett kutak. Megvannak a
szükséges eszközeink, hogy segítsünk, de nem adjuk tovább őket. Zsugoriságunkkal
vagy mohóságunkkal nem csupán másokat fosztunk meg áldásoktól, de mi magunk is
szánalmasak vagyunk. Te bírod mindazt, amid van, vagy a tulajdonod bír téged? Fel
tudod-e használni a javaidat arra, hogy áldássá legyél? Isten adakozó, és ha
élvezni akarjuk az életet és be akarjuk tölteni célunkat, nekünk is adakozóvá kell
válnunk.
Van különbség aközött, amikor valaki néha-néha ad, és aközött, ha az illető
adakozó. Amikor egy ember időnként ad, akkor az a lényeg, amit cselekszik, ám
amikor adakozóvá válik, arról van szó, hogy kicsoda is valójában. A szokásává vált
az adás, a jelleme részévé. Az ilyen embert nem kell meggyőzni arról, hogy
adjon, nem bánja, ha adhat, és nem kívánja titokban azt, bár ne kellene, hanem
szeret adni, és folyamatosan keresi az alkalmakat, amikor megteheti.
Itt az alkalmas idő, hogy egy pillanatra megállj, és szembenézz a valósággal.
Igazság-teszt következik. Nagylelkű adakozó vagy? Annyit adsz, amennyit tudsz,
különféle módokon, vagy még félelemből visszatartod a javaidat, bebiztosítva magad,
hogy először a te szükségeid legyenek kielégítve? Ha a szívedben tudod, hogy nem
vagy nagylelkű ember, ne legyen bűntudatod, hanem kezdd el kialakítani a
nagylelkűség szokását!
Készíts tervet!
Milyen lépéseket tehetsz annak érdekében, hogy elkezdd ezt a csodálatos szokást
kialakítani? Először is azt javaslom, készíts tervet. Mindennap gondolj valakire,
akit megáldhatsz, és arra, hogy mi módon teheted meg. Minél többet gondolsz
másokra, annál kevesebb időd marad magadra és a saját problémáidra koncentrálni.
Az évek során felfedeztem, hogy minél kevesebbet gondolok magamra, annál boldogabb
vagyok.
Gondolj azokra, akikkel ma találkozni fogsz, és gondolkodj el, milyen szükségeik
lehetnek! Talán csak bátorításra van szükségük. Lehet, hogy beszélniük kell, és
azzal lehetsz áldássá, hogy meghallgatod őket. Talán anyagi szükséget látnak, és
adhatsz nekik egy élelmiszerutalványt vagy üzemanyagkupont. Számtalan
módon megáldhatunk másokat, csak oda kell szánnunk a gondolatainkat. Ha nem tudod,
mire van szüksége az adott személynek, kezdd azzal, hogy odafigyelsz rá, és
rövidesen megemlít majd valamit, amiben hiányt szenved. Például azt mondhatja:
„Mostanában olyan csüggedt vagyok.” Ez máris alkalom a biztatásra. Ha
beszélgetés közben így szól: „Igazán kellene már egy pár új ruhadarab, de most egy
kicsit még várnom kell vele”, akkor fontolóra veheted új ruhák beszerzését az
illető számára. Ha esetleg azonos a mérete a tiéddel, akár a sajátjaidból is
adhatsz. Időnként feljegyzést vezettem azokról a dolgokról, amelyeket az emberek
megemlítettek előttem, hogy szeretnék vagy szükségük volna rá, és még ha azonnal
nem is tudtam őket megáldani vele, amikor megtehettem, megtettem. Tanulj meg te is
figyelni!
Azt is megtehetjük, hogy leltárba vesszük mindazokat a tárgyainkat, amelyeket
egyáltalán nem használunk, és elkezdjük őket odaadni másoknak. Mindig van, akinek
pont arra van nagy szüksége, amink nekünk van, mi pedig nem is használjuk.
Jelszavam: „Használd, vagy mondj le róla!”
Nem kell ahhoz valakit személyesen ismernünk, hogy áldás lehessünk a számára. Ha
eldöntjük, hogy amerre csak járunk, áldás leszünk, idegenek is feltűnnek majd.
Rájöttem, hogy ha valaki segítőkész egy áruházban vagy étteremben, és én
megkérdezem a nevét, az jó érzés neki. Az emberek vágynak rá, és szükségét is
érzik, hogy érezhessék: őszintén érdekel minket a személyük.
Tervezd el, hogy mosolyt csalsz az arcokra. Kezdheted ezzel a céllal is: „Legalább
egy arcra mosolyt akarok csalni naponta” -nevezetesen úgy, hogy valamilyen módon
áldássá leszel a számára. Amikor már nap mint nap teljesíted ezt a célt, emeld napi
két arcra, azután többre és többre. A nagylelkűség így hamarosan
életstílussá válik.
Légy találékony, és imádkozz, hogy Isten mutasson különböző módokat, amelyeken
megáldhatsz másokat! Minél nagylelkűbb leszel, annál áldottabb lesz a saját életed
is. Tedd ezt Isten dicsőségére, a Neki való engedelmességből! Nem tudjuk
túladakozni Istent. Ő azt mondta, ha mi adunk, nekünk is adatik,
megnyomott, megrázott és túlcsorduló mértékkel (Lukács 6:38). Ha nagylelkű adakozó
vagy, nem lesz végül kevesebbed; sőt mindent sikerre viszel majd, amibe fogsz.
A nagylelkűség nem csupán önmagunk, a pénzünk vagy tárgyak odaadása. Magában
foglalja azt is, ahogyan másokkal bánunk. A nagylelkű emberek türelmesek mások
gyengeségei iránt, gyorsak a megbocsátásra, és lassúak a haragra. Mindig a
legjobbat hiszik az emberekről. Meghallgatják a fájó szívűt, és megpróbálnak
vigaszt nyújtani - vagy legalábbis együttérzést. Buzdítják, felépítik, felemelik az
embereket. Kihangsúlyozzák mindazt, amit mások jól csinálnak, de gyakran meg sem
említik a hibáikat. Ha választanom kellene, én inkább az utóbbit választanám, nem
azt, hogy meghívjanak ebédre.
Szokás-lények
Szokás-lények vagyunk, de ki lehet takarítani a rossz szokásokat, és azokat jókkal
helyettesíteni. Mint már mondtam, azt hiszem, ha a jó szokások kialakítására
összpontosítunk, a rosszaknak nem marad tér, hogy kifejtsék hatásukat az
életünkben. Kialakíthatjuk a nagylelkűség jó szokását, és folyamatosan
törekedhetünk mások életének jobbá tételére, így a korábbi rossz szokásainknak már
nem is marad hely. Elismerem, hogy nagyon önző, énközpontú ember voltam életem nagy
részében. Az önzést nem kell megtanulnunk. Ezzel a képességgel együtt születünk.
Azonban hála érte, hogy a Jézus Krisztusban való újjászületés által
megváltozhatunk. Jézus azért halt meg, hogy nekünk ne kelljen többé magunkért,
magunknak élnünk (2Korinthus 5:15). Ez jó hír! Szabadok lehetünk az önzéstől.
Szabadok lehetünk attól, hogy folyton arra gondoljunk: „És velem mi lesz?” Nem kell
attól tartanunk, hogy a szükségeink nem töltődnek be, mivel ha azzal
foglalatoskodunk, hogy mások szükségeit kielégítsük, Isten mindig a gondunkat
viseli.

13.
FEJEZET
10. viselkedésforma: A hajszoltság szokása

A kapkodással tett dolgokban az ördög keze van.

Török közmondás

Az elfoglalt emberek gyakran érzik úgy, sietniük kell, hogy minden dolgukat el
tudják végezni, de hiszem, hogy ha állandóan kapkodnunk kell, hogy mindennel
meglegyünk, akkor túl sokat vállaltunk. Manapság a legtöbb ember azt mondja, túl
sok a dolga, és sokan siránkoznak a rájuk nehezedő stressz miatt, de
elfelejtik, hogy ők alakították ki a napirendjüket, és egyedül ők változtathatnak
rajta. Valóban mindazt el kell végeznünk, amit elvégzőnk, vagy könnyűszerrel
elhagyhatnánk a dolgaink egy részét, hogy lelassítsunk, és élvezhető tempóban éljük
az életet? Szerintem erre a kérdésre mindenki tudja a választ. Természetesen, ha
igazán akarunk, kevesebbel is megelégedhetünk.
Amikor egy ember életét papíron vagy sírkövön összegezve látjuk, az a születési
évszámával kezdődik és a halálozási évszámával végződik. A kettő között nincs
egyéb, mint egy kötőjel. Talán azért csak az, mert éppen ilyennek tűnik az életünk.
Mindenen átrohanunk, és mielőtt még észrevennénk, véget ér az élet úgy,
hogy esetleg egyáltalán nem is élveztük.
A legtöbb ember olyan őrült tempóban hajszolja az élvezetet, hogy el is siet
mellette.
Sörén Kierkegaard

A dolgok nagy részét azért sietünk megtenni, mert azt gondoljuk, ha most
megtesszük, majd valamikor a jövőben élvezhetjük az életet. Azt javaslom,
lassítsunk, és kezdjük el most élvezni!
Siet-e Isten?
Az a tapasztalatom, hogy Isten nem siet. Úgy tűnik, mindenre rászánja a szükséges
időt. Nem késik, de általában nem is siet, és azt várja tőlünk, hogy türelemmel
várakozzunk. Most, ha kinézek a nagy üvegezett ajtón, fákat, füvet, virágokat és
fehér madarakat látok, amint időnként átrepülnek a látómezőn. Ahogy
mindezt megfigyelem, azt látom, hogy a természet nem siet, mégis
minden megtörténik, aminek meg kell történnie.
Akik szeretnek a szabadban lenni, azt mondják, azért kedvelik a természetet, mert
békés. Nekem ez tetszik: Istenre és az Ő teremtett világára emlékeztet. Szeretem a
belőle áradó békét. Egy könnyű séta a természetben felüdíti testünket-lelkünket. De
milyen gyakran szánunk erre időt? Vannak, akik a testedzés kedvéért gyalogolnak
vagy futnak, és nyilván élvezik is ennek áldásos hatását, ám ez egészen más, mint
azért sétálni, hogy Isten teremtett világát és a belőle áradó békét élvezzük.
Határozd el, hogy nem rohansz el Isten teremtett világa mellett, és mindig szánsz
rá időt, hogy észre-vedd, élvezd és értékeld azt!
Néhány éve arra törekszem, hogy megtanuljam élvezni, amit teszek, és ehhez
folyamatosan emlékeztetnem kell magam, hogy lassítsak. Lehet, hogy gyors ember
hírében állok. Gyorsan hozok döntéseket, gyorsan váltok témát, és alkalmanként
olyan gyorsan haladok, hogy nem is emlékszem, mit csináltam. A lányom viccelődve
kért a minap, hogy mielőtt kikötném a biztonsági övemet és kiszállnék, várjam meg,
míg megáll az autó. Amikor együtt megyünk vásárolni, mire ő kiszáll az autóból, én
már az üzletben vagyok. Ha nem emlékeztetem magam folyamatosan, hogy lassítsak, azt
tapasztalom, hogy az elmém mindig egy lépéssel előttem jár.
Dave ritkán siet, a vejem szintügy, és rajtuk kívül is ismerek néhány ilyen embert,
de a legtöbben rohannak, és sajnos még azt sem tudják, merre tartanak az életben.
Ha szakítani akarunk a sietség szokásával, változtatnunk kell az élet- és a
gondolkodásmódunkon is.
A jó szokások kiűzik a rosszakat, úgyhogy koncentrálj arra, hogy békés és türelmes
maradj, így a kapkodás hamarosan a múlt ködébe vész!
Állítsd be a „túlterhelési riasztót”!
Nem igazán kell mindent megtenned, amit mások elvárnak tőled, és egészen
elfogadható dolog nemet mondani. Óvd meg a békességedet azzal, hogy nem vagy
hajlandó túlterhelni a naptáradat! Amint úgy érzed, nyomás nehezedik rád, hogy
többet tegyél, mint amennyit tudomásod szerint békességgel véghez tudsz vinni,
legyen ez a túlterhelési riasztód! Éppen úgy, ahogy az ébresztőóra jelzi, hogy
keljünk fel, és kezdjük el a napot, hagyd, hogy a túlterhelési riasztód jelezze, ha
nemet kell mondanod a belső békéd érdekében! Az egyik ember, akinek nemet kell
mondanom, én magam vagyok. Néha olyasmiket akarok megtenni, amiktől nyomás alatt
érzem magam, és ezt kell mondanom magamnak: „A békességed fontosabb, Joyce, mint
amit meg akarsz tenni.” Elég gyakori, hogy mi magunk vagyunk önmagunk legnagyobb
ellensége. Talán mindenben részt szeretnénk venni, amiben az ismerőseink
részt vesznek, de lehet, hogy ez nem a legjobb a számunkra. Ha követed a
bölcsességet, megmaradhatsz békességben akkor is, amikor mindenki más feszült a
kapkodástól.
Miközben az egész napot könnyedén felemésztő találkozókat szervezel, győződj meg
róla, hogy saját magaddal is van egy időpontod, amikor pihenhetsz és elengedheted
magad!
Gyakran vizsgáld felül a naptárodat, és ha olyasmi szerepel benne, ami nem terem jó
gyümölcsöt, vagy amiről azt gondolod, már elhagyhatnád, azt töröld! Tedd fel
magadnak a kérdést, hogy megéri-e megtenni, amit vállaltál, annak fényében, amit
közben magaddal teszel!
Isten nem siet. Ha mi igen, akkor valószínűleg elsietünk Mellette, azután meg
csodálkozunk, hogy hová lett. Tanulj meg Isten ritmusa szerint élni! Olyan tempóban
élj, amely lehetővé teszi, hogy türelmesen és békességesen munkálkodj!
Szalézi Szent Ferenc mondta: „Soha ne siessünk, mindent csendesen, nyugodt
szellemmel végezzünk! Ne veszítsük el belső békénket semmiért se, még akkor se, ha
az egész világ a feje tetejére áll!”
A sietség haszna
Ahogy azon tűnődöm, milyen előnyökkel jár a sietség, őszintén meg kell mondanom,
hogy egy sem jut az eszembe. Viszont azonnal eszembe ötlik számos hátránya. A
folytonos sietség árt az egészségünknek. Nyomást helyez ránk, azt pedig mindannyian
tudjuk, hogy ez mivel jár. A sietség árt a kapcsolatainknak. Vagy nem is szánunk
időt a kialakításukra, vagy ha vannak barátaink, nem fordítunk időt arra, hogy
valóban meghallgassuk őket és betöltsük a szükségeiket. A sok tennivaló
véghezvitele közepette gyakran tudomást sem veszünk a családunkról. Túl elfoglaltak
vagyunk ahhoz, hogy meghallgassuk a gyerekeket, amikor el akarnak
újságolni valamit, túl elfoglaltak idős, magányos szüléink meglátogatásához, és túl
elfoglaltak ahhoz, hogy időt fektessünk a házasságunkba, ami pedig enélkül egész
biztosan szétesik egy nap. Az egyik hatalmas hátrányt már említettem, mégpedig azt,
hogy semmit sem élvezünk, amit csinálunk. Az élet páraként száll el, a végén
pedig bánni fogjuk, hogy nem tettünk kevesebbet, de nagyobb élvezettel.
Merem állítani, hogy a ma időpocsékolásként kezelt dolgok lesznek eljövendő
éveinkben a legnagyobb kincseink. Hány és hány anyát ismerünk, akinek felnőttek a
gyerekei, és bármit odaadna, hogy ismét kisgyermekeiről gondoskodhasson, és
élvezhesse a nap minden egyes eseményét? Hány és hány feleség szeretné mindennél
jobban újra megnézni a Star Trek régi adásait a férjével együtt - ha még élne...
Hányan fogjuk egy nap nagyon bánni mindazokat az alkalmakat, amikor nem hívtuk fel
az édesanyánkat, vagy nem ugrottunk be hozzá egy puszira?
Ahányszor ezek közül valamelyiket megtesszük, a bankszámlánkra gyűjtünk. Nem
későbbi években elkölthető dollárokról van szó, hanem a jövőben újra meg újra
élvezhető emlékekről.
Ha sietünk, kimaradunk az életben valóban fontos dolgokból. Morcosakká,
türelmetlenekké válunk, hamar megharagszunk, és mindig az a kifogásunk, hogy
elfoglaltak vagyunk és sietünk, mintha ez igazolná helytelen viselkedésünket. A
türelmetlenség nem egyéb, mint belső sietség. Folyamatosan gondolkodnunk kell,
és terveket gyártanunk, hogy mindazt elvégezzük, amit szerintünk el kell. A
lelkünkben kapkodunk, és ha valaki vagy valami nem mozdul olyan gyorsan, mint mi,
máris türelmetlenül reagálunk.
Például ha én sietek, és Dave el akarja mesélni az előző esti meccset, ami
egyébként sem érdekel egy cseppet sem, szinte minden esetben elveszítem a
türelmemet vele szemben. Vagy ha sietnék, és valami technikai eszköz nem működik
úgy, ahogy kellene, az nagyon felbosszant, türelmetlen leszek, és gyakran
önkéntelenül is ráordítok egy fémtárgyra. Előfordult már veled, hogy dühös lettél a
számítógépedre vagy a mobiltelefonodra, és lehülyézted? Velem igen! Arra biztatlak,
hogy lassíts le, és szakíts a sietség szokásával, mielőtt még ártanál saját
magadnak, a szeretteidnek és Isten számodra készített jó tervének.
Manapság annyian sietnek, hogy fel se tűnik, hogy ez nem normális, pedig nem az.
Isten soha nem akarta, hogy bármit is elkapkodjunk, vagy a lelkünket görcsbe rántsa
a sietségből származó stressz. A sietség elrabolja a békénket, pedig Jézus egyik
legértékesebb ajándéka, amelyet nekünk hagyott, éppen az Ő békessége. Ami engem
illet, e nélkül az élet nem is érdemes arra, hogy éljük.
Békességet hagyok nektek; az én [saját] békességemet adom (és hagyományozom)
nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! [Ne engedjétek, hogy felzaklassanak
és megzavarjanak a dolgok; és ne engedjétek meg magatoknak, hogy félelemben,
megfélemlítettségben, gyávaságban vagy nyugtalanságban éljetek!]
János 14:27

Ebben az igeversben világos az üzenet. Jézus nekünk hagyta az Ő békességét, nekünk

azonban felelősen kell viszonyulnunk hozzá: úgy kell rendeznünk az életünket, hogy
élvezni tudjuk ezt a békességet. Jézus ingyen nekünk adta ezt az ajándékot, ám
teljesen elszalaszthatjuk minden előnyét, hacsak nem értékeljük nagyra. Mit
változtatnál meg az életedben, amitől most azonnal nagyobb békességed lenne?
Ha tudjuk, mit kell tennünk, de nem tesszük meg, senki sem segíthet rajtunk.
Gyakran imádkozunk békességért, de vajon megtesszük-e érte a mi részünket? Isten
nem tesz meg mindent helyettünk, hanem megmutatja, mit kell tennünk, és ha
hajlandóak vagyunk rá, akkor megadja hozzá a képességet. Amikor már tudjuk, mit
kell tennünk, legjobb nem halogatni, hanem azonnal hozzáfogni. A hamarosan, de nem
mostból gyakran soha lesz. Ha rájöttél, mit kell tenned, láss hozzá, tedd meg! Ha
halogatjuk a dolgokat, azok ott maradnak, és zaklatnak minket, ha azonban
elvégezzük őket, a rend és a megelégedettség érzése tölt el. Amikor előtted áll egy
megmászni való hegy, ne gondold, hogy a várakozástól majd kisebb lesz. Ha nem
halogatjuk a dolgokat, nem kerülünk nyomás alá, hogy kapkodva és az utolsó
pillanatban kell elvégezünk őket.
Ha a sietség semmilyen előnnyel nem jár, ugyan minek gyakoroljuk? Ó, persze, néha
kicsit ki kell lépnünk, hogy időben odaérjünk egy megbeszélésre, mert történt
valami, amit nem terveztünk, ám ez teljesen más, mint állandóan kapkodásban élni.
És valószínű, hogy még azokat az eseteket is ki lehetne küszöbölni, amikor tényleg
sietnünk kell - ha gondosabban terveznénk.

„Margóval élni”
Ha komoly problémád van a hajszoltsággal, valószínűleg meg kell keresned a baj
gyökerét. A sietség lehet egyszerű rossz szokás is, de lehet, hogy a halogatás
gyümölcse. Akik halogatnak és késlekednek - akik mindig az utolsó pillanatig
várnak, hogy elvégezzék a dolgukat -, azok mindig sietnek. Tanulj meg „margóval
élni”! Azt értem ez alatt, hogy az általad szükségesnek gondoknál több időt hagyj a
dolgok elvégzésére és az úti céljaidhoz való eljutásra. Így, ha valami váratlan
történik, felkészült leszel.
Nagyon összeszedett vagyok, és nem szeretem az időt elpazarolni, ezért hajlamos
vagyok rá, hogy kevés időt hagyjak az egyes megbeszélések vagy események között,
ami miatt korábban gyakran úgy éreztem, állandóan rohannom kell. Ha bármi hiba
csúszott a tökéletes tervembe, az egész napom gondosan megtervezett időbeosztása
borult. Sok bosszúságban töltött nap után mára megtanultam, hogy a legjobb terv az,
amelyben helyet („margót”) hagyok a váratlan eseményeknek. Megtanultam, hogy
számítsak a váratlanra. Ha nem működik a napra vonatkozó terved, hívd fel az
érintettet, és változtass valamin, hogy ne kelljen kapkodnod! Üzenj hadat a
sietségnek, és addig maradj a csatatéren, amíg csak békességed minden ellenségét
fel nem derítetted és le nem győzted!
Kezdd jól!
Néhány éve írtam egy napi üzeneteket tartalmazó könyvet Starting Your Day Right
(Kezdjük jól a napunkat!) címmel, és mára ez az egyik legkeresettebb kiadványunk.
Hogy miért? Mert az emberek
tisztában vannak vele, hogy ha jól kezdik a napot, minden sokkal jobban megy. Ha
szakítanod kell a sietség szokásával, reggel ébredéskor köszöntsd Jézust, és
jelentsd ki: „Ma nem fogok sietni. Olyan tempóban fogom tenni a dolgaimat, amely
lehetővé teszi, hogy békés és türelmes maradjak, és minden egyes feladatot élvezni
tudjak.” Amikor észreveszed, hogy kezdesz sietni, mondd el újra, majd újra, és
megint, ha ez kell. Egy ilyen megvallás sokkal többet ér, mint napjában hússzor
elmondani: „Sietek!”
Ezt minden olyan szokással meg lehet és meg is kell tenni, amelyen éppen dolgozol.
Ha a határozottság szokásán munkálkodsz, akkor, miután reggel köszöntötted az Urat,
mondd ezt: „Ma döntéseket fogok hozni. Bölcs vagyok, a Szent Szellem vezet engem,
és nem fogok halogatni.” Ez sokkal jobb, mint egész nap azt mondogatni: „Olyan
nehezen hozok döntést!”
Ne felejtsd el az Isten-szokást, mivel minden más jó szokás kialakítása ezen áll
vagy bukik! Tölts időt Istennel, és kérd az Ő segítségét a nap legelején! Ha
megteszed, az segít a napot jól kezdeni.

14.
FEJEZET
11. viselkedésforma: Érzelmi szokások

Mindannyiunknak vannak érzelmeink, és soha nem tudjuk, mikor jelennek meg vagy
tűnnek el, de azt nem kell hagynunk, hogy ezek irányítsanak bennünket.
Irányíthatjuk az érzelmeinket, és szakíthatunk a mind ránk, mind másokra nézve
ártalmas érzelmi szokásokkal. Az ártalmas érzelmi szokások között szerepel
az önsajnálat, a depresszió és a mértéktelen csüggedés vagy búbánat, valamint az,
ha hagyjuk, hogy a hangulatunkat a körülményeink határozzák meg. Ide tartozik még
az indulatosság, a túlérzékenység és sértődékenység, valamint az érzelmi alapon
történő cselekvés, amikor végig sem gondoljuk, mit csinálunk. Több száz
érzelem van, de ezekkel kerülünk szembe a leggyakrabban.
Az önsajnálat
Saját magunk sajnálata szerintem csúnya szokás. Nincs kevésbé vonzó látvány és
kellemetlenebb társaság, mint az önsajnálatra hajlamos ember. Mindenki energiáját
kiszívja. Ismerek egy asszonyt, aki egész életében nagyon kedves és kellemes ember
volt, és szeretett másoknak a kedvében járni. Nyolcvanhét éves korában azonban már
nem lakhatott egyedül, és bekerült egy idősek otthonába. Az otthon az egyik legjobb
volt a városban, elsőrangú személyzet dolgozott ott. Nagyon jól gondoskodtak a
néniről, jó ételeket kapott, a gyerekei fizették a számlákat és gyakran látogatták,
ő azonban hagyta, hogy az önsajnálat eluralkodjon az életén. Minden miatt
morgolódott, mindenben hibát talált. Gyakran elmondta, hogy senki nem érti, milyen
nehéz is feladnia mindent, és másoktól függenie.
A probléma olyan súlyossá vált, hogy már mindenki rettegett őt meglátogatni, a
személyzet pedig rémülten összerezzent, ha megnyomta a gombot, amitől a folyosón
villogni kezdett egy kis piros fény, jelezve, hogy szüksége van valamire.
Mivel mindig az élet negatívumaira gondolt, végül haragos lett, és depressziós, és
sajnos az orvos egyre több és több nyugtatót volt kénytelen adni neki, hogy kezelni
lehessen valahogy. Igazán hiszem, hogy pozitív és hálás hozzáállással a
tapasztalata örömteli lehetett volna. Ő viszont annyira magába süppedt, hogy
arra sem volt hajlandó, hogy elhagyja a szobáját, és meglátogasson más lakókat,
vagy elmenjen az ebédlőbe, a kápolnába vagy bárhová, ahová az otthonon belül
lehetett volna. Az ő példája megmutatja, hogyan képesek a rendszeresen
kinyilvánított helytelen érzelmek gyakorlatilag tönkretenni az életünket és
kapcsolatainkat.
Megvolt a választási lehetősége azzal kapcsolatban, hogyan viszonyul élete új
szakaszához, de ő rossz döntést hozott, és ez nyomorúságos éveket eredményezett,
amelyeket pedig könnyűszerrel elkerülhetett volna.
Az életem korábbi szakaszában az önsajnálat jelentette az egyik legnagyobb
problémát. Ez határozottan egy olyan érzelem volt, amelynek többnyire átengedtem az
irányítást. Amikor nem kaptam meg, amit akartam, vagy nehézségeim, problémáim
támadtak, az volt az első reakcióm, hogy szánakoztam magamon.
Bántalmaztak gyerekkoromban, és megcsalt az első férjem, ezért valahogy beleestem
abba a csapdába, hogy azt gondoltam, jogom van sajnálni magam. Úgy gondoltam, azok
után, amiket ki kellett állnom, eljött az idő, hogy könnyű és kedvem szerint való
életem legyen, ha pedig nem így történt, önsajnálatba merültem.
Emlékszem, ahogy Isten a szívemhez szólt: „Joyce, van okod sajnálni magad, de jogod
nincs hozzá, mivel én kész vagyok rá és alig várom, hogy igazságot és kárpótlást
nyújtsak neked az életedben.” Ha hagyjuk magunkat áldozattá válni, az a jövőnket
veszélyezteti. Akármilyen nehéz volt is életünk első szakasza, akármilyen rosszul
állnak is a dolgok most, Isten mindenképpen kárpótol és kétszeresen megáld a
korábbi megpróbáltatásainkért, amennyiben készek vagyunk a Számára kedves módon
élni. Az önsajnálat és a többi vele járó negatív érzelem nem Isten útja szerint
való. Ki kellett takarítanom ezt a rossz szokást, és amennyiben ez számodra is
probléma, neked is így kell tenned. Az önsajnálat bezár saját magadba, és az a
személy, akivel így összekerülsz, nem éppen boldog. Te magad válsz a
világmindenséged középpontjává. Istennek meg kellett mutatnia nekem, hogy az
önmagunk iránti szánakozás valójában bálványimádás, mert amikor befelé fordulunk,
nem Istenre figyelünk, hanem arra, hogy magunknak tetsszünk.
Az önsajnálat olyan halál, amelyből nincs feltámadás, és olyan
lefolyó, amelyből senki megmentő keze nem húzhat vissza, mivel
mi magunk döntöttünk úgy, hogy elsüllyedünk.
Elizabeth Elliot

Sem Istentől, sem embertől nem tudjuk elfogadni a segítséget addig, amíg el nem
döntjük, hogy kitakarítjuk azt a rossz szokást, hogy az élet okozta csalódások
miatt önsajnálatba süppedünk. Mint minden rossz szokásra, így az önsajnálatra is
igaz, hogy az vezet a legyőzéséhez, ha felismered: saját magadnak ártasz vele,
Istennek pedig nincs tetszésére. Ezután bűnként meg kell vallanod, megtérni
belőle, bocsánatot kérni, és Isten segítségét a megváltozáshoz. Tanuld
meg felismerni annak jeleit, ha elkezdesz belesüllyedni, és mondd azt: „Nem, többé
nem megyek arra a sötét helyre!” Az önsajnálat tökéletes időpocsékolás, és
rettenetesen érezzük tőle magunkat. Megakadályozza Istent abban, hogy segíthessen
nekünk, kellemetlen társasággá tesz minket, és megrabol örömünktől és
békességünktől.
Amikor elkezdesz önsajnálatba süppedni, gondolj az áldásaidra! írd le őket, és
olvasd fel hangosan a listát! Látogass meg vagy hívj fel valakit, aki rosszabb
helyzetben van nálad! Indulj el, és segíts valakin, de bármit is teszel, semmiképp
ne merülj egyre mélyebbre az önmagad iránti szánakozásban! Ha van fedél a fejed
felett, van mit enned, van mibe öltözködnöd, a helyzeted jobb, mint amit a
világ népességének a fele „élvez”. Ha olyanokhoz hasonlítjuk magunkat, akiknek
látszólag jobb élete van a miénknél, könnyen önsajnálatba süllyedünk. Ha viszont
olyanokkal vetjük össze a helyzetünket, akiknek kevesebb adatott, mint nekünk,
akkor valóban szerencséseknek érezzük majd magunkat. Alakítsd ki azt a szokást,
hogy nem hagyod, hogy az önsajnálathoz hasonló érzelmek irányítsanak!
Uralkodj az indulataidon!
Szűnj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra
vinne!
Zsoltárok 37:8

Az indulatosság csak a tünet - a betegség az én. Könnyűszerrel dühbe gurulhatunk és

kijöhetünk a béketűrésből, ha nem kapjuk meg, amit akarunk - de megtehetjük azt is,
hogy kialakítjuk a békesség szokását, és nem engedjük, hogy az érzelmeink
irányítsanak minket. Az én tetszésének keresése teljes idejű munkává válhat,
amelynek azonban a heti bére kiábrándító. Végül rájöttem, hogy minél jobban
kényeztetem, annál nyomorultabbul érzem magam. Hiszem, hogy az igazi boldogsághoz
nem vezet más út, mint magunkról megfeledkezve azért élni, hogy másoknak
áldás lehessünk. Isten mindig megadja az örömet, ha mi az Ő útmutatása szerint
keressük a boldogságot az életben.
A Biblia világosan tanítja, hogy az indulatainkon uralkodnunk kell. Talán úgy
véled, erre képtelen vagy, ám az igazság az, hogy ezek a te indulataid, és csak te
engedheted őket szabadjára, illetve csak te uralkodhatsz rajtuk. Ez a te döntésed.
Olyan otthonban nőttem fel, ahol a harag és a veszekedés normális volt. Apám
igenigen dühös ember volt. Arra használta az indulatait, hogy a félelem által
uralkodjon az embereken. Annyira hozzászoktam a haraghoz, hogy nem is tudtam, hogy
a békesség lehetséges, amíg csak meg nem láttam Isten békéjét működés közben Dave
életében.
Szent vagy rossz harag?
A szent harag Istentől jövő érzelem, ami azonban nem az életünkben
kényelmetlenséget okozó emberek vagy dolgok ellen irányul, hanem a gonosz ellen. Ha
már feldühödünk, miért ne a szegénység ellen dühödjünk fel annyira, hogy teszünk is
valamit? Vagy az emberkereskedelem ellen annyira, hogy imádkozzunk is
az áldozatokért, sőt, részt vegyünk e szörnyű tragédia áldozatainak megmentésében!
Nemrégiben az egyik egészségügyi csoportunk a világ egyik olyan táján járt, ahol a
szexrabszolgaság jelen van, és a borzasztó szegénység miatt sok szülő eladja egy-
két gyermekét ötszáz dollárért, hogy a másik öt-hat gyermekük éhen ne haljon.
Úgy érvelnek, hogy legalább azoknak, akiket eladnak, van mit enniük, és abból a
pénzből, amit értük kapnak, tudják etetni a többit. Nem igazán vannak tudatában,
hogy a gyermekeiket kínzásra, betegségre és rabszolgasorsra adják el. Hála az
Úrnak, jelenleg tárgyalásokat folytatunk az ottani szexkereskedőkkel, hogy
visszavásároljuk a már konténerben elhelyezett, külföldre szállításukra várakozó
lányokat, akikre üti céljuknál a kényszerprostitúció vár. Háromezer dollárba kerül,
de minden centet megér, hogy megmentsük őket attól az élettől, amely előttük áll.
Haragszunk a világban jelen lévő gonoszra, ám ez szent harag, amely cselekvésre
késztet. Életem túlságosan nagy hányadát töltöttem rossz haragban, amikor
amiatt dühöngtem, hogy nem kapok meg mindent, amit akarok, és immár nem vagyok
hajlandó több időt ilyesmire vesztegetni. Te eljutottál már erre a pontra? Remélem,
hogy igen, és máris hozzálátsz, hogy a haragodat kordában tartsd, ahelyett, hogy
hagynád: az irányítson téged.
Létezik ugyan szent harag, ám többnyire nem azt éljük át. És nem is amiatt kerülünk
bajba. Az a harag, amit általában érzünk, igazságtalan. Olyanfajta, amely nem
csupán másoknak okoz fájdalmat és kárt, de nekünk magunknak is.
A jogtalan harag lappangó betegség. A gyakori harag értelmetlen stresszt hoz az
életünkbe, és sok betegség hátterében állhat. A floridai Coral Gables-ben
összehasonlították az orvosok tizennyolc szívkoszorúér-betegségben szenvedő és
kilenc egészséges ember szívizom összehúzódásait. A kísérlet résztvevői egy fizikai
terhelésen (szobabiciklizés) és három mentális stresszhelyzeten (fejben számolás,
egy őket nagyon feldühítő múltbeli eset felidézése, és egy koholt tolvajlási vád
ellen mondott védőbeszéd) mentek keresztül. Az orvosok a tesztek alatt kifinomult
röntgeneljárással képeket készítettek a kísérleti alanyok szívének működéséről.
Harag hatására az alanyok mindegyikénél nagyobb mértékben csökkent a szív által a
test szöveteihez eljuttatott vér mennyisége, mint a többi terhelésnél, és ez
különösen igaz volt a szívbetegségben szenvedőkre.
A kísérletet végző orvosok hozzáfűzték: „Senki sem tudja, miért erősebb ennyivel a
harag, mint a félelem vagy a mentális terhelés. Ám amíg a témában más kutatások nem
látnak napvilágot, nem árt, ha tízig számolunk, mielőtt dühbe gurulnánk.”
Azt, hogy „Ne gurulj dühbe”, Isten így mondja: „Ti pedig maradjatok nyugton”
(2Mózes 14:14 - az angol fordítás alapján). Nekünk adta a békességét, de nekünk
ragaszkodnunk kell hozzá, amikor a küszöbünkre lép a kísértés, hogy elveszítsük.
Tudom, hogy ki lehet takarítani azt a szokást, hogy átengedjük az irányítást az
igazságtalan haragnak, és tudom, hogy lehetséges minden időben Isten békéjét
élvezni.
Érzelmi reakciók
Életünk során egy sor olyan viselkedésmódot sajátítottunk el, amelyek számos
helyzetben gondolkodás nélküli cselekvésre késztetnek bennünket. Szokások ezek,
amelyek az ismétlés hosszú évei alatt alakultak ki. Amikor ki vagyunk borulva, egy
bizonyos módon reagálunk; amikor csüggedtek vagyunk, talán más módon. Amikor
megsértődünk, előfordulhat, hogy az előző két esettől teljesen különböző lesz a
reakciónk. Jézus mindezeket az érzelmeket átélte, mégis minden esetben ugyanúgy
reagált. Bízott Istenben, és békés maradt. Mi meg tudjuk-e tenni ugyanezt? Igen,
meg! Kezdj odafigyelni az egyes helyzetekben adott reakcióidra, és jegyezd fel a
megfigyeléseidet! Hamar meg fogod látni, hogy érzelmi okok alapján reagálsz, nem
pedig szándékosan, Isten Igéje utasításainak engedelmeskedve. Kialakíthatod azt az
új szokást, hogy minden körülmények között állhatatos maradsz.
Ha sajnálom magam vagy haragszom, mert valaki megsértette az érzéseimet, a bennem
felkavart érzelmeknek megfelelően reagálok. így az érzelmeim irányítják az
életemet, ez pedig nem jó dolog. Ha azonban megbocsátok a másik személynek, vagyis
azt teszem, amire Jézus tanít, akkor Isten irányítja az életemet, ami pedig
csodálatos dolog. Ha hagyjuk, hogy mások cselekedetei vagy a körülmények
irányítsák, akkor az érzelmeink rabszolgájává válunk. Ha viszont engedjük, hogy
Isten Igéje és a Szent Szellem vezessen, Isten szolgálóivá válunk, és minden
bizonnyal élvezni fogjuk az életet és mindazt, amit Isten megígért nekünk.
Érzelmi sérülések
Élete során minden ember átél érzelmi sérüléseket, amelyek közül egyesek mélyebbek,
mint mások. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogy ne engedjük, hogy az
érzelmeink uralkodjanak rajtunk, ám azoknak, akik mélyen megsérültek, ez esetleg
több nehézséggel jár, mint másoknak. Ha valaki elutasítást élt át, elhagyták vagy
bántalmazták, valószínű, hogy az érzelmei nem úgy működnek, ahogyan ezek nélkül a
traumák nélkül működnének. Ha nem kaptál szeretetet és elfogadást, vagy azt
éreztették veled, hogy értéktelen vagy, akkor azok közé tartozol, akiket Isten
megtört szívűeknek nevez. De van egy jó hírem a számodra! Jézus azért jött, hogy
meggyógyítsa a megtört szívűeket, hogy a hamu helyett ékességet adjon nekik, a
gyász helyett örömet, és a súlyos terhek helyett dicséretet. Azért jött, hogy a
háborúság helyett békességet hozzon.
Én elfogadtam Isten gyógyítását az életemben, és remélem, te is. Ha ilyenfajta
gyógyulásra van szükséged, szeretnélek biztosítani arról, hogy Jézus kitárt karral
vár, hogy elkezdhesse csodálatos helyreállító munkáját az életedben. Ha az
érzelmeid megsérültek, lehet, hogy magadra nézve ártalmas érzelmi szokásaid vannak.
Szoktál vigaszképpen enni, ha megsértenek, vagy ha kiborulsz? Sok ember, aki
rendszeresen teleeszi magát, a hűtőhöz megy vigaszért, amikor Istenhez kellene.
Vásárolni mégy, és több pénzt költesz a kelleténél, amikor fáj valami? Ha igen,
akkor pénzért próbálsz vigasztaláshoz jutni. Az a vigasztalás, amelyet testünk
kényeztetéséből nyerünk, legjobb esetben is csak ideiglenes, ám a mély sérülések,
amelyek Isten gyógyító érintésére várnak, bennünk maradnak. Legyen szó
evésről, vásárlásról, szerencsejátékról, kábítószerről, alkoholról vagy bármely más
romboló viselkedésformáról, Isten meg tud és meg is fog szabadítani mindenkit, aki
ezekkel küzd. Ő minden gyógyulás és vigasztalás Istene. Ő a Szabadidőnk! A
szabadság felé tett első lépésünk annak felismerése, hogy miért tesszük, amit
teszünk, és annak elhatározása, hogy Isten segítségével kitörünk a rabságból.
Amikor kikészülnek vagy bármi módon érzelmi mélypontra kerülnek, az emberek
mindenfélét tesznek. Ezek az érzelmek stresszel járnak, az emberek pedig a
szokásokhoz folyamodnak megkönnyebbülésért - vagyis azokhoz a dolgokhoz,
amelyeknek sokszor nem is vagyunk tudatában, hogy tesszük őket. Tanulj meg stressz
idején Istenhez futni ahelyett, hogy ilyenkor a megszokásaidhoz vagy a
függőségedhez fordulnál! Jézus egyszerűen ezt mondja: Jöjjetek énhozzám!”
Szokás vagy függőség?
Mikor szokás és mikor függőség egy romboló viselkedésforma? A szokásaink különböző
mértékben eluralkodhatnak az életünkön. Amikor azonban egy káros szokás szélsőséges
méreteket ölt, általában függőséggé válik, olyasmivé, amire szüksége van az
embernek ahhoz, hogy nyugodtnak vagy elégedettnek érezze magát.
Amikor dohányoztam, naponta sokszor nyúltam automatikusan a cigaretta után, de
különösen olyankor, ha stresszes helyzetbe kerültem. Nikotinfüggő voltam, és annak
érdekében, hogy le tudjak szokni, át kellett mennem egy testileg, érzelmileg és
mentálisan igen kényelmetlen időszakon. Sosem mondtam ki, hogy nikotin-függő
vagyok. Azt mondtam inkább: „Megvan az a rossz szokásom, hogy cigarettázom.” Úgy
hiszem, kényelmesebb azt gondolnunk, hogy van egy rossz szokásunk, mint azt, hogy
függők vagyunk. Akkor végül is rossz szokás volt ez nálam, vagy függőség? Nem tudom
biztosan, mikor válik egy szokás függőséggé, ám úgy gondolom, a válasz ugyanaz. A
gyógyulás folyamata talán nehezebb, ha a szokás már a rabságában tart, de
önpusztító dolog azt gondolni, hogy ha valamitől függővé váltunk, akkor az a
probléma már marad, és nem tehetünk mást, mint tovább csináljuk.
A függőségben szenvedők esetleg úgy érezik, hogy nincs döntési szabadságuk a
viselkedésükkel kapcsolatban. Azt hiszik, mivel függők, muszáj azt tenniük, amit
tesznek. Ha úgy tekintünk valamire, mint szokásra, arról jobban el tudjuk képzelni,
hogy képesek leszünk kitakarítani. Ám arról biztosíthatlak, hogy bármely
kategóriába is tartozik a problémád - teljesen szabaddá válhatsz.
Akár a körömrágás, akár a heroin okoz gondot, a válasz ugyanaz: Isten segít! Nem
szeretném, ha ez túlságosan egyszerűnek hangzana, de valójában az. Ő a mi
Segítségünk! Hogy könnyű lesz-e szakítani a szokással vagy függőséggel? Nem! Hogy
lehetséges-e? Igen, nagyon is! Ha bármely romboló szokásodnak a rabjává
váltál, akkor nyilván fájdalmat és szenvedést élsz át, és talán reménytelenül
csapdában érzed magad, de Isten felajánlja, hogy higgyünk Benne. A káros szokások
és függőségek elhagyása idején szenvedni fogsz, de olyan szenvedéssel, amely végül
örömet hoz.
Amikor a változással együtt járó tünetektől szenvedsz, soha ne feledd: A SZENVEDÉS
VÉGET ÉR!

15.
FEJEZET
12. viselkedésforma: Az önbizalom szokása

A siker abban jön el, amit meg tudunk tenni, és nem abban, amit nem.
Ismeretlen szerző

Szokássá válhat-e az önbizalom, vagy arra kell várnunk, hogy megjöjjön? Erősen
hiszem, hogy szokásunkká tehetjük az önbizalmat. Mi az önbizalom? Az a hit, hogy
képesek vagyunk megtenni azt, amit meg kell tennünk. A világ magabiztosságnak
mondja, de Isten Igéje szerint ez Krisztusba vetett bizalmat jelent. Ha a
bizalmamat magamba vetem, valószínűleg rendszeresen csalódni fogok majd
a teljesítőképességemben vagy az állhatatosságomban; ám ha a bizalmam szilárdan
Krisztusban gyökerezik, biztos lehetek benne, hogy Ő mindig ugyanaz marad.
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít [Rajta keresztül, Aki belső
erővel ruház fel, készen állok és képes vagyok mindenre; Krisztus alkalmas a
feladatra, ezért én is az vagyok],
Filippi 4:13

Gyakran fordulok ehhez az igevershez, hogy emlékeztessem magam: Krisztus által

mindazt meg tudom tenni, amit az életben meg kell tennem. Szerintem kell erre
emlékeztetnünk magunkat, mivel rengetegen állnak készenlétben, hogy elmondják, mi
az, amit nem tudunk megtenni, és mik nem vagyunk. Sally Field mondta: „Sok időbe
telt, míg végre már nem másvalaki szemén keresztül ítéltem meg magam.” Ne egyezzünk
bele többé, hogy mások kisebbségi érzéssel tölthessenek el, és higgyük el, amit
Isten mond rólunk az Ő Igéjében!
Mit mond tehát? Öt bátorító dolgot:
1. Teljes és tökéletes szeretettel szeret téged (lJános 4:16-18).
2. Ha hiszel, elfogad, és soha nem utasít el Magától (János 3:18).
3. Vannak talentumaid és képességeid (Róma 12:6).
4. Isten egyedinek teremtett, és nem kellene magad másokhoz hasonlítgatnod
(Zsoltárok 139:13-16).
5. Krisztusban mindazt meg tudod tenni, amit szükséges, és nem kell félned a
kudarctól (Filippi 4:13).

Azért ezt az öt dolgot választottam, mert mindegyik nagy szolgálatot tett a saját
életemben. Életem első negyven évében bizonytalan voltam, híján a valódi
önbizalomnak, de amikor elhittem Isten Igéjét, önbizalmat és új életet nyertem.
Ugyanez fog történni veled is, ha hiszel.
A fenti igeversek puszta elolvasása nem változtatott meg. Meg kellett tanulnom újra
meg újra elmélkedni felettük, és a számmal megváltani őket. Több százszor, ha nem
több ezerszer olvastam őket, hagytam, hogy a tudatomba ivódjanak. Megújították az
elmémet, és megváltoztattak engem is, a magamhoz való viszonyulásomat, sőt az
Istennel való kapcsolatomat is. Szokásommá vált az önbizalom, és erre te is szert
tehetsz. Vagy azt hisszük el, amit Isten mond, vagy azt, amit mi gondolunk és amit
mások mondanak.
Szerintem a legjobb, legmegbízhatóbb választás Isten.
Fordítva!
Ha van önbizalmunk, végső soron képesek leszünk bátrabban élni, és olyasmiket
vihetünk véghez, amelyeket önbizalom nélkül nem tudnánk megtenni, ám a legfontosabb
gyümölcs mégis a bensőnkben van. Igazi életünk bennünk van, nem abban, ami a miénk
vagy ami a foglalkozásunk, nem azokban, akiket ismerünk, vagy amilyen képzettségünk
van.
Ezek a dolgok mind részei lehetnek egy önbizalommal bíró ember életének, de senki
életének sem a legfontosabb részei. Vannak, akik tévesen azt gondolják, hogy azok,
és arra fecsérlik el az életüket, hogy a külsőségeken javítsanak, ám sosem
figyelnek oda a belső életükre.
Az önbizalommal rendelkező ember lelke nyugalomban van. Jézus azt ígérte, ha Hozzá
jövünk, nyugalmat, békességet, felfrissülést, felüdülést és áldott csendességet ad
a lelkünknek (Máté 11:29). Hát nem hangzik csodálatosan? Lelkünk számára életbevágó
a nyugalom. Le tudunk feküdni, testünk megpihenhet, ám talán mégsem pihenünk
igazán, mivel a lelkünk (gondolataink, akaratunk, érzelmeink) egész idő alatt
tovább működik. Adj vakációt a lelkednek is!
A belső nyugalom többet ér mindennél, amink valaha is lesz, vagy amit valaha is
tehetünk. Sok látszólag magabiztos és sikeres ember van, aki belül nyomorúságot él
át. Úgy gondolom, mindannyiunk számára elengedhetetlen, hogy felismerjük a
legfontosabbat, és célul tűzzük ki, hogy elérjük azt. Eddig több
figyelmet fordítottál a külső, mint a belső életedre? Ha igen, itt az alkalmas idő
a változtatásra.
Isten Igéje arra tanít bennünket, hogy ne helyezzük bizalmunkat abba, amik test
szerint vagyunk, se külsődleges előjogokba és előnyökbe, hanem egyedül Krisztusban
bízzunk (Filippi 3:3). Ha ezt tesszük, lelkünknek áldott nyugalma lesz, ami semmi
máshoz nem hasonlítható. A bizonyosság, hogy Isten szeret, elfogad és alkalmasnak
talál, a legjobb dolog, ami valaha a tiéd lehet.
Isten veled van
Van bizalmad abban, hogy Isten veled van minden időben? Ez így van, és Ő azt
szeretné, ha ebben mindannyian bizonyosak lennénk. Nem csupán reménykednénk, hanem
bizonyosak lennénk! Olyankor is teljes bizalmunk lehet abban, hogy velünk van,
amikor nem látjuk ennek semmi jelét, és nem érezzük a jelenlétét. Megígérte, hogy
sohasem hagy el, nem fordul el tőlünk, hanem mindörökké velünk van. Sosem vagy
egyedül. Isten mindenütt jelenvaló, ez pedig azt jelenti, hogy mindig és mindenhol.
Hová menjek a te szellemed elől és a te orcád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba (a holtak helyén) vetek ágyat, ott is
jelen vagy.
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobb kezed fogna engem.
Zsoltárok 139:7-10

A Dávid által írt zsoltárból látható, hogy a király élvezte azt a fajta
bizonyosságot, amelyről beszélek, és ezt mi is megtehetjük, sőt, meg is kellene
tennünk. Bizalommal nézhetünk szembe bármely helyzettel vagy kihívással, vagy
félelmet keltő, rémisztő új dologgal. Ahogy egyre közelebb kerülünk a kihíváshoz,
így szólhatunk: „Krisztus ereje által és azáltal, hogy bizalmamat Belé vetem, meg
tudom tenni!”
Hozz döntést!
Arra biztatlak, hogy hozz döntést: nem leszel félénk, bizonytalan, kétségekkel
küszködő ember, hanem önbizalomban fogsz élni. Amikor tömegek felé szolgálok, az
önbizalom mellett kell döntenem az aktuális érzéseimtől függetlenül. Abból, hogy
figyelem az embereket, nem mindig tudom leszűrni, hogy egyetértenek-e velem vagy a
mondanivalómmal, vagy hogy egyáltalán mennyire érdeklődőek. Nem várhatjuk másoktól,
hogy önbizalmat nyerjünk, mert ha mégis ezt tesszük, folyton újabb adag helyeslő
bólogatásra, megerősítő pillantásokra, az elfogadás szavaira lesz szükségünk ahhoz,
hogy szilárdak legyünk.
Hosszú időn keresztül jó sokat kínlódtam, miközben mások felé szolgáltam. Ha a
tanításom közben valaki felállt, és kiment a teremből, biztos voltam benne, hogy
vagy én nem tetszem az illetőnek, vagy az, amit mondok. Ha valakit unatkozni vagy
aludni láttam, rögtön azt hittem, velem van a baj. Hagytam, hogy az önbizalmam
szintjét a velem szemben lévő arcok határozzák meg, ezzel pedig fel kellett
hagynom, ha nem akartam egész életemben boldogtalan lenni. Azzal szeretnéd tölteni
az életedet, hogy mások megerősítésére törekszel, vagy bízol Isten helyeslésében,
ami az egyetlen valóban szükséges dolog?
Az önbizalom nem érzés, hanem helyes gondolkodásmód. Gondolhatjuk azt, hogy az
emberek szeretnek minket, meg azt is, hogy nem, de akkor miért hajlik a legtöbb
ember a negatív gondolatok irányába? Azért, mert a gonosz befolyásolja a
gondolkodásukat, és ennek vagy nincsenek tudatában, vagy nem cselekszenek
határozottan a gondolataik visszaszerzése érdekében. Eldönthetjük, hogy a kudarctól
félünk, vagy a sikerre számítunk.
Ragadd meg az életet határozottan!
Az igaz, Isten szerinti határozottság a belső emberünkben kezdődik. Légy merész és
elszánt, bizalommal közelíts minden egyes naphoz, számíts sikerre mindabban, amit
aznap teszel! Ha csendes, önbizalommal teljes belső hozzáállással élünk, sosem fog
problémát okozni, hogy elvégezzük a dolgunkat. Az önbizalom nem egy érzés, amit fel
kell szítanunk (magunkban), majd kisietni a világba, gyorsan mozogni, hangosan
beszélni és gyakran undoknak mutatkozni. Az önbizalom csendes és gyönyörűséges
dolog, ami a szívben kezdődik, és szilárdan áll abban a meggyőződésben, hogy nem
vagyunk egyedül, és alkalmasak vagyunk. Az önbizalommal élő ember hozzáállását az
tölti meg, amire képes, nem az, amire nem. Szilárd, állhatatos és erős az Úrban.
Közelíts az élet minden területéhez önbizalommal! Ha az életed jelen időszakában
nagy változáson kell is keresztülmenned, ne félj tőle! Bízhatsz benne, hogy az
áldás új korszaka lesz ez. Ha megpróbáltatás vagy nehézség közepette élsz, még
akkor is bízhatsz benne, hogy Istennek terve van, és soha nem fogja engedni,
hogy többet kelljen kiállnod, mint amit el tudsz viselni. Megadja majd a
kimenekedés útját, és értékes tapasztalatokkal leszel gazdagabb, amelyeknek hasznát
veszed a jövőben.
Imádság és önbizalom
Isten gyermekeiként az imádság életünk szerves része, és azzal a bizalommal kell
imádkoznunk, hogy Isten meghallgatja, és be akarja tölteni a szükségeinket,
valamint a jogos vágyainkat. Isten nem akarja, hogy félénken, félelemmel, bizalom
nélkül közelítsünk Hozzá. Arra oktat, hogy bátran járuljunk az Ő trónja elé, és
kérjük Tőle, amire szükségünk van, és amit szeretnénk. Soha nem mondja azt nekünk,
hogy settenkedjünk a trónhoz, vagy térden csússzunk oda, mint valami koldus.
Ismerjük Jézust, használhatjuk az Ő csodálatos és hatalmas nevét, úgyhogy
bátorságosan kellene a trónhoz járulnunk. Gondoljuk végig az alábbi két igeverset:
És akármit kértek majd az én nevemben [amely mindazt bemutatja, Aki Vagyok],
megcselekszem [Én Magam megadom nektek] azt, hogy dicsőíttessék és dicsértessék az
Atya a Fiúban (a Fiú által). [Bizony,] Ha valamit (az angolban: akármit) kértek
az én nevemben [amely mindazt bemutatja, Aki Vagyok], én megcselekszem [Én Magam
teszem meg nektek] azt.
János 14:13,14

Amit Jézus mond, nem csupán csodálatos, hanem kétszer is elmondja egymás után.
Számomra ez azt jelenti, hogy valóban azt akarja, hogy megértsük. „Akármit” kérni
számomra nem hangzik bátortalanságnak vagy félénkségnek. Úgy hangzik, mint az a
meggyőződés, hogy szeretve vagyunk, és bátran jöhetünk Istenhez, tudva, hogy
szeretve vagyunk, és Ő be akarja tölteni a szükségeinket. Isten mindenben részt
akar venni, amit csak teszünk, mi pedig imádság által hívjuk meg Őt a dolgainkba.
Itt egy csodálatos igevers:
Ti, kik [az Urat szolgáljátok és imáitok általi az Urat emlékeztetitek
[ígéreteire], ne nyugodjatok!
Ézsaiás 62:6b

Ahhoz, hogy Istent emlékeztesd arra, amit ígért, bizalomra van szükséged. Képzelj
el egy gyereket, aki odamegy az apjához, és így szól: „Apa, megígérted, hogy ma
este labdázol velem!” Gyönyörű példája az apja szeretetében bízó gyermeknek. Nekem
valamivel nehezebb volt elhinnem, hogy ugyanígy mehetek én is Istenhez mint
Atyához, és emlékeztethetem a nekem tett ígéreteire. Az évek során elég bizalomra
tettem szert ahhoz, hogy megtegyem, és ennek ámulatba ejtő eredményeit tapasztalom.
Tegnap valahogy így imádkoztam: „Atyám, megígérted, hogy kegyelmet találok
Előtted, úgyhogy ma számítok rá. Megígérted, hogy mindenhez adsz nekem erőt,
úgyhogy most számítok rá, hogy a Te erődből merítek energiát minden mai
feladatomhoz. Te vagy a bölcsességem, ezért arra számítok, hogy ma semmi
ostobaságot nem fogok elkövetni. Bölcs döntéseket fogok hozni.” így folytattam,
újabb és újabb ígéreteire emlékeztetve Istent, és a szellemem bizonyságot tett,
hogy ezt helyesen teszem. Eldöntöttem, hogy hit által kitartok ebben a fajta
önbizalomban. Azért teszem, mert hiszem, hogy Isten ezt akarja, és mert az Ő terve
beteljesítéséhez ez fontos, és ezt te is megteheted.
Egy még bámulatosabb igevers:
Juttasd eszembe [emlékeztess az érdemeidre], no, pereljünk és érveljünk együtt,
beszéld el esetedet, hogy igaznak találtassál (meggyőzz az igazadról)!
Ézsaiás 43:26

„Krisztusban lenni” - ez az egyetlen valódi érdem, amire szükségünk van az

Újszövetség alapján. Isten megáld minket, mert Fiában, Jézusban hiszünk. A valódi
bizalom nyomás alatt tartja, és nem ereszti Istent. Jákob az Úr angyalával
birkózott egész éjjel, és nem akarta elengedni addig, amíg meg nem áldotta őt.
Jákob pedig egyedül maradt, és tusakodott ővele egy férfiú, egész a hajnal
feljöveteléig. Aki [a férfiú] mikor látta, hogy nem vehet rajta [Jákobon] erőt,
megillette csípőjének forgócsontját, és kiment a helyéből Jákob csípőjének
forgócsontja a vele való tusakodás közben. És ezt mondta: Bocsáss el engem, mert
feljött a hajnal. És mondta [Jákob]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz
engemet.
1 Mózes 32:24-26

Jákob csaló volt, hazug és alattomos, de helyre akarta hozni a dolgokat Istennel és
bátyjával, Ézsauval, akinek ellopta az elsőszülöttségi jogát. Nyilvánvaló, hogy
volt annyi bizalma Istenben, hogy addig tusakodjon Vele, amíg csak meg nem kapta az
áldást. Ez döbbenetes nekünk, akiknek nehéz merészen imádkozni és bátran közeledni
Istenhez. De itt van feketén-fehéren, Isten Igéjében. Jákob önbizalma és merészsége
legyőzte Istent. Úgy gondolom, Istennek tetszett ez a bizalomteljes hozzáállás!
A Bibliában más példákat is találunk erre. Ott van a példázat az özvegyasszonyról,
aki elment a hamis bíróhoz, és addig járt a nyakára, míg igazságot nem
szolgáltatott neki. Kimerített egy hamis bírót (Lukács 18:1-8). Mennyivel többet
tesz meg a mi igaz Istenünk azokért, akik kitartanak, és nem adják fel? Jézus
úgy kezdte ezt a példabeszédet, hogy elmondta, az Ő tanítványainak „mindig
imádkozni kell, és soha meg nem restülni (nem lankadni, nem veszíteni el a
bátorságukat és nem adni fel)”. Azt akarta, hogy bizalommal tartsanak ki, és tőlünk
is ugyanezt várja. Ne feledjük, a mi bizalmunk nem önmagunkban van, hanem
Krisztusban! Mindig észben kell tartanunk, hogy Nélküle semmik vagyunk, és semmi
értékeset nem tehetünk, de Általa jogunk van bátran Istenhez menni Jézus nevében.
Bizalom nélkül olyanok vagyunk, mint az üzemanyag nélküli repülő. Csak kuksolunk és
semmit sem teszünk. Ám önbizalommal elmehetünk különböző helyekre, és másokat is
magunkkal vihetünk. Élvezhetjük utazásunkat az életben, mivel lelkünk minden időben
áldott nyugalmat és csendességet élvez.
Addig mélyedj el az önbizalom témájában, amíg csak meg nem állsz szilárdan a
hitben, hogy Isten valóban akarja, hogy élj vele! Ne légy hajlandó e nélkül élni!
Tedd a szokásoddá!

16.
FEJEZET
13. viselkedésforma: Másokat értékesnek tartani

Tégy úgy, mintha minden egyes ember, akivel csak találkozol, feliratot akasztott
volna a nyakába: „Tekints fontosnak engem!”
Ez nem csak a kereskedelemben, de az életben is sikeressé tesz majd.
Mary Kay Ash

Mindannyiunknak szüksége van rendszeres buzdításra. Hiszem, hogy az egyik

legnagyszerűbb dolog az életben, ha kialakítjuk azt a szokást, hogy tartsuk
értékesnek mindazokat, akikkel csak találkozunk. Ne feledjük: a szokások ismétlés
útján alakulnak ki; vagyis a siker kulcsa, hogy mindennap erre koncentrálunk. Ha
mások értékének elismerése az a szokás, amit szeretnél kialakítani, találékonynak
kell lenned emlékeztető módszerek kidolgozásában.
Ha emlékeztetőre van szükséged, készíts egy feljegyzést, és helyezd az első olyan
helyre, amit reggel felkelés után meglátsz! Miután elolvastad, javaslom, mondd ki
hangosan is: „Ma mindenkit értékelni fogok, akivel csak találkozom.” Még ha mások
bátorítása nem is jön automatikusan, kialakíthatod ezt a szokást. Tudom, mert én
már megtettem.
Ha mások értékességére figyelünk, az leveszi saját magunkról a figyelmünket, ami
nagyon jó dolog. A világ nyomorúságainak legnagyobb része az önközpontúságban
gyökerezik, és minden, amit megteszünk, hogy ezt elkerüljük, számít. A hozzám
hasonló A-típusú, kolerikusnak mondott emberek nagyon összeszedettek, de általában
arra koncentrálnak, amit el akarnak érni. Ennek következtében gyakran
érzéketleneknek bizonyulnak mások szükségei és vágyai iránt. Minden
személyiségtípusnak megvannak az erősségei és a gyengeségei. Az A-típusú vagy
kolerikus emberek hajlama a mások felé való érzéketlenségre gyengeség, és Isten
segítségével szembe kell nézni és le kell számolni vele. Sosem szabad másokat arra
használnunk, hogy elérjük, amit akarunk, ha pedig segítenek elérnünk a céljainkat,
annál jobban kell őket értékelnünk és bátorítanunk. Isten segített nekem legyőzni
ezt a gyengeséget, és ettől jobb vezető és jobb ember vált belőlem. Biztosan
követek még el hibákat, de az évek során sokat fejlődtem. Ha ez a gyengeség rád
is jellemző, ismerd be, és most rögtön láss hozzá, hogy Isten segítségével legyőzd.
Te és Ő együtt - mindenre képesek vagytok!
Vannak, akiket Isten azzal a képességgel ajándékozott meg, hogy bátorítani tudnak
másokat. A Róma 12:8-ban a Biblia azt mondja ajándékaink gyakorlásáról: „Aki a
biztatás és bátorítás ajándékát kapta, az biztassa és bátorítsa a többieket! Aki az
adakozás ajándékát kapta, az adakozzon egyszerűen és tiszta szívvel! Aki azt az
ajándékot kapta, hogy vezető legyen, az végezze szorgalmasan a feladatát! Aki azt
kapta, hogy a szenvedőkkel jót tegyen, az tegye ezt jókedvűen és barátságosan!”
(EFO). Még ha úgy érzed is, hogy nincs kimondottan ajándékod mások bátorítására,
akkor is a felelősséged, hogy megtedd. Isten Igéje arra tanít, hogy bátorítanunk
kell egymást.
Azok, akik megkapták a bátorítás ajándékát, úgy fogják találni, hogy mindez egészen
természetesen jön belőlük. Számukra nem kialakítandó szokás lesz, ám hála érte,
hogy nekünk, többieknek, még lehet!
Isten „minden vigasztalás (és bátorítás)” Forrása (2Korinthus 1:3). Mivel Isten
bátorító személy, nekünk is annak kell lennünk, hiszen mindenben Ő jár előttünk jó
példával.
Ahányszor azt tesszük, amit Isten, bizonyosak lehetünk benne, hogy azt tesszük, ami
helyes, és ebből öröm, békesség és erő fakad a saját életünkben. Minél jobban
bátorítunk másokat, annál jobban érezzük magunkat, és annál több örömünk lesz. Azt
aratjuk, amit vetettünk; tehát ha örömet vetünk, örömet fogunk aratni is.
Ha bátorítást vetünk, mi is számíthatunk mások bátorítására. Amikor másokat
bátorítunk, azzal építjük és erősítjük őket. Tovább tudnak haladni; míg buzdítás
nélkül talán elcsüggednének és feladnák.
Hatalmadban áll könnyedén hozzáadni a világban jelenlévő boldogság összességéhez.
Hogyan? Ha a magányosok és a csüggedők felé az őszinte elismerés szavait szólod. Te
talán holnapra el is felejted mai kedves szavaidat, de lehet, hogy aki kapta, egy
életen át dédelgeti majd őket.
Dalé Camegie

Nagy hatalommal ruházott fel minket Isten. Hatalmunkban áll mindazokat bátorítani,
mindazok értékéhez hozzátenni, akikkel csak találkozunk. Micsoda nagyszerű cél a
napunk kezdéséhez!
Sokféleképpen bátoríthatunk másokat. Megtehetjük szavakkal, anyagi támogatással
vagy másfajta segítségnyújtással. Azzal is bátoríthatjuk az embereket, ha gyorsak
vagyunk a megbocsátásban, a vétkek elfedezésében (lPéter 4:8), tartózkodunk a
kritizálástól, és türelmesen viseljük mások gyengeségeit (Galata 6:2). Én
igazán értékelem, ha valaki nem csinál nagy ügyet a hibáimból. Csodálatosan üdítő
dolog, amikor elvétünk valamit, az érintett fél pedig azt mondja: „Ne is törődj
vele, nem probléma! Mindannyian követünk el hibákat.”
Mások értékelésének egy lehetséges módja az is, hogy figyelmesen hallgatjuk, amit
mondanak. Egyikünk sem szereti, ha beszélünk valakihez, de az illetőt szemmel
láthatólag nem érdekli, amit mondunk. Ettől értéktelennek érezzük magunkat. Persze
vannak emberek, akik csak mondják és mondják, és talán képtelenség is olyan sokáig
rájuk figyelni, ameddig beszélni szeretnének, de legalább tisztelettel léphetünk ki
a beszélgetésből.
Azzal is bátoríthatjuk az embereket és kifejezhetjük értékességüket, ha irgalmasak
vagyunk hozzájuk. Isten Igéje szerint az irgalmasság hatalmasabb, mint az ítélet.
Aki mások minden hibáján fennakad, arra azt mondjuk, a kákán is csomót keres. Az
ilyen emberek, úgy tűnik, általában észreveszik, ami rossz, és meg is említik,
viszont ritkán látják azt, ami jó. Még ha látják is a jót, kritikus természetük
miatt nem beszélnek róla. Ahelyett, hogy irgalmat gyakorolnának, és meg sem
említenék a hibát, újra meg újra elmondják, nem csupán annak, aki elkövette, hanem
másoknak is. Nehezükre esik elengedni, pedig ez a megbocsátás meghatározása. Tudom,
milyen hatással vannak rám az ilyen emberek, és én semmiképpen nem szeretnék
közéjük tartozni. És te? Jézusnak szokása volt az irgalmasság, a kedvesség és a
megbocsátás, és szeretném, ha nekem is az lenne - és te?
Abból kellene nagy ügyet csinálnunk, ha valaki jót tesz, a hibákat pedig meg
kellene tanulnunk irgalmasan elfedezni. Inkább abban segítsünk, hogy aki hibázott,
jobban érezhesse magát, ne pedig abban, hogy rosszabbul.
Istent érdekli, hogyan bánunk másokkal
A minap egy ékszerüzletben jártam, ahol egy fiatalember, rám ügyet sem vetve, a
pultot tisztogatta. Valamit meg szerettem volna nézni a kirakatból, de válaszra sem
méltatott, amikor megkérdeztem, tudna-e nekem segíteni. Bosszantott a dolog, és még
egyszer feltettem neki a kérdést, de a hanghordozásom kedvesebb is lehetett volna.
Végül felnézett, és azt mondta: „Én nem tudom kinyitni a kirakatot, de hozok Önnek
valakit, aki ki tudja.” Akkor láttam, hogy értelmileg egy kicsit sérült. Mivel az
üveg tisztítása közben, ami valószínűleg az egyetlen feladata volt az üzletben,
lefelé fordította a fejét, nem ismertem fel az állapotát. Természetesen szörnyen
éreztem magam türelmetlen és bosszús magatartásom miatt, és azonnal bűnbánatot
tartottam. Még egy óra múltán is szomorkodtam az eset miatt. A fiatalembernek talán
fel sem tűnt, de Isten tudatta velem, hogy Neki igen, és nem tetszett Neki! Juj!
Isten törődik azzal, hogyan bánunk az emberekkel, de különösen azokkal, akik
valamilyen szempontból hátrányt szenvednek. Igazából úgy hiszem, nagyon fontos
Istennek az, ahogyan az emberekkel bánunk. Szereti az embereket, és azt akarja,
hogy Neki való szolgálatunk részeként mi is szeressük őket. Gyakran mondogatom,
hogy szeretetünk mértéke az emberekkel való bánásmódunkban mutatkozik meg. Talán a
legnagyszerűbb és leggyönyörűségesebb kialakítandó szokások egyike a kedves,
türelmes, szeretetteljes viselkedés és mások értékének elismerése. Az
emberek elfelejthetik a szavaidat és a tetteidet, de azt nem, hogyan
érezték magukat a közeledben. Segíts mindenkinek, hogy értékesnek és fontosnak
érezhesse magát!
Itt egy történet, ami biztosan mosolyt csalt Isten arcára. A címe „Sokra viszed
még!”, szerzője ismeretlen.
Újabb vigasztalan, sivár nap volt. Hazajöttem az iskolából, átöltöztem,
felkészültem a munkára. Az egyik helyi étteremben vagyok pénztáros, valamint a
helyükre kísérem a vendégeket és leszedem az asztalokat. Úgy mentem dolgozni, hogy
kimerültnek és üresnek éreztem magam. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, aznap
este nekem kellett leszednem az asztalokat. Folyton ugyanazt ismételgetni. Kezelni
az étel, az asztal elhelyezkedése és a sütemény mérete - túl kicsi vagy túl nagy -
miatt panaszkodó, nyűgös vásárlókat. Az ilyen apróságok sok dolgozót
felbosszantanak, de mind megtanuljuk kezelni őket. Néha kiakasztó, de gondolom, az
ember hozzászokik valahogy. Én hozzászoktam, azt tudom.
Három idős hölgy jött be, és beültek az egyik bokszba az ablak mellett. Pont oda,
ahol a legközelebb vannak a leszedett piszkos edények tárolójához. Délután öt óta
szedegettem a tányérokat, és elég elfoglalt voltam. Próbáltam lépést tartani,
leszedni az összes piszkos asztalt, az emberek meg csak jöttek és mentek, míg a
pincérek rohangáltak az étteremben - kész őrület volt.
Az idős hölgyek pedig engem figyeltek, ahogyan szedem le az asztalokat, milyen
keményen dolgozom, hogy minden asztal tisztán, készen várja a következő vendéget.
Amikor befejezték az étkezést, hátravittem a tányérjaikat a konyhába. Egy kicsit
elbeszélgettek velem az iskoláról, hogy boldogulok, hányadikos vagyok, és mi
szeretnék lenni, ha végzek.
Ahogy mentek kifelé, mellettem haladtak el, és egyikük bizalmas és gyengéd hangon
azt mondta nekem: „Sokra viszed még!” Ennyi volt az egész. Távoztak az étteremből,
nekem meg tátva maradt a szám. Könnyes lett a szemem, mert okot adtak arra, hogy
higgyek magamban. Kiemelték a szellememet a sivár; kiüresedett érzésből, és
bátorítottak, hogy továbbra is keményen dolgozzam, és mindent beleadjak.
Egyesek azt mondták nekem, hogy amíg el nem végzem az iskolát és diplomát nem
szerzek, nem dolgozhatok a tévénél. Jelenleg a producere és az egyik műsorvezetője
vagyok egy diákok által készített tévéshow-nak. Múlt nyáron a helyi tévénél voltam
gyakorlaton. A legjobb az, hogy csak tizenhét éves vagyok, és érettségire készülök.

Ennek a történetnek az olvasása meggyőzött a rossz hozzáállásomról, mivel Dave is

állandóan így beszélget a pincérekkel és pincérnőkkel, én meg gyakran próbálom őt
megállítani, hogy meg tudjuk rendelni az ételt, vagy kifizetni a számlánkat. Azt
feltételeztem, hogy piszkálja őket, amíg ezt a történetet el nem olvastam, és meg
nem értettem a tanulságát. Most már meg kell várnom türelmesen, amíg Dave bátorítja
őket, és talán az életüket is megváltoztatja. Éppen két napja volt, hogy beszédbe
elegyedett a pincérnővel és azzal, aki az asztalokat leszedte. A két
beszélgetés között, amikor éppen csak mi ketten voltunk az asztalnál, megkérdeztem
tőle: - Abbahagyod végre ezeknek az embereknek a faggatását, hogy megebédelhessünk
és elmehessünk innen? - Így felelt: - Nem, mert hiszem, hogy bátorítja őket, ha
törődünk velük és az életükkel. - Azt hiszem, szerettem volna, ha gyorsabban
bátorítja az embereket. Nos, újabb saját károdon szerzett tapasztalat,
Joyce kisasszony!
Vannak, akik mintha átrepülnének az akadályok felett, akiket jellemük és kitartásuk
egészen a csúcsig visz. De se szeri, se száma a tehetséges embereknek, akik
elhullanak az út mentén, olyanoknak, akik elegendő bátorítással és lehetőséggel
sokat adhatnának az emberiségnek.
Mary Barnett Gilson

Figyelembe véve ezt az állítást, eltűnődöm, vajon hány embernek szánt nagyszerű
küldetést Isten, de akiknek a bátorítás része jutott volna mindebben, nem ítélték
elég fontosnak a feladatukat ahhoz, hogy véghezvigyék. Törekednünk kell rá, hogy az
emberekben ne a problémát lássuk, hanem a lehetőséget. Nekem rengeteg problémám
volt, de hála az Úrnak, Dave a lehetőséget látta, és hatalmas bátorítást jelentett
nekem sokféle tekintetben. Legtöbbünknek szükségünk van arra, hogy valakitől
bátorítást kapjunk, miközben végigjárjuk az élet útját.
A világnak szüksége van bátorítókra, de sajnos nincsenek elegen azok, akik ezt
fontosnak tartják, ezért nem is veszik hozzá a fáradságot. Mások értékességének
elismerése talán a legjelentősebb dolog, amit véghezviszel. Sokakat segíthetsz így
sikerhez, akik másként kudarcot vallottak volna a maguk területén. A legtöbb ember
nem tulajdonít nagy jelentőséget az olyan kicsinek tűnő dolgoknak, mint a
bátorítás, de szerintem Isten szemében ez nem kicsi dolog.
Válj olyan emberré, aki rendszeresen bátorít másokat, és tapasztalni fogod, hogy ez
örömet hoz a saját életedbe!
Drukkoljunk másoknak!
Tudnunk kellene örülni mások sikerének. Még amikor minket akarnak túlszárnyalni,
akkor is drukkoljunk nekik!
Negyvenezren voltak jelen az Oakland stadionban, amikor Rickey Henderson
megdöntötte Lou Brock pályafutásának stolen-base (ellopott bázis - a ford.)
rekordját. Az USA Today magazin szerint Lou Brock, aki 1979-ben hagyta abba a
baseballozást, figyelemmel kísérte Henderson pályafutását, és nagyon lelkes volt a
sikere miatt. Amikor rájött, hogy Rickey új rekordot készül felállítani, Brock így
szólt: „Ott leszek. Csak nem gondolják, hogy kihagyom? Rickey tizenkét év alatt
elérte, ami nekem tizenhétbe telt. Fantasztikus fiú!”
Az élet igazi sikertörténetei olyanokkal esnek meg, akik tudnak más sikerének
örülni. Isten családjában mindenkinek életvitelszerűen kellene azt tennie, amit Lou
Brock tett, amikor Rickey Hendersonnak szurkolt. Isten kegyelmét megmutatni nincs
is jobb alkalom, mint amikor valaki sikert ér el, és túlszárnyal minket
az erősségünk és a hírnevünk területén.
El tudom képzelni, mennyire jólesett Rickey Hendersonnak, hogy Lou Brock ott van,
és drukkol neki. Mind azt szeretnénk, ha a társaink örülnének a sikerünknek. Ne
feledjük: nem kell az élet minden területén az első helyért versenyeznünk, és
akármilyen jók vagyunk is valamiben, valaki már jó úton halad afelé, hogy még jobb
legyen, mint mi. Ezt hívják haladásnak, és ezért hálásak lehetünk. Azt mondják, a
csúcsokat azért állítják, hogy valaki megdöntse őket, és én örülök, hogy így van,
mert így mind próbálkozhatunk, hogy jobbak legyünk, miközben drukkolunk
bárkinek, akinek sikerül.

17.
FEJEZET
14. viselkedésforma: Az önfegyelem szokása

Aki önfegyelem nélkül él, tisztelet híján hal meg.

Izlandi közmondás

Mostanra bizonyára rájöttél, hogy a fentiek közül egyik szokás sem sajátítható el
nagy önfegyelem és önuralom nélkül. Ha csak jobban akarjuk csinálni, az nem elég;
késznek kell lennünk arra, hogy magunkat megfegyelmezzük, és ez mindig azt jelenti,
hogy valamit feladunk annak megszerzése érdekében, amit még jobban szeretnénk. A
jelenben fegyelmezzük meg magunkat a jövőben várható jutalomért.
A fegyelmezés meg a fenyítés egyáltalán nem kellemes, amikor el kell szenvednünk,
inkább fájdalmas, és szomorúságot okoz! Később mégis igazságosságot és békességet
[az igazságosság gyümölcsének learatását - ami Isten akaratával egyező akaratot,
célt, gondolatokat és tetteket jelent, ezáltal pedig Isten előtti helyes életet,
helyes álláspontot] eredményez annak az életében, aki a fegyelmezés által
megedződött.
Zsidó levél 12:11 (EFO)

Gyakran halljuk az emberektől: „Nem igazán vagyok fegyelmezett.” Vagy: „Bárcsak

fegyelmezettebb volnék!” Az önfegyelem sosem vágyakozásból származik, hanem egyedül
csak abból a hajlandóságból, hogy átmegyünk a fájdalom és szomorúság
időszakán azért, hogy elérjük a túloldalon várakozó jó dolgot. Hajlandó vagy erre?
Mielőtt folytatod az olvasást, állj meg egy percre, és hozd meg a döntést! Ha
meghoztad, és komolyan is gondolod, bízhatsz Istenben, hogy megadja a kitartáshoz
szükséges erőt, de azzal nem is próbállak áltatni, hogy mindezen új szokások
kialakítása könnyű lesz. Szívesebben ígérek kevesebbet, hogy azután többet
szállítsak, mintsem hogy sokat ígérjek, és végül túl keveset hozzak. Ha végül a
folyamat nem bizonyul sem nehéznek, sem fájdalmasnak, nagyszerű; ám ha mégis az
lesz, nem szeretném, hogy elmenekülj, csak mert nem voltál tisztában vele, mibe
csöppentél.
Az elhagyandó vagy felépítendő szokások némelyike talán könnyebbnek fog tűnni, mint
mások, de bizonyosan lesz köztük olyan, amely nagy önfegyelmet és önuralmat kíván.
Ne félj a fájdalomtól, inkább gondolj a régi bölcsességre: „Nincsen rózsa tövis
nélkül.” Amikor valami nehéz, mondd magadnak ezt: „Szépen haladok.”
Soha ne add fel!
Az életben a legtöbb dolog nem jön se könnyen, se gyorsan. Az pedig biztos, hogy
amit érdemes birtokolni, az nem úgy jön. Mindenki hallott már Albert Einsteinről.
Ragyogó elméje tette ismertté, mégis ezt mondta: „Nem mintha olyan okos lennék,
csak többet foglalkozom a problémákkal.”
Azt hiszem, az egyik jó tulajdonságom az, hogy nem adom fel egykönnyen. Elképesztő,
mit érhetsz el, ha készen állsz arra, hogy keresztülmenj a nehézségeken, hogy
eljuss a jó dolgokhoz. A kitartás és az állhatatosság csodálatos tulajdonságok,
amelyekkel minden sikeres ember rendelkezik.
A kitartás a siker nagyszerű összetevője. Ha elég sokáig és elég
hangosan kopogtatsz a kapun, valaki biztosan felébred.
Henry Wadsworth Longfellow
Soha ne feledd, hogy ha nem akarod, senki sem kényszeríthet arra, hogy feladd, és
ha nem adod fel, senki nem akadályozhat meg a siker elérésében. Azt akarom ezzel
mondani, hogy az életben vagy bármilyen vállalkozásban elért siker a te ügyed és
Istené. Amennyiben az elérni kívánt cél az Ő akarata a számodra, Ő segíteni fog
a véghezvitelben, ha te is megteszed a részed. Sokszor mondom: „Az életben Isten a
társunk. Ő mindig megteszi a maga részét, de mi vajon készek vagyunk-e megtenni a
magunkét?” Azért imádkozom, hogy mindig készek legyünk.
Amikor a szokásokon dolgozunk, egyesekkel könnyebb dolgunk van, mint másokkal, nem
hiszem, hogy tudnám, miért. Amióta elkezdtem edzeni, az évek során az edzőm gyakran
próbált olyan dolgokra megtanítani, amik segítik egy-egy gyakorlat hatékonyságát,
mint például, hogy bizonyos módon álljak, gyakorlat közben ne engedjem le a vállam,
vagy ne hajtsam le a fejem, hanem tartsam egyenesen. Néhány dolog két-három
emlékeztetés után máris a szokásommá vált, de van olyan is, amire még hat év
után is figyelmeztetni kell. De már elhatároztam, hogy nem adom fel, akármilyen
sokáig is tart, hogy elsajátítsam.
Az egyik, amit a legnehezebb volt megjegyeznem, hogy ne csináljam túl gyorsan a
gyakorlatokat. Gondolom, legtöbben szeretnénk hamar túlesni rajta, nekem pedig
amúgy is olyan hódítsd-meg-és-állj-tovább típusú személyiségem van, ezért sok-sok
emlékeztetőre volt szükségem, hogy lelassítsak, és így az edzés az éppen használt
izom számára a kívánt eredményt hozza. Az a jó hír, hogy mostanra, amikor az edzőm
így szól: „Lassíts!” - én már tudom, hogy ezt fogja mondani. Végre már én is
észreveszem, amikor túl gyorsan csinálom, ami azt jelenti, ezen a téren nagyon
közeljárok a győzelemhez. Ez klassz!
A szokások gyakran nem tudatosak, a rossz szokások kitakarításához pedig
tudatosítanunk kell magunkban, hogy ezeket tesszük, majd előrelépni afelé, hogy
tudjunk úgy dönteni, nem tesszük meg őket. Ez egy folyamat, és ha könnyen feladod,
nem fogsz messzire jutni. Hozd meg tehát itt és most a döntést, hogy hosszú távban
gondolkodsz, és kész vagy az eredményért elviselni a szenvedést.
Talán arra vágysz, hogy legyen egy edződ az élet minden területén, aki
figyelmeztet, amikor rosszul csinálod, hogy (ezután) jól csinálhasd. Ha ez igaz, jó
hírem van. Számíthatsz életvezetési tanácsadódra, a Szent Szellemre, aki mindig
emlékeztet, amikor ellankadsz egy jó szokásod gyakorlásában, és kezdesz visszatérni
a régi vágányra. Ő mindent eszünkbe juttat (János 14:26).
Manapság divatos életvezetési tanácsadót tartani. Az életvezetési tanácsadó olyan
ember, aki segít ügyfelének a lehető legjobb módon élni az életét. Tevékenysége az
élet sok területére kiterjed. Biztosan áldást jelent sokak számára, és ha fizetni
akarsz a szolgálataiért, ám tedd, de a legjobb máris elérhető a számodra, mégpedig
a Szent Szellem személyében. Ő mindenre megtanít. Jézus így mondta:
Ama vigasztaló (Tanácsadó, Segítő, Oltalmazó, Közbenjáró, Megerősítő, Bátorító)
pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben [helyettem, hogy képviseljen és
helyettem cselekedjen] küld az Atya, mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe
juttatja (emlékeztet rá, emlékezetetekbe idézi) mindazokat, amiket mondtam nektek.
János 14:26

Hát nem csodás hír ez? Nem kell egyedül próbálkoznunk. Isteni Segítőnk van, Aki nem
csupán emlékeztet arra, hogy mit kell tennünk, de az erőt is megadja, hogy képesek
legyünk rá! Mindenkor támaszkodj Rá! Megígérhetem, hogy ha te nem adod fel, Ő egész
biztosan nem mond le rólad.
Amikor elcsigázottnak érzed magad, és kísértésbe esel, hogy feladd, gondolj arra:
talán már csak egy nap az áttörésig!
Amikor a jobb szokások felépítésének és a rosszak elhagyásának útjára lépsz, kezdd
talán néhány olyannal, ami könnyebb a számodra, hogy a nehezebbek előtt már legyen
egy pár gyors győzelem a tarsolyodban! Ne halogasd a nehezebbeket se túl
sokáig, különben esetleg sosem kerülnek sorra. Valószínűleg azok lesznek a
legnehezebbek, amelyekből a győzelem learatása után a legnagyobb hasznod lesz. Ha
egy ajtó nehezen nyílik, ne menj el rögtön, hanem nyomd erősebben!
Az önfegyelem és az öröm
Habár az önfegyelem nem hoz azonnal örömet, az a célja, hogy végül elvezessen az
örömhöz. Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk. Azt szeretné, ha élveznénk az
életünket, és én személy szerint úgy vélem, ez nem fog bekövetkezni, hacsak el nem
köteleződünk az önfegyelem és önuralom vezette élet mellett. Az, aki nem tud
uralkodni magán, nem boldog ember. Rosszul érzi magát a bőrében, a bűntudat és a
kudarc érzései feszítik, és gyakran zúdítja másokra haragját, tehetetlenségét.
Biztos, hogy sokkal jobb az önfegyelem tanulása során átélni a fájdalmat, mint
megmaradni az állandó rabszolgaság és nyomorúság állapotában a bűn és a romboló
szokások miatt.
Jézus azért jött, hogy bőségesen és teljesen élvezhessük az életet (János 10:10).
Te ezt teszed? Ha nem, annak egy kitakarítandó rossz szokás az oka? Ha a válasz
igen, láss hozzá! A szakértők szerint egy szokás kialakítása vagy kitakarítása
huszonegy-harminc napot vesz igénybe, vagyis mindennap, amikor kitartasz és
nem adod fel, eggyel közelebb érsz a célhoz.
Ne arra gondolj, milyen nehéz új szokásokat kialakítani, hanem inkább a küszöbön
álló örömre és szabadságra! Azt is javaslom, hogy ne számolgasd az új szokás
megjelenéséig hátralévő napokat. Jobb azon gondolkodni, hány napja gyakorolod azt,
amit szeretnél szokásos viselkedésed részévé tenni. Például, ha a cél az, hogy
a cukros rágcsálnivalók helyett önuralmat gyakorolva egészségeseket válassz, akkor
arra gondolj és arról beszélj, milyen távot tettél meg napról napra, hogy sikeres
légy, ne arról, milyen nehéz cukor nélkül élned! Ha naponta hússzor kimondod,
mennyire nehezedre esik, attól csak még nehezebb lesz, attól viszont, ha azt
mondod ki, mennyire örülsz az elmúlt egy, két, három nap sikerének, boldog leszel.
Mint már mondtam, az életünk valóságává válik, amit gondolunk, ezért ügyelj arra,
hogy a gondolataid támogassák azt, amire végső soron vágysz.
A biztonsági zóna
Élhetünk biztonságosan vagy veszélyesen, de ha a biztonságos utat, vagy ahogy én
nevezem, a biztonsági zónát választjuk, akkor önfegyelemre és önuralomra lesz
szükségünk. Ha például szabad szeretnék lenni az adósság terhétől, önfegyelmet kell
gyakorolnom, hogy ne költsék többet, mint amennyi pénzem van. Mivel manapság könnyű
hitelkártyához jutni, az emberek könnyedén túlköltekeznek, mivel lehetőségük van
rá, hogy a holnap bevételét már ma elköltsék. Ha azonban ezt tesszük, mire eljön a
holnap, mi már elköltöttük a pénzünket, ezért folyton kölcsön kell kérnünk.
Végtelen körfolyamat ez, hacsak meg nem tanuljuk, hogy soha ne vegyünk meg valamit,
amit nem engedhetünk meg magunknak. Ha a kényelem kedvéért hitelkártyát szeretnél
használni, rendben van, de minden hónap végén rendezd a költségeket! Ha éppen
most nem tudod megtenni, tedd a céloddá, és kezdj el ezen munkálkodni!
Vannak, akik annyira hozzászoktak a kölcsönből való élethez, hogy még elgondolni
sem tudják, hogy amiről beszélek, az lehetséges; én azonban biztosíthatlak, hogy
nem csupán lehetséges, de ez az egyetlen biztonságos útja az életnek. Lehet, hogy
már mélyen el vagy adósodva, de ne hidd, hogy túl késő tenni ellene. A ma gyakorolt
önfegyelem segít legyőzni a múlt hibáit, ha elég kitartó vagy.
Fenntarthatatlan az életmódod? Néhányan közületek talán időről időre ki is mondják:
„Ezt nem fogom sokáig bírni így”, amikor az életük stressz-szintjéről, az egyre
növekvő méretű adósságról, a testükre rakódó súlyfeleslegről vagy bármely más, az
ellenőrzésük alól kikerült területről van szó. Ha tudod, hogy ezt a viselkedést nem
tarthatod fenn, akkor miért halogatnád az abbahagyását? Ha tovább vársz, azzal nem
lesz könnyebb, sőt, talán inkább nehezebb.
A Szent Szellem pont ma reggel mutatott rá az életem egy területére, ahol nagyobb
önfegyelemre van szükségem. Az évek alatt megtanultam, hogy amikor Isten meggyőz a
hibáinkról, akkor kegyelmet is ad, hogy legyőzhessük őket. Az időzítés fontos!
Fontos, hogy ne a saját időzítésünk szerint cselekedjünk, hanem az Övé szerint. Ha
valamit alkalmasabb időre halogatunk, azt általában vagy meg sem tesszük, vagy csak
nagy nehézségek árán. Ma elkezdtem a felismert területtel kapcsolatban imádkozni,
és tanulmányozni az Igét, hogy megtaláljam a változás legjobb módját. „Most
cselekedj, ne késlekedj!”
Korlátokkal élni
Manapság szeretjük „korlátok nélkül” elképzelni az életünket, de vajon biblikus-e
ez? Nem akarjuk hitetlenségünkkel korlátozni Istent abban, amit az életünkben
megtehet, de ha figyelmen kívül hagyjuk az egészséges és bölcs korlátokat,
katasztrófa elé nézünk. Ha nem állítunk fel határokat, a jó dolgok is válhatnak
rosszakká. Például ha olyan sok időt töltesz másokért élve, hogy nem jut
időd magaddal törődni, jó szándékod végül egészségi, sőt, talán
érzelmi problémákhoz vezet. A határok vagy korlátok az élet minden területén
létfontosságúak. Kijelölésükhöz és tiszteletben tartásukhoz önfegyelem és jó
szokások kialakítása kell. Úgy gondolom, biztonsággal állíthatjuk, hogy az
önfegyelem kéz a kézben jár a jó szokásokkal, csakúgy, mint a fegyelem hiánya a
rosszakkal.
Vannak, akik az önfegyelem szó hallatán összerezzennek. Egészségtelen, önpusztító
mentális hozzáállást mutatnak e képesség iránt. Látnunk kell, hogy az önfegyelem a
barátunk, nem pedig az ellenségünk. Segít azzá válnunk, amivé állítjuk, hogy válni
szeretnék, megtenni, amit mondunk, hogy tenni szeretnénk, és megnyernünk, amire
szavaink alapján vágyakozunk. Megfogalmazni, amit szeretnénk könnyű, és nem is
kerül semmibe - az eléréséhez viszont önfegyelem kell. Az önfegyelem nem akadályoz
meg abban, hogy élvezzük az életet, és azt tegyük, amit szeretnénk, viszont segít
elérnünk azt, amire igazán vágyunk, vagyis a békességet, az örömet, a helyes
kapcsolatokat, és más dolgokat is.
Szeretnünk kellene az önfegyelmet, és életünk társává fogadni. Meg kellene hívnunk,
hogy mindenkor legyen velünk, mert mindig készen áll, hogy távol tartson a bajtól.
Isten Igéje azt tanítja, hogy csak a bolond gyűlöli a fegyelmet.
Az általam ismert kisiklott életű emberek közül a legtöbben nem fegyelmezettek.
Inkább érzelmeiket, mint elveket követve élnek, a bölcsesség pedig távol van tőlük.
Végül a tetteik és mulasztásaik megbánásán kívül semmijük sem marad az életben.
Választhatunk az önfegyelem és a megbánás fájdalma között. A bölcsek megfegyelmezik
magukat, ami azt jelenti, hogy azt teszik ma, ami későbbi életük során
megelégedettséget hoz nekik.
Várakozás
Amennyiben kész vagy alkalmazni az e könyvben lefektetett elveket, várakozással
tekinthetsz a jövő felé. Minden nap az előrelépés kalandja lehet, nem egy újabb
elvesztegetett nap. Minden jó szokás, amelyet kialakítasz, jobbá teszi az életedet,
és megnöveli örömödet.
A saját életemben úgy tapasztaltam, hogy ha nem teszek semmit azért, hogy előrébb
jussak, visszacsúszom. Nem sokáig maradunk egy helyben. Isten mozgásban van, a
sátán úgyszintén, nekünk pedig el kell döntenünk, melyikükkel mozdulunk együtt.
Isten terve az életedre nézve egészen káprázatos, de a sátán azért jött,
hogy öljön, lopjon és pusztítson (János 10:10). Ennek a könyvnek az elolvasása csak
abban az esetben jelent majd segítséget, ha meghozol bizonyos döntéseket, és
kitartasz mellettük, és én azért imádkozom, hogy készen állj erre. Ha készen állsz,
garantálhatom, hogy Istennel együtt verhetetlen csapatot alkotsz!

ÖSSZEGZÉS
Amikor ki akarsz alakítani egy szokást vagy le akarsz számolni egy másikkal, tedd
az alábbiakat:
• Válassz ki egy területet, és fogj hozzá!
• Ne érezd úgy, hogy a sok szükséges változás súlya alatt összeroppansz! A
legjobb terv: egyszerre csak egy dolgot, egyszerre csak egy napot.
• Határozottan körvonalazd, mit szeretnél elérni!
• Imádkozz Isten segítségéért, és nyerd meg!
• Koncentrálj arra, hogy a jó dolgot tedd - ne arra, hogy meg ne tedd, ami
helytelen! (Jóval győzzük le a gonoszt.)
• Ne várj azonnali eredményt! Készülj fel rá, hogy huszonegyharminc napig
kitartasz, vagy tovább is, ha szükséges!
• Találd meg az emlékeztetés legjobb módját, hogy eszedbe jusson a kialakítandó
új szokás:
1. Ragassz fel emlékeztetőket jól látható helyekre!
2. Bízz a Szent Szellemben, Aki figyelmeztet, amikor letérsz a helyes útról!
3. Kérd meg egy barátodat vagy a családod egyik tagját, hogy figyelmeztessen, ha
visszatérsz a régi szokásodhoz!

• Gondolataidat és szavaidat hozd összhangba a céloddal!

• A siker minden egyes napját ünnepeld meg!
• Ha hibázol, rázd le magadról a csalódottságot, és haladj tovább előre!
• Ne csüggedj a még előtted álló üt miatt!
• Soha ne add fel!

Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká válnak!

Vigyázz a szavaidra, mert tettekké válnak!
Vigyázz a tetteidre, mert szokásokká válnak!
Vigyázz a szokásaidra, mert jellemmé válnak!
Vigyázz a jellemedre, mert a sorsoddá válik!
Ismeretlen szerző