I-II.

declinatio
Tehát a főnév az I. főnévragozáshoz tartozik ha a szótárban:
 -A, -AE alakot látunk,
s a II. főnévragozáshoz tartozik, ha a szótárban:
 -US, -Ī,
 -UM, -Ī,
 -ER, -Ī,
 -IR, -Ī alakot látunk.

 Tehát az I. főnévragozáshoz -A végű főnevek tartoznak. Ezek szinte mindig nőneműek.

Kivételként hímneműek az -A ra végződő "férfias" foglalkozások nevei, egyes férfi
személynevek, valamint a Hādria helynév - ezek hímneműek.
- A II. főnévragozáshoz -US, -UM, -ER, -IR végű főnevek tartoznak. Az -UM végű,
II. főnévragozáshoz tartozó főnevek kivétel nélkül semlegesneműek. Az -US, -ER, -IR
végű, ide tartozó főnevek szinte minden esetben hímneműek, azonban itt vannak
kivételek is. Nőneműek az országnevek, a városnevek, szigetek nevei, a legtöbb
növény neve, a legtöbb drágakő neve, egyes görög eredetű szavak, valamint az alvus,
carbasus, colus, humus, vannus szavak. A semleges nemű kivételek pedig: pelagus,
vīrus, vulgus.

 Ide tartozik szintén a melléknevek kisebb része, mégpedig oly módon, hogy a
melléknév nőnemű alakja az I. melléknévragozás szerint ragozódik, míg a hímnemű és
a semlegesnemű alak a II. melléknévragozás szerint.
 A végződéseket tekintve, az I. melléknévragozás teljes egészében egyezik az
I. főnévragozással, a II. melléknévragozás pedig teljes egészében egyezik
a II. főnévragozással, tehát csak egyszer kell megtanulni ezeket a végződéseket.

 Az -ER végű főnevek és melléknevek két csoportra oszlanak. Egyik részüknél az -E

kiesik az egyes szám alanyeseten kívüli összes többi esetben, másik részüknél nem
esik ki. A szótárból tudhatjuk meg, hogy az illető szó melyik csoportba tartozik,
ugyanis a szótárban jelezve van az egyes számú birtokos eset a főnevek szótári alakja
(egyes szám, alanyeset) után. Melléknevek esetek pedig a szótári alak (hímnem, egyes
szám, alanyeset) után szerepel a nőnemű és a semlegesnemű alak, melyekből látszik,
hogy van-e E-kiesés. (Sok esetben, ha nincs E-kiesés, a szótár csak a hímnemű alakot
közli.)

1
Megjegyzések:
 deA, fīliA, lībertA, stb. - többes szám részes és határozó esetben előfordul a
deĀBUS, fīliĀBUS, lībertĀBUS alak is, ennek oka a szó hímnemű változatától való
különbségtétel,
 a familiA szó esetében előfordul a familiĀS forma is egyes szám birtokos esetben,
 egyes szavak esetében a többes szám birtokos esetben előfordul az -UM rag is,
különösen mértékegységeknél, pénznemeknél,
 a -VUS, -VUM, -QUUS végű szavak esetében az egyes számú ragoknál az U hang
helyett O is szerepelhet,

2
  -IUS és -IUM végű főneveknél az egyes szám birtokos esetben a szótő utolsó I betűje
kieshet, azaz a kialakuló -IĪ helyett -Ī lehet a szó vége,
 a deUS szónál a többes számban a következő alakok is lehetségesek: alanyeset dĪ,
birtokos eset deUM, részes és határozói eset dĪS.

Továbbá van 9 speciális melléknév - ūllus, nūllus, uter, sōlus, neuter, alius, ūnus, tōtus, alter
-, melynek a ragozása kicsit másképp alakul, íme:

Vegyük észre, hogy ragok valójában néhány típusra vezethetők vissza:

 Jegyezzük meg, hogy az -US és -UM alapvégződés esetében a többi rag ezen
alapvégződés helyére kerül, míg az -ER és -IR alapvégződés esetében az alapvégződés
utánra kerül. Ha ezt megtettük, észleljük, hogy a végződések ugyanazok.
 Szintén észleljük, hogy nincs semmilyen különbség a főnévek és a melléknevek
végződései között. Azaz nem kell ezt sem megtanulnunk.
 Jegyezzük meg, hogy többes szám részes és határozó esetben mindig azonosak a
ragok.
 Jegyezzük meg, hogy semlegesnemben mindig azonos az alanyeset és a tárgyeset,
mind egyes, mind többes számban.
 Jegyezzük meg, hogy a 9 speciális melléknév esetében csak az egyes szám birtokos és
részes esetben rendhagyóak a ragok, jegyezzük meg, hogy minden nemben azonos a
birtokos rag és ugyanígy minden nemben azonos a részes rag.
 Jegyezzük meg, hogy a 9 speciális melléknév egyikének a semleges nemű alakja
rendhagyó: alius, alia, aliud.
3
Ezek után az I. és a II. főnévragozásról és az I. és a II. melléknévragozásról valójában csupán
a következő táblázatot kell memorizálni: