Cluj-K olozsvár 1927. julius 3. XIII. évf. 13. szám .

PASZTORZUZ
SZÉPIRODALMI ES M ŰVÉSZETI KEPES FOLYÓIRAT
, < X = ^ S S Z E K K E S Z T IK g3S S 3= S > ,
apiiiiy ía io s - oyaiiay domomís. nYttaov t v m s . i u m i w i k sandob

A mi rendeltetésünk.
„Úgy látszik, minden nemzetnek különös rendeltetése van az em beriség történetében, m ely
b izto sítja fennm aradását“ — m ondotta egy alkalom m al Deák Ferenc — a m agyar nép hivatásáról
elm élkedve. Sokáig gondolkodtam, hogy a mi nem zetünknek mi lehet m issziója? S ú gy láttam tör­
téneteinkből s úgy látom m ostani helyzetünkből, hogy nekünk a z i g a z s á g é r t kell élnünk és
küzdenünk s a vallási, nem zetiségi és társadalm i osztályok közt az igazságot kell diadalra ju tta t­
nunk. S fennmaradunk, sőt szép jövő áll előttünk, ha mi rendeltetésünkhöz, az igazság szolgálatá­
hoz, hívek maradunk. — H a fájdalm as is, nyíltan, nem vita tk o zva a kérdés felett, hogy igazságo­
sán-e va g y nem, kom olyan be kell ismernünk, hogy a világháború történelm i ítéletében mi arról
kaptunk végzést, hogy nemzetünk, m int im perium gyakorló nép, a világ közvélem ényének akkori
tanúsága szerint, nem töltötte be elég híven azt a rendeltetést, m ely az igazság, a nem zetiségek és
társadalm i osztályok közötti igazság érvén yesítése szolgálatában reá várt. Ezzel szem ben a román
nem zet kapott egy felem elő ítéletet aspirációi elism eréséről s egy nagyszerű h ivatást, hogy g yö ­
nyörű országában hívebben érvén yesítse azt az igazságot, m elynek körvonalait a kisebbségi jogok
nem zetközi statuálásában rajzolták meg. Ma az a mi rendeltetésünk, hogy ennek a több, teljesebb
igazságnak érvén yesítését kérjük. Sem m i egyebet, csak ezt. Nem akarhatunk a magunk szám ára
különleges helyzetet, csak osztatlan, egyform a jogokat, egyenlő elbánást s kultúrális szem élyisé­
günk m egfelelő kibontakozásának lehetővé tételét. M indaddig, óm ig ez be nem következik, v a ­
gyunk a szenvedő igazság s ha bekövetkezik, leszünk a boldog igazság. A román népnek pedig az
lesz az igazi dicsősége, hogyha az egész világ elő tt példát statuál a népkisebbségi kérdések igazsá­
gos m egoldásával.
A z igazság eme alázatos szolgálata azonban nemcsak a mi rendeltetésünk. E szolgálatban
egyesülniük kell elsősorban azoknak, akik életlehetőségeiket sem az erőben, sem a hatalomban nem
kereshetik, hanem m egújulásukat az általános, összefogó em beriségi eszm ények teljesebb érvé­
nyesülésétől várhatják. A szász közélet egyik vezető harcosa tette vo lt a háború fergeteges idejé­
ben a következő kijelentést: „Ember, nép, nemzet, nagy birodalm ak és m egint emberek vágyódnak,
hogy a vérből virág keljen, hogy az emberi ész m egtalálja azt az útat, am elyen em ber ember
m ellett haladhat, anélkül, hogy az egyik a m ásikat a sáncba lökje. Legyen az az út a társadalm i
béke, az államok békéje, va g y az em beriség békéje.“ M indnyájunknak áldott rendeltetése ke­
resni és m egtalálni azt az útat, az igazság és békesség útját, m ely a jelenvaló élet szakadékain át
egy m egértőbb jövendőhöz vezet.
A politikai találkozások, összefogások fe le tt áldásos hatásában igazán sok eredm ényt ígérő
elindulás vo lt ezen az úton az a berlini néprajzi kiállítás, m elyen a szász rendezőség a három
erdélyi nem zet szám ára ünnepies kultúrtalálkozást hozott létre. íg y cserélődnek ki nemcsak az
értékek, de talán-talán a szivek is. Íg y ism erjük meg és értjü k meg egym ás lelkét s a lelkűnkben
élő igazságokat. É ha igazságaink kölcsönös m egértésre találnak, a tévedések, elfogultságoktól
m egtisztu lt igazságok között létrejön a béke, a m egértés is.
A román közélet egy vezérharcosa a békeszerződések m egkötése után azt m ondotta, hogy
eg y ezer éves per dőlt el ezzel. Mi azonban azt gondoljuk, hogy ezeréves pereskedések után igazán
elérkezett az ideje annak, hogy m egpróbáljuk a m ásik útat. M egpróbáljunk élni békességben, eg y­
más jogainak és érdekeinek becsületes elismerésében. A zt hisszük, hogy egy ilyen próba nem ezer
év alatt, de pár évtized alatt ezt a term észeti javakban annyira gazdag országot igazán áldott,
boldog szülei házzá tudná átváltoztatn i, m elynek oltalm azó fedele alatt a haza minden gyerm eke
m egelégedettnek érezné magát. Mi azt hisszük, hogy e cél felé a közös találkozással, m ajd testvéri
kézfogással az első lépést m egtettük s igazán hozzákezdhetünk nagy rendeltetésünk feladatai­
nak betöltéséhez.
V ásárhelyi János.
 — 290 —
A völgytől a csúcsig.
I rta : Kacsó Sándor
A völgyben már nem nőtt s nem is forgott a fák
körül az árnyék, hanem megpihent csendesen s percről-
percre sűrűsödött.
A völgy mögött sziklás csúcs ágaskodott. A tetején
kereszt tárta kétfelé fekete fakarját, . mintha száraz
mellére akarná ölelni a visszanéző maradék napsugárt.
A csúcson még sütött a Nap, de sebesen közeledett
az este. Mélyszínű barna foltok ömlöttek be a hegy­
oldalon. Vigyázatlanul jöttek, nem keresték a lefelé
szaladó ösvényt s a mélyben, a szalmafedeles ház körül
maguk alá törött a lábuk: megkuporodtak s a fájdal­
mukból nyöszörgő hangú szél született, amit a halandó
ember sietve zárt ki ajtón, ablakon.
Őszi szél volt, alattomos.
Fogát belülről vágta az ember testébe s akiben
megkapaszkodott, annak egész télen zörgött a melle,
hogy felrémült tőle az oldalánál alvó kicsi gyermek,
éjszakánkint.
A szalmafödeles házban anyó meggyújtotta a mé­
csest. Apró köhögések csiklandozták a torkát, azért
összébb húzta vállán a hárászkendőt s úgy vette elő a
bibliát.
Sokáig olvasott előbb s amikor kellőleg kitanul­
mányozta a szent levelek közül a szorgalmas Ruth
épületes történetét, megoldotta fonnyadt derekán a
szoknyakötőt.
Keresztet is vetett hirtelen, mert valahonnan iszo­
nyú csúful hirdette egy kuvik, hogy valamelyik szom­
szédba benéz már az ablakon a meredtszemű halál.
— Biza, jól járna szegény komámasszony, — mo­
tyogta, — ha megkönyörülne rajta a fölséges Isten.
A jóindulatú fohászkodás imádságszámba ment s
ez megnyugtatta. Magára húzta a szakadozott rongy­
pokrócot s iménti gondolata baktatott csendesen a kö­
zeledő álom előtt.
— Igazán! Komámasszony, szegény, csak vonszolja
már magát, mert a menye, az a rosszféle, ördögigézéssel
rontja a házát. Bezzeg, az én fiam éjjel is munkába jár,
hogy legyen mit együnk.
Fakuló gondolkodásába észrevétlenül lépett be a
bibliai történet is, amit csak most olvasott.
— A szent könyvbe írva vagyon: ... „szorgalmasan
gyűjtögeté a kalászokat . . . “ Akárcsak Ruth . . . az én
fiam is ...
— Nem éppen kalászokat ... Már ősz van, búzát,
árpát rég behordtak. De a törökbúza és gabona ...
A kuvik újból megszólalt. A dombról hallszott a
hang, onnan, ahol a fakereszt állott. Anyóval incsel­
kedni kezdett a gonosz. Lehunyt szemhéjai mögött fel­
tűnt a kereszt s az Irgalmas kitárt karján látta guny-
nyasztva ülni a halál madarát.
—- Istenem, könyörülj rajtam — suttogta s riad­
tan hessegtette magától a szentségtörő képet.
— Hiszen nem is alszom még, nem láthatok álmot!
Szemhéja mögött most tüzes és piros foltok szalad­
gáltak össze-vissza, oszoltak, tömörültek, aztán rende­
ződni kezdtek s anyó megint csak maga előtt látta a
kergetett képet: a megfeszített Krisztust; és szeggel át­
ütött vérző tenyerén ott gubbaszt a villogó szemű, félel­
metes kuvik.
— Teremtő szent atyám!
Kimeresztette vén szemeit s nem merte lehunyni
újból, nehogy tovább is kisértse az a rettenetes kép. A
sötétség titokzatos volt, vastag és ráfeküdt a mellére.
Hirtelen elvesztette a tájékozódó tudatát s riadtan fe­
szítette helyes irányba a gondolatait.
— Ott van az ablak és ott az ajtó ... nem, nem ...
ott az ajtó.
Ez jó volt, megfeledekezett az iménti kisértő kép­
ről, de félig öntudatlanul még tiltakozott benne az
akarat.
— Nem szabad lehunynom a szememet!
A közepe kiesett a gondolatkapcsolódásnak, ami
idáig hozta s megmagyarázhatatlanul visszatért oda,
ahonnan kiindult.
— A szorgalmas Ruth ... éppen mint a fiam . ..
Most is oda van szegény ... dolgozik . . . török búzát
gyűjt. Nem úgy, mint a komámasszony menye, az a
rosszféle ... Az Isten szereti azt, akit jó gyermekkel
áld meg .. . Soha ezért nem lehet eléggé hálás Őszent-
felségének ...
Imádságot pötyögtetett szépen, meggondoltan aj­
kai közül, aztán lassan lehunyta a szemét.
— %lem .. . nem alszom .. . nehogy visszajöjjön az
a rettenetes álomlátás.
Már azt se tudta, hogy mi volt az a rettenetes láto-
mány, de a tiltakozás még halványan parázslott öntu­
datában.
—Nem alszom, nem, de így könnyebb gondolkoz­
ni Ruthról, a fiúról, aki olyan szorgalmas éppen mint ...
Kukoricát szerez, minden éjjel . . . Pásztorkodik, őrzi a
határt. Esetleg vaddisznók is megtámadhatják ... Igen,
hogy erős, bátor ... és kukoricát szerez ... tele kosár
aranysárga kukorica csöveket ... minden reggel ...
Lassan kialudt homloka mögül az erre a világra
való gondolkodás, mint a gyertyatartóban tövéig égett,
a még egyszer-kétszer fellobbanó gyertyaszál. Behunyt
szemhéja mögött újból feltarkáltak a képek, színes ösz-
sze-visszaságban s már szabadon kezdett száguldani az
álom.
— Nem, nem alszom, — gondolta még s aztán e'l-
csudálkozott, kedves fintorral az ajaka szélén, öreg-
asszonyosan.
Idegen mezőket látott s ragyogó napsugár alatt
enyhéssziirkén csillogó sziklafalakat.
Azután búzatáblát, tengernapot, akkorát, hogy a
túlsó széle fölhajlott az ég peremére. Közepén idegen
köntösű férfiak arattak. Hegyes szakálluk volt s nem
igen értette, hogy miről s mit beszélgetnek.
De látta, hogy időnkint hátramutogatnak egy sze­
líd tekintetű asszony felé, aki szorgalmasan szedegette
 - 291 -

az elhullatott kalászokat s már kévét is kötött belőlük, Ruth még mindig szunnyodozott s anyó még min­
sokat. dig mosolygott. De egyszerre, mi ez? Mit akarnak?
— Ruth az, bizonyára ő, — gondolta anyó s szere­ Döbbent rémület állott útjába a szivének s kiáltani
tett volna odatipegni a szorgalmas asszonyhoz, hogy akart, de a hang nem fért ki a torkán.
segítsen neki munkájában, ahogyan erejétől kitelik. Két ember lopódzott az asztag felé s szemükben
De mi ez? Lábai a földbe gyökereztek s egy lépés úgy ült a gonoszság, mint Krisztus tenyerén a villogó
nem sok, annyit se tud mozdulni. szemű kuvikmadár.
Érezte, hogy szeméből kiesnek a könnyek a tehe­
A fia volt az egyik s az, akit a kezénél fogva veze­
tetlenség miatt, de csodálatos, a szive csöppet se fájt,
sőt mintha édes boldogság töltötte volna teli. tett, az senki más, mint a komaasszony ördögigéző
menye.
— De jó, hogy találkoztunk.
Egyszerre aztán összezavarodott minden. Anyó Kezükben két tágöblü kosár és bontani kezdik az
úgy látta, hogy az arató férfiak össze-vissza szaladgál­ asztagot.
nak *s egymásután tűnnek el egy tátongó gödörben. Anyó sikoltani akart:

Csak Ruth maradt ott egyesegyedül a nagy búza­
táblán. Kévéje mellé állott, összekulcsolta a kezeit s
imádkozott.
Aztán felragadott két kévét, újra kettőt, megint
kettőt, s halomra gyűjtögette őke. Nagyon sokat gyűj­
tött össze: nem is kalangya, asztag lett a csomóból. Az
asztag akkora árnyékot vetett, mint esteledéskor a
templomtorony. Ruth akkor lefeküdt az árnyékba s éde­
sen szunnyadni kezdett. Felette kis angyalok röpköd­
tek s őrködtek gondosan, hogy édes legyen az álma,
mint a sikerült jócselekedet, aminek izét nem a szájban,
hanem a szive alatt érzi az ember.
Anyó mosolygott.
Sokáig mosolygott, mert mosolygása édes-szülei
öröm s a jóság voltak.
— Ruth! Vigyázz! Ébredj! — de a hang zokogásba
csuklóit a torkán.
Kezével elakarta takarni a szemeit, de a karja nem
engedelmeskedett.
Az asztag pedig fogyott . . . fogyott, amíg az utolsó
kévét is le nem nyelték, a falánk kosarak . ..
És ott állott az asztag helyén két tele kosár kuko­
rica ...
Aranyosan sárgállottak a telt, hosszúkás csövek s
Krisztus kitárt vérző tenyerén megszólalt a' kuvik­
madár.
— Nem, nem alszom! — szakadt föl a lefojtott ön­
tudat s anyónak irtózatos erő pattantotta föl a szem­
héjait.
 292 -
Á sötétség szembemeredt vele s ő kiáltani akart,
de nem fordult a nyelve. Csak bizonytalan gyenge hör-
gés bugyogott föl, mint a megrémített fájdalom.
Megakarta simogatni verejtékes homlokát, de karja
nem birta elmozdítani a szakadozott rongypokrocot. A
szeme is megmerevedett s értelmetlen csudálkozás ült
ki belőle.
így maradt pirkadattig, mikor megérkezett a fia.
Az őszi reggel fáradt illatát hozta magával, amit a dér­
ütötte mezőtől s a haldokló falevelektől kért kölcsön
megviselt ruhája. De vidám volt s vidámságában di­
csekedő.
— Az éjjel különös szerencsém volt.
Tele kosarat cipelt be az ajtón.
— Nézze, de ez még semmi!
Újra kifordult s új kosárral állított be.
^AVARGYASI BÁRÓ DÁNIEL CSAjAD REGI KASTÉLYA OLASZTEtEKEM j
•— Megsegített az Isten.
Gurgulázó hang volt a feletet.
A fiú az ágyra nézett, szembe a kimeredt szemek­
kel s zavartan súrolta meg a homlokát.
— Anyám!
A gurgulázó hang ismétlődött s az öregasszony
egyik karja furcsa görcsökben vonaglott a takarón.
A fiú odaugrott.
— Anyám!
Megragadta a kezét s azután a sovány vállak alá
nyúlt.
— Üljön fel, anyám!
A ráncos karon új vonaglás szaladt végig.
A fiú felemelkedett s tanácstalanul tekintett
széjjel.
—- Megütötte a gutta. Most mit csináljak?
Inkább ijedtséget, mint fájdalmat érzett.
— Mit csináljak?
Gurgulázó hang volt a felelet a kérdésre, aztán a
ráncos kar felemelkedett s tétova reszketéssel mutatott
a kijárat felé.
— Hozzak segítséget?!
Elrohant s nyitva felejtette maga után az ajtót.
Mikor szaladó lépteinek dobogó zaja elült, a reszkető
kéz lassan megindult a f oszló rongy takarón. A szélét
tapogatta ki, aztán apró, erőlködő rángásokkal kezdte
lefejteni magáról.
Szomorú öreg teste nem mutatott újat a rongy­
pokróc után. A lassan mozgó kéz ekkor a másik kezet
fogta meg s próbálta megemelni.
A vonaglások végig szaladtak az egész testen s az
X/SePestüénTl.
ernyedő izmok iszonyú erőlködéssel akartak engedel­
meskedni a lélek parancsának.
Sikerült ...
A szélütött test felemelkedett, aztán óvatosan, fél­
oldalt csúszott le az ágyból. A földön megpihent egy
kissé s aztán félkeze s féllába erejével vonszolta magá­
val szélütött másik felét.
A küszöbön három percig tartott az út. Mikor
kiért, merev tekintete a csúcshoz ragadt, amelyen
Krisztus tárta ki vérző karjait a fájdalom völgye felé.
Többet nem siklott le tekintete a keresztről. Az ér­
telmetlen csodálkozásba merevült szem odatapadt a
vérző tenyérre s úgy vonszolta tovább magát, keresztül
az udvaron és fölfelé a meredek ösvényen, a csúcs felé.
Tíz lépésnyire akadtak rá a feszülettől s csodálkozó
szemét nem sikerült lefogni a halottnézőknek.
 - 293

Erdélyi renaissance-emlékek.
A U argyasi Dánielek kastélyai é s cím eres emlékeik D argyason é s O laszteleken.
Irta: Keöpeczi Sebestyén József

A V a rg y as-p atak m entén a zúgó erde.jű val, hanem kisebb-nagyobb m agánügyeinek ellátásáv al is
R ika-hegység a la tt — hova a hagyom ány m egbízott. H árom szék főkapitánya, s a fejedelem h alála
szerint A ttila világrengető hadakozásai u tá n u tán özvegyének, B randenburgi K a ta lin fejedelem asszony­
m egpihenni tért, s hol felesége R éka k irá ly ­ nak u d v a ri fő m arsallja volt. A fejedelem szo lg álatait m éltó­
nő, örök álm át alussza — fekszik E rdővidék képen meg is jutalm azta, m ert 1621-ben kelt donációjával
egyik legbájosabb községe, Y arg y as. F ehér újonnan adom ányozta részére s fiörökösei szám ára az
házai oly tiszták, barátságosak, m in t a be­ egész ősi birtokot F e l s ő r á k o s o n és V a r g y a s o n , nem esi k ú riá ­
csületes emberek homloka. E házak között, val és az O l a s z t e l e k e n , S z á l d o b o s o n , B a r d ó c z o n , K ö p e c z e n ,
terjedelm es, m ajdnem erdőszerű p ark ősfái T e l e g d i b a c z o n b a n (ma N agybacon) stb. levő birtokokat,
közt áll a kivül-belül hófehér ősi D aniel-kas- azonban úgy, hogy ezek csak fiúágon öröklődnek, leányágon
tély. Öreg, de gondozott fa la i közt egy sok­ pedig csupán a fiú ág k ih alása után.
százados, főrangú nem zetség lak ik — u g y an ­ A családnak különben m inden fejedelem től van donáció-
azok leszárm azói akik építették. — A falu si ja. M ihály fia i közül J á n o s , három széki főkirálybíró, kinek
házaknak is m egvan az a kifejezésük, m int neveltetéséhez, külföldön való tanulásához B ethlen Gábor
gazdáiknak. Néhol egy-egy paraszth áz ép tanáccsal és p ártfo g ással járu lt, házának tan u lt, kiváló dip­
oly sunyin és bosszúvágyon te k in t a köziile lo m atát ak a rv án belőle nevelni. D iplom ata lett, I. R ákóczi
kiemelkedő u d v arh ázra, m in t gazd ája — ha G yörgy fejedelem é s külföldi ud v aro k n ál intézte a fejede­
senki sem látja. V argyason, m in th a büszkék lem és kicsiny hazánk ügyeit. Ő a la p ítja m eg a V arg y asi
lennének a házak a rra , hogy közöttük k as­ Dánielek o l a s z t e l e k i á g á t . A v a r g y a s i f ő á g fe n n ta rtó ja M i­
tély is van. Úgy látszik, jó nevelést k a p h a t­ hály kisebbik fia, F e r e n c , udvarhelyszéki k irály b író volt, ki
tak századokon á t e vidék lakói a kastély 1658-ban követségben j á r t a portánál. F ia ta l k orában eg y ü tt
Renaissance kőtornác- uraitó l, nagyasszonyaitól, m ert az em bere­ szolgált Kem ény Ján o ssal, a későbbi fejedelemmel, B ethlen
03zlop Tárgyason. ken ősi k u ltú rá ltsá g s ennek következ­ Gábor m ellett. II. Rákóczi G yörgy szerencsétlen lengyel h ad ­
tében an y ag i jólét és egészség tű n ik já ra ta u tá n B arcsay Ákos híve lett, V árad ostrom a idejé­
szemünkbe. Az az évszázados a tá ­ ben h a lt el 1660-ban, s a kolozsvári fő téri tem plom ban tem et-
volabbi környezetre való h atás, m ely egyes családokat nem ­
csak a környezetből képes felem elni, hanem bizonyos n ag y ­
h atalm i nívón m eg is tud ta rta n i, úgy látszik valam ely nem ­
zedékeken á t öröklődő an ató m iai és lelki sajátosságnak
a következm énye. H a e sajáto sság elenyészik, úgy a környe­
zetben való n ag y h atalm i helyzet is lassanként, sokszor azon­
ban egyszerre, k atasztrófaszerüen m egszűnik. A D ánieleknél
ez az öröklődő sajáto sság — úgy látszik — az erősen dom­
ború, boltozatos hom lokban van, m elyből n ag y energia és
erős önuralom súgárzik. M int a családi képek m u tatják , szá­
zadok óta m egőrizték e hom lokalakulatot, s valószínű, hogy
a történelem hom ályába vesző felem elkedésüket is e sa já to ­
san szépen fejlett hom lokuknak köszönik.
E fő ran g ú ősszékely családnak szereplése az A njou-kor-
ban élt D a n i e l B a l á z z s a l kezdődik, ki N ikápolynál harcolt
k irá ly a oldalán (1396). F ia P é t e r a v á rn a i csatában esett el
(1444). P é te r ü k u n o k ája Z s i g m o n d , B áth o ri Istv á n erdélyi
fejedelem és lengyel k irá ly u d v a ri fő k ap itán y a; ennek te st­
vére, P é t e r három széki fő k ap itán y terjesztette tovább az E r ­
dély k ü lö n v álásátó l fogva m indig országos szereplési! csalá­
dot, m ely két fő ág ra szakadt: a m a is virágzó v a r g y a s i r o .
s az o l a s z t e l e k i r e , mely a m últ század elején kihalt. B árói
m éltóságra háro m ta g ja em elkedett a családnak; két bárói
ág kihalt, a h arm ad ik él.
P éter három széki fők ap itán y u n o k ája M i h á l y , korának
egyik legjelentékenyebb fé rfia s eg y ú ttal család ján ak o r­
szágos szereplésre emelője volt B ethlen Gábor fejedelem
hűséges, bizalm as d ip lom atája, b a rá tja , k it nem csak orszá-
szágos ügyek elintézésével, a határszélnek m ozgalm as idők­
ben való megvédésével, tárg y aláso k , alkudozások fo ly tatásá­ V argyasi Daniel Ferenc címerének töredéke Vargyason.
 - 294 -

h itr ő l a zu tá n a refo rm á tu s h itv a llá s r a h a jlo tt ^ át:

tő le szá rm a zik a m a is élő n em esi á g . Istv á n n a k m é g három
fia v o lt, k ik k ö zü l Péter II. R á k ó czi F eren c feg y v ern ö k e,
k ü lfö ld i k ö v et s a sza b a d sá g h a rc le z a jlá sa u tá n k ir. h iv a ta ­
lo s v o lt. N e k i csa k le á n y a i v o lta k , k ik k ö zü l Z só fia g r ó f H a l­
ler J á n o s g u b ern á to rh o z m en t férjh ez. Istv á n n a k le g k ise b ­
bik fia István (szül. 1684) g r ó f P e k r i L ő rin c k u ru c tá b o rn o k ­
nak v o lt h a d seg éd e, 1745—74 k ö rü l U d v a r h e ly sz é k fő k ir á ly ­
b írá ja s az u d v a r h e ly i ref. k o llé g iu m fő g o n d n o k a . P a r a n c s ­
n o k á n a k le á n y á t, P e tr o v in a i g r ó f P ekri P olixénát v e tte fe ­
le sé g ü l. Id ők v á lto z á s á v a l V I. K á r o ly csá sz á r és k ir á ly s
E r d é ly fe jed elm e őt és tö r v é n y e s le sz á r m a z ó it 1737 dec. 5-én
B écsb en k e lt d ip lo m á v a l k ö z sz o lg á la ta in a k e lism e r é sé ü l s
a ty ja , n é h a i V a r g y a s i D a n ie l I s tv á n érd em ei em lék ezetére
D a n ie li és V a r g y a s i e lő n é v v e l b á ró i m é ltó sá g r a em elte s ő si
cím erét m e g e r ő síte tte s részb en (sisa k d íszéb en ) m e g v á lto z ­
ta tta .
D a n ie l I s tv á n báró k o rá n a k e g y ik leg m ű v elteb b fé r fia
v o lt. Ig e n fe jle tt íz lé sr ő l ta n ú sk o d n a k é p ítk e z é se i V a r g y a -
son, a m e z ő sé g i K o m ló d o n és a K isk ü k ü llő m e g y e i V essző sö n
s érték es irod . m u n k á ssá g a v o lt. A R á k ó czi sz a b a d sá g h a rcá t
Vargyasi Daniel István kőcímere 1687-ből. k ö v ető la ssú tesp ed ésb en a m a g y a r tá r sa d a lo m e lfá su lt, k i­
fá r a d t v o lt, s ta g ja it sem m i sem le lk e síte tte az írá sra , s íg y
ig a z á n csak sa já t le lk i g y ö n y ö r ű sé g é t sz o lg á lta az, a k i ir o ­
ték el. T a lá n az ő em lék ezetét őrzi az a cím ertö red ék , m e­ d a lo m m a l fo g la lk o z o tt. E k ev esek közzé ta rto zo tt D a n ie l I s t ­
ly e n a k eresztn év kezdőbetűje, v a la m in t az év sz á m k ét első v á n báró is, m id őn n a g y e lfo g la lts á g a k özep ette p ih e n é s h e­
szá m a h iá n y z ik , s csu p á n a I) és alatta^ a 46 év sz á m lá th a tó . ly e tt m e g ír ta m ű v eit. A ..Monita paterna“ cím ű b en a ty a i in ­
A h e r m á n y i k őb ől fa r a g o tt töred ék es cím e r a v a r g y a s i k a s­ telm ek et ír h a so n n ev ű fiá h o z (Szeben 1752). Ö n életra jzá t a
té ly h o m lo k za tá b a v a n b efa la zv a , a job b ról n y ílv e s s z ő v e l át- „Descriptio vita e Stephani liberi baronis de Daniel“ cím ű b en
ü tö tt-n y a k ú h a tty ú t tü n te t fel. D a n ie l F e r e n c fe le sé g e U zo n i a d ja, to v á b b á több v a llá s i és h itv itá z ó ta r ta lm ú m ű v e t írt,
Bélái J u d it v o lt, k in ek o ly sok szen v ed és ju to tt o sz tá ly ­ m ely ek n a g y részét az É rd. M úzeum W e sse lé n y i-le v é ltá r a
részü l E rd é ly n e k A p a fi-k o r i, szom orú korszak áb an , ö z ­ őrzi. _A z ír ó i h a jla m o t ú g y lá tsz ik fe le sé g é n e k éd e sa n y ja ,
v e g y s é g e e lső évéb en , 1661-ben rá ro n to tta k a c s ík i és g y er- P e tr ő c zi K a ta S z id ó n ia éle sz te tte fö l ben n e s h o n o síto tta
g y a i szék ely ek a v a r g y a s i k ú riá ra s azt te lje se n k ira b o ltá k . m e g h ázában. A v a r g y a s i k a sté ly p a lo ta -sz á r n y á t u g y a n c sa k
K ésőbb, m id ő n B é ld i P á l a fejed elem elle n ö ssz e e sk ü v é st I s tv á n báró és feleség e, P e k r i P o lix é n a g r ó fn ő ép ítették , s a
szőtt, f ia D a n ie l István is az ö sszeesk ü v ő k közé v e g y ü l; nem r é g i k a sté ly t re n o v á lta ttá k . A p a lo ta e m e le ti részén, k ét a b ­
csoda, h iszen B é ld i P á l n a g y b á ty ja , é d e sa n y ja te stv é r e v o lt. lak közé v a n b e fa la z v a szép, 1745-ből v a ló k ettő s h á z a ssá g i
B ö rtön b e k erü l. M en n y it k e lle tt a sz e g é n y é d esa n y á n a k fá ­ cím erü k , m e ly e t képben is b em u tatu n k . M in d k ét cím er a la tt
ra d n ia, k érelm ezn ie, k ölten ie, m íg több é v i f o g s á g u tá n n a g y e g y -e g y széles sz a la g fo g la l h ely et. A jo b b o ld a lin a k fe lir a ta :
v á lts á g d íj fejéb en k isza b a d íth a tta . L e v e le i f ia érd ek éb en az S T E P H : L : B A R O de D A N IE L E T V A R G Y A S S e d is S icu .
ír á sm ű v é sz e t rem ek ei; m e n n y i fá jd a lo m , rem eg és, fe l-fe l c s il­ V d v a r h e ly sup. J u d e x R e g iu s. A b a lo ld a lin p e d ig : cum
la n ó r e m é n y sé g v a n m in d en soráb an . B izo n y , h a ta lm a s m u n ­ P O L IX É N A N a ta C am it. P E K R I v ita e su a e S o c ia A e stim a -
k á t k e lle tt v é g e z n ie , m íg A p a fi h a r a g já t m eg tu d ta e n g e sz ­ tissim a . A cím erek fe le tt p e d ig az 1745-ös év sz á m lá th a tó . E
te ln i, s ak k or is csa k az e g y ik tö v is t h ú zh a tta k i sziv éb ő l, a d íszes c ím erm ű v ö n D á n ie l Istv á n b árón ak e g y ö n k én tesen
m á sik a t —- te stv é r é ér t, B é ld i P á lé r t, k i a H étto ro n y b a n m e g b ő v íte tt c ím e r é v el ta lá lk o zu n k , h o l a b á ró i d ip lo m á v a l
sín y lő d ö tt s ott is p u sz tu lt el (1679) — a sírb a v itte . E r d é ly e a d o m á n y o zo tt, újabb sisa k d ísz t p a jzsá b a is fe lv e tte — ú g y ­
v ig a s z ta la n ú l szom orú k orsza k á b ó l g ló r iá s fé n n y e l v á lik ki lá tsz ik a sz im m e tr ia k ed v éért — h o g y a p a jzs a P e k r i cím errel
e n a g y a ssz o n y em lék ezete. D an ie(l F er e n c é és B é ld i J u d ité e g y e n lő e n n é g y e it le g y e n . M ég e g y D a n ie l és e g y P e k r i c í­
v o lt az az 1650-ből v a ló rem ek m ívű , cím eres, n a g y ezü st p o­ m er h ir d e ti a n a g y ép ítk ező I s tv á n báró és fe le s é g e em lék ét.
h ár, m e ly a k o lo z sv á r i 1926 n ov. 17—21. k ö zti k iá llítá s o n sze­ A cím erk ép m in d k ettőb en p a jzs n élk ü l, k ö rk ö rö s o la sz k o ­
rep elt, s az U g r ó n I s tv á n tu la jd o n a . Dániel István U d v a r ­ szorú b an szerep el. M in d k ét em lék n é g y sz ö g ű , g y e n g e m in ő ­
h e ly sz é k fő k ir á ly b ír á ja v o lt, 1662-ben E r d é ly k ö v ete sé g ű hom ok k őb ől v a ló ; a k ereten b elü l a sz ö g le te k e t h á rm a s
I. L eo p o ld c sá sz á r és k ir á ly u d varáb a n . F e le sé g e a k a n tu sle v é lb ő l fo r m á lt d ísz íté s ék íti. A D a n ie l c ím eres kő
G y erő m o n o sto ri K e­ leb egő, le v e le s k o ro ­
m é n y Z só fia , K e m é n y n á n m u ta tja , az erő ­
J á n o s fe jed elem te s t ­ sen d o m b o ríto tt, b a l­
v é r e v o lt. D a n ie l I s t ­ ról á tn y ila z o tt n y a k ú
v á n e m lék ét ő rzi ^a h a tty ú t, s fe lir a ta a
v a r g y a s i k is k ú riá n k ereten D A N IE L I S T ­
le v ő c ím eres em lék, V Á N . A P e k r i cím e ­
m e ly e g y h o ssza s, sz ö ­ res kő p e d ig k e ttő s c í­
g eib en a k a n tu sd íssz e l m erű v o lt, m it a le v á ­
é k íte tt k ő tá b lá n — D g o tt k ezet és k o szo rú ­
és I betűk és k e ttő v á ­ rész m u ta t. E zen job b ­
la sz to tt 1687 é v szá m o ld a li rézé e cím eres
k ö zt — o la sz k o szo rú ­ em lék n ek elv e sz e tt. A
ban, te h á t n em p a jz s­ m eg m a ra d t részen a
ba fo g la lv a , a h átra­ k ö sz ö n i á lta l k ö r ü l­
fo rd u lt, jo b b felérő l át- v e tt k örk örös m ező n é ­
n y íla z o tt n y a k ú h a ty - g y e it: az e lső és n e­
ty ú cím erk ép ét m u ta t­ g y e d ik n eg y ed b en a
ja. E z em lék n ek v a ló ­ m ár előbb ism e r te tett
s z ín ű le g p á r ja is v o lt ö sszefo n ó d o tt k ig v ó -
és p e d ig fe le s é g e r é ­ pár lebeg, de a k íg y ó k ­
v é n a K em én y ek k o­ nak k ét-k ét rö v id lá ­
ro n áb ól n övek ed ő buk v a n . m ely ek k el
sz a r v a so s cím ere. E z­ k özösen ta r tjá k a k o ­
ér t fo r d u l a D á n ie le k ron át; a m á so d ik és
h a tty ú ja b alra, s a kő h arm ad ik n eg y ed a l­
sin c s b a lfe lő l a job b ­ já n k ét-k ét le v e le s k o ­
o ld a lih o z h a so n ló k e­ rona v a n , s m in d en ik -
r e tte l b eszegve. D a ­ ből — p á ro n k én t szem ­
n ie l I s tv á n n a g y o b b ik be — e g v -e g y o ro szlá n
f ia M ihály, k i a R á ­ n ö v ek ed ik , e lső lá b a ik ­
k óczi F e r e n c szab ad ­ kal k özösen k o szo rú t
sá g h a rcá b a n K o lo z s­ ta rtv a . Az em lék k é ­
v á r m e lle tt 1705-ben m iáké G R A F PE K R T
elesett, az u n itá r iu s Dániel István báró és Pekri Polixéna grófnő házassági címere. P O L IX É N A n é v v a n
 - 295 —

a fő p árk án y szélébe vésve. Azt hiszem e két emlék — stílu sa elhalt K ra h l bécsi cs. és kir. cím erfestő festette, s e cím er
is ezt m u ta tja — D aniel Istv á n bárósága előtt készült. E om ­ h erald ik ai ízlésének és tu d ásán ak szép példája.
ladozó an y ag u k n ál fogva aján la to s volna e két szép stílusos Gábor főrendnek és P lankensteini br. R äuber M áriának
em léket a rég i főépület oszlopos folyosójának védett falába két fia volt, G á b o r valóságos belső titkos tanácsos, a m ag y ar
helyezni. képviselőház elnöke és L a j o s . G ábornak Tolcsvai báró K o­
D aniel Istv án bárónak sok gyerm eke közül csak I s t v á n rá n y i M alvinnal kötött házásságából született fia G á b o r
és P o l i x é n a é rt nag y kort. Istv á n a ty ja udvarhelyszéki fő- báró — és L ajosnak G agyi P á lffy M áriátó l született fiai,
L a j o s és F e r e n c bárók vannak h iv atv a ez ősi család bárói
k irá ly b író sá g á t örökölte, főkorm ányszéki tanácsos, a ra n y ­ ág át fe n n tartan i.
kulcsos és belső titk o s tanácsos volt. A Losonci g ró f B ánffy *
Ágnessel kötött házasságából született I s t v á n n a l , ki m int
cs. k. h ad n ag y Lengyelországban elhalt, a V arg y asi D ánielek A V a rg y asi Dánielek olaszteleki ágának m eg alap ító ja
ezen első b árói ág a kihalt. D aniel P olixéna bárónő (sz. 1720 János, I. Rákóczi G yörgy fejedelem d ip lo m atája volt
+ 1775) h ad ad i báró W esselényi Istvánhoz m ent nőül s a n y ja ( t 1653). G e r e n d i Zsófia feleségétől három fia m aradt, M i h á l y
lett az idősebb nagy W esselényi M iklósnak. P olixén a bárónő a z erdélyi hadak generálisa (1681) három széki főkirálybíró,
ko rán ak legm űveltebb hölgye volt, kivel II. József császár F e r e n c udvarhelyi főkirálybíró és a külföldön já r t P é t e r
erdélyi ú tjá b a n találk o z­ F e r e n c u d v arh ely i fő k irá ly ­
ván, a legnagyobb elra g ad ­ bíró és a külföldön j á r t P é ­
ta tá s h an g ján m ondá a n y ­ t e r F erenc leszárm azók nél­
jának, M ária T eréziának: kül h a lt el. P é te r két fia kö­
„Beszéltem báró W esselé- zül G á b o r II. Rákóczi F e ­
nyinével, s volt vele m it be­ renc szabadságharcába, Fo-
szélnem.“ gnrasnál, 1706-ban elesett, s
J ó z s e f , R ákóczi segédtisztje,
A jelenleg virágzó, ké­ később aranyosszéki főki­
sőbbi báró D aniel-család a rály b író ; ágán ak utolsó fé r­
Béldi P ál összeesküvésében fita g ja S á m u e l , k i m in t k a ­
résztv ett I s t v á n fiátó l a pitány, 1808-ban h a lt meg.
H a b sb u rg -p árti kir. tá b la i M ih á ly, A p a f i g en erá lisa,
ülnöktől s az u n itá riu s egy­ a z o la sztele k i n a g y é p ítk e ­
ház főgondnokától és fele­ ző , ki e szép k astély t n a g y ­
ségétől, S n k y S árá tó l szá r­ részben építette. Az ő és fe­
mazik. A D aniel P erencné lesége, hallerkői H a ller J u ­
volt az a rem ek kivitelű, dit em lékét őrzi az a nagyon
aran y o zo tt ezüst, kagyló­ szép. E rdélyben kétségkívül
alak ú ivócsésze, m ely a m ár legszebb kő cím erm ű, mely
em lített kolozsvári k iá llítá ­ az olaszteleki k astély u tc a ­
son szerepelt. Ezen 1701-ből felőli em eleti részét ékíti. A
való m űem léken cím ere h i­ cím er díszes, oszlopos, s fe­
bás, m ert h a tty ú h ely ett őr- lül egy nag y rózsával ékí­
darú van rávésve. E ajza te tt renaissance tym panon-
m egjelent Kelem en L ajos nal fedett fülkében, ovális,
dolgozatában, a P ászto rtű z olasz koszorúban van fog­
1927. k arácso n y i számában. lalva. A pajzs kartusszerű,
K ét fiók volt; a nagyobbik a ljá t pázsit fo g lalja el. s
F e r e n c , kinek hasonnevű, ezen áll a balfelől átn y íla-
ezredes fiában ága k ih alt; a zott hattyú, m elynek láb ai­
kisebiknek. G y ö r g y n e k fele­ tól jobbra H , b alról 7 betűk
ségétől. P etriclievich-H or- vannak kivésve: H a l l e r J u ­
v áth B orbálától két fia volt; d i t nevének kezdőbetűi. A
a nagyobbik L a j o s tábornok pajzsot szem befordított, ko­
a napoleon elleni h a d já ra to ­ ronás, díszes ta k a ró jú n y ílt
k a t végigharcolta (+ 1810) s sisak födi, s ezen a p ajzs­
gverm éktelenül h alt el. A belihez hasonló, átn y ilazo tt
kisebbik fia, E l e k (1759— h a tty ú áll, m in t sisakdísz.
1812) ^ u n itá riu s főgondnok A sisakdísztől jo b b ra M,
feleségétől. P etrichevich- b alra pedig D betűk van n ak
H orv áth Teréztől egy fia k ifa ra g v a : D a n i e l M i h á l y
volt E l e k , Felsőfehér v á r ­ nevének kezdőbetűi. A cí­
m egye főispánja, az U n i­ m er felett, a fülkének tym -
tá riu s E gyház főgondnoka, panon ala tti részét d íszített
m aid az erdélyi K irá ly i szegélyű táb la tö lt ki, a csa­
Tábla elnöke N a g y a jta i d e ­ ládnak — ú g ylátszik — épen
r e i K risz tin áv a l k ö tö tt h á ­ D aniel M ihálv á lta l felvett
zaságából ziiletett fia, G á ­ D EU S P R O V ID E B IT je l­
b o r (szül. 1824) U dvarhely- m ondatával, m ely a la tt a
szék fő k irá ly b íráia, m ajd a készítés éve A N N O 1669. van
székely székeknek v árm e­ jelezve. A ty m panon két ol­
gyékké a la k ítá sá v a l az á t­ dalán egy-egy négyoldalú
ala k íto tt U dvarhely várm egye főispánja, u n itá riu s egyháza pirám is emelkedik, s ezek lecsonkított csúcsát akantuslevél
főgondnoka, a Szt. Istv án - és L ipót-rendek kiskeresztese, fő­ kapitel födi. H ogy a fejedelem kori erdélyi szobrászatunk e
rendiházi tag, ki n ag y értékű közéleti m unkásságán k ívül k i­ rem ekét ki készítette, nem tudjuk. A m ester nevét, vagy m es­
váló érdem eket szerzett család ja oklevéltárának s tö rtén eté­ terjeg y ét érthetetlen szerénységből, — m űvészettörténetünk
nek kiadásával. P lan k ensteini báró R äuber M áriával kötött nagy k árára , — nem véste m űvére. Azt azonban — h a nem is
házasságából két fia fo ly ta tta tovább a családot. Öt és u tó ­ tudatosan — rávéste, hogy nem csak a kialk u d o tt sallárium -
d ait I. F erenc József k irá ly 1912. febr. 18-án kelt legfelsőbb é rt dolgozott; megórezzük e művön, hogy E rd ély h ad p a­
elh atáro zásáv al m ag y ar bárói m éltóságra em elte s ősi cím e­ rancsnoka finom m űveltségű, gyöngéd lelkületű ú r volt, k i­
rü k et ú jonnan adom ányozta. E cím er: kék pajzs a ljá t elfog­ nek a m űvész öröm m el dolgozott, m ert m egbecsülte őt, k ü ­
laló zöld pázsiton álló fehér h atty ú , m elynek n y ak a balról, lönben nem lenne oly gondos kivitelű m ég az olyan részeken
h arán to san , ezüst to llú és hegyű, a ra n y nyelű nyílvesszővel is, melyek a szem elől el vannak fedve, például a tym panon
van átlőve, az átszú rás helye vértől csepegő. A pajzson bárói remek, nagy kőrózsája alatt.
korona nyugszik, m elyre koronás, n y ílt sisah v an helyezve, D aniel Mihály generális leányai közül Z s ó f i a , E rd ély g u ­
s ennek dísze a pajzsbelihez hasonló átn y ilazo tt hattyú. A bernátorának, B á n f f y G yörgy grófnak volt első felesége. K ét
sisak ta k a ró ja jobbról kék-ezüst, balról vörös-arany. A D á­ fia közül L ő r i n c v itte tovább a családot, kinek Teleki B o r­
nielek ősi jelm ondata a p ajzs a la tti a ra n n y a l szegett fehér bála grófnővel kötött házasságából fia, L ő r i n c született, aki
szalagon olvasható: D EU S P R O V ID EB IT. Ez a legrégibb gyalogsági ezredes, később k irá ly i táb lai bíró volt. K iváló
öröklött és soha nem változtatott, s k irá ly i szentesítést is érdem ei elism eréséül M ária Terézia császár és k irály n ő ál­
n y ert családi jelm ondat Erdélyben. A cím ert a közelebbről ta l Bécsben, 1751 febr. 25-én b árói m éltóság ra em eltetett, a
% - 296 -
A V argyasi báró Daniel család kriptája V argyason ; fent
jobbra a V argyasi báró Dánielek családi címere, az átlőtt
nyakú hattyú, sallangos díszü keretbe foglalva.
következő cím errel: Jo b b h arán t, kékre és vörösre vágott
pajzsban felül, lebegő, leveles koronán — az ősi cím erkép —
a balfélőiről átn y ilazo tt h a tty ú áll; az alsó pajzsfél al­
já t zöld p ázsit fo g lalja el, m elyből zöld p álm afa nö­
vekedik s lom bjának közepére ezüst golyó van helyezve. A
pajzsot bárói korona födi, m elyre két befelé fordított, koronás,
n y ílt sisak van helyezve; a jobboldalinak dísze: n y ílt fekete
sasszá rn y p ár közt a pajzsbeli h a tty ú m ellből növekedve; a
sisak tartó kék és arany. A baloldali sisak dísze: jobbról
a ra n y ra és kékre — balról ezüstre és vörösre v ág o tt szarv p ár
közt a pajzsbeli pálm afa, az ezüst golyóval; e sisak ta k a ró ja
vörös-ezüst. L őrinc báró ága m á r gyerm ekeiben kihalt. F e­
leségétől Gudenus E leonora bárónőtől született fia S á m u e l ,
százados volt, m eghalt 1801-ben. L eánya Jozéfa pedig Plan-
V argyasi Daniel Mihály generális nagy címerműve Olaszteleken.
Olaszteleki kő ajtókeret 1669-ből.
kensteini báró R äuber M iklóshoz m ent nőül — öt fiók volt,
az utolsó R äuber bárók, — kik nőtlenül h altak el, s így
Olasztelek D aniel Gábor főrend neje, R äuber M ária bárónő
révén visszaöröklődött ősbirtokosaira, a V arg y asi
D ánielekre.
#
A v a r g y a s i kastély két fő építkezési korszak, s sokszori
gondos ja v ítá s és átépítés nyom át viseli m agán, s m égis a
m aga egészében m eglehetősen egységes benyom ást kelt, mi
az újítók ízléséről, házuk és a hagyom ányok szeretetéről^ t a ­
núskodik. A régi, nyitott, oszlopos folyósós főépület a X V I.
század elejéről való, term észetesen nem a m ai m anzard-tető-
vel s két barokkos orom falú, kiugró básty aszo b ája is újabb-
keletű. N agyon szépek renaissenee stílusú, fa fa ra g á s ra em ­
lékeztető, akantusz-ékesítésű és babérkoszorú nódusú to rn á c ­
oszlopai, v alam in t a fő b ejárat két oldalán a hasonló stílusú,
de nagyobb oszlopai, h erm ányi kőből farag v a. A b e já ra t osz­
lopainak fedőlapja m á r nem erre a célra készült, hanem egy
igen díszes, kőkeretű ablaknak volt a szemöldöke, s v a la ­
m ely re sta u rác ió n á l tették e helyre a rég i idevalónak a m eg­
rom lása folytán. A k astély fa la i és szép m enyezetei m észtu­
fából, darázskőből vannak. F a ra g o tt ajtó és ab lak k eret sok
van a százados fák közt a parkban. A k astély jelenlegi ura,
D ániel F erenc báró össze fogja ezeket szedetni, s m éltóképen
fogja elhelyezni. A kastély alacsonyabb nyereg-fedelű, eme­
letes szárnya a nagy kerekbástyával a m ásodik n ag y építési
periódus szülötte. Ez a „palota“ D aniel Is tv á n báró és neje
P e k ri P olixéna grófnő ízlését és bőkezűségét dicséri. I t t v an ­
n ak elhelyezve cím eres em lékeik is. É rtékes díszéül szolgál­
nak e szárnynak a szépm űvű kő-ajtókeretek, különösen az
egyik oszlopos, volutás szép növényornam entes szemöldökű
ra g a d ja m eg figyelm ünket. (Lásd a cikkünk cím ét díszítő
fejlécet.) E gyik kőajtó keret szemöldökén a család régi jel­
m ondata díszlik: D EU S P R O V ID E B IT . A k astély védeke­
zésre is be volt rendezve, folyósói, ablak ai be v o ltak építve
és lőrésekkel ellátva. Ez ideiglenesen é p íte tt védm űveket
azonban le kellett bontani, m ert a világosságot elzárták.
Daniel Istvánná, gróf Pekri Polixéna olaszkoszorúba foglalt címere.
 - 297

■ o r r c r u r a r r c j

fr ^ T II
Olaszteleki kő ablakkeret 1669-ből,

A szom széd parkban, e g y kő k ú tk eret v o n ja m a g á r a a

fig y e lm e t 1780-ból fr a n c ia n y e lv ű fe lir a tá v a l, m e ly m in d en
em b eri d o lo g m ú la n d ó sá g á r a s Iste n ö r ö k k é v a ló sá g á r a f i ­
g y e lm e z te ti a D á n ie le k e t. E p ark és benne e g y ő si k ú r ia a
D á n ie le k n e m e si á g á é v o lt; a k ú r ia h e ly é r e m od ern u d v a r ­
h á za t é p íte tt je le n le g i tu la jd o n o sa , G y u la fe h é r v á r i Szab ó
V ilm o s, n y u g . cs. és k ir. század os. A h a jd a n i h ír n e v e s v a r-
g y a s i ló te n y é sz té sr ő l a r é g i n a g y sz a b á sú , m a is ép és h a sz ­
n á lt istá lló k tan ú sk od n ak .
*
A szo m széd os Olaszteleken a k a sté ly eg y , a K o rm o s-p a ta k
fe lő l m eredek, a fa lu fe lé m en ed ék es dom b h áton fek szik , a
terjed elm es ő sp a rk n a k u tc a fe lő li szélén . Ü g y lá tsz ik , eg észen
D a n ie l M ih á ly g e n e r á lis é p ítte tte fe le sé g é v e l, H a lle r J u d it ­
ta l, m ert a fö ld sz in tjé n e g y ik fo g so r o s szem ö ld ö k ű a jtó k eret
p a jzsá n M D és H l, v a la m in t az 1669-es é v sz á m o lv a sh a tó ,
m á sik h a so n ló a jtó k ereten p e d ig a h a tty ú s cím er fo g la l he-
h e ly e t. E z u tó b b itó l job b ra és b a lra e g y -e g y m á r v á n y tá b lá c s­
ka v a n b efa la zv a , a leg ú ja b b r esta u rá to ro k n ev én ek k ezd ő ­
b etű iv el. A jo b b o ld a lin n e m e si k oron a a la tt V . D. G. U D ­
V A R H E L Y M E G Y E F Ő IS P Á N J A — m á sik o n p ed ig bárói
k oron a a la tt R. M. (br. R äu b er M ária) U J IT A T T Á K A Z
1884-IK É V B E N v a n fe ltü n te tv e . A z é p ü let u tc a fe lő li o l­
d alán , a fö ld sz in te n k ét k is k ők eretes ab lak van , az e g y ik e n
a csa lá d jelm o n d a ta , a m á sik o n a h a tty ú s cím er fo g la l h e ­ Várfalmaradvány Olaszteleken.
ly e t, a p a jzsb a n M D m o n o g ra m m a l. A z u tc a fe lő l, az e m e le ­
ten, k ét ab la k közé v a n b e ép ítv e az a g y ö n y ö r ű cím erm ű ,
m e ly e t m ár ism ertettü n k . A p ark d é ln y u g a ti, a K o rm o s és
O ltv ize k ö zti n a g y s ík s á g r a néző o ld alán , a d om bhát m e r e ­ k ú tk á v a fe lső részét fe lir a t fo g ja k örül, m e ly a k é sz ítte tő n e ­
dekének perem én r é g i v á r fa l om lad ék ok , s n a g y , fö ld a la tti vén k ív ü l a k é sz íté s id ejét 1675 ju l. 12. és jelm o n d a tá t:
b etöm ött fo ly ó só k , p in cék m u ta tjá k , h o g y e k a s té ly h a jd a n D E U S P R O V ID E B IT ta rta lm a zza . A k ú tk őn ek á tm érete 175
e r ő ssé g v o lt. E fa lo n b elü l v a n e g y kisebb, ig e n b a r á tsá g o s cm. A kút b eleit, s a köb ölb en e g y h a ta lm a s fe n y ő fa n ő tt ki,
u d varh áz, m e ly ú g y lá tsz ik , régibb a M ih á ly g e n e r á lis á lta l m e ly n éh o l m eg rep esztette a k övet. K i k e lle tt v á g n i s a k ö v et
é p íte tt n a g y , r ep rezen tá ció s p a lo tá n á l. A v á r fa lh o z to ld o tt két h e ly e n v a sa b ro n csb a fo g la ln i. M ost a fe n y ő tö r z s cso n k ja
k is, g a z d a sá g i ép ü letn ek e g y n a g y o n szép, r e n a issa n c e s t í­ k ö rü l v ir á g o k pom p ázn ak .
lu sú , kő ab lak k erete v an , m ely régebb v a s r á e s o s ’ v o lt, de a A z ősök o ttlio n szeretete á tö rö k lő d ö tt a m a i g e n erá ció ra
v a sr á c so t k ife sz íte tté k b előle s ezzel a k eretet — m e ly e g y is, m ert m in d k ét k a sté ly , s m in d en r é g i em lék ü k sz e r e tette l­
darab h e r m á n y i kőből v a n fa r a g v a — m eg ro n g á ltá k . A p a r k ­ je s g o n d o zá sb a n részesü l. V a jh a m in d en r é g i em lék ü n k rő l
ban, a fő ép ü let m elle tt e g y n a g y , gon d o s k id o lg o zá sú kő kút- ezt m o n d h a tn á n k el.
kőből v o n ja m a g á r a fig y e lm ü n k e t, m e ly e t e g y darab h e r ­ A rég i kövek b eszéln i tu d n ak — de csa k annak, k i sze­
m á n y i kőből fa r a g ta to tt a n a g y é p ítte tő D a n ie l M ih á ly . A r e tettel m e g é r ti őket. R eg éln ek á ld o tt, d erű s id ő k rő l s z iv a ­
taros, p o g á n y v eszed elm ek rő l, m ik e lv ih a r z o tta k felettü k . A z
erős k iá llta , a g y ö n g e szertefo szlo tt. N a g y o n so k ra tu d n ak
b en n ü n k et a r é g i k ö v ek m e g ta n íta n i.

Gen-D-fllCHAL D A l Í E D e W ^ A S
fieriGrmtA i<$75 izjuiSynBOiun
De u s Provi debitsi-t'v-i'i,,,
;_____.
Daniel István olaszkoszorúba foglalt címere. Az olaszteleki feliratos kőkútkeret.