IX.

FEJEZET

A GYERMEKEK / GYERMEKEK SZOCIÁLIS-PROFESSZIONÁLIS

INTEGRÁCIÓJÁRA VONATKOZÓ FELELŐSSÉGEK, ELŐZETESEK ÉS
KAPACITÁSOK KÉPZÉSE ÉS FEJLESZTÉSE

1. A kézi készségek jellemzői és szerepe a szakképzéshez szükséges fő készségek és

képességek megszerzésében.
2. Képességek a készségek felkészítésére az életre.
3. A gyermekek / fiatalok társadalmi-szakmai integrációja az ESC-kkel

1. A kézi készségek jellemzői és szerepe a szakképzéshez szükséges fő készségek és

képességek megszerzésében.

A speciális iskolában a tanulók csoportjában meglévő különbségek nemcsak a

kompenzáció és a helyreállítás lehetőségeit, hanem a munkafolyamatba való integráció módját,
stílusát és munkaképességét is jelzik.
Így a legtöbb mentális gyengeség a munkafolyamatban nyilvánvaló tehetetlenséget és
fixitást mutat, amely korlátozza a helyettesítési akciók lehetőségét; ugyanakkor fenntartják azt a
nyilvánvalóan hajlamos tendenciát, hogy egyszerűbb és primitív módon dolgozzanak a nehéz
tevékenységekre. Hozzáteszem, hogy a hiányosságok munkájában a tehetetlenség szorosan
összefügg a debilitás mértékével.
Továbbá a mentális gyengeségnek kevés a megértése a tevékenység céljairól, nem mutat
bizonyos szakmai érdekeket.
Különleges tanulók, akiknek normális mentális értelem korlátozása negatív reakciókat
felé munka többnyire exogén sora hiányos oktatás vagy a családi környezet negatív behatások
antescolar. A viselkedésbeli zavarokkal küzdő hallgatók (pl. Pszichopaták) fő problémája a
viselkedési instabilitás és a munkafolyamat, a gyakorlati és produktív tevékenység megteremtése
és megnyilvánulása.
Egyéb szempontok, amelyeket figyelembe kell venni, és ahhoz a nem tudományos
módszerhez kapcsolódnak, amelyben a speciális iskolai hallgatók szakmai ismeretekkel és
hozzáállással rendelkeznek a jövő szakmájához, az alábbiak szerint:
- a hallgatók többsége már előre megfogalmazta véleményét a követendő
munkáról. Legtöbbször a javaslatnak meghatározó szerepe van.
- speciális diákok kerülnek olyan helyzetbe, így a szakmai törekvések és érdekek
szempontjából hangsúlyos társadalmi elszigeteltség, hogy mind megzavarják a normális fejlődési
lehetőségeket, valamint további tevékenységének integrációja teljesítenek az iskolai
tanműhelyekben.
- a fogyatékkal élők képzése még mindig kimondottan leíró, intellektualista és távoli
jellegű a gyakorlati-produktív tevékenységből, amely viszont egyoldalú és nem ösztönző az
iskola hallgatói számára.
- a társadalmi rend, a módját, hogy érvényesíteni tudja a legmegfelelőbb
társadalmi, azok ismertek hiányosságokat.
- nincsen rendszeres és egységes képzés a stabil munkatapasztalat speciális iskola
hallgatóiban, ami a folyamathoz és a munka eredményéhez kapcsolódó affektív pozitív
tapasztalatokhoz vezet.
 Az általános képzés mind a műszaki fejlődés követelménye, mind a jó szakmai képzés
alapeleme. Minden szakma számára az általános kultúra szükséges alapja mind a tudás, mind a
készségek révén, amelyen alapul a specialitás tudása és készségei, valamint az általuk létrehozott
szellemi tulajdonságok, amelyek szélesítik a hallgató szakmai horizontját. Az elméleti képzésnek
meg kell előznie a szakmai képzést.
Az elméleti képzésnek egy jó szakember kialakításában betöltött fontos szerepét a
pszichológusok magyarázzák az általános kultúra széles átviteli kapacitásán keresztül. Az
általános kultúra tudása és készségei megkönnyítik bármely szakma tudásának és szokásainak
megszerzését, maguk is modellezhetők és a szakmai követelményekhez igazíthatók.
Az iskolai tudással a fiatalok általános orientációt nyújthatnak a termelésre, vagy egy
meghatározott szakmára irányulhatnak. Ismerete speciális elemek, amelyeket elfoglalt fiatalok
középiskolák szakosodott műszaki és szakiskolák, amellyel tudják alaposan szakmai
problémákat, hogy úgy döntött, - egy, az elméleti alapját speciális oktatás.
A hallgatók ismereteit a gyakorlatban való használatra szánt készségek és készségek
kísérik: eszközök és gépek kezelésére, alkalmazkodásra és alkalmazkodásra a
munkafolyamathoz, gondozáshoz és javításhoz stb.
A szellemi fogyatékos embernek nehézséget kell nyújtania a munkatapasztalatok
kialakításában mind az iskolázási időszakban, mind pedig a munkafolyamatban a termelésbe
való integráció után.Ezek a nehézségek a saját tevékenységének szervezéséhez, a ritmushoz, a
sebességhez és a dolgok minőségéhez kapcsolódnak. A munka hatékonyságának mennyiségi és
minőségi csökkenése nehézségekbe ütközik a szellemi fogyatékosok társadalmi-szakmai
integrációjának folyamatában.
A speciális oktatás célja a biológiai és pszichológiai potenciál kihasználása, a szellemi
fogyatékossággal élő személy fizikai és szellemi fejlődésének ösztönzése és javítása, az
önfenntartó életre való felkészülés és a társadalmi-szakmai integráció elősegítése. A szellemi
fogyatékossággal élő ember értékének maximalizálásával, fejlődésének korlátain belül megértjük
a tudás valamennyi fázisának kialakulását kezdettől a motricumig, és az érzelmi, az akarati és a
személyiség egészével végződnek.

2. Képességek a készségek felkészítésére az életre.

A társadalmi adaptáció az a folyamat, amelynek során egy személy vagy egy társadalmi
csoport képes új társadalmi környezetben élni, viselkedésüket az új környezet követelményeihez
igazítva. Az integráció olyan cselekvés egy ember számára, amely magában foglalja az egyén
potenciáljának és tulajdonságainak folyamatos átalakulását és szerkezetátalakítását, amely
lehetővé teszi a környezet megismerését, a régi sztereotípiák megváltoztatását és az új
helyzethez, a tudáshoz és a szálláshoz való egyeztetést, a munka sajátosságait stb. . Az integráció
folyamata olyan komplex cselekvés, amely a személyiségrendszer elemeinek és a társadalmi
rendszer elemeinek fúzióját hozza létre, meghatározva a fejlődés dinamikáját azon tényezőkön
keresztül, amelyek a csoporthoz tartozó erkölcsi, szellemi, kulturális (családi, iskolai, közösségi
intézmények stb.) szociális.
Ami a közösséget illeti, beavatkoznia kell, elfogadva az elégtelen gyermeket anélkül,
hogy megítélné. Gyakran a fizikai hiányosságokkal küzdő gyermek, a szülők és testvérek az
előítélet és a kritika áldozatai. Ezek a reakciók a nyilvános tudatlanság és a félelem miatt
keletkeznek, és a szakemberek feladata az ellentmondások megoldása.
 A társadalmi alkalmazkodáshoz és az integrációhoz szükséges készségek és
kompetenciák a gyermekek készségeinek folyamatos tanulásában és képzésében játszanak
szerepet a különböző élethelyzetekben . A társadalmi alkalmazkodás és beilleszkedés
folyamatára vonatkozó általános megfontolások lehetővé teszik a gyermek sajátosságaihoz és
sajátosságaihoz kapcsolódó oktatási programok elemzését és tervezését. A CES gyermeke olyan
oktatási programokból részesül, amelyek elsősorban terápiát és helyreállítást nyújtanak, ezáltal
megkönnyítve annak alkalmazkodását és a társadalomba való beilleszkedését.
A személyes és társadalmi autonómia általános programjának szerkezete a következő
általános célokon alapul:
- a szociális készségek képzése és fejlesztése, amely nagyfokú pszichoszociális
érettséghez vezet;
- pszichomotoros és kézi készségek képzése és fejlesztése, amelyek fokozzák a
személyes autonómiát;
- a saját személy helyes, objektív és pontos megítélése;
- az érzékenység és az érzelmi egyensúly megismerése az önbizalom
garantálása és a saját érzéseinek és érzéseinek kifejezése a másokkal való kapcsolatokban;
- a különböző társadalmi kontextusokban az emberek elfogadásának és
tiszteletének megnyilvánulása;
- tevékenységek szervezése és ütemezése, hogy lehetővé tegye a közművek és
szolgáltatások helyes és civilizált használatának önszabályozását és oktatását.
Az oktatási, képzési és személyes és társadalmi autonómia viselkedésének módszertana
a következő koordinátákra épül:
- a személyes és a társadalmi autonómia viselkedése (öngondoskodó és
öngondoskodó magatartásformák, adaptív viselkedés a mindennapi élethez, társadalmi
viselkedés) kialakulásának területei;
- az egyes területek oktatási-terápiás célkitűzéseinek megfogalmazása;
- az egyes területek oktatási-terápiás beavatkozási programjainak kidolgozása, a
gyermek fejlődésének időrendi szintjétől és szintjétől függően;
- programozási tevékenységek és feladatok minden gyermek számára;
- értékelés (kezdeti, folyamatos / közbenső, végleges);
- javaslatok a jövőbeli tevékenységek javítására.

Păunescu C, úgy véli, hogy az integrált helyreállítási komplex terápiás modellnek a

következő tartalma van:

A pszichoterápiás
Helyreállítási programok
komplexum

Reduktív
és dekonfliktívpszichoterápia Szerkezetátalakítási és képjavító programok
Viselkedési pszichoterápia
Pszichomotrikus terápia
Kinestetikus terápia
tehát
Kognitív terápiák
Ludotherapy
Intrapszichológiai és interperszonális feszültség csökkentésére irányuló
programok
Relaxációs programok (Schultz autogen training)
A tanuláshoz való reaktivitás csökkentésére irányuló programok
Interperszonális értékelési programok
Önfrissítő programok
Sugárzási és meggyőzés programjai
Deszenzibilizáló vagy rendszermentesítési programok
Pozitív kondicionáló programok
Szerkezetátalakítási programok
Működési kondicionáló programok
Modellezési programok megfigyelésen alapuló tanuláson alapulnak
Percepciós-motoros struktúrák és viselkedések tanulására és
fejlesztésére irányuló programok
Programok a szervezeti struktúra reprezentációjának átszervezésére és
átszervezésére
Programok a szervezési folyamat és a tér-időbeli orientáció átalakítására
és átszervezésére
Az oldalirányú (újra) oktatási programok
Programok az űrlap és a szín érzékelési struktúrájának azonosítására és
megkülönböztetésére
Differenciált kinetterápiás programok
A mimico-manager komplex szerkezetátalakítási és fejlesztési
programjai
Reedukációs programok és gyakorlati készségek fejlesztése
Különféle foglalkozási terápiák igazodnak a gyakorlati tevékenységek
típusaihoz
Komplex programok a kognitív folyamatok szerkezetátalakításához
A tudásfolyamatok átszervezésére szolgáló programok
Az interperszonális tapasztalatok önismerete és jelentése
Különféle foglalkozási terápiák igazodnak a gyakorlati tevékenységek
típusaihoz
Differenciált programok az affektivitás szerkezetének átalakításában és
átalakításában, valamint a játékban való kapcsolatok
Empátiát ösztönző programok
Differenciált orientációs programok és a társadalmasság fejlesztése

Expressziós terápiák
Pihenés és dekonfliktualizáció programok művészi tevékenységek révén
Plazma terápiás programok
Test kifejezés és euritmy programok
Verbális kifejezésterápiás programok
Zeneterápiás programok

Szocioterápiás programok
Az elsődleges és másodlagos csoportos kapcsolatok
Csoportos pszichoterápia
szerkezetátalakítására szolgáló programok
Dramatherapy programok

A konfliktusmegoldó programok integrálása

Az integratív személyiség és
Szociális modellezési programok
a társadalmi kapcsolatok
I tr tanítások fejlesztési programok integrálása a személyiség a személy
pszichoterápiája
károsodott értelmi

Összegzésképpen az oktatási-terápiás cselekvés integratív elve arra kötelezi őket, hogy

aktívak legyenek oktatási anyagokat minden tekintetben kihasználva annak következtében, hogy
ezek a terápiás kategóriák nem kezelhetők külön-külön. A sajátos nevelési igényű tanulókkal
folytatott tevékenységet végző pedagógusnak minden olyan terápiás technikát kell használnia,
amely a szellemi nevelés területén a tudás megszerzését és képzési készségeket alkalmazza, azok
számára, akik a mozgást terápiás tényezőként használják a testnevelés, a művészoterápia és a
meloterápia területén, kielégítve az elveket esztétikai oktatás. Ez magyarázza az egészségügyi
hálózatban a klinikai pszichológus által végzett oktatási-terápiás beavatkozási folyamatok, az
oktatási intézmények iskolapszichológusa vagy a terapeuta-terapeuta közötti terápiát, akiknek a
terápiás technikákat az oktatási környezetben kell felhasználniuk.

3. A gyermekek / fiatalok társadalmi-szakmai integrációja az ESC-kkel

Társadalmunk egyik legfontosabb értéke, hogy minden állampolgárnak produktív

munkája van, és tisztességes fizetést kap munkájukért. A fogyatékkal élők számára a
társadalmilag hasznos polgárgá válás leghatékonyabb formája a normális munkavégzés, vagy
nagyobb vagy kisebb mértékben, mindenki lehetőségeinek megfelelően. Ezen érték szerint a
fogyatékossággal élő emberek, akik produktív tevékenységeket kívánnak végezni, lehetőséget
kell kapniuk arra, hogy munkát vállaljanak anélkül, hogy lemondtak más jogokról vagy
előnyökről, amelyek elfogadható életszínvonalat biztosítanak számukra.Feltéve, hogy ezek az
értékek társadalmi elszámoltathatóságot eredményeznek, hogy a foglalkoztatási és támogatási
szolgáltatásokat a szokásos vagy a lehető legszigorúbb környezetben kínálhassák.
Ami a professzionalizálás és a foglalkoztatás lehetőségeinek / lehetőségeinek a
megadásáról szól, akkor követnie kell a következő elveket:
a) Egyéni választás - a fogyatékkal élőket be kell vonni minden olyan döntéshozatalba,
amely hatással lehet az életükre; tiszteletben kell tartani preferenciáikat, és ösztönözni kell azok
integritását, méltóságát és személyes fejlődését, és a tanácsadói szolgáltatások, a tanácsadás és a
produktív tevékenységekbe való beilleszkedés nem lehet más, mint a fogyatékkal élők számára;
 b) A munkakörnyezet minél közelebbi biztosítása a normához - a hiányos személynek
olyan környezetben kell dolgoznia, amely lehetőséget kínál a hiányos közösségbe való
beilleszkedésre, és ugyanazokkal a foglalkoztatási feltételekkel rendelkezik, mint ezek (jogok,
kötelezettségek, juttatások stb.);
c) támogató szolgáltatások nyújtása - a támogatás mértékének és típusának
rugalmasnak és időben korlátozottnak kell lennie, attól függően, hogy az adott személy igényei
milyen mértékben képesek termelékenyen értelmes és releváns szakmai tevékenységet létrehozni
egy adott társadalmi környezetben;
d) a fogyatékkal élők foglalkoztatására irányuló stratégiák kidolgozása; olyan
programok kidolgozása, amelyek a termelési egységek felvételét vagy az önfoglalkoztatás és /
vagy védelem feltételeinek megteremtését segítik elő;
e) partnerségek kialakítása a vállalkozásokkal - a fogyatékkal élők (úgynevezett bérlő
monitorok) szolgáltatásaival rendelkező vállalkozásoknak együtt kell működniük a
vállalkozásokkal, a cégekkel vagy a termelőegységekkel, hogy meghatározzák a megfelelő
munkahelyeket a szakmai szinten, a hiányosságok típusát és súlyosságát ;
f) Együttműködés más ügynökségekkel - megyei / helyi szinten - a különböző
ügynökségek közötti megállapodásoknak úgy kell irányulniuk, hogy ne korlátozzák az iskolából
a felnőtt életre való átmenet lehetőségeit.
A nem korlátozó jellegű szakmai környezetben az oktatási, szociális vagy
foglalkoztatási támogatásnak támogatnia kell a fogyatékkal élők egyéni fejlődését; így növelheti
az önállóság és személyes függetlenség mértékét, a közösség integrációját és ezen emberek
valorizációjának mértékét. Annak érdekében, hogy a lehető legkevésbé korlátozó környezetben
nyújtsanak szolgáltatásokat, a szervezett szervezetek, központok, intézmények vagy
ügynökségek számára ajánlatos elemezni a kínált szolgáltatásokat és programokat, hogy a
tervezett tevékenységek magukban foglalják a fogyatékkal élők rokonai számára is: család vagy
gondviselők, tanácsadók vagy más szakemberek kategóriái.
Továbbá a fent említett tényezőknek foglalkozniuk kell a minőségi előírások
kidolgozásával is, amelyek lehetővé teszik a szakmai gyakorlat megkülönböztetését. A szakmai
előírásoknak lehetővé kell tenniük a munkaintegrációs programok jobb programozását, és elő
kell segíteniük a programvezetők és a résztvevők önelemzését, hogy szigorú tervezés valósuljon
meg, amely tükrözi a fogyatékkal élők pályaválasztási tanácsadásának és elhelyezésének
valóságát . A szociális szolgáltatások programjainak kialakításához, kidolgozásához és
elemzéséhez szükséges szabványrendszer kidolgozásának első lépése a legfontosabb várható
hatások azonosítása a kedvezményezettek számára. Természetesnek kell lenniük, és lehetővé kell
tenniük a programmenedzser számára, hogy kulcsfontosságú referenciaként használja fel azokat
a műveletek és munkafolyamatok strukturálását az intervenciós programon belül.
A legfontosabb várható hatások a következők:
- a fogyatékossággal élő emberek előnyeinek növelése, akik szolgáltatásokat és / vagy
programokat kapnak a felhatalmazás, a rehabilitáció és a szakmai integráció érdekében;
- lehetővé tenni a közösségen belüli intézményekkel való kapcsolatok fejlesztését és
fejlesztését;
- támogatja az intervenciós programok hatékonyságának javítását;
- válaszolni kell a szociálpolitikák nemzeti, regionális és helyi szinten meghatározott
prioritásaira.
 A beavatkozási programokat az aktív korú fogyatékkal élők számára tervezték, és valódi
lehetőségeket vontak be a munka középpontjába, megkülönböztetve a három célcsoportot:
- t a fogyatékkal élők és veleszületett vagy szerzett rendellenességek gyermekkorban, és
még soha nem dolgoztak;
- olyan személyek, akik baleset következtében fogyatékossá váltak,
- Krónikus fogyatékossággal élők, akik fogyatékossággal járnak.
A felhatalmazás kifejezés olyan eljárásokra és beavatkozásokra utal, amelyek egy
személy támogatására szolgálnak annak érdekében, hogy elérjék a mentális, fizikai és társadalmi
fejlődés lehető legnagyobb szintjét a funkcionális hatékonyságot meghatározó képességek és az
egyén autonómiájának fokozatos növekedése révén .
A rehabilitáció a globális és folyamatos beavatkozási folyamatra utal, amelynek célja a
fogyatékkal élők támogatása a személyes fejlődés és a teljes integráció folyamatában, jól
meghatározott célok révén.
A helyreállítási módszerek olyan szakmai / uni- / multidiszciplináris beavatkozások,
amelyek közvetlenül a hiány által érintett személynél járnak el. A támogatási szolgáltatások közé
tartoznak a beavatkozások minden formája, amelyek közvetlenül a fizikai és közvetett
környezetben hatnak a társadalmi környezetre, a fogyatékossággal élő személy rehabilitációja és
integrálása céljából.
A szakmai integráció / integráció A munkatevékenységekben megértjük a munkáltatók
által a fogyatékossággal élők számára biztosított technikai és pénzügyi támogatás összegét a
munkahely azonosítása, adaptálása, fenntartása és javítása céljából.
A támogatási, tanácsadási vagy intézményi kifejezések meghatározzák az ügynökség
vagy a szervezet által a fogyatékossággal élő személy és családja közötti kapcsolatokat.
Annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők szakmai beilleszkedése érdekében
beavatkozási programot hozzanak létre, a következő minőségi mérföldkövekre van szükség: két
részre osztva:

1. Az első rész általános szabályokat tartalmaz a programok szervezésére:

a) Programirányítás / koordináció - elemzi az alkalmazott adminisztratív modellt, a
tevékenységeket irányító értékeket, a szervezeti felépítést, a személyzet képesítését stb. ;
b) a program meghatározása ; a stratégia és az erőforrások azonosítja a célcsoportot,
az igényeket, a javasolt célkitűzéseket, az alkalmazott technikákat és módszereket, a
rendelkezésre álló eszközöket és az együttműködési programokat;
c) kezdeti értékelés és szolgáltatások - a nyújtott szolgáltatások meghatározása a
kedvezményezettek szükségletfelmérése alapján;
d) programtervezés és értékelés - leírja a program tartalmát és az értékelési rendszer
jellemzőit, amelyeket az elért eredmények és a kitűzött célok összehasonlítására használtak.
2. A második rész szakmai szabályokat tartalmaz a fogyatékkal élők szakmai
integrációját célzó programok megvalósításához:
a) a program tartalmának előnyeit élvező emberek értékelése és diagnosztizálása - a
személy valós képességeivel, az oktatási pályával, a motivációkkal és a szakmai preferenciákkal
kapcsolatos szempontok , a társadalmi integráció iránti igény és a meglévő foglalkoztatási
lehetőségek;
 b) Funkcionális felhatalmazás / rehabilitáció - Olyan felhatalmazási / rehabilitációs
folyamatok meghatározása, amelyek összehangolt szolgáltatási programot képeznek a
fogyatékkal élők kezelésére és családtagjaik tanácsadására; meghatározzák a személyes és
társadalmi alkalmazkodást célzó cselekvések sorát, és olyan programot hoznak létre, amelynek
célja a kedvezményezettek által megszerzett funkcionális képességek fejlesztése és gyakorlása
annak érdekében, hogy képes legyen felnőtt szerepet játszani a közösségben;
c) szakmai és szakmai tanácsadás és képzés - a szakmai orientációval és a hatékony
formai tevékenységgel kapcsolatos szakmai készségek fejlesztése, a munkaerőpiacra való
beilleszkedés lehetőségeinek megfelelően, a produktív munkavégzésre hajlandó személy
szakmai alkalmasságával és motivációjával;
d) Alkalmazkodás és a munka beilleszkedése - Meg kell határoznunk egy átmenetet a
szakmai vagy szakmunkásképzés és a védett vagy félig védett foglalkoztatás között, tekintetbe
véve, hogy időben korlátozottnak, szisztematikusnak és az optimális szakmai fejlődéshez kell
igazodnia;
e) védett foglalkoztatás - a különleges foglalkoztatási intézkedések esetében
alkalmazandó eszközök;
f) támogatással történő felvétel - a támogatással járó felvételi akciók esetén
alkalmazandó eszközök
g) a hétköznapi vállalkozások / cégek programjai - olyan tevékenységekből állnak,
amelyek segítik a munkakörnyezet tudatosítását ezen egységekben.