Professional Documents
Culture Documents
A Vörösőr Kis Tankönyve (1979)
A Vörösőr Kis Tankönyve (1979)
1919
A Vörös Őr kis tankönyve
BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség - 1979
Előszó
A polgári társadalmi rend, mely a dolgozó néposztályok kizsákmányolásán épült fel, csak az
erőszakhatalom megszervezésével tudta magát fenntartani. Ennek az erőszakhatalomnak az
volt a célja, hogy a társadalmi igazságtalanságokat védje meg a jogos lázadással szemben. A
szociális forradalom a polgári társadalmi rendet megdöntötte és az emberek együttélését új
alapokra fekteti le. Az új társadalomnak az alapját a társadalmilag hasznos munka és az
élethez való egyenlő jog alkotja, tehát lényegében más alapelvekre épül fel, mint a polgári
társadalom. Ez vonja maga után, hogy minden szervnek úgy a közigazgatásban, mint más
közszolgálat terén más tevékenységet kell, hogy kifejtsenek, mint a tőkés társadalom
közigazgatási és különböző végrehajtó szervei kifejtettek. Ezért egészen más feladata van a
szocialista-kommunista társadalomban a vörös őrségnek, mint a múltban volt a
rendőrségnek.
A kapitalista társadalom rendőrének az volt a feladata, hogy a kizsákmányolók érdekeit
védje meg a dolgozó és nyomorgó szegénységgel szemben; tehát a rendőr, aki maga is az
elnyomottak és kizsákmányoltak osztályához tartozott, ellenségképpen állott szemben saját
testvéreivel. Ha a munkásság gyűléseket tartott, vagy anyagi helyzetének javítására
sztrájkolt, a kapitalisták a rendőrséget, csendőrséget és katonaságot használták fel arra, hogy
a munkásság harcát letörjék, a harcok bátor vezetőit bebörtönözzék. Ha a munkanélküli éhes
ember a nyomorúságtól hajtva lopott, vagy betört, ugyancsak a rendőrség feladata volt a
kapitalista társadalomnak ezekkel a páriáival szemben eljárni. A polgári társadalommal a
bűnözés szerves összefüggésben állott, belőle eredt, s azt meggátolni teljesen lehetetlen
feladat volt. A legtöbb bűnözésnek az oka gazdasági természetű, csak nagyon csekély azoknak
a bűnözéseknek a száma, amelyek haragból, fékevesztett indulatokból vagy szenvedélyekből
erednek. Az összes kapitalista országok bűnözési statisztikái ezt bizonyítják. De nem is
lehetett ez másképpen, mikor az emberek egy része, a túlnyomó többség, a munkásosztály
teljesen ki volt zárva a kultúrának és a gazdasági életnek mindazon javaiból, amelyek egy
emberséges életnek alapfeltételeit alkotják. Gondoljunk csak arra, hogy lehet-e igazságos,
jószívű ember az, aki kora gyermekségétől kezdve csak igazságtalanságot, durvaságot látott
maga körül, aki a külvárosok lebujaiban született piszokban és rongyok között, akinek
neveléséről sem a rossz sorsban élő szülők, sem a kapitalista társadalom iskolái és különböző
gyermeknevelő intézetei nem gondoskodtak kellőképpen. S azután, ha felserdült, számára
nem maradt egyéb, mint eladni munkaerejét a tőkéseknek minden reménység nélkül, hogy
valaha nyomorúságos helyzetéből megszabadulhat. A bűnözési hajlam gyökérszálai mélyen a
családi életbe és a gyermekkorba nyúlnak vissza s a kapitalizmus pedig, mely igájába hajtotta
a férfit, nőt, az aggot és a gyermeket, teljesen szétrombolta a családot s tönkretette a gyermek
lelkét, megmételyezte gondolkodását és így folytonosan táplálta és növelte a bűnözésre
hajlamos emberek számát. Csak keveseknek, a kiváltságosoknak, az uralkodó társadalmi
osztály tagjainak tette lehetővé, hogy emberséges életet éljenek, tiszta egészséges lakasokban
lakjanak és gyermekeiket nevelőkkel, tanítókkal, tanárokkal neveltessék. Ezt az igazságtalan
és embertelen társadalmi életet szüntette meg a proletariátus forradalma és ezzel az
emberiség történetének új korszakát kezdi meg.
Az új társadalmi rendnek új emberekre van szüksége, akik érzéseikben és gondolkodási
módjukban egészen mások, mint a kapitalista társadalmi rend emberei voltak. Azzal, hogy a
társadalmi osztályellentéteket megszünteti és csak egy fajta embert ismer, olyat, aki a
társadalom számára hasznos, vagy szükséges munkát végez, míg a munkanélküli
jövedelemből élő embertípust kiküszöböli; megszünteti a gazdasági természetű bűnözések
végső okait is. Jól tudjuk, hogy ez állapot a maga teljességében máról holnapra meg nem
valósítható, azért, mivel az emberek egy nagy részének a lelkében még mindig ott erjednek a
kapitalista társadalmi rend romlottságának érzelmi és gondolati bacilusai. A gyülevész
proletariátusból és a kapitalista állatemberből kell igazi embert nevelnünk. Már pedig úgy a
kapitalista a maga romlott erkölcstelen gondolkodásmódjával és züllött erkölcsi
világfelfogásával, mint a gyülevészproletariátus a maga zabolátlan, nyers ösztöneivel
egyaránt távol áll az igazi embertől, a szocialista társadalmi rendnek a szellemileg és
erkölcsileg fcjlett embertípusától, aki nem ismer maga és embertársai között különbséget, aki
lekintet nélkül fajra, nemzetiségre és nemre, mindenkiben csak embert lát, akinek jussa van
e földön munkája után boldognak és szabadnak lenni. A szociális forradalom feladata, hogy
megteremtse mindenki számára a lehetőségei, hogy igaz emberré váljék. Ezért nyúlt hozzá a
gazdasági élet szervezetéhez, tette köztulajdonná a termelőeszközöket, nyitotta meg az iskola
kapuit mindenki számára, zárta be a pálinkásboltok ajtait, igyekezett a hajléktalanok
számára hajlékot nyújtani, az egészségtelen lakásokban összezsúfolt proletariátust
egészséges lakásokhoz, napfényhez, levegőhöz juttatni addig is. míg a társadalmi
igazságosság elvéi minden vonalon keresztülviheti és megvalósíthatja teljes egészében. A
szociális forradalom ezen időszakában tehát más a vörösőri szolgálat, mint a rendőri szolgálat
volt a kapitalista társadalomban. A vörös őr nem a kapitalista társadalom pribékje, mely a
dolgozó osztályt, a népet üldözi, hanem védője, támogatója és sok tekintetben tanácsadója a
népnek, mert a nép érdekeit szolgálja, nem áll ellenségesen szemben saját testvéreivel és így
nem veszi körül működésében a szegények haragja és gyűlölete. A vörös őr többet maga sem
rabszolga, hanem maga is öntudatos ember, aki a népszabadságnak és népjólétnek az ügyét
szolgálja.
Hogyan és miképpen kell viselkednie a különböző esetekben, arról ad felvilágosítást, ez a
könyvecske; forgassa és olvassa tehát minden vörös őr szeretettel és azzat az igyekezettel,
hogy az új társadalmi rendnek, mely az igazságra és az emberségességre épült fel, ő maga is
igazi és hasznos tagja legyen.
Migray József
Budapest, 1919. évi május hó 9-én
I. Politikai rész
1. Mi a kapitalizmus vagy kapitalista termelési rend?
Az a rendszer, mely a termelési eszközöket, a tőkét, földet, gépeket stb. - néhány embernek -
a kapitalistáknak a magántulajdonában tartotta.
2. Mi volt a kapitalizmus célja?
Az, hogy a dolgozó munkástömegeket egy kis csoportnak - a kizsákmányolóknak -
rabszolgaságába hajtsa és munka nélkül biztosítsa magának a dolgozó többség munkájának
eredményét: a termelt élelmet és egyéb javakat.
3. Mi volt ennek a következménye?
Az, hogy néhány henyélő tőkés tejben, vajban fürödhetett, míg a dolgozó munkás a
legnagyobb nyomorban sínylődött.
4. Mi a kommunizmus?
A kommunizmus a dolgozóknak biztosítja munkájuk eredményét, kiveszi a tőkés
magántulajdonából a termelő eszközöket és a dolgozó proletariátus köztulajdonává teszi.
5. Mi a kommunizmus célja?
Az, hogy minden dolgozónak becsületes és boldog emberi életet nyújtson, amit a
kapitalizmus csak néhány herének biztosított.
6. Mi a különbség a kapitalizmus és a kommunizmus közöli?
Az, hogy a kommunizmusban nincs meg a kizsákmányoló magántulajdon, az összes
termelőeszközök minden dolgozó közös tulajdonában vannak, s mindenki megkapja
munkájának teljes eredményét. Viszont aki nem dolgozik, az a többiek által termelt javakban
nem is részesül.
7. Ki a proletár?
Az a dolgozó szegény, aki egyedül munkaerejének eladásából és nem valamely tőke
hasznából él.
8. Ki az öntudatos, ázaz jó proletár?
Az, aki látja igazságtalan helyzetét s forradalmi meggyőződéssel tudja, hogy nyomorúságán
csak önmaga segíthet és az általa megteremtett proletárdiktatúrát utolsó csepp véréig
védelmezi és támogatja.
9. Ki az öntudatlan, rossz proletár?
Az a dolgozó szegény, aki nyomorult sorsába beletörődött; az a kishitű munkás, aki fejet
hajt a rabtartó tőke hatalma előtt, s aki gyáván visszariad özeiébe táruló boldog jövendőtől és
Ézsau módjára egy tál lencséért eladja egész örökségét.
10. Mi a proletárdiktatúra?
A dolgozók többségének osztályállama, melyben minden hatalom kizárólag a dolgozó
proletariátust illeti; átmeneti állapot az osztálynélküli kommunista társadalomba.
11. Mi a célja a proletárdiktatúrának?
Az, hogy azonnal megszüntesse a proletárok kizsákmányolását, s biztosítsa a dolgozóknak
munkájuk eredményét, hogy megvonja a henyélőktől a meg nem érdemelt jólétet s ezáltal
megteremthesse a dolgozók osztálynélküli társadalmát.
12. A kommunizmusban is lesz állam?
Nem, mert nem lévén osztályok, hanem csak dolgozók osztálya, elnyomó szervre sem lesz
szükség.
13. Mi volt a kapitalista államban a rendőr-csendőr?
Félrevezetett dolgozó szegény ember, a burzsoának elbutított és megfizetett bérence, aki
által elnyomott proletár testvéreit láncraverve tartotta és kizsákmányolását biztosította a
burzsoá aljasság, arra tanítván a rendőrt, hogy nemes és szent feladatot teljesít, amikor
testvéreinek szájából segít kivenni a falatot.
14. Mi a vörös őr hivatása a proletárdiktatúrában?
Az, hogy biztosítsa proletár testvérei munkájának zavartalanságát a kommunista
társadalom, vagyis az egész emberiség boldogságának kiépítésében. Megvédi a proletároknak
és így saját magának is az uralmát a rabló burzsoá ellen, legyen az külső, vagy belső ellenség
és biztosítja a proletárdiktatúra rendjét.
15. Proletár-e tehát a vörös őr?
Igen, mert a termelésen dolgozó proletár testvéreit munkájukban hasznos tevékenységével
elősegíti és védelmüket, ha kell, fegyverrel is biztosítja.
16. Mi a tőke?
A munkások visszatartott munkabére.
17. Ki a tőkés?
A munkaadó, gyáros, földbirtokos, akinek a magántulajdonában levő termelő eszközök
módot nyújtottak arra, hogy munkásait alacsony munkabérek (éhbérek) fizetésével
kiszipolyozza.
18. Ki fizette a legnyomorúságosabban a szolgálatában állókat?
Maga a kapitalista állam.
19. Van-e különbség tőkés és tőkés között?
Nincs, még akkor sincs, ha esetleg az egyik több munkabért fizet, mint a másik, mert
végeredményben mindegyik megrabolja a munkást.
20. Mi a pénz?
Az élet javainak megszerzésére szolgáló jegy (utalvány).
21. Miben áll a pénz halalma?
A pénzen alapszik a burzsoá hatalma, a pénzen épül fel a burzsoá állam, a pénz adott neki
módot, hogy a proletárt kizsákmányolhassa.
22. Van-e szükség a pénzre?
Nincsen. Az ember boldogsága nem a pénztől függ. hanem attól, hogy az élet fenntartásához
és kellemessé tételéhez szükséges dolgok rendelkezésünkre álljanak.
23. Lesz-e pénz a kommunista társadalomban?
A kommunista társadalomban nem lesz pénz, mert a dolgozók természetben kapnak meg
mindent, amire csak szükségük van. Ezzel megszűnik a pénz szükségessége és
felhalmozásának lehetősége.
24. Ki a burzsoá?
A tőkés, gyáros, földbirtokos, aki nem dolgozik, hanem a proletárral dolgoztat, annak
munkájából tartja el magát és sokszorozza meg a vagyonát.
25. Kinek az uralmát biztosította a kapitalista állam?
Az elenyésző kisebbségben levő burzsoá uralmát.
26. A kapitalista állam is diktatúra volt?
Igen, de a kisebbség diktatúrája volt, melyet a parlamentáris demokrácia formába
öltöztettek, s amely csak akkor mulatta meg valódi arcát, ha a kizsákmányolt és
agyonsanyargatott nép a sorsa jobbra fordítását megkísérelte.
27. Mcgnyilvánulhatott-e a parlamentarizmusban a nép valódi akarata?
Nem; a dolgozó nép nagy többségének nem is volt szavazati joga, tehát beleszólása sem volt
saját sorsának intézésébe.
28. Mi döntötte el a választásokat?
A választásokat pusztán a pénzkérdés döntötte el. Minthogy pedig a pénz kizárólag a
burzsoá kezében volt, így a képviselőházba is vagy a burzsoá, vagy ennek a bérencei kerültek.
29. Vajon megnyilváníthatta-e akaratát a parlament?
Nem, mert amint számtalanszor láttuk, a burzsoá állam szétkergette a parlamentet, ha a
képviselők mást akartak, mint a burzsoá.
30. Mi a demokrácia?
Szószerint: a nép uralma.
31. Demokrácia volt tehát a burzsoá parlamentarizmusa?
Nem, hisz a népnek még szavazati joga sem volt.
32. Mi bizonyítja ezt leginkább?
A régi rendszer törvényei és intézményei, melyek közül még az ú.n. munkásjóléti
intézmények is, mini betegsegélyző, balesetbiztosító stb. nem munkásjólét, hanem
koldusalamizsnát nyújtottak a dolgozó proletárnak azokból a javakból, melyeket egyedül a
dolgozó proletár teremtett.
33. A burzsoá burkolt diktatúrája és a proletárdiktatúra közül melyik az egyedül helyes és
igazságos?
A proletárdiktatúra, mert a dolgozók nagy többségének uralmát biztosítja a henyélők
elenyésző kisebbsége fölött s egyedüli mód a proletár tömegeknek a burzsoá rabszolgaságból
való felszabadítására.
34. Hogyan tudta a burzsoá kisebbség uralmát a többségre rákényszeríteni?
Úgy, hogy megteremtette az államot, melyet kettős irányításban: mint fizikai és mint
szellemi elnyomó szervet, óriási gépezetté épített ki.
35. Mi tehát az állam?
A burzsoá által kiépített elnyomó szerv, mely az elnyomást szellemi téren iskoláival, az
egyházakkal és sajtójával, fizikai téren pedig fegyveres erővel, katonaság, csendőr-rendőrség
útján gyakorolta.
36. Hogyan vitte ezt keresztül?
Iskolái, papjai, újságjai révén félrevezette és szellemi butaságban tartotta a tömeget. Az
ekként félrevezetett proletárt saját osztálya, szenvedő proletár testvérei elnyomására
használta fel és megakadályozta abban, hogy láncait lerázza, vagy csak elviselhetőbb életet
vívjon ki magának.
37. Volt-e még más elnyomó eszköze is az államnak?
Igen; a bürokrácia, mely által az állam a hatalmát közvetlenül gyakorolta.
38. Hogy volt ez lehetséges?
Úgy, hogy az állam a szellemi proletárok megélhetését a saját létéhez láncolta és így
kényszert gyakorolt reájuk.
39. Hogyan érted ezt?
Úgy, hogy az államhivatalnokok, birák, hivatásos katonák, csendőrök megélhetése az
államtól függött.
40. Mi történik a bürokrácia volt emberelvei?
A tőkés állam megszüntetése pillanatnyi munkanélküliséget okoz ezeknek. De ez csak
átmeneti állapot: a kommunista termelési rend ezeknek is sokkal jobb és emberhez méltóbb
megélhetést fog biztosítani.
41. Miből állt a bürokrácia különösen?
A különböző közigazgatási (végrehajtási) alkalmazottakból és bíróságokból.
42. És ezt az óriást költséges gépezetet ki tartotta el? A burzsoá?
Nem; csak a burzsoá fizette annak a zsákmánynak a morzsáival, melyet a dolgozó
proletároktól elrabolt.
43. Mi következik ebből?
Az, hogy a proletár nem várhatja sorsa javulását a tőkés osztálytól, hanem csak önmaga
szabadíthatja fel magát a tőkések hatalmának teljes és forradalmi kisajátítása, vagyis a
magántulajdon megszüntetése és a termelési eszközök köztulajdonba vétele által.
44. Kit illetnek a proletárállamban és a kommunista társadalomban a termelt javak?
Kizárólag azokat, akik a termelésben részt vesznek, vagy munkájukban elősegítik a
dolgozókat.
45. Mi irányította a termelést a kapitalista államban?
Egyedül a tőkés profitéhsége.
46. Mire vezetett ez a rendszertelen termelés, mely a tényleges szükségletet nem vette
figyelembe?
Túltermelésre, melynek folytán időnként válságok állottak he, a termelés megakadt, nem
volt munka, s a munkások nyomorba süllyedtek.
47. Mivel volt tehát szoros összefüggésben a munkás megélhetése?
A jó vagy rossz üzletmenettel, vagyis a munkásnak még nyomorúságos tengődése is
bizonytalan volt és a legrövidebb munkanélküliség vagy betegség az éhenhalásnak tetle ki.
48. Mi volt a későbbi következménye a kapitalista termelési rendnek?
A világháború.
48/a Hogyan magyarázod ezt?
Amikor már minden termelési ágban túltermelés állott be és sem a hazai, sem a gyarmati
piacok nem tudták elhelyezni a termelt árukat, a szembenálló burzsoá-csoportok egymás
piacait akarták elragadni, hogy termelvényeiket eladhassák.
48/b Mit tett a burzsoá a világháborúban?
A különböző nemzetekhez tartozó proletár testvérekkel gyilkoltatták le egymást; ők maguk
megmaradtak a hadseregszállitás kevésbé veszélyes, de annál jövedelmezőbb foglalkozása
mellett; elpusztították a termelésnek nemcsak a feleslegeit, hanem a legszükségesebb
cikkeket is millió és millió munkás életével együtt.
49. Ki okozta tehát a most fennálló anyag- és áruhiányt?
A kapitalista rend és ennek folyománya a világháború.
50. Képes lenne-e a kapitalista termelési rend az általa okozott pusztításokat rendbehozni
és kielégítő termelést folytatni?
Nem. A kapitalista rendszertelen termelés-okozta háború olyan nagy adósságokat rótt az
államra, hogy a volt termelési rend mellett ezeket és az állam folyó költségeit fedezni nem
tudja. A temérdek adó még jobban megnövelné a proletárosztályt, s a munkásnak még
nyomorúságosabb helyzete lenne.
51. Mi volna ennek a hatása?
Az eddig is kizsákmányolt proletárnak még többet kellene dolgoznia és munkája
eredményéből még többet kellene odaadnia a kizsákmányoló heréknek úgy, hogy
szükségképpen a tömegek legnagyobb nyomorúsága és éhsége következne be.
52. Szükséges volt tehát a proletariátus öntudatos és tetterős forradalma?
Szükséges volt, mert egyedül ez vezetheti ki a dolgozó emberiséget abból a nyomorból,
melybe a kapitalizmus döntötte.
52/a Mi válthatja meg a világot a nyomorúságából?
Az egységesen irányított kommunista termelés, melyben mindenki, tehát az eddig henyélők
kiváltságos osztálya is részt venni kényszerül, lesz képes a világnyomort, az életszükségleti
cikkek hiányát megszüntetni és az emberiségnek szebb s boldogabb jövőt biztosítani.
53. Hogyan igyekeztek a munkások sorsukon javítani?
Bérharcok által.
54. Célra vezettek ezek?
Eleinte nem, mert hiányzott a szükséges szervezettség, a tőkések viszont hamarosan
szövetségben egyesültek, s az elégedetlenkedő munkásokat fekete listára vetették. A későbbi
fejlődés folyamán azonban a munkások is tömörültek szervezeteikben, hatásosan védekeztek
a kizárások ellen, sőt béremeléseket is sikerült kivívniok.
54/a Mi történt azzal, aki a fekete listára került?
A munkás, ki az igazát kereste, sehol sem kaphatott alkalmazást.
55. Megjavították-e lényegesen a helyzetüket?
Nem. Amennyiben sikerült ugyanis a munkabéreket emelni, ugyanannyival, sőt még
magasabbra hajtotta a burzsoá az élelem és szükségleti cikkek árát, úgy, hogy
végeredményben ugyanolyan nyomorúságban élt tovább is a proletárok tömege.
56. Mi volt mégis a bérharcok rendkívüli nagy eredménye?
A munkássága küzdelmeiben megacélosodott, elnyomottságának és erejének tudatára
ébredt, szóval: osztályöntudatos, harcos proletár lett.
57. Mi az osztályharc?
Az elnyomott és kizsákmányolt proletárosztály harca az elnyomók és kizsákmányolók ellen,
melyet nem egyenlő fegyverrel vívott meg a szembenálló két osztály, hisz a pénz és főként az
állam hatalma a tőkések mellett állott.
57/a Mi a célja az osztályharcnak?
Meg akarja szüntetni az osztályokat, a munka osztályjellegét, egyenlő elbánásban akarja
részesíteni az összes dolgozókat, hogy létrehozza a dolgozók osztály- és államnélküli
társadalmát.
58. Mi ezen cél elérésére az alkalmas eszköz? Reformok vagy forradalmak?
A proletariátus a hatalmat csak forradalom útján ragadhatja magához, hisz a reformok
által, miket évtizedes harcai eredményeztek, semmit el nem ért. Sorsa jobbrafordulását csak
a magántulajdon forradalmi megsemmisítése és a termelő eszközök köztulajdonbavétele által
éri el.
59. Mi a Tanácsköztársaság?
A proletárállam legfőbb intézkedő szerve, melyben minden dolgozó proletár, küldöttjei által
saját sorsának intézésében tényleg részt vesz.
60. Miben különbözik a parlamentarizmustól?
Abban, hogy a Tanácsköztársaságban csak a dolgozók szavaznak. A parlament a burzsoá
érdekeit szolgálta, míg a Tanácsköztársaság a proletariátus dolgozó szerve, mellyel a
munkásvilág boldogságának kiépítésén fáradozik.
61. Proletár-e a földmíves szegény?
Természetesen, hisz a földmíves szegény művelte a földet, s termelte az élelmiszereket,
melyeket a földbirtokos a maga részére foglalt le.
61/a Milyen sorsa volt a földmíves szegénynek?
A földbirtokos a földmíves szegénynek még annyi megélhetést sem adott, mint a gyáros az
ipari munkásnak.
62. Mi ennek a magyarázata?
A földmíves szegények osztályöntudatlansága és szervezetlensége. A kapitalista állam
ugyanis a földmíves szegényt még nagyobb sötétségben tartotta, hogy ne lássa sorsa
igazságtalanságát.
63. Miért nem volt a proletárnak hazája?
Mert a régi haza – az állam – csak egy társadalmi osztálynak, a henyélő kisebbségnek
nyújtott minden boldogságot és jólétet. Mert abban a hazában a proletár csak arra volt jó,
hogy ennek a kisebbségnek a jólétét véres verejtékével biztosítsa.
64. Miért nemzetközi a proletár?
Mert a proletár osztálynak tagja, nemzetiségre való tekintet nélkül, minden dolgozó. Ez a
proletár osztály együttes harcot vív a tőkéseknek ugyancsak nemzetközi osztályával és ez a
közös boldogulásért vívott harc nemzetközi testvérekké avatja a különböző országokban élő
proletárokat.
65. Mi lesz a vallással és egyházzal a kommunista társadalomban?
A vallás az embernek belső ügye marad, mert ez az emberek legtisztább belső érzéseiből
ered, ugyanabból az ősforrásból, melyből a kommunizmus eszméje is fakadt. A proletárállam
biztosítja mindenkinek a vallás szabad gyakorlatát, de nem hagyhatja meg a tőkét a papok
kezében sem, hanem azt is a proletárok köztulajdonába vette.
66. Van-e nőközösség a kommunista társadalomban?
Nem lesz. A nő szabadon rendelkezik önmagával, tehát nem lehet közös tulajdon, hanem
szíve vonzalmát követve, azé lesz, akit szeret.
66/a Micsoda erkölcsi előnyökhöz jut a nő a kommunista társadalomban?
Nem lesz a férfi kitartottja. Megélhetési gondjai nem fogják arra kényszeríteni, hogy akár
házasságban, akár azon kívül hajlandósága ellenére legyen társa a férfinak. A kommunizmus
megszünteti az érdekházasságot és a prostitúciót.
67. Milyen lesz a gyermek helyzete a kommunista rendben?
Az anyától nem veszi el gyermekét, ellenben a neveltetés gondjait leveszi a szülők válláról s
minden gyermek részére biztosítja, hogy a hajlamainak megfelelő pályára mehessen és magát
a legalaposabban kiképeztethesse.
68. Mire törekszik a kommunizmus a nevelés kérdésében?
Arra, hogy az emberek millióit felvilágosítsa, a tudás megszerzésére, mindenkinek
egyforma alkalmat és módot nyújtson.
69. Mi volt a tudat a kapitalizmusban?
Kiváltság, melyet csak az érhetett el, akinek szülői a taníttatás óriási költségeit meg tudták
fizetni.
70. Mi a proletár jelenlegi legfontosabb feladata?
Az, hogy megvédje most szerzett hatalmát minden erejével, ha kell, nélkülözések, ha kell,
harcok és az élete árán is.
71. Kik voltak a munkásság első tanítómesterei?
Jézus Krisztus, a nazarethi ácslegény, ki harcot vívott a kapitalista világrend ellen,
hirdetvén, hogy: „A munkás méltó az ő bérére”, ő volt az első és legnagyobb kommunista
forradalmár.
Az eszme újabb tanítómesterei; Marx Károly és ennek tanítványa Engels Frigyes, újkori
apostola pedig M. Lenin, az orosz forradalom világépítő vezére.