Kiss ÁDÁM

Szütyiő
 KÖSZÖNÉS ÉS KÖSZÖNET
(viccen kívül)

Sok könyvet írtam már, kedves Olvasó.

Ez az... azt mondja... egy pillanat... számolok... kettő... négy...
hat... első!
Mindig is írtam, firkáltam, jegyzeteltem. Amióta az eszemet
tudom. Valamit mindig.
Naplót, verset, cikket, levelet, repet, üzenetet, titkokat,
megjegyzéseket.
Most könyvet. Izgulok! Remélem, nem látszik az írásomon.
A kötetben egyformán megtalálhatjuk a mai kissádámot, a
korai kissádámot, és az egészen korai kissádámot is.
Sok minden van bennem, ami nem biztos, hogy színpadon
kijön, esetleg nem oda való.
Persze nemegyszer írás közben jövök csak rá, hogy ez stand-
upban milyen szépen működne.
Biztos, hogy lesznek ismerős mondatok, kifejezések.
Sok, színpadon kibontott ötlet csírája ezekben a novellákban
rejlik, érdekes megfigyelni, miből mi lett az évek során.
A könyvben másrészt, és úgy érzem, túlnyomórészt, még soha,
sehol el nem mondott dolgok olvashatók.
Ettől pánikolok is egy kicsit (tudod, nekem muszáj), mert mint
stand-upos előadóművész most szembesülök először azzal,
hogy nem hallom, illetve látom a reakciódat, miközben
soraimat olvasod.
Nem látom, ha tetszik, nem látom, ha nem tetszik. Pedig ezt én
estéről estére az évek során megszoktam. De úgy érzem, pont
ezért lesz más!
Ebben a rohanó, ultramodern világban az embernek szinte alig
marad ideje magára, ezáltal olvasásra is kevesebb időt fordít.
Ha csak magamból indulok ki...
Úgy érzem, ha kicsivel is, de hozzájárulhatok ahhoz, hogy
kiszakítsalak egy kiss időre a világ zajából, és esetleg még
élvezed is, már megérte.
Ha egy mai fiatal, miután elolvasott, és bejöttem neki, lájkolt,
kezébe vesz egy újabb könyvet, csak azért, hogy az is bejön-e
neki, már megérte...
Szerintem ez még nem terézanyáskodás!
Sok időm, energiám fekszik ebben a kötetben, de minden
percét élveztem, nagyon tetszett ez az új kaland, motivált
minden egyes nap. Itt szeretném megköszönni mindenkinek a
türelmet, a segítséget, vagy csak azt, hogy békén hagyott.
Köszönöm Kiss Családomnak hogy vannak nekem, köszönöm
szerelmemnek a nyugalmat, melyben az írások egy része
született, és köszönöm barátaimnak, hogy hónapokra
nélkülöztek.
Köszönöm Csenki Atinak, aki szívesen átnézte az aktuális részt,
amikor világra jött.
Köszönöm Kőhalminak, hogy őszintén megmondta, neki a cím
nem tetszik.
És végül, és utolsósorban köszönöm Benk Dénes barátomnak a
lelkes közreműködést, az átötletelt éjszakákat, az istápolást, a
biztatást.
Nélküle nem lenne olyan ez a könyv, amilyen!
Köszönöm Istennek, a Hazának és Apának!
 AJÁNLÓ
(viccen belül)

Ajánlom e könyvet Magyarország miniszterelnökének, Orbán

Viktornak, a csodaszép Zemplénnek és Majkának. A
mindenkori köztársa-sági elnöknek, az ENSZ-nek, mert így
talán béke lesz. Legyen ez az egyetlen nyugati mű Észak-Korea
népének. Ajánlom a világ összes analfabétájának, Magdi anyus
emlékére, Csűrös Karolának, Menszátor Magdolnának - és
Fidel Castrónak, amíg él.
Javaslom a könyv olvasását fejfájáshoz, kora délutánokra,
zokniban. Margitszigeten zokni nélkül.
De bújhatjuk villamosra szállás közben, utcai verekedésekben,
esetleg esti sminklemosáskor.
Továbbá ajánlom a kötelező olvasmányok helyett, de
ugyanakkor a matematika alapjaihoz.
Síeléshez és kerti munkákhoz a rövidebb írásokat javaslom,
amikor épp csak egy kicsit kalandoznának el. Jól jöhet e kötet a
moziban bármely filmhez, állásinterjúhoz, jeles alkalmakra,
ballagásra ballagáshoz, villanyszereléshez.
A sérvműtétjük utáni nehéz napokat is könnyebben
átvészelhetik, ha például minden reggel elolvassák a Fejjel
lefele című írást, három és félszer. Utóbbi továbbá száraz
fehérborhoz és szárnyashoz is kitűnő, ínyenceknek tejfölös
uborkasalátával.
A hölgyeknek ajánlanám a kötetet kisestélyihez, blézerrel,
szájfénnyel.
Bevállalósabbak bújócskákhoz, esetleg autóvezetéshez,
hatvannal, külső sávban, Szekszárd felé lapozgassák.
Ha vonaton ülünk, nem is kérdés, hogy csak a MÁV kontra
ballagók jöhet szóba, enyhén lehúzott ablaknál, nemdohányzó
másodosztályon.
A BKV Times könnyen emészthető, egyáltalán nem tolakodó
szösszenet. Aki szeretné, lefordíthatja latinra, amatőrök
ógörögre!
Az Egy kiégett izzó és két kiégett rendőr olvasásához váljunk
meg ruháinktól, akik ezt otthon teszik meg, kapcsoljanak majd
a Discovery Channelre, és gyújtsanak gyertyát. Akik esetleg
metrón, menzán, fogorvosnál olvassák, nyilván ne vetkőzzenek
le, nekik elnézem.
A Jövő heti horoszkóp egész évre felkészít minket a mindig
aktuális jövő hétre, hogy ne érjenek kellemes, esetleg
kellemetlen meglepetések.
A Nyílt titoktörés alatt bátran szotyizzanak, a héját önfeledten
köpjék a padlóra.
Az új fehér tintám értelemszerűen csak sötét, galériás
szobában „olvasható".
A rázós legénybúcsú címűt füstölt sajttal, szőlővel képzeltem el,
egy olajkályha tövében.
Párkapcsolati krízisekhez, parlamenti közvetítésekhez a Digidi
Dublin illik a legjobban. A tenger, a parizer és a barna mell
szóljon minden várandós kismamának, könyvelőnek,
munkanélkülinek, Dunán innen és túl.
Erdélyi túrához kiváló társ lehet a McFigyeltem, pityókával,
törökbúzával, hallod-e?
A könyv továbbá azért jött létre, hogy Anyukám ezentúl tudjon
nekem mit venni karácsonyra, névnapomra.
 ARISZTOKRATA
(Rap – kamaszkoromból)

Mogorván ül otthon az arisztokrata, mert nem érvényesült az

akarata.
Bánatában reggeltől estig az ablakon néz kifelé, hátha megy
egy angoltelivér-ménes arrafelé.
Szereti a hátaslovat nyeregben megülni, a pórnéppel igyekszik
keveset vegyülni.
Volt egy kedves felesége, de vége már annak, elhagyta, és
egyedül indult Hollandnak!
Gyermekei száma három: Gábor, Eszter és Áron.
Gáborral egy colt végzett, Áronnal egy winchester, Eszter él és
virul, világbajnok sakkmester.
Körszakáll és összekulcsolt kezek, az arisztokratára jellemzőek
ezek.
Manapság már nem úgy van, mint régen, az arisztokrata csillag
is kevesebb az égen.
Kis hazánkban sem marad oly sok, nagy részét elvitték a
rendőrök, meg az ÁVO-sok.
Dalmácia tengerén is fogy az arisztokrácia, emiatt csorbul a
demokrácia, adta hírül a szomszéd Croácia.
Hé, arisztokrácia! Szólt egykor a nemzet nácija: nincs többé
Volvo, van helyette Dacia.
Isten óvja a hatalmas arisztokratákat, hadd halljam dobogni a
telivérpatákat.
Közkívánatra közöljük Bronz János* leghíresebb és leghosszabb
költeményét:
BRONZ JÁNOS
Miért nem esznek a lovak hegedűt?

Ott álltam a város szélén, sötétben, egyedül,

nem volt nálam más, csak a kettétört hegedűm.
Azt gondoltam, elviszem a lovaknak,
csak nem mondtátok meg, hol laknak.
Lovak, lovak, hát ti meg hol laktok?
Bárhol is vagytok,
hegedűvel ma jól nem laktok!

*Bronz János egy monori fűtésszerelő, aki azt hiszi magáról,

hogy Arany János unokája. Mit hisz Ön?
 IWILÁG
Bejelentkezés.

Nem tudom, mi a nehezebb: nélküle vagy vele, de az internet

manapság alapvető élelmiszer.
Egyre több honfitársunk számára az iwiw és a facebook
egyenlő az internettel. Ott mindent megtudhatsz, ki kivel,
kapcsolatban, függő, hány éves, hova járt, mit iszik, mit lájkol,
ki lájkolja.
Tudod, ki jelölt ma be iwiw-en? Senki!
Ha nem vagy iwiw-en, senki vagy, ha az iwiw-en van 1000
ismerősöd, vagy valaki. (Csonka Picinek 9491 van.) Persze senki
sem ismerkedni akar, de mégis mindenki ismerkedik.
Véletlenül! Tévedésből!
Gondolom, aki nem ismerkedni akar, az felmegy reggel a netre,
megnézi a saját adatlapját, képeit, majd kilép! Logikus!
De ennél nagyobb halmaz az, aki naphosszat adatlapokat
csekkol, mondhatnám, virtuálisan ismerkedik. Cyberjár! A
cimbizés ebből a szempontból nem nehéz, mert sok ember
teregeti ki múltját, jelenét, jövőjét.
Nagyon mosolygós lány vagyok, szmájli-szmájli-szmájli... Ebből
látszik, ki milyen, ha sok szmájlit látunk, az illető vidám.
A kedvenc mondatom adatlapokon: „Igazán csak az tudja,
milyen vagyok, aki ismer." Ezek szerint, aki nem ismeri, nem
tudja. Nahát, de szerintem az nem is akarja tudni, mivel nem
ismeri.
Viszont köttettek nagy ismeretségek, barátságok, házasságok.
Így elképzelem, amikor nosztalgiázik a feleség: „Emlékszel,
drágám, amikor először bejelöltél?" Már egy buliban sem
kérjük el a csaj számát, csak annyit mondunk: „Majd
megnézlek iwiw-en vagy facsén!"
Hallottam olyan párról, akik azért szakítottak, mert nem tudták
eldönteni, melyik kép legyen az alapértelmezett. Vannak azok
az egyedek, akik nem tesznek fel magukról, zárkózott típusok,
esetleg egyet, de azt is egy Ferrariról.
Néhányan picit visszaélnek a helyzettel. Képek száma 42, na, itt
már lehet sejteni, hogy fantasztikus pillanatokra számíthatunk.
Ebből a 42-ből 12 a kutya, 8 a playboyjel, 6 meg C. Ronaldo. A
maradék pedig saját maga által készített, arcba fotózom
önmagam jellegű remekmű. Na meg ugye a külföldön elkapott
pillanatok, az emberek már lassan csak azért mennek
Tunéziába, hogy legyenek új képek az adatlapon. Nem hiába él
már évek óta a nyelvben az „iwiw-gyanús" kifejezés.
Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy egyre több egy-két-
hároméves gyereknek már van adatlapja. Apuci meg anyuci
megbüfiztette a babát, majd megdobta egy meghívóval.
Pelenkázás, beérkezett üzik, ürítés. Regisztráció időpontja:
2006. november 21. Születésnap: 2007. január 13.
És lehet még fokozni: a minap bejelölt a túrórudi meg a
négyeshatos. Érted, ők ismernek engem?
Sokan félreértelmezik az ismerős fogalmát. Nekem az
minimum ott kezdődik, hogy személyes találkozás. Van viszont
az a fajta, aki azt mondja: ez a csávó olyan ismerős nekem
valahonnan, vazze, én bejelölöm.
A múltkor két haverom összeveszett, és bosszúból törölték
egymást.
Gondolom, azóta már meg sem ismerik a másikat az utcán.
És hát a nagy vászon, amit közösen festünk, az Üzenőfal!
Mindenkinél van egy ecset, és hetente, naponta, rossz esetben
óránként odapöttyent valamit.
Sokszor a mennyiség a minőség rovására megy. Régóta
húzódó, nagy vita ez a felhasználók között, mit bír el az
Üzenőfal. Én azt javaslom, ha írunk, üzenetünk tartalmazzon
hasznos információt, esetleg poént, és szóljon egynél több
emberhez.
Kijelentkezés!
 FEJJEL LEFELE

Elkezdem.
Ez egy fejjel lefele teremtett eszetlen eszme rendszer, neked,
nektek, kedves emberek.
Rendesen, engedelmesen, kedvesen, egyenesen, de fejjel
lefele. Kezedet, esetleg embertestedet tekergetheted errefele.
Egyedek meg ezen nevetnek, mert eltekered fejed
engedelmeskedve. Tested teteje fejed be ne verd, mert
elveszted kedved, s leteszel engem. Ezt nem teheted meg
velem, egyszer sem tehetsz le.
Ezer meg egy percembe telt, eme fedeles, melyet jelenleg
kezed fedez.
Emellett megjegyzem, kezetekkel ne egyetek
petrezselyemlevest, mert nem lehet.
Rengeteg levest ehettek, mert megengedem. Eper, zeller,
szeder. Esetleg nem szereted? Cserebere!
Feketeleves never, mert lelkednek teher.
Restellem, egyszer rengeteg levest megettem egy helyben,
emellett rendesen betejeztem reggel, testem lent elernyedt,
belemnek befellegzett, berezzentem, befostam (befestem)!
Estelente elmerengek, megvehetem e kedvenc Mercedesem.
Nem veszem, mert nem vehetem meg. Zsebemben ezresek
erre nem elegek.
Hetvenegy ezres lejbe'. Jemenben megvehetem, mert keleten
kevesebb, rengeteget elengednek neked, mert szeretnek. De
Jemen messze, testem gyenge. Egerbe nem megyek, nem
Jemenbe.
Egyszer egy repper megjegyezte: „Jemenbe megyen, fegyvere
legyen! De le ne ejtsd, mert megrepedt, elveszejtheted.
Fegyvered, esetleg fejed."
Testednek sem esne kellemesen egy repesz. Emellett
rendszeresen nem keresheted fel fegyverneppered, mert
kellemetlen helyzetet teremthet.
Kedvenc replemezem, melyre este keverek, fekete zene.
Fekete emberek elevenednek meg egyszerre.
 MENŐ MONEY

Van egy haverom! Milliomos! Többszörösen.

Anya, apa tele, cégek, üzletek, szállodák maradnak utánuk, az
ő kezében. És sok-sok pénz. Ő
áldozat. Beleszületett. Nem tehet róla! Teljesen más életet él,
mint te vagy én. Mindene megvan. Jó neki, gondoljuk most
sokan magunkban, hát nem rossz, de nem is könnyű.
Egy hétköznapi ember számára az ő problémái
felfoghatatlanok.
A minap együtt kávéztunk a Körúton, befejeztük, fizettünk,
állunk a kávézó előtt, rám néz és azt mondja: „Hú, most hol
állok? Meg melyikkel?"
Neki nincs nyárigumi-, téligumi-csere problémája.
Ő ezt télikocsi-, nyárikocsi-megoldással, szerényen áthidalja.
De láttam már olyat, hogy húszezrest tömött annak a cipőnek
az orrába, amit súlyos összegért rendelt Milánóból, mert nagy
volt rá.
Vele vásárolni kész rémálom. Kirakatban egy pulcsi, ráírva:
9000 Ft. Mire ő: „Ha fel se veszem is, megéri!"
De előfordult már olyan is, amikor beugrottunk egy éjszakai
kisboltba hajnalban, egy tízezressel, hogy mi egy doboz cigit
szeretnénk. A haverom odaadta a pénzt, a nő a cigit, kinyitotta
a kasszát, ami üres volt, majd döbbenten ránk nézett, aztán
ismét a kasszára. „Nem tudok visszaadni." A haverom
rezzenéstelen arccal: „Akkor ezt e két sört még elviszem,
csókolom!"
És kiment. 9000 forint borravaló. Vastag egy jatt. Jól járt a néni,
hogy nem volt pénze. Most lett.
Tíz perc múlva már isszuk is, mondom neki: , Jó ez a sör, nem?"
, Jó, csak olcsó. ."
De akkora úr, hogy amikor egyszer az életben IC-vel utazott,
négy helyjegyet vett. Mert mellette ne üljenek, és tudja hova
tenni a táskáját.
Előfordult, hogy panziót kapott névnapjára! Egy évre rá, ebben
a panzióban tartott házibulit, volt sörcsap, légvár, paintball.
Este pedig a Boney M lépett fel.
Volt velem vidéken, betérünk egy lepukkant kocsmába, ő
riadtan rám néz:
„Uh, basszus, nincs nálam, csak harminchat-ezer. .
„Uh, basszus! Attól függ, mit akarsz, sört vagy kocsmát venni.
Bőven elég lesz."
Van, akinek itt ennyi a nyugdíja.
A minap egy haverja rágyújtott a kocsijában, ő ezen annyira
kiborult, hogy vesz egy másikat.
Ha olyan világban élnénk, hogy nem lenne bankkártya,
hűtőszekrény méretű pénztárcája lenne.
Manapság általában egy pakli bankkártyával közlekedik, és
amikor fizet, mint valami bűvész előrántja őket, és azt mondja
az eladó néninek: ,, Kérem, húzzon egyet! De ne mutassa
meg!"
Az aranyfog már nem menő, magának nem, de a rotijainak
csináltatott.
Szereti a családját. A nagyija egyszer teljesen kiakadt, mert
Armando szakított Isaurával, a kedvenc brazil sorozatában.
Főhősünk nem hallgatta sokáig hüppögő nagymamáját,
megígérte neki, hogy megkeresi a rendezőt, és lehet, hogy úgy
lesz, ahogy anyuka szerette volna.
Az apjáért is odavan. Járnak együtt vadászni. A múltkor annyira
elkeseredve értek haza, mert semmit sem lőttek. A haverom
este szólt a vadőrnek, tegyen nyugtatót az etetőkbe. Másnap
reggel úgy kellett ébresztgetni a hason alvó vaddisznókat,
mikor odaértek...
Kérdeztem tőle, mi fog érni a sok pénze, ha kitör a világválság.
Ott fog megfagyni a lakásában, mert még a villanyszámlát se
tudja majd kifizetni. Erre ő: „Csak a húszezreseimmel négy évig
tudok fűteni. Ha felváltom, még tovább."
És mindemellett nincsenek nagy igényei, de szeretné, ha a
Magyar Nemzeti Bankban lenne a lagzija, és Demján Sándor
lenne a vőfély.
 ELEK, A PARAFENOMÉN
(mágikus monológ)

Elek vagyok a nyolcadik kerületből. Most, hogy befuccsolt a

szoláriumboltom, gondoltam, reformokat hozok az életembe,
és nyitok az ezoterika felé. Ismertem egyszer egy másik Erikát,
ő is nagyon nyitott volt, de ez nem ide tartozik. A lényeg, hogy
parafenomén vagyok. Most már több napja.
Tudtam én ezt már korábban is, hogy ilyen képességekkel
rendelkezem, csak nem mertem magamnak bevallani.
Csak gondoljunk bele, több mint 150 nőt hajlítottam már el, ha
csak a tizennyolc éven felülieket számoljuk.
Akivel most vagyok, a százötvenegyedik, Etelka, vele nagyon
harmonikusan élünk, múltkor még színházban is voltunk, igaz,
nemhogy a darabot, még a ruhatár működését sem értettem.
Viszont a természetfölötti akaraterőmmel, amiről már
meséltem, a végén én mozgattam a függönyt, szét, össze, szét,
össze, Etelka csak nézett.
Etelka vaskos bokájú, dús asszony! Szeretem, mert megvéd. Én
nem vagyok erős, de jól mutatok bárhol.
Amióta parafenomén lettem, már az interneten is rajta vagyok.
Barátom, a profik már a gépen nyomják. A neten. Ott hirdetem
magam, mint Elek, a parafenomén!
Tegnap is csörögtek ketten, már azt hittem, biznisz, de az egyik
téves volt, a másik meg nem engem keresett.
Én autodidakta módon képeztem magam. Nem mentem ezért
iskolába. Megtanítottam magamnak ezt az egész varázslást.
Úgy hidd el, ahogy mondom. Főállású kábító vagyok!
Mi nem világos? Egyértelműen profi vagyok. Érted? Az a titka,
csávó, hogy amatőr szinten legyél profi. Ez a képlet!
Tegnap meg egy kiscsajról levarázsoltam a nyakláncot.
Kérdezte, hogy csináltam, mondtam neki, élőlánc volt,
átmászott a zsebembe. De aztán visszakapta, az meg mégis
visszamászott.
Bevonzottam!
A Blahán rendszeresen megáll előttem a villamos, és én
anélkül, hogy hozzáérnék, kinyitom a Combino ajtaját. Az
emberek csak néznek. Bizony! Felnéznek rám!
Van egy haverom, az meg olyan magas, magyarán mondva
colos, hogy ne tovább. Utoljára háromévesen fért bele a
Ladába. Nem ez a lényeg.
Mondom a tutit, barátocskám. Reggelire fontos a tápanyag,
ahhoz, hogy az ember parafenomén lehessen. Több zsemle
kell, mint gondolnád. Konkrétan öt. Mindegyikben legyen
parizer, a kettesben és az ötösben dupla parizer, a hármasban
meg a négyesben legyen sajt, az egyest meg áztassuk
pálinkába, és csipegessük a többihez. Sörrel öblítsük, és
mindezt többször.
Ez a mottóm: Több sör, többször!
Amúgy már régóta nem iszok. Mármint annyit, mint régen. Hú,
korábban volt huzatom, haverok úgy is hívtak: vedelek. „Na, itt
van, megjött Ved Elek!"
Ma már nem így van, manapság feleannyit sem iszok,
pontosan egyharmad annyit iszok, mintha azóta is ittam volna.
Érted! Én értem, ez a lényeg!
Járok mozogni is, bliccelek a buszon, aztán megkergettetem
magam az ellenőrökkel. Igazán jót tesz a mozgás. Mozgásban
tartja a szervezetet. Ilyen buszfuttatást például heti három
alkalommal végzek, három sorozatot.
Amit Norbi mond, abban nem hiszek. Az emeletes hülyeség.
Hogy olyat egyél, ami nem liszt, nem cukor, nem kenyér, nem
alkohol.
Akkor mit egyek? Káposztát? Na ne röhögtess! Bár Elek a
nevem, nem vagyok kecske!
Azt mondják, hasonlítok a Geller úrra, hogy ilyen parafenomén
vagyok. Nem tudom, de ezek a mai emberek, ezek meg tudod,
milyenek. Nem hisznek semmiben, még magukban sem. El
vannak gyötörve, le van merülve az aksijuk. Ezért én, Elek, a
parafenomén, öntök beléjük életet a káprázatos
képességeimmel, a mutatványaimmal. Feltöltöm őket. Ha te is
kíváncsi vagy rám, gyere, keress meg, és bevezetlek a
rendszerbe.
A borítékra írd rá: Elek, a parafenomén. Kanál utca 45. A postás
tudni fogja!
Addig is vigyázzatok, nehogy előbb találkozzunk, zsiványok!
 MOSOGASSON, AKI TUD

Nem szeretek mosogatni, és ennek már hangot is adtam

néhányszor. Annyira távol áll tőlem, hogy ne tovább. Otthon is
mindig próbálom másra hántani, csak az a baj, hogy egyedül
lakom.
Legénylakásban, legénymosogatóval. Van benne minden, mi
szem-szájnak nem mindig ingere.
Ha már eszem, és kénytelen vagyok kést, villát, esetleg tányért
piszkolni, mindig a legminimálisabb eszközökkel dolgozom.
Vagy azért, hogy ne legyen mosatlan, vagy azért, mert nincs
tiszta!
A mosogatás nálam olyan, mint a menstruáció, havonta
egyszer van, de akkor négy napig tart.
Komoly program. Be van írva: minden hónap tizedikén
mosogatás!
A múltkor odáig fajultam, hogy a mikróban forgó tányérra
szedtem makarónit, mert az volt a legtisztább, és fakanállal
ettem meg. El is neveztem spagetti fakanallának.
De figyeljünk, mert számos helyzetben rengeteg elmosatlant
megspórolhatunk, ha például vacsorára nem főzünk, hanem
pizzát rendelünk. Jó trükk továbbá, ha meghívatjuk magunkat
valahova, távol a konyhánktól. Spórolhatunk úgy is, ha a
krumplipürét egyenesen a rántott húsra szedjük, és nem mellé.
Profik összezárhatják még egy rántott hússal, az már szendvics,
tányér se kell, kézbe foghatod, lemehetsz vele az utcára.
Az egyik haverom meg ennek pont az ellentettje, mindent
elmos, mániákusan, még azt is, ami nem is piszkos. De a
kedvencem mégis az volt, amikor egy steril házibuli végén
öblögetni kezdte az üres sörösdobozokat.
Minap jöttek hozzám vendégek, illendően kérdezték,
hozhatnak-e valamit ajándékba. Mondtam: természetesen
tányért, szíveim, amiről enni akartok!
Karácsonyra meg keresztszüleimtől étkészletet kaptam, és
amikor kibontottam a csomagolást, felsikítottam: „Tiszta kanál!
Tiszta kés!" A tudatalatti...
Mondjuk, én annak is örültem volna, ha a saját edényeimet
kapom, becsomagolva, elmosogatva.
Hozzám nem takarítónő kéne, hanem régész! Aki rétegesen
fejti le a lepedékeket, és így visszamenőleg fél évre lehet
következtetni a nyomokból. Azt mondják a reklámok, hogy
vegyek mosogatógépet, mert azzal sok időt, energiát, pénzt és
legfőképp vizet spórolok meg! Én meg azt mondom, így, hogy
teszek a mosatlanra, szintén ezt csinálom. Most már odáig
fajultam, ez, remélem, az utolsó fázis, ha bárki kérdezi:
szeretek-e mosogatni, azt mondom, nem, én sajnos nem tudok
mosogatni. Kész. Nem kell magyarázkodni, meg magadat
tisztára mosni...
 BESZÉDTECHNIKA-ÓRA, AZ ELSŐ

Azon a napsütéses hétfő délutánon útra keltem, hogy eljussak

életem első beszédtechnika-órájára!
Titkon reméltem, hogy lesz köze az általános iskolai
technikaórákhoz! Nem volt! A megbeszélt időpont előtt 14
perccel érkeztem, még senki nem volt ott! A tanárnő is csak
utánam jött. Stréber!
Tanárnő aranyos, és nem dadog, ez már po-po-pozitív!
Reméltem, többen leszünk, de hiába vártunk a többiekre,
mindössze öten kezdtünk neki a légzésgyakorlatoknak: Csenki,
Dombi, Kőhalmi, Litkai és én!
Felmentünk a galériába, körbe ültünk, mindenki szerzett egy
széket, ez már része volt az órának!
Gyors bemutatkozás, majd Litkai távozott, mert eszébe jutott,
hogy fiatal korában ő már három évig járt ilyenre, de lehet,
hogy valami dolga volt! Nála nem lehet tudni!
Én is bemutatkoztam, mondtam, hogy anyával élek egy családi
házban, és az első beszédtechnika-
órámra négy barátom/kollégám kísért el.
A tájékoztatóban az állt, törülközőt hozni kell! Gondoltam, a
sok gyakorlástól majd csapadékosan fogunk beszélni! Nem!
Azért kellett, hogy rá feküdjünk, és ne a földre. Tiszta
strandfíling. Én már kezdtem volna bekenni magam 12-es
faktorral. Egyedül Kőhalmi hozott polifómot! Viccesen nézett ki
vele, amikor az óra előtt, a hóna alatt szorítva, kikérte az első
Foster'st, megkezdve ezzel a gyakorlást a számára nehezen
kiejthető szavak témakörében!
A tanárnő megkérte a csapatot, hogy a földön fekve vegye fel a
legkényelmesebb pozíciót! Csenki rögtön magzatpózban feszít,
de ez a kilégzések szempontjából nem előnyös! Fekve pont
olyan, mintha állna, csak fekszik.
Nagy levegő, lassan, majd kifúj lassan! Nagyjából ezek voltak a
vezényszavak, nekünk pedig éreznünk kellett volna valami
olyasmit, hogy a testünk ellazul, és egyre több ponton
érintkezik a talajjal! Ezt az érintkezésdolgot amúgy Dombi
nyerte, neki a legnagyobb a lefedettsége!
Tanárnő megemlítette, hogy ha jobban érezzük magunkat, a
cipőnkből is kibújhatunk! De ezt a csoportra, illetve a
galériában lévő képekre való tekintettel nem tettük meg neki!
Pedig akkor lett volna levegő után kapkodás!
Majd jött a gyakorlat, amikor mindenkinek négykézlábra kellett
ereszkednie, beszív, cicahát, kifúj, homorít! Viccesen
nézhettünk ki a szemközti irodaház ablakából! Négy kan
hümmögve beszív és kifúj! Úgy fekhettünk, mint valami
perverz gruppencsoport, négykézláb. Ennyi férfit még sose
láttam pucsítani.
Jöttek a versikék: menerele menerele menerele manarala
manarala manarala monorolo monorolo monorolo. .
Ezeket kellett mondogatni, és akkor nekünk majd jobb lesz!
Tanárnő szerint szép orgánumom van, de ez itt még nem elég!
Ez körülbelül olyan, hogy szép a kezed, de ettől még nem tudsz
kézilabdázni.
Beperele, beperele, beperele. . - jött a következő mondóka, a
végén már mindenki perelt mindenkit.
Szerintem ezt bevezethetnénk közszereplőknek is.
Mondjuk, se Baló, se Hiller tanára, sem csoporttársa nem
lennék.
Hamar elrepült az idő, megbeszéltük a következő alkalmat,
majd mindenki menerelhetett dolgára!
 VIZSGAIDŐSZAK

A Vatikán üzent: a pápa megkezdte az aggódást.

Nem egyszerű ilyenkor egy egyetemista, főiskolás élete.
Ez az időszak, ahogy a nevében is benne van, a vizsgákról szól.
Nem a tanulásról. Csak a vizsgákról.
És ennek minden velejárójáról.
A vizsgafelvétel, a neptun rendszer, a téós néni, a 10 perces
szundik, a kávé, az öltöny, a stressz.
Azt mondják, amikor vizsga előtti este azt érzed, semmit nem
tudsz, az jó. Ez megvolt!
(De ha a vizsga negyvenedik percében érzed ugyanezt, az
rossz!) A legjobb viszont, ha a vizsga utáni estén szintén nem
tudsz semmit. Magadról.
A tanulás jópofa dolog, bújni kell a könyvet, kiirkálni,
bemagolni, puska- és pisztolygyártás.
Megmondom őszintén, én (nem) szoktam puskázni, de abból is
a parázósabb fajta vagyok. Engem mindig is az izgalomrésze
fogott meg, úgy kell tenni, mintha írnál, és közben a bal
zoknidból bogarászol ki egy cetlit. Izgalmas!
Csak 12 éven felülieknek.
Bár jó pár évet lehúztam felsőoktatásban, de még az utolsó
vizsgámon is ugyanúgy izgultam, mint a legelsőn.
Kérem, húzzon egyet! (Most hízzon!)
A minap, nyelvi szigorlaton, lányos zavaromban, a tanárnő
nekem szegezett egy kérdést:
- Ádám, ismeri maga a szenvedő szerkezetet?
- Ó igen, én magam vagyok az! És tudja, és tudja, és tudja.
Azt is mondják, beszélik, hogy babonából a könyvet tedd be a
párnád alá, és beleszáll a fejedbe.
Éccaka!!!
Ez hülyeség! Kipróbáltam, németnyelv-vizsgám előtt betettem
két nagyszótárt a párnám alá, és úgy beleszállt a fejembe, hogy
el is ferdült a sok tudástól. (Olyan mozgáskultúrám lett, mint
gyújtsráferencnek.) Elfeküdt nyakkal mentem be írásbelizni, és
bizony nem forgolódtam hátrafelé, rám nem kellett rám szólni.
Könyvek a párna alá? Azóta, ha néha még eszembe jut ez a
tévhit, már csak a puskát teszem be. A nyakamnak, a
lelkemnek is jobb így.
Viszont aznap éjszaka álmodtam. És lehet, hogy a puska miatt.
Egy budapesti panel tízedik emeletéről ugrottam ki. Tudtam,
mit csinálok, szálltam, nézelődtem, nem volt halálfélelmem.
Körülbelül tíz másodperc után, gyönyörűen csillapítva földet
értem, balesetmentesen. Erre, velem szemben ott áll a pr-
tanszék titkárnője, kezében az indexemmel, és annyit mond:
NÉGYES! Amúgy is mindig másként állok hozzá, mint a
csoporttársaim. Amikor jönnek, hogy de jó, vége a
vizsgaidőszaknak, én: de jó, elfogytak a vizsgaidőpontok.
Na és most elfogytak a betűk is.
Nyelvtan: 4
Tartalom: 4
Külalak: 3
 KÉREM, TÖLTSE KI AZ ALÁBBI TESZTET!
ISZIK ÖN SÖRT?

1. ÖN EGY KERESZTEZŐDÉSBEN ÁLL, SZATYORRAL A KEZÉBEN. MIT TESZ?

a) elüti Stohl Andrást, bedrogozva (2 p)
b) kölcsönadja másnak (1 p)
b) tojást főz (4 p)
c) iszik egy sört (10 p)
2. ISZIK EGY SÖRT! MIT TESZ ÖN?
a) iszik egy sört (10 p)
b) korsó (9 p)
c) pohár (8 p)
d) fog egy szatyrot, és beáll egy kereszteződésbe (3 p)
3. MIT CSINÁL ÉV KÖZBEN A MIKULÁS?
a) rénszarvast tenyészt (5 p)
b) iszik egy sört (10 p)
c) várja az ajándékokat a gyerekektől (8 p)
d) pedofil papokat molesztál (3 p)
4. SPANYOLORSZÁGBAN VAN BORTÚRÁN. MIT TESZ?
a) elszív egy cigit (0 p)
b) eszik egy pizzát (3 p)
c) iszik egy sört (10 p)
d) felvesz egy harisnyát (5 p)
5. FOLYTATÁSOS TELEREGÉNYT NÉZ, AMIKOR MEGSZOMJAZIK.
MIT TESZ?
a) panaszt tesz (6 p)
b) elkapcsol (1 p)
c) inkább rádiót néz (8 p)
d) iszik egy sört (10 p)
6. ÖN EGY REPÜLŐGÉPET VEZET, TELE UTASOKKAL, AMIKOR
NAGYON ELÁLMOSODIK. MIT TESZ?
a) főz egy kávét (2 p)
b) leszalad a kisboltba energiaitalért (5 p)
c) iszik egy sört (10 p)
d) katapultál (7 p)
7. HA HÁROM SZÁZLÁBÚ VAGY SZÁZ HÁROMLÁBÚ JAPÁN
ÓVÓNŐT ELOSZTUNK A BAL LÁBUJJAIK ÖSSZEGÉVEL, MIT
TESZ?
a) megijed (2 p)
b) iszik egy sört (10 p)
c) felújítja a fürdőszobáját (3 p)
d) felhívja telefonon a szomszédját (1 p)
8. AZ AUTÓSZERELŐJE SZIDJA A KORMÁNYT. MIT TESZ ÖN?
a) szidja a kormányt (2 p)
b) szidja az autószerelőt (4 p)
c) iszik egy sört (10 p)
d) szidja a sört (-10 p)
9. MEGTUDTA, HOGY FÉL PERC MÚLVA MEGHAL. MIT TESZ
ÖN?
a) iszik egy sört (10 p)
b) maszturbál (5 p)
c) bazmeg! (7 p)
d) füvet nyír (2 p)
10. MOST TUDTA MEG, HOGY SOHA TÖBBET NEM IHAT SÖRT.
MIT TESZ?
a) nem hiszi el (3 p)
b) iszik egy sört (10 p)
c) belehal (1 p)
d) iszik egy fröccsöt (0 p)

ÉRTÉKELÉS:
0-50 pont: Kiesett
50-99 pont: Kap még egy esélyt
100 pont: Iszik egy sört

Egészségére!
 IDŐJÁRÁS, MÁSKÉPP

Amikor fellépés céljából Londonban jártam, a szervező srácok

foglaltak nekünk szállodai szobát.
Zuhanyzóval, angol vécével, franciaággyal, tévével, és én
bizony olyan dolgokat láttam ebben az angol tévében, hogy
csuda.
Mégis egyet emelnék ki, az időjárás-jelentést. Amit ott, akkor,
kellemesen végigderültem.
A koncepció a következő. Bejön a nagy brit Németh Lajos,
mögötte az univerzum. Szép lassan közeledünk a bolygónk
felé, épphogy csak kezdenek körvonalazódni a kontinensek
határai, már a légnyomásról beszél Lajos, tüzetesen beszámol a
főbb éghajlatokról, áramlásokról, magyarul, illetve angolul,
ádámévától számítva. A tizenkettedik percben említi először
Angliát.
Arra gondoltam, milyen szerencsések vagyunk mi otthon ezzel
a pár perces időjóslással, szerencsétlen briteknek miket kell
megtudni, mire rájuk kerül a sor. Kapaszkodj!
Továbbcsavarom! Isteni szerencse, hogy a többi bolygón nem
néznek tévét, meddig tartana akkor az időjárás-jelentés?
Szerintem három és fél órát! Úgy ülnénk otthon a tévé előtt,
jaj, mikor jön már a Föld? Elképzeltem, milyen lenne, ha nem
csak a mi bolygónkról, országunkról, és a Békéscsabán fújó
enyhe délkeleti szélről mesélne Németh Lajos és csapata:
„Köszöntöm az univerzum lakóit, és most a várható
időjárásunkról.
A Plútón a holnapi nap folyamán erős felmelegedés várható,
akár mínusz 213 Celsius-fok is lehet. Délután elszórtan 4-6 mm
meteoresőre készülhetünk. Ne hagyják otthon a meteoreső-
kabátot!
A Jupiteren, a légkör hiánya miatt, szél továbbra sem várható.
A Tejúton erős ködfoltok, helyenként Tokió nagyságú jég eshet,
ennek következtében a burkolat csúszóssá válhat, az
űrhajólánc használata a vénuszi lehajtóig (négy
fényévszakaszon) kötelező.
Akik a napokban a Merkúron kirándulni szeretnének,
öltözzenek melegen, de az érzékeny bőrűek kerüljék a napot,
mert 0,4 másodperc alatt szénné éghetnek.
Az Uránusz térségében 4-500 fokos hőingadozásra is lehet
számítani, öltözködjenek rétegesen.
(Nemsokára kapcsoljuk műholdon a Holdat.)
A Napon több mint 950 kilométer magas lávacunami
keletkezhet, erős lesz az UV-sugárzás, minimum 8500
faktorral kenjék be a szkafandert. A Napon ügyeljünk a
folyadékbevitelre, mert könnyen kiszáradhatunk, keressük az
árnyékos helyeket.
Akik ezen a területen szaladgálnak, szedjék a lábukat, mert
fel/leéghet a talpuk. Állandó, nagyon meleg front várható.
Egyszóval a Napon tombol a nyár.
És végezetül abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy
helyszíni tudósítónk a Marsról jelentkezik be műholdról.
- Halló, halló! Hallasz minket?
- **\ \Xd45}{@#> - ?%— "%/=) =/!"Fq p, X####
- Elnézést kérünk a technikai hiba miatt, de elromlott a
tolmácsgép.
Derűs estét!"
 E-MAIL HOLLANDIÁBÓL

Feladó:
Szatyor Lajoska szatyor@lajoska.hu
Címzettek:
Szatyor Lajos - Apa szatyor@lajos.hu
Szatyor Lajosné - Anya szatyor@lajosne.hu
Özv. Szatyor Lajosné - Nagyi v enszatyor@ l ajosne.hu

Sziasztok, kedves Családom!

Ezek szerint sikerült beírni a jelszót és a felhasználónevet.

Örülök! Ha már ezt el tudjátok olvasni, baj nem lehet.
Egyszerűbb, ha valaki hangosan olvassa, ha kicsik a betűk,
vegyetek fel szemüveget, vagy állítsatok a betűméreten. De
zoomolhattok is. Amúgy, ha bármi kérdés van, menjetek át a
szomszéd Kornélkához, ő ért hozzá, óvoda után egész délután
ráér.
Ahogy megígértem, írok nektek e-mailt! Tudjátok, drótposta!
Az osztálykirándulásról, Hollandiából.
Hát ez lenne az!
Ez az ország nagyon messze van. Nagyi el se tudja képzelni.
Még Németországnál is messzebb. Két napig csak a buszon
ültünk.
Olyan volt, mint Iszapszentgilisztás-Veszprém, 340-szer oda-
vissza. Unalmas. A Sallai meg végig cikizett, és megzabálta a
szendvicseimet. Én meg muszáj voltam megzabálni a Terkei
szendvicseit.
Majd, gondolom, elmondja az anyjáéknak, ők meg nektek.
Nem ez a lényeg.
A szállás jó, egy belvárosban van, az egyik fő városban,
Amszterdamban. Ez olyan nekik, mint nekünk Pöst.
Szekérrel meg Misikével lakom egy szobában.
Tudjátok, melyik a Misike? Volt már nálunk tavaly ganajászni!
Na, az.
Sok fa van, hatalmas házak, meg mégházabbak, meg víz,
mármint folyó, inkább folyócskák, már-már patakok, olyanok,
mint az erdő szélén nálunk, csak annál kicsit vaskosabbak. Tyúk
meg malac itt egyáltalában nincs. Nem jellemző,
megkérdeztem egy helyi buszsofőrt. Úgyhogy, apa, nem tudok
neked fényképezni anyakocát.
Viszont sok minden van itt, Hollandiában, ami meg máshol
nincs. Van egy helyi különlegesség, a marihuána. Azt mondják,
valami hagyomány, meg hogy olyan, mint nálunk a mákos
guba. Hát nem tudom, mi benne a jó, kipróbáltam, és egész
éjszaka egy gyógyszertár előtt nyávogtam és doromboltam a
gazdámnak, az osztályfőnöknek. Meg reggelig volt egy olyan
furcsa érzésem, mintha megnéztem volna kilenc „ Önök
kérték-et. Nagyival és egy tál sajtos tallérral.
Ja, az utcán a kirakatokban meg nők vannak. Lányok! Csajok!
Mondom: dikk!
Ők nem tudom, miért állnak ott, de nagyon kíváncsiak, mert
jól megnéztek maguknak minket.
Annyira néztek, hogy az osztályfőnök, Kassai tanár úr oda is
ment az egyikhez.
Úgy látta, mintha neki intett volna. Odasétált és bement az
ajtón, de pár perc múlva kijött a hölgytől, mondván,
összetévesztette valakivel. Nem értem, akkor miért állnak ott,
és kit keresnek.
De biztos nagyon meleg lehet ott a kirakatban, nem nagyon
járhat a levegő, mert könnyedén vannak ezek a nők, már-már
nyáriasan. De az egyiken volt csizma. Nyáron?! Külföldön!?
Terkei természetesen beleejtette az egyik kanálisba a
mobiltelefonját, mert meg akarta simogatni a kanálist. Azért
akarta megsimogatni, mert úgy érezte, magányos, és bejön
neki. Meg, szerintem, azért, mert sok sütit evett.
Jaj, Nagyi, itt teljesen másféle sütiket sütnek, talán majd viszek
kóstolót! Nem egy Rákóczi-túrós, az biztos. Láttam biciklis
rendőrt! Vicces, nem? Biciklis rendőr. Az hova teker? Haza?
Amúgy sokat lógok a városban. Holnap még zuhanyozni is
fogok.
Hogy van a macska? A muskátlikat locsoljátok? Nem jött levél
Amerikából? Nem nyertünk a lottón?
Sokat gondolok rátok, meg másokra is. Itt nagyon sok ember
van. Szinte hömpölyög a tömeg, el sem tudjátok képzelni. Az
egyik téren sétáltunk, amikor láttam egy nőt, aki annyira
részeg volt, hogy önmagával veszekedett. Erősködött,
tiltakozott. Majd felkérte magát táncolni, de elutasította.
Látod, Apa, ezért mondom, hogy ne igyál! Tényleg! Megjött a
bor?
Mi volt a „Barátok közt"-ben? Kinga lefeküdt Miklóssal? A
szekrényemben ugye nem turkáltatok?
Majd csak jövő héten megyek haza, nem kell levágni semmit.
A múltkor elmagyaráztam, hogy kell válaszolni egy ilyen e-
mailre, remélem, megpróbáljátok, és kapok válaszokat a
kérdéseimre!
Emlékeztek, amikor Tunéziában nyaraltunk, hűtőtáskával? Na,
ez nem ilyen!
Sok puszi
Lajoska

Feladó:
Szatyor@lajos.hu

Kedves Fiam, Lajoska

tt aPád.eZ élretem eslő levele ezen a computeren.
Vigyázz magadra, anyád üzeni, nagyon szépen kér, vedd fel a
kardigánt, ha már este van. Nagyi már kezdi megszokni, hogy
nem vagy. Többször meglepődött azon, milyen szép rend van a
szobádban.
Semmi rosszat ne csinálj, bármit is akarnak a többi fiúk.
Viselkedj Szatyor módra, mert a füledet a kezedbe adom.
A Kinga nem feküdt le Miklóssal, de Klaudia rájött, hogy
András Vili bácsi eltitkolt gyerekkori unokatestvére.
Aztán vigyázz magadra ott, a messzi felvidéken.
Az anyakocát még azért próbálgassad, hátha lesz. Apád
 DIGIDI DUBLIN

Az Írországban élő magyarok is szeretik a humort. A magyar

humort! Olyannyira hogy addig-addig küzdöttek, szerveztek,
telefonáltak, míg létrehozták életem első igazán külföldi
fellépését Benk Dénes kollégámmal június közepén, mégpedig
Dublinban.
(Ami időben ugyanolyan messze van, mintha Pécsre mentük
volna fellépni.) Felhívnám a külföldre utazók figyelmét, hogy az
utazás előtti órákban ne vásároljanak bőröndöt, mert úgy
járnak, mint jómagam. Mindig halogattam, már ideje lenne egy
normális bőröndnek, de valahogy úgy alakult, hogy nem került
rá sor, csak az utazás napján. Mit napján, öt órával előtte.
Három boltot jártam végig, akkurátusan megvizsgálva, melyik
kis guruló feketeség lesz az enyém.
Végül döntöttem, és már ketten távoztunk a boltból. Olyan
szépen gurult haza, mintha már ismerné az utat, itthon még
mentem vele egy-két kört, tologattam, húztam-vontam,
kanyarodtam.
A probléma ott kezdődött, mikor leszállt a gépünk, vártuk a
csomagokat, és egyszerre elindult felém 3351 fekete bőrönd,
kerekekkel!!!
Itt realizálódott bennem: azon túl, hogy fekete és kereke van,
gőzöm sincs, melyik az enyém.
A tilitolizás helyett inkább megnéztem volna, hogy néz ki!
Nincs happy end. Negyvennyolc perc alatt lett meg.
Szombat éjszaka csöppentünk Dublinba, én komolyan azt
hittem, vb-döntő van, fiatal hordák énekelve, részegen uralták
a várost. Na de hogy mennyire rúgnak ki a hámból szombaton
az írek, azt legjobban a vasárnap délelőtt bizonyította be. Az
utcákon szemét, egy csaj a buszmegállóban rókázik, mindenki
lesérült, kék-zöld-lila, feje bekötve stb.
Vasárnap délután került sor a fellépésre. Kicsit aggódtunk,
mennyire legyünk aktuálisak, képben vannak-e az itteniek
mondjuk a bulvársajtót tekintve, de örömmel konstatáltuk,
hogy kiszeltünde unikum. Még azok is ismerték, akik tíz éve
laknak kint. Majdnem három órát nyomtunk annak a 150 hálás
írnek, akik magyarok. Voltak, akik 290 kilométerről jöttek, hogy
megnézzenek minket.
Nagyon jólesett.
Az ottani beszélt angolnak annyi köze van az angolhoz, mint
Lendvai Ildinek a Jobbikhoz! A Rigó utca minden munkatársa
csak pislogna. Csak egy példát mondanék: fuck off! Ejtsd:
fukoff.
Még egy érdekes észrevétel! A kukásautó már-már extrém lila
színt visel. És némelyik kuka is! A kukások fehérek voltak, és
olyan örömmel kukáztak, hogy már elhittem, élvezik. A kint
élők azt mondták, nem is az, hogy élvezik, de valami hihetetlen
pénzeket keresnek. Még szégyendíjuk is van!
Bármennyire is fura, akadnak még olyan országok, ahol
megfizetik a munkádat, s hagynak élni és boldogulni.
 A TENGER, A PARIZER ÉS A BARNA MELL

„Van egy ország,

Ahol egy hete jártam,
Horvátország,
A szememmel láttam,
A nap sugarát."

Kezdhetném gesztipéteresen soron következő írásomat, de

nem teszem. Biztos tudjuk, hogy a tengerért a szomszédba kell
menni. Mi mentünk! Bizony-bizony, értek hatások, horvát
hatások, na nem hatodik ások, hanem ingerek, de amíg a Föld
kerek, mindig lesznek ingerek, és ez így van jól.
Barátokkal, barátnőkkel, kinek mi jutott, indultunk útnak egyik
éjszaka a festői Blaha Lujza térről.
Úti célunk, Novi Vinodolski (Új Bor-völgy), körülbelül 510
kilométerre fekszik Budapesttől, az Adriai-tenger partján. Egy
kis szakaszt leszámítva végig autópálya. Természetesen a
magyar szakaszon egy-két román, szlovén kamionos hiszi azt,
hogy gyorsabb önmagánál. Ha ezt túléled, már sima ügy.
Viaduktról alagútba, alagútból viaduktra haladtunk
dinamikusan, hogy megkezdjük idei, jól megérdemelt
nyaralásunkat.
Lepakolás, fürdés, pénzváltás, sörvásárlás irányban mozogtunk,
és úgy éreztük, nem döntöttünk rosszul. Szikrázó napsütés,
csodaszép tenger. A közelben lévő újságárusnál vásároltunk
egy Blikket, csak azért, hogy itt is ugyanazt írják-e, egy előző
napi lapot kaptunk nyolc kunáért. Egy Blikk hetven forint,
ugyanis gyors fejszámolással rájöttünk: nyolc kuna hetven
forint. Igazából azon lepődtünk meg egy óra múlva, hogy a
benzinkútnál egy dobozos sör is nyolc kuna!
És végül is, többek örömére, kevesebbek bánatára rájöttünk,
hogy nem a sör olcsóbb, hanem a Blikk drágább. Nem is
vettünk többet.
A tenger kicsit sós, egy gyors mártózás után olyan szájízem
volt, mintha egy négyórás filmről jöttem volna ki a moziból, öt
liter popcorn után. A haverok fel is vetették, holnap reggel úgy
jövünk a strandra, hogy előtte veszünk egy rúd parizert, és
minden úszás után harapunk egyet. Majd az elnyomja.
Amúgy teszteltünk horvát ízeket, voltunk a strandi büfében,
melynek neve Charlie volt. És a bódéban készült a hamburger,
a hot dog, mégpedig maga Charlie gyártotta. Az igazi horvát
Charlie.
Volt, aki csevapot evett, volt, aki tintahalat, saslikot. Tettünk
egy próbát segglikra is, de az épp elfogyott.
Érdekes, a strandon sokan monokiniznek, még a nők is.
Gátlástalanul egy szál tangában a lányoktól az érettebbekig.
Van a másik véglet, azok a lányok, akiknek nincs mellük, és
még el is takarják egy bikinifelsővel. A monokinizés lényegét
nem értem. Kérdeztem ott egy magyar csajt, hogy miért
csinálja, azt mondta, hogy szép barna legyen a cicije. „És azt ki
látja?" Mire ő: „Senki! Csak én!" Na, most meg ezért látja
mindenki, hogy majd ne lássa senki. Láttam egy másik csajt is,
de ő nem monokinizett, hanem monoki volt.
De az utolsó nap a Jóisten lenézett rám, leült mellénk a sziklára
két idős néni. Nyugdíjasok, ledobták az otthonkát, és bizony ők
sem voltak szégyenlősek. Feldolgozhatatlan élmény ért, és
nem voltam rá felkészülve. Ők igazi mellindákkal rendelkeztek,
a tengerbe is úgy mentek, hogy először a mellüket dobták
meg, majd utána ugrottak. Ott úgy néztek ki, mint valami
polip, azt se tudtam, melyik a keze. Na, ezt nem nagyon
tudnám elképzelni a magyar nyugdíjasokról, hogy egy szál
bundabugyiban ülnek a Balaton partján, és beszélgetnek. De a
két horvát néni nem zavartatta magát. És talán ez így van jól.
Boldogok, jókedvűek és barnák. Még a mellük is. Mind a négy
méter.
 RÁZÓS LEGÉNYBÚCSÚ
(elbeszélő monológ)

A nővérem vőlegényének legénybúcsúját Siófokon tartottuk.

Úgy éreztük, egy tetszőleges hétvége elég arra, hogy
elbúcsúztassuk szegény legényt. Utólag belátom, nemhogy
elég, még sok is.
Heten voltunk, az ünnepelttel együtt. Gonoszok. Mivel szabad
apartmant nem találtunk erre a hétvégére, egy
középkategóriás szállodára esett a választásunk.
Rajt: péntek, 12.00
Cél: vasárnap, 12.00
Negyvennyolc óra hét elszánt magyar fiúnak sok mindenre
elég. Én sajnos sűrű teendőim miatt (posta, meggyszedés,
iszappakolás stb.) csak pénteken este hatra érek oda a
tetthelyre. (A srácok ezért majdnem diszkvalifikáltak.) Lúzerség
is ennyit késni, mert két külön világ, két különböző
nyelv találkozik, akarva-akaratlan.
Kulturált szálló, fenyvessel, igényes kerthelyiséggel. Kiszállok.
Állandó, hű útitársam, gurulós bőröndöm, követi gazdáját,
együtt tartunk a bejárat felé. Belépek. A szálloda kávézójában
egy srác nagyon csapja a szelet egy hölgynek. Finoman beletúr
a hajába, a lány elpirul. Ebből dugás lesz, konstatálom. Mielőtt
a recepcióhoz érnék, megcsapja a fülem a „. .nem érdekel más,
csak a Diósgyőr". Az udvarról jön. Ők azok. Az oktávokból és
artikulációból ítélve a harmadik-negyedik pálinkánál
tarthatnak. Üveg!
Óvatosan kiosonok. Medence, napozóágyak, igazán
hangulatos. A srácaim a fenyőket és egymást ölelgetik.
- Szar a buli, sok a buzi! - kiáltom feléjük.
Megpillantanak, és egyszerre kezdenek felém rohanni.
Őszintén megmondom, jólesik, hogy ennyi év után is tudnak
nekem örülni. Amikor pár méterre lehetnek, valahogy mégis
azt érzem, hogy futnom kellene. Jól érzem. Csak nem futok.
Esélyem sincs, elkapnak. Fölemelnek, mint annak idején
Cannavaro a vb-trófeát, és elindulunk a medence felé.
A reptéren van időd kipakolni a zsebeidet. Itt nincsen. Örülök,
hogy a bőröndöm el tudom engedni.
Egy-két-há... és már repülök is. Abban a pillanatban, amikor
elengednek, már nyúlok is a zsebembe, a telefonomtól
szeretnék megszabadulni zuhanás közben, mindezt egy
másodpercen belül.
Elképzelésem sincs, hogy nézhet ez ki kívülről, de sikerül. Vízbe
érkezésem előtt 34 centivel végre eldobom, filmbe illő. Ő egy
sövényben, magam a medence alján landolok. Ezúttal én
merülök le. A barátaira mindig számíthat az ember.
Visszatérek a recepcióra, egy komplett csermelyt húzva magam
után.
A kisasszony annyit kérdez: - Mi történt!?
Nem tudom, mire számított, mit mondok. Lever a víz, egész
testemből gyöngyözök.
Végül is ezt mondom: - Sose tessék hat órát késni egy
legénybúcsúról.
Eközben ugyanennyi liter vizet hagyok a pult előtt, a
padlószőnyegen. 117-es szoba, lépcsőn fel, folyosó végén
jobbra. De csak egyszer kell megtalálnom, mert onnantól a
csermelyt követem oda-vissza.
Tomi barátom a szerencsés nyertes, aki velem került egy
szobába. Hogy én szerencsés vagyok-e?
Mindjárt kiderül...
Elöljáróban Tamásról. Nagyon régóta vagyunk igazán jó
barátok, több évig ugyanabban a csapatban kosaraztunk nap
mint nap. Tomi különlegessége, hogy nem pici. Nem is nagy.
Hatalmas. Hjúdzs.
Kettő méter tíz centi, 140 kilogramm. Egy nagy maci. Imádom,
igazi bigdaddy. Én száznyolcvanöt centiméter magas vagyok, és
még így is elég hülyén mutatunk egymás mellett, amikor
kimerészkedünk a civilizációba.
Társaságban mindig úgy mutatom be, hogy a kisöcsém. Három
és fél hónap van közöttünk. És a legszebb, hogy vannak
kétkedők. Nem is hasonlítunk! Jó, vicceltem, nem az öcsém,
édesanyám. Na, erre egyszer, egy igazi gyökér felháborodott.
Akkor meg pláne nem hasonlítunk.
Tomi a túrórudit egybe nyeli le, és azt hiszem, ezzel mindent
elmondtam. Egyszer viszont visszaéltünk a méreteivel. Egy
diákszállón állítólag hangosak voltunk, és átkopogott a
szomszéd szobából egy mély hangú vitéz, hogy most játsszuk
le. Nagyon agresszívnak tűnt, ezért kiküldtük Tomit, hogy ő a
legkisebb emberünk. Már el is volt nézve.
Estefelé kimozdulunk a városba, azért, hogy a legény begyűjtse
a puszikat és képeket azoktól a lányoktól, akiket nem vesz el.
Lényegében mindenkivel fényképezkedünk, aki nem a tesóm.
Az egyik lány, miután elkészült a kép, kiveri a balhét, azonnal
töröljük, mert azon a képen kurva huncut. Pontosan így
fogalmazott. De én megnyugtattam, hogy szerintem inkább
huncut kurva. :) Tamás nagyon furán néz ki, amikor átlagos
méretű lányokkal próbál beszélgetni egy szórakozóhelyen,
próbálkozik ő, de a zene is hangos, a füle is magasan van. Ezért
mindig idomul.
Messziről úgy néz ki, mintha a nadrágszárát igazgatná, és csak
amikor közelebb érsz, veszed észre az aktuális
beszélgetőpartnert.
Sokszor javasoltam már neki, hogy hordjon magánál egy
sámlit, és ahol szükségességét érzi, betolja a csaj alá. A sámlit!
A történtekről csak homályos emlékeim vannak, de arra
emlékszem, hogy a pulttól mindig csak annyira távolodtunk el,
hogy az egyik kezünk mindig érintse azt. A többiek állítása
szerint ez idő
tájt az egyik Magna Cum Laude-számra úgy táncoltam, mint
Michael Flatley nyolc Red Bull és két csík speed után. Ez nálam
kifejezetten ritka. Olyan, mint Pataky Attila haja.
Hamar kivilágosodik, a pofikánk is megfárad, elindulunk a
szállodánkba.
(Itt jegyezném meg, bigdaddyvel veszélyes inni, mivel pont két
és félszer annyi fér belé. Mivel elég közel van a szülinapunk -
mint tudjuk, három és fél hónapra -, egy időben azt játszottuk,
hogy elmentünk étterembe, és mindenki a másikét fizette. Ez
volt az ajándék.
De hamar beláttuk, hogy ez a szisztéma nekem elég deficites.
Nem ajándék, csapás.) A búcsúzó, részeg legényhorda,
megfáradtan dülöngél hazafelé a balatoni napfelkeltében. Több
mint kétméteres kisöcsémmel, szobatársammal,
édesanyámmal, valahogy leszakadunk, és máris egy nyilvános
vécénél találjuk magunkat, egy erdő szélén, kétszáz forintos
belépővel, gonosz vécésnénivel („...meghalt az illem, maradt
illemhely" - Punnany Massif).
Természetesen azonnal befizetünk egy jó multiplayer
hugyozásra. A mama az elején leskelődik, de hamar
meggyőzöm, hogy ez nincs benne az árban.
Mire kijövünk, a többieknek már nyoma sincs, reméljük, hogy
viszonylag épségben hazaértek, és már a recepciós
kisasszonnyal fényképezkednek.
Mi félúton járhatunk, amikor egy pillanatra megtorpanok
bekötni a cipőfűzőmet.
Bárcsak ne tenném...
Tamás bátya is lefékez, és kihasználva a szusszanásnyi időt,
nekitámaszkodik egy villanyoszlopnak, hogy statikailag jobban
mutasson, vagy csak túlbiztosítsa önmagát, nem tudom.
Csakhogy a villanyoszlop ezt nem így gondolja, és azonnal rázni
kezdi böszme nagy főhősünket. De úgy igaziból.
Én visszanézek egy pillanatra, akár a vak asszony, valóban
látom, hogy egy kézzel szorítja, és rángatózik, de nem veszem
komolyan.
Az tűnik fel, hogy rengeteg érzelmet visz bele. Nem viccel. Őt
itt most tényleg bassza az áram. Ahogy Norbi mondaná, égeti a
zsírt.
Mire észlelem a problémát, Tomi el tudja engedni az oszlopot,
és véget ér a három másodperces elektroparti. Ha kicsit
jobban belegondolok, lehet, hogy az oszlop engedte el őt,
rájött, hogy rossz emberbe kötött bele, bizony beletelt egy kis
időbe, mire végigszaladt a testén. Lehet, hogy a 220 nem is
elég neki!
Az áldozat sokkot kapott, begörcsölnek az izmai, én
természetesen bepánikolok. Valahogy nincs előttem a kép,
hogy az ölemben egy ekkora testtel tartok a kórház bejárata
felé.
Telefon! Taxi! „A kórházba, legyen szíves!"
- Mi történt? - kérdi a vezető.
- Megbaszta az áram!
- Ekkora testet? Nem baj, úgyis merül az aksim! - sóhajt a taxis.
Mire odaérünk, esik le, hogy a beteg minden irata a
szállodában maradt. Taxi! Padlógáz! Szálloda!
Rohanok a szobába, visszafelé pillantom meg foghíjas
csapatunkat, akik a recepción várnak minket -
és nem ébren.
Egyikük magához tér:
- Gáz van?
- Ja! Tomit áramütés érte, már kórházban van!
- Kórház???? Hozzatok vért!!
Majd visszacsuklik a feje. Olyan alkoholos a lehelete, hogy
abból egy kiránduló hetedikes osztály három napig jól érezné
magát.
Taxi! Padlógáz! Kórház!
A kisöcsém úgy ül a váróban, mintha becsekkolás után lenne
Ferihegyen.
SÜRGŐSSÉGI - hatalmasodnak a betűk az ajtón, alatta kétszer
akkorákkal: KÉRJÜK, KOPOGÁSSAL NE ZAVARJON!
Ja, elég, ha pislogsz kettőt. Meghallják!
Negyvenöt perce ülhetünk itt, anélkül, hogy bárki is
megkérdezné, mit szeretnénk. Lehet, azt hiszik, csak erre
jártunk, és megpihentünk.
Egyszer csak nyílik az ajtó, én úgy pattanok fel, mintha éppen
hatos ikreket szült volna nekem a barátnőm.
Borzasztó ellenszenves nővérke, szürke hajú, szürke arcú,
szürke hangú. Ha volna foga, az is biztosan szürke lenne.
- Mi történt? - dobja nekünk a kérdést. Másnak nem is nagyon
dobhatná, mivel hárman voltunk a váróban: Tomi, a taxis meg
én. Igen, jól hallod (feltéve, ha hangosan olvasol), jól látod. A
taxisofőr. A siófoki Robert De Niro, akinek annyira a szívéhez
nőttünk a háromperces út alatt, hogy ő, biza, velünk tölti a
hajnalt a balesetin 5-től 9-ig.
Fél nyolc körül elkéredzkedik, egy korábban lekötött fuvarja
van Szántódra, húsz perc az egész, és azonnal jön. Elengedjük.
Ebben a pillanatban belép egy fickó, hát, mit mondjak, nem
néz ki valami jól. Ha valaki egészséges, akár a makk, ő talán
szotyi lehet. Esetleg a szotyi héja.
Bekopog. Szürke Gandalf ajtót nyit:
- Mi történt?
- Szívinfarktusom van! - így az úr.
- Foglaljon helyet! - így Gandalf, és egy jó varázslóhoz illően,
már ott sincs.
A levegő szinte megfagy, amikor becsapja az ajtót.
Elképzelésem sincs, milyen betegségekkel kell hozzá jönni,
amire azt mondja: „Fáradjon be."
Úgy érzem, a mi kis csapatunk egy helyezéssel hátrébb szorult.
Olyan ez, mint a konstruktőrök versenye. Beelőzött a
szívinfarktusos pék.
Megint hárman ülünk a váróban: Tomi, a pék és én. Peregnek a
másodpercek. Nyílik az ajtó.
- Nem láttunk-e véletlenül egy törött kezű, részeg fickót? -
kérdi Gandalf.
- Nem! - válaszoljuk egyszerre, majd megint eltűnik az
odújában.
Egy perc sem telik el, ismét kiront.
- Nincs itt a törött kezű beteg?
Mint valami visszajátszás. Ez az a pillanat, amikor úgy érzem,
Frodóként kell vállamra venni a terheket. Gyűrűhordozó
helyett beteghordozóként a sarkamra állok, és kinyitom a
szám. Frodó bátor!
- Az mennyire normális, tessék mondani, hogy rajtunk keresik
a beteget, miközben mi is azok vagyunk?
- Én csak azt kérdeztem, hogy nem látták-e!
- Még mindig nem, de ha már itt tartunk, nem lehet addig
azokkal a betegekkel foglalkozni, akik jelen vannak? Mondjuk
úgy, el tudtak jönni.
Nehogy már én mondjam meg, oktat ki, hogy ő mivel
foglalkozzon, hiszen ő negyven éve van a szakmában.
- Mi meg a váróban! - vágok vissza, majd dühösen helyet
foglalok.
A néni pár percre visszahúzódik, majd behívja a péket egy EKG-
ra. Kicsit úgy érzem, nekem is köszönhető, hogy SPM-fokozatra
kapcsolt. Frodó büszke.
Megint eltelt egy óra, időközben a sofőr úr is visszaérkezett.
Komolyan mondom, restelli magát, amiért itt hagyott minket.
Ritka az ilyen jó ember, állapítom meg. Miért nem az efféléből
lesz a nővér? És miért nem a búvalbaszottból a taxis? Biztos
van ellenpélda is, legalábbis remélem.
Újabb beteg érkezik, hatalmasra dagadt alkarral. Egy bácsika,
hetven év körüli, csizmában, svájcisapkában. Látszik rajta, hogy
a kertből jön. Kétszer akkora az alkarja, mint Popeynek.
Lényegében a csuklója és a könyöke között van egy comb.
- A másik kezére miért nem gyúr? - érdeklődik a taxis, némi
humort csempészve a mogorva váróba.
Holott ez az én dolgom lenne! Nem?
- Mi történt? - kérdezzük egyszerre. A bácsika megcsóválja a
fejét, majd ránk néz:
- Megcsípett egy kecske!
Összenézek a taxissal, és kitör belőlünk a kacagás, nekem a
könnyem folyik, tudom, nem helyén való, de képtelen vagyok
megfékezni. Ez jobb, mint egy Monthy Phyton-jelenet.
(Megcsípett egy kecske!) Kíváncsi vagyok, mit lép erre szürke
Gandalf, alias Rossz Nővér.
- Mi csípte meg? - fordul hozzám Tomi.
- Egy kecske!
- Akkor jól hallottam! A pszichiátria a másodikon van - állapítja
meg, és már kókad is tovább.
- Nem sima! Kecske! - ismételgeti a bácsika. Nyílik az ajtó, Fő
(fasz) nővér kinéz:
- Nem járt itt a részeg ember?
- Nem, de van helyette kecskeember - büszkélkedünk legújabb
szerzeményünkkel.
- Mi csípte meg?
- Kecske!
- Kecske mi? Béka? Darázs? Szakáll?
- Kecskedarázs!
- Üljön le, ha tetszik fulladozni, tessék szólni!
Amikor ezt kimondja, mindannyian tudjuk, hogy bácsikánk
jelenleg utolsóként köröz kis mezőnyünkben.
De hogy szóljon, ha fulladozik? Komolyan mondom, nem
hiszek a fülemnek. Gandalf annyira rideg, annyira közömbös
mindenkivel. Hová tűnt az emberség? (A „Hová tűnt Damon
Hill?!" helyett kiabálhatná ezt Palik Laci.) Siófuck!
Négy óra kellett, hogy mindenki úgy érezze, mi következünk. A
mi „kis" betegünk. Vért vettek, megvizsgálták, elengedték,
azzal, hogy pihenjen. Hála istennek, Tomi nagyobb volt, mint a
baj!
Reggel fél tízre érünk haza, miután kiléptünk a kórház ajtaján,
eldöntöttük, nincs több utcai volt fesztivál.
Lassan huszonnégy órája vagyok talpon, de mégsem tudok
abban a tudatban elaludni, hogy ha azt az oszlopot egy
negyvennyolc kilós gyerek markolássza meg, ő már sajnos nem
élvezhetné a siófoki ügyelet vendégszeretetét.
Leslattyogok a recepcióra, és kérek egy telefonkönyvet,
kikeresem az áramszolgáltató telefonszámát, s már tárcsázom
is. Gépi hang: - Hibabejelentés, egyes gomb. Nyomom.
- Északkelet-Dunántúl, egyes gomb!
- Délnyugat-Dunántúl, kettes gomb!
- Délkelet-Dunántúl, hármas gomb!
- Északnyugat-Dunántúl, négyes gomb! Atyaúristen, mi volt az
első? Várjál: előttem van észak, hátam mögött dél. Nem jó!
Még szerencse, hogy a recepciós kisasszony is előttem van,
nem csak észak. GPS-szerűen meghatározza koordinátáinkat a
telefonnak, majd visszaadja a kagylót.
Végre kicsöng!
- Tessék, hibabejelentő!
- Jó reggelt kívánok, egy villanyoszlopot szeretnék feljelenteni,
megtámadta a barátomat. Csörögtek egyet, érti?
- És lett személyi sérülés?
- Nem, dehogy, sőt éppenhogy a pózna kért meg, hogy hívjam
magukat. Nincs jól! Persze hogy történt személyi sérülés, azért
telefonálok! A barátomat megbaszta az áram, nem tudom,
világos a képes beszédem?
- Értem! Hol történt az áramütés?
- Siófokon a Sió-csatorna feletti híd mértani közepén.
- Ne haragudjon, uram, nem vagyok odavalósi!
- Én sem! Senki sem odavalósi! Csak az oszlop! Érti?!
- Igen, értem! Nem volt esetleg valami sorozat-vagy gyártási
szám feltüntetve?
- Ezt nem hiszem el! Maga ezt most komolyan kérdezi?
Ekkorra azt hittem, ez még mindig az a Monthy Phyton-jelenet,
ami a kecskeemberrel kezdődött.
Előttem a kép: Tomi diktálja a számot, miközben rázza az áram:
„zzznégyzzz hatzzzz nyolcczzzz tizzzzz. ."
Nem hiszem el ezt a fószert a telefon másik végén, hogy lehet
ilyen baromságokat kérdezni, de mire ezt kigondolom, már jön
is az újabb és egyben utolsó kérdés: - De hát így akkor hogy
fogjuk megtalálni az oszlopot?
- Fölmentek a hídra, vazze, és megfogdossátok őket egyesével!
Majd lecsaptam!
***
Másnap benne volt az újságban, hogy eddig ismeretlen
okokból negyvenezer siófoki háztartásban szűnt meg
ideiglenesen az áramszolgáltatás. Hát így búcsúztunk el a
legénytől, Tamástól viszont, hála istennek, nem!
 NAGYON KÜLÖNLEGES TUDAKOZÓ
1.
- Tessék, Nagyon Különleges Tudakozó!
- Jó napot kívánok, NKT?
- Igen, tessenek parancsolni!
- Az uram fia tegnap jött haza Kanadából, és azt szeretném
kérdezni, meddig marad.
- Miért, talán valami probléma adódott abból, hogy önöknél
tartózkodott?
- Nálunk??!! Hát mi Kanadában vagyunk?
- Micsoda, maguk is? Az előbb mondta, hogy most jött haza.
- Én azt magának mondtam, maga van otthon nem?
- Most akkor mi lenne a kérdés?
- Én ilyen hülyékkel, akik azt se tudják, hol vannak, nem
tárgyalok!
- Hát ilyenekkel én sem!
2.
- Halló, NKT!
- Milyen Máté?
- Enkáté!!!
- Azt hittem, te vagy az, Máté, érdeklődnék tisztelettel, hogy a
nonstop a sarkon meddig van nyitva.
- Hát, ha nonstop, szerintem éjjel-nappal nyitva van!
- Na, az nem olyan biztos, a múltkor ki volt írva: „Zárva", oszt
mégis nyitva volt!
- Uram, higgye el nekem, nyitva van az a bolt!
- Köszönöm!
3.
- Halló, NKT? Egy pizzát szeretnék rendelni szalámival,
gombával, ananásszal, erős pistával, Horváth Évával!
- Bocsásson meg, uram, ez a Nagyon Különleges Tudakozó!
- Komolyan? És? Attól én még éhes vagyok!
- Uram, tudom, hogy ha ön a pizzázó számát hívja, megkapja a
pizzáját!
- Ja, tényleg... Most... mondja... a Gyuszi, hogy azt kérdezzem,
mennyi a pizzázó száma.
- Így mindjárt más! 06 34-55-66-77
- Várjon már, hát azt hiszi, megjegyzem?
- Nullahat... harmincnégy., ötvenöt... hatvanhat... hetvenhét!
- Most akkor az ötös hányszor van?
- Kétszer, meg a hatos és hetes is!
- Akkor azokat kétszer egymás után nyomom meg!
- Nyomja!
- Most?
- Nem, majd ha letettük! Nos? Van még kérdése?
- Gyuszi, ne igyunk inkább egy sört?
4.
- Tessék, Nagyon Különleges Tudakozó!
- Üdvözlöm, kedves barátom, meg tudja-e mondani, Fidel
Castro meghalt már?
- Még nem, azt mondják, egyre jobban van!
- És Marx?
- Ő már meghalt.
- De Lenin él?
- Ő igen, mondhatom a telefonszámát
5.
- Halló! NKT?
- Igen!
- Tudom, én hívtam!
- Mi a kérdés?
- Lehet-e abszolút nulla fokon, tökéletes vákuumban,
fénysebességgel palacsintát sütni?
- Ha tud palacsintát sütni, akkor igen!
6
- Halló, tessék, NKT!
- . . .Igen! Halló, NKT, vettem ezt az ötpontegyet, oszt ide van
írva, hogy dugjam be az izébe, de nem tudom, melyiket hova,
most dugjam bele ezt az izét a miazistenbe???
- Nem, a miacsudát pattintsa rá a hogyishívjákra!
- Köszönöm! A Jóisten áldja meg, jó egészségbe'!
7.
- Tessék, NKT!
- Nem tudja, mikor jön haza a férjem a kocsmából?
- A férje nem is a kocsmában van!
- Jesszusom, akkor hol!?
- Egy másik nőnél!
- Tudtam, hogy megcsal! Mondja, miért ilyen gonoszak a
férfiak?
- Nagyon rosszul hallom, halló, halló...
8.
- Halló, NKT!
- Téves?
- Nem tudom, maga hívott. Kit keres?
- Szerintem téves!
- Nem engem akart hívni?
- Nem!
- De mégis engem hívott!
- Igen, különben nem lenne téves, gyökér!!!!!
9.
- NKT! Miben segíthetek?
- Rohadtul zárva volt a nonstop, kispajtás!
- Ne haragudjon, uram, itt valami tévedés lehet! Nem nyitott
ajtót senki?
- De én... egy kockakővel.
- Uram, ön betört az üzletbe?
- Neked még azt is vágnod kéne, mit loptam el, köcsög... nem
tudsz te semmit!
 PARKOLJ, PARASZT!

Korrupciógyanús visszaéléseket bizonyító dokumentumokat

adott át az illetékes főpolgármester-helyettesnek két volt
parkolóőr. Állításuk szerint a főváros saját parkolási cégénél, a
Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft.-nél (BÖP) a társaság
több vezetőjének tudtával saját zsebre bírságoltak a
parkolóőrök - jelentette az RTL Klub Híradója. Eddig a hír!
Már meg sem lepődöm!
Hogy miért utálom a parkolóőröket, és a cégeket, ahol
dolgoznak? Hát ezért...
Ritka egy hulladék banda, mondhatom. Nem elég, hogy 300-
400 forintra emelték a városban az óránkénti parkolási díjat, de
a legszebb, hogy ezek szerint nem is nézik, ki mit dob,
mennyiért, a feladat ugyanis büntetni mindenáron. Büntetni,
mert a főnök azt mondta, büntetni, mert nekik ebből lesz
pénzük, büntetni csak!!!
Ha egy mélygarázsba megyek kocsival, ott szintén elkérnek
ennyit óránként. Azt még értem! Azt ki kellett ásni, fel kellett
húzni, gondolom, nem kevés pénzért. Ha ott akarsz parkolni,
fizess.
De az utca? Az kié? Az övéké? Azt hittem, a népé!
Már az, hogy valaki feljelentő, milyen szép szakma! Nem? Mi
szeretnél lenni, kisfiam? Feljelentő!
De vegyük szépen sorban, mit kapunk ezért a rengeteg
pénzért:
- A parkolóórák nem működnek.
- Ha igen, csak arra képesek, hogy elnyeljék a pénzed.
- A parkolóőr akkor is megbüntet, ha az óra nem működik.
- És akkor is, ha működik.
- Felfestések alig találhatók a városban, kerékbilincsek annál
inkább.
- Szolgáltatást nem kapunk, a kocsinkat nem őrzik, kiszállni
nem tudunk, csak oldalazva.
Hát ezért kell fizetni.
Az évi többmilliárdos bevételt, állításuk szerint, elműködik,
elfejlesztik, eleszik, elisszák, esetleg elparkolják(!).
Meg ugye ott a Ferrarik lízingje, a te pénzedből, meg a te
pénzedből, meg az én pénzemből.
Az ilyeneknek is bilincs járna, csak nem a kerékre!
Eddig a vélemény!
 BKV TIMES

(avagy Budapesten Közlekedjél Vazze)

Országunk fővárosa - főleg nyáron fő - Budapest. Magyarország
közepén, a várost kettészeli a Duna, kérdés, mi lehet a Duna
közepén. Mindegy.
A pesti ismeri a rendszert, aki vidéki, kezdi megszokni.
A trükköket, a praktikákat, a túlélési eszközöket.
Mindenki jár valahogy: gyalog, bringával, autóval vagy
tömegközzel. Mindig mindenki megy valahova!
Én egy zempléni kisvárosból származom, kellett idő, míg
rájöttem: az élet a föld alatt néha nehezebb, mint fölötte.
Amikor életemben először szálltam le a metróról a Nyugatinál,
több száz tisztelt utassal együtt, nekem tisztára bombariadó-
élményem volt, mindenki rohan, keresi a kiutat.
De bizony a kiút sem egyszerű.
A felszínre lépés utolsó pillanataiban, amikor már egyre több a
fény, egyre közelebb vagy, az utolsó métereken pattannak eléd
ŐK.
Igazoljad nekik azonnal: fizettél azért, hogy beléptél a
területükre.
Vagy bliccelsz. (Száz utasnak bliccel a fele, egye meg a fészkes
fekete fene...) Én megmondom őszintén, nem tudok. Nekem
túl para. Amikor jössz fel a mozgólépcsőn, amikor olyan
kilátástalan a helyzet, és csak az jár az eszedben: „nincs
ellenőr, nincs ellenőr".
Rosszabb esetben, ez sincs, mert ŐK sztrájkolnak, nekik még
szarabb. Ül a buszsofőr, vasalt ingben, mellényben,
garázsmenetben, kezével fröccsözik, lábával gázfröccsözik, és
ma be nem teszi egyesbe.
Ma nincs egyes, ma feles van.
Vagy pingpongoznak, a forgalmi irodában.
Lehet, hogy a pingpongosok meg úgy sztrájkolnak, hogy trolit
vezetnek. Nem tudom.
A körúti villamos, a darázs. Mindenkinek van négyeshatos
története. Mindenkinek.
Én azt mondom, hogy a Combino Budapest bőrnadrágja, télen
hűt, nyáron fűt.
Manapság már több ellenőr áll a buszmegállóban, mint utas,
főleg éjszaka. A múltkor nem fértek fel a buszra. Láttam!
Most már nem az van, hogy: „Jegyeket, bérleteket!", hanem:
„Kolléga??", „Kolléga!!", „Köszönöm!!"
Ja, és a legnagyobb: láttam a Deákon kínai ellenőrt! Kínait!
Hihetetlen, már nem csak a villamos sárga. Elképzelem, hogy
kiabálja: „Jegy nem ocó, nadon cípősz!"
A zűrös végkielégítések miatt most spórolásra adja a fejét a
BKV. Úgy elképzeltem, min tudnak ők spórolni, természetesen
az utasok kárára.
- A mozgólépcső áll, a falon a képek mozognak, olyan, mintha
mennél, de mégsem.
- Ha blicceltél a metrón, neked kell hajtanod a mozgólépcsőt
egy szobabicikli segítségével. Aki háromszor bliccel, az már
szerelvényt tol.
- Értelmet nyer a villamosszék. A villamoson minden ülőhely
ráz. Nem mersz leülni. Kérjük, adja át az állóhelyét másoknak!
- Ha egymás után tíz havibérletet vásárolsz, kapsz ajándékba
egy hajléktalant, akit minden állomáson és megállóhelyen
átvehetsz.
- Spórolnak a villannyal. Minden második héten jár csak a 76-
os troli.
De a BKV mégis az életünk része, és állhatunk pozitívan a
dolgokhoz. Az egyik barátom a 7-es busszal közlekedik, de így
fogalmaz: „Volvóval járok, sofőröm van, szórakozol?"
Ezt a szemléletmódot javasolnám mindenkinek.
További jó kávézást!
 MÁV KONTRA BALLAGÓK

Olyan országban élünk, ahol van sárga villamos, meg mákos

guba, tüntetés, meg MÁV-sztrájk, és ballagás. Na, most eddig
úgy volt, hogy a MÁV a ballagás napján tartaná a sztrájkot, a
ballagók meg a sztrájk napján a ballagást. Kérjük a végzősöket,
a vágány mellett vigyázzanak!
Eleinte a vasút nem engedett. Kérem szépen, itt minden
menetrend szerint zajlik, amit holmi ballagás nem húzhat
keresztbe. Meg amúgy is sztrájkolni kell. Részükről a téma
lezárva, tolják, esetleg vontassák el a ballagást!
Micsoda nyugat-európai látásmód ez, kérem!?
Azért, mert ők nem ballagtak, másnak ez még esemény a
javából. Mondjuk ki: rendezvény!
Továbbá egy MÁV-dolgozó nyilatkozta: „ Tavaly is volt
ballagás, és legjobb tudomásom szerint csak négyévente van.
Rosszabb esetben nyolc. Ki mennyire magolós."
Szegény diákok meg nem az osztályfőnököt karolják, hanem a
szerelvényt, és halk gaudeamusszal konstatálják, hogy ebben
az országban lettek ők most érettek.
Szerintem addig jó, amíg fiatal az ember, amíg nincs telefon
meg adó, meg munka és iwiw.
Én úgy visszamennék az oviba! Csak egy hétre. Bár lehet, hogy
hülyén mutatnék a 10 centiméteres padon, miközben húzom a
mamuszom.
Na de ne tereljük el a szót, kedves olvasó, engedd meg, hogy
befejezzem.
Egyszóval ez a Ballagók-MÁV-meccs elég érdekes.
Még mindig jobb, hogy nem a diákok sztrájkolnak. Kitűznék a
ballagás napjára. „Engem nem érdekel, tanárnő, én nem
ballagok!"
Továbbmegyek, isteni szerencse hogy nem az érettségi napján
pihennek a járatok. Senki nem tudna leérettségizni, viszont
mindenki mehetne a MÁV-hoz.
Kedves utasaink! A második vágányon 4. A osztály közlekedik
Tolcsva felé, a második vágánynál, kérjük, vigyázzanak.
Milyen kiszúrás lett volna azzal, aki a sztrájk miatt nem
ballaghat.
- Hallod?! Te mikor végeztél?
- Én?! Tavaly! Csak a MÁV miatt nem tudtam elballagni.
Az is lehet, hogy a vasút szimplán iróniából tűzte ki ezt a jeles
napot, mondván, aki tud a sorok között olvasni, az rájöhet,
hogy aznap ő is ballag, és ballagjon mindenki oda, ahova akar,
mert a vonatok, biza, nem járnak!
- Csókolom! Két véndiák-jegyet kérek szépen, Nyíregyházáig!
De nem kellett sok idő, mire belátták, pici késéssel, ami náluk
ugye evidens, hogy nem tenne jót egy esetleges
munkabeszüntetés, mert az sérti a ballagók jogait. Viszont a
bolond ballagáshoz szívesen adnak kalauzruhát.
Esetleg baktert!
 EGY KIÉGETT IZZÓ ÉS KÉT KIÉGETT RENDŐR
(avagy félelem és reszketés Somogyaszalón)

A minap Kaposváron léptem fel. Az ottani egyetem

kezdeményezésére, fantasztikus hangulatban várt a közönség,
300-350 egyetemista. Egymás nyakán, hátán, farhátán. Több
mint egyórás műsorral kínáltam meg az én kiss közönségemet.
Még vacsorázni is meghívtak, majd elindultam haza, de bár ne
tettem volna...
Kikeveredve a városból, elindultam a nagy magyar sötétségbe,
kisfalvakon át. Úti célom Budapest volt, az M7-es autópályán.
A második megapolisz, amit érintettem, Somogyaszaló. A
közlekedési normákat betartva 90-ről 49-re fékeztem, majd
feltűnt mögöttem egy fehér személyautó villogó kék fénnyel.
Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy én hívtam-e mentőt. De
miután megláttam, hogy rendőrök, rájöttem, nem. Egy
szirénával dolgoztak, ők voltak az aszalói helyszínelők.
Na, gyorsan félrehúzódom, gondolom, biztos sietnek. Erre ezek
meg húzódnak utánam.
Lehúzom az ablakot, behajol a rendőr, és annyit mond:
- Fiatalember! Ugye tudja, miért állítottuk meg?
Mire én:
- Biztos úr, ez csúsztatás. NEM maga állított meg! MAGAMTÓL
ÁLLTAM MEG!
Kiderült, hogy a bal hátsó helyzetjelzőm kiégett. Miután
kiszálltam és megláttam a másik kollégát, rájöttem, hogy ő is!
Rövid diskurzus következett:
- Ki kellene cserélni az izzót, fiatalember!
- Ó, persze, holnap ez lesz az első dolgom!
- Nem. Itt és most!
- UH! Kinek? Nekem?
- Hát tán nekünk? (hö-hö)
Na, bevégeztetett. A sötét éjszakában nekifutottam az
izzócserének. Vagy három percig kerestem az egészségügyi
csomagban az új izzót, majd a kesztyűtartóban leltem rá.
(Amúgy valaki tart ott kesztyűt?) - Megvan! Ez az! - kiáltottam
boldogan, de az egyik biztos hogy úr elkérte csekkolásra, hogy
valóban jó izzót bányásztam-e ki. Addig nézegette, amíg
elejtette...
- Bocsásson meg, fiatalember! Van tartalék izzója a tartalék
izzónak?
Mondanom sem kell, nem volt.
A két rendőr összedugta a fejét, mégiscsak ők törték el, és pár
perc brainstorming után megszületett a döntés: a jobb oldalit
vegyem ki, és tegyem át a bal oldaliba.
Én meg megrendelésre cseréltem! Cseréltem, mint Murinho.
Egy kérdés felmerült bennem: a villanyszerelőknél van kiégés?
Vagy csak a tűzoltóknál?
A rendőrök összenéztek, majd elengedtek, a végén még
kaptam egy ejnye-bejnyét, de azt ők is.
Tőlem!
Visszaültem, betettem a kulcsot, húznám fel az ablakom, és
nem megy, nem megy, nem megy!!!
ANYÁD!!! MI A F*SZ VAN??!! MÚÚÚKOODJ!!!!
De sajna nem múkodott. Gondolom, a böszme nagy
égőcserélgetésben elszállt a biztosítékom!
Totál lehúzott ablaknál, 1 fokban, fűtés a maximumon, így
tettem meg 65 kilométert, mire elértem az autópályáig. Odáig
nemhogy benzinkút, de élő ember sem volt sehol. Még az őzek
is olyan hülyén néztek, láttam a szemükön, hogy nem tudnak
elhelyezni a táplálékláncban.
Mire elértem az első benzinkútig (23 kilométer), a hidegtől
már félrebeszéltem és hallucináltam.
Ultimate survival!
Ott elmeséltem a kutasnak, what's happened, de őt nem
hatotta meg, és segíteni sem akart, mert ez tuti, hogy
biztosítékprobléma, és ő nem mer hozzányúlni, mert mi lesz,
ha rosszat cserél ki.
De én nem adtam fel. Soha nem adom fel! (Még a csekkeket
se!) Vásároltam egy szigszalagot 220 forintért, összekukáztam
kartonlapokat, és bestoppoltam a jobb első ablakom kívülről.
Befoltoztam, mint nagyanyám!
Így jutottam el a következő kútig (17 kilométer).
Ott a kutas szinte semmit sem kérdezett, az addigra már
összevissza tépett kartonablakból, a szigszalagból és a
tekintetemből látta, hogy probléma van.
Majd újabb csere következett, csak most a biztosítéké.
Megmenekültem!!! Az ablak felhúzódott, ahogy addigra már
én is.
Azóta is boldogan gondolok vissza arra a két biztos hogy úrra,
Somogyaszaló külsőn.
Egy tanulság azért van a történetben! Soha ne húzzuk le az
ablakot, ha megállít a rendőr, és nem elég, ha tartalék izzód
van, legyen tartalék ablakod vagy benzinkutasod a
kesztyűtartóban.
 EGYSOROS TÖBBSZÖRÖS

Frankó Néró volt az operabál díszvendége. Mondjuk ideje volt

már elhívni, a Honfoglalás óta nem volt itthon. Ez a
cédémásoló biznisz bejött a csávónak.
Anyukám nyert egy utat Kubába, hazajött, kimentem érte a
reptérre. Leszállt, rám nézett, és annyit kérdezett: - Na, milyen
volt?
Túsztárgyaló a piacon:
Jó napot kívánok! Senkinek nem lesz bántódása, csak adja át a
két kiló paradicsomot! Lassan adja át!!! Megkapja a pénzét!
Nem kérek karalábét! Nyugodjon meg!
Motorosoknak is lesz autópálya-matrica. Hova ragasztja
szerencsétlen? Plexire? Kétszer lemegy Debrecenbe, és betelt
az egész.
Tíz év után váltották le a 4-es metró beruházás
projektigazgatóját! Túl felszínes volt!
Egyre több az erőszakos cselekedet. „Képzeld, minap kialakult
egy tömegverekedés." „És mit csináltál?" „Hát mit, vazze,
ütöttem, akit értem."
Lábunkon a kisujjnak egyetlen hátránya van, hogy semmi
előnye nincs.
Nemrég Vas megyében megkérdeztem egy nénit, hány
kilométerre van innen a legközelebbi benzinkút. „ Tizennyolc
kilométerre - jött a válasz -, de kocsival csak tizenöt!"
Bicóval biztos többnek tűnik. Gyalog meg, lehet, hogy 30!
Miért nem elég egy orrlyuk? Küknose!
Az emó, akinek egyik szeme sír, a másik haj!
Dundika ne énekeljen, Tóth Vera se vetkőzik.
Egy haverommal ebédeltem, aki késett. Azt mondja, ne
haragudj, csillagászatból vizsgáztam.
Nappal?
Megromolhat-e a savanyúság?
A haverom annyira magányos volt valamelyik nap, hogy amikor
becsöngetett hozzá a postás, ő azt kérdezte: „Bejössz?"
Tudja valaki a Tudakozó számát?
Állok a pirosnál, behajol a hajléktalan, hogy vegyek Fedél
Nélkült. Ó, köszönöm, nem, én előfizető
vagyok.
Voltam Sárváron fellépni. Több mint 1700-an jöttek el, csak
miattam. Annyira jólesett. Én ennyi embert utoljára Kínában
láttam, pedig ott életemben nem jártam.
Istennek igenis van humora, mert megteremtette a zsiráfot és
Fásy Ádámot.
Mi lenne a borítón, ha a Kaukázus zenekar összeállna Kefirrel
egy album erejéig? Kaukázusi kefir.
Kihagyni vétek!
Élelmiszerboltban mondom az eladó néninek:
Csókolom! Egy ezüst Marlborót kérnék. Rövidet?
Na jó. Meg egy rövidet.
Puskás Peti öccse Puskás öcsi?
Voltam JAM-pubban, nem mertem táncolni, azt hittem, fizetni
kell érte.
Szerintem, mire az ember 50 éves lesz, addigra a happy és a
birthday eltávolodik egymástól!
 TESCO GAZDASÁGOS PILLANGÓHATÁS

Élj boldogan! Próbálj meg! Ne csak magadon segíts, másokon

is. Megéri! Janó barátomnak van egy elmélete. Egyszerű és
nagyszerű. Egy kis apróság, mellyel jobbá teheted a világot.
Janó hisz benne, és mióta elmesélte nekem, már én is. A
lényeg, hogy megkérdezed a Tesco 46-os kasszájánál az eladó
nénit, hogy van ma. Erre ő annyira megörül, hogy vele is
törődnek, emberszámba veszik, hogy mikor hazaér, azonnal
orális gyönyörökben részesíti villamosvezető férjét, aki ezért
másnap nem zárja rád a négyeshatos ajtaját.
Azt persze nem tudjuk, hogy ha szar napja volt a
villamosvezetőnek, hogyan alakulnak másnap a dolgok a
Tescóban. De ez nem is érdekes.
Higgyünk benne, hogy az apróságokból áll össze a nagyság. A
legkisebb is számít.
 MCFIGYELTEM

Biztos, hogy mindenki fogyasztott már gyorséttermi

szendvicseket, vagy menüt, vagy nagy menüt, ajándék kis
krumplival. Mondjuk, érdekes, hogy kis krumpli sosincs
ajándék nagy menüvel.
Egy híres amerikai étterem, házias ízek, finom ételek, kedves
munkatársak. Ők, akik részei a gépezetnek, akik a pult másik
oldalán állnak, mindig segíteni akarnak. Állandó jelleggel.
Megfigyeltem!
Ajánl, javasol, adhat-e, próbáljam ki, most akciós, jéggel?
A minap Győr utcáin sétáltam éjszaka, és egy segíthetek-fiú
éppen zárta az éttermet és pakolta össze a székeket, amikor
megpillantott.
Nekem pedig lányos zavaromban egyetlen kérdésem merült
csak fel: - Segíthetek?
És legnagyobb McDöbbenésemre azt válaszolta: - Nem!
Ha nekem lesz egy éttermem, az lesz a neve: Az élet étterme.
De nem lesz gyors. Magyar lassú étterem lesz.
De ők, a gyorsak, olyannyira segítőkészek, hogy a minap csak
egy félliteres vizet vásároltam, mire a csaj azt kérdezte:
becsomagolja-e?
- Hát jobb, ha lepalackozod - feleltem. - Mekis zacsiban nem
vinnék el fél liter vizet. Mire kiadod, kifolyik.
McFigyeltem, hogy van persely kitéve a pultnál, ahova beteg
gyerekeknek dobálhatod be a visszajáró húszasokat. Az más
kérdés, hogy egyes gyerekek esetleg éppen ettől a kajától
lesznek betegek.
Csak hogy milyen országban élünk, láttam egy csávót előttem,
aki kulccsal kapargált ki egy ötszázast a perselyből, és abból
vett SAJTBURGERT. Szép. Magyarszka!
Azt nem tudom, McFigyeltük-e, hogy amikor egyedül veszek
bármit, mindig 213 szalvétát adnak.
Amikor több embernek veszünk bármit, két szalvétát kapunk.
Ez biztos valami marketingfogás.
McFigyeltem ízre, hogy a fagyi a megfagyott shake, illetve a
shake az elolvadt fagyi.
Legalábbis nekem!
Viszont sosem csalódom! A SAJTBURGER Miskolcon és
Zalaegerszegen is ugyanolyan finom, nem érezni ízbeli
különbséget. McFigyeltem.
Sokkal finomabb a MEKCSIKEN, ha kocsi nélkül kéred ki a
McDrive-ban, ja, amúgy ismerek egy jó mekit az Oktogonnál.
Ha gondolod...
McFigyeltem továbbá azt is, hogy az éttermekben kialakított
szülinapi helyet ajándék bohóccal, manapság leginkább részeg
egyetemisták használják. „Adhatom a nagyobb vodkát?"
Amúgy McKerestek, hogy legyek a reklámarcuk, én meg
mondtam, egy párszázas ajánlat... Ők meg mondták, hogy...
viszlát!
Lehet, hogy sok mindent figyelek meg, de csak így figyelhetem
meg, hogy McFigyel-e valaki.
 FIZETETT PUBLICISZTIKA

Mindenütt ott vannak! Amikor a tévét nézed, amikor a neten

böngészel, ha újságot olvasol, vagy a városban sétálsz. És aki
azt hiszi, most megint a celebekre célzok, téved. De hogy mire
is gondolok, azt megtudhatják a reklám után.
Na, pontosan a reklámokra. Ők alakítják a tévéműsorokat,
rájuk épül a kereskedelmi televíziózás, egy napi/hetilapot a
reklámok mérete alapján tördelnek. Külön cégek, iparágak
szakosodnak rá.
Mindig, mindenki, mindenhol reklámoz.
(Apropó, www.kissadam.hu KLIKK! CSEKK!!) Minden
valamirevaló vagy nem való főiskolán, reklám szakirányon
tanulnak reklámszakembernek a fiatal gesztipéterek. Hogy
nekünk, de inkább nekik, jó legyen.
Reklám tanszék, reklámszigorlat, esetleg reklamáció.
Reklámjog, reklámpszichológus, reklámfilmszínész.
De a legfontosabb szerintem az önreklám. Tudd magad eladni,
ha felvételizel, ha a sarkon állsz, vagy ha állásinterjúra mész, és
vannak, akik ezt bizony nem tanulják!
A hazug reklámokat viszont ki nem állhatom. Amiben biztos,
hogy nem a vevő nyer, de úgy állítják be. Nyáron, a Balatonon
láttam kiírva: DINNYE 100, MELONE 120
Gondolom, itt a tolmácsot kellett megfizetni.
Feldolgozhatatlan.
Tegnap hallottam a rádióban, hogy népszerűsítik a Megyeri
(CsákNorisz) hidat. Biztosan szüksége van rá. Még új!
Szerencsére a többi hídért, felüljáróért, járdaszigetért nem
versenyeznek a reklámcégek.
„Ha kétszer átmész az Erzsébet hídon, egy sávlezárást adunk
ajándékba."
„Kérd a Lánchíd menüt, ajándék kis dugóval!"
Elképzelni sem tudom, meddig fajulhat ez az egész téboly.
Meddig mernek majd elmenni?
Mikor kap annyi pénzt a Pepsi, hogy azt mondja: Olvéjz
kokakóla!, mikor lesz az Adidas-jelben pipa?
Vagy mikor mondja ki Boros és Bochkor, hogy Danubius az én
rádióm?!
A burkolt reklámokról még nem is beszéltem.
Majd nézed a „Barátok közt"-et, Zsolt és András veszekszik
azon, hogy a T-Mobile vagy a Telenor a kedvezőbb.
Aztán észleled a Rózsában a pultnál Azurák Csabát, aki épp
kávét szürcsölget, és csak annyit mond:
„Vili bácsi, vasárnap este Napló, nem itt, a TV2-n."
 SZAVAZZ A KONCERTRE!

Aki szereti a zenét, az tudja, milyen jó látni is, miközben hallod,

ezért a koncert mint lehetőség a legalkalmasabb forma nézni a
zenét. Például egy világsztár esetében! Ha elmegyünk egy ilyen
koncertre, ami picivel több pénz, mintha megvennéd a
cédéjét.
De ha a cédét választod, szép pillanatokat tölthetsz a
nappalidban, esetleg fürdőkádadban.
Vegyük a jegyet és a bátorságot, és látogassunk el erre a
koncertrendezvényre, ahol láthatjuk kedvencünket énekelni,
táncolni, integetni, esetleg találkozhatunk vele, óriási
élményben lehet részünk, tánc- és látványshow, konfetti és
tömeg, sikoly és scream.
De mielőtt azt hinnéd, hogy csak ilyen helyekre járok,
megnyugtatlak, megjelentem én már Szappanos a kutyafasza-
koncerten is, de erről talán nem itt emlékeznék meg.
Amiről viszont itt: Rolling Stones-koncerten voltam, igen, én
ott voltam, és láttam őket, a vén sziklákat!
Mert kemények, mint a kő, nyugdíjasan hatalmas bulit csapva
egy színpadon, ami engem egy négyemeletes szállodára
emlékeztetett.
Keith Richards óriási. A kedvencem. Ő nagyfater létére is úgy
nyomta végig az egészet, hogy be volt baszcsizva egy
elefánthátnyit. De gondolom, hogy nem közvetlenül a koncert
előtt szórakozott be, hanem az elmúlt negyven évben!
Elénekelt egy számot egészen kellemesen, majd annyit szólt
hozzánk, a magyar néphez: „Örülök, hogy látlak titeket, örülök,
hogy látok akárkit is."
Ezt persze angol nyelven, pedig azt hittem, egyszer már végre
magyarra issza magát!
Miután Mick Jagger a hatvanharmadik kilométerét kezdte meg
a színpadon való szaladgálással, már én kezdtem szédülni. Erre
megszólal a mellettem álló mama:
- Te, nézd már, apus, hogy szaladgál ez a PólMekárti!
Beflesselték! Tizenötezerért! Gratulálok!
A nagy amerikai sztárok meg mindig késnek. Most itt volt
Beyoncé, ő is késett, nem keveset.
Mondom egy haveromnak, erre ő:
- Szerinted mé?! Koncert előtt még gyorsan felugrott...
Aki viszont még engem is megvárakoztatott, Snoop Dogg, a
rapper, a botrányhős. Kilencre volt kiírva, kilenckor el is
kezdték, hogy ahh jeee sznúp elindult ... aaaahh jeee mindjárt
itt van... aaahh jee.
Két óra múlva:
- Ahhh jeeee, Snoop Dogg a házban, haver....!!!
Köszi, tényleg. És színpadon???? Nem várható??!?!?!
Addig csak mi voltunk a házban. De láttam egyeseken, hogy a
rajongás kezd átfordulni gyűlöletbe.
Mindezekért, vagy mindezek ellenére, arra kérem a kedves
lakosságot, ha tud, látogasson koncertekre, mert megéri.
 NYÍLT TITOKTÖRÉS

- Most mi lesz? - kérdezte kétségbeesetten.

- Ha tudod tartani a szád, akkor nem lesz gond! Senki nem
tudhatja meg! Világos?!
Arca elsápadt, egy verítékcsepp kúszott le lassan a homlokán!
- Nem mondhatod el senkinek! Megértetted?! A döbbent
csendet a háttérben elhúzó Volánbusz hangja töri meg egy
pillanatra.
- A titok nagy kincs. De ne engedd, hogy úrrá legyen rajtad,
neked kell őt szabályoznod, és vedd figyelembe, hogy mások
életével is játszol.
- Nem tudom, hogy képes leszek-e rá! - válaszolta.
A lehajtott feje felfelé mozdult, és riadtan a szemembe nézett.
- Akkor viszont meg kell hogy. .
Ha elmesélném a sztori végét, megszegném a titoktartást.
Megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek. Különben
is, mivel lennétek többek, ha tudnátok?
Nem is rátok tartozik. Túl sokat turkáltok mások
magánéletében.
Figyeled a szomszédod, de ő is figyel téged. Parasztszíájé.
Mindent tudni akarsz, és azonnal! Ki, mikor, hányan, kivel, hol,
miért? Úristen!
Ledöbbensz! Ezt még te se gondoltad volna. De mégis.
Apropó, a titokminiszterrel milyen lehet tárgyalni? „Sajnos
semmit sem mondhatok."
Van egy titkom!
Elmondom, nem titkos. Publikus titok.
Hatosztályos gimnáziumba jártam.
Ez azt jelenti, hogy az áltisiben és gimiben töltött 12 évemet
nem 8-4, hanem 6-6 arányban variáltam. Így éreztem fairnek!
Ugyanannyit itt is, ott is.
Ennek bizony előnye és hátránya is volt, otthagytam egy tök jó
hatodik át, ballagásostul, tablóstul, mindenestül, hogy újra a
legalsó polcon csücsüljek az iskolai hierarchia-szertárban.
De előnye is volt ám. Gimnazista lettem, nem hetedikes, nem
felsős - gimnazista! És onnantól kezdve teljesen másként látod
a világot, mindent lehet, még azt is..., de, mondjuk, azt azért
nem.
Csodálatos hat év, mostani fejemmel körülbelül hat hétnek
tűnt.
Az érettségi napján, kinyalva, gyomorgörcscsel, úgy éreztem,
érettségemhez elegendő tudással rendelkezem. Az ajtóban
állva, a kilinccsel a kezében, egy normál diák agyában ilyenkor
még gyorsan átpörög egy-két évszám, Babits meg Rákóczi.
De nekem csak egy dolog motoszkált a fejemben, ha ez nem
sikerül, nekem még nyolc osztályom sincsen.
Ötös lett!
Beértem! Van, akinek hármas! Na, az csak közepesen érett,
hármasérett?!
Ezért ültem 12 évig egy padban, ezért keltem éveken át 7-kor
(na jó, harmadikban már fél nyolckor, negyedikben
háromnegyed nyolckor), ezért puskáztam, súgtam, feleltem,
írtam, kockáztattam, cipőt váltottam, körmöltem, magoltam,
firkáltam, aludtam, feleltem. Hogy érett legyek?!
Biztos! És ezek mind-mind kellettek hozzá, nem csak a szatmári
béke (1711).
Ha a Jóisten és az angol tanszék is úgy akarja, egyszer talán
diplomás ember leszek. Nem mondom, hogy megállok, de
rápihenek majd. Nem tudom, milyen annak, akinek csak
érettségije van! Mit jelent annak a téó, úvé vagy a zéhá szó.
Micsoda élményekkel szegényebbek ők.
És akinek még az sincs? Az éretlenek?
Például a szomszédod. Ebben az országban, ebben a 100
százalékos multi- és profitorientált országban, ő is csak egy
ugyanolyan fogyasztó, mint te vagy.
Ugyanannyit ér a szava, mint a tiéd, nem tud annyit, de az ő
szemükben mégis annyi, mint te vagy ő
vagy én. Nép!
Ezt gondolom, de ne mondd el senkinek!
 A KACSA HÍRÜGYNÖKSÉG JELENTI

BODROGKISFALUD közelében három autó ütközött össze, de a

kár jelentéktelen, mert nem egymással. Az egyik egy
sövénnyel, a másik egy pöttyös labdával, a harmadik pedig egy
gombóc vaníliafagyit sodort el. A biztosító természetesen nem
fizet.
FELOSZLOTT a Sting zenekar. A formáció tegnap este jutott a
végleges döntésre, a szemtanúk szerint Sting hangosan
veszekedett, helyenként ordibált. De a biztonsági őrök időben
beavatkoztak, és így sikerült elkerülni, hogy összeverekedjen
magával.
TÖBB MINT HARMINCHAT svéd koronát loptak el tegnap
ismeretlen tettesek a svéd király házából!
Őfelsége csalódott, már csak két koronája maradt, csak azzal
variálhat, amíg nem kerülnek elő a családi ereklyék.
BUGYI KÜLVÁROSÁBAN, Tangán rosszul lett egy idős hölgy,
mert félrenyelte a kályhából kiáramló füstöt tegnap reggel. A
kiérkező mentősök elmondták, az illető egész nap nem evett
semmit, ráadásul keveset aludt, akkor is ülve. Kivizsgálásra
Fokvárosba szállították.
BOTRÁNY! Gálvölgyi Jánost megtámadta a Ferencvárosi Torna
Club női labdarúgócsapata. Súlyosan bántalmazták a színészt,
tizenegyeseket rúgtak neki, és többször lesre futtatták, a végén
pedig kiállították. Gálvölgyi elmondta, az eset annyira
megrázta, hogy azóta nem eszik brokkolit.
FELAVATTÁK a világ legnagyobb köldökszöszét a hétvégén
Kazahsztánban! A szösz három és fél méteres, és közel egy
mázsa. A rekord hitelesítéséhez mind a 34 tulajdonosra
szükség volt. A köldökszösztermelők elmondták, hét és fél év
alatt hordták ki felváltva.
MEGSÜKETÜLT egy brit férfi múlt éjjel Londonban! A
munkahelyéről tartott hazafelé személygépjárművel, amikor
megtörtént a baj. Először azt hitte, az autórádió romlott el, a
hangfalra gyanakodott. Amikor hazaért, szomszédjai szóltak
neki, hogy bömböl a zene, de ő ezt nem hallotta.
Ezért feljelentették, a kiérkező rendőrök azt mondták, ilyet
még nem hallottak.
SZEPTEMBER ELSEJÉTŐL a dikk hivatalosan is a parasztok wow-
ja!
A dikk rácsodálkozó szó a 17. században terjedt el a Kárpát-
medencében. A szimpatizánsok mára elérték, hogy beépüljön
a közbeszédbe. Az ombudsman elmondta, ő is szereti a szót,
szívéhez közel áll ez az ügy. Elege van már az úú-ból, ááá-ból,
váó-ból. Magyar szavakat a magyarnak!
A LOTTÓN EZEN A HÉTEN sem volt telitalálat, mert a sorsolás
elmaradt.
A 84 hete halmozódó nyereményt most már senki sem viheti
el, mert a Szerencsejáték Rt.-nek tele lett a töke az egésszel.
A szóvivő, Fornyák Hajnalka elmondta, ha már idáig sem
sikerült senkinek, ezek után sem fog, továbbá hajóvonták
találkozása tilos.
SPORT
Magyarország-Brazília labdarúgó-mérkőzés: 5 : 1
Kiskőrös, 245 ezer néző, vezette: Lajkó Félix Gólok: Dzsudzsák
(12., 13., 14., 15., 16., 17. [ög.]) Hosszabbítás nem volt, a bírót
megverte egy nyugalmazott közös képviselő. A rendőrségen
elmondta, hogy a Csalogány utca lakói nevében cselekedett.
Tettét nem bánta meg. A brazil válogatott az éjszakát még
Magyarországon töltötte, csak másnap reggel repültek vissza
Miskolcra!
IDŐJÁRÁS
Holnap csapadék nem, de eső várható. Az északdélnyugatkeleti
irányból érkező lehűlés felmelegedhet, a biztonság kedvéért
legyen önöknél esernyő vagy kosárlabda. Elszórtan anticiklon.
A frontérzékenyek ne nézzenek háborús filmet.
Hidegfront, hidegtál érkezhet, öltözzenek melegen, egyenek
eleget.
 HATÁRTALAN ÜNNEPEK

A karácsony egy olyan ünnep, amikor mindenki eszik vagy etet.

Attól függ, a konyhapult melyik oldalán állunk.
Ha szülők vagyunk, családanyák, kutya kötelességünk sütni-
főzni, főzni-sütni összeesésig.
Az én anyukám például, a mosogató és konyhapult elé
leterített másfél méteres szőnyegen napi öt és fél kilométert
szaladgál ilyenkor, átlagban. Húsleves, leveshús, ilyen hús,
olyan hús, töltött káposzta.
Valamint az örök klasszikus: „Szedjetek, vegyetek, egyetek,
szedjetek, egyetek, vegyetek."
Bármely étkezésre gondolok is vissza, az ünnepek alatt mindig
olaszosan kezdtünk.
Hol a só, zsivaj, keresztbe nyúlkálás, kompótnyitás,
kenyérszelés, bónusztrekk tejföl.
Az ebéd után egy órával a kanapén térek magamhoz, ott jövök
vissza a töltöttkáposztakómából, erős jajgatással.
Én sokáig azt hittem, a karácsony az ajándékozásról szól. De
most jöttem rá, ez nem így van.
Az ajándékozás a karácsonynak csak egy jelentéktelen részét
teszi ki, a maradék két és háromnegyed nap pedig, nálunk
legalábbis, az evésről szól.
Sütemény, zserbó, krémes, édes, sós, sajtos, csak egy kis
ropogtatnivaló és társai. Ezek a nap 24
órájában képesek felbukkanni a lakás bármely pontján.
Mit hozott a Jézuska? Plusz 3 kilót!
Az ünnepek után a komplett Magyarország csak vonszolja
magát az utcákon, mindenki éppen annyit evett, amennyit
lehetett. Még jó, hogy erre nincs kormányrendelet.
És amit megettünk karácsonykor, azt megisszuk szilveszterkor.
Holott ugyanolyan este, mint a többi, ám mégse. Ez a legjobb
mentség. Ez az év utolsó napja, inni kell hát, felebarátaim.
De miért? Kiengedjük az egész évben összegyűlt fáradt gőzt?
Lehet. Mindenki sátánista részeg, és ordibálva hányja ki a
karácsonyi menüt. Üríteni jó, üríteni kell.
Valamint az elmaradhatatlan újévi fogadalmak:
„Soha többet nem eszem!" „Mindennap mozogni fogok. .
valamerre." „Fogadom, de fogadjunk, hogy nem tudom
megfogadni." „Ebben az évben leérettségizem."
És sok más ehhez hasonló hasznos próbatétel, amelyet csak
azért tűzünk ki magunk elé, hogy a lelkiismeretünk
megnyugodjon.
Én megfogadom, hogy a következő évre nem fogadok meg
semmit.
Fogadjunk?
 JÖVŐ HETI HOROSZKÓP EGÉSZ ÉVRE

Lássuk, kinek mit jósolnak a csillagok, a bolygók, a holdudvar, a

naprendszer, a Kisgöncöl, a Tejút!

KOS: Ideje meglátogatnod a héten a pedikűrösöd, aki szépen

rendbe rakja a szarvad. Ne feledd, hogy a tested addig szolgál
téged, amíg mindent megadsz neki, amire szüksége van. Éjjel
ne aludj állva, próbáld fekve. Híres Kos: Ákos

BIKA: A héten próbálj meg visszailleszkedni a csordába, hidd el,

a társaság segít feloldódni, mielőtt fejjel mennél a falnak.
Mivel magánéleteddel vagy elfoglalva a napokban, a munkádra
nem tudsz figyelni. A legjobb az lenne, ha szabadságot vennél
ki. Előreláthatólag még nem vágnak le. Híres Bika: Red Bull

IKREK: Igen, a héten is összetévesztenek titeket, egyszer szerda

reggel a buszmegállóban, és péntek este a teniszpályán. El kell
fogadnotok ezt. Meg kell tanulnotok ezzel együtt élni.
Híres Ikrek: Danny DeVito, Arnold Schwarzenegger

RÁK: lásd halak.

Nem híres Rák: Kabai Gerzson

OROSZLÁN: A héten megint felétek forgat az Animal Planet,

tegyetek úgy, mintha ott se lennének.
Váratlan vendég bukkanhat fel, orrszarvú, esetleg hiéna
személyében.
Híres Oroszlánok: Oroszlán Szonja, Oroszlánkirály

SZŰZ: Vigyázz magadra a héten, el ne kapjon a Bika. Ha

alkalmad nyílik rá, akkor szervezz programot a gyerekeiddel.
Vidd el őket moziba, vagy kirándulni! Híres Szűz: Mária

MÉRLEG: Hétfőn, kedden komolyabb szállítmány érkezik, sok

bonyodalom ígérkezik, a hét második felében nagyrészt
zöldségeket pakolnak rád. Dönts belátásod szerint! Lepd meg
néha egy apró kis kedvességgel a rokonszenves
munkatársakat! Híres Mérleg: fürdőszobai

SKORPIÓ: A főnököd csipkelődik veled, mivel zavarja a farkad.

Lehet, hogy kirúg, mert nem csíped a kollégákat! Mivel
energikus vagy, hasznos, ha minél többet sportolsz. Ez a
hangulatodnak és az alakodnak is jót tesz majd. Sokkal
edzettebbé válhatsz! Híres Skorpiók: Scorpions, Ford Scorpio

NYILAS: Kedden, szerdán, csütörtökön visegrádi várjátékok

íjászbemutatóval, jelentkezz te is! Itt megtalálhatod önmagad.
A bátrabbak lóhátról, hátrafelé is lőhetnek. De vigyázz, ne
feszítsd túl a húrt, és nehogy átess a ló túlsó oldalára. Híres
Nyilas: Robin Hood, Nyilas Misi BAK: Láttál-e már bakot
horoszkópot olvasni? Én se! Híres Bak: Johann Sebastian Bak
VÍZÖNTŐ: Előreláthatólag 3-5 forinttal drágul a víz a hét elején,
ne pazarolj. A szerencsenapod szerda: ekkor próbálkozz tejjel.
Ne feledd, hogy neked kell felmosnod azt, amit kipocsoltál.
Tűzoltó-parancsnoki kitüntetésben részesülsz pénteken
délelőtt. Híres Vízöntő: Kiss Ádám

HALAK: Kicsit tisztul a víz a folyóban, csak hétvége felé várható

újabb olajhullám. A kukoricával vigyázzatok, lehet, hogy horog.
Bár nincs horgászszezon, fő az óvatosság. A hét második
felében váratlan kiadás ígérkezik. Vegyetek nagy levegőt! Híres
Halak: Némó, Cápa 1, Cápa 2

KISS ÁDÁM
következő könyvéből
(Részlet)

,,És erre ő azt mondta..."

Annyi! Nem is az, hogy annyi. Ennyi!