Professional Documents
Culture Documents
A kálvinizmus (más néven református hit vagy kegyelem tana) a protestáns irányzat
fővonalának teológiai rendszere, amely Kálvin János és más reformátorok keresztyén tanításai
mentén állt összefüggő hitrendszerré.
A kálvinisták a reformációnak az a csoportja, amely elszakadt a Római katolikus
egyháztól, de többek között az úrvacsorát és a helyes istentiszteletet illető nézetkülönbségük
volt a lutheránusokkal.
A mozgalmat előszőr az azt ellenző lutheránusok nevezték kálvinizmusnak, magukat
inkább reformátusoknak, tanításaikat pedig a kegyelem tanainak hívják.
A nagy hatással bíró korai református teológusok közé tartozik Ulrich Zwingli, Kálvin János,
Martin Bucer, Guillaume Farel, Heinrich Bullinger, Peter Martyr Vermigli, Béza Tódor és
John Knox.
A legtöbb egyházat magába foglaló református szövetség a Református Egyházak
Világszövetsége, amely több mint 80 millió tagot számlál.
A kálvinizmus teológiai gyökerei a 16. századi nyugat-európai reformációig nyúlnak
vissza. Az azt elindító lutheri irányzatból indult ki, majd több újító reformátor hatása alatt
formálódott pl.: Ulrich Zwingli, akik között Jean Calvin, a jogász végzettségű francia
reformátor végül kiemelkedővé vált.
Fő szentségi ismérvek:
Egyetemes papság elve – A vallás sajátos hittétele, hogy minden hívő ember pap.
Érthetőbben fogalmazva: Minden hívő embernek joga és kötelessége a Szentírás
tanulmányozása és Krisztus evangéliumának hirdetése egyaránt.
A halál utáni élet – A reformátusok nem hisznek abban, hogy létezik a halál utáni
életben a purgatórium és tisztítótűz tana, vagyis, aki az Istenbe vetett hit élése nélkül
távozik a földi életből, az eleve a kárhozatra van ítélve.